36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. október 29. 15:09 | Link

Carol Brown
adsz a sült krumplidból?

A szakadó esőben rohan valamiféle kajálda felé. Azt mondaná szíve szerint, hogy bármi jó, de a Félszeműben nem bízik: túl új, túl modern, jó lesz a régi Falatozó. Igen ám, de az messzebb van, ő pedig hiába a bőrdzseki, bőrig ázott. Haha.
Ahogy végre az ajtóhoz ér, kissé ziláltan tárja ki azt. A szempilláin megülő esőcseppeket igyekszik letörölni nagy gonddal, miközben beljebb merészkedik a zsúfolt étterembe. Mindig ennyien voltak itt? Persze ebédidőben mit vár az ember? Az a helyzet, hogy más tökéletes félistenekkel ellentétben Ilián rém lusta, esze ágában sincs főzni magára, helyette szórja, vagy inkább tapsikolja pénzét. Tudjátok, hogy van ez, ha van miből költeni, naná, hogy költ az ember. Néhányan rögtön felé fordulnak, mert öregítő bűbáj ide, nedves ruha és ázott haj oda, bizony bitang jó csávó. Ja, meg amúgy háromnegyed ízben véla. Az általános feltűnéskeltés már a mindennapjainak része, s mivel csak nemrég tért vissza Bogolyfalvára, hogy megpihenjen egy hosszadalmas kiküldetés után, ismerős arcot már nem igen lát.
Kiszúrja, hogy van egy árva asztal, ahol csak egyetlen szőke csinibaba ül. Mintha muszáj lenne, egy hetyke mozdulattal igazít dzsekijén és komótos, laza léptekkel szeli át a köztük lévő távolságot, hogy aztán könnyedén, nem kissé paraszt módon penderítse ki a széket és huppanjon le rá. Talán illett volna azzal kezdenie, hogy megkérdezi, leülhet-e. De komolyan, tele van a hely, ő meg rühelli az ilyen felesleges köröket. Ahol van szabadon szék, oda le lehet üli. Egy szemtelen mosollyal arcán - csak semmi vélamágia! - figyeli a nőt, majd a tányérján lévő sült krumpliból komótosan elvesz egyet és a szájába dobja.
- Mi a mai menü? - mintha épp nem most nyúlt volna le egy darabkát a nő kajájából, úgy kezd el cseverészni az asztalon könyökölve. Még egy elismerőt biccent is, tök természetes. Amúgy meg a pipik buknak rá, mások ilyenkor tovább kínálják, sőt oda is adják a kaját, de ő tényleg csak kóstolót akart venni. Tetszik neki a szőke ízlése.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. október 30. 17:41 | Link

Machay Ilián Konstantin - nem adok - stiló

Mérges, dühös, impulzív, bosszús és felkavart vagyok. Igen, ezek mind szinonimák, és fáj bevallanom, de jelenleg az összes szinonima eszembe jutott, ami körbe írhatja azt, hogy mennyire dühös vagyok. Erre csesztem el hónapokat. Ezért szakítottam a férfival, aki megérdemelt volna, akit talán én is megérdemeltem volna, mert ő... mert ő mindent megtett, én pedig ott hagytam. Erre most mi van? Engem is ott hagytak. Vagyis ez nem igaz technikailag, mert én hagytam ott őt, de akkor is! Akkor is mérges vagyok, és legszívesebben... ah! Határozottabban, mint kellene, dugom bele a sültkrumplimat az előttem terpeszkedő kávés pohárba. Fejemet előre biccentve sóhajtok egy mélyet és drámait, majd jobb kezemre támaszkodva kapok be egyet. Nem kértem mást, mert ez most szomorú evés, és ahhoz nem is kell más, elég a sültkrumpli. Bánatomban pizzát szoktam tömni az arcomba, de ugye, ciki lenne megjelenni a Félszeműben, így hirtelen ötlettől jöttem rajta tovább és tértem be ide. A sültkrumpli is több, mint a semmi. Az étterem ajtó kinyílik, hallom, ahogy zörög, de nem tulajdonítok neki több figyelmet, nincs miért. Vagyis nem tulajdonítanék neki többet, de az illető, aki nemrég betért szerény társaságomba, az éppen leül velem szemben, és belenyúl a kajámba. Az én kajámba. Mondom az enyémbe, és ezt nem tudom elégszer hangoztatni. Kikerekedett szemeimet emelem a férfira, de megszólalni nem tudok, mert pár másodpercig nem kapok szikrát, majd lábaimat keresztbe vetve, mosolyodom el felé kedvesen.
- Nem tudom - könyökölök fel az asztalra, hogy mélyen a férfi tekintetébe tudjam fúrni sajátomat, mert bár nem akarom, és eszembe sem jutna, de van valami alapvető vonzóerő benne, ami arra húzza a tekintetemet még akkor is, ha belenyúlt a kajámba. Halált rá! - De szívesen kiszúrom a szemed az étlappal, ha még egyszer meglátom az ujjaid a kajám környékén - vonom meg vállaimat könnyedén, karkötőmet a helyére igazítom csuklómon. - Esetleg olvassam fel, mert az sem megy? De rendelni tudsz, ugye? - emelem rá kékjeimet őszinte érdeklődéssel szemeimben. Nos igen, aki hozzányúl, az viselje a következményeket. Hajamat hátam mögé dobom, türelmesen és őszintén mosolyogva, tekintetemben érdeklődéssel várom a férfi válaszát.
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. október 30. 18:11 | Link

Carol Brown
akkor elveszem

Oh, milyen kis harcias menyecske, nézzenek oda! Ez csak egy sült krumpli volt és így a szívére vette. Ilián enyhén csücsöríti ajkait, hogy ezzel is elfedjen egy mosolyt, hiszen számára a szőke visszavágása inkább mulattató volt, semmint fenyegető. Egyszerűen képtelen komolyan venni, mikor ilyen helyes bigék játsszák a kemény nőcit.
- Nem kell rögtön szemeket kiszúrni, csigavér - egy laza mozdulattal lelöki dzsekijét a válláról és a szék támlájára dobja, majd megigazítja ingének gallérját, mely kikandikál fekete pulóvere alól. Természetesen abszolút elegánsan, a legkevésbé sem slendrián módon öltözött fel, nem engedheti meg magának, hogy csorba essen a becsületén. Noha nem mondanám hiúnak, a megjelenés olyasmi nála, amiben nem ismer tréfát. - Hát figyelj, ha ragaszkodsz hozzá, ajánlhatsz valamit, azt pedig megköszönöm, ha rendelsz - szemtelenül állja a nő tekintetét, bár fejben már rég tudja, hogy egy hamburgert fog kérni ő is, sült krumplival. Ja és majonézzel! Anélkül semmit. Egyébként a férfi nem érzi úgy, hogy itt abba kéne hagynia Ophelia cukkolását, ezért, mielőtt még lenne esélye megállítani Iliánt, már szóra is nyitja száját.
- Addig is, ha megbocsájtasz... - és igen, jól sejtitek, egy újabb sült krumplit emel el a szőke tányérjáról és szájába pottyantja, majd jó ízűen hümmög. Egy dolgot szögezzünk le: én már úgy pofán basztam volna, hogy mióta kiesett az anyjából, olyat nem kapott, de hát Woody-tól megtanulta az élet esszenciáját: megszoksz vagy megszöksz. Szóval jah, nem zavartatja magát, önelégült vigyorral az arcán rágja azt a csoffadt darab krumplit és mielőtt még kétségeitek támadnának, nem, nem ez volt az utolsó lopott szem.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. október 30. 18:31 | Link

Machay Ilián Konstantin - szeretnéd csak - stiló

Ugyan már! Az a szem kiszúrás nem direkt lenne, hiszen úri hölgy vagyok, nem tennék ilyet, ráadásul fenn áll a veszélye, hogy a ruha, ami rajtam van véres lenne, így az ötlet el van vetve. De véletlenek ugye bár mindig történnek, esetleg megbotlok, ügyetlenkedem kicsit és hopp! A bárgyú mosolyú bájgúnárból lenne egy szemfedős kalóz. Nem mondom, megmosolyogtat a gondolat, de hamar is el is reppen a jó kedvem, amikor a kabát lekerül róla, pipiskedik még egy kicsit, majd kényelembe helyezi magát. Az asztalnál. Aminél én ülök. Tehát az én asztalomnál. De most tényleg nem talált mást, akinek leszívhatja az agyát kora délután? Tekintetem futtában jártatom körbe a helyen, és szomorúan konstatálom, hogy valóban nem lenne, mert mindenki jött valakivel, nagyobb társasággal is akár, minden asztal foglalt, az egyetlen szabad hely valóban velem szemben volt. Remek. Akkor menjen máshova!
- Ajánlom, hogy menj ki az ajtón - vonom meg vállaimat mosolyogva. - De gondolom nem áll szándékodban, bármennyire is kérnélek rá - dőlök hátra a széken. Jobbomat az asztalon hagyva kezdek el tökéletesen manikűrözött körmömmel kopogni az asztallapon.
Egyik szemöldököm ívesen megemelkedik, ahogy ismét a tányérom felé nyúl, de nem állítom meg, egyszerűen mosolyogva nézem végig, ahogy jóízűen megrágja, majd lenyeli a falatot. Érzem, hogy itt még nincs vége a dolognak, már csak azért sem, mert ennyiben biztos nem hagyom a dolgot, és ugye még hosszú a délután.
- Ha rajtam múlik éhen halsz - tárom ki kissé karjaimat, mert bizony sajnos így van. A sültkrumpli fogyóban van, én meg jóllaktam, így rám nem számíthat az analfabéta férfi. Ilyen ez, ha valaki hülye az élethez.
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. október 30. 18:48 | Link

Carol Brown
akkor elveszem

Nem lehet nem észrevenni, mennyire kétségbeesetten keres egy olyan helyet, ahová elpaterolhatná Iliánt. De ugye, ahogyan azt már mondottam volt, minden hely foglalt, egyedül a szőke asztala szolgált szabad székkel és ezek szerint igen jó humorú társasággal. A férfi tettetett nevetéssel reagál a mondatokra, azonban nem sokkal ezután arca elkomolyodik.
- Na figyelj szépségem. Felőlem durcáskodhatsz itt napestig, tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen. Vagy mész, vagy maradsz, más opció nincs - a végén egy gyors, abszolút nem őszinte mosolyt villant Opheliára, majd hátradől. Mindig is tudtuk, hogy ezt a Machay-t sem a kedvessége miatt fogjuk a szívünkbe zárni, ellenben vannak egyéb erényei. Szereti a családját, az édesanyja kedvéért bármit megtenne, a karrierje felfelé ível, remek okklumentor. Ezen felül pedig eszes és ravasz, jó a humora - nem erre a napra gondolok, bár szerintem vicces -, éppenséggel csak nem érdekli az emberek véleménye. Volt ideje gyakorolni az immunitást véla rokonai között. S ha gondolta is volna, hogy a szőke jó nő, ez az ideál lassanként leépül. Hisztis picsa.
- Még meglátjuk - s mivel Carolina nem szándékozik ezek szerint többet fogyasztani, nos, Ilián nemes egyszerűséggel elcápázza a tányérját és a fél adag sült krumplit. Ja, hogy ott van kávé is? Bedob szájába egyszerre pár szemet a kajából, majd nemes egyszerűséggel felhörpinti a kávé maradékát. - Egész jó ízlésed van, finom ez a kávé - elismerően bólogat, és pimasz módon hátradől, jobb bokáját támasztva térdén helyezkedik férfias terpeszbe, égszínkék szemei pedig kihívóan méregetik a másikat. Ha ez ilyen türelemjáték akar lenni, nem valószínű, hogy Ilián rajtaveszt. Ő zenben tolja.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. október 30. 19:46 | Link

Machay Ilián Konstantin - szeretnéd csak - stiló

A tervem felsült, hogy simán átülök máshová, hogy ismét a gondolataimba, vagyis a dühös gondolataimba merüljek és kicsit talán sajnáljam magam. Mert az előttem ülő nem elég, hogy igen pofátlan, de még tenyérbemászó is és egyáltalán nem az a kellemes társaság, amit ilyenkor kívánna magának az ember. Vagy igazából akármikor kívánna magának. Mindegy.
Másik szemöldököm is az egekbe szökken, ahogy elkezdi a mondókáját, aztán akaratlan tör ki belőlem a nevetés. Nem megjátszott, nem hamis, tényleg nevetek, amiért ennyire elhiszi, hogy jaj, mennyire ő hordja itt most a nadrágot. Ahogy elnézem nem csak most hiszi ezt, tipikusan olyan férfinak tűnik, aki mindenben dönt, mindegy, hogy mi az adott helyzet. Rendben, felőlem így is lehet.
- Először is nem vagyok a szépséged, bármennyire vonzónak hitted ezt a szádból - sütöm le pillantásomat, nehogy véletlen megint elnevessem magam, majd amikor ismét felnézek, azzal a lendülettel könyökölök fel az asztalra, hogy íriszeimet a férfiéba fúrjam. - Megengedem, hogy maradj - legyintek egyet felé, még biccentek is mellé, hogy egyértelmű legyen. Mert én bizonyosan nem fogom innen felemelni a formás popómat, akár akarja, akár nem. Ennyire könnyen nem szoktam feladni a dolgokat, és ma pont rosszkor talált meg ahhoz, hogy játszadozzunk egymással. Talán csak szánalomból hagyom, hogy itt maradjon, de ki tudja? Lehet ez egy csodálatos barátság kezdete.
- Örülök, hogy ízlett - mosolyodom el kedvesen. - De abba beleejtettem nemrég egy krumplit. Talán a só adta meg a remek zamatot a kávénak - még pilláimat is lehunyom pár másodpercre, mintha elgondolkodnék a dolgon, végül vállamat megvonva mosolygok tovább Iliánra. - Micsoda bók! - teszem kézfejemet homlokomra, mert minél nagyobb a drámai hatás, annál jobb. - Köszönöm - mosolyom nem lankad. Az is eszembe jut, hogy az istenbe nem fulladt meg? Rendben, nem volt olyan nagy az a krumpli, de azért olyan kicsinek sem mondanám. Ez a férfi mindent túl él más kárára?
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 11. 11:02 | Link

Carol Brown
megvagy

Tagadhatatlanul kellemetlen stílusa a nő számára is szemet szúr, de minden szemöldökfelvonás, minden apró megjegyzés csak olaj a tűzre. Élvezi, ahogy bajt okoz, ahogy zavarog, mert pontosan jól tudja, hogy nem lehet tőle szabadulni. Persze ki is akarna?
- Még - magabiztosan vágja rá szinte rögtön. Drága cicccám, ha ő azt akarja, térdepelni fogsz a kegyeiért, csak éppenséggel nem tenné ezt veled. Na jó, talán mégis, persze csak hogy móresre tanítson. Az idősebbel illik tisztelettudóan bánni, az ilyen fiatal pipik meg azt hiszik, övék a világ. Azt például tudják, hogy jóval kevesebb férfi van a földön, mint nő, ebből kifolyólag épphogy nem a lányoknak kéne válogatniuk? Bizonyára nem. Egy nap, ha ismét összefutnak, talán felvilágosítja erről. - Tudtam én, hogy élvezed a társaságom - önelégült mosollyal arcán válaszol, majd lenyúlja a poharat és kiüríti a tartalmát. Még meg is dicséri Opheliát az ízlése miatt, amikor is tudtára adják a nyilvánvalót, miszerint egy sült krumplit is elfogyasztott. Na mit nem mond, talán nem vette észre.
- Olyan ez, mintha vanília fagylalttal ennéd, kicsit más ízvilág, de elég izgalmas - akárcsak én, tenné hozzá, de az utolsó pillanatban meggondolja magát. Talán egyszer, egy jobb világban kibukna belőle, de most nem szükséges. A bók részre csak egyetértően bólint. Van mit köszönnöd kiscsibe. Lábai ismét a padlót érik, közelebb hajol a szőkéhez, mintha csak bizalmasan akarna mondani valamit. Csapdát szimatolok. - Egyébként, ha ennyire zavar, meghívhatlak egy... Másikra - és akkor megtörténik az, ami csak nagyon ritkán szokott. Egy édes, gyönyörű, ellenállhatatlan vélamosoly ível arcára, miközben megtámaszkodik könyökén a válaszra várva. Oké, oké, tudjuk, utálja ezt az egészet, de annyira megszívatná a nőt, hogy... Uccu neki. Csak egy icipici, aprócska mosoly, aztán itt hagyja epekedni. Haha, micsoda terv!
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 11. 17:54 | Link

Machay Ilián Konstantin - f*ck - stiló

Csak egy mellékszálon szeretné megemlíteni így elöljáróban, hogyha ilyen a viselkedése minden emberrel, akkor bizonyosra veszem, hogy majdnem mindenki meg szeretne tőle szabadulni, feltéve, ha azokat a titkos, rejtett képességeket nem használja fel, amik olyannyira a férfi előnyére válnak, és szintén más kárára. Mert szerintem Ilián alapvetően sem tud egyetlen egy olyan dolgot sem tenni, amikkel másokon segítene. Bunkó lennék? Lehetséges, kövezzetek meg érte, de az eddigi viselkedése nem enged arra következtetni, hogy ő mennyire jószívű, és kedves, és blablabla. Szóval értitek, ugye?
- Hogyne - forgatom meg szemeimet, és még fejem is szemem forgatásával megegyező irányba halad, hogy egyértelmű legyen; mennyire nem lennék rá kíváncsi, mennyire faképnél hagynám, de ugye nemigen van választásom. A hely tele van, én meg egy szomorú és melankolikus videoklipbe akartam magam képzelni, mert egy kis önsajnálat tutira belefér. - Nagyon, és szeretném, ha soha, de soha nem mennél el ettől az asztaltól - legjobb lenne, ami a mai napban történhet. Ő itt marad, én pedig felkelek, kisétálok, és élem tovább az életem anélkül, hogy aggódnom kellene amiatt, vajon hol futunk össze még egyszer? Mert majdnem biztos vagyok abba, hogy megtörténik. Ő tipikusan az a fajta férfinek tűnik, akitől nem tudsz csak úgy megszabadulni, kell még egy-két találkozó ahhoz, hogy elhiggye valóban nincs esélye, hiába futottatok össze véletlenül mindenhol. Ő tuti ebbe tartozik; gyanútlan sétálsz az utcán, amikor megszólít, te meg állsz, hogy ezt nem hiszed el. Mennyivel könnyebb lenne, ha itt maradna, nem? Na ugye!
Amikor a vanília fagylalthoz hasonlítja a kávés sültkrumplit, vagy sültkrumplis kávét, akaratlan elmosolyodom, mert azért nem vagyok hülye, azt én is szeretem. Baszki, ki nem? Ahogy a sós és az édes találkozik egymással, egyszerűen; ahw! De az, hogy a kávéval is hasonló hatást érjen el nehezen hiszem, ámbár nem én ittam meg, úgyhogy a tapasztaltabbra kellene hagyni ennek a döntésnek a meghozatalát. Ablak felé fordítom a fejemet, mert én itt simán befejeztem volna a beszélgetést, de Ilián nem tágít, és amikor meghallom, majd el is jut a tudatomig az, hogy meghívna még egy kávéra, akaratlan fordulok felé. Meglátom a mosolyt az arcán, ami olyan elemi erővel csap belém, hogyha állnék, akkor most tuti rogyadozna a térdem, és nem bírnék megszólalni. Kikerekedett szemeimet emelem rá, alsó ajkamat beharapom, tekintetemet azonban nem tudom levenni róla. Mégis mi történt? Válaszolni kéne. Talán...
- Öm... igen. Az jó lenne - ahogy Ilián előre dől, mozdulok vele, mintha csak a tükörképe lennék. Felkönyökölök az asztalra, mert érezni akarom az illatát, hallani ahogy lélegzik. Egyszerűen csak közelebb akarok kerülni hozzá. Mi az isten történt? Pár pillanat telt csak el, és én eddig nem... mi? Nem, nem, nem! Nem lehetséges, hogy véla, hiszen ők nem így néznek ki, de... kit is érdekel igazából ez?
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 17. 23:57 | Link

Carol Brown
arra is sor kerülhet

Okos gyerek ám ez az Ilián, érti a szarkazmust, meg az iróniát. Pedig semmi szükség ám rá, pontosan jól tudja, hogy az őrületbe kergeti a nőt, nem feltétlenül jó értelemben. Nem feltétlenül szexuális értelemben. De tudjátok, hogy van ez, ami késik... Ebben a pillanatban még tudja, hogy nem fogja használni vélaságát arra, hogy megviccelje a másikat, de végül rá kell jönnie, hogy semmi baj nem lehet abból, ha vissza nem élve a helyzettel átbassza a palánkon a másikat. Elhúzza orra előtt a mézes madzagot, magához édesgeti, aztán hoppon hagyja, hiszen így tulajdonképpen olyan, mintha nem is használta volna fajtájának előnyét. A terv szinte már tökéletes.
- Gondolom Te viszont menekülnél, persze azzal a feltétellel, ha soha, soha nem mennék el innen - huncut mosoly bujkál szája szegletében, ahogy próbál nagyon komolynak tűnni. Hogy megbántották volna? Kötve hiszem, olyasmi nehezen fordulhat elő a férfival. Talán csak a családja tudna rajta soha be nem gyógyuló sebet ejteni, de egy random szőke bige nem igazán.
Szó szót követ, Ilián pedig végre cselekvésre szánja el magát, az egyik legédesebb mosolyát fűszerezi meg némi vélamágiával, miközben közelebb hajol a nőhöz. Ki hitte volna, hogy ő majd pontosan ugyanezt teszi válaszadás közben? Ahogy csökken köztük a távolság, megérzi a nő fűszeres illatát, közelebbről is látja az acélos szemeket, amik makacsságot és határozottságot sugallnak. Ő nem egy gyenge, széltől is sérülő virágszál, ő egy kőkemény domina, akit megszerezni kihívás lenne... Ha nem bűvölte volna meg, de ugye megbűvölte, úgyhogy most kiélvezi a teljes figyelmet, amit kap. Ilián jobb keze mozdul, óvatosan végigszánt vele a csinos arcélen az áll irányába, hüvelykujja egy pillanatra végigcsúszik az érzéki, telt alsó ajkon, mielőtt elhúzódna. - És mondd csak, mire is hívjalak meg pontosan? - szemtelenül csillogó kékjei végigmérik a nőt, s ha valaki vak is lenne, a hirtelen felizzó feszültséget, a szexuális túlfűtöttséget akkor is érezné. Mert Ophelia mellett nem lehet csak úgy elmenni, akkor sem, ha halálosan idegesíti Iliánt, aki jól megtanítja arra, hogy bizonyos emberekkel nem illik ujjat húzni. Ő is ilyen. Még jobban az agyára akar menni, hogy megőrüljön tőle. Igen, ez egy egész jó terv.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 18. 17:57 | Link

Machay Ilián Konstantin - csak szeretnéd - stiló

Ó, hát mennyire vág az esze ennek a férfinak. Csak egy sejtelmes mosoly mellett bólintok egyet felé, mert a következő pillanatban a legtisztább és legnagyobb vonzalmat kezdem el érezni iránta, mintha nem idegesítene halálra. Ahogy közelebb hajolok orromat megcsapja az illata. Pontosan olyan illat, amelyet minden férfitól elvárnál, de csak néhányan találják el. Kevés, mégis érezhető, enyhén fűszeres, és tipikusan olyan, amit éjt nappallá téve tudnál szagolgatni és azt akarod, hogy örökre az orrodban maradjon. Tekintete megbabonáz, nem tudok eltekinteni róla, és bár vannak tisztább pillanataim, amikor ez a mérhetetlen vonzalom lankadni látszik, nem tart tovább pár másodpercnél az egész, és ugyanoda térek vissza; hogy mennyire vonzó az előttem ülő. Az igéző kék tekintetem túl a teste, ajkainak vonala, arcának éle, de mindezek eltörpülnek amellett az érintés mellett, amit hozzám intéz. Beleborzongok az érintésbe, ami arcom élénél kezdődik, majd ajkamnál ér véget, belemosolygok, lehunyom szemeimet és azt kívánom bárcsak soha ne érne véget a pillanat. De véget ér, én pedig a vágyódásommal és az illetlen gondolataimmal maradok egyedül, mert amint véget ér, Ilián el is távolodik tőlem, és a hiánya - pedig csak hátradől - szinte fizikai fájdalmat idéz elő. Azért kicsit helyrebillen az egyensúly, amikor meghallom mély, rezgő és férfias hangját, ahogy felteszi a kérdést.
Olyan sok gondolat zuhan rá agyamra, ami mindennel kapcsolatos csak a rendeléssel nem, hogy belepirulok, és alsó ajkamat rágcsálva próbálom összeszedni magamat, meg talán egy értelmes választ kicsikarni magamból. Azonban ez úgy elég nehéz, hogy közben csak az jár a fejedben, ahogy Ilián hozzád ér, ahogy megérint, ahogy beszél hozzád, és mondjuk mindezt meztelenül teszi, miközben te kéjesen nyögsz érintése alatt. Oké, szóval a kérdés, ami... mi is volt? Hogy mire is hívjon meg, ugye? Kékjeimet mindezen gondolatok közben egyszer sem szakítom el Ilián kékjeitől, mert egyszerűen képtelen vagyok rá, és nem is akarom. Magához vonzz, leláncol, hagyja, hogy elsüllyedj nélküle.
- Magadra - zavartalan eresztek meg egy mosolyt felé, és bár szívem mindjárt kiugrik a helyéről, de valahogy elveszem tekintetem Ilián arcáról és végig mérem. - Ha nem túl nagy kérés - kissé ficergek helyemen, amíg megtalálom a tökéletes pózt, lábaimat keresztbe vetem az asztal alatt, így fürkészem tovább a férfit, aki most ellenállhatatlan.
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 18. 20:05 | Link

Carol Brown
te jobban

Nagyon nem szép dolog ám, amit csinálsz, Ilián kedves, de ezt biztosan te is tudod, csak pont leszarod. Hát igen, az igazi férfi, már szinte csupa nagy betűvel. Nem tudja megállni, hogy ujjával ne érintse a puha bőrt, a csinos arcélt és a telt ajkat, szíve szerint meg is csókolná. Ott csüggne rajta, amíg már le nem csókolt minden csókot róla, s csak akkor hagyná menni. De ugye vannak a képzelgések, meg van a valóság, utóbbiban pedig nem annyira kedvelik egymást. Pontosítanék: a férfi nem annyira kedveli Ophelia-t, de ugye mint minden dolog, ez is múlékony.
Az elhangzó mondatra felnevet, de olyan őszintén, mélyről jövően. Hát tudod bébi, ezt a testet nem kapja meg csak úgy senki, ezért meg kell dolgozni. Mégis, ahogy a nő végigméri, vággyal és szenvedéllyel telt íriszeivel, azért Iliánnak is megjön a kedve egysmáshoz. Ha értitek, mire gondolok.
- Menj ki a mosdóba - ellentmondást nem tűrően utasítja a szőkét, aki teljesítve óhaját megindul az említett helyiség felé. A férfi szemtelenül nézi a kecsesen ringó csípőt és a formás feneket, talán még felső ajkát is megnyalja a nagy bámulásban. Sohasem csinált még ilyet, sohasem használta még ki, hogy véla, de most ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megtegye. Jól esett neki persze, mikor az ukrán vendégmunkások - továbbra is a kurváknál találod őket - csüngtek rajta, akár apró gyümölcsök egy hatalmas fán és egész éjszaka kényeztették, de egészen más az, ha fizetsz érte, mintha... Hát igazából most meg megbűvölte, szóval tök mindegy, de ez akkor sem ugyanaz. Ez ingyen van.
Ahogy a csinos alak eltűnik az ajtó mögött, Ilián is összeszedi magát és utána indul. Amikor belépne, az egyik alkalmazott már bele is kezd abba a bizonyos monológba, hogy "az nem a férfi mosdó", azonban egy kacsintás kíséretében ott hagyja az idegent. Annyit még fél szemmel lát, hogy a tálca megremeg a hölgy kezében. Kezdő még, nem érti a dörgést. Beérve azonnal Opheliához lép és könyörtelenül a falhoz préseli, nem nagyon érdeklik a következmények. Mégis, ahogy testük egymáshoz tapad, nem tesz mást, csak nézi a csodaszép szemeket. Talán a másik is véla volna, hogy így megbabonázza? - Gyönyörű vagy, mondták már?
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 18. 21:50 | Link

Machay Ilián Konstantin - pff, kérlek - stiló

Engedelmesen kelek fel, amikor kiküld a mosdóba. Agyam kissé kitisztul, ahogy nem néz rám az igéző kék szempár, és a feledhetetlen mosolyt sem látom. A helyiségbe lépve rögtön a tükör elé lépek, mosolyogva állok neki helyre tenni ajkamon a rúzst jobb kezem mutatóujjával. Fejemet kissé megrázva igyekszem még jobban kitisztítani az agyamat, de nem megy ez olyan gyorsan, mint akarná az ember. A férfi véla, ez már biztos, és nagyon úgy tűnik, hogy ezzel szívesen él vissza. Nem tudhatom, hogy csak engem tisztel-e meg ezzel, vagy más nőket is ilyen tisztelettel babonáz meg, de meg kell hagyni, egyáltalán nem tetszik. Mert nem tudok ellene tenni. Én, Ophelia Carolina Brown, életemben először elmondhatom magamról, hogy nem tudok nemet mondani egy férfinak. Milyen világ ez?
Gondolataimat a mosdó nyíló ajtaja szakítja félbe, és amikor odanézek, megilletődött tekintettel hagyom, hogy Ilián a falnak préseljen. Egy halk nyögés hagyja el ajkaimat, ahogy meztelen vállamat érinti a hideg csempe. Automatikusan nyúlok a férfi tarkójához, de nem húzom magamhoz, csak ráfektetem tenyeremet a puha bőrfelületre. A kérdésre megemelkedik a szemöldököm, és ahogy szemben találom magam a kékekkel megremeg a bensőmben valami, amit nem tudok hova tenni.
- Nem is egyszer - mosolyodom el szemtelenül, ráharapva alsó ajkamra, hogy nehogy ennél többet mondjak véletlenül. Alapvetően őszinte embernek tartom magam, így ez alól a vélamágiával megspékelt énem sem kivétel, de az, hogy ilyen nyílt legyek egy ismeretlennek az még nekem is új. Fertelmes, hogy ennyire kiadom magam egy férfinak, akitől ráadásul minden egyes szava után a plafonon vagyok, mert annyira le tudnám csapni az egója miatt. Most mégsem tudok neki ellenállni, és ezt ő tudja. Pontosan tudja, kihasználja, élvezi, ó, de még mennyire élvezi!
- Kérlek... - ha lehetséges még jobban elmélyülök a kék tekintetben, és csak remélhetem, hogy a kilehelt szavam ajkai közé célt érnek, megszán esetleg, talán még ő is vágyhat rá. Csak most az egyszer hadd érintsem meg ajkait, utána nem érdekel semmi más többé, felőlem itt is hagyhat a csempének taszítva, menjen is. Csak ezt adja meg nekem.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. november 19. 07:28
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 11:12 | Link

Carol Brown
de nem ma

Innen már nincs menekvés, a nő az övé mindenestül, s hogy ez mennyire így van, annak tekintete árulja el. Ahogy a hűvös tenyér tarkójára simul, kellemes bizsergés fut végig gerincén, ezúttal azonban vélamágia nélkül mosolyodik el. Így, hogy kint megbűvölte, semmi szüksége arra, hogy meg is vadítsa, neki csak az kellett, hogy Ophelia megadja magát. Ez megtörtént.
- Szemtelen vagy, de ez tetszik - olyan közel hajol a nő ajkához, hogy már szinte érezheti, ahogy Ilián formálja a szavakat. Mégsem csókolja meg, nem tesz semmi illetlen dolgot, már persze azon kívül, hogy testük egymásnak feszül, miközben a mosdó hideg csempéjének nyomja a vékony alakot. De tudna vele mit tenni! Mégis, ahogy a gyönyörű szempárba néz, nem érzi helyénvalónak. Az lenne igazán jó, ha a nő úgy kérlelné, hogy nem áll bűvöletében, ez azonban nem valószínű, hogy egyhamar bekövetkezik. Éljen tán vissza a helyzettel? Jobbja a csípőtől indulva kúszik fel a fal és a lapockák közé, hogy aztán ugyanilyen kínzóan lassan csússzon vissza, ezúttal azonban a derékra.
A könyörgés persze őt is elgyengíti, hiszen megkaphatja a nőt, akire tulajdonképpen vágyik. Ahelyett, hogy ajkukat összeérintené, borostája végigsiklik a puha arcon, míg lassanként el nem ér a hosszú, kecses nyakhoz. Oda lehel egy apró csókot, majd finoman bele is harap egy morranás kíséretében, ennél többet viszont nem tesz. Enyhe pír jelenik meg ott, ahol fogai közé szorította az érzékeny részt, de más tanúbizonysága nem akad találkozásuknak.
- Fogsz te még kérlelni vélamágia nélkül is - olyan közel van egymáshoz arcuk, hogy egy papírlapot sem tudnának közéjük csúsztatni, ekkor viszont ellöki magát a nőtől. Beletúr hajába és mindennemű köszönés vagy búcsúzkodás nélkül kilép a mosdó ajtón, hogy elhagyja a Falatozót. Nem kell a balhé, megtalálni pedig úgysem fogja ez a szőke démon - hacsak Ilián nem akarja.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 17:48 | Link

Machay Ilián Konstantin - thanksGod - stiló

Az egész játéka a férfinak annyira abszurd, és annyira nem tudom mire vélni. Ha csak az egója miatt kell ez az egész, akkor gratulálok, megtörtént, semmit nem tudok tenni az ellen a vonzalom ellen, amit kiváltott belőlem. Mert kiváltotta, és jelenleg semmi másra nem vágyom, csak hogy érezhessem illatát, megtapasztaljam csókjának ízét, és ha lehet, akkor soha, de soha ne engedjen el. Ne szakadjon vége a pillanatnak, hanem ragadjunk benne örökre, mert az, hogy megérzem tarkóján állni az apró szőröket az nem véletlen. És ha én nem kapom meg, amit akarok, akkor bizony ő sem. A különbség maximum annyi, hogy én annyira vágyom arra, hogy megkaphassam, szinte már megijedek saját magamtól, és nem akarom elhinni az egészet. Hangjára lehunyom a szememet, és a hideg végig fut egész testemen, ami nem a hideg csempe érintésének köszönhető.
Lehelete csiklandozza ajkaimat, de nem csókol meg. Merlinre, pedig minden porcikám beleremeg abba, hogy hozzám érjem, hogy megízlelhessem ajkait, amik nemrég az én krumplimat fogyasztották olyan nagy bőszen. Megérzem érintését oldalamon, majd hátamon és sűrű pislogások közepette hagyja el ajkaimat egy nyögés, fejemet pedig hátravetem, amikor borostája végig simíti arcomat, de nem csókol meg, egyszerűen nyakszirtemet kezdi el csókolni. Ujjaim a férfi tincsei közé vándorolnak, jobb lábam kissé elemelkedik a földtől, végül az apró, de túl nagy jelentőséggel bíró harapás után Ilián eltávolodik és ismét ajkaim közé beszél.
- Talán - suttogom ajkai közé, majd pilláimat lehunyva hajolok közelebb a férfihoz, de a következő pillanatban már egyedül vagyok a mosdóban. Értetlen tekintetemet járatom körbe a helyiségen, majd hajam és sminkem rendbetétele után lépek ki a mosdóból, hogy elhagyjam az éttermet teljesen értetlen. Miért én fogom ki a vélát? Miért? Csak még egyszer találkozzunk. Csak még egyszer...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed