36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. április 11. 23:58 | Link

Kaidan
Spanyolország | Valamikor a szünetben | Ruha | Lovagolunk *-*
Miért ne?


Ő sem szereti, ha kérdezgetik, de annyira hirtelen jött ez a kirándulás, hogy muszáj volt ennyit kérdeznie. És így legalább tudni fog pár dolgot. Az, hogy nem engedi, tovább a másikat nem válik be, csak rámorognak, bár mit várt. Amilyennek megismert Kiliánt. Azért reménykedett, hogy egy dolgot elmond, de még ez sem történik meg.
- Az ilyen meglepetéseket nem szeretem - válaszolja, és egy pillanatra megáll. Ez nem tart sokáig, már követi is a másikat. Két okból kifolyólag. Az egyik, mert a kíváncsiság hajtja és tudni szeretné, hogy mit keresnek itt, a másik meg nem tud hazamenni. Még nem járt itt és nem tudta megjegyezni, hogy mi merre van, ezért valószínűleg eltévedne. Így inkább csöndben marad és követi a fiút. Pár méter után egyre jobban látható, hogy hova tartanak, azonban a lovak csak még később lesznek észrevehetőek. Még mindig nem érti a dolgot, inkább csöndben is marad, mert nem akarja idegesíteni a srácot. Annyira még nem ismeri, és kivételesen nem akarja kihúzni a gyufát, vagy egy szép átkot kapni. Már amiatt is hálás, hogy ide elhozták, mert Spanyolország az egyik kedvenc helye. Többször is nyaraltak a tengerparton, vagy különböző városokban, de vidékre még egyszer sem jöttek és ez tetszik Gwennek. Előbb-utóbb ezt az oldalát is meg szerette volna ismerni az országnak és ez most tökéletes. Pár lépés után már azt is látja, hogy rajtuk kívül ki van itt, illetve a nagy állatokat.
- Lovak - csillan fel a szeme és ezt inkább magának mondja, mint Kiliánnak, vagy a harmadik tagnak. Imádja az állatokat, ez alól ezek a példányok sem kivételek. Kisebb korában gyakran jártak a helyi lovardában, de egy ideje már nem ült rajtuk. Kis részletekben kezd leesni neki a tantusz, bár még most sem biztos, hogy valóság ez. Spanyolországban van és lovagolhat. Az ámulatból kezd felocsúdni és köszön a srácnak. Ideje sincs bemutatkozni Kilián már be is mutatja neki a lovat.
- Gyönyörű - pillant rá a szőke és elindul felé. - Szóval lovagolni fogunk?
Kérdezi, hogy biztos legyen a dolgába. Mikor a fiú választ ad, odalépked a kancához és simogatni kezdi. Meglát egy kefét és meg is kérdezi, hogy szabad-e. Igenleges válaszra máris megfogja és fésülni kezdi a sörényét. Pár másodperccel később a fiú odalép hozzá, Ő pedig bólint, hogy fel tud szállni. Egyik lábát kengyelbe rakja, majd egy lendüléssel felkerül az állatra. Az esésről való beszólásra, csak megforgatja a szemét, de kivételesen nem szól vissza. Elhelyezkedik, a kantárt is úgy fogja, hogy jó legyen és vigyorogva pillant a másikra.
- Meglátjuk! - válaszolja. Még, hogy bedobják a vízbe, ha leesik. Az utóbbi sem fog megtörténni, nemhogy az első. Annyira ezért nem jött ki még a gyakorlatból. Ő is indulásra készteti a lovat a fiú után. Ennyi idő után furcsa neki a magasban, de hamar megszokható.
- És merre megyünk? - érdeklődik beérve a másikat. Pár perc múlva kicsi gyorsít a tempón, de csak szép fokozatosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 12. 20:12 | Link

Kensington^^

Válaszra nyitja az ajakit, majd anélkül zárja őket ismét össze, hogy akár egyetlen hangot is kiejtett volna. Nem tudja eldönteni, háborogjon-e amiért férfi képes megérezni, hogy éppen milyen passzban van, vagy szégyellje magát amiatt, hogy a férfi ilyen állapotban látja, vagy örüljön és legyen hálás a törődésért. Egyszerre kavarog benne mind a három érzés. De egyik sem elég erős ahhoz, hogy kifejezésre is juttassa.
Valószínűleg nem lehet Adam számára túl nagy meglepetés, hogy a kérését hallva, Kírának sikerül némiképp félreértelmezni a férfi szavait, olyasmit is belelátni, amire objektíven nézve Adam egyáltalán nem utalt, és persze ebből kifolyólag fölháborodik a szavain.
- Ezt mégis hogy érted? Úgy mondtad, mintha, mintha..., mintha valami...Ne beszélj így velem! - tekintete kissé dühösen villan Adamre. Dühös, mert nem akar a félelméről beszélni, azt nem akarta,hogy Adam ilyen állapotban lássa, de már nem tud mit tenni.
- Nincsen semmi bajom! - fakad ki.
- Na, jó. Azért van, én is tudom - teszi hozzá csendesebben, már-már szomorkásan.
- De...de az mindegy. Attól még önmagam vagyok. Többnyire. Szóval ne mondd, hogy nem. És egyébként is majd megszokom, vagy megtanulom kezelni. Mert nem mindig ilyen, csak néha, amikor nem figyelek. De nem akarok erről beszélni, mert semmi értelme. És még a végén meghallják! - lendületesen, csapongva, kissé hadarva beszél, Adam tekintetébe fúrva a pillantását. Mikor aztán befejezi, lesüti a szemét, cipője orrával az avart piszkálja.
- Jó, tudom, hogy nem hallja meg senki...de mi van ha mégis? Nem elképzelhetetlen... - teszi hozzá halkan, továbbra is a földet fixírozva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. április 13. 19:50 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Számítok erre a reakcióra. A felháborodásra, a magának kikérésre. Szusszanok egyet és szememet lesütve hallgatom mindazt, amit rám szór. Persze nem fogom erőszakkal elrángatni magammal valamilyen ispotályba vagy szanatóriumba. Egyáltalán, semmit nem fogok vele tenni, amire nem önként és dalolva vállalkozik. Pedig nyilvánvalóan kéne. Keménynek kéne lennem, ám inkább úgy vagyok vele, hogy ha nem akarja, hogy segítsek, nem segítek. Most pedig az az állás, hogy csak így tudnék segíteni. Egy harmadik személy bevonásával. Ha viszont neki jó így, ahogy jelenleg állnak a dolgok, és úgy véli, képes lesz kezelni, hát rendben.
- Ha akarod, nem jövök többé, mikor úgy érzem, bajban vagy. Láthatóan csak felbosszantalak. - ajánlom fel csöndesen, tekintetemet visszaemelve az erdő talajáról Kírára. Végigpillantok csapzott alakján, kusza tincsein, nyughatatlan valóján.
- A kutyád visszajött Bogolyfalvára. - váltok témát egyszerűen.
- Jól van. Néha kap enni valakitől, különben meg az erdőt és a környéket járja. Értem persze továbbra se rajong. - bólintok és körbenézek a magas fákon. Kezeimet zsebembe csúsztatom közben. Úgy szemlélődöm, mintha egy kellemes, éjszakai kiránduláson lennénk, nem pedig arról lenne szó, hogy a lányt az előbb még a saját démonai üldözték, én meg siettem hozzá országokon át, ahogy tudtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 15. 22:21 | Link

Kensington :3

Kíra is felemeli a pillantását a férfi szavai hallatán. Elfelejtkezik róla, hogy ő most vérig van sértve, és bosszús.  Megijeszti a lehetőség, hogy Adam többé nem fogja keresni.  Ezt egyáltalán nem szeretné. Az eddigieknek homlokegyenest ellentmondva kezd visszakozni.
- Nem erről van szó, nem bosszantasz. Örülök, hogy itt vagy, legyél itt!  Csak… a legjobb mégis az lenne, ha itt is lennél, meg nem is – teszi hozzá kissé elgondolkodva. Továbbra is dúlnak Kírában az érzelmek, egy részről őszintén örül, hogy Adam eljött hozzá. Melegséggel tölti el a gesztus, sajnos nem mondhatja el, hogy túl sok embert ismer, aki hasonlóan cselekedett volna, mint Adam. Noha ez abból is fakad, hogy szeleburdi, őrült viselkedése miatt elég nehéz Kírát komolyan venni, és ő maga sem törekedett arra, hogy komolyan vegyék, vagy egyáltalán önmagát komolyan vegye. Hiszen többnyire – a környezete véleményét teljesen figyelmen kívül hagyva – megy a saját feje után, bármekkora butaságot is találjon is. Most is ehhez szeretne ragaszkodni, és elbújni a valóság elől. Szeretné, hogy Adam vele legyen, de azt nem szeretné, hogy „lássa” őt.
- De nem akarok úgy járni, mint a fiú, aki farkast kiáltott –zárja le a dolgot, és ezzel voltaképp beismeri, hogy mégsem teljesen normálisak, és egyáltalán nem előnyösek a rá-rátörő rohamok. Addig a logikus következtetésig azonban már nem megy el, hogy ha nem akar mindig vaklármát csinálni Adamnek, akkor mégiscsak kezdenie kell valamit a helyzettel.
Nem okoz számára gondot a gyors témaváltás, lelki szeme előtt megjelenik a harcias crupkeverék, aki egy darabig még követte őt, azonban mikor Kíra felhagyott a jól bevált gyalogos vándorlással, és hoppanált egyet, erre már nem sok esélye volt az állatnak.
- Ó! Ez remek! Végülis… azelőtt is elvolt, hogy én rátaláltam. Jó, az egy dolog. Ne is rajongjon érted. De barátságosabb, mint volt?  Tudod, nem akartam ám úgy elhagyni szegénykét, de…hát azt hiszem, ez a felelősség dolog nem illik az életvitelembe – magyarázkodik egy kicsit.  Majd körbenéz a fák között, ezzel is jelezve, mennyire felelősségteljes viselkedés az, hogy éjnek évadján mászkált itt egyedül. Hirtelen megborzong, de nem a felismeréstől,hogy mégis mi a frászt csinál itt, hanem mert egyszerűen fázik. Rohangálás közben nem érezte annyira a hideget, mint most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 15. 13:21 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Miközben az én szeleburdi kis ex-beszerzőm csak magyaráz nagy hévvel, magának teljesen ellentmondva, addig én áthatóan fürkészem őt. Újra és újra végigmérem. Szemeimben nyoma sincs haragnak, sértettségnek vagy neheztelésnek. Pedig -valljuk be- bőven lenne rá okom. Akár azért, hogy csak úgy ott hagyott engem pár hónapja, akár azért, hogy azóta csak akkor látom, ha bajban van és támogatásra szorul. Igaz, nem kérte ő ezt tőlem, teljesen önszántamból sietek mindig hozzá. Azonban a fogadtatás gyakran hagy kívánni valót maga után. Akár csak ha a mostani viszonyokat nézzük. Hogy akkor ennek ellenére miért szemlélem őt ilyen barátságos, jóleső nyugalommal, csaknem szerelmesnek tetszőn? Mert kedvelem. Mert kedvelem úgy, ahogy van. Ilyen őrülten, ilyen helyesen, ilyen kiszámíthatatlanul. Talán pontosan ezek miatt tetszik nekem annyira.
Társalgunk még kicsit a kutyájáról a jóval fontosabb ügyek helyett, aztán csakhamar búcsúzunk egymástól. Jobban mondva Kíra bejelenti, hogy fázik és meleg helyre akar menni, aztán ezzel a lendülettel már hoppanál is. Azt hiszem, a négylábú társaságát is valahogy így hagyhatta el. Sóhajtok csak egyet, a lány hűlt helyét nézve, majd hazatérek Bogolyfalvára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 2. 12:57 | Link

Mihael
London, Anglia

Mindig is tudta, hogy ha egyszer családja lesz, akkor azt kell választania a meló helyett. Aztán úgy döntött, hogy meg fogja oldani a kettőt egymás mellett, jó időbeosztással és biztonságban. Amíg csak Jace volt neki, ez nem is bizonyult annyira bonyolultnak mint várta, azonban amikor párjával közös gyermeküket várták már gondolkodóba esett hogyan tovább. Miután a kislány megszületett azonban nem volt kérdés, hogy folytatja.
Persze amit csinált, nem kétgyerekes anyukának való meló volt sohasem, de azon kívül, hogy nőtt a felelősségérzete, sokban nem változtatta meg az anyaság. Kockázatot jelent számára, de mára már elég jól kezeli a helyzetet.
London külvárosi utcáin egészen kicsi kora óta nyugodtan sétálgat, mint most az éjszakában. Tudta ő már egész rég, hogy mi minden folyik erre, valamiért mégsem érzett félelmet, inkább vonzotta a dolog. Talán ezért is tart itt.
Talpig feketében sétál, bár nem túlöltözötten. A lámpák fényénél jól látszik a sok fedetlen, testét borító tetoválásrészlet. Már rég nem újult a felhozatal, talán két éve is van, de lassan ebben is változás fog történni. Fekete topjával, egyszerű rövidnadrágjával és bakancsával még a kezében tartott boríték is összhangban van.
A következő sarkon álló épület ajtaján nyit be, és elég sokat el is időzik a helyen, majd mintha misem történt volna, távozik a helyszínről. Látszólag változatlan is a helyzet, azonban ez erős túlzás lenne.
Még egyáltalán nem végzett, de szándéka szerint nem is sürgeti ezt, néhány dolgot még útba lehet ejteni. Egy másik melót például, vagy egyszerűen csak egy kis szórakozást.
Még fogalma sincs, hogy estéjének további részét mivel fogja tölteni, de a helyben bár biztos, az egyik kedvenc helye a környéken. Pár utcával arrébb ugyan, de megéri elsétálni odáig és nem betérni az első helyre, ami akad.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2015. augusztus 2. 16:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. augusztus 2. 21:02 | Link

Gwen

London



Ahogy ott álltam a tükör előtt egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy én ezt az egészet akarom. Nem Kon miatt, sőt még csak nem is a hátam mögött az utolsókat rúgó Gwen miatt. Ennél egy sokkal komolyabb problémával álltam szemben.
Ruhakrízis.
Minden menyasszony rémálma –pláne az olyanoké, mint én vagyok–, hogy mindössze egyetlen hónapja van megtalálni a tökéletes ruhát. Ezer meg egy ruhaboltot végigjártam már és itt, Londonban volt az utolsó reményem. Éppen ezért kaptam el ma reggel Gwent és cipeltem el magammal egészen Angliáig.
A gyomrom összeszorult, ahogyan a tükörképemre pislogtam. Szerettem volna tökéletes lenni, nem csak a magam, vagy Konstantin kedvéért, sokkal inkább a szülei miatt. Nem tudhattam, mit gondolnak rólam pontosan, de nyilvánvalóan mindamellett, hogy az édesanyja odáig meg vissza volt egy nőért a házban, nem igazán jó pont a tény, hogy vámpír vagyok.
Maximalista voltam. Minden tekintetben.
A szőkére pillantottam a tükrön keresztül és elhúztam a számat. A három jelöltem közül ez volt az első és mindenképpen rá kellett a lánynak is bólintania mielőtt elviszem. Anyámnak még nem meséltem el a dolgot, így aztán az egyetlen reményem az unokahúgom maradt.
-Ez az egyik. –sóhajtottam fel végül.
Íriszeim visszavándoroltak a költeményre. Természetesen minden menyasszonyi ruha szép és minden menyasszony tökéletes, csakhogy én nem így láttam magamat. A hajamat reggel kontyba fogtam, így többé kevésbé megegyezett az összhatás azzal, amit majd szeptemberben kapnak.
Míg vártam a lány válaszát az eladólány csusszant be az ajtón és aggódva kezdte méregetni az arckifejezésemet. Nyilvánvalóan nem nyújtottam túl biztató látványt…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 2. 22:16 | Link

Kath
Ruha, a virágos felső nélkül

Szomorkodás, nem beszélés, emberek kerülése. A terv változott, Kath féle verzió betöltése 99%-ék. Amit a vámpír kitalált az szörnyű. Nem lehet másnak nevezni, a szőke utálja ezeket, most mégis el kellett jönnie a fontos dolog miatt. Nem szívesen jelentkezett, nem is önként tette. Ahw! Még el sem kezdődött, de máris utálja. Ez a sok habos-babos ruha, a sok fehér csipke meg a többi. Nem arról van szó, hogy Ő utálja az esküvőket, mi több, majd szeretne is egyet, de ezt látva, csak kikap valamit a szekrényből és megvan a ruha. A leendő férje nem amiatt fog belé szeretni.
A ruhaszalon előtt nyög még egy utolsót és belép. Szerencsére van fotel, nem kell végigállnia az egészet. Magazinok is vannak, de ezek őt nem érdeklik, mert a ruhákról szólnak. Inkább olvasna valami Mondot, esetleg a kedvenc sztárjairól, de olyan nincs. Mégis fintorogva veszi el az egyiket és belelapoz. A szemei kétszer akkorák lesznek, mint eddig, gyorsan letéve az újságot. Nem neki valóak ezek a dolgok, inkább bajt keverne szívesen. Milyen szépek lennének ezek a ruhák festékesen. Azonban ez fontos Kathnek és nem teheti tönkre a szőke. Sóhajt egyet, majd a tükör előtt állóra pillant.
- Nekem a háta nem tetszik - mondja meg a véleményét. Ő nem hordana ilyet, de most nem neki néznek ruhát. Majd talán egyszer, de nem most. Viszont a vámpír a véleményét kérte és ki is nyilvánítja, plusz ez csak az egyik. Ha a többi rosszabb lesz, még visszatérhetnek ide. Fél szemmel figyeli a lányt, hogy mit tesz, mond, a másikkal pedig észrevett valamit. Kicsit arrébb van, bent a ruhák között, a sok fehérnél. Megrázza a fejét, biztos csak képzelődött és inkább a kuzinjára figyel. Várja, míg a másik ruhát is felpróbálja, addig még egy utolsó pillantást vet az előbbi dolog felé.[/justify
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. augusztus 2. 22:31 | Link

Gwen

London



Egyetértően bólintok a lány kijelentésére. Tényleg elég furcsa, talán nem éppen egy esküvőre való a fedetlen váll és a hát, de valójában egy vámpír sem esküvőre való, így aztán a dolgok többé-kevésbé összevágnak. Szerettem volna legalább egy kicsit örülni annak, hogy most itt lehetek, de a stressz egyre csak halmozódott –annak ellenére, hogy nem terveztünk hatalmas partit. Dühösen forgattam meg a szemeimet, majd egy sóhaj kíséretében elcsattogtam a fülke felé, de mindeközben a gondolataim csak Gwen körül forogtak.
Aggódtam érte.
Krisz itt hagyta, csak azért, mert kibukott, hogy farkas. Valószínűleg más is volt a háttérben, de a lány erről eddig nem beszélt, én pedig nem akartam erőltetni a témát. Abban bíztam, hogy a mai nap annyira kiborítja, hogy megfeledkezik a történtekről. Persze, nyilván lehetetlen erről az egészről megfeledkezni, itt és most azonban nem volt ennél jobb terápia.
Az eladólány segített kibújni a göncből és már adta is rám a következőt.
A ruhát óvatosan megigazította, én pedig halványan elmosolyodtam. Az eddigi esélyesek közül talán ez volt a legjobb. Halkan, a ruhát óvatosan tartva előosontam a fülkéből és az unokahúgomat –mit ad isten?– a ruhák között találtam meg.
-Mit csinálsz? –érdeklődtem halkan, egy aprócska mosollyal az arcomon. Vetettem egy gyors pillantást a tükörképemre, de a pillantásom máris visszafordult a szöszihez. –Aggódom érted, Gwen! Mióta Krisz elment, nem mondasz szinte semmit? Mégis mi történt?
Lehuppantam a fotelbe és pillanatnyilag félretettem a ruhadilemmát. Nyilván az öltöztetőm úgy gondolta, eleget fizetek azért, hogy hagyjon nekem egy kis időt, így a lehető leghalkabban kislisszolt az ajtón.
Konstantin felé fordultak a gondolataim és összeszorult a torkom. Csak egy pillanatra belegondoltam, mégis mit éreznék, ha őt elveszíteném. Ha éppen ilyen hirtelen és érzelemmentesen kisétálna az életemből, mint a lány párja. Valószínűleg teljesen összezuhantam volna, éppen ezért csodáltam a lányt, hogy képes ennyire gyorsan talpra állni és hajlandó elkísérni engem, mindannak ellenére, ami történt.
Ezért szorítottam háttérbe a ruhaproblémát. Még egy teljes hónap, nem igaz?
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2015. augusztus 2. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 2. 23:01 | Link

Kath

Valamit észrevesz a ruhák között, ami nem hagyja békén a fantáziáját. Kis dolog, egy ruha, ami messziről megtetszett a szőkének. Hihetetlen ezt hallani tőle, de ez nem is annyira rossz darab. Fehér, nem túl hosszú és ízléses. Nem az a sok fodor és bodor, inkább egy egyszerűbb darab. Az ilyenek tetszenek neki, de ami a lány most próbál az is szép. Sőt talán ez lesz a megfelelő. Viszont mielőtt jobban megnézhetné a darabot, kérdést szegeznek neki.
- Csak megnéztem valamit - von vállat. A következő dolgokra viszont nem tud ilyen egyszerűen válaszolni. Sejtette, hogy feljönnek ezek a kérdések, és Kath rákérdez mindenre, de legbelül remélte, hogy mégsem lesz így. Egy újabb sóhaj hagyja el az ajkait és a gondolataiba merül. El kell neki mondani, nem titkolózhat tovább. Nem is mondható annak, csak napok óta egy szót sem szólt és más nem tud róla. Ezt lehet titkolózásnak nevezni?
- Volt már olyan, hogy máskor sem beszéltem - mosolyodik el halványan. Nem ezt szánta kezdésnek, de az igazi válaszra fel kell készülnie. Bármikor eszébe jutnak, ezek a dolgok sírhatnékja van, pedig nem szokta így kifejezni az érzéseit. Sőt sehogy sem! Magában tartja őket, az mindenkinek jobb. De ha nem megy így, megy máshogy, méghozzá gondolatolvasással, azt meg az eridonos nem szeretné.
- Pár napja derült ki, hogy a madagaszkári rellonos bulin ivott valamit és másokkal csókolózott - tessék kimondta, még egy ok a vámpírnak a fiú utálatára. Nem elég a várfarkas és vámpír ellentét még ezt is megtudja. Csak ne akarjon elbeszélgetni a fiúval, mert abból nem lesz semmi jó.
Feláll a fotelből és lenéz a lányra. Valahogy el kell terelnie a témát és most próbálni jöttek. Túl átlátszó és túl egyszerű, de ennél jobb dolog nem jut az eszébe.
- Nem akarok egész nap itt lenni, úgyhogy folytathatnánk? - türelmetlenkedik és karjait összefonja maga előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. augusztus 13. 15:53 | Link

Lotti
-Anglia, London-


Napok óta időzik Londonban, már beszélt a helyi érdekeltségeikkel is, Helenával és Stevennel, de nem jutottak még előrébb az ügyben. Lassan elkezd szorulni hurok mindenki torka körül, az információhiány pedig nem megengedett a munkaköri leírásukban. Helena több, mint ideges volt – egy egész váza bánta a kesernyés dühkitörését. Sajnos Mihael sem tudott neki érdemben felelni a legegyszerűbb feltehető kérdésre: Miért nem jutunk egyről a kettőre? Talán azért, mert rossz helyen keresgélnek, és a nyomás egyre csak fokozódik mindenki vállán. Még fiatalok, nincs meg bennük a tapasztaltabbakra leginkább jellemző nyugodtság, a vészes helyzetek higgadt kezelésének készsége. Továbbá az is nehezíti a keresgélésüket, hogy nem mindegy, hogyan, mikor, és mit kérdeznek, valamint kitől? Tilos többet sejtetniük akár a kelleténél.
Csalódottan és némileg dühösen távozott két munkatársa lakásáról, ahol a rögtönzött kupaktanácsot tartották, csak hogy aztán előkotorja a telefonját, s betárcsázza egyikét az utolsó mentsvárainak. Jelenleg ez a lány kulcsfontosságú is lehet az ügyükben. Megegyeztek Roxyval, hogy több szálon indulnak el, és mindig összeadogatják az új információmorzsákat, de a fene sem gondolta, hogy ennyire komplikált és nehéz menetük lesz. Ráadásul ebben a városban baromira nem lenne kedve összefutni a helyi főnökkel, és a túlméretezett, orosz gorillájával, meg azzal a zsoldos latin némberrel. Nem, olyan társaság, akiket jó messze kerül, hacsak nem hivatalból küldenék őt hozzájuk.
Kicsöng. Tisztán hallja, hogy a vonal túlvégén felveszik, és beleszól a régről ismert, kellemes női hang. Ugyan Sharlotte nem láthatja, hiszen fizikailag nincsenek egymás mellett, de már az puszta dallama is csal egy mosolyt az arcára. Ha régi barátságokról van szó, nos Lotti ugyanolyan megtisztelő helyen áll a ranglistán, mint David vagy Nina. Az elsők között, akiknek legtöbbször örül. Röviden tárgyalnak, csak pár szó az egész, egyeztetés, hol találkozzanak nemsokára, aztán leteszik a készülékeket.
Negyed óra múlva megáll a pub előtt, szemrevételezi a cégért, miközben hagyja végigfolyni magában gondolatai egy kis hányadát, s kinyitva az ajtót belép a helyiségbe. Nincs túl sok ember, nem egy utolsó lebuj a hely, éppen megfelelőek a körülmények és az időpont is. Körbe kell járassa a tekintetét, hogy megtalálja Lottit, de rögtön utána sietős léptekkel lavírozik át az asztalok és székek sűrűjén.
- Hiányoztál. – Egyszerű, mindent kifejező szó, felér egy köszönéssel, és a nő arcára adott futó puszi is ékesen bizonyítja, hogy nem kellenek közéjük a körítések és formalitások. Csak a szimpla szavak. Helyet foglal Lottival szemben, és végre-valahára kiereszt magából egy nagyobb lélegzetvételű szusszanást.
- Mondd, hogy jó híreid vannak. – A hangjában rezonál némi esdeklésszerű él, de nem túl sok, csak épp annyi, hogy jelezze, a viccekre ma nincs kiképezve, kizárólag a jó vagy rossz hírekre.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. augusztus 13. 15:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 13. 21:56 | Link

Misi
London, Anglia

Be kell vallani, hogy jelen helyzetében szerencséje, hogy a telefonja rezgő üzemmódban áll használatra készen, ha szükséges. Nem akar ő beavatkozni abba, ami körülötte eldugottan, vagy sokkal nyilvánosabban a sötét utcákon történik, de a telefoncsörgéssel biztosan magára vont volna egy-két nem kívánt tekintetet.
Egyébként sem tudja hirtelen, hogy ilyenkor ki keresheti, amíg előszedi zsebéből mobilját is azon gondolkozik, vajon ki keresheti ilyenkor. A hívó személye már egy kicsit sem lepi meg, szinte várta. Az igazat megvallva a régi ismerős hangját hallva is rögtön jobb kedvre derül, pár szó után pedig kinyomja a beszélgetést, és a készülékkel együtt az eddig még görcsösen szorongatott borítékot is összehajtja, majd zsebébe csúsztatja.
Még biztosabban tart eredetileg kitűzött célja felé. Vagy három perc séta választja el a helytől, a megbeszélt időpont előtt sokkal érkezik, de ez nem okoz problémát. A pult mögött dolgozó kicsi kori barátnőjével rögtön kiszúrják egymást, de egy-egy határozott vigyorgós integetésen kívül másképpen nem üdvözlik egymást, legalábbis egyelőre. Egy belső, viszonylag távoli asztalt választ, lehetőség van bőven, mert nincsenek sokan, nála azonban ez már bevett szokás, akárhova is tér be, valamiért mindig távol a bejárattól foglal helyet.
Gondolataiból Mihael közeledő alakja ébreszti fel az asztalok között, és persze fel is áll, mire a fiú odaér. A köszönést talán másképpen oldják meg, mint mások, és kicsit meglepi, de a puszit viszonozza is.
- Nos, te is nekem - válaszol miközben ül le, ezután a másik is helyet foglal vele szemben. Az első mondatból, ami a srác száját elhagyja nem kevés dolgot kihall, ezért elsőként egy sokat sejtető félmosoly keretében hátradől.
- Na és ha véletlen nem lennének? - azért érdekli, hogy Misi saját bevallása szerint mi lenne a reakciója, ha most nem szolgálhatna neki semmi jóval. Persze kérdése egyértelmű válasz afelől, hogy nem kell emiatt aggódnia, és tudja, hogy poénosra sem kellene vennie a figurát. Nem is veszi, de amit tudni szeretne, azt tudni szeretné. Ezt a kérdést pedig nem is olyan nehéz megválaszolni, mint azt, amit ő kapott korábban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. szeptember 30. 11:13 | Link

Osztrovszky Katherine
Erdély, Gyilkos tó
Szeptember 20. éjjel



A gondolatok százszámra kavarognak fejében, ahogy a vendégház mellett álló régi, faragott padon ül, s kezében egy üveg jó, erdélyi sörrel a híres Gyilkos tó szokatlanul nyugodt víztükrét figyeli.
Most szélcsend van.
A pad támlája élesen roppan meg, mikor hátradől. Az üveget szájához emeli, a keserű sör gyorsan csúszik le torkán. Hát megnősült.
- Katherine - szól hátra, nem túl hangos hangját a túlpart felé sodorja a víz. - Ide tudnál jönni?
Szabad ujjai a nyakát fojtogató elegáns kendőt lazítják, az esküvőn viselt öltönyzakója még mindig rajta van.
A víztükör megmozdul, ugráló halak hangjait erősítik fel a körülöttük meghúzódó hegyek.
Soha nem gondolt bele, milyen lesz majd a nászútja, hiszen azt sem hitte, hogy egyáltalán megadatik neki. Körbenézvén viszont, kezében egy hűvös itallal, oldalán a nővel, aki addig szunnyadó érzéseit felébresztette, őt pedig olyan - másnak talán magától értetődő - lépésekre ösztönözte, melyekről mindig csak hallott, tökéletesnek érzi.
Az üveget a pad sérült karfájára állítja, majd feláll és közelebb lép a tóhoz. Szürke tekintete a sötétségbe réved, kiszűrhetetlen gondolatai között néhány fontos, a jövőt mindenestül megváltoztató foszlány tűnik ki. Most, hogy Katherine a nevét viseli, több kérdés merül fel köztük, mint valaha. Hogy bár a törvény és néhány aláírt, s az állam nevében lepecsételt papír eggyé tette, a vér még nem köti össze őket.
Karjait mellkasa előtt fűzi össze, száját beharapja. Lelki szemei előtt felrémlik lánya képe, meg Célestine aggodalmaskodó szempárja is. A vére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. szeptember 30. 11:23 | Link

Konstantin
Erdély, Gyilkos-tó



Esküvő, esküvő, esküvő…
Ekörül forogtak a gondolataim az elmúlt két hónapban. Szinte biztos voltam benne, hogy ha egy évem, vagy annál több időm lett volna készülődni, szabályosan belebolondulok a dologba. Hogy miért? Bőven elég volt hatvan napig rágnom magam azon, hogy vajon szép lesz-e a hely, anyámnak megfelel-e a menyasszonyi ruhám, mit fognak gondolni a vendégek, és hogy lesz-e mindenkinek mit ennie. Lesz-e az ízlésének való.
Az elejétől a végégi kiborító volt ez az egész. Örültem, hogy már magunk mögött tudhatjuk és túlléphetünk azon, hogy vajon mások mit gondolnak. Innentől kezdve bíztam benne, hogy Konstantin sem fog aggódni azon, bízhat-e bennem, magára hagyom-e. Reméltem, hogy a tudat, hogy hivatalosan is elköteleztem magamat mellette, elégnek bizonyul.
Szóval, röviden összefoglalva Nottingham szép volt, a vendégek elégedettek voltak és múltam egy darabkájaként megjelent egy üzenet Lyrától, amelyben biztosított róla, hogy még mindig épp olyan jó barát, mint volt… elvégre ki más hullázná le az arát épp az esküvője napján? Na, meg az üveg vérről ne is beszéljünk. Ilyen barátok mellett, minek nekem ellenség, nem?
Konstantin felé pillantottam, valamivel távolabbról figyeltem a víztükröt. Határozottan groteszk látványt nyújtottam a Gyilkos-tó partján a hófehér menyasszonyi ruhámban, kontyba fogott hajjal. A hívásra azonnal mozdultam, mintha csak muszáj volna és emberi tempóval mögé léptem, hogy átkaroljam a derekát.
-Valami baj van? –érdeklődtem egészen halkan. -Nagyon elgondolkoztál.
Ez igaz.
Mióta magunk mögött hagytuk a vendégsereget csöndbe burkolóztunk. Aggódtam a rengeteg kimondatlan kérdés és a közöttünk lebegő bizonytalanság miatt. Én vámpír vagyok, ő pedig ember; jó ember. Nem szerettem volna veszélybe sodorni, mitöbb, az életem áldoztam volna érte.
Mégis én voltam a legnagyobb fenyegetés, ami itt, a sötét tófelszín mellett rá leselkedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. szeptember 30. 11:58 | Link

Osztrovszky Katherine
Erdély, Gyilkos tó
Szeptember 20. éjjel


Katherine lépteinek finom hangjára egy törékeny pillanatig még az ütő is megáll benne; szíve kihagy egy dobbanást, majd felfokozva, sebesen kezdi verni mellét. Belepislog a tóra telepedő sötétségbe, s lélegzetvisszafojtva várja közeledő kedvesét. A bent tartott levegőt csak akkor engedi ki, mikor a vékony, hófehér karok átfogják derekát, és az úgy vágyott hang megszólítja. Felsóhajt. Ujjai ráfonódnak a még mindig menyasszonynak tűnő éjlény csuklóira, feje lebillen, s tekintete az újasszony ujjait figyeli.
A kérdésre elmosolyodik, ajkai mögül előbukkannak túlságosan is emberi szemfogai. Fejét csendesen megingatja, majd óvatos mozdulatokkal, egészen lassan megfordul, hogy végre őket fürkésző tekintetek nélkül nézhessen szembe feleségével. Tekintete belefúródik az őt néző kék szempárba, jobbja Katherine arcához emelkedik. Kissé megdöntött fejjel simít végig a hűvös arcon, hüvelykujjával érintve a vastag ajkak szélét.
A nyugalom, amit a hegyek és a közeli tó áraszt magából, már nagyon hiányzott a férfinak. Noha még soha nem járt Erdélyben, mellkasát átjárja az otthon kellemes, anyai érzete.
Fejét lehajtva a hófehér, gyönyörű ruhát nézi, s egy lágy, már-már félő mozdulattal hozzá is ér az anyaghoz. Úgy áll a nő előtt, akár egy kezdő fiatalember, vagy mint egy kisfiú, aki bár mindennél jobban vágyik a kezében tartott játékra, nem tudja mit tegyen vele. Ujjai fel-le szánkáznak a ruhán, míg végül, nagy sokára meg nem állapodnak deréktájékon. Aztán a megfontoltságát egyre inkább elveszítő tekintet visszatalál az óceánszínekhez, és úgy tűnik, lassan az oly régóta kikívánkozó gondolatok is feltörnek a férfi torkán.
- Azon gondolkodtam, hogy... - lepillant a menyasszonyi ruha mellrészére, láthatóan keresi a megfelelő szavakat. - ...itt vagyunk a semmi közepén. Senkit nem tudnék bántani. Ha... egyek lennénk.
Nem jellemző rá, hogy ne találja meg rögvest azokat a kifejezéseket, melyekre az adott pillanatban szüksége van. Mindig tudja mit mondjon, tudja, hogy kivel hogyan kell beszélnie, ha célt akar érni. Most viszont a vágyak keverednek a józan ésszel, a szíve a fejével tipródik.
- Befejezhetnénk, amit elkezdtünk - mondja tekintetét visszavezetve Katherine szemeihez. Számára nem is kérdés, hogy a lánykérés, az esküvő csak az élet kezdete volt. Számára egyértelmű, hogy ez befejezésért kiált. Jobbja a kedves keze után nyúl, először finoman ér hozzá, később erősebben szorítja meg. Szürke fényeiben biztosság, érzelmeiben örök érvényű bizonyosság ül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. szeptember 30. 12:26 | Link

Konstantin
Erdély, Gyilkos-tó


Egy röpke pillanatig fogva tartottam a tekintetét. Addig a pillanatig, amíg meg nem értettem, mit is vár tőlem pontosan. Természetesen azonnal a helyére kattant minden, mindössze időre volt szükségem, hogy feldolgozzam a kérést –márpedig abból nekem tényleg rengeteg volt; időből.
Időből, ami csak és kizárólag az enyém volt. Eddig élveztem, most pedig rájöttem, hogy van mellettem valaki, akivel minden pillanatát szeretném megosztani. De én nem magam választottam ezt, és ha tehettem volna, visszacsinálom az egészet. Bár tizenéves fejjel nem gondoltam volna, most azonban, hogy itt állok azzal a férfivel szemben, akit annyira szeretek, már teljesen más nézőpontból figyeltem az életemet. Családot akartam, igazi családot, de tudtam, hogy ez már sohasem történhet meg. És ez borzalmasan fájt.
Elpillogtam a fodrozódó tó irányába, hagytam, hogy a hűvös szél végigfusson rajtam és észhez térítsen, mielőtt ismét a férjemre néztem volna. Istenem, férjnél vagyok… ennél hihetetlenebb dolog be sem furakodhatott volna a gondolataim közé.
-Mondd, hogy nem arról beszélsz, amire gondolok! –kértem és akaratlanul is hátráltam egy lépést.
Az életemet nem így terveztem felépíteni és mindenképpen meg akartam védeni Konstantint attól, hogy komolyabban belelásson ebbe a világba. A világba, ahol tulajdonképpen minden a vér körül forog. Bár szeretem őt és közel áll hozzám, mindent feladnék érte, mégsem voltam hajlandó közelebb engedni őt ehhez a Katherine-hez. A lányhoz… a vámpírhoz, aki csak a vérre tud gondolni, estétől reggelig, majd újra.
Mert ilyen voltam. Gyilkos. Egy vérszívó… egy hulla… bár valószínűleg a barátnőm ezt sokkal jobban meg tudta volna fogalmazni; és sokkal nyersebben is.
-Mit vársz tőlem? –susogtam ujjaimat az övébe fonva, már-már értetlenkedve fúrva íriszeimet az övébe.
Utoljára módosította:Osztrovszky Katherine, 2015. szeptember 30. 12:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. szeptember 30. 12:49 | Link

Osztrovszky Katherine
Erdély, Gyilkos tó
Szeptember 20. éjjel


Olybá tűnik, hogy fésületlen szavai megrémítik az előtte az élet legtisztább színében, makulátlan fehérben álló nőt. Pedig komolyan beszél. Fejét oldalra dönti, keze a hátráló nő után nyúl. Még mindig fogja ujjait, nem engedi, hogy bizonyos távolságon kívül kerüljön. Miért is engedné? Már hozzá tartozik, nem mehet el.
- Miért, a te fejedben még soha nem fordult meg a gondolat? - kérdezi halkan, hangja mégis sokkal erélyesebben szól, mint eddig. Nem vádló, de ha felesége nemleges választ ad, minden bizonnyal összeszorul majd szíve. Neki ugyanis egy ideje csak ezen jár az agya, kattog, lehetőségeket vesz sorra, kiutat keres saját édes kis, virágkoszorúkkal kirakott poklukból. Pillantása talán fenyegető, mozdulatai határozottabbak. Követi a nőt, utána lép, és vállánál fogja meg, hogy eszébe se jusson tovább távolodni.
Most, mint férj, mint férfi újra érezteti a feleségével, a nővel szembeni fölényességét, és egy pillanatra még magának sem engedi meg, hogy beférkőzhessen elméjébe a tudat: Katherine mérhetetlenül erősebb nála, és ez csak egyetlen esetben változhat.
Szüksége van arra, hogy ha csak néhány percig, vagy egy-egy órán át, de érezze, hogy döntésének súlya, annak ereje van, hogy a szeretett nő felett áll, hogy lehet önző, lehet erőszakos, akaratos, döntésképes. Éreznie kell, hogy Katherine számára ő jelenti a férfit, és mint férj, valóban ereje van. Ha megvédeni nem is tudja, valamicske még neki is jutott.
- Csak beszélgetni szeretnék - feleli némi angol akcentussal, ami esetében csak a legritkább esetben bújik elő. Tagadhatatlanul ideges, feszült, szíve hevesebben ver, mint első együttlétük során. - Ne mondd, hogy így akartad. Hogy ezzel, így legyen vége.
Korántsem a kapcsolatuk befejezéséről beszél, sokkal inkább a kezdetről, ami náluk furcsa ellentétekbe bocsátkozik. Egy szabad élet vége, egy kötöttségektől hangos kezdete, benne ez mégis fordítva él; neki most kezdődik a szabadság, és az eddigi volt mindennél kötöttebb. Házasságuk célt adott, valamit, ami egy más, új és igen, ismeretlen élet kapuit nyithatja meg. Szavait elkövetkezendő halálára érti, hogy míg felesége üde marad és mindig gyönyörű, ő szépen lassan elrothad mellette. Belesüllyed az öregségbe, és ezzel, így lesz vége.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2015. szeptember 30. 12:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. szeptember 30. 13:02 | Link

Konstantin
Erdély, Gyilkos tó


-Persze, hogy megfordult! –sarokba szorítva éreztem magamat, ezért a kelleténél valamivel hangosabban szakadt ki belőlem a kissé dühös kijelentés. -Te is tudod, hogy nem akarlak elveszíteni, de ezt nem vagyok hajlandó megtenni. Még érted sem.
Azt kívántam, bár érezné a vérszomjat –csak egy röpke pillanatra- és akkor megértené, mit is kíván tőlem. Egy olyan életet akart kicsikarni, amit még a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánnék –és nem csak azért, mert akkor sohasem szabadulhatnék meg tőlük. Ez nem élet volt, ahogyan azt Lyra is jó párszor a szememre vetette. Most, hogy itt álltunk, csak egy dologra tudtam gondolni, a barátaim is halottnak láttak. Miért akarnám, hogy a férfi, akit szeretek, ugyanígy szenvedjen?
Mert ez erről szólt. A végtelen szenvedésről, a tudatról, hogy sohasem jön el a megváltás és a tényről, hogy mindenkit elveszítek, aki valaha fontos volt nekem. Az anyámat, az édesapámat, a bátyáimat, a legjobb barátaimat… mindenkit, aki csak egy kicsit is kedves volt nekem.
Megtorpantam, ahogy a férfi elkapta a vállaimat, annak ellenére, hogy tudta: gyűlölöm, amikor megpróbálnak irányítani. Bár ő volt a férjem, az egyetlen személy, akire kicsit is hallgattam, és akiben kicsit is megbíztam, most mégis úgy éreztem, hogy erőszakosabban lépett fel velem szembe, mint az feltétlenül szükséges lett volna.
-Ez még semminek sem a vége. –vágtam közbe gyorsan. -És nem, nem beszélgetni akarsz. Te már pontosan tudod, hogy mit is vársz tőlem. Gondold át, kérlek! Fogalmad sincsen róla, mivel jár ez a… lét. Én tudom és gyűlölöm!
Észérvek.
Bíztam, benne, hogy ezekkel talán meggyőzhetem őt.
Nem menekültem tovább, de nem is próbáltam meg úgy tenni, mintha tetszett volna a helyzet. Keretek közé szorított a szó minden értelmében. Elvárta tőlem, hogy megtegyem ezt a dolgot, amit soha, senkinek sem szabadott volna. Vele akartam lenni, mindig, de nem így.
-Ne szoríts ennyire. -tettem még hozzá egészen halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. szeptember 30. 16:54 | Link

Osztrovszky Katherine
Erdély, Gyilkos tó
Szeptember 20. éjjel


Még érte sem. Önmaga visszafogására, fújtatva pislog néhányat, tekintetét nyomban elválasztja felesége vágyébresztő szempárjától. Feszültsége egyre nagyobb testet ölt, az már nemcsak mellkasát nyomja, de torkába is beköltözött; hatalmas, maró gombócként csitítja el őt, hogy ha akarna, se tudjon megszólalni. Mert semmi értelme, tudja jól.
Alig egy napja még szerelméről vallott a rokonok, közeli barátok és a fogadott anyakönyvvezető előtt, szavakba öntötte a lehetetlent, és miután Katherine, ő is igennel felelt. A jóra, a rosszra, az egészségre, a betegségre, a békére, a harcokra, boldogságra és szomorúságra. Ígéretet tett hűségről, kitartásról, elfogadásról. Megértésről.
Elfordított arcán a vonások haragban tobzódnak, bordái alatt fékezhetetlen indulatot érez, holott pontosan tudja, hogy ennek a hétnek nem erről kellene szólnia. Nem ronthatja ezt el, főleg nem a rajta elhatalmasodó önzőséggel. Hiába lebeg előtte saját vagy egy szem gyermeke élete, úgy tűnik, ezekben a pillanatokban könnyedén eldobná mindkettőt. Többé nem fontos munka, sem a minisztérium, mert míg nekik él, a drága percek telnek, és még azelőtt elfogynak, hogy elég időt tölthetett volna nejével. Hogyan is választhatna a normális és a vágyott élet között?
- Azt kéred tőlem, hogy ennyivel, ilyen egyszerűen fogadjam el esendőségemet?! - kiabál, érdes-mély hangja betölti az éjszakát. Nem néz Katherine-re, talán nem is bírná elviselni menyasszonyi ruhába bújt, kontyos kedvesének törékeny látványát. Ennek nem így kellett volna történnie. Szeretkezniük kellene, nem vitatkozni. Sajnos még maga előtt sem tagadhatja le, hogy az ő hibája. Ő kezdte, és egyelőre nem is akarja abbahagyni. Változni akar, változást, lehetőséget, szerelmet, örökkévalóságot. Katherine-t akarja, és ezért még nászútjuk első hűvös éjszakáját is képes feláldozni. Elengedi a nő vállait, arrébb, a ház irányába lép, és néhány pillanatnyi csend után félig-meddig visszafordul. - Tíz év. Tizenöt. Negyvenöt éves leszek. Akkor már késő lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. október 1. 09:16 | Link

Konstantin
Erdély, Gyilkos tó


Értetlenül álltam csak a férfi előtt, akit pár órája fogadtam férjemül és nem tudtam biztosan eldönteni, hogy én őrültem meg, vagy ő áll hozzá nagyon rosszul a helyzethez. Persze, az én fejemben is megfordult a gondolat, elvégre szeretem és nem akarom elveszíteni, de eszembe sem jutott volna közvetlenül az esküvő után, épp a nászutunkon felvetni a témát. Ennek nem így kellett volna történnie. Így nem helyes.
Csak néztem Konstantinra és szerettem volna tudni, pontosan mi játszódik le benne, azon kívül, hogy kimondhatatlanul dühös és tele van gyűlölettel. Irántam. Mit mondhatnék? Mit tehetnék? Miért kellett ennek most így történnie? Sohasem beszélt erről, miért éppen most kellett mindent tönkretennie?
Az eltelt idők alatt –mióta azzá váltam, ami vagyok- rengetegszer kaptam pofont. Rengetegen hagytak el és rengetegen próbáltak megölni. Egy ilyen kis apróság, mint hogy a szeretett személy nekem áll és magasról tesz arra, hogy éppen nászúton vagyunk, aminek kettőnkről kellene szólnia, már nem tudott padlóra küldeni –nem a francokat. Igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, de úgy tűnt, ez reménytelen vállalkozás. Sohasem viseltem jól, ha üvöltenek velem, most mégis teljesen higgadt tudtam maradni… nem kis munka árán.
-Azt kérem, hogy gondolkozz reálisan! –vágtam közbe hidegen. –Van egy lányod, egy munkád és egy életed. Mindezt eldobnád? Miért ilyenek az emberek? Miért akartok mindig többet és többet még akkor is, ha tudjátok, hogy ostobaság? –nem emeltem fel a hangomat, csak megforgattam a szemeimet.
Tessék, itt álltunk most. Újdonsült férjem távolodott tőlem néhány lépést, mintha legalábbis én lennék a gonosz boszorkány, aki nem engedi, hogy azt tehessen, amit akar. Mintha én akarnám őt visszafogni, mikor legszívesebben ráüvöltöttem volna, hogy „Helló! Öngyilkosságot akarsz elkövetni. Tedd meg, de én nem asszisztálok hozzá. Soha senkit nem változtattam át azelőtt. Vigyáztam, óvatos voltam, mert nem akartam, hogy a lelkemen száradjon valakinek a szenvedése.
-Késő? –nevettem fel cinikusan. -Akkor lesz késő, ha gondolkodás nélkül megteszem, amit kérsz. Menj, keress valakit, aki hajlandó rá, de kíváncsi leszek, mit szól a lányod édesanyja és mit gondol majd az apád. Nyilván mindannyian rám fogják. Engem támadnak majd, te csak áldozat leszel.
A víz a hülye, mert a kacsa nem tud úszni…  hát persze.
Utoljára módosította:Osztrovszky Katherine, 2015. október 1. 09:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. október 1. 10:22 | Link

Osztrovszky Katherine
Erdély, Gyilkos tó
Szeptember 20. éjjel


Csak azt teszi. Minduntalan ingázik a realitás talaja és saját, elérhetetlennek tűnő magaslatokban figyelő vágyai között. Pillantását feleségére emeli, akinek dühéről egyedül jéghideggé hűlő hangja árulkodik. Fleur említésére összerándul a gyomra, a kérdésekre nemcsak, hogy nem tud, nem is akar válaszolni.
- Valaha te is ugyanolyan ember voltál, mint én - szűri a fogai között, remélve, hogy Katherine megérti a szavak mögött rejtőző érzéseket. Hogy észreveszi a férfi emberi mivoltjából eredendő esendőségét, erős érzelmi kötelékeit és azt az ostobaságot, amivel múltját egy tollvonással végezné ki. Tekintetét az őket ölelő sötétségbe vezeti, és a ház irányába sétál. Mozdulatai tétovák, minden rezdülésében benne van a vágy, hogy visszaforduljon és elfelejtve ezt a néhány percet, onnan folytassák az éjszakát, ahol abbahagyták: az Igen után.
- Keressek mást? - felvont szemöldökei alatt vonásai is megkeményednek, arcán értetlen, gunyoros grimasz jelenik meg. - Ha nem téged szeretnélek, soha még csak meg sem fordult volna a fejemben ez a marhaság.
Rohadt jó. Elneveti magát, de hangjából hiányzik az őszinte öröm, az a boldogság, amivel máskor nevetni szokott, ha Katherine közelében van. Gyorsan szedi a levegőt, igyekszik elengedni a testében áramló feszültséget. Bántja, hogy úgy látszik, csak őt foglalkoztatja ilyen mélységekben a kettejük közt tátongó szakadék. Tesz még néhány lépést a tölgyfa bejárat felé, gondolataiban tisztán hallja, újra meg újra visszaismétli felesége szavait, cinikus nevetését.
- Senki nem gondol áldozatnak. Bőven kinőttünk már a kamaszkorból - mondja még, háttal a tóparton álló nőnek. - A lányom is felfog nőni, és ha pár év múlva úgy dönt, hogy legyek bármilyen, ő akkor is látni akar, hidd el, végső esetben megoldja úgy, hogy az anyja ne tudjon róla. De erről szó sincs. Igazad van.
Célestine-t akkor sem hagyhatná ki döntéséből, ha akarná, de sokkal jobban tiszteli őt annál, mintsem kész tényekkel állítson elé. Felelősséggel tartozik irántuk, mint ahogy munkája és a körülötte élők iránt is. Száját összeszorítja a felismerés, hogy feleségének igaza van. Bár a hely alkalmas, az idő nem.
- Sajnálom, hogy elrontottam az első estét - nyakkendőjével babrálva fordul vissza, dühös tekintete úgy változik egyre bűnbánóbbá, ahogy végigvezeti azt a hófehér ruhán. - Majd helyrehozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. október 1. 10:38 | Link

Konstantin
Erdély, Gyilkos tó


-Voltam. –ismételtem utána, jelezvén, hogy rátapintott a lényegre.
Nem akartam ezt tovább folytatni, nem akartam veszekedni és nem akartam vérre menő csatát vívni, hogy megtudjuk, melyikünk is az erősebb. Komolyan mondom, értelmetlen volt ez a kakaskodás. Ő a férfi, én a nő és ezen az sem változtat, hogy vámpír vagyok. Szerettem őt és tiszteltem, mégis valamiért úgy érezte, azzá kell válnia, ami én vagyok, ha bármit is el akar érni a szemembe. Mintha legalábbis éreztettem volna vele, hogy semmit sem ér azért, mert csak egy egyszerű ember, nem pedig egy vérszívó szörnyeteg, egy gyilkos.
Sebzetten néztem csak rá, amikor a fejemhez vágta, hogy tulajdonképpen az én hibám az egész. Én voltam a szörnyeteg, aki azzá tette, ami most. Az én hibám, hogy itt áll és olyasmiért könyörög, amit ő maga nem is akar igazán. Csak miattam. Mert nem akar elveszíteni.
-Persze, az én hibám! –megemeltem a hangomat, bármennyire is harcoltam ellene. –Mert én akartam vámpír lenni, én akartam örökké élni és én akartam, hogy mindenki meghaljon körülöttem, mert önző vagyok!
A szél belekapott a ruhámba és hátrálnom kellett egy lépést, nehogy valami ostobaságot műveljek. Feldühített, ha pedig most a vámpír fejével gondolkozom, ha dacolok, akkor nyilvánvalóan úgy is cselekedtem volna, ahogy az egy vérszívótól, egy hullától elvárható. Azelőtt haraptam volna, hogy bármi mást kérdezek.
Szerettem volna reális magyarázatot adni, szerettem volna, ha megérti, hogy az amit kitalált, az amit tőlem vár, őrültség. Neki van egy jól felépített élete és hajlandó lett volna mindent eldobni magától csak azért, mert mellettem akar maradni. Ez így nincsen rendben.
Felhúztam magam. És tudtam, hogy őszintén meg kell neki mutatnom, mire is vagyok képes.
Egyetlen pillanat alatt álltam ott előtte, mint egy őrült, halott menyasszony és megvillantottam a szemfogaimat. Közelebb hajoltam a nyakához és tekintetem nem eresztette az övét.
-Sohasem láttad még, ki is vagyok igazából. Angliában talán kaptál egy darabkát, de ott kimerült voltam. –fogaim súrolták a bőrét, de mielőtt bármit is tettem volna egy óvatos csókot leheltem rá és ismét eltávolodtam tőle.
Lecsüccsentem a földre, egyáltalán nem érdekelt, hogy csupa mocsok lesz a fehér ruhám és csak a fodrozódó vízfelszínt bámultam. Nem érdekelt, mit mondott. Visszafojtottam a lélegzetemet, mielőtt valami ostobaságot csinálok és nem fordultam felé, amikor megígérte, hogy rendbe fogja hozni a dolgokat. Megrántottam a vállamat, de más jelét nem adtam, hogy hallottam volna, amit mondott.
Utoljára módosította:Osztrovszky Katherine, 2015. október 1. 10:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 1. 15:44 | Link

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Ahogy idősebb lesz az ember (és mondjuk elér addig, hogy lesz némi elkölthető pénze), úgy támadnak egyre nagyobb igényei az élet krémje felé - ilyen lehet a kényelmes szállás és a minőségi ital. Emellett sokszor a munka menete, a várakozó partnerek is arra ösztönzik őt is, hogy az utazásait némiképp jobban megtervezze, ami nem elhanyagolható módon azzal jár, hogy kevesebbszer kell sürgető levelekre válaszolnia - néhány éve, mikor tökéletes volt számára egy koszos szobába lefektetett poros matrac, feltéve, ha csak 12 sarlót kértek el érte és a bár is közel volt, általában fogalma se volt róla, mikor törnek rá, vagy mikor végez a munkával. Ehhez képest most egy felső-középkategóriás szobája van egy szállodában, kulcsa és portása - a bár kicsit messzebb került, mint járulékos veszteség, de legalább útbaesik a bejárat és a szoba között.
Jelenleg Barntaple egyik ősrégi, mágusoktól nyüzsgő szeles utcáján halad összegombolt utazótalárral, mélyen zsebre dugott bal keze egy becsomagolt, tenyérnyi kis tárgyra simul, miközben új kipróbálandó éttermen tűnődik. Nemrég távozott egy rendkívül büszke és rendkívül gazdag nőtől, aki a beszélgetés végén szívélyesen a testvéréhez irányította Annát - mindez csak annyit jelent, hogy tovább kell maradnia, akkor azonban semmiképp nem ehet a tegnapi helyen, mely először is épp elég rossz volt. Egyszóval, ami mindig; munka. Már maga a gondolat is kellemes mosolyt csal kellemetlen arcára, hát még ha azokra a lehetőségekre gondol, amiket általa ér el - ilyen például a tegnapi izgalmas Montrose Magpies meccs, vagy a saját ajándéka önmagának, ott a zsebében.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. október 1. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 1. 19:56 | Link


Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Yarista éhes. Mostanában elég jó az étvágya, amin maga is meglepődik. Ennek ellenére csak nagyon ritkán engedi meg magának, hogy túl zsírosat, túl fűszereset, vagy túl magyarosat egyen. Ezek az angol népek nem tudják, hogy hogyan kell főzni. Még szerencse, hogy Catherina tudja, és általában egészséges, de hazai ízekkel szolgál, ha épen ő főz. A tegnapi meccs éppen, hogy elment a Katapultok ellen, majdnem nyertek cikesz nélkül. Már csak három gól hiányzott, de az megmaradt és Nightangle elkapta a kis aranyost. Yarista mégsem panaszkodhat, mert beakasztott tizenhármat és adott 6 gólpasszt is, egészen jó formában játszott, az idényben talán a legjobban. Igaz, egyszer majdnem teljesen kiállították, de szerencsére megúszta az esetet, talán már a neve miatt, talán mert jóindulatú volt a sporttárs. A végeredmény viszont akkor is 360-340 lett a Catapults-nak, így nem boldog a kviddicses. Viszont túl kell lépni ezeken, és mi más, mint egy jó kis ebéd segíthetne ezen. A csapat már kimenőt kapott, Yarista pedig maradni akart, de egyedül volt ezzel. Csak a kis sárkánya, Roli maradt vele, most is a hátán kuporg, sokakat megdöbbentve ezzel. Még mindig nem fejlődött ki teljesen, de egy fél méter hosszúra már megnőtt, amióta megkapta őt Yarista. Az étterembe már tegnap foglalt egy kétszemélyes asztalt, plusz egy sárkányfészket, amit némi hümmögés és felár után meg is kapott. Bár úgy volt, hogy Catherina ma ráér, mégis lemondta az ebédet a saját ügyeire hivatkozva, amit a fiú eléggé sajnált. Most már az étlapot böngészi, amikor a kis sárkány megbökdösi a kezét, majd mikor elhúzza azt, tovább folytatja a kis hüllő a bökdösést.
- Na, mi van már? – kérdezi és körül is néz. Kint, mintha egy régi ismerőst látna bekukkantani, és gyorsan meg is bizonyosodik, hogy ő lehet az. Nem akarja elszalasztani a lehetőséget, ritkán találkozik már Bagolykövesekkel, ha a tavalyi évet nem számítjuk. Akkor sem szaladt bele túl sok ismerősbe, tegyük hozzá.
Felpattan hát és kirohan a lány elé, mielőtt az megléphetne.
- Anna! Anna! Szia! – siet elé integetve, nem nagyon zavartatja magát, hogy figyelik többen is. Hozzá van szokva ahhoz, hogy nézik, már nem jön zavarba.
- Gyere, van egy helyem – lép oda, és megpróbálja megölelni a lányt, ha az engedi.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2015. október 1. 21:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 1. 21:42 | Link

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Természetesen megtorpan, mikor valaki váratlanul a keresztnevét kezdi el kiáltozni - ráadásul magyarul, amihez errefelé még inkább kevésbé számít az ember - ám nem kell sokáig keresnie az ismerős hang forrását és a pálcája fogásán is nyugodtan lazíthat, felbukkan ugyanis előtte egy régi iskolatársa, Yarista. Jobban meg lenne lepve, ha tegnap nem az Exmoor-ban látta volna hajtani, de így is van min meghökkenni, mikor a srác, hátán egy méretes törpesárkánnyal ölelésért hajol felé - ösztönösen hátrébb lép eggyel, sokkal inkább a szándékot, mintsem az állatot igyekezve kikerülni. Yarista ezek szerint tényleg nem sokat változott, ez a hirtelen közjáték hamar iskolás hangulatot ébreszt Annában.
- Szervusz. - Az előbbi tartózkodó mozdulata ellenére egész szívélyesen mosolyodik el, miközben kinyújtja felé a kezét. Az ajánlatra csak némán bólint egyet, majd követi Yaristát a közeli étteremben lévő asztalához - csak akkor szólal meg újra, miután gyorsan választott magának valami nagy, laktató és semmiképp nem az angol gasztronómia által kreált ételt - ízes marhahúst, valami körettel. Aperitifnek két whiskyt maguknak.
- Kint voltam tegnap, jó voltál. - Mondja, miután kényelmesen hátradőlt a székében és áldozott még egy elismerő pillantást a sárkány felé. Ez a "jó voltál" bizony valahol egyenértékű lehet azzal, hogy "hihetetlenül nagyszerű voltál," de Yarista biztosan nem lepődik meg Anna szóhasználatán, hiszen már akkor se dicsérte túl, mikor -meglepő, hogy létezett időszak- Yar még kezdőbb játékosnak számított nála és a csapatkapitányaként tekintett Annára. Az emlék - az iskola emléke - újra egy furcsa kis mosolyra ösztönzi a nőt, úgy tűnik, meglepő gyorsasággal lett feldobott hangulata. Yaristával ellentétben, aki csak egészségesebbé és férfiasabá vált az elmúlt évek alatt, Anna életmódja, a természete már kiült az arcára - semlegessé vált vonások, érett, olykor gúnyosnak ható, komoly tekintet, a bőre is idősebbnek mutatja valós koránál. Határozottan karakán, érdekes, de nem kifejezetten egy kedves ember arcát viseli - ezt most némileg azért barátságosan oldja a közelgő ebéd és a régen látott kellemes ismerős jelenléte. Nem sok embertől lesz jókedve.
- Nightangle csak a vakszerencsének köszönheti a labdát.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. október 1. 21:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 2. 07:44 | Link


Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Az ölelését nem vette jól a lány, tehát nem fordult ki a világ a helyéből. Anna mindig is tartózkodó volt mindenkivel szemben, csókolózni is csak akkor látta, amikor ő volt a lány ajkain. Elnézést kérő fejjel, de még mindig mosolyogva fogadja el a kezet, és határozottan megrázza, érezni lehet, hogy a tisztelet és a viszontlátás öröme egymásba fonódva benne van. A mosolya viszont levakarhatatlan, nagyon régen látta a lányt, legutóbb két éve a gálameccsen, de az csak rövid idő volt, nem volt idő csevegni, mert Yaristának sietnie kellett.
Bekíséri Annát az asztalukhoz és még ki is húzza a széket neki, mindig is udvarias volt és ezt a szokását nem hagyta el, próbál varázsló maradni és nem tekint sztárként magára. Nem is hiszi, hogy az, bármennyit is cikkezzenek róla, ő példakép szeretne lenni, nem sztár. Hogy ezt ki és hogyan mossa össze, az már neki nem számít. A rég nem látott iskolatárs azonnal rendel valamit, és ő is így tesz. Egy jó nagy félig átsütött húst kér zöldségkörettel, némi ásványvízzel és narancslével. Anna azonban rendel rendes italt is, amit kénytelen lesz visszautasítani.
- Ne haragudj, biztos elfelejtetted. De továbbra sem ihatok, hacsak nem akarod, hogy cikkezzenek rólam – vidul fel, mert emlékszik még az első győzelmi bulijukra, ahol Yarista csak szurkolóként volt jelen. Valaki megbolondította az italát ő pedig berepült seprűvel a buliba, amíg meg nem állította a fal. Reméli, hogy ezzel nem bántja meg a másikat, de rögtön át is térnek a meccsre. Anna kint volt, és ez hihetetlenül jól esik neki, ennek megkoronázásaként még dicséretet is kap. Annától, bizony!
- Ó, mert nem volt egy jó terelőjük, mint te és volt némi szerencsém is. De tényleg egészen jól ment, köszi szépen – várják az ételt, és ő addig visszagondol az iskolás éveikre. Anna nagyon szuper terelő volt, nem beszélve a gyilkos edzéseiről, amit csapatkapitányként tartott. Persze azóta nyilvánvaló, hogy találkozott már keményebb dolgokkal is, de akkoriban szerinte a többi csapat fele kiszóródott volna az edzéseken. Szép évek voltak azok.
- Igen, mondhatni. Biztos a szél – kuncog fel halkan. – Ha még van tíz perc talán nyerünk – vonja meg a vállát, ezzel nehéz lenne vitatkozni. Közben óvatosan felméri Annát, már nem abban a pofátlan stílusban, mint ahogy régebben mustrálta a csajokat. Tényleg odafigyel, hogy ne legyen feltűnő, és mindig csak egy apró kitekintést tesz egy-egy részletre Anna látható testrészein. ~ Hát nem is tudom, nem lett csúnyább, de határozottan veszélyes és vonzó a keveréke. Vagy valami ilyesmi. ~ Tűnődik egy kissé, amikor Roli lepattan a hátáról és a „fészekbe” ugrik.
- Jaj, el is felejtettem. Emlékszel még rá? Ő Roli – bár, hogy elfelejteni egy ekkora állatot, hogyan lehet, ha valaki nyakán van, az már egy más kérdés. Ő már megszokta, hogy a minisárkány rajta lóg, aki most fúj egy kis tüzet a fiúra, amikor meghallja, hogy mit mondd.
- Jól van, ne haragudj, csak nagyon megörültem Annának. Dupla adagot kapsz, jó? – a sárkány, mintha bólintana, és kissé sértődötten fordítja el a fejét, és a lányon állapodik meg. Kicsit bámulja, majd felé is fúj egy apró lángocskát, aztán összegömbölyödik és lehunyja a szemeit.
- Mindent hall ám – vigyorog Annára a fiú, közben meghozzák az ételeket, Yarista pedig rendel még egy húst a sárkánynak.
- Na, és veled mi van? Férj, gyerekek? – zárja össze az ajkait, de nem sokáig tudja. Nem tudja elképzelni, hogy a lánynak legyen férje, csak ha valami mazochista. – Csak vicceltem ám, prosit! – emeli fel a narancslét. – A régi barátokra – üti hozzá a másikéhoz a poharát, ha az felemelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 2. 12:59 | Link

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Furcsállva vonja fel a szemöldökét, mikor Yarista elutasítja az aperitifet, de egy lusta intéssel jelzi a rendelést felvevő pincérnek, hogy mégiscsak egyet kér. Való igaz...
- Azt hittem ebből kinőttél. - Mondja szinte dorgálva, mint aki abszolút helytelennek tartja ezt a viselkedést, ám hangjában ott bujkál a régi emlék jókedve is - azóta se találkozott olyan emberrel, aki ennyire tökéletesen alkalmatlan az italra. Yarista nem érezné magát túl jól Anna társaságaiban - nyilván erre szükség sincs. Alapvetően nehéz elérni azt, hogy Anna bárkire is elismeréssel, vagy ne adj' isten őszinte tisztelettel tekintsen, de a közhiedelemmel ellentétben ez sem lehetetlen - a kviddics, mint a sport és a -mindig, mindennél fontosabb- mágia egyesítése, már önmagában előkelő szerepet tölt be az értékrendszerében, arról nem is beszélve, hogy ebben érte az első sikereit, mikor bekerült ebbe a világa, így tekinthetjük úgy, hogy Yar ráhibázott a jó pontokra. Nagy valószínűséggel, nem ismerve egészen pontosan a nő álláspontját, ő ebből annyit érzékel, hogy Anna egy leheletnyivel könnyedebb modort enged meg magának vele, mint másokkal és - hogy például szolgáljon - leül vele ebédelni ahelyett, hogy tartózkodóan továbbmenne, mint akinek nincs semmi érdeke egy ebédből.
- Egyetértek, könnyen ki tudjátok majd használni a gyenge hajtósorukat, a terelők pedig ráérnek - most is ráértek volna - csak a fogóra összpontosítani. Nem elég, ha csak a fogó erős a csapatban. - Közli egyszerűen, áldozva néhány felesleges szót arra, amit egészen biztos, hogy Yaristáék is megbeszéltek már közvetlenül a meccs után egymással és az edzőjükkel. Sokat ér a 150 pont, de megfelelő stratégiával minden megoldható - nem dísznek van a többi 6 játékos.
Az eszmefuttatást végül a sárkány szakítja félbe, aki teljesen jogosan talán kezdi megunni a hosszú évek óta töretlenül kitartó kviddicstémát s némi figyelmet követel gazdájától.
- Nehéz lenne elfelejteni. - Biccent, már nem is a fiatalember, hanem a morgó sárkányt nézve, aki gyanakodva méregetve őt még egy kis tűzcsóvát is megenged magának. Elbűvölő állat, a segítségével talán az angol ételek is rendesen átsülnének.
- Prosit! - A pincér gyakorlottan kikerülve az állat útjából tálalja nekik az ebédet és kinek-kinek az italát; a narancslét, amivel még koccintani is olyan, mintha egy kisgyerekkel tenné, és a kicsiny whiskyt, ami remélhetőleg segíteni fog, hogy még ennél is nagyobb farkasétvággyal vesse rá magát a marhasültre.
Nem ismétli el Yarista szavait, de szolidan megmoccantja a fejét és emeli a poharát, amit egyesek az egyetértés jeleként is értelmezhetnek, majd koccintás után gyorsan lehajtja az italt. Az ezt követő kellemes mmm és egy kis szájnyalás arra utal, tényleg kár lett volna kihagyni a finom italt - ahogy ezután néz a tányérjára, az már-már indiszkrét.
- Férj, gyerekek, természetesen. - Ismétli semleges hangon rá se nézve a fiúra. Hasonló állítás, mintha azt kérdezné Yaristától, mikor tervezi abbahagyni a játékot, hogy végre-valahára nekikezdjen a világváltó kviddicsellenes projektjének. "Égessük el az összes istentelen seprűt, égessük el az összes bálványimádó játékost!"  
- Velem minden a lehető legnagyobb rendben. Jól alakulnak a dolgaim. - Mondja végül a pohár víz után nyúlva, miután hosszasan ízlelgette az első finom falatokat. Természetesen esze ágában sincs őszintén tájékoztatni Yaristát a mindennapjairól.
- Ellenben te ritkán szoktál egyedül járni.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. október 2. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 4. 13:16 | Link


Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


- Szívesen kinőttem volna belőle, de ez egy betegség. Úgy tűnik, hogy még én sem vagyok tökéletes – szélesre húzódnak az ajkai, Anna kihozta belőle a régi emlékeket, ahol sosem volt gond az egójával. Nyilvánvaló, hogy csak viccel, de úgy tűnik a lány is változott egy keveset, mert nem erőlteti az ivást. Yarista pedig a Viko-s eset óta nem ivott alkoholt és nem is áll szándékában kikísérletezni, hogy jobban, bírja-e már. Pedig egészségesen él, nagyon erős a tűrőképessége, pengére vannak húzva az idegei. De az orvosok már megállapították, hogy ez nála nem gyógyítható, valamit kompenzál a természet. Ez ugyan őt nem vigasztalja, de az biztos, hogy józan életű marad.
A kviddicses életének ez jót tesz, és közben át is térnek a tegnapi meccsre. Anna természetesen jól látta a hibát, de hát ezért jó sport a kviddics. Még az is megdicsőülhet, akire senki sem számít, és az is lezuhanhat, aki a legjobb seprűmanőverező.
- Valahogy így, igen, jól látod – zárja le végül ő, pedig szívesen elemezgette volna még a többi játékost is. Továbbra is kiemelkedő csevegőtéma nála a kviddics, akármeddig el tudna róla beszélgetni. Roli jön be a képbe, és bemutatkozik, vagy csak köszönti a rég nem látott rellonost.
Elmosolyodik a válaszra, majd koccintanak. Tudja ő is, hogy hülyén néz ki ez az egész, a csapattal is ilyenkor hoznak neki olyan varázslatos dolgot, aminek az a neve, hogy kölyökpezsgő. A muglik mit ki nem találnak? Ugyanolyan, mint a pezsgő, de valami gyümölccsel van ízesítve és természetesen nem tartalmaz alkoholt. Így aztán Yarista is részt tud venni a koccintásnak, és már csak páran zrikálják ezzel a fiút, aki illedelmesen érti a poént. Persze aztán edzésen mindenki megkapja tőle a magáét egy-két könyökössel, vagy rosszul kiszámított szereléssel. koccintásukat csilingelő hang jelzi, közben megérkezik az étel is. Yarista majdnem a fél poharat kiüríti, mire annak finoman koppan az alja a szép terítőn.
Annára kerül a sor, Yarista finoman, viccel faggatni kezdi. Nem jön sok válasz, ebből bármit is gondolhat a fiú, de udvarias marad, és nem igazán akarja megkaristolni jobban Anna kemény védőburkát, amit a magánélete köré von. Yarista el tudja képzelni egyaránt híres bűnözőnek és nagylelkű, háttérben meghúzódó adakozónak is régi csapatkapitányát. Újra ő van porondon, nyilván mindig kényelmesebb csak hallgatni a másikat, mint válaszolni a nem tetsző kérdésekre, de egyébként Yarista továbbra is figyel Anna kimondatlan kéréseire.
- Catherina nem ért rá, valami melodimágiás dolog miatt. Pedig ma jó lett volna együtt kiruccanni valahova. Vagy csak nem akar a terhemre lenni, tudod, hogy milyen önmarcangoló típus. Neki is van hibája – fintorodik el, mert ez az egyetlen igazából, amit a felesége rovására fel tud írni. Habár magabiztosabbá vált, nagyon úgy látja a kviddicses, hogy ezt a tulajdonságát Kati nem tudta még mindig levetkőzni. Ami viszont még durvább dolog lehet a külső szemlélő számára, hogy Yarista hűséges, pedig naponta kísértik meg a szerencséjüket nála a nők. Mégis egyelőre nem adta be a derekát, mindig maga elé idézni, hogy neki bizony felesége van, és nem is akármilyen.
- Mára van egy kis pihenőnk, és a többiek hazamentek már. Nekem viszont hangulatos ez a városka, és gondoltam itt maradok, esetleg repülök pár kört Rolival – na igen, szeret sasként szárnyalni az égen. Mindenhogy szeret szárnyalni, ha jobban belegondolunk.
- Te már nem kviddicsezel semmilyen formában? Pedig nagyon jó voltál, azt hittem, hogy ha más nem amatőr szinten feltűnsz valahol. Meg úgy tűnt, hogy élvezted is – vágja fel a húsát, majd el is kezd végre enni. Eddig megvárta, hogy Anna elkezdje a sajátját.
- A többiekről tudsz valamit? Mondjuk tavaly játékvezető voltam az iskolában, de nem nagyon tudtam sokat ott lenni – fintorodik el, nem beszélve Madagaszkárról, ahol még Vikoval is összefutott. Tanár lett és hát kínos volt kissé a dolog, de felnőttként kezelték. Legalábbis úgy tűnt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 6. 21:32 | Link

Bálint ^^
Norvégia – Oslo – Varázsló-negyed

Végül is szépen sikerült beilleszkednem, de hiányoztak a magyarországi, bagolyköves barátaim: A Csapat, Bé, Gréti és Nyeste. Gondoltam rá, hogy a hétvégén haza kéne utazni, úgyhogy mihamarabb kaptam egy pergament, meg tintát, és nekiláttam körmölni, amint egy kényelmes, helyi kávézóban megtaláltam a megfelelő csendet és nyugalmat.
Eleinte nem is tudtam, kinek címezzem a levelet, pláne, hogy alig van, aki megértené kissé szegényes magyar tudásomat.

Kedves Bálint!
Tudom, talán lenni neked fura, ’ogy írok, de non mindenki érteni, milyen külföldinek lenni, és úgy magyarul beszélni. ’iányoztok, rémélem, ti lenni jól. Norvégia lenni szép hely, vannak már barátáim, de nem lenni olyan jók, mint ti. Úgy örülők á ’ázkupánák, grátulálok mindenkinek. Én üzenni többieknek: sok széréncsét kívánok áz új tánévhéz, találkozni mi júniusban, vizsgák élőtt. Rémélem, gyorsák lésznek á norvég postábáglyok, jó tánulást nektek, várom válászod:

Zsani


Dolgom végeztével kifizettem a sütit és a kávét, majd ellibbentem a legközelebbi mágushivatalba, hogy csekély összegért cserébe elszállíttassam a jószággal a levelet Bálintéknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 7. 19:13 | Link

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Yarista illedelmessé és óvatossá vált az évek során, ez pedig egy nagyon hasznos tulajdonsága - jól dönt, mikor nem faggatja tovább Annát és az egyszerűbb, kedélyesebb utat választja. Soha nem volt túl lényeges szempont a kapcsolatukban, hogy pontosan milyen környezetben él, miből jött, vagy miből él meg akár a jelenben is Anna, de nagy tarisznya galleont rakna rá a nő, hogy Yarista mindezt nem is akarná hallani.
- Néha igazán elbüszkélkedhetne a kviddicssztár férjével. - Jegyzi meg, reflektálva a férj-fiú-fiatalember fájdalmas fintorára, bár ebben az esetlen, hozzá kevésbé se illő mondatban több a baráti jóindulat (ami szintén nem illik a szájába) mint az egyéni meggyőződés. Nem szokta gyakorolni a különböző csevegés-típusokat és ha nem lenne teljesen emelkedett hangulatában, valószínűleg egyszerűen figyelmen kívül hagyta volna a személyes megjegyzést - nem az a fajta ismerős, akinek az emberek a magánéletükről beszélhetnének. Ő is érzi ezt, és a falat közben gúnyosan elmosolyodik magán.
- Élveztem, de már csak meccsekre járok. - Egyetértően bólint egyet és tűnődve felnéz a tányérjáról - komolyan soha nem gondolt bele, hogy akár kviddicses pályára is mehetne, túl erős volt a vonzalom az ereklyék, a történelem és a mágiahasználat pálcás formái iránt. A kviddicset őszintén kedvelte - remek kiegészítője volt az akrobatikának, ami azért mégiscsak mugli dolog, de hogy iskolán kívül is legyen értelme csinálni...ahhoz más természet kell.
- Amikor tudok, repülök, akár hosszabb túrákat is megteszek, de a kviddics szervezeti dolog, nem összeegyeztethető semmivel, amihez hozzáfogok. - Elég lenne megnézni a poros, személytelen bútorait, lakását, hogy megértsük, mit is jelent az állandó utazás. Nincs szoros kötelék, se kialakuló közösség, van helyette azonban rengeteg minden, amiért megérte ezt az utat választani - a folyton csak hízó bankszámláján kívül is. Soha egy percig nem bizonytalanodott el döntéseivel kapcsolatban, mert megbízik magában, ahogyan most is kiül arcára az elégedett mosoly.
- A kviddicscsapatra gondolsz? Évek óta nem beszéltem velük. - Tegye szívére a kezét, aki azt mondja, meglepte őt ez az információ és vallja be, hogy hazudik.
- Talán Davidről hallottam, hogy rendben van és még él. - Optimistábbak természetesen nem feltételezik, hogy a többiek, Leo, Ráhel, Elisabeth esetleg ezeket nem teszik, de Anna esetében ez egyszerű naivitás lenne. Való igaz, még azokról se tudna friss információkat mondani, akikkel a kviddicsedzéseken kívül is rendszeresen tartotta a kapcsolatot - Seren furcsa körülmények között eltűnt, Konról pedig az utolsó nagy utazása óta, amikor is megengedte, hogy Anna pár hónapig nála húzza meg magát, nem hallott. Általában ő maga nem keres senkit, csak ha kifejezett célja van a találkozással - mondhatjuk azt is, hogy annál különlegesebbek ezek a ritka összefutások.
- Néha látom Janey Leroy-t, mikor a faluban járok és alkalmanként Lawrence-be futok némely helyeken, de nem tartok senkivel állandó kapcsolatot. - Ez egyébként, bár nem kifejezetten annak szólt, de az egész életére vonatkozik. Sok ember, sok viszony, mindegyikük gondosan kimért és pont annyi, amennyi kell belőle.  
Ezután már nem szólal meg, inkább a tányérjára figyel, mely a sok beszéd mellett is félig kiürült már, de egy apró, ösztönző mozdulattal jelzi, hogy ha kívánja, akár Yarista is elmesélheti, kiről mit tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek