Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=817165#post817165][b]Odry Elizabet - 2020.09.19. 17:34[/b][/url]

Sosem voltam az a barátkozós típus, mindig leginkább a tanulmányaimnak éltem, és ha ki is jöttem valakivel, rendszerint hímnemű volt. Három nővérrel a hátam mögött nyilván nem is vágyok másra, mint, hogy ne körömlakkok és aktuális szoknyatrendek vegyenek körül, hanem tudjak beszélgetni érdekes dolgokról. Kutatásokról, tudományos cikkekről. Aztán az egyik nővérem férjhez ment, majd a másik is, és amikor már csak ketten voltunk otthon Pamínával, valahogy egyszerre voltunk összetartóak és mentünk egymás idegeire. Végül csakhamar ő is férjhez ment, és az esküvőjét követően nem sokkal engem is menyasszonnyá tettek, és akkor, amikor elkezdődött az esküvőm szervezése eszméltem rá, hogy nincsenek barátnőim. Persze, ott vannak az unokatestvéreim és sokat is segítenek, de nincs olyan, akivel titkokat oszthatok meg, akivel péntek este megihatnánk egy pohár bort. Hirtelen a szeretett magányom nyomasztó magánnyá vált, én pedig, mint szomjazó rohantam az első emberhez és szinte ittam a szavait, miközben csiviteltem.
Éppen ezért nagyon készültem a mai alkalomra, mintha egy randevúra mennék, csak éppen a másik fél nem a vőlegényem, de még csak nem is férfi. Imeldával lesz újabb találkozóm, és ki tudja, talán még azt is el tudom majd intézni, hogy odaférjen az egyik asztalhoz. Tudom, tudom, már nincs sok vissza, ilyenkor nem illik ülésrendet módosítani, de nagyon szeretném, hogy ő is ott legyen. Utolsó simítások, és már megyek is, izgatottan, még gyorsan írok egy sms-t Konrádnak, hogy később találkozzunk, mert ha már erre járok, jó lenne látni, és megbeszélni még pár dolgot. Igen, olyasmiket, hogy fehérben várom majd az oltárnál, mert pont előtte lesz egy négy napos konferencia, amire szeretnék elmenni, és szó szerint az esküvőmre jövök majd vissza. Nekem a lánybúcsúm a modernkori üstötvözetek alkalmazása a középkori főzetek megtartásával lesz, de nagyon fogom szeretni.
- Szia!
Lelkesen lépek oda hozzá, még rendelni se rendelek, csak örömmel látom, hogy itt van. Gyorsan lepakolom a táskám, a kabátom, és egy bocsánatkérő kéztartással jelzem, hogy mindjárt jövök, és gyorsan megrendelem a magam pirított zöldséges tésztáját fafülegombás csirkével és mert szépen kérem, három szem szezámmagos csípős csirkével. Utóbbinak nagyon nehezen tudok ellenállni. Ahogy kész is, már repülök is vissza, hogy leülhessek végre vele szemben.
- Örülök, hogy újra látlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=817180#post817180][b]Odry Elizabet - 2020.09.19. 19:12[/b][/url]

- Gondolni se tudok rá.
Felelem egyszerre kis boldogsággal és szomorúsággal a hangomban. Boldog vagyok, mert ha kínosan lassan is, de vánszorognak a napok, és már nincs sok ahhoz, hogy Daróczy Elizabetté váljak, ugyanakkor szomorú is vagyok, mert szeretnék foglalkozni az említett patikával. Annyi mindent megálmodtam már benne, de türelmet kell tanulnom, nekem ez a legnagyobb gyengeségem. Sokan nem értették, hogy miért is az Eridon lett a házam annak idején, mert a Levitába vagy a Navinébe jobban illettem volna, de magamban mindig tudtam, hogy miért döntött így a sámánbot.
- Az édesanyám és az anyósom egymásra hangolódtak az esküvőnk megszervezését illetően, ennek köszönhetően pedig olyan sokat fogytam, hogy lötyög rajtam a ruhám, de már nem lehet szűkebbre venni.
Ezért most idegességemben eszek, nagy adagokat, és olyan sokat, amennyit csak lehet, de természetesen egy dekát sem híztam. Ez nem szerencsés testalkat, ez extra stressz. Azt hittem, hogy nem fogok izgulni miatta, mármint Konrád nem fog nemet mondani, ott lesz velem, ott fog állni mellettem, hiszen már van egy közös otthonunk is, és terveink a jövőre nézve. Nekem nagyon fontosak a tervek, hogy azok mentén haladjak, és szeretem, hogy ő is hasonlóan előre gondolkodó ember.
- Előbb tényleg jobb lesz, ha lemegy az esküvő, utána összeköltözünk, és aztán nekiállok a tervezésnek. Egyelőre semmi másra nem vágyok jobban annál, hogy Konrád felesége legyek.
Nem csak, hogy a stressz elmúljon és a ruháim újra jók legyenek rám, hanem mert nagyon szeretném érinteni őt, szeretnék mellette kelni, és azért csak kelni, mert tudom, hogy néha olyan sokáig fog dolgozni, hogy már nem találkozunk. Szeretném érezni, hogy milyen meleg is a bőre, mennyire puhák az ajkai, és csak a puszta gondolattól is jólesőn megborzongok.
- Veled miújság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=817207#post817207][b]Odry Elizabet - 2020.09.19. 21:14[/b][/url]

Mosolyom szélesebbé válik, amikor azt mondja, hogy Konrád szerencsés lesz velem. Csakugyan az lesz? Én az utóbbi napokban rengeteg ellenérvet hoztam fel magam ellen. Először is, nagyon alacsony vagyok. Láttam más polgármesterek feleségeit, ők olyan magasak és áramvonalasak, na ezek nálam nagyon nincsenek meg. Aztán hörcsögfejem van, pufók, egy manóorral. Nem vagyok szép szőke, a szemem se nem kék, se nem zöld. Mi van, ha azt hiszik, ez csak egy vicc? Vagy, ha Konrád sosem lát majd igazán nőnek, mert nem úgy nézek ki, mint egy igazi nő? Nincsenek rövid szoknyáim, sem olyan rövidnadrágom, amiből a fél fenekem kilóg. Aztán ott van az, hogy nagyon sok mindent tudok, de félek, hogy egy idő után untatni fogom így is. És ott van az anyám, hát ki szeretne olyan anyóst, mint az én anyám? Szeretem a sárga színt, de mi van, ha ő meg utálja? Szóval jelen pillanatban az, hogy ő szerencsés, nálam nem szerepel a szótárban, mert nem szerencsés, hanem vak, aki éppen egy alacsony hörcsögfejű manóorrot készül feleségül venni, aki ráadásul eléggé magának való. Mondtam már, hogy a gardróbba szereltettem egy hintafotelt, mert olyan jó ott lenni? Ugye. Istenem, le fogja mondani az esküvőt, ha ezekbe belegondol! Na, íme az ok, hogy miért fogyok úgy, mintha muszáj lenne.
- Nagyon egyszerű, zárt. U alakú nyaka lesz, egy kicsit szabadon hagyja a kulcscsontomat. Az ujjai külső része végig csipkés, hosszúujjú. Uszályos, ami ilyen redős. Azt hiszem, van róla képem!
Tényleg, hát próbán készült kép, amin ezer wattos vigyorral nézem a ruhában magam. A telefonom elővéve gyors mozdulatokkal keresem az átküldött képeket, és elégedetten fordítom a nő felé, amikor megtalálom a képet, ami azon a próbán készült, amikor még nem fogytam ki belőle.
- Magasabb lányokra van, de magassarkúban leszek, szóval úgy rendben vagyunk. Szeretném, ha Konrádnak nem nagyon kellene lehajolnia.
Mert van közöttünk egy nem kis különbség, amire azt mondják, hogy a megfelelő helyeken kiegyenlítődik, de most az a lényeg, hogy jelenleg próbálok minél inkább a kedvébe járni, leginkább azért, hogy ne jöjjön rá, tényleg hörcsög fejem van. Ahogy felpillantok rá, akaratlan is arrébb sodródik a pillantásom, és megáll a minket néző Jolika nénin, aki a csak nyugdíjas maffiaként elhíresült helyi szervezet feje. Ők azok, különösen ő, aki jó nagy fejtőrést okoz a jövendőbelinek, és akit feladatul kaptam, csak éppen ez a feladat nem könnyű.
- Volt már összetűzésed velük?
Fordulok vissza végül, ahogy Jolika hazaindul. Még kint, az ablakból visszanéz ránk, és én úgy érzem magam, mint akit rajtakaptak.
- Konrád megkérte, hogy próbáljam megpuhítani őket, de Jolika és Bözsi néni nagyon keménynek és ellenállónak tűnnek. A bácsik Ernő és Béla nagyon kedvesek, de nem tudom, hogy Jolikával mit kezdjek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=817252#post817252][b]Odry Elizabet - 2020.09.20. 13:27[/b][/url]

- Köszönöm.
Nagyon remélem, hogy tényleg így lesz. Amikor először húztam fel, akkor az örömtől sírtam benne, most meg az idegtől, hogy egyszerűen lóg rajtam. Két hetem van visszahízni, de jelenleg úgy érzem magam, mint egy szerencsétlen, aki lassan eltűnik. Csak egyszer van egy életben esküvője az embernek, legalábbis nekem csak egyszer lesz, szóval szeretném, ha tényleg tökéletes lenne. Ez a mi nagy napunk, az igazi közös életünk első útjára külön érkezünk, de együtt távozunk majd. Imádom, hogy együtt. Már most odáig vagyok. Csakhogy vannak kihívások az életben, mint a most távozó néni, aki miatt alsó ajkamba harapok.
- Nem tudom, mármint tényleg próbálkozom, hogy hátha, de aztán amit először előrelépésnek érzékelek, az utána hátra ugrás lesz.
És a lépés meg az ugrás között nagy különbség van, szóval így csak még rosszabb a helyzet. Vannak ezzel kapcsolatban gondolataim, de nem tudom, hogy meg merjem-e osztani. Nem, nem Imeldával van a baj, azt hiszem a gondolataim olyanok, hogy nem vagyok bennük biztos. Végül mégis elnyílnak ajkaim, mert, ha neki nem, akkor ugyan kinek mondanám el.
- Tudom, azt mondtam, hogy nem szeretnék Konrád munkájába beleavatkozni, se most van egy lehetőség, ami nagyon tetszik, viszont nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha nem csak a házastársa lennék, hanem tanácstag is.
A hangom a végén kicsit lehalkul, és nem is tudom, hogy rendesen hallotta-e, de ösztönösen közelebb hajolok hozzá, hogy a nagy nyüzsgésbe körülöttünk ne hallja meg más az amúgy valószínűleg kapitális baromságot, amit kitaláltam. Jaj szegény fejem, hogy nem tudok normálisan döntéseket hozni.
- Most sokan távoznak a tanácsból ilyen-olyan okok miatt, és arra gondoltam, hogy indulnék a választásokon, mint képviselő, mert nagyon tetszik, hogy a szociális ügyekre nagyobb rálátásom lenne. Csak, ha elbukok a nénikkel, akkor tudom, hogy alkalmatlan vagyok, viszont, valahogy annyira felkeltette a vágyódásom, amikor Konrád mesélt róla, és olyan jó lenne segíteni neki, tényleg hasznosnak lenni, belelátni a dolgokba, és nem csak a feleségének lenni.
Elég idealizált kép él így is bennem a házasságunkról, arról, ahogy minden reggelt és a legtöbb estét együtt töltjük, hogy majd kicsit könnyes lesz a szeme, amikor gyermekáldás elé nézünk, de én úgy csinálok majd, mint aki nem veszi észre. Hogy mindig mondja, hogy fiút akar, de ha lányunk lesz, akkor a hercegnője lesz, ahogy az apró ujjak szorosan bújnak majd a nagy kézbe az első iskolai napon. Hogy néha magához ránt, miközben húst panírozok a vasárnapi ebédhez, és lisztes táncot leejtünk. Sok olyan kép van a fejemben, amihez az kell, hogy ne legyek láb alatt, ugyanakkor viszont...
- Láttam, hogy mennyire rosszul érinti, hogy egy jó és megszokott gárda oszlik fel, és egyszerűen az van bennem, hogy gyerünk Lizi, ezt kell csinálnod, jó lennél benne, de, mindig, amikor ránézek, elfog a félelem, hogy nem szeretné, ha a családunkat a politika határozná meg, és valahogy, ha ránézek, félek tőle, félek a reakciójától. Szerinted... elmondjam neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=817281#post817281][b]Odry Elizabet - 2020.09.20. 19:12[/b][/url]

Jogos, amit mond, és tényleg nem szép dolog, hogy egyből leírom a megmozdulásomat, mert lehet, hogy Konrád örömmel venné, ha csatlakoznék, és segítenék. Talán a nénik egy vizsga, nem csak, hogy mint a családi tűzhely őrzője, hanem mint egy tanácstag, hogyan tudom ellátni majd a dolgokat, és talán nem is feltétlenül kell a teljes győzelem, elég, ha csak részeredményeim vannak. Elég, ha csak az elégedetlenkedés halkabbá válik, ha a nénik nem mindig vannak jelen, és talán, ha kevesebb cukorkát lop Béla bácsi. De nem tudom, ez a fele lehet, de a maximalizmus, az maximalizmus, akárhogy is nézzük.
- De ugyanakkor meg ott van az, hogy nem akarom, hogy a küszöböt átlépve munka legyen otthon. Az az otthonunk lesz, és nyilván az elején erre figyelnénk, aztán jönnének a mondatok, hogy "ugye nem felejtetted el a keddi megbeszélést", meg "hány szoctám kérvény futott be?", aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a vacsoránál a legújabb kiviteleket mustráljuk. Meg amúgy is, egy férj örül, ha a feleségével dolgozik? Szerintem nem.
De persze, ott van az, hogy csinálni szeretném, mert fontos. Én elmennék minden eseményre, ami szociális, látogatnék időseket, gyerekeket, lenyűgöz az önkéntesség és annak szociológiai és pszichológiai folyamatai is. Bár alapvetően a reál tárgyakban jeleskedtem mindig is, azért néhány szösszenet órára én is beültem, mert érdekeltek. Aztán abból lett az összehasonlító vallástudomány, például.
- Én mindig őszinte vagyok.
Tényleg, soha életemben nem hazudtam, és erre nagyon büszke vagyok. Sosem teremtettem magamnak olyan helyzetet, hogy füllentenem kellett volna, hiszen, bár nem akartam, de volt, akinek szívesen elmondtam azt is, már a korai szakaszban, hogy Konrád felesége leszek. De soha, semmiben sem hazudtam. És itt engedjük meg azt a kis megjegyzést, hogy erre légy nagyon büszke, Lizi, mert alig pár hónap, és megtudod milyen az, amikor az ember jobb, ha nem azt mondja, ami a valóság, hanem azt, ami fogyasztható.
- Megteheti, ő lesz a férjem. Amikor esküt teszünk, felvesszük a férjünk nevét, a hozományunkat, az életünket és a döntési jogunkat a férjünk kezébe adjuk, onnantól ő az, aki áldását adhatja, vagy tilthat.
Szeretem a hagyományainkat, nekem nincs bajom velük, ebben nőttem fel. Ez olyan, mint amikor azt kérdezik, hogy neked nem hiányzik mondjuk az autóvezetés, és a válasz az, hogy nem, mert sosem csináltad, nem tudod, hogy milyen az élmény, amit jelent. Szeretem, hogy meghatározza az életem, és bár kevés ember uralmát bírom elviselni - ilyen anyám is -, Konrád az a férfi, akit nekem szánt az ég. A tökéletes, akit nem csak elfogadok, de akit akarok is, hogy felettem álljon. Rá vártam, akárcsak a tündérmesékben. A családomban olyan vagyok, mint Belle, a Szépség és a Szörnyetegben, és habár Konrád nem szörnyeteg, mégis, magának valóbb, mint más férfiak, és ezt imádom.
- Szeretném, csak... Konrád!
Váratlanul ér, hogy itt felbukkan, de az eddigi aggodalom az arcomról egy pillanat alatt, és helyette a boldogság tagadhatatlan ténye kerül át, ahogy meglátom a jövendőbelimet, és meg kell állapítanom, hogy igazán jól néz ki még egy hosszú megbeszélés után is. Már éppen üdvözölném illőbben is, amikor megüti a fülem a név és a kérdés. A mosolyom eltűnik, őzike szemeimbe zavar libben, ahogy tekintetem Korádról a velem szembe ülőre, majd vissza a férfira vándorol.
- Rothstein? Mint a hölgy, aki az interjút készítette veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=817327#post817327][b]Odry Elizabet - 2020.09.20. 23:15[/b][/url]

Azt mondják, hogy irodalmi túlzás látni azt, ahogy egy ember szemében kihuny a fény, az a tiszta, őszinte és ártatlan fény, mellyel minden ember születik. Én szinte érzem, ahogy a magamé kihuny, ahogy megszűnik csillogni, és ha a jövendőbelim éppen jókor pillant rám, akkor megfigyelheti, ahogy a kedves csillogást felváltja a mély, szomorú sötétség. Mert én hittem, én bíztam, én igazán bíztam benne. Mert szerettem volna barátokat, mert szerettem volna ide tartozni, mert nem idegenként akartam elfoglalni a nekem kijelölt helyet. Ezért vagyok képtelen megbízni a nőkben, mert nem létezik náluk olyan, hogy véletlen. Miért nem voltak soha barátnőim? Mert az ármány nem az én asztalom. Nem tudtam felmutatni egyetlen nem női rokont, aki koszorúslány lehetne.
- Nem hiszek a véletlenek közjátékában.
Felelem csendes határozottsággal, és most először ismeretségünk alatt mind a ketten érezhetik, hogy megváltozott a légkör, máshogy rezeg a levegő körülöttem. Feszült, ideges. Ahogy az ajkaim szorosan egymásnak préselődnek, ahogy érzem, hogy fogaim az alsóba harapnak, hogy ne mondjak olyat, amit megbánnék. Gyerekként folyamodtam ehhez a művelethez, amikor órákon át kényszerítettek a hangszeres zene elsajátításához, pedig mondtam, hogy nem vagyok rá képes. De megcsináltam. Mert kell. Egy úrilány legyen művelt minden téren.
- Nem éreztem szükségét.
Ami egy óriási hiba a részemről, mert azt hittem, hogy az emberek megbízhatóak. Én mindenkiben a jót látom, és bár érzem, ahogy Konrád keze a hátamon pihen, ahogy a kimondott szavak nélkül utasít, agyamban a lila ködön túli kisördög azt súgja, hogy még nem a férjem, még nem kell engednem az akaratának. Nyilván a másik hang azt mondja, hogy szeretném, ha a férjem lenne, hogy nem akarom egyetlen rossz lépéssel elbukni mindazt, amit elértünk, hogy bár hosszú és nem kevésbé fáradságos út áll előttünk, ami során meg kell tanulnunk egységként gondolkozni, jobban összeomlanék az elvesztésétől, mint azt bárki képzelné, aki ismeri, hogy hogyan is indulunk el ezen az úton. Érzem, ahogy az állam megfeszül, ahogy a szorítását érzem.
- Ha nem lenne vesztenivalóm, és ha nem kéne attól félnem, hogy a férjem megítélésére negatívan hatna, akkor te lennél az első ember a világon, akit felpofoznék. Az ilyen pillanatok miatt remélem, hogy csak fiam születik a jövőben, és nem lesz lányom.
A hideg él a hangomban talán riasztó lehet, én magam mindenképpen megijedek attól, hogy ilyenre is képes vagyok, és remélem, hogy soha többet nem hallom így beszélni magam. Most először és remélem, hogy utoljára bánom azt, hogy Konrád a közelben van, hogy emberek vesznek körül, hogy számít mindaz, amit teszek. Én tiszta szívvel nyitottam, de bár ne tettem volna. Eltolom a tányért, jelezve, hogy elment az étvágyam. Érzem, ahogy az előbbi beszívott és beharapott alsó ajkamból a vér finoman szivárog, próbálom nem mutattatni az apró sérülést. Ahogy a szerencsesütit is csak elmorzsolom, az üzenetet, mely szerint minden a legnagyobb rendben van, csak finom felhorkanással fogadom.
- Nem kívánom tovább a társaságodat élvezni.
Sosem, tényleg sosem utasítottam el senkit, és most is tudom, hogy mosolyogva kéne tovább lendülnöm, de az a Lizi, aki akkor volt, aki ott volt reggel, aki izgult a találkozó miatt, már nincs sehol. A táskámat felvéve állok fel, mókás a párosunk, ahogy Konrád mellett szinte elveszek magasságban és szélességben. Vonásaimat rendezve, emelt fővel pillantok le rá mégis.
- Nincs jogom megtiltani, hogy elfogadd a meghívást, ha Konrád szívesen lát, szívesen látlak.
Teszem hozzá még, és ha senki sem ellenzi, akkor elhátrálva a párosuktól a kijárat felé indulok, friss levegő kell, máskülönben, ha maradnom kell, maradok. Ahogy a jövendőbeli férjem jónak látja, simulékony vagyok.