36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 12. 13:04 | Link

Kedvesem 💗
pont-nem-így-kinézési
Nálam :3, München, Németország ♥


Végül azért korrigált az asszony, hogy bár fura ez neki, gondja nincsen vele. Nem tudtam, elsőre elhiggyem-e, mert hát nem tudom... Néha eléggé úgy látszott, hogy zavarja, de nem vagyok annyira rugalmas, hogy hirtelen elkezdjem minden egyes galleonom egy apró perselymalacba dobálni. Durva lenne.
- Helyes - közöltem, kicsit ellentartva a buksimmal, de aztán oldalra fordítottam, épp eléggé ahhoz, hogy az a bizonyos csók megvalósulhasson.  
A kutya kérdése már sokkal könnyebb volt, egyszerűen döntésre lehetett jutni. Valahogy el tudtam képzelni, hogy este edzés után hazaesek, Maja meg éppen a kanapén fekve néz valamit, a hasán a pici fehér szőrmókkal.
Azonban kénytelenek voltunk a dolgok szarabb részét is megbeszélni, mert ugye milyen alapon lehetne minden tökéletes, ameddig Veszna nem tud róla? Ez itt a kérdés, kérem szépen.
- Hát, majd meglátod, hogy reagál. Szívesen asszisztálnék, meg fognám a kezed, de van egy olyan érzésem, hogy nem rajongana érte. Jobb, ha nem vagyok ott, mikor elmeséled - nevettem el magamat futólag. Veszna szerintem már szíve szerint befizetett volna egy vazektómiára, ha rajta múlik... Nem mintha ezen én korábban nem gondolkoztam volna el, de könyörgöm, és ha egyszer gyereket akarok? Inkább megsimogattam kicsit Maja pofiját a kézfejemmel.
- Köszönöm Schatz. Sokat jelent - biccentettem kis mosollyal, majd rásandítottam. - Nem fázol?
Még csak az hiányzott volna, hogy egy jó megfázást is beszedjen nekem a hideg víz miatt, bár nemrég engedtem bele meleget, szóval csak nem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 12. 16:19 | Link

Szívecske 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Maja világ életében - jó, az elmúlt több, mint tizenhat évében - próbált a legkisebb problémaforrásként működni, alkalmazkodni, és mindenki más számára a jót elérni. Kisebb vagy nagyobb sikerekkel, ez működött is. Aztán jött a tánc meg a kviddics és egy minimális akaratot felszedett, ami azóta néha tudálékosan előbukik belőle, aztán persze rögvest megbánja. Itt is ez a helyzet, de a csókkal lezártnak tekintette az egészet. Esze ágában sincs bajt kavarni ezzel. Inkább gondol sok, cuki kiskutyára és vigyorog idiótán maga elé, ahogy elképzeli, ahogy egy kergeti a farkincáját körbe-körbe, egy másik meg átesik a saját lábán. Remekül elszórakoztatja őt a saját képzelőereje. Egészen addig, még kicsit meg nem komolyodik a téma.
- Nem kell, megoldom én, nagylány vagyok úgyis tőlem szeretné hallani. Vagyis fogja is, néha nem igazán tudom, hogy minek örül egyáltalán. De már veled is egész jól áll, szóval ezekkel is rendben lesz… egyszer. - Ő mindig úgy van vele, hogy van előrébb, fogalma sincs mit hoz a másnap, vagy mi lesz pár óra múlva, de szeret hinni benne, hogy valami szép vár rá, legalább ott. Bár hosszú ideje a jelenre se lehet panasza, sőt. - Majd később úgyis összefuttok, azt hiszem az bőven elég lesz. Bár elgondolkodtató, hogy akkor a nagyiékkal szövetkezem kicsit inkább.
Ez pedig távolról is sejthető. Hirtelen belegondolt, hogy amint vissza fogja kapcsolni a telefonját, az lassan megy át rivallóba az értesítéshangoktól. El bírja képzelni, hogy Veszna már kétszer eltemette, négyszer kapott agybajt, hogy melyik lehet itt a legközelebbi kórház és akkor ezek után jöhetnek a továbbiak, ha célba ért… Javíthatatlan egy gyerekes szülő.
- Mééég nem, de majd biztos fogok, nem szeretem a hideget. Nem is értem te hogy vagy vele nagy barátságban…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 12. 18:39 | Link

Kedvesem 💗
pont-nem-így-kinézési
Nálam :3, München, Németország ♥


Azt hiszem, azzal a csókkal le is zártuk a témát és nem is igazán zavart a dolog. Rendben volt ez így, szerettem, mikor a közelemben van és hát... most már attól sem kellett aggódnom, hogy mi van, ha éppen semmi affinitásom nem lesz jeges zuhanyt venni. Bár jobb lett volna, ha várok a szülinapjáig, Vesznát az sem hatotta volna meg, mert még "nincs 18". Kit érdekel? Mugli számok...
- Hát hajrá, ha úgy gondolod, jó ötlet, akkor szövetkezz. Én nem fogok az utadba állni - mosolyodtam el szélesen, hogy aztán még egy kicsit piszkáljam a maradék habot a víz tetején. Mondhatjuk, hogy kicsit megkomolytalanodtam, mióta vele voltam, de valahogy nem tudtam bánni a dolgot. Mármint szeretem, vagy mi a szösz?
A hideges megjegyzésére csak elvigyorodtam, majd azt a kis tárcsát elforgatva elkezdtem leengedni a vizet. Egy gyors puszit követően kimásztam a vízből, majd egy meleg törcsit nyújtottam a drága felé, miután a derekam köré csavartam egy másikat. A hajam törölgetésének csak ezután álltam neki, az abszolúte ráér.
- Mit szólnál, ha lefeküdnénk aludni? Későre jár... - jegyeztem meg őt figyelve halvány mosollyal az arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 12. 23:10 | Link

Szívecske 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Tudta, hogy mi a maga dolga, és úgy is állt ehhez hozzá. Lehet sokszor elhúzta volna a fenekét a szekrénybe zárkózva ahelyett, hogy az anyukájával ezt vagy azt meg kelljen beszélni, de nem is igazán értette. Korábban tényleg bármit megbeszéltek, aztán egyszer csak úgy érezte, hogy megbántja Vesznát, vagy éppen haragszik rá a szavaiért és ehhez nem sok kedve volt. De ez ezzel is jár, túl kell esni rajta mint a csúúnya vizsgákon. Azok is milyen jól sikerültek. Van még remény!
Egy nagy mosollyal az arcán szorította meg abban az ölelésben még egy kicsit jobban a drágát, hogy aztán a vállán pihentetve a buksiját lehunyja a szemét és ott szuszogjon kicsit. A mozgásra felemelte a buksiját, elengedte őt és arrébb húzódott, megszabadult a maradék habtól, aztán a törcsiért nyúlva ő is kiszállt és magára tekerte azt.
- Ühhüm, egy kicsit elfáradtam. Eléggé az van már. - Vagy annál egy hangyányit jobban is, de ezt nem kívánta részletezni. Inkább csak az ajkát beharapva nyúlt a lengyel keze után, hogy amint kicsit szárazabbak voltak kövesse vissza a szobába. Mikor pedig minden és mindenki a helyére került, mint a gazdátlan kiskutyák szoktak a szeretetért koldulni, úgy fészkelte magát Lewy karjaiba és aludt el. Volt mit kipihenni.


//Köszönöm Drágaság Love Love Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2017. április 14. 13:13 | Link

Tánya | Bornholm szigetén | január eleje |


Úgy néz ki, csak megmarad a lány mindkét lába, nem lesz itt gond. Tobias már lelkileg felkészült a hanyatt esésre, ami hamarosan be is következett. Nagyot nyekkenve terültek el mindketten a havon - azon a fajtán, amelyik nem nyel el, csak szépen puha matracként funkcionál és felfogja az esést.
- Jól vagy? - kérdi, miközben feltornássza magát ülő helyzetbe. A pálcája elrepült valamerre. Nekifog tapogatózni maga körül, a biztonság kedvéért arrébb mászik, hogy maga alatt is ellenőrizze. Sehol. A nonverbális varázslás még úgy-ahogy megy neki, de a pálcamentes azért még nem, úgyhogy legyen szíves és ne tűnjön el.
- Fenébe - négykézláb araszol a havon, de már érzi, hogy ez így hiábavaló, úgyhogy a lány fele fordul. - Megpróbálod magadhoz hívni a pálcámat, kérlek? - frusztrált morgással feltápászkodik és csípőre tett kézzel vizslat körbe. Annak a pálcának személyisége van. És utálja őt. Pedig Ru megtisztította neki és azóta ügyel rá, de úgy látszik, a sok évnyi hanyagolást nehezen bocsátja meg. Mentális emlékeztetőt tesz ki, hogy kezdje el tanulni mihamarabb a pálca nélküli varázslást. Aurorként egyébként is plussz pont lehet. Elvégre a lefegyverző bűbáj általában az első, amit az ellenfél alkalmazni szokott. De jelenleg még nem tart ott. Közel sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 18. 01:36 | Link


itthon, München | Heimweh | Aussehen


Vannak olyan időszakok, amikor egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy még egy percet az egyetemen kelljen töltenem. Vagy egyáltalán abban a nyüves országban. Hiába is van ott több dolog is, ami éppen az életem szerves részét alkotja, még nem szerettem meg sem az államot, sem az ott lakók mentalitását, nem megszokott ez nekem. Túlságosan is leszívták az energiámat, elvették a kedvem néha még a létezéstől is.
És akkor csodálkoznak, hogy inkább pandákat nézek livestreamen, ahelyett, hogy társaságba mennék? Itthon ez sosem fordult elő.
Éppen ezért is kezdtem el az utazótáskám tartalmát kiszórni az ágyamra, azzal az elképzeléssel, hogy elég volt, én most nem megyek vissza, nem éri ez meg nekem. Még a levegő is egészen más volt, arról nem is beszélve, hogy csak míg sikerült a saroktól a lakásomig elkeveredni, legalább három random lányka vetette magát a nyakamba, hogy úristen, hazajöttem. Na, ez pozitivitás. Meg néha nagyon fárasztó és elgondolkoztat azt illetően, hogy le kéne vetetni a hoppanásgátlót a lakásról.
Hannahnak persze írtam, még azelőtt, hogy leléptem volna, hogy megkapta-e, az leginkább azon múlott, hogy elhagyta-e azóta a kolit. Lehet, hogy kerülöm, de nem annyira látványosan, hogy még csak be se jelentsem, ha huzamosabb időre kicuccolok a koleszból.
Utoljára módosította:Sebastian Sieger, 2017. április 18. 01:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 18. 02:17 | Link


- Nálad, München -
külcsín


Otthon, édes otthon. Szeretek hazajárni, akkor is, ha sokak számára furcsa ez, hiszen jó, ha az elmúlt húszon valahány évemből öt vagy hat évet töltöttem egy helyen. Régebben se ültem meg a fenekemen, ez a mai napig nem igazán akart változni, pedig próbálkoztam. Indulásnak az ünnepek alatt, és most utána lakásokat nézegettem Pécsen. Kicsit kezdtem besokallni ettől a kollégium dologtól. Túl sok arra méltatlan ember vett körül, a szabályok rugalmatlanok voltak számomra, és képtelenség volt kihasználni a lehetőségeit. Szóval, elengedtem a dolgot. Bár nagyban hozzájárult a kritikán elüli libuska, aki indokolatlanul gyerekként császkált ott, mint aki megteheti. Bárkit beengednek oda már?
Fejemet ráztam magamban a gondolatra, még jó hogy a telefonom nyomkodása közepette voltam, simán betudhatta a járókelő annak. Páran rám köszöntek, valami rámenősebb hapsi próbált egy fényképet összehozni, de szerencsére feladta a látványos ignorálásomtól. rutinosan szeltem az utcát, a telefont a megfelelő házhoz érve zsebembe csúsztattam, aztán az ajtóig csak csendesen agyaltam, hogy fogom ezt úgy Sebbyre önteni, hogy azzal ne generáljak új feszültséget. Mert bizony úgy érzem van.
Bal kezemmel kopogtattam, lévén a másik éppen foglalt volt, mosolyogva pedig várakoztam. Jobb kezemben egy szatyor pihent, benne jégkrémmel, azokkal az állatos alakúakkal, van benne panda, gondoltam indulásnak jó lesz.
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2017. április 18. 03:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 18. 02:36 | Link


itthon, München | Heimweh | Aussehen


Éppen csak odáig jutottam, hogy az ágyamon eldőlve összefetrengtem volna az amúgy is gombócba gyűrt ruháimat, de aztán inkább csak az egész falat kitevő üveg elé ültem törökülésbe és bámultam a várost. Ez a lakás azért is tökéletes volt, mert a várost tökéletesen láttam innen, anélkül, hogy el kéne mennem itthonról.
Talán tíz percig meredhettem az üvegen át a távolba, mikor kopogás hallatszott az ajtó felől. A telefonomra sandítottam, de nem jelzett semmit, így meglehetősen értetlenül és recsegő ízületekkel tápászkodtam fel. Kissé leporoltam magam, megigazítottam az indokolatlan sálamat, majd az ajtó felé csoszogtam, hogy aztán kikukkantsak. Nem igazán számítottam rá, hogy pont ő és pont most jelenik meg. Nem mondhatnám, hogy mostanság minden oké volt köztünk, leginkább, mert ha tehettem, kerültem. Miért? Az omniózus este után a koliban nem kell semmin meglepődni.
Mély levegőt vettem, majd kinyitottam az ajtót és felvont szemöldökkel meredtem a barbiera.
- Mi járatban, Fräulein? - érdeklődtem, miközben végigmértem. Ugye az nem fagyi? Mondd, hogy az nem fagyi... - Gyere be...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 18. 02:58 | Link


- Nálad, München -
külcsín


Még számot vetettem magamban a kolesz elhagyása kapcsán kicsit elgondolkodtam azon is, amit Sebby hagyott meg üzenetben. Ha ő is a lányka miatt lépett meg, na meg esetlegesen a kis eseményünk okán, biztos hogy nem lennék boldog, sőt. Pedig ami azt illeti elég nagy esély van erre. Én is pontosan tudom, hogy súlya van a szavaknak, de egy hisztis és hormonzavaros tinié inkább dacos, mint sem valós mindig. Azt hiszem ezért is vagyok itt, talán pontot kéne tenni a végére, de az is lehet, hogy el kéne engedjem...
- Hozzád jöttem, bármilyen meglepő. Hoztam jégkrémet neked.
Gyorsan közöltem a legfontosabb infókat, az invitálásra pedig be is csusszantam mellette a lakásba. A szatyrot felé tartottam, nyugodtan kezdjen vele, amit csak szeretne. Nekem zöldségnapom van, ma nincs más étel, szóval csak kívülről szemlélem a dobozkát. Egy sóhajjal lépdelek beljebb, miközben tekintetem visszaemelem rá. Ideje volt ismét olyannak lennem, mint mindig. Közölni a tényeket, aztán várni, hogy mi alakul ki. Egyelőre elég azt, mit szeretnék. Talán.
- Beszélni szerettem volna veled valamiről, csak nehezen akadunk össze mostanában.
Még egyszer, utoljára át kellett gondolnom, hogyan is fussak neki ennek, talán legjobb lenne az elején. Bár kihagyva apróságokat, mint Lewyt, vagy hogy nagyon kis szép jelzőket aggattam arra a gyerekre.
- Találkoztam azzal a gyerekkel, tudod a kviddicses lánya a rellonos buliból, aki mondtad, hogy a barátod.
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2017. április 18. 03:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 18. 03:15 | Link


itthon, München | Heimweh | Aussehen


Az, hogy Hannah beállított, méghozzá nem üres kézzel, vagy azt jelentette, hogy nagyon jó passzában van, vagy azt, hogy irtózatos lelkiterror van kilátásban. Előzőre semmilyen nyom nem utalt, szóval rögtön úgy is éreztem magam, mint a pandakölyök, aki már a legmagasabb oszlopon áll és bámul lefelé, jobbra-balra billegve. Csak nem.
- Hippi-hurrá - erőltetett éljenzés, kalimpálva a kezemmel jobbra-balra, látható lelkesedés nélkül. Mint mikor közlik, hogy a kakaós tej nem attól kakaós, hogy barna a boci. Egy világ törik össze olyankor a gyerekben, én mondom. Olyan nehéz lenne kakaóbabbal etetni azt a nyomorult kérődzőt?
Kelletlen grimasszal elmotyogtam egy köszt, majd a dobozból kivadásztam az első utamba akadó pandát, a többit pedig bevágtam a fagyasztóba, mert az állat alakú tócsa inkább elkeserítő, mint vicces. Kibontva rögtön neki is láttam. müncheni levegő és fagyi, ezzel már valahogy csak kihúzom a beszélgetés végéig...
- Igen, tudok róla - jegyeztem meg rezzenéstelen arccal és a konyhapultra könyökölve vártam, hogy előadja a mondókáját. Néha azt kivánom, ilyenkor bár a lényegi részre ugorhatnánk és akkor nem kéne a bevezetőt is végighallgatni.
Ő azonban azt is előadta és a hangszíne alapján nem tetszett neki, amit látott. Kissé felszusszanva igazgattam meg a karkötőm, majd egy fejben elhangzott bocsánatkérés után leharaptam a fagyiállatka fülét.
- Volt. Maradjunk annyiban, hogy volt. Igen? - tettem a szabad kezemmel körkörös mozdulatot, jelezve, hogy jó lenne, ha haladnánk a lényegi dolgok felé. Bár ez már eleve rosszul hangzott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 18. 10:52 | Link


- Nálad, München -
külcsín


Nem mondhatnám, hogy gyanútlannak tűnhet a jégkrém és a hirtelen felbukkanásom, de ennek ellenére sem árulok zsákbamacskát. Nem az én műfajom ezt sokáig cipelgetni a vállamon, szerintem tudnia kell és kész. Azt hiszem pár éve már nem gondolkodom el azon, mi az, amit finomabban is előhozhatnék, kellemetlen.
Hagytam, hogy elvegye a szatyrot, kétkedően figyeltem a megnyilvánulását majd követve őt ujjaim járattam az asztallapon. Megemelkedett a szemöldököm és enyhén  ki is billentem egy pillanatra, hiszen még rossz szavam se volt, de mintha arra készülnék, hogy én is bejelentsek egy esküvőt, mondjuk azzal az afrikai modellel.
- Nem értelek... mindegy is. - Rövidre zártnak éreztem, és a siettetésre csak felszisszentem. Hát, így is lehet, de nem most. Sóhajtva kerestem a pillantását, aztán minden formaság, odaszúrás vagy leszólás nélkül kezdtem bele.
- Igen, volt barátnő, tudom, felvilágosított erről is. Komolyan nem fogom fel, hogy viselted el ezt a buta kislányt. Még nálam is komolyabb énközpontúságban szenved, ami azért nagy szó, pláne, hogy neki nincs is mire! És akkora szája van mellé...
Őszinte csalódottsággal pillantottam magam elé, de ezzel minden plusz kört lezártam, felvázoltam mi is a helyzet, mert bármennyire szeretné a lényeget hallani, enélkül úgyis értelmetlen. Vártam egy kicsit, aztán egy kérdés közepette éppen annyira közelebb mentem, hogy a jégkrém papírját elvéve azzal foglaljam le magam. Csak fel-felpillantottam a gyűrögetés közben.
- Miért nem mondtad, hogy rád akaszkodott ez a csaj és hogy keseríti az életed?
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2017. április 18. 16:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 18. 16:05 | Link


itthon, München | Heimweh | Aussehen


Azt hiszem, lehettem volna kedvesebb is, szóval halkan felsóhajtottam, mielőtt még a fagyiállatba haraptam volna. Jobb lett volna, ha már az elején normálisan állok neki, de utáltam, hogy valószínűleg megint valamiért le leszek szúrva.
Halványan elmosolyodva ráztam meg a fejemet, de aztán a szemébe bámultam, hagyva magam elveszni a kékségekben. Így egy kicsit egyszerűbb volt, mert mint kiderült, Ráhel volt a beszélgetés tárgya. Na, szenzációs, nem is tudtam, hogy mi hiányzott még.
- Igen, tudok róla. Van, amikor normális, de aztán rájöttem, hogy hosszú távon rohadt önző - rántottam egyet a vállamon, mert nem igazán viselt meg a dolog. Rendben volt így, mert bár úgymond kibékültünk, de attól még nem felejtettem el neki a dolgot, mindenkinek jobb, ha megtartom tőle a két lépés távolságot. Az apjával úgysem értettük meg egymást egy ideje.
Hannah közelebb araszolt és elvette a jégkrém papírját, amivel aztán elkezdett szórakozni, mielőtt még feltette volna azt a bizonyos kérdést. Felvontam kissé a szemöldökömet és értetlenül figyeltem, nagyon ritkán szokott zavart lenni.
Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam, a kezem a tarkómra csúsztatva, de aztán csak az ajkamba haraptam.
- Eredetileg nem keserítette. Nem igazán érdekelt, foglalkozott velem és ez... jó is lehetett volna. Aztán kiderült, hogy csak kellett egy balek, akin vigasztalódhat. Szopás - vontam meg a vállamat, majd oldalra biccentett fejjel cirógattam meg az arcát. Aggódó pillantással figyeltem Hannah arcát. - Mi a baj, Engelchen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 20. 23:13 | Link

Hannah
Milánó I Bevásárolunk I Alakul


Csak kevés fehérneműt fogott meg, ami kényelmes lenne, de azok azonnal repültek is. Hurrá, végül is, kinek számít a kényelem? Bár egy darabig nem szeretné, ha bárki is látná azokban... Nem, nem, az túl zavarbaejtő lenne. Most, hogy így belegondolt, talán kicsit edzenie is kéne, már rég nincs olyan jó formában, mint egykoron.
Próbált nem fintorogni a passzos szettek láttán, de nagyon nehezére esett pirulás nélkül megállnia, mikor végignézett rajtuk. Hogy ne hozza magát kellemetlen helyzetbe - ismét -, a ruhákra összpontosított csak.
- Mindenképp megnézem azokat is - felelt Hannahnak, de nem is igazán koncentrált rá.
Titokban azért mégis visszarakott párat, amik már túl meredekek lettek volna számára.
Az öltöző előtt úgy tett, ahogy az egyetemista javasolta - lerúgta magáról a vászoncipőt, úgy fordult körbe. Ez az első nem is volt olyan vészes, egyáltalán nem érezte magát kellemetlenül. Még szoknia kell, hogy szoknyákat fog hordani, de amíg nem látszanak ki a térdei, nem zavarta annyira.
Szót fogadva visszament ezután, hogy újabb ruhákat vegyen fel. Végignézett a rengeteg másik anyagon, mire felsóhajtott. Az biztos, hogy hosszú nap előtt állnak.
- Mindegyiket fel kell próbálnom? - kérdezte naivan, miközben felhúzta az egyrészes ruhát.
Eligazgatta magán, közben ismét kiment a szoba elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 20. 23:55 | Link

Maja
Outfit
Bayern Münchener Drachen - Berliner Bären, kupameccs
Március 29. München, Németország



Abban biztos volt, hogy szerette a jóslást és az asztrológiát. Az elemi mágiát is imádta, de a kviddics sem állt távol a szívétől. Döntésképtelen volt, de szerencsére épp olyan helyszínen lehetett, ahol nem kell ezzel bajlódnia.
- Majd meglátom még - felelte, és komolyan is gondolta.
Talán lehet belőle is profi kviddics játékos, és akkor még azzal a fura virágszedő egyetemista fiúval is találkozhat újra. Jó lenne egyszer ellene játszani, bár azt nem tudta, milyen pozicióban játszik a másik. Bár jobban belegondolva, talán szomorú lenne, ha épp tőle kellene egyszer megszereznie a kvaffot. Megrázta a fejét, majd arra figyelt, akit Maja mutatott.
- Neked... már vőlegényed van?
Tudta, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor a legtöbb ismerősét jeggyűrűvel a kezén látja, talán meg is hívják az esküvőre. De ezt az időt határozottan későbbre datálta.
- Gratulálok - mondta lassan. Kicsit kizökkent, még tanácstalanabbá vált.
Őszintén örült a navinés boldogságának, nem arról volt szó. Csak a saját helyzetére gondolva elszomorodott, hiszen siralmas a szerelmi élete. Siralmas? Nem is létezik, ezáltal nem is lehet ilyen jelzőkkel illetni.
- Szóval ezért vagy ennyire képben. Nagyon klassz lehet profikat testközelből ismerni.
Kicsit talán irigyelte is Maját. Valahol mélyen Vikiben is rejtőzött egy rajongó, aki alig várta, hogy híres kviddicsesek aláírásaival díszítse ki a falat az ágya felett. Esetleg némelyiket még be is kereteztetné.
- Sebastian? - kérdezte hangosan, miközben az illetőt nézte.
Akkor végre jött a felismerés, még más is hallhatta, ahogy leesik neki a tantusz. Azonnal elmosolyodott, miközben a virágszedő fiút figyelte. Hiába indultak meg a berliniek, szerencsére a müncheniek már felébredtek, így hárítotani próbálták az ellentámadást. Viki figyelte, ahogy a hajtópáros megindul a kvaffért, bár nem tudta, hogy a harmadik tagjuk kiesésével hogyan tudják majd tartani a lépést. Reménykedett benne, hogy a gurkó áldozata nem egész meccsre szédült ki, csak pár pillanatra.
- Szerinted rendbe fog jönni? - célzott rá, de csak fél szemmel figyelte, mert a kvaffot kergető mezőny már jócskán elhúzott tőle.
Utoljára módosította:Kornai Viktória, 2017. április 20. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 24. 19:19 | Link


Momentán | Varsó, a meccsed után nálam
Let's talk about... you and me


Ha a Korona Kraków átlag meccsén nem lenne elég a tömeg, a mai nap során érdekesmód még az állóhelyek is elfogytak és a lelkes lengyel szurkolók ellepték a stadiont. Meg az elmebeteg groupiek és fotósok, akiknek sikerült felfogni, hogy hónapok óta először huzamosabb időt töltök itt civilben, munkán kívül, egyedül.
Azonban nem azért voltam itt, hogy velük foglalkozzak, jelen pillanatban a támogatásomat jöttem kifejezni, és a meccs lezárultával és kis közbenjárással az öltözőben már hangot is adhattam a gratulációmnak. Hogyan is jutottunk egyről a kettőre, az öltözőből a lakásomba? Csak adta magát a helyzet, igazából különösebb meglepetést nem okozó eseménysor pörgött le.
A hajamba túrva igyekeztem a nedves tincseket helyreállítani, meglehetősen kevés sikerrel, még mindig felületesen szedve kissé a levegőt. A takaróból már fél perccel ezelőtt sikerült kikeveredni és kicsit feljebb húztam a cikeszes nőn, mielőtt még képes és megfázik nekem. Pár pillanatig figyeltem, mielőtt apró csókot nyomtam volna az arcára és közelebb húztam.
- Hol is tartottunk? Ja, igen, meggyőzlek! Szerintem jó döntés - közöltem a hamis meggyőződéstől csöpögő hangon, mielőtt ismét az arcára sandítottam volna. Az ajkaim összepréselve fojtottam vissza azt a bizonyos vigyort, mielőtt kiszivárgott volna.
- Ne nézz így rám, te akartad, hogy próbáljam a pozitív oldalát is szemléltetni. Az a baj, hogy nem találom, szar ahogy van. - Én meg őszinte vagyok. Ilyenkor valószínűleg nem kéne az legyek, de kit érdekel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. április 24. 20:38 | Link


- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
that would be the best therapy for me...


Fontos meccs volt, mondhatni, de Luca számára mind életre és halálra megy, ez a fogók végzete, az övé meg aztán pláne. Amit sokszor játék címen a pályán művel, abban minimum benne van a legközelebbi hozzátartozóinak pár szívroham, az összegből meg amit keres a temetési költséget is fedezheti, meg még vehet mellé egy lakást. Ilyen eszébe sem jutott még, jól megvan ő a faluban, a kutyik fölött. Kényelmes, egyszerű, boldogság. Egy köpésre van minden hely, amit szeret és mindenki. Egyszerű és nagyszerű. Menhely, a sulis pálya, a cukorkabolt. A legutóbb is igen tartalmasan múlatta ott az időt egy régi és kedves ismerőssel, Greg személyében. Fontosak neki az emberek. Vegyük csak példának újdonsült barátnőjét, akivel a legtöbb dolgot megosztják, mármint elsősorban Mandára gondolván. Az ember meglepődne mennyi közös volt és van bennük. De ez a helyzet pillanatnyilag Majával is.
Nem különösebben közönségkiszolgáló minden játékos, de a fogó ebből a szempontból nagyon hálás felelősséget visel. Rajta áll vagy bukik szoros helyzetben minden, ráadásul mindenki rajong. Beletelt egy évbe legalább, mire elismerték itt, a nevét visszahallva pedig tudta, hogy biztatják is. Azóta pedig, hát lehet őt nem szeretni? Bár azért az még őt is meglepte, hogy mikor győztesként leszálltak mennyi emberrel szembesült. Bár figyelmet egyre szentelt nagy vigyorogva. Megjött Bojarski.
Aztán jött, látott, vitt mindent. Amihez nagy lelkesen asszisztált persze a Törpe. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy miután kidolgozta a lelkét is ma, többszörösen is, neki esze ágában sem volt megmozdulni.
- Maradj a fenekeden, biztos, hogy nem kelek fel.
Leginkább a párnába dörmögte volna, de addigra már jött a puszi is aztán elmosolyodva egy kicsit feljebb csúszott mellette, és meg is fordult, hogy beszélgethessenek. Hajdejó. Érezni a lelkességét a témában.
- Egy ... EZ csak jó meg rossz döntés? Te is ennyiben elrendezted magadban a tiédet? - Kicsit kétkedő volt, a szemöldökét is felvonta, aztán sóhajtva pillogott maga elé. - Mik az ellenérvek, ha az könnyebb? Mármint azon túl, hogy még egyszer ne akarjak már elvált lenni, halmozottan csak a süti jó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 24. 22:30 | Link



Értékeltem a figyelmet, amit kizárólag nekem szentelt. Az ilyesmit az ember ritkán kap meg és még ritkábban élvezheti ki hosszabb távon. Éppen ezért a pillanatot mindig meg kell ragadni, én pedig ezt is tettem, akár helyénvaló volt - vagy még inkább -, akár nem.
Az az Isten még nem született a Földre, hogy nekem egy nő mondja meg, mit tegyek, szóval a motyogást követően már csak azért is közelebb húztam a kisasszonyt. Épp elég beleszólása volt a dolgokban, úgysem pontosan jutottunk még el addig, amit a gratuláción kívül szerettem volna tőle. Mármint... mindegy, hagyjuk.
Felsóhajtva meredtem a plafonra pár pillanatig, miközben lazán átkarolva cirógattam finoman a hátát, aztán végül teljesen felé fordulva igyekeztem összerakni a kis mondandómat a fejemben.
- Gondolom jó, mert a legtöbb ember szereti az állandóságot, azt, ha van neki valakije, aki a belét is kiaggódja a másik miatt. Lehet családot alapítani és jéj, elvágtatni a naplementében. - Esküszöm, hogy igyekeztem rendesnek lenni és úgy tűnt, hogy menni is fog. Aztán utána teljes mértékben belesültem, mert hát tudtam volna mondani még egy okot, amiben nem egyezett a helyzetünk. - Nha, Maját ebbe ne keverd bele! Az teljesen más...
Nem kívántam ecsetelni a részleteket, helyette inkább közelebb fészkelődve szívtam be mélyen a haja illatát. A megszokott vanília helyett valami teljesen mást érezve felszusszantam és tovább cirógattam a leányzó lapockáját.
- Ellene? Hol kezdjem? - biccentettem oldalra a fejem kicsit, ismét hátrahajolva, hogy lássa az arcomat. Teljesen komoly voltam ebben a másodpercben, nem készültem elviccelni a dolgokat. Egy apró puszit nyomtam a nyakára. - Túl kötött neked. Kompromisszumokkal jár. Elvárják, hogy háziasszony legyél. Egy idő után felhozzák, mikor szülsz már gyereket... folytassam még?
Minden egyes ellenérvet egy apró csókkal tettem hangsúlyossá, miközben a kezem a csípőjére csúsztattam. Lehet velem ilyesmikről beszélni, ezért szokták azt mondani rám, hogy túl üzleties vagyok. Nem is értem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. április 24. 23:13 | Link


- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Something tells me you know how to save me.


Még kicsit rendezgette magában azt, ami a pályán történt ma, valahogy ebben az egyben az agya sosem képes leállni, de mivel általában csak ez van odabent, ne hibáztassa már őt senki. Nyertek, valahol ott van egy törött szárnyú kis aranyos a táskájába zárva, amivel még célja van, de egyelőre túl jó, túl kényelmes bármi másnak nekiállni. Bár van, amihez szívesen kapja össze magát ő mindig.
Egy pillanatra elhúzta a száját, aztán megadóan inkább vonult az árral, de látványosan csúnyán nézett, hogy érezze Lewy a törődést. Persze ezzel sem volt nagyobb baja, de ennél a témánál sokkal jobb ötletei, és jóval kreatívabbak is lettek volna, annak ellenére, hogy a felének eszébe sem szabadott vagy illett volna jutnia. Utóbbi ismeretlen számára, mindegy is. Egyelőre parkolópálya.
- Az nem...unalmas? Hát, nem t'om, esetemben Benji haja amúgy is kihullik minden alkalommal, ahogy kimondom, hogy meccs lesz, ő meg nem a... érted, a tesóm csak. Család?!
Előbb csak nagy szemeket meresztett a hölgyemény, majd nevetni kezdett, de nem azon a szép és aranyos módon, hanem azon a röhögőgörcs közeli, elnémuló, artikulált sipításoson. Egyrészt elképzelte a sztárt a naplementébe lovagolni, másfelől meg... nem, ez önmagában elég volt, bár a család ténye is elég humorosnak hat. Neki hirtelen elég nagy, sőt, túl nagy is, ami most akadt. - Nem Maja érdekelt, hanem, hogy te könnyen döntöttél-e, te. Nem a lelki világotok érdekel, azt amúgy is tudom.
Nyomatékosította az utolsó szót, talán ő van a legjobban tisztában vele hármuk közül, na, hosszabb idő impulzív társaságban elég, hogy átvegyen ezt-azt, nem szándékosan is.
- Kérlek, meg a felsorolást is... - vigyorgott rá, ahogy kicsit közelebb húzódott. Bár nem sokon múlt hogy lemondóan törjön rá, hogy még egy család vagy gyerek dolog és tutira kilöki az ágyból. Lelombozó, de komolyan, a ténye is ennek. Tisztán emlékszik a műbabára, aki a kukában landolt. - Ezekkel tisztában vagyok, de mindenki szerint így a helyes, meg ez a normális. Jobb esetben elsőre és utoljára, én utóbbiban még reménykedhetek. Juhú.
Éljenző mozdulatok, nem nagy vidámsággal, és azzal fel is adta, hogy nyugton maradjon. Ez pedig régen rossz. Felé fordulva a kezével végigsimított a felsőtestén, aztán a csípőjénél aprót dobbantva ujjaival megállt és legszebb mosolyával várta, mivel kívánja még... lassan le és nem rábeszélni arra a bizonyos álomesküvő feelingre.
- Pedig micsoda koszorús fiú adottságaid vannak!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 25. 01:19 | Link



Az a nézés megmelengette a kicsi szívemet, annak ellenére, hogy azt üzente, ki fogja tépni a belső szerveimet, ha sokat fejtegetem a házasság témát. Azt hiszem, ha vele találkozom előbb, most nem kellene ilyesmin gondolkoznia. Persze, ez pusztán elméleti feltevés volt, mert az itt és mostban boldogabb voltam, mint azt bárki gondolná. Nem akartam volna változtatni leginkább semmin. Azzal csak a gond van.
- Sose volt sajátom, a mostani pedig támogat, szóval nem tudom. Elég unalmasan hangzik, igen, legalábbis biztosan nem az én esetem - ingattam meg a fejemet. Az alap család dolog nem volt az esetem. Személy szerint rettenetesen díjaztam a vihogását, de aztán nem elszúrta az egészet? A kérdésére határozottan elkomolyodtam, majd a kezem a csípőjéről a nyakára futtatva fontam az ujjaim a torka köré, hogy közelebb hajolva bámuljak a szemébe.
- Úgy ismersz, mint aki nem elég határozott? Nem kellett gondolkoznom rajta, csak tudtam, hogy akarom - az utolsó szót enyhén rekedtesen megnyomva súrolták az ajkaim az övéit, majd vették birtokba azokat. Végül kis szusszanással futtattam vissza a kezem a csípőjére.
Nem rajtam fog múlni - vagy pont, hogy de? - a menyegző sorsa. Szóval egy pár újabb csókot hagytam a nyakán, mielőtt még ismét a mondanivalómba kezdtem volna.
- Közösek a pénzügyek, amiből mindig sértődés van. Ha változol, az orrod alá nyomhatják, hogy "azért szedett fel két kilót, mert férjhez ment, nem érdekli". A nem házasok az orod alá nyomják, milyen rohadt boldogok. Illik mindenhez beleegyezést kérned. Vagy véleményt. Majd el is felejtettem a kedvencem! Milyen lesz Csornay Lucának lenni? - kérdeztem érdeklődve, egy apró vörösödő véraláfutást figyelve a lány nyakán pár pillanatig, mielőtt az arcára néztem volna. A megjegyzésre halkan elnevettem magamat, a kezére pillantva, de nem toltam odébb.
- Ha tudnád... Full-komfortos vagyok, stressz-oldásra alkalmas és bárhol segítőkész... - villantottam meg a legelbűvölőbb vigyoromat, miközben a mutatóujjammal apró köröket írtam le a bőrén. - Elég meggyőző vagyok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. április 25. 23:24 | Link


- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Elragadtatom magam, magam adom,
megadom, megadom...


- Hát nem tudom, nem fogott meg a dolog. Mármint, biztos van, amikor valakit elkap a húha érzés. Jóság van meg szeretet. Sőt, tudom…
Csak éppen nem nagyon akar megint a saját családja fejével sem gondolkodni. Okozott ő már elég fejfájást. Sok dolgot lehetne most mondani, de még ő is biztos benne, hogy nem feltétlenül van helyes úton, sosem volt. Az életében mindig valami kis mellékútra tért, ahol az elágazásban rosszul döntött. Ez az évek alatt csak annyira fejlődött fel, hogy nagyobb hibákba hajszolta magát a kisebbekből. Aztán csend lett. Béke volt, nyugalom, egyszerre kellemes és kellemetlen csend talán. Luca nem nyugodt, nem elülős, nem békés. Fogalma sincs mikor tört elő belőle a pattogás, az örökmozgó én, az agresszív kviddicses, a hajhászó…kalandozó. De az a csók, amit éppen viszonoz jelenleg túl sokat mond el, többet is, mint szeretne. Játszik, szórakozik, csak tesz egy utolsó lépést a következő döntése felé.
- Nem, valóban nem, de te se buksival döntöttél csak, tudom. Én meg nem dönthetek, amíg azt se tudom mi a sajátom… - megrántotta a vállát, majd elvigyorodott, mintha mi sem lenne természetesebb. Nem volt az, de elég régóta nem kezeli rémülten vagy éppen meglepődéssel a hirtelen helyzeteket. Aztán csak figyelt, még egészen szépen tudott, az egyik kezével a körmeivel még csak finoman karcolt Lewy bőrén, ahogy közelebb húzódott.
- Nincsenek anyagi gondjaim, aki meg beszól rám, vagy nem tetszem, annak benyomom a nóziját. Aztán kész… jóóó tuuudom nem megoldás, pedig de. - Próbálta az eltúlzást elkerülni, de nem sikerült. És az a gond, hogy komolyan is gondolja. Ezt a rejtett agressziót talán ki kéne magából engedni valami módon. A beleegyezés kérése részen csak felnyögött, nem, egyáltalán nem elégedett vagy kellemes módon. Ezt azért nem kellene erőltetni, nehezen viseli a kontrollt, tudja, hogy kell, azt is, hogy jót tesz neki, ha figyelnek rá, de ez nem tetszik neki. - Mi? Kihagytad a középső nevem. De most kirázott a hideg, mindenhol, látod? Bah.
Igen, valóban tiszta libabőrös lett. Még a cikesz is eliszkolt valamerre, mert éppen a csípője környékén se látta. Tökre lelombozó kezd ez az egész lenni. Neki eddig inkább szentimentális problémái és rossz tapasztalata volt, de egyre inkább érzi súlynak, mint felhők fölé repítősnek. Akar is hinni a lengyelnek, meg nem is. Elveszett. Mint a keze, ami nem állt meg, szörnyű.
- Ez jobban hangzik, mint a korábbi opciók, soookkal. Mondjuk, mondjuk, de méég nem vagyok benne biztos. - Ez nem volt teljesen igaz, ellenben a huncut mosoly mindent elárult. Közelebb hajolva csókolta meg, de nem húzta sokáig a dolgot, egy puszi az arcra, aztán már a nyakánál járt. Két apróbb csók között sóhajtott fel végül, hogy felnézzen a hajtóra. - Naaagyon nem vagyok mintamenyasszony.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 26. 11:24 | Link



Hát vannak azok a pillanatok, amikor az ember racionális alapon dönt, van ideje mérlegelni a dolgok pro és kontra listáját, az abból származó előnyt vagy éppen esetleges hátrányt. Ilyen egy kviddicsmeccs is, ott csak autopilótára kapcsoltam a gondolataimat és csináltam a dolgomat. Az ágyban és az otthon négy fala között zajló dolgokat viszont sokkal inkább érzelmi alapon szoktam eldönteni és nekem ez jóval nehezebb is volt, mint maga a logika. Sosem voltam toppon ezekben, de abban a pillanatban, az ujjaimal a kviddicses leányzó torkán és az ajkaimmal az övén nem is különösebben érdekel.
- Nem, tényleg nem egyszerű, ha nem vagy képben, hogy az adott érzés valódi-e. De a helyedben igyekeznék az eszemre hagyatkozni - ezzel csak az a baj, hogy a Czettner lányok mind elég zizzentek és nem feltétlenül látnak tisztán egyes területeken.
A körmei végigszántottak a mellkasomon, erre pedig mélyet nyelve próbáltam higgadt maradni. Ha így folytatja, erre úgysem lesz sok esély, aztán mire kettőt pisloghatna, már alattam lesz.
- Aki azt mondja, nem megoldás, az vagy hülye, vagy pacifista, esetleg hazudik - közöltem szórakozottan felkuncogva kicsit. Egy egészen kicsit sikerült kiakasztanom csórit, még a libabőr is teljesen ellepte, mire apró csókot nyomtam a mellei közé. Az ő keze pedig csak nem akart megállni, gyors és mély levegőt vettem, a keze után kapva, figyelmeztető pillantással.
- Nem? Szeretnél még egyszer kipróbálni? Még van kapacitásom egy körre - villantottam rá széles vigyort. Aztán a nyakam kezdte puszikkal elhalmozni. Az ujjaim a hajába futtatva sóhajtottam fel. - Tudod mit csinálsz, ugye? 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 27. 21:56 | Link

Dai
London, Anglia
Február


Szinte teljesen sötét volt a hotel harmadik emeleti 321-es számú szobájában. A sötétítőket még akkor elhúzta, amikor megérkezett, most pedig –a történtek után– csak ült az ágyában, szorosan maga köré fűzte a takarót és egy bögre forró tea köré kulcsolta az ujjait.
A szíve mintha megszűnt volna dobogni, fájdalmas súlyként húzta le a mellkasát és nehezére esett minden egyes levegővétel. Újra és újra elfogta a hányinger, ő pedig próbált mély levegőket venni, mintha az bármit is változtatna a helyzeten. A fizikai fájdalom jelentéktelen volt ahhoz képest, amit odabent érzett. Mintha egy része örökre elveszett volna –bizonyára így is volt.
Az ajtót bűvölte mereven és szíve szerint sikítva könyörgött volna, hogy Dai érkezzen meg végre, ölelje magához és nyugtassa meg, hogy minden rendbe fog jönni, még akkor is, ha fogalma sincsen róla, mi a probléma. Gyermekkoruk óta a fiú volt az ő védelmezője és bár az utóbbi időben kissé elsodródtak egymás mellől, ez nem jelentette azt, hogy Szofinak kevesebbet jelentene a japán, sőt. Borzasztóan hiányzott neki az utóbbi időszakban és nem csak azért, hogy összekaparja. Ő volt az egyetlen férfi az életében, akiben képes volt feltétel nélkül megbízni, aki még sohasem akarta bántani, vagy elhagyni őt. Bizonyára túl sem élte volna.
Amikor meghallotta a kopogást óvatosan félretette a bögréjét, kievickélt az ágyból és lassan nyitott csak ajtót. A lábai nem akartak engedelmeskedni, majdnem összecsuklott, szinte csak az ajtógomb tartotta meg, ahogyan kinyitotta azt.
- Szia –hangja rekedten csengett, ahogy meglátta Dait, pedig szeretett volna a nyakába ugrani és örökre ott is maradni.
A szőke pontosan tudta, mennyire borzalmasak festhet. Alig aludt, hatalmas karikák éktelenkedtek a szeme alatt, a tekintete pedig űzött volt. Lefogyott, feltűnően sokat és a rémálmok egy pillanatnyi nyugtot sem hagytak neki.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. április 27. 21:58
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. április 27. 23:25 | Link


- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Oops!...I Did It Again


- Fel kellene keresnem valakit, valakit, aki talán helyrebillenthet. De nem tudom akarja-e, akarjuk-e.
Nem tudta eldönteni, hogy magát győzködi, vagy Lewyt avatja be kicsit, mindenesetre kezdte úgy érezni tudja merre tart a döntési kényszere. Talán egy pillanatig átszaladt a fején, hogy hova is keveredett, vagy az, hogy mit is tett az elmúlt héten, hetekben, hónapban, ennek ellenére képtelen volt egyről a kettőre érni. Nem kereste magában az okokat, nem akarta megmagyarázni a tetteit, nem érezte helyesnek, ettől még nem érezte elítélendőnek se. Elveszett a saját kis útján. Amiről egy ember tudná kirángatni őt igazán, egy olyan ember, aki talán Angliában van éppen. Egy ideje nem látta már, hiányzik is neki. Fel kell keresnie, érzi, tudja. Ott bujkál a gondolataiba és minden nappal jobban szüksége lenne tőle egy fejmosásra. Most, ahogy szinte éhesen falja a másik ajkait, nem tudja megmagyarázni a benne motoszkáló akaratot, de kitörni készül. Lassan megállította a kezeit a sztáron, miközben oldalra billentett fejjel figyelt fel rá ártatlanul. Mert aaaz.
Bólintott párat, még mindig könnyebb két pofont adni valakinek, mint azt feszegetni, mennyit lát vagy hol az agya, mikor ilyeneket mond. Luca mondjuk szerencsére az agresszivitást viszonylag kevésszer hozta ki kviddicses körökből, de ki tudja mit hozna ki belőle mondjuk a házas élet. Borzongató utóbbi elképzelése jelenleg számára.
Sokkal jobban lekötötte és felvillanyozta az, amibe belefogott, és az, hogy a hajtó sem volt rest viszonozni, de a megálljra csak felvonta a szemöldökét. Megrántotta a vállát az első kérdésre, aztán elvigyorodott.
- Naaagyon csábító.... de! Először is szeretnék egy befőttesüveget tőled, aztán rátérhetünk bármilyen repetára. - Hatalmas lendülettel és vidámsággal kúszott vissza Lewy arcába, ajkaikat összetapasztva simított végig az arcán, a lengyelre harcolva magát, majd át rajta, beletúrt a táskájába, hogy kiszedje a jól elzárt zsebecskéből a törött szárnyú még izgő s mozgó cikeszt, aztán a kezeibe fogva végrehajtotta ezt a mozdulatsort majdnem teljesen visszafelé is. Egyik lábával azonban a srácon felejtette magát. Miközben a kezében lévő zizzt felemelte kettejük közé.
- Ez itt a tiéd, csak rakd el, mert visszajön, tudod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 28. 01:12 | Link



- Egy próbát mindenképp megér. Nem te vagy az első, aki egy szar házasságba akar fejjel belerohanni és már a másik személynél sem szorongattam bátorítóan a kezét - horkantam fel, mert hát egyikük se volt az a tipikus felnőttes naggyerek. Szerelmes sem, aztán még ők akarnak házasodni. Ez valami új hobbi lett? Ha nem találod a helyed, gyorsan szerezz magad mellé valakit, aki lebetonoz egy teljesen szar helyre. Mintha egy működő vulkán tövébe építkeznél...
Hangosan szusszanva fújtam ki a levegőt, ahogyan a kezei megtorpantak és lassan az arcára pillantva kellett megállapítanom, hogy ennél a nőnél álszentebb spinét keveset láttam. Attól még jól állt neki, de nem változtatott a tényen, hogy az az ártatlanság valami szentképre illik, nem arra a nőre, aki simán megszégyenítene egy zsokét.
Sok nő kért tőlem már sok bizarr dolgot ebben az ágyban korábban, de ez valami teljesen új volt. Szóval még mindig a kezét fogva, pislogás nélkül meredtem rá pár pillanatig, mielőtt még realizáltam volna, hogy mit is akar.
Ahogy az ajkaink ismét egymásra találtak, elengedtem a kezét és inkább a csípőjére kalandoztam ismét. A csókot végül az szakította meg, hogy az ajkai közé nyögtem, amin aztán képtelen voltam nem felkuncogni. Rettenetesen patthelyzet.
Végül sikerült némi figyelmet szentelnem a mozdulatsor céljára is: a kis arany tollasra, ami a szárnyait próbálgatta a szöszke ujjai között. Szélesen elmosolyodtam, hogy aztán finoman magam alá teperjem. Végigsimítottam az oldalán, majd a combján és kis sóhajjal torpantam meg a mozdulatban
- Szavad ne feledd! - paskoltam meg finoman a vádliját, majd felkelve kisétáltam a konyhába. Beletelt pár percbe, de végül sikerült egy olyan bizonyos üveget szerezni és mintha legalábbis trófea lenne, úgy lejtettem vissza vele a szobába. - Megfelel, Maleńka?
Amennyiben igen, a cikeszt elszállásolva ültem vissza az ágyra és a hátsója alá nyúlva húztam közelebb, aztán fölé hajolva.
- Hol is tartottunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2017. április 28. 10:38 | Link

Szofinak
Szicília


A kora reggeli napfény és a sós levegő betolakodott a nyitott ablakon, ami a teraszhoz vezetett. A kis fogadó egy domb tetején terült szét, tökéletes rálást biztosítva városra és a mögötte elterülő tengerpartra. Tegnap érkeztek, szétnézni még nem volt lehetőségük, meg nem is nagyon akartak, a szoba biztonsága sokkal kellemesebbnek tűnt. Furcsa volt, hogy nem azzal a nővel jött ide, akivel eredetileg tervezte, de a háziak kedvesek  voltak és szíves örömest tették át egy korábbi időpontra a foglalását, ez volt hát a nászútja, egy másik nővel. Mikor felvázolta a "Lépjünk le!" részleteit, nem fért bele egy nyüzsgő, szmogtól bűzlő nagyváros, ahol még a saját gondolatait sem hallja az ember. Úgy érezte, hogy mindkettőjüknek arra van szüksége, hogy egy kicsit kikapcsoljanak, elszakadjanak mindentől.
Vince az ablak felé fordította a tekintetét, kiélvezte a tűzgolyó első próbálkozását, majd visszafordult az ágy felé, ahol a szőke aludt, látszólag békésen. Az ölében ott hevert a megviselt füzete, amiben ott lapult a hajnal terméke. Nem tudott aludni, így az ágy melletti fotelt választotta, amiről tökéletes volt a rálátás a tengerre és Szofira. Valahányszor ránézett, mindig tudott valamit a lapra vetni, a lány, úgy tűnt kiapadhatatlan ihlet forrása, de mivel hamarosan elkezdődik a nap, kár lenne ismét beletemetkezni a kibontakozó történetbe, a szöszkécel akarta tölteni a napot. Így hát az asztalon lévő palack után nyúlt és kitöltötte magának a vörölső italt, majd lustán belekortyolva legeltette a szemét az alvó szépségen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. április 28. 12:24 | Link


- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
I know you want me
I made it obvious that I want you too
So put it on me
Let's remove the space between me and you


- Nem? Nem tudtam és nem is tudhatom előre, mi lenne ’ha’, ezt már sokkal korábban elcsesztem, nem most kellene elkezdenem bánni, ahhoz asszem késő van.
Meg eleve gondolkodni, nem is érti, hogy jutott pont most oda, megremegjen, mit szeretne. Nem akart az életében soha, senkit bántani Misin kívül és őt is csak a második hatalmas pofon után, amit Lucának hagyott maga után. Akkor csalódott, összetört, darabjaira hullott és biztos benne, hogy meggondolatlanul nagy kárt tudott volna a fiúban tenni – Jeremy véletlen baleset volt, amikor kiakasztotta, és a mai napig bűntudata van, ő az egyetlen, akinél ezt erősen érzi, ahogy a fiú érzéseit azóta is. De szándék ezen kívül például Vince felé nem volt, hogy ártson neki. Nem tett hiszen semmit, kitartott mellette, segítette talpra állni, ott volt és Lucának ez egy ideig mindennél több volt, amit érdemelt. Aztán ahogy egyre gyorsabban pörögtek a napok, nem érzett megálljt a ruháig, az igenig. Amitől nem a boldogság öntötte el, talán az ő hibája, talán nem. Már nem ez foglalkoztatta, nagyon nem. Hatalmas vigyorral nyugtázta a nyögést az elválás után, aztán türelmesen támaszkodott fel, hogy végignézze, ameddig a látóterében volt a keresgélés és érkezés folyamatát, mikor pedig visszaért az üveget is végigmérte, majd heves bólogatással engedett a cikesz szorításán.
- Tökéletes. - A kis szökdösőst beledugva az üvegbe tudta le ezt a kört, aztán a következő pillanatban csak felnevetett. - Na, hajlandó vagy átütemezni magad fogónak?
A képzelete elkalandozott, sokkal szebb és színesibb vizekre evezett, nem úgy nézett ki, mint aki nagyon kifelé igyekezne ebből az egész kavarcból, inkább, mint aki a játéknak még csak egy szakaszában jár, de nyerni akar. A válasz mit sem számított már, ellepte a köd, ahogy közelebb húzta magához, és talán követelőzve, de csókban forrtak össze. Átkarolva őt szorította meg és nem eresztette, legalábbis ebből ki már nem…

***


Ő mindig nyerni akar, akarja a győzelmet, az utat is élvezi, nem csak a célt ettől még. Szeretne játszani, mindig. A vereséget ismeri, a győzelem meg az apróságokból összeadódik. Egy meghozott, végleges döntéséből például, arról, mi legyen a jövővel. Pár nagyobb levegővétel után fordította a buksiját Lewy felé, aztán az arcán hosszabb csóknyomot hagyva nyújtózott egyet a takarót magára vonva. Könnyedén és stresszmentesen. Van terápia, ami működik.
Egy kis idő után sikerült már megint kinyitni a beszélőkéjét, rekord hallgatásnak lehetett fültanúja Lewy, pedig csak pihengetett a játékvezetőcske.
- Szerintem nincs már kérdés… Azért ajánlom, hogy te ne juss idáig, Majára meg vigyázz. Mert a te nózid is benyomom ám, még ha kisszék is kell. Kettő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 28. 21:45 | Link

Vince
Szicília

Az elmúlt napok szinte elválaszthatatlanul összefonódtak a lány gondolataiban, mintha még csak tegnap este ismerték volna meg egymást és már itt voltak Olaszországban, elzárva mindentől és mindenkitől. Szofinak most éppen erre a távolságra volt szüksége, hogy egy kicsit rendbe rázhassa az életét.
Az érkezésük zökkenőmentes volt és boldogabb nem is lehetett volna, amikor meglátta a szobájukat, valamint a városra nyíló kilátást. A szíve hosszú idő után végre újra cseppnyi megkönnyebbüléssel verdesett és egy röpke másodperc erejéig ő maga is elhitte, hogy megengedheti azt a boldogságot, amit két hónappal ezelőtt elveszített.
Úgy húzta feljebb magán a takarót, hogy közben nem nyitotta ki a szemét és lassan a másik oldalára fordult. Szőke hullámai az arcába hullottak, ő pedig még annyit sem mert megtenni, hogy félreseperje. Aggódott, hogyha kimerészkedik az álmok birodalmából, akkor az a törékenyen felépített boldogság kicsúszik az ujjai közül és ő ismét Angliában találja magát, teljesen egyedül és összezavarodva.
Érzékelte, hogy Vince nincsen mellette és a kíváncsisága erősebbnek bizonyult a félelménél, így végül eltűrte a tincseit és kilesett a szempillái mögül. A férfi tőle nem messze ült a fotelben, Szofit pedig mosolyra kényszerítette a látvány, ahogyan teljes nyugalomban, egy pohárral a kezében figyelte őt-
Hiányzott már neki az érzés, hogy valaki számára ő legyen az első és a legfontosabb. Az utóbbi hónapok rengeteg energiát kivettek belőle, többet adott magából, mint amennyit bárki is el tudott volna képzelni, de erről egyelőre hallgatott. Nem érezte úgy, hogy a kapcsolatuk készen áll erre a beszélgetésre. Vagy, hogy ő maga eléggé erős hozzá.
- Mióta figyelsz?
Halkan tette fel a kérdést, de a görbület nem akart eltűnni. A takaróval kezdett játszani, elrejtette az arcát, hogy a férfi ne láthassa mennyire zavarba sikerült hoznia, csak a kékségei pásztázták rendíthetetlenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2017. április 28. 22:16 | Link

Szofinak
Szicília


Nem sietett, nem akarta felkelteni a nőt, ha kell egész nap elül itt, csak akkor szereznie kell még egy üveggel az itteni borból. Szofié volt a világ összes ideje, hogy kipihenje magát, hiszen elvileg ezért - is - jöttek ide. Neki sosem volt szüksége túl sok alvásra, az utóbbi időben éjszakáként egyáltalán nem aludt, úgyhogy számára nem túl meglepő az ébrenlét. Az viszont igen, hogy végre először nem csak álmatlanul forgolódott az ágyban. Mikor Szofi megmozdult, a szemöldöke érdeklődve szökött a magasba, próbálta kitaláni, hogy ez vajon az ébrenlét jele-e, de a kék szemek megváratták, a szöszke csak kicsivel később fedi fel őket. Ennek hatására mosoly kúszik Vince arcára, lassan belekortyol az italba, minden erejével azon van, hogy ellenálljon a kísértésnek, hogy visszafeküdjon mellé.
- Néhány órája.
A poharát lerakva a fotel melletti asztalra csukja be a füzetet, és rakja le a pohár mellé.
- Nem tudtam aludni, úgyhogy inkább figyeltelek, na meg, hónapok óta most tudtam írni először.
Elégedetten hátradől, ujjával a kárpinton dobol és úgy beszél, mintha a szőke a világ legjobb programjáról maradt volna-e és Vince igazsága sem áll ettől túl messze. Figyelt és agyalt és írt, néha kettőt egyszerre. Akadt olyan pillanat, mikor egészen máson gondolkodott, mint amit papírra vetett, a nő kisugárzása tehetett róla, az a furcs fény ami körülvette egészen újszerűen hatott a férfira, korábban sosem tapasztalt ilyesmit, hát kiélvezte. Mindezt szívesen megosztotta volna a lánnyal is, de bölcsebbnek látta erről, mielőtt teljesen bolondnak nézik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 28. 22:33 | Link

Vince
Szicília

A lány hosszú ideje először érzi magát igazán kipihentnek. A rémálmok szinte a barátjává váltak az utóbbi időben, ő pedig kezdte mindezt természetesnek venni, mintha nem lenne abban semmi meglepő, vagy esetleg különleges, hogy az éjszaka közepén zihálva ébred és mázsás súly nehezedik a mellkasára. Mára mindez már rendszeressé vált, de amikor Vincénél töltötte az éjszakát messzire elkerülték, ő pedig végre hinni kezdte, hogy még jóra fordulhatnak a dolgai.
Most, ahogy ott feküdt abban a hihetetlenül kényelmes ágyban, körbevéve a rengeteg paplannal és a kellemes szicíliai levegő befurakodott az ablakon Szofi újra érezte, hogy él és igenis megérdemli a boldogságot olyasvalaki oldalán, aki képes őt boldoggá tenni. Bár nem mondta el konkrétan Vincének, hogy miből is állnak a problémái, mintha a férfi ösztönösen érezte volna, hogy a legjobb megoldás, ha egy kicsit elmenekülnek kettesben. Nyilvánvalóan ő is ugyanígy érzett a menyasszonya miatt, de a szöszi képtelen volt rákérdezni. Félt a választól, hogy esetleg olyasmit hallana, ami ismét sebeket ejt a lelkén. Képtelen lett volna elviselni.
- Ennyire nem vagyok érdekes –csóválta meg bizonytalanul a fejét és végre valahára előbújt a takarófedezék mögül.
Félretolta az ágyneműt és az éjjeliszekrényen hagyott selyem köntöséért nyúlt, hogy belebújjon és Vince mellé telepedjen a karfára. Szeretett a közelében lenni, a vonzáskörzetében mozogni, mintha ő lenne a bolygó, ami körül keringve végre megtalálhatta a helyét a világban. A férfi szinte mindenért kárpótolta őt, amit az utóbbi időszakban elveszített és, bár fogalma sem lehetett róla, ő volt az egyetlen, aki a felszínen tarthatta a lányt.
Szofi a lábait Vince ölében pihentette és az üvegért nyúlt, hogy magának is töltsön egy pohárral. Olaszországban lennének, nemde? Itt egyáltalán nem számít meglepőnek, vagy éppenséggel elfogadhatatlannak, ha valaki korán reggel iszik. Amúgy is, már régen elmúlt tíz óra… hivatalosan már nincs is reggel.
- Miről írtál?
Szabad karját átfonta a férfi nyaka körül és lecsúszott a fotel karjáról, így már Vince ölében foglalt helyet, buksiját pedig a mellkasára hajtotta. Jelen pillanatban ennél tökéletesebb pozíciót el sem tudott volna képzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2017. április 29. 09:45 | Link

Szofinak
Szicília


- Nekem az vagy.
Nem kellett sokat gondolkodnia a válaszon, egyáltalán nem mesterkélt bóknak szánta ez volt az igazság. Szofi nem csak az a lány volt, aki szépségénél fogva nem illet hozzá, hanem az, aki felnyitott a szemét, megannyi lehetőségét világítva meg a srác előtt. Korábban azt hitte magában kell keresnie a hibát a folyamatos morgásért és rosszkedvért, aztán egyszerre kiderül, hogy az ég világon semmi baja.
Ajkát beharapva figyelte, ahogy a szőke kikel az ágyból, felöltözik, majd hozzásétál. Az egész úgy tűnt számára, mintha egy jól megkoreografált jelenet lenne, nem pedig egy szimpla reggeli rutin. Amint megérkezett, felpillantott rá, kezével a lába alá nyúlt és az ujjaival lassan végigsimított a lány belső combján. Hirtelen sajnálta, hogy nem feküdt mellé vissza korábban, Szofi viszont nem érte be ennyivel. Ahogy a férfi ölébe csúszott, Vince jólesően felnyögött és átkarolta a derekát.
- Rólad, rólunk, még nem tiszta a történet.
De lesz, ez most már biztos. Hosszú idő után ismét munkát adhat ki a kezei közül és ennek ő legalább annyira örül, mint a pénzéhes kiadója.
- Ma reggel a tulaj két fia arról beszélgetett, hogy biztosan mocsok gazdag lehetek, amiért egy ilyen nő van itt velem. Ami rád nézve elég durva sztereotípia, és nagyon sértő, másrészt számomra dícséret, mert milliomosnak nézeki ki.
Míg beszél, kibontja a lány vállát a könnyű anyagból és vigyorogva csókot nyom rá. Valamit elkaffogat olaszul, a Keresztapás korszakából maradt rajta, de most úgy néz ki jól jön, még ha az ittenieneket nehezebb is megérteni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek