29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 15 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Wolgast Bellafonte
KARANTÉN


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 27. 12:09 | Link

Ágoston


Éppen itt volt már az ideje, hogy új pálcát szerezzek. Átöltöztem utcai viseletbe, aztán leindultam a faluba. Út közben egyszerű levitációs bűbájokkal próbálkoztam, hátha mégis működni kezd, de szokás szerint nem értem el semmit. Biztos, hogy nem vagyok kvibli, mert amikor kölcsönkértem Bran pálcáját, akkor azzal tudtam varázsolni. Az sem volt az igazi, de én nagyon élveztem.
A faluban nagyjából tudtam, merre kell menni, de korgó gyomrom emlékeztetett, hogy üres hassal nem jó üzletekbe bonyolódni, ezért betértem egy jó illatokat árasztó épületbe, amire az volt ráírva: Falatozó Gyorsétterem. Amint beléptem, elámultam, hogy mennyi ember van ott. Biztos valami turista csoport. Elmentem a pulthoz, és megnéztem a választékot. Hétvége volt, csak most tudtam erőt venni magamon ahhoz, hogy lejöjjek ide egy új varázsszerszámért. Csupa olasz kaja mindenütt. Rendeltem valami spagettit, meg egy calzonet, és amíg az ételre vártam, helyet kerestem, ahova leülhetnék. A turisták minden helyet elfoglaltak, egy asztal kivételével, de ott is ült már valaki. Mindazonáltal ott volt a legtöbb hely, ezért amint megkaptam az ínycsiklandozónak tűnő ételeimet, elindultam az asztal felé. Egy nálam pár évvel idősebb, szőkésbarna hajú srác ült ott.
-Helló! Bocsi, leülhetek? -kérdeztem, aztán leültem vele szemben. Haraptam egyet a töltött pizzámból, aztán amint lenyeltem, kezet nyújtottam a fiúnak.
-Wolgast Bellafonte vagyok. De szólíts csak Wolgnak, vagy Wolginak, vagy ahogy akarsz -mosolyogtam rá. Megkóstoltam a tésztámat is. -Te is a Bagolykőbe jársz, ugye? -nagyon kicsit ismerős volt az arca, lehet, hogy elmentünk egyszer egymás mellett a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. június 27. 12:51 | Link

Wolgast

Szívesen töltöm egy-egy nyugalmasabb napom az iskolán kívül. Ilyenkor általában a faluba megyek le, ha nem a természetbe. A családom ebben a hónapban anyagi gondokkal küzd, nehezebben jöttek ki, de ez nem tartozik senkire. Ebből adódóan a havi költőpénzem is kevesebb lett.
Nem szeretem szórni a pénzt, de így a hó végén már jobban megengedem magamnak a költekezést, mert tudom, hogy hamarosan érkezik otthonról az utánpótlás. Délelőtt jártam egyet a tavacska környékén, kiültem a stégre, amíg nem volt olyan meleg az idő, aztán visszafelé jövet már nagyon korogni kezdett a gyomrom. Be is tértem a legközelebbi étkezdébe, ami még olcsó árajánlataival is kedvező választásnak bizonyult. Nem hiába tömte a hasát a fele falu, na meg az ország minden tájáról összeverbuválódott turistacsoport, akik nagyon viccesen néztek ki.
Oltári nagy szerencsém volt, hogy nekem jutott az utolsó szabad asztal. A többiekre bizonyára számítottak az üzemeltetők, ezért előre főztek rájuk. Nekem tehát volt miből válogatnom, a nagy forgalom ellenére is. A jól bevált, kedves emlékeket idéző hamburger és sültkrumpli kombináció mellett döntöttem, de kértem hozzá egy kis adag ketchupot és mustárt is. Üdítőnek természetesen a kóla társult. Azért reméltem, hogy a tősgyökeres varázslóturisták nem néznek olyan morcos szemmel rám, ahogy egy varázslófaluban eszem a kifejezetten mugli ételeket.
Miután leültem, először csak szemenként ettem a krumplit. Még mindig végtelen hálás voltam az égnek, hogy nem ült le mellém senki. De ami késik, nem múlik, így volt ez akkor is. Új vendég érkezett, így a vak is kitalálhatta, hogy mellettem fog lecsüccsenni. Így legyen ötösöm a lottón.
- Persze, nyugodtan. - egy pillanatig meglepetten meredtem magam elé, hiszen egyértelmű, hogy engedem leülni. Mi történne, ha nemet mondok?
Egy kicsit kínosan éreztem magam a kéznyújtása miatt, mert pont a jobb kezemmel tettem a számba a krumpliszálakat, így az csupa zsír volt már akkor, amikor ő jött. Volt azonban az asztalon szalvéta, így egy gyors törlés után viszonoztam a fiú, azaz Wolgast kéznyújtását.
- Fandler Ágoston, engem is hívhatsz akárhogy. Tetszik a neved, még nem találkoztam olyannal, akit így hívnak. - mosolyodtam el - Persze, ahogy az itteni diákok kilencvenkilenc százaléka. - jegyeztem meg egy kicsit zavartan.
- Elviselhetetlen ez a tömeg, mi? Így egyszerűen nem lehet normálisan enni! De azért mégiscsak jobb, mint amit a kastélyban kapunk... - panaszkodtam egy kicsit, majd beleharaptam a hamburgerembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
KARANTÉN


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 27. 20:03 | Link

Tony


 A másik srác is bemutatkozott, aztán érdekesnek találta a nevem. Már megszoktam ezt a reakciót, én is érdekesnek találom a saját nevem.
-Akkor hívlak Tonynak. -mosolyogtam rá. Az ő nevével már találkoztam, bár az egy szórakozott pap volt, aki nagyon értelmes fiúnak talált. Megráztam a fejem, nem akartam rá gondolni, mert büdös volt az atya szája és imádott az ember arcába mászni miközben beszélt.
 Tony nem szívlelte ezt a tömeget, amivel én is egyetértettem.
-Szerintem is zavaró ez a sok ember. A suliban pedig szerintem nem olyan rossz a kaja... Bár ez tényleg jobb. -Ettem egy kicsit a spagettimből, aztán folytattam. -Nem levitás vagy, ugye? Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna -mondtam. Egy kissé módosult tudatállapotú turista kezeivel kalimpálva megpróbált  elhaladni az asztal előtt. Az egyik heves karlendítésével leverte az asztalról a spagettit, majd ő maga is követte a tészta gyászos útját a föld felé, és elterült a padlón. Egy darabig néztem a szerencsétlent, aztán sóhajtottam, majd haraptam a calozémből. -Legalább volt olyan figyelmes, hogy a finomabbat meghagyta -mondtam anélkül, hogy felnéztem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. június 29. 00:09 | Link

Wolgast

Tőlem aztán hívhat akárhogyan, csak logikus módon képezze a nevemből.
- Jó választás - mosolyogtam vissza.
Azt hiszem jellemző szokás volt még az általánosban, hogy a menzán a folyamatos locsogás miatt elhúztam az időt, ezért nagyon kellett sietnem a buszhoz, és még éhes is maradtam, mert alig fogyott valami a tányéromból. Pedig igazán nem én tehettem róla! Azok a sunyi konyhásnénik direkt tűzforróra csinálták, hogy még az ízlelőbimbóink is leégjenek. Mivel most sem akartam túlzottan elnyújtani az étkezést, újabb falattal haraptam az ételből. Nagyon nem szerettem volna, ha Wolgi előbb végez, mint én.
- Azért jó, hogy nem egy idegen turistával szemben ülök most. - motyogtam teli szájjal egy vállvonás kíséretében. Azért persze a szám előtt tartottam az egyik kezem, hogy véletlenül se repüljön át onnan semmi az ő térfelére.
- Dehogy... Navinés vagyok. - válaszoltam két harapásnyi szünet között, amikor az adagom felén már túl voltam - Ami azt illeti, nekem látásból ismerős vagy, de még nem futottunk eddig össze.
Ami ezután következett, az nagyon megdöbbentett. Akaratlanul is elnevettem magam, mert nagyon emlékeztetett az első itteni látogatásomra. Sajnáltam a bácsit, de tényleg az ő hibája, hogy leverte szegény Wolgi kajáját.
- Fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani - hebegtem egy kissé elvörösödött arccal - Ez pech. De ha szerinted az a finomabb, akkor örülök. Most már ügyelj jobban! - pillantottam körbe a helyiségen belül, majd a tálcát egy kicsit beljebb húztam az asztalon, hogy még véletlenül se essen le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
KARANTÉN


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 30. 12:41 | Link

Tony


Nem a legbarátkozósabb típus ez a srác... -jöttem rá szépen lassan. Persze, nem is tűnik olyan magányos farkasnak... Ő navinés, mint kiderült. Érdekes, én azt hittem a navinésok barátkozóbbak. Dehát kivételek mindenütt akadnak, ahogy én sem igazán illek a levitába a lustaságom miatt, mégis oda kerültem. Az is lehet, hogy csak most nincs olyan hangulatban.
Az étel borogatós akción elnevette magát, amit én jó néven vettem. Végre valami emberi reakció!
A kínos csend elkerülése végett kötelességemnek éreztem mondani valamit.
-Nem tudod, merre van a pálcakészítő? A pálcán hasznavehetetlen, és szeretnék egy újat venni. A faluban pedig még nem sokszor jártam, ezért nem tudom, mi merre van. Hogy jelezzem mondanivalóm végét, haraptam egyet a töltött pizzámból. Tulajdonképpen tudtam, hogy merre van, de más nem jutott eszembe, amiről beszélhetnénk. Annyira még nem voltunk jóban, hogy a múltjáról kérdezősködjek, ha meg a sajátomról kezdtem volna el mesélni, akkor nem értené, hogy ezt most miért mondom.
Utoljára módosította:Wolgast Bellafonte, 2014. június 30. 12:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. július 2. 10:50 | Link

Wolgast

Egy darabig csend volt, ami a hasznomra vált, mert folytathattam az evést. Közben valahogy átfutott a fejemen, hogy mit is akarok csinálni a nap hátralévő részében, de biztos elhatározásra még nem jutottam. Egyelőre Wolgi ült velem szemben, aki kezdett egyre szimpatikusabbá válni. Valahogy jobb kedvre derültem a jelenlététől. Nem is siettem a távozással, pont emiatt.
- A pálcakészítő? - kérdeztem vissza, amíg elpillanthattam az egyik ablak felé, hogy nagyjából betájoljam magam - Hát a téren! - vágtam rá mosolyogva -
- Láthatnám? - kérdeztem udvariasabb hangsúllyal - Én is kínlódok a varázslással, sajnos még mindig nem megy úgy, mint kellene. Lehet, hogy nálad sem a pálca lesz a ludas, de csak az én esetemből következtetek. Én a mugli származásomból adódóan hadonászok gyengébben a bottal. - nevettem el magam a kínossá vált mesélésben, ami nem is igazán tartozott a fiúra. Utálok erről beszélni. Ki ne tenné? Ez az én gyengém, ami jobb, ha nem kürtölődik szét.
- Ne aggódj, bőven lesz még alkalmad felfedezni a falut. Ha gondolod, akár én is segíthetek. Ha teszem azt innen sétálsz a térre, akkor a szálloda közelében fogod megtalálni a pálcakészítő üzlet táblácskáját. A bazinagy hotelt gondolom nem lesz nehéz kiszúrni. Vagy menjek veled? - csillantak fel rajtra készen a szemeim -
A hamburgerem már a végét járta. A krumpliból szokás szerint hagytam néhányat, mert utólag jobban szeretek csipegetni belőle. Itt még a kevés is soknak számít, ha azt kérek, így még az is előfordul, hogy nem eszem meg mind.
- Egyébként mit szoktál csinálni, ha épp nem tanulsz? Van valami különös hobbid? - bátorkodtam feltenni a kérdést
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
KARANTÉN


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. július 10. 14:38 | Link

Tony


Tony elmondta, merre találom azt a bizonyos boltot. Megkérdezte, megnézheti-e a pálcámat. Természetesen odaadtam.
-Galagonya főnixtollal. Egy lány állapította meg nekem. Ezt örököltem, és szerintem ez lehet a baja. Nem fogad el gazdájaként.
Ő sem egy pálcavirtuóz, mint kiderült, bár szerintem más okok miatt. Nem hiszem, hogy anyám olyan szerencsétlen lett volna varázslás terén, hogy én azt így megörököljem. Bár fene tudja. Aztán Tony felajánlotta, hogy elkísér. Eszembe jutott Állia, aki hasonló kérdéssel állt elém, de neki valamiért nemet mondtam. Most viszont éreztem, hogy talán mégis jól jönne valaki, aki támogat.
-Komolyan elkísérnél? - mosolyogtam rá - Köszi, az jó lenne. De csak ha tényleg nincs más dolgod. Elboldogulok én egyedül is, csak... Azért mégis jobb társaságban lenni, mint egyedül.
Mégis egészen jó arc a srác. Ez az én bajom, mindig a rosszat feltételezem az emberről. Mindig kiszúrom a szálkát mások szemében. Állia meg pont azt mondta, hogy túlságosan megbízom mindenkiben. Tulajdonképpen ez is igaz. Tonyban is totál megbízom.
-A hobbim? - eszmélek föl gondolataimból - Hát... Szeretek kutyát sétáltatni az erdőben. Főleg este. Tudod, van egy koromfekete kutyám, egy kuvasz-labrador keverék. Szóval ilyen nagy dög. Elég ijesztő, amikor a sötétben nem is látom hogy hol van. De én pont ezt élvezem. - Elgondolkodtam, van-e még valami hobbim. - Ezenkívül sok répát eszem. Bár ez nem is hobbi, ha jobban belegondolok. - mondtam összehúzott szemekkel.
-És neked vannak hobbijaid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. július 10. 15:15 | Link

Wolgast

Nem sokat értem a pálcájával, hiába landolt a kezemben. Felvilágosított, hogy mit kell róla tudni, én pedig jól nevelt kisfiúként bólogattam párat.
- Egy lány állapította meg... - néztem fel vigyorogva - Micsoda titokzatoskodás. Nagy népszerűséged van a lányok körében? - próbáltam puhatolózni ebben a témában.
- Egyébként nem értek a pálcákhoz, csak gondoltam megnézem. Látszik, hogy nem egy mai darab. Köszönöm, hogy láthattam. - adtam vissza a kezébe a kinézegetésem után.
Valószínűleg nem várt különösebb szakértői véleményt a részemről, mégis úgy éreztem, hogy pár mondatot illene mondanom, ha már így elkértem.
- Örökölt pálca... Azokkal mindig csak a baj van, ne emészd magad! A pálca választja a varázslót, ne feledd! Szerintem tuti elboldogulsz majd, ha megtalálod a megfelelőt. - kacsintottam biztatásképpen Wolgira.
Természetesen szívesen elkísértem volna. Persze csak akkor, ha ő is szeretné. Mondjuk én is csak úgy vagyok nyugodt, ha vele vagyok, és nem hagyom magára a faluban bóklászni.
- Ezzel egyetértek - mosolyogtam vissza - Az az igazság, hogy én sem szívesen lennék most egyedül, ráadásul nem sietek különösebben sehová. Úgyhogy felőlem akár most is indulhatunk, ha végeztél.
Az én adagom már a végét járta. Az asztalon könyökölve figyeltem a beszélgetőpartneremre. Szerencsénkre a turisták nagyobbik hányada is távozni készült. Ez a turnus is lement, a falunézésüknek pedig még nincs vége. Gondolom a szállásukra mennek vissza... De mit is törődöm velük, amikor itt van Wolgast, aki a hobbijairól mesél?
- Én egy kicsit félek a kutyáktól - sütöttem le a szemeim - De a tiéd biztos aranyos és szelíd lehet. Szereti az embereket?
Rossz emlékeim vannak a kutyákról. Mindig megijesztenek a kerítés túloldaláról, ha a járdán sétálok. Máskor meg összeverekszenek, vagy engem ugatnak, ne adj Isten megkergetnek. Nem sokszor fordult elő, de nagyon félek attól, hogy egyszer valamelyik megharap.
- Répaa. Az finom, de csak úgy simán. Különös hobbi... Azt mondják, ha sokat eszel, te is sárga leszel.
Ez azt hiszem tényleg igaz, de csak egy bizonyos mennyiség után következik be, amit normális ember nem ér el. Egy répafanatikusnál azonban megeshet. Csak jó tanácsként mondtam neki, nem volt kedvem hirtelen virággal a gyengélkedőre készülni.
Ledermedtem, mert az én hobbijaimról kérdezett, amiről nagyon rég gondolkodtam, az elmúlt egy évben ellustultam és szinte csak a tanulásra koncentráltam.
- A tanulás és a dök tevékenységek után csak punnyadok. Régebben kajakoztam, jártam zongorára is, de manapság alig van kedvem és időm valamire. Azt hiszem szívem szerint a barátaimmal lógnék állandóan. Nem tudom... Régebben sokkal több hobbim volt, aztán a kastélyban az évek alatt kikoptak. Fura. - vontam vállat - Van még a kajádból?



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
KARANTÉN


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. július 10. 15:52 | Link

Tony


-Népszerű... Hát, azt azért nem mondanám - vigyorodtam el. - De el tudok velük beszélgetni.
Visszaadta a pálcámat, és megköszönte hogy megnézhette. Iszonyatosan jól nevelt srác. Én sem vagyok bunkó vagy kultúrbarbár, de Tonytól messze elmaradok illemtani szempontból.
Úgy döntött, elkísér, aminek örültem. A töltött pizzámra néztem, és megállapítottam hogy még a fele megvan. Haraptam is belőle rögtön két nagyot. Amint lenyeltem, válaszoltam a feltett kérdésre.
-Negró -mert így hívják a kutyát -imádja az embereket. Soha nem harapott meg senkit, még csak rá sem mordult egyre sem. Persze csak akkor ilyen ártatlan, amikor sétáltatom, vagy csak azokkal, akik a telkünk területén tartózkodnak. Természetesen jó házőrző lévén minden gyanús alakot megugat. Érdekes módon a kisgyerekekre sosem ugat. Vagy az öregekre. Mintha kiszűrné, hogy ki gyanús, és ki nem.
Ő érdekes módon nem lepődött meg a répás hír hallatán, mint ahogy azt már megszoktam.
-Azért annyit nem eszem - vigyorodtam el magam. - Napi négy-öt darabot eszem meg átlagban. Az nem elég a sárguláshoz, amint látod - mutattam a karomra.
Ő bezzeg jó tanuló. Neki inkább lenne a helye a levitában, mint nekem.
-A kajakozás jó sport! Attól menő felsőtested lesz. - kacarásztam. - Milyen a dök? Gondolkodtam rajta, hogy én is tag legyek, de félek, hogy alul teljesítenék.
Haraptam még párat a finomságomból, és már el is tűnt. Kár, hogy a tésztám odalett, az is elfért volna a pizza mellett. Viszont nem veszek újat, inkább a pálcára tartogatom a pénzem, nem tudom mennyibe fog kerülni, és anyagilag nem igazán vagyok a csúcson.
-Akkor ha végeztél, indulhatunk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. július 10. 16:24 | Link

Wolgast

- Akkor gondolom barátnő még nincs. - tudtam le a dolgot - Jó is, ha szót ért az ember velük.
Furcsán hangzott, hogy nem bánt az a kutya senkit. Pontosabban Negró, mert megtudtam a nevét is. Hát persze, fekete szőrű kutyának találó név. Anya barátnője valami kutatóközpontban dolgozik, ahol többek között kutyákkal is foglalkoznak. Érdekes lehet... Állítólag rengeteg kapcsolat és hasonlóság van a kisgyerekek és a felnőtt kutyák között. Másrészt csomó ideje háziasított állat, aki az ember legjobb barátja. De akkor is vigyázni kell, néhány fajta olyan durva tud lenni.
- De jó, ez tök érdekes - mosolyogtam - Tanítottál neki trükköket is?
Napi négy-öt... Hirtelen azt sem tudtam, mennyibe kerül a zöldségesnél. Az azért sok. Egy idő után ráununk arra, amit napi szinten túlzott számban fogyasztunk, legyen az bármilyen finom. Wolgi sajnos súlyos répafüggő lehet, ha a szervezete nem akadályozza ezt meg. Megmutatta viszont a karját, ami tényleg nem volt olyan színű. Egy darabig gyanakodva vizsgáltam át tetőtől talpig a gyereket, de mindent rendben találtam.
- Csoda! - lepődtem meg, s néztem rá úgy, mint egy különös tiszteletet érdemlő emberre.
- Én anno nem a felsőtestem miatt kezdtem el, de az is lesz, ja. Mondjuk nekem most annyira nem az igazi. - néztem be a pólóm alá a nyakamnál egy pillanat erejéig - Nálad a sport sosem játszott szerepet az életedben? - érdeklődtem.
- Hát, ne is mondd... Én vagyok az elnökhelyettes, nem hencegésből. Nagyon fárasztó dolog tud lenni, de szeretek segédkezni egy-egy program szervezésében. Mindig van valami jó dolog, és így az elsők között értesülök ezekről, sőt, még bele is szólhatok. Egy ideje már tag vagyok, szerintem jó. De te tudod...
De nem akartam a DÖKös gondokat felidézni, örültem, hogy egy picit kikapcsolódhattam az asztalnál ülve. Mindkettőnk végzett, úgyhogy felálltam, leporoltam magam és eltakarítottam magam után. Jó volt beugrani ide, mert a legutóbbi látogatásom óta már el is felejtettem a krumpli ízét. Még jövök párszor, ha tudok.
Wolgi is összekészült, aztán távoztunk. Utunk még nem ért véget, hiszen én kísértem őt a pálcakészítőhöz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. szeptember 27. 13:00 | Link

Léna

Az elmúlt napokban annyi minden történt vele, hogy megmondani se tudja hol áll a feje. Először is, visszakapta a régi állását, vagyis pszichológus lesz, másodszor megkapta kedves barátnője tantárgyát, így tanár is lesz, harmadszor pedig, beszélt az igen csak karakteres és emlékezetesen szép férfival, név szerint Markovits Istvánnal, és megállapodtak egy házvezető-helyettesi posztban. Úristen. Meg Merlinre. Ennyi mindent kapni maga az álom, hiszen sok új szerepben is kipróbálhatja magát, emellett még pénzt is többet kap, mint remélte, így nem kell ide-oda rohangálnia a muglik és a varázslók között, hogy az anyagi hiányt, amit a házvásárlás okozott, pótolja.
Elégedetten sétál hazafelé, ahol egy üres ház várja majd, hiszen Mina a hétvégén az ikrekkel van, Kriszta legnagyobb örömére, így csak este jön haza. Egy pillanatra megtorpan, elvégre nem kell feltétlenül hazamennie, most, hogy ilyen szépen rendbe jöttek az anyagi ügyei, igazán megengedhet magának egy kiadósabb ebédet a falatozóban, ahova mindig be akart térni, amióta kinyitott, csak sosem jött ki úgy a lépés, aztán már nem volt itt, hogy kijöjjön. Most viszont semmi sem akadályozza meg, hogy belépjen a közepesen zsúfolt vendéglőbe, keressen egy üres asztalt, és kabátjától megszabadulva a táskájával együtt a maga melletti székre pakolva magához ne vegye az étlapot.
Hosszas böngészés után azonban megmarad a nap ajánlatnál, annyi mindent tudna ugyanis enni, hogy dönteni nem tud, így a napi ajánlatra bízza magát, és nem is döntött rosszul, egy pohár vörösbor társaságában érkező ebédje igen jól néz ki, így egy mosoly és egy köszönés után hozzá is fog az első falathoz, mely után azon kezd el gondolkozni, hogy vajon kiszállítást is vállalnak-e, hiszen ha sokáig dolgozik, akkor is, Minának ennie kell, és ez a hely elég korrektnek tűnik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. szeptember 27. 13:46 | Link

Zója

Rohanás az életem mostanában. Alig egy napja vagyok itthon, de azóta nem volt egyetlen egy percem sem arra, hogy nyugodtan leüljek és megigyam a jól megérdemelt kávémat.
Az egész délelőttömet a kastélyban töltöttem különféle papírok összeszedésével, ugyanis Dwayne lepasszolta a gyakorlati oktatást valami tökéletesen ellenszenves palinak, aki az egész - számomra teljesen logikus és érthető sorrendbe rendezett - papírhalmazt széttúrta és átköltöztette a tanáriba. Igazán tudtam neki örülni, hogy semmi sem ott van, ahol hagytam, így az időm nagy részét egy-egy diák aktájának vadászásával töltöttem. Alig pár órás alvás után már ez elvette az energiáim nagy részét, de még annyi minden várt rám...
Cseppet sem kecsesen loholtam végig a kastélyból lefelé vezető úton. A táskámat odafent felejtettem a kanapén, de már nem is csodálkozom rajta, mert ha a fejem nem lenne a testemhez nőve, teljesen biztos, hogy azt is elhagynám. Pár aktát fogtam szorosan a mellkasomhoz, amit még be kellett juttatnom a Hivatalba, csak azután terveztem bekapni pár falatot. Aztán támadt az a zseniális ötletem, hogy gyors összepakoltatok valami kaját és majd amíg kivárom a sorom az ügyintéző néninél, elfogyasztom. Így nyerek egy kis időt és összekötöm a kellemest a hasznossal.
Alig hogy beléptem az ajtón, máris kiszúrtam azt a csinos arcot hosszú barna hajkoronával keretezve. Le sem tagadhatná Minát. Először figyelmen kívül akartam hagyni a jelenlétét, ugyanis elviekben nem ismerjük egymást, gyakorlatilag viszont szerintem többet tudok róla, mint saját maga. Tündérien tud a kislánya fecsegni össze-vissza mindenféléről.
Szóval Zója.
Meghagytam a pincér fiúnak, hogy mit szeretnék, meg hogy legyen szíves csomagolja majd be, aztán a nő mellé kerültem.
 - Ha nem lövök nagyon mellé, akkor maga Zója. Mina édesanyja - elmosolyodtam, a fejemet kissé megdöntöttem jobbra. Igazából én magam sem tudtam, hogy mit akarok tőle. Talán csak megnézni magamnak közelebbről ezt a boszorka beállítású nőszemélyt. Vagy csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy Dwayne nem hazudott, ami a személyiségét illeti? Nem tudom. Annyi mindent hallottam már a férfi és a lányuk részéről is, hogy fogalmam sincs, mi az igazság. Egyébként meg egy közös vonás volt bennünk...
 - Elnézést, hogy zavarom. Almásy Léna vagyok és örülök - ohh, dehogy -, hogy találkoztunk - amennyiben ő is így vélekedik és mutat némi hajlandóságot, felé nyújtom a kezem és jól meg is rázom az övét.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. szeptember 27. 13:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. szeptember 28. 09:12 | Link

Léna

Az étel negyedét fogyasztja el, mire eljut odáig, hogy nem fog már éhen halni, így előveszi a naptárát, hogy a következő hét elintéznivalóit átnézze, rendszerezze és jól az eszébe vésse, mert tart tőle, hogy valamit el fog felejteni. Például a tanóráját, vagy a találkozást Gál Botonddal. Nem akar már az elején link lenni, sőt, eddig soha életében nem sikerült linkeskednie. És akkor, amikor az utolsó falatok végén jár, megszólítják. Felpillant a nőre, aki ismerős, látta már képen, de kell egy pár pillanat, hogy összetegye a képet.
-Igen, én vagyok, jó napot.
Amikor bemutatkozik, akkor kapcsol, hogy honnan olyan ismerős. Hát persze, hiszen Mina rengeteget mesélt róla. A kettejük közötti különbség annyi csupán, hogy amíg ő csak csupa szépet hallott Lénáról, addig őróla valószínűleg Dwayne által a sátán egy igen jól sikerült reinkarnációját testesítheti meg. Nem csoda, hogy a nő kíváncsi rá. Kicsit megemelkedve a széken fog kezet a nővel. Ő sokkal lágyabban, látszik, hogy amíg egyikük gyakorlatias, a másikuk inkább elméleti síkon mozog.
- Én is örvendek. Azt hiszem ennek már ideje volt. Ha nem tartom fel, csatlakozzon hozzám egy kis desszertre. Egyébiránt nagyon szép neve van, ha lett volna még lehetőségem gyermekre és lány lenne, szívesen adtam volna neki ezt a nevet.
Mina mesélte, hogy csak keveset lesz itthon, biztos sok elintéznivalója van, de egy szelet süteménybe még senki se halt bele. Kedves mosollyal ül vissza, a tányérját egy pincérfiú épp elviszi, ő pedig a határidőnaplóját zárja össze és teszi vissza a táskájába, hogy a nőnek szentelje minden figyelmét.
- Gondolom érdekli mennyire vagyok manipulatív, megátalkodott, mesterkélt, szégyentelen némber.
Ezek azok a szavak – legalábbis a finomított verziót előadva, ami még tűri a nyomdafestéket - , melyeket Dwayne róla mondhatott. Ennél kedvesebbeket nem nagyon tud elképzelni.
- Sajnos ki kell ábrándítsam, egyik se jött össze, akkor valószínűleg nem itt ülnék, hanem az arany trónomon, miközben legyeznek és éppen nagyon unatkozom.
Bár azt az életet nem bírná. Talán utazgatna. Régen nagyon szeretett új vidékeket felfedezni, de mostanában már ez egészen elveszett, csak az ismerős tájat látja újra és újra. De legalább kezd minden a helyére kerülni.
- Tegeződhetnénk? Sokkal könnyebb lenne, elvégre az életünk néhány ponton összekötődött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. szeptember 28. 16:02 | Link

Zója


Hogy én mennyiszer hallgattam végig azt a csodálatosan szép monológot, amit Dwayne egy-egy rossz napján Zójáról költött! Nem sokat mesélt róla, csak néha, ha valamiben nem értettek egyet, én hallgattam végig a férfi dühöngését, ugyanakkor ott van Mina, aki pedig imádja az édesanyját. Mondjuk az éremnek is két oldala van...
Ennyi hímnemű között mindeddig észre sem vettem, hogy a kézfogásom ennyire elférfiasodott. Határozottan fogtam rá Zója finom kezére; pedig még én hittem magam törékeny porcelánbabának.
 - Az az igazság, hogy rohanok... de akkor nem csomagoltatom be az ebédemet, hanem elfogyasztom itt.
A pincérfiú pont a nő tányérjáért nyúlt, amikor ezt kiejtettem a számon, így melegen rámosolyogtam, ő pedig biccentett egyet és elsietett. Na hát ez az, amit nem tudnék megtenni Denpasarban, mert úgy néznének rám, mint egy idiótára, még ha angolul is mondom mindezt. Az ott egy teljesen más világ, kegyetlen nehéz lesz megszokni.
 - Köszönöm, de ez igazából édesanyám érdeme. Egyébként meg még fiatal, van még lehetősége gyermeket vállalni. Mina is biztos szívesen babázna.
A mappákat lepakoltam az egyik szomszédos asztalhoz tartozó székre, én pedig helyet foglaltam a nővel szemben. Mina fotózási hóbortjának eredményeként én is láttam már talán több mint elég fotót a nőről, de a valóságban valahogy sokkal jobban néz ki. Ez ilyen női dolog... jobb tisztában lenni a lehetséges vetélytársak adottságaival.
 - Nem tudom, miből gondolja, hogy Dwayne ilyeneket állít magáról - pedig ha tudnád -, de egyáltalán nem gondoltam, hogy szégyentelen vagy bármi hasonló volna.
Igen, szívesen a fejére olvastam volna ezt az egész szerelmet vallós történetet, de én nem az az ember vagyok, aki mindenféle mögélátás hiányában, előítéletek árnyékában megenged magának ilyet.
 - Természetesen, csak mivel nem ismerjük egymást, gondoltam így illik kezdeményezni valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. szeptember 28. 22:03 | Link

Léna

- Csak ha nem tartom fel.
És úgy néz ki, akarta a nő is ezt a beszélgetést, hiszen bármennyire is rohan, mégis leül. Most légy okos Zója. Ezek miatt rettegett és retteg még most is az ideköltözéstől, a gondolatait ösztönösen elzárja, bár mások fejébe nem lát, a saját gondolatait meg tudja védeni. Nem akarja, hogy akárki belelásson, még ha ő nem is lát bele másokba, pedig mestere szerint igen hasznos képesség, mégis ismeri a saját gondolatait, hogy mennyire nem akarja kiadni másoknak, és ebből kiindulva tudja, hogy más se akarja, hogy idegenek beleszóljanak mindabba, hogy ő mit gondol, hiszen a gondolataink a sajátjaink.
- Harminc évesen két házasságon vagyok túl, és van egy gyerekem, aki most megy mágustanodába. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá, hogy még egyszer végigcsináljam. Hálás vagyok azért, hogy Mina viszonylag egészséges és boldog gyerekként nőhetett fel.
Halvány mosolyt ereszt meg a nő felé, miközben lepakol és helyet foglal vele szemben.
- Ismerem, és ha az én fejemhez ilyeneket vág, nem hiszem, hogy másnak szentként állítana be. Nem is vagyok. Emellett pedig van egy ekkora fecsegőm, aki akaratlanul is mindent elmesél.
Mina magasságába emeli a kezét, nyilván a nő is tudja, hogy Mina szeret mesélni, mindent, ami az életében van, így Zójának Lénát és valószínűleg fordítva. Amikor megtudta, hogy az apjának kapcsolata van a nőnek, hazament, és vidáman elmesélte anyának, hogy apa boldog. Ő pedig igyekezett ehhez jó képet vágni, aztán, mint ismerjük páran ez nem sikerült, azt azonban, hogy ezt a nő is tudja, csak sejti. Eddig nem kereste a társaságát, pedig volt a faluban és a minisztériumban nem egyszer, most azonban, hogy meglátta, mégis idejött. Ő sem teljesen hülye, egész jól össze tudja rakni ezeket a részleteket. Egy pillanatra lenéz az asztalon pihentetett kezeire, majd fel a nőre.
- Felesleges tartanod tőlem. Dwayne azt az egy titkomat se tudta magában tartani, amit fontos lett volna, hogy megőrizzen. Még ha neki nem is számít, nem valószínű, hogy a legutóbbi beszélgetésünkről ne tett volna említést neked.
Közben a picérfiú visszatér Léna ebédjével, és két szelettel abból a süteményből, amit rendelt még Zója, két tányéron. Bár nem kérdezte meg, milyen desszertet kér a nő, de hallotta, hogy süteményezést említettek, így gondolta, hogy ezzel nem lő annyira mellé. Zavartan néz rá Zójára, aki rámosolyog, nyilván még kezdő itt. Zója zavartan körbenéz, amíg a fiú tevékenykedik, mintha hihetetlenül érdekesnek találná a díszítést. Amikor végez és eltávolodik az asztaltól visszapillant a nőre.
- Had magyarázzam meg. Szörnyen irigy vagyok az emberekre. Mások irigykedve nézik azokat, akiknek vélavér folyik az ereiben, mert szépek, és ha akarják, bárkit megkaphatnak. De mit ér a szépség, ha életükben csak egyetlen társuk van? Ebbe senki se gondol bele, de ez a nagy helyzet. A ragaszkodás, ami a vélákat jellemzi, a félvéláknál is megvan, szerencsére a negyedvéláknál nem. Szörnyen érezném magam, ha ilyen örökséget adtam volna a gyerekemnek. A ragaszkodás lényege, hogy csak egyetlen férfire képesek szerelemmel nézni, azzal az igazival, a mindent elsöprővel, és sajnos ez az életük végéig eltart. Ha akarom, ha nem az én emberem Dwayne Warren.
Egy kis részt leszed a süteményből, meg azonban nem eszi, inkább csak játszik vele. Muszáj valamivel lefoglalnia magát.
- Amióta kimondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, felszabadultam. Ő valószínűleg nem így érez, sőt. Viszont én kimondtam, és megszűnt a nyomás. Ez kicsit önző dolog volt, de nem tudtam már hallgatni róla. Elutasított, hiszen fordítva nem törvényszerű a dolog, elfogadtam. Nem mondom azt, hogy ha most berontana és akarna tőlem bármit is, nemet mondanék, mert ez képmutatás lenne a részemről. Akarnék, de nem kényszerítem, holott megtehetném. Utálhatsz, amennyire csak jól esik, hiszen én is hallok dolgokat, de tiszta lapokkal játszom. Jelenleg pedig a legkevesebb kedvem a gyűlölködéshez van. Nem azért vagyok itt, hogy tönkretegyem az életeteket, hanem mert a gyerekem ezt akarja. Nekem ő a világon a legfontosabb, az egyetlen, akinek mindent meg akarok adni hogy boldog legyen. Amíg meg nem született, egyszer sem jutott eszembe, hogy valaha azt fogom mondani, hogy én a gyermekemért élek, és most tessék, így változik a világ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 24. 20:40 | Link

Gaby

Feldobottan fedeztem fel, hogy végre ott vagyunk a gyorsétteremnél. Az igazat megvallva nem nagyon reggeliztem, mert csak egy gyors kiruccanásra számítottam, így a gyomrom majd' kilyukadt amikor végre beléptünk a falatozóba.
-Mit szólsz ahoz az asztalhoz ott?-kérdeztem egy sarokban elhelyezkedő asztalra mutatva.
-Mit ennél? Én őszintén elég éhes vagyok.-mosolygok Gabyra. Rendeltem egy adag sült krumplit, kechuppal és hamburgerrel meg egy nagy kólát. Amíg Gabrielre vártam körülnéztem a helyiségben. Az illatot addig fogalmam sincs, hogy zártam ki, de felfigyelve rá, még éhesebb lettem. Ami után a Rellonos lány is rendelt az asztalhoz mentünk és én beszélgetést kezdeményeztem.
-Mesélj magadról! A családodról!-kértem a lányt. Nagyon érdekelt, hogy ő honnan jön, mert eddig nem sok mindenkit ismerek a szobatársaim és a csapaton kívül.
-Benne vagy valami tanórán kívüli dologban?- kérdeztem.
Ekkor jöttem rá, hogy mennyit is fecsegek és szegény lányt nem hagyom szóhoz jutni.
-Jaj, ne haragudj, csak annyi mindent meg akarok tudni rólad.-mondtam kissé restelkedve. Reméltem azért, hogy nem tettem rossz benyomást a sok duma miatt.  
Belekortyoltam a kólámba és érdeklődve vártam Gaby beszámolóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Gabriel Stanwod
INAKTÍV


Mss. cukimuki
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2014. október 24. 21:05 | Link

Lora


-Nekem tökéletes lesz. -Válaszoltam. -Én egy hamburgert, egy nagy kólát és egy hotdogot kérek. Melyik oldalra szeretnél ülni? -Kérdeztem Lorától. -Amerikai vagyok. Anyám Gabriel Hanson, apám Jon Stanwod, húgom Ashley Stanwod, bátyám Joe Stanwod. Én 2001. december 27-én születtem Londonban. Magyarországra akkor jöttünk amikor apu itt kapott állást Budapesten. Nos a bátyám 16 éves a húgom meg mint mondtam 5.
-Semmi baj! Én is nagyon szeretek beszélni főleg ilyen lányos dolgokról. Ha akarod beszélek még!
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. október 26. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Van egy bűnöm mely, fáj és éget pedig csak két szó:SZERETLEK TÉGED"
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Miss Greenwood és az étvágya
Írta: 2014. november 18. 22:48
| Link

Nemigen tetszik neki, hogy egyre rövidebbek a nappalok, és a vastagabb pulóvereit is magára kell húznia, hogy ne dideregjen. Nem fagyos, csak épp nem szereti azt, ha rétegesen kell öltözködnie, mivel olyankor kevésbé tud szabadon mozogni, mint amúgy, pólós időben. Morog is ő magának, de mást nem tud, így most is egy vastag, fekete, kapucnis pulcsiban igyekszik lefele a faluba a találkozási pontra. Hogy miért nem az iskola falai közé szervezte meg ezt? Maga sem tudja, így volt könnyebb, vagyis nem, csak pillanatnyi kirohanása ezt eredményezte. A hely, ahova készül, vagyis, ahova készülnek, igen kecsegető, jót hallott róla, és mindenképp ki szerette volna valamikor próbálni. Most adott az alkalom is, no meg társaság, mivel sehova nem olyan jó egyedül menni, így csak öröm neki, ha talál valakit, aki épp vevő arra, amit ő kiagyal. Jó, most nem extrém későn, és ijesztő helyre készül, meg olyanra, ami egy picit is tilos dolog, totál ártalmatlanul akarja megtömni a hasát egy jónak ígérkező helyen. Mókára is lenn ereje, de túl egyhangú lenne mindig rosszban sántikálni, néha meg kell mutatnia, hogy mennyire jó gyerek is tud ő lenni, ha enni kap, és még finomat is. A tökéletes álca, mondhatni.
Nagyot nyújtózik, mikor az étterem közelében lévő, pados részhez ér. Nem indul még oda, lecsüccsen a kissé hűs falapra, és lábait kinyújtva tekint körbe. A várt társ még nincs a láthatáron, de nem aggódik, és nem is idegeskedik, mert bőven van idő, kb-ra beszélték meg a dolgot, nem fog percekért mérgelődni, ha többet kell várnia. Ha nem jön, akkor sem csügged, mert akkor megejti a dolgot egyedül, nem szívbajos. Olyannal sosem volt gondja, hogy valamit egyedül oldjon meg, vagy jusson el oda. Addig is, míg nem pillantja meg, a lábaival a fülében csengő ritmusra dobog, miközben a közeli plakát feliratait olvassa, amely a korcsolyapálya felé invitálja nagy hévvel. Ez nem mozgatja meg annyira, mint a kaja, mert nemigen megy neki jól, általában a feneke találja meg a földet, vagyis a jeget, a lábai pedig minden mást. Nem az ő sportja, az szent, így tekintete onnan is elszakad, vissza az útra. Az idő telik, ő órát nem is hozott, így legközelebb már csak akkor pattan fel, amikor kajatársa beérkezik, ő pedig nagy hévvel integet neki, hogy itt van, el sem veszett még, és nem is rabolták el az idegenek. Kajára fel!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Olive Greenwood
INAKTÍV


oOlivabogyóOo
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 567
Monsieur Saint-Venant falatozása, avagy a társasági létfenntartás
Írta: 2014. november 19. 13:10
| Link

Kedvenc, bordó sapkáját húzta fejébe, aminek a tetején vígan pattog a bojt, miközben ütemesen lépked a találka helyszínére. Az utcán sétálóknak nem tűnik fel szórakozott vigyora, hiszen őszi sálát oly módon tekerte nyaka köré, hogy abból bőven jutott orcájának nagy részére is. Gyakorlatilag Olive arcát jelenleg egy hatalmasakat pislogó szempár alkotja. Nem egy fázós típus, de ha hűvöskés szél befurakodik a nyakához, akkor hajlamos túlzásokba esni, és a hattyú halálát játszva szétkürtölni, hogy egyrészt mínuszok vannak, másrészt durván mínuszok vannak. Így hát - "jobb a békesség" alapon - már szeptembertől komplett őszi szerelésben rója az utcákat.
Indokolatlan gumicsizmája kissé nyikorogva, klaffogva vonja magára a tekinteteket, de hősnőnk ezzel nem törődik, hiszen minden gondolata az étkezés körül forog. Amikor csak ideje engedi, kész rituáléként tömi hasát. Gondosan előkészíti a megenni kívánt falatokat, gyakorta úgy, hogy a tányéron szelektálja szét a színben egyező étkeket. Krumplipüré és kukorica mehet balra, borsó, sóska (fúj) alulra, és így tovább. Csak egy dolgot utál jobban annál, ha a hűvös szellő befúj a nyakához: ha nem egyszerre fogynak el tányérjáról a különböző ételek. Egy drámai emlékű karácsonyon az egész rokonságát sikerült kiborítania azzal a patáliával, ahogyan nem túl finoman jelezte, hogy ha 3-szor annyi a köret, mint sült hús, akkor ő ezt nem fogja tudni "normálisan" elfogyasztani.
A színek és az arányok rendkívüli fontosságán töpreng, mikor ráfordul a megbeszélt étkezde utcájára. Néhány lendületes lépést követően kiszúr egy kapucnis alakot az egyik padon. Oldalról nézve akarki lehet, mégis szinte biztos benne, hogy az illető rá vár. Öntudatlanul kihúzza magát, de ügyel rá, nehogy feltűnően gyorsabb tempóra kapcsoljon. Hogy nézne már ki, ha sprintelve érkezne meg? Ahogyan elképzeli ezt a béna jelenetet, egyből vigyorra húzodik a szája, és ezzel egyidőben meg is érkezik a célszemély periférikus látásába:
- eeoo ! - köszönne, ha a sál nem tompítaná ezirányú törekvéseit.
Kinyújtóztatja nyakát, ezáltal leomlik a kötött darab az arcáról, és újra:
- Na! Hello! Meghalok éhen.
Utoljára módosította:Olive Greenwood, 2014. november 19. 14:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



SVP *_* A Csillámrépa főszereplésével.
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Miss Greenwood és az étvágya
Írta: 2014. november 19. 22:09
| Link

Megborzong, mikor egy hűsebb szellő valamilyen úton, módon megtalálta az utat a szabad bőrfelületéhez. Kissé meg is rázza magát, mint egy eb, amikor túl bolhásnak érzi magát, ezzel is kicsit átmozgatva a tagjait. Lassan már kabátot kell keresnie, mivel csak a bőrdzsekije jó rá, az eddigi meleg, hóhoz, meg minden hideg dologhoz való kabátját kinőtte, és nem akar vacakolni azzal, hogy átvarázsolja kissé nagyobbra. Az amúgy sem túl tartós, így körútra kell indulnia, előre látja. De nem ma. Most sokkal fontosabb dolog áll előtte, mint holmi új kabát, és az a dolog közeleg, ahogy a találkozó pillanata is. Szerencsére nem kell órákig várnia, így a megpillantás, és a kalimpálás után már vigyorog is, mint a tök, ahogy közeledik felé a lányka. Leereszti a kezeit idő közben, figyeli, hogy mennyire bebugyolálta magát a másik, akihez képest ő még igencsak alul van öltözve. No de nem is bánja,mert jelenleg nem fázik, az előbbi is csak egy pillanatnyi dolog volt, szerencsére.
- Hellooooo! – köszön ő is, bár nemigen értette pontosan, mint mondott, mivel a sál eléggé hangszigetelő, de sejti, hogy köszönés volt az, és nem a csillagcsavarhúzók mechanizmusának egy szegletét ejtette ki ajkain. Persze, a lány is érzékeli ezt, mármint, hogy így nehezen fognak kommunikálni, így a sál lejjebb kerül, ő pedig, az elhangzott szavakra csak megcsóválja a fejét.
- Non, non, non.. nem fog. Megyünk, enni, és nem halsz éhen. Jó így? – vigyorog ismét, mert nem venné a szívére, ha miatta, és a kinti szöszölése miatt éhezne partnere, így hát nem is rest, meg is indul befelé. Udvarias szegletét előszedve nyit ajtót neki, majd suhan be utána rögtön, és egy kellemes kis asztalt kiszemelve, már ki is bújik a pulcsijából, és a támlára akasztja azt. Már csak a leülés van hátra, és már pillant és az étlapra, hogy miféle kínálatot falhat fel szép sorban.
- Jó illatok itt, nagyon. Még éhesebb lenni ettől. Te? – morgolódik, mert valóban elég nagyot korran a gyomra, nem tudja, hallja-e a másik is, de hamar dönt, lerakja a lapot, és a másikra pillant, várakozóan, hogy sikerült-e már választania, és indíthatja a rendelést. Csak bírja ki addig anélkül, hogy megenné a terítéket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Olive Greenwood
INAKTÍV


oOlivabogyóOo
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 567
Monsieur Saint-Venant falatozása, avagy a társasági létfenntartás
Írta: 2014. november 20. 09:54
| Link

Kicsit kellemetlenül érzi magát, mikor felfedezi, hogy egy hangyányit talán túlöltözött. A rá váró fiún nincsenek hegymászáshoz is megfelelő kötött ruhadarabok. Feltett szándéka volt kicsomagolni magát a felesleges göncökből, miután beértek a helyiségbe.
Hamar be is indulnak az étkezdébe, miközben partnere megnyugtatja, hogy nem fog éhség általi halált halni, amiért a lány rendkívül hálás. Odabent valóban nagyon meleg árad szét, és máris meg is kezdi az ehhez való idomulást. Sapka le, ettől a haja 300 felé száll. Sál is le, és bedugványozza őszi kabátjának ujjába. Egyidőben helyezi a ruhacsomagot a támlára a sráccal. Kedvesen, amolyan "ezzel megvolnánk, most pedig EGYÜNK" mosolyt villant társa felé, majd még mielőtt leülne, sapiját is a székre biggyeszti.
A vele szemben ülő kissé kócos hajú egyed megjegyzi, hogy isteni illatok terjengenek, és Olive ekkor ejti meg az első, de korántsem utolsó hatalmas szippantást.
- Mmm, valóban fantasztikus! De én ennél már nem tudok éhesebb lenni. - somolyog jókedélyűen, és tekintetét az előtte kitáruló étlapra szegezi.
Millió féle pizza, tészták, húsok, zöldségek, és DESSZERTEK. Morajlás hallatszik az asztal túloldaláról, amire felkapja tekintetét, és látja, hogy partnere már döntött. Ahogyan a gyomra is.
- Ú-ú, te mit eszel? Én, asszem valami tészta-félét. Aztán persze sütit!
Nyugtázza, hogy mindketten jóízű kajálásnak néznek elébe, majd elégedetten hátradől. Most már csak várni kell a szervírozásra. Gyorsan körbefuttatja pillantását a gyorséttermen, és megállapítja azt is, hogy milyen kellemes kis hely. Bár Olive szerint minden hely kellemes, ahol ehet. Korábbi, mugliknak való sulijának menzáján is majdnem ő volt az egyetlen, aki unott pofa helyett érdeklődve tekintett a behatárolhatatlan élelemre. Minden menzás ebéd egy-egy új kaland.
- Láttad a korcsolyázós plakátot? - szólal meg hirtelen. - Mármint nem a plakát korcsolyázik, bár itt még ez is elképzelhető lenne... Idefelé jövet többet is kiszúrtam. Nem nagyon tudok korizni, de szerintem elnézek majd, hogy azokon vihorásszak, akik szintén nem tudnak, mégis rámerészkednek a jégre. Anya szerint egy "Vigyázat, rendkívüli kárörvendő" kitűzőt kéne hordanom.
Egyetlen pillanatra les át a szomszédos asztalhoz, ahol már nagyban falatoznak. Az étel látványa elbűvöli, de szerencsére étvágyánál kíváncsisága még mindig nagyobb, ezért hamar visszafordul a fiúhoz, hogy a korcsolyázásról hallgassa. Hirtelen átsuhan az agyán, hogy milyen szeleburdi küllemű ez az illető, mégis milyen jólnevelten ücsörög a túloldalon. Roppant módon kedves látványnak találja ezt a jelenséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



SVP *_* A Csillámrépa főszereplésével.
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Miss Greenwood és az étvágya
Írta: 2014. november 23. 13:27
| Link

Még így is kicsit azt érzi, hogy melege van, pedig pulóverét már lehámozta magáról, a pólót pedig nem veheti le, hiszen mégis csak egy nyilvános helyen van, ahol nemigen néznék jó szemmel a pucérkodást. No, kibírja ő, majd megszokja, csak hát nemigen fagyos, és neki néha az átlag meleg is sok szokott lenni. Nincs jól összerakva, ez már biztos, most viszont nem is az fontos, hogy milyen hőfokban érzi totálisan kényelmesen magát. Szerencsére nem csöpög róla az izzadtság, így viszonozza vigyorával a másik mosolyát, amelyben megerősíti, hogy nem kell sokat húznia az evésig eltöltött időt, már mehet is a rendelés. Az étlap már egy ideje már úgyis az ujjai közt pihen, ismerkedik a tapintásával, mondhatni, de azt nem mondhatni, hogy türelmetlen, sőt. Most nem kísérti a dolog, hiszen nincs is miért. Enni fognak!
- Nem sok lesz az, meddig éhes vagy. Mindjárt nem! – nyugtatja meg társát, hogy nem kell sokáig csak az éhség szörnyű érzetét elviselnie, hamar elzavarhatja azt. Hozzá hasonlóan ő is az étlapba temetkezik, és átfutja a kínálatot. A bőség zavara miatt egy ideig csak komoly arccal, szemöldökráncolva figyeli a felsorolt tételeket, néha még hümmög is, mintha ez lenne élete egyik legnehezebb döntése. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor a kérdés repül felé, és elhangozta után szusszan egyet, mintha a világ gondjai állnának előtte.
- Sok van, minden. Nem tudni.. talán.. – hallgat el kissé, újfent elolvasva, majd immáron felvirágzott képpel pillant vissza a lányra. – Egy naaagy hamburger, és, és.. sü.. sütt.. sűűűl.. – szusszanás, és morranás keveréke hagyja el ajkait, és ezután a krumpli szóval szenved, mert a „kr” kombó egymás után már eléggé nehéz, vagyis egyelőre. Inkább nem szenved, leteszi az étlapot, és a menü számára pillant.
- A harmincöt. Kimondani nem megy. – és ugyanígy rendeli meg, nem akar beégni totálisan, ha nem kell. Hátradől, és az étlapot letéve nyújtózik egyet.
- A süti jó. – jegyzi meg utólagosan, hiszen odáig csak most jutott el, hogy elgondolkodjon azon, hogy az ipari mennyiségű étel után még desszertet is rendeljen. Fér belé, erről nincs semmi kétség sem. A gyomra ismét korran, de már nem foglalkozik vele, hisz mindjárt megjön a finom ebéd.
- Milyen jó ötlet a plakát! – nevet fel a korcsolyázós plakát ötletére, de persze érti ám ő, mire gondol, így, mikor kirötyögte magát, már csak bólogat párat.
- Igen, én menni akarok majd, de nem tud mikor. Még nem is tudok olyat, csak esni meg esni. – vonja meg a vállát, hogy vélhetőleg ő lenne az, akin Olive röhögne, de ez nem zavarja. Nyugodtan tegye csak, ő is szokott saját magán, de még mekkorákat.
Az ujjaival immáron a szalvétát piszkálja, miközben telik az idő, és szép lassan érkeznek is először az illatok, majd nem sokra rá, az ételek is eléjük kerülnek. Fel is vidul, miközben lenéz a tényleg nagy hamburgerre és a krumplikazalra.
- Aaaaaa! Finom! – szimatolja az illatokat, majd a másikra pillant. – Hát, akkor, jó étvágyat! – húzza ki magát, és már be is kap pár sültkrumplit, melyet jóízűen nyammogva ízlelget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 6. 23:45 | Link

Tanja


Fel se tudom fogni, hogy milyen időszakon vagyok túl. És még nincs vége. Tanja bevezetett a korcsolyázás művészetébe - többek között. Emellett szépen zajlanak a táncórák, állítólag nagyon ügyesen fejlődöm. Órák után is egyre többet futunk össze, még ha sok is a dolgunk délután, azért jut idő egy-egy sétára, beszélgetésre, aztán rohan mindenki a dolgára. Legutóbbi nagy mérföldkő, hogy az újonnan nyílt korcsolyapályára is levitt, ahol remegősen ugyan, de helytálltam. Persze számomra természetes, hogy ő áll a dolgok mozgatórugójaként a háttérben. Ki más lehetne az a személy, aki ennyi mindenre rá tudna venni? Segítségével olyan oldalamat ismerhetem meg, amelyről eddig nem is gondoltam, hogy létezik.
Olyan jól sikerült a találkozónk a kívánságok termében, hogy szerintem azóta rózsaszínben látom a világot. Jó lenne valaki, aki figyelmeztet, hogy esetleg rossz irányba kezdek el haladni, az ítélőképességemet ugyanis nem kívánom elveszíteni. Minden egyes vele eltöltött perc szorosabbra fűzi viszonyunkat. Ráadásul azt hiszem, mi példaértékű párt alkotunk. Nem vagyunk képmutatóak, nem szállunk el önmagunktól, nem nyaljuk-faljuk egymást még négyszemközt sem. Azért nem kiáltom ki a tökéletes kapcsolatnak, de... szerintem jók vagyunk. Még ha tudom is magamról, hogy fárasztó lehet Tanjának azt a sok aggodalmaskodásomat hallgatnia, vagy csak a hosszú kérleléseket, hogy még többet találkozhassunk. Szerencsére még nem emelte fel a hangját emiatt, de ha így folytatom, könnyen megeshet. Nem véletlenül próbálom meg kiengesztelni őt.
Már a második alkalommal látogatunk le a faluba, kifejezetten a korcsolyapálya miatt. Legalábbis ő úgy tudja, hogy ez a nap szintén egy kellemes csúszkálásról fog szólni. Én már régen kitaláltam valami mást is. Valamelyest pech, hogy annyira a belső talpélemre nehezedik korizás közben a testsúlyom, hogy a végére már fáj, no meg sikerült meghúznom valamelyik izmomat, de ilyen apróság nem távolíthat el a célegyenestől. A körözgetések után előállok tervemmel. Szeretném, ha nem mennénk vissza rögtön a kastélyba, hanem eltöltenénk egy kis időt még a gyorsétteremben. Úgy tudom, ők is lázasan készülnek az ünnepekre. Van karácsonyi dekoráció, meg különleges menü, így ezt a helyet választottam ki már jóval előtte, a Pillangóvarázs helyett. Neki is mondom, hogy nem egy nagy luxus, de csak ennyit tudok megengedni magamnak a spórolt zsebpénzemből. A többi része másra ment el.
Mindezek után a helyiségbe tévedünk. Már jócskán besötétedett, így nagyon hangulatos idebenn. Nem utolsó sorban alig vannak itt. Felakasztom kettőnk kabátját az asztalunkhoz közeli fogasra, aztán a pultok felé vesszük az irányt, hogy kiválasszuk a vacsoránkat.
- Mit szeretnél? - össze kell húzzam magam a kérdés után, mert hiszen nem gyerek ő már, én pedig nem az apja vagyok, talán megalázónak tartja, hogy közvetítek az alkalmazott és ő közte, amikor egyedül is tudna ételt kérni. De... Talán ez a jómódú férfitól elvárt viselkedés, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 13. 05:41 | Link

Léni


- Nagyon fáj a lábad? - érdeklődik kitartóan, miközben beérnek a Falatozóba. A fiú kezét fogva sétál mellette kipirult arccal, kissé összekócolódott hajjal. Másik kezében fűzőinél fogva lóbálja a korcsolyáit, és mosolyogva pillant körbe az éppen aktuális dekoráción. Javasolta ugyan, hogy menjenek inkább vissza a kastélyba, de a fiú láthatólag teljesen más tervekkel indult ma útnak, és azért ő is örül az egésznek. Nem bánja ő, dehogy, mert szép ez a rózsaszín világ, amibe együtt csöppentek. Saját kis csodaország, ahol Léni az ő szőke hercege. Igazán nagyszerűnek találja, hogy egymásba botlottak, hiszen Léni nem szokta kinevetni, táncol vele, szereti a macikat, na meg Bonbont is, és ennél igazán mi kellene több?
- Majd adok gyógypuszit, ha visszaértünk a kastélyba, jó? - suttogja a fiúnak lábujjhegyre állva, hogy kiegyenlítse kicsit a magasságbeli különbségeket kettejük között, és ne hallja más, hogy mit is mond. Mások előtt legfeljebb Léni kezét fogja, és ez így tökéletes is, az a bizonyos puszi ugyanis egyáltalán nem tartozik esetleges közönségre. Fúj, nem is érti, hogy lehet ezt nyilvánosan csinálni. Szereti, hogy ezt egyébként Léni sem értékeli nagyra és olyan nagyon egyet tudnak érteni ebben, mint ahogy még sok más dologban is. Akad persze olyan is, amiben nem, mert a hercije valahogy nem igazán óhajtja elhinni például, hogy nagyon ügyesen táncol, de nem baj, majd meggyőzi egyszer róla, ha elég kitartó. Minden esetre ez most nem az az alkalom, amikor ennek nekikezd, úgyhogy térjünk is vissza a jelen helyzethez. Már kicsodálkozta magát, hogy Léni mikre nem gondol, és nagyon is örül neki, hogy még nem sietnek haza, hanem együtt töltenek egy kis időt. Valahogy úgy van ezzel, hogy minél több időt töltenek el kettesben, annál többhöz lenne kedve, csak nem mindig mondja ám, mert még a végén megelégeli a fiú is, hogy folyton a nyakában lógna, az pedig nem lenne jó. Tetszik neki a hely, pár pillanatig csak ámul-bámul a díszeken, miközben meglazítja a nyakába tekert vastag sálat, aztán felpillant Lénire.
- Ez nagyon szép - jelenti ki, és szándékosan nem hasonlítja a Pillangóvarázshoz, ha már az is szóba került útban ide. Biztos nagyon szép az is, ám itt most Lénivel van és ez az igazán remek ebben az egészben. Még a konyha is jó hely a fiúval, csak Tanja tudja magáról, hogy ha ő oda beszabadul, ott kő kövön nem marad nagy valószínűséggel. Nem túl tehetséges, no, ez van. A kabátja a fogasra kerül, amint ujjába gyömöszölte a sálat, a korcsolyák meg kapnak egy reducio-t még gyorsan. Hogy ez eddig miért is nem jutott eszébe? Vicces volt lóbálni a lábbeliket egész úton, most azonban jól lesznek a kabátja zsebében, amíg haza nem érnek. A pálcáját is visszarakja a zsebébe, ahonnan előszedte, és megy is Lénivel szétnézni, hogy mit is lehet választani. Végigpillant a választékon, majd visszafordul Léni felé.
- Együnk pizzát - javasolja. Ha már úgyis viszonylag egész egészségesen étkezik a kastélyban, leszámítva az édességadagot, amit magába bír tömni - bár mostanában osztozik Lénivel, az úgy mégis csak kevesebb -, most belefér valami ilyen is, meg aztán úgyis biztos finom lehet. Kinézni legalábbis jól néz ki. Ezzel csak annyi van, hogy ő egyedül egyet biztos nem tudna megenni, úgyhogy inkább megvárja, mit enne a fiú, és akkor annak alapján majd biztosat mond ő is menten.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2014. december 13. 18:11 | Link

Kulináris felfedezőút


~...Ha nem találok egy éttermet itt fagyok éhen az biztos...~

 Nagyon szeretek enni. Kijelentem mert tény. Sok öröm van az életben, és a legnagyobbat néha egy tál ételben lelem. Szóval most is korgó gyomorral, didergő tagokkal baktatok az utcákat róva. Egy helyet keresek, hogy egy jó levest ehessek. Hosszú volt a napom, sok érdeklődő nézett be hozzám, ez nem meglepő, hiszen közeledik a karácsony. Úgyhogy később ennél csak többen lesznek, legalábbis remélem. Egy szó mint száz kiválóan helytálltam ma, szóval saját magammal közös megegyezésben eldöntöttem, hogy megérdemlek egy finom vacsorát.

~...Végre, egek...Köszönöm!...~

 Nézek fel hálát rebegve egy hangzatos cégérre "Falatozó Gyorsétterem" és óvatos mozdulatokkal benyitok, a kezem ugyanis törékennyé fagyott még a kszetyű ellenére is amit viselek. A bentről kitörő hőség arculcsap, meg is hőkölök belé, de nem riaszt el, sőt. Hamar besietek és körbepillantok. Kiválasztok egy kis sarkot elég közel a kályhához, de tisztes távolságban a zsibongó vendégseregtől. Szinte teljes a teltház, szerencsém van mondhatom, hogy találtam üres asztalt.
 Egy kupica jóféle itallal -melynek alkohol foka 30-fölött van- kezdem az étkezést. Húslevest eszem eperlevél tésztával. Melegen, illatozón kapom meg egy jókora szép porcelán mélytányérban. Mellé külön a főtthúst és tormát is elfogyaszthatom, ha akarom, vagy akár a levesbe is belerakhatom. Külön szeretem, ezért a végére hagyom. Belekanalazok az ételbe és nyelvemen lágyan terül szét az íze. Kellemes, ahogy maga a hely is, ahol immár legyőzve az éhség szörnyét könnyebben és tüzetesebben nézek szét.

~...Ízlésesen használják a fát, mint dekor elemet és mint bútorzatot. A kályha barátságos és családias hangulatot kelt. Ropogó tűz sülő húsok mennyei illata...Mhmmm...~
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 14. 02:11 | Link

Tanja


- Nem vészes - közlöm ezt olyan fajta nemtörődömséggel, mintha az űrlények gazdasági krízisének mélységéről kérdezett volna. Szorgosan szedi lépteit mellettem, miközben próbálok nem sántítva járni. Aggodalomra semmi ok. Némi ücsörgés utána kutya baja lesz a lábamnak. Majd nyújtom eleget az asztal alatt, ha más nem, Tanja megmasszíroz a kastélyban.
Tökéletes... Eddig minden a terv szerint halad. A megbeszélt korcsolyázás után új programmal állok elő, még mielőtt visszamennénk. Nagyot is néznék, ha nemet mondana. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy nincs saját korcsolyám. Árban is jobban megéri, hogy igénybe veszem a kölcsönzőt, amikor arra járok. A bérelt lábbeliket a körök után visszaszolgáltatom, és nem kell úgy cipekednem velük, mint azt Tanja teszi épp. Azért csak jobban szorongatom a kesztyűn keresztül a kezeit, hogy egy kis erőt és lelkesedést adjak neki. És a keringésemet is javítom ezzel, mert főleg éjszaka necces, ha kinn fagyoskodom.
Megérkezésünk pillanatától már csakis az arckifejezéseit fürkészem. Rendkívül kíváncsian várom a reakcióját, hogy mit szól a helyhez. Még nem tud mindent, sajnos elég árulkodó az a feszültség, ami feltehetőleg a megfelelni akarástól van, s a belépéstől megötszöröződött bennem. De csak sóhajtok egy nagyot, megszabadulok minden felesleges téli ruharétegtől, és próbálok az evésre koncentrálni. Egy napja a mostani étkezésre koplalok, mégse vagyok farkaséhes. Különös...
- Örülök, hogy így látod. - mondom, miközben szépen lassan az ételpulthoz sétálunk, hogy szemügyre vehessük a választékot. Megkérdezem, hogy tulajdonképpen mit is óhajt enni, amire azt a választ kapom, hogy pizzát. Hát mi mást, ha nem az olaszok egyik mesterhúzását? A pizza egy igazi joker, mindig és mindenhol jó. Ötletét egy nagy bólogatással díjazom, és tolmácsolom is kérésünket az alkalmazott felé.
- Kólát kérünk mellé,... igaz? - fordulok oda bizonytalankodva, de mivel szeretnék hamar túljutni a rendelésen, azt választom. Tanja nem az a lány, aki annyira vigyáz az alakjára, hogy naponta rááll a mérlegre a kőkemény diéta mellett. Jönnek az ünnepek, ilyenkor amúgy is alap, hogy mindenki felhízik pár kilót. Nem fog megártani neki ez a kis étkezés. A további szöszmötölések elkerülése végett ketchup, mustár és majonéz kerül a tányérkák szélére. Elveszem a szalvétákat is, hogy legyen tartalékunk. Kapkodósan elrendezem a tálcáinkon, és miután mindent letudunk, az asztalunk felé veszem az irányt. Visszacsüccsenek a székemre, lábamat pedig a korábbiakban elgondolva oldalasan kinyújtom, hogy jobb legyen. Csak itt jövök rá, hogy éles helyzetben vagyok, zavaromban pedig a szalvétákat kezdem el rendezgetni.
- Tessék, így jó? Mit szólsz? Eddig tetszett a programunk? Most itt vagyunk... Azt mondják, finom kaja van itt. Főleg a pizza. Remélem ízleni fog. De ne edd meg, ha nem. Ugye nem forró? Vagy túl hideg? - nyúlnék oda, hogy engedelmével a szelet szélét megtapogatva tájékozódjak hőfokáról. Egy nagy és mély sóhaj után nyugszom le. A megfelelő pillanatra kell várjak. De mikor jön el az? Nem tudom... A pizzámat nézem, lassan hozzáláthatnék, de előtte még beszélgetni szeretnék vele teleszáj üzemmód nélkül.
- Voltál már itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 23. 19:47 | Link

Léni


A válasz hallatán kissé kétkedve pillant fel Lénire. Valami furcsa megérzés részéről, hogy a fiú kevesebbet vall be, mint ami az igazság, pedig nem valami szégyellni való dolog Tányus szerint, ha fáj a lába. Különben is körvonalazódik az agyacskájában, hogy majd egyszer akár gyógyító is lehetne, ott aztán foglalkozhat emberekkel és gondjaikkal, meg segíthet sokaknak, szóval tetszik érteni, nem is lenne munka, ha nem lennének emberek, akiknek néha itt-ott ez meg az fáj. Még egy pillanatig fürkészi a fiút keresve bármiféle jelét annak, hogy igazat mond, bár a nemtörődöm válasza rettenetesen gyanús, aztán mégis feladja arra a döntésre jutva, hogy nem piszkálja. Biztos, ami biztos, azért a kastélyban ad majd gyógypuszit, és csak rendbe jön. Nem szereti, ha az emberek elhanyagolják az ilyen apróságokat, ebből lesznek a nagy bajok, de csak nem kerül a fiú betegszobára a végén, legalábbis nagyon reméli. A falatozó ugyan nem vonja el teljesen a figyelmét a problémáról, a díszítés azonban lassacskán mégis eléri ezt a hatást, ahogy az is, hogy végeredményben ketten vannak itt, csak jó lenne már le is ülni, hogy a fiú ne erőltesse a lábát. Ki tudja, mi húzódott meg, a pihentetés viszont mindenképp jót fog tenni, bármi miatt is fáj. Korcsolyái elhelyezésének kérdését gyorsan megoldja, megszabadul a kabáttól, sáltól, és még mindig körbe-körbe nézelődve követi a fiút. Tetszik neki a karácsonyi díszek sokasága, még akár jó ötleteket is meríthet ebből az otthoni nagy díszítéshez, amire minden évben sort kerít. A pulthoz érve meglehetősen gyorsan dönt a pizza mellett, a Cola-ra is rábólogat mosolyogva, hamarosan meg is kapják a rendelt enni- meg innivalókat, és a kiszemelt asztalnál is helyet foglalnak pillanatokon belül. A pizzának igazán jó az illata, ám egyelőre még nem fog neki enni, mert megakad a szeme azon, hogy Léni olyan kitartóan piszkálja a szalvétát.
- Minden rendben? - pillant kérdőn a hercijére, és az asztalra támaszkodva kicsit közelebb is hajol hozzá érdeklődve. Léni ma nem is volt ekkora zavarban, nem igazán érti, mi történik hirtelen, hogy ekkorát változott és ilyen idegesen igyekszik beszélni.
- Nem voltam még itt, de nagyon tetszik. Szép hely, és nagyon tetszik a díszítés is. Majd akarok az ablakra én is rajzolni ilyen szép hópelyheket, ha a szobatársaimnak nem lesz ellenvetése... - körbenéz ismét elmosolyodva, megtalálta a számára érdekes ötleteket, amiket felhasználhat szobarésze díszítéséhez is, majd visszafordul a fiú felé.
- Te jártál már itt korábban? - kérdez vissza, majd belekortyol az innivalójába, miközben a válaszra vár, de addig se veszi le tekintetét a fiúról.
- Jobban van már a lábad? - fűzi hozzá aztán előbbi kérdéséhez emezt is aggódó hangon, amint felfüggesztette a Cola pusztítását egy időre.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. december 23. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 24. 00:47 | Link

Tanja


Azt hiszem, nem oszlattam el minden kétségét a lábfájásommal kapcsolatban. Tény, hogy az egyik merész mutatvány során a kelleténél jobban meghúzódott, és persze a testsúlyom sem a legegészségesebb mód helyeztem alsó végtagjaimra, de mégsem hiszem, hogy ez a kellemetlen érzés tartós lesz majd. Elvégre nem is szenvedek olyan nagyon. Olykor-olykor egy különös érzés nyilall belé, meg olyan, mintha begyulladni készülne, de ezeket az apróságokat leszámítva szerintem bátran mondhatom, hogy a kellemetlenségek javát csak az aggodalom váltja ki, s valójában nem is léteznek. Egy percig sem emésztem magam a dolgokon, hiszen a lényeg az, hogy végre kettesben lehetek a szerelmemmel, és végre megvalósíthatom azt, amit már hosszú ideje nagy gondossággal elterveztem. Csak ez tud érdekelni... És ha ennek az az ára, hogy bedagad a lábam, ám legyen. A legvégén úgyis meggyógyítja Tanja.
A falatozóban a reméltnél hamarabb kerülök kellemetlen helyzetbe. A rendelés után helyet foglalunk a kiválasztott asztalnál. Előnyös részén helyezkedik el az étteremnek. Jól lehet látni a pultot, és a karácsonyi díszeket is. Úgy látom, neki legalább annyira tetszik, mint nekem. Öröm látni, ahogy végigszemlél a dekoráción. Mellesleg a kaja is finom az illatából ítélve, még ha nem is vagyok annyira éhes, aminek persze megvan az oka.
- Persze, miért? - szörcsögök néhány kortynyit a kólámból. Nem is értem, miért hoz ilyen kérdésekkel még nagyobb zavarba... Egyáltalán nem szeretném, ha miattam aggódna. Még ha idegesnek is látszódom, azért spóroltam, hogy itt lehessünk, ő pedig sokkal fontosabb, mint az én hangulatállapotom. Azért őszintén bevallom, hihetetlenül jólesik, hogy megkérdezi. Még ezt is leszűri a legapróbb jelekből. Hihetetlen, mennyire egymásra tudunk hangolódni... Vagy tényleg ennyire feltűnő volnék? Egy dolog biztos, előtte nincs titok, úgyhogy nem is érdemes tovább szórakoznom.
Arcomon halvány mosoly jelenik meg, amint az ablakába tervezett hópehelymintákról mesél. Úgy megnézném egyszer, remélhetőleg a közeljövőben alkalom nyílik erre is.
- Csak futólag. - pöccintem meg ujjammal a kóláspoharat, épp elég sejtelmesen ahhoz, hogy Tanja figyelmét magamra irányítsam. Egy határozott torokköszörülés után feljebb ülök a széken, és végre egy normálisabb ülésformát veszek fel, a korábbi nyújtott lábas kényszerpóz után. Egy aprócska mozdulattal jelzem neki, hogy a korábbiakhoz képest már sokkal jobban van. De persze lehet, hogy csak a fokozódó izgalmam miatt jutottam el addig a pontig, hogy ne érezzem.
- Figyelj, Tanja. - szólítom meg a kezéért nyúlva, amit az asztal közepén helyezek le, féltő gondozásomba vonva, miközben tekintetem az övéibe fúrom - Ha nem most vagyok túl rajta, akkor attól félnék, elájulok. - mondom ezt iróniával átszőtt hangon, valamelyest komikussá varázsolva ezt a rettentően kínos szituációt. Egyedül puszta közelségéből merítek erőt, úgy hiszem.
Szabadon árválkodó kezemmel a zsebemben kezdek el türelmetlen matatásba. Eredményként másodperceken belül egy kis dobozkát helyezhetek az asztalra, épp a kezeink mellé. Az ajándék letételét egy nagy sóhajtás kíséri párhuzamosan, és valóban szemtanúja lehet annak, ahogy megkönnyebbülök, mert a szívemen csüngő óriási kődarab egy része lehullik. De még mindig nem lélegezhetek fel teljesen, elvégre a reakciója csak most következik.
- Nyisd ki, ne aggódj, nem gyűrű. - pirulok újfent, még mielőtt ő pirulna el más miatt. Ha kap az alkalmon, és úgy dönt, enged a kíváncsiságnak, a szív alakú doboz rejtekében egy nyakláncot talál. Különlegességét csak azok érthetik, akik kellően jól ismerik Tanját. Úgy hiszem, én beletartozom ebbe a rétegbe.
- Hogy tetszik? Nem tudtam otthagyni... - magyarázkodom lámpalázasan, még ha mérget is mernék rá venni, hogy váratlan húzásommal levettem a lábáról.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 25. 02:17 | Link

Léni


Aggódik ő még Léni helyett is a fiú testi épségéért, ha kell, de azért a kelleténél tovább nem piszkálja hangosan a témát, pusztán csendben figyeli a lépteit és fellélegzik megkönnyebbülten, amikor végre leülnek. Remélhetőleg jót fog tenni az a kis pihenés a hosszú séta után, mert szívre venné, ha Léni a gyógyítóig jutna, miután ő vette rá a korcsolyázásra is. Meg amúgy sem örülne a dolognak. Azonban nem sokkal azután, hogy helyet foglalnak, máris az tűnik fel neki, hogy Léni milyen látványosan ideges, hát rögvest rákérdez, hogy minden rendben van-e.
- Olyan nagyon idegesnek tűnsz - jelenti ki, miközben kitartóan fürkészi a hercije arcát. Arra a következtetésre jut, hogy a fiú biztos azon aggódik, hogy tetszik-e itt neki, úgyhogy végül átnyúl az asztalon és megfogja Léni kezét. Rá is mosolyog. Neki igazán tetszik itt, meg amúgy is akárhol jó, amíg a hercije a társasága. Egy pillanatra elkalandozik a figyelme a dekoriációnak köszönhetően, felemlíti, hogy majd ő is tervez ilyesféle hópelyheket a szobája ablakára, mint amik itt láthatóak, aztán viszont gyorsan vissza is tér és újra Lénire figyel. Bólogat a kapott válaszra, jelezve, hogy figyelt, értette, majd elengedve a fiú kezét enni is nekilátna, ha nem szólalna meg újra az eridonos. Az a "figyelj"... az valahogy mindig baljóslatúan cseng Tanja fülében, olyan, mint a "beszélnünk kell", hát felkapja a fejét és nagy szemekkel kérdőn pislog Lénire. Figyelni figyel ő, annyira, hogy még levegőt is elfelejtett éppen venni. A folytatás hallatán csak még nagyobbra nyílnak szemei, ijedten pislog, és minden ellenállás nélkül engedi, hogy Léni megfogja a kezét. Elképzelése sincs, mi következhet, amikor a fiú egy dobozkát helyez elé. Ijedelmét most meglepettség váltja fel, és hitetlenkedve pislog hol a dobozra, hol a fiúra. Alig meri kézbe venni, és erőfeszítésbe kerül kinyitnia, pedig az imént hallotta is, hogy nem gyűrű. Az amúgy is túlságosan gyors lenne, és nem sietnek ők semerre sem. Ráérnek szép nyugodtan mindennel. Óvatosan nyitja fel a doboz tetejét, pedig abban is biztos, hogy nem robban fel, majd eltátja a száját. Fokozatosan ül ki az öröm az arcára, miközben hol a nyakláncot nézi, hol a fiúra pillant.
- Ez... ez csodaszép. Köszönöm - szólal meg végre halkan, mosolyra görbülő arccal. Nagyon kevesen tudják, hogy a málna nála abszolút kedvenc, Lénin kívül csak a családtagjainak van ilyesmiről fogalma, hercije azonban úgy tűnik, nagyon figyelt, és a lehető legszebb ajándékot választotta neki karácsonyra. Még egy fél percig bámulja az ajándékot, aztán olyan hirtelen áll fel, hogy az asztal is megmozdul tőle, a tányérja a poharának koccan, de ez érdekli a legkevésbé. Különben is, a lényeg, hogy nem borította fel, amekkora lendülettel állt fel éppen, hogy nemsokára meg Léni nyakába vesse magát.
- Köszönöm - mondja még egyszer, pontosabban belemotyogja a fiú vállába, miközben szorosan öleli át a nyakát és bal praclijában ott szorongatja a dobozkát. Még arra is veszi a bátorságot, hogy örömében egy puszit nyomjon az arcára.
- Le se fogom venni többet - jegyzi meg végül elengedve a fiú nyakát, és a kezébe nyomja a dobozt.
- Tedd fel nekem, kérlek - fűzi hozzá a magyarázatot is kérés formájában, és összefogja a haját is, hogy ne akadjon bele a nyaklánc még véletlenül sem. Icipicit ugyan zavarja, hogy ő nem hozta magával az ajándékát Léninek, de nem is gondolt rá, hogy ma ilyen szépet fog tőle kapni. Na de majd a kastélyban odaadja, addig is felhőtlen boldogságát ez az apróság nem árnyékolhatja be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 26. 01:44 | Link

Tanja


Nem tehetek róla, hogy nem tudom teljesen leplezni izgatottságomat. Még ki kell tanulnom annak a módját, hogy hogyan füllentsek drága Tanjám előtt. Máskülönben oda lesz a jövőre tervezett összes meglepetésem... Nagy kár lenne, hiszen pont ettől meglepetés a meglepetés. Az a kis izgalom egyszerűen lételeme, az izgalomhoz pedig titok kell. A titoktartás pedig a viselkedésemen múlik, az pedig sok gyakorláson. Még nem találtam megfelelő alanyt arra, hogy gyakoroljak, de távolabbi ismerőseim között vélhetően akad majd olyan, akinél kísérletezhetek. Ha más nem, odaállok a fürdőszobatükör elé, és önmagamnak leszek közönsége.
Megjegyzésére kénytelen vagyok egy jó nagyot sóhajtani, majd zavaromban hangosan kifújni a levegőt. Egyszerűen szörnyen érezném magam, ha tovább kellene játszanom előtte a teljesen átlagos randi című felvonást a darabban. Muszáj a tettek mezejére lépni, felhívásommal pedig el is érkezünk a tetőponthoz. Kezének érintése régóta hiányolt nyugalmat ad. Ha szívem gyorsabban is ver tőle, a lelkemben irigylésre méltó harmónia üti fel fejét.
Előkerül a doboz, amit egészen eddig a pillanatig a zsebemben rejtegettem. Hogy pontosítsak, egy darabig a kabátomban utazott, aztán pakoltam csak át egy óvatlan pillanatban, amikor Tanja bámészkodó tekintete túlságosan elfoglalt volt a környezete alapos tanulmányozásával. Ez, mint tudjuk, gyakran megesik, legalább ilyen téren könnyű dolgom volt, még csak az kellene, hogy mindent előre szúrjon ki.
Se pislogni, se levegőt venni nem merek, oly mereven tapasztom szempárom Tanjára és az elé helyezett ajándékára. Ha nem egy étteremben lennénk, s nem olyan gyorsan peregnének előttem az események, komolyan mondom még a körmömet is elkezdeném rágni. Elvégre számos mód reagálhat a gesztusra, ezen verziók közül pedig a legpozitívabbakat igyekszem kívánni magamnak: sikerrel.
Ugyanis szemei felcsillannak az örömtől és a meglepődöttségtől, hangjából pedig hallom, hogy szívből örül a kapott nyakláncnak. Tudom, hogy a málna a kedvence, így hát remek ötletnek tűnt beszerezni ezt, a többiről nem is beszélve. Elvégre még nincs karácsony, pont ezért tartottam jó ötletnek váratlanul odaadni neki az ékszert. Nem túlzás, nem csekélység, esküszöm ideális tárgyacska, amire vélhetően sokáig emlékezni fog majd.
- Ugye? Örülök. És nincs mit. - pirulok, és magam is kicsodálkozom a látványon, ahogy gyönyörködik benne, aztán összerezzenek a felugrása hallatán. Nyúlnék az asztallaphoz, hogy fel ne borítsa, s a rendelt ételünk se vesszen kárba így, de szerencsére semmi katasztrófa nem történik. Szorosan megölel, én pedig mélyen magamba szívom jellegzetes illatát, válaszölelésemmel kiadva magamból az előbbi percek izgalmait.
- Ahogy óhajtod. - szólok délcegen, kezembe véve a szép kiegészítőt -
Még sose csináltam ilyet, szintén csak a filmekben láttam, amikor nyakláncot tesz fel a fiú egy lánynak. Azt viszont tudom, hogy nagy megtiszteltetés, így mindkét fél számára sokat jelent. Ügyetlenkedve bár, de eleget teszek kérésének, ami számomra ugyebár parancs, elvégre ilyenek a jó hercegek. Már csak azon aggódom, hogy nem-e csikiztem kissé a nyakát, de csak nem.
A procedúra végeztével újból a megszokott módon ülök a helyemen, alig várva, hogy megtudjam, hogyan áll rajta. Elvégre az, hogy a dobozban jól mutatott, még nem jelenti azt, hogy Tanján is ugyanannyira jól fog.
- Nagyon szép vagy. Nyaklánccal és anélkül is. - suttogom a látványtól elragadtatottan, majd evőeszközeimért nyúlva nekikészülök a pizzaszeletem elfogyasztásához, még mielőtt kihűlne - Együnk, mit szólsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 15 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed