30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 89 90 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 7. 20:29 | Link

Seth és Mesélő
Anglia - október 2.

"The sound of the wind is whispering in your ear.
Can you feel it coming back?
Through the warmth, through the cold, keep running 'til we're there.
We're coming home now, we're coming home now."


A hajnal már otthon érte. Apja, akit Angusszal szó szerint elraboltatott az elmegyógyintézetből, most megkötözve ült egy széken a hall végében, míg Jared a szemben lévő falnál ücsörgött egy kis asztal mellett és a kakaóját kavargatta. Néha felnézett, hogy vajon felébredt-e már az öreg, de nem úgy tűnt, hogy egyhamar fel fog eszmélni, addig pedig semmi dolga nem volt vele.
Ahogy nézte az alélt embert újra és újra undorodva fintorgott. Gyermekkora megkeserítője és egy rakás szerencsétlenség egyben, legalábbis az ő szemszögéből nézve. Hiszen te jó ég, még a saját tinédzser fia is elbírt vele! Kár, hogy utána Seth nem fejezte be a munkát, amit elkezdett.
A Selwyn-ház elég nagy volt, három emelet, sőt, négy, ha a pincét is beleszámítjuk. Az alsó szinten volt a konyha, a gyakorlószoba és a hall, ahol a vendégeket fogadták valaha, egyel fentebb a nappali, a dolgozószoba és a könyvtárszoba, valamint a szüleik hálója, odafent pedig az övék és két másik vendégszoba. A berendezés tipikus aranyvérű ízlésről tanúskodott, bár apjuk, miután elítélték, minden bizonnyal leredukálta a tárgyak számát, hiszen nem lett volna tanácsos továbbra is fekete mágiára utaló díszeket hagyni kint.
Most sötét volt és csend. Még nem kelt fel a nap, de mindegy volt, mert a sűrű, sötét felhőkön át úgysem látszódott volna belőle semmi. Jared a tenyerébe támasztotta az arcát és elgondolkodva leste a szürke kinti világot. Mennyire hiányzott neki Anglia! Igaz, járt itt azóta párszor, hogy elszöktek, de az nem volt ugyanaz. Neki ez a ház kellett, a lépcsőkorlát ismerős simasága, a türkiz cserepek a tetőn, a fák a ház körül. Ha nem érezte volna teljesen magához méltatlannak, hogy ilyen gyengeséget mutasson, akkor talán azt is lehetett volna mondani, hogy honvágya volt.
Viszont ahogy újra az apjára pillantott egy pillanat alatt elfeledte az előbbi gondolatokat. Ujjai megfeszültek, ahogy a férfi moccant egyet, de még mindig nem ébredt fel, amit Jared egyre inkább bánt.
Mikor ideértek és Sacheverellt már biztos helyen tudták, akkor Angusszal védővarázslatokat helyeztek el a ház körül. Ha Seth utána jön, akkor azonnal észre fogja venni, ráadásul ha a másik fiú átlépi a varázslatok határát, akkor remélhetőleg meg fog dermedni, időt adva Jarednek arra, hogy felkészüljön és megtegye a további lépéseket. Szerencsére a házon még mindig rajta volt a védelem, ami biztosította, hogy a valaha magántanuló fiúk nyugodt szívvel varázsolhassanak a falak között különösebb következmény nélkül, de a birtok határán kívül nem mehetett, ezért biztosabb volt itt lennie, mikor Seth megérkezik majd. Ráadásul amúgy is az volt a célja, hogy végre hazacsalja a bátyját.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. október 11. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. október 7. 22:16 | Link

A Nightingale fivérek

Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, több, mint méltatlan, amit csinálok.

Gondolkodott Angus Carpenter, egykori halálfaló, családok tönkretevője, csaló, szélhámos és rablótolvaj, miközben régi főnökének csuklóján megerősítette a csomót egy újabb védelmi bűbájjal, hogy a férfi biztosan ne szabadulhasson ki. Végül is, mit csinál? Azt, amit egy tizenéves kis kölyök parancsol neki, de aztán mire rajtakaphatná magát, hogy neem, nem, ez azért már mégis csak sok, már el is indul elvégezni a feladatot. Egy ideje ebben az állapotban van, eleinte nem is tűnt fel neki, aztán azonban fokozatosan egyre jobban és jobban ébredt tudatára az eseményeknek. Nem mintha tudna vele mit kezdeni - nyugtatja magát, miközben meglapogatja az alvó Sacheverell vállát, míg a szöszi elmerül a gondolataiban.
A ház körüli varázslatok már elkészültek, és némileg most már kezd világossá válni számára, hogy nagyjából mire készülhet a fiú. A véleményét persze megtartotta magának, de össze lehet foglalni e néhány szóval: ezek a mai fiatalok.
Mert persze, a saját generációja teljesen makulátlan és patyolat, mint azt a mellékelt ábra (ő) mutatja.
Dolga végeztével aztán leveti magát egy székre, és zakójának belső zsebéből kibányássza azt az olcsó fajta cigit, aminek a füstje talán csak a maga fajtákat nem készteti köhögésre. A fogoly továbbra is eszméletlen, mielőtt elhozták, Angus már említette Jarednek, hogy egy ideig még nem fog magához térni, mivel a gyógyszerosztás pont azelőtt volt, hogy megérkeztek volna. Amíg a bikaerős nyugtatók (ilyet biztos nem szeretni vény nélkül - fűzi hozzá magában) hatnak, addig kár is reménykedni, hogy lehet valamit kezdeni a férfival. Mármint, amennyiben Jarednek igénye van arra, hogy válaszoljon, kommunikáljon és egyébként is magánál legyen.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 8. 11:25 | Link


Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


- Nem az a típus, lehet, hogy ez tart engem a földön – bánatosan vigyorog tovább, mert egyébként ez sem teljesen igaz. Kati sokszor dicséri őt, segít neki, hogy ha rossz napja van, támogatja, költözik vele, ha úgy adódik. A hűsége a kis sárkányéval vetekszik, pedig Yarista szerint annál a kis hüllőnél hűségesebb társa nem igen lesz. Nos, van, hogy az ember téved. Néha lelkiismeret furdalása is van emiatt, hogy ennyire előtérbe van helyezve, míg Catherina annyi mindent csinál ezen felül is, és sosem morog érte. Jó, néha elindul a lelkizés, és akkor Yarista húzódik vissza, és magára vonja a felelősséget. Nem egyszerű az életük és ha Cath még féltékeny is lenne, már valószínűleg nem lennének együtt, hiszen a kviddicses kegyeit szinte minden nap keresik. Talán pont ezért jó ez a beszélgetés, Annáról valahogy ezt nem tudja elképzelni, és nem utolsó szempont, hogy a felesége sem hinné el róla.
- Á, sajnálatos. Szerintem nagy karrier állt volna előtted, de nem lehet senkire sem ráerőltetni. Azért tényleg kár, a Hárpiákat biztos diadalra vinnéd – nem véletlenül említi a boszorkánycsapatot, hiszen oda befért volna Anna, ha azóta is rendszeresen műveli a sportot. A hárpia pedig szólt az image-nek is, hiszen Anna sosem volt könnyű természetű, sok probléma volt vele, de mégis Yarista inkább büszke volt rá, mint, hogy elítélte volna. Jó is ez így és Anna nem távolodott el teljesen a seprűlovaglástól, amit Yarista szerint nem is lehet. Ha egyszer valaki megízleli, többé nem szabadul.
A régi emlékek felelevenítése mindig jó kedvre derítette, így az étel is finomabbnak tűnik, gyorsabban is fogy.
- Sajnos én sem. Tavaly játékvezető voltam az iskolában, de csak régi levitásokkal találkoztam, meg Daviddel egyszer. Sajnos a Relonnak nem jött össze a szezon, ráadásul… ö, folytasd csak – na, ilyen, amikor belemelegszik a kviddicsbe, lelőhetetlen. Pedig láthatóan Anna még nem hagyta abba a választ, pedig belőle nehéz sok mindent kicsikarni, nem az a beszédes, de nem baj, már a látványa is sok húrt megpendít Yarista szívében. Régi, elfeledettnek hitt húrokat.
- Á, hát én sem, csak egy volt navinéssel – vigyorodik el, és nyilvánvaló, hogy kire gondol. Janeyt sem látta, szinte senkit, talán Markovitsot az egyik meccsen, vele is jó lett volna pár szót váltani. A kviddicsesek pályafutását úgy nagyjából követi, ha van egy kis ideje, de koránt sem úgy, mint annakidején, amikor mindenkiről szinte mindent tudott. A sok edzés, szereplés megnehezíti a dolgát, és akkor ott van még a család is, nagyon szűk az időkerete másokra. Azért is szeret néha összefutni régiekkel, habár a tavalyi év olyan nosztalgiába zuhantatta, hogy már elgondolkodott a mestertanoncságon. Legrának is sikerült anno, és az a Szentmihályi gyerek figyelemreméltó, talán adhatna neki néhány leckét. De a sok dolog, na és persze az ő munkamorálja ezt nehezen teszi elképzelhetővé.
- Mindig felnéztem rád, még akkor is, amikor ellopattad Nemeskürti ereklyéjét – nem tudja, hogy ezt miért mondja el, de most őszinteségi rohama van. – Igaz, legalább nem adtad el, lehet, hogy azért – vigyorog, majd bekap pár falatot, és le is öblíti. Kér még valami szárazabb desszertet, mielőtt elfogyna a főétel és Annától is megkérdi, hogy kell-e neki valami, és pozitív válasz esetén megrendeli neki is.
Kotorászni kezd a zsebében és két jegyet vesz elő, majd Anna elé is teszi.
- Nos, remélem, elfogadod, a következő meccsre szól, a VIP páholyba. Mindig van nálam pár darab, és most jól esne tudni, hogy te is szurkolsz, nem csak utoljára tudom meg, hogy ott jártál. Plusz energiát ad, ha egy régi edzőm és bajtársam figyel – kacsint egyet kedélyesen, miközben Roli is megkapja az adagját, amit ő maga süt át finoman, szinte láthatatlanul. Aztán két falással eltünteti és visszafekszik szundikálni.
- Nem egy gourmet, az biztos – vonja meg a vállát, és falatozni kezd a sós süteményből, mivel befejezte már a főételt. Ha Anna ott lesz, biztosan nyerni fognak legközelebb a Denevérek ellen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. október 11. 21:48 | Link

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.

Eyes like a car crash -
I know I shouldn't look but I can't turn away.
Body like a whiplash,
Salt my wounds but I can't heal the way
I feel about you.


Megtett mindent, amit megtehetett azalatt a kevés idő alatt, amit szükségesnek érzett elvesztegetni - figyelmeztette Agathat és Solomont, pár szóban Ricsit és Kinseyt is. Ha lett volna patrónusa, tizedennyire sincs szüksége, de arra sem igazán volt ereje, hogy bármit érezzen az elszalasztott lehetőség miatt. Tompa volt, mert távolságot kellett tartania az érzéseitől, annyira elnyomni őket, amennyire csak jelenleg tudta. Mozdulnia kellett, gondolkodnia kellett, terveznie és nem engedni széthullani magát. Mert a tegnap, ez az egész, minden rémálommá vált, amiből nem ébreszti majd fel senki.
Nem értette, mi történt, de nyílt sebként lüktetett benne a felismerés, hogy aki legilimentálta, az Sebby volt - senki más nem tudhatta ilyen pontosan, hova nyúljon, mit ragadjon meg és az érzés, ahogy a közös emlékeiket félresöpörve túrt egyre mélyebbre, valahova lényének mélyéig... Felkavarodott a gyomra és az émelygéstől meg kellett állnia, támaszt keresni. A méreg mostanra nagyjából kitisztult a szervezetéből, azonban hatása nem múlt el nyomtalanul. Szédült és pihennie kellett - csak szakaszokban tudta végighajtani az utat, s ahogy a kora hajnali erdő nyirkos, árnyakkal teli félhomályában állt, egy fatörzsnek támaszkodva, újra elővette a galaxismodellt. Az apró csillagok még mindig ugyanabba az irányba mutattak és a hányinger helyét átvette a görcsös félelem. Észak-nyugat. Jarednek órái voltak, hogy felkészüljön a fogadására és nem fogja tárt karokkal várni. Haza.
Gépiesen lökte el magát, amint képesnek érezte magát az újabb hoppanálásra. Az utolsóra.
Tudta, milyen haloványak az esélyei. Egyetlen utat talált, ami talán működhetett, amire talán alapos és taktikus öccse sem gondolhatott, mert csak egy őrültnek jutna eszébe - a birtok helyett magát a házat célozta, amikor nekirugaszkodott. Hogy a szelektív hoppanálásgátló úgy áll-e, mint amikor elhagyták a kúriát, nos, mindjárt ki fog derülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 11. 22:16 | Link

Seth és Mesélő
Anglia, Selwyn-birtok, Október 2.

"Hold your memory for a moment with a blind hand
Write some stories for tomorrow
From the bottle of amnesia
Find instructions, to salvation, to oblivion, supreme"


Sok idő telt el, amíg a bátyjára várt, de közben remek szórakozást talált magának - ugyanis a drága édesapjuk volt olyan kedves, hogy időközben felébredt. Sajnos azt nem tudta, hogy ki ő és hol van, mert hát emléke az nem sok maradt, de Jaredet ez nem akadályozta meg abban, hogy ne parancsolja meg Angusnak, hogy minden egyes alkalommal, amikor a férfi megpróbál megszólalni, küldjön rá valamilyen hatásos átkot, csak úgy a poén kedvéért.
- Új ötletem van! - pattant fel aztán egy idő után, mert elunta a várakozást. - Ugye lehet addig kínozni valakit, hogy attól visszatérjenek az emlékei? - nézett Angusra megerősítésért, miközben közelebb sétált az apjához. Tulajdonképpen a választ se várta meg, hiszen tudta ő azt jól, csak valamiért nagyon jó volt szavakba önteni a dolgot. Talán mert a kínzás szótól a széken ülő férfi összerezzent.
- Bizony, bizony - guggolt le, hogy felnézve megkereshesse Sacheverell tekintetét. - Amíg Seth nem ér ide, addig kénytelen leszel velem beérni. Na meg persze Angus barátunkkal. De ne aggódj! Hamarosan emlékezni fogsz rá, hogy kik is vagyunk - adta elő csevegő hangon és mosolyogva, aztán visszasétált a helyére és kényelmesen elhelyezkedett, mint aki csak a mozifilm kezdését várja.
- Angus, kezdheted! - nézett a magas férfire, aztán hátradőlt és rezzenéstelen pókerarccal figyelte a lassan kibontakozó jelenetet.
Mondjuk azért nem bánta volna, ha Seth lassan megérkezik. Vagy talán mégis halálos lett volna az a bájital? Hiszen nem úgy reagált rá, ahogy kellett volna. Hm... Ki tudja!
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. október 15. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. október 14. 22:46 | Link

A Nightingale fivérek

Angus cigaretta füstjén keresztül bámul a kölyökre, mintha az valami nagyon valószínűtlen dolgot mondott volna. Hirtelen nem is érti igazán, hogy mit akarhat ebből Jared kihozni, de némileg utánagondolva már lennének ötletei. Heh. Huszonegyedik század! Milyen korán kezdik a kis szemetek.
- Elméletileg lehet, de tudod, ez olyan, mint a rulett. Vagy visszajön, vagy nem.
Széttárja a kezeit, ezzel is mutatva, hogy megteheti, amit tud, de nem fognak feltétlenül visszatérni az emlékei. Az utasításra aztán nincs mit tenni, kénytelen elnyomni a kezében tartott szálat és kivont pálcával a megkötözött, még mindig kába férfi felé sétál. Ez így annyira könnyű és van benne valami végtelenül megalázó. Bár, minden jobb lehet annál, mint ahonnan elhozták a férfit. Egy mugli szanatórium. Ha ezt tudná... Nomindegy, megcsóválja a fejét, és mindenféle különösebb átmenet nélkül, szinte kipöccinti a pálcából az első átkot, melynek hatására az egykori varázsló (most ugyanis nem lehetne annak nevezni) addigi kábaságából felocsúdva felordít. Nincs több józanság a tekintetében ugyan, mint korábban, de a teste, a szervezete és érzékei reagálnak a varázslatra.
Az a helyzet, hogy Angus nem valami kreatív ebben. Sosem volt. Ő a simliségekhez, a trükkös kis varázstárgyakhoz, a szimpatikus mágiához és a rúnákhoz ért, nem pedig az a kifejezett szadista alkat, aki végeláthatatlanul sokféle módon tud valakinek fájdalmat okozni. Mindig, amikor ezt teszi, akkor határozott célja van, és nem játszik az áldozatával, csak megteszi, ami szükséges.

Akármire is számított Gareth, miután végrehajtja a varázslatot úgy, hogy a birtok helyett a házat határozza meg célul, a Angus által felállított védelem reagál az érkezőre. Nincs erőszakos, fájdalmas visszapattanás a láthatatlan, mágikus pajzsról, az csak barátságosan lerakja a fiút egy, a verandához közel eső szakaszon.

... Angus pedig nagyjából ebben a pillanatban áll meg. Valahol a negyedik ötödik varázslatánál hirtelen kihúzza magát és az ablak felé néz, leengedve a pálcáját.
- Itt a vendéged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 15. 18:36 | Link

Seth és Mesélő
Kaland

"Welcome to your life; there's no turning back
Even while we sleep we will find
You acting on your best behavior
But...
Everybody wants to rule the world"


Az apja felüvöltött, rajta pedig édes borzongás futott végig. Igen, ezt akarta hallani! Bár jobb lenne, ha emlékezne is a férfi, hogy miért kell ezt most elviselnie, akkor lenne igazán édes a bosszú, de nem lehet minden tökéletes - igaz, lehet, hogy hamarosan még az a pont is eljön, ahol visszatérnek az emlékei.
Mikor Angus megállt és közölte a hírt, Jared arcán mosoly jelent meg. Hát végre eljött! Mégis csak sikerült idecsalni, tudta ő, hogy nem hagyná annyiban ezt az egészet. Érdekes részlet lehetett volna, hogy miért teszi, mikor gyakorlatilag semmi oka nincs rá, hogy Jared után jöjjön, hogyha nem kér abból, hogy mellette is maradjon. Valószínűleg megállítani próbálja majd, mert olyan fenemód megmentési kényszere van és mert a szemében valószínűleg ő, Jared, éppen csak tévútra tért egy kicsit. Holott éppen hogy most találta meg az igazit.
A varázslatok minden bizonnyal megbénították a fiút, de azért Jared pálcával a kezében lépett ki az ajtón, biztos, ami biztos. Odakint szinte rögtön a testvérébe botlott.
- Örömmel látom, hogy életben maradtál, már kezdtem aggódni! - köszöntötte szinte vidáman. Tényleg megfordult a fejében, hogy véletlenül megölhette, azért nem jön. Kár lett volna érte mindenesetre, ő az egyetlen vérrokona, nem áll szándékában kárt tenni benne, ha nem muszáj, bár szeretetet azt éppenséggel nem érzett senki irányába. Valószínűleg azt is kitépte belőle a varázslat.
Egy darabig gondolkodott, hogy hogyan tovább. Ha most feloldja rajta az átkot, akkor megtámadhatja és mivel illúziómágus, nem is lenne nehéz dolga. Viszont ha nem oldja fel, akkor megint nem tud vele beszélni, aminek semmi értelme. Ha elveszi a pálcáját, akkor meg evidensen nem fogja tudni megtenni, amit kíván tőle.
Végül köztes megoldás mellett döntött. Először is varázslat segítségével bevitték Seth-et, majd le lett ültetve az apjukkal szemben oda, ahonnan eddig Jared figyelte a műsort.
- Nézd csak, micsoda előkelő vendégünk van! - biccentett az apjuk felé a fejével, míg rezzenéstelen arccal figyelte Seth-et. - Le fogom rólad venni a dermesztőátkot, de egy rossz mozdulat vagy meggondolatlan varázslat, és nagyon megbánod - közölte vele, mielőtt felemelte volna a pálcáját. - Egyetlen dolgot akarok tőled, aztán mehetsz Isten hírével - folytatta, mielőtt kimondta volna a varázst. - Öld meg.
Pontosan tudta, hogy ha a testvére megteszi, akkor képtelen lesz visszatérni az új életébe, és mellette kell maradnia. Akkor azzá válna, amivé nevelték. Viszont azt is tudta, hogy ez valószínűleg nem lesz ennyire egyszerű, hiszen miért tenné meg? Eddig is volt rá lehetősége, nem igaz? De talán most még elég eleven az emlék, amit Jared is megszorongatott. Talán elég. De ha nem, akkor van ott még, ahonnan ez jött.
- Finite incantatem! - lendült a pálca, majd a következő pillanatban már a testvére agyát fürkészte, erősen megkapaszkodva, hogy ne lökhessék ki, de egyelőre nem nyúlva semmifájdalmashoz. Viszont így talán kiküszöbölhető az, hogy illúziókat használjon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. október 22. 01:40 | Link

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.

Have we left, have we left the building?
Did we die a little death?
Is this the end of the road for us, no more bridges for us to burn left?
Do we finally find ourselves at the point of no return?


Nem jutott a házba, de valahol számított rá, hogy nem hozhatja be a másik által szerzett lépéselőnyt - a hirtelen bénultság az egekbe tornászta az adrenalinját, de nem engedhette meg magának, hogy pánikoljon. Fogalma sem volt, mit várjon tőle, amikor megpillantotta, mert jónéhány olyan átkot ismertek mindketten, amik versenyre kelhettek a főbenjárók némelyikével kegyetlenségben. Az, hogy Jareden kívül még valaki kilépett a kúriából, megadott egyet a hiányzó darabokból - hitte, hinni akarta, hogy valaki más keze van az egészben, hogy nem az öccse lappangó tébolya tört felszínre, hogy nem vezették félre évekig. Nem ismerte a férfit, csak annyit igyekezett felmérni, milyen erős lehet fizikailag és varázslóként, s ahogy befelé lebegtették, amennyire tehette, figyelte a környezetét - akkor fagyott meg ereiben a vér, amikor a székre ültették és meglátta vele szemben Sacheverell Selwynt. A tekintete szinte eltéphetetlenül hozzátapadt a figurához, izmai görcsösen megfeszültek, hosszú másodpercekbe tellett, bár indulatai nem ragadták el. Jared azonban semmit sem bízott a véletlenre.
Hallgatta, de nem válaszolt neki - a szavak még mindig vágtak, szinte érezte, ahogy véres csíkokat hagynak rajta. Nem volt szüksége szemkontaktusra, a hangsúly és a hang tónusa is eleget árultak el, a foga összecsikordult. Játszottak vele. Hogy gyűlölte-e az apjukat? Igen. Hogy meg akarta-e ölni? Nem egyszer megkísértette a gondolat. De pontosan látta a neki vetett csapdát és mint minden sarokba szorított állatnak, mint minden szakadék szélére űzött lénynek, neki sem fordult meg a fejében a megadás. Nem. A makacssága tartotta őket életben, tette lehetővé a szökést, s ugyanez lobbant most dacosan.
Jared ugyan behatolhatott az elméjébe és nem tett kísérletet a kilökésére vagy a megtámadására, azonban merőben más volt ez a helyzet, mint a legutóbbi, amikor erőszakkal felfeszíthette bátyja védelmét. Akkor a bájital és a helyzet okozta sokk legyűrték Sethet, most viszont ha nem is sok, de maradt ideje felkészülni és bár nem tudhatta pontosan, mibe ugrik fejest, a fél életét készenlétben töltötte. Krízishelyzetekben a megérzéseire támaszkodott - valamire, amit Jared sosem értett, amit nem lehetett racionálisan magyarázni, épp ezért ha kutatta is a gondolatait, nem láthatta előre azt, ami történt.
Feloldották a varázst. Gareth visszatartotta a lélegzetét.
Egy másodperccel később jókora durranás rázta meg az előteret, majd hatalmas villanás következett és füst árasztotta el a levegőt. Gyors egymásutánban két varázslatot lőtt ki - lefegyverzőbűbájt Jared és sóbálványátkot Angus irányába.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. október 22. 18:12 | Link

A Nightingale fivérek

Angus jó munkaerőnek bizonyul itt létük alatt. Amikor Jarednek szüksége van bármilyen varázslat elvégzésére, azt a férfi készséggel végrehajtja, fellebegteti Gareth megdermedt testét a helyiségbe, ahol a két fiú apját is tartják. Végül aztán ahelyett, hogy közvetlenül Jared mellett maradna, visszasétál a fogolyhoz, és megáll mellette, mintegy elővigyázatosságként, ha valami történne. A pálcáját sem tesz vissza, ahogy valószínűleg azóta elöl van, hogy az első védőbűbájokat felvonta a ház köré.

Gareth kísérletei sikerrel létrejönnek, az erős hanghatást és füstöt követően pálcája felvillan, ahogy kilövi az első, majd a második varázslatot is. Jarednek nehezebb dolga van, mivel az idősebb varázslónak több ideje volt felkészülni, miután hallotta a Jared felé indított támadást, ellenben a fiú kapta az első varázslatot. Az erőteljes hang meg is zavarja egy pillanatra, s ez a pillanat elég, hogy a pálcája kirepüljön a kezéből.

Lehet, hogy Angus jelenleg szerencsétlen helyzetbe került, de közel sem mondható inkompetensnek, jó reflexekkel hárítja a támadást. Ám nem viszonozza azt, helyette fedezékbe húzódik, jobb híján, hát.. Sacheverell mögött.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 22. 18:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 22. 18:42 | Link

Seth és Mesélő
Kaland

"Is it dark already
How light is a light
Do you laugh while screaming
Is it cold outside?"


Nem érte teljesen felkészületlenül, hogy a bátyja valamivel próbálkozik, hiszen Seth-nek még ha nem is tetszett a dolog, de pont úgy ott élt benne is a cselszövő, a taktikus mágus, mint benne magában. Sajnos azonban a bátyja ezzel együtt gyakorlottabbnak is bizonyult, mint ő maga, és túl hirtelen volt a hang, a füst, minden. A legilimencia iránya pár másodpercre megfordult, mert megzavarták a koncentrációt, Jared elméjéből pedig a közelmúlt emlékképei záporoztak Seth-re, könyvesboltostul, Angusostul, míg nem a fiú képes volt megszakítani a kapcsolatot. Ez volt az a pillanat is, amikor végül kirepült a kezéből a pálca.
Töredék másodpercre torpant csak meg, mert nem volt hirtelen ötlete a következő lépésre, de egy helyben nem maradhatott. Köhögve, fuldokolva vetette be magát az egyik komód mögé, ahol aztán volt pár másodperce arra, hogy elemezze a helyzetet. Angus láthatóan harcképes maradt és az apját használja barikádnak. Ha nem lett volna éppen eléggé szorult helyzetben, akkor Jared minden bizonnyal adózott volna egy elismerő mosollyal ennek a ténynek, mert ez valóban szép húzás volt. Így viszont kénytelen volt rádörrenni a férfire.
- A pálcámat! - adta ki a rövid utasítást, ami arra vonatkozott, hogy lesz szíves odaröptetni hozzá, vagy ha Seth időközben megszerezte, akkor elvenni tőle. - És támadj már, te szerencsétlen! - tette hozzá, mert a férfi csak lapult mint csótány a gazban.
Közben ő maga is újra támadásba lendült, mert hiába szabadították meg a pálcájától, nem ez volt az összes fegyvere és a rejtekhelye adott neki némi biztonságot a koncentrációhoz. Újra berontott Seth fejébe, igyekezve olyan fejfájást okozni neki, hogy még egy hét múlva is emlegesse, miközben ez úttal direkt igyekezett felé közvetíteni érzéseket. Haragot, mert megtámadta, csalódottságot, mert nem képes megérteni, hogy mindez az ő érdekében történik, és undort, mert Seth elárulta a saját vérét. Azzal a leplezetlen szándékkal tette mindezt, hogy érzelmi kínzással törje meg, vagy legalább zavarja a figyelmét.

A legilimencia pálca nélküli mágiája gyorsan jön létre, és támadja meg Gareth elméjét. Az idősebb testvér felé közvetített érzések egyrészt nagyon intenzívek, épp elég intenzívek ahhoz, hogy megzavarják, másrészt pont ezen érzések erős jelenléte miatt nem olyan pontos a varázslat, mint amilyen pontos lehetne az, ha hideg fejjel, teljes profizmussal hajtanák végre őket. Félreértés ne essék, a varázslat sikerül, Gareth fejébe erős fájdalom nyilall, miközben, mindazt átéli, amit Jared közvetíteni akar felé. Ugyanakkor van esélye felhúzni a falakat maga körül. Bár ez tény, hogy néhány másodpercbe beletelik, s míg Gareth ezzel van elfoglalva, varázsolni sem fog tudni.
Hogy Jared pálcája hol rejtőzik, azt a füst jótékonyan elrejti egyelőre.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 22. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. október 22. 22:58 | Link

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.
It seems you have forgotten me
I will remind you
It seems you're overlooking me
I will find you
You seem not to care for me
Did you ever try to?
Am I really so hard to love?


A füstöt a Gareth markában megbúvó herkentyű okádta magából, ami tenyérnyi illúzió leple mögött lett lehullajtva és aktiválva - ha az öccse felkészült a fogadására, úgy ő sem üres kezekkel érkezett. A vakító fény és a durranás elérték a kívánt hatást, ő pedig a lehetőséget kihasználva azonnal varázsolt, aztán a széke mellett hasra vágta magát, két okból: egy, így a legkisebb az esélye, hogy ha valaki visszatámad, eltalálja és kettő, a füst felfelé száll, így közvetlenül a padló felett még belátta a terepet. Ennek köszönhette, hogy nem szédült meg, amikor Jared emléktöredékei elérték, bár inkább villanásokat kapott, azt megértette, hogy az ismeretlen férfi próbált az öccsére támadni és a varázslata sülhetett el visszafelé. Ez önmagában kevés, de legalább valami, amin elindulhat - arra kell összpontosítania, hogy kiüsse a testvérét és kiszedje Angusból, hogyan törheti meg a varázst. Az említett cipői a szék felé sasszéztak, aztán a szék és Sacheverell lábainak takarásába került - hirtelen ötlettől vezérelve Incarcerandust intett felé, ha már annyira készségesen vetődik mögé, felhasználhatja ezt az ártalmatlanítására, ha nem is támadhatja közvetlenül. Jared pálcája ugyan tőle nem messze koppant a földön, azonban ez volt hosszú másodpercekre az egyetlen varázslata, mivel a hasogató fájdalom és a közvetített érzések jóformán a levegőt is kiszorították a tüdejéből. Túl intenzíven reagált rá, mert a benne élő indulatok nagyon is hasonlóak voltak parázsló haragja magasra csapott, az árulás fájdalma, a legilimencia kiváltotta undor és viszolygás, ezek mellett szinte eltörpült a fejét szaggató lüktetés - a fizikai fájdalom hozzátartozott az életéhez, a kiképzésekhez és ahogy a pálcájára markolt, felvonta falait. Az elméje tisztult és újra ott volt az, ami újra maga alá gyűrte az összes sérelmét.
Mozdulnia kell, mert előbb-utóbb eloszlik a füst - szüksége volt a figyelemelterelésre, így amint guggolásba küzdötte magát, a mellette álló széket felemelte és elhajította, hogy Jaredet megzavarja (volt minimális esélye arra is, hogy esetleg elárulja a pozícióját), amíg megindítja Angus elleni hajtóvadászatát. Kerülte a falakat, mozgástér kellett, alacsonyan tartotta magát.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. október 23. 11:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 24. 04:10 | Link

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Nosztalgikusan elmosolyodik, majd halkan fel is nevet Yarista vallomásán; nem állítható, hogy ma is ugyanazt tenné, mint annak idején és veszni hagyna egy olyan remek üzletet, mint egy ereklye eladása, de cáfolhatatlan tény, hogy akkor nem élt vissza a helyzettel - megelégedett azzal, hogy viccből veszélybe sodorta a fiút.
- Hiszen teljesen fair üzlet volt. - Teszi hozzá felemelve a poharát és biccentve Yar felé egyet; bár ő nem kockáztatta a testi épségét, lelkiismeretesen teljesítette a megegyezés ráeső felét. Végül is, senkinek nem okoztak komoly kárt a kis játékkal.
- Igazán rád fért akkoriban, hogy egy kicsit bevállalósabb legyél. - Mondja, miközben fel se nézve teljesen eltünteti a főfogást. Desszertnek valami édes, de szigorúan nem krémes süteményt kér.
Az ezt követő ajándékot és a kérést Anna olyan arccal hallgatja végig, hogy az utolsó pillanatig kétséges lehet Yaristában, elfogadja-e a jegyet. Kicsit talán nehéz megfogni a természetének ezen részét; a közvetlenség automatikus elhárítását, legfőképpen, ha az efféle baráti szívességeket von maga után. Kezdetben ő soha semmiféle nagylelkű lehetőséget nem tudott adni, később szándékosan nem is adott, nem is fogadott. Persze mindig előfordulnak emberek, akiknél különböző okokból egy kicsit messzebb kerül a határvonal. Néhány másodpercnél többet azonban nem töpreng.
- Ott leszek, köszönöm. - Ebéd előtt szinte teljesen biztos, hogy elutasította volna az ajándékot, de most még el is mosolyodik, mikor érte nyúl és egy rövid mustrálás után berakja a talárja biztonságot rejtő belső zsebébe. Közben tálalják is a desszertet, amihez mindketten rögtön hozzáfognak - úgy néz ki, elég jó étvággyal esznek.
- Ezek után azonban egyenesen kellemetlen lenne, ha veszítenél. - Mondja komolykodó hangon, vigyorogva - a kissé közvetlen pillanatot nem csak ő, de Roli is igyekszik hamar feloldani látványosan elfogyasztva az ebédjét, de ezen Anna nem is csodálkozik; mindig is tudta, hogy a sárkányok a legremekebb állatok a világon.
- Milyen edzéstervekkel dolgoztok a meccsek között?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. október 24. 20:39 | Link

A Nightingale fivérek

Támadni, támadni, könnyű azt mondani, fiacskám. Kölykök.
Morran fel gondolatban Angus abban a pillanatban, hogy Jared rárivall, de a parancsot követően rögtön egy kábítóátkot lő Gareth felé, amely habár nem talál, de élénk csóvája épp eléggé el tudja terelni...
a figyelmet arról, hogy a kötözés viszont talál. Egyelőre nem tudja, hova esett a pálca, bár nem is kell.
- Invito pálca.
A varázslat hatására egy pillanatra Garethé is megmoccan, de ez a fajta varázslat nem olyan erős, mint egy lefegyverzés, hogy kirántaná a kezéből a fegyvert, így az marad is ott. A sajátja nála van, így arról az oldalsó, fal mellőli helyről röppen hozzá a tárgy, ahova nemrég gurult.
Nos, most már foglalkozhat azzal, hogy kiszabaduljon, s erre pontosan elég idő az a néhány másodperc, amit Jared szerez neki a maga támadásával. Felveszi apró animágusi alakját, a köré font kötelek pedig tartás nélkül csuklanak össze, mikor eltűnik a test, melynek eddig feszültek. Észrevétlenül surran el Sacheverell lábai közt (aki viszont a hangzavarra és a füstre, a felgyorsult események hatására hunyorogni kezd, de nem mocorog még mindig erőteljesen, mint aki feszegetni próbálja a köteleit.
Angus nem ostoba, nem vág át a teljes csatatéren, hogy ki lehessen szúrni, ehelyett kerülő úton, ám apró lábain megindul Jared felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 24. 21:25 | Link

Seth és Mesélő
Kaland

"There's no peace
Only war
Victory decides who's wrong or right
It will not cease
Only grow
You better be prepared to fight!"


Minden érzésre, amit közvetített a másik felé, ott volt a válasz is, Jared pedig élvezett minden egyes kínlódó rezdülést. Hogy tudott ennyire könnyen átcsapni a testvéri kötelék egy ennyire torz, furcsa valamibe, amiben ő kínoz és gyötör, és még jól is esik neki? Hogy lehet, hogy annak a lelkét marja, aki mindig védte, aki mellette volt, amikor szörnyűségeket éltek meg?
A gond ott volt, hogy ő ebbe valójában nem gondolt bele. Nem is tudott volna, mert az átok úgy csavarta ki minden egyes felmerülő gondolatát, hogy képtelen volt racionálisan nézni az emberekre. Seth most egy élő eszközzé avanzsált, valamivé, amit be kellene törni, hogy aztán a segítségére legyen. Ehhez pedig nem kellett gyengédség és belátás, szép szavak, csak az elme béklyói, amiket Jared egyre szorosabbra vont. Aztán a másik újra felépítette a falait, ő pedig elengedte egy időre, mert felesleges erőfeszítés lett volna tovább zavarni, főleg úgy, hogy a koncentrációját alacsonyan repülő székek zavarják meg.
Közben ráadásul Angus is megérkezett mellé. Jared lapulás közben észrevette a csótányt, aminél minden bizonnyal ott volt a pálcája is, máskülönben nem sok értelme lett volna idejönnie, úgyhogy suttogva szólt hozzá.
- Változz vissza és kérem a pálcát! - mondta, aztán amennyiben megtörtént, újra a tenyerébe vette a sima fát. Egy pillanatra megállt, próbálta kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Ő maga nem akart egyelőre harctérre lépni, de úgyis jobb ötlete támadt.
- Próbálj mögé kerülni, vagy legalábbis lefoglalni egy kicsit - címezte ismét Angusnak. - Nekem kell még egy kis idő.
De nem lendült rögtön mozgásba, megvárta, hogy Angusnak sikerül-e valamit kezdenie Seth-tel, mivel ő most szeretett volna az apjukhoz kerülni közelebb, de az túl nyílt terep. Arra gondolt, hogy ha eléri, hogy az öreg emlékezzen, akkor ő majd úgyis addig generálja a feszültséget Seth-nél, hogy az neki ront végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. október 24. 22:30 | Link

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.
And in your eyes
Stars are only Christmas lights and silk thread;
And in your mind
Everything is quantified and sharpened...


Nem tudhatta biztosan, de szinte érezte, hogy Jared élvezi, amit tesz - beszéde, hanghordozása, gesztusai, minden rezzenése élethű másolata volt annak, ami számára Sacheverell Selwynt jelentette és amitől egy józan pillanatban kiverte volna a víz, felkavarodott volna a gyomra. Azonban nem józan, ahogy ebben a házban sosem lehetett teljesen önmaga, úgy most sem az - az apja ellen kialakított énje mozdul, gondolkodik és cselekszik. Van ebben valami nosztalgikus és bár ez most nem kiképzés vagy gyakorlat, hanem éles helyzet,  a mozgatórugók, akár régiek.
A feje felett felvillanó varázslat fénye jelzi, hogy helyesen döntött, amikor fekve maradt, bár a füstben az irányt, amiből érkezett, képtelenség megállapítani - sokkal inkább a következő, hangosan kiejtett Invito az, ami elárulja számára, hogy Angus még mindig az apja mellett van és ha helyesen tippel, akkor a kötelek legalább megnehezítették számára a mozgást, ha nem is tették ártalmatlanná. Nesztelen léptekkel indul el felé, minden pillanatban ugrásra készen, környezetét fürkészve és alacsonyan maradva. A fejében ott él az egész ház térképe, így félig vakon sincs teljesen elveszve, ő hazai pályán játszik és ha emlékei nem csalnak, akkor öccse amögött a komód mögött lapulhat, amivel most ért egy vonalba, így pálcája egy igen erőteljes taszítóbűbájt ír a levegőbe, amitől a bútordarab megmozdul - nem ugrik vagy repül, de jó iramban csúszik hátra. Ki akarja ugrasztani Jaredet, nehezíteni számára a taktikázást és zavarni a koncentrációját, hogy amint lehetősége nyílik, kábítóátokkal próbálkozhasson. Készenlétben tartja illúzióit is, hogy ha a füst gyérülne, elrejthesse magát, de nem akarja szükségtelenül megosztani a figyelmét és pazarolni az erejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. október 26. 00:28 | Link

A Nightingale fivérek

Mire Gareth elindul Sacheverell felé, addigra a kötelek rejtekéből már kisunnyogott Angus és javában útban van Jared irányába. Az utasítás elég egyértelmű és világos volt: el kell juttatnia a pálcát a fiúhoz. Hála animágusi alakja apró termetének, feltűnés nélkül tud mozogni a szobában. Sacheverell továbbra is ébredezik, de láthatóan kezd most már tényleg múlni a gyógyszerek hatása, még ha ennek egyelőre igazán feltűnő jelei nincsenek is. Az előbbi kínzás utáni kábulatból nehéz kitörni, de legalább már lassan-lassan kezdenek formát ölteni a világ történései körülötte, mert egyre értetlenebbül szemlél mindent maga körül.
Gareth mindössze néhány méterre van csak az apjuktól, amikor Angus a komód takarásába ér. Látja, hogy nem tud tökéletesen elbújni mögé, de azt kihasználja, hogy a szög pont úgy esik Gareth-hez képest, hogy megakadályoz egy esetleges teli találatot.
Visszaváltozik és mivel a fiatalabb testvér így nincs tőle túl messze, át tudja adni a pálcát Jarednek. Alapvetően saját magától nem tenne semmit most, ám Jared utasítja, így kelletlenül támadásra adja a fejét. Csonttörő átkot szór ki a fiúra, akinek most az első lehetősége, hogy vagy hárít, vagy kitér (távolabb Sacheverelltől). Ha hárít az egy rövid lehetőséget ad Jarednek is a cselekvésre. Angus részéről még egy varázslat érkezik, megkísérelve beszorítani Gareth-t abba a helyzetbe, hogy csak védekezni tudjon.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 23:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 26. 09:10 | Link

Seth és Mesélő
Kaland

"I'm dirt, I'm ice
Is that wrong?"


Amikor a komód mozgásba lendül, akkor Jared is kénytelen ezt tenni, amennyiben nem szeretné, hogy a bútordarab a falhoz préselje. A következő rejtekhelye egy asztal lesz, ami sajnos nem olyan jó, mint a másik volt, de legalább közel van - és közelebb van Sacherevellhez is.
Mivel közben megkapta a pálcáját, így a továbbiakban nem volt kérdés, hogy támadjon vagy sem. Talán nem a világ legjobb ötlete, de Angusra bízta azt, hogy kezdjen valamit a bátyjával. A csótánynak elmondta azt, hogy a testvére illúziómágus, így hát nem érheti meglepetésként, hogyha valami furcsa történik, ráadásul ennek tudatában harcolni is könnyebb lesz ellene. Volt egy olyan érzése ugyanis, hogy erre, ami most zajlik, sor fog kerülni, még ha remélte is, hogy megússzák a harcot, és szép nyugalomban mellé áll Seth.
Angus pedig tette is a dolgát. A másik fiút igyekezett sarokba szorítani, viszont valami furcsa volt - Seth nem adna ennyire egyszerűen támadási felületet saját magán. Jared a legilimencia segítségével igyekezett hát rájönni, hogy hol a hiba, aztán mikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy mi történik, akkor Angus felé kiáltott.
- Az nem az igazi!
Majd a továbbiakat ráhagyva újra az apjuk felé fordult. Nem volt sok ideje gondolkodni, hogy mit tegyen vele, úgyhogy az egyik leghatásosabb kínzó átkot vette elő a fegyvertárából. Egyszerűen kellett, hogy Sacherevell tudja, hogy ki ő, és azt is, hogy meg fog halni!
- Inguis laceratio! - hangzott hát a varázs, aztán Jared igyekezett felmérni, hogy a másik kettő éppen mit is csinál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. október 26. 14:22 | Link

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.
I speak to an ear deaf to my voice
look through your fear, you're still blind to my way
I reach to hold you, but I don't feel you there, do you
even I realise I'm here? Am I just wasting away?


Gondolatai szinte nincsenek - minden ösztön, rutin, gondosan begyakorolt mozdulat, számítás. Folyamatosan tanul és alkalmazkodik, a terephez, az ellenfelekhez, nem tudatosan, inkább érzésből építve bele cselekedeteibe. A felé küldött átok azt jelzi számára, hogy a köd már eléggé eloszlott, hogy észrevehető lehessen a mozgása - törtpillanat, míg illúzióval megdermeszti a képet és elugrik a varázslat útjából. Arra nincs kapacitása, hogy valódi klónt hozzon létre és még magát is rejtse közben, de ez a trükk is nyer neki pár másodpercet, amíg nem kell a második átok kikerülésével foglalkoznia. Tudja, hogy nem sok előnyre tett szert, de minden töredéknyi idő értékes és ellenfeleinek nincs eszköze, hogy megbontsák a képet, ami eltakarja. Vagy egész területre kiszórható varázst használnak, vagy várnak, amíg lép - és arasznyi előnyét kihasználva meg is teszi.
A komód mozgatása közben elérte, hogy öccse másik fedezéket keressen és mivel az asztal feleolyan jó takarást sem ad, ő válik következő célpontjává. Amikor elhangzik a varázslata, Garethben minden tompasága ellenére valami összerándul, nem is annyira a férfi üvöltése miatt, hanem mert Jared átkozott - elméje azonban a lehetőséget látja, a pillanatot, amikor nem védi Jaredet Protego. Kábítóátkot lő felé, mert nem elég lefegyverezni vagy megbénítani, legilimenciájától is meg kell fosztania, ha meg akarja állítani. Ki kell ütnie. Ha nem talál, akkor is nyer még egy kis időt.
Amikor megpillantja Angust, még mindig a komód mögött lapítva, újabb taszítóbűbájt mormol, azonban nem a szekrény súlypontját célozza, hanem a tetejét - ráborítani akarja, kihasználva azt a perctöredéket, amije még lehet, mielőtt újra menekülnie kellene.

Négy különböző szörnyeteg egy szobában.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. október 26. 15:37 | Link

A Nightingale fivérek

Valóban Angus első reflexe az lenne, hogy az idősebb fiú felé indít egy újabb varázslatot, ám ebbéli terveiben megakasztja Jared figyelmeztetése. Hamar lebukott volna Gareth az illúziójával, az ilyen módon kimerevített kép nagyon törékeny, ám láthatóan nem is a teljes megtévesztés volt a cél, mindinkább az, hogy ezzel időt nyerjen. Ami sikerül. Angus elővigyázatosságból, nem ismervén az idősebb testvér pontos tartózkodási helyét, felvon maga köré egy mágikus védelmet. Így talán elébe mehet annak az eshetőségnek, hogy a semmiből hátba támadják. Ejnye, milyen amatőr dolog is lenne tőle? Csak nem fogja egy iskolás lefegyverezni, ennél már többet élt meg. Ha a komód mozdul, mozdul ő is vele – megtartva a menedékét.
Jared varázslata sikerrel létrejön, és a fiú szándékainak rendje és módja szerint eltalálja a megkötözött férfit a székben. Sacheverell felordít a fájdalomtól. Felzihál, s ha nem lenne a szék rögzítve alatta, akkor a lendülettől, amivel hátrapréseli magát a támlának, biztosan felborulna. Így azonban csupán tehetetlenül vergődik, végül összefüggéstelenül átkozódni kezd.
Gareth kábító átka szintén szépen kivitelezett, Jared nem is fog tudni hárítani protegoval, sem más varázslattal, de fizikailag van lehetősége kitérni. Annyi hátránnyal, hogy ennyire hirtelen, nem előre tervezett, inkább ösztönös kitéréssel nem fogja azonnal visszanyerni az egyensúlyát.
A komód pedig, amelyet Gareth fellökött, engedelmeskedik a fizika törvényeinek, és ráborul a mögötte kuporgó Angusre. Milyen ironikus, hogy az fordul ellene, ami addig a menedéke volt! Angus és a megtépázott berendezési tárgy környéke csendessé, mozdulatlanná válik. Abból az irányból egyelőre több hang és mozgás nem nagyon érkezik, csak a felborult komód nyikkan még egy utolsó fájdalmasat.
Azonban az a döntés, hogy Gareth inkább az egykori halálfalóra borítja a komódot, Jarednek lehetőséget ad arra, hogy visszanyerje az egyensúlyát és cselekedjen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 26. 18:35 | Link

Seth és Mesélő
Kaland

"And the scars that mark my body, they're silver and gold
My blood is a flood of rubies, precious stones
It keeps my veins hot, the fires find a home in me
I move through town, I'm quiet like a fire."


Az apja felordított, Jared hátán pedig újra végigszaladt az az elégedett kis borzongás. Eredetileg nem akarta vele bepiszkolni a kezét, ezért küldte rá Angust, de most volt szerencséje megtapasztalni, hogy sokkal érdekesebb, ha ő maga varázsol.
Igaz, majdnem bajba került miatta, mert Seth ezt a pillanatot használta ki arra, hogy rátámadjon. Annyira jól sikerült neki, hogy Jared csak úgy tudott kitérni, ha ténylegen is odébb mozdul a helyéről, arra már nem volt lehetősége, hogy varázslattal válaszoljon. Kezdett eldurvulni a helyzet, ami pedig nagyon nem volt ínyére, ezért úgy döntött, hogy ideje véget vetni annak, hogy Seth önállóan tud mozogni.
- Everte Static! - ejtette hát ki a varázslatot abban a pillanatban, mikor a másik azzal volt elfoglalva, hogy Angusra borítsa a komódot. Igen, küldhetett volna rá sóbálványátkot, vagy bármi mást, de ezek után, ahogy a bátyja viselkedett vele, ahogy harcolt ellene, egyszerűen csak meg akarta alázni. Reménykedett benne, hogy hason fog csúszni előtte a varázslat hatására. Ne képzelje azt a másik, hogy valaha is ő lehet kettejük közül a főnök, itt most Jared parancsol.

A varázslat sikerül, Gareth a levegőbe emelkedik, majd egy puffanással földet ér. Habár így sem kellemes, de sikerül elkerülnie mindenféle csonttörést és zúzódást, nem szerez olyan sérülést, ami korlátozná a mozgásban. Mindennek tetejében ráadásul Jared lábai elé érkezik, kar és lábtávolságba a fiatalabbik testvértől.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 18:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. október 26. 19:21 | Link

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.
And I'll feel my world crumbling
I'll feel my life crumbling
I'll feel my soul crumbling away
And falling away
Falling away with you


Kettő az egy ellen - tudta, mire vállalkozott, felkészült rá, hogy megosztott figyelme miatt találat fogja érni előbb-utóbb és bár talán lett volna esélye kitérni, fontosabbnak érezte, hogy Angust ártalmatlanítsa. Az ikerpálcák nem engedték, hogy komolyan ártó varázslatot vessen be ellene Jared, szemben az idősebb és tapasztaltabb halálfalóval. Annyira pedig ismerte testvére gondolkodását - vagy inkább jelenleg az apjukét - hogy az általa kimondottat vállalja. Mielőtt az Everte Static a levegőbe röpítené, még látja, amint a komód maga alá gyűri a halálfalót, aztán a világ jópár fordulatot vesz, mielőtt a hátán landolna. Igyekszik tompítani az esést, védeni a fejét és a pálcás kezét, amennyire tudja. A földet érése cseppet sem kellemes, de a pillanatnyi levegőtlenséget leszámítva nem érez sem hasító fájdalmat, sem más sérülésre utalót, úgyhogy még azelőtt tud reagálni, hogy öccse kihasználhatná kiszolgáltatott helyzetét.
Más valószínűleg átkot várna ilyen helyzetben egy aranyvérű mágustól, ő azonban jóformán teljes erőből kirúgja a másik alól a lábát, hogy időt nyerjen és felküzdhesse magát. Közelharcban jók az esélyei, és bár nincs módja ellenőrizni a komódot és (valószínűleg igen lapos) foglyát, reméli, hogy lesz elég ideje legyűrni az öccsét.

Jarednek egyértelműen nincs ideje érdemben reagálni Gareth azon cselekedetére, hogy kirúgja a lába alól a talajt. A fiú túl közel van hozzá, túl közvetlen a rendelkezésére álló támadási felület. A fiatalabb még megkísérelhet egy varázslatot létrehozni, de az valószínűleg nem volt célba találni.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 19:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 26. 19:40 | Link

Seth és Mesélő
Kaland

"Someday miraculous spread will forgive
every cowardly thing that you’ve done"


valóban nem számított arra, hogy testvére fizikai támadást intéz ellene - ráadásul túlságosan is lefoglalta, hogy azt figyelje, amint földet ér. Ajkairól akkor hervadt le a mosoly, amikor a lábát rúgás érte és elvesztette az egyensúlyát. Hirtelenjében még egy hályogátokkal próbálkozott, de nem talált, úgyhogy megpróbálta magát olyan gyorsan összeszedni, ahogy csak bírta. Sajnos nem volt szerencséje, Seth egyértelműen erősebb volt nála, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy ki győz, ha egyszer lecsap rá. Ha volt rá ideje, akkor gyorsan felült, ennyire telt, de nem többre.
Éppen ezért lőtt ki egy újabb átkot.
- Lentis nebula! - Ha sikerült, akkor Seth ez után semmit sem látott szinte, csak a könnyei folytak a szeméből. Jared megpróbált menekülni, hátha így a másik nem találja el, hogy merre kellene utána vetnie magát, de nagyon úgy tűnt, hogy egyre kevesebb esélye van arra, hogy megszökjön előle. Azt már tudta, hogy Angusra sem számíthat most, de képtelen volt feladni, ha a másik tényleg elérte, akkor megpróbált pusztakézzel harcolni ellene. Ennyire könnyen egyszerűen nem győzheti le!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. október 26. 19:54 | Link

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.
Hopelessly, I'll love you endlessly
Hopelessly, I'll give you everything
But I won't give you up
I won't let you down
And I won't leave you falling
If the moment ever comes


Az első ráküldött átok hajszállal kerüli el, mielőtt Jared nyekkenne a padlón. Nincs azonban így sem sok ideje, ha nem akarja kockáztatni, hogy a másik felé rúg, mihamarabb a padlóhoz kell szögeznie. Mielőtt azonban ezt megtehetné, riadtan észleli, hogy öccse felül és pálcát szegez rá, az igét azonban már nem várja meg, vetődik. Mivel a táv kicsi, nagyon el nem vétheti, de amint a fénycsóva eltalálja, a világ elsötétedik előtte és mintha tűt szúrnának a szemébe, éles fájdalom hasít bele. Képtelen nyitva tartani őket és érzi, hogy forró könnyek csorognak végig az arcán - szervezete hasztalan próbálja kimosni szeméből az őt kínzó átkot. Ennek ellenére jóformán késlekedés nélkül lendíti az öklét, megpróbálva megütni és lefogni Jaredet, aki hiába védekezik, mind súlyban, mind erőben más kategóriába esnek. Egy józan pillanatban iszonyatos lelkifurdalást érezne, mert ő még soha, senkit nem ütött meg saját akaratából, most azonban nincs ideje megállni és sajnálni magát. Vakon sújt le újra, megpróbálva megtalálni a másik torkát vagy állát, hogy mozgásképtelenné tehesse annyi időre, amíg kábítóátkot szórhat rá - csak pár másodperc, csak egyetlen találat...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. október 26. 19:57 | Link

A Nightingale fivérek

Garethnek sikerül leszorítania az ütés miatt egy pillanatra megszédülő Jaredet, és a pálcáját rászegezve kábító átkot küld a fiúra. Azonban ahelyett, hogy az rögtön elveszítené az eszméletét, felordít a fájdalomtól.
Jared úgy éli meg az érzést, amit a kábító varázslat okoz neki, mintha az a vékony damil (végén az agyába kapaszkodó kampóval) egyre csak feszülne-feszülne, húzó, szúró érzés a koponyáján belül, aztán hirtelen elpattan. Egyszerre ömlik rá minden érzés, amelyek addig mintha ott sem lettek volna. Így, hogy ismét visszakapta őket, érthetetlen és sokkoló visszagondolni az elmúlt másfél-két nap eseményeire. Az ellentétes érzések, a maga fölött érzett megrökönyödés, a bűntudat, az értetlenség és valami állati pánik, mind-mind összecsapnak a feje fölött. Túl sok. Úgy érzi, mint aki mentem felrobban, túlcsordulnak benne az érzések, túl éles minden, túl harsány, túl erőteljes. A szelleme majd' beleroppan a rá zuhanó súlyba. Viszont sajnos, habár most azt kívánná, bárcsak az eszméletlenséggel együtt elmúlna a benne keringő káosz, a testvére által létrehozott varázslat ezúttal nem üti ki.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 26. 20:25 | Link

Seth és Mesélő
Kaland

"There's a room where the light won't find you
Holding hands while the walls come tumbling down"


Az agyába mintha villám hasított volna, úgy szaladt végig idegein a fájdalom. Felordított, próbálta szemei elé kapni a kezét, hogy legalább a fény ne bántsa, de azt sem tudta hova nyúl - pálcája kiesett a kezéből, amint a húr elpattant, aztán hirtelen semmi sem maradt, csak nyakán a szorítás és az ütések fájó sajgása. Nehezen kapott levegőt, de arra sem tudta rávenni magát, hogy megpróbáljon tenni ellene, csak hagyta, hogy a bátyja szinte fojtsa. Abban sem volt biztos, hogy mennyire szándékos, hiszen az érzéketlen keze volt a nyakán, de bőven kiérdemelte volna azt is, hogy direkt szorítsák így.
Maga mellé ejtette a kezeit és csak feküdt egy darabig, mint valami rongybaba, akár ütötték közben tovább, akár nem. Hirtelen minden helyre zökkent, de mégsem volt rendben semmi. Amiket elkövetett, azok szörnyű dolgok voltak, iszonyatosak és alig bírta visszafogni a rátörő hányingert, megszólalni sem mert, csak a levegőt kapdosta, míg szeme valahova oldalra meredt.
Ezt nem tudta ennyire egyszerűen feldolgozni. A feje olyan volt, mint amiben ezernyi darázs zümmög, és újra meg újra visszatértek azoknak a gondolatoknak az emlékei, amiket nem olyan rég még igaznak érzett. Csupa rettenet, és ő volt az, aki teljes természetességgel bántotta a testvérét. Hiszen megmérgezte! És... De nem akart végigmenni rajta gondolatban, talán most nem is bírt volna.
Elég sok idő eltelt, mire képes volt némileg elcsitítani az odabent zengő zűrzavart, akkor viszont a bátyjára nézett. Könnyezett, láthatóan fájt a szeme, és ezt az ő átka okozta.
- Finite Incantatem! - mondta halkan, de jó darabig nem szólalt meg újra.
Vívódott. Szóljon, hogy most már önmaga, vagy inkább hagyja, hogy Seth megbosszulja rajta ezt az egészet? Egy pár pillanatig erősen hajlott erre, de aztán rájött, hogy nem teheti meg a másikkal, hogy még ezzel is, még így is bántsa, úgyhogy végül erőnek erejével kipréselt magából pár szót.
- Már elengedhetsz. - Nem volt benne biztos, hogy meg is fog történni, de úgy őszintén, nem is érdekelte, mert ebben a pillanatban sokkal inkább lefoglalta az, hogy mit művelt a testvérével.
Viszont ha elengedték, akkor lassan felült és összehúzta magát. Bocsánatot kellene kérnie, de hogyan tegye? Erre nincsen elég jó szó. Ez az egész, ami történt, túl sok volt.
Nagyot nyelt. Még mindig érezte torkán a másik fiú markolásának nyomát, de ez a tény teljesen eltörpült a lelkiismeret furdalása mellett.
- Nagyon sajnálom... - suttogta szinte alig hallhatóan végül, mert egyszerűen képtelen volt többet mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. október 26. 22:52 | Link

Kaland
Anglia, Selwyn-birtok, október 2.
Just don't give up, I'm workin' it out
Please don't give in, I won't let you down
It messed me up, need a second to breathe
Just keep coming around


Nem látja, mit üt, azt sem, mit ér el, de sikerül legyűrnie a másikat és jobbja az első dolgot szorítja, amire rátalál - hogy ez az álla vagy a nyaka, nem tudná megmondani, de megadja neki az esélyt, amiért harcolt. Nem késlekedhetett, pálcájára markolva szegezte öccsének a hegyét, hogy véget vessen a küzdelemnek. Amint kiejtette a varázslatot, aminek el kellett volna kábítania Jaredet, az öccse felordított és egész teste megfeszült alatta, bár hasztalan próbálta volna levetni őt magáról. Gareth ledermedt és tagjait iszony járta át. Ennek nem így kellene lennie, nem érti, mi történik, de rossz, nem lenne szabad, nem ennek! Érzi a mozdulatot, ahogy a másik a karját emeli, aztán a pálca koppanását hallja és a szinte hörgő légvételt - ijedten lazít a szorításán, de csak ujjai ernyednek el, a keze marad. Elég egy rossz mozdulat, bármi, amiből támadásra következtet és ösztönből szorít újra a nyakra, hogy megakadályozza a további harcot. Nem meri megkockáztatni, hogy feloldja a hályogátkot, akármennyire is kínozza a szeme, vár, egy jelre, bármire, belül remegve, szabálytalanul, sekélyen szedve a levegőt. Ahogy a másik újra mozdult, minden ina pattanásig feszült, nem tudta, mit várjon, de a két halk szó, vagy nem is a szavak, de a hang, a hang árnyalata mintha ólmos súlyokat szaggattak volna le róla. Még, hallani akarta még, s ahogy lassan eloszlott a sötétség, kisírt szemekkel nézett le a másikra - a kép helyenként elmosódott volt, mert a könnyezés nem állt el azonnal, de a vonások, amik fogadták, egészen mások voltak, mint amikre csak néhány pillanattal ezelőttről emlékezett. Ezt nem lehet megjátszani, Sebby sosem volt jó színész és ahogy újra szól hozzá, lassan hinni is kezdi, hogy visszakapta. A keze megremeg, ahogy elengedi - a kéz, ami sosem rezzent, most megremeg, ahogy visszahúzza és tekintete a másik nyakán éktelenkedő szorításnyomra siklik. Égeti a tenyerét az érintés nyoma, pedig ez fizikailag lehetetlen és hirtelen hátrál, de nem áll biztosan a lábán, csak pár lépést tesz, mert szüksége van a távolságra. Nem tud felelni, ahogy szinte akkor sem tudott beszélni, amikor magához tért, bár most teljesen más fojtja torkára a szavakat, csak elnyílt szájjal nézi testvérét és amit eddig tudatosan elnyomott, alattomosan felszínre kúszik.


Are you strong enough to stand,
Protecting both your heart and mine?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. október 26. 22:56 | Link

A Nightingale fivérek

Az, hogy a fiúk legalább annyira megnyugodjanak, hogy tisztán tudjanak gondolkodni, beletelik egy kis időbe. Gareth figyelmét az köti le, hogy megállapítsa, mi történik egyáltalán Jareddel. Jared figyelmét pedig.. tulajdonképpen minden, ami a fejében és érzéseiben zajlik pillanatnyilag.
Ez alatt az idő alatt Angus lehetőséget kap arra, hogy kikászálódjon csótány alakjában a komód alól, s éppen kifelé iszkolna a helyiségből, amikor is Jared felordít - ezzel egy időben az állatka szintén megáll. Valószínűleg jobban hozzá van szokva a fájdalomhoz, mint a kölyök, másrészt, a cselekedeteinek végig tudatában volt, még ha nem is tetszik neki. Könnyebb összeegyeztetnie magában a történteket, mint Jarednek. Néhány másodperc kell, míg összeszedi magát, átgondolja, hogy mi a teendő. Mit kezdjen most?
Apró lábait szedve eljut Sacheverell székéig, aztán átváltozik emberi alakjába és a saját korábban feltett bűbájait semlegesíti - többek között a kötözést is. A férfi arca elkínzott, nincs jó bőrben, nincs hirtelen erőre kapó epikus ellenségkép, csak feszülten összepréselődő ajkak és metsző tekintet. Amely aztán fiaira vetül. Ha erejénél lenne... Ha nem lenne ilyen gyenge, ha nem szédülne még mindig azoktól az átkozott.. (felfordul a gyomra, ha erre gondol) mugli gyógyszerektől.
- Mire vársz?
Feszülten szűri fogai között a hangokat, hangja reszelős és érdes, és ha lenne ereje, tombolna a benne halmozódó indulattól. Rá sem néz Angusre, de az anélkül is összerezzenve, kapkodva fogja a pálcáját és először Gareth-t támadja (gerinces módon) hátba a kábító átokkal. Jared érezheti bátyja testét elernyedni maga fölött, aztán nem telik bele egy-két másodpercbe, hogy őt is elnyelje az öntudatlanság feneketlen gödre.


***


A fiúk nem tudják meghatározni pontosan, hogy mikor, mennyi idő elteltével tértek magukhoz. Furcsa érzés felébredni. Nem teljesen olyan minden, mint általában, kicsit inkább álomszerű, mégis furcsán valóságosnak hat a helyiségben állni. A fürdőben. Gareth pontosan ismeri ennek a helyiségnek minden zugát, és a színültig töltött kád képe is az agyába égett már. Mellette Jared áll. Egyikükön sem ugyanaz a ruha van, illetve talán maga a ruha ugyanaz, de átváltoztatták rajtuk: tökéletesen rendezett pedáns - ahogyan Sacheverell szereti rajtuk látni. Nem mozdulnak a tagjaik, mégis tisztában vannak azzal, hogy nincsenek egyedül.
- Öröm látni, hogy felébredtetek. Sajnos előbb elaludtatok, minthogy végigmentetek volna a lefekvés előtti kötelezettségeken.. mint a fürdés, de lássátok, megbocsátó apa vagyok.
Kis szünetet hagy, míg melléjük sétál, egy varázspálcát a kezében forgatva. Seth és Sebastian tökéletesen egyvonalban állnak egymás mellett, arccal a kádnak fordulva.
- Seth, mintha rossz bőrben lennél. Majd Sebastian segít neked.
Összehúzza a szemeit, vonásai sakálszerű, mohó kifejezéssé torzulnak. Rosszindulat és káröröm parázslik a szavak mélyén, amikor azok elhagyják a száját.
- Sebastian, nyomd a víz alá a fejét. Csak akkor engedd el, ha szólok.
Sacheverell hagyja egy ideig, hogy a fiatalabb testvér a víz alatt tartja a másik fejét. Magában derűsen, árörvendően számolja a másodikperceket. Kár lenne most megölni, még csak az elején vannak. Amikor már régi emlékei alapján úgy ítéli, hogy Sethen eluralkodik az igazi, valódi halálközeli pánik, amikor érzi, hogy egyre kevesebb ideig tudja visszatartani a levegőt, felcsattan.
- Elég! Húzd fel.
Az idősebb zihálva kap az éltető levegő után, és épp csak néhány másodpercet hagy, amíg tüdejét ismét megtölti az oxigén.
- Vissza. - Mint egy karmester, úgy vezényeli ezt a szürreális kis szimfóniát, dallamos elégtétellel.


Az idő csupán egy elmosódott massza a két fiú számára a későbbiekben. Az ablakokat elsötétítették, csak a ház lámpáinak, mágikus fényeinek hideg érintése teszi láthatóvá a szobák vonalait. Sacheverell egy pillanatra sem engedi el őket mágiájának szorító hurkából. Élvezetét leli abban az erődemonstrációban, amelynek kényszerű szereplője lett a két fiú. A kegyetlen fürdetést hamar megunta, s amíg elhatározta, mi legyen a következő, feltakaríttatta a fiúkkal a helyiségeket, egyiket a másik után. Elvégre olyan elhagyatott és poros lett ez a ház nélküle! Élni sem lehet benne.
Egyetlen rövid intermezzo rontotta el csak a szórakozását. Angusszel készíttetett egy dobozt. Külön Sebastiannek, még a nevét is belevésette mágiával, hogy kétség se férjen ahhoz, kinek szánja. Az volt a szándéka, hogy  Seth-tel besegíti a testvérét a szűk helyre, tudván, hogy Sebastian enyhén szólva sem kedveli a zárt tereket, ám talán túl figyelmetlen volt, és lazábbra vette a befolyásolómágián a gyeplőt, mert Seth kitört belőle. Egyenesen rá támadt, eszét vesztve, védve az öccsét. Egy pillanatra még valami kifacsart büszkeséget is érzett az agresszív mozdulatokat és tekintetet látva, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy intsen Angusnek. A férfi habozás nélkül kábította el a fiatalokat.
Az öntudatlanság újabb órái következnek, aztán a tompa ébrenlét újabb periódusa. A sarokban térdepeltetik őket, mint a neveletlen kutyákat. Sacheverell épp a másik férfival vitat meg valamit, amikor nagy robaj hallatszik kintről. Aztán a szobát egy éles, haragos vörös fénycsóva szeli át.

Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 23:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. október 26. 23:01 | Link

Gareth és Jared

Őszintén szólva, Magnus nem számított arra, hogy az eredetileg nyugodtnak érkező napját váratlan látogatók fogják megzavarni. Senki sem foglalt hozzá időpontot, nem kértek tőle fogadó órát, és egyébként is, nem adta jelét egy lélek sem, hogy a pihenésre szánt napját meg kívánná zavarni. Az irodájában élvezte egy könyv és egy csésze kardamom ízesítésű tea társaságában, amikor egy bogolyfalvi, egykori diák (utólagos értesülései szerint) kopogtatott az ajtaján. A váratlan fordulatok tulajdonképpen csak itt kezdődtek.
Egyelőre nem volt ideje, hogy mélyen magába nézzen és elgondolkozzon azon, mi is a tulajdonképpeni reakciója az új információkra, melyek a birtokába jutottak. Nem volt ideje gondolkodni ezen. A gyakorlatias cselekedetek, a problémamegoldás igénye mindent felülírt. Tudta, hogy lesz ideje később lamentálni a dolgokon, most viszont más feladata van, ideiglenesen tehát félretette a személyes érzéseket, előtérbe helyezve a tényszerűséget. Csak így maradhat cselekvőképes. Innentől viszont nem voltak kétségei a teendőkkel kapcsolatban. Üzenetet küldött a minisztériumnak, patrónus formájában, mivel nem szándékozta rábízni a Nightingale testvérek testi épségét a varja tempójára, akármennyire is bízott az állatban. Jó ötlet volt Gareth részéről, hogy felállítson egy türelmi időt, amely elteltével az ismerőse felkereste Magnust. Az még jobb ötlet, hogy pont őt választotta, hiszen Magnus maga már nem áll közvetlenül a minisztérium alkalmazásába – ugyanakkor vannak hivatali kapcsolatai, és egyébként is, mint háborús veterán, meghallják a hangját. Legalábbis azon ritka alkalmakkor, amikor hallatja azt.
Mondhatni, hogy Sacheverellel múltjuk van. Nem kellemes múlt, de van, amit nem lehet tagadni. Így amikor az aurorok szakaszvezetőjének felvázolta, mire lehet számítani, attól csak a természetes pillanatnyi habozás érkezett, amely minden épeszű embernél előfordul. Elvégre ő sem ostoba, végig kellett futni gondolatban az eshetőségeket – ezek között pedig az is ott volt, hogy esetleg csak egy vaklárma az egész. Ezt Magnus is felvezette a racionalitás jegyében, természetesen.
Így érkeztek el ahhoz a pillanathoz, hogy az egyik auror pálcája végéből kitörő erőteljes varázslat gyakorlatilag berobbantja a falat. Észrevettek egy meglehetősen nyilvánvaló riasztóbűbájt a ház körül, így a lehető leggyorsabb és legeffektívebb megoldást választva, egyszerűen a vonal átlépése nélkül.. közvetlen támadást indítottak. Ezzel személy szerint Magnus nem értett igazán egyet, de kénytelen abból főzni, amije van. Ha a csapatban egy forrófejű, pályakezdő aurorral, akkor egy forrófejű, pályakezdő aurorral.
Nincs epikus tűzharc. Túl egyértelmű a számbeli fölényük, ráadásul Angus pont annyira bizonyul hűséges csatlósnak, amennyire egy halálfaló az lehet. Még vet egy bosszankodó és feszülten rémült pillantást az érkezőkre, aztán a zsebébe rejtett, kifejezetten a vészhelyzetekre tartogatott zsupszkulccsal elmenekül a helyszínről. Ez némileg bosszantja még Alexandert is, ám tény, hogy a két itt tartózkodó felnőtt közül nem ő a közveszélyesebb. Sacheverell megpróbál visszatámadni rájuk, de egy másik auror lefegyverzi őt, egy harmadik pedig rögtön sóbálvány átokkal mozgásképtelenné teszi. Ezzel egy időben a Gareth és Jared elméjét gúzsba kötő mágia feloldódik. Olyan érzés, mint igazán mélyről felbukni a víz felszínére, újra levegőt kapni, újra szabadnak lenni.
Alexander zord, fekete szoborként áll a felfordulás közepén, sötét tekintetének mélyén csendesen izzó harag lappang, ahogy a harcképtelen Sacheverellre pillant. Megbocsáthatatlan, amit a gyermekeivel tett. Ő maga is apa, családfő, felnevelt két gyermeket, nyilván nem tökéletesen és kifogástalanul, de undorító és felzaklató az, amit ez az embernek sem igazán nevezhető alak tett. Feszes mozdulatokkal lép oda a sarokból épp valószínűleg kitámolygó fiúhoz (néhány másik auror társaságában, bár az ő személyükről pillanatnyilag tudomást sem vesz). Tekintetével Gareth.. Seth pillantását keresi, hogy lássa, elkésett-e, és ha igen, mennyire. Nem szól egy szót sem, most felesleges lenne megkérdezni jól van-e – persze, hogy nincs jól –, felesleges azt mondani, hogy nincs semmi baj – dehogy nincs –. Minden, amit most tud tenni az az, hogy biztosítja a jelenlétéről a fiút. Az már önmagában is tesz annyit, talán többet is, mint az üres csitítgatások.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. október 26. 23:33 | Link

Mindenki
Kaland

"Take me down to the river bend
Take me down to the fighting end
Wash the poison from off my skin
Show me how to be whole again."


Valahol a tudata mélyén, melyet újra elnyomott valami, ez úttal folyamatosan ott kaparászott az, hogy ő ezt nem akarja. Furcsa volt a létezés is, de mégis emlékezett minden percre, minden átkozott, sötét pillanatra, ami alatt újra az apjukkal voltak. Megint vele... Félelmetes volt ez az egész, iszonytató és hátborzongató, ahogy a keze magától mozdult, ahogy Seth fejét a vízbe nyomta, ahogy takarított és térdelt, ahogy mindeközben legbelül üvöltött, de semmit sem segített, mert az átok nem hagyta felszínre törni ezt az egészet. Az ő akarata nem volt elég erős ehhez.
De a harag így is egyre inkább eluralkodott rajta. Pattanásig feszültek a rákényszerített nyugalom alatt valahol a mélyben az idegei, már nem sok kellett hozzá, hogy megkínzott lénye összeroppanjon egy ponton, mert ki tudja azt ép ésszel elviselni, hogy elveszik tőle előbb önmagát, aztán egyszerre tódul vissza minden, majd megint kényszerítik? Ő pedig mindeközben rettenetes dolgokat tett.
Aztán hirtelen valami történt. Zaj volt és por, villanó fények, végül pedig, mintha csak fullasztó ködből tudta volna végre felemelni a fejét, kitisztult minden.
És ott állt Ő.
A gyűlölt, ezerszer halálba kívánt... Aki miatt bántotta a saját testvérét. Aki miatt a mellette lévő szenvedett, aki az egész életét elragadta tőle, mert annak, ahogy felnőttek, örökre nyoma marad. Nem magát sajnálta, Seth miatt gerjedt éktelen haragra, és most, egy rövid pillanatra, valami tényleg megpattant a fejében.
Gondolkodás nélkül irányította pálcáját az apjára, aki mozdulatlanná merevedve nem is lehetett volna ennél jobb célpont, és azzal a határozott szándékkal rontott rá, hogy ő most megöli.
- SANGUEN FONTANUS! - kiáltotta, és noha pontosan tisztában volt azzal, hogy aurorok állnak körülötte, egy cseppet sem érdekelte.
Meg akarta bosszulni, véget akart vetni annak az embernek, aki elvette mindenük, aki tönkretette őket és az életük.
Seth ebben a pillanatban kapta el a kezét és rántotta a föld felé. Az átok a padlóba csapódott, Sebastian pedig nem akart viaskodni így is elkínzott testvérével, úgyhogy nem rántotta el a karját. A vörös köd oszlani kezdett.
Aztán Seth összeesett, és akkor már egyáltalán nem érdekelte a fiatalabbik fiút, hogy mi történik Sacherevellel. Bármi is következett ezután, nem volt hajlandó elmozdulni testvére mellől.

"And I hope for a trace to lead me back home from this place
But there was no sound, there was only me and my disgrace."

Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. október 27. 08:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. október 26. 23:36 | Link

Gareth és Jared

Mindenki felkapja a fejét arra, hogy Jared felkiált, és átkot indít a férfi felé, azonban most, hogy itt vannak az aurorok, nincs már helye önbíráskodásnak. Egy auror hárítja az átkot, míg a többiek szigorúan közrefogják Sacheverellt. Ha nem állítaná meg Gareth, valószínűleg maga Alexander fogná meg a felzaklatott Jared grabancát. Most már a minisztérium tartja kezében a dolgokat, s akármennyire dühödt állapotban is van, nincs arra szükség, hogy a hivatalos eljárást egy gyerek tombolása zavarja meg.
Az indulatok hamarosan elcsitulnak. Csattan a mágikus bilincs Sachaverell csuklóján, s ezzel a húzásában egész biztossá tette saját maga számára is, hogy ezúttal már nem fogják elereszteni jó magaviseletért. Amúgy is nagyon ingatag lábakon állt a feltételes szabadláb, ám visszaesőként semmi jóra nem számíthat. A fiúk nyilvánvalóan nincsenek jó állapotban. Ennek ellenére felmerül, hogy kérdéseket tegyenek fel nekik az esettel kapcsolatban, ám ez alól Magnus kimenti mindkettejüket, amikor felhívja az aurorok figyelmét a két kölyök megviselt ábrázatára. Ahogy arra is, hogy a tanára mindkettőnek, így kötelessége visszavinni őket az iskolába.  Ez sajnos azt a kellemetlenséget vonja maga után, hogy neki kell majd több időt eltöltenie a minisztériumban, segítve az egykori kollégákat a minél kerekebb, teljesebb jelentés megírásában.
- Visszamegyünk. Az első útjuk a gyengélkedőre fog vezetni, ajánlom, pihenjék ki magukat.
Nem teszi hozzá, hogy utána pedig beszélni fognak. Nem fogja erőltetni, és egyébként is, neki is kell egy kis idő, hogy összeszedje a gondolatait mindezzel kapcsolatban. Amint számára is kristálytiszta és egyértelmű lesz az ügyben, hogy mit kíván tenni, majd akkor – de csak akkor – egyértelműen jelezni fogja az igényét a két fiúval szemben is. Addig azonban jobb, ha hagyja őket is feldolgozni és kipihenni az elmúlt eseményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 89 90 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek