36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Alex Johanson
INAKTÍV


screamer
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 31
Írta: 2014. augusztus 19. 14:20 | Link

Lotti
Mallorca
A szünet első hete





Kora délután van és már elég sok mindent elmondhatnak tapasztalatként a mai napról. Repülővel keltek át mindenféle ország felett, majd sikeresen elfoglaltak egy hotelt fegyver nélkül, aztán most meg a tengerparton csücsülnek. De az utolsó két adat között érdemes megemlíteni, ami történik. Kár elsiklani fölötte, szóval inkább lessük meg, hogy mi történik még fent a szállodában, amikor már megérkeztek és arról tanácskoznak, hogy mi történjen a továbbiakban. Alex nagy nehezen feláll az ágyról nővére ötletét hallva és már meg is van az úti cél. Elindulnak a tengerpartra, mint egy igazi kis család. Egyébként felmérte még a szobában, hogy ennek az ágynak különleges vonzása van, mintha külön mágneses tere lenne, ami magához vonzza az olyan fáradt utazókat, mint Alex. Már előre tudja, hogy őt reggelente majd ki kell onnan robbantani; vagy operálni, ha annyira beleszerelmeskedik ideiglenes alvótársába.
- Ja - ennyit nyög ki Lotti mondókájára, aminek az a lényege, hogy igyekezett jól szervezkedni. Alex eldöntötte, hogy nem fog belekötni semmibe ezen a nyaraláson, legalábbis megpróbálja. Aztán vagy sikerül, vagy nem; a szándék a fontos.
Mivel emeleten vannak, az a legegyszerűbb, ha a liftet választják, hogy lejussanak a földszintre. Mármint ez biztosan így van a mugli gondolkodásmód szerint; most az egyszer nem szól bele és kinyitja az ajtót, majd ha mindenki besétál, akkor ő is megteszi és becsukja maga mögött az ajtót. Megnyomja azt a gombot, ami fölé a 0 van írva. Közben megnézi, hogy elég sok ilyen gomb van, szóval ők nem is a tetején laknak az építménynek. Sőt, ha jobban megnézi, talán olyan középtájon, ha nem csalnak a számításai. Hamar megérkeznek a földszintre, majd ki is lépnek a kis liftből. Elég szép látvány tárulkozik eléjük, Magyarországon nincs ilyen szép kilátás; főleg, hogy velük szemben van a tengerpart nagyjából 500 méterre. Kis séta, de nem baj. "Áldozat nélkül nincs győzelem". Jó érzés, amikor átszökik a tengerparti homok a lábujjai között, olyan sebességgel, hogy minden egyes lépésnél a bokája aljáig süllyedne, ha nem lenne rajta papucs. A napszemüveg is elkél, mert eléggé süt a nap, tökéletes idő van. Jó meleg, de ezen a fájdalmon enyhít a tengervíz.
Megérkeznek arra a részre, ahol már sokan "tábort vertek", viszonylag közel a vízhez. Alex is letenné a cuccát, ám ekkor Lotti megváltoztatja a tervet, amivel igazából nincs is problémája, mert ő maga is megszomjazott.
- Ha hozol egy sört, azt megköszönöm - mosolyog húgára, majd magához vonja öccsét és ketten szépen leterítik a lepedőket meg a törölközőket a homokba, meg a táskát is lerakják. Aztán, mint akik jól végezték a dolgukat, leülnek a lepedőre és várják a lányokat. Ha megérkeznek és megisszák az üdítőket, akkor indulhatnak is a vízbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherina Palarn
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Yaricsbogyó<3
Írta: 2014. augusztus 21. 23:39
| Link

A szokásos módon, hoppanálva bukkanok fel Yar lakása előtt. Kész csoda, hogy nem amputoportáltam, amennyi minden kavarog most a fejemben. Pedig olyan, de olyan jól ment már, hogy mindent sztoikus nyugalommal kezeljek, ne reagáljam túl a dolgokat, élvezzem az életet, mert összességében nagyon is jól alakulnak a dolgaim. Legalábbis úgy éreztem. Most viszont úgy érzem, kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok. Annyi minden történt, történik, hogy időm sem volt még leülni és kicsit átgondolni a dolgokat. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi a bajom. Nincs is okom panaszra. Csak úgy érzem magam, mint akit kifacsartak. Bár ez valószínűleg csak annak tudható be, hogy elég hosszú napom volt, még addig sem jutottam, hogy az iskolai talárt levegyem, amiben a vizsgáztam.
Sóhajtok egyet, önkéntelenül is mosoly siklik az arcomra, ahogy ez előttem lévő ajtóra pillantok. Valamelyest megnyugtat a tudat, hogy az ajtó túl oldalán ott van Yar, akivel meg tudom beszélni a dolgaim, aki, hihetetlenül furcsa belegondolni, hogy a férjem. Ez annyira komolyan hangzik. Pedig mi nem vagyunk komolyak, legalábbis én nem úgy érzem. De azért ez mégiscsak egy új felállás, még ha egyelőre nem is tűnt fel semmiféle változás. Eléggé összesűrűsödtek a dolgok, nekem a vizsgák, Yarnak az edzések meg a meccsek, és mindezek mellett az esküvő.
- Hahó, megjöttem! - kiabálok az ajtóból. Igyekszem jó kedvűnek mutatkozni, hisz semmi értelme nem lenne esetlegesen Yarra is átragasztanom ezt a lehetetlen hangulatom, de nem végzek valami jó munkát, még én is érzem a hangomon, hogy milyen furcsán cseng.
- Maradt még a tegnapi tésztasalátából? - kilépek a cipőmből, majd elindulok a nappali és a konyha felé, a rossz hangulatomhoz még éhség is társul. Nem is tudom, mikor ettem ma utoljára. Az étkezőhöz érve megtorpanok, ugyanis Roli már megint az asztal közepéről figyeli az eseményeket. Összeszorítom az ajkaim, és fújok egyet.
- Hess onnan! - szólok rá a minisárkányra, bár tudom, ez eleve meddő próbálkozás a részemről. Roli akkor is csak ímmel-ámmal, kénye-kedve szerint hallgat rám, ha Yar nincs jelen, így viszont teljesen esélytelen, hogy bármiféle jelentőséget is tulajdonítson a szavaimnak. Alapvetően sem szeretem, hogy Yar felengedi őt oda, nem csak azért, mert a karmaival egyszer majd agyonig szét fogja karistolni az asztallapot, hanem mert alapvetően egy állat ne legyen ott, ahol mi eszünk. És pont.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. augusztus 22. 22:17 | Link

Catherina<3

- A fenébe – szisszen fel a kviddicses, sikerült elbambulnia a hús szeletelése közben, amit a kis sárkánynak készít. Már be kis kapja a sérült ujját és szívni kezdi a vérét, amíg meg nem találja a pálcát és be nem gyógyítja a sebet. Bár a seb összehúzódik, a vér lejön a kézmosásánál, még egy kicsit úgy érzi Yarista, mintha lüktetne a seb nem létező helye. Megrázza a kezét, kicsit próbálgatja az ujjait, de minden tökéletesen működik.
- Kicsit véres lesz, úgy szereted? – vigyorog a kis sárkányra, aki türelmetlenül kaparássza az asztallapot. Yar csak vigyorog, majd folytatja a szeletelést. Elképesztő, hogy mennyit megeszik a kis bélpoklos – gondolja. Lassan kieszi a vagyonából a kis pikkelyes, illetve a vagyonukból. Nem mintha hatalmas bevételre tettek volna szert Cathievel, az új feleségével eddig. Csak Yar kap pénzt, bár tény, hogy sok mindenre nem kell költeniük, mert szinte mindent áll a klub, ami az élethez szükséges. Kati megváltoztatta a nevét, hogy passzoljon Yar vezetéknevéhez, amikor összeházasodtak. A fiú csillogó szemekkel fogadta a hírt, ez volt a második nagy meglepetés. Az első az, hogy Cathie egyből igent mondott a hirtelen ötletére. Yarban még mindig volt valami félsz, hogy újra tönkreteszi valahogy a kapcsolatát és ezt már nem szerette volna, és a házasság – bármennyire is eleinte nem fűtt hozzá a foga – tökéletes választásként érkezett. Cathie igenlő válasza és öröme pedig biztossá tette számára, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Az esküvőn csak a szűk család jelent meg, Yarista tudja, hogy sokkal nagyobb hacacárét érdemelt volna az egész, és a barátai nem biztos, hogy örülni fognak annak, hogy nem lett nagy esküvő, de egyikük sem akarta igazán, Yarista szülein kívül. Heteken át zaklatták mindkettőjüket, a kviddicses pedig alig bírta kedvesen visszautasítani minden egyes alkalommal az apját és MissMiss-t. Látszott, hogy csalódottak, főleg az apja, és ez Yarnak is fájt eléggé, nagyon szerette a szüleit, de se ideje, sem pedig kedve nem volt a nagy szervezkedéshez. Így aztán csendes kis esküvő volt, és a szüleit azóta is nagyon tiszteli, mert nagyon kedvesek voltak velük, Cathiet is a tenyerükön hordozták, ahogy a lány szülei is Yart.
A hússzeletelés közben véget is ér, amikor megszólal valaki az ajtó irányából. ~ Hazajött az asszony! ~ Kuncog egy jót magában, mielőtt kiszólna Cathienek.
- Szia, itt vagyok a… a tésztasalátából? Megettem – húzza el a száját. Bár nem volt túl éhes, de nagyon ízlett neki Cathie salátája, így be is falta annak rendje és módja szerint. Közben Roli elé teszi a tányér húst, aki azonnal rávetődik a kajára, némelyiket meg is süti valamennyire, jól szórakozik. Yar be szokott neki fűszerezni párat, csak úgy gyorsban, mert kíváncsi, hogy melyik tetszik a kis sárkánynak. Eddigi kísérleteik alapján a borsos-mustáros, ami nagyon bejön Rolinak, a többit is befalta ugyan, de valahogy elmondta a nemtetszését is.
Közben megérkezik hitvese is a konyhába, de addigra a kis sárkány már rég felfalta az egész tényár húst, Yar pedig éppen elveszi a tányért az asztalról, amikor Cath elhessegetni készül a pikkelyest. ROli csak fúj egy kisebb lángot, de nem megy arrébb, hanem összekuporodik, mivel jól lakott és elfekszik a konyhaasztalon.
- Hagyd egy picit, most evett. Na, milyen lett a vizsga? – érdeklődik, és megtörli a kezét, hogy átölelhesse a taláros lányt. Tetszik neki a navinések egyenruhája a feleségén, persze mivel róla van szó, nem sok olyan ruha van, ami ne tetszene rajta. Odasiet, hogy átölelhesse, és egy csókot adhasson a nyúzott lánynak, mert bizony látszik, hogy eléggé megviselt az arca.
- Amúgy, minden rendben?
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2014. augusztus 23. 08:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. augusztus 22. 22:27 | Link

Sharlotte - Projektmunka 1. nap, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)

Az intézet folyosóinak, melyeken John és a lány haladnak, fala zöldeskék, tengert idéző, megnyugtató. A dolgozók akikkel közben találkoznak mosolygósak, öltözetük hétköznapi. Főnöküket tisztelettudóan üdvözlik, majd a lánynak is biccentenek, köszönnek. A férfi és Sharlotte sétája nem tart túl sokáig, pár perc után a professzor benyit egy bal kéz felől nyíló ajtón, majd előreengedi a lányt. Rögtön utána maga is átlépi a küszöböt, majd előresiet, hogy bemutathassa a lánynak a már bent tartózkodót.
A helyiség négyszögletű, falai krémszínűek, közepén egy alacsony, fa kávézóasztal áll, melyet három sötétbarna fotel vesz körül. Az ajtóval szemben lévő ülőalkalmatosságba süppedve egy huszonévesnek tűnő férfi terpeszkedik. Szeme lehunyva, a belépőkre fel sem néz. Haja vörös, az, az árnyalat, aminek láttán az ember elbizonytalanodik, hogy valóban a szüleitől örökölte-e. Kezein tetoválások találhatók, amelyek láthatóan a karjain végig sorakoznak, bár néhányat eltakarnak az általa viselt zöld póló ujjai. John a fiú mellé lép, majd a lányra mutat:
- Ő itt Sharlotte, a következő egy hétben a vendégünk lesz, és veled fog dolgozni. – Ez után a férfi felé int: - Őt Kirinnek hívják, bár szívesebben veszi a Magma nevezetet.
Kirin lustán pislog egyet, majd kinyitja szemeit és felles a lányra. Arckifejezése nem változik, közönyös marad. Íriszei zöldessárgák, mandula alakú szemrése enyhén macskássá teszi tekintetét.
- Mostantól ő fog rajtam kísérletezni? – kérdezi halkan, hangsúlytalanul, mintha neki ez az egész már teljesen mindegy lenne.
- Így is mondhatjuk – bólint John, majd hozzáteszi -, de úgy is, hogy egy hétig esélyed van megismerni egy fiatal, csinos lányt. Egy másik személyt. Egy tőled különböző egyéniséget.
Kirin vállat von, majd könnyű, elegáns mozdulattal felegyenesedik, feláll a fotelből és Sharlotte-hoz lép. Egyelőre nem szólal meg, csak figyeli a lány reakcióit. John továbbra is mosolyogva int Sharlotte-nak.
- Ismerkedjetek kicsit össze! Nekem van egy kis elintéznivalóm. Ha visszajöttem, majd lekísérlek a házamba.
E szavakkal kilép az ajtón és magára hagyja a két tűzmágust.


Kirin
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Catherina Palarn
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Yaricsbogyó<3
Írta: 2014. augusztus 28. 14:47
| Link

Nem szólok semmit arra, miszerint Yar megette a saláta maradékát, de azért enyhe csalódást érzek a gyomrom tájékán, mert már jól kitaláltam, hogy mit fogok enni. De azért a világ nem dőlt össze, van ilyen, majd eszek mást. De azért jól esett volna, ha legalább egy kis tányérral hagy, vagy hogy tovább menjek, megvár az evéssel. Ezt így sikerül végiggondolnom, míg beérek a konyhába, ahol azonban már nem állom meg szó nélkül, hogy Roli megint az asztal közepén van. Azt hiszem ez volt és ez is, az első igazi nézeteltérésünk Yaristával.  Én elmondtam a véleményem, ő meghallgatta, és ahogy a mellékelt ábra is mutatja, úgy döntött, marad a sajátjánál.
- Jól van, csak tudod, hogy nem szeretem, hogy felengeded az asztalra – válaszolok szárazon. Az érveimet ismeri. Mindegy, hogy kutya, puffskein vagy sárkány, szerintem nincs helye az asztalon.
- Felagund egy szadista állat. De ez nem újdonság . Ahhoz képest nem lett olyan rossz – adom meg a választ a vizsgát érintő kérdésre. Tudom, hogy feleslegesen idegesítem magam, hiszen a két évvel ezelőtti incidens óta gyakorlatilag emberszámba se vesz, amit elég nehezen viselek, és irracionális módon azóta is azon vagyok, hogy megfeleljek neki. Ami már akkor is elég merész vállalkozás, ha az ember még sosem találkozott az öreggel a tanórákon kívül.
Viszonzom az üdvözlő csókot és ölelést. Néhány pillanatig elgondolkodok, hogy mit válaszoljak Yar egyszerűnek tűnő, eldöntendő kérdésére.
- Miért ne lenne rendben?– reagálok végül a kelleténél talán egy picit ingerültebben. Nem akarok neki hazudni, de feleslegesen terhelni sem akarom, olyan problémákkal, amiket meg sem tudok rendesen fogalmazni.Pedig talán nem ártana, ha inkább mesélnék Yarnak, ahelyett, amit most csinálok. Mert mit is csinálok? Megpillantom a pulton hagyott vágódeszkát, tányért és kést.
-Olyan nehéz...? - teszem fel a költői kérdést, miközben előhúzom a pálcám és egy mozdulattal a mosogatóba reptetem őket, ahol eddig csak a kiürült salátástál árválkodott. Tudom, hogy igazságtalan vagyok, hiszen Yarnak még ideje sem lett volna elpakolni, mielőtt megérkeztem, de mégis jól esik belekötni.
- Bocs, mindegy, hagyjuk - alapvetően azzal az érzéssel fogalmazódnak meg bennem ezek a szavak, hogy mégse Yaristán vezessem le a feszültséget, de mire kimondom őket, már durván, morcosan és ingerülten hangzanak.
- Éhes vagyok - jelentem be, amit már egyébként is kitalálhatott. Kinyitom a hűtőt és hosszú másodpercekig tallózok a lehetőségek között, sóhajtok egyet, majd anélkül zárom vissza az ajtaját, hogy bármit is kivennék belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. augusztus 31. 00:36 | Link

Catherina<3

Van egy kis bűntudata azért, mert Roli megint az étkezőasztalon vacsorázott. Már ezerszer hajba kaptak miatta, nem egy sértődés lett belőle, de Roli van olyan fontos számára, mint Cathie. Egyelőre előnyt is élvez vele szemben, amit a lány többször felemleget. Meglepő viszont, hogy most mégis Catherina enged, ami csak elmélyíti a bűntudatát a kviddicsesnek.
- Roli, szállj le az asztalról, légyszi – kéri kedvesen, a sárkány pedig előbb a lányra, majd rá néz. Úgy csinál, mint aki megsértődik, ha egy sárkány egyáltalán képes ilyesmire és belemar a kviddicses kezébe, még ha nem is túl mélyen. Miközben a kviddicses mosolyogva gyógyítja be az újabb sérülést, a sárkányka simán berepül az egyik szobába, ahol a fészke van, és aminek eredetileg vendégszobának kellene lennie, letelepszik a helyére. Ritkán jön látogató, és olyankor ki kell költöztetniük a kis hüllőt, aminek Cath szintén nem örül. Egyszer már azt is mondta, hogy adják be valami rezervátumba, persze csak poénnak szánhatta és természetesen Yar pedig nem annak vette. Az egy hetes szótlanság volt, de aztán Yarista belátta, hogy túlreagálta, és elnézést kért. Ha nem is minden megy tökéletesen a házasságukban, azért a harmónia és az odafigyelés még megvan. A bűntudata, pedig a tésztasaláta elfogyasztásával csak nő, ezért gyorsan eltereli a témát Cathie vizsgáira.
- Az öreg tudjuk, hogy nem kedvel. Nem kellene vele foglalkoznod. A lényeg, hogy meg lett, ügyes voltál – mosolyog rá kedvesen, majd ölelés és csók. Még mindig nehezen hiszi el, hogy Catherina igent mondott neki, de a csókja emlékezteti rá. Szeret a lány közelében lenni, és imádja, ha megérinti, legyen az erőteljes, vagy épp, hogy csak. Mondhatni szerelmes, még mindig.
Persze a mosogatás és a pakolás már nem az erőssége, ezért előveszi a leglágyabb és legelnézőbb mosolyát a kviddicses.
- Nem, csak… elfelejtettem – mondja, bár hirtelen eszébe jut, hogy lehet, hogy a navinésnek nem is ez a baja éppen. Ezt megerősíti benne, a következő félmondat is.
- Elmondhatnád, itt vagyok neked – kezdi kedvesebben, de a hangjába egy kis türelmetlenség is vegyül. Ismeri Cathiet, tudja róla, hogy képes magában szenvedni, akármi legyen is az.
Miközben kedvese a hűtőt bámulja, Roli visszaérkezik és egy erőteljeset fékez a konyhaasztalon.
- Szép landolás pajti. Főzzek neked valamit? Vagy rendeljek? – érdeklődik a felesége felé fordulva, elfeledkezvén arról, hogy a sárkánynak nincs helye az asztalon. Őt egyáltalán nem zavarja, ha akar, vesz egy másikat, vagy akár huszat. Roli viszont imád az asztalon mindent csinálni, sokszor ott is alszik, ha Catherina nincs otthon. Yarista pedig szereti, ha a sárkánya a közelében van, és ez fordítva is igaz. Bár kedveli Cathiet a kis dög, Yaristát szereti is, amennyire egy varázslény szerethet egy varázslót. Így inkább a fiúra hallgat, de az is tény, hogy még soha nem bántotta a lányt, azt mindig a kviddicses kapta meg.
- Amúgy, lehet, hogy eligazolok jövőre. Csak nem tudom, hogy Legra örülne-e neki, talán még egy évet maradnom kéne. Angliából jött már három ajánlat, nem egy kecsegtető. Szerinted? – figyeli tovább a kedvesét, néha illetlenül is tovább nézi egy-egy domborulatát. Nem tud mit tenni, szereti a lányt tiszta szívéből és érdekli a véleménye is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Catherina Palarn
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. szeptember 1. 20:52 | Link

Yaricsbogyó<3

Őszintén meglep, hogy Yar rászól a sárkányra, de ugyanakkor elégedettséggel is eltölt. Már elkönyveltem, hogy kész, megint én vagyok a rossz, amiért szóvá tettem a dolgot. Az elégedettségem azonban gyorsan eltűnik, és némi bűntudatom támad, mikor az állat Yar kezébe mar. Nem nagy seb, Yar egy pálcamozdulattal be is gyógyítja, de mégis miattam volt.
- Tudom, de azért idegesít - zárom le ezzel a vizsga témát. Nem tudok mit csinálni, ma szerintem nem is létezik olyan dolog, ami ne idegesítene. Idegesít, hogy megette a salit, hogy nem volt képes azon nyomban elpakolni maga után, hogy nem tudom, mit egyek, hogy utálom ezt a talárt, hogy ilyen lehetetlenül viselkedek vele és ő mégis képes kedvesen és nyugodtan szólni hozzám. Úgy teszek, mint aki meg sem hallotta a burkolt felszólítást, hogy igazán elmondhatnám neki, mégis mi a bajom. Ez köti le az energiáimat, és nem az, hogy ténylegsen válasszak valamit a hűtőből. Már nem is érdekel a kaja. Főleg, mikor meghallom Roli közeledését, és azt, hogy már megint a konyhaasztalt használja leszállópályának, ami láthatóan fel sem tűnik Yarnak. Én pedig már nem szólok, egyszerűen csak az égre emelem a tekintetem, majd újra Yarra pillantok. Értelmetlen lenne elölről kezdeni az egészet.
- Nem kell. Annyira nem is vagyok éhes - jelentem ki, miközben háttal a hűtőnek dőlök. Ez persze nem igaz, egyszerűen csak a kedvem ment el az evéstől. Talán, ha végre kiadnék magamból mindent, visszajönne az étvágyam.
- Anglia? Jól hangzik - csúsznak ki a számból a szavak egykedvűen. majd valósággal megijedek a saját hangom hallatán.~ Szörnyű vagyok~ Nem akarom még jobban próbára tenni Yar irántam tanúsított türelmét, főleg ha már kviddics is szóba került. Lehunyom a szemem, elszámolok háromig. Semmivel nem érdemelte ki, hogy így viselkedjek vele, örülnöm kéne, hogy ilyen jól megy a karrierje.
- Ne haragudj, tényleg. - ezúttal már tényleg őszintén jön a bocsánatkérés.
- Oké, hogy hálás vagy Legrának meg a Vikingeknek, de... nem tudom. Milyen csapatokról van szó amúgy? - tudom, hogy milyen fontos számára ez a téma, így próbálok én is hozzáállni, még ha most elég rosszkor is dobta be. Legalább egy kicsit elterelődnek a gondolataim a saját dilemmáimról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. szeptember 2. 13:52 | Link

Catherina<3

- Jól van, no – nem tud mit mondani rá, látja, hogy a kedvese ideges, és azt is, hogy van még benne valami, amit nem akar elmondani. Csak azt nem tudja, hogy miért nem. Tudja jól, hogy Cathie hajlamos maga elintézni a dolgait belülről, de most már csak itt lenne az ideje, hogy őt is beavassa néhány olyan dologba, amiért éppen ideges. Yar biztos tudna ajánlani rá néhány megoldást, de ha nem tudja meg, akkor nehezen, viszont nincs kedve kiszedni a lányból a benne kavargó ügyeket. Cathie enni sem kér mégsem, csak nekidől a hűtőnek és zavartan nézelődik, legalábbis Yaristának ez jön le. Megérkezik Roli is, és a fiúnak csak jóval később esik le, hogy ez most rosszul jött ki neki, és egyáltalán nem következetes.
Szerencsére jön az imádott kviddics téma, és nem túl lelkesen elkezdi mesélni a lánynak, hogy milyen ajánlatokat kapott. Persze ő nagyon büszke magára, és nagyon is örül, de nem akarja Cathiet ezzel fárasztani. A lány válasza viszont nemtörődöm hangsúllyal érkezik, ami rosszul esik Yaristának, megrándul a bal arcizma is egy pillanatra. Sokáig nem tud azonban haragudni, mert jön a bocsánatkérés, és minden a helyére kerül. Viszont még mindig érzi, hogy nincs minden rendben, ezért nem megy oda megölelni, csak figyeli a kedvesét.
- A Porpici SC, Montrose Magpies, London Tower és a Holyhead Harpies… persze az utóbbi nem játékosnak hívott, hanem gyúrónak – felkacag, majd előhúz a farzsebéből egy képet, ahol az egyik „Hárpia” vigyorog és kacsintgat, még aláírás is van rajta. Egy fiatal feltörekvő tehetség lehet, Yarista nem ismerte a mai napig. Aztán előveszi a borítékot is, amibe egy rövid levélke van, és arról értekezik benne egy bizonyos – vélhetőleg a képen lévő – Halley Lewis, hogy új gyúrót keresnek és Yaristára gondoltak. A kviddicses csak nevetgél, de elismeri magában, hogy szép a lány, viszont Cathiehez nem érhet fel.
- Nem tudom, hogy elvállaljam-e, ismerek egy-két trükköt, amit megmutathatnék … - emelgeti meg a szemöldökét, a szemei pedig vidáman csillognak és az ajkai is vigyorognak.
- Szeretnél egy masszázst? – nézi a feleségét, mert ki tudja, hogy éppen hogy sült el ez a kis viccelődése. Hiszen aki jártas a kviddicsben tudja, hogy a Hárpiák csapatát kizárólag boszorkányok alkotják. Nem volna túl nagy baj, egy kicsit kompenzálni az ilyen kilengéseit, bár azt sem tudja, hogy Cathie mennyire féltékeny. Csak azt tudja, hogy bízik benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Catherina Palarn
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. szeptember 21. 16:45 | Link

Yaricsbogyó<3

Nem tudom mi van most velem. Tényleg. Létezik ilyen, hogy az ember ne tudja megfogalmazni, mi a baja? Talán nem is akarom. Talán csak el kéne vonulnom egy sarokba, és megvárni, míg elmúlik. Mert előbb-utóbb úgyis elmúlik. Csak fáradt vagyok, vagy nem.
De igyekszem kicsit javítani a hangulatomon, odafigyelni Yarra, meghallgatni. Csupa neves csapat, noha részemről még így sem tudok többet hozzáfűzni a témához, de nem is igazán kell, mert közben Yar már elvicceli a dolgot.
- Mindig ezt csinálod! - sóhajtok fel kissé ingerülten, de valahol mélyen mosoly bujkál a szavaimban. Alapvetően szeretem, hogy ilyen, sokszor jól jön a komolytalankodása, most is feloldhatná vele a helyzetet, ha...ha én vevő lennék rá. Vetek egy futó pillantást az előkerülő képre, és csak forgatom a szemeimet. Nem tudatosítom magamban, hogy itt most féltékenykednem kellene, nem tudom elég komolyan venni ahhoz a helyzetet.
Gondolataimba merülve figyelem Yart, a kérdését teljesen elengedve a fülem mellett. Hirtelen annyira valószerűtlennek tűnik minden. Hogy itt van, hogy Ő tényleg a férjem, hogy a jövőről beszélünk, arról, hogy hol fog játszani a következő szezonban. Arról, hogy...Yar tudja, mit csinál, mit akar csinál. Én meg itt vagyok, nem tudom mi van velem, mit mondjak. Nem tudom, nem merem megfogalmazni, mi zavar ennyire. Mert olyan gyerekes.
- Lehet, hogy a jövő tanévtől melodimágiát taníthatnék Bagolykőn - közlöm végül egy apót szusszanva. Végeredményben erről van szó, a sok tekervényes, ki nem mondott gondolat ide vezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Repülünk a griff hátán *__*
Írta: 2014. szeptember 22. 02:10
| Link

Kiva
- előbb Bagolykő, majd Szlovákia -

Mi tagadás, eszközölhetett volna egy szebb érkezést is, de sosem szerették egymást különösebben a kedves, öreg Természetanyóval. Utóbbi igyekszik megnehezíteni a közlekedését, ahogy csak tudja akárhányszor beszabadul az ő területére. Nyilván érzi, milyen idegenül, csetlő-botló módon szeli át egyes pontjait a levitás lány és nem tetszik neki. Megtehetné, hogy morgolódik miatta, de amin nem tud változtatni, abba inkább belenyugszik; sosem lesz egy túrázó, aktív ember, de már az is haladás, hogy csak hasra vetette magát Kiva előtt és nem esett bele egy gödörbe vagy sárkányfészekbe. Ne feledjük, hogy az erdőben nem csak pillangók laknak. Kinézné, hogy valamelyik értelmes lénynek keresztelt ember egy hordányi mantikórt telepít a susnyásba, mert az nagyon vicces. Aha, csak a mantikór úgy tesz el láb alól, ahogy vagy, s ha ráadásul egy jó adag bénasággal áldattál meg, rendeld a koporsód is.
Az avar jó, kényelmes, puha, kivételesen nem agyig nedves, még el is bírná, de egyszer csak fel kell tápászkodjon róla. Négykézlábra evickél éppen, mikor Kiva segítő jobbja beleng a képbe feladatra készen.
- Ehm, köszi Kiva. - Hálás mosollyal fogadja el a felé nyújtott kezet, két lábra húzódzkodik és leporolja magát a földtől és egyéb kosztól. Lényegi sérülés nem történt, az viszont máris feltűnik neki vészcsengőjének hála, hogy egy egész hippogriffet húztak elé. Fogalma sincs, miért pont seprűkre gondolt, mikor az egész utat tervezték, de az állatot egész kicsi arányban kalkulálta bele. Vagy nem figyelt Kivára? Vaaagy, hát igen, ami elhangzik, ugyanúgy felejtős neki is, mint másnak, a látása az eidetikus.
Nem valami bátran néz rá a tollas-karmos lényre, de Kiva biztatja, kiadja a megfelelő rendelkezést, mit kezdjen a Szállítóval. Meghajol, szembenéz, menni fog ez. Kicsit begörbíti a hátát lehajoláskor, de közben végig próbál pislogás nélkül farkasszemet nézni a hippogriffel; állítólag bedühödnek a pislogó emberektől. Feszült másodpercek következnek, nem tudja eldönteni, megtapossa-e a griff vagy sem? Úgy néz ki, nem akarja bántani, és valóban, a drága végül úgy dönt, nem nyírja ma ki a szerencsétlenke levitást. Kiva felpattan az állat hátára és gyors mozdulattal húzza őt is a magasba. Csak annyi ideje van, hogy a szárnynál megtámassza egyik lábát, már át is lendül a túloldalra fél lábbal és Kiva derekát olyan biztosan öleli át, amennyire lehet. Már eleve egy ügető állat hátán ülni egy picikét kiborító élmény, de a vele járó adrenalin löket első hulláma sokat segít a dolgon. Annyiban van félelem benne, hogy egy mozgó szárnypáros mellett pihennek a lábai és, ha az állat felhúzza magát a beakadó lábak miatt, repülést visznek végbe szabadesésben a föld felé.
- Hm? Aaaaa, rendben! - Nem is vette észre, hogy kiértek a ritkább réteghez és már felszállhatnak. Erősen kapaszkodott eddig Kivába, de most a levegőkavarás feladatára összpontosít. Hátranyújtja a jobb kezét, de a ballal Kivát nem ereszti el, mert a végén túl közel kerülne a föld az összes áldásával együtt. Könnyebben manipulál, ha a kezei kalimpálását is használhatja: a tenyerével úgy tesz, mintha kavarná a levegőt, és a griff szárnya alá konkrétan küldi a slungot, hogy kevesebb erőkifejtést kelljen végeznie a szárnyaival.
- Hova tartuuuunk? - Az ellenszél kezd erősödni, ahogy felveszik a tempót és haladnak előre. Figyelmének nagy részét a szállítójuk kapja meg ingyen és bérmentve, hogy egyben eljuttassa őket a határig, közben öt-tíz percenként szünetet tart ő is, mert kezdő elemistaként még egyáltalán nem tudja látványosan és hatékonyan irányítani az erejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Pusztí... izé, gyakorlás.
Írta: 2014. szeptember 23. 01:56
| Link

Runa

- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia

Runának mindig hatásosak a belépői, kitűnőeket tudok rajta derülni, mikor éppen utánam jön gyakorlati órára, és gyakorlatilag átrepüli a küszöböt, úgy esik keresztül rajta. Rendkívül mókás egy jelenség a lány, és amennyit eddig elcsíphettem a tudásából, abból rájöhettem, hogy mindazok ellenére, hogy miként közlekedik és sorra csinálja a ballépéseket, ügyes aeromágus. Csak épp önbizalma nincs túl sok. Ma igyekszünk ezen változtatni.
Halk, alig hallható sóhajjal nyugtázom, hogy most sem sikerült meghazudtolnia önmagát, és szó szerint a lábam elé borult, pedig nem emlékszem, hogy lett volna ilyen irányú kérésem felé. Mindenesetre felkaparom talajszintről, annyira nem vicces a kissé sáros földön hemperegni huzamosabb ideig. Most jön az utunk elkezdésének egyik legnehezebb feladata: a Levitásnak el kell magát fogadtatnia Shelivel, ami nem minden esetben a legkönnyebb dolog. Makacs és nő, adjuk össze eme két tulajdonságát a hippogriffnek, máris jobb rálátásunk nyílik arra, hogy miért féltem egy kicsit magunkat. Nem nagyon szereti, ha valakin érzi a félelmet és a bizonytalanságot, ezért is izgulok kicsit, hogy vajon hogy dönt. Végül számunkra kedvező állást sorsol a gép, mehetünk is. Gyakorlott mozdulattal ugrok fel a 140 centi marmagasságú állatra, olyan, mintha egy kisebb növésű ló lenne. Runát is felhúzom magam mögé, majd kifelé vesszük az irányt a susnyásból. A felszállást mondhatjuk zökkenőmentesnek, ahhoz képest, hogy a fiatal állat soha nem vitt még két embert a hátán, egész jók vagyunk. Örömmel veszem tudomásul, hogy nem kell kétszer kérnem a Levitást, hogy segítse szegény Shelit. Ha nem jönne velem, valószínűleg a határig sem tudnánk eljutni. Aranyos, hogy még mennyire a kézmozdulataira támaszkodik, régen én is ilyen voltam, de mára már meg kellett tanulnom pusztán az akaratommal irányítani a tüzet. Néha még akarás nélkül is megy sajnos...
- Minden okés? Pihenj nyugodtan, már nem vagyunk olyan messze - pillantok hátra, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e. Már csak néhány kilométer, és célt fogunk érni, innen Sheli egyedül is elbírja, amilyen sokat segített neki, biztos hogy maradt még ereje.
A Magyarországot és Szlovákiát elválasztó határt könnyű felismernem, repültem már el errefelé nem egyszer seprűvel, mikor rám jött a zizi és hajtott a vérem. Igazi zöld határ, majdnem 2 kilométeren keresztül csak erdők. Továbbrepülünk a határon, és egy majdnem 3 kilométeren elterülő, üres szántóföldön hajtunk végre leszállást. Előbb segítek leszállni Runának, majd én magam is lemászok a hippogriff hátáról. Előveszem a zsebemből a bónusz szarvasbogarat, nekiadom, majd egy igen tisztes csapással a farára, arra biztatom, hogy szaladjon el messzebbre.
- Hát, köszöntelek az egykor magyar földnek számító Felvidéken. Ha pontosan tudni szeretnéd, valahol Nemesradnóttól nyugatra vagyunk. Balra és jobbra is legalább 2-2 kilométerre lehet innen életet találni, szóval bízom benne, hogy nem teszünk kárt senkiben - magyarázom a széltől kivöröslött pofával, de mosolyogva. Idén vagy nem vetették be a területet, vagy már betakarították a veteményt, így tényleg remélem, hogy nem adódik semmi bajunk.
- Mutasd meg, hogy miket tudsz eddig! - kérem a Levitást. Fogalmam sincs, hogy milyen szinten áll az ereje majdnem egy év után, jó lenne tudni, hogy miket csinálhatunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 24. 10:53 | Link

Inzulin...
Franciaország, Párizs
~shoppingtúra kezdőknek

Rendben. Ne vonjunk ne messzemenő következtetéseket abból, ami jelenleg folyik. A lényeg annyi, hogy az ég tudja csak, miért, de Michelle beleegyezett abba a förtelmes ötletbe, hogy Nemes Izabellával elmenjen vásárolni. Kezdjük ott, hogy utál vásárolni. Nincs megvetendőbb emberfajta a plázában kódorgó, pénzüket szóró, semmirekellő T-rexeknél, akik úgy tartják a kezüket, mintha megbénultak volna. Plusz plázák. Egyszerűen nem bírja elviselni, mert minden üzlet azt hiszi, hogy ők a vezetők és próbálják túllicitálni egymást, csak nem úgy, hogy csökkentik az árakat, hanem úgy, hogy az egekbe emelik. És végül az utolsó indok, ami nem elhanyagolható, hogy emellett a dupla borzalom mellett miért pont egy levitással…? Nos, igen. Akadnak problémák, így végiggondolva a dolgot. Iza az utóbbi időben mások szerint eléggé le volt hangolva, ráadásul Misit összezsugorította kisgyerekké egy játék kapcsán, így… Oké, a dologhoz hozzátartozik, hogy szőkeségünkkel vásárolni menni inkább büntetés, mint ajándék, de mivel Iza nem tiltakozott, így most épp Párizs egyik butikjában nézelődnek. Illetve a kék nézelődik, Michelle meg szenved.
- Választottál már végre? – türelmetlenül pillant az órájára. Már legalább három perce ugyanabban az üzletben rostokolnak, ez kibírhatatlan. Prefektánk egyetlen pillantással felmérte a kínálatot és a hozzá tartozó árakat, így ha rajta múlik, ki is fordultak volna a boltból azonnal. De most éppen „kedvére kell tenni” a levitásnak, úgyhogy hősiesen tűri a sok csipkét és cicomát. Pfujj az egészbe.
- Bár nem vagyok a téma szakértője – mily meglepő… -, de szerintem azt a rózsaszín jobban állna rajtad. Nem az az árnyalat, ami kiveri a szemed és még menne is a bőröd színéhez – vállat vonva dől neki az egyik ruhaállványnak. Nem zavartatná magát, ha az egész felborulna úgy, ahogy van. De azért annyi esze van, hogy nem rátehénkedik, csak finoman támasztja megfáradt testét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 24. 11:31 | Link

Mich
Franciaország, Párizs


Mostanában elég furcsa ötleteim vannak, amiket egyszerűen meg is valósítok. Már csak önmagában is az a tény, hogy anyámék tudta nélkül Párizsba mentem azzal a lánnyal, akit alig ismerek, akitől mások szerint inkább félnem kéne, akiről olyan dolgok keringenek, amit nem is tudom kik terjesztenek, aki szerintem nem is olyan vészes és mint mindenki, ő is tud kedves lenni, akivel csak egyszer volt olyan rendes találkozóm, amiből nem is nagyon tudtam meghatározni, hogy milyen is, akinek az ikertestvére konkrétan elrabolt, de  utána „kárpótolt”. Michelle - már megint szerintem - az a lány, aki tud kedves is lenni, ha akar, mert nem minden rellonos olyan, amilyennek mondják.
De már megint. Jogos lenne a kérdés, hogy mit keresek én Párizsban, amikor egy szót nem tudok franciául, amikor anyámék kinyírnak, ha ezt megtudják otthon és a legjobb: miért pont vele? Hiszen attól még, hogy nem hiszek a pletykáknak, még lehetne bennem olyan érzés, hogy tartanom kéne tőle, de nem. Nem nyírt még ki és ez egy jó jel, legalább is ezt gondolom.
- Tulajdonképpen kinek is az ötlete volt ez? – bukkant fel a fejem az egyik sor mögött. Michelle nem tűnt valami hű, de boldognak, sőt, így ránézve most már nem is érdekelt annyira, hogy melyikünk is találta ki ezt az egészet. Vásárolni biztos nem fogok és ugyanez elmondható a franciáról is. Hát jó, akkor még is miért jöttünk ide?
- Na nem, rózsaszínt nem – ráztam meg gyorsan a fejem és sarkon fordulva rövidesen eltűntem egy újabb sor mögött. Emlékszem, anyát nagyon gyorsan ki szoktam akasztani azzal, hogy a lehető legtöbb ruhát felnyalábolva masíroztam be a ruhafülkébe, ő pedig hiába mondta, hogy úgy sem veszi meg mindegyiket, ami jó és tetszik és szép, én mindig kiharcoltam nála, szóval esélye sem volt. Most viszont totál más a helyzet, Michelle nem az anyám, meg hát nem is vagyok már nyolcéves…
- Ez? – masíroztam a lány elé egy zöld darabbal, a kezébe nyomtam és reméltem, hogy rájött, hogy ez nei lesz.. lenne. Bár mostanra már megutáltam a vásárlást, azért még tudok szép dolgokat keresni például Vivi szerint fantasztikus ízlésem van, csakhogy ő most nincs itt, Michelle pedig biztos, hogy el fogja utasítani a ruhát. De jól kiismertem…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 24. 12:27 | Link

Inzulin...
Franciaország, Párizs
~shoppingtúra kezdőknek

Megforgatja szemeit a visszakérdezésre. Hát már még mit nem. Egy évben egyetlen egyszer rendes valakivel, de tényleg, nem többször, erre, akiről elmondhatjuk, hogy ő a szerencsés kiválasztott, visszabeszél. A pofánk leszakad kedves olvasók, a pofánk leszakad.
- Inkább örülj, hogy… - visszanyeli, amit először mondani akar, így kissé megfontoltabban fejezi be megkezdett mondandóját – valaki foglalkozik veled – ezzel pontot is tesz az ügy végére, nem óhajt elmélyedni a lelki mocsárban, amelybe rendesen ráncigálják bele. Arra nincsenek szavak, hogy Michelle mennyire immunis ezekre a dolgokra. Mintha egy kutyának salátát akarnának adni. Előbb köpi le, vagy tüsszent rá, minthogy a szájába vegye a növényzet legaljasabbik, fogyasztó fajtáját. Nah, hát szőkeségünk is valahogy így tekint az érzelmekre. Nagy kegyesen tesz egy javaslatot, amit azonnal leszavaznak. Nők…
- Ez nem javaslat volt – azzal lekapja a vállfáról a ruhát és szó szerint hozzávágja Izához. Ő így kedves. Hát nem zabálnivaló? Ritkán akar jót valakinek, vagy egyáltalán tesz megjegyzést, de ezt muszáj megnéznie. A fazonja is jó és bár a színe miatt ezt a ruhát Michelle ebben az életben sosem venné fel, megkockáztatható, hogy a reinkarnálódott többi énje is előbb adná vissza a reggelit, minthogy ezt magára rángassa. Viszont a levitásnak minden kétséget kizáróan jól állna. Aztán előtte teremnek egy zöld ruhával. Michelle elveszi tőle, nézi, forgatja, méregeti… Sosem hord szoknyát, még egybe ruha formájában SEM.
- Nem rossz, de nem az én színvilágom. Ha mindenképpen rá akarsz venni egy ruhacserére, akkor feketét nézz – szárazon közli a tényeket, majd vissza is adja a levitásnak a rucit. Ki van zárva, hogy felpróbálja. Meg amúgy is, látta már az árcédulát? Prefektánk nem sajnálja magától a jót, de azért mégis, van egy pont, amit nem lép át. Ehhez pedig elérkeztünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 24. 13:09 | Link

Mich
Franciaország, Párizs


Számíthattam volna rá, hogy rendes választ nem fogok kapni tőle, de amit mondott, az rendesen lefagyasztott. A ruhát markolva pislogtam a szőkére és csoda volt, hogy nem kezdtem el tátogni is, mint a partra vetett hal. Hogy valaki foglalkozik velem? Ezt most…
- … hogy érted? Hogyhogy foglalkozik velem valaki? Én nem egy kutya vagyok, hogy etetni és sétáltatni kell, hanem egy ember… - nem akartam jelenetet rendezni, meg hát az nem is lett volna hozzám „méltó”. Hiba volt eljönni ide, most már tudom. A ruhával, amit az imént Michelle olyan roppant kedvesen a fejemhez vágott, hirtelen fordultam meg és pechemre majdnem nekizuhantam egy francia hölgynek, aki hangos és nem épp kedves – ennyit még én is megértetem az arckifejezéséből – szavakkal adta a bolt tudtára a nemtetszését. Jobbnak láttam minél jobban elkerülni a nőt, így a legelső fülkébe beiszkolva elrántottam a függönyt, de a ruhát nem akartam felvenni. Gyűlöltem a rózsaszínt, semmi kedvem sem lett volna felvenni, de végül is úgy öt perc ücsörgés után rászántam magam arra, hogy belebújjak. Brrr…
- Nem jó… rózsaszín – nagy nehezen átszambáztam a bolton úgy, hogy nem találkoztam azzal az enyhén idegesítően magas hangon karattyoló nőszeméllyel, Michelle-nek viszont akár mennyire is igaza volt, a rózsaszín akkor sem tartozott a kedvenc színeim közé. Szóval az ilyen színű ruhákat is ki lehet húzni a listáról.
- Mögötted – böktem a ruhaállványon sorakozó feketékre, elvettem tőle az imént kezébe nyomottat, és ha megfordult, visszasiettem a fülkébe, hogy levegyem magamról ezt a csillámpóni színű ruhát. Soha többé nem veszek fel ilyen színű ruhát... soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 24. 13:26 | Link

Inzulin...
Franciaország, Párizs
~shoppingtúra kezdőknek

Iza válaszára kínosan harap bele alsó ajkába. Nem igazán így értette, amit mondott, ráadásul kivételesen megbántani sem akarta a lányt. Ez nem úgy sült el, ahogy tervezte. Jó, mindig is tudtuk, hogy ezekben a dolgokban rossz, így meg sem lepődünk, hogy játszi könnyedséggel taposott bele a levitás mimóza lelkébe, de akkor is. Mivel a bocsánatkérésre képtelen – nem is részletezem… -, így végül nagy nehezen nyitja szóra száját és reméli, hogy ezúttal értelme is lesz.
- Nem úgy gondoltam. Hanem inkább arra céloztam, hogy minden aggályod ellenére még mindig velem állsz egyedül ebben a ruhaboltban – keresztbe fonja karjait maga előtt és ez nagyjából annyit jelent normál nyelven, hogy „örüljél te gyökér, hogy vettem a fáradtságot és rád áldozom az időm”, míg Venant nyelven valami olyasmi, hogy „látod, törődöm veled, szóval ne húzd ki a gyufát”. Amúgy megfordult már bárkinek is a fejében egy Michelle szótár gondolata? Én abszolút támogatnám, nyúlnék hozzá pénzt a nemzeti alapból, aztán uccu neki. Tuti világsiker, bestseller, meg béke Nobel… Csak a szokásos következmény.
- Tu es jolie – dicséri meg finoman franciául a lányt. Bár látszik, hogy Iza tetszését nem nyerte el a rózsaszín szörny, azért meg kell hagyni, hogy jól állni neki, minden kapálózás ellenére. Visszarakja a levitás kezébe a korábban kiválasztott zöld rémséget és megfordul. Csomó fekete ruha, több belőle kifejezetten feszülős, az a fajta, amit a party gyümölcsök hordanak. Nem, csak azért sem fogunk rondán beszélni, mert mi – kisípoltuk ezt a jelzőt – nőiesek vagyunk. Ezt megbeszélve Michelle közelebb lép az állványhoz és hozzáér az egyikhez. Nem lenne rossz, de valószínűleg két havi fizetése menne rá erre a darabra. Persze, ha ez azt jelenti, hogy Ivan tócsában fog állni és úgy is marad, talán megérné. Életében először érzi úgy, hogy jól jönne egy barátnői jó tanács, na de hogy Izabella a barátnője legyen… Furcsa elképzelés.
- Öhm, van kedved választani egyet? – félvállról löki oda a kérdést a másik prefektának. Ki nem mondaná, hogy segítséget kér, ahhoz túlságosan… Venant. Ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 24. 13:47 | Link

Mich
Franciaország, Párizs


Jól van, le kéne nyugodni, még sem vagyok én egy részeg fazon, aki abban leli örömét, hogy másokkal üvöltözzön egy… francia bolt közepén. Nem akartam részletezni a dolgot de ő sem ostoba, valószínűleg megértette, hogy mire akartam kilyukadni. Jól esett viszont, hogy törődött velem, de most komolyan nem vagyok kutya és amilyen meglepő, vannak barátaim is.
- Mindegy… - ráztam meg a fejem amolyan zárjuk le most már ezt a dolgot fejrázásként. Nem kívántam többet kiakadni és felhúzni magam ezen a dolgon, nem voltam ilyen. Viszont most már majdnem több időt töltöttem a rellonosokkal, mint a levitásokkal és ez egy kicsit megrémített. Akaratom ellenére futottam velük össze úgy, hogy néha „leálltam velük beszélgetni”, ami nem éppen kellemes csevejből állt. Jó, ez még is csak roppant furcsán hangzik, de nagyon is igaz, olyan ez, mintha valami isteni sorscsapás lenne, vagy nem is tudom.
- Ööö… köszönöm? – látszott rajtam, hogy fogalmam sem volt azon, hogy mit is mondott a lány, végül is nem tanultam franciául és még az angollal is voltak problémáim, sőt, időnként még a magyarral is vannak. Pedig az angol szerintem valamennyire könnyebb lehet, mint az anyanyelvem, az általános iskolai nyelvtantanárom szerint biztosan. Fú, de utáltam azt a nőt… Olyan roppant unalmas órákat tartott, hogy hiába figyeltem, egyszerűen nem tudtam koncentrálni arra, amit mondott, de persze azért én voltam a kiskedvence… bár nem is értem, hogy miért.
- Hát… – oldalra döntöttem a fejem, közelebb léptem Michelle-hez, végignéztem a fekete ruhákon és magamban szépen elkönyveltem, hogy a franciával roppant különbözik az ízlésünk. – Mondjuk az.
Ujjaimmal az egyik, Michelle-hez közelebb lévő darabra böktem, ami talán még a lányhoz is illett. Viszont meg kellene előtte még néznem, így beakasztva nem sok mindent látok belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 27. 19:36 | Link

Inzulin...
Franciaország, Párizs
~shoppingtúra kezdőknek

Nem feszegeti tovább a témát, rellonos létére is kényelmetlen méreteket ölt a parasztsága. Így jól nevelt hölgyként befogja a száját és figyeli, ahogy Iza elmegy magára kapni a rózsaszín rucit. De ha legalább egy pink akármit vetetett volna fel vele, hogy egy kis szórakozásra is teljen a mai napon, de neeeem, ma „Kedves Michelle” nap van.
Ahogy Izabella kilép a fülkéből Michelle elismerően bólint és meg is jegyzi véleményét, természetesen franciául, hogy idegesítse a szőkét. Jó, ez csúnya húzás tőle, de annyira élvezi, hogy a fölény nála van. Mármint, itt állnak a büdös nagy Franciaország szívében, a levitás viszont egy kukkot sem tud franciául. Ha jobban meggondoljuk, prefektánk grammra eladhatná a csajt, csak hát… Szorult belé némi jó érzés, meg talán… Szimpátia? Fogdossuk rá arra.
- Bók volt, úgyhogy igen, köszönöd – bólint határozottan és elterül egy vigyor a képén. Szemét bestia. Aztán, ha már vásárlás, akkor szőkeségünknek is kell valami hacuka, nehogy már üres kézzel térjen haza… Mihaelnek már tudja mit fog venni, de az most mellékes, magát is meg kell ajándékozza. Épp ezért a kezébe nyomott zöld ruha helyett a feketéket kezdi vizslatni, de abszolút tanácstalan. Szerinte körülbelül mindegyik ugyanolyan. Ezért kér burkolt segítséget Izától, nem azért, mert barátnők. Nem, pfuj, véletlenül sem. Száradjon le a keze és égjen ki a szemgolyója, ha így gondolja. Csak nehogy beigazolódjon.
- Miért pont az? Szerintem nincs köztük különbség – abszolút értetlen fejet vág és tanácstalanul pislog a másikra. Azért lekapja a ruhát vállfástól az állványról és berobog vele a próbafülkébe, amikor pedig felöltözik, nem mer kimenni. Oooké, combközép fölött ér, a háta kivágott, testre feszülő – nem, az a jobbik verzió lenne, ha simulna, de ez rohadtul feszül – és mindent összevetve amúgy dögös.
- Iza, azonnal gyere ide, mert én ebben nem megyek emberek közé! – suttogja oda neki, miközben szőke fürtjei kilebbennek a próbafülke függönye mögül. Ki van csukva, hogy ebben utcára lépjen. Az első sarkon megerőszakolják és akkor ízlésesek voltunk és finomak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 28. 18:39 | Link

Mich
Franciaország, Párizs


A rózsaszín ruha nem volt a legjobb választás, gyorsan meg is szabadultam tőle és hát soha többé nem akarok ilyet felvenni. Akár mennyire is áll rajtam jól és akár mennyire is tetszett Michelle-nek, nekem akkor sem jött be és ezt neki is megmondtam. Nem, nem, nem. Mindig is gyűlöltem a rózsaszínt, hatéves voltam, amikor anya vett nekem egy pink fölsőt, én meg kidobtam az ablakon, mert nem tetszett. A póló maga szép volt, csak hát ugye a színével volt baj.  
A zöld ruha nem nyerte el a francia tetszését, de nem adtam fel. Helyette kijelentette, hogy ha már mindenáron ruhát akarok neki keresni, akkor az fekete legyen. Áhh, majd ő keres magának. A zöld ruhát visszavittem a helyére, közben jól megnéztem és most már így nekem sem tetszett annyira.  A lehető leglassabban mentem vissza a lányhoz, aki addigra remélhetőleg már választott magának ruhát, de nem. Segítséget kért, méghozzá tőlem. Hűha, vissza nem térő alkalom, hogy egy rellonos segítséget kér, méghozzá egy levitástól. Ezt felírom valahová…
- Nem tudom, csak. Na, vedd f… - mire befejezhettem volna a mondatot, a lány már a fülke felé lépdelt, én viszont ne követtem. Visszafordultam a feketékhez és tovább kutakodtam, amíg Michelle ki nem nézett a fülkéből. Nem reagáltam azonnal, egy ízlésesebb – és hosszabb – fekete ruhát kiválasztva fordultam csak meg és figyeltem a lányra. Egy apró fejcsóválás után indultam el.
- Ennyire rossz? – oké, a haját és az arcát látva tényleg nem tudom megállapítani, hogy hogy áll rajta a ruha, helyette inkább csak odanyújtottam neki az újabb szerzeményt. – Vedd fel ezt. Talán ez jobb lesz.
Fejemet oldalra döntöttem, amíg el nem vette tőlem az említett darabot, aztán a függöny behúzása után sarkon fordultam és rövidesen eltűntem az emberek között. Ez hosszú vásárlás lesz, már ha Michelle vesz valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 3. 20:03 | Link

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

- Boldog születésnapot - szólal meg svédül, amint becsukta maga mögött a kávézó ajtaját, és puszit nyomva a lány arcára orra alá tol egy vörös papírba csomagolt dobozt (méregzöld sál van benne, meg egy fekete plüss-sárkány, a fogatlan), aztán fintorogva megtapogatja az állán éktelenkedő vörös karmolásnyomot. Ezt szépen megkapta, de végülis megérdemelte. Kellett neki nőt rabolni, még ha születésnapozás céljával is. Tudhatta volna, hogy Merida ennyire harcias, de ki gondolt erre. Azzal számolt csak, hogy a lány folyamatosan elfoglalt, és amennyi mindent csinál, sose lesz egy szabad perce sem, hogy egészen a Londoner-ig cibálja, ahol majd kellőképpen megünnepelik svéd vidákeken azt a születésnapot. Viszont legalább elsőkézből tapasztalhatta, hogy a nőrablás elég macerás egy hadművelet tud lenni és van néhány alapvető szabálya. Egyes számú szabály - nem szabad hagyni, hogy kapálózzon, vagy csodaszép karmolásnyomokat szerezhet az ember fia. Kettes számú szabály - jobb minél hamarabb meggyőzni róla, hogy ne visítson, vagy rossz vége lesz a dolognak. Hármas számú szabály - csak akkor tessék ilyesmire vetemedni, ha egyáltalán nem félti az ember a testi épségét, és úgy gondolja, megéri neki elrabolni a szebbik nem egy képviselőjét, ráadásul úgy, hogy különben esze ágában sincs nősülni. Végül is miért is nősülne éppen Axel. Nevetségesnek hangzik maga a gondolat is, elvégre épp azon van, hogy beköltözik Elliothoz a faluba, semmi értelme nem lenne egy lányrablásnak csak úgy mellékesen, de ezt elmagyarázni egy lánynak, aki karmol és megpróbálja elátkozni éppen... hajaj. Nehéz dolog. Még szerencse, hogy a minisztériumi kirendeltség kandallójáig vezető úton csak el tudta valahogy magyarázni mégis, hogy nem tervez vele semmi szörnyű dolgot, ha az nem minősül annak, hogy egy délutánra kilopja a szokásos rengeteg tennedője közül ünneplés céljával. Most kihúzza az östermalmi kávézóban (vagy inkább kocsma? fene tudja, kávé is van ám) az egyik asztalnál a lánynak a széket, aztán egyelőre megtámaszkodik az asztal szélén és a lányra néz kérdőn, egy barátságos félmosoly kíséretében.
- Remélem, nem akarod már leszedni a fejem, de téged elkapni úgy, hogy legyen egy szabad perced is, igazán képtelenség. Mit kérsz inni? - kérdezi meg, miután kifújta magát, és megjárja magát, ha kapott választ. Magának vajsört hoz, Annelie-nek, amit kér, majd leül vele szemben.
- Egyébként ez is hozzá tartozik még az ajándékodhoz - szólal meg, miután még kotorászik kicsit a zsebében és elúhúz két mozijegyet az Így neveld a sárkányodat második részére.
- Gondoltam, Meridával lenne a legérdemesebb megnézni - vigyorog és leteszi Annelie elé az egyik mozijegyet. Reméli, mostanra már megenyhült a lány is, és nem akarja még mindig megfojtani, hogy elkapta a folyosón és meg sem állt vele idáig.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. november 3. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 4. 07:29 | Link


Boldog születésnapomat
Kabát, Kinézet


Anne nem is emlékszik igazán arra, ami történt kicsivel korábban. Annyi rémlik neki, hogy teljesen bele volt merülve a jegyzeteibe, és éppen a szobájába tartott, mikor két kéz megállította, és nem is hagyta szabadulni. Hirtelen nem csak elrablóját nem ismerte fel, még azt sem, hogy egyáltalán hol van. Annyira el tud merülni a gondolataiban, és hát ilyenkor kár megzavarni, különben úgy végzi, mint Axel.
- Ne haragudj, nem akartam - pislogott fel rá bűnbánó kiskutyaszemekkel. Esze ágában se volt bántani az ő Hablatyát, mármint direkt nem. A lány levette a kabátját, és a szék támlájára helyezte, miközben elgondolkozott, mit feleljen.
- Egy kóla jól esne - húzta mosolyra a száját. Szeretett volna többet mondani, csak ehhez még le kellett ülnie, és feldolgoznia, hogy kizökkentették a kis világából. Ami persze nem baj, sőt. Örült is neki, hogy valaki megtette, valamiért a feszültség is eltűnt belőle.
Amíg Axel visszaérkezett az italokkal, neki volt ideje kinyitni az ajándékát. Elsőként a sálat vette ki, melyet egyből a nyakára is tekert, és csak ezután azt a nagyon édes sárkányt, ami kiváltott belőle egy hatalmas vigyort. Fogatlant egyből magához is ölelte, mint egy kislány, és így pislogott fel a közeledő barátjára.
- Köszönöm Hablaty, ilyen szépet még sose kaptam - és itt volt az a pillanat, amikor ő állt fel a helyéről, és viszonozta a puszit, amit az imént kapott. A jegyre nagyon rácsodálkozott, megköszörülte torkát és ezután csüccsent csak vissza.
- Még nem láttam filmet, soha - nagyon halkan mondta neki, mert nem tudta, kik veszik körül őket, és biztosan hülyének nézték volna, ha ezt meghallják. Apropó meghallják...szépen kezdett összeállni a kép, tekintete a kiírásokra siklott, és fél füllel hallgatta, hogy mások mit beszélnek. A felismerés arcára is kiült.
- Axel, hol vagyunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 8. 17:48 | Link

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

- Nyugi, kviddicsezem, volt már rosszabb is. Ez tényleg csak egy karcolás, Uff nélkül is rendbejön - von vállat a bocsánatkérésre, és elvigyorodik mellé. Neki kellett lányt rabolni amúgy is, nagyon megérdemelte, ha már egyszer csak úgy elkapta Annelie-t a folyosó közepén, szólhatott volna legalább két szót előtte. Leszedi közben nyakából a sálat, megszabadul a kabátjától is, megvárja, amíg a lány eldönti, mit kér inni, majd elsétál, hogy pár percen belül már az innivalóval térhessen vissza az asztalukhoz. Mire visszaér, a lány már nyakában a sállal, Fogatlant ölelgetve ücsörög az asztalnál, és úgy örül az ajándéknak, hogy ezért aztán igazán megérte az egész felhajtás, pedig még nem is tud mindent. Helyet foglalva leteszi elé a kólát, maga elé a vajsört, és rámosolyog a lányra.
- Örülök, hogy ennyire tetszik. Reméltem, hogy értékelni fogod, ha Hablaty neked adja Fogatlant - jelenti ki, és örül ő is annak rendesen, hogy sikerült megörvendeztetni Meridát, ha már az utóbbi időben azóta az ominózus mesenap és jelmezes bál óta ennyire jóban lettek. Tessék csak a svédre fogni az egészet, mert végtére is nagy jelentősége volt kezdetekben annak is, hogy ismét talált valakit, akivel teljes lelki nyugalommal beszélhet az anyanyelvén is, erre már csak ráadás volt, hogy Merida egész könnyen szerethető. Közben előszedi zsebéből a mozijegyet is, és leteszi a lány elé a neki szánt példányt.
- Na, akkor itt az ideje elkezdeni. Tetszeni fog, majd meglátod - válaszolja magabiztosan, amint kiderül, hogy Annelie sem látott még soha filmet. Ő ilyen kis muglibarát, imádja a ketyeréiket, még ha nem is mindig érti, mi mire való, a film pedig egy remek találmány szerinte, úgyhogy minden barátjának igyekszik terjeszteni az új hitet, hiszen a muglik is tudnak néha olyan szuper dolgokat csinálni, amitől tátva marad az ember szája. Hogy hol is vannak? A kérdés kicsit váratlanul éri, hiszen körülöttük mindenki svédül beszél, meg amúgy átcibálta idáig szegény lányt két kandallón is, de betudja annak, hogy az akciója ennyire sokkolhatta.
- Ööö... ne harapd le a fejem, de Stockholmban, most épp az Östermalmon. Kibuliztam apunál, hogy kapjak engedélyt használni a hop-hálózatot a közeli kirendeltségnél... és hát... ez itt a Londoner. Gondoltam, ha már szülinapod van, Stockholm az egyik legjobb hely ünnepelni - vigyorog és olyan szépen néz, hogy szinte látni az angyali dicsfényből szőtt glóriolát a feje fölött, ő bizony csak valami különlegesben gondolkodott. Magában azért bőszen imádkozik, hogy Annelie ettől véletlenül se kapjon pánikrohamot, vagy sikítófrászt, mert azt igazán nem számolta bele a programtervbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. november 15. 18:51 | Link

Lavia
Anglia, Baker Street 221/B.
~ Outfit



- Oké, nem tudom, hogy hogyan fogom ezt kimagyarázni otthon, de itt vagyunk. Baker Street 221/B. Hát itt van - az utolsó mondatot már csak suttogva tettem hozzá. A legfontosabb a cím volt. Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer majd itt állok az utcán, Angliában és bámulom az ajtót. Az ajtót, ahol elvileg Sherlock Holmes élt. Belecsíptem volna a kezembe, de egyszerűen képtelen voltam rá. Teljesen lefagytam, csak pislogni tudtam. Totál nem emlékszem arra, hogy hogyan jutottunk ki Magyarországtól, hogy hogy keveredtünk Angliába. Anyáék olyan szinten meg fognak nyúzni, elégetnek és leüvöltik a fejem, hogy olyat senki sem látott még. Tulajdonképpen ez már a második olyan alkalom, amikor a tudtuk nélkül mentem ki Magyarországról. Még az elsőt sem tudják és, ha a kettőt összerakva kitálalok nekik, hát biztos vagyok benne, hogy utánam küldenek egy egész hadsereget.
- Csípj meg - nyögtem ki a következő mondatot. Még mindig a ház előtt álltunk, egyik kezemmel a hátizsákom pántját fogtam, a másikkal pedig megragadtam a lány kezét. Szemem a boldogságtól csillogott, mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt. Egy pillanatra mindent elfelejtettem. Mintha egy villámcsapás által felejtettem volna el mindent. Olyan jó volt ott állni az utcán és bámulni a házat. Lassan elengedtem a lány kezét, előre léptem és tanácstalanul tekintettem rá. Oké, itt vagyunk, de... - ... most?
Még mindig sokkos állapotban voltam, így reméltem, hogy a lány legalább mond valami értelmeset, vagy csinál valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 16. 15:44 | Link


Boldog születésnapomat
Kabát, Kinézet



- Ez nagy megtiszteltetés - bólogatott hevesen Fogatlant ölelgetve. Nem a muglik között nőtt fel, de amikor kell, akkor tájékozódik, és a nyáron erre muszáj volt rávennie magát a jelmezes dolog miatt. Ekkor lettek jóba Hablattyal, és egy szóval se mondja, hogy nincs közé a származásához, mert főként ennek köszönhető az egész.
Csak hab volt a tortán amikor letette elé a jegyeket. Elfogta egy bizonyos érzés, ami az izgalom volt. Kis pillangók mocorogtak a hasában attól a pillanattól kezdve, hogy belegondolt, mi vár rá. Nem, hogy filmet, még mozit, tévét sem látott élete során. Hitt neki, tudta jól, hogy Axel nem akarna rossz élményeket szerezni neki, meg hát nem azért volt ez a sok cécó, hogy aztán halálra rémissze egy filmmel.
Lassacskán megnyugodott, és felfedezte, hol is vannak. A válaszra kikerekedtek szemei, nagyokat pislogott, és résnyire nyitott szájjal akart valamit mondani.
- Hűű - mondta végül a varázsszót. - Nagyon, nagyon régen jártam itt, még pár éve a cirkusszal... - félmosollyal nézett újra körbe, majd sóhajtott. Jó érzés kerítette hatalmába.
- Köszönöm, hogy elhoztál, a családomon kívül senkinek nem jutott eszébe, hogy szülinapom van - őszinte mosoly volt az arcán, pláne jól esett ez az egész neki azután, hogy születésnapját megelőző órákban egyedül hagyták a bálon. Nem szereti a társaságot különösen, de ha már van, akkor élvezi. Már ha az jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 22. 13:27 | Link

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

Örül neki, hogy Merida ilyen lelkes Fogatlantól. Ő a maga részéről rajong néhány mugli találmányért, a filmért is például, bár ha már film, akkor igenis legyen benne sárkány, ha lehet. Az Így neveld a sárkányodat címet viselő csodát pedig már csak a címe miatt is megnézte, aztán mesenapra Hablaty lett belőle, ha már amúgy is van sárkánya, még ha csak tenyérben elférő miniatűr is a drága csupán. A jegyek a folytatásra csupán ráadás, majd icipicit meglepődik ám a kapott kérdésen, kissé szabadkozva is válaszol, igyekezve kimagyarázni, hogy amúgy minden rendben van. Szerencsére Merida nem borul ki, inkább örül, úgyhogy megnyugodva vigyorodik el. Még a végén csak megússza pár karcolással az egész születésnapi lányrablást.
- Akkor itt volt az ideje felfrissíteni az ismeretséget Stockholmmal, és ne mondj már ilyet, nem hiszem, hogy ne lennének barátaid, akiknek eszébe jut, hogy mikor is van a születésnapod. Egyébként mennyi is lettél, te ránézésre majdnemtizennyolc? - kérdezi még mindig fülig érő szájjal, legfeljebb lecsapják, de hát szerinte ránézésre akkor is ennyit mondana Annelie-ről, és nem kevesebbet. Végül a vajsörét is kézbe veszi és a lány felé emeli a poharat.
- Igyunk rád. Skål! - közli, aztán belekortyol az italba, majd le is teszi a poharat és felkönyököl az asztalra. Illem, nem illem, a Londonerhez hasonló helyeken ez senkit nem zavar úgy igazán, bár azért meg kell jegyezni, hogy ez itt messze nem füstös, szakad kocsma, hanem igenis olyan hely, amiért a szülei sosem harapnák le a fejét.
- Még van időnk ötig, addig mesélj, mi a helyzet veled? Csak azt tudom, hogy rengeteg dolgot csinálsz még mindig - érdeklődve pillant a lányra, és el is hallgat átadva neki a szót. Utóbb nem sokat tartózkodott az iskolában, kivéve, amikor muszáj volt, így nem teljesen van képben mindennel, de azért még érdekli, mi is van éppen Annelie-vel például.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. november 22. 14:35 | Link

Izabella
Anglia, Baker Street 221/B.

Azt hiszem, hogy életem második legmeggondolatlanabb cselekedetét hajtottam végre ma reggel. Legalábbis nekem nagyon ez volt az érzésem és szőke útitársam arcán is ugyanezt láttam visszatükröződni, ahogy a fekete ajtó előtt álltunk. Az arany házszámról visszaverődött a napfény, így szinte rikított a sötét fán a cím: 221B. Letaglóztam a  boldogságtól, majd kiugrottam a bőrömből, amiért megint itt állhattam, egy kivételesen gyönyörű délutánon a kedvenc házam előtt. A mondatai alapján azt hiszem, hogy Iza is sokkos állapotban volt a felismeréstől, de nem tudtam, mivel nyugtathatnám meg.
- Joli néni meg fog ölni. De megérte. Totál megérte... - tettem hozzá az ajtóra bámulva, majd körbepillantva. Nem néztek furcsán az emberek, még a Sherlock Holmes sapim miatt sem, ez pedig vigyorgásra kényszerített. Ebben volt London varázsa, ezért szerettem, míg itt éltünk. Mert csinálhatsz bármilyen baromságot, öltözhetsz yetinek és táncolhatsz a metrón, még akkor is csak legyintenek, hogy: "Áh, biztos rossz napja van". Joli néni gyakran látogatott ide, itt ismerte meg a szüleimet is, így csak remélni tudtam, hogy nem fogunk ma összefutni vele, mert szokásához híven, most sem volt otthon. A múlt héten például Párizsból küldött nekem üdvözlőlapot, az meg köztudott, hogy a két várost meg lehet közelíteni vonattal. Iza azt mondta csípjem meg, hát meg is tettem, bár nem értettem, hogy attól miért lesz jobb a dolog, de ha neki úgy jó, én ezer örömmel! Utána ledobtam a hátizsákomat és egy pár pillanatig Izát néztem, majd ismét a házat, ami miatt ilyen messzire elutaztunk. Tanácstalan voltam azt illetően, hogy innen hogyan tovább, így csak Izára néztem, megint.
- Az őszintét megvallva fogalmam sincs... Csak odáig terveztem meg, hogy ellógunk ide, tovább nem nagyon. Neked van ötleted? - kérdeztem kissé tanácstalanul pillantva az ajtóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. november 29. 13:17 | Link

Lavia
Anglia, Baker Street 221/B.
~ Outfit



Annyira hülye vagyok! Hogy szökhettem ki az országból megint úgy, hogy anyáék nem is tudnak róla? Egyáltalán hogyan sikerült kijutnunk valami szülői beleegyezés nélkül? Nem kell ilyenkor valami papír, hogy oké, kimehetsz? Áhh mindegy is, ott álltam London utcáján és csak bámultam azt az ajtót. Csak bámultam, meg sem tudtam szólalni és még a rellonos csípésére sem reagáltam. Küldjenek rám egy gurkót, talán az majd felráz. Nagyot nyelve követtem a lány pár lépését, de megint nem jutottunk tovább. Tulajdonképpen kellene valami pont, vagy egy jel, hogy most mi az istent csináljunk, se ő, se én nem terveztünk tovább. Egyáltalán még abban sem voltam biztos - ott akkor, amikor megláttam a lány kezében a könyvvel, megállítottam, beszélgettünk és felvetette a ötletet -, hogy sikerülhetne kijutni Angliába. Még most sem hiszem el, de ezt már mondtam… azt hiszem.
- Öhm… menjünk be. Ez most ajándékbolt vagy valami, nem? – Pillantottam rá tanácstalanul a lányra. Fogalmam sem volt arról, hogy mi van odabent, elvégre sosem jártam még itt és az sem segített, hogy a rellonos valami Joli néniről beszélt. Nem tudom, hogy az kicsoda, de mindegy. A táskám a vállamra vetve elindultam az ajtó felé, az emberek között szlalomozva hamarosan el is értem azt. Ujjaim a kilincsre fonódtak, hátrafordultam és bevártam a lányt. Amint mellém lépett, sóhajtottam egyet, lenyomtam a kilincset és az ajtó lassan kinyílt…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. november 29. 16:09 | Link

Alíz és Krisztián - Költözöm
Ruha | November 22., Először Pécsen utána Angliában.
[zárt]

Nemrég még fent volt a szobájában, fehérneműben és fürdőköpenyben. Az íróasztalánál tervezgette, hogy miként fogja megakadályozni a költözést, de hát semmi értelmeset nem talált ki. Ma fognak Londonban házat nézni, mert Dávid anyja leszervezte. Nagyon dühös a vén szipirtyóra, hogy a keresztapja helyett akar dönteni. És, ha ez még nem lenne elég megírt az egyik levélben, hogy szeretné, ha a lány is menne. Még csak nem is szeretetből hívja a lányt, hanem, hogy illedelmes nőt varázsoljon belőle. Nem vér szerinti rokonok, de akkor is úgy kell viselkednie, mint egy hölgynek. Ezért is utálja Gwen, ha Viktória ott van náluk nyaranta, meg ünnepekkor, mert akkor ráerőlteti a magassarkút és könyvekkel a fején kell járkálnia a tartás miatt. Ezt ugye senki nem nézné ki belőle? Sok kell, ahhoz, hogy ne csinálja ki ilyenkor a nőt.
Most is miatta kell mai napot a világvárosban töltenie. Egész este nem aludt semmit csak szomorkodott és a plafont bámulta. Sok mindenen gondolkodott és kevés kellett hozzá, hogy ne sírjon. Nem várta ezt a napot pedig legalább két hete volt lelkiekben felkészülnie. De, ha már házat néznek, kint az azt jelenti, hogy biztos a költözés ergo mennie kell. Itt kell hagynia mindent és mindenkit. A családját, a barátait és még valakit. Már ez elég nehéz számára, de az rátesz egy lapáttal, hogy a bácsikája nem akarja elengedni. Ezt a tegnapi vacsoránál sem halasztotta el megemlíteni, amiből hatalmas vita lett ismét. Dávid és Dan mostanában nem a legjobb viszonyt ápolják, ami gyakran meglátszik. Mind a ketten azt akarják, hogy Gwen náluk lakjon és bár a lány szereti Dant és a családját, Kathleent kivéve a keresztapjánál szeretne lakni, s nem, csak azért mert szereti. Az anyja naplójából megtudta Dávid nekik tett ígéretét, miszerint vigyázni fog a szőkére, de eddig nem sikerült neki. Milyen nehéz a döntés a lánynak. Mindkét hely mellett vannak érvek és ellenérvek is. Nehéz lesz választania.
Az ötletelésben keresztapja kiáltása zavarta meg, amikor lehívta a nappaliba. A szőkeség nem gondolta volna, hogy a férfi idehívja a barátait. Ebből is látszik, hogy mennyire törődik vele. A pár pillanatnyi kábulatból nehezen sikerül visszatérnie, mert nem érti, mit keres itt Alíz és Krisztián. Az még számára is érthető, hogy azért jöttek, mert elkísérik Angliába de, akkor is.
~ Mit keresnek itt? És miért kellett szólni nekik? - kattog az agya. Száz hasonló kérdés kavarog a fejében. Legszívesebben elküldené mind a kettőt, de sokat utaztak miatta és nem akar bunkó lenni velük. Lehet, hogy már csak kevés időt lehetnek együtt és azt ki kell használni. Meg biztos nem lépnének le olyan könnyen.
Reggeli közben Ella ismerteti, hogy mi az útiterv és kikkel fognak találkozni. A szőke már ismeri keresztapja testvérét, de neki a gyerekeit nem. Kicsit kutakodik a fejében, aztán rájön, hogy biztos elfelejtette említeni. Egyébként Dávid bátyját is csak egyszer látta.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. december 10. 18:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. november 29. 18:47 | Link

Gwen és Krisztián
November 22., Pécs.


El sem hiszi, hogy itt van. Itt áll a szösziék háza előtt, Krisztián mellett és épp aggodalmas pillantásokat lövell a fiú felé. Kétségbeesetten kapaszkodik bele a fiúba, nagyokat nyel és láthatóan elsápadt. Nem akart idejönni, nem akarja, hogy a szöszi elmenjen. Az ájulás határán van, és ha Krisztián nem figyel, hát akkor komolyan elájulhat. Igaz, hogy még csak Pécsre jöttek le, de Alíz még is úgy érzi, hogy ha Krisztiánnal visszautaznak az iskolába, a szöszi itt marad. Végleg. Aztán tényleg elfelejti őket, tényleg nem ír és… lassan Alízék is elfelejtik.
- Ez az a ház? – Jó kérdés kislány, jó kérdés. Krisztián csak tudja, hogy hova kellett jönniük, de azért ő megkérdezi. Biztos, ami biztos. Szeretné azért, ha nem ide kellett volna jönniük és a ez az egész meghívás csak egy butaság volt, hogy őt megrémisszék. Na, akkor aztán sírni kezdene. Már csak akkor képes rendesen lélegezni, amikor a szöszi valamelyik férfi családtagja kijött értük. Krisztiánt elengedve próbál a házba lépdelni, de lecövekelt. Nem képes bemenni abba a házba, amelyben éppen a szöszi tartózkodik. Valahogy végül még is csak az előszobában találja magát és a szöszi már trappol is le a lépcsőn. A kabátját levette és odaadta már a férfinak, aki beinvitálta őket a házba, így amikor a szöszi leér a földszintre, a gyűrűjét kezdi el húzogatni az ujján.
- Szia – köszön halkan, miután a férfi kiment a kabátjaikkal. Nem ismeri a barátnője családját, így nem tudta, hogy milyen ruhában nem tűnik huligánnak. Igen van egy idegesítő szomszédjuk, aki előszeretettel használja ezt a kifejezést rajta és Ráhelen. Azt a nőt legszívesebben leátkozná, de nem lehet, a banya mugli, ő meg még kiskorú. Hát ilyenkor érzi azt, hogy túl sok időt tölt a szöszivel és kezd ő is átmenni ebbe a leátkozlak-mert-nem-szeretlek-és-mert-bunkó-vagy-ba. Ilyenkor nem szeretne a szöszi ellensége lenni.
Követi a barátnőjét az étkezőbe, de étvágya az nincs, nem vesz semmiből. Csendben ül az asztalnál, amíg a nő ismertette, hogy a számára még mindig ismeretlen család aznapi tervét. Aggodalommal telt arcával újra Krisztiánra pillant, pár pillanat után lesüti a szemét, de aztán újra a fiúra néz. Vajon ő is aggódik?
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2014. november 29. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. december 4. 18:59 | Link

                         A Francia Lencsilány
                                Úton Párizsba...
                                       (Franciaország)


Őszintén szólva mindig is vonzott a hangszerek világa. Így nagy nehezen rászántam magam, hogy megtanuljak gitározni. Igen ám, de ahhoz egy tanár is kéne. Rengeteget kutakodtam, bagolyban, újságokban, még mugli gyökereimet is bevetettem és siker! Öhm...azaz majdnem. Az egyetlen egy fellelhető gitártanár csak is kizárólag külföldön, Párizsban tartózkodik! És mivel a kis szentem bokáját törte, nekem kellett hát felcuccolnom a messzi messzi Franciaországba. Össze is pakoltam a cuccikámat, ahogy kell, de a családomra pont ilyenkor tört rá a fojtogató szentimentalizmus, így kis híján lekéstem a vonatomat.
-Oké anyu, persze, hogy hívlak!-próbáltam kiszabadulni a fojtogató ölelésből.
-Na, sietek is, sziasztok!-próbáltam kitérni a kar hurkokból, meglepő sikerrel. Gyorsan felfutottam az utasszállító-vagonba, a kézipoggyászomat szorongatva. Kisebb loholás után megálltam, kezemet a térdemre helyeztem, ezután kisebb lihegés. Tiszta a terep. Nekifogtam tehát egy üres kabin keresésének. Vagy két perces késedelemmel találtam egy igen igen kihaltat. Levetettem magam az ülésre, majd gyorsan levedlettem téli holmijaimat. Hogy elkerüljem az unalom lélekölő perceit, hoztam olvasnivalót is. Boldogan nyitottam ki és már faltam is a Szent Johanna gimi második részének oldalain lévő betűket. Olykor olykor felpillantottam, hogy tisztában legyek az esetleges környezeti változásokkal, hiszen ha én olvasni kezdek, se kép, se hang. Örülök, hogy megtettem, hisz másképp nem vehettem volna észre egy ismerős, vörös hajjal megáldott buksikát.
-Szia! Nem akarok bunkónak tűnni, de te meg mit csinálsz itt?-tettem fel a kérdést az Eridoros lánynak, név szerint Leonie Rohrnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek