Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid

Alkalmazottak:
Markovits Balázs - Pultos
Sadie Sallow - Seprűs futár

Nyitva tartás:
H-P: 11:00 – 21:00
SZ-V: 10:00 – 22:00

#ruha #zene

Alíz

Zoé

Andrej Scotti

 Ha létezik Fortuna, akkor biztosan létezik a gonosz ikernővére, "Lady Bad Luck" is. Mi is lehetne egy teljesen szerencsétlen reggel tökéletesebb folytatása, mint egy ugyanígy tökéletlen napköz? Kifejtem.
 A mai reggel érkeztem a kastélyba, és amint kiderült, nagyon durván korán a tanévkezdéshez képest. Gyakorlatilag még mindig az előző tanév folyik, csak ezt sem én, sem pedig a család nem vette észre. Ambivalens érzés ennyivel előre itt lenni, mivel egyszerre kelti a feleslegességet, amiért ennyivel előbb vagyok itt, és a szabadságot a családi megkötésektől. És ez volt a reggel. Mikor a Levita toronyba érve rádöbbentem erre, mindkét bőröndöm a földre hullt. Azóta csak kóválygok, olvasgatva és élelem után nézve.
 Bogolyfalvára a dél után nem sokkal indultam ki napszemüveggel és külön olvasószemüveggel felszerelkezve, egy laza ingben, kezemben "Bűn és bűnhődés" utazik. Az idő előrehaladtával, ahogy a lábak hajtóereje kissé már lejjebb hagyott, már a városban nézelődtem, és úgy tűnt, ez a Falatozó cucc jónak tűnik. Hát betértem ide. Kivártam mindent, a tálcára helyezett fish'n chips-el, salátával és kólával indultam meg egy teljesen véletlenszerű asztal felé, de mint mindig, most sem figyeltem, mivel a tálcán a nyitott könyv sorainak betűit végigfutó szemeim nem vehették észre, hogy nem kéne egy frissen mosott padlón úgy sietni. És megtörtént a baleset. Mikor a tálcámon minden szabadrepülésésbe kezdett, egy hideg érintés futott végig a gerincemen, és ez a meglepődés szerelemgyereke volt a félelemmel.
 És most itt, remegve állok, végiggondolva a mai napot és az eddigi életemet, mert kb. ezzel vége lesz.

Andrej Scotti

 A tehetség és problémamegoldás teljes hiánya okozza ezt a kellemetlen pillanatot, mikor csak állok az idegennel szemben, és semmiféle terv nem jut az eszembe. Kiengesztelés, cselekedés... semmi. Csak a meglepettség sugárzik át a szemeimen, és ezt vélem felfedezni az ő tükrein keresztül is. Pillanatokig, csak a vér tompa dobogása hallatszik, ahogyan rájövök, lehet itt a vég. Viszont, ez a gondolat lassan szertefoszlik, ahogyan dörmögve megszólal, és szidós utasításával megtöri ezt a végtelen szenvedésnek tűnő pillanatot.
- Azonnal! - Majd akár egy villám, sarkon fordulok és nekiiramodok a pult és az életmentő szalvéták irányába. Igaz, hogy a padló még mindig csúszós, és az első pillanatban majdnem eltaknyolok rajta, de tanulva a hibából, és merészen kihasználva, futás helyett inkább odacsúszok a pulthoz, ahol már tudok sétálni. Felkapok egy rakással a papírkészítményből, majd egy hasonló taktikával az ebédem áldozata mellett termek velük.
- Itt van! - Majd sietve átnyújtom, még remegő kézzel. - Sajnálom... izé, nem figyeltem eléggé... - kis habozás érződik a mondandómba. - Ha segíthetek, vagy kiengesztelhetlek, csak szólj, hiszen mást úgysem tudok tenni.
 Majd elkezdhetek "takarítani", mármint menteni a menthetőt, azaz megtalálnia  könyvet, ami a tálcával együtt elrepült. Nem kell sok nyomozói munka, hogy meglássam az elázott könyve az asztal mellett.
- Szuper! - Erős szarkasztikusság teszi a pillanatot felejthetetlenné. - Még nem fejeztem be.

Zoé

Andrej Scotti

 Fortuna talán mégis létezik, csak sok arca van, mivel a helyzet enyhülni látszik, szerencsémre. Már én sem érzem a annyira feszülten magam, ahogyan elkezdi eltávolítani öltözékéről az oda nem illő elemeket. Már a bűntudat is kezd lábadni, mikor kérdést vet felém.
- Hát... ha a tálca maga ehető, akkor igen. De, szerintem jobb, ha visszaállok a sorba és gyorsan kitalálok valamit. - És ez a mai legjobb ötletem, csak viszont olcsón, nehogy túllépjem a napi keretemet, mert hosszú még a szünet, amíg a következő évig elkezdhetem a tanulmányokat.
 Így is teszek, szóval ott hagyom egy kicsit magára, a kedélyek addig is csillapodnak. Míg én ismét kiállom a sort, és ismét beszerzek valamit, ezúttal viszont, csak egy szelet hawaii pizza és egy dobozos kóla lett belőle. Mindez a figyelmetlenség miatt. De a nap áldozata mégsem ő, vagy én, hanem a regény. Ezt szomorúan taglalom, mikor ismét az asztal felé tévelyegtem, helyet keresve.
- Bűn és bűnhődés Dosztojevszkijtől. Azt állítják, hogy jó, én meg gondoltam kiderítem, viszont abból, ahogyan ez a könyv kinéz... - Megemelve még mindig plusz súlya van a  nedvességtől. - nem igazán fogok a közeljövőben rájönni. - Majd kijelenti, hogy nincs harag. Erre a hírre nagyot sóhajtva könnyebbül fel a lelkem.
- Persze, miért is ne. - Majd leülök az asztalhoz, kibontva a dobozosat. - Te is diák vagy, igaz? Mi a neved? - Megkockáztatom ezt a kérdést.

Zoé

Andrej Scotti

- Áhh, az nem szükséges, elég lesz az, ami van. - És azzal a lendülettel álltam be a sorba. Azóta viszont már az asztalnál ülök, és figyelek intelmeire, melyek hasznosnak bizonyulnak.
- Ez jól jöhet még. Lehet, mindkettőt megpróbálom. - Majd én is a könyvre tekintek, és szomorúan taglalom: - A könyv megérdemelne egy temetést, de nincsen rá idő. - Majd a pizzaszelet egy hirtelen fogyásnak indul. Étkezés közben a szalvétát hajtogatom, tépkedem, mivel most marad egy szabad kezem, ami a könyvek miatt általában sosem marad. Miközben magáról mesél meghúzom a kólát, majd a dobozt letéve jobbot nyújtva örvendek.
- Péter. Én levitás leszek állítólag. - Ilyen gyorsan levághatta, hogy csak jövőre kezdek? Érdekes, vagy valami nagyon árulkodó gesztust tettem, szót hallattam.
- Igen. Igazából korán érkeztem. Nagyon korán. Nem is tudom mi történhetett, de hazamenni már nem szeretnék, ha itt van mindenem. - Igen... a családi dolgokról inkább ne szóljon a fáma. Csak mondjuk, most a varázsvilágról esik szó. - Apám varázsló, a család feje meg minden, szóval igazából belenőttem. De ennyi elég is rólam. - meg persze a családról. Nem hiányzik senkinek ide a dráma. Főleg, hogy már a pizza szélénél vagyok. - Hogy értetted, hogy "reméled", hogy harmadikos? - Gesztusokkal is kihangsúlyozom a kérdést.- Valami gond adódott, vagy csak szlengesen "áh hátha megérem"?
 És a pizza is elfogy, a kóla is véget ér, én pedig a szalvétafoszlányokkal próbálom a számat ismét "tisztává tenni, míg újabb kérdést szegezek neki:
- És honnan jöttél?

Andrej Scotti

 - Ha tudnék mást tenni. A könyvek kézenfekvő megoldások az idő elütésére. - Ez csak egy egészséges hódolat mások gondolatai felé. Lehet, hogy nem ilyen fiatalon kéne menekülnöm a valóság elől. Mintha másoknak olyan érdekesek lennének a hobbijaik, mikor az egyik ki sem lóg a telefonjából, a másik pedig valami eszetlen sportban amortizálja le magát. A könyvek ehhez képest eszményien sokat adhatnak. - És neked van izgalmas hobbid az olvasáshoz képest? - Egy gyors keresztkérdés mielőtt még a pizza véget érne teljesen.
- Enni? Ez semmi ahhoz képest, ami otthon volt. Habár, talán jobb is így. Meg úgy is, hogy nekem nincsenek még vizsgáim, és élhetem a gondtalan...- az orrom alatt dünnyögve- ugyanakkor unalmas életet. - Majd Andrej mesél magáról, amely tények igazán meglepnek. Ez a tipikus egzotikum volt az, ami a birtokon hiányzott. Egy kis nyüzsgés, egy kis új itt, egy csipet váratlan ott. Nem vesztettem semmit, hogy eljöttem az oroszlánbarlangból. (Hah, szóvicc).
-Svájc?  Akkor már világjáró vagy. Kettővel több országban jártál, mint én! - Tehát ízlésesen kifejezve, nem jártam még külföldön. Mondjuk, így megmarad a varázsa későbbre. - Nem is a tanulást várom igazán... Hanem, hogy legyen célom, mert most ez a helyzet, kissé melankolikus, kissé magányos és unalmas. De most, hogy mondtad a könyvekkel kapcsolatos helyeket, már érzem a reményt. - Nem is rossz, hogy sikerült megismerkednem egy felsőévessel. Hiába járunk hasonló cipőben, mégis különbözőek, és ez adja a helyzet báját. A bájt, ami kiteljesedik a tanácsaiban és intelmeiben.
- A tó nem is hangzik rosszul. Ha nincs sok dolgod, lejöhetnél tanulni oda, vagy valami. Mert most, hogy említetted, szerintem én lekalandozok és beleolvasok valami egyébbe. Persze, csak ha nem nagyon kínos egy elsőssel tanulni. - Amikor az ember lát egy reménysugarat, érte nyúl. Viszont, ha egy növény látja a sugarat, addig nő, amíg el nem éri. Mivel, én túl sok ideig voltam szobanövény, most itt az ideje kicsit élni, barátkozni, mulatni, és persze olvasni.

Fanni  
04.29. 20:00
Ruha

Scarlett azt hiszem nagyon jól járt velem, hiszen az elmúlt időszakban nem igazán volt rá példa, hogy zavartam volna őt. Az együttélés ezen formája számomra nagyon is megfelelő, eddig ő sem panaszkodott. Remélem, hogy miután közlöm vele a döntésemet, azután se fogja kitenni a szűrömet.
Az utolsó itteni vizsga is letudva, furcsa volt a faluba betenni a lábamat. Csak pár apró emlék érkezett meg, hogy nosztalgiára kényszerítsen, s arra, hogy apró mosollyal az arcomon sétáljak az utcán. A görbe pedig csak kiszélesedik, mikor egy ismerős markáns vonásait vélem felfedezni az egyik kirakat előtt.
Lépteim lassulnak, besorolok mellé, nézem, amit ő, majd szemeimet komótosan felfuttatom az arcára, aztán a szemeibe.
- Hahó idegen - sajnos régen találkoztunk, tudom, hogy sok minden történt azóta, de a helyzet az, hogy az én barátságom irányába, nem szűnt meglétezni, sőt. Nekem ő még mindig az a prefektus marad, aki legalább képes volt elkapni, nem is egyszer. - Hogy vagy Cesare? - kérdésem nem a megszokott formalitások miatt teszem fel. Tényleg érdekel, hogy mi van vele, olyan régen találkoztunk már. Majdhogynem hiányzott is.

Éhes. Határozottan nagyon éhes, kifárassza ez a rengeteg tanulás, már alig bírja idegekkel. Na jó, viccet félretéve ő sosem volt az a valaki aki letöri a széket és még az asztalt is, annyira tanulna. Csak szépen komótosan az átmenőkre pályázik, kell a fenének több. Úgy sincs szüksége ösztöndíjra, amúgy se akarna olyat megpályázni. A végén még túl sok kötelezettséggel járna és az olasz azokat nem kedveli annyira.
Szerencsére most járhat kelhet reggeltől estig, estétől reggelig a faluban.  Így legalább nem a manókat zaklassa azzal, hogy éhes és már megint kéne valamit ennie. Két vizsga között készülés közben elszánja már megint a falura. Komótosan lesétál mintha éppen most kéne nyugdíjazzák. A sarkon még egy mama utána is szól, hogy ha megöregedik szívesen várja kávézni. Haha, mama, fogalma nincs arról, hogy az olaszt ennél jobb csajok várják.
Leragad az egyik kirakatnál. Igazán vennie kéne valamit Adrinak. Hiszen itt van a sok tökmag között a faluban, nem bírta a testvérei nélkül. Valahol, nagyon mélyen a szívében megérti. Ezért akar venni neki valami apróságot, hogy érezze a törődést. Hiába van itt a faluban, attól még hozzájuk tartozik. Az ő külön bejáratú kishúga akinek mindig lesz helye a szívében, akármi történik.
Kizökkenti valaki az elmélkedésből. Hajna az akit még sárga prefektusként számtalan alkalommal elkapott, büntetett meg. Legszívesebben megölelgetné a lányt, elnézést a nőt, hiszen időközben igazán szemrevaló lett. Viszont tudja, hogy nem kenyere neki az érintkezés, így inkább csak egy széles mosolyt ereszt meg felé. Amennyiben változott az érintéshez való viszonya, megölelgetné. Reméli ha tényleg változás állt be a dologba, megossza az olasszal.
- Helló másik idegen. -
A kezével végig akarna simítani az arcán, aztán felébred, hogy mit tervez. Megtorpan, visszahúzza kezét és próbál valamiféle bocsánatkérést sugározni a szemeivel. Nem ad neki hangot, hogy ne hozza még ennél is kényelmetlenebb helyzetbe Hajnát. Hiába, annyira közvetlen és barátságos akar lenni vele, hogy ezt mindig elfelejti.
- Éhes vagyok, ugye te is? Egyél velem, meghívlak. Ehetünk sok desszertet meg mindent amit akarsz, csak gyere. Unalmas egyedül enni. -
Szempillantás alatt bújik elő belőle az olasz, aki él hal az evésért. Szívesen főzne Hajnával egyszer, viszont most elsőbbséget élvez az, hogy nem bírja már sokáig. Valójában örülne annak ha a nő vele tartana, mert evés után beszélgethetnének nyugodtan. Hiába lettek háztársak, elég kevés alkalommal találkoztak. Most meg úgy gondolja, hogy szeretne változtatni ezen. Vajon a nő is benne van? Puszta barátságból, mert úgy hallja, hogy valaki komolyan csapja a szelet a drágának. Ő pedig semmi jó elrontója, ebben az egyben tartja magát valamihez.

Nézem, ahogy visszahúzza a kezét. Annyira jól esik, hogy annak ellenére, milyen régen találkoztunk, ő emlékszik. Hogy ne legyen kínos a jelenet, előrébb lépek egyet, karjaimat kitárom és én kezdeményezem azt az ölelést. – Jó látni téged – bugom halkan a fülébe, ölelésünk közepette, majd lassacskán eleresztem. Rendezem soraimat, rakoncátlan tincseimet, eltűröm a szemem elől, ruhámat eligazítom.
– Ehetünk persze, ma még úgyse sikerült – nem vagyok én semmi jónak sem elrontója. Bár tény, hogy mostanság elég kicsi adagokkal élek, de majd valami olyasmit választok, ami alapból nem tartalmaz sok harapnivalót.
– Választasz a kirakatból valamit előtte? – érdeklődve fordítom tekintetemet a kínálat felé. Lövésem sincsen, hogy mit nézett és kinek, de ha véletlenül tudok neki segíteni, akkor állok rendelkezésére. – Kinek nézünk valami szépet? – nem tolakodás, csak hát még ez is segítségemre lenne, illetve így legalább kicsivel többet tudhatok meg arról, hogy mostanában mi újság vele.

#ruha #zene

Fanni  
04.29. 20:00
Ruha

Moondance

 Mikor megtudtam, hogy falu is van a kastély környezetében, felkeltette az érdeklődésemet a hely. Mondták régi épületek is vannak, legfőképpen azok. Ezek után nem is lehet más választás, hogy minél előbb lemenjek megnézni magamnak mi található a faluban. Lépeget az úton, és azon tűnődöm, mikor találkozok valakivel a diákok között, de majd lesz beszélgető társam. Most az a lényeg, hogy feltérképezzem a kastélyt, és az azt körülvevő vidéket. Be is értem a faluba. Takaros házak, üzletek. Kezdek éhes lenni, de biztos nincs valami gyors étkező egy ilyen helyen. Befordulok a következő utcába, és kérésem meghallgatott. Egy étkezőre bukkantam, gyorsan be is térek, szerencsémre még nyitva, így csillapíthatom éhségem. Belépve köszönök, keresek egy eldugott asztalt, ahova lecsüccsenek. Ahogy leülök, már ott is terem a felszolgáló. Melegszendvicset kérek, ami szerintem elég lesz, ha nem, akkor lesz még egy. Amíg elkészül a kaja, jobban meg nézem a helyet.

Banedek

Moondance

 Gyorsétterem jellegű kis helyecske, szó szerint, mert nem kellett sokat várnom az ételre. Szívélyes kiszolgálásban van részem, ami pozitív dolog a számomra. Jöttek vendégek, most egy lány nyitott be, egy kutyával. Nem félek tőlük, csak kicsit szokatlan, hogy engedik bejönni. Egy hely, ahol pozitívan állnak a kedvencekhez is. Ahogy elhaladnak mellettem, közelebbről is van lehetőségem megtekinteni a lányt- Gyönyörű teremtés, idősebbnek látszik nálam, meg nem is vagyok olyan nagyon csajozós fajta, de ő nagyon tetszik nekem, így első látásra is. Összeszedem a bátorságomat, hogy eljussak a megszólításig. Nem szoktam hallgatózni, de megütötte a fülem, hogy elvitelre kér. Így most a tettek mezejére lépek, meg itt áll két - három méterre tőle. Azért odalépek hozzá, a biztonság kedvéért.
 - Szia! Ne haragudj a megszólításért. Lugosy Benedek a nevem. Látom egyedül érkeztél, vagyis a kutyáddal. Lenne kedved leülni hozzám az asztalhoz? Addig sem fognak a szoknyapecérek zavarni téged. -
 Izgatottan várom a válaszát, hiszen most egy olyan szöveget nyomtam le, amit egyáltalán nem használtam eddig, és őszintén szólva, nem is szoktam ilyen stílusban kezdeni. Hátha bejön. Megsimogatom a blökit, amit enged, csodálkozom rajta. Örülök ennek, hiszen jobb, mintha leharapná a kezem.

Benedek

Moondance

 Már jött is a reakció, a csajozós szövegemre. Nem jött be ezek szerint. Nem is lehetett sokat várni ettől a dumától- Először azt hittem, hogy ott hagy, de mégis szóba elegyedik velem. Ezek szerint nem veszett el semmi előttem.
 - Igen új vagyok, pontosan tegnap jöttem. Te gondolom felsőbb éves vagy. Bocsánat az előző buta szöveghez, nem nagyon szokta, ilyesmiket mondani, de valamiért most véletlen elsütöttem. Nem is nagyon jött be. Komoly, szép nőnek, amilyen te vagy, biztos vagyok benne nem így udvarolnak. Ami persze pozitív dolog. -
 Próbálom menteni a dolgot, és változtatok a stíluson, ami nem éppen jó, de hasznos. Legalábbis, ami a helyzet hozott. Persze ezt magamnak csináltam, ha ebben a hangnemben kezdem, biztos nem így alakul.
- Aranyos kutya. Itt eszel, vagy elviszed a kastélyba? -
 Várom a válaszát, mintha nem tudnám. Bátorkodom majd felajánlani neki hogy elkísérem, ha elvitelre kéri. Bár szerintem simán kikosaraz hisz vele van a kutya.
 - Szép és ritka neved van, eddig még nem hallottam. -
Visszafogom magam, hisz nem akarom tetézni a dolgot, hiszen kicsit tolakodó voltam a lánnyal, hogy így idejöttem hozzá. Remélem nem veszett el számomra semmi.

Benedek