Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=750751#post750751][b]Blossom Miles - 2019.02.23. 18:53[/b][/url]

Nem járok túl gyakran gyorsétterembe, még akkor sem, ha olyan jó hír övezi, mint a falubelit. Inkább az általam elkészített ételek híve vagyok, azokról tudom, hogy mikor, miből és ki készítette őket. A napokban viszont nem volt elég időm, hogy főzzek, hirtelen rengeteg dolog szakadt rám, és elég nehezen gyűrtem, amint valamivel végeztem, jött a másik. Végül amellett döntöttem, hogy benézek a falu egyik éttermébe. Péntek lévén, mexikói nap volt a helyen, aminek felettébb örültem, egyszerűen imádom a mexikói ételeket. A munkaidőm lejártával siettem is, de figyelmen kívül hagytam, hogy szívesen látnak ott állatokat. Már annyiszor néztek rám mérgesen, amikor Monát bevittem egy közösségi helyre, még akkor is, ha szájkosár volt rajta, hogy már nem próbálkozom. A pultosnak leadtam a rendelésem, ami tulajdonképpen egy chilis babot takart, hirtelen ötlettől vezérelve pedig azt is hozzátettem, hogy amennyiben van rá lehetőség, legyen szíves elcsomagolni nekem. Nem szeretek egyedül lenni, étkezni meg főleg lehangoló magányosan. Sokkal inkább szerettem volna felkapni az ételem, meg Monát a Mancs-helyről és hazamenni. Otthon persze a feladataimmal kellett volna haladnom, így összekötve a kellemest a hasznossal, a laptopom fölött fogyasztottam volna el az ételt. A pultos lány mosolyogva bólintott, és pár perc múlva a kezembe is nyomta a meleg babot. Kifizettem, de mielőtt sietősen elhagytam volna az éttermet, beszaladtam a mosdóba. Csak a kezemet szerettem volna megmosni, amit igen gyakran megcsinálok egy nap. Nem hiszem, hogy a hivatásommal ragadt volna rám, mindig nagyon ügyeltem a higiéniára, és ahol csak van lehetőségem, elvégzem ezt az egyszerű, ám annál fontosabb tevékenységet. Már épp indulni készültem, mikor egy lányka rontott be a helyiségbe. Furcsán néztem utána, és megfordult a fejemben, hogy nem avatkozok bele más dolgába, de abban a pár másodpercben amíg láttam, leszűrtem, hogy fiatal lehet, még biztosan alapképzésre jár, a gyógyítói lelkiismeretem pedig nem hagyott nyugodni.
- Bocsi, rendben vagy? - kopogtam be a zárt mosdóajtón. Igazából mi rossz történhet? Maximum elküld melegebb éghajlatra, azt meg túlélem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=750898#post750898][b]Blossom Miles - 2019.02.25. 16:02[/b][/url]

Már majdnem rákérdeztem, hogy használt-e már tesztet, de szerencsére hamar rájöttem, hogy nem a rendelőben vagyok, ahol a hölgyek mosolyogva közlik, hogy három napja egyfolytában hánynak. Átfutott az agyamon, hogy nagyon remélem nem kell kellemetlen beszélgetést folytatnom vele arról, hogy akkor most mi fog történni vele és döntsön valamiről, amiről nem most kéne, de jelenleg folynak náluk a vizsgák, az meg eléggé megterheli szegény tanulókat. Nekem sose volt ilyen problémám, tekintve, hogy talán kinyitottam egyszer a tankönyvem, nem is izgultam semmi miatt. Még mindig csodálkozom, hogyan nem buktam meg soha.
- Semmiség. Dr. Blossom Miles vagyok, gyógyító - mondtam amolyan bemutatkozásként. Megmosolyogtatott, hogy szerinte aranyos vagyok. Ha anyám ezt hallotta volna, biztosan büszkén bólintana, majd elmesélne egy olyan történetet, amikor minden voltam, csak nem aranyos.
- Stresszes vagy mostanában? - szegeztem neki a kérdést, mert ha azt hitte, hogy egy gyógyító elől ilyen gyorsan elmenekül, akkor bizony tévedett. Nem állt szándékomban rögtön belevágni a kényes részbe, de amíg nem vagyok biztos abban, hogy nem kell hozzám járnia babamozira, addig nem engedem el. Igazán szeretem a pácienseimet, és szerintem nekem van a leggyönyörűbb hivatásom, de azért akadnak benne nehéz részek. Lehet, hogy egyszerű rosszullét, és csak én szoktam hozzá, hogy a hányás a pöttömökkel azonosítom, de ha már itt vagyok, akkor segítek, ahogy tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=751149#post751149][b]Blossom Miles - 2019.03.02. 21:20[/b][/url]

- Oh, szuper - hagyta le a számat egy nem tervezett, mélyről feltörő sóhaj. Szerintem ezzel az egy mondattal kevés embert lehetett volna ennyire boldoggá tenni. Legalábbis a legtöbb esetben szomorú, ha valaki ilyenfajta közlendővel jön hozzám, de jelen esetben ez megkönnyebbültséget váltott ki mindkettőnkben.
- Az biztos, hogy a vizsgák nehezek és kimerítőek - bólintottam mindentudóan, de én sosem tapasztaltam, csak láttam másokon. És még mennyivel nehezebb lesz az egyetemen. Az egyetem ilyen téren abszolút szívás. Rengeteg anyag és ha nem voltál szorgalmas, akkor napok alatt kell félévek tananyagát behoznod. Nekem is mindig kényszerítenem kellett magam arra, hogy normálisan tanuljak, mert közel sem voltam szorgalmas soha.
- Akkor gondolom nem csak az iskolai koszton élsz - vontam le az egészen evidens következtetést, főleg hogy a lánnyal épp egy étteremben álltunk.
- Mosd meg a kezed, meg öblögesd ki a szád, az segíteni fog - adtam ki az utasításokat, és elkerültem, hogy a fejemre csapjak, amiért bájcsevegtem vele ahelyett, hogy a legalapvetőbb dolgokat elmondanám neki. Nem terveztem egész végig a mosdóban állni, gondoltam neki is van asztala, úgyhogy álltam és vártam, hogy higiéniás szinten rendberakja magát.
- Először fordul elő, hogy elrontod a gyomrod vagy volt már rá példa? - tettem fel az egyik legfontosabb kérdést. Szakmai ártalom a folytonos kíváncsiság, ahogy az egyik oktatóm nevezte az egyetemen. Ha már annyit tanultam és dolgoztam, hogy gyógyító lehessek, akkor mindenképp segítek ott, ahol csak tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=755549#post755549][b]Blossom Miles - 2019.04.16. 09:57[/b][/url]

Én is voltam már így és megannyi fiatal is került már be hozzám gyomorrontással vagy az alkoholmámor után maradt hányással, de mégiscsak nehezebb volt valakit a rendelőn kívül, mindenféle eszköz nélkül diagnosztizálni. Kicsit feszengve álltam a mosdókagyló előtt, amíg a lány újabb körre szaladt a fülkébe. Mikor kijött, bólogatva fogtam fel, amit az étkezési szokásairól mondott. Ez így még egy kicsit nehezíti a helyzetet, bár az iskolában eléggé biztos voltam. Ott szerintem még nem is kapott senki ételmérgezést, hiszen azért egészen szigorú szabályok vannak ezzel kapcsolatban. A szülői kosztban is lehet bízni, de az éttermekben sosem lehet elég biztos az ember. Bogolyfalván jó minőségű és hírű helyeket lehetett találni, de összességében mindenhol becsúszhat valami hiba.
- Azért lejegyezni nem szeretném, de a lényeget értem - húztam halvány mosolyra a szám. Ezek szerint csak túl sok, vagy túl megterhelő volt mindaz, amit eddig megevett. Akkor az ételmérgezést kizárhatjuk, eléggé meggyőző volt az érve.
- Most egy-két napig olyan könnyű ételeken kellene élned, mint a keksz vagy reszelt alma és társaik. Igyál sok vizet, az nagyon fontos. Ha egy hét múlva sem javult, akkor menj el a gyengélkedőre, vagy akár a rendelőbe, ott dolgozom, ha bemondod a recepción a nevem, akkor tudok még segíteni - mosolyodtam el, miközben a lány néztem. Nem hiszem, hogy van most nálam gyógyszer, de majd felszólok a gyengélkedőre, hogy ez a helyzet és ők mindenképp tartsanak maguknál gyógyszert. Nem csak a lánynak fontos, de amúgy is kell oda.