36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 22:14 | Link

Kornél
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a legszebb ruha


Nevetett. Boldogan, önfeledten és mintha csak maguk lennének. Bár ez nem csúfondáros volt, vagy éppen lenéző, egyszerűen a visszakérdés tette. Pontosan tudta, hogy kettejük közül Kornél ismeri jobban a volt rellonos nőt, ettől még azonban valahol Emma úgy gondolta, hogy jól értelmezte, csak a mellékes szöveget próbálta magában félretenni, vagy pozitívvá formálni. Amanda esetében nem volt ez egyszerű. Ő nyitott volt felé, de ezt a másik részéről nem érezte így. Mindenki más, de ő azért nem hátrált ki akkor sem, ha esetleg kényelmetlenebb módon szúrogatott volna oda neki. Persze mindezek között nem kicsit tartott tőle, vagy éppen látott benne vetélytársat. Ez viszont egészen más lapra tartozik. Ahogy itt van most, fehérben, Kornél oldalán egészen felszabadító számára. Legalábbis ha már felfedezte magában, hogy mintha valami féltékenység is villódzna odabent, ez úgy megnyugtatta. Na meg nem utolsó sorban olyan régóta álmodozott róla, hogy majd eljön az az ember, aki mellett boldog lesz, és lehet felesége, szerethet, lehet anyuka, meg amik még ezzel járnak. Annyira elveszett ezekben, hogy gondolkodás nélkül fordult Kornél elé. Már majdnem túl jól megy minden.
Kiszalad az összes erő a karjából, nem a rászorító kéz miatt, hanem mert meg sem próbálna ellenkezni és minden erre utaló jelet elfelejt. Egy apró, nem is igazán hallható sóhaj elhagyja ajkit, de inkább lefelé néz pár pillanatig azon a kevés helyen, ami még kettejük között van. Felesleges lett volna ránézzen, így is előtte volt az arca, pontosan tudta ezekkel mit vált ki, de egyszerűen olyan nehéz volt. Emmától azt kérni, hogy tartózkodjon ettől, nagyjából mintha a zsiráfoktól tiltanák el. Vagy egy kisgyereket az édességtől. Tudta, hogy ő feszül rá túlságosan, azt is, hogy tud alkalmazkodni, csak nagyon nehezen szokik le olyan dolgokról, amit ő csak pozitívan lát. Bár mit nem annak? Azért nem zuhan magába, még a mosoly is visszaköltözik a csók után lassan az arcára. Alkalmazkodni fog, menni fog ez neki, hiszen megéri, tényleg, ezt tudja.
- Sok furcsa kérdése szokott lenni… kettőnkről. – Még a szemöldöke is megemelkedik, de alig pár pillanatra, aztán inkább bele se gondol azokba, amiket hallott már a barna hajú nőtől. – És mit válaszolsz neki a végére?
Vigyorgott rá, azért az iméntiek után a csevegés eléggé megnyugtatta a lelkét. Nem kezdett nagy bocsánatkérésekbe, így is talán a világon nincs még egy ember, aki annyiszor elnézést kér önmagáért. Körbenéz, ahogy beérnek a terembe és a lassan köréjük gyűlő tömegből pontosan tudja mi következik. Tortaaaa. Csillogószemekkel nyúl a felajánlott kés felé, hogy aztán együtt vágjanak bele a tortába és szeljék ki az első szeleteket. Azonban mielőtt a nagy osztogatásba kezdenének, a szokás szerint az első szelet az övék, és együtt kell megenni. Valahogy Emma érezte, hogy ez se Kornél kedvence, szóval gyors procedúrának esett neki, ahogy ujjával a tejszínhabot a tetejéről már megkóstolta rávigyorgott a férjére, majd fogott egy villát. Az első falattal nem titkolt célja volt megetetni a rellonost, de tovább nem akarta kínozni, ha nem vevő rá. Ezt már megtanulta, hogy néha a kevesebb több. Aztán persze nem következhetett más, minthogy mindenki megkapja a magáét és folytathassák a bulizást is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2016. január 14. 10:43 | Link


Izland | Karácsony után |



Azt mondják, az északi fényeknek hangjuk van. A muglik mindenféle eszközzel próbálják rögzíteni, felvenni, bizonyítani létezését - pedig ha csak egy téli estén megállnának a fényszalagok alatt és lecsupaszított szívvel, kitárt lélekkel figyelnének, talán meghallják. Egy másik világ hangjai. Mintha a tér és idő szövetén egy hasadás volna, egy keskeny ív, melyen átszöknek a neszek. Zene, egészen halk zene, az istenek hárfája, talán egy hegedű is...
Az egyik szalag külön életre kel, lágyan, a zene hullámzására kilibben a többi közül és leúszik közéjük, körbesuhanva körülöttük, majd végül befészkelve magát Adam belsejébe. Egy gyertya lángja, az élet apró jele gyúl ki szemében és mintha ő maga is fényleni kezdene. Tobias teljesen felé fordul, kezét nem eresztve el, a szabad tenyerét felemeli és a férfi vibráló mellkasára teszi. Mintha a kezén keresztül át tudna adni valamit, egy élet-szikrát, amely újra indítaná a régóta csendesen pihenő szivet. Ha valahol ez megtörténhet, az itt van, ezen a nem evilági helyen, ezen az időn kívüli fehér, varázslatos tájon.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2016. január 14. 10:54 | Link

Krisztof
Marseille, 2015 szilveszter

- Azt sajnos már nem, de azért rákacsintottam a kidobófiúra - cinkosan mosolyodik el, mert bár az esemény valójában nem történt meg, lehetne igaz is. Kékjei vadul csillognak, részben a felfokozott hangulat, részben az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt, bár meg kell jegyeznem, közel sem ázott el. Ki nem nézné belőle az ember, hogy egyedülálló anyaként egy lovat is az asztal alá inna, no meg nem is reklámozza különösebben. Nem feltétlenül ez a legjobb tulajdonsága egy hölgynek, ha meg mégis, mélyen hallgasson róla.
Könnyedén simul bele Krisztof karjaiba, szigorúan a tánc keretei között. Onnan lehet tudni, hogy két ember egy hullámhosszon van, hogy mennyire képesek együtt mozogni, márpedig nekik ez nagyon megy. Renée egy pillanatra el is töpreng azon, miért nem találkoztak eddig, de végül rá kell jönnie a logikus magyarázatra: a férfi még csak nem olyan rég érkezett. Szemei belefúródnak munkatársáéba, noha néha elvándorolnak a közönség felé is, akik közül mind a fiúk, mind a lányok elkerekedett szemekkel nézik őket. Persze megértem, Renée falatnyi ruhája és Krisztof nem elhanyagolható megjelenése valóban vonzza a tekinteteket, a párosukkal együtt. Igazából a tény az, hogy a mai fiataloknak fogalmuk sincs arról, hogyan kell jól bulizni és ez nem az az öreges felfogás, hanem tény. Észrevétlenül ugyan, de a nő figyel, mit csinálnak körülöttük és szánalmas, mintha párzási táncot járnának elfajzott kiadásban. Na, amit viszont az ő párosuk csinál, az nagyon nem ez.
- Nekik is meg kéne tanulniuk, mi a különbség e között - magukra mutat, majd fordul egyet, hogy háttal legyen Krisztofnak, de még ezt is tökéletes összhangban végzi a zenével és a férfival. - és aközött, ami ott folyik - fejével finoman biccent a tőlük rézsút balra lévő páros felé, akikről inkább nem nyilvánít véleményt. Aztán persze visszafordul, hogy újra szemtől szemben legyenek és folytassák ott, ahol az előbb kicsit megbontották a rendet.
- A helyzet az, hogy mindjárt éjfél, de ha én erre a sok cuccra pezsgőt iszom, végem van. Mit gondolsz, bevállaljuk? - felvonja fél szemöldökét, a huncut mosoly ott díszeleg az arcán és csak a másik válaszára vár, ugyanis már elkezdték osztogatni a teli pezsgős poharakat.
Utoljára módosította:Renée Célestine Blanche, 2016. január 14. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 14. 19:40 | Link

LLG kirándulás


Rachel örült, hogy a tanárnő végig mellette állt a feladata teljesítésénél, legalább úgy érezte, hogy valamennyire biztonságban van, ha rosszra fordulnának a dolgok, de ez szerencsére nem így történt. Az is pozitívum volt számára, hogy valamelyest túllépett a félelmén és ellátta a griffet, ráadásul problémamentesen sikerült véghezvinnie ezt az akciót.
~ Amazeballs! De jó, hogy ilyen simán ment minden, nagy szerencsém volt, hogy nem vette át a félelmemet ez a lény és ép bőrrel megúsztam a dolgot! ~
Miután véghezvitték a küldetést, Évi egy újabb feladattal látta el őket, mégpedig egy unikornis simogatásával, ami már jobban elnyerte a lány tetszését, ugyanis ezeket a lényeket nem tartotta annyira ijesztőnek, mint a hippogriffeket.
Rach nagyon lelkes volt, megnézte, ahogyan a tanárnő odamegy ehhez a csodás teremtményhez, majd megszeretgette, miután az a végtagjához simította a buksiját. Ha a lány érzelgős lett volna, akkor nagyon meghatódott, illetve elérzékenyült volna a történtek láttán.
Miután a tanárnő visszatért hozzájuk, a Rellonos óvatos léptekkel megközelítette Csillagot, egyáltalán nem volt feszült, mert semmilyen ellenérzése nem volt az állattal kapcsolatban, nem félt tőle és nagyon bizakodóan közelítette meg ezt a szituációt, úgyhogy mikor odaért, leguggolt hozzá és teljes nyugalommal szemlélte az unikornist.
Türelmesen megvárta, amíg a lény feléje néz, majd higgadtan előrenyújtotta a kezét, rámosolygott az állatra és nagyon lassú mozdulatsorral megérintette a fejét.
Legnagyobb örömére meg tudta simogatni az állatot, persze nagyon elővigyázatos volt, figyelt minden mozzanatára és most először úgy érezte, hogy teljes harmóniában áll ezzel a szép teremtménnyel.
Miután megsimogatta, szép lassan elvette tőle a kezét és felállt, majd óvatos léptekkel visszament a többiekhez és várta, hogy ők is megtegyék ugyanezt a lépést Csillag felé.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 14. 19:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. január 14. 20:44 | Link

Michelle
- Franciaország
The house was awake
With shadows and monsters
The hallways they echoed and groaned
-


A kocsi szélvédőjét verő esőcseppek hangosan kopogtatnak a bent ülőknek, hogy engedjék be őket, ne fukarkodjanak a hellyel. Puha köpenyt terített rájuk az éjszaka, nyílt és zökkenőmentes utat ajándékozott nekik az autópályán. Régen ültek egymás mellett ekkora csendben, ilyen meghittségben. A fél keze szabad, nem kell sebességet váltani. Az autópálya egyik nagy előnye, hogy beállsz egy sebességre, és hacsak nincsenek előtted húszmillióan, nem kell össze-vissza válts. Mint most.
Ujjait Michelle közelebb eső, szabad bal kezébe fűzi, de nem szól egy szót sem. A mellkasában mérhetetlen elégedettséggel terpeszkedik szét a láthatatlan vigyor, a boldogság, a megnyugvás. Elérték az út végét, a kő nem görög tovább. Megállt. A súly lehullt a vállukról. Mindkettejükéről. Mióta várta ezt, istenem, várta a végkifejletet, és végre eljött, sikerült, és....
Szó nélkül rászorít Michelle kezére. Szája körül halvány, alig észrevehető mosoly játszik, de a sötétben aligha észrevehető. Végül a szájához emeli Michelle kézfejét, hogy csókot nyomjon rá. Megnyugodott. Vége.
A kocsiban töltött idő megállt, a jármű viszont halad az A20-ason Párizs irányába. Gondolatban egyre-másra visszatér olyan apró epizódokhoz, amiknek akkor nem volt jelentősége, most mégis visszaköszönnek, dorombolnak... elbúcsúznak.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 15. 01:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 14. 23:08 | Link

Mihael
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?

Csend. Ez az egyetlen dolog, ami jelenleg körülöleli az ikerpárt. A táj elsuhan mellettük, ahogyan az esőcseppek is egyre gyűlnek a kocsi szélvédőjén, ahogy a sebességük növekszik. Nem szól semmit, némán rendezi utolsó gondolatait, amelyek a múltra tekintenek vissza. Ezzel pedig vége. Végre vége. Ujjai Mihaelét keresik, majd belekapaszkodnak, teljes némaságban tartva őt továbbra is.
Képtelen elhinni, hogy túl vannak rajta, lelkéről milliónyi szikla hullott le. A megkönnyebbülés érzése lassan, infúzión csöpög ereibe, majd szétterjed végtagjaiban. Nem remeg, nem fázik, nem feszült. Vállai ellazultak, szemei pusztán fáradtságot tükröznek. Haja ugyanolyan rendezett, mint mindig, ruhái makulátlanok, álla pedig jobbján pihen. Ahogy öccse szorítását érzi, felé fordul és végre valahára halványan ő is elmosolyodik. Nem mond semmit, hiszen ugyanaz a gondolat fogan meg mindkettejük fejében.
- Ha látsz valahol kajáldát, megállsz? Megéheztem - az eddigi csendhez képest szinte fülsüketítő Michelle hangja, mégsem fogja vissza magát. Nem említ semmit az elmúlt pár órával kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy egy hónapon belül semmi híre nem lesz a történteknek, bizonyosan mindent profin intéztek. Persze feltehetnétek a kérdést, mi történt, azonban ha szavakba öntenénk, túlságosan valószerű lenne minden, hirtelen megfoghatóvá válna, márpedig az elme csak addig nyugodt, míg képes valami mögé beszorítani az eseményeket.
- Elmegyünk a vidéki házba? Még van két napunk, mire Vasilt kiengedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. január 15. 08:05 | Link

Michelle
- Franciaország
The house was awake
With shadows and monsters
The hallways they echoed and groaned
-


Évekkel ez előtt lehetetlennek tűnt, túl sok nyomás, körülmény, akadály torlaszolta el a mai végkimenetelt. Hogy az események mégis az ő malmukra hajtották a vizet, javarészt annak köszönhető, hogy ők maguk vették kezükbe a sorsuk irányítását. Ettől még a régi sebek ott tátongtak, idővel enyhültek, de most... ma végre bekötözték őket. Elindulhat a tényleges rehabilitáció.
Milliomod gondolat kergetőzik a koponyájában, szinte ki akarják ütni a csontos falat, hogy a szabadban kavarogjanak tovább, telehányják az autó utasterét önmagukkal, közszemlére tegyék mivoltukat. Az adrenalin észveszejtő hatása még nem kopott ki a véredényeiből, bár már kisebb hatást fejt ki a szervezetére, mint ez előtt pár órával. Most csend van, s tél, s nyugalom.
- Térjünk ki Brive la Gaillarde felé, kereshetünk egy Mekkit. Egy Big Mac jólesne, vagy kettő. - Észre sem veszi, hogy a mosolya lassan kétszeresére szélesedik az előbbinél. Nyertél a lottón, tessék, itt van x millió, költsd, amire akarod- sugallja az arcán tündöklő, nyertesek vigyora. Madarat lehetne fogatni vele, még az sem zavarja, hogy az előbbi mély és puha csendbe nővére hangja baltaként hasított bele.
- Mhm, menjünk. Rég jártál arra, még nem is láttad a télikertet. - Időközben lett olyan is. Abszolút nem a magyar rurális környezetbe illő télikert az, megjegyezném halkan, de majd Michelle is meglátja, ha leautóznak odáig, bár út közben biztosan fognak még kocsit, illetve helyváltoztatási módot váltani.
Egy idő múlva megjelenik a letérést jelző tábla, Mihael sávot vált, jelez, és nemsokára legördülnek az autópályáról Brive la Gaillarde irányába. A lassan beálló csöndet ezúttal öntudatlan ő töri meg az elég hamis, de jól kivehető szövegű dúdolásával. Edith Piaf "Non, je ne regrette rien"-je kevese azon klasszikusoknak, melyeket szívesen hallgat vagy dúdol, ha megfelelő hangulatban rángatja elő agya mélyéről.
- Jut eszembe, ha akarod, odaadom a párizsi garzon kulcsát. Már úgy értem, ha elszakadnátok Bogolyfalváról Vasillal pár napra, miután kijött. Lehet, jót tenne neki a környezetváltozás, mégis csak lábadozik. Az a bezorákő... jó, hogy auror vagy. - Ismét rászorít Michelle ujjaira, persze csak finoman, de attól még érezhetően. Mindketten jó szakma mellett döntöttek: egyikük auror lesz, másikuk gyógyító. Azért vicces, elnézve a személyiségüket, egyikükből sem épp a saját szakmáját néznék ki mások.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 17. 20:26 | Link


magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ

A kezdeti feszengésem hamar enyhült. Bármennyire is természetellenes és furcsa volt a helyzet, a tanárnő hozzállása rengeteget segített a feloldódásban, és ugyan hangosan soha ki nem mondtam volna, de azért a lelkem mélyén éreztem a motoszkáló hálát a bíztató mosolyért és a bátorító tekintetért. Ugyan várakozásommal ellentétben senki nem vizsgálta meg jobban, hogy tényleg hideg volt-e a tojás amivel barátkozni kezdtem, azonban a reakcióból hamar leesett számomra is a tantusz – ők már tudták előre, hogy melyikkel mi a helyzet. Igazából csak azon csodálkoztam, hogy ez eddig számomra nem volt egyértelmű.
Kissé meglepődve vettem tudomásul, hogy a másik két lányból nem váltott ki túlságosan heves vagy lelkes reakciókat a kissárkányok gondolata. Egy nagyon picit elszégyelltem magam, hiszen egy Navinés és egy Eridonos mellett egyedüli Rellonosként annak lenni, aki ettől a témától elérzékenyül... Hát, mondhatjuk úgy, hogy örültem neki, hogy a háztársaim nem látnak most, lehet, hogy nem én lennék a Rellon büszkesége. Bár ki tudja, ezek mégiscsak sárkányok, nem nyuszik. Tőlük azért talán csak el lehet érzékenyülni, nem? Milyen lenne már, ha még egy kis tűzokádó mini-szörnyetegtől sem szabadna egy Rellonos női léleknek úgy elolvadnia, mint a földre ejtett fagyinak? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal nyugtattam magam, mikor konstatálnom kellett, hogy újra feladat elébe nézek.
Azta.
Ez volt az első gondolatom, mikor én lettem kiválasztva. Most már ugyan nem féltem annyira attól, hogy tojást kell fogdosnom, de ez azért más volt... Ez egy repedt tojás. Csak nagyon pici választ el a "tartalmától", vagy pontosabban a lakójától, aki már nem is lesz olyan sokáig a lakója. Ez a gondolat azért picit ijesztő volt. De szerencsére most is megkaptam a szükséges bátorítás-adagot, illetve az útmutatást, hogy hogyan kell megfogni és arrébb tenni.
Óvatosan, megfontolt mozdulatokkal vettem az ujjaim közé a tojást, majd megtettem vele a szükséges lépéseket. Előre kinéztem, hogy pontosan hova fogom tenni, óvatosan lehajoltam, és finoman letettem a helyére, aztán még végigsimítottam a felszínén. Ezzel a kis gesztussal kívántam sok szerencsét a kishölgynek a nagy kalandja előtt. Mert lány lesz. Tuti.
Ezek után új irányt vett a kirándulás, és áttértünk arra a részre, amitől végképp teljesen lázba jöttem. Igen, csak látunk babákat. Széles vigyor terült el akaratlanul is az arcomon, ahogy a cél felé közeledtünk, majd messziről megpillantottam a csöppségeket. Csöppek ugyan éppen nem voltak, de a mamájukhoz képest minden bizonnyal nagyon is annak számítottak, és ettől arányaikban ugyanolyan aranyosnak tűntek. Arról nem beszélve, hogy a babák – legyen ember vagy állat, vagy akár varázslény – nem csak a méret miatt szoktak édesek lenni, hanem van még egy fontos összetevője: a bénázás. És bizony ez alól a sárkányok sem voltak kivételek, ez pedig rendkívül aranyossá tette őket is.
- Meg lehet őket simogatni? - bukott ki belőlem a kérdés, pár másodperc múlva pedig már sejtettem, hogy ezzel most jó eséllyel égettem be magamat. Legalábbis nem találtam rá sok esélyt, hogy a sárkányokat, még ha aprók is, csak úgy simogatni lehetne. Pedig olyan jó lenne, jajj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 18. 15:47 | Link

Mihael
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?

A nyugalom kényelmesen terpeszkedik vállán, fülébe duruzsolva elhozza a várva várt zen állapotot, amelyben nincs többé gyűlölet és félelem. Túl régóta vártak már erre. Olyan volt az elmúlt pár hónap, mint egy disznóvágás: a malac folyamatosan visított, már megtörte a lelket, elbizonytalanította és gátolta. Most azonban, hogy az utolsó halálsikoly is elhalt, visszatér az a csend és felszabadultság, amely a szerencsétlen állat visítása előtt fennállt. Nem érez mást, csak a Mihael kezéből áradó kellemes meleget és a megtörhetetlen szeretet erejét. Újra van egy közös titkuk, mint réges-rég, most megint ugyanolyan gyerekek, akik összekulcsolják ujjaikat és némán őrzik tetteiket. Valami, amit elveszettnek hitt, most hirtelenjében ismét velük van.
- Kettő bizony nem lesz elég, legyen inkább három. Meg egy kávé - rávigyorog öccsére, aki nyilvánvalóan ismeri Michelle étkezési szokásait. Jelenleg olyan éhes, hogy egy féldisznót is lazán betolna a képébe szemrebbenés nélkül, még az sem érdekelni, hogy utána egy kétajtós ruhásszekrénnyé válna. A számára fontosak még dagadtan és zsírosan is imádnák, ez pedig bőven elegendő. Amúgy állítólag a szeretet is hizlal. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy tort üljünk végre a múlt felett - arca komoly, ajkai nem görbülnek sem felfelé, sem lefelé. Félreértés ne essék, nincs nekik semmilyen bajuk, azonban a felszabadult lélek egészséges testet kíván, meg kell adniuk a módját egy korszak végének.
- Van télikert? Wáoh, akkor sok mindenről lemaradtam - figyeli, ahogy lekanyarodnak az útról és lehunyt szemmel hallgatja ikre dúdolását. Nagyon halkan, de ő is beszáll mellé, noha nem ismeri annyira jól a számot. Az egész autóban az eső kopogását, légzésüket és a dallamot lehet csak hallani, ez pedig mindennél többet jelent most a lány számára.
- Lehet, hogy élnénk ezzel a lehetőséggel, de előbb vele kell beszélnem. Nem tudom, mennyire bírna bármilyen utazást - elmosolyodik ugyan, de még mindig érződik rajta a fájdalom. Megígérte, hogy vigyáz Vasilra, hogy nem hagyja, hogy ez megtörténjen és elszúrta, neki kéne most kórházban feküdnie, nem a bolgárnak. Összeszorítja fogait és kinéz az ablakon, ujjai a lehető legszorosabban kulcsolódnak Mihaelére, a gondolatok pedig lassan szavakká formálódnak. - Nekem kellett volna innom belőle először. Akkor hülye voltam... Ne haragudj, hogy rád rontottam hajnalban, csak úgy éreztem, megőrülök, ha nem beszélhetek valakivel. Borzalmasan nagy szükségem volt rád, nélküled én... Nem is tudom - megdörzsöli szemeit, hiszen most gyenge. Olyan esendő, ahogy az emlékek agyába tolulnak és elárasztják, hogy arra szavak sincsenek. Könyökét megtámasztja az ablak alján, állát öklére támasztja és vesz pár mély levegőt. Most már vége. Végleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 18. 22:03 | Link

Gwen
London, Anglia

Hol lehet már?
Szofi unottan rugdosta az asztal lábát, miközben taxik és hatalmas buszok húztak el mellette az ablak túloldalán. Az órájára pillantott, ami szerint a másik lánynak már legalább negyed órája meg kellett volna érkeznie kettejük találkahelyére és most teljesen amatőrnek érezte a helyzetét.
Bár mindenkinek azt hazudta, hogy semmi kapcsolata sincsen az apjával, a saját bőrét mentette. Hiszen az apja kapcsolatai révén jutott el Daihoz és a családjához, akikhez ezúttal már nem csak a kötelező családi látogatás kötötte, sokkal inkább a feltétlen bizalom és a hűség. Hitt a párosukban és tudta, hogy soha senki másért nem hozna akkora áldozatokat, mint az ő különbejáratú Clyde-jáért.
A szőke a füle mögé tűrt egy hajtincset és közben azon elmélkedett, amit a legutóbb az édesanyja mondott, hogy nincsen biztonságban a fiú mellett. Szerette őt, ezt tudta, de azt nem tudhatta, hogy jelenleg nincsen senki sem a közelében, aki nagyobb figyelmet szentelne neki, és aki jobban odafigyelne az étkezésére, mint a fiú. Szofi kicsit kezdett is aggódni, hogy túlzásba viszi, átesik a ló túloldalára és nem fog tudni gátat szabni a helyzetnek. Félt, hogy ismét beleesik abba a hibába, amibe pár évvel ezelőtt és sejtette, hogy az anyja akkor hazacitálná. Dainak pedig nem lenne hasznára egy csontváz, nem igaz?
A sarkon feltűnt egy szőke üstök, ami nagyon hasonlított a Dai apja által adott leíráshoz. A lány a szájához emelte a kávéscsészét és kiitta az utolsó kortyot. Remélte, hogy a lány nem annyira kezdő, mint amennyire ő gondolja és leül majd mellé, mielőtt még bárki kiszúrja őket.
Amennyiben a másik belépett és ez megtörtént Szofi a gyűrűjét kezdte forgatni az ujján.
- Késtél. –jegyezte meg hidegen, majd tekintete az ablakon kívülre korlátozódott. - A pontosság nálunk elengedhetetlen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. január 18. 22:31 | Link

Szofi
ruha | [zárt]

Mégis mit képzel magáról az a...? Még, hogy nincs ennél jobb dolga?! Bármit szívesebben csinálna,mint találkozna egy idegen lánnyal, valami megbeszélés miatt. De neki ebbe nincs beleszólása, a férfi tudja hol kell megfogni a szőkét, és azok a levelek. Ha nem segít neki, nem adja át Kathnek a leveleket és ő sem kapja meg azokat. Pofátlan módon ezt ki is használja, nincs bűntudata, hogy visszaél a helyzettel. Nem ez az első alkalom, és a szőke biztos benne, hogy nem is az utolsó. És nem tehet ellene semmit, ez a legrosszabb.
Puffogva, mérgesen, mit szépítünk, dühösen megy a hoppállomásra, hogy Angliába menjen és találkozzon, azzal a csajjal. Keith még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy elvigye Gwent, mert neki van jobb dolga. Gwen sejti is, hogy mi az, inkább nem említette meg. De nem fogja megköszönni, amit visszakap, kezdetnek majd hallgathatja, hogy mennyit késett a lány, akit küldött és stb. Most sem pontos, sohasem az, de ez biztos említették a másik tagnak, ha nem akkor úgy járt. London utcáihoz amúgy sincs hozzászokva, itt figyelni kell a sok pocsolyára és arra, hogy ne essen el.
Végül húsz perces késéssel, de megérkezik a helyszínre, ahol a lány türelmetlenül várja.
- Ha nem kötelezően kellett volna jönnöm, talán még pontos is vagyok. De, amit muszáj, azt direkt nem úgy csinálom - ez nem a lány ellen szól, általánosságba véve is így van. Ami muszáj, kötelező vagy hasonló címszavakkal van ellátva, azt direkt nem úgy csinálja.
- Amúgy mit kell megbeszélnünk? Nem kaptam semmilyen információt, csak azt, hogy jönnöm kell - majd elhalkulok, mikor a pincér az asztalunkhoz ér. Egy kávét rendelek, most ennyivel is beérem és érdeklődő pillantást vetek az előttem ülő lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 18. 22:45 | Link

Gwen
London, Anglia

Szofi kifejezetten türelmes volt, ezt már egészen korán megtanulta, amikor a tánctanára újra és újra elismételtette vele ugyanazt az egy gyakorlatot. Mert tökéleteset akartak faragni belőle és már majdnem sikerült is nekik, amikor végül robbant a bomba, a lány pedig a klinikán kötött ki. Az anyja tajtékzott, szerette volna felgyújtani az egész stúdiót és az apját hibáztatta mindenért. Szofi a mai napig úgy érezte, hogy az anyja ezért akarja távol tartani őt az apjától. Mert lebukott. Nem tudta elég jól leplezni, hogy baj van.
A szőke végre berontott, a lány pedig közölte vele a tényeket. Elvégre az ő küldetése maga volt a profizmus. Tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor vagy Dai, vagy pedig az apja lekapják a fejét a helyéről. Nem volt egyszerű az élete két irányításmániás férfi mellett, azonban Szofi elég talpraesett volt hozzá, hogy ellavírozzon közöttük.
- Ez nem túl előnyös jellemvonás, remélem tudod. –szúrta oda mintegy mellékesen és ajkaira halvány, gúnyos mosoly csúszott. - Szofi vagyok! –mutatkozott be végül némi habozás után a lánynak és végre felé fordult.
Nem irigyelte a másikat, hiszen láthatólag és hallhatólag beledobták a mélyvízbe. Fogalma sem volt róla, Keith miért éppen őt küldte és miért nem tudta a saját dolgait önállóan, mint egy nagyfiú elintézni. Szofi gyűlölte az angliai kapcsolatát, kezdve a nőtől, aki a szálakat mozgatta, át az öccsén, akinél tenyérbe mászóbb férfiegyedet pillanatnyilag nem ismert és most itt volt a lány.
Próbált pozitívan hozzáállni a helyzethez ezért, hogy lehiggadjon elkezdte az ujjai között forgatnia  bontatlan cukros zacsit, amit minden egyes cukrászdában a csészéje mellé helyeztek, pedig ő direkt kiemelte, hogy édesítőt szeretne.
- Egy találkát kell lefixálnunk. Nem tudom, csináltál már ilyet? Voltál már terepen? –mérte végig elgondolkozva a lányt. - Már csak, hogy tudod-e mire számíthatsz. Nem lesz sétagalopp, ezek itt nem cseverészni akarnak majd. Miért téged küldött Keith? Csak mert egy férfivel sokkal egyszerűbb helyt állni. Valamiért ezek azt hiszik, mi nők képtelenek vagyunk önálló döntéseket hozni és nem nézik ki belőlünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat. –cinkos mosoly jelent meg a szája sarkában, ahogy a lányra nézett. - Mit tudsz a mi kötelékünkről? A mi csapatunkról?
A lány természetesen Daira és magára gondolt. Érdekelte, hogy vajon Keith mennyit osztott meg a szőkével, mert gyanította, hogy volt néhány kedves megjegyzése.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. január 18. 23:11 | Link

Szofi

- A barátaim már megszokták tőlem, mindig elkések. Csak az a különbség, hogy akkor véletlen, most meg direkt. Nyugodtan megmondhatod apádnak, hogy a londoni kapcsolata nem túl jó - kacsint a lányra. Legalább egy kicsit hadd járassa le Keith, csak egy nagyon kicsit, mert megérdemli.
- Gwen - mutatkozik be a lány, és ő is megereszt egy mosolyt. Míg kihozzák az italát, nem szólnak egy szót sem, nehogy valaki esetlegesen hallgatózzon, vagy valami olyan dolgot halljon meg véletlen, amit nem kéne. Az totális lebukás lenne, bár Gwennek egy jó lehetőség.
Az első mondat sérti a lány önérzetét, persze, hogy volt már terepen. Azért ennyire nem kezdő, bármennyire is nem akart belefolyni.
- Persze, hogy voltam, de inkább ne emlegessük - morogja válaszul. Nem szívesen beszél arról az estéről, amikor Magnusszal találkozott, leginkább elfelejtené a dolgot. Az valami borzalmas volt, természetesen Keith hibájából.
- Tudom, az ilyen sosem könnyű, különben nem kellene itt ülnünk? Hogy miért engem? Mert egy lusta disznó, és inkább nőzik, mintsem eljöjjön találkozni, az ő szavaival élve "egy kiscsajjal" - ezt sem Gwen mondta, a lealacsonyítást nem. Inkább a férfire haragudjon, mintsem rá, és, ha ennyire megrontja az orosz kapcsolatait, akkor talán nem őt fogja küldözgetni. Jobbik esetben. A másik lehetőség, hogy elkezdi kiképezni Gwent, amire a szőkének annyira sincs kedve. Akkor be fog telni nála a pohár, és ellógva az iskolából, megkeresi Kathet, hogy személyesen adja oda a leveleket.
- Azt hiszik, hogy felsőbbrendűek, pedig nem. Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, csak képtelenek bevallani - végre talált valakit, aki egyetért vele. Legszívesebben megölelné, de az túl feltűnő lenne.
- A japán srácról meg rólad? Daisukénak hívják és nagyon összetartóak vagytok, azonban, ha bajba kerültök, nincs stratégiátok. És ti a mi triónkról - dobja vissza a labdát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. január 19. 19:19 | Link

LLG Kirándulás

Eddig ez az egész teljesen jó, még ha nem is nagyon szólaltam meg vagy csináltam valamit. A tojások szépek voltak, szerintem kislány lesz majd az, ami először ki fog kelni, de ezt még nem lehet ugye tudni. A másodikat megvizsgálom egy kicsit, de az elszíneződés kívül nincs rajt más. Csak rámutatok arra a részre és kész. Ennyi, nem nagyon mutatom ki hogy mennyire fontos ez, mert ne tudom. Orvosolni kelleni fog majd ezt a problémát, különben szegény fióka nem biztos, hogy egészséges lesz. Ha viszont nem lesz az, akkor talán soha se mehet ki a szabadba. Aj, már megint ez az izé érzés, amit egy kicsit utálok.
Miközben átmegyünk, elgondolkozok. A sárkányok szépek, okosak, meg minden, de akkor is. Mi jót láthatott régen bennük Dédi? Meg miért szerette volna régen ezekkel a hüllőkkel foglalkozni, mit mára már nem is nagyon értek. Végül is, nem vagyok több egy másodikos lánynál, akinek sínen van az élete, ahogy mondani szokás. Néztem a sárkányfiókákat, mert egyszerűen csodálatosak. Aranyosak, cukik, szívem szerint megtartanék egyet. Elvigyorodok, közben már tennék is fel egy kérdést, de az egyik lány már meg is tette. Konkrétan nem találom a szavaimat, amivel kitudnám fejezni, hogy mennyire milyenek. Egy kis lépéssel közelebb lépek hozzájuk, s közben végig őket figyelem.
- Nagyon aranyosak. Lehet majd örökbe fogadni, vagy ez hogy van? - Kérdezem meg a tanárnőhöz fordulva. Oké, egész kirándulás alatt most jutok szóhoz, de ez teljesen lényegtelen ebből a szempontból szerintem. Mert ha lehet örökbe fogadni, még csak névlegesen is akkor én azt megteszem. Végül is, próba szerencse. A mugli állatkertekben a névleges örökbefogadás annyiból áll, hogy az örökbefogadó személy kap egy papír és állja az állat állatorvosi költségeit, mint például éves vizsgálatot, injekciót, védőoltást. Ki tudja, hogy milyen itt ez.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2016. március 9. 16:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. január 19. 20:04 | Link

Eördögh Lars Tobias
délután | The Arctic Henge (Raufarhöfn , Izland) | x

Az istenek kísérleteznek rajtam. Az ő kezük nyúlik le az égből. Talán ászok, talán vánok, talán egy közös tanács, amely Midgard különlegességeit figyeli, és amely most egy élettelen élőre akadt. Morfondírozva méregetnek, állva fölöttem, mint orvosok a műtőben és eszmét cserélnek a tapasztalatokról, miközben szerkezetük, a Fény dolgozik testemen. Meglepődve látják, hogy míg az aurora borealis önmagában nem jár sikerrel, egy halandó segédletével már képes rá: szívem megdobban.
Sápadt arcom kipirul, kezem felmelegszik. A csodálkozástól, a különös, már rég elfeledett érzéstől eltárom egy kissé számat. Hosszan tart ez a pillanat. Utána azonban össze kell szorítsam szemem ettől az émelyítő fájdalomtól, ami rám tör. Hiszen évszázadok óta halott belsőmbe úgy pumpál a vér, mintha egy már összepréselt palackba akarnánk vizet tölteni. Feszíti, bántja, erőlteti. Fogam összeszorítom, meggörnyedek és térdre hullok, közben a fiú karja után kapva, belé kapaszkodva. Fejem előre bukva, arcomat hajam függönye takarja.
Az istenek csalódottan ciccegnek. A műtét csak részlegesen sikerült. A fény kihúzódik belőlem, ám nem tekeredik vissza a mennyboltra, hanem körbeölel kettőnket. Simítón, őrzőn, nyugtatón ezután a kemény beavatkozás után. Az ászok és vánok pedig elvonulnak, magunkra hagyva minket, kitárgyalni a történteket.
Mi, midgardiak pedig maradunk itt az északi pusztán a hóban. Homlokom Tobias derekának nyomva, egyik kezem kabátja ujját markolja, a másik oldalába kapaszkodik. Szorításom lassan enyhül, ahogy szívem nem tesz tovább erőszakot rajtam. Újra mozdulatlan. Újra nyugodt. Megkönnyebbültet sóhajtok és lassan felnézek éjjeli társamra. Őrangyalként áll fölöttem, a fénytől karolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2016. január 20. 20:29 | Link

LLG kirándulás

Elképesztő élmény volt már az is, hogy megközelíthettem egy ilyen állatot. Annyira nagy, tiszteletreméltó, és meseszép. És éppen ezért most döbbenek rá arra igazán, hogy engem mennyire érdekelnek az ilyen legendás lények. Pedig már az iskolai órákat is mindig rendkívül élveztem, és mindig igyekeztem nagyon aktív lenni, hátha úgy még jobban beleáshatom magam ebbe a témába, de az mind eltörpül amellett, amikor az ember szemtől szemben áll az általa annyira csodált élőlények előtt. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és hogy nem voltam olyan ostoba, hogy egy ilyen jó alkalmat veszni hagyjak.
Közben a harmadik leányzó is elindul, Évi pedig, aki amúgy olyan jól bánik velünk, minthogyha az egyik tanár lenne a Bagolykőben, válaszol a kérdésemre, és elmondja, hogy lehetséges a simogatás, csak nagyon vigyázni kell vele. Éppen ezért előremegy, hogy megmutassa nekünk miként kell bánni Csillaggal. Természetesen most is óvatosan, de nyugodtan, illetve gyakorlottan közelíti meg a sebesült bestiát, aztán kinyújtja a kezét, és megvárja, amíg az állat magától hozzásimul a karjához. Ezután a "mindig első" Rachel lépked oda, és miután sikerrel jár, én is úgy döntök, hogy megpróbálkozom. Nagyon lassan teszem meg az első lépést, mert nem szeretném, ha pont miattam lenne baj, de azért annyira sok félelem sincs bennem, mert egyszer már voltam ott bent, jó közel ehhez a mágikus lényhez. Hasonlóan a többiekhez, én is hagyom, hogy Csillag kezdeményezzen, és mikor hozzáér a feje az ujjaimhoz, önkéntelenül is egy picit beleborzongok az érintésébe, hiszen mégis csak ez az első alkalom, hogy ilyesmi történik velem. Egy keveset még átadom magamat az élménynek, utána pedig helyet adok a harmadik társunknak is.

/Engedéllyel írtam később. Smiley/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 20. 21:15 | Link

Gwen


Szofi elgondolkozva méregette Gwent és arra jutott, nem akarja neki megemlíteni, hogy egyáltalán nem ért egyet a másik elveivel. Személy szerint gyűlölte, ha valaki képtelen pontosan megjelenni valahol és az anyja, az apja, na meg Dai szülei is mindig azt sulykolták belé, hogy a pontosság egy nő fő erénye. Persze, létezik elegáns késés, de nem akkor, amikor üzletről van szó, mert azok a problémák nem fogják megoldani saját magukat.
Halvány mosoly kíséretében emelte a szájához a csészéjét, hogy megigya az utolsó kortyokat is és érdeklődve várta, amíg a lány beszámol róla, került-e már azelőtt hasonló helyzetbe. Úgy tűnt a szőke számára, hogy a másik lány első találkozása az angolok „barátaival” nem alakult a legjobban. Ez persze felkeltette az érdeklődését.
- Keith odadobott a nagykutyáknak? –vonta fel a szemöldökét kissé hűvösen. - Nem lep meg, hajlamos másokat feláldozni, csak hogy mentse a bőrét.
Volt már pár alkalom, amikor találkozott az Averay fiúval, bár ő személy szerint jobban preferálta a nővérét. Mégiscsak mindketten nők voltak és sokkal könnyebben megtalálták a közös hangot. Persze az sem volt elhanyagolható tény, hogy sokkal inkább biztonságban érezte magát mellette, mint az öcsike mellett, főleg miután Keith egyszer őt magát is odalökte Magnusnak. Dai éppen nem ért rá… Dai ilyenkor sohasem ért rá.
A „kiscsaj” jelzőre a lány felvonta a szemöldökét. Nem szerette, ha degradálják, pláne épp most, mikor végre sikerült kilábalnia a klinikáról és az anyja szorításából, valamint az sem volt elhanyagolható tény, hogy a saját apja és Dai egyedül eleresztették Londonba. Mindenki túlságosan aggódott érte, de mindaz, amit az utóbbi időben végigcsinált túl kemény volt ahhoz, hogy bárki túlélje. Talán az angol többnek tartotta magát őnála, mégsem hitte volna, hogy ennek hangot mer adni.
- Az apámat érdekelni fogja Keith… megnyilvánulása.
Nem tervezett ennél többet hozzátenni a témához, csak remélte, hogy az árnyalatnyit fenyegető hangsúly majd felkelti a vele szemben helyet foglaló szőke érdeklődését és talán ráébred, hogy épp most indította el a dominókat. Sem ő, sem az apja, sem pedig Dai szülei nem voltak olyan elnézőek, mint azt ezek itt mind hitték. Ezért is szeretett Katherine-nel tárgyalni, ami ugyanakkor sokkal veszélyesebb is volt, hiszen minden szavát meg kellett válogatnia. Neki nehezen ment, a vámpír nőnek már sokkal könnyebben.
Felsóhajtott mielőtt válaszolt volna.
- Katherine az agy, Keith pedig a kéz, ami néha eléggé mellé nyúl. Ezért vagy te, hogy helyre hozd a dolgokat. –villantott egy barátságosnak szánt mosoly a szőkére. - Többek között egyébként a mi viszonyunkról is kellene beszélni. Az apám nem igazán örül neki, hogy a legutóbb Keith elbaltázott egy átadást. Annak meg még kevésbé, hogy közben engem majdnem… veszélybe sodort. –tette hozzá az utolsó két szót jóval halkabban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. január 20. 21:41 | Link

Szofi

Csak beesik azon az ajtón, jó fél órás késéssel. Ezzel akár el is szúrhatná az egészet, de reménykedik, hogy a lány nem megy el, különben Gwennek lesz rossz. Keith olyan mérges lenne rá, amennyire eddig senki és talán még Kath sem állíthatná meg. Ezt pedig senki nem szeretné.
A lány nem mondja ki, de nem ért egyet Gwen késési szokásaival. Nem is direkt késik el a legtöbb helyről, de most csak azért sem volt pontos. Ezzel is idegesíthetett egy bizonyos személyt, akinél nem sok kell, hogy kihúzza a gyufát, de nem érdekli. Amíg nem történik meg, addig nem.
- Bocs, azért késtem, hogy Keith még ezen is idegeskedhessen - apró mosollyal néz a másikra, majd belekortyol az italába. Még arról sem esett szó, hogy mit kell átadni, vagy igazából mi a célja ennek, neki csak jönni kellett, és itt lennie. Semmi információ, se semmi hasonló. Kell neki belekeverednie a dolgokba folyton...
A téma átterelődik Gwen "beavatására", ami a szőkénknek nem egy kellemes téma. Bármiről szívesebben beszél, csak ezt ne emlegessék. Mégis minél jobban szeretné lejáratni a férfit, emiatt válaszol. Legalább Szofi is megismeri milyen.
- Nekem mondod? Az utolsó pillanatban jött. Majdnem miatta vesztette el Kath irányomba a bizalmát. Bár teljesen egyet kell vele értenem - válaszolja kicsit lehajtva a fejét, de aztán a másik lány szemébe néz. Bármennyire is nem akarta azt a melót, akkor sem volt választása, különben ő húzza a rövidet. Aztán mikor a kuzinja megjelent nála, méghozzá kiabálva, akkor érezte leginkább, hogy hibát követett el.
Túl nagy a szája a lányunknak, mint mindig, de nem érdekli, hogy mi lesz a vége. Ideküldték ő csak a feladatát teljesíti. Azt nem mondta Keith, hogy a részleteket nem mondhatja el, bár ez alap dolog lenne. Szó szerint idézi azt, amit mondott.
- Apád? - kérdezi felhúzott szemöldökkel és egy meglepett arccal. Azt nem hitte, hogy a lány szólni fog a nagyobbaknak, ha tudja, nem említi meg. Alsó ajkaiba harap, ennyire nem akart bosszút állni, nem akarja, hogy Kath testvérének baja essen, bár egy kis fenékberúgás nem ártana neki. Remélhetőleg nem lesz nagyobb baja, mert akkor megint Gwent fogja elővenni.
- Én, aki helyrehozza a dolgokat? Ezt kitől hallottad? Bár igaz, hogy amit elront azt a legtöbbször meg szoktam oldani, de inkább segítséggel, mintsem egyedül - kérdez vissza a lány. Nem is tudta, hogy ő szokta megoldani a dolgokat, vagy nem tűnik fel neki. Kath mellett talán az ilyen apróságoknak már nincs jelentőségük.
- Milyen átadást hibázott el és hogyan? Máskor, ha őt kapod társnak mond meg, apádnak, hogy küldjön engem is. Ketten talán nem baltáznánk el - mosolyog a lányra, vagyis jobban mondva vigyorog. Talán még bajtársak is lehetnek egyszer.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2016. január 21. 15:04 | Link

LLG. Kirándulás

Miután lekezeltem a griff lábát ismét kinn gyűltūnk össze. Itt Évi válaszolt Veronika kérdésére. Ezután továbbsétáltunk és egy unikornist láttunk meg. Ez egy gyönyörű állat. Mielőtt bementūnk hozzá, Évi elmondta, hogyan közelítsūk meg az állatot. Ezután egyenként bementūnk hozzá. Én voltam az utolsó a sorban. Amikor kijöttek a többiek, egy nagy levegőt véve elindultam. Nagyon lassan lépkedtem. Amikor elértem, kinyújtottam a kezem és vártam, hogy ő kezdeményezzen. Nagyon félénk egy jószág. Megpróbáltam minél nyugodtabb lenni. A tūrelem beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert hozzáérintette a fejét a kezemhez. Nagyon megörūltem neki, mert nem minden nap találkozik az ember unikornissal. Majd lassan megfordultam és kimentem a többiekhez.
"-Az unikornis mikor szokott vedleni? Csak pálcához szokták használni a szőrét?-"


//Bocsánat a késésért, de magamhoz képest csúsztam el.//
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2016. március 9. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2016. január 23. 16:37 | Link

Emma
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a kényelmetlen öltöny


Nem akarta kiadni magát, eszében sem volt. Amiről ők beszélgetnek, az általában kettőjük között marad, ahogyan minden más is velük kapcsolatban. Nem egyszer voltak együtt, a viszonyuk ami az esetek többségében nem volt baráti, csak azóta fordult át barátságba, mióta Manda hozzáment Gerghez. Tehát elég szoros a viszonyuk, ami pedig közöttük zajlik az köztük is marad. Ettől függetlenül azonban nem akar hazudni a feleségének, kár lenne így kezdeni a szorosabbra fűződött kapcsolatukat, így jó ideig hallgat, nem akar válaszolni, helyette inkább visszaviszi a lány a dolgok közepébe és már szeli is a tortát. Az első szeletet annak rendje és módja szerint megkóstolják, s bár Kornél utálja az édeset, azért megküzd a falattal, de biztos benne, hogy ő többet nem fog belőle enni. Már ettől a kis adagtól is felfordult a gyomra. Hogy lehet szeretni a tömény cukrot? Ő undorítónak találja. Ez azonban a többieket nem akadályozza meg abban, hogy elfogyasszák az esküvői torta nagy részét és mikor végre mindenki kapott belőle, Kornél szel egyet Emmának is, majd a tányérral a kezében visszahúzza a lány az asztalukhoz, hogy leülhessenek. Úgy tűnik, ez is, mint a többi fogás remekül el lett találva, bár már nem fogyasztják olyan csöndben mint a vacsorát, hála az felszolgált alkoholnak. A zene sem hallgat el és ahogy fogy az édesség, úgy telik meg a tánctér ismét. Ő maga már nem szeretne visszamenni a tömegbe, úgy van vele, hogy ennyi bulizás és jókedv bőven elég volt az elkövetkező húsz évre, legalábbis számára biztosan. Nem akarja a lányt megfosztani ettől az élménytől, de hamarosan kénytelen lesz rá, mert Emma már fáradt, és még ő akar belőle kapni egy kicsit. Hiszen ma mindenkivel megosztozott rajta és ez a gondolat feldúlta, annyira, hogy egy percig biztos volt benne, hogy azt sem várja meg, hogy megegye a tortát. De erőt vett magán, ez a lány napja, úgyhogy inkább hátradőlt és beszélgetett még egy keveset az asztalnál lévőkkel.
Mikor azonban az utolsó szelet torta is elfogyott, az óra már jócskán hajnalt mutatott, úgyhogy ideje volt véget vetni a bulinak. Jobban mondva, nem vet véget neki, a többiek nyugodtan szórakozhatnak itt reggelig, a maguk részéről ennyi volt. Úgyhogy következhetett a menyasszony rablás. Zsebre vágott kézzel lépdelt Emma mögé, akit valaki ismét a tánctérre vonszolt és ahogy mögé ért, a derekánál fogva elkapta és könnyedén felemelte. Vigyorral az arcán, nem foglalkozva a tapssal és a füttyszóval vitte az ajtó felé, hogy végre visszavonulhassanak, kettesben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 23. 22:53 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Miroslav
Évi

Évi elégedetten mosolyog, hogy a három lány a munka végeztével lelkesedést mutat. Bár lehet csak az újdonság varázsa teszi, ő mégis bízik benne, hogy kicsit az itteni munka és élet, amibe belecsöppenhettek kicsit teszi. Tudja, hogy nincs sok ember ma már, aki ennyire önzetlenül és mindent beáldozva vállalná, hiszen ez egy teljes idős elfoglaltság, jóformán csak aludni van ideje mellettük a gondozóknak. Ez nem a legkecsegtetőbb a jövő generáció számára persze. De ezek a tanulmányi utak is lehetnek döntőek, bár ahogy nézte még mindannyian elég fiatalok, nem feltétlenül állnak pályaválasztás előtt.
Gondolataiból a kérdések zökkentették ki, majd felajánlotta Csillag megsimogatását, ami szerencsére békésen és a lányok szemszögéből sikeresen lezajlik. Kibírják minden magánakció nélkül és szépen betartják az utasításokat is. Mikor kijönnek a karámból, becsukatja azt, majd elpakolja az elővett dolgokat, miközben elárulja, hogy ha már az idejük nagyrésze elment még van egy apróság, ez pedig a bejárat melletti kistálak feltöltése. 4-5 a rezervátumban kóborló kneazle kölyök tulajdona, akik minden falatot nagyon várnak. Talán még elő is botorkálnak, ahogy hallják a mozgást etetőhelyük környékén.
- Ebből, ebből és ebből kell beletenni, meg a kannákból a vizesedényeket feltölteni és elkészültünk. Nagyon nagy segítség voltatok, köszönöm. – Mondja, miután elmutogatta mi, hol, merre, majd összecsapva tenyerét körbenéz.
- Nincs más vissza, minthogy megrohamozzuk a mosdókat, aztán a kantint, nem engedhetjük, hogy üres gyomorral menjetek haza…
Azután mosolyogva mutatta az utat előbb a tisztálkodási lehetőség felé, majd ahol már várták őket remélhetőleg a többiek.


Miroslav tekintete ingázott új segítőin, próbált valamit leszűrni róluk, miként élték meg az iméntieket. Hiszen elláttak egy sérült sárkányt, nyilván mindenkiben volt félelem, ijesztő volt a helyzet, de úgy tűnik nem okozott maradandó károsodást, amin jót vigyorog, mikor bemutatja a lábadozó részleget. Ez a „jövő” részleg más néven, hiszen a felépült vagy egészségesen befogadott, kifejlettebb példányok mind itt kapnak helyet, innen épül majd a borzalmas múlt után a jelenük.
Azonban hamar hallja a hívást, tudja ez mit jelent, egy sárkányt nehéz altatni, nyugtatni vagy kábítani, hosszú időre meg lehetetlen. Lassan éledezik bent, így a szakszerű gondozók már az elszállítást kezdik meg, addig ők itt nézelődnek, Miroslav is éppen csak pár percre indul vissza, hogy megnézze nem-e kell segítség.
- Visszamehetünk mindjárt, elpakoljuk a használt dolgokat, aztán kimosakszunk és mindenkinek jól fog esni egy kis evés, megrohamozzuk a kantint!
Mondja nagy vidáman, ahogy int a lányoknak. Visszagyalogol az iménti kezelőbe, összeszedi a hulladékot, a lányokat segítségül hívja a bájitalos fiolák elpakolásában, majd mutatva az utat elindulnak. Mosdó, aztán az étkezde a végállomásuk.


Emmánál túl aktuális téma ez a babadolog, szóval ahhoz képest, hogy tanárként jött, legalább annyira élvezett a tojások és az állatok közelében lenni, mint ők. Amúgy is a kötelességeinek legalább egy húsz százalékát átvette Đomi, amiért nagyon hálás, másfelől meg, ki ne örülne egy ilyen kiránduláson? Szinte látta a csillogó szemeket miután a tojások kezelésén túlesve elindultak nézelődni. ahogy pedig a látókörbekerültek a kicsik, ő is tudta mi fog következni.
- A szó szoros értelmében nem lehet úgy, mint a rendes állat meg lénysimogatókban a veszélytelenebbeket. De amíg egy gondozó karjaiban van, egy két simítást meg lehet ejteni, ha már eléggé kézhez szokott, hogy ne kapjon oda egyből. De ezeket ritkán, rettentően nagy óvatossággal végzik.
Mondja végig elég természetesen, gyakorlatilag se igent, se nemet nem mondott, bár lehet lehangolóan hangzott nekik, ekkor viszont int lentről egy férfi, hogy menjenek ét a lengőfolyosón, majd le hozzá. Emma át is vezeti őket, ahol egy üvegfalas megoldás mögött várakoznak, közben persze a másik kérdést is meghallotta a navinések feje.
- Nem, itt nem lehet. Náluk egész speciális a sárkányok helyzete, ha jól tudom, viszont Szedresen van lehetőség, bár nem egyszerű, sok dolog kell hozzá.
Közben az iménti gondozó közelebb érkezett levéve a záróbűbájt a kiskapuról, kezeiben nem akárkivel. Emma végül a lányok felé fordult, majd szigorúan elmondta a szabályokat az óvatosságról, hogy egyszerre egyikük mehet be, ha akar és mer, és amennyiben a gondozó szól, tessék távolodni, senki nem szereti, a kissárkányok se az idegeneket, hiába emberek között nevelkednek ők eleinte.
Végül kivárja, segít is, ha kell, bármiben, aztán ők is, mint a többi csoport mosdó, majd kantin útvonalon a főépületet célozzák be.

Miután mindenki beért, Emma összehívta őket induláshoz, hogy ahogy jöttek, úgy haza is mehessenek. Szépen, rendezetten, bár biztosan hulla fáradtan. De abszolút megérte eddig úgy tűnik. Mindenkinek ad lehetőséget elköszönni a segítőiktől, összeszedni a holmikat, hogy aztán mehessenek.


//Elnézést a késésért, a válaszokat, amiben kérlek zárjatok is részetekről, január 29. 23:59-ig írjátok meg, hogy aztán én is befejezhessem. Smiley//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. január 24. 22:18 | Link

Családi mizéria

A kérdésre, hogy hogyan bír Lucy elviselni, nem válaszolok. Hetek óta leginkább sehogy. Ezek szerint nem terjednek olyan jól a pletykák, én pedig valahogy nem igazán érzem úgy, hogy meg kéne osztanom itt mindenkivel a drámánkat. Hiszen van itt nagyobb dráma is. Például ez a nőci, aki vigyorog meg tekereg. Na vele még tuti lesz problémánk. Jas viszont csak vigyorog.
- Azt pletykálják, hogy Anna menyasszonyi ruhája méregdrága volt. Mivel anyagias, akkor is hozzám jönne, ha gyűlölne.
- És te erre vagy olyan nagyon büszke?
Teszem fel a kérdést, de láthatóan nem érdekli. Mondjuk lehet, hogy én is ilyen lennék, de most semmi kedvem ahhoz, hogy vigyorogjak, meg jó képet vágjak a dologhoz. Nem örülök neki, hogy ennyire hatással van rám a dolog, így inkább a családi drámát nézem. Nem meglepő, hogy az én húgaim azok, akik a legjobban kiakadtak, hiszen velünk volt a legtöbbet az apánk. Minden egyes újabb feleséget nehezen éltünk meg, pedig őket még kedveljük is. A legnehezebb akkor is mind közül Travis anyjának volt, hiszen ez a nő már az ötödik utána, és mindenkivel boldog volt, amíg tartott. Anyámra pillantok, aki csak összeszorítja a száját, majd Estelle-re, az utolsó feleségére, akinek az arcáról le lehet olvasni, hogy kedves volt férjét minimum bolondnak tartja.
- Az akkor is kevésbé gázabb.
Felesel Ariana is közben, majd karba font kezekkel fordul el. Ebből még lesz hiszti, ha jól tippelem nem is kevés. Travis közben remek és jogos kérdést intéz felénk, mire mindketten felhorkanunk, de Jason adja meg a választ.
- Nem fog szülni, amíg nincs rá oka.
Ajánlom neki, hogy ne is legyen, sőt, ez az egész nevetséges, nem hiszem el, hogy komolyan itt vagyunk, és ezt hallgatjuk.
- Aham, mi vagyunk.
Jegyzem meg az érkező Barbie babának, aki bepofátlankodott a kis beszélgetésünkbe. Gyanúsan méregetjük a nőcskét, ám mielőtt bárki megszólalhatna, Jason telefonja teszi, aki elnézést kér, és közli, hogy Anna keresi. Elsuttogok egy árulót, miközben ő vigyorogva elfordul, majd visszapillantok a nőre.
- Na és Bridgit, dolgozol vagy még tanulsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 25. 16:11 | Link



Marisunk hallgat. Csendben végzi, amit rábíztak, még besegít a többieknek is, ha igénylik, mert nem szokott ahhoz, hogy csak úgy lógassa a lábát, ha munka van, de azért a keze időnként ökölbe szorul. Emészt. Próbálja lenyelni, amit lát. Sajnálja szegény sárkányt. Rendben van, hogy éppen egy fene tudja, hány x-szel rendelkező veszélyes bestiáról van szó - majd a vizsgáig megtanulja a pontos besorolást, most hirtelen akkor se tudná, ha az élete múlik rajta, csak abban biztos, hogy sok -, de mégse érdemelte ki szerencsétlen, hogy így bánjanak vele. Na az ilyen roppant mód feldühíti. Csendben fortyog végig. Nem állítja, hogy oda meg vissza van az állatokért. Ha teheti, távol marad tőlük, mert a többségük a frászt hozza rá, és ha ez nem lenne elég, még ki is szimatolják, hogy fél tőlük, aminek szép eredményei szoktak lenni. Lógott már nyúl az ujján, akármilyen cukorfalat állatok is azok, amit azért nehéz elfelejteni, ugye? De ettől még nem érzi úgy, hogy az összes védtelen állatot le kéne gyilkolni csak úgy. Mi több, lelkes állatvédő is lehetne belőle, amilyen vehemenciával képes érvelni az állatok jogai mellett. Már majdnem megnézték az egész részleget közben, de ő még mindig azon a gondolaton kérődzik, hogy ki a jó fészkes fenének képzelhette magát az a vadbarom, aki képes volt ezt csinálni egy sárkánnyal, pontosabban kettővel. Védett állat egyáltalán? Mintha olvasott volna valamit, hogy vannak megcsappanóban lévő populációk, meg amúgy se tenyésztésre ajánlott kezes, szelídíthető háziállatról van szó. Tényleg csak valami iszonyatos nagy idióta lehet az illető. Pszichopata. Az. Ismét ökölbe szorul a keze, sokadjára, aztán robban, mint valami szunnyadó vulkán. Szép lassan még az arca is enyhén pirosba hajló árnyalatot ölt, ahogy felemeli a kezét, hogy ő bizony szólna. Késve, de sebaj, a lényeg, hogy mondanivalója van. Az engedélykérést kivárni is sok időbe telik már, csak úgy kiszalad a szó a száján.
- Azt akarom, megkérdezni, hogy lehet egyáltalán hozzájutni egy sárkányhoz? Az, aki ezt csinálta, csak úgy kiment és az első völgyben befogott két ilyet? Egyáltalán élnek még szabadon? Mármint na, nem védett vagy valami? Meg egyébként is, szerencsétlen állat nem érdemelte ki, hogy ez csinálják vele, akkor se, ha sárkány és köztudott, hogy veszélyes meg minden. Őrült az ilyen... - dohog, épp füst nem jön ki a fülén, bár talán az se lenne meglepő.
- Egyébként milyen büntetés jár ezért? Gondolom, azért mégse úszta meg csak egy pénzbírsággal, ugye? - már szinte reménykedő a hangja a végére. Igaz, hogy a sárkánynak nem lesz attól jobb, ha a vétkes lehúz pár évet valami mágikus fegyintézetben vagy legalább valami társadalmi izére ítélik egy időre, ami alatt gondolkodhat, de akkor is, bőven megérdemli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 26. 11:36 | Link


magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ

Tulajdonképpen meglepetésként ért még ez a válasz is, amelyet a tanárnőtől kaptam. Arra számítottam, hogy egyáltalán nem is szabad a kis bestiákat x méternél jobban megközelíteni, hogy erre szigorú szabályok és büntetések vonatkoznak, illetve meg van határozva, milyen képesítés kell ahhoz, hogy az ember a közelükbe mehessen. Ehhez képest csak az a gondolat, hogy egyáltalán közelről lehet őket ellágyulva bámulni, és akár még hozzájuk is lehet érni, számomra már döbbenetes nagy csoda volt.
Figyelmesen hallgattam az instrukciókat, elvégre én is tisztában voltam vele, hogy ez nem játék. Nem állt szándékomban széttépetni magamat
Végül aztán lelkesen jelentkeztem, hogy én szívesen bemennék, és úgy tűnt, most is én voltam a leglelkesebb, így elsőként mentem be a gondozóhoz és a kissárkányhoz.
Lassú léptekkel, a gondozó szavainak megfelelően megfontoltan közelítettem a lény felé. Mikor közelebb kerültem hozzá, az eddiginél is jobban ellágyultam, és ha nem féltem volna, hogy felzaklatom vele, biztos kiszökött volna belőlem egy "aaaaaaj, deéééédi vagy" is, de így ezt a lányos olvadozást inkább megtartottam későbbre. Csak szimplán vigyorogtam és végigfutott rajtam a jóleső borzongás, amit általában akkor éreztem, mikor valami nagyon aranyosat láttam. Maga a kissárkány nyugodtnak tűnt, nagyokat pislogott rám és türelmesen üldögélt a gondozó kezében. Felmerült bennem a gondolat, hogy még egyes embergyerekek is hatalmas hisztit tudnak csapni, szóval hamar megértettem, hogy ez egy kissárkánytől valószínűleg nagy teljesítmény.
Végül szépen lassan az állatka felé nyújtottam a kezem és a gondozó által körülírt  helyen, a két szárnya között a hátán egy picit megsimítottam. Nagyon érdekes tapintása volt a bőre felületének, semmihez nem hasonlított, amihez korábban hozzértem. Ezt próbáltam éppen megfogalmazni magamban, amikor a gondozó intett, hogy menjek és hívjam be a következőt. Vetettem még egy búcsúpillantást az újdönsült kis barátomra, aztán ahogy jöttem ki is mentem, utat adva a többieknek.
A kantinban nagyon furcsa volt számomra az étel, és az izgatottság miatt az étvágyam sem volt túl nagy, így aztán az ételt többnyire csak piszkáltam, ám közben Rachelnek hatalmas lelkesedéssel meséltem el mindent. A hazaúton is a részleteket tárgyaltuk, és együtt megállapítottuk, hogy nagyon megérte eljönni. Biztos voltam benne, hogy ez egy olyan élmény, amelyet örökre el fogok tenni magamnak, és mindig jószívvel fogok rá gondolni majd.



/Elnézést, hogy belenyúlok, az LLG kirándulást lezártnak tekintem, a pontokat hamarosan kiosztom! Smiley - Emma/
Utoljára módosította:Reviczky Emma, 2016. február 26. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 26. 21:31 | Link

S e t h
London, Abszol út, csütörtök délután

- Hányszor mondjam el még, hogy nem értem? I do not understand it - próbálkozom egyre türelmetlenebbül. Lehet, hogy a borzalmas kiejtésem a gond, vagy egyszerűen csak az, hogy az elmúlt három évben tulajdonképpen még elfelejtettem azt a kevés angolt is, amit korábban különösen kitartó oktatóknak sikerült a fejembe verni. A nyelvérzékem közelít a nullához, ezt kár tagadni. Ugyan Matthew néha beszél angolul velem, pontosabban nekem, de az aztán végképp nincs hasznomra, mert csak a kiejtésére vagyok képes figyelni, és mert éppen a szerintem szép akcentusa miatt nem is értek szinte semmit. Erről ennyit. A nyomomban kajtató és sebesen beszélő utcai árusnak viszont aligha mondhatom el ezt abban a reményben, hogy majd békén hagy. Magyarázzam el, hogy a kedves párom kiejtése elvonja a figyelmemet a mondanivalójáról, szóval esélytelen, hogy valaha is megtanulok tőle angolul? Kizárt. Ráadásul tulajdonképpen el se tudom mondani angolul. Rémlik pár szó, de lehet, hogy csak még inkább rontana a helyzeten, ami már így is eléggé... hát, hogy is mondjam, nevezzük kínosnak. Ott kezdődött az egész, hogy ha már Matthew még mindig Londonban tartózkodik, az iskola nagy része meg a svédeknél iskolalátogatás címén, tanítás pedig nincs kilátásban egyelőre, meglátogatom. Eddig nem is lenne gond, hiszen nem ez az első alkalom, hogy Londonban tartózkodom, pontosan tudom, hol lakik, és ha behunyt szemmel nem is, de nyitott szemmel azért segítség nélkül még igenis sikerül eltalálnom a megadott címre. Szép kis auror lenne belőlem, ha az első útelágazásnál eltévednék. A minisztérium környékén is kiismerem magam már viszonylag jól, főleg, amióta néhanapján azért megfordulok itt is, már csak azért is, hogy lássam, hogy áll a Selwyn testvérek repülő hajója. Most is ez vezetett ide, ha már egyszer Seth is itt tartózkodik éppen. Küldtem egy levelet a biztonság kedvéért, és az órám szerint már most negyedórás késésben vagyok ahhoz az időponthoz képest, amit beígértem. Utálok késni, viszont az sem hatja meg a másikat, ha sűrűn pislogok az órámra és az utca végén magasodó épület felé, ahová el kellett volna jutnom már egy ideje. A számomra nem túl ismert ketyeréi szépek, talán még meg is érik a pénzüket, de fogalmam sincs, mit mondtam, amikor megpróbáltam közölni, hogy most nem vásárolok, majd később esetleg. Valami nem tetszett neki. Egyre jobban háborog, és fogalmam sincs, mit mond.
- Később... la...late. I will go... - gesztikulálok, hátha a pantomim rásegít, de nem úgy tűnik. Na meg nem segít az sem, hogy a hajamba fúrom az ujjaimat, sem pedig a tarkóm tanácstalan vakargatása, a segélykérő körbepillantásról nem is beszélve, elvégre mekkora csoda kellene ahhoz, hogy kevés ismerőseim egyike felbukkan és kiment. Tényleg meg kellene tanulnom angolul.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. február 26. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2016. február 26. 21:42 | Link


Általában nem veszi szívére, ha valaki késik (annak ellenére, hogy magának sosem engedne meg ilyesfajta bárdolatlanságot), azonban ahogy telnek-múlnak a percek, kezd kicsit aggódni. Viktor ügyes varázsló és kiváló auror lesz belőle, de ami a nyelvérzékét illeti, az szinte nulla és bármibe is keveredik, ideát sokkal nehezebb kimásznia belőle. A paranoiája pedig már csak múltja miatt sem hagyja nyugodni, bár tudja, hogy a rémképek jelentős hányada nagyon valószínűtlen eshetőség, nem szeretné, ha saját kényelme (ebben az esetben inkább megszállottsága) miatt történne megint valami. A fene essen belé, hogy "még ezt a bűbájt befejezem!" felkiáltással nyakig merült a munkájába és csak a telefonján beállított emlékeztetőre ocsúdott fel. Ahogy várakozását feladva a keresésére indul, már bánja, hogy nem ment ki elé a hopp-hálózathoz (Solomon kandallóját csak végszükség esetén használta volna, elvégre nem az ő háza, így nem akart belőle galambdúcot csinálni). Sietősen, szüntelen az utcán hömpölygő embertömeget fürkészve lépdel, a vörös üstök után kutatva szemével. Másik útvonalat választott volna? Már majdnem eléri az Abszol utat, sőt, már az ismerős macskaköveken sétál, amikor végre megpillantja és rögtön irányt vált, egyenest a Levitás felé törve magának utat. Közben helyzetfelmér, a pantomim láttán lemondóan szusszan, megkönnyebbülve és kicsit hitetlenkedve. Is there even a word for such hopelessness? Tőle telhető kíméletességgel lép közbe, megszakítva az idegen férfi vízként áradó reklámszövegét.*
- Excuse me, sir, I would like to take this gentleman with me. Unfortunately, he can't understand a word. I wish you a pleasant day and better luck with your customers!-*Nem is annyira hamisítatlan brit akcentusa vagy kifogástalan udvariassága, mint errefelé ismert arca és neve bírják rá az árust, hogy nyakát behúzva, orra alatt motyogva szapora léptekkel távozzon. Legalább nem rendezett jelenetet... Seth magában sóhajt csak, ahogy Viktorhoz fordulva elmosolyodik, kicsit rosszallóan húzva össze a szemöldökét, megcsóválja a fejét.*
- Ugye tudod, hogy Princey engem is kinyír, ha bajod esik?-*A hangjában derű bujkál, mert tisztában van az egész történet hátterével és bár általában mulatságosnak találja, azért jobb lenne, ha Viktort nem tudná eladni az első szembejövő zugárus.*
- Szerettél volna valamit vásárolni, vagy mehetünk egyenest?-*Érdeklődik, megtapogatva zsebeit, de kapkodós indulása ellenére nála van minden fontos, így a pénze is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 26. 22:21 | Link

S e t h

Akármit is sikerült rosszul mondanom vagy egyáltalán nem mondanom, pedig kellett volna, azon már nem segít se a további próbálkozás, se a pantomim, ellenben még néhány végtelenül hosszúnak tűnő perc után csodával határos módon felbukkan Seth és kiment. Akármit is mond, megkönnyebbülten fújom ki a levegőt beletúrva a hajamba, és minden bizonnyal olyan vörös vagyok, akár a főtt rák. Ez felettébb kellemetlen. Ugyanakkor hálás is vagyok, hiszen egymagamban lehet, hogy még egy óra múlva is itt próbálnék szabadulni ebből a helyzetből.
- Akármit is mondtál, köszönöm - szólalok meg, ha már kellőképpen sokáig rágtam a szám szélét, aztán kabátom zsebébe mélyesztem a kezeimet és részemről mehetünk is.
- Muszáj lenne megtanulnom angolul, tudom, de tehetek én róla, hogy a családban a nyelvérzéket mindenestől Attu örökölte? Majd legközelebb magammal hozom, ha már úgyis tolmács - töprengek el hangosan vállamat vonogatva, mert ez nem teljesen válasz a hozzám intézett kérdésre. A becenévre mindenesetre elmosolyodom, szerény véleményem szerint ugyanis igazán találó, aztán megrázom a fejem.
- Jaj, nem, dehogy. Csak nézelődtem és eszembe jutott, hogy sose értem, miért van úgy oda Matthew a ketyeréiért, de biztosan értékelné ezeket is, miközben nekem fogalmam sincs, mi mire való, aztán már azt se értettem, mit beszél a pasas - húzom el a szám. Ezek a nyelvi akadályok elég frusztrálóak, elvégre egyébként nem szokott szükségem lenni mások segítségére, remekül elboldogulok a jéghátán is, amíg nem akar a szomszéd iglu tulajdonosa az igluépítés fortélyairól társalogni velem bármilyen nyelven, ami nem magyar.
- Tök kínos, hogy eladhatna az orrom előtt és nem érteném - kuncogok, bár ha jobban belegondolok, ez nem is annyira lehetetlen.
- De beszéljünk inkább a hajóról. Hogy áll? - váltok témát, ha már egyszer történetesen éppen amiatt vagyok itt. Közben igyekszem nem bámészkodni, véletlenül sem, mielőtt még valaki ismét azt hinné, hogy vásárolni szeretnék valamit, vagy éppen személyes sértésnek gondolja. Furán érzem magam ebben a városban kissé. Mintha beleestem volna én is a nyúl üregébe.
- Ez most úgy hangzott, mintha féléve nem tudnék semmit róla. Hány napja is nem jártam errefelé? Sikerült haladni vele? - fogalmazom újra a kérdésem, miközben lassan elérjük azt a címet is, ahol most már vagy huszonöt perce lennem kellene. Még menet közben lazítom meg, majd veszem le a nyakam köré tekert sötétkék sálat, majd gombolom ki a kabátom, hogy aztán beérve minél hamarabb megszabadulhassak tőle, azzal se húzzam tovább az időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2016. február 26. 22:22 | Link


- Figyelmeztettem, hogy telihold környékén igen ingerlékenyek a vérfarkasok és ha még sokáig traktál, meg találod kóstolni...-*A hangja komoly, szinte aggódó, az ember el is hinné neki az egészet, ha ezüstöskék szeme nem csillanna alig titkolt jókedvvel, s hozzá nem vonná alig észrevehetően fel egyik szemöldökét, derűje egyértelmű jelenként. Viktor következő, kissé panaszos kifakadására aprót grimaszol, mert ez már egyáltalán nem új lemez.*
- Elég lenne beszerezned egy megfelelő varázseszközt.-*Helyesbít, bár ez is amolyan örökös vitatéma köztük - míg ő aranyvérűként természetesnek és kényelmesnek érzi a mágiát, Viktor korántsem osztozik maradéktalanul lelkesedésén. Régebben megkapta azt a visszavágást, hogy ő sem használ mugli holmikat, ez azonban karácsony óta többé nem használható fel ellene, elvégre most is vele van a ketyere, amit Averytől kapott.
- Nehezen tudnám elmagyarázni, de valahol megértem, hogy lenyűgözik és azt is, hogy milyen, amikor a saját kezeddel teszel valamit működővé. Bár nem tagadom, nagyon furcsa számomra egy csomó dolog, hiába igyekszem megszokni és használni.-*Ahogy lassan elindulnak, valószínűleg az út hátralevő részében tudná sorolni ezeket, de tartózkodik tőle, hogy hosszas eszmefuttatással untassa Viktort.*
- Reméljük, hogy sohasem tévedsz a Zsebkosz közbe.-*Csóválta meg fejét ismét, mert a kuncogás ellenére nem tartotta annyira viccesnek a témát - meglepően sok bájital és sötét tárgy készítése igényelt emberi vért vagy szerveket, hogy a mágia egyéb árnyoldalairól ne is beszéljen.  
- Négy vagy öt? Történt közben valami érdekes veled?-*Az időérzéke a sok éjszakázástól megkavarodott mostanság, de nem tehetett róla, hogy bagoly típus, akkor forog az agya igazán, amikor mások alszanak és igazán nem volt semmi oka korán kelni. Néha napokra bezárkózott és csak Avery vagy az öccse unszolására mászott elő, akik felváltva figyeltek arra, hogy ne csak teakekszen és koffeinen éljen.*- Fokozatosan növelem a terhelést, egyelőre tartja magát és nem észleltem anomáliát. A védelmi bűbájokat is folyamatosan tesztelem, ha ilyen ütemben fognak elhasználódni, akkor elég lesz évente egyszer újítani őket. Legrosszabb esetben is fél év a minimum.-*Kicsit fáradtnak, de elégedettnek hangzott - miközben beszámolóját tartotta, nonverbálisan feloldotta a kapura szórt védelmi bűbájokat, majd a műhely ajtajánál megismételte a rituáléra emlékeztető sorozatot. Mivel ennek a találmánynak és a rá szórt bűbájok kifogástalan működésén emberéletek fognak múlni, a legkisebb kockázatát sem akarta vállalni annak, hogy valaki a tudta nélkül itt jár és belenyúl bármibe is. Ahogy eltolta a kerekeken guruló szárnyat, láthatóvá vált odabent a vitorlás - ami különös módon jó lábnyira a talajtól lebegett. Fényes teste és kék vásznai az eddig belefektetett munkát hirdették, a közeli jókora asztalt és a mellette lévő faliújságot pedig elborították a vázlatok, rajzok, teszteredmények feljegyzései, valamint akadt egy polc hat kávésbögrével (ebből öt azoké volt, akik a bűvölésben részt vettek, egyet pedig szolidaritásból annak a minisztériumi varázslónak a kedvéért vett, aki úgy járt ide, mint más zongoraleckére).*
- Kávét, teát, egyebet?-*Teszi fel a kérdést, mert most jobb ezeket beszerezni, mielőtt munkához látnának és aktiválná a biztonsági varázslatokat, amik mellett nem nagyon lehet ki-be szaladgálni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 26. 22:23 | Link

S e t h

- Nincs is telihold még - jelentem ki, és csak akkor esik le, hogy valószínűleg szórakozik, amikor rápillantok. Felvont szemöldöke és jókedvtől csillogó tekintete egyértelmű jele annak, hogy nem beszél komolyan.
- Jaj naaa - próbálok hangot adni a nemtetszésemnek, bár nem sikerül túl hitelesre a vigyoromnak hála. Ettől persze még mindig gond az, hogy nem beszélek angolul jól, sőt, gyakorlatilag sehogy se. Nem először javasolja megoldásként a kütyüt, talán tényleg érdemes lenne megfontolnom, végtére is csak nem sikerült megtanulni angolul még mindig, ahogy másik nyelven sem.
- Kár, hogy a magyar nem világnyelv, de megfontolom. Lehet, hogy az lesz a legjobb megoldás - válaszolom megadóan. Ha más nincs, muszáj lesz erre hagyatkoznom, amennyiben szeretnék egyedül boldogulni Magyarország határain túl is.
- Végül is értem valahol, csak nem erősségem ez az egész elektronika vagy akármi, hiába nőttem fel félig-meddig mugli környezetben. De hallanod kellene, amikor apámmal szóba elegyednek a ketyerékről. Az aztán végképp kínai nekem - vonok vállat. Azért nem bánom, hogy beszélgetnek, még ha nem is tudok hozzászólni az egészhez, mert jobb, mintha kínos csenddel telne az otthon töltött idő. Éppen elég, hogy anya mostanában megint elővette a gyanakvó tekintetét és furcsa kérdései vannak alkalmanként.
- Vagy vese nélkül ébrednék az ukrán határon? Nincsenek ilyen álmaim - válaszolok. Ugyan nem ismerem az utcát vagy teret vagy akármi is az a Zsebkosz-köz, de tényleg nem szándékszom arra tévedni véletlen sem. Már a neve sem hangzik túl ígéretesnek.
- Nem igazán, már ha azt nem vesszük érdekesnek, hogy kaptam egy második macskát is Őrnagy mellé, Pamacsot. Kezdem úgy érezni, hogy újra kellene gondolnom a terveimet a jövőre vonatkozóan és vagy állat menhelyet nyitok vagy én leszek a helyi macskás bácsi - elgondolkodva dörzsölöm meg az államat, de talán azért előbb mégiscsak azzal a tanári állással kellene bepróbálkozni, hátha összejön. Elvileg jobban fizetne, meg aztán Matthew is biztos jobban értékelné, rólam nem is beszélve.
- Az szuper - állapítom meg a beszámoló végén az eddig hallottakról, hiszen ez tényleg csupa jó hír, és nemsokára már meg is csodálhatom ismét teljes valójában a hajót. Leteszem a kabátom a sállal együtt, majd közelebb lépek a hajóhoz, miközben feltűröm az ingem ujját könyékig, hogy ne akadályozzon majd a munkában.
- Teát, cukor nélkül, kiskanállal - válaszolom elvigyorodva a kérdésre. A kiskanál elmaradhatatlan kelléke a teámnak, mi más is szúrhatná ki a szemem közben egyébként?
- Mi mára a terv? - kérdezem, közben meg elsétálok a polcig, hogy annyival is besegítsek, hogy leveszem a bögréket onnan, ahelyett, hogy tétlenül nézném addig is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2016. február 26. 22:26 | Link



- Ez koppant...-*Nevet, de csak finom derűvel, nem gúnyosan, elvégre neki is voltak hasonló pillanatai és Viktor nem is egynek lehetett tanúja, amikor átmenetileg Kinseynél lakott és reggelente, az első koffeinadag előtt összefutottak. Jobb reggelein csak nyűgös és dezorientált, a rosszabbakon azonban kifejezetten goromba tud lenni - bár ez utóbbi nem sűrűn fordul elő.*
- Ha esetleg komolyan fontolgatnád a beszerzést, csak szólj, segítek megbízhatót választani,-*ajánlotta fel. Nem erőltette a témát, de ha a vörös elszánja magát, akkor szívesen megkönnyíti majd számára a dolgot, elvégre mágikus ketyerék terén kapóra jönnek a tapasztalatai.*  
- Legalább jól kijönnek.-*Megkockáztatott egy halovány mosolyt, mert ez a kis történet eszébe juttatta a saját helyzetét, vagy inkább, helyzetüket. Lényének egy része szívesen átesett volna már a bemutatáson, de megértette, ha Avery nem kívánt rögtön a "szülők" elé állni.*- Hogy vagytok most? Ha találkozok is vele, általában nincs időnk sokat csevegni.-*Nem akart tolakodó lenni, de tényleg inkább "munkaügyben" érintkeztek, mert neki és a viselkedéselemzőnek is annyi volt épp a vállán, hogy nem jutott mindenre erejük-idejük. Remélhetőleg azonban ez az állapot már nem tart sokáig.*
- Ha csak az...-*szemforgatva hagyta félbe a mondatot, jobb ezt nem feszegetni, de igen, határozottan nem jó ez így, hogy Viktornak a passzív angolja is túl gyenge. Ugyan javasolhatná, hogy használjon kiábrándító-bűbájt, amivel elkerülheti a nemkívánatos figyelmet, azonban ez sem jó megoldás.
- Kaptál? Hogy hogy?-*Érdeklődik, mert eddig sosem fordult meg a fejében, hogy bárkinek is élőlényt ajándékozzon, főleg nem előzetes egyeztetés és megbeszélés nélkül. Az állatok nem tárgyak és játékszerek, ráadásul jókora felelősséggel is járnak, úgyhogy csak úgy ráerőszakolni bárkire is ilyesmit szóba sem jöhetett nála.
Jómaga is megválik kabátjától és vékony sáljától, a fogason lógó többi ruha mellé aggatva őket - most már olyan kellemes erre az idő, hogy csak azért áll itt plusz pulóver és a legvastagabb sálja, hogy ha Svédországba kellene hoppanálnia, ne kelljen külön kitérőt tennie haza.
- Aye, sir!-*Nevetve lát hozzá, hogy előássa az asztalon uralkodó káoszból a teáskannát, majd megkeresse az egyik fiókban az Earl Greyt, amit főleg Princey és Viktor miatt tart állandó készenlétben. Kicsit talán szórakozottabb a megszokottnál, ahogy az előkészületek közben halkan dúdol valamit, bár a dallamfoszlányok alig-alig felismerhetőek. A forró vízzel előbb felmelegíti a sötétkék porcelánt, csak utána adagolja a teafüvet és forrázza le - ha nem is rajong ezért az italért, készíteni azért tudja. A kérdésre felpillant és hümmögve a faliújság alatt halmozódó papírokhoz sétál, gyorsan osztályozva őket és rendet teremtve.*
- Mit szólnál, ha a navigációs rendszert néznéd meg? Elhoztam Sebbyéktől az utolsó prototípust, de a csillagászati résszel még mindig gondjaim vannak.-*Ujjait végigfuttatja hajában, mert bár az elméletet tudja, gyakorlatban kell megtapasztalnia a dolgokat, hogy igazán bevésődjenek, ráadásul nem kis feladat megpróbálni mindent koordinálni és kézben tartani, ami a hajó körüli munkálatokat érinti. Neki is lát, hogy a robbanásbiztos szekrényből előássa az alkatrészt, azonban amikor előbukkan, a másik keze is tele van.*
- Oh, wow.-*Pislogott az azonosítatlan ételhordóra, jobbra-balra forgatva vizsgálva tartalmát.*- Vajon ez hogy került ide, mikor és miért nem emlékszem rá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek