Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=817276#post817276][b]Daróczy Konrád - 2020.09.20. 18:07[/b][/url]

A Tanács megbeszélése egész egyszerűen nem tűrt halasztást, mivel egyik pillanatról a másikra rengeteg kérelem érkezett be, hogy telket vásároljanak az új utcában, ezen felül a Minisztérium újabb ellenőrzést rendelt el látva, hogy a város milyen ütemben fejlődik. Minden bizonnyal úgy vélték, fekete pénz lehet a dologban, ám a helyzet épp ellenkezőleg zajlik: a férfi elődei annyi pályázatot hagytak figyelmen kívül, ennek tetejében pedig olyan kevés változtatást eszközöltek, hogy másuk sincs, csak erőforrásuk, ráadásul a telekadók és vételárak összegéből lassan két új utcát is felhúzhatnának. Ha ez nem volna elég, Machay kisasszony állapota továbbra is stagnál, Fisher kisasszony pedig menyasszonyként és jövendőbeli feleségként férjével tart Olaszországba, így lemond eddigi tisztségeiről. Finoman fogalmazva is fejfájást okoznak így Konrádnak, s a papírmunka a legkisebb kellemetlenség jelen pillanatban, hiszen új embert kell találni e két posztra. Az, hogy Adrian már időtlen idők óta tulajdonképpen nincs jelen, csupán Mesternek köszönhetően nem feltűnő, aki a szociális ügyek mellett az egészségügyet is rendkívüli módon menedzseli. Abban már megállapodtak, hogy posztváltások lesznek, s már van is olyan jelentkező, illetve lehetséges jövendőbeli tanácstag, akire mindannyian egyetértően bólintottak.
Még tartott az ülés, mikor Elizabet írt neki egy SMS-t, hogy találkozzanak, ő azonban nemes egyszerűséggel ignorálta azt, egészen a tanácskozás végéig. Ekkor elolvasta, s mivel még csupán húsz perc telt el annak érkezése óta, így azzal a szándékkal, hogy kiszellőzteti fejét, megindul az étterem felé. Különben sem reggelizett, mivel égetőbb a munka egy pár falatnál, így legalább ihat egy kávét és ehet valami apróságot.
A vendéglátó egységhez érve könnyed mozdulattal nyitja ki az ajtót és különösebb keresgélés nélkül pillantja meg menyasszonyát és a jelenleg még neki háttal ülő nőt, akit egyből nem ismer meg. Egyik kezét zsebébe mélyesztve sétál közelebb és egy kedves mosolyt küld jövendőbelijének, hogy az asztalukhoz érve egyik szemöldökét kérdőn megemelje. Tekintete először Elektrára, majd Lizire vándorol, ám egyelőre nem kiolvasható belőle semmi, csak az, hogy találkozásuk kezdete nem a legjobb pont a mai napon. Úriemberként kiveszi az eddig nadrágjában pihentetett kezet és kedélyes, szinte már szívélyes mosollyal ajándékozza meg mindkét nőt.
- Kedvesem, Rothstein kisasszony - biccent egyet, hiszen bemutatkozniuk már nem kell, túlságosan is jól ismerik egymást. - Csak nem egy újabb izgalmas interjú? - Konrád mosolya kedves, mégis kifürkészhetetlen, s bár sokan gondolnák, hogy kérdése csöpög a szarkazmustól és rosszindulattól, akik jobban ismerik, tudják, hogy úriember. Az persze nyilvánvaló, hogy ő maga fricskának szánja, azonban amíg sem hangján, sem testbeszédén nem érződik, ugyan ki mondaná meg az igazat? Tán Elektra a földöntúli érzékeivel? Ugyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=817304#post817304][b]Daróczy Konrád - 2020.09.20. 20:50[/b][/url]

Valamiért Konrádra és Elizabetre tekintve egy kedves mesefilm jut eszembe, a Lecsó. Ahogy Rémi, a főszereplő mesél bátyjáról és apjáról, így jellemzi őket: "Ő itt Emil, a bátyám, könnyű lenyűgözni... Ő pedig az apám. Semmi se nyűgözi le." Valahol Ők ketten pontosan ilyenek: a naiv, mindenben csodát lelő nő, aki nyitott szívvel fordul a világ felé és az érzésektől teljes mértékben mentes, hideg számításokat végző férfi, akiből elismerést közel lehetetlen kicsikarni. Talán ezért is van az, hogy mikor megérkezik, menyasszonya teljesen megdöbben a hallottakon, ez pedig egyértelműsíti Konrád előfeltételezését is, miszerint Elektra becsapta és nem fedte fel valós kilétét. Érzékeli, ahogy Lizi hatalmas, barna, őzike szemeivel mellette áll, válaszra várva néz fel rá, mintegy esdeklően kérve, hogy mondja azt, csak viccelt. Mert csalódott. Annyira kiszámíthatóak az emberek, oly könnyű olvasni bennük, főleg az ilyen angyalarcú, szelíd teremtésekben, akik képtelenek rosszat feltételezni másokról. Hát persze, elhitte, hogy amit lát, valós, meg sem kérdőjelezte. Ez az első dolog, amin villámgyorsan csiszolniuk kell, ugyanis a férfiben azonnal felmerül a kérdés: mit kotyoghatott ki ebben a nagy barátnői csevejben?
- Oh, hát be sem mutatkoztatok egymásnak rendesen? - kérdőn, teljesen ártatlanul kanyarintja kezét a nő hátára és mosolygósan pillant le rá, szinte már szeretettel telve, hogy aztán Elektrára nézzen és kifejezéstelen arccal hallgassa meg a magyarázatot.
Véletlen. Hogy is ne! Annyi bizonyos, hogy Konrád sem tudhat mindent, de igen magas összegben merne fogadni arra, hogy firkászunkat nem pusztán kedves szellő sodorta Elizabet mellé, mi több, busás hasznot remélt eme ismeretségtől. Valahol mélyen belül teljesen logikusnak is tartja a döntést, hiszen onnantól kezdve, hogy ágyát, házát és magánéletét megosztja valakivel, lényegében sebezhetővé válik: lesz egy rés a pajzson, mert nem lehet mindig a felesége mellett, nem mondhatja meg, mit szabad elmondania és mit nem. Nem szabhat gátat semminek, ami hatáskörén kívül esően történik, így számolnia kell azzal, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek bizony elő fognak fordulni.
- Akkor bizonyára jó barátnők lettek. Én sem hiszem, hogy szánt szándékkal vezetett volna meg - pillant Elizabetre. - Esetleg, ha ilyen jóban vagytok, elhívhatjuk az esküvőnkre is. Tudja, ez egy kis összejövetel lesz, kerüljük a felhajtást - ezúttal ismét Elektrára emeli tekintetét és menyasszonya hátát némiképp megszorítja a lapockánál, csak annyira, hogy éreztesse, ne rendezzen jelenetet. Akkor sem, ha akar, márpedig akarni fog, mert az igazságérzete és az őszintesége töretlen, így bizonyára nem állja majd meg szó nélkül az incidenst. Ami pedig a meghívást illeti, ismerjük a mondást: tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb.