Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid

Alkalmazottak:
Markovits Balázs - Pultos
Sadie Sallow - Seprűs futár

Nyitva tartás:
H-P: 11:00 – 21:00
SZ-V: 10:00 – 22:00

Nathaniel Blackwood

Úgy csinálna valami meghökkentőt. Ez a vizsgaidőszak sosem volt a kedvence. Mindenki a könyvei felett görnyed, a levitások hajtanak, a navinések kevésbé érzik magukat nyugisnak és többet depiznek, a rellonosok pedig már egy hónapja a százfűlé főzetükkel vannak elfoglalva, meg azzal, hogy embereket keressenek – főleg levitásokat -, akik megírják helyettük a vizsgákat. A tanárok erre talán még nem jöttek rá, hiszen a puskázásgátló pennán kívül semmi másra nem fordítanak figyelmet, se tisztítótűz, se tisztítóvíz nincs, ami lemosná a főzetet és kiderülne, hogy egy megszeppent elsős írja a másodéves, fenyegetően fölé tornyosuló rellonos vizsgáját. Kérdezhetné a kedves olvasó, hogy akkor miért nem keresi eridonosok társaságát, de őszintén szólva, ilyenkor a legtöbb eridonos is kiakasztó. Lelkesedésüknek annyi és rájuk tör valami furcsa, megmagyarázhatatlan pánik. Ő is itt tart jelenleg.
Három vizsgája van kiírva az ötből. Egy kiváló van már a zsebében, de az nem volt nagy kunszt, önismeretből mindenki le tud vizsgázni, neki meg, állítólag még némi érzéke is van hozzá. Ezen kívül, ha jól látta a vizsgaidőpontokat a sárkánytan és a repüléstan van meghirdetve. Az lesz ám csak a vicces dolog! A sárkánytan még oké, valahogy átverekedi magát rajta, de mit kezdjen a reptannal. Nem vigasztalja, hogy négy éve tanul repülni, mert az elmélet még oké, tanulni képes, de a gyakorlat? Háh, az nem úgy megy. A kanyarokban rendszerint lecsúszik a seprűjéről kicsit, a fékezéseknél előbb áll meg ő, aztán a seprű, ezért ha nem tudja elbliccelni a duplaórákat rendszerint kéktől a lilán át a sárgáig mindenféle foltok megtalálhatóak a fenekén, mivel a seprű ilyenkor jól hátsón billenti. Szeretett volna mindig kviddicsezni, de nem állhat úgy oda az Eridonosokhoz, hogy helló, játszanék, de: elhagy a seprűm, kicsit lecsúszok és van némi tériszonyom, de azt már egész jól kezelem, ha nem látom, hogy nincs szilárd talaj alattam. Ha ráfeküdne menne, de sosem fekszik rá, mindig valahogy átszenvedi csak magát a vizsgán.
Ezen agyalva tér be egyik kedvenc helyére, a falatozóba, ugyanis lány létére nem játssza, hogy nem szeret enni és juj a vonalai. Pont nem érdekli. Imád nassolni, rengeteget enni, imádja a sültkrumplit és minél nagyobb egy hamburger annál értékelhetőbb. Épp azon elmélkedik, hogy mit kérjen, amikor meglökik, de nem finoman, szó sincs róla, hanem a pasas, aki távozik, durván nekimegy, annyira, hogy ezekbe a sarkakba, mert hát alap, hogy nem hétköznapian van felöltözve megbotlik, és egy sikítással ha nem is a földre, de egy ember ölébe pottyan, ami egy kicsit váratlanul éri, de gyorsan feltalálja magát.
- Helló, finom a pizza?
Igen, ennél bénábban kezdeni se lehet egy találkozást, de tényleg, pizzát is enne, most, hogy így a fiú tányérjára pillant.