28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 741
Írta: 2019. július 25. 21:01 | Link

H O L Y  M O L Y
x eszter x whostheboss

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Olyannyira nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, hogy akkor, ott, Sárközi kényelmes bőrszékében amiben szinte már otthon érzem magam, mint magát mindenbe beleártó és mindent felvállaló tagja a közösségnek, egyszerűen csak annyit tudtam mondani, hogy hú. Aztán átgondoltam, és még mindig csak annyi jött ki, hogy hú.
Nem érzem úgy, hogy bármitől is ereimbe fagyott vérrel kellene rettegnem. Alapvetően egy lakatlan szigeten kellene laknom, távol mindentől ahhoz, hogy ne jusson el hozzám a híre, ehhez pedig kivételesen nincs köze ahhoz, hogy magam sem vagyok teljesen ismeretlen a magyar varázsmédia számára. Ellenben, pontosan ezért, jómagam is tudom, mennyit szabad elhinni másodkézből. Jogosan mondhatnád azt, hogy ez viszont már valóban mélyen benne van a gödörben. Igen. Teljesen igazad van. Tényleg sok, tényleg felmerül az ember fejében a kérdőjel, azonban, ha valami stikli lenne, azt Sárközi már észrevette volna. Ha pedig nem, úgyis mindegy.  
Egy pillanatra megtorpanok a falatozó ajtaja mellett, amíg gyorsan körbenézek, hol is lehet mai áldozatom - félreértés ne essék, nem szokásom késni, ez viszont nem zárja ki a tényt, hogy más ne érkezzen hamarabb! -, és ahogy meg is pillantom, átpiruettezve az asztalok és pár ember között el is jutok hozzá.
- Helló, Eszter - az asztal oldalánál megállva nyújtom ki felé jobbom, nem tolakodóan közel, de nem is kényelmetlenül távol, puszta formalitás, mindketten tudjuk, ki a másik. De azért valahogy mégis be kell mutatkozni egy ismeretlennek. Nehéz ez a sztárélet.
- Te mit eszel?
Ráérünk, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 336
Írta: 2019. július 26. 09:16 | Link

Vezír

Az étlapot tanulmányozza, míg vár a lányra. Mikor is ült utoljára seprűn? Hát a jó ég tudja. Annak idején, egy letűnt korban, ami egyébként az ő virágkora volt, elég jól nyomta a kviddicset. Sohasem fűzte olyan szenvedély a sporthoz, hogy profi ligás legyen vagy leszerződjön az egyik csapathoz, de a maga kis posztján a "rettegett Henrik" volt. Nem mondom, hogy nem juttatott az orvosiba sok embert a gurkókkal, mert hazudnék. Rá fog férni némi edzés, hogy megint úgy menjen a dolog, mint rég, de minden valószínűséggel a csapatkapitány erre is kitér majd. Arról nem beszélve, hogy tényleg csak a terelői posztot kell felelevenítenie, elvégre minden második nap jár edzeni - hozzáteszem, meg is látszik rajta, nem kicsit.
Eszter egyébként nem késett. Tulajdonképpen órát lehetett volna igazítani hozzá, annyira pontosan érkezett, most pedig már a kezét nyújtja felé. Egy széles mosollyal áll fel és összefűzi jobbját a lány finom ujjaival, hogy megrázza, majd le is üljenek egymással szemben.
- Henrik - nem ragozza. Mindketten hallottak ezt-azt a másikról, a férfi viszont már bőven kinőtte az előítéletes korszakát, nagyjából akkor, mikor a szülei meghaltak és nem kevesen néztek rá ferde szemmel. Elvégre, ki akarna jóba lenni egy olyan emberrel, akinek köze lehet a fekete mágiához...? Hála istennek nem mindenki tartja őt félelmetesnek vagy veszélyesnek, elvégre hogy máshogy lehetne jegyese már lassan egy éve? Mondjuk az elég nagy kérdőjel, hogy a jelenlegi események után összeházasodnak-e valaha, de Henrik mindig is szeretett optimista lenni ilyen kérdésekben.
- Tükörtojást bacon-nel és egy dupla espressot iszom mellé. Kávé nélkül nem veszed hasznom. Ja és a vendégem vagy, kérj, amit szeretnél - életkora nem feltétlenül sugallja azt, hogy laza lenne vagy jól kijönne a huszonévesekkel - ne adja az ég, a tizenévesekkel. Mivel azonban nem hagyta el a remény tanári pályafutását illetően, így titokban ugyan, de elolvasott pár kamaszkezelő könyvet és beleásta magát a tanítás pszichológiájába. Nem mintha előtte egy karót nyelt pasas lett volna, de kicsit úgy érzi, fiatalodott pár évet.
- Szóval Sárközi említette, hogy kerestek még a csapatba embert, utána pedig mondta, hogy már be is jelentett neked engem. Mire vagy kíváncsi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 741
Írta: 2019. július 26. 10:24 | Link

H O L Y  M O L Y

Meglepő módon, amikor valaki, bárki száját elhagyja az a kifejezés, hogy "a vendégem vagy", mindig szörnyen zavarba jövök. Nem kezdem el erőltetni, hogy ugyan, tudok én fizetni magamnak is, vagy, hogy igazán nem szükséges, elvégre, ha ő nem ragaszkodna a dologhoz, nem kezdené rögtön ezzel a találkát, viszont zavarba jövök, és ez ellen nem nagyon tudok mit tenni.
- Köszönöm - egy hálás, nem túl széles mosollyal biccentek, ahogy az étlapért nyúlok. Annak ellenére, hogy a családom mindig is jómódú volt, ahogy a minket körülvevő emberek is, az apám - a neveltetésem érdemi részére mindig is az apám figyelt oda a legjobban - világ életemben arra tanított, hogy ha más fizet, de kívánjak túl drága dolgokat, legyen az a legközelebbi rokonom, vagy egy teljesen ismeretlen. Nem illik.  
- Akkor én kérek egy rántottát és egy epres limonádét - a legtöbb lány, nő, nevezzük aminek akarjuk, tudom, hogy mennyi időt tölt el mielőtt sikerülne választania valamit, ellenben én nagyon ritka alkalmakkor esek bele a csapdába. A legtöbbször tudom, hogy mit akarok. Apró biccentéssel teszem vissza végül a lapot az asztalra, ujjaim összefonom felette, ahogy mesél. Alapvetően nem nagyon készültem fel erre a találkára, nem ástam bele magam mélyen az életébe, hogy tudjam, hol és miként töltötte a diákéveit, vagy, hogy egyáltalán van-e fogalma a kviddicsről. Beírtam a naptáramba, és kész. Most itt vagyok.
- Játszottál már? - az számomra teljesen mindegy, hol, vagy miként. Most legalábbis. Ha tudja, hogyan ne essen le a seprűről, máris haladás, máris pozitív információ. Nem mintha ez kizáró jellegű lenne, de azért jó tudni, honnan alapozzunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 336
Írta: 2019. július 26. 12:45 | Link

Vezír

Csak lazán biccent, mert számára nem téma. Na nem azért, mert kőgazdag lenne, elvégre nem az, viszont evidens, hogy ha már eljöttek együtt reggelizni, nem hagyja a másikat fizetni. Ha másért nem, hát azért, mert a vele szemben ülő nem egy szőrös evolúciós korona, hanem egy hölgy. Hiába, ezért jár a keksz.
- Máris rendelem - az épp a falatozóban kóborgó, munkanélküli személyzetist odahívja és illedelmesen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, leadja a kívánalmakat. Édességet nem kér, mert nem ismeri itt az adagokat és, ha most letesznek neki egy vajling reggelit, nem fog belé férni egy amerikai palacsinta vagy egy gofri. Másutt éheznek, ő meg pazaroljon? How about no? Eközben megérkezik hozzá az első kérdés, amire nem tudja, hogy tömören, vagy hosszan válaszoljon. Inkább a hosszút választja.
- Igen, még a Roxfortban - megáll egy pillanatra, míg leteszik eléjük a limonádét és a kávét, ugyanis a pincér több, mint villámgyors. Valószínűleg már minden el volt készítve, csak a kaja tart tovább. - Terelő poszton voltam és bármennyire is nevetségesen hangzik "Scary Henry" volt a nevem. Henrik, a rettegett. Ha nem lenne ciki, biztos így hívatnám magam - megvonja vállát és egy aprócska mosolyt megereszt. Nem hencegésből meséli ezt el, hanem azért, hogy tisztázódjon: nem most hall először a sportról és nem kíván kísérletezgetni, hogy akkor melyik pozíciót adják neki. Nem lesz fogó, mert sem az alkata, sem a habitusa nem felel meg neki. Hajtó még talán lehetne, de lássuk be, ilyen izomzattal egyszerűen vétek lenne elpazarolni a tehetségét.
- Remélem nem bánod, ha jelzem, ugyanezen a poszton szeretnék maradni. Kicsit vissza kell rázódjak a játékba, de két-három edzés bőven meg fogja tenni, mert az állóképességem továbbra is a régi - egy igazi őstulok nyilván elkezdené megfeszíteni az izmait, csókokat dobálna és azt kérdezgetné a fel-felhúzogatott szemöldökeivel, hogy "na ki a Jani?". Henrik viszont semmi ilyesmit nem tesz. Tényként közöl egyértelmű és látható, ellenőrizhető állításokat. Ennyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 741
Írta: 2019. július 26. 15:29 | Link

H O L Y  M O L Y

- Köszönöm szépen - picit felhúzom vállaim, egy kicsit megnyúlnak karjaimon az izmok, ahogy rá, majd az érkező pincérre nézek, majd megint rá. Az a jó az ilyen pillanatokban, hogy hamar tova is illannak. Félreértés ne essék, nem Henrik jelenlétével van problémám, nem válok miatta feszültté vagy idegessé, véletlenül sem, csak szimplán nehezen kezelem, amikor valaki ilyen... nagylelkű? Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő kifejezés rá, sőt, határozottan nem az. Lényegében, annak is megvannak a maga hátrányai, ha túl függetlennek nevelnek. Nem tudod hogyan kapj az alkalmon, ha valaki más fizet, és akkor jönnek az ilyen balesetek, hogy rögtön kétszer is megköszönöd. Lapozzunk is inkább.
Aprót bólintok, megkeverem a kiérkező limonádém a benne pihenő, #zerowaste szellemében bambuszból készült szívószállal, majd bele is kóstolok miközben beszél, épp csak addig pillantva el arcáról, amíg megbizonyosodom, nem a szám mellé fog érkezni az eszköz. Felkuncogok az exbeceneve hallatán - nem olyan buta lányosan, irritálóan magas hangú műkuncogással, az ember inkább nevezné nevetésnek ezt, ha nem lenne hozzá túl rövid.
- Még megkérhetjük a kommentátort - nem, nem lesz megkérve a kommentátor, és nem lesz így nevezve a csapatban sem. Ha a közönség újra szükségét érzi a ráaggatásnak, hát legyen, ám nem hiszem, hogy sokáig fogják majd használni abban az esetben, amikor tanár lesz. Ha tanár lesz. A jövő elég ingatag ahhoz, hogy ilyen biztos kijelentésekkel dobálózzunk (insert drámai zongoramű).
- Jaj, ugyan, dehogy - megrázom a fejem. - Szeretném, ha mindenki otthonosan érezné magát a posztján - egyrészt, mert a játék élvezetesebbé válik, mert ha mindenki szereti a posztját, akkor a győzelem nem csak könnyebb, de édesebb is. Másrészt ki vagyok én, hogy bárki álmai elé álljak?
- És mikor érnél rá? - szeretem mindenki gondját-baját figyelembe venni, mielőtt összeszedném az időpontokat, viszont azt nekem is előre kell jelezni, hogy mikor szeretnénk használni a pályát. Kellemetlen lenne összeakadni például a Levitával. - Szeretnél először egyénileg edzeni, hogy megy a seprű, valami, vagy mehet egyből a csapattal?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 336
Írta: 2019. július 27. 13:01 | Link

Vezír

- Akkor a kommentátor kapja az első gurkót - beletörődően biccent egyet, de a szemei sarkában azért ott vannak a nevetőráncok. Ő sem gondolta komolyan, hogy majd így hívatja magát, az kéne még neki. Hátha már az első meccsen beég, mint az atom. Kicsit se lesz kínos mások szemébe nézni azok után.
- Nos, akkor számíthatsz pár csúnya sérülésre - kaján vigyor ül ki arcára, mintha előre élvezné azt, hogy kigolyózhatja (szó szerint) az ellenfél játékosait. Igazából élvezné is, alig várja, hogy ismét pályára lépjen és formába lendüljön. Amíg nem jött ez a lehetőség, eszébe sem jutott, hogy a heti edzések mellett jó lenne valami konkrét sportba is becsatlakozni, pláne a kviddicsbe. De lám, Sárközi egy zseni, neki eszébe jutott. - Egyébként szoktatok terelőcselekkel dolgozni vagy találtatok ki? Mert jó lenne, ha végrehajtanánk párat - ez csak amolyan mellékvágánya a témának, már csak azért is, mert fogalma sincs, van-e olyan játékos a csapatban, aki rendelkezik elegendő gyakorlattal ahhoz, hogy ilyesmire legyen lehetőségük. Nyilván nem akar menőzni feleslegesen, de valahol a kviddicsnek a szórakoztatás is célja, nem csak a gépies mozzanatok.
- Főleg hétköznaponként, akkor a faluban vagyok, de ha szólsz, mikor kellek, szabaddá teszem magam - meglepően készséges, ami egyébként nekem nem meglepő, másnak talán igen. Jelenleg még állítja össze a tananyagot, amit majd szeretne leadni a gyerekeknek, ha Kriszpin úgy dönt, hogy valóban felveszi a Bagolykőbe tanárnak. Nem elhanyagolható, hogy legyen mit prezentálnia. - Mehet egyből a csapattal - magabiztosan mosolyog rá Eszterre, ezzel is tudatva, hogy sima liba a dolog. Persze ő is tudja, hogy így, tíz év távlatából már nem lesz ugyanolyan egyszerű, de bízik abban, hogy gyorsan belerázódik majd. Ekkor érkezik meg a reggelijük is, ami nem kis adag egyiküknek sem, akárhonnan nézi az ember.
- Egyébként hogyhogy játszhat külsős is? Úgy tudom házcsapatok voltak eddig - meg hogy úgy amúgy külsős nem is nagyon mehet be a Bagolykő területére. Főleg akkor, ha olyan a híre, mint a férfinak. Ugye...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 741
Írta: 2019. július 27. 19:12 | Link

H O L Y  M O L Y

Habár mosolyogva nyugtázom a kommentátor és gurkó kapcsolatát, nem fűzök hozzá többet. Túl lenne tárgyalva, unalmassá válna a téma, a csúcson kell befejezni, és különben sem szeretem feleslegesen jártatni a szám.
- Helyes - aprót biccentek. Nem vagyok a felesleges erőszak mellett, ugyanakkor, a kviddics egy olyan sport, ahol egyrészt kulturált mederben folyik, másrészt, aki játszik, az feliratkozik a balesetveszélyre. Ugyanakkor voltak olyan pillanatok a pályán, amikor még én is azt gondoltam, egy-egy személy igazán megérdemelni egy pofont azzal a vassal.
- Nem, eddig nem nagyon mentünk ezekbe bele. Tristanon kívül van egy kislány - aki ugyan egyidős velem, ha nem idősebb, mégis, képtelen vagyok nem úgy tekinteni rá, mintha nem tizenhárom éves lenne, ez pedig valahol elkeserítő. - és egy tizenhat - azt hiszem - éves terelő srácunk, de egyikőjük sem olyan kiemelkedően izmos, hogy kísérleteket kockáztassunk. - aprót biccentek a mondat végére. Nagyon hivatalosan sikerült ez a mondat. - Viszont rád és Tristanra már bátran bíznám a dolgot - tekintetem arcáról a felsője alatt lapuló vállára siklik, majd vissza az arcára. Igen, bennük már határozottan lehet bízni. - Ugyanakkor, a legutóbbi meccsen két levitás terelő kislány - mert ők már tényleg, hogy kislányok - bedobott egy dupla dinamitot - mély levegőt veszek, ahogy ezt kiejtem a számon. Nem ez volt az egyetlen dolog, amit nem teljesen értettem a meccsen, például azt sem vagyok képes felfogni, hogyan vehette Ábel és Liliána a bátorságot, hogy a levegőben cseréljenek seprűt, de nem fogok még egyszer dühös lenni emiatt. Nem is feltétlen ideges voltam akkor sem, az háborított fel, hogy nem különösebben foglalkoztak a veszélyekkel, és nagyon, nagyon rosszul is elsülhetett volna ez az egész.
- Rendben - újabb mosoly, újabb bólintás. - Akkor a következő edzés előtt pár nappal majd mindenképpen üzenek, és ott majd megkapod a további napokat is, rendben? - még egy korty a limonádémba, majd bele is kezdek a rántottám elfogyasztásába, a szépen szeletelt paradicsommal együtt.
- Igen, egy ideje a kviddics érdeklődés hiányában kimaradt a kastélyban - finoman vonok egyet vállamon - most pedig, hogy új játékvezetőt kaptunk, nem minden ház tudott önálló csapatot felállítani, és hát, így.. - kedves történet. - Szokatlan volt az elején mindenkinek, de i összességében jól kijövünk a rellonosokkal.
Azzal a kettővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 336
Írta: 2019. augusztus 1. 12:49 | Link

Vezír
you mad bro'?

Igazából nem mond neki sokat a Tristan név, de ha a lánynak így egyszerűbb a dolog, nevezze csak nevén a gyereket. Már csak azért is, mert ezek szerint Henrik számára csak ez a tag lesz igazán fontos, akire támaszkodhat trükközés ügyében.
- Részemről nincs akadálya. Majd megbeszéljük, mit érdemes kipróbálni - biccent egyet, mert ez aztán végképp a jövő zenéje. Először is lássák meg, hogy Henrik milyen állapotban száll le a seprűről az első edzés után. Már csak azért is, mert bár állóképessége kiváló, hiszen heti két-három alkalommal edz, attól még a tény tény marad, hogy tíz éve nem volt ütő a kezében. Mert azért lehet bárki, bármilyen edzett, ha fingja sincs a kviddicsről, nem sokra megy vele. - Hogy tessék? - gondolataiból egy igen meglepő, sőt nem is meglepő, egyenesen sokkoló tény zökkenti ki. Még hogy két kislány dupla dinamitot? - Az még a komolyabb terelőknek sem veszélytelen, ne viccelj már - hitetlenül nevet fel, de nem tudja, hogy mi akasztja ki jobban: az a hihetetlen irrealitás, ami a tény mögött bújik meg, vagy hogy ő ezt nem láthatta. Ütött már ő is dupla dinamitot és maradjunk annyiban, hogy az ő testfelépítésével is nagyon durva volt. A profi ligában sem kísérlik meg sokan, de hogy egy iskolai meccsen két törpe leányzó... Hát mindjárt leteszi a csodálatos és puha haját.
- Tökéletes - válaszolja, majd visszatér a reggelijéhez. Jó ötlet volt, hogy a megbeszélést összekötötték egy kellemes reggelivel. Úgyis farkas éhes. Eközben hallgatja a nagy sztorit. Nehezen tudja elképzelni, hogy ne legyen elég jelentkező kviddicsre, a volt sulijában konkrétan tolongtak az emberek és presztízsnek számított, ha valakit bevettek. Minél fiatalabb voltál, annál inkább számítottál menő arcnak. - Érdekes - arcán semmilyen reakció nem tükröződik, bár magában azért elég sok kérdést feltesz. Végül egy újabb falatot lenyelvén úgy dönt, egy részét megosztja az eridonossal is. - Furcsállom, hogy nincs elég jelentkező, mikor egyesek dupla dinamitokkal szórakoznak. Ha ennyire jók, nem is értem, miért nincsenek elegen - nem feszegetné a témát, de annyira sokkolta, amit Eszter közölt vele, hogy azóta se tudta túltenni magát rajta. Elakadt a tű, kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 741
Írta: 2019. augusztus 3. 17:43 | Link

H O L Y  M O L Y

- Biztosan jól kijöttök majd - bólogatva hagyom jóvá. Minden iskolai sportcsapat íratlan szabálya, hogy a hasonló testfelépítésű egyedek szót értenek egymással, főleg él ez a férfiaknál - akkor is, ha valószínűleg letagadnák ezt, és akkor is, ha az egyik tag nem az iskola diáktársadalmát bővíti. Mindezek csupán jelentéktelen részletkérdések.
Elmosolyodom a hitetlenkedését látva, szinte jókedvűen, szinte úgy, mintha ez megszokott lenne az iskolában, hiszen a Bagolykő Mágustanodáról beszélünk, mit ide profi ligák, kvalifikált kviddicsesek? Az igazság viszont az, hogy a lényeget még nem osztottam meg vele. Nem, a történet csattanója még csak ez után fog következni, és ha Henriket a dupla dinamit puszta ténye ennyire kiakasztja, akkor ez, amit mondani fogok, egyenesen bombaként fog robbanni.
- Az egyik srác egyedül kivédte - mosolyom kiszélesedik. Ó, nem, nem támogatom az ehhez hasonló hősködéseket, akkor sem, ha épp a fogó plusz egy személy biztonságáról van szó, de ez történelmi pillanatnak minősül még az iskola sporttörténetében is, és igen, az ember nyilván eldicsekedik vele. Főleg, ha megkapja a megfelelő reakciót rá. Mert ennek elismerésre van szüksége.
- Igen - felettébb érdekes. Ugyan nem itt kezdtem a tanulmányaim, azért hozzám is elértek a régi történetek, a kviddics fénykoráról, amikor nem is volt lehetősége minden csapattagnak játszani, hiszen tolongtak, főleg a rellonban. Hova jutottunk. Tragikus.
- Kicsi a bors, de erős - vonok egyet vállaimon. Bele sem merek gondolni, mi lehet a titkos, végső esetben bevetendő kártyájuk, ha a dupla dinamitot már az idény elején probléma nélkül bedobták? Mit használnának fel, ha a Rellonnak önálló csapata lenne? Szinte kiráz a hideg. - Neked eddig mi volt a legnagyobb dobbantásod? - kíváncsian emelem meg szemöldököm, ahogy leszelek egy darabot a rántottából. Már, ha mer nyilatkozni és nem érzi magát túl kevésnek az iskola alapszintjéhez képest, ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 336
Írta: 2019. augusztus 7. 13:22 | Link

Vezír
you mad bro'?

Bár még azon sem tette túl magát, hogy két kislány ütött egy dupla dinamitot, most ő is megkapja a magáét. Merthogy kiderül, hogy egy fiú, a saját csapatukból meg egyszerűen csak kivédte. Mik járnak ide, robotok? Orrnyergét kezdi masszírozni, mint aki nagyon koncentrál arra, hogy ne mondjon valami sértőt. Könyörgöm, mondja valakit, hogy csak szívatják és ezek nem történtek meg.
- Hát jó - válaszol végül rezignáltan és úgy dönt, nem feszegeti tovább a kérdést. Valószínűleg agyérgörcsöt kapna, ha még valamit hallana - mint hogy sérült seprűvel huszárugrást hajtottak végre és hadd ne soroljam. Persze megdicsérhetné, ámuldozhatna, meg a többi sablonos reakció, amiket az emberek ilyenkor adnak, de inkább csak elengedi.
- Mint a mellékelt ábra mutatja, bizonyosan - kissé cinikusan válaszol, mielőtt egy újabb falatot tenne szájába. Na de legalább a reggelije isteni, ez igazán kijárt neki. Korán is van, sokkolják mindenféle hülye információkkal, neki kell ez a reggeli ahhoz, hogy visszakerüljön a tökéletes egyensúlyába. - Dupla dinamitot már én is lőttem, illetve nagyon szeretem a hátrahajtást. Nem egyszer volt szerencsém és sikerült is eltalálnom vele az ellenfél játékosát - erősen gondolkodik, mi volt még, ami nagy szám lehetett, de tudvalevő, hogy a terelők nem szoktak különösképpen cselezgetni. Van egy-két menő megmozdulásuk, mint például a dupla dinamit, de egyébként nem az ő reszortjuk a trükközés. - Mondjuk egyszer megpróbáltam lajhárlendülésből elütni egy gurkót. Nem mondom, hogy nem sikerült, de kis híján leestem a seprűről. Amúgy célba ért a gurkó - elmosolyodik az emlékre. Akkor konkrétan meg is húzta a vállát és úgy beleállt a seprű mindkét vádlijába, hogy utána pár napig kékes-zöldes csík éktelenkedett rajtuk. De megérte. Sok mindenre számítottak, csak erre nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 741
Írta: 2019. augusztus 16. 15:58 | Link

H O L Y  M O L Y

Igazán kedves, bájos, sőt, mi több, megértő mosolyra húzódnak ajkaim a reakciója láttán. Feledkezzünk meg arról, hogy legszívesebben Ábel seggébe állítottam volna a seprűje nyelét, vagy, hogy kiselőadást tartottam Bencének arról, miért NEM a pálya, és miért NEM egy meccs közepe a megfelelő hely és időpont arra, hogy egyperces romantikázzon a nőjével, de még csak a seprű sem egy kibaszott lingispír, hogy körbe körbe forogva védjen ki egy dupla dinamitot.
Ne gondoljunk ezekre, és akkor egészen kiegyensúlyozott lesz a gesztus az arcomon.
Bólogatva és magamban elraktározva az információkat hallgatom, közben belekortyolva a limonádémba, mielőtt folytatnám a rántotta elpusztítását.
- Akkor szerintem nem lesz gond. Mármint, régóta ez a dupla dinamit volt itt is az első olyan dobás, amitől az embernek tátva marad a szája - arról nyilván nem nyilatkozhatok, amikor nem voltam itt, de ha belegondolunk, hogy már legalább harmadik éve fogyasztom itt a levegőt, és eddig még kviddics sem volt, aligha hiszem, hogy bármi is elkerülte volna a figyelmem, vagy lemaradtam volna valamiről.
- És te amúgy ide jártál, vagy más iskolába? - nem mintha lenne valami fokozott esélye annak, hogy majd ismerős arcokkal találkozzon a pályán, de kíváncsi vagyok. A legtöbb játékos ide járó diák, és, bár hagyják, hogy felnőtt, külsős tagok is játszanak, eddig közel s távol csak Henrikről tudok - bár, a navine csapatának összetételét még homály fedi. Ki tudja, mivel lepnek még meg a kis sárgák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 336
Írta: 2019. augusztus 22. 00:11 | Link

Vezír
you mad bro'?

Ha Henrik ekkor tudta volna, hogy majd a meccsen átmegy gyilkológépbe, valószínűleg nem szerénykedett volna ennyire. Mert hát lássuk be, ő nem az a típus, aki tömjénezi magát, hogy milyen csodás - pedig az - és zseniális terelő - amúgy az. Ennek több oka is van: nem egy nárcisztikus, egomán állat, meg hát ugye simán benne van a pakliban, hogy a meccsen baromira nem fog neki menni a játék és akkor jól beégeti magát. És ez csak a két legalapvetőbb dolog, ami hirtelen eszembe jut vele kapcsolatban.
- Szerencsére rengeteg dolgot lehet még csinálni, amitől tátva marad a nézők szája - tény, hogy ezek a méltán híres megmozdulások alapvetően nagyobb visszhangot váltanak ki, azonban egy folyamatosan egymásra odafigyelő, önálló cselek garmadáját felsorakoztató játék is lehet legalább olyan izgalmas és emlékezetes, ha nem emlékezetesebb. Nem attól lesz valaki profi, hogy szerencséje van, vagy egy adott cselt képes véghez vinni. A helyzetekre adott reakciók és a kreativitás teszik az embert jó kviddicsessé.
- Én a Roxfortba jártam. Vagyok elég öreg ahhoz, hogy kimondjam, nem nagyon volt még Bagolykő, mikor elkezdtem az alapképzést - belegondolni is furcsa, hogy Eszter mennyire fiatal hozzá képest. Már ne essék félreértés, Henrik korántsem öreg a harminckét évével, csak mikor a csapattársai feleannyi idősek, nos... Igen, akkor kicsit vénnek érzi magát. És ezek a gyerekek még nem is tudják, hogyha Merlin is úgy akarja, jövő évtől nemcsak a csapattársuk, hanem pár érdeklődő egyednek a tanára is lesz. - És rólad mit lehet tudni? Az újságokban írtakat kivéve. Arra nem alapozok - bár felesleges is megemlítenie, hogy nem ad a szennylapok szavára, hiszen a lány nyilván tudja, hogy Henrik is megsínyli azok hiteltelenségét. Ha más nem, ez biztos közös bennük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 741
Írta: 2019. augusztus 27. 09:47 | Link

H O L Y  M O L Y

- Igen, az ilyen esetekből... sok lesz - az egész Szfinx-Red meccset összességében egy nagy szájtátásnak mondanám el - ugyan, ott, a pályán sok mindent nem láttam vagy észleltem, a későbbi Edictumban beszámoló cikket én is elolvastam - és, bár tény, néhol úgy érzem, költői túlzásba eshetett az író -, az sem volt éppen semmi. Sőt, akkor már, miután az emlékek és élmények is kellően leülepedtek bennem, leginkább egy őrült, minden szabályozástól vagy tapasztalt játékvezetéstől mentes meccsnek tűnt, ahol buzgón élt a mondás, miszerint, ha csak lehetséges, a lehető legrosszabb fog történni. A kínos nevetgélés, mosolygás, meg viccelődés ellenére közel sem vagyok lenyűgözve.
- Oh - meglepően sokan vannak most itt, akik anno a Roxfortba jártak. Persze, megjelennek más kisebbségek is (például én), de összességében, a brit iskola ex-palántái többségben vannak.
- Nos, én a Durmstrangban kezdtem - kicsit el is mosolyodok, szerettem oda járni, jó volt, meglehetősen egyszerű volt az élet (mint valami világháborús veterán), és az, hogy az öcsém épp oda menekült vissza a saját gyerekessége, felelőtlensége, egoizmusa, és még sorolhatnám mi miatt, nem feltétlenül vették el a kedves nosztalgia élményét. - Pár éve jöttem haza - vele ellentétben a saját újságpletykáimnak meglehetősen megalapozott éle van, de ezzel értelemszerűen nem szeret dicsekedni az ember. Rengeteget változtam azóta, és nem arról van szó, hogy gyűlölném önmagam az akkori cselekedeteim miatt, de a mostani fejemmel eszem ágában sem lenne újra megtenni őket.
- Elvégeztem a bájitalfőzés képzést, épp az egyetemen kezdtem.. - amikor megtörtént a másik dolog. De ez megint csak nem egy reggelizős téma, szóval a levegőben is hagyom a dolgot, elvégre, úgyis biztosan ismeri a történetet. - Szóval most auror képzésre jöttem vissza, de amúgy tanulok más dolgokat is mellette. - Még mielőtt ő is beleesne a széplány sztereotípiába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 336
Írta: 2019. augusztus 27. 13:00 | Link

Vezír

Valahogy érzi, hogy ez a dolog jelenleg nem épp pozitív felhangú. Bár tény, hogy a lány által említett történések valóban okot adnak némi döbbenetre - mit némi, teljes döbbenetre -, azért reméli, hogy a meccseik nagy része nem így zajlik. Mert akkor ő bizony feláll és közli, hogy kiöregedett ebből a sportból.
- A Durmstrang is elég erős, volt szó róla, hogy oda menjek, de én a Roxfortra szavaztam - halványan elmosolyodik, mert emlékszik, ahogy anyja és apja ezen veszekedtek. Arnoldnak szent meggyőződése volt, hogy a fia született kviddicses, ezért a Durmstrangban van a helye, onnan ugyanis ömlenek ki a jobbnál jobb játékosok. Ezzel szemben Katalin kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem akarja, hogy a fia egy izomagyú robot legyen és bárhová mehet Henrik, akár Etiópiába is, csak ne a Durmstrangba. Végül, hogy mindkét szülő megnyugodhasson, a férfi a Roxfortot választotta. És milyen jól tette!
- Ha aurornak készülsz, akkor javaslom, hogy vedd majd fel a tárgyamat. Már persze abban az esetben, ha megkapom - kávéját szájához emeli és kortyol egyet, tányérja ugyanis teljesen tiszta lett. Mindent felfalt, amit elé tettek. Nem is csoda, farkas éhes volt és ma még sok dolgot szeretne csinálni, ha már fel kellett kelnie. Na nem bánja, csak mint tény. - És mi minden más érdekel még? - a bájitalkészítés és aurorkodás mondjuk összepasszol valahol, de ezen kívül mi lehet még, ami érdekli? Nyilvánvalóan nem a plüssök gyűjtése és ruhák vásárolgatása naphosszat, meg hát, ezt tanulni se nagyon lehet. Bár a mai világban lassan légzési tanfolyamok is lesznek, hogy ne fulladjon meg a sok szerencsétlen...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 741
Írta: 2019. szeptember 3. 11:28 | Link

H O L Y  M O L Y

- Én szerettem oda járni - aprót vonok vállaimon. Összességében senki nem panaszkodott sem ott, sem itt, akik ilyen-olyan okokból iskolát váltottak, hozzám hasonlóan. Tény, hogy nem is lettem egy kemény testfelépítésű alkat, amit annyira nem is bánok. Hátradőlve húzom magam elé a limonádém, a szívószállal szórakozottan kavargatva a pohár tartalmát.
- Igen? Mit fogsz tanítani? - nem hoz kifejezetten zavarba az, hogy tovább tegezzem az információ mellett, miszerint esélyesen tanár lesz. Egyrészt nem vagyok már elsős, másrészt elég jól el tudom választani a hivatalos kötelezettségeket a magánélettől még a saját életemben is. Amennyiben pedig majd megkapja a kellő tiszteletet a teremben, nem értem, miért kellene hirtelen belebonyolódjak a magázódásokba. Ilyen egyszerű.
- Egyelőre a legilimencia és az animágia - egyikből nemsokára fogok vizsgázni is, ami után, ha minden jól megy, bejegyzetté válok, és felszabadul egy csomó időm. Ennek egyrészt örvendek, másrészt eléggé aggaszt maga a tény, hogy ha nem sikerül az átváltozás, újra kell kezdenem mindent elölről, amihez nincs túl sok kedvem. - Szeretnék utána még valami mást is tanulni, de egyelőre nem akadtam olyanra, ami lekötne - még szerencse, hogy egy mágiával átszőtt világban a lehetőségek tárháza végtelen. Az illúziómágia mondjuk kifejezetten hasznos lehetne, összekötve az eddig tanultakkal egészen nagy dolgokat lehetne véghez vinni vele, erről viszont egyelőre még van időm gondolkodni.

Aztán, ahogy lassan kifogyunk a témákból, jól nevelt lányhoz híven megköszönöm a reggelit és az elrabolt idejét is. A Falatozó ajtaján kilépve pedig mindenki megy a maga dolgára.

// Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Barkóczy Gellért
Könyvtáros, Független varázsló



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 11
Írta: 2019. október 25. 12:42 | Link

Eszterházi Dia
Egy péntek estén
<>

Túl van az első pár találkozáson, ami a könyvtárat és az új könyvtárosokat illeti. Az előző kolléga nem hagyott túl sok mindent rájuk, így a személyes ismerkedés helyett - a rövid bemutatkozáson persze túlestek -, inkább belevetették magukat a munkába. Volt mit megbeszélni, az időbeosztás fontos része, hogy Gellért mikor legyen munkába, nem beszélve az engedélyek beszerzéséről és esetleg a könyvtári rend megreformálásáról. Mivel ide járt nagyon sok kiskaput ismert, amit ő nem nagyon használt ki, de tudott róluk. A könyvtár után gyorsan átöltözött, de ezt sem vitte túlzásba, csak kényelmesbe és a kissé hűvösebb időhöz öltözött fel. Habár tudta, hogy a gyorsétteremben a péntek Mexikóé, és ott ugye a csípősebb ízek is dominálnak, talán túlöltözött ehhez. A kastély és az étterem távolságot nagy lépésekben teszi meg, hiszen eléggé éhes, szinte beszédül a Falatozóba. Szerencsére még nem sokan vannak, így ráér nézelődni, miközben a sorára vár. Először az ételeket nézi meg, később a közönséget. Mindig így hívta Gerdával a kocsma, vagy az étterem népét. Az arcán megrándul egy izom a gondolatra, hogy lány itt van, de nem látja sehol jelenleg. Az első találkozásra nyugodtan rámondható, hogy kínos volt, de pozitív kicsengéssel váltak el egymástól. Talán, ha visszafogadják egymást a bizalmukba, lehet olyan, vagy olyasmi, mint régen volt. Gerda helyett megpillant egy élénkpiros hajú lányt, aki nagyon lazán és természetesen viselkedik. Ha nem így tenne is kitűnne a tömegből, de Gellértnek valahogy megmozgatja a fantáziáját, egészen addig, amíg a tálcákhoz nem ér. Gyorsan elvesz egyet, majd bedob pár random fogást - halat és hasábot mellé, meg egy búbos húst -, de elvesz egy közepes méretű chimichanga-t is, ha már Mexikó és csípős kell. Kér még egy kávét, és megkérdezi, hogy van-e dohányzó rész. Az sajnos nincs, ez inkább ilyen diákkajálda, jön a válasz, bár nem érti, hogy ebben mi az összefüggés. Szerencsére kávé van, rendel hozzá még egy kis szénsavas vizet is. Lehet később átugrik valami kocsmába, de egyelőre rohadt éhes. Fizet, majd kinéz magának egy magányos helyet, és odatalepszik, amíg a manó meghozza a kávét. Kedves mosolyt ereszt az észveszejtő illatok és látvány felé, majd evőeszközeivel megtöri a harmóniát és végre elkezd enni. Nagyon ízlik neki!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ilián Konstantin
Auror, Okklumentor



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 12
Írta: 2019. október 29. 15:09 | Link

Carol Brown
adsz a sült krumplidból?

A szakadó esőben rohan valamiféle kajálda felé. Azt mondaná szíve szerint, hogy bármi jó, de a Félszeműben nem bízik: túl új, túl modern, jó lesz a régi Falatozó. Igen ám, de az messzebb van, ő pedig hiába a bőrdzseki, bőrig ázott. Haha.
Ahogy végre az ajtóhoz ér, kissé ziláltan tárja ki azt. A szempilláin megülő esőcseppeket igyekszik letörölni nagy gonddal, miközben beljebb merészkedik a zsúfolt étterembe. Mindig ennyien voltak itt? Persze ebédidőben mit vár az ember? Az a helyzet, hogy más tökéletes félistenekkel ellentétben Ilián rém lusta, esze ágában sincs főzni magára, helyette szórja, vagy inkább tapsikolja pénzét. Tudjátok, hogy van ez, ha van miből költeni, naná, hogy költ az ember. Néhányan rögtön felé fordulnak, mert öregítő bűbáj ide, nedves ruha és ázott haj oda, bizony bitang jó csávó. Ja, meg amúgy háromnegyed ízben véla. Az általános feltűnéskeltés már a mindennapjainak része, s mivel csak nemrég tért vissza Bogolyfalvára, hogy megpihenjen egy hosszadalmas kiküldetés után, ismerős arcot már nem igen lát.
Kiszúrja, hogy van egy árva asztal, ahol csak egyetlen szőke csinibaba ül. Mintha muszáj lenne, egy hetyke mozdulattal igazít dzsekijén és komótos, laza léptekkel szeli át a köztük lévő távolságot, hogy aztán könnyedén, nem kissé paraszt módon penderítse ki a széket és huppanjon le rá. Talán illett volna azzal kezdenie, hogy megkérdezi, leülhet-e. De komolyan, tele van a hely, ő meg rühelli az ilyen felesleges köröket. Ahol van szabadon szék, oda le lehet üli. Egy szemtelen mosollyal arcán - csak semmi vélamágia! - figyeli a nőt, majd a tányérján lévő sült krumpliból komótosan elvesz egyet és a szájába dobja.
- Mi a mai menü? - mintha épp nem most nyúlt volna le egy darabkát a nő kajájából, úgy kezd el cseverészni az asztalon könyökölve. Még egy elismerőt biccent is, tök természetes. Amúgy meg a pipik buknak rá, mások ilyenkor tovább kínálják, sőt oda is adják a kaját, de ő tényleg csak kóstolót akart venni. Tetszik neki a szőke ízlése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 405
Írta: 2019. október 30. 17:41 | Link

Machay Ilián Konstantin - nem adok - stiló

Mérges, dühös, impulzív, bosszús és felkavart vagyok. Igen, ezek mind szinonimák, és fáj bevallanom, de jelenleg az összes szinonima eszembe jutott, ami körbe írhatja azt, hogy mennyire dühös vagyok. Erre csesztem el hónapokat. Ezért szakítottam a férfival, aki megérdemelt volna, akit talán én is megérdemeltem volna, mert ő... mert ő mindent megtett, én pedig ott hagytam. Erre most mi van? Engem is ott hagytak. Vagyis ez nem igaz technikailag, mert én hagytam ott őt, de akkor is! Akkor is mérges vagyok, és legszívesebben... ah! Határozottabban, mint kellene, dugom bele a sültkrumplimat az előttem terpeszkedő kávés pohárba. Fejemet előre biccentve sóhajtok egy mélyet és drámait, majd jobb kezemre támaszkodva kapok be egyet. Nem kértem mást, mert ez most szomorú evés, és ahhoz nem is kell más, elég a sültkrumpli. Bánatomban pizzát szoktam tömni az arcomba, de ugye, ciki lenne megjelenni a Félszeműben, így hirtelen ötlettől jöttem rajta tovább és tértem be ide. A sültkrumpli is több, mint a semmi. Az étterem ajtó kinyílik, hallom, ahogy zörög, de nem tulajdonítok neki több figyelmet, nincs miért. Vagyis nem tulajdonítanék neki többet, de az illető, aki nemrég betért szerény társaságomba, az éppen leül velem szemben, és belenyúl a kajámba. Az én kajámba. Mondom az enyémbe, és ezt nem tudom elégszer hangoztatni. Kikerekedett szemeimet emelem a férfira, de megszólalni nem tudok, mert pár másodpercig nem kapok szikrát, majd lábaimat keresztbe vetve, mosolyodom el felé kedvesen.
- Nem tudom - könyökölök fel az asztalra, hogy mélyen a férfi tekintetébe tudjam fúrni sajátomat, mert bár nem akarom, és eszembe sem jutna, de van valami alapvető vonzóerő benne, ami arra húzza a tekintetemet még akkor is, ha belenyúlt a kajámba. Halált rá! - De szívesen kiszúrom a szemed az étlappal, ha még egyszer meglátom az ujjaid a kajám környékén - vonom meg vállaimat könnyedén, karkötőmet a helyére igazítom csuklómon. - Esetleg olvassam fel, mert az sem megy? De rendelni tudsz, ugye? - emelem rá kékjeimet őszinte érdeklődéssel szemeimben. Nos igen, aki hozzányúl, az viselje a következményeket. Hajamat hátam mögé dobom, türelmesen és őszintén mosolyogva, tekintetemben érdeklődéssel várom a férfi válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
Auror, Okklumentor



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 12
Írta: 2019. október 30. 18:11 | Link

Carol Brown
akkor elveszem

Oh, milyen kis harcias menyecske, nézzenek oda! Ez csak egy sült krumpli volt és így a szívére vette. Ilián enyhén csücsöríti ajkait, hogy ezzel is elfedjen egy mosolyt, hiszen számára a szőke visszavágása inkább mulattató volt, semmint fenyegető. Egyszerűen képtelen komolyan venni, mikor ilyen helyes bigék játsszák a kemény nőcit.
- Nem kell rögtön szemeket kiszúrni, csigavér - egy laza mozdulattal lelöki dzsekijét a válláról és a szék támlájára dobja, majd megigazítja ingének gallérját, mely kikandikál fekete pulóvere alól. Természetesen abszolút elegánsan, a legkevésbé sem slendrián módon öltözött fel, nem engedheti meg magának, hogy csorba essen a becsületén. Noha nem mondanám hiúnak, a megjelenés olyasmi nála, amiben nem ismer tréfát. - Hát figyelj, ha ragaszkodsz hozzá, ajánlhatsz valamit, azt pedig megköszönöm, ha rendelsz - szemtelenül állja a nő tekintetét, bár fejben már rég tudja, hogy egy hamburgert fog kérni ő is, sült krumplival. Ja és majonézzel! Anélkül semmit. Egyébként a férfi nem érzi úgy, hogy itt abba kéne hagynia Ophelia cukkolását, ezért, mielőtt még lenne esélye megállítani Iliánt, már szóra is nyitja száját.
- Addig is, ha megbocsájtasz... - és igen, jól sejtitek, egy újabb sült krumplit emel el a szőke tányérjáról és szájába pottyantja, majd jó ízűen hümmög. Egy dolgot szögezzünk le: én már úgy pofán basztam volna, hogy mióta kiesett az anyjából, olyat nem kapott, de hát Woody-tól megtanulta az élet esszenciáját: megszoksz vagy megszöksz. Szóval jah, nem zavartatja magát, önelégült vigyorral az arcán rágja azt a csoffadt darab krumplit és mielőtt még kétségeitek támadnának, nem, nem ez volt az utolsó lopott szem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 405
Írta: 2019. október 30. 18:31 | Link

Machay Ilián Konstantin - szeretnéd csak - stiló

Ugyan már! Az a szem kiszúrás nem direkt lenne, hiszen úri hölgy vagyok, nem tennék ilyet, ráadásul fenn áll a veszélye, hogy a ruha, ami rajtam van véres lenne, így az ötlet el van vetve. De véletlenek ugye bár mindig történnek, esetleg megbotlok, ügyetlenkedem kicsit és hopp! A bárgyú mosolyú bájgúnárból lenne egy szemfedős kalóz. Nem mondom, megmosolyogtat a gondolat, de hamar is el is reppen a jó kedvem, amikor a kabát lekerül róla, pipiskedik még egy kicsit, majd kényelembe helyezi magát. Az asztalnál. Aminél én ülök. Tehát az én asztalomnál. De most tényleg nem talált mást, akinek leszívhatja az agyát kora délután? Tekintetem futtában jártatom körbe a helyen, és szomorúan konstatálom, hogy valóban nem lenne, mert mindenki jött valakivel, nagyobb társasággal is akár, minden asztal foglalt, az egyetlen szabad hely valóban velem szemben volt. Remek. Akkor menjen máshova!
- Ajánlom, hogy menj ki az ajtón - vonom meg vállaimat mosolyogva. - De gondolom nem áll szándékodban, bármennyire is kérnélek rá - dőlök hátra a széken. Jobbomat az asztalon hagyva kezdek el tökéletesen manikűrözött körmömmel kopogni az asztallapon.
Egyik szemöldököm ívesen megemelkedik, ahogy ismét a tányérom felé nyúl, de nem állítom meg, egyszerűen mosolyogva nézem végig, ahogy jóízűen megrágja, majd lenyeli a falatot. Érzem, hogy itt még nincs vége a dolognak, már csak azért sem, mert ennyiben biztos nem hagyom a dolgot, és ugye még hosszú a délután.
- Ha rajtam múlik éhen halsz - tárom ki kissé karjaimat, mert bizony sajnos így van. A sültkrumpli fogyóban van, én meg jóllaktam, így rám nem számíthat az analfabéta férfi. Ilyen ez, ha valaki hülye az élethez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
Auror, Okklumentor



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 12
Írta: 2019. október 30. 18:48 | Link

Carol Brown
akkor elveszem

Nem lehet nem észrevenni, mennyire kétségbeesetten keres egy olyan helyet, ahová elpaterolhatná Iliánt. De ugye, ahogyan azt már mondottam volt, minden hely foglalt, egyedül a szőke asztala szolgált szabad székkel és ezek szerint igen jó humorú társasággal. A férfi tettetett nevetéssel reagál a mondatokra, azonban nem sokkal ezután arca elkomolyodik.
- Na figyelj szépségem. Felőlem durcáskodhatsz itt napestig, tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen. Vagy mész, vagy maradsz, más opció nincs - a végén egy gyors, abszolút nem őszinte mosolyt villant Opheliára, majd hátradől. Mindig is tudtuk, hogy ezt a Machay-t sem a kedvessége miatt fogjuk a szívünkbe zárni, ellenben vannak egyéb erényei. Szereti a családját, az édesanyja kedvéért bármit megtenne, a karrierje felfelé ível, remek okklumentor. Ezen felül pedig eszes és ravasz, jó a humora - nem erre a napra gondolok, bár szerintem vicces -, éppenséggel csak nem érdekli az emberek véleménye. Volt ideje gyakorolni az immunitást véla rokonai között. S ha gondolta is volna, hogy a szőke jó nő, ez az ideál lassanként leépül. Hisztis picsa.
- Még meglátjuk - s mivel Carolina nem szándékozik ezek szerint többet fogyasztani, nos, Ilián nemes egyszerűséggel elcápázza a tányérját és a fél adag sült krumplit. Ja, hogy ott van kávé is? Bedob szájába egyszerre pár szemet a kajából, majd nemes egyszerűséggel felhörpinti a kávé maradékát. - Egész jó ízlésed van, finom ez a kávé - elismerően bólogat, és pimasz módon hátradől, jobb bokáját támasztva térdén helyezkedik férfias terpeszbe, égszínkék szemei pedig kihívóan méregetik a másikat. Ha ez ilyen türelemjáték akar lenni, nem valószínű, hogy Ilián rajtaveszt. Ő zenben tolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 405
Írta: 2019. október 30. 19:46 | Link

Machay Ilián Konstantin - szeretnéd csak - stiló

A tervem felsült, hogy simán átülök máshová, hogy ismét a gondolataimba, vagyis a dühös gondolataimba merüljek és kicsit talán sajnáljam magam. Mert az előttem ülő nem elég, hogy igen pofátlan, de még tenyérbemászó is és egyáltalán nem az a kellemes társaság, amit ilyenkor kívánna magának az ember. Vagy igazából akármikor kívánna magának. Mindegy.
Másik szemöldököm is az egekbe szökken, ahogy elkezdi a mondókáját, aztán akaratlan tör ki belőlem a nevetés. Nem megjátszott, nem hamis, tényleg nevetek, amiért ennyire elhiszi, hogy jaj, mennyire ő hordja itt most a nadrágot. Ahogy elnézem nem csak most hiszi ezt, tipikusan olyan férfinak tűnik, aki mindenben dönt, mindegy, hogy mi az adott helyzet. Rendben, felőlem így is lehet.
- Először is nem vagyok a szépséged, bármennyire vonzónak hitted ezt a szádból - sütöm le pillantásomat, nehogy véletlen megint elnevessem magam, majd amikor ismét felnézek, azzal a lendülettel könyökölök fel az asztalra, hogy íriszeimet a férfiéba fúrjam. - Megengedem, hogy maradj - legyintek egyet felé, még biccentek is mellé, hogy egyértelmű legyen. Mert én bizonyosan nem fogom innen felemelni a formás popómat, akár akarja, akár nem. Ennyire könnyen nem szoktam feladni a dolgokat, és ma pont rosszkor talált meg ahhoz, hogy játszadozzunk egymással. Talán csak szánalomból hagyom, hogy itt maradjon, de ki tudja? Lehet ez egy csodálatos barátság kezdete.
- Örülök, hogy ízlett - mosolyodom el kedvesen. - De abba beleejtettem nemrég egy krumplit. Talán a só adta meg a remek zamatot a kávénak - még pilláimat is lehunyom pár másodpercre, mintha elgondolkodnék a dolgon, végül vállamat megvonva mosolygok tovább Iliánra. - Micsoda bók! - teszem kézfejemet homlokomra, mert minél nagyobb a drámai hatás, annál jobb. - Köszönöm - mosolyom nem lankad. Az is eszembe jut, hogy az istenbe nem fulladt meg? Rendben, nem volt olyan nagy az a krumpli, de azért olyan kicsinek sem mondanám. Ez a férfi mindent túl él más kárára?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 421
Írta: 2019. november 3. 01:16 | Link




Már nagyon vártam a találkozást Laurával. Igazából nem is olyan rég költözött ki a szobánkból, hogy új életet kezdjen, de máris hiányzott. Az utóbbi időben elég sokat beszélgettünk és össze is barátkoztunk, szóval eléggé hiányzott a társasága. Egyébként is sok minden történt velem, amit szerettem volna megvitatni vele, így kifejezetten örültem, mikor végre sort tudtunk keríteni egy kis találkára. Egy hétvégi napot beszéltünk meg, a helyszín pedig egy kajálda volt, mert mindketten szerettük a finom falatokat, és így összekötöttük a kellemest a hasznossal. Mielőtt elindultam volna a megbeszélt helyszínre, megetettem és megittam Hápit, majd egy melegebb öltözetben útnak indultam. Út közben eszembe jutott Alíz házibulija, a Navine-s parti és egyéb mókás dolgok. Mennyit nevettünk, reméltem, hogy hamarosan sor kerül valamiféle újabb összeröffenésre. Szerintem szuper kis csapatot alkottunk így négyesben, ráadásul ez még közelebb hozott a lányhoz, akit nagyon megkedveltem. A gyorsétterembe érve kértem magamnak egy adag spagettit narancslével, majd helyet foglaltam egy ablak melletti helyen. Pár perccel előbb érte a helyszínre a megbeszéltnél, ám ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen általában mindenhol ott voltam már kicsivel korábban a kelleténél. Már alig vártam, hogy kikérdezzem Laurát, hogy érzi magát az új helyen, mik történtek vele mostanság. Meg persze azt is, hogy én is mesélhessek neki azokról a dolgokról, amelyekről még nem tudott. Izgatottan doboltam ujjaimmal az asztalon várva, hogy megérkezzen Laura, aztán, ha leadta a rendelését, indulhat a csevej.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 3. 01:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 613
Írta: 2019. november 3. 18:03 | Link

Barkóczy Gellért

Egy jó nagy sajtburgerre meg egy zéró kólára vágyott. Persze mindig furán néznek rá, mikor a menü mellé kikéri a zérót, de mit tegyen? Dia már csak ilyen unortodox - jobban ízlik neki a kevésbé gejl Coca Cola.A tálcájával egyensúlyozva néz szét a csúcsidőben kifejezetten forgalmas és zsúfolt falatozóban valami szabad hely után keresgélve.
Elvitelre kellett volna kérni, de kint túl hideg van, ő meg kért fagyit is. Mindegy mostmár. Majdnem sikerül elesni, mikor menet közben hirtelen előtte tolja ki maga alatt a széket, miközben felállna.
- Hééé. Uhh. Oké-oké, minden rendben. Mentettem. - Még pont idejében nyerte vissza az egyensúlyát, hogy a fagyi felborult volna. Gellérttel szemben szúr ki egy még el nem foglalt helyet, így nem kérdés, merre veszi az irányt. A férfi arra nézhet fel, hogy egy tálca landol az asztalának túloldalán.
- Bocsesz, tökre foglalt minden hely, nem baj, ha ide ülök?
Nem is ül le egyébként addig, amíg igenlő választ nem kap, mert végső esetben még mindig kivárhatja, míg máshol szabadul fel egy magányos ülőhely. Ha viszont zöldutat kap, letelepszik a székre.
- Durva, hogy már nincs vizsgaidőszak, és mindenki ennyire ráér máris. - Mármint neki durva, mert ő vizsgaidőszakban is ugyanúgy ráér, tekintve, hogy nem annyira lelkes a tanulás terén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 515
Összes hsz: 1947
Írta: 2019. november 4. 19:16 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Nem szoktam még meg teljesen az új helyem. Imádok ugyan ott lakni, és mindig is arra vágytam és vártam, hogy mikor lehet megint saját szobám, mikor állhatok a saját lábamra … de valahogy most mégis kicsit furcsa, hogy el is értem. A kastély zsongása, a szobánk állandó élettel telisége után ez azért nagy változás. És a fene sem gondolta volna, hogy ennyire megszokom az állandó ricsajt. Mondjuk nem vagyok túl sokat itthon hétközben, azt meg kell hagyni. Heti háromszor suli után meló. Meg még ott vannak az őrjáratok is. Hétvégén is az egyik nap fixen dolgozom. Nem unatkozom az tény.
Ráérősen baktatok az utcákon, így hogy nem a kastélyból jövök bőven ráérek. Meg amúgy is, nézelődöm, hátha látok valamit, ami kellene otthonra. Nem öltöztem fel túl melegen, úgysem leszek sokat a szabadba, a vékonyabb pulcsimra csupán egy átmeneti kabátot veszek fel, de azt se cipzározom össze. Amint beérek az étterembe rögtön meg is látom Danát és egy széles mosollyal az arcomon oda is sétálok hozzá, hogy lerakjam a kabátot mielőtt szerzek valami harapnivalót.
- Szia! Klassz a ruhád! – köszönök rá, majd gyorsan elnézést kérek és már a pultnál is állok nézelődve. Hm. Mit is egyek. Az igazság az, hogy nem is vagyok éhes, így végül egy könnyed cézár saláta mellett döntök egy kancsó jeges teát kérve mellé. Igen, egy egész kancsónyit, és igen, jegeset. Furcsán néznek rám emiatt, de nem foglalkoztat különösebben a dolog, úgy sétálok vissza a lányhoz, mintha észre se venném a meghökkent pillantásokat a többi vendégtől.
- Szomjan halok – tudatom vele mialatt töltök magamnak egy pohárnyi italt és már le is húzom az egészet. Majd újratöltöm de ezt már csak lerakom az asztalra. – Mizujs? Milyen a harmadév? Vettél fel új tárgyakat?
Árasztom el rögtön kérdésekkel az eggyel alattam járó szöszit. Ha nem költöztem volna el, akkor ezeket már rég átbeszéltük volna. De hiába voltam pár hetet még a közös szobában, nagyjából esélytelen volt velem szót váltani a meló, a lakáskeresés, és az intézkedések miatt. Na nem baj, most majd jól bepótoljuk! Időm, mint a tenger, felőlem egész nap csacsoghatunk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 421
Írta: 2019. november 4. 21:24 | Link




- Szia! Köszi, te is csini vagy! - feleltem Laurának kitörő örömmel. Végre kicsit dumcsizhattunk, ha már mostanság nem volt rá alkalmunk. Közben elment kajáért, addig kitartóan piszkáltam villámmal a spagettimet, majd ittam egy korty narancslevet. Nem akartam pofátlan lenni, hogy elkezdek nélküle enni. Rövid időn belül vissza is érkezett az asztalhoz egy saláta és egy kancsó jeges tea kíséretében.
- Hű, te aztán tényleg szomjas lehetsz! - néztem rá vigyorogva, majd fejemmel oldalra biccentve tudattam vele, hogy szerencsére nincs messze a mosdó. Ha én ennyit innék, tutira fellátogatnám azt a helyiséget több alkalommal is.
- Jól vagyok, bár hiányzol, azért nélküled elég üresek a szürke hétköznapok. Képzeld, vettem fel még jó pár tárgyat, kicsit elkapott a hév, mikor kiderült, hogy évfolyamelső lettem. Arra gondoltam, hogy talán ideje több tárggyal is megismerkednem. Magamra se ismerek - nevettem el magam, mert tényleg ne ez volt rám a jellemző. Sose voltam az a magolós, tanulós típus, de mostanában komolyabban vettem ezt a dolgot.
- Ja, és képzeld! Tanársegéd is lettem Várffy tárgyánál! A mágia elmélete és gyakorlata. Na, erre varrj gombot! - fürkésztem Laura tekintetét, miközben meséltem neki, kíváncsi voltam, mennyire lepődik meg a fejleményeken.
- Miután beadtam a pályázatomat, behivatott magához, aztán rám szabadított egy mumust, hogy ártalmatlanítsam. Gondolhatod, először totál berezeltem. Ja, elfutni se tudtam volna, mert a szék, amire leültetett meg volt bűvölve, nem lehetett felállni belőle. Végül sikerült elérnem a célt, de azért elég para volt. Elég sajátos módszerei vannak a tanárnak, de nagyon bírom. Iszonyú kreatív, azt meg kell hagyni - meséltem neki lelkesen, majd elkezdtem eszegetni a kajámból. Elégedett voltam a minőségével, isteni finom volt. Miután ettem pár falatot, folytattam a csevejt.
- Ó, és képzeld, nekem és Bencének köszönhető, hogy a kastély lakói egy időre megszabadultak a vén banyától. Feladtunk bagolypostán a nyanyát, és egyenesen Las Vegas-ba repült! - vigyorogtam kárörvendően. Ha valaki, akkor ő valóban megérdemelte, hogy távol legyen az iskolától, szerintem a többi festmény sem ejtett érte krokodilkönnyeket. Sőt, a szomszéd festmény lakói egyenesen táncra perdültek örömükben, mikor megtudták, hogy a pletykás némber amerikai állampolgár lett egy időre.
- Na, és veled mi újság? Mesélj, milyen az új hely? A negyedik tanév? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Bőven volt időnk beszélgetni legnagyobb örömre, hiszen előttünk állt az egész nap.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 4. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 515
Összes hsz: 1947
Írta: 2019. november 5. 18:54 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Pont jól is jön, hogy elmegyek még ennivalóért, ugyanis nem tudok mit kezdeni ezekkel a kedves szavakkal. Zavarba hoznak. De szerencsére ez a kajálda másik végéből úgysem szűrhető le, szóval jó, hogy kabátos időszak van. És még jobb, hogy nem akartam a fogasra reptetni.
- Futottam – mondom neki két korty között, majd miután végre kiürült a poharam és nem akartam már szomjan halni rendes választ is adok neki. – Mármint nem ide, hanem úgy egyébként. Észre se vettem, hogy sokkal hosszabb távot tettem meg, mint szoktam.
Általában futás közben hagyom, hogy az elmém oda tévelyedjen, kanyarodjon ahova csak szeretne. Nem gondolkodom, szó szerint nem, csak felidéződnek dolgok, más szemszögből kerülnek megvizsgálásra. Kellemes mindezt egy ütemre tenni, viszont mostanság lett bőven felidéznivalóm, és már régen nem futottam. Szóval, na igen. Hirtelen széles mosolyra húzódik a szám, ugyanis eszembe jut, hogy Dana rángatott bele ebbe a sportba. Hű, már nem is emlékszem mikor, nagyon nagyon régen volt. A mosdós biccentésre nem reagálok, nem fogok állandóan mosdóba rohangászni ennyi innivalótól.
- Tényleg? Na az tök jó! Hallottam, hogy évfolyamelső lettél, gratulálok! – mondom vidáman. Őszintén szólva én se ismerek rá a lányra. Tanul, méghozzá sokat és jól, és még sok tárgyat is vesz fel. És még tanársegéd is lett?! Lehet, hogy Bencének igaza van, és tényleg megváltozott Dana a jelvény hatására? Vagy csak szimplán kezd benőni a feje lágya?
A tekintetemben főként büszkeséget láthat, elismerést, és örömöt. Na meg persze kíváncsiságot, hiszen már meséli is, hogy is lett őbelőle tanársegéd. Közben felszúrok a villámra pár falatot, de csak tologatom a tányéromban jobbra-balra. Mondanám, hogy annyira leköt az, amit mesél, hogy nem tudok az evésre koncentrálni … de igazából, tényleg nem vagyok éhes úgy igazán. Sőt, enyhe rosszullét kerülget. Félre is tolom a tányéromat úgy, ahogy van.
- Az azért elég érdekes módszer, hogy leszíjaz egy székbe, hogy menekülni se tudj – csóválom meg a fejemet, őszintén szólva ez azért nagyon durva. És akkor maradjunk csak ennyiben, és ne gondoljuk tovább. – Örülök, hogy helyt álltál, meg hogy megkaptad a munkát.
Belekortyolok a teámba, majd rájövök, hogy milyen butaságot feltételeztem én. Még, hogy hirtelen egy csapásra megjavul a lány. Ugyan, dehogy. Elloptak egy festményt és elküldték jó messzire.
- Ne mondj erről többet – mondom gyorsan felemelve mindkét kezemet, szinte védekezően. – Egyrészt ez nem hiszem, hogy dícséretes dolog, másrészt prefektusként példát kéne mutatnod, méghozzá jót. Harmadrészt meg prefektus vagyok, és inkább hagyjatok ki a csínyeitekből.
Tudom, hogy nem fogom tudni se őt, se a fiút megrendszabályozni, szerintem maximum az új igazgatónknak sikerülne a dolog. Szóval tényleg jó lenne, ha nem keverednék bele túlzottan. Mert feladni őket nem szeretném, és ha megkérdeznek, hogy mit tudok az ügyről, hát akkor meg nem fogok hazudni. Az a legjobb hát, ha tényleg nem is tudok semmit.
- Fú, hát eléggé be vagyok táblázva. Tudod, suli után melózok a pizzériába, meg itt volt ugye a költözés, a prefi lét, és még ráadásul fel is vettem az összes tárgyat. Nem unatkozom – vonok vállat vigyorogva. Majd a mosolyom még szélesebbé válik, ahogy a gondolataim az otthonomra terelődnek. És mindenre, ami azzal kapcsolatos.
- Ó, hát az valami fantasztikus – sóhajtok egy nagyot kissé révetegen – Tudod egy ház felső szintjét vettem ki és van saját fürdőm, konyhám, szobám, olvasókuckóm. Fantasztikus. Nem nagy az egész, és eléggé régi maga a ház is, meg a berendezés is olyan, de nagyon imádom. Benito borzasztóan élvezi a nagy teret. A negyedik év klassz, végre már tudok hoppanálni is. Beköltözött valaki a szobába, vagy ketten vagytok Dankával? Ti most egy évfolyamban vagytok, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 421
Írta: 2019. november 7. 20:15 | Link




- Na, az tök jó! Én is imádok futni, teljesen kikapcsolja az agyam, ráadásul sokkal fittebbnek érzem magam utána - feleltem a lánynak vidáman. Nagy megelégedettséggel töltött el, hogy rá tudtam venni anno a lányt, hogy időnként eljárjon velem futni, úgy látszott, hogy megkedvelte ezt a fajta mozgásformát. Mostanság kevesebb időm jutott erre a tevékenységre, de figyeltem rá, hogy legalább heti három alkalommal sportoljak, ha sok dolgom volt, akkor is. Ha lazább időszakom volt, akkor ez a felállás heti ötre változott.
- Köszönöm! - feleltem neki elpirulva kicsit, ugyanis Laura nem osztotta csak úgy ész nélkül a dicséreteket, mindig nyomós oka volt rá, ha így cselekedett.
- Hát elég érdekes módszer, az már biztos. De a lényeg, hogy sikerült - feleltem neki büszkén, majd feltekertem a villára egy újabb adag tésztát, és elkezdtem eszegetni.
- Na, és mit szólsz az új igazgatóhoz? Én sajnálom, hogy a régi elment, mert jó fej volt meg empatikus. Nem tudom, hogy az utódja milyen lesz - néztem a lányra eltűnődve.
- Egy prefektus se mindig szent, a lényeg, hogy segítsen annak, aki épp rá szorul, ellássa a feladatait és a többi - vontam meg a vállam, majd eszembe jutottak Masa szavai, amikor erről a témáról beszélgettünk kviddicsezéskor. Valószínűleg a szőkeségnek az ő véleménye sem tetszene, mert hasonlóképp vélekedett a témáról, mint én. Persze ezt nem mondtam Launak, mert egyrészt a mi dolgunk volt, másrészt nem akartam neki eldicsekedni újra az éjjeli kviddicsezésemmel, biztos hallott róla, hiszen Masától büntetőmunkát is kaptam. Az meg hétpecsétes titok volt, hogy ő is repkedett velem egy kis ideig. Remek móka volt!
- De rendben, nem folytatom - néztem rá mosolyogva, majd ittam egy kicsit az üdítőmből. Eszembe jutott, hogy Theon is prefektus lett, pedig ő sem az a tipikus mintadiák, sőt... lehet, hogy így akartak minket jobb belátásra bírni, mármint a jelvény által... ki tudja... bár az én tilosban járásaim nagy részére a mai napig nem derült fény.
- Az igen, akkor nem unatkozol! Hogy bírsz ennyi mindent csinálni egyszerre? Ne merülsz ki tőle nagyon? - kérdeztem tőle kissé aggódó tekintettel. Elég sok mindent bevállalt a barátnőm, ráadásul felvette az összes tárgyat is, hát ember legyen a talpán, aki bírja ezt. Egy kis idő elteltével Laura elkezdett mesélni az új otthonáról, látszott, hogy fantasztikusan érzi magát az élethelyzetében, hiszen teljes beleéléssel mesélt róla.
- Nagyon örülök, hogy ennyire szereted az új otthonodat. Benito boldogsága is érthető, hiszen azért mégis más egy különálló lakrész, mint a kastélyban lévő szobák, meg így osztozkodni sem kell senkivel - válaszoltam neki mosolyogva.
- Wow, az király! Már én is várom, hogy elsajátítsam a hoppanálást. Milyen egyébként, nagyon necces? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, majd folytattam a falatozást. Egész gyorsan fogyott a tészta, ami egyáltalán nem volt meglepő számomra, hiszen, ha éhes voltam, nem cicóztam, gyorsan elfogyasztottam az adott fogást.
- Egyelőre ketten vagyunk Dankával, nem költözött be senki. Jól elvagyunk, élvezzük a nyugalmat. Igen, egy évfolyamba járunk, ami szuper, mert tudunk segíteni egymásnak a tanulásban is - ecseteltem a fejleményeket a barátnőmnek.
- Na, és mi a helyzet Thomassal? Jól megvagytok? Mesélj! - néztem rá széles mosollyal az arcomon, kíváncsi voltam, hogyan alakultak mostanság a dolgok köztük. Jó volt látni, hogy Laura boldog vele, igazán megérdemelte, hogy valaki tiszta szívéből szeresse őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Barkóczy Gellért
Könyvtáros, Független varázsló



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 11
Írta: 2019. november 8. 13:26 | Link

Eszterházi Dia
Egy péntek estén
<>

Az ízek harmóniájában veszik el! A lényeg, hogy Gellért nem az a tipikus kaja-rendszer betartó. neki simán lecsúszik a kávé a leves közben, épp mikor és milyen fogás tetszik meg neki. Ez lehet, hogy egy illat, ami az orrába szökik és felkorbácsolja az érzékeit, vagy épp egy olyan alakzatot vág ki valamiből, ami valamire emlékezteti, vagy épp egy pohár kerül a kezébe. Impulzusevő, talán lehet így mondani, amikor épp egy, a villájára felszúrt hasábot túr a chimichanga-ból kieresztett szószba, Ekkor puffan elé egy tálca, így az ajkai előtt megáll az ízletes falat. Az előbb látott élénkpiros hajú leányzó érkezik vele szemben. Egy gyors pillantás oldalra, tényleg eléggé tele van az étterem, így bólint.
- Persze, dobd csak le magad - a mondat után, azonnal betolja a szájába az ételt, amíg a lány leül. Nem sokkal idősebb nála, legalábbis látszatra biztos nem, de hát ilyenkor biztosan számítanak az évek. Kinek hogy, ugyebár.
- Az a normális, nem? Vagy te Levitás vagy? - húzódnak mosolyra az ajkai, majd össze is csukja, amint eltűnik benne a következő falat. ~ Nagyon laza. ~ Első megállapítás, bírja az ilyen lányokat. Nem gondolnak túl semmit, csak élik az életüket. Legalábbis az első pár megmozdulásból, ez jön le neki.
- Te mit eszel? Eddig ezek egész jók - mutat a villájával a saját ételeire, majd lehúzza a kávéját, amit épp akkor tesznek elé. - Hú, pont jó meleg - nyel egy nagyot, majd folytatja az ebédelést. Végre tud figyelni a másikra is, mert már nem farkas éhes.
- Milyen a Bagolykő? Van sok változás? - próbál okosakat mondani, vagy kérdezni. Eddig jól el van azzal, hogy a lány fira haját nézegesse.
- Van valami új hely? Kábé 5 éve voltam erre utoljára - villantja fel a szemeit. Hátha bemutatná neki majd a lány, mert vissza szeretne rázódni egy kicsit. Egyelőre túl nosztalgikus neki a hangulat, jó lenne némi új élmény is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 613
Írta: 2019. november 9. 13:39 | Link

Barkóczy Gellért

A beleegyezésre akkor le is dobja magát meg a kis tálcáját az asztalra. Az azért nehezen kerüli el a figyelmét, hogy a vele szemben ülő mennyi mindent rendelt és milyen mennyiségű étel van előtte. Néha ő is tud mocsoksokat enni és elvetni a sulykot, de aztán fél napig kajakómál is tőle, ennyitől meg aztán ki is dőlne. Mielőtt elolvadna a fagyija, azzal kezdi inkább a burger helyett, fogja a hasábburgonyát és egy kicsit megtunkolja a vaníliafagyiba, mielőtt beleharapna. Egy csomóan nem ismerik, pedig igazi lifehack! Sültkrumpli és vaníliafagyi, az a kinyomós, gyorséttermi fajta.
- Fú, dehogy, szerintem tökre be se jutnék a klubhelyiségükbe, rég a folyosón aludnék. - Elvigyorodik, visszagondol az első alkalomra, amikor valaki elmesélte neki, hogyan kell a kékekhez bejutni. Fejtörőkkel! Szörnyű bennük meg az ilyen puzzle feladatokban, egyszerűen csak nem erre van berendezkedve, nem arra, hogy nap mint nap próbárategyék a logikáját meg hasonló adottságait.
- Tisztára összevissza eszed őket, fájni fog a hasad - mondta a lány, kezében egy fagyiba tunkolt sültkrumplival. Hiteles. A mit eszel kérdésre a krumplival rábök a hambijára.
- Cheddar sajtburger, nagyon király. Itt a legjobb a városban. - Amolyan filmes, hangsúllyal ejti az utolsó mondatot, és csak diplomáciai érzékének hála nem teszi hozzá, hogy "ez az egyetlen, és nem is város, hanem falu." Igaz, van egy hattttalmas kaszinójuk a szélén, szóval ő már egy ideje nem faluzná le Bogolyfalva települését.
- Hát, mihez képest? Én csak 4 éve vagyok itt, szóval..- vállat von, annyira nem régi bútordarab itt, mint azok, akik mondjuk első évük óta a Bagolykőben tanultak. Apropó új helyek.
- Jaja, lett egy bazi kaszinó a közelben, elég királyul néz ki, nem csoda, hogy ide kirakták, a budapesti belvárosban aligha fért volna el. A suliban meg nem sok minden változott, úgy tűnik legalábbis nekem.
Módszeresen ráfog a hambira és megpróbál valahogy úgy beleharapni, hogy az ne essen szét teljesen, egyelőre sikerrel. Miután lenyeli az első falatot, ismét megszólal.
- De nézd a jó oldalát, akkor nem leszel legalább totál elveszve, csak kevés dologból kell felzárkózni.
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2019. november 9. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed