36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 3. 01:16 | Link




Már nagyon vártam a találkozást Laurával. Igazából nem is olyan rég költözött ki a szobánkból, hogy új életet kezdjen, de máris hiányzott. Az utóbbi időben elég sokat beszélgettünk és össze is barátkoztunk, szóval eléggé hiányzott a társasága. Egyébként is sok minden történt velem, amit szerettem volna megvitatni vele, így kifejezetten örültem, mikor végre sort tudtunk keríteni egy kis találkára. Egy hétvégi napot beszéltünk meg, a helyszín pedig egy kajálda volt, mert mindketten szerettük a finom falatokat, és így összekötöttük a kellemest a hasznossal. Mielőtt elindultam volna a megbeszélt helyszínre, megetettem és megittam Hápit, majd egy melegebb öltözetben útnak indultam. Út közben eszembe jutott Alíz házibulija, a Navine-s parti és egyéb mókás dolgok. Mennyit nevettünk, reméltem, hogy hamarosan sor kerül valamiféle újabb összeröffenésre. Szerintem szuper kis csapatot alkottunk így négyesben, ráadásul ez még közelebb hozott a lányhoz, akit nagyon megkedveltem. A gyorsétterembe érve kértem magamnak egy adag spagettit narancslével, majd helyet foglaltam egy ablak melletti helyen. Pár perccel előbb érte a helyszínre a megbeszéltnél, ám ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen általában mindenhol ott voltam már kicsivel korábban a kelleténél. Már alig vártam, hogy kikérdezzem Laurát, hogy érzi magát az új helyen, mik történtek vele mostanság. Meg persze azt is, hogy én is mesélhessek neki azokról a dolgokról, amelyekről még nem tudott. Izgatottan doboltam ujjaimmal az asztalon várva, hogy megérkezzen Laura, aztán, ha leadta a rendelését, indulhat a csevej.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 3. 01:16
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 4. 19:16 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Nem szoktam még meg teljesen az új helyem. Imádok ugyan ott lakni, és mindig is arra vágytam és vártam, hogy mikor lehet megint saját szobám, mikor állhatok a saját lábamra … de valahogy most mégis kicsit furcsa, hogy el is értem. A kastély zsongása, a szobánk állandó élettel telisége után ez azért nagy változás. És a fene sem gondolta volna, hogy ennyire megszokom az állandó ricsajt. Mondjuk nem vagyok túl sokat itthon hétközben, azt meg kell hagyni. Heti háromszor suli után meló. Meg még ott vannak az őrjáratok is. Hétvégén is az egyik nap fixen dolgozom. Nem unatkozom az tény.
Ráérősen baktatok az utcákon, így hogy nem a kastélyból jövök bőven ráérek. Meg amúgy is, nézelődöm, hátha látok valamit, ami kellene otthonra. Nem öltöztem fel túl melegen, úgysem leszek sokat a szabadba, a vékonyabb pulcsimra csupán egy átmeneti kabátot veszek fel, de azt se cipzározom össze. Amint beérek az étterembe rögtön meg is látom Danát és egy széles mosollyal az arcomon oda is sétálok hozzá, hogy lerakjam a kabátot mielőtt szerzek valami harapnivalót.
- Szia! Klassz a ruhád! – köszönök rá, majd gyorsan elnézést kérek és már a pultnál is állok nézelődve. Hm. Mit is egyek. Az igazság az, hogy nem is vagyok éhes, így végül egy könnyed cézár saláta mellett döntök egy kancsó jeges teát kérve mellé. Igen, egy egész kancsónyit, és igen, jegeset. Furcsán néznek rám emiatt, de nem foglalkoztat különösebben a dolog, úgy sétálok vissza a lányhoz, mintha észre se venném a meghökkent pillantásokat a többi vendégtől.
- Szomjan halok – tudatom vele mialatt töltök magamnak egy pohárnyi italt és már le is húzom az egészet. Majd újratöltöm de ezt már csak lerakom az asztalra. – Mizujs? Milyen a harmadév? Vettél fel új tárgyakat?
Árasztom el rögtön kérdésekkel az eggyel alattam járó szöszit. Ha nem költöztem volna el, akkor ezeket már rég átbeszéltük volna. De hiába voltam pár hetet még a közös szobában, nagyjából esélytelen volt velem szót váltani a meló, a lakáskeresés, és az intézkedések miatt. Na nem baj, most majd jól bepótoljuk! Időm, mint a tenger, felőlem egész nap csacsoghatunk!
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 4. 21:24 | Link




- Szia! Köszi, te is csini vagy! - feleltem Laurának kitörő örömmel. Végre kicsit dumcsizhattunk, ha már mostanság nem volt rá alkalmunk. Közben elment kajáért, addig kitartóan piszkáltam villámmal a spagettimet, majd ittam egy korty narancslevet. Nem akartam pofátlan lenni, hogy elkezdek nélküle enni. Rövid időn belül vissza is érkezett az asztalhoz egy saláta és egy kancsó jeges tea kíséretében.
- Hű, te aztán tényleg szomjas lehetsz! - néztem rá vigyorogva, majd fejemmel oldalra biccentve tudattam vele, hogy szerencsére nincs messze a mosdó. Ha én ennyit innék, tutira fellátogatnám azt a helyiséget több alkalommal is.
- Jól vagyok, bár hiányzol, azért nélküled elég üresek a szürke hétköznapok. Képzeld, vettem fel még jó pár tárgyat, kicsit elkapott a hév, mikor kiderült, hogy évfolyamelső lettem. Arra gondoltam, hogy talán ideje több tárggyal is megismerkednem. Magamra se ismerek - nevettem el magam, mert tényleg ne ez volt rám a jellemző. Sose voltam az a magolós, tanulós típus, de mostanában komolyabban vettem ezt a dolgot.
- Ja, és képzeld! Tanársegéd is lettem Várffy tárgyánál! A mágia elmélete és gyakorlata. Na, erre varrj gombot! - fürkésztem Laura tekintetét, miközben meséltem neki, kíváncsi voltam, mennyire lepődik meg a fejleményeken.
- Miután beadtam a pályázatomat, behivatott magához, aztán rám szabadított egy mumust, hogy ártalmatlanítsam. Gondolhatod, először totál berezeltem. Ja, elfutni se tudtam volna, mert a szék, amire leültetett meg volt bűvölve, nem lehetett felállni belőle. Végül sikerült elérnem a célt, de azért elég para volt. Elég sajátos módszerei vannak a tanárnak, de nagyon bírom. Iszonyú kreatív, azt meg kell hagyni - meséltem neki lelkesen, majd elkezdtem eszegetni a kajámból. Elégedett voltam a minőségével, isteni finom volt. Miután ettem pár falatot, folytattam a csevejt.
- Ó, és képzeld, nekem és Bencének köszönhető, hogy a kastély lakói egy időre megszabadultak a vén banyától. Feladtunk bagolypostán a nyanyát, és egyenesen Las Vegas-ba repült! - vigyorogtam kárörvendően. Ha valaki, akkor ő valóban megérdemelte, hogy távol legyen az iskolától, szerintem a többi festmény sem ejtett érte krokodilkönnyeket. Sőt, a szomszéd festmény lakói egyenesen táncra perdültek örömükben, mikor megtudták, hogy a pletykás némber amerikai állampolgár lett egy időre.
- Na, és veled mi újság? Mesélj, milyen az új hely? A negyedik tanév? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Bőven volt időnk beszélgetni legnagyobb örömre, hiszen előttünk állt az egész nap.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 4. 21:26
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 5. 18:54 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Pont jól is jön, hogy elmegyek még ennivalóért, ugyanis nem tudok mit kezdeni ezekkel a kedves szavakkal. Zavarba hoznak. De szerencsére ez a kajálda másik végéből úgysem szűrhető le, szóval jó, hogy kabátos időszak van. És még jobb, hogy nem akartam a fogasra reptetni.
- Futottam – mondom neki két korty között, majd miután végre kiürült a poharam és nem akartam már szomjan halni rendes választ is adok neki. – Mármint nem ide, hanem úgy egyébként. Észre se vettem, hogy sokkal hosszabb távot tettem meg, mint szoktam.
Általában futás közben hagyom, hogy az elmém oda tévelyedjen, kanyarodjon ahova csak szeretne. Nem gondolkodom, szó szerint nem, csak felidéződnek dolgok, más szemszögből kerülnek megvizsgálásra. Kellemes mindezt egy ütemre tenni, viszont mostanság lett bőven felidéznivalóm, és már régen nem futottam. Szóval, na igen. Hirtelen széles mosolyra húzódik a szám, ugyanis eszembe jut, hogy Dana rángatott bele ebbe a sportba. Hű, már nem is emlékszem mikor, nagyon nagyon régen volt. A mosdós biccentésre nem reagálok, nem fogok állandóan mosdóba rohangászni ennyi innivalótól.
- Tényleg? Na az tök jó! Hallottam, hogy évfolyamelső lettél, gratulálok! – mondom vidáman. Őszintén szólva én se ismerek rá a lányra. Tanul, méghozzá sokat és jól, és még sok tárgyat is vesz fel. És még tanársegéd is lett?! Lehet, hogy Bencének igaza van, és tényleg megváltozott Dana a jelvény hatására? Vagy csak szimplán kezd benőni a feje lágya?
A tekintetemben főként büszkeséget láthat, elismerést, és örömöt. Na meg persze kíváncsiságot, hiszen már meséli is, hogy is lett őbelőle tanársegéd. Közben felszúrok a villámra pár falatot, de csak tologatom a tányéromban jobbra-balra. Mondanám, hogy annyira leköt az, amit mesél, hogy nem tudok az evésre koncentrálni … de igazából, tényleg nem vagyok éhes úgy igazán. Sőt, enyhe rosszullét kerülget. Félre is tolom a tányéromat úgy, ahogy van.
- Az azért elég érdekes módszer, hogy leszíjaz egy székbe, hogy menekülni se tudj – csóválom meg a fejemet, őszintén szólva ez azért nagyon durva. És akkor maradjunk csak ennyiben, és ne gondoljuk tovább. – Örülök, hogy helyt álltál, meg hogy megkaptad a munkát.
Belekortyolok a teámba, majd rájövök, hogy milyen butaságot feltételeztem én. Még, hogy hirtelen egy csapásra megjavul a lány. Ugyan, dehogy. Elloptak egy festményt és elküldték jó messzire.
- Ne mondj erről többet – mondom gyorsan felemelve mindkét kezemet, szinte védekezően. – Egyrészt ez nem hiszem, hogy dícséretes dolog, másrészt prefektusként példát kéne mutatnod, méghozzá jót. Harmadrészt meg prefektus vagyok, és inkább hagyjatok ki a csínyeitekből.
Tudom, hogy nem fogom tudni se őt, se a fiút megrendszabályozni, szerintem maximum az új igazgatónknak sikerülne a dolog. Szóval tényleg jó lenne, ha nem keverednék bele túlzottan. Mert feladni őket nem szeretném, és ha megkérdeznek, hogy mit tudok az ügyről, hát akkor meg nem fogok hazudni. Az a legjobb hát, ha tényleg nem is tudok semmit.
- Fú, hát eléggé be vagyok táblázva. Tudod, suli után melózok a pizzériába, meg itt volt ugye a költözés, a prefi lét, és még ráadásul fel is vettem az összes tárgyat. Nem unatkozom – vonok vállat vigyorogva. Majd a mosolyom még szélesebbé válik, ahogy a gondolataim az otthonomra terelődnek. És mindenre, ami azzal kapcsolatos.
- Ó, hát az valami fantasztikus – sóhajtok egy nagyot kissé révetegen – Tudod egy ház felső szintjét vettem ki és van saját fürdőm, konyhám, szobám, olvasókuckóm. Fantasztikus. Nem nagy az egész, és eléggé régi maga a ház is, meg a berendezés is olyan, de nagyon imádom. Benito borzasztóan élvezi a nagy teret. A negyedik év klassz, végre már tudok hoppanálni is. Beköltözött valaki a szobába, vagy ketten vagytok Dankával? Ti most egy évfolyamban vagytok, nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 7. 20:15 | Link




- Na, az tök jó! Én is imádok futni, teljesen kikapcsolja az agyam, ráadásul sokkal fittebbnek érzem magam utána - feleltem a lánynak vidáman. Nagy megelégedettséggel töltött el, hogy rá tudtam venni anno a lányt, hogy időnként eljárjon velem futni, úgy látszott, hogy megkedvelte ezt a fajta mozgásformát. Mostanság kevesebb időm jutott erre a tevékenységre, de figyeltem rá, hogy legalább heti három alkalommal sportoljak, ha sok dolgom volt, akkor is. Ha lazább időszakom volt, akkor ez a felállás heti ötre változott.
- Köszönöm! - feleltem neki elpirulva kicsit, ugyanis Laura nem osztotta csak úgy ész nélkül a dicséreteket, mindig nyomós oka volt rá, ha így cselekedett.
- Hát elég érdekes módszer, az már biztos. De a lényeg, hogy sikerült - feleltem neki büszkén, majd feltekertem a villára egy újabb adag tésztát, és elkezdtem eszegetni.
- Na, és mit szólsz az új igazgatóhoz? Én sajnálom, hogy a régi elment, mert jó fej volt meg empatikus. Nem tudom, hogy az utódja milyen lesz - néztem a lányra eltűnődve.
- Egy prefektus se mindig szent, a lényeg, hogy segítsen annak, aki épp rá szorul, ellássa a feladatait és a többi - vontam meg a vállam, majd eszembe jutottak Masa szavai, amikor erről a témáról beszélgettünk kviddicsezéskor. Valószínűleg a szőkeségnek az ő véleménye sem tetszene, mert hasonlóképp vélekedett a témáról, mint én. Persze ezt nem mondtam Launak, mert egyrészt a mi dolgunk volt, másrészt nem akartam neki eldicsekedni újra az éjjeli kviddicsezésemmel, biztos hallott róla, hiszen Masától büntetőmunkát is kaptam. Az meg hétpecsétes titok volt, hogy ő is repkedett velem egy kis ideig. Remek móka volt!
- De rendben, nem folytatom - néztem rá mosolyogva, majd ittam egy kicsit az üdítőmből. Eszembe jutott, hogy Theon is prefektus lett, pedig ő sem az a tipikus mintadiák, sőt... lehet, hogy így akartak minket jobb belátásra bírni, mármint a jelvény által... ki tudja... bár az én tilosban járásaim nagy részére a mai napig nem derült fény.
- Az igen, akkor nem unatkozol! Hogy bírsz ennyi mindent csinálni egyszerre? Ne merülsz ki tőle nagyon? - kérdeztem tőle kissé aggódó tekintettel. Elég sok mindent bevállalt a barátnőm, ráadásul felvette az összes tárgyat is, hát ember legyen a talpán, aki bírja ezt. Egy kis idő elteltével Laura elkezdett mesélni az új otthonáról, látszott, hogy fantasztikusan érzi magát az élethelyzetében, hiszen teljes beleéléssel mesélt róla.
- Nagyon örülök, hogy ennyire szereted az új otthonodat. Benito boldogsága is érthető, hiszen azért mégis más egy különálló lakrész, mint a kastélyban lévő szobák, meg így osztozkodni sem kell senkivel - válaszoltam neki mosolyogva.
- Wow, az király! Már én is várom, hogy elsajátítsam a hoppanálást. Milyen egyébként, nagyon necces? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, majd folytattam a falatozást. Egész gyorsan fogyott a tészta, ami egyáltalán nem volt meglepő számomra, hiszen, ha éhes voltam, nem cicóztam, gyorsan elfogyasztottam az adott fogást.
- Egyelőre ketten vagyunk Dankával, nem költözött be senki. Jól elvagyunk, élvezzük a nyugalmat. Igen, egy évfolyamba járunk, ami szuper, mert tudunk segíteni egymásnak a tanulásban is - ecseteltem a fejleményeket a barátnőmnek.
- Na, és mi a helyzet Thomassal? Jól megvagytok? Mesélj! - néztem rá széles mosollyal az arcomon, kíváncsi voltam, hogyan alakultak mostanság a dolgok köztük. Jó volt látni, hogy Laura boldog vele, igazán megérdemelte, hogy valaki tiszta szívéből szeresse őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 9. 20:21 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Csupán bólogatni tudok, hiszen velem is így van. Mondjuk én eleve fittnek szoktam magam érezni, a felesleges energiáimat vezetem le futással. Meg tényleg, tökéletes arra, hogy kiszellőztessem a fejemet. Ha nem az lett volna, hogy rendszeresen futok, akkor lehet, hogy sokkal nagyobb kihívás lenne egész nap talpon lenni a melóhelyen, ki tudja. Szinte minden nap futok, be a suliba, meg hazafele. Nem túl nagy táv, így nem nagy megerőltetés. Örülök, hogy elkezdtem anno.
Elgondolkodva iszogatom a teámat és a tanáron meg a fura módszerein elmélkedem, amikor is egy újabb újdonság kerül terítékre. Az új igazgatónk. Rápillantok a lányra és halványan elmosolyodom, ugyanis eszembe jut miket mondott Bence a diriről.
- Nem sokat tudok róla, így nem nagyon tudok mit mondani. A régit sem ismertem úgy különösebben, szóval hozzá sem tudom hasonlítgatni. Más emberek az biztos. És tuti jó oka volt Kriszpin bácsinak munkahelyet váltani, biztos majd ugyanolyan jól helyt áll ott is, mint itt – vonom meg a vállamat elkerülve a tényleges válaszadást. – Azt tudom, hogy auror volt, meg, hogy Bence szerint ez nem jó, mert biztos túl szigorú lesz. Majd meglátjuk, szerintem tök jó amúgy hogy az volt az előző hivatása. Látszik is rajta, hogy ránézésre megállapít egy rakás dolgot. Kétlem, hogy könnyen át lehetne verni – osztom meg vele az álláspontomat. Remélem, hogy jól fog elsülni ez a váltás, és nem lesz teszem azt ezerféle új nyakatekert értelmetlen szabály. Bár, ahogy visszaemlékszem az évnyitón látottakra valószínűbb, hogy inkább eltöröl pár hasonlót, semmint gyarapítja majd a számukat.
- Hpf, na meg, hogy példát mutasson – mutatok rá erre az „apróságra”. Nem szent, ahham, ja. De ha egyszer mi állandóan kimászkálunk és szabályt szegünk, akkor mégis hogy várhatjuk el másoktól, hogy ne tegyék? Ennyit erről. Az nem igazán izgat, hogy más prefektus mit csinál, de én igyekszem tényleg megfelelni az elvárásoknak. Igaz, a jelvény elnyerése előtt sem voltam egy rendbontó típus. A legsúlyosabb kihágásom eddig egy folyosón keresztülszáguldás volt, amikor a gyengélkedőre rohantam Thomashoz. Megfordult akkor a fejemben akkor pár házirend ellenes dolog, de az csupán ilyen pillanatnyi őrület volt a részemről, szimplán óvó-védő ösztönből fakadó gondolatok voltak. De hamar lenyugodtam, és magamat ismerve semmit sem tettem volna meg azokból.
- Nem szoktam unatkozni. Néha nehéz, de amúgy nem vészes – nyugtatom meg, remélve hogy nem fog eszébe jutni például majd a vizsgaidőszak, vagy akár valamilyen beadandóhalmaz. Mert akkor leszek igazán bajban. Addig pite az egész, folyamatosan tanulok meg minden, szépen el tudom osztani a dolgokat. És még időm is jut a barátaimra. Teljesen jó. Egyelőre. A melóba meg az a jó, hogy szerencsére jófej a főnököm és tudunk variálni a beosztásommal ha úgy van.
- A hoppanálás? Hát nem egyszerű, de amúgy tök jó. Bár még vannak finomítanivalók, de már eltűnhetek-feltűnhetek ahogy a kedvem tartja – nem igazán tudom hova tenni azt a kérdést, hogy necces-e. Olyan ez, mint a seprűn lovaglás. Van akinek azonnal megy és tök könnyű neki, van akinek szenvedés az egész. Fogalmam sincs, hogy neki milyen lesz. Majd ha eljut oda akkor meglátja. Egy picit elszomorodok ettől a témától, így elég hamar elterelem máshova a témát.
- Jaj képzeld, tudod volt zongorám odahaza, de azt nem vihettem magammal, eladtuk. Na, és voltam a Kins&Kensben, mert szerettem volna egy speciálisabbat szerezni. Először azt hittem, hogy esélytelen, aztán szerencsére Mr. Kensingtonnak eszébe jutott egy megoldás, szóval mégis lesz egy szintetizátorom. Igazán rendes volt – mesélem boldogan mosolyogva, mert közben felidézem, hogy milyen tökéletesen festett a hangszer, meg milyen szuper hangja volt, bár azért egy picit a távolba is réved a tekintetem ettől a kis visszaemlékezéstől.
Ismét kortyolok majd észreveszem, hogy Dana már megette a tésztáját, így kicsit felé tolom a tányéromat, jelezve, hogy nyugodtan megeheti, ha szeretné.
- Thomasszal? Köszi, minden rendben van, jól van. Jól megvagyunk – biccentek egyet, egy szemöldökfelvonás kíséretében. Meséljek? Mit meséljek? Persze, hogy ilyenkor nem jut eszembe semmi extra. – Hát, tudod a szokásos. Sokat beszélgetünk, elmegyünk mindenféle helyekre, meg ilyenek.
Nem csodálkozom azon, hogy kérdez velünk kapcsolatban, hiszen ránézésre nehéz megmondani, hogy együtt vagyunk, mert változatlanul nem nagyon turbékolunk nyilvánosan. Természetesen más a helyzet, amikor kettesben vagyunk, de ez más lapra tartozik.
- És veled mi a helyzet? Akadnak szőke herceg jelöltek?
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 17. 19:36 | Link





Arra gondoltam, hogy az új igazgatóval biztosan változások lesznek néhány területen, már ami az iskolai életet illeti. A kérdés csak az volt, hogy ez vajon milyen irányt vet majd, reméltem, hogy nem rosszat. Az előző diri nagyon szimpatikus volt, na meg persze nem kavart sok vizet, az újtól pedig már csak azért is tartottam, mert hallottam már hírét.
- Igen, bizonyára nyomos oka volt rá - bólogattam határozottan, hiszen itt elég komoly és felelősségteljes pozíciót töltött be az ex-igazgatónk, igencsak csábító ajánlatot kellett kapnia, amiért itt lemondott erről a posztról.
- Nagyon dörzsöltnek tűnik és rafináltnak, szerintem nagyon odafigyel majd arra, hogy minden a saját elképzelése szerint történjen, és a rendre is oda fog figyelni - nyeltem egy nagyot, majd Laurára emeltem tekintetem. Úgy tűnt, hogy neki szimpatikus volt elsőre is a férfi, én tartottam tőle, reméltem, hogy nem lesz semmi dolgom vele ebben a tanévben.
- Hogyne - néztem rá kacéran, mikor megjegyezte a példamutató magatartást. Mindig is csodáltam benne, hogy hogy bír ennyire szabálytisztelő lenni, számára a prefektusi poszt tökéletes volt.
- Ja, amúgy képzeld, mentor is lettem, a Navine blogszerkesztésben is részt veszek, és rám bízták a szobák beosztását is - tettem hozzá vidoran, csak hogy fokozzam a hangulatot. Jómagam sem értettem, hogy miért pont rám gondoltak bizonyos posztok terén, de szívesen elfogadtam az ajánlatot, mert szerettem a kihívásokat, na meg volt, amire én jelentkeztem.
- Hát igen, nem egyszerű, de örülök, hogy minden remekül alakul - feleltem neki, majd belegondoltam, hogy én bizony nem biztos, hogy ennyi mindent tudnék csinálni egyszerre. Például a munka és a tanulás már eleve fárasztó lehet, pedig én aztán pörögtem, de inkább másba feccöltem a fölös energiáimat.
- Remekül hangzik, már én is nagyon várom, hogy elsajátíthassam - pillantottam rá csillogó szemekkel. Legalább már a hoppanálásért megérte várnom a következő tanévet, ha másért nem is.
- Uuuuú, de jó, egyszer úgy meghallgatnám, ahogy játszol! - lelkendeztem, még sosem hallottam zongorázni Laut, pedig kíváncsi voltam, hogyan játszik. Szívesen hozzáfűztem volna, hogy adhatna időnként órákat, de tisztában voltam vele, hogy elég sok dolga van, biztosan nem lenne még erre is energiája, úgyhogy inkább csendben maradtam. Alapesetben ez sem volt jellemző rám, mostanában akadtak olyan megnyilvánulásaim, hogy szinte magamra sem ismertem.
- Wow, ez tök jó! Örömmel hallom! Na, és az ünnepeket is együtt töltitek? - kérdeztem tőle kíváncsian, végül is már nem sok idő volt hátra karácsonyig. Lautól is megkaptam azt a kérdést, amire valamelyest számítottam.
- Hát, ami azt illeti, alakulgat valami - néztem rá sejtelmes mosollyal, majd eltoltam az üres tányért magam elől, és ittam egy kortyot az üdítőmből.
- Egy Rellonos srác, Mihail a neve. Igazából még képlékeny minden, de nem tagadom, nagyon megfogott a jelleme, és nagyon helyes - válaszoltam neki, miközben  ujjaimmal a pohárral játszottam. Laura semmit sem tudott az egészről, hogy ez nem egy egyszerű eset, hiszen egyes körülmények bonyolították némiképp a dolgot. Nem mondhattam el a barátnőmnek, hogy a srác véla, hiszen megfogadtam, hogy nem beszélek róla senkinek, azt sem tudta, hogy ez egy elég rendhagyó szituáció. Mihail ugyan adott egy esélyt nekünk, de nem hitte el, hogy őt bárki tiszta szívből szeretheti, én pedig még sosem éreztem úgy senki iránt, mint iránta, és hittem, hogy ezek az érzelmek valósak. Megemlítette, hogy nem lesz vele könnyű dolgom, mert a saját elmondása szerint nem egy jótét lélek, amit el is fogadtam. Biztos voltam benne, hogy nem kevés fájdalmat fog okozni még lelkileg az elmondása alapján, de ez a jelen helyzetben cseppet sem érdekelt, bíztam benne, hogy majd egymásra találunk, de hogy összeillünk-e és neki milyen érzései lesznek irányomba, azt csakis az idő és az együtt töltött pillanatok tudták eldönteni. Az egész helyzet olyan volt, mintha pengeélen táncolnánk, amelyről bármelyikünk leeshet elvesztve egyensúlyát, és akkor lehet, vége a dalnak.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 17. 19:37
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 19. 18:37 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Kezdem nagyon úgy érezni, hogy körülöttem van egy hatalmas nagy burok, ami meggátolja hogy eljussanak hozzám az információk. De komolyan, én nem hallottam a hírét az új igazgatónknak. A festmények pletykáiból is vajmi keveset tudok-hallok, amit meg igen, nos azt se hiszem el.
- Igen, és pont ez a jó. Hogy legyen rend, hogy minden úgy menjen mint a karikacsapás, és ne legyen káosz és anarchia – bólogatok mosolyogva. Érzékelem ugyan, hogy amit Dana elmond az inkább negatívum akar lenni, legalábbis neki az, de nekem ezek nagyon pozitív dolgok. A férfi egyébként úgy maga se nem szimpatikus se nem antipatikus. Amiket viszont Bence mesélt róla, meg most Dana, azok a dolgok szimpatikusak vele kapcsolatban. Na mindegy, a lényeg, hogy nekem jó érzéseim vannak vele kapcsolatban és nem hinném, hogy bármi gondom, összetűzésem lenne a férfival.
- Jó sok újdonság van most akkor körülötted – ámulok el a továbbiakon. Picit tartok is tőle, hogy túl sok lesz ez a lánynak, és nem fog tudni mondjuk a lényegre koncentrálni: a tanulásra. Mindenesetre örülök, hogy zajlik körülötte az élet, neki pont, hogy erre van szüksége. Nem tud nyugton ülni a fenekén. Nem is értem, hogy ő miért aggódik értem, amikor sokkal több dolog zúdult most a nyakába.
Kicsit felvonom a szemöldökömet, amikor azt ecseteli, hogy szeretné hallani ahogy zongorázom. Visszanyelem az automatikus válaszomat, és kicsit finomabban fogalmazom meg.
- Nem igazán szoktam mások előtt játszani. Vagyis, szinte egyáltalán nem – felelem végül óvatosan, nem részletezve azt, hogy kik előtt játszottam már amióta a suliba kerültem. Az óra adás is nagyjából pont emiatt problémás. Nem elég, hogy játszanom kéne más előtt, de még ráadásul valahogy magyaráznom is. De ki tudja, lehet hogy egyszer játszom előtte, lehet hogy egyszer megmutatom hogy kell játszani.
- Öö, neeem tudoom – nyújtom el a szavakat, jelezve hogy halvány lila fogalmam sincs mi lesz ünnepekkor. Eddig néha hazaugrottam apuékhoz, amúgy meg itt voltam a kastélyban. Ő meg Liam bácsival töltötte az ünnepeket. Fogalmam sincs, hogy mi lesz most, de ha nem találkoznánk sem lenne semmi gond. Na mindegy, szerencsére a kérdésemmel elterelem egy kicsit ezt az irányvonalat és ó, bele is trafáltam.
- Na, az tök jó – vigyorodom el újra, majd kíváncsian hallgatom a részleteket. Kezeimet nyugodtan pihentetem az asztalon, most hogy már nem akarok szomjan halni nem szükséges a pohárba kapaszkodnom. Figyelem közben Dana mozdulatait, a hangsúlyát, a testbeszédét, mindent. És egy picit aggódni kezdek. Nem azért mert rellonos, bár gondolom sokan már emiatt is aggódnának, hanem az ahogy fogalmaz. Nem egyszerű az eset ez biztos.
- Remélem minden klasszul fog alakulni köztetek – és jaj annak a srácnak ha belegázol Dana lelkébe, az aztán biztos. Mindenesetre most örömteli és bizakodó a hangom, hiszen tényleg vele együtt örülök és őszintén drukkolok nekik. – Mihail? Nem ismerős a neve, új srác?
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 19. 21:30 | Link




Sejtettem, hogy Laurának bejön a rend és az idill szép idők állapot, mikor szóba került, hogy az új diri milyen lehet valójában. Ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen ő mindig is a jó oldalt képviselte, sosem szerette a rendbontást és a szabályokat sem hágta át tudtommal. Ő valóban tökéletes prefektus volt,  ebben az egy tulajdonságban erősen különböztünk, de unalmas is lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna. Emellett sokat tanultam tőle, amiért a mai napig hálás voltam, na meg sokszor remek tanácsokkal látott el, ami a javamra vált. Maga az új igazgató nem volt túl szimpatikus számomra, de bíztam benne, hogy tudott jó fej is lenni, de így elsőre elég veszélyesnek és karót nyeltnek tűnt.
- Igen, elég sok dolgom lett egyszerre, de élvezem. Mindig is szerettem pörögni, hisz ismersz - néztem rá somolyogva egy kedves pillantás kíséretében. A zongorázós téma kapcsán sötét vizekre eveztem, nem is firtattam tovább, nem akartam kellemetlenebb helyzetbe hozni a lányt, csupán azért tettem meg ezt a fajta megjegyzést, mert olyan nagy beleéléssel és örömmel mesélt a szintetizátor beszerzéséről. Nem tudom, mostanság mi lelt, de az utóbbi időben eléggé előzékeny voltam, és nem táncoltam mások idegein, nem léptem túl azt a bizonyos határt, ami eddig annyira jellemző volt rám.
- Mondd csak, hogy lehet az, hogy valaki egyik napról a másikra hirtelen úgy kezd megváltozni bizonyos dolgokban, hogy magára sem ismer? - fúrtam tekintetem a lány kékjébe kíváncsian. Nem szerettem az új énemet, igaz a régi időnként sok bajt hozott rám, mégis izgalmasabb volt vele az élet, mint a mostani, érettebb vagy nem is tudom, hogy nevezzem formával.
- Nyugtass meg, hogy nem változtam sokat. Mostanában úgy vettem észre, hogy valahogy más vagyok, mint voltam. Na, persze nem minden téren szerencsére... de többet tanulok, tapintatosabb lettem valamennyire. Ó, egek! Mi történt velem? Nem ismerek magamra! - néztem rá kissé kétségbeesett arckifejezéssel.
- Majd alakul, biztosan klassz lesz, bárhogyan is töltöd, bárkivel is... én valószínűleg családi körben fogok ünnepelni - feleltem neki, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből, hálát rebegve magamnak, hogy másra terelődött a téma, amelyet végül is én hoztam fel. Biztos voltam benne, hogy Mihail-al külön leszünk majd abban az időszakban, ha egyáltalán ünnepli a karácsonyt. Na, meg ha egyáltalán eljutunk odáig, hiszen addig még sok víz lefolyik azon a híres magyar folyón. Nagyon meglepődnék, ha az ellenkezője bizonyosodna be az elgondolásomnak. Anyáék egyébként is mindig elvárják, hogy együtt töltsük az ünnepeket, mint egy nagy boldog család. Kicsit olyan képmutatás az egész műsor, hiszen ilyenkor eljátsszák az emberek, hogy szeretik egymást, minden jó és szép, emellett pedig azon versenyeznek, hogy kinek nagyobb értékű az ajándéka.
- Köszi, én is remélem. Igen, új tag itt, ő jelenleg a DÖK elnökhelyettes - közöltem Laurával, hátha így jobban be tudja azonosítani. Nem tudhattam, hogy látta-e már a folyosón vagy bármely egyéb helyszínen, illetve a posztja kapcsán is beazonosíthatta. Továbbra is nehéz dolgom volt, hiszen nem beszélhettem róla, hogy ő tulajdonképpen egy véla, na meg arról sem, hogy miért lett igazából a helyzetünk ilyen bonyolult. Ennek ellenére nem bántam, hogy pont iránta éreztem valamit, hiszen belehabarodhattam volna bármelyik fiúba, aki könnyebb eset lett volna, de tisztában voltam vele, hogy nem én irányítom az érzéseimet. Úgy tűnt, ennek így kellett történnie, én sem voltam egy egyszerű eset, talán ez is közrejátszott abban, hogy pont így alakultak a dolgok.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 19. 21:31
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 21. 18:43 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


A tökéletesség az azért eléggé messze áll ám tőlem. Egy tökéletes prefektus például nem érez bűntudatot, ha meg kell büntetni a szabályszegőket. Sőt, nem is úgy indul neki a járőrözésnek, hogy légyszi légyszi ne fussak bele senkibe. Mert én ezt teszem.
Nem igazán sötét vizek azok a zongorások, csupán kissé sajnálom, hogy le kell hogy lohasszam a lelkesedését a lánynak. Nem valószínű, hogy fog látni, vagy hallani játszani. Ahogy Bence sem. Ahogy az emberiség 99,99%a sem. Talán majd felveszem ezt is a kerülendő témáim közé, amiket inkább meg sem említek, mert eléggé úgy tűnik, hogy ez a szabványos általános reakció. Zongorázol? Akkor halljuk.
- Hm? – kérdezek vissza somolyogva a kérdése után. Ezt most tényleg komolyan kérdezi? És főleg tőlem? Mármint, csak nézzen rám, és már tudja is a választ. De felelek én neki rendesen, ha azt szeretné.
 – Lehet. Nyilván benne volt az illetőben az a valami a bizonyos dologgal kapcsolatban, csak kellett a megfelelő ember, vagy környezet, vagy akármi, hogy előhívja belőle – mondom miközben ellágyul a tekintetem. Igen, Rá gondolok. Hogy mennyi mindenben változtam, hála neki. Hogy mennyi mindent hívott elő belőlem. Oké, azt hiszem egy picit el is pirultam. Rázok egy picit a fejemen nevetve, majd újra a beszélgetőpartneremre fókuszálok. Nyilvánvaló, hogy magára gondolt, de én inkább általánosságban adtam meg a válaszomat. Persze kíváncsivá tett, hogy nála mi vagy éppen ki okozta ezeket a változásokat.
- Idővel amúgy is változik az ember, tudod, több tapasztalat meg ilyesmi. Szóval persze, hogy más vagy mint voltál. Érettebb vagy, de attól még ugyanolyan kis duracell-nyuszi, aki bármikor képes valamiféle rossz fát tenni a tűzre – oké, ez lehet, hogy nem hangzott túlságosan dícsérőnek, pedig őszinte szeretettel ejtettem ki azokat a szavakat. Ő Dana, ő ilyen. Ennél jobban nem tudom leírni a milyenségét. Én azért megismerem őt, látom benne a rá jellemző tulajdonságokat, még ha kicsit finomítottabban is. Nem kell aggódnia, nem fog hirtelen valaki más lenni.
- Ó, hát na én ott aztán tuti nem. Szóval, mindenképpen klassz lesz – erősítem meg a szavait, majd terelődik tovább a szó. Nem akarok különösebben ezzel foglalkozni, se most se máskor. Nem … nem éppen jó érzés ezen töprengeni.
- Akkor jól sejtettem, hogy nem ismerem – és még így sem, hogy dökös. Lehet, hogy láttam már, az is lehet, hogy nem. Mindegy igazából, amennyiben együtt maradnak Danával úgyis fogok vele találkozni. Viszont ezt a pár infomorzsát összerakva feltűnik valami. – Ő idősebb nálad, nem? Na nem mintha baj lenne, csak a szavaid alapján nem éppen elsős diák.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 21. 19:52 | Link




Én Laurát mindig is a megtestesült tökéletességnek láttam, ennek köszönhetően sokat tanultam tőle, ami később a javamra vált. Ráadásul nagyon jó szíve volt, ezért is tartozott bele a baráti körömbe, mert mindig számíthattam rá, és segítséget nyújtott, bármi gondom is volt. Emellett jókat beszélgettünk, míg ott lakott velünk a szobában, kicsit nehezen viseltem, mikor kiköltözött, de ennek ellenére örültem az örömének. A mai napot pedig kifejezetten vártam, hogy végre össze tudjunk ülni és dumcsizni egy jót. Ez nagyon hiányzott már az életemből.
- Igen, ezzel teljesen egyetértek. Nagyon nem mindegy, ki a párod, hiszen az a személy, akiért odavagy, aki melletted van, akinek adsz a szavára, rád is befolyással van, ha akarod, ha nem. Ez pedig így van jól - nyugtáztam Laurának egy nagy mosoly kíséretében a válaszát. Közben belegondoltam, hogy vajon mi Mihail-al milyen hatással leszünk egymásra? Abban az egyben biztos voltam, hogy akár jó idők, akár rossz idők jönnek, eléggé sok impulzus fogja jellemezni a kacsoltunkat, egyszóval temperamentumos lesz, annyi biztos.
- De édes vagy, örülök, hogy így látod - néztem rá hálás szemekkel, mikor kifejtette, hogy miben változhattam, és miben maradtam a régi. Mindig is szerettem tőle tanácsot kérni, ha bármily kétely is lépett fel velem kapcsolatban vagy éppen más kapcsán, a kérdésemre pedig most is kielégítő választ kaptam tőle.
- Persze, az a lényeg, hogy klassz legyen, más nem számít - kacsintottam rá mosolyogva az ünnepes téma kapcsán. Én is ugyanígy voltam ezzel a témával, igyekeztem magam jól érezni. A családom már nagyon várta, hogy együtt töltsünk egy kis időt, a karácsony pedig tökéletes időzítés volt erre az alkalomra.
- Értem... - haraptam be ajkaimat, mikor közölte velem, hogy nem ismeri a fiút. Majd mikor arra terelődött a téma, hogy idősebb nálam, akaratlanul is felhúztam a szemöldököm.
- Persze, idősebb nálam. Nem is elsős, de hát én már harmadikos vagyok... tudod, nem érdekel a kora. Számomra nem fontos ez, ugyanis, ha valaki iránt érzel valamit, mindez eltörpül, egyébként meg nem olyan vészesen idősebb nálam - emeltem a tekintetem a lányra vígan és határozottan.
- Tényleg, ti a pároddal egy idősek vagytok? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Úgy tudtam, hogy egy évfolyamba járnak, de ennek nem volt semmi jelentősége, a lényeg, hogy remekül kijöttek és nagyon édesek voltak együtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 23. 18:04 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


A tökéletesség az olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, de inkább nem kezdek el ezen vitatkozni.
Alig észrevehetően emelkedik meg a szemöldököm, amikor a változásokkal kapcsolatos véleményemhez szól hozzá. Akkor már ezt is tudom, hogy a fiú van a dologban, hogy őmiatta változik Dana. És aggódik egy kicsit emiatt. Érdekes. Eddig is sejtettem, hogy a titokzatos sráccal van összefüggésben ez az egész, de azért nem vettem biztosra. Hiszen csupán egy jó ismerős, egy közeli barát is mennyi változást tud előidézni egy emberben. Vagy akár egy kiborító alak. Máig erősen él bennem az emléke a Bélával való éjszakai összeütközésnek, amikor rám nem jellemző módon álltam neki védelmembe venni Masát. Elég erőteljes módon, nem voltam túlságosan kedves a fiúval. De itt akkor nem erről van szó. Nem kommentálom a dolgot, hiszen szerintem tényleg nem csak az ember párja tudja megváltoztatni a világnézetünket, a viselkedésünket. Plusz abba se mennék bele, hogy előbb ennék meg egy tonnányi doxy trágyát, mint hogy olyannal kezdjek, aki miatt fel kéne adnom magamat, aki olyan szinten akarna, vagy próbálna megváltoztatni. Aki rossz hatással lenne rám. Én egy fél pillanatig nem aggódtam azokon a változásokon, amiket Thomas előidézett bennem. Meglepődtem, elcsodálkoztam hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is meg fogok változni bizonyos dolgokban. De aggódni? Soha.
Nem tudom, hogy mennyire kielégítő a tanácsom, az azonban biztos, hogy őszinte. Legfeljebb finoman fogalmazom meg, de akkor is az igazat fogja tőlem hallani ilyen dolgokban.
- Hó-hó, állj csak meg. Nem is úgy értettem, hogy gond lenne, hogy idősebb. Csak tudod, az elsősöket istápolgatni szoktuk, mi prefektusok. És nem rémlik, hogy elsős lenne. Csak azt próbáltam bemérni, hogy jó felé gondolkozom-e, hogy ki lehet – emelem fel mindkét kezemet magam elé, tenyereimet mutatva a lánynak mentegetőzésként. Jézusom, dehogy gondolkodom úgy, hogy á ő idősebb, vagy fiatalabb, akkor felejtős. Ha mondjuk egy tanár lenne, na akkor már furcsán néznék, de el nem ítélném akkor sem. Amúgy sincs semmi közöm hozzá ugyebár. Dana ne kerüljön bajba, legyen boldog és ennyi. Felőlem akár vérfarkas is lehet az illető.
- Nem, ő egy évvel fiatalabb. Később kezdtem a sulit, emiatt vagyunk egy évfolyamban – világosítom fel egy kicsit enyhülve. Szerintem senki meg nem mondta volna ezt amúgy, sőt, szerintem azt se mondaná meg rólunk senki sem, hogy 17-18 körüliek vagyunk. Túl … túl … hát szóval nem olyanok vagyunk, mint az ennyi idősek. És ha már itt tartunk, azt se nagyon néznék ki belőlünk a legtöbben, hogy egy pár vagyunk már jó ideje.
- És hogy találkoztatok? Voltatok már randin? Milyen a srác? – teszek fel pár kérdést, felidézve magamban, hogy mikkel kapcsolatban szoktak ilyenkor szívesen mesélni a lányok, meg mikről faggatják ki őket. Furcsa, hogy Dana még nem árasztott el ezekkel az információkkal. Tényleg változott ez a lány.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 23. 20:52 | Link



Mindig is szerettem a lánnyal diskurálni, hiszen remek tanácsokat tudott adni, sokszor pedig megnyugtatott a válasza. Reméltem, hogy jelen helyzetben nem értett félre, mikor kijelentettem neki, hogy bizony megváltoztam valamilyen szinten. Ezt a változást főként magamnak köszönhettem, úgy, hogy a fiú csak részben volt rám ilyen hatással. Sosem kérte, hogy őmiatta változzak meg, sőt, szerintem pont azért tetszettem neki, amilyen voltam, de valahogy ő hozta azt ki belőlem, hogy némileg tapintatosabb és visszafogottabb legyek. Persze ez is helyzetfüggő volt, mert bizonyos történések, témák terén nem tudtam visszafogni magam.
- Nem tudom, hogy ismered-e vagy láttad-e már. Annak örülök, hogy te is így gondolkozol, ugyanis a kor nem számít - feleltem neki mosolyogva. Örültem, hogy ebben egyet értünk, hiszen ez fontos szempont volt a párkapcsolatok terén.
- Az nem baj, hiszen olyan így kívülről nézve, mintha egykorúak lennétek, meg egyébként sem számít a korkülönbség szerintem. Amúgy nagyon szép, összeillő pár vagytok - sandítottam rá nagy mosollyal az arcomon. Mindig is cuki párnak tartottam őket, nagyon összeilletek, és remekül kiegészítették egymást.
Közben Lautól egy valag kérdést kaptam, melyre nagyon is szívesen válaszoltam. Érthető volt részéről, hogy kíváncsi volt, hogy történt az egész, mit érzek iránta, hiszen fordított esetben én is kíváncsi lettem volna rá, hogy ő hogyan viszonyul a párjához.
- Épp a fecsegő dámák folyosóján őrjáratoztam, mikor megjelent a házvezetőjét keresve. Szóba elegyedtünk, aztán képzeld, csak úgy megcsókolt. Igaz, nem mélyítette el a csókot, de akkor is csodás volt az egész. Aztán folytattunk a dumcsizást, és újra megcsókolt. Aztán folytattuk a beszélgetést, majd tovább állt, hogy megkeresse a célszemélyt. Később írtam neki egy levelet, hogy van-e kedve csónakázni, aztán eljött. Beszélgettünk, néztük a csillagos eget, megbeszéltük, hogy lesz még folytatás - meséltem a lánynak jókedvűen.
- A srác nagyon helyes egyébként és a stílusa is lehengerlő. Teljesen magával ragadott - meséltem nagy beleéléssel a lánynak. Nagyon oda és vissza voltam érte, ez pedig bizonyára a hangsúlyomon is érződött.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 24. 20:58
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 24. 22:25 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Nem, nem értettem őt félre. Viszont kicsit más szemszögből is megvizsgálom a dolgot, ami nem is biztos, hogy igaz lesz rájuk nézve. Mint mondtam, általánosságban nyilatkoztam, nyilatkozom. Nem ismerem a fiút, semmit nem tudok róla, így nem fogok konkrét következtetéseket levonni.
Felszalad a szemöldököm az indoklását hallva. Nem igazán érdekel, hogy egykorúak vagyunk-e vagy sem. Az sem érdekel, hogy egy évfolyamban járunk. Amin igazából kicsit meghökkenek az az, hogy szép pár vagyunk. Ezt most mégis hogy érti? Meg azt, hogy összeillő? Mi alapján? Sajnos nekem a szép meg összeillő párról így hirtelen az ugrik be, hogy jól mutatunk együtt, tehát külsőségekről van szó. Vagy ha nem is arról, hát akkor is édes-keveset tud csak rólunk. Ahogy rólam is. Abban amúgy igaza van, hogy remekül kiegészítjük egymást, meg abban is, amúgy hogy összeillünk. Csak Dana ugyebár a jéghegy csúcsát látja csupán. Nem tudom, fura nekem ilyeneket mondani egy párra, én szerintem soha nem fogom azt hangoztatni hogy két emberke milyen jól összeillik. Mert hát mit tudok én? Lehet hogy látszólag tényleg ők a tökéletes pár, amúgy meg úgy teszik tönkre egymást hogy csak na.
- Szerintem nem ismerem – vonok vállat végül, reagálva az első dologra, ami eszembe jut az elhangzottakból. Majd érdeklődve hallgatom azt a bizonyos nagy találkozást. Nem mondom, szép kis sztori, igazából illik is Danához, ő aztán nem az a szokványos, unatkozós fajta. Mindazonáltal nagyon megdöbbenek. Mi az, hogy csak úgy megcsókolja? Vadidegen, akkor látja először a lányt és fogja magát és megcsókolja? Ez … így nem helyes.
- Hogyhogy csak úgy megcsókolt? – térek gyorsan vissza erre, miközben igyekszem arra gondolni, hogy talán Dana adott olyan jelzést, vagy nem is tudom, szóba került a dolog, vagy véletlen szájrapuszi volt, vagy akármi. És nem csak úgy macsón megcsókolja engedély vagy beleegyezés, vagy valamiféle ismeretség nélkül a lányt. Az nyilván való, hogy tetszik neki a fiú, különben biztos, hogy jól leteremti, vagy felpofozza, nem pedig ott marad még beszélgetni és hagyja hogy megint megcsókolja. – Te hívtad őt randira? – érkezik a következő kérdésem. Most már teljes kifejezéstelenség költözik az arcomra. Én már nem is tudom, hogy mit szóljak ehhez az egészhez. Furcsa, nagyon furcsa. Azt pedig nagyon nem illik megkérdezni, hogy ’mond te véletlenül nem ittál valami szerelmi bájitalt?’. Úgy pláne nem, hogy Dana milyen boldognak, vidámnak tűnik. Helyes srác, lehengerlő stílussal. Ehgen, erre már rájöttem. Én részemről veszélyesnek is tartom így látatlanban. De ezt nem kötöm a lány orrára.
- A csónakázás az klassz lehetett. És van már valami tervben, hogy hova mentek legközelebb vagy mit csináltok? Miket szeret csinálni? Dana mondd, hogy többet tudsz róla annál, hogy jól néz ki és olyan dumája van hogy totál levesz a lábadról! Mondd, hogy csak rémeket látok!
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 24. 22:59 | Link



Észrevételeztem, hogy Lau kissé meglepődött a szép pár hallatán. Pedig nem csupán külsőségekre gondoltam, hanem arra, hogy nagyon összeillenek. Már egy jó ideje együtt voltak, szóval biztos voltam benne, hogy minden téren remekül kijönnek- Mármint egymással, még a nehézségek ellenére is.
- Ezen nem csodálkozom, szerintem sokan nem ismerik - feleltem a barátnőmnek titokzatos mosollyal.
- Hát, mert gondolom jól esett neki. Meg nem az az anyámasszony katonája típus. Nekem is jól esett, nem tagadom - feleltem Laurának nagy beleéléssel. Igazából nem kért semmilyen engedélyt hozzá, de ezzel semmi baj nem volt.
- Egyébként iszonyat jól csókol - meséltem neki nagy beleéléssel.
- Bizony, én hívtam randira, mert szerettem volna még vele találkozni, és féltem attól, hogy sosem látom újra - néztem Laura szemébe álmodozva.
- Persze, ha nem akart volna, akkor nem jött volna el - tettem hozzá határozott hangnemben, hiszen nem csak rajtam múlt az egész szituáció.
- Nos, nem tudom, hogy hol lesz a következő randi meg hogy milyen lesz, majd alakul magától az egész. Bízom benne, hogy minden úgy alakul, ahogy lennie kell - válaszoltam meg Laura kérdését. Egyébként a lány nagyon rátapintott a lényegre, hiszen minden képlékeny volt, nem tudtam, hogy mi vár ránk a közeljövőben, azt sem, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatunk. Ennek ellenére pozitív maradtam, és bíztam benne, hogy minden a legjobbak szerint alakul majd. Egyelőre azonban nem tudhattam semmit sem, mindez ugyanis a jövő zenéje volt.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 24. 22:59
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 28. 17:41 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


- Ha most jött nemrég az iskolába, akkor ez nem annyira meglepő. Ritka dolog, ha az első napokban már híre megy az embernek – és egyáltalán nem biztos, hogy jó. Sőt, általában nem jó, függetlenül attól, hogy miket pletykálnak.
- Ó, értem – bólogatok szaporán. Nem anyámasszony katonája, gond nélkül megcsókol vadidegen lányokat. Hát, ezt el tudom hinni, sőt képzelni is. Az sem meglepő, hogy Danának tetszett a dolog, hiszen ő tényleg ilyen kis bevállalós pörgős csajszi volt, neki ez a fajta megközelítés pont, hogy tökéletes. Nem mindenkinek jöhet be az a fajta figyelmes, udvarias, a fontos dolgokat megbeszélő és megfigyelő hozzáállás, mint ami Thomast jellemzi. Nekem az ő módszere a tökéletes, Mihailé pedig Danának az.
- Tényleg? Az klassz – fészkelődök egy picit a székemen zavarodottan. Fogalmam sincs, hogy ezt úgy mi alapján szokták megállapítani. Mármint ha szeret vele csókolozni akkor már jól csókol, nem? Vagy valami másra gondolt a lány? Egy csomó ilyesmi beszélgetéskezdeményt csíptem már el pedig, de még mindig nem sikerült valamiféle választ kapnom erre a kérdésre. Meg eleve, annyira szubjektív az egész.
Na tessék, Dana hívta el, ő ilyen kis bátor. Rámosolygok, amikor elmeséli ezt a részletet, hiszen egyáltalán nem azért kérdeztem rá, mert hogy az olyan gond hogy nem a fiú kezdeményez.
- Jól van, remélem minden jól fog alakulni. Meg hogy klassz lesz a következő randitok is, bár eléggé magasra dobtátok a lécet kapásból azzal a csillagos ég bámulással – kacsintok rá a lányra. Ó igen, az eléggé romantikus egy elfoglaltság, és megvan a maga hangulata és varázsa. Igazából, minden egyes randinak, és egyik sem hasonlítható a másikhoz, na mindegy. És bár kicsit azért aggódom, de nagyon örülök annak, hogy boldognak látom Danát. Olyan igazából boldognak, ragyogónak. Mikre nem képes a szerelem igaz?
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 29. 20:51 | Link




- Ez így van, pláne, hogy azért ez nem egy kis közösség, elég sok diák tartozik egy adott házba - helyeseltem, hiszen Lau jól látta a helyzetet. Annak se ment híre, hogy én a Navine-be járok, csak akkor kezdtem elhíresülni, mikor Bencével elkezdtünk mindenféle szabályellenes, mókás dolgot csinálni, amit még egyedül is szívesen műveltem. Persze erről nyilván nem tudhatott az egész iskola, csak azok, akikkel aztán közelebbi kapcsolatba kerültem, vagy épp meghallották. Tudtam olyanról is, aki újoncként tett szert rémhírre az egész iskolában, igaz ő keményen tett is érte, még a tanári gárdát sem kímélte.
- Hát, elég vagány - mosolyogtam a lányra, a csókos dolgot pedig inkább nem firtattam tovább, mert láttam a barátnőmön, hogy kicsit zavarba ejtette ez a téma. Kedveltem annyira, hogy tekintettel legyek rá, és tapintatos legyek irányába. Nem is kérdeztem meg tőle, hogy Thomas vajon hogy csókol, mert az ő dolguk volt, látszott rajta, hogy odavan a fiúért, és csakis ez számított.
- Én is nagyon remélem, hogy jó irányba alakulnak majd a dolgok. Még ötletem sincs mit csináljunk, de majd alakul valahogy. Tényleg, ti mit csináltatok az első pár randin? Merre mentetek? Talán még a faluba le lehetne menni vagy beülni valahova, vagy ilyesmi... hmmm... de az is lehet, hogy majd ő kitalálja, aztán közli velem ha sor kerül rá. Nem tudom, hogy szokott ez menni - néztem tanácstalanul a lányra. Tény, hogy még sosem voltam randin, vagyis egyen már igen, de hogy utána mi a helyzet, nem igazán voltam vele képben. Laura már gyakorlottabb volt a szememben, mert ő már régebb óta együtt volt a párjával. Bár tény, hogy egyáltalán nem lehetett egy kalap alá venni a két élethelyzetet.
- Azon gondolkodtál már, mivel akarsz foglalkozni, ha majd végzel? - kérdeztem a lányt, bár nekem még elképzelésem sem volt róla. A magam részéről még nem is akartam ezen agyalni, volt még rá bőven időm.
- Egyébként a lakásodra visszatérve, a szomszédokkal nincs gond? Vagy nem igazán hallatszik át hozzád, mit beszélnek, mit csinálnak? Bár az iskola is nagy zajjal jár, lehet, engem nem is érdekelne. Annál tuti nincs királyabb érzés, hogy van egy saját birodalmad, ami csak a tiéd! - mondtam neki lelkesen, igaz Lau említette, hogy elég elfoglalt, biztosan nem sokat volt otthon, de kíváncsi voltam, mik a tapasztalatai.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 29. 20:53
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 30. 19:03 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Valahogy a szabályellenes szó hallatán nekem nem éppen a mókás szó jut az eszembe. Inkább a veszélyes, na de mindegy is. Maradjunk abban, hogy nekem inkább a szürke kisegér szerepkör a legvonzóbb. Prefektusként ezt persze buktam, de mint kiderült, tényleg alkalmas vagyok a feladatra. Már ami a példamutatást illeti. Büntetni például kifejezetten nem szeretek. Ez a hatalom dolog nem nekem való.
- Ühhüm, vagány. Hát, azt elhiszem – most már még kevésbé vagyok képbe, ami azt illeti. Most mi vagy ki a vagány? A fiú? Vagy ahogy csókol? Lehet vagányul csókolni? Aj, nem mehetnénk át inkább egy másik témára? Klassz lenne, ha nem mennénk bele ebbe mélyebben, mert tényleg nem tudok mit mondani ezekről.
- Majd kialakul, meg nem is kell úgy nekiindulni, hogy na ti most aztán hűű randiztok – vonom meg a vállamat mosolyogva. Nem kell akkora nagy feneket keríteni a dolognak, ha csak úgy elmennek valahova, valamerre, valamit csinálnak együtt és jól érzik magukat azt már mondhatjuk randinak. Szerintem.
- Hát … - kezdek bele ábrándos tekintettel mosolygósan – az első randinkon a Pillangóvarázs étterembe mentünk. Rendes asztalfoglalással, elegáns ruhás, pincéres, virágos vacsorázás volt. Utána meg sétáltunk a faluban, elmentünk a kis tavacskáig. Beszélgettünk mindenféléről, gyönyörködtünk a tájban, ilyesmi. De igazából ha csak fenn a kastélyban ücsörgünk egy ablakpárkányon akkor az is randi. Nem a hely számít, meg hogy mit csinálunk. Hanem hogy együtt vagyunk és jól érezzük magunkat. Vannak ilyen különlegesebb alkalmak nyilván – fejezem be egy újabb kis vállvonással. Igazából nem tartom úgy számon, hogy hányszor meg hova megyünk. Sokszor találkozunk, amióta dolgozom azóta fixen van például egy közös lyukasóra, amit mindig együtt töltünk. És mindig jól elvagyunk. – Ne foglalkozz azzal, hogy szokott menni. Hogy mik az előírtak. Úgy csináljátok, ahogy nektek jó.
Nem biztos, hogy a legjobb személyhez fordul tanácsért, hiszen mi barátságból váltottunk át, tehát mi már korábban is jól ismertük a másikat, sok időt töltöttünk el együtt, és már akkor is hívogattuk a másikat ide-oda. Egyáltalán nem kezeltük másképp a dolgokat azután, hogy megbeszéltük, hogy innentől egy pár leszünk. Mármint ilyen randizós, találkozgatós téren biztos, hogy nem. Nyilván van ami változott.
- Te-tessék? Öhm, nem igazán. Tudom, hogy mit nem szeretnék csinálni, legalábbis pár ilyet tudok – kicsit elmerültem a gondolataimban így eléggé nehéz volt hirtelen visszazökkenni, ráadásul egy teljesen másik témába. Ez így persze nem teljesen igaz, mert gondolkoztam már azon, hogy vajon mit kéne csinálnom. De sokra nem jutottam vele. – Most éppen úgy vagyok vele, hogy dolgozom, az is egyfajta tapasztalat, sokféle dolgot le tudok majd szűrni belőle, és nyitva tartom a szememet. Na és te?
Ezt tanácsolta Jang tanárnő is, amikor a jómúltkor elütöttem szegényt kocogáskor. Vagyis utána, teázás közben. És én pontosan ezt teszem, bár kezd valamiféle elképzelés körvonalazódni, de még túlságosan is ködbe vész, hogy meg tudjam fogalmazni rendesen.
- Egy családi ház felső szintjét bérlem. A szomszédoktól egy fél udvar választ el, így nem igazán hallok semmit sem. Az alsó szinten lakik a főbérlőm, ő egy rendes idős boszorkány, nem hallatszik fel semmi sem. És én sem zajongok, szóval klassz minden. Külön bejáratos, szóval nem is nagyon találkozunk. Csendes, nyugis, saját kis lakrész. Konyha, fürdő, háló. Jaj, imádok ott lakni. - lelkendezek tovább csillogó szemekkel. Ha nem mondanám ki, akkor is világosan le lehet ezt olvasni rólam
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 1. 21:47 | Link




Laura remek választás volt prefektusnak, én pedig kevésbé, ezt hiába is próbáltam palástolni, tisztában voltam a saját adottságaimmal, viselkedésemmel. Büntetni még sosem büntiztem meg senkit sem, de nem hittem azt, hogy élvezném, hiszen ha kihágáson kapnék valakit, az olyan lenne, mintha saját magam büntetném, ez pedig elég bizarr volt.
- Bizony - mondtam neki mosolyogva, azt meg kellett hagyni, hogy a srác nagyon vagány volt. Ez pedig számomra pozitív tulajdonságnak számított, mindig is bírtam a belevaló embereket.
- Igaz. Hagyni kell, hogy a dolgok maguktól történjenek, nem szabad semmit sem felcímkézni, erőltetni meg pláne nem - helyeseltem bőszen, hiszen Lau most nagyon rátapintott a lényegre. Az egy dolog, hogy szerettem volna, ha kialakul valamiféle kapcsolat kettőnk között, de tudtam, hogy ez az egész nem rajtam fog múlni, hanem a másik félen. Ha ugyanis nem érzett xy idő után se semmit az irányomba vagy nem voltam fontos neki, akkor fejre is állhattam volna, akkor se lett volna folytatás. Ennek ellenére azért bíztam a legjobbakban, hiszen ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára. Közben a barátnőm elkezdte mesélni, hogy hogyan zajlottak az első randijai Thomas-sal, na meg persze hol.
- Ez annyira romantikus! De tényleg igazad van abban, hogy nem az a fontos, hogy hol vagy, mit csinálsz, hanem, hogy kivel, és az eltöltött időtartam a lényeg, mármint, hogy mindkét félnek élvezetes legyen - néztem rá álmodozó tekintettel. Lau nagyon összeillett Thomas-sal, ráadásul ők először barátok voltak, utána lett belőle szerelem. Nagyon örültem, hogy végre igazán boldognak láthatom a barátnőmet, na meg annak is, hogy jó tanácsokat tudott adni a témát illetően.
- Akkor hasonló cipőben járunk. Fogalmam sincs, mivel szeretnék foglalkozni, bár még ráérek ezen agyalni. De igazából nem tudom, mi illene hozzám. Neked van valami ötleted? Egyébként a gyógyítói poszton nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Simán el tudtam volna képzelni őt ebben a pozícióban, hiszen nagyon empatikus volt, jó indulatú, és szeretett másokon segíteni.
- Ó, az nagyon klassz! Azt hittem, hogy társaslakásban laksz, de ez így még menőbb! Az udvar közös használatú vagy van egy külön elkerített részed? - néztem rá kíváncsian. Nagyon szuper lehetett egy családi házban lakni, még akkor is, ha csupán egy részét bérelte az ember, hiszen sokkal nyugodtabb és kellemesebb környezet volt, mint egy városi lakás. Legalábbis ez volt az én elgondolásom, ráadásul nagyobb volt eleve az élettér is, plusz ott volt a kert, ahova ki lehetett ülni vagy akár kertészkéssel is el lehetett ütni az időt.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 1. 21:49
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 4. 19:37 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o



Határozottan bólogatok a helyeslésére, így van, nem kellenek a címkék. Erőltetni meg ne, azt aztán tényleg ne. Nem is lehet. Vagyis szerelmi bájitallal lehet, de erősen kétlem, hogy Dana szeretne hazugságra alapozni egy kapcsolatot. Vagy hogy eleve jól érezné úgy magát, vagy hogy megtenné egyáltalán.
- Igen, nagyon … varázslatos – mosolyodok el. Nem csupán az a randi volt az, amiről meséltem, hanem az összes. Mindegyik annyira … oltári klassz volt. Na lassan itt fogok lebegni fél méterrel a föld felett ha ez így megy tovább. Még jó, hogy a továbbtanulásra meg hasonlókra terelődik a szó.
- Mármint, hogy hozzád mi illene? Vagy hogy hozzám? – kérdezek vissza kapásból, ugyanis nem vagyok biztos abban hogyan érti a kérdését. Mielőtt felelnék  ténylegesen picit elhúzom a számat, ez betalált rendesen. – Kiskoromtól kezdve az akartam lenni. De nem gondoltam bele úgy igazán, hogy nem nekem való. Szóval elvetettem az ötletet, azt hiszem másodéves koromban.
Az egy dolog, hogy empata vagyok, meg a többi, amit felsorolt Dana a gondolataiban, de a gyógyítónak illik hozzáérnie a pácienséhez ugyebár. Azt pedig én nem igazán tudom megtenni. Szóval marad a töprengés a jövőn. Már amennyire ráérek én ilyeneken agyalni.
- Nézelődtem ott is, hátha találok. De nem igazán jártam szerencsével. Ez viszont fantasztikus és olcsó is ahhoz képest, hogy kertes ház meg minden. Közös használatú maga az udvar, nagyon szép virágok vannak benne. Két külön kapu van viszont, bár teljesen mindegy, hogy melyiket használja az ember. A.zért én a sajátomat szoktam, meg Kati néni is az övét – felelek bólogatva. Tény, hogy klassz nagyon a házikó, bár itt a faluba nem igazán van olyan város feeling, még ha lakás és társasház sem. Az én kis bérleményem azért nem nevezhető ám hűdenagy élettérnek, legalábbis láttam én ennél nagyobb, tágasabb lakásokat is. De eléggé személytelenek voltak. Ennek a helynek jó a kisugárzása és teljesen otthon érzem magam. Illik hozzám, és ezt nem csak én mondom. – Kíváncsi leszek milyen lesz majd tavasszal meg nyáron.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 5. 18:59 | Link




A lány is egyetértett abban velem, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Eszembe sem jutott volna bárkin is szerelmi bájitalt alkalmazni, csak azért, hogy aztán hozzáláncoljam magamhoz. Ezt nagyon gusztustalan eljárásnak tartottam, meg egyébként sem vezetett sehova, hiszen az ital segítségével csupán hamis érzelmeket produkált az illető, ezáltal pedig az egész dolog hitelességét vesztette. Ha pedig kiment a hatása vagy nem kapott több adagot belőle a kiszemelt fél, akár csúnya véget is érhetett az egész merénylet, ráadásul óriási valószínűséggel meg is utálhatta az elkövetőt az áldozat, ami részéről teljesen érthető és jogos reakció lett volna. Láttam Laurán, hogy szinte a fellegekben jár örömében, mikor visszagondolt az előző randijaira, meg úgy egyébként is boldog és kiegyensúlyozott volt, ami nagy elégedettséggel töltött el. Összehasonlítva magunkat velük teljesen különbözőek voltunk, nem csupán emberileg, felfogásilag tértünk el tőlük, hanem a helyzetünk is teljesen más volt. Igaz, már annak is örültem, hogy egyáltalán idáig eljutottunk, hogy ötven-ötven százalék esély volt mindenre. Nagyon megnehezítette a dolgot, hogy Launak nem beszélhettem arról, hogy a srác véla, bár valószínűleg dobott volna egy hátast. De tartottam magam ahhoz, hogy nem mesélek erről senkinek, ő is őszinte volt velem, megérdemelte, hogy megtartsam magamnak ezt az információt. Közben más témára terelődött a beszélgetésünk, kicsit meg is könnyebbültem, hiszen elég szépen kiveséztük az egész dolgot.
- Hozzám. Vajon milyen hivatást tudnál elképzelni, ami illene hozzám? - néztem rá óriási szemekkel, iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy milyen szakmákat sorol majd fel. Még az is elképzelhető volt, hogy beletrafál az egyikbe, aztán később azt fogom választani, sose lehetett tudni...
- Ó, értem. Hát kár, mert szerintem minden adottságot megvan hozzá, hogy remek gyógyító légy - feleltem neki sajnálkozva. Azt már nem kérdeztem meg, mi a pontos oka, mert bizonyára kifejtette volna, ha publikus.
- Hú, hát ez remekül hangzik, ha én elköltöznék, nekem is bőven elég lenne egy kisebb életterű hely, hiszen ott a magam ura lehetnék, meg mégiscsak független - néztem álmodozva a lányra, időnként mindig elmerengtem rajta, hogy milyen klassz lenne egy külön kéró, távol a kastélytól, de egyelőre ez még a jövő zenéje volt.
- Lehet, hogy majd később, ha már felsőbb éves leszek, akkor bevállalok valami munkát, hogy legyen egy kis félretett pénzem. A nővérem is elég sokat tett azért, hogy külön lakásban lakhasson. Klassz lenne valahol a közelében lakni, akkor többször tudnánk találkozni. Neki is van egyébként egy cuki kacsája, de ő már idősebb, viszont Hápival remekül kijön - meséltem a lánynak mosolyogva. Közben kortyoltam egyet az üdítőmből, majd figyelmemet újra a lányra szegeztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 7. 19:15 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Nem csak akkor járok a fellegekben ha a randikra gondolok vissza, hanem úgy egyébként is, csak legtöbbször jól titkolom. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy az adott helyzetre és pillanatra, teendőre koncentrálok. Ritkán hagyom magam így elmerengeni, főleg társaságban. És valóban, teljesen más a szituáció, amibe mi vagyunk mint az amiben ők vannak. Viszont nem hiszem, hogy hátast dobnék a ténytől, hogy egy vélával van romantikus kapcsolata a lánynak. Miért ne lehetne? Azon se akadnék fenn, ha egy vérfarkassal, vagy vámpírral lenne neki. Mármint ő tudja, ők tudják nem igaz? Érdekesnek érdekes, bonyolítja a helyzetet rendesen, de nem kiakasztó vagy ilyesmi. És ahogy ő sem, úgy én sem beszélek egy rakás dologról, amik miatt még több a különbözőség köztünk.
- Hűha, hozzád? – húzom el tűnődve a számat és csavargatni kezdem a hajamat. Na nézzük. Dana. Cserfes, pörgős, vidám csajszi. Szóval nem valami unalmas aktakukacság kellene neki az tuti. – Hát, valami bevállalós dolog. A tanár szerep az nem elég izgalmas és talán túl kötött, bár magyarázni nagyon tudsz … - hirtelen megakadok, és egy nagy kerek o-ra nyílnak az ajkaim. Igen, azt nagyon is tud, de komolyan, és le merném fogadni, hogy  … - sőt, szerintem lyukat beszélsz bárki hasába ha nagyon akarsz. Valamiféle szuper, speciális bolt eladójához mit szólsz? Vagy … milyen tárgyakban vagy jó? Az tuti, hogy emberekkel kellene foglalkoznod.
Igazából eladóként simán el is tudom képzelni, főleg szép holmik között. Sose láttam lazán csak úgy kikapni valamit a szekrényből, mondván hogy á tökmindegy, jó lesz ez. Igen, ez illene hozzá. De ez csak a mugli meglátás, a mugli szakma, amit mondok neki. Viszont ugyebár varázsvilágban vagyunk, tehát lehet, hogy inkább olyasmit szeretne csinálni, amihez használnia kellene az ilyen képességeit is.
- Hát, akkor már inkább gyógyítok állatokat majd, semmint embereket – vonok vállat. Igen, ez nem is rossz ötlet. Az állatokhoz éréssel nincs bajom, maximum annyi, hogy nem szívesen hagyom abba a simogatásukat.
- Mindenképpen külön mennél akkor, és nem valakivel együtt? Mármint, hogy mondjuk két külön szoba, közös konyha, nappali fürdő? Úgy olcsóbb lenne. Olyat is találtam, amikor keresgéltem, de én feltétlenül teljesen egyedül szerettem volna lakni – kérdezem kissé félrebillentett fejjel. Jó a függetlenség, meg az, hogy a maga ura, de szerintem egy idő után ő unná azt, hogy totálisan egyedül van a lakásban. Oké, Hápival, de értitek, nem? Danának szüksége van a társaságra, hogy tudjon kivel beszélgetni. És hogy meglegyen a kis privát szférája, ahova visszavonul ha még sem.
- Ő merrefelé lakik? Amúgy jó ötlet a munka, én nem bántam meg – válaszolom miközben elmosolyodom, hogy milyen kacsás egy család az övék. Aranyos.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 7. 22:08 | Link




Kár, hogy nem tudhattam, mit gondolt volna Laura arról, hogy egy vélába habarodtam bele, de ez egyelőre titok maradt számomra, hiszen nem beszéltem erről az apró, ámde igencsak fontos részletről neki.
- Nem is rossz ötlet. Egyébként szeretek fodrászkodni meg sminkelni is. Akiket idáig kisminkeltem meg megcsináltam a hajukat, nem panaszkodtak - nevettem fel hangosan, hát de komolyan, senki sem reklamált hogy szar munkát végeztem volna.
- Szerinted érdemes lenne nyitnom egy fodrász vagy kozmetikai üzletet? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. A lány véleménye fontos volt számomra, hiszen idáig mindig remek tanácsokkal látott el, és a komolyabb témákban sokkal tapasztaltabb volt nálam. A tanári szerepet rögtön elvetettem, az valahogy nem volt az én világom, egyrészt sokat kellett volna még tanulni hozzá, másrészt nem rendelkeztem azzal a türelemmel, amit megkövetelt volna az a hivatás.
- Ó, ez remek ötlet! Simán el tudnálak képzelni az állatok gyógyítójaként, szerintem élveznéd is! - lelkendeztem vidáman, mintha megtaláltam volna vele együtt közösen a számára tökéletes munkát.
- Hát elsősorban szeretnék önállósodni, örülnék egy kis lakásnak is, a lényeg, hogy csakis az enyém legyen. Aztán, ha társasági életre vágyom, elmegyek valamerre. Persze kérdés, hogy össze tudok-e rá kaparni annyi pénzt, hogy megengedhessem magamnak, bár erről egyelőre még nem tudok nyilatkozni. Ha nem jönne össze, maradna az, hogy mással osztozkodom a lakhelyen, de elsősorban egy saját kis lakást szeretnék - magyaráztam a barátnőmnek nagy beleéléssel. Mindennél fontosabb volt számomra, hogy legyen egy kis privát szférám, ahová elvonulhatok és végre egy saját lakhelyem, amit a magaménak tudhatok.
- A nővérem Budapesten él, van egy klassz lakása, nagyon szépen be van rendezve, imádok ott lenni nála - ecseteltem Launak mosolyogva.
- Hát igen, jó lenne valami alkalmi munka után nézni. Jó kérdés, mit tudnék bevállalni, nem egyszerű - gondolkodtam hangosan. Nem volt egyszerű a döntés számomra, hiszen eléggé öntörvényű voltam, és nem igazán csíptem, ha bárki parancsolni mert nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 9. 20:14 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Egész jól beletrafáltam abba, hogy milyen szakma illik a lányhoz. Legalábbis Danának tetszik az elképzelés, sőt, még tovább is viszi az ötletet. Sajnos azonban nem igazán tudok mit mondani a fodrász és sminkes dolgairól, engem még soha nem vett kezelésbe – és ezen nem áll szándékomban változtatni -, amikor meg esetleg a szobánkban folyt ilyen szépségápolósdi, akkor meg a kastély másik pontján akadt valamiféle rejtélyesen sürgős dolgom. De elhiszem neki, hogy jó benne.
- Lehetséges. Nem egyszerű dolog, egy rakás mindent kell elintézni. Lehet, hogy először csak be kellene társulnod egy már meglévőbe. Tudod, kipróbálni, hogy tetszik-e nap mint nap ez a dolog – egy üzlet nyitása nem annyira könnyű, mint ahogy hangzik. Megkeresni a megfelelő helyet, bérleti díjat fizetni, beszerezni minden felszerelést, kütyüt, krémet, kencét mittoménmit. Egy rakás pénzbe és időbe kerül. És akkor jön az ügyfélkör megszerzése is. Na szóval van vele bőven meló.  De maga az ötlet klassz.
- Ó hát minden bizonnyal. És magamat ismerve hazavinném az összes hányattatott sorsút, és egy állatkertben élnék lakás helyett – nevetek fel ahogy elképzelem magam ebben a szerepben. Nem viszem tovább a gondolatmenetet, sőt kicsit el is temetem magamban ezt az egész pályaválasztási dolgot. Bár most már kicsit mintha többet tudnék, mint hetekkel ezelőtt, de ráérek még.
Tehát egy teljesen saját kéglit szeretne. Akkor a közös bérlés ötlete úgy ahogy van ugrott is. Nem is ragozom tovább ezt a témát. Mármint nem ecsetelgetem neki tovább, hogy milyen előnye van annak, ha nem egyedül lakik az ember. De amúgy is milyen már ez? Én mondogatom neki, hogy jobban járna ha osztozna a helyen valakivel, aki amint tehette saját lakásba költözött? Bagoly mondja verébnek…
- Először munka kell, aztán majd ráérsz nézelődni valami saját zugot. Vagy egy gazdag rokon, aki mindent rád hagy. Vagy csak szimplán neked akar adományozni egy palotát. Van ilyened? – kérdezem hunyorogva, persze hogy csak viccelődök. Nyilván nem tud felmutatni egy ilyen rokont, akkor már rég nem a kastélyban lakna. Figyelmesen hallgatom, amit a tesójáról beszél, de látszik, hogy ehhez lesz hozzáfűzni valóm, csak nem szeretnék közbeszólni.
- Oké, Budapest az jó, viszont amíg alapképzéses vagy nem mehetsz a falutól messzebb lakni. Mármint szülői beleegyezés és igazgatói engedély nélkül nem. Ha nagykorú vagy, akkor a faluba beköltözhetsz minden ilyesmi nélkül – osztom meg vele az információt, aminek utánajártam nem is olyan régen. Egyébként most megsúghatnám, hogy először én is messzebb lévő helyen gondolkodtam, de egyrészt a macerás intézkedés másrészt pedig a gondolat miatt, hogy még évekig a kastélyhoz leszek kötve, elvetettem a dolgot. Jó a falu, sőt, a mi utcánk még különösen szuper is. És nincs is túl messze, remekül tudok kocogni oda-vissza, szóval még a testmozgás is megvan, plusz időráfordítás nélkül. Ami pedig nem egy hátrány, ha az ember még dolgozik is minden másnap. Vagyis ki tudja, hogy most hogy lesz így az ünnepek közeledtével. – Kezdj neki egynek, amiről úgy gondolod, hogy menne, aztán ha mégsem akkor válts. Így tudok a legegyszerűbben kideríteni, hogy mi a neked való.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 14. 19:31 | Link




Imádtam Lauban, hogy mindig mindenhez volt valami használható ötlete. A szépségszalon kapcsán nem is jutott eszembe, hogy milyen nehézségekkel járhat ez az egész, de igaza volt, hogy előbb érdemes valakihez betársulni, hogy átlássam a dolgokat, meg úgy egyáltalán tetszik-e az egész.
- Ez szuper ötlet! Ha úgy döntök, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni, akkor ez kezdésnek bőven megteszi - csacsogtam a lánynak nagy beleéléssel.
- Persze a legfontosabb az, hogy legyen majd egy kis birodalmam, ami csakis az enyém - folytattam, majd belekortyoltam az üdítőmbe.
- Én is imádom az állatokat, önkénteskedem a menhelyen is. Múltkor elvittem egy diáktársamat is, megetettük, itattuk az állatkákat, jó érzéssel tölt el, hogy legalább valamilyen szinten gondoskodhatom róluk - meséltem a barátnőmnek vidáman.
- Az nincs sajnos, akkor más lenne a helyzet - nevettem el magam, hát igen, akkor valószínűleg nem az lenne a beszéd tárgya, hogy de jó lenne egy külön lakás vagy lakrész, hanem akkor elújságoltam volna neki a jó hírt, és áthívtam volna egy házavató buli keretében. Eszembe jutott Alíz partija, ami egész jól sikerült, igaz, neki gyönyörű lakása volt, de én megelégedtem volna egy egyszerű kis hellyel is, hiszen a lényeg az önállósodás számomra.
- Nekem a falu tökéletesen megfelel, sőt, talán itt élnék legszívesebben - válaszoltam neki tovább szürcsölve az itókámat. Úgy voltam ezzel a dologgal, hogy végül is bármikor tudunk találkozni a nővéremmel, a távolság nem akadály.
- A munka kicsit nehéz ügy, szeretek a magam ura lenni, nem bírom, ha parancsolgatnak. Viszont, ha valóra akarom váltani ezt az álmot, akkor kénytelen leszek alkalmazkodni valamilyen szinten. A puding próbája pedig az evés. Te maradsz a jelenlegi munkádnál vagy esetleg váltani akarsz valami másra? Hé, és barátnőknek nincs kedvezmény? - vigyorogtam nagy szemeket meresztve rá a sok-sok kérdésem mellett.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 14. 19:32
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 16. 19:29 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Könnyű másnak tanácsot adni. Legalábbis ezerszer könnyebb, mint saját magunknak. Talán pont azért, mert kívülállóként tudom nézni a helyzetet, teljesen objektíven. Épp ezért jó ilyesmiről beszélgetni másokról. Új szemszögből tudom nézni a dolgokat én is, hála nekik.
- Tényleg? Na, ezt nem is tudtam – lepődök meg teljesen a menhelyes dolgon. Azt tudom, hogy a kacsája onnan van, de az, hogy ő ott kisegít, na az új. Viszont nagyon jó dolog, a kisállatoknak minden szeretet, törődés, segítség jól jön. Ha nem dolgoznék a pizzériában akkor valószínűleg én is felcsaptam volna önkéntesnek. Így sajnos nem sok szabadidőm van.
Alíz lakása nekem is eszembe jutott, amikor helyet keresgéltem magamnak. Legfőképpen az, hogy milyen fényűző, hogy milyen nagy és hogy nekem nem telik egy olyanra. Gyönyörű hely, de ahhoz tényleg mázli kell, hogy egy olyat birtokoljon az ember. Talán az én ízlésemnek egy kicsit túl modern is. Ha összevetjük a lakásommal, hát akkor ahhoz képest meg aztán pláne. Nálam minden tárgynak, bútornak lelke van, saját sztorija. Ki kell ismernem őket, hogy minden remekül működjön. A rádiónak néha például oda kell sózni egy kicsit, hogy ne rakoncátlankodjon, míg a tűzhely melletti szekrényajtót háromszor meg kell simogatni, hogy ne akarjon minduntalan kinyílni. Tudom, hogy egy pálcaintéssel meg lehetne oldani, javítani ezeket … de szeretem hogy ilyenek. Nem akarom megváltoztatni a hely egyéniségét. Nekem is megvannak a magam bogarai, akkor a lakásnak miért ne lehetnének meg?
- Klassz is, a suli sincs túl messze, mégsem odabenn vagy. Meg egy élmény felfedezni a rejtett dolgokat, amiket amúgy nem is biztos hogy észrevennél – bólogatok egyetértve, hogy mennyire jó is ez a falu.  Picit ki is bámulok az ablakon az emberkéket figyelve, na hát ezzel is remekül el tudok lenni. Nem egy nagy hely, legalábbis a szülővárosomhoz képest – ami azért nem valami nagy eresztés – mégis teljesen más a hangulata, sokkal jobban illik hozzám ez a közeg, mint bármi más. Az, hogy mennyire jól is érzem magam pedig lerí rólam.
- Egy jó főnöknek nem is kell parancsolgatnia. Elég kérnie, kedvesen udvariasan, mégis a dolgozók megteszik, amit kér. Örömmel, szívesen – vonok vállat. Ehgen, az nehéz ügy, ha valaki ennyire a maga ura akar lenni, úgy nehéz munkát találni. De talán nem lesz neki ezzel gondja. Én sokkal könnyebben alkalmazkodom, mondhatni jóval simulékonyabb vagyok. Nem is feltétlenül kell megkérni, hogy tegyek valami pluszt a melóhelyemen, látom, hogy szükség van a segítségemre és megcsinálom. – Maradok, naná, hogy maradok. Eleve hosszú távra terveztem, amikor elvállaltam a munkát. Szerencsére úgy tűnik ennek nincsen semmi akadálya. Klassz kis hely, szeretek ott.
Te jó ég, dehogy akarok én váltani. Bevált az a hely, és nem sok kedvem van megint keresgélni, meg megint a bizonytalanságba lenni. Most ráadásul pláne nem kéne, hiszen a lakbért ugyebár fizetnem kell. Csak úgy nem ugrálgathatok. Meg amúgy is, ugyan miért is tenném? A kedvezményes kérdésre felvonom a szemöldököm. Hát ez meg? Mégis milyen helyen van a barátnőknek bármiféle privilégiuma? Az ott dolgozóknak, na nekik van. Nyilván.  De ennyi. Nem is értem, hogy ez most honnan jött neki. – Nincs. Nem szokás az ott dolgozók akárkijeinek kedvezményeket adni egy munkahelyen sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 20. 20:26 | Link




Látszott a lányon, hogy megdöbbent, mikor közöltem vele, hogy önkénteskedem a menhelyen, bár ő idáig csak annyit tudott erről a témáról, hogy onnan hoztam el a kacsámat. Azon viszont most erősen elgondolkodtam, hogy hogyan tudom majd ezt a tevékenységet összeegyeztetni a leendő munkahelyemmel, még akkor is, ha csupán részmunkaidőben fogok dolgozni. Persze minden meg lehet oldani, ezért úgy gondoltam, hogy majd alakul az egész, maximum kicsivel kevesebb szabadidőm lesz, bár még sosem dolgoztam, nem tudhattam, mennyire fog kimeríteni a munka. Maximum, ha nagyon leszívja az energiáim, megbeszélem majd a menhelyi vezetőkkel, hogy kevesebbet fogok tudni oda járni, ezt pedig megérthetik, hiszen pénzkeresés miatt dolgozik az ember általában.
- A lakás rezsije mennyire húzós? Persze tudom, hogy ez sok mindentől függ, és minden lakásé más és más, de ha nem titok, kíváncsi vagyok. Csak hogy tudjam, mire számítsak körülbelül, ha arra kerül a sor, hogy külön költözöm - mondtam a barátnőmnek jelentőségteljesen.
- Igen, valóban nagyon klassz lehet külön életet élni, önállóan - néztem rá álmodozó tekintettel. Ha egyszer arra kerül sor, hogy lesz bérelt kéróm, akkor majd csinálok lakásavató bulit, persze előre leegyeztetve az időpontot a tulajjal.
- Hát, nagyon remélem, hogy jó főnököm lesz - feleltem neki mosolyogva. Végül is, amiket így elmondott, ha kifogok egy normális górét, akkor nekem se lenne gond azzal, ha megkérnek valamire, nem pedig utasítanak.
- Örömmel hallom, hogy szereted a munkádat, ez rengeteget számít - mondtam Launak, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből.
- Ó, kár - biggyesztettem le a számat a rossz hír hallatán, majd hirtelen el is illant ez a fajta csalódottság.
- Majd valamikor benézek hozzátok egy fini pizzára! Neked melyik a kedvenced? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én imádom a bolognaisat, a húsimádót, a tenger gyümölcseit, igazából mindet... egyedül a hawaii az, amit annyira nem szeretek - meséltem Laurának.
- Na, és tudod már, hol töltöd a karácsonyt? Nemsokára az is itt van... én hazautazom majd az ünnepekre, szóval családi körben fogom tölteni - dobtam be egy újabb témát, hiszen eléggé aktuális volt, hamarosan ugyanis itt voltak az ünnepek a nyakunkon. Persze én vártam már őket, mert mindig remekül teltek, egyedül szilveszterre nem volt programom, de úgy voltam vele, hogy majd alakul az is.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 21. 22:48 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


A menhely, a munkahely, a prefektusság, a tanulás … lesz pár dolog, amit össze kell majd egyeztetnie, ha el szeretne költözni otthonról. És akkor ehhez még hozzájönnek azok az apróságok, hogy futás, kikapcsolódás, párkapcsolat. Kőkemény logisztika. Ó és persze, ha elköltözik a kastélyból akkor ugye otthon is kell lennie valami kajának, főzés-sütés, vagy csak hidegélelem, de na, szóval van bőven dolog, amivel lekötheti majd a gondolatait, tervezgethet. Talán még csínytevésekre sem maradna ideje. Na, az klassz lenne!
- Hát, mázlim van, mert a néni, akitől bérlem ő nem meggazdagodni szeretne ezen az egészen. Hanem hogy ki legyen használva az a lakrész is, hogy ne álljon üresen. Találtam ennél jóval húzósabb lyukat. Komolyan, azt a lakást nem tudnám máshogy nevezni: lyuk. De ha társasházba mész akkor az én lakbéremnek nagyjából a duplájáról indulnak a normálisabbak. Kicsivel kevesebb, mint duplájáról.– borzasztóan nem egyszerű a kérdés. Mármint nem az, hogy mennyi a rezsi, azt el is mondom a lánynak. Hanem az, hogy körülbelül mégis mire számítson. Na meg, hogy ez húzós-e. Nekem nem annyira. Jó a fizetésem a pizzériába, meg is dolgozom érte mondjuk keményen. Plusz nem sok kiadásom van, csak a legszükségesebbek. És hát tényleg olcsón bérlem ahhoz képest, hogy egy családi házról van szó.
- Ha nem szimpatikus a munkahely, ha szemétkedős a főnök, akkor keresel mást. Előbb-utóbb kifogsz egy olyat, ami megfelel neked – vonok vállat egy kedves mosoly után. Először legyen meg a munkahely aztán majd meglátja, hogy milyen lesz. Ha nem tetszik neki, akkor vált, ennyi. Nem kell ezt túlragozni. Meg hát nem is most keres ugyebár, ki tudja milyen álláslehetőségek lesznek akkor.
- Hű, szerintem nincsen kifejezetten kedvencem. Elég sokfélét árulunk, ráadásul nem csak a szokványosakat, még nem sikerült mindent végigkóstolnom. A nagyon csípős az nem nekem való az tuti – válaszolom némi töprengés után. A bolognaisat meg a húsosat én is nagyon kedvelem, a tenger gyümölcseihez még nem volt merszem. A hawaii nem rossz, miután leszedem róla az ananászt. Ami érdekes, mert ugye az íze az ott marad, és az úgy rendben is van. Vannak ilyen fura dolgaim.
- Otthon. Mármint a lakásban, amit bérlek. Ez nem is volt kérdéses – válaszolom kissé felvont szemöldökkel. Mégis hol máshol kellene töltenem? Aztán ahogy ő megválaszolja a saját kérdését már rá is jövök, hogy normális esetben lenne még opció. – Én eddig se nagyon mentem vissza a szüleimhez, se karácsonyra, se nyárra ha nem volt muszáj. Most meg hát … nincs is értelme visszamenni. Elváltak az útjaink. Amúgy is a költözéssel vannak elfoglalva … gondolom. Nyár óta nem beszéltem velük. Viszont a vér szerinti anyámmal majd összetalálkozom valamikor az ünnepek táján.
Adom a tudtára és csak egy kicsit később ugrik be, hogy talán Dana nem is tud semmit sem Lilről. Meg úgy az egészről. Vagy…igen? Á, mindegy, úgyis mindjárt kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 24. 19:38 | Link




- Hú, hát ez nem hangzik valami jól. Indulásnak nekem is megfelelne valami hasonló, amiben laksz, nekem az a lényeg, hogy megfizethető legyen, és a magam ura legyek - néztem Laura jelentőségteljesen. Gondolom, neki is ez volt az elsődleges szempont, mikor kiköltözött a kastélyból, egyelőre nekem is tökéletes lenne egy ehhez hasonló lakrész. Persze még ráértem gondolkodni rajta, mert nem most rögtön vált aktuálissá számomra a dolog, de azért jó volt tisztában lenni vele, mire számíthatok, a lánynak pedig volt már tapasztalata bőven ezen a területen.
- Ebben igazad van, végül is van munkalehetőség bőven, nem kell tűrni, nyelni egy olyan helyen, ahol nem bánnak megfelelő módon az emberrel vagy rosszak a munkakörülmények - bólogattam neki helyeslően. Örültem volna, ha elsőre kifognék egy jót, de tudtam, hogy ehhez oltári nagy szerencse kell, de azért nem adtam fel a reményt ezzel kapcsolatban. Ha meg mégse válna be a választott munka, akkor egyszerűen tovább állok.
- Na, majd valamikor benézek hozzátok, aztán megkóstolom az egyik kedvenc pizzámat. Biztos fini lesz - mondtam neki nagy beleéléssel. Igazából adott is egy program tervet, majd valakit elviszek magammal, végül is elég sok barátra tettem már szert itt az iskola falai között. A pizzát pedig a legtöbb ember szerette, szóval jó kis időtöltésnek ígérkezett az egész.
- Bocsi, ezt nem tudtam, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - néztem elpirulva a másikra, sajnos nagy tehetségem volt benne, hogy veszélyes vizekre evezzek bizonyos témák kapcsán. Még Mihail-t is majdnem sikerült magamra haragítanom ezzel, de szerencsére volt annyi eszem, hogy időben leálljak, és ne fikszírozzam tovább a témát.
- Na, és teszel valamiféle újévi fogadalmat? Én személy szerint nem hiszek benne. Az elején mindenki lelkes, majd gyorsan visszatért a régi szokásaihoz - dobtam fel egy újabb témát a lányra nézve.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 28. 19:52 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Hogy mi volt az elsődleges szempont? Az, hogy tető legyen a fejem felett a szünetek alatt is. Hát ez volt az elsődleges szempontom. És nyilván, hogy én egyedül fenn tudjam tartani, ne kelljen rohangálni senkihez se anyagi kisegítés miatt például. Ha minden kötél szakadt volna, akkor lakótársat is elfogadtam volna persze, nyilván nem egy szobában azért. Nem úgy, mint a kastélyban. De ezeket nem kezdem el kifejteni a lánynak.
- Lehet, hogy szerencséd lesz és pont akkor találsz egy ilyesmit, mint én – vonok vállat, mert hát ki tudja, hogy mi lesz kitudja mikor. Mert egyelőre még nem is akar keresgélni, csupán ábrándozik, álmodozik a dologról. Na meg persze, ki tudja. Ha úgy jönnek össze a dolgok azzal a sráccal, hát az  is lehet, hogy rögtön összecuccolnak. Sose lehet tudni. Dana a munkalehetőségre sem úgy tekint még, ahogy én. És ha a kastélyban lakva kezd el dolgozni, akkor egy jó darabig nem is fog. Valószínűleg én lényegesen tovább kitartanék egy kevésbé tökéletes helyen, mint ő. Mert nekem muszáj. Fizetni kell valamiből a lakbért, a kaját. Nem tehetem meg, hogy ide-oda ugrálgatok. Persze ha biztos-biztos a másik állás, és az, hogy az tényleg annyival jobb, akkor igen. De szerencsére nincs is okom azon töprengeni, hogy talán váltanom kéne-e. Nem mondom, hogy könnyű a pizzériában dolgozni, de szeretem csinálni. Jól kijövök a kollegákkal is, a főnökkel is.
- Jól van, tegyél úgy. Azt garantálom, hogy nem fogsz panaszkodni a szakácsunkra. Nagyon érti a dolgát! – állok neki rögtön dícsérni a kollegát. Isteni finom pizzákat tud csinálni, nem csak azokat, amik az étlapon vannak, hanem a teljesen speciálisakat is, amikkel mi néha letámadjuk.
- Hm? Ja, semmi gond! Azt hittem, hogy mondtam már, hogy nem szeretek hazajárni vagy hogy nem szoktam vagy ilyesmi. De, nem gáz egyáltalán – nyugtatom meg szapora fejrázás kíséretében. Ez egyáltalán nem kellemetlen helyzet, sose éreztem nagyon megrázónak a tényt, hogy én nem úgy jövök ki a szüleimmel, ahogy mások szerint kéne. Hogy én csak magamra számíthattam már jó rég óta. Nekem … ez a természetes. Az viszont kicsit furcsa és meglepő, hogy Dana ennyire visszakozik és elnézést kér emiatt. Tapintatosabb, mint volt.
- És miket szoktatok csinálni karácsonykor odahaza? Mi a program? – kérdezek vissza gyorsan érdeklődve. Egy picit azért is, hogy oldjam a benne keletkezett feszültséget, és azért is hogy érezze, hogy tényleg semmi baj nincs azzal, hogy beletrafált a dologba. Nekem nem gond. Na meg azért is kérdezem, mert érdekel. Nyilván, különben nem kérdezném.
- Újévi? Hm, még nem tudom. De nem szoktam nagy dolgokat megfogadni, csak olyat, amit tudom, hogy meg is fogok tudni valósítani. Például, hogy kiolvasom az új könyvemet teszem azt 5 napon belül, vagy hasonló. Lehet, hogy idén valami nagyobb volumenű dolgot fogadok meg. De, ezek szerint te nem is fogsz fogadalmat tenni? És a szilvesztert is otthon töltöd?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed