A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=678300#post678300][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.29. 14:36[/b][/url]

Most így jó, megnyugtató. Bármennyire is igyekszik eltitkolni maga elől, éppenséggel azt csinálja, amiről tudja, hogy hasztalan: menekül a problémák elől. Bár ez a kis kiruccanás tulajdonképpen csak és kizárólag kikapcsolódás, mindketten maguk mögött hagytak valamit, amivel nem akarnak és szinte nem is tudnának foglalkozni.
Vincéhez simult, szőke buksija a férfi mellkasán pihent és az ujjai között tartott borospoharat figyelte, amíg hallgatta őt. Mintha egy teljesen új világba csöppent volna és képtelen volt elhinni, hogy neki jár második esély, tiszta lap. Nem ezt szokta meg és folyton arra várt, mikor üt be megint valami szörnyűség. Túl régóta csúszott egyre csak lefelé a lejtőn, ez a hirtelen jött boldogság és nyugalom pedig ráhozta a frászt. Katasztrófát várt, attól félt, hogy mindez ismét kicsúszik a kezei közül és ő magára marad.
- Majd én inspirállak –jegyezte meg egy halvány mosollyal.
Vince keze a dereka körül biztonságérzetet nyújtott neki. Elhitte, hogy a világ egy sokkal jobb hely lehet és ők ketten egy biztonságos kis szigeten vannak a saját birodalmukban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal nyugtatta magát a szőke már az idefelé vezető úton is. Szerette volna pozitívan szemlélni a helyzetet, nem pedig minden sarkon veszélyt sejteni.
Ivott egy kortyot a poharából és szabad keze az őt ölelő karokra csúszott.
Fejét hátravetve kacagott fel, amikor Vince felvázolta neki, miféle beszélgetést hallgatott ki odalent.
- Azt hiszem, ez valahol rám nézve is hízelgő… –sóhajtott fel és bizonytalanul ingatta a fejét. - Csak sérti az egójukat, hogy ők sohasem kaphatnának meg egy ilyen lányt, mint én vagyok.
Előredőlve letette a poharat az asztalra, az üveg mellé, majd egy röpke pillanatig elgondolkozva függesztette a tekintetét Vincére. Valami frappánsat szeretett volna mondani, de elhagyták a szavak. Lassan hajolt közelebb a férfihez, hogy aztán ajkai puhán találják meg az övéit, miközben karjait a nyaka köré fonta és úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló az utolsó menedékébe. Rövid csók volt, talán túlságosan rövid is, Szofi az ajkiba harapva húzódott valamivel hátrébb.
- Elmegyünk várost nézni?
Karjai továbbra is Vince nyaka körül pihentek, arca mindössze néhány centire volt az övétől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=678320#post678320][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.29. 15:28[/b][/url]

Az előző könyv, amit kiadott a kezei közül tulajdonképpen egy napló volt, amit akkor írt mikor utaztak, mikor majdnem egy egész éven keresztül csak fesztiváloztak. Valahol útközben hagyta el a gyermeki énjét és nőtt fel igazán. Mást szeretett volna, valami többet. Figyelte, hogy hogyan élnek a korabeliek a világ különböző pontjain és mindent leírt, ami valamilyen érhetetlen okból sikeres lett. Azóta azonban semmi másból nem álltak a gondolatai csak káoszból, nem tudott újrs beilleszkedni. Szüksége volt valami másra, többre. Úgy tűnt, ezt Szofi mellett találta meg. Ahogy a lány a mellkasán pihent szinte hihetetlen volt, hogy anélkül furakodhatott a szőke tincsek közé, hogy engedélyt kellett volna kérnie, és meg is tette.
- Reménykedtem benne.
Eddig sikeres volt a dolog, egy teljesen másfajta történet bontakozott ki előtte, mint a korábbi, nem napló volt, hanem egy igazi regény, amilyet mindig is írni akart.
- Hát téged biztos nem kaphatnak meg.
Mert hogy nem fogja elereszteni, az egyszer biztos. Mikor a szöszke közelebb hajol hozzá, beletúr a szőke tincsekbe, rájuk markol a rövid csók közben és csak azután ereszti el, hogy a nő elhúzódott.
- Még szép. Utána pedig lemehetünk a partra is.
Bármennyire is csábító volt a szoba, vagy a lány törékeny teste a kezei között, azért mégiscsak Szicíliában voltak, kár lenne kihagyni a hely szépségét rejtő kisvárost, a borokat és a tengert. Így ha kelletlenül is, de összébb húzta a lányon a kibontott köntösét, hogy ne essen kíértésbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679124#post679124][b]Hannah Schwarz - 2017.05.03. 13:06[/b][/url]

Sosem voltam az a fenekén megülős típus, éppen ezért vagyok most is itt, ha pedig már belekezdtem, nem rajtam fog múlni ez a beszélgetés. Ennek ellenére amit érzékelek a viselkedéséből nem enged sok jóra következtetni, ez pedig elkeserít. Nem akarom mutatni, de egy-két grimasz csak az arcomon díszeleg így vagy úgy. Végül egy sóhajjal elengedem, hogy olyanról kérdezzek, ami számomra is nyilvánvalóvá vált. Mint a kis libának a jelleme.
- És van képe azt mondani, hogy hát csak úgy volt, meg hibát mindenki követ el... te jó ég, ennyire vak szerencsétlen?
A kérdésem inkább költői, és igyekeztem visszafogni a felháborodásom is most már. Nem neki, a szőke lánykának szólt persze, ettől még gyanúsan sok volt bennem az aggodalom, még magam szerint is. Máskor is bármikor odaálltam ha róla volt szó, de ehhez hasonlóval nem szembesültem eddig. Azt sem nagyon tudtam a múltkoriak után, hogyan álljak bármihez, most meg jött az újabb kör. Komolyan kezdem úgy érezni, hogy amint kibontok egy csomót a kötélen, valaki addigra köt rá másik kettőt.
- Igen-igen, hallottam hírét, hogy gyűjtögeti a hírességeket, mint más a magazinokat. Rá is kérdeztem, hogy ki a következő, tudod, Lewy is éppen helyben van már, repülhet tovább rá a kislány...
Megforgattam a szemeimet, valószínűleg az ő ajánlgatásárért nem lenne a lengyel részéről megveregetve a vállam, de ha hallotta volna azt a párbeszéd kört, azért értené a felháborodásom legalább. Közben a gyűrögetett csomagolást az asztalra tettem, eltűrtem egy kósza tincsem, majd közelebb lépve előbb csak figyeltem rá egy halvány mosollyal, aztán elkomolyodva az ablakot bámulva kezdtem bele.
- Gyakorlatilag közölte, hogy miattam is volt ez. Hogy ő azt a sztárt szereti, te meg engem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679126#post679126][b]Sebastian Sieger - 2017.05.03. 13:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679128#post679128][b]Hannah Schwarz - 2017.05.03. 14:26[/b][/url]

Tekintetem az utolsó szóra emeltem csak fel a felsorolásból, még bólintottam is egyetértően. Annak ellenére, hogy ez a típus mennyire előttem van, most egy pillanatig se akartam elvenni ebből vagy hozzátenni. Nem volt jobb véleményem róla Sebbynél, sőt, ha teljesen őszinték akarunk lenni, egyenesen rosszabb volt. Nem csak a helyzet miatt, de számomra a szegénységi bizonyítványába újabb bejegyzést tett azzal, ahogy minderre reagált. Biztos lehetne a csaj okos is, de valahogy nem ezt tapasztaltam, sajnos ez a másik véglet, mikor kívül és belül is kiütközik valami. Megesik, a legjobb családokban is.
- Az sem mentség rá, hogy valaki ekkora buta p*csa legyen. Meg mindent összehordjon magyarázat gyanánt.
A szerelmességre csak felvontam a szemöldököm, már érett, hogy megemlítsem a továbbiakat is, csak nem igazán voltam készen arra, amit láthatok reakcióként. Végletesen számítottam dolgokra, miértek nélkül én is valahol, azonban ahogy elhagyták a szavaim a szám felé pillantottam. Végignéztem ahogy lassan totál elönti az ideg. A repedésekre és a csörömpölésre össze is rándultam párszor. A karjaim magam köré fonva merevedtem le. Nem léptem mögé, nem követtem. Kissé félrerakott bútordarabként próbáltam funkcionálni mielőtt olyat mondok, amivel csak tetézem ezt. Nyilván én sem lennék boldog, ha valaki bárkinek ilyeneket mondogat rólam a tudtom és talán a valóság ismerete nélkül - vagy annak ismeretében. Aggódva figyeltem, mit is művel és csak egy kis sóhaj után léptem párat előre.
- Hadd segítsek. - Még nem reagált valamit nem léptem közbe inkább, jobbnak láttam most nem bolygatni, nevezzük egy látványos megérzésnek, hogy jobb, ha kivételesen a számra ülök. Aztán próbáltam valami nyugtatóbb hangot megütve beszélni hozzá, mert a baj konkrét forrásába nem akartam belegondolni egyelőre. - Bár ezzel még nem volt vége, komolyan akkora hülyeségeket hordott össze, hogy vett magának családot is, miért lepődök meg, hogy ő ezt megteheti... Szóval, szerintem kattant a csaj, el kell engedni, bár pár pofon jót tett volna neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679134#post679134][b]Sebastian Sieger - 2017.05.03. 14:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679138#post679138][b]Hannah Schwarz - 2017.05.03. 15:41[/b][/url]

Drámai sóhaj kíséretében haraptam a nyelvemre, és elfogadtam a kérést, leginkább annak vettem, tanácsként amúgy se működne ez, mindketten tudjuk. Persze ettől én még nem tudtam ezt olyan könnyen végesnek tekinteni, mint kellene. Élénken élt bennem, ahogy borogatja a kimagyarázását annak, hogy kvázi egy erkölcsileg nulla nő szintjén tapicskolva is mekkora királynak tartja magát. A hideg rázna más embereket már ettől, engem azonban kifejezetten egyetlen tette cseszett fel, ami miatt nem is voltam rest vitába szállni vele. Lehet nem volt okos ötlet, de nem én gyalogoltam ott, ahol semmi keresnivalóm nem lett volna.
Arra inkább rá sem kérdeztem ezek után, hiszen gondoltam, hogy ő is tisztában van állandó jelenlétével a kis szőkének. A legjobb az lett volna mindenkinek, ha megszünteti magát és a létezését is kitörli, ennek ellenére még van képe ott kavarni. Pluszban, ha jól értelmeztem még Sebbynek is a nyakára járt azok után is. Mondta, hogy ő mindent megtett. Mihez is? Hogy káoszt hozzon, átverjen embereket meg palira vegyen? Hát, remek tevékenység, díjat érdemelne. Meg minimum egy wellnesshétvégét. Apuval már elintéztük volna, ha nem lettem volna elfoglalt a napokban. De még semmi nincs veszve.
- Nem kételkedem, nagyon helyre kéne az eszét gondolom tenni, nekem az a pár tíz perc is sok volt belőle... - Nem azért beszélek, mert kell, mert meg akarom válaszolni, vagy mert értelme kell legyen, inkább próbálok átlépni a látottakon. Tisztában vagyok azzal, hogy annak a bagolyköves lánynak hála fordult megint ilyenbe a helyzet, de azzal nem, miért váltotta ki mindezt. Nem akartam belegondolni ez a szeret engem mit is takart. Mit jelent a lánynál, mit nála, mit jelent nekem.
- Hé, nyuszifül, minden rendben? - Nem voltam valami harsány, és inkább aggodalmas, mint kedves volt ez a kérdés, ahogy közelebb menve leültem mellé. Körbenéztem, de úgy voltam vele, hogy a szobában rajta kívül minden megoldható valahogy majd és huszadrangú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679140#post679140][b]Sebastian Sieger - 2017.05.03. 16:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679141#post679141][b]Hannah Schwarz - 2017.05.03. 16:34[/b][/url]

Más esetben vitatkoznék vele, de való igaz az a három perc tűnt a maximális idősávnak. Abba, hála az én nagy számnak, csak egy mondata fért volna bele, maximum másfél, és azzal még megbirkózik a szervezetem nagyobb fennakadás nélkül. Bár amilyen gyökérül jött ki az egész, még az is lehet, hogy abba belesűríti azt, amit. Ilyen ez, elég szemét szitu, de utólag és előre sem nagyon van ok, amivel el lehetett volna ezt kerülni. Amúgy is harapós voltam az újság óta, de ott ez erősen tetőzött is. Nehogy már egy kislány oktasson ki engem.
Aztán meg öntse a nyakamba azt, amihez mély egyetértésben Sebbyvel, szerintem sincs semmi köze, pláne azok után, amit tett. Mégis volt képe, engem önmagában az, ahogy ezt meg merte lépni és amilyen könnyedséggel állt hozzá cseszett fel, viszont látom, hogy a tartalommal, azzal, amik felvetődtek nagyobb por kavaródik. Fogalmam sincs, hogy ez kit és milyen útra visz. Utálom, ha valami nem elég kiszámítható.
- Nincs, nyilván nincs. De ez akkor sem maradhatott így. Nincsenek titkaim előtted, tudod jól. - Nem volt ebben semmi hatásgyakorlás, természetes reakció volt a részemről, nem akartam, hogy kötelességnek tekintse tőlem, hogy erről beszámoltam, ahogy azt se, hogy elvárást érezzen mögötte. Kicsit kivárta végül, és amennyire sikerült közelebb csúszva átkaroltam őt, közelebb húzva mindeközben magamhoz. Reméltem, hogy nem lesz ebből problémája.
- De nem akarok elmenni. - A fejemmel fordultam csak felé, egyelőre nem eresztettem el őt, de mikor láttam, hogy engedjem el a szemkontaktust és a figyelését végül én is a szobát fixíroztam. A földön heverő szilánkokat, vagy éppen a sima padlót. - Nem akarlak magadra hagyni, főleg nem így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679145#post679145][b]Sebastian Sieger - 2017.05.03. 17:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679216#post679216][b]Lewy Bojarski - 2017.05.04. 00:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679218#post679218][b]Hannah Schwarz - 2017.05.04. 01:17[/b][/url]

Nem sokon múlt, hogy kiszaladjon a számon valami meggondolatlan kérdés arról mi ideális, vagy mi sem, na meg mikor. Viszont még a belém szorult önkontroll ellenére is érzékeltem, hogy megakadt a mondandómon. Nem éreztem úgy, hogy újdonságot közölnék, ahogy azt sem, hogy ez ne lenne tudott vagy biztos, de mintha valami mégis mögé kúszott volna. Akartam is volna belemenni meg nem is. Sasszéztam egy vékony peremen, úgy jó szokásomhoz híven, de nem akartam a mélybe fejest ugrani a biztonságosabb útra lépés helyett. Azt hiszem nem. Valahogy úgy éreztem jó jel, hogy nem csak elviselt vagy éppen ellökött, hanem nekem dőlt és úgy létezett mellettem. Nem tudtam volna most elengedni ebből a karolásból, azt hiszem kicsit kezdtem belegondolni hogy jobban is figyelhetnék arra mikor és mit borítok az emberekre. Eddig azt hiszem nem akadt ember az életemben, akinél ez különösebben érdekelt.
- Na szép, pedig már majdnem elhittem, hogy nincs is olyan, hogy valaki azt akarja menjek - forgattam meg a szemeim elszórakozva a helyzetet. Természetesen nem gondoltam a dolgot komolyan, de képtelen lettem volna még magamnak is bevallani, hogy igaza volt. Túl sok esetben vagyok nyűg a saját hisztim miatt embereknek, és be kell látnom, néha neki is sok lehetek. Már ha a néhát legalább heti hét alkalomnak is tudjuk definiálni esetenként.
- Nem kételkedem, nem vigyázni akarok, hanem csak.... nem tudom, fogni a kezed, ha kell? - Nehezen találtam a szavakat ahhoz, mit is kellene és lehetne esetemben nyújtani, a kérdésére azonban picit lefagytam. Próbáltam elodázni a saját gondolataimat a tényről, hogy mennyire volt ez a kislánytól dac, pontosan mit takarhat, ha nem és ha igen. Most pedig, ahogy a tekintetem az övével találkozik, majd körbenézek a nappalin és visszatérek hozzá, nem tudom eldönteni mit higgyek. Ezt persze igyekszem ki sem mutatni. Mikor voltam én teljesen döntésképtelen? Nem tegnap utoljára, és nem ma kezdem újra, remélem.
- Ő egy dacos kislány, mindent, amihez nyúlni tudott, a fejemhez vágott. Átfutott az agyamon... Ettől még nem tőled hallottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679241#post679241][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.05.04. 16:04[/b][/url]

| Bryggen, Berger, Norvégia | március eleje | ♫

A rummal megspékelt tea egyáltalán nem rossz ötlet. Nincsenek otthon, nem kell órára menni, nincsenek tanárok a közelben, s ráadásul még hideg is van.
Nem kell megerőltesse a memóriáját, hogy tökéletesen felidézze azt az estét. Soha nem kell, úgy egyébként. Néha jó volna, ha az emlékező képessége nem volna tökéletes. Persze, bármikor megkérhetne valakit, hogy töröljön ki részleteket, vagy használhatná nagyszülei merengőjét, de nem tudná rávenni magát. A képek, szavak, érzések súlya alatt néha úgy érzi, összeroskad, s mégis ragaszkodik hozzájuk.
A lány arcán látja tükröződni mesélésének hatását, amitől mintha végtelenített tükörben látná önmagát. Beleszédül, s inkább a pult mögötti ajtót kezdi el bámulni. Nem véletlenül kerüli a személyes kérdéseket, s főleg azt, hogy saját magáról meséljen. Ami másnak egy egyszerű beszélgetés, neki fizikai és mentális kimerülést okoz.
- Jobban vagy - állapítja meg nyersen, fejvesztve menekülve a saját gondolatai elől. - Nem jól, de jobban.
Olyan diszkrét tud lenni, mint egy koordinálatlan bébi elefánt. Tudja, hogy a lány nem fog örülni, hogy átterelte rá a témát, de azt is tudja, hogy néha jobb kimondani dolgokat. A dolgok kimondásához pedig tökéletes kísérő a rumos tea, ami gőzölögve megérkezik eléjük. Hamarosan követi egy nagy fatálca, rajta féltucat fajta sajt, egyszemélyes halas piték s különböző húsok, meg elvétve egy-két zöldség. Külön tányért nem kaptak, de csak nem fognak összeveszni. Legalább evőeszközök vannak, az már kedves pincérük részéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679357#post679357][b]Hannah Schwarz - 2017.05.04. 23:52[/b][/url]

Nem hittem volna a fodrászhoz belépve, hogy még ma eljutunk eddig a részig. Meg kell mondanom határozottan megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, mikor végre elvonult próbálni én pedig kényelembe helyeztem magam mint leendő csodálója a saját munkámnak. Úgy tekintettem most erre is, mint egy feladatra, azokat szeretem, nem keresem benne mindenáron a rosszat és nem akarom őket instant megszüntetni megoldás helyett. Úgy véltem jól döntöttem, és ha ő nem is így látta, pár éven belül a nevemet aranyba fogja öntetni, bárki ezt tenné, hát mi mást?
- Helyes, helyes. Csak menj. Illetve van egy meglepetés szettem a végére neked, de előbb essünk túl ezeken. Jó lesz, meglátod.
Rávigyorgott, kezével folyamatosan intve, hogy gyerünk, dologra, van még feladat. Közben az egyik üzlettulajdonos odalépett hozzám, üdvözölt, még egy pohár pezsgőt is hozott, kértem még egyet a bent öltözködő kishölgynek is, aztán a közeli asztalon hagyva a poharakat szenteltem neki a figyelmemet. Összecsapva a tenyerem örvendtem, végre semmi tornacipő, elnyúlt ruhadarab, elhanyagolt haj és arc…áh, azzal még kezdünk valamit, de előbb a ruházat!
- Igen, semmit! Jegyezd meg, kedvesem, semmit nem veszünk próba nélkül. Cipőt is mindig felpróbáljuk, mennyire passzol. Milyen lenne hosszútávon, ha nem lenne kielégítő a viselése?
Megráztam a fejem, elég komolyan gondoltam mindazt, amit most elmondtam és szerintem a filozófiám is hamar felfogta. A végső vásárlás nem eshet meg próba nélkül. Ezt a szabályt kár volna és egyenesen szentségtörés megszegni. Igen, ehhez tartom magam, khm, mindenképpen.
- Készen állsz a meglepetésre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679361#post679361][b]Sebastian Sieger - 2017.05.05. 00:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679792#post679792][b]Hannah Schwarz - 2017.05.07. 23:10[/b][/url]

Most látványos grimaszokba kezdhettem volna, majd nagy háborogva a szokásos műsorba, hogy ugyan, ilyen nincs, nem létezhet, ezt mindketten tudjuk. Mégsem tettem. Egyrészt, mert hiába nem csak hiszem, tudom is, hogy ha maradni akarok, elérem, hogy más is akarja, hogy maradjak, másfelől kezdtem fejben kicsit helyre tenni az elmúlt időszakot. Ez nem igazán volt jó jel egyikünknek sem, én feszült lettem és egészen csendes, ő pedig jóformán kiakadt teljesen, ami most igen nagy ingadozások közepette hol csitult, hol újra felbukkant.
- Tudom, de nem csak ezért vagyok itt, itt lennék, ha nem kéne fogni is.
Megrántottam a vállam, mintha csak arról beszélnék, hogy mennyire egyszerű leugrani egy tábla csokiért a boltba. Pedig cseppet sem ez a helyzet. Sosem voltam egyszerű eset, a legtöbbször neki meg sem kellett tapasztalnia, vagy látnia azt, hogy mennyit szenvedtem bármelyik ember mellett, akivel komolyabb kapcsolatot akartam kialakítani. Sosem ment jól szavakkal a kifejezés, hiába nagy a szám, tettek meg… hát vegyes volt a visszajelzés, maradjunk abban. Esetében azonban mindenhogy nehéz volt. Mikor az a bizonyos karkötő a kezére került éppen azt akartam megelőzni, hogy valaha apámnak igaza legyen, vagy hogy irányítsa az életem. Holott magam is belegyalogoltam ott, akkor majdnem. Aztán idő és tér…
Most meg itt ülök, szembesülve a tényekkel, és az utolsó mondatáig kicsit reménykedtem abban, hogy ez a beszélgetés ilyen körülmények között sosem jön elő. Pláne nem egy ostoba fruska hatására.
- Lehet. - Egyszerű válasz, de rezzenéstelenül bámulok az ölembe mindeközben. Nem remeg meg a hangom, nem pillogok elveszetten, pillanatnyilag semerre nem figyelek, csak arra, ami a fejemben formálódik. Nem érzem úgy, hogy itt, ma jót tennék a kérdésekkel. Mégsem hagyom, nem hagyok soha semmit, mért most kezdeném el?
- És most el fogod, hogy is van ez? Mi van Veled? Velünk? Ezzel?
Ráemeltem a tekintetem és követtem, amerre ment, kerestem a tekintetét, mert ha nem is beszél, pont elég olvasható úgy is le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679813#post679813][b]Sebastian Sieger - 2017.05.08. 16:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679908#post679908][b]Hannah Schwarz - 2017.05.08. 23:08[/b][/url]

- Hát, ha úgy gondolod ennyi, akkor ennyi.
Nem voltam egy pillanatig sem kedves, vagy éppen megértő. Azt túlzás lenne mondani, hogy haragszom, de biztos, hogy érezhető, mennyire csalódott vagyok. Nem a tényektől, inkább attól, hogy mindenáron a szőnyeg alá akar kerülni egy olyan dolog, ami szerintem nem oda való. Lehet rosszul vagyok összerakva és túl sok logikát és tényt keresek mindenben, de azt hiszem ez az agyamban jobban megütött, mint a lelkemben. Persze, most jöhetne a tipikus szöveg, hogy az úgyis elég fekete, de nem, belülről én is rózsaszín vagyok, mint mindenki, azért ki ne fordítson érte senki.
Figyeltem, ahogy tevékenységbe menekül, én csak hátradőlve a kanapén összefontam a karjaim magam előtt és a keresztbe rakott lábaim közül a szabadot lóbáltam. Mindenkinek szüksége van pótcselekvésre, nekem leginkább azért, hogy ne álljak neki idő előtt beszélni, főleg túl sokat és bántó dolgokat. Sajnos mindketten tisztában vagyunk vele, hogy nem vagyok a leglélekemelőbb ember olykor. Mit mondhatnék erre? Ezekre? Csak nézz körbe. Ezt teszi veled, hogy szeretsz. Nem… egyszerűen, mindegy. Azt hittem, mikor múltkor olyan voltam, amilyen hiba volt, most inkább a fejemben az kavarog, hol kezdődött ez és hol kerültem így ki az őszinteségi körből, hogy mindezt nem csak nem tudtam, de észre sem vettem. Túl sok célzás nyert értelmet hirtelen.
- Látszólag semmi, igazad van. Úgy látom nem is akarnál semmit tenni. Bár miért is. Van egy menyasszonyod biztos pontnak. Lényegtelen, hogy kitől, kitől nem, de tudom, amit tudok utólag, és ki tudja mit kellene, ha nem beszélünk meg semmit. Azt hiszem jobb lesz, ha inkább hazamegyek most.
Végigsimítottam a ruhámon még felálltam, mosolyogva lépdeltem a konyha felé, ahol a táskámat letettem, majd érte nyúlva kisebb hezitálással fordultam felé. Azt hiszem most először nem voltam se határozott, se ledöbbent, se pedig hisztis. Egyszerűen elkeseredett.
- Neked nyugalom kell, azzal én nem igazán szolgálhatok úgy nézem, sajnálom. Tudod, hogy fontos vagy nekem… de ez nem számít ahogy látom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679921#post679921][b]Sebastian Sieger - 2017.05.09. 01:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679965#post679965][b]Hannah Schwarz - 2017.05.09. 12:44[/b][/url]

Felhagytam az engem jól jellemző bökdöséssel, elengedtem magam mellett a tényt, hogy nem irányíthatok mindent és már éppen kitartott az a kedvesség is bennem, amit egyébként bár ritkán, de képes vagyok előhúzni magamból. Aztán csak minden megtörtént. Mondhatnám, hogy pontosan lekövetve az eseményeket máshogy cselekednék, de nincs így. Egyszerűen még mindig munkált bennem a kislány felé valami harag, düh és még talán némi bántási szándék is, de amilyen buta, megérdemli hogy ezzel együtt kelljen élnie. Mindezekhez pedig hozzájött az, hogy képtelen vagyok kezelni az ilyen helyzeteket, mintha sosem tanultam volna, pedig az eszemre nem lehetett soha panasz. Nem sóhajtoztam, nem méregettem őt, magamat és a mozdulataimat figyelve egyszerűen csendben tűrtem, hogy végül én jussak a konklúzióra, amit előbb-utóbb ki kellett mondani: jelenleg nincs itt keresni valóm. Ha akarom, ha nem. Talán még fel sem fogtam mindent teljesen, a kérdéseket, amiket feltettem, annak ellenére, hogy máskor előre tudom a várt válaszokat, most inkább sötétben tapogatózásnak szántam. Sikertelenül.
Bólintottam, egészen aprót, miközben felálltam a megerősítésére. Még figyeltem a széttárt karokat, alig láthatóan megráztam a fejem, majd a táskámba kapaszkodtam. Ehhez nekem tér kell. Nem hagynám annyiban, nem akarnám, hogy ezzel elvágódjon tőlem bárki, aki igenis számít, ennek ellenére szívesség vagy sem, én lépek ki innen és azt hiszem ez az egyetlen amit tehetek. Ha ő nem beszél, én sem tudok mit mondani. Ördögi kör.
- Sosem kértem tőled ilyet, sosem tettem volna, és ezután se tenném.
Fogalmam sem volt róla, hogy milyen elvárásaim vannak, mait teljesít, mert mi más módon értelmezhettem volna ezt a kifakadást? Egy szóval sem kértem tőle soha többet annál, amit kértem volna attól, aki nekem is fontos. Most mégis még bennem hagy rossz érzést, ez valami új, valami pocsék új dolog.
Kikívánkozott volna a sajnálom, de miért mondanék ilyet? Határozott léptekkel kivonultam az ajtón, hátra sem nézve csapódik-e az, avagy sem. Nem kellett sokáig távolodnom, ahogy megfelelő távolságba értem és magamra maradtam, egyből elhoppanáltam, ekkor már nem törődtem azzal mi maradt mögöttem, bár éppen azzal sem, mi várt rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679994#post679994][b]Czettner R. Luca - 2017.05.09. 14:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=680526#post680526][b]Czettner L. Maja - 2017.05.12. 15:30[/b][/url]

Nem volt a nagy gondolatok és tanácsok embere sosem Maja, de a biztatáshoz értett. Így történhetett az is néha, hogy még bár neki nem sok elképzelése volt a távoli jövőről, mármint életcél és munka, végzettség terén, másoknak szeretett segíteni gondolkodni ilyeneken. Valahogy ilyenkor elhitte, hogy ő sem a semmibe megy előre, pedig valahol ez volt a helyzet. Tudta hol, kivel, miként szeretné magát látni mondjuk tíz év múlva, de konkrétumok, hogy mi lesz vele a VAV után nem igazán futkostak a buksijába. Pedig itt van a küszöbön, már csak egy utolsó sima tanév, aztán a végzős év. Gyorsan megy az idő, nagyon. Ebben érzékeli, de a párkapcsolatában kevésbé, bár nem az első, és biztosan nem is az utolsó Viki, akit így meglep. Kicsit elpirulva pillant rá és bólint mosolyogva.
- Öhm, igen, van. Köszönjük.
Na, az legalább megvan, hogy mit mondtak neki és nem veszett bele az első különös kérdésbe. Persze lehet, ha nem lenne így elvarázsolva, meg tartaná a normál tempót a társaival és nem lenne ilyen zizzent, ő is furcsállná, ha egy korabeli így állna. Most azonban túl boldog volt átgondolni, hogy mi is történt vele szűk fél éven belül.
- Háát, részben, azóta egy kicsit többet is tudok, mint amit lehet a médiából. De Lewy szeret mesélni is én meg szívesen hallgatom, úgy könnyű. - Szemeivel a pályát vizslatta még magyarázta a dolgot, aztán pillantott a másik navinésre elvigyorodva. Tulajdonképpen őt szórakoztatta, hogy tudott olyat, amit tévesen közöltek, vagy, hogy amúgy mennyire rendesek és mindegyikük ember, semmi UFÓ-ság, ahogy egy egyszerű embernek a sztárok tűnhetnek. Például az őrzővel kifejezetten hamar megtalálták a közös hangot a „nutella” hangzóiban. Abban mondjuk kevésbé lennének most egy nézőponton, hogy a csapat mi a fenét művel. Nagy grimaszokkal próbál túllépni a látottakon és a gurkós eset láttán előbb a kezeibe temette az arcát, aztán figyelte mi lesz.
- Ahham. Ismerős a név valahonnan? Őőő, válogatott játékos is, német. Ha az kicsit ismerősebb…
Próbált segíteni, mert úgy vette észre a szőke hajtó témája valamiért izgi lett hirtelen. Ő pontosan tudja, milyen rajongónak lenni, szóval még az se lepné meg, ha kiderülne, hogy a lány szobájában is lógnak poszterek. Mondjuk amíg nem Lewyről, szava se lenne rá. Utóbbi esetben meg nem lehetne ugye, de azért… mindegy is. Inkább az éledező hazaiakra koncentrált. A vőlegénye gólját a nézőkkel együtt nagy éljenzéssel díjazta, aztán válaszolt csak, mikor a popsija végre megint ülést ért. Nem nagyon egyhelyben maradós ilyenkor.
- Muszáj lesz neki, valahogy összelegózzák és visszaküldik. Mondjuk azt, hogy ha a makacsságnak vannak szintjei, akkor ez a három hajtó a pályán a kimaxoláson is túl van hárommal…
Közben kiszúrta a fogót, aki éppen előttük száguldott el, elég közel is a páholyokhoz, vélhetően látott valamit. Más esetben nagy hevesen integetne a fiúnak, csak mert mért ne, most viszont csak erősen drukkolt. Fontos meccs ez, nem akar szomorú véget. Ami úgy tűnik nem is jön el, hiszen egyre jobban állnak és a sérült is igyekszik talán vissza.
- Most nézd meg, mondtam. Már ott ácsorog, vissza akar jönni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=681528#post681528][b]Kornai Viktória - 2017.05.16. 21:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682136#post682136][b]Lewy Bojarski - 2017.05.21. 14:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682137#post682137][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 14:59[/b][/url]

Nagy örülés, boldogságok és zsivaj. Ezzel lehetne jellemezni az elmúlt órákat. Már a meccs alatt is egészen más volt érezhetően a hangulat, mint máskor. A szokásoshoz képest is nagyobb volt a hang és az emberek jobban készültek erre a bizonyos végszóra. Ez órákkal később sem múlt el, inkább felfokozódott, bár azt még ő is tudta, hogy ehhez volt segítség. Egy-két ital, és olyan táncmozdulatokat látott egyik-másik fiútól, amit határozottan állíthat, hogy nem is létezik. Pláne nem zene nélkül.
- Szívecske. Mi a baj? - aggodalmaskodott, miközben felvette az addig táskájában rezgő telefonját. Nem nagyon értette a dolgot, hiszen nem olyan régen még látta is, most nem találja a tömegben ugyan, ami azért zavarja, de neki jó itt hátul. Nincs fényképészhad - így is kihúzta egyből már Hannah -, buta kérdések, meg jól el is volt pár lánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682138#post682138][b]Lewy Bojarski - 2017.05.21. 15:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682139#post682139][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:02[/b][/url]

A kisebb kitérője után éppen a tömeg sodrásába keveredett, ahogy valami dallamosabb szám indult el. Vigyorogva követte a már ismerősebb arcokat, közben a telefon már a füléhez is került. Igyekezett nagyon odakoncentrálni, de tök furcsa grimaszokat vágva próbálta értelmezni amiket hall. Volt egy halvány sejtése, hogy itt valami nagyon nem kerek. Pláne, hogy a hangok nem voltak teljesen ismerősek, de ismeretlenek se.
- Lewy? Sajtburger? - Nem mondhatná, hogy bármit értelmezett volna, pont ezért értetlenül állt meg nem foglalkozva vele, hogy éppen útakadályt képez. Azért szépen kikerülgették. A középen lévő színpad felé pillantott, utoljára ott látta az egész csapatot, de hiába ágaskodott, csak ugráló emberek jobbra meg balra is... Így inkább kikerült pár asztalt meg embert, kicsit fennakadva valakiben. Bocsánat, elnézést, sajnálom társaságában inkább igyekezett felelni a telefonba. - Háát nem, nem azzal. Miért az unikornisos dalt éneklitek? Nem is ez a szöveg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682140#post682140][b]Lewy Bojarski - 2017.05.21. 15:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682141#post682141][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:04[/b][/url]

Hát Majának halvány lila füstje sincs, piros volt meccs alatt, de most az se segíti ki, milyen bácsiról van szó és mért fontos a haja. Kezdhette volna furának érezni a beszélgetést, de viccesnek gondolván inkább csak vigyorogva néhány táncmozdulattal tört előre és nézelődött. Az egyik asztalon volt pár muffin, egy kék mázasat hamar lenyúlt, mielőtt beleharapott volna viszont még csak megnyikkant pár hümmögésen túl is.
- Weeeee aaare the chaaaampions of the woooorld. - Nevetett, miközben beleénekelte a telefonba, mert ahogy hallotta, valaki a túloldalon nála is rosszabbul ejtette a szót vagy elfelejtette a szöveget, vagy csak azt, melyik sor jön. Nem lehetetlen. - De hát Te hívtál fel! Kit akarsz mást felhívni?
Kicsit riadt meglepődéssel próbálta kibogozni, hogy most így ennyire benézett vagy ő, vagy Lewy valamit, de gyanúsan kezdett valami elcsúszni. Inkább kérdezett, teli szájjal persze, hogy máshogy, éppen hála a sajtburgernek megéhezett. De az utolsó szót azért eléggé nyomatékossá tette.
- Mert hol a feleséged?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682142#post682142][b]Lewy Bojarski - 2017.05.21. 15:06[/b][/url]