36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 22:40 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Csak, ha az egodról, és annak növeléséről van szó!-Vigasztalom, bár lehet, hogy hangyányi gúny is felfedezhető a hangomban, de természetesen pont csak annyi, hogy ne sértsem meg vele a srácot. Mondjuk, van egy olyan érzésem, hogy ha meg akarnám bántani, tényleg meg kéne erőltetnem magam, tekintve, hogy a mi nyugodtnak, idillinek és harmonikusnak cseppet sem mondható viszonyunk másból sem áll, csak a szájkaratéból, lehet, hogy fel sem tűnne neki, ha valamelyik beszólásomat komolyan gondolnám. Megérne egyszer egy misét, hogy mindketten levegyük a külvilág és az egymás felé mutatott álarcunkat, és komolyan elbeszélgessünk valamiről, de ez a beszélgetés azt hiszem még várat magára. Pláne, hogy Aaron épp azt elemzi, mennyire furcsán hatna, ha itt a nyílt utcán állnék neki a fenékbe rúgásnak, valamint az előbbi megjegyzésemhez hozzáfűzi, hogy egyszer igazán bálványozhatnám én is.
-Naná, hogy csípnéd a szegény, szerencsétlen áldozat szerepét, akit egy nő csak úgy, minden ok nélkül rugdos az utcán. Még a végén elkezdenél hangosan jajveszékelni, és mire én észbe kapnék, már egy zárkában ücsörögnék fizikai bántalmazásért!-Színlelek felháborodást, majd folytatom.-Talán, majd ha sikerül elsajátítanod a hölgyekkel való inteligens bánásmód minden fortélyát, akkor tárgyalhatunk a csodálatomról feléd nézve..
Könnyen beszélek, elvégre ahogy ismerem, ez sosem fog bekövetkezni, legalábbis egyhamar biztos nem, szóval egészen nyugodtan elodázhatom a bálványozását.
Gyorsan letudjuk a miért van Csehországban témát, és hamarosan megérkezünk a kávézóba, ahol a pincér sem várat soká magára, s habár félbeszakítja idejövetelem történetét, nem időzik sokat az asztalunknál, így már tudom is folytatni.
-Az egész úgy kezdődött, hogy a főnök nem is olyan régen felvetette, hogy a varázspszichológusoknak az ispotályból lehetőségük van egy csehországi tíz napos továbbképzési kurzuson részt venni, ahol különleges esetekkel foglalkozhatnak. Ez természetesen szamailag nagy előrelépést jelent. Én eleinte nem foglalkoztam ezzel az egésszel, eszem ágában nem volt Csehországba utazni, majd valami indíttatásból az utolsó pillanatban meggondoltam magam, alig pár óra alatt megírtam a páylázatot, és a leadási határidő előtt fél órával a főnököm orra elé csúsztattam. Két napja pedig bejelentette, hogy a döntése alapján én jöhetek ide. Gyorsan összepakoltam, már amennyire egy nő gyorsan tud pakolni egy utazásra, és ma délelőtt egy zsupszkulcs segítségével megérkeztem.
Remélem nem zúdítottam rá túl sok információt egyszerre. Idő közben megérkezett a rendelésünk, a két kapucsínó és a két süti is. Nagyot kortyolok az italból, rámfért már.
-Ja, és ami a legszebb az egészben, hogy nem tudom, hol van a szállásom, és azt sem tudom, mikor foglalhatom el, vagy hogy miképpen jutok majd haza. Szép kilátások, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. május 4. 11:09 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

- Oh, ez egy rejtett bók, vagy vigasztalás, vagy valami hasonló. A lényeg, hogy próbálsz kedves lenni. Ezt értékelem.
Valamiért fütyörészni lenne kedve, de maga sem ismeri az okát. Ha őszintén kellene válaszolnia, valószínűleg nem mondana semmit, vagy témát váltana, elvégre azt, hogy valamilyen szinten fontos neki Lenke véleménye, reakciója, jelenléte, úgysem vallaná be soha.
- Hé, én férfi vagyok! - szól a nőre felháborodottan. - Nem tudsz akkorát rúgni, hogy én hangosan jajveszékeljek. Különben sem rúgnál meg. A szavaid élesebbek a tetteidnél. Ami meg a csodálatodat illeti... fogsz te még könyörögni azért, hogy bálványozhass.
Gonosz mosoly játszik ajkain, de a bőröndöt azért cipeli, kíséri a nőt, és a kávézóban még rendel is helyette. Szerinte teljesen úriemberként viselkedik.
- Ahha... Tudod ez a mese szörnyen átlátszó. Eljössz egy kurzusra, de nem tudod a részleteket? Egy vadidegen országba pottyansz, és nem tudod merre kellene menned? Sőt, semmit nem tudsz? Ennyire nem vagy spontán. Ráadásul pont ott bukkansz fel, ahol dolgozom? - hitetlenkedve felnevet, és még a fejét is csóválja hozzá. - Mindketten jobban járunk, ha már most bevallod, hogy miattam vagy itt. Ki árulta el neked, hogy itt találsz meg? Alíz? Vagy netán valamelyik munkatársam a páciensed?
Az egész történetet nevetségesnek tartja, úgyhogy inkább iszik egy kortyot, aztán sóhajtva megszólal:
- Persze maradhatsz ennél a sztorinál is, nem kell rögtön leleplezned előttem, mennyire hiányoztam, úgyis tudom. De szerintem Alíz szívesen látna, szóval, ha nincs hová menned, jöhetsz hozzánk. De te alszol a kanapén - böki még oda, bár sejti, hogy Alíz ezt nem fogja eltűrni. És, ha Alíz valamit akar, azt Aaron nem hagyhatja figyelmen kívül. Magát azzal áltatja, hogy azért, mert a lányé a lakás, de valójában egyszerűen kedveli a lányt.  A kis vörös olyan neki, mintha a húga lenne, aki kifejezett tehetséggel képes az ujja köré csavarni őt. Ezt tanítania kéne, biztosan rengetegen lennének kíváncsiak a titkára. Vagy írhatna egy könyvet is "Hogyan kezeljük Aaront" címmel. Bestseller lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 5. 20:44 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


Most az egyszer tényleg vigasztalni akartam, végétre is mégsem hagyhatom, hogy elsüllyedjen az önsajnálatban, amiért nagyjából kiismerhetővé vált az egoizmusa kapcsán. Nem mintha túlzott jelét mutatná, hogy erre készülne, de a biztonság kedvéért nem ártott meg neki ez a pár kedves szó tőlem, főleg úgy, hogy nem nagyon szoktuk egymást elhalmozni az ilyesmikkel.
Nem számítottam rá, hogy a jajveszékelés emlegetése ekkora felháborodást vált majd ki belőle, bár sejthettem volna, hisz köztünk ez mindig is vékony jégnek számított: férfi és nő viszonya, ki is az igazi férfi, mi várható el egy férfitól, és az ehhez hasonló témák. Bármennyire is próbálom magamban tartani a nevetésemet, végül győzedelmeskedik az akartaom felett, és kitör belőlem.
-Ne legyél abban olyan biztos! Igaz, ami igaz, nem nagyon szoktam fizikai bántalmazáshoz folyamodni, de tudod, kicsi a bors, de erős... Szóval csak óvatosan a megjegyzésekkel, mert még a végén kihozod belőlem az állatot.
Fenyegetőzöm, bár szinte biztos vagyok benne, hogy annyira még Aaron sem tudna felbosszantani, hogy tetlegességig fajuljak. Ez nálam elvi dolog, és a magammal szembeni elvárások nem engednék meg az ilyesmit.
Mondandója második részénél szinte úgy érzem, káprázik a fülem, vagy csak félre hallottam, amit mondott, de a lényeg a lényeg, iszonyatosan megdöbbenek.
-Várj, jól hallottam? Te most tényleg beismerted, hogy a szócsatáink alkalmával bizony igencsak betalál egy-egy mondatom? Na, ne! Ezt kőbe kell vésni, és eltenni az utókor számára! Ami pedig a bálványozásodat illeti... Ch, kérlek, előbb harapnám ketté a saját nyelvemet!
Az én arcomon is megjelenik a gonoszkás vigyor, ahogy az övén. Hihetetlen, hogy mennyire az idegeimre tud menni néha. Nem is értem, miért hiányzott annyira ez a szarkasztikus modor, a saját magáról zengett dicshimnuszok.
A kávézóba érve elmesélem neki idejövetelem felettébb különös történetét, és fogadni mertem volna rá, hogy nem fogja elhinni nekem azt az egészet. Mondjuk, lehet, hogy igaza van, a helyében én sem hinném el magamnak, hogy totál véletlenül keveredtem arra a helyre, ahol ő van. Pedig végülis ez féligazság. Kicsit zavarba is jövök, remélem külső jegyekben ez nem nagyon mutatkozik meg, de kitartok az igazam mellett, a világért sem ismerném be neki, hogy tényleg miatta jöttem Csehországba.
-Már mondtam, hogy fogalmam sem volt arról, hogy te jelenleg Csehországban tartózkodsz. Pusztán a véletlen műve, hogy találkoztunk... Arról meg pláne nincs, még csak halvány lila ibolyám sem, hogy ki az az Alíz. Ha jól emlékszem, a múltkorában is említetted a nevét, nagyjából ennyi is az információ, amit róla tudok. A pácienseim pedig mostanában a hattól tizenkét éves korig terjedő korosztály, gondolom a te főnökeid ettől valamivel azért idősebbek, de csak, hogy megnyugtassalak, nem szoktam visszaélni a betegeimtől hallott információkkal.
Magyarázom a bizonyítványom, remélve, hogy elhiszi, amit mondok. Tartok tőle azonban, hogy van annyira kétkedő, hogy nem fogja annyiban hagyni ezt a témát, de hátha most az egyszer szerencsém lenne...
Ismételten meglepődöm, amikor felajánlja, hogy ha nincs hová mennem, ellakhatok náluk. Eleinte még fontolóra is veszem a lehetőséget, elvégre jelen pillanatban elképzelésem sincs, hol fogom tölteni az éjszakát, de belegondolva abba, hogy lássam őt egy másik nővel... Inkább a híd alatt éjszakázom.
-Köszönöm, de nem szeretném megzavarni az idillt, és amúgy sem hiszem, hogy a barátnőd szívesen venné, ha beállítanék hozzátok harmadiknak.
A barátnő szót szándékosan hangsúlyozom, talán a kelleténél egy kicsit jobban is. De mivel fogalmam sincs, ki lehet a lány, csak következtetni tudok a meglévő információkból: már másodjára hallom a nevét, együtt élnek... Azt hiszem, ezen nem sok félreérteni való van. Mindenesetre igyekszem féken tartani gondolataimat, nem kellene, hogy szembesüljön azzal, hogy engem mennyire is zavar a fennálló helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. május 5. 21:47 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

- Miau? - nyávog rá vicceskedve a lányra a "kihozod belőlem az állatot" mondatrészre reflektálva. Nem tudja elképzelni Lenkét úgy tényleg igazán dühösnek. Mármint elég sokszor felbosszantotta már a lányt, mégpedig szándékosan, de még sosem érezte, hogy úgy igazán haragudna rá. Nem tenném rá a kezem, de ha ez megtörténne, még az is előfordulhatna, hogy Aaron bocsánatot kér. Na, ennyire hihetetlen, hogy a nőből képes lenne kihozni az állatot.
- Semmi ilyesmit nem ismertem el - húzza fel az orrát a srác. - Csupán arra akartam rávilágítani, mennyire gyenge vagy. A szavaid valóban élesebbek, de még így sem elég élesek - vonja meg a vállát, amit egyben a bálványozására vonatkozó tiltakozásra is válaszul szán. Egyszer még úgyis megtörténik... Na, nem mintha ő ezt akarná.
- Úgy teszek, mint, aki elhiszi, jó? - bólint jóindulatúan már a kávézóban ülve, majd kever egyet az italán. - Inkább ötödiknek - nevet fel kijavítva a nőt, de aztán el is magyarázza a helyzetet, elvégre nem akarja, hogy Lenke miatta aludjon valami kétes helyen. Paraszt ő, de azért nem annyira.
- A nemlétező barátnőm nem fog megbántódni szerintem. Alíz pedig egy kedves ismerősöm. Nevezzük a húgomnak, bár nem vér szerinti. Bár már előre kerülget a frász attól, hogy ti összekerüljetek. Még a végén eltanulod tőle a fogásait - húzza el kicsit a száját a srác. - De, ha a vállamon szeretném nyugovóra térni, azért Shezával kell megverekedned. Mielőtt még kombinálnál, ő a macskám. A legtökéletesebb lény a világon.
Irónia nélkül jelenti ezt ki. Lehet, hogy Aaron nem képes rendes kapcsolatot kialakítani az emberekkel, de Sheza az ő istennője.
- Bár nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekel, hogy van-e barátnőm - vigyorodik el, mert azért egy ilyen ziccert csak nem hagyhat ki.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 5. 22:37 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Inkább grr!-Mordulok fel, persze csak amolyan kisoroszlánosan, hozzá a jellegzetes macskás kézmozdulatot is produkálva. Ezzel aztán biztosan nagyon megijesztettem Aaront, de sebaj, legalább azt hiszi, tényleg nem számíthat tőlem nagy dolgokra, de nagyon téved, mert ha verekedni nem is tudok olyan nagyon, mint ahogyan azt az előbb fitogtattam, szájkaratéban, tekintve az eddigi szócsatáinkat, megfelelő vitapartnerre talált bennem. És ezt nemcsak én, de ő is elismerte az előbbi mondatával. Most persze, hogy rávilágítottam arra, mit is jelentett ki az imént, persze rögtön cáfolja a mondatát, de hiába, ezt már nem tudja úgy csűrni-csavarni, hogy jól jöjjön ki belőle.
-Ezt már kár tagadnod, ne is erőlködj vele! Ne aggódj, nem fogom a nagyközönség előtt kiteregetni, hogy elismerted, hogy egy nő, egy magamfajta nő képes felérni a szintedhez, és egy-egy beszólással csorbítani az önhittséged. Számíthatsz a diszkréciómra, de tényleg!
Vigyorodok el ismét. Nem mintha lenne kinek beszámolnom a történesekről, tekintve, hogy mióta Budapesten dolgozom, még csak nem is nagyon mászkálok a faluban. Idejét sem tudom már, mikor beszéltem utoljára a szomszédokkal, vagy egyáltalán bárkivel, aki bogolyfalvi lakos.
Gondolataim kissé elkalandoztak, de Aaron mondata kizökkent az agytekervényeim szövevényeiből. Szerencsém van, úgy tűnik, nem akarja tovább boncolgatni az ideutazásom kissé hihetetlen történetét, aminek elmesélésére már a kávézóban került sor. Miközben az italomat kortyolgatom, enyhén szólva is forr bennem némi indulat, talán féltékenység, de ne nevezzük így, mert úgy hangzik, mintha érzelmileg kötődnék a sráchoz, szóval valamiért birizgálja a fantáziámat, hogy Aaron egy lánnyal él együtt. Persze, nekem semmi közöm nincs ehhez, hisz nem kötődünk egymáshoz, mégis a kelleténél erősebb hangsúllyal ejtem ki a barátnő szót, amit természetesen nem hagy figyelmen kívül. Elmagyarázza, hogy a szóban forgó Alíz csak egy kedves ismerőse, akivel jelenleg egy háztartásban lakik, és az egyetlen nőnemű, akivel meg kéne küzdenem, ha mellette szeretnék aludni, a macskája, Sheza lenne. Kissé zavarosnak tűnik nekem ez a történet, még akkor is, ha állítása szerint úgy tekint erre a lányra, mintha a húga lenne... Talán azért vagyok ilyen kétkedő, mert sosem jártam még hasonló cipőben, és konzervatív módon nálam a férfi és nő együttélésének érzelmi alapjai kell, hogy legyenek.
-Értem. Nem tartoztál volna egyébként ilyen részletes magyarázattal, elvégre nem vagyok az anyád, sem pedig a feleséged, hogy számon kérhesselek, mit miért és hogyan csinálsz, de azért köszi, hogy beavattál a részletekbe!-Villantok egy bűbájos Lenke-vigyort, majd folytatom.-Azt mondod, ez a lány tud rád hatni, és valamilyen szinten kordában tud tartani? Mert, ha ez így van, mindenképp találkoznom kell vele, de először azért megpróbálkoznék a szállásom megkeresésével, de ha csődöt mondanék, akkor, de csak akkor, ha tényleg nem zavarok, elfogadom az ajánlatodat! De a macskáddal, ha nem haragszol, nem küzdenék meg a melletted alvás lehetőségéért. Ha arra kerülne sor, megteszi majd nekem a kanapé is, mert még a végén egy strigulaként végezném én is az ágyad alján, pusztán azért, mert benne aludtam.
Kissé hamiskásan elvigyorodom, majd nagyot kortyolok a félig már kihűlt kávémból, amit majdhogynem Aaronre köpök, amikor megjegyzi, nem gondolta volna, hogy ennyire érdekelnek a nőügyei. Enyhe köhögőroham tör rám a félrenyelés miatt, ami pont kapóra jön, amíg fuldoklom, tudok azon agyalni, hogyan is vágjam ki magam a szorult helyzetből.
-Oh, csak és kizárólag azért érdeklődtem, mert kíváncsi vagyok rá, hogy sikerült-e már olyan nőt találnod, aki képes elviselni maga mellett, ha nem is éjjel-nappal, de huzamosabb ideig...
Gondolkodó arccal nézek rá, mintha azon töprengenék, vajon egyáltalán megszületett-e már az a nőszemély, aki hajlandó erre a veszélyes feladatra vállalkozni, valójában azonban azon járnak az agykerekeim, mennyire sikerült hitelesen előadnom magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. május 6. 17:24 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

A lány morgását hallva felnevet. Még maga is megdöbben mennyire őszintén örömtelinek hallatszik a nevetése. Úgyhogy egy torokköszörülés után, inkább másik szálon folytatja a beszélgetést:
- Nem hiszem, hogy önhitt lennék, így aztán nem sok értelme van csorbítani rajta, de legyen igazad, most kivételesen. Szörnyen kegyetlen tudsz lenni, és minden egyes beszélgetésünk után sajog a szívem a sebektől, amiket ejtesz rajta. Még a végén beperellek érte - mondja teljesen eltúlozva a dolgokat. Aztán a kávézóban végighallgatja a képtelen történetet, és persze nem is hiszi el azt.
- Hát anyámra tényleg nem hasonlítasz, de az egyéb lehetőségeket szerintem túl könnyen veted el - néz a lányra pajkosan, miközben szavaival próbálja provokálni őt. - Ezt inkább hagyjuk, mert a végén még visszavonom a meghívásom. Amire Alíz képes, azt inkább ne tanítsa meg egyetlen nőnemű ismerősömnek se. Az ágyamra, meg az alvásra meg majd még visszatérünk.
Még belegondolni is szörnyű, hogy Lenke hasonló képességekre tesz szert, és onnantól rabszolgájaként tartja őt. Bele is borzong, amikor elképzeli.
- Nyugi, nem kell ennyire aggódni, még szabad a hely mellettem. Ha majd nem lesz az, arról tudni fogsz - nyugtatja meg a lány, miután jót szórakozik Lenke fuldoklási és magyarázkodási jelenetén.
- Mik a terveid most? Hogy fogod megtudni, hova kell menned?
Habár igazán jól szórakozik a lánnyal, de nem is akarja feltartani, ha Lenkének netán mennie kell a kitalált szállodájába, meg a kitalált továbbképzésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 7. 21:31 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


A kisoroszlánéhoz hasonlatos morgásomon igazán jóízűt nevet, talán mióta megismertem, most láttam először szívből derülni valamin. Elmosolyodom én is, de észreveszem rajta, hogy nincs megszokva neki az őszinte kacagás, ezért a tématerelés eszköszéhez folyamodik. Nem firtatom a dolgot, hisz ki tudja, lehet csak arról van szó, hogy nem szeret megnyílni ilyen téren az emebrek előtt.
Enyhén megdöbbenek, mikor fellengzősen kijelenti, hogy az ő esetében nem beszélhetünk önhittségről, és pusztán csak azért, hogy jó kedvem legyen, elismeri, hogy mély sebeket szoktam ejeteni rajta a szócsatáink alkalmával, és ezekért talán még be is perel. Minden szavából, mondatából süt az irónia, pedig az elején még azt hittem, most végre őszintén fog nyilatkozni. Sebaj, a hecc kedvéért adom a buta lányt, helyeslően bólogatok mindenre, amit mond.
-Végre elismerted! Hidd el, ez életem legszebb napja! Ha beperelsz, előtte azért tájékoztass kérlek, szeretnék egy jó ügyvédet fogadni, és arra még gyűjtenem kell! Tudod, az ilyen súlyos vádak, mint lelki sérelem okozása, biztosan nagyon szigorú büntetést érdemel, és a te pici szívedet ért károkért nem tölteném a fél életem a sitten.-Túlzom el én is hozzá hasonlóan a dolgokat.
A kávézóban a törétnetem elmesélése után látom rajta, hogy nem hisz nekem, és ez rettentő mód felbosszant. Nem értem, mégis mi a fenét nem lehet azon elhinni, hogy valaki elindul a vakvilágba, és egyszer csak megérkezik valahová... Ráadásnak, ha ez a valaki pont én vagyok, aki az életének minden fontos döntését ilyen spontán hozza meg, végképp nem világos, miért nem lehet hitelt adni a szavamnak.
-Csak azt ne mondd, hogy el tudnál képzelni, mint a feleséged, mert most fordulok le a székről!-Nevetek fel hangosan ezen a képtelen illúzión. Egy másodpercig elmerengek rajta, de hamar visszatérek a valóságba, ahol Aaron borzongása fogad.
-Ne aggódj, nem használnám fel ellened az Alíztól tanultakat, csak épp annyira hasznosítanám őket, amennyire az adott helyzet megkívánná!
Vigyorodom el, hiszen ő is sejtheti, hogy a lehető legtöbbször élnék a lehetőséggel, hogy szívassam őt. Persze, egy idő után megsajnálnám, és lekattanék róla, de ezt neki nem feltétlenül kell tudnia.
-Köszönöm a bizalmadat előre is, és kérlek tényleg mindenképp tájékoztass, ha változás állna be a magánéletedben, mert én esküszöm, hogy addig a pillanatig nem fogok tudni nyugodtan aludni!-Vetem oda neki reakcióként, belül persze el is várom, hogy szóljon, ha változás van barátnő fronton. Nem tudom, hogyan fogadnám a hírt, de azt hiszem, ebbe jobb, ha nem is gondolok bele.
A szállásom felől érdeklődik, bár látom a tekintetén, hogy úgy véli, nincs szó semmilyen továbbképzésről, ebből kifolyólag sehol nincs számomra szoba foglalva. Kissé feldühít hitetlenkedése, ezért a táskámban kezdek kotorászni, amiben minden földi jó megtalálható, de végül sikerül előhalásznom, ha ugyan kissé gyűrödten is a szálloda nevét és címét tartalmazó papírt. Elé tolom, hogy ő is jól lássa, bár tartok tőle, hogy az olvashatóságával akad majd némi problémánk.
-Ezen a papíron van, ni! Csak épp nem tudom, hol is van ez pontosan. Neked van tipped esetleg?
Pillantok rá reménykedve. Nagyon bízom benne, hogy ki tudja majd bogarászni az írásból, hová is kell mennem, tartok tőle ugyanis, hogy galibák adódnának abból, ha az éjszakát nála tölteném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. május 7. 22:09 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

Elég jól szórakozik. Igazából attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta Lenkét, sokkal jobb lett a napja. Amit persze nem fog beismerni neki, sőt! Ha rákérdezne a nő, csupa olyasmit mondana, amiből egyértelműen kiderülne, mennyire nem esik jól neki, hogy újra találkoztak. Az már más kérdés, hogy a testbeszéde ellentmondana minden egyes szavának. Lévén hazug lenne az összes.
- Hát nem is, mint első, de szerintem második feleségnek remek lennél - dől hátra kicsit, hogy összehúzott szemekkel szemrevételezhesse a nőt, akárha máris az esküvői ruhájában képzelné el.
- De még mennyire, hogy felhasználnád! - néz rá bosszúsan Aaron. Biztos benne, hogy nagyon csúnyán járna, ha a két lányt összeeresztené. De, ha Lenkének nincs hol aludnia...
- A nyugodt alvásodról barátnő nélkül is szívesen gondoskodom - vigyorodik el szemtelenül, egyértelműen arra gondolva.
Amíg Lenke feltúrja a táskáját, Aaron leskelődik. Eléggé kíváncsi mi minden lehet a degeszre tömött tatyókban, elvégre ő magával ennyi cuccot még soha sehova nem vitt. De az asztaltól és Lenkétől nem sok mindent lát, így kíváncsiságát sajnos nem sikerül kielégítenie.
Mikor Lenke már-már diadalittas arccal elé tolja a papírt, Aaron szemöldöke felkúszik a homlokára. Nehezen, de kisilabizálja az írást, aztán megvonja a vállát:
 - Fogalmam sincs. Viszont Alíz lehet, hogy tud róla valamit. Ha hoppanálunk, elég gyorsan hazajuthatunk.
Na, igen, ha már egyszer felvetette, nem enged belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. május 17. 03:48 | Link

Eördögh Lars Tobias
-svédországi tartózkodás idején-
megjelenés

Őszintén, ezek az végrendeleti perek mindig olybá tűnnek, mint egy kellemetlen szálka a jogi képviselő körme alatt. Igaz, meglehetősen jól fizető szálka, de mégis van valami egészen zavarba ejtő abban a látványban, ahogyan két felnőtt ember a törvény színe előtt kaparja ki egymás szemét, néhány galleonért. Ők pedig asszisztálnak ehhez, és elnéző nagy testvérként fordítják félre a tekintetüket, csak hogy ne váljon túl kínossá a helyzet. Tégy úgy, mintha a halotti tor nem válna épp mohó tülekedéssé és számító könyökléssé a vagyon felé; csak tartsd a markod. Valahol megérti, hogy a szakmájával szemben miért terjednek nem túl hízelgő sztereotípiák, tudja Ethan maga is, hogy kell mindehhez egyfajta.. lelki alkat. Hogy hajlandó legyél szemet hunyni, s ha a szád lefitymáló mosolyra is görbülne, te megzabolázd árulkodni akaró vonásaid, és a kitörni készülő egyéni véleményed, udvarias panelekkel helyettesítsd - mindeközben törekedve a hitelességre. Az ő erősségük, hogy kívül tudnak maradni, érzelmileg elhatárolódni, s csak annyi kötődést hátrahagyni, amely a megfelelő érvek, gondolatmenetek felépítéséhez kell, amely megfelelő támaszként szolgál a retorika kidolgozásához. Sosem árt tudni, mivel vagy képes hatni: együttérzést váltani ki, vagy épp felháborodást a vetélytárs oldalával szemben.
Önmagukban ezek nem csak felettébb kínosak, hanem rendkívül unalmas esetek is. Az ő felettese viszont Jeszenszky, aki nem vállal aprócska polgári pereket; ebből kifolyólag az övék sem éppen elkönyvelhető se nem aprócskának, de még csak túlzottan átlagosnak sem. Adott az idős, elhunyt varázsló, nem túl nagy vagyonnal, ám értékesnek számító varázstárgyakkal a birtokában, aki tragikus hirtelenséggel huny el. Hátramarad még épp csak vegetáló felesége, és két gyermek (a feljegyzések szerint lett volna egy harmadik is ugyan, ám őt évtizedekkel ezelőtt eltűntnek nyilvánították), aztán, hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, a mágikus vagyontárgyaként folytatott per harmadik résztvevője az elhunyt testvére.
Azzal, hogy kikérte a minisztérium anyagait azon elvárásoknak tesz eleget, hogy megfelelően tájékozódjon a család hátteréről, ám ez úgy tűnik, tolódni fog, hála a nem várt társaságnak. Nem mintha rosszul érintené.
- Meglehetősen körültekintőek, épp csak megpiszkálni tudnám a rájuk tett védőbűbájt, ha akarnám. - Pedig minden nagyképűség nélkül, az összes mágiaág közül a bűbájokhoz és az okklumenciához ért talán a legjobban, a mágikus kompetenciája pedig nem sorolható a silányabbak közé.
- Te mivel ütöd el az időd? - Kérdés közben nem szándékosan, inkább csak ösztönösen néz szét az asztalon futólag. Nem akarja ő semmibe beleütni az orrát, de a szemét azért mégsem csukhatja be, és egyébként is megtette volna ugyanezt a távot a pillantásával, hogy felmérje, mennyi helye van szétterpeszkedni az aktában pihenő papírokkal maga előtt. El is időzik röviden a Tobi előtt fekvő fényképen, amelyet bár fejjel lefelé lát, de amint a vizuális érzékelése leküzdi ezt a kisebb akadályt, nem várt meglepetéssel hümment fel, mint aki valami nagyon érdekesbe botlott az imént.
- Régi képnek tűnik. - Kijelentő mondat, implicit kérdésekkel mögötte. Csak semmi számonkérés, finoman és könnyen hárítható, már csak a jellegéből adódóan is. Ethan többnyire, ha nem indokolt másféle bánásmód, szereti biztosítani az egérutat, nehogy beszélgetőpartnerei kényelmetlenül érezzék magukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. május 29. 17:01 | Link

Zoé

Kuncogok a kérdésén. Nem tehetek róla. Egyszerűen édes. De azt hiszem, jól pofon vágna, ha még ezt is hozzáfűzném, így inkább megpróbálom egy szimpla mosolyba fojtani a kitörő hangokat és egy nagy levegő után, válaszolok a kérdésére.
- Mindkettő. Tudod, ha az ember összebújik valakivel, rögtön jobban érzi magát, de azt hiszem közrejátszik a személyes varázsod is - mondom még mindig mosolyogva, bízva benne, hogy ha eddig megkímélte az arcom ez után is megteszi. Mert hiába égetné az arcom a pofon nyoma, azért mégsem esne jól, még ebben a hidegben sem. Szerencsére csak arra kér, hogy tegyem le, én pedig kissé zavartan de eleget teszek a kérésének, hogy utána vele együtt keressem azt a bizonyos bejáratot.
A dolog egyáltalán nem bizonyul nehéznek, valahogy mégis fura a helyzet. A kérdését pedig nem igazán értem, de lassan bólintok.
- Biztos vagy benne, hogy ez a legjobb útvonal? Mármint, bent már tudod merre kell menni? - érdeklődöm, mert a tájékozódásom nem a legjobb. Megfigyelni jól meg tudok részleteket, így felismerem ha már voltam valahol, de az új helyek kifoghatnak rajtam és a sötét sem éppen segítő tényező, ha esetleg eltévedünk.
Nem mintha számítana a véleménye. Sosem hagynék magára egyetlen lányt sem este sötétben, őt meg pláne nem. Ahhoz túlságosan tetszik most. Vagy alapból is? Nem tudom. Fél vélák mellett nehezen tudok gondolkozni és bár én úgy érzem, minden egyes perccel könnyebb, nem tudom, hogy mennyire tiszták és igaziak ezek a gondolatok, érzések.
- Persze. Jövök! - mondom végül határozottan. Bólintok is mellé, hogy egyértelmű legyen, aztán be is lépek a fura barlangba, aztán ismét Zoéra nézek, hogyan tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 29. 22:00 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Miért csak a másdoik feleségedként tudnál elképzelni? Csak azt ne, hogy lemaradtam valamiről, és már volt egy házasságod! Tudod, képtelenség még csak elképzelni is, hogy egy nő hosszabb távon kibírja veled.-Vetem oda viccesen neki, a köztünk örök vitának is mondható problémakört. Persze, burkoltan benne van az is, hogy idegesítene, ha csak a másdoik lennék az életében, én ugyanis szeretek mindenhol az első lenni. Persze, férjhez azért nem mennék hozzá, az túl abszurd lenne a mi helyzetünkben, de azért nem árt bezsebelni az ilyesfajta információkat, ki tudja, mit hoz még a jövő.
Az Alízzal kapcsolatos mondataimat, és az ártatlan kislány előadásomat siker koronázza, bosszús pillantásokat mér rám, és kijelenti, hogy teljes mértékben tisztában van vele, hogy minden adandó alkalommal kihasználnám a lánytól megszerezett tudást, épp ezért nem is olyan jó ötlet szerinte, hogy meglátogassam őket közös otthonokban. Nekem egész más okokból vannak fenntartásaim a dologgal kapcsolatban, és aggályaimat csak alátámasztja csipkelődő hozzászólása.
-Na, azt mindjárt gondoltam, hogy nem csupa szívszeretből ajánlgatod a nálad alvás lehetőségét...-Forgatom meg a szemeimet, majd lelkesen keresni kezdem a szállásom nevét és címét tartalmazó papírt. Miután megtalálom, az orra elé tolom, és csak reménykedni tudok, hogy Aaronnek van legalább halvány fogalmra róla, merre kéne keresnem. Sajnos azonban neki sincs halovány lila ibolyája sem, úgyhogy muszáj leszek Alízhoz folyamodni segítségért.
-Akkor induljunk.-Bólintok helyeslően a hoppanálás lehetőségére, majd összehúzom a táskám, megragadom a bőröndöm fülét, és várakozva nézek a fiúra, jelezve, hogy én készen állok az indulásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2016. május 31. 21:29 | Link



"XIII. Erik" Mágusképző, a könyvtár |


Szóval azokkal se lesz nagyobb sikere. Tehát akkor marad a hosszú, rögös, tisztességes út. Gürizik majd néhány évet, amíg valaki egy egyen-irodában, a Minisztérium egy eldugott csücskében, a napi ötödik kávéja ledöntése után esetleg úgy határoz, hogy áhh, talán mégis adnak neki egy esélyt, miért ne - félretolva a pszichológiai jelentések vészjósló halmát, amelyek mind ugyanazt hirdetik: ne vegyék fel aurornak, sőt, ha lehet, mégcsak pálca közelébe se engedjék. Persze, ez most még nem áll így, de az elmúlt évek jelentéseit figyelve, egy elég erős, negatív irányba tartó tendencia tűnik fel. Röviden - Tobias nem beszámítható. Természetesen mindig vannak B, meg C, D tervek. Valahol az ABC derekán járhatunk, amikor felbukkan a mugli-alternatíva. Varázslóként könnyű dolga lenne elhitetni néhány mugli agyturkásszal, hogy tökéletesen épeszű és köszöni szépen, de mostmár szeretne kikerülni az akadémiáról, bele a nagyvilágba.
A kérdésnek nem sikerül áthatolnia az elméjét és a külvilágot szétválasztó szakadékon. Valahol a lehetséges tervek végénél roboghat már gondolatainak gőzöse, amikor egy különös megjegyzés sikerül eljusson az elméjéig. Tobias lassan felemeli a tekintetét. Semmi nincs összhangban semmivel. A szavak nem stimmelnek. Nem ezt akarta mondani. De valamiért ezt mondta. Udvariasság, titkolózás? Magában némán mérlegelve újra lepillant az előtte álló fényképre. Halkan hümmög egyet, amit akár igennek is lehet érteni, de akár másnak is. Nem fontos. Előrehajolva egy kupacba gyűjti a papírjait - elvégre ez nem egy egyszemélyes asztal. Nem szép dolog így szétterpeszkedni.
- Negyvenegy éves egész pontosan. Akit ábrázol, jövő hónapban tölti be az ötvenet. Vagy örökké kilenc éves maradt. - szavainak tartalma sokat elárul, vagy épp keveset - attól függ, mit jelentett Ethan különös hanglejtése. A tiszta empátia azért nem varázslat - nincs benne semmi hókuszpókusz. Azt tudja, hogy valami van, de az még nem világos, hogy mi az a valami. Úgyhogy óvatosan tapogatózik, már csak amiatt is, mert a másik is ezt teszi. Mindeközben hangja kellemes és könnyed - amellett persze, hogy rekedt, mint egy kivénhedt rockénekesé, a fáradtságtól.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. június 1. 17:11 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

- Folyton ezt mondod, de már te is milyen régóta ismersz... Eszerint te is egy olyan nő vagy, aki hosszabb távon is képes kibírni velem - vigyorodik el, aztán a feleség dologra is rávilágít: - Még nem voltam házas, de tudod, jó, ha az ember először kipróbálja a dolgokat. Aztán meglátja bejön-e neki, észreveszi a hibákat. És akkor a második alkalommal már sokkal tapasztaltabb, így nagyobb valószínűséggel lesz sikeres a vállalkozás.
Mintha egy házasság lehetne ennyire logikus és következetes... Persze Aaron fejében bármi lehetséges. Az is, hogy az egészet nem gondolja komolyan. Néha nehéz elmenni rajta.
Kissé bosszantja, hogy vélhetően nagyon meg fogja még bánni, hogy felajánlotta a lakásukat Lenkének, de aztán igyekszik uralkodni az arcvonásain. Végül is nem tragédia, lehet, hogy Alíz módszerei nem eltanulhatók, mert biztos van, amire csak ő, Alíz képes. Legrosszabb esetben majd menedéket keres Shezánál. Bár a macska rabszolgájának tekinti őt, legalább ezt a szolgaságot Aaron önként vállalta.
- Pedig ismerhetnél. Szeretetteljes, őszinte, becsületes és segítőkész vagyok - forgatja a szemét, aztán inkább segít a lánynak felszedelőzködni, mielőtt alaposan ki lenne cikizve. Megragadja a bőrönd fülét, aminek köszönhetően néhány másodpercig a lány kezét is megfogja. Furcsán jóleső érzés ez, így igyekszik neki gyorsan véget vetni, reméli, hogy Lenke nem nagyon harcol a táskáért. Aztán megindul előre, hogy keressenek egy alkalmas félreeső helyet, ahonnan haza hoppanálhatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. június 4. 15:45 | Link

Lala Love

  Az úton szinte végig csendben voltak. Nem haragból, nem volt feszültség köztük, csak szimplán Scar úgy érezte sok mindent kell megemésztenie. Először is a Budapestig tartó vonaton Lala tisztázta vele a tervét, amiben voltak aggályai, de persze nem mondta őket, hiszen nem akarta elrontani a bulit. Aztán ott volt még azaz Aaron srác, akivel a bárban találkozott, miközben arra várt, hogy barátnője odaadja valakinek a rókáját. Azt tudni sem akarta, hogy kinek. Angliáig pedig rettentő hosszú ideig utaztak, és ezért hol egyikük, hol pedig másikuk aludt el, így lehetetlenné téve a kommunikációt. Tisztára olyan volt a szituáció, mint a vihar előtti csend. Csak itt a vihar maga az, amikor a két barátnő majd kiszabadul, és végigkutatja egész Angliát Malfoy miatt. Nevetséges ötlet, de annál inkább kalandvágyóbb.
  Mióta leszálltak a járműről, ami idehozta őket, azóta folyamatos locsogásban vannak. Persze csak tipikusan a "mindenről beszélnek, de semmi fontosról" típusú beszélgetés. Aztán Lala elintézte a recepción, hogy megkapják a kulcsot, és már mentek is. Volt egy udvarias poggyászszállító is ott, aki varázslatos mosollyal ajánlotta fel a lányoknak a szolgálatait, de ha csak nem értelmezzük félre a mondandóját, akkor nem volt szükség rá, ugyanis Scarnak például csak egy félig megpakolt hátizsákja volt, és ahogy látta Lalának sem sokkal több.
  Beléptek a szobába, ami valami varázslatosan nézett ki. Óriási üvegablakok voltak, ami tökéletes kilátást nyújtottak a városra, minden márványból és üvegből volt. Két szóba, egy fürdő amiben még jakuzzi is volt, és a két lány saját bárt is kapott, ami rögtön az előszobában helyezkedett el.
  - Jézusom, te mennyit fizettél ezért a szobáért? - tátotta el a száját Scar, mert egy napra kivenni egy ilyen szobát, már az is méregdrága.
  Ledobta a cuccait a műbőrkanapéra, és azzal a lendülettel ő is elhelyezkedett rajta. - És tulajdonképpen mi a stratégiánk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2016. június 6. 04:13 | Link

Ethan
Luxemburg, Luxembourg
Lloyd ház
Május legvége



Kicsivel több, mint egy hete engedték ki az ispotályból - azóta úgy jár-kel a lakásban, egy őt nem ismerőnek úgy tűnhet, mint aki védeni akarná a sérült kezét; csak ő éppen azt használja a létező összes tevékenységhez. Egészen egyértelmű; szándékosan a dobókezét akarja cselekvésre bírni. Mérgesen veszi le vele a könyvet a polcról, fogja meg a kanalat, kényelmetlenül hajlítgatja a finoman megmerevedett izmokat, forgatja a vállát, csap rá az asztalra, idegesen nyomorgatja a kvaffot...Ilyesféle hétköznapi tevékenységekre már teljesen használható; ez az egyenlőtlen elosztás csak egy néma elégtétel arra, hogy végre lekerült róla az első napokban, a csontnövesztés alatt viselt rögzítő. Ő dühödten azonban érzi a meggyengült izmainak súlyát - ehhez pedig nem csak néhány felvett új szokás, hanem irdatlan szeszély is társul.
Mondhatni, hogy nem viseli túl jól, hogy a baleset óta nem ült seprűn. Tegnap volt a második találkozása a Bombers csapatával és úgy tűnik elkezdődnek az edzések is. Néhány hétbe még beletelik, mire újra ugyanolyan erős lesz, mint azelőtt.  
Természetesen a legkevésbé se nyugtatja meg a tudat, hogy maradéktalanul felépül. Szótlanul, merev grimasszal fekszik most is az ágyán, behajlított jobb lábának támasztva az új Chaser Weekly-t. Nem beszélgetett mostanában túl sokat az emberekkel, a Bagolykőre is csak azért ment egyszer vissza, hogy ne kelljen otthon lennie. Most enyhén leszórt zakót visel valamiféle inggel, amihez illik a lehető legnagyobb gyűrődést okozó elnyúlt pozíciója. Bár a viselkedéséből nem jön le, úgy tűnik, készül valahova...vagy legalábbis vár valakit.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2016. június 6. 04:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 04:33 | Link

Benedict Ian Lloyd

Luxemburg, Luxembourg - Lloyd ház - Május legvége


Azért jött, hogy felvegye Iant, és elvigye magával a ma megrendezésre kerülő varázsló összejövetelre, amelyre a tehetős varázslócsaládok hivatalosak, amely nem csak a francia nemzetiségű famíliákra vonatkozik. Köszönhető ez annak, hogy anyja társasági hölgy lévén sok ismeretséget tudhat magának, édesapja nemkevésbé, munkájából adódóan. Nem ritka, hogy a párizsi otthonukban nagyszabású estélyt szerveznek, ám édesanyja most valamiért különösen nagy hévvel és lelkesedéssel szervezkedett. Néha csak úgy belelovalja magát ezekbe, olyankor pedig se eleje se vége a költekezésnek, a meghívottak számának, egyebeknek.
Ő már elkészült, természetesen. Ethan mindig olyan, még hétköznapi viseletben is, mint aki készen áll betoppanni egy nagy lélekszámú rendezvényre. Köszönhető ez a precizitásra való törekvésének úgy, ahogy már-már zavarba ejtően piperkőc tud lenni, szerencsére annak mindenféle hangos, harsány és feltűnő jellemzője nélkül. Értsd.: nem ő lesz az a meleg srác, aki a térdig érő sárban kínlódva panaszkodni kezd, hogy a márkás cipője. Habár tényleg márkás a cipője. És tényleg végtelenül zavarná, hogy tönkremegy. Viszont van benne annyi tartás, annyi önuralom, hogy ezt jobbára lenyelje, legfeljebb magában bosszankodjon.

Mielőtt az estély elkezdődne, neki még feladata van. Az édesanyja is említette, hogy olyan rég látta Iant, nem létezik tehát, hogy Ian ne legyen ott. Ám a fiú állapotának és utóbbi időben tanúsított viselkedésének ismeretében úgy gondolta, nem árt előzetesen összekaparni és hogy is mondja tapintatosan: szalonképes állapotba hozni. A bejáratnál a Lloyd család egyik régi szolgálója nyit neki ajtót, a negyvenes éveiben járó hölgy ragyogó mosollyal fogadja.
- Saint-Venant úrfi, milyen rég láttam, kerüljön beljebb! Szabad a zakóját?
- Én is nagyon örülök, Anna.
Miközben belép az előszobába, már elkezd megválni a zakótól, amit Anna készségesen a fogadra akaszt. Egy rövid párbeszéd még lezajlik, melynek lényege, hogy Ian otthon van-e egyáltalán (a biztonság kedvéért), amire válaszként eligazították, hogy a szobájában megtalálja. Ethan feltrappol az ismerős lépcsősoron, céltudatosan halad végig a ház folyosóin, nem mintha nem találna el csukott szemmel is a keresett helyiséghez. Két mindössze formálisnak szánt kopogás után benyit Ian szobájába.
- Megjöttem... - kis szünet, felméri a területet, és aztán felméri magát Iant is, aki kissé lerobbantnak tűnik most, de legalábbis minimum nem vállalhatónak egy olyan összejövetelen, amire készülnek. Leszórt zakó, gyűrött ing, se elegáns mandzsettagomb, se nyakkendő, semmi. - ... így biztosan nem jössz.
Otthonosan beljebb invitálja magát.
- Rendbe szedünk, mielőtt anyám szeme elé engedlek, az ő fejében egy összeszedett, úriember Ian Lloyd képe él, nem egy vizsgaidőszak közepén járó mugli egyetemistáé.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2016. június 6. 04:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2016. június 6. 05:39 | Link

Ethan
Luxemburg, Luxembourg
Lloyd ház
Május legvége



Testhelyzetét egy centit se mozdítva pillant fel a kopogásra - Ethant meglátva pedig újra az újságba néz. Zajlik ez akkor, mikor a barátja felméri a terepet és őt magát - ennyivel reagálja le a köszöntő 'Megjöttem'-et és azt is, hogy beljebb lép.
- Egyáltalán nem kell elmennem. - Válaszolja automatikusan, közbevágva Ethan első megjegyzésébe, miközben lapoz egyet.  
- Mi baja lenne Séraphine-nek? Tökéletesen beleillek a kiélt, jól szituált aranyvérűek közé, akik a vendéglistája háromnegyedét kiteszik. - Ritkán hangoztatja apja véleményét, de úgy tűnik, rosszabb napjain kiütközik belőle a nevelés. Még egy jelentőségteljes, mogorva pillantásra is futja, ahogy felnéz az újság felett. Ezután, ahogy Ethan közel ér hozzá, némileg feljebb helyezkedik az ágyán.
- Vissza se tarthatsz, hogy egész este arról beszélgessek, hány házat vettem múlthéten és hogyan morzsolta fűrészporrá a csontjaimat egy gurkó. Kérlek, menjünk máris! - Éles affektálása közben ledobja a lapot maga mellé, hogy oldalra fordulva a földre rakja cipős lábait. Felesleges végignéznie a barátján ahhoz, hogy a szurkálódása iránya egyértelműen a tökéletes, kifogástalan megjelenése legyen.
- Mit gondolsz, a fekete vagy a szürke mandzsetta illene jobban a cipőmhöz? - Alkarjait egy pár másodpercre a térdeire támasztja, aztán lendületesen feláll - az egész alakos tükre elé lép, hogy nézegetni kezdje magát, a kulcscsontjait, az arcát.
- Ingyen kaja itt is van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 20:37 | Link

Benedict Ian Lloyd
Luxemburg, Luxembourg - Lloyd ház - Május legvége


Mint egy duzzogó kamasz, úgy viselkedik a másik, annak is a súlyosabb verziója áll fenn. Amikor már tényleg alig lehet mit kezdeni vele. Ehj, ezek a nehéz évek. Viszont Ian elfelejti, hogy Ethan éppenséggel egy sokkal nehezebben kezelhető Rémi mellett nőtt fel, az ilyen apró húzódzkodások, mint amit ő tanúsít mostanság mindenki irányában, az idősebbet nem fogja csak úgy eltántorítani. Felsóhajt.
- Nem, tényleg nem muszáj eljönnöd. - Nem suttog, de lejjebb veszi a hangerőt és intenzitást, ezzel némileg beletörődő színezetet adva a szavainak. Azzal nem jut előrébb, ha erőszakkal próbálja Iant rávenni arra, hogy szedje össze magát, más utat kell majd választania, már most érzi. Amikor makacsságról van szó, akkor kár is lenne szembeszállnia a másikkal, kettejük közül ő a keményfejűbb. Felvonja a szemöldökét, aztán inkább a másik fiú szekrénye felé veszi az útját.
- Dehogyis akarlak kényszeríteni bármire, mindössze úgy gondolom, hogy nem ártana, ha kicsit kidugnád az orrod a szobádból. Nem áll valami jól neked ez a fortyogás.
Az anyja vendégkörére tett utalást úgy ítéli, hogy jobb, ha meg sem hallja. Na tessék, mondja rá bárki, hogy nem végtelenül türelmes. Miközben Ian zakói és nyakkendői között keresgéli a megfelelő darabokat, a kérdésre egy pillanatra oldalranéz, megszemlélve az említett lábbelit.
- Egyik sem, egy ezüst-fekete kidolgozás viszont megfelelne, ha jól emlékszem, mintha valamikor kaptál is volna tőlem egy ilyet.
Úgy veszi, hogy nem költői volt a kérdés, igen. Tologatja tovább a vállfákat keresgélve, és csak mellékesen jegyzi meg a továbbiakat, mintha nem is lenne semmi jelentősége.
- Igaz, Anna süteményei nagyon jók. Kár, hogy itt nem lehet szövetségi kviddicskapitányokkal cseverészni az elfogyasztásuk közben. - Szomorú sóhaj, fel sem néz.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2016. június 6. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2016. július 8. 00:21 | Link

Dr. K.H.
Észak-nyugat Németország
...egy nagyobb mágusváros


Heidelberg Harriers vs. Bigonville Bombers mérkőzés után


Az első, az első, az első!
Ian egy nagy csapat kiáltozó-ünneplő fiú között zúdul be az étterembe - a határ közelsége miatt nincs nagy hiány a szurkolókból, a városon kívüli, messzi kviddicsstadion után pedig -hamar elterjedt- ezt az étterem/pub szerelemgyerekéből létrejött német fogadót jelölték ki az ünneplés fő helyszínévé. A varázslók/boszorkányok leginkább hopponálva, vagy ha ehhez már túlságosan jókedvűek, kijelölt zsubszkulcsokkal érkeznek.
Mikor a kviddicscsapat befut még nincs nagy tömeg. Viszonylag hamar érkeznek a zuhanyzás és a lezuhant, megsérült csapattársaik látogatása ellenére is (az egyiküknek az orrát súrolta a gurkó, amitől a barátságos mérkőzés keretében kis híján megfulladt a saját vérében...de ő mondjuk egy hatalmas kötéssel, kissé kábán itt sétál a többiek között).
Hogy aztán a győzelmen és a továbbjutáson kívül Ian-t külön kiemelték fiatal kora és élete első felnőttligás mérkőzésén nyújtott bravúros teljesítménye miatt, bőven elég arra, hogy sutba vágja a racionálisan gondolkozó agy minden erényét. Picit mintha itt se lenne; ilyenkor gyanús, hogy a mérkőzésen mereng, mert kába vigyora kellőképpen büszke és önelégült hatást kelt. Ha pedig éppen aktívan részt vesz a beszélgetésben, akkor -a többiekhez hasonlóan- habzsolva az ételt és a sört, leginkább hangosan nevet velük. A látószöge elég beszűkülten eleinte csak és kizárólag a csapatára összpontosul, arról pedig természetesen szó se lehet, hogy másról beszéljen valaki, mint róluk.
A játékosok kimerült izmai egytől-egyik készségesen ernyednek el az erős német sör hatására - mindezt a nyilvánvaló fáradtságot azonban könnyen legyűri a győzelmi mámor, amit pedig leginkább a hangerősségük fejez ki. Lassan-lassan befutnak a szurkolók is és Ian-nek se kell sok ahhoz, hogy bódulttá váljon, bár nehéz megállapítani, hogy az egész napos szellemileg és fizikailag is kimerítő küzdelmet koronázó győzelem miatt, a nagy hévvel befalt ételtől, vagy az italtól. Abszolút feloldódott az őt körülvevő őrjöngő örömben - nincs magánál. Mondjuk azért ehhez képest elég aktív, árad belőle a világot meghódítani bíró, tettre kész boldogság, mindenkivel készségesen beszél perceket és alig-alig bír szerényen mosolyogni, mikor valaki egy vállveregetésen túl kifejti, milyen remek mérkőzést játszottak.
 Hamar megbeszélték, hogy a ma éjjel az ünneplésé, holnap pedig, miután a sérültek is kikerülnek az ispotályból, le tudnak ülni aprólékosan áttárgyalni mindazt a három és fél órát, ami a felszállás és a cikesz elkapása között történt.
És most elindul a férfimosdó felé.
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. július 8. 00:25 | Link


Scar nem kérdezett sokat, Lala pedig nem mondott el többet annál, mint amennyit a saját fejében biztosnak és szükségesnek talált. Néhány lépést talán még ki is hagyott, néhányat akkor még ki sem talált, párat elhallgatott, keveset elfelejtett, de amíg a gyűrött, évek óta embert nem látott papír a zsebében lapult, addig nem volt félnivalója. A terv mindaddig acéllábakon fog állni, amíg az a megtépett fecni el nem vész. Egész úton a markában gyűrögette a lapocskát, amikor mesélt, amikor aludt, levegőt vett, gondolkodott, csevegett, lerendezett állomásokon jegyeket, foglalásokat vagy egyszerűen csak várt az átszállások idején. Egyedül akkor lazult a görcsös szorongatás, mikor az ablakon bámult kifelé, számolva a városokat, hogy mennyivel volt közelebb és távolabb. Ilyenkor úgy érezte, mintha egy úton haladna előre, melyen néha megcsörren a lánc, emlékeztetve, hogy kihez tartozik igazán és ki áll az ösvényen, amelyről lelépett, még ha csak egy kerülőre is, mely utána ismét abba torkollik, amelyen azelőtt járt. Néha ezekben a percekben teljesen el is engedi az álmot jelképező iratot és visszafordulna, de a gondolat mindig tovaállt, az ujjak megtalálták a cédulát és a szív megint megerősödött, még ha csak egy rövid időre is.
Caro egész kitűnően viselkedett a vonatutazás túlnyomó részében, leginkább csak aludt Lala ölében, a végére azonban már kezdett türelmetlen és nyughatatlan lenni, menni akart, ismerkedni a többi utassal és ezen elképzeléséért foggal-körömmel harcolt, nekiesett a fülkéket elválasztó öreg ajtónak és csak sokszori rászólás után volt hajlandó behúzott farokkal visszavonulót fújni a lány ülése alá. A kölyök lassan már igazán megkomolyodhatna, heves és hiperaktív természete miatt sem merte Lala a kastélyban hagyni, hiába voltak ott jó barátok, ha a rókafi a távollétében valamit megroncsol vagy elront, azért fájni fog az ő és a vigyázó feje is, a kínos pillanatokból pedig nem hiányzott egy perc sem a lány további húsz évéből. Elmot persze gond nélkül otthon merte hagyni. A papagáj talán intelligensebb volt a diákok túlnyomó részénél is, tudott beszélni - több nyelven, mint amennyit Lala valaha az életében meg tudna tanulni - és ráadásul még SeSe is ott volt, aki majdhogynem szintén tulajdonának mondhatta a kalózállatot. Elvégre ketten találták.
A rókának pedig remek helye lesz ott, ahová -nagy keresgélés után- sikerült bepasszírozni az állatot, még ha ezért Lellát néhány órára magára is kellett hagynia, mivel a rellonnos kerek perec kijelentette, hogy megvárja egy közeli szórakozóhelyen, mintha csak valami maffiaügyből mentette volna ki magát, amelyről jobb ha nem tud semmit. Vagy esetleg néhány ital kellett volna a szőkének ahhoz, hogy képes legyen tovább folytatni az utat? No, talán Lala meg pont ezt nem akarta megtudni, így egy vállrándítással megoldva a helyzetet tovaállt.
A repülőút végig csendben telt, hol egyiket, hol másikat nyomta el az álom, de mivel amúgy sem volt sok mondanivalója a lánynak, nem is bánta az egészet.
A Gatwick hatalmas volt, hangos és rettentően zsúfolt, pedig nem ez volt a legnagyobb reptere Londonnak. Mégis mire kikeveredtek onnan bő fél órát is elvesztegettek, pedig amijük volt, azt mind maguk mellett tudhatták végig a repülőn, nem kellett boggyászok után rohangálni fejvesztve, attól rettegve, hogy valahol félúton eltűnt egy-két bőrönd.
Ráadásként amint kiértek a nyakukba hideg, angol eső zúdult üdvözlésképpen, és az első néhány taxit sem sikerült leinteniük így mire a hotelhez értek már alig maradt záraz rész a testükön. A foglalásokkal azonban minden rendben volt, gond nélkül átadták a kulcsokat, pedig azért izgult a lány, hogy az apja valahogy megneszelte a dolgot és zárolta a számlákat, lemondta az egyeztetéseket és talán néhány elborultabb gondolatban még azt is kinézte volna a kedves hapciból, hogy gorillákat küldött, hogy rángassák vissza az iskola épületébe. De úgy tűnt vagy nincs a lánya kilétéről információja, vagy magasról tett az egészre. A büntetésre azonban mindvégig számítani fog az ifjú aranyvérű, pontosan tisztában volt vele már a terv megszületésekor is, hogy ha megvalósítja, az csúnya következményekkel fog járni a család részéről és ezt a felelősséget vállalta is, ám kizárólag azután, hogy visszadugta az orrát Bogolyfalvára.
A szoba pompáját szinte észre sem vette, behúzta maga mögött az ajtót, rávágva szerencsétlen poggyászszállítóra, aki mintha valami furcsa grimaszba is vágta volna az arcát, de nem izgatta túlságosan a Brit jóképűség és sárm amíg nem fog kapni egy nagy adag kávét, jó sok tejjel és annál is több cukorral nyakon öntve.
- Én semennyit, ez apuci ajándéka a tudta nélkül - laza vállrándítás kíséretében kapja el az étlapot remélve, hogy a kávét is onnan lehet rendelni, ha meg nem, akkor mérgében keres valami édes finomságot a méregdrága ételek közül, hogy egy kicsit szaporítsa a meglepi számlát a hazaút előtt.
- Hát...ööö...izéé....megkeresni Malfoyt... - A terv egyszerű volt és akkora, betömésre váró rések tátongtak benne, mint a Mariann árok, ha nem egy hangyányival nagyobbak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. július 24. 15:40 | Link

Ó, hát izé. Kislányos zavaromban nem szólok semmit, mert se butaságot, se semmit nem akarok mondani.Mindennek megvan az ideje, így a csendnek is...
Lassan, immár két lábon, elérünk a bejárathoz amit nem találtam meg egyedül. Valahogy máris nem vagyok olyan biztos a dolgomban, de ez a leggyorsabb útvonal vissza, és így is már az agyára mehetek...
- Biztonságos? Valószínű, különben nem engedélyezték volna a közlekedést rajta, még ha csak illegálisan is. Ismerem-e az útvonalat? Nem. A legkevésbé sem.
Bár így belegondolva tök logikus is, hogy nem, mert akkor megtaláltam volna a bejáratot is. De elbizonytalanodtam. Ennek ellenére elindulok befele, hát mit veszthetek. Felfalni semmi sem fog, maximum reggel lesz, mire visszaérünk, és akkor mi van? Legalább visszaérek a kis zugomba, hiszen nekem most az az otthonom átmenetileg.
Ahogy belépek, kissé szorongó érzés fog el, mert máris vaksötét van. Ebben mondjuk közrejátszhat, hogy kint is csak a csillagok adtak valami fényt, a holddal karöltve, de itt még az sincs. A derengő fények is elég messziről jönnek, de mivel más merre nem tudom, lehetne-e haladni, elindulok arra, lassan, mint egy csiga. Hát jól van na. Félek ám.
Előveszem a pálcám azért a biztonság kedvéért, elmormogok egy gyors lumost, és lőn világosság. Így máris kényelmesebb, ha másért nem, hogy lássam, min kell átlépni, vagy hol kell vigyázni a talajon.
- Nem tudod, mikor megyünk haza innen?
Kezdek fecsegni, mintha semmi gondom nem lenne, de ez a legjobb elterelés, amit alkalmazni tudok. Így legalább nem figyelek annyira az előttünk álló "próbára", meg a felettünk lévő sötétkék, fodrozódó mennyezetre sem, egészen addig, amíg fel nem nézek jó sok idő múlva, szóval valahol az út felénél járhatunk már talán. Gyönyörűséges, és kénytelen vagyok megállni is. Egy ponton élesen világos, de ugyanúgy rezeg a kép. De érdekes, és túlságosan leköti a figyelmem, másra sem bírok koncentrálni, úgyhogy most psszt....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. augusztus 23. 13:51 | Link

Lala

  Scarlett még talán incselkedett volna a poggyászos fiúval, ha barátnője nem csapja be a fiú orra előtt az ajtót. Elhúzta a száját, és vizes cuccaival nem törődve heveredett le a több ezer fontos kanapéra. A bőr hozzátapadt nyirkos testrészeihez, de nem  érdekelte a szőkeséget, inkább csak a lányt kezdte el faggatni.
  Azt mindig is tudta, hogy Lala és az apja kapcsolata nem a legjobb, de azt nem hitte, hogy a fehér hajú ilyen simán megrabolná az apját. Ő úgy érezte ezt soha nem tudná végigcsinálni, még csak a gondolattól is fájt a feje. De aztán ráébredt, hogy valószínűleg nem is az apjával kéne elképzelnie a helyzetet, hanem mondjuk az anyjával. Igen, akkor már határozottan el tudta képzelni mit érezhet barátnője.
  Lanetta szedett-vedett válaszára már felemelte a fejét, és a kanapén a hasára fordulva vizslatta társát. - How? - sosem volt könnyű neki csak magyarul beszélni. Néha csak úgy kimondta az angol szavakat anélkül hogy belegondolt volna. De Lala közelében nem is zavartatta magát miatta. Egyszerűen tudta, hogy a másik megérti és talán még nem is figyel fel rá annyira mint mások. - Odamész a recepciósokhoz, és vágsz egy cuki arcot, ők meg rögtön megmondanak neked mindent? - váltott szarkasztikusra a lány, ugyanis kezdte felfogni mennyire átverte barátnője. Fogalma sincs, hol lehet Malfoy, de még csak kiindulási pontja sincs valószínűleg. - Ellátogatunk a Roxfortba, és megkérdezzük a mostani diákokat? Hátha jár most oda egy kicsi Malfoy? - tette fel egyik kérdést a másik után. Végül is a második felvetése nem is volt annyira észveszejtő. Az talán még meg is valósítható. Az iskolák általában mappákat vezetnek a volt diákokról, ráadásul ott is szünet van már nem csak náluk. Így bejutni is sokkal könnyebb lehet, vagy azt is behazudhatják hogy cserediákok.
  Míg ezen morfondírozott észre sem vette, hogy valaki bekopogott az ajtón, csak amikor már újra hallatszódott. - Ki az? - kérdezte barátnőjét, hátha neki van valami fogalma róla. Feltápászkodott és az ajtóhoz ment. Fogta a kilincset, és egy utolsó pillantást vetett a szobában tartózkodóra, majd kinyitotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. augusztus 28. 11:20 | Link

Felhúzom a szemöldököm. Semmiképp sem tetszik ez nekem. Mármint, illegálisan engedélyezett útvonal, amit nem is ismer. Csak nekem tűnik totális hülyeségnek a dolog? Azt sem értem pontosan, hogy miért követem. Mármint persze tudom miért: a benne csörgedező vélavér teszi, illetve, amilyen hatással az van rám. De ezt csak az agyam egy hátsó szegletében érzékelem és nem is igazán akarok róla tudomást venni.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Nem lenne jobb kint menni? - ott legalább vannak igazodási pontok és már jártam párszor. Esélyesebb, hogy nem tévedek el annyira. Na meg van némi fény. Igaz ezt a problémát hamar megoldja egy pálcamozdulattal. Én persze megint nem tudom, hol hagytam az enyémet.
- Te ilyen kalandvágyó típus vagy? - kérdezem végül, hogy ne csak csendben ácsorogjunk - menjünk, mert hát elindul, ha lassan is, de lépked. Azt gondolom fél egy kicsit és szívem szerint átölelném, hogy ne aggódjon, de tekintve hogyan reagált korábban, bizonytalan vagyok ezen ötlet sikeressége felől. Már-már éppen rászánnám magam, hogy legalább a kezét megfogom, érezze, hogy nincs egyedül, amikor kérdez.
- Ööö... tessék? - pislogok rá először értetlenül, aztán rájövök, hogy nem a barlangra gondol. - Fogalmam sincs. Én szerintem hamarosan visszamegyek. Akkor is ha ti maradtok. Úgy tűnik, amiért jöttem, azt úgysem tudom itt elintézni.
Vállat vonok, aztán inkább a környezetre próbálok figyelni, hogy merre is járunk. Sajnos azonban így a föld alatt, egyáltalán nem tudom eldönteni, jófelé megyünk-e. Az egyetlen esélyem, bízni benne, hogy Zoé megérzései jók.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. augusztus 28. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 28. 17:46 | Link

Sokszor megrágom a mondatait, mintha csak négy-öt pohár lenne előttem, amiből egyben méreg van, a többiben iható víz, és nekem választanom kellene, hogy mi legyen. Orosz rulett. Izgalmasan hangzik, és most még csak valami hasonló a helyzet, hiszen nem az életem múlik rajta. Bár, amilyen veszélyesnek mondják ezt a helyet, ki tudja, valójában mit is rejt még.
Hosszas gondolkodás után aztán egyben felelek, még mielőtt kibökném, nem tudja-e mikor megyünk haza.
- Szeretem a kalandokat, de... vissza is szeretnék jutni.
Fordulok meg oly hirtelen, hogy kis híján elvesztem az egyensúlyom, mert kezdem belátni, hogy ez rossz ötlet volt. Ismeretlen útvonal, annak ellenére, hogy fejben tudom, merre kell menni, gyakorlatban viszont halvány lila gőzöm sincs, merre is vagyunk, csak annyit, hogy a tó alatt valahol. De ennyi. Kész, kifújt, a tudományom nem ér tovább.
Csak bámulok magam elé, mint egy bűntudatban lévő kisiskolás, mikor megkérdem, hogy mikor ér véget a vakáció, de azt várom, hogy induljunk végre valamerre. Azonban csak nem, csak nem, így hát kibököm, amit akarok. Néma gyereknek különben sem értik a szavát.
- Visszakísérsz a kastélyba? Mehetünk, amerre tudod az utat. Én egyiket sem vágom.
Nézek két hatalmas szemecskével, olyan "megbántam" stílusban, de nem bírom sokáig, így elindulok visszafelé, még mindig világító pálcával, és csak remélni tudom, hogy maximum egy órán belül a falak közt lehetek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. augusztus 28. 18:17 | Link

Nőből van, félig-meddig véla is, nem is értem, hogy miért próbálom megérteni. De legalább arra rájöttem, hogy kalandvágyó természet. Csak azt nem értem, hogyha vissza akar menni, miért a bizonytalanabb lehetőséget választja. De hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem? Inkább csak bólintok, és bízom benne, hogy legalább ő nagyjából tudja merre kell menni. Aztán persze megfordul kicsit meg is inog, én reflexből nyúlok a karja után, de csak egy pillanatra fogom meg, aztán elengedem, ahogy megbizonyosodom róla, hogy nem esik el. Várok, hogy mi is lesz pontosan. De nem mozdul még jó darabig, én meg nem tudom merre, így ha akarnék se tudnék tovább menni. Vagyis tudnék, csakhát... Inkább mennék akkor már visszafele.
Végül aztán kibukik belőle egy kérdés, amire szerintem már válaszoltam korábban, vagy ha mást nem, az hogy itt vagyok vele, elég kéne, hogy legyen, de azért lassan bólintok is neki. Természetesen elkísérem.
Rövid gondolkodás után, nagyot sóhajtok.
- Menjünk vissza. Szerintem az a biztosabb - teszek javaslatot és ha beleegyezik, akkor meg is indulok arra, amerről jöttünk. Így, hogy világít a pálcájával nem lesz olyan nehéz a szabad ég alatt visszamenni. Idelent viszont rosszfelé is fordulhatunk és akkor kitudja hova lyukadunk ki. Talán ha nem vele lennék kipróbálnám a lehetőséget, így viszont nem merem. Féltem. Aztán, hogy ez az érzés mennyire valódi, az már megint más kérdés. Amint kijutunk a barlangból, a kezembe veszem az irányítást és a csillagos ég alatt csak egy-egy alkalommal megakadva, elgondolkozva a megfelelő útvonalon, kísérem vissza a kastélyba. Ahol aztán kénytelen vagyok elbúcsúzni tőle és visszaballagni a szállóra, hogy végre megmelegedjek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 26. 22:18 | Link

Révay A. Valentin
Oroszország, Moszkva, Nagyszínház

A szünet magával vonzotta, hogy az anyja végre eresztett a pórázon és már nem akarta kartávolságon belül tartani. Ellentétben az apjával, de ez már egy másik történet. Végre hazautazhatott és újra engedték táncolni –miután az orvosai biztosították az anyját, hogy nem fog visszaesni és még csak az sem valószínű, hogy spontán elájulna egy próba alkalmával. Tehát ismét itthon volt és érezte, hogy él.
Ebben a pillanatban kevésbé, tekintetbe véve, hogy körülbelül tizenkét órája volt talpon –és színpadon– és táncolt. Haját húzta már a szoros konty, a dressz idegesítette és a balettcipőtől minden áron meg szeretett volna szabadulni, de hősiesen kihúzta magát és újra meg újra végigcsinálta a koreográfiát. Amikor végre szünetet kapott a színpad szélén állt egy pillanatig, keze a csípőjén és vennie kellett néhány mély levegőt.
Valószínűleg kissé kiesett a gyakorlatból. Egy röpke pillanatig habozott, mielőtt lejött volna és a székekre hajított vizesüvegéért nyúlt volna. Nem ült le; tizenkét óra ide, vagy oda, neki a tánc volt az élete és nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy ellustuljon, ehhez túlzottan maximalista volt.
Az apja ezúttal nem küldte utána Wardot, hogy őrizze minden egyes lépését, elvégre Oroszországban volt, teljes biztonságban az ő keze alatt, mégis miféle rossz dolog történhetett volna vele? A karjain lévő foltok már meggyógyultak, ennek ellenére, mikor ledobta az innivalóját belebújt egy fekete pulóverbe és lehúzta az ujját. Beidegződés.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 26. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. szeptember 26. 22:41 | Link


Moszkva, Nagyszínház

Letelepedésről volt szó, meg arról, hogy végre nem fogok ide-oda ingázni mindenféle helyek között. Legalábbis ezt mondtam Francinak, ami szerintem leginkább rá vonatkozott, hiszen nekem nem volt egy valódi opció az, hogy sokáig egy helyben maradok. Sem a karrierem, sem pedig a jellemem miatt, azt meg mégsem akarhatta, hogy teljesen megőrüljek.
Mert hogy ennek a jeleit kezdtem felfedezni magamon, közvetlenül 24 órával azután, hogy én hivatalosan otthonülős apuka lettem. A ház csillogott, ha nem számítjuk a szanaszét elhagyott csikkeket, amikért Veszna majd lefejez, jogosan. Egyelőre megszöktem a haragja elől, méghozzá nem is adtam alább Oroszországnál. Nem azért persze, mert ez volt a legkézenfekvőbb hely a szökésre, hanem mert már rég le volt egyeztetve, hogy közreműködök egy előadássorozat erejéig a Nagyszínházban. Újabb kimerítő ingázássorozat előtt álltam, ez pedig valami furcsa módon elégedettséggel töltött el.
Ahogy a bejárat felé igyekeztem, a számban még mindig a cigi lógott, közben az órámra sandítottam, hogy aztán idegesen horkanjak fel.
- Oh, a rohadt életbe! - Sikerült megint késésben lennem a tervezetthez képest, szóval csak lepöccintettem a hamut, majd az egyik portás kezébe nyomtam, aki persze lefagyott rögtön. - Jaj mit néz, csak fogja meg! Ezt is! - dobtam vissza még a lépcsőről a kabátomat, ami a fejére zuhant, majd út közben átgomboltam az ingem és a hajamba túrtam, hogy kicsit rendbe tegyem.
- Megjöttem, megjöttem, itt vagyok! - rontottam be végül a magam elegáns módján. Szerintem már kezdték megszokni. Bár ha nem, az sem az én gondom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 27. 10:15 | Link

Valentin

Szofi leült az egyik székre a lányok mellé és átvetette egyik lábát a másikon. Volt még legalább öt perce szusszanni egyet, mielőtt ismét visszatáncolhat a színpadra, hogy aztán újabb néhány órán át kínozza a lábaimat és még élvezze is. Kicsit olyan ez az egész, mint a függőség. Ez vezetett el a betegségéhez is az orvosok szerint, de ők nem érthetik. Fogalmuk sincsen, milyen az, amikor felteszed az életed valamire, amit ráadásul még szívesen is csinálsz.
Ennek ellenére meggyőzték a szőke anyját, hogy a körülmények –az apja, a tánc, a színház, a bentlakásos iskola– mind az ő egyetlen kicsi lánya ellen vannak és éppen itt lenne az ideje, hogy maga mellé vegye, eltiltsa az amúgy szökésben lévő apjától –mert hogy olyan gyakran találkozgatnak… – és mindentől, ami fontos neki. Valószínűleg a szőke ezért nem kedvelte egyik terapeutáját sem.
Jeleztek, hogy ideje lenne visszahúznia a hátsó felét a színpadra, ő pedig felsóhajtott és anélkül lökte ki magát a sorok közül, hogy szétnézett volna; elvégre ez nem ez zebra! Ennek eredményeképpen a befelé suhogó gyakorlatilag magával rántotta a törékeny kis szöszit is.
- Ezt nem hiszem el! –szisszent fel és óvatosan ránehezkedett a bal bokájára, ami most valamilyen érthetetlen okból kifolyólag –talán mert az előbb maga alá csavarodott– nem annyira akart megfelelően funkcionálni. Felpillantott a férfire és még azelőtt, hogy közölte volna, hatalmas rajongója emlékeztette magát, hogy már a színpadon kellene lennie. - Itt mások is közlekednek, tudom, hihetetlen. –vetette oda és visszacsüccsent a székbe, ahonnan indulni tervezett.
Nyilvánvaló volt, hogy következő tíz percben nem nagyon fog sehová sem menni, nem hogy táncolni. Felhúzta a lábát és óvatosan megnyomkodta a bokáját. Irigyelte a színészeket, nekik nem kellett megfeszített tempóban tizenpár órákat letáncolniuk és bár más körülmények között egyáltalán nem haragudott volna a férfire, most fáradt volt, nyűgös és szeretett volna már hazamenni és letusolni végre. Rettentően rossz kombináció. Azért összeszedte magát és valamivel barátságosabb hangnemet igyekezett megütni.
- Sajnálom, rosszul indítottam. –ismerte el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. szeptember 27. 14:34 | Link



Alighogy ideértem, már rám is szóltak a bagó miatt, azért is nyomtam a portás kezébe a még égő cigarettámat. Neki nem lesz belőle baja, nekem meg nem szabadott bevinnem, mert letépte volna a fejem a "tanárom". Kissé testes néni, aki különböző hülye hangok kiadására kényszerített minden alkalommal, mikor találkoztunk. Mint a "Lilla lalla, Lila lila ló." Méltó ez egy felnőtt emberhez, aki már 40 éves? Naná, hogy nem. Lila ló. Lila. Azt hiszem, hogy zárlatot kaptam.
Halkan dünnyögve léptem fel a színpadra és bejelentettem, hogy megérkeztem, erre magammal rántottam valakit, aki aztán a földre is esett.
Ezzel legalább annyit sikerült elérnie, hogy lenézzek rá, majd enyhén oldalra biccentsem a fejemet és enyhén felvonjam az egyik szépen ívelt szemöldökömet.
- Eléggé, főleg, hogy képtelenek rá, hogy körülnézzenek! És még rám mondják, hogy figyelmetlen - tártam szét a karomat tanácstalanul, majd visszaejtettem magam mellé, jelezve, hogy nem vagyok hajlandó ezen tovább drámázni. Pedig mennyire jól ment!
Közben a szőke nő - cske - visszaült a székbe, én meg csak a szememet forgattam. Nem is értem, mit kell ezeknek folyton kelteni a cirkuszt. Közben a bokáját kezdte masszírozni, mire grimaszoltam egy kicsit. A színházi balesetek a legrosszabbak.
- Tény, de másokkal is megesik. Megmaradsz? - nehezen vettem rá magamat, hogy megkérdezzem, minden oké-e, de azért meglepően gördülékeny orosszal informálódtam. Csak nem történt nagyobb gond...
- Gondolom a darabban szerepelsz te is... - ééés már jött is döngő léptekkel Amelia. Te jó ég, mindjárt vernyoghatom, hogy "lágyan dallamos", miközben azért akar megkövezni, mert el mertem szívni egy szál cigit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 27. 18:16 | Link

Valentin

A szőke első felindulásból talán hevesebben reagált, mint illett volna. Jó, talán mondhatjuk, hogy kifejezetten hisztis volt, de mentségére szóljon a hullafáradtság legutolsó lépcsőfokán egyensúlyozott éppen. A férfinek valahol mélyen meg kellett értenie a lányt, elvégre pontosan tudnia kellett milyenek is azok az érzékeny, hisztériás művészlelkek.
Ennek ellenére Szofia visszafogta magát és inkább magába fojtotta a kitörni készülő szitkok áradatát. Kifejezetten kulturáltan viselkedett és még valahol a lelke mélyén ő maga is meglepődött rajta, hogy mennyi önuralma van.
Szóval csak összeszorította a fogait és lehuppant, hogy megnézze, a bokájának vajon mennyire van elege az egész napos kiképzésből. Nos, szerettek volna már ők is hazamenni. Hónapokig könyörgött az anyjának, hogy eljöhessen és ismét táncolhasson, most pedig, hogy végre itt volt már emlékezett, miért is érezte néha szenvedésnek a napokat.
- Persze, túlélő vagyok. –mosolyodott el halványan és összekaparta magát, majd a férfi felé nyújtotta a kezét és függetlenül attól, hogy az elfogadta, vagy sem, bemutatkozott. - Szofia Chenkova!
Mert ő nagyon jól nevelt lány, az anyukája tanította, meg minden. Bármennyire is nem ez jött le első körben a férfi számára. Ha ismerte volna a szöszit, értékelte volna, hogy ilyen szépen béke jobbot nyújtott, meg minden.
Hosszú ideje most először folytatott hosszabb csevejt oroszul, mármint az apján kívül bárki mással, ennek ellenére a szavak mindenféle nehézség nélkül jöttek. Bármennyire is küzdött az anyja, hogy távol tartsa ettől a helytől.
- Igen, balerina vagyok, de gondolom ez egyértelmű. –pillantott le a ruhájára, épp amikor az ajtó csapódott és a nő vészesen gyors tempóban közelítette meg a férfit. - Azt hiszem, megjött a felügyelőtisztje. –nevetett fel halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek