36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 24 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 21. 19:49 | Link

Noel

- Alap- bólintok fapofával. Mi sem természetesebb, minthogy Noelt dicsőítik, azt is megmerem kockáztatni, ha tudnának, oltárt is emelnének neki.
És kész. Felnevetek, már ki tudja mióta most először, persze ez sem olyan, minta filmekben. Nem lett minden színesebb, nem látom szebbnek a világot, sőt az üresség még mindig jelen van, hála az égnek, csak ez... vicces volt, előfordul.
- Úgy tűnik, de ha az minden vágyad, felajánlom én az agyam, lehet a végén okosabb is leszek- vonok vállat, mert amúgy nekem oly' mindegy.... lényegében minden. Igen, most tartok a magasról teszek az életre korszaknál, és felettébb jól esik.
A kijelentése után rámeredek. Talán percekig fixírozom, talán csak pillanatokig, aztán egy halvány mosollyal az arcomon megrázom a fejem.
- Oké, most már tényleg fogalmam sincs, mit vársz tőlem. Mikor utoljára komolyan vettem valamit, elfutottál, mondván, téged hagyjalak ki belőle, ami mellesleg jogos, én se szeretném, ha más a nyakamba varrná a gondjait. Most, hogy le*rom, mert lehet, még fel se fogtam, vagy mert tényleg olyan rohadt szerencsétlen vagyok, hogy már-már természetes, ha valaki meg akar ölni, ez a baj. Most mégis mit tegyek Noel? Bőgjek egy halom zsepivel, és siránkozzak, hogy miért utál engem valaki ennyire- megjegyzem fogalmam sincs, ahogy arról se, ki az illető-, attól mi lesz jobb, vagy rosszabb? Nézd, hazudnék, ha azt mondanám, marha király volt, konkrétan az időérzékem cserben hagyott, a varázserőmről nem is beszélve, a két roham közti időben attól rettegtem, hol kap el a következő, nem mertem sehová menni, és nem mertem senkit megkeresni ezzel, mert féltem, pont attól, amit te mondtál. Hogy nem akarják végignézni a szenvedésem. Két hetembe telt rávenni magam, hogy elmenjek Serenhez... de vége, leszedtük, elmúlt...- vonok vállat, mert ennyi. A hangom is csak tényközlő, semmi él nincs benne, ami az érzéseimre enged következtetni, ja, mert jelenleg azok sincsenek, vagyis de... vannak, csak marha mélyen, és ez így van jól.
- Az első gondolatom az apám volt, még evidens is lenne, hisz nemrég őt kerestem, vagy valami hasonló, de azt se tudom, varázsló-e- kuncogok, de szerintem kínomban. Hazudnék, ha azt mondanám, nem visel meg. Mások ódákat tudnak regélni a családjukról, ki tudja, hány generációig visszamenőleg. Én az apám nevére nem emlékszem, hogy anyámról már ne is beszéljünk. És mikor látom, hogy meg kéne adni a vértípust.... nos, nagyon meg vagyok lőve, mert halvány lila gőzöm sincs, így általában beírom, hogy 0.
- Ja, ezzel én is így vagyok, de a nyakláncért se én könyörögtem neki, ki tudja, hogy még mit akar, vagy tud. Igazából nem értem az egészet... én nem vagyok olyas valaki, akit feltétlenül el kell tenni láb alól, vagy hasonlók, mondhatni a fáradtságot nem érem meg, így nem is értem, hogy ki az a betegállat, akinek ÉN szúrom a szemét- forgatom meg az enyéimet. Ha én lennék Voldemrot utódja, tuti, nem egy hozzám hasonló valakit akarnék eltakarítani az útból, mit érnék vele?
- Ki tudja? Lehet, a kanári meg a denevér párosítás lesz a kóser- vonok vállat vigyorogva, mert mondjuk erre én se látok sok esélyt, főként, mert nem tudom elképzelni az egészet. Még Discoveryn se nyomattak ilyeneket.
- Ugyan már, szerintem minden rellonos rejtett vágya, hogy veled lakjon együtt.... egyszerűen csak félnek tőled- nézek a szemébe, mert ezt látom a legreálisabbnak, ugyanis a prefi szinte minden büntetési módot megmutatott már a kíváncsi szemeknek, ami számomra vicces volt ugyan - olyan tortúrákat éltem át, hogy ezek tényleg csak poénnak számítanak a szememben-, másokat viszont erősen megijeszthet. Rellon ide, vagy oda, az emberben ott a túlélési ösztön... legalább is a nagy átlagban.
- Én szeretem, hogy prefik vagytok... így mások is elnézőbbek a jelenlétemben- vigyorgok, erősen utalva arra, hogy jócskán kihasználom ezt az apróságot. Igazából, eddig mindig letudtam a dolgokat annyival, hogy az illetéktelenek megmondtam, hogy engem vagy ő, vagy Lyra fog megbüntetni, és hát... nem láttam ellenvetést a szemükbe. Az már egy másik történet, hogy az illetékeseknek erről elfelejtettem szólni, gondoltam, úgyis megtudják majd.... előbb utóbb.
- Ohh igen, a pálya... már el is felejtettem, pedig életem pár legboldogabb órája volt- vonom össze a szemöldököm, mert tény, hogy azóta se éreztem annyira... önmagamnak magam, de hát... ez van.
- Te tudod- vonok vállat, mást nem igen tehetek. Elrángatni nem fogom, meg kije vagyok én, hogy osszam az észt? Főleg, ha nekem osszák, én is ignorálom. Höh, marha jók vagyunk.
Én is kajálni kezdek, hmm észre se vettem, hogy éhes vagyok, az ilyesmi nálam gyakran előfordul. Van mikor egyenesen rám szólnak Sofiék, hogy hoppá, nem ártana enni is.
- Ááá engem meg az illúziómágia köt le, mikor épp nem más, szóval ugyanolyan saras vagyok, mint te- vigyorgok rá, mert mit tehet egy diák unalmában... tanul, vagy ez nem így működik? Sorry, sorry.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 12. 20:31 | Link

Rufus Cheesy


Éhes vagyok. Nagyon éhes. Ma még egész nap nem ettem semmit, és annyira éhezem, hogy csak na. Na jó ez kicsit túlzás, mert Afrikában sokkal jobban éheznek, mint én, szóval nem kéne nekem itt nyavajognom, hisz bármikor elmehetek valahova enni. Mondták már, hogya konyhába bármikor elmehetek, mert a manók úgyis adnak valamit, ott biztos nem éheznék. De nekem most semmi kedvem nincs ahhoz, hogy csak kastélyban bóklásszak, mert tuti nem találnám meg elsőre a konyhát. Így inkább elmegyek a faluba, biztos van ott is valami jó kis étterem, vagy bármi, ahol lehet enni. Már nagyon jól tudom az eridon és a bejárat közti utat, így hamar kiérek, onnan pedig már csak pár perc míg a faluba érek. Csodás ez a falu, az biztos hogy sok időt fogok itt tölteni. De most már csak valami éttermet kéne keresnem. Az orrom érez valami nagyon finom illatot, ez tuti hogy kajálda lesz, más nem is lehet. Körülnézek, és meg is látom a gyorséttermet. Azt a kis távot már szintre futva teszem meg, és azonnal be is rontok.
- Helló! Szeretnék kérni.... Öhm... sült pisztrángot krumplival és vízzel. - mondom, majd amint megkapom, ki is fizetem, és csak aztán nézek ülőhely után. Meg us pillantom a legmegfelelőbb helyet, az ablak mellet,és azonnal letelepedem, és elkezdek falatozni az utcát bámulva.
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 13:25 | Link

Nathaniel ráérősen ballagott lefelé a faluba, abszolúte fittyet hányva arra a tényre, hogy valójában a vizsgáira kellene tanulnia, mert hát úgy volt vele, hogy ő bármikor átmegy bármiből, még ha ez egy cseppet túlzás is volt. Vörös hajú barátunk ugyanis bár könnyen tanult, de arra a mérhetetlen lustaságra, amit képes volt produkálni ilyen téren, már szavak sem voltak. Így esett, hogy megint a hasa után ment, vagyis inkább a faluból szűrődő jó illatok után, azzal a szándékkal, hogy betér a falatozóba, ha ott úgyis olyan olcsón adják a kaját, hogy még az ő kevéske pénzéből is telik rá. Na meg amúgy is, a tulaj kifejezetten kedves volt, múltkor Nath a saját szemével látta, hogy valakinek dupla annyit pakoltatott a manóval egy ételhordóba, mint a rendes adag lett volna, annak ellenére, hogy az asszonynak nem volt elég pénze az ételre.
Mikor betért az étterembe rögtön rendelt egy egész pizzát potom áron, aztán leült az egyik sarokba, és maga elé húzott valami újságot, hogy elfoglalja magát, amíg elkészül az étel. Elég hangosakat korgott a gyomra, úgyhogy csak remélte, hogy mások nem hallják, hiszen elég nagy tömeg volt a helységben, de végül is, ha valaki beszól neki, Nath kérdés nélkül dekorálja ki az illetőt. Persze lehet, hogy előtte megvárja, hogy kimenjen az ajtó elé, mert nem akarta szétverni a kedvenc kajáldáját.
Végül azonban senki sem szólt hozzá, és a pizza is megérkezett, Nath pedig haladéktalanul falatozáshoz látott. Élvezte, ahogy nyúlt a villáján a sok sajt, és a sonka is olyan finomra volt szeletelve, hogy öröm volt az embernek harapni belőle. Nath ugyan nem érdeklődött a gasztronómia iránt, mert jobbára annyiban kimerült nála az étellel való foglalkozás, hogy szerezzen egy kisebb hegynyi kaját a tányérjára, de ez még az ő arcára is mosolyt csalt. Na most azért el lehet képzelni, hogy milyen, ha egy hozzá hasonló, első látásra nem túl bizalomgerjesztő lény vígan mosolyog a pizzájára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2013. augusztus 19. 22:48 | Link

Karsa úrfi<3
Vasárnap Este

 Egy év után végre visszatértem a helyre, ami annyira fontos nekem. Most már bizton állíthatom, hogy minden rendben van, ugyanakkor, végre azzá a személlyé váltam, amivé akartam. Többet nem fogok elsüllyedni a végzet tengerébe, nem fognak lehúzni a kezek a sötétségbe és nem adom át magam a teljes kétségbeesésnek. Megízleltem a szabadságot, megtaláltam önmagamat és erősebbé váltam lelkiekben. Mindezt nem tudtam volna megtenni úgy, hogy nem hagyom el ezt a helyet olyan váratlanul. És ha nem így tettem volna, akkor lassan, de biztosan megőrültem volna, és nemhogy előre haladok akkor, hanem elveszítettem volna mindent. És bizony akkor a gyötrelmek átfordultak volna fájdalommá. De ez most már csak feltételes módban van, hiszen nem történt meg és most már nem is fog. Hiszen sikerült összeszednem magam Londonban. Igaz, az nem az a kis falu, ahol felnőttem, de veszélyes is lett volna, ha odamegyek. De nekem is ez elég volt. Így most már visszatérhetek a Kastélyba, az otthonomba.
Bár, ha aznap nem jött volna el Ginnie, akkor lehet, hogy még tovább tartott volna, míg végleg elhatározom magam. Szóval, neki köszönhető az, hogy így döntöttem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt rá szükségem, hiszen igen is volt. Hiszen, amint megpillantottam az ajtó előtt, akkor tudatosult bennem igazán, hogy erős vagyok és képes vagyok rá. A döntésem akkor már véglegessé vált és ebben senki sem állíthatott meg.
És így érkeztünk meg mostanra, a faluba. Sikerült végre ideérnem, sikerült végre újra kezdenem mindent. Berobogott a vonat a pályaudvarra, leszálltam róla. Úgy éreztem magam, mint akkor, amikor először jöttem ide. Fiatalon, magányosan és gyengén. De mostanra ez megváltozott. Fiatalnak még fiatal vagyok ugyan, de már nem vagyok magányos és gyenge sem. Lassan lépkedtem a falu macskaköves útján, kezemben a cókmókjaimmal, emlékekkel a fejemben. Ennél nosztalgikusabb már nem is lehetett volna! Jó érzés volt újra itt lenni, újra az itteni levegőt szívni és kóborolni. Mivel nem ettem semmit, először is ennivaló után kellett kutatnom. Sok új hely nyílt, mióta elmentem, így találomra böktem. Az ujjam a Falatozó Gyorséttermen állapodott meg, így hát arrafelé vettem irányomat. Amint odaértem, megcsapott megannyi étel illata, ami csak még jobban fokozta az étvágyamat. Megszabadultam terhemtől és már rendeltem is.
- Jó estét! Egy sonkás, gombás pizzát kérek! – amint megkaptam a kívánt ételt, elindultam a tálcámmal ahhoz a helyhez, ahol az előbb megszabadultam a cuccaimtól. Jóleső érzés volt beleharapni a forró pizzába. Kiskoromban, minden hét egyetlen egy napján mi is csináltunk pizzát, így azóta is imádom. Hihetetlen, mennyit változtam, de ízlésben még mindig ugyanolyan vagyok. Az emberek változnak, változhatnak és van, hogy néha változniuk kell. Nálam az utóbbi állt fent, de most már elértem ezt a célom is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. augusztus 20. 00:21 | Link

ECV<3

Az egész olyan, hogy megszöksz a megszokásból, hogy a még megszokottabba essél bele, de ezt akkor még nem is érzékeled, csak menni akarsz onnan, ahol a mindennapjaidat töltötted. Ez is valami hasonló. Kiszakadni az egyik otthonból a másik kedvéért, bár egyik sem szeret igazán. Fura dolog ez a többlakiság, és azt hiszem, igen minden bizonnyal, ezt már tizenéveskorom óta tapasztalom. Szeged, majd az elmegyógyintézet, aztán Pest, újból Szeged, ismét Pest, Mátra, Pest, Mátra, Pest, Mátra. Váltakoznak a helyszínek, csupán az emberek maradnak mindig ugyanazok - néha helyszínt cserélnek, beutazzák a világot, áttérnek egyik térből a másikba, de megmaradnak. Mindig megmaradnak, mintha követnének minket, vagy mi követjük őket tudat alatt? Képtelen vagy kötődni, mert amikor kötődtél, elszakadtál, elszakítottad a láncot, hogy jó messzire mehess, s ezzel csalódást okozva mindenkinek, akihez kötődtél. Vándormadár vagy. Vándorolsz, amíg bele nem döglesz, vagy amíg le nem nyugszol, esetleg meg nem öregszel hogy csak bottal tudsz majd járni, de az is benne van a pakliban, hogy elfogy a vicodin. Bár utóbbi eléggé lehetetlen, hál isten. Tudja, az a legnagyobb baja, hogy folyamatosan csak magával törődik. Ha kicsit is képes lenne kimutatni amit mások iránt érezz, és most csak a pozitív érzelmekre gondolok, egy új világ nyílna meg az ön számára, kedves Botond. Meglepődne. Dr. Nádori Pál szerint elviselhetetlenül énközpontú vagyok, vagy voltam, nem is tudom biztosan, hogy hogyan magyarázzam ezt a mostani viszonyunkat - ő néha mondd valamit a fejemben, néha elég szépen el is társalgunk, aztán elillan, mintha sosem bukkant volna fel a képzeletemben. Az anyám szerint bolond vagyok. De hál isten, az ő véleménye érdekel a legkevésbé.
- Jó estét, szép lányok! Egy szokásos, 'Pokol Tüze' pizzát szeretnék, köszöntem! - libbenek be a Gyorsétterembe, ami hetek óta, oké lassan egy hete, a törzshelyemmé vált. Szeretem, hogy a pesti hangulatot idézi fel bennem, bár nem is tudom miért, talán a pizza teszi, mert hogy itt végre élvezni lehet ezt a bizonyos tésztát. A kiszolgálók igazán jófejek, s ez az én számból de még a gondolataimban is nagy szó, bár amióta visszajöttem ide legutóbb, eléggé sokat fejlődtem kedvesség terén. Ki tudja mi ennek az oka; azért nem kell megijedni, nem viszem túlzásba.
- Igen? Jaa... állítólag valami lazacképű nézte ki magának a kérót, én még nem láttam, de ha nem is lesz százhúszszázalékos, akkor nem is fogom. Nem érek én rá a 'lehet' kategóriásokra - a most lévő kiszolgáló, ki a pult mögött áll, s éppen a rendelésemet várjuk, hogy kész legyen, az eladó vagy kiadó házamról kérdezz. Vannak olyan különleges kiválasztottak, akik tisztában vannak azzal, hogy már nem kell s meg szeretnék szabadulni tőle, bár ez nem éppen a megfelelő szó rá. Még mindig fontos nekem, csak már nem úgy, ahogy akkor, amikor beköltöztem. Talán soha nem kellett volna megvennem, tutifix, hogy el van átkozva azaz épület.
- Ja, nekem mondod!? Rengeteg hibbant járkál itt, pedig azt hittem, hogy Pest után már nem érhet meglepetés. Hát tévedtem - grimaszt is vágok, meg vigyorgok is egyet, a pizza időközben elkészült, tálcára fel, fizetek, tálca el, köszönés, s hely keresés. Hétvége van, vasárnap este, s mivel a holnapi hétfő még a hosszú hétvégébe beletartozik, így vannak vendégek szép számmal. Ó!
- Na mi van, Vane, veled is össze lehet futni a faluban? Mondd, hogy hiányoztunk! - a sok párnás helyen ül, s a mellette levő szintén párnás hely szabad, így gyorsan becsusszanok oda. A legjobb hely a Gyorsétteremben! Fenék a párnára, tálca az asztalra, baloldalon az eridonos, Bálint szeme a pizzán. Végre! - Imádlak! - érzelemmentes mély hangszín, ami éppen szerelmet vall a pizzának, igen, that's me. Bevalljam? Van bennem egy kis vicodin, na, nem tehetek róla, beleszállt a számba csak úgy magától, hihetetlen, mi? Én is így néztem, de hát makacs jószágok ezek a bogyók, bizony!
Na együnk, Botond.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2013. augusztus 28. 23:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2013. augusztus 20. 17:36 | Link

Karsa úrfi<3

 Nincs is jobb annál, amikor újult erővel nézel szembe a gonosszal. Persze, képletesen értve a gonoszt. Ez olyan érzés, mint amikor a föld felfrissül egy kiadós zápor után, vagy amikor megmártózunk a hideg vízben nyáron. Nincs is ennél felemelőbb érzés, és most én is megtapasztalhatom ezt azzal, hogy visszatértem ide. Új korszak, de mégsem. Mert ugyanakkor minden folytatódik ugyanúgy, de én mégis más lettem. Egy régi fejezet zárult le, és egy új nyílt meg előttem. Azt még nem tudom, hogy mások hogyan fogadják, de biztosan tudom, hogy bizony lesznek olyanok, akik elfogadják az új és mégis régi énemet. De az már csak a jövő zenéje, hogy a többség hogyan reagál majd. Mondhatni, annyira már nem köt le, hogy mások mit gondolnak rólam.
Viszont, azt is tudom, hogy ideje lenne, hogy végre úgy viselkedjek, ahogy kell. Nincs hamis mosoly – kivéve, ha a helyzet úgy kívánja -, nincs többé könnyhullajtás és nincs zavartság, se kétség. Persze, a titokzatos énemet megtartottam magamnak, mert az is egy fontos személyiség nálam. De azért tisztázzunk valamit. Nincs tudathasadásom, szóval nem váltok át egyik személyiségből a másikba. Plusz, skizofrénnek se vagyok skizofrén… legalábbis azt hiszem. Igaz, hinni a templomba kell, én meg nem járok templomba, szóval ezt inkább hanyagoljuk egy időre. Inkább valami érdekesebb téma kéne ide, mondjuk az, mennyire finom is ez a pizza és milyen hangulatos is ez a hely!
Egy éve voltam utoljára itt, szóval még szép, hogy ilyen véleménnyel állok elébe az új helynek, ami nem is annyira új, csak nekem az. Beleharaptam egy jó nagyot a még mindig forró pizzámba, majd jólesően sóhajtottam egyet. Ez az, ami igazán hiányzott nekem. Na jó, valljuk be, a barátaim hiányoztak a leginkább és a számomra fontos emberek, emlékek. De most újra itt vagyok, minden kezdődhet elölről, mert most már minden rendben.
Észre se vettem mennyire elbambultam, amikor is, egy ismerős mély hang ébresztett fel gondolatmenetemből. Jól ismertem ezt a hangot és a személyt is, akihez tartozott. Karsa. Jó öreg Karsa, akit valljunk be, a bátyámnak tekintek.
- Hmm… Hogy hiányoztatok-e? Fogjuk rá! – nevettem és újból beleharaptam az olasz ételbe. Rágás, rágás, majd lenyelés és újból belekezdtem mondandómba. Előtte persze még megjegyeztem magamba, hogy mennyire szereti a pizzát a fiú. Akárcsak én!
- Naná, hogy össze lehet futni velem, csak nehogy tömegkarambol legyen a vége - na igen, poénokba még mindig nem szűkölködöm, még  ha viccesnek éppen nem is lehet őket nevezni. – Mi újság veled Karsa? Megtaláltad az elveszett humorérzéked?
Hogy sértésnek szántam-e? Ugyan, dehogy. Egyszerűen csak csipkelődtem vele, mint mindig, hiszen Ő Karsa Bálint! Igenis nagyon hiányzott, ahogy minden más is, így megérdemlem ezt az aprócska és hülye kérdés, bár a választ már előre tudom. Vagyis, inkább csak sejtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 21. 21:21 | Link

Katniss


Előzmények:
Nagy nehezen odaérek a lányhoz, vagyis pontosabban a padhoz ahol ül. Mások már alig várták, hogy felálljak máris leültek a padra, amelyiken eddig én foglaltam helyet, na mindegy. Tehát odaérkezek a lányhoz, aki vagy várt engem, vagy csak unatkozik és örül, hogy akad társasága, de mindenesetre nem küld el és nem keres kifogásokat, hogy elkerüljön engem. Mondjuk eddig lány még nem köszönt így nekem, mint ő, de ebből is látszik, hogy ő nem csak egy tipikus lány, hanem van saját stílusa.
-Köszönöm.mosolygok a lányra, aki egy kicsit arrébb is húzódott, hogy elférjek, bár nem vagyok olyan kövér, hogy ha leülnék, akkor ne férne el mellettem, tehát kár volt arrébb húzódnia, de azért aranyos.
-Neked is érdekes neved van, nemrég ékeztél, vagy csak én vagyok olyan bamba, hogy eddig nem vettelek észre a suliban, bár már lehet, hogy találkoztunk, csak amilyen hülye vagyok a földet néztem.-mosolygok a lányra, és közben azon töprengek, hogy találkoztunk-e már a suliban, bár akkor biztos, hogy megjegyeztem volna őt, úgyhogy nem hiszem, mondjuk ez nem csoda, hisz ha a lány régebb óta van itt, én akkor számára friss hús vagyok, hisz én csak pár hete vagyok a suli falai között.
-Biztos? Szívesen odaadom a pulóveremet.-majd lecipzározom a pulcsimat, hogy ha kell akkor odatudjam neki adni, és ne kelljen szórakoznom a cipzárral, mert szegény akkor még megfagy itt a végén nekem, és az éttermi ajánlásomra igent mond, aminek én nagyon örülök, ott legalább reményeim szerint melegebb van, és jobban is tudunk beszélgetni. Tehát akkor felállunk a padról, és ő megkér, hogy vezessem az étterembe.
-örömmel, bár a fehér lovamat útközben elhagytam, remélem nem baj, de ha szeretnéd elviszlek a hátamon.-mosolygok rá, és egy kicsi elpirulok, amikor a lovagjának hív.

Az étteremben:
Ha a lány úgy dönt, hogy él a lehetőséggel és a hátamat választja, mint utazási eszközt akkor felveszem őt a hátamra és elindulok vele az étterembe, de ha biztonságosabbnak tartja, hogy a saját lábán jön az étterembe, akkor sétálunk egyet. Mikor belépünk az étterembe, akkor már elég kevés emberke ül, így remélhetőleg gyorsabb lesz a kiszolgálás, előre engedem Katnisst, hogy válasszon egy számára szimpatikus asztalt, ahova leülhetünk és, ha ez megtört akkor értelemszerűen leülünk és már jön is a pincérnő.
-Mit hozhatok nektek?-teszi fel a kérdést, és közben kezünkbe nyomja az étlapot. Engedem, hogy Leyla kérjen először, és utána én.
-Egy narancslét kérek és spagettit.-miután felvettük a rendelést a pincérnő bólint egyet és elmegy, így nyugodtan tudunk beszélgetni.
-mesélj magadról egy kicsit, mi járatban voltál a téren?-teszem fel a kérdést, legalább egy-két dolgot tudjak meg a lányról, és figyelmesen hallgatom szavait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 21. 21:36 | Link

Rufuska

A téren:

Kellemes az idő, persze ezzel a sráccal még inkább az. Amikor megkérdezi, hogy most érkeztem-e válaszolok neki, közben fülig ér a szám:
- Csak most, néhány nappal a Vizsgaidőszak előtt! Nehéz is volt megtanulni! Anyum erőltette, elvileg itt jobb nekem.-nem avatom be a miértekbe... még nem...
-Egyébként még én sem vettelek észre, kár!-húzom el a szám , de utána rögtön elmosolyodom.
-Köszi!-veszem el a meleg gyapjút és a még melegét őrző pulcsiba bújva kicsit felmelegszem.
Kicsit furcsán nézek rá, amikor felajánlja, hogy a hátán visz... Nem az oviban vagyunk! De csak mosolygok, dehogy is fogom megbántani azzal, hogy csípős megjegyzéseket teszek. Egymás mellet sétálunk az étterem felé.

Az étterem:
Itt már melegebb van és sok a bámulni való. Itt sem voltam még, de annyi helyen nem jártam, annyi mindent fel kell fedeznem még! Mondjuk, ez a srác nem is lenne hozzá rossz társaság. Ezen merengek, miközben elfoglalom a helyem, egy az ablak melletti asztalnál. Nem húzza ki a széket nekem, de nem is vártam el! Elvégre ez nem egy randi!
Szégyellem is, hogy ilyesmi eszembe jutott. Meg ha az is lenne némi sült krumpli és székkihúzás nem vesz le a lábamról. Meg kellene nevettetnie! És az sem ártana , ha el tudnék vele beszélgetni mindenféléről.

 - Egy hamburger, rengeteg sajttal és egy kóla!-mondom, aztán rámosolygok a pincérnőre, majd a különös fiúra.
- Nem mesélek! Mesélj te!-nevetek rá, és úgy teszek, mintha egy mérges cica lennék és felékarmolok.- Titok! Titok, miért jártam ott! -mondom titokzatosan, aztán belekortyolok, az előbb kihozott kólába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 22. 13:06 | Link

Katniss(ka) Grin


Na, most, hogy már nincs rajtam a pulóverem kezdek fázni, de eszem ágában sincs visszakérni tőle, hisz hamar el is jutottunk az étterembe, és nem is szeretnék bunkó lenni, hogy is hangzana, ha azt mondanám neki, hogy "bocs, de add már vissza a pulóveremet, köszi." Biztos, hogy szóba se állna utána velem, sőt jó messzire el is kerülne engem. No, de semmi para, az étterembe megfeledkezek az illemről és nem húzom ki neki a székét, de nem szól érte. Viszont arra megkér, hogy inkább meséljek én, és úgy csinál, mint egy cica ami épp felém karmol, és én erre vigyorgok egyet.
-No, rendben.-kezdek bele életem történetébe.-Tizennégy évvel ezelőtt láttam meg a Napvilágot, bár este születtem, de ezt valamiért így szokták mondani. Szörnyű este volt, mindenki mosolygott csak én sírtam. No, aztán anyám a kezébe vett, tudta, hogy különleges kis krapek vagyok, ezért hazavitt és óvott engem mindentől, de azt mondta apámnak, hogy "figyelj már kéne még egy gyerek". Apámnak se kellett több, négy évre rá megszületett a kisöcsém. Akkor anyám megint szólt apámhoz "most már a két fiú mellé kéne egy lány is". Két évvel később anyám megint terhes lett, és jött egy újabb fiú a családhoz, anyám ránézett apámra és mielőtt megszólalhatott volna apám felemelte kezét és így szólt, "asszonypajtás most már elég lesz!" No, teltek az évek, és kiderült, hogy örököltem apám azon tehetségét, hogy én is tudok varázsolni, ezért anyám nagy bánatára beiratkoztam a Bagolykőre, ahová felvételt is nyertem. És itt teltek-múltak a napok, és egyik nap képzelje el drága jó hölgyem, sétáltam a kastély körül és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami mozog a fűben, hát először nagyon megijedtem, arra gondoltam, hogy óriás lettem, de azért csak nem. Gyorsan növök, de nem ennyire, ezért hát letérdeltem a fűbe és egy katicabogár volt az, bár lehet, hogy Marinak hívták, és akkor nem is katica volt, hanem Marikabogár, na, de mindegy. Bevittem a kastélyba, mentem, mendegéltem egyszer csak beértem a gólyalakba ott odatettem az ágyamra, hogy jobban megnézhessem, mondjuk már láttam katica-, vagyis ez esetben marikabogarat, de azért kíváncsi voltam, hogy mégis most mit csinál. Azt hittem, hogy majd kívánhatok tőle, mivel megmentettem az életét attól, hogy valaki ráléphessen, de nem. Fogta magát és elrepült, én meg utána futottam, nem akartam bántani, de azért szemmel akartam tartani nehogy történjen vele valami és ő csak repült,és csak repült és kirepült az ajtón a folyosóra, de én nem vettem észre a nagy futásban, hogy nem az ajtón fogok kimenni, hanem az ajtófélfának fogok neki rohanni, hát neki is rohantam, úgyhogy vagy fél órát az ajtó előtt feküdve töltöttem el.No, ennyi életem rövid kis története.-miután befejeztem a hosszúra sikerült mesét, amivel próbáltam egy kicsit oldani a feszültséget, és remélhetőleg meg is nevetettem, a pincér hozta is a rendelésünket.
-Jó étvágyat!-mosolygok Katnissra és kezembe veszek egy villát és elkezdem enni a kajámat, majd az első falat lenyelése után ránézek.
-És miért titok, ha szabad kérdeznem?-teszem fel neki a kérdést egy mosoly kíséretében
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 22. 14:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. augusztus 22. 18:47 | Link

Nathaniel Blackwood

Úgy csinálna valami meghökkentőt. Ez a vizsgaidőszak sosem volt a kedvence. Mindenki a könyvei felett görnyed, a levitások hajtanak, a navinések kevésbé érzik magukat nyugisnak és többet depiznek, a rellonosok pedig már egy hónapja a százfűlé főzetükkel vannak elfoglalva, meg azzal, hogy embereket keressenek – főleg levitásokat -, akik megírják helyettük a vizsgákat. A tanárok erre talán még nem jöttek rá, hiszen a puskázásgátló pennán kívül semmi másra nem fordítanak figyelmet, se tisztítótűz, se tisztítóvíz nincs, ami lemosná a főzetet és kiderülne, hogy egy megszeppent elsős írja a másodéves, fenyegetően fölé tornyosuló rellonos vizsgáját. Kérdezhetné a kedves olvasó, hogy akkor miért nem keresi eridonosok társaságát, de őszintén szólva, ilyenkor a legtöbb eridonos is kiakasztó. Lelkesedésüknek annyi és rájuk tör valami furcsa, megmagyarázhatatlan pánik. Ő is itt tart jelenleg.
Három vizsgája van kiírva az ötből. Egy kiváló van már a zsebében, de az nem volt nagy kunszt, önismeretből mindenki le tud vizsgázni, neki meg, állítólag még némi érzéke is van hozzá. Ezen kívül, ha jól látta a vizsgaidőpontokat a sárkánytan és a repüléstan van meghirdetve. Az lesz ám csak a vicces dolog! A sárkánytan még oké, valahogy átverekedi magát rajta, de mit kezdjen a reptannal. Nem vigasztalja, hogy négy éve tanul repülni, mert az elmélet még oké, tanulni képes, de a gyakorlat? Háh, az nem úgy megy. A kanyarokban rendszerint lecsúszik a seprűjéről kicsit, a fékezéseknél előbb áll meg ő, aztán a seprű, ezért ha nem tudja elbliccelni a duplaórákat rendszerint kéktől a lilán át a sárgáig mindenféle foltok megtalálhatóak a fenekén, mivel a seprű ilyenkor jól hátsón billenti. Szeretett volna mindig kviddicsezni, de nem állhat úgy oda az Eridonosokhoz, hogy helló, játszanék, de: elhagy a seprűm, kicsit lecsúszok és van némi tériszonyom, de azt már egész jól kezelem, ha nem látom, hogy nincs szilárd talaj alattam. Ha ráfeküdne menne, de sosem fekszik rá, mindig valahogy átszenvedi csak magát a vizsgán.
Ezen agyalva tér be egyik kedvenc helyére, a falatozóba, ugyanis lány létére nem játssza, hogy nem szeret enni és juj a vonalai. Pont nem érdekli. Imád nassolni, rengeteget enni, imádja a sültkrumplit és minél nagyobb egy hamburger annál értékelhetőbb. Épp azon elmélkedik, hogy mit kérjen, amikor meglökik, de nem finoman, szó sincs róla, hanem a pasas, aki távozik, durván nekimegy, annyira, hogy ezekbe a sarkakba, mert hát alap, hogy nem hétköznapian van felöltözve megbotlik, és egy sikítással ha nem is a földre, de egy ember ölébe pottyan, ami egy kicsit váratlanul éri, de gyorsan feltalálja magát.
- Helló, finom a pizza?
Igen, ennél bénábban kezdeni se lehet egy találkozást, de tényleg, pizzát is enne, most, hogy így a fiú tányérjára pillant.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 22. 20:00 | Link

Ruf.


Jópont, hogy belement, abba, hogy meséljen magáról. Az eleje érthető, sőt vicces, de a katicabogárnál vagy marika(??!) már kezdem elveszteni a fonalat és úgy gondolni, hogy nem is volt olyan jó ötlet ide beülni vele. Mániákus őrült lehet??? Najó.. tiszta hülye vagyok! Miért lenne, az? Kicsit leszidom magam, amiért ilyeneket gondolok. De végül is vicces a srác, megnevetett. Az asszonypajtás nagyon tetszik, de nem mutatom ki, csupán aprókat mosolygok. Vicces, cuki, ideális....Fejezd be, Katniss! Mondom magamnak és közben igyekszem látszólag közömbösen bámulni a nagy sötétséget az ablak túloldalán. Alig mozog valami odakinn.  Néha ráfordítom a pillantásom, na jó talán többször is, mint kellene... De olyan szép a szeme...! Katniss, fejezd ezt be de nagyon gyorsan!
Amikor elhallgat már a kólám felét megiszom, de nem bánnám, ha tovább hallgathatnám a hangját. Kihozzák a hamburgerem. Na és akkor most a srác elfelejthet! Én köszönöm szépen, de nem vagyok most másra kíváncsi, itt van nekem a gyönyörű emeletes csoda, a ketchup és majonéz tökéletes keveréke. Még gőzölög és az illata is csodálatos.
Ül valaki velem szemben? Dehogyis! Csak a hamburger és én! Ketten!
Amikor jó étvágyat kíván, mégis felmosolygok rá a hamburgerről, amit eddig minden bizonnyal csillogó szemekkel bámultam.
- Neked is, Rufus!-mondom ki a nevét, kíváncsi vagyok a reakciójára. Közben angyalian mosolygok rá.
- Izéé... hülyén hangzana, ha elmondanám!-adok kitérő választ, de úgy érzem ez nem helyénvaló, miután annyit koptatta a száját, nekem is jó lenne mondani valamit.- Nos... Mondjuk azt, hogy éreztem, hogy itt kell lennem.-mosolygok vissza és finoman megszorítom a kézfejét. Csak egy pillanatig tart, mégis, mintha történne valami! Valami megmagyarázhatatlan.
De csak egy pillanat és vége!
Elhúzom a kezem és újra teljes figyelmemmel a hambira koncentrálok.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 22. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 24. 13:37 | Link

Katniss Leyla


A lány a hosszú történetem alatt egyszer se vágott közbe, tehát ez azt jelenti, hogy érdekelte, és lehet, hogy megnevetettem, mert azért néha mosolygott, amit jó pontnak tudok el, és miután kihozzák nekünk az ételeket, ő csak azzal van elfoglalva, de azért látszik, hogy aranyos, meg udvarias, mert a kérdéseimre válaszol és ő is jó étvágyat kíván nekem, és a nevemet is kimondja, tehát a memóriája is jó, ha ilyen hamar megtanulta a nevem.
-nem hiszem, hogy hülyén hangzana, azok után amit én elmondtam neked magamról, tehát hallgatlak.-mosolygok a lányra, és érdeklődve figyelem a választ, amire nem kell sokat várnom, hisz elmondja, hogy szerinte az, hogy ő ott volt amikor én is, az a sors akarata, és meg is fogja a kezem, én természetesen nem húzom el a kezemet, hisz valamennyire én is így érzem.
~Lehet, hogy a sors akarta, hogy találkozzunk.~ezeket a gondolatokat hangosan nem mondom ki, csak mosolygok rá, és figyelem, ahogy a "történések" után figyelme a hambira terelődik.
-Értem, aranyos vagy.-ahelyett, hogy elkezdeném enni a spagettimet, csak őt nézem, szinte elvarázsolt, olyan mintha Cupido meglőtt volna a nyilával és tudom, hogy nem jó dolog másokat nézni evés közben, de nem bírom levenni a tekintetemet a lányról, remélem azért nem zavarom ezzel, és inkább eltolom magamtól a kajámat, most valahogy jobban érdekel a lány, mint az evés.
-Most te mesélj magadról! Hogy szólíthatlak Katnissnak vagy Leylanak?-mosolygok Katnissra, de nem várom el, hogy azonnal elkezdjen beszélni, egyen csak nyugodtan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 18:56 | Link

Vagy Máté, vagy Viktor... passz Rolleyes

- És mi a neved?- vonogatja a szemöldökét a srác, akit.... akit akkor se fogok a pult mögé vágni, bármennyire is kecsegtető, és bármekkora kényszert is érzek eziránt.
Bájos mosollyal az arcom, nyúlok a kasszába, és kivéve a pultnak vágom.
- Na, ahhoz neked nincs semmi közöd, mellesleg.... feltartod a sort- még mindig angyali mosollyal az arcomon jelzem a delikvensnek, vagy magától lép le, vagy az állásom kockáztatva segítek neki. Valaki megköszörüli a torkát a hátam mögött, mire felnyögök. Arvid persze jó főnök, de imádom, hogy mindig a legjobb alkalmat fogja ki arra, hogy megjelenjen.
- Most mi van? Legalább nem toltam a képébe a lasagne-át- forgatom meg a szemem, mert nem hazudok, előfordult... egy párszor. Nem tehetek róla, alapjáraton jól kijövök az emberekkel, de mikor a potenciális egy éjszakás barátnőt látják bennem, na az kivágja a biztosítékot, meg amúgy is... a hangulatingadozásaim még a régiek.
Miután lecseng a sor, fáradtan dőlök a pultnak, szemeimmel a főnököt keresve, majd látva, mire készül, előzékenyen odamegyek, és segítek levenni azt a poharat. Isten ments, hogy Kon asztalán legyek tálalva, almával a számba. Na, igen, Arvid párja tipikusan az a srác, akivel nemhogy egy sötét sikátorban nem futnál össze szívesen, sehol.
Ha jobban belegondolok, igazából egy kezemen meg tudnám számolni, mikor mertem én Kon szemébe nézni, pedig még csak nem is Baziliszkusz, bár... ki tudja.
Noelnek se ártana megjelennie, de megszoktam, hogy jobb híján csak akkor látom, mikor műszak váltás van, csak ez így nagyon nincs jól, mert... a francba is, hiányzik. Főleg most, hogy nem tudom, mi lehet vele az erdőben történtek óta. Az is érdekes, ki az a betegállat, aki hagyja, hogy olyanok is tartózkodjanak a közelünkben, akik ilyen mértékű kárt tudnak tenni valakibe. Naná, fő a biztonság...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 24. 19:26 | Link



Igazság szerint nagyon meglepődtem, mikor Borbála azt javasolta, menjünk el egy étterembe. A férje nem volt otthon, úgy tudom a munkája miatt felutazott Pestre, és távol lesz még egy kis ideig. Borbála igen rendes volt velem; egy szerény mosoly kíséretében bele is egyeztem a dologba, hiszen nem akartam neki csalódást okozni a világért se.
Érdekes, vele egyre normálisabban tudok viselkedni; olyan, mintha valami rokonom lenne. Már nem vagyok oda teljesen, ha beszélnem kell vele, így egy kicsit jobban fel tudok oldódni az emberek közt, ha ő ott van velem. Újabban nagyon sok helyre elkísért. Azt hiszem, rájött arra, hogy nem sül ki semmi jó abból, ha én egyedül kószálok. Az emberek sem néznek rám olyan furcsán, mint annak előtte. Lehet, hogy csak beképzeltem a dolgot, de mintha minden egyes bolttulajdonos és falulakó ismerte volna az arcomat, és tudta volna, hogy én vagyok az, aki nem normális. Reméltem, hogy ebben az étteremben nem ez a helyzet.
Ahogy az ajtó elé értem, Borbála megállt, majd csendesen megkérdezte; "Máté, mit szólnál, ha egyedül mennél be? Nekem még be kell mennem a régiségboltba elintézni ezt-azt." Aggodalmas, ijedt arckifejezésem láttán csak megsimította a vállam, mire én nagyot nyeltem, és bólintottam.
Mikor beléptem, úgy nézhettem ki, mint egy rémült kisgyerek, aki elvesztette az anyukáját, és belecsöppent egy tizennyolc éves fiú testébe. Igyekeztem erőt venni magamon, és arcomról eltüntetni a félelem jeleit, de mindez nem sikerült. Ha eddig nem jött össze, most miért lenne másképp? Egy apró, észrevehetetlen sóhajjal elindultam a pult felé, rendelni.
Mikor odaértem, egy rendkívül csinos, szőke pincérnő alakját láttam meg. Kisugárzásából ítélve nagyon magabiztosnak és erős jellemnek tűnt - bármikor el tudna taposni engem. Rászóltam magamra; nem kell paranoiásnak lenni. Ő csak egy pincérnő. Semmi több. Nem kell félni tőle. Nem esz meg.
- J-jó napot. - bár tudtam, hogy nagyjából diák korú, mégsem mertem letegezni. - Két töklevet, és... és két szelet pizzát szeretnék kérni. - hangom halk volt, lehet, hogy a benti zsivaj mellett nem is hallotta. Szorítottam magamban, hogy ne így legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 20:48 | Link

Máté

Lehet, úgy tűnik, hogy ez a meló is csak púp a hátamon, de ez nincs így, csupán... vannak rosszabb napjaim. Na, ez is egy közülük, és mint egy ember, ezt kivetítem másokra is. Tudom, felettébb undorító szokás ez, de mit tehetnék ellene.
Megint nyílik az ajtó, és engem elfog a késztetés, hogy az érkezőhöz vágjak egy tányért. Komolyan, soha nincsenek elegen? Mázli, hogy Arvid valahol a közelben van, csak ez tart vissza attól, hogy ne küldjek mindenkit haza.
Aztán idesétál, miért is ne. Nem lehetne, hogy egyszer valaki meggondolja magát fél úton? Hol van ilyenkor Kon? és Arvid miért csak zárás előtt engedi ide? Általában akkor jön, gondolom a tulaj nem szeretné elriasztani a vevő körét. Pedig most nagyon jó lenne.
- Mi van? Hangosabban légyszíves, vagy tudod mit? Vedd el, elvégre ez egy önkiszolgáló- hívom fel a figyelmét, hogy nem feltétlenül kell engem csicskának nézni, látszólag mind a két keze megvan, én meg amúgy is csak a pénzt szedem el.
Persze kapcsolok, és egy bájos mosolyt küldök felé, de a vak is látja, hogy ez csak megjátszott. Marhára nem bírok jó pofizni az emberekkel, főleg, hogy túlnyomó többségüket élve elásnám, két mondatnyi "ismerkedés" után, de hát... ebben a szakmában muszáj.
- Nem mellesleg.. Olasz nap van, és emberek nincsenek az étlapon, megnyugodhatsz, nem fogsz vágóhídra kerülni, ha hangosabban beszélsz- forgatom meg a szemem, mert az ilyen emberekkel sose tudok mit kezdeni. Mármint... oké, bátorítani kéne őket, és a többi, csak az nekem nem megy. Ha nem tudják egyszerűen kinyitni a szájuk, fogom magam, és ott hagyom őket " aki hülye haljon éhen" címszóval, de pech, itt nem tehetem meg.
- Ide jársz a suliba? Még nem láttalak- biccentem félre a fejem, úgy teszem a számomra jelenleg fontos kérdést. Na, akkor ismerkedjünk... vagy mi a szösz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 21:50 | Link

Andine

Na most kezdjük ott, hogy Nathaniel nem szerette, ha valaki megzavarta evés közben. Ilyenkor mérges lett, és az arca is képes volt olyasmi színt felölteni, mint a haja, mégpedig végképp nem szégyenlősségből, hanem dühből, esetleg még hosszasan átkozva az illető felmenőit, el is küldte a delikvenst a fenébe. Azonban ez egészen másképp alakult, ha egy fiatal lány volt az, aki a vörös étkezését megszakította, mégpedig olyan módon, hogy egyenesen az ölébe huppant.
Nathaniel először kellően meglepődött, aztán megbámulta a szoknyás teremtést, és végül válaszolt a kérdésre.
- Kérsz? - tartotta elé az éppen a kezében lévő szeletet, bár már abból látszott, hogy a neveltetésével némi gond van, hogy cseppet sem zavartatta magát azért, mert ő már megrágta az aktuális darabot. Persze aztán észbe kapott, és lerakva a szeletet, a még épekre mutatott. - De azokból is vehetsz - vigyorodott el végre, és ha már úgyis ott volt, akkor kíváncsian megfogta a lányka szoknyáját, de szigorúan csak az anyagát, és megtapogatta kissé.
- De fura ez a ruha... - mormogta magának, de aztán újra az ismeretlenre nézett, és rámosolygott. - De azért nagyon szép. Na hogy is kerültél te az ölembe..? - kérdezte végül, mert Nath ha evett, kicsit olyan volt, mint Sehall Selát Dömötör, és nemes egyszerűséggel észre sem vette, hogy a másikat meglökték, és ezért huppant a jelenlegi helyére.
Közben persze Nath jó pasi módjára felmérte, hogy kit is sodort a karjaiba a sors, és felismerni vélte a lányt az Eridonból, de az biztos, hogy nem egy évfolyamon voltak. Ami viszont rögtön megragadt Nath fejében, hogy milyen jó az illata a másiknak, és mennyire szépek a szemei közelről. Naná, hogy rögtön elindultak a kis fogaskerekek az agyában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 25. 14:04 | Link

Rufus

Huhh, egész jó ez a hely! Finom a hamburger és tetszik, hogy nincs nagy nyüzsi. Mondjuk este 11 felé már nem szoktak enni az emberek. Át is fut az agyamon, hogy mit gondolhat a srác, ha ilyen későn egy ekkora hamburgert betolok. De végül is kit érdekel. Néha felmosolygok rá, de nem sok időre, nehogy a hambi lássa kárát és ne tudjam elfogyasztani amíg meleg.
Amikor előállok a még számomra is kicsit gagyi magyarázatommal, mosolyog. Láthatóan nem néz hülyének. Még....! Ahogy magamat ismerem. Habár ki tudja? Az sem az én stílusom volt, hogy éjnek évadján kiszaladjak a faluba, aztán ott egy vadidegen sráccal beüljek valahova. Sőt, ha belegondolok homlokegyenest kerültem az ilyen szitukat. De most már mindegy! Csak nem pattanok fel és hagyom itt a hamburgert! Oh, bocsánat, "A HAMBURGERT". És a társaság sem utolsó.
Csodálkozva fedezem fel, hogy eltolta maga elől a tányérját. ~Sebaj, megeszem azt is~ nyögök be egy poént gondolatban, habár az igazság az, hogy már kezdek jóllakni.
Nem hogy csak nem eszik, a tetejébe még engem figyel!
Kicsit zavarba jövök és megtapogatom az arcom. Ami, ahogy sejtettem, lángol.
Úgy döntök nem figyelek rá. De amikor kijelenti, hogy aranyos vagyok, majdnem félrenyelek. Rögtön a kólám után nyúlok és próbálok szenvtelenül viselkedni.... Nos. Oké!
Amikor megkér, hogy meséljek magamról úgy ered meg a nyelvem, mintha mindig is erre a kérésre vártam volna. Pedig ez nem igaz! Nem szeretek magamról beszélni.
- Nos.... 1998. január 1-jén születtem. 00:01-kor. -látom hogy meglepi a dátum, de csak vállat vonok és folytatom:- A szüleim örökbe adtak. A nevelőszüleim pár hónap után fogadtak magukhoz. A nevelőanyám Olive Leyla Grey, konkrét állása nincs, csak utazgat, de leginkább külföldön van apuval, Zachary Clare-rel, aki színész. Ő a példaképem. De mint láthatod, hogy ők külföldön tengetik mindennapjukat nem is voltak velem igazán. Inkább anyu testvérével Milo-val voltam. 8 évesen derült ki a mágikus képességem vagy a varázslásra való hajlamom, ahogy tetszik. -gyorsan kortyolok egy kicsit a kólámból.- Aztán 12 éves koromban különböző okok miatt felvételiztem a Bagolykőbe. Másodikosként kezdtem, de rengeteg mindent be kellett pótolnom. Aztán alig telt el néhány hét, és megtaláltam az ikrem. Nem tudom ismered-e Katniss Flechter, ő a nővérem, aki egy perccel idősebb nálam és aki az igazi szüleimmel maradt. Hogy miért vagyunk mindketten Katniss-ek erről a szüleinket kérdezd. Egyébként hívhatsz Kat-nek, Leylának, Katniss L.-nek. Aminek csak gondolod.-dőlök hátra a székemben mondandóm befejeztével és figyelem az arcát, hogy mit reagál a történetemre.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 25. 14:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 25. 20:03 | Link



Én tényleg igyekszem mindig nagyon kedves és rendes lenni az emberekkel. Bunkó lettem volna? Mert a lány olyan nézéssel válaszolt, mintha egy döglött meztelencsiga lennék. Nyeltem egyet, szememben fellángolt az új keletű félelem. Miért viselkedik így velem? Miután rám mosolygott, még jobban megijedtem, és hátráltam egy fél lépést. Ijedten szedtem ki a pizzát, ami, ha jól tudom, olyan mugli dolog. Kezem kicsit remegett, így a pizzáról is leszóródott egy kevéske feltét. Hol van ilyenkor Borbála?
Ismét leszúrt. Ajkaimat összeszorítottam, és igazából a lélegzetem is visszafojtottam. Nagyon rosszul esett ez az egész. Olyan volt, mintha valami rosszat csináltam volna, és ezért megrónak. De hát én nem akartam semmi ilyesmit tenni.
- Elnézést. - motyogtam ugyanolyan halkan, aztán megköszörültem a torkom, és egy leheletnyit hangosabban elismételtem a szót. Úgy néztem ki, mint egy kisgyerek, aki összetörte az anyja kedvenc vázáját.
Emlékszem, egyszer tényleg történt hasonló, de anya egy pöccintéssel összeragasztotta a széttört kristályvázát. Nem is szólt hozzám egy árva szót sem, csak kivitte a vázát a nappaliból, és bement a konyhába. Akkor ott voltak a többiek; a két testvérem, anya, és apa, de én nem mehettem be. Máig sem tudom, miről beszéltek, de reméltem, hogy semmi komoly nem történt, amiből kihagynak, hiszen szeretem a családom, és a családom barátait is, és nem lenne jó, ha bárkinek bármi baja esne.
Kérdésére felpillantottam. Nagyokat pislogtam, idő közben pedig a légzés-funkcióm is újraindult. Kissé félve válaszoltam neki, de nem túl halkan, nehogy leszúrjon érte.
- Én... magántanuló vagyok. - nyögtem halálra vált arccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. augusztus 29. 00:11 | Link

Nath

Úgy tűnik, a fiú hasonlóan viselkedik, mint ő az ilyen váratlan helyzetekben, vagyis egy pillanatnyi zavar után, úgy viselkedik, mintha teljesen természetes lenne az ilyen nevetségesnek mondható szituáció. Kicsit kényelembe helyezi magát, kuncogva összefonva a lábait, azért nem szeretné, hogy belássanak a szoknyája alá.
- Persze.
Nem foglalkozva azzal, hogy a fiú már beleharapott, ő is beleharap, és elégedetten sóhajt egyet. Igen, ez már megint nagyon jól sikerült. Imádja az itteni kajákat, egyszerűen reggeltől estig képes lenne csak enni, még szünetet se kérne.
- Rendben, aztán mondjuk rendelhetünk egy másikat is, azt meg mondjuk én fizetem, és ugyanúgy elfelezhetjük.
Felkelne, de a fiú épp a szoknyája anyagát vizsgálja, micsoda egy lovag hiszen, hozzá sem ér a bőréhez! Ez aztán tényleg nagy dolog. Nem sok ilyen fiúval hozta össze a sors, sőt eddig nem is nagyon tudta, hogy vannak ilyen fiúk. Érdekes, határozottan érdekes.
- Egy bunkó pasas fellökött. Ha láttam volna, hogy jön, félreállok, de most már tuti, hogy ha legközelebb meglátom, akkor jól fel is rúgom, vagyis a bokáját biztos megrúgom.
Igen nőiesen tud néha viselkedni. Viszont arra már rájött, hogy talán illendő volna felkelni és inkább a másik szabad székre átülni.
- Egy jelmezbálra vettem, de aztán beteg lettem és nem tudtam elmenni. Ahogy elnéztem, mostanában esélyem se lesz felvenni, mert nem lesz olyan program, ráadásul elkezd hűvösebb lenni lassan és akkor megint bukom a dolgot. Khm…
Na most már összejön a dolog, sikerül felkelnie, és átülnie a másik helyre, majd egy szelet pizzát felvéve jóízű falatot harap le.
- Milyen legyen a másik pizza?
Érdeklődik nyugodtan. Addig már eljutott, hogy a srác is eridonos, látta őt a klubhelyiségben, de nem olyan sokat, sőt, ha jól emlékszik az egyik évfolyamtársával látta.
- Ismered Tristan Blackwoodot, ugye? Láttalak már vele, ő az évfolyamtársam.
Van néhány közös órája a sráccal, egyszer mellette ült, de kb. ennyi volt az ismeretségük az elmúlt néhány hét alatt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 13:57 | Link

Andine

Nevetve figyelte, ahogy a lány éppen megvámolja a pizzáját, de persze nem bánta, hiszen ő maga ajánlotta fel.
- Rendben, nekem megfelel ez a leosztás - bólogatott aztán a javaslatra, hogy akár folytathatnák közösen is az evést, ha már így esett a dolog, méghozzá szó szerint.
Aztán magyarázatot is kapott, hogy miért is csüccsent a lány éppen az ő ölébe, és rosszallóan ingatni kezdte a fejét.
- Rémes, hogy milyen tapló alakok vannak manapság - mondta, körülbelül olyan felhanggal, mintha ő egy tizenkilencedik századi lord lenne, és egy tökéletes gentleman. - Még jó, hogy éppen itt ültem, legalább puhára estél - vigyorodott el aztán újra, mielőtt meghallgatta volna a beszámolót a ruháról.
Egyébként így már teljesen érthető volt az öltözet, ami még egy varázslófaluban is kissé különösen festett így alkalmon nélkül, de hát a lányok... azok ugyebár lányok.
Aztán Nathaniel nagy örömére újra a pizza téma került terítékre, és egy gyors étlapböngészés után kijelentette, hogy inkább a hölgy válasszon, mert ő nem tud, hiszen itt minden finom.
A következő kérdés viszont heves fintorgást váltott ki nála, mintha csak valami rosszat szagolt volna.
- Az a szerencsétlen a bátyám - mondta olyan hangon, ami egy körözött bűnözőnek is becsületére vált volna. - És igen, tudom, hogy nem látszik, hogy testvérek vagyunk, hála az égnek, és nem, tényleg nem kedvelem őt - sorolta gyorsan mellé azokat a válaszokat, amikhez tartozó kérdéseket többnyire mindeni felteszi.
- Az én nevem egyébként Nathaniel - mutatkozott be aztán már némileg megenyhülve, elvégre a lány nem tudhatta, hogy nem jó ötlet neki Tristant emlegetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 13. 19:09 | Link

Erdős Julianna
/ruha/

Mostanában egyre több, néha már-már dilis ötleteim támadnak, és persze ma is ez a helyzet. Most speciel az az ötletem támadt, hogy az egyik versemet megzenésítsem. Tudom, nagyon hülyén hangzik, és lehet nem is fog sikerülni, vagy ha mégis, akkor tuti béna lesz. De azért ey próbát megér, és fő a pozitívum. De, de valahogy mégsem megy. Azt hittem könnyebb lesz, de nem; nagyon, nagyon nehéz. Egész délután a szobámban ülök, pontosabban az ágyon, mindenféle - néha már lehetetlen - pozícióban fekszem, vagy ülök, de nem jön meg az ihlet, és nagyon sok galacsin is van körülöttem, annyi próbát tettem már,de semmi. Aztán elfog az éhség, de most nincs kedvem lemenni a konyhába, nem akarom zaklatni a manókat, így az egyetlen lehetőség a falu maradt. Fogom hát a cuccomat,és elindulok, de pontosan nem is tudom hová akarok menni, és nem is figyelek arra merre visznek a lábaim, csak megyek, és tovább gondolkodom a dalon, kezemben a kottalapokkal. Egyszer csak megállok, mert az egyik házból finom illatok szállnak ki, és mikor odanézek, észreveszem,hogy az gyorsétteremhez értem. Egy kis habozás után belépek, egyenesen a pult felé szedem a lábaim, és ott kis gondolkodás után kérek tortilla-t mivel ugye mexikói nap van. Hamar méh is kapom, és mellé még kérek egy pohár vizet,és csak ezután kezdek üres asztalt keresni. Találok is egyet az ablak mellett, így gyorsan odamegyek, majd az ablakon kibámulva gondolkodom tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Erdős Julianna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 16. 08:34 | Link

Keiko

Elég unalmasak a mindennapok, főként így vizsgaidőszakban. Nekem túlságosan sok dolgom nincs, és nem is volt, mert a diákok akkor vizsgáztak, amikor akartak, a padokon mindig megtalálták évfolyamuknak megfelelően a vizsgalapot, nekem csak annyi dolgom volt, hogy kijavítsam.
Mivel nem igen tudok most mit csinálni, így a vacsorámat is a faluban fogom elfogyasztani, remélhetőleg nyugalomban. Ennek érdekében pedig inkább többet sétálok, el a pillangóvarázs mellett, meg a csárda mellett, aminek nem is tudom, mi lett a neve, vagy nem is az változott? Fogalmam sincs.
Meg is találom azt a helyet, amit keresek, most nyílt nem túl régen a falatozó, ahova belépve tényleg nem fogad most túl nagy tömeg. Nem is baj, nekem pont erre van szükségem. A mexikói kajákat nézve nem is tudom mit egyek, amikor meglátok valami csirkének kinézőt. Persze, tele van chilivel, de legalább olyan étel, amit magam is ismerek. Arra rámutatok, a kasszához megyek, és közepesen megpakolt tárcámból éppen, hogy valamennyit kell csak kiperkálnom, és máris megkapom a gőzölgő fogást, egy üveg vízzel együtt, amit utólag kértem hozzá.
Eljőve körülnézek, és minden asztal foglalt, a legnagyobb örömömre, kivéve egyet. Magam sem tudom miért, de ahhoz az asztalhoz ülök le. A beszélgetés elvégre nyugis, nem lehet benne semmi kivetnivalót találni.
Szó nélkül csatlakozom, vagyis ülök le a székre, ami a kinézetével ellentétben sokkal kényelmesebb, mint gondoltam volna. Csak eztán nézek fel, a lányka elsős lehet talán, de abban biztos vagyok, hogy már iskoláskorú.
- Nem bánod, ha csatlakoztam, ugye?
Tör elő belőlem azért az illem, hiába, magam nem hazudtolhatom meg, aztán csak mint egy megszeppent gólya, leteszem a kezeim az ölembe, és csak nyugalomban ülök, annak ellenére, hogy farkas éhes vagyok. Elvégre ha nem maradhatok, akkor minek éljem bele magam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 19. 18:07 | Link

Erdős tanárnő

 Elképesztő, hogy nem tudok összehozni egy egyszerű dallamot. Pedig a zenesuli negyedik évében, vagyis két-három éve ez már alapkövetelmény volt. Akkor miért ment, és most miért nem? Ez tiszta őrület. Látszik hogy kijöttem a formámból, mondjuk akkor sem igazán ment a dolog, de mégis tudtam valamit írni, most meg... Most meg egyszerűen nem megy. Hogy lehetek ilyen béna? Ilyen nincs. Pedig nem olyan nehéz, régen is ment,bár akkor nem kellett hozzá szöveget csatolnom, szóval az valamennyire könnyített a dolgon, de ami most van, az katasztrófa. Itt ülök a gyorsétteremben, és amit rendeltem már kezd kihűlni, de még hozzá sem nyúltam annyira lefoglalt a dallam kreálása. Egy mély, bosszús sóhajjal kísérve aztán leteszem a ceruzát a kezemből, mit mindvégig szorongatok, vagyis hogy pontos legyek magam elé dobom, és a hajamba túrok, mit ritka alkalmak egyikeként kibontva viselek most, majd belekezdek a vacsorám elfogyasztásába, de valahogy mégsincs étvágyam, és csak nyammogok rajta. Előtt l le elém egy nő, akit csak úgy látásból ismerek,személyesen nem. A kastélyban már sokszor láttam, de még soha nem álltam le vele beszélgetni,mondjuk az is igaz, hogy soha nem is volt miért leállnom vele beszélgetni. Engem nem tanít, és valójában nem is tudom mit tanít.
- Persze, nem baj. - felelek mosolygósan, majd ismét kezembe veszem a ceruzát, és töröm a fejem. Aztán eszembe jut az egyik kedvenc dalom, és azt kezdem el halkan dúdolgatni,bár erre nem tudom hogy mi lenne a reakciója a tanárnőnek, így abba is hagyom, és már csak magamban dúdolgatom. És ekkor jön meg az ihlet, amit gyorsan le is vések a lapra, hogy aztán majd át tudjam nézni máskor. Így, hogy már el tudtam kezdeni,könnyebb folytatni tudom, és viszonylag hamar befejezem, ami egy elégedett mosollyal fejezek ki, aztán harapok egy falatot ismét a finom mexikói ételből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 19:36 | Link

Sir Yvonne

Miután kölcsönösen arra a véleményre jutottak, hogy mégsem lenne illendő a hercegnő ünnepi ruháját szarvasöldökléssel és hajtóvadászattal tenni tönkre, elindultak, hogy valami civilizáltabb őzpótlékot keressenek vacsorára. Mint később Gil rámutatott, tulajdonképpen egy egész mesét előadhattak volna már, mert volt lovagjuk, királykisasszonyuk meg sárkányuk is, de aztán a beszélgetés megakadt azon a ponton, hogyan is győzné le Sir Yvonne a rémséges fenevadat, akit - házának megfelelően - szintén ő testesített volna meg, és végül inkább másfelé terelődött a téma. Pontosabban a kezében lóbált szütyűre, amiből most már a ki tudja, hanyadik, egyre meghökkentőbb dolgot húzza elő - az elején csak azt mutogatta, ami tényleg benne volt, pennát, ceruzát, radírt, madzagot, madártollat, csigaházat, üveggolyót, színes spárgát, ecsetet, aztán egy kis üvegcsében rovarszárnyak kerültek elő, majd néhány filteres tea, tű és cérna... Egyszóval minden, ami okvetlenül szükséges vagy jól jöhet, de miután kész játékká fejlesztették - Yvonne találgatott, mi lesz a következő dolog, amit előbűvöl - egy-egy illúziót is hozzátett, így az utolsók közt akadt tiritarka luficsokor, törpe víziló, egy cserép muskátli, de gumikacsa is.A legtöbb tárgyat végül, ha már kinevették magukat, hanyag mozdulattal a háta mögé dobta és hagyta köddé válni. Aztán egy pillanatra megdermedt és megtorpant, lassan előhúzva a szütyőből Weaver professzor fejét, és egy ijedt "íííííííííík" hangot hallatva gyorsan vissza is tuszkolta inkább. Játszott, bűvész és bohócot, de nem átverni akarta Yvonnet - legalább annyira szórakoztató volt a lány arcát és nevetését figyelni, mint a másiknak azon töprengeni, milyen képtelenség kerül elő legközelebb, és amíg vele volt, addig nem gondolkodott máson.*
- Félek. Szerinted mi lesz a következő?-*Nézett aggódva a lovagjára.*- Még jó, hogy védelmemre kelsz, ha megint valami ilyen akar előmászni. Ugye?-*A hangja meggyőzően csengett, de a tekintete sokkal inkább a játék izgalmát és élvezetét tükrözte, semmint valódi félelmet. Egészen biztosan nem ez volt a korához legméltóbb viselkedés, de nem is igazán érdekelte, amíg társasága nem emelt panaszt ellene. Időközben már a faluban jártak, s a következő dilemma a Falatozó ajtajánál érte őket - ilyenkor ki is nyit ajtót? A szoknyás lovag vagy az álarcos hercegnő?*
- Szerintem váltsunk mesét.-*Ajánlotta végül, előrelépve és kitárva az ajtót a lány előtt, aztán nyomában maradva ő is belépett, hogy elámuljon. A hely berendezése és légköre is nagyon kellemes volt, a levegőben terjengő illatokról már nem is beszélve.*
- Egyébként sincs kerekasztaluk, ahogy nézem.-*Jegyezte aztán meg, felocsúdva és a pult felé közelítve, hogy megnézzék a kínálatot. A pultban különféle pizzaszeletek sorakoztak, és most jókora forgalom volt, így mindig frissek kerültek a régiek helyére - ebben az a legjobb, hogy tulajdonképpen akár minden szelet lehet más ízű is, ha egy egész pizzának megfelelő mennyiséget kérnek.*
- Te milyet fogsz kérni?-*Fordult kíváncsian Yvonne felé, mert részéről teljes döntésképtelenség lépett fel. Mind remeknek tűnt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 7. 19:58 | Link

Gilberta


Magamon is meglepődtem, hogy milyen jól elbeszélgettem az időt. Gyakorlatilag eddigi életem során nem jött ki ennyi szó a számon, mint ebben az elmúlt pár órában! Ez a fiú tud valamit, erre már rá is jöttem. Jól éreztem magamat vele, igazából ő volt itt az első akire ilyet mondhattam, így hát reménykedtem benne, hogy baromi különlegesnek érzi magát, a kis hercegnőm. Mivel mind a kettőnknek megjött az étvágya, így hát közös megegyezés alapján indultunk el, lefelé a falu felé, aztán majd csak ki fogunk kötni valami jó kis helyen.
Megállás nélkül csak beszéltünk és beszéltünk, a fiú a kis "táskája" tartalmát is felfedte nekem. Az elején kissé unalmasnak tűnt, hiszen a szokásos kis iskolai dolgok kerültek elő belőle, amiket már én is vagy százszor láttam, de amikor hirtelen egyik kedves és drága Tanár Urunk fejét húzta elő belőle, ugrottam egyet, egy halk sikítással egyben. Nem sok mindentől szoktam megijedni, de ennyi semleges és semmit mondó dolog után, ez kissé meglepett. Pár másodpercig csak álltam, bámultam magam elé, vagy épp a mellettem állóra, majd vettem egy mély levegőt, és jeleztem, hogy haladhatunk tovább, nem fogok össze esni egy apró kis szívrohamtól. Mikor Gilbert megszólalt, egyetértően bólogattam, hiszen ki tudja, hogy ezek után mi jön ki belőle?
- Én? Minden körülmények között megvédelek, bármitől! Mondtam, majd megragadtam a fiú kezét, majd akárcsak egy titkos ügynök, körül néztem, nincs-e semmilyen veszélyt jelentő tárgy vagy személy a közelben, aki neki tudott volna esni a fiúnak. Mivel semmilyen gyanús dolgot sem láttam, elengedtem a kezét, majd halkan felnevettem.
Sosem viselkedtem még így, de picit jó volt egy kicsit kimutatni az igazi énemet. Ha jobban belegondolok, az igazi Yvy nem Rellonos. Tulajdonképpen semmilyen sem. Még keresem önmagamat, bár úgy gondolom ebben a korban, ez még normális. Reménykedem benne, hogy pár éven belül már lesz egy bizonyos életcélom és azzal is tisztában leszek, hogy ki vagyok, és miért születtem én ide. Lehet az is, hogy erre a kérdésre nincs válasz, de minden estere én bízok abban, hogy van, és kész. Téma lezárva. Hamar lent voltunk a faluban, és az egyik étterem szerűséget is egész gyorsan elértük. Mire már a környékén jártunk, gyomrom hangosan kezdett korogni, ettől pedig olyan lettem, mint egy kisgyerek karácsonykor. Minél gyorsabban és hamarabb enni akartam, szinte már ugrálni kezdtem. Mikor beléptünk az étterembe, majd a pulthoz sétáltunk, belekaroltam a fiú karjába, majd kíváncsiskodva nézelődni kezdtem, mi a kínálat. Tanácstalanul néztem a mellettem állóra, aki szintén ugyanolyan volt mint én. Nem tudott dönteni, csak nézelődött, jobbra balra, mint egy eltévedt 4 éves. Sóhajtottam egyet, majd ránéztem a pult mögött álló személyre, utána pedig Gilbertre.
- A kedvencemet! Mondtam, majd még vetettem egy kósza pillantást a kínálatra, aztán újra megszólaltam, de most már a pultos emberkéhez.
- Egy sonkás gombás pizzát. Mondtam, majd a fiúra pillantottam, és kíváncsian vártam, hogy ő vajon mit fog kérni. Baromi nehéz ennyi finomság közül választani, úgyhogy ezért is vártam a reakcióit. Közben elengedtem a karját, és az egyik üres, sarokban lévő, két személyes asztal felé indultam, majd mikor odaértem, leültem, és várakozni kezdtem a fiúra.
Jól éreztem magamat. Végre. Amióta itt vagyok, olyan unalmas napjaim voltak. Legalább most itt van ez a kis hercegnő, akit megvédhetek mindentől, és feldobja a napomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 20:59 | Link

Sir Yvonne

Yvi szemlátomást jól szórakozott, ami őt is jókedvre derítette - valamiért ha ismeretlenekkel találkozott, könnyen átvette a bohóc szerepét, mert ez a komolytalan, sokszor sekély figura rengeteg vidámságot tudott a környezetének okozni anélkül, hogy akár csak mázolt arca egy darabkáját is felfedte volna. Most nem félelemből rejtőzött és komédiázott, sokkal inkább azért, mert valójában nem sok örülnivalója volt, de nem akarta elrontani mások estéjét is. Igyekezett helyette kihasználni ezt a pár maradék, gondtalan órát és elég derűt spájzolni be az elkövetkezendő két hónapra. Ráadásul a lány meglepően közvetlen volt, amikor megfeledkezett az újra és újra magára öltött komoly szerepről és helyette egyszerűen csak tette, ami eszébe jutott. Az, hogy kézen fogták, most más érzést váltott ki - amikor Kath tette ugyanezt, akkor biztonságot és bizalmat, valamiféle összetartozást, ez viszont váratlanul érte, így inkább némi zavart bizsergés lett belőle. Yvivel együtt nevetett, ahogy a gyors terepszemlét követően eltette légfegyverét és titkos kém-egyenruháját, magában azon derülve, hogy ha lovagból James Bonddá avanzsál a rellonos, neki még akkor is kihívó kisestélyi és magassarkú járna. Csöbörből vödörbe.
Odabent aztán lezajlott a szerepcsere és nem neki kellett bájos kacsóját a lány karjára fűznie, bár így is kicsit komikus volt, amíg az asztalokat kerülgetve a pultig lejtettek. Némi tanakodás után a hölgy Songokura voksolt, így Gilbert is döntést hozott, hogy ne kelljen megváratnia.*
- Olyan csirkés-spenótosat kérek.-*Bökött az egyik bizarr kinézetű, rokfort sajttal vastagon megszórt tészta felé, jobb híján, mert olyan elvetemült dolgokat, mint a csokis pizza, még nem találtak fel (illetve de, azonban Kisame snickerses, aszalt szilvás, sajtos és dekorcukros kreálmányát senkinek sem ajánlja). Némi habozás után kért még mellé két üdítőt is, aztán fizetett és felnyalábolta a tálcát és az evőeszközöket, szintén a kis asztalt célozva meg. Ott aztán elosztották a dolgokat és miután gyomra az illatokra újfent korogni kezdett, egy kurta "jótvágyat" kívánság után (álarcát egy kisebb illúzióra cserélve) beleharapott az első szeletbe, hogy elhallgattassa az oroszlánbőgést.*
- Ha tetszik, nyugodtan kóstold meg.-*Gesztikulált kicsivel később a szeletjei felé, mert az a típus, aki mindenén szívesen osztozik és az étel eddig tartotta magát a hely híréhez, tényleg nagyon finom volt. Vagy csak ő túl éhes, mert ahogy a nagymamája mondogatta, "Nem kell jól főznik, csak ritkán!".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 30. 20:30 | Link

Gilberta


Hihetetlennek tartottam a történéseket. Teljesen kifordultam önmagamból, olyan voltam akárcsak a húgom. Igen, technikailag a húgom, hiszen én 4 és fél perccel előbb születtem mint Ő. Kötelessége hallgatni az idősebbre, bár sose teszi, szóval mindegy.
Gilbert is hamar választott magának pizzát, majd mikor megkapta elindult felém, majd leült velem szemben. Vetettem egy furcsa pillantást a választott ételére, utána pedig a fiúra.
- Ezen mi az a zöld...khm, izé? Kérdeztem, kissé bután, mivel így első látásra egyáltalán nem tudtam megállapítani, hogy mit is készül bevinni a szervezetébe szerencsétlen srác. Valamiféle sajt? Zöldség zöldje, vagy esetleg spenót? Igazából mindig is szerettem a spenótot, bár ezt kisebb koromban nagyon ügyesen tudtam tagadni a kortársaim előtt. Nagyon elterjedt az a dolog, hogy a spenót egy gusztustalan dolog, és minden gyereknek utálnia kell. Na, én itt jöttem a képbe. A kislány, aki igen is, szereti a spenótot. Kisebb elemezgetések után beleharaptam a saját pizzámba, majd magam is meglepődtem, hogy milyen hamar befaltam szinte a felét. Eddig nem is éreztem annyira, hogy éhes lennék, de most még is csak kijött belőlem az állat, és két pofára tömtem az ételt. Hát igen, nem voltam épp a nőiesség megtestesítője, úgyhogy kicsit kihúztam magamat, lenyeltem a számban lévő falatot, majd lassítottam a tempómon, próbáltam előkelőbb lenni, de nem nagyon ment. Ahhj, könyörgöm! Hogyan kell egy pizzát előkelően enni?! Inkább visszatettem a tányéromra, kicsit hátradőltem, és a velem szemben ülőre pillantottam. Aranyos volt ahogyan evett. Kis, apró falatokkal, és közben nem is nagyon nézett fel, leginkább csak a tányérján lévő finomságra koncentrált. Mikor viszont még is csak rám tévedt tekintete, egy kérdést is intézett felém. Elgondolkodtam rajta, hiszen még mindig nem voltam benne biztos, hogy milyen zöld izé lehet a pizzáján, de végül is egyszer élünk, miért is ne.
- Tényleg megkóstolhatom? Mármint, nem gond? Kérdeztem, biztos akartam lenni benne, hogy nem zavarja-e, ha egy, kicsit még idegen ember az ételét harapdálja. Arcomra egy apró mosoly telepedett, majd mikor megkaptam az engedélyt, megkóstoltam a fiú pizzáját. Megízleltem, majd szinte már izgatottan csattantam fel.
- Ez spenót! Mondtam, majd mikor feltűnt, hogy nem vagyunk egyedül, és lehet, hogy kissé zizinek néznének, hogy csak úgy a semmiből kiabálok ki zöldségneveket, kissé meghúztam magamat. Sóhajtottam egyet, majd eszembe jutott, hogy még mennyi dolog van, amit nem is tudok az én kis hercegnőmről.
- Tényleg, mesélj nekem valamit magadról! Kérdeztem, hiszen valami különös okból kifolyólag fűtött a kíváncsiság, hogy ki és mi lehet Ő, Gilbert, a kis varázslótanonc. Ha olyan mint én, akkor valószínűleg, hebegve-habogva kezd bele az élettörténetének szavalásába, de természetesen nem mindenki lehet olyan béna mint jómagam. Nem ismerem saját magamat, a történetem pedig egyáltalán nem izgalmas. Igyekszem majd kikerülni, ha ez még is szóba kerülne...
Utoljára módosította:Yvonne L. West, 2013. november 4. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. október 31. 13:24 | Link

HALLOWEEN, 3. csapat

A gyorsétterembe belépve nem is úgy érzitek magatokat, mintha feladatot kellene teljesítenetek. Ám az egyik asztalra ki van helyezve egy pergamen, a feladattal. Mellette íróeszközök, és pergamen.

Írjatok egy történetet a zene kialakulásáról. A stílusa rátok van bízva. Egy fontos szabály van: a csapat minden tagjának 3 mondatot kell róla írnia, de úgy, hogy nem nézhetitek meg, mit írtak a többiek. A végén a csapatkapitánynak össze kell olvasnia az alkotást, és ha sikerül teljesítenetek, az utasítás helyén megjelenik a következő borítékotok.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2013. október 31. 13:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. november 2. 11:46 | Link

HALLOWEEN, 3. csapat
Igazán izgatott vagyok a kincskereséssel kapcsolatban. Szerencsére a csapat nagy részét, Bálintot - mert évfolyamtársam - , és Loise-t ismerem, csak a két tesót (?) nem ismerem, így gyorsan nekik is bemutatkozom, hogy legalább legyen fogalmunk egymásról. Mira elég hamar elmagyarázza a feladatokat, majd megkapjuk a képet és a térképet is. A jelzés egyértelmű, így a csapattal megindulunk a Falatozó Gyorsétterembe. Természetesen jártam már itt, bár nem sokszor. Belépve körbenézek, és intek egy ismerősnek, majd meglátom a nekünk szánt asztalt. Néhányan kíváncsian mosolyognak, én pedig gyors léptekkel az asztalhoz sétálok és felolvasom az utasítást:

Írjatok egy történetet a zene kialakulásáról. A stílusa rátok van bízva. Egy fontos szabály van: a csapat minden tagjának 3 mondatot kell róla írnia, de úgy, hogy nem nézhetitek meg, mit írtak a többiek. A végén a csapatkapitánynak össze kell olvasnia az alkotást, és ha sikerül teljesítenetek, az utasítás helyén megjelenik a következő borítékotok.

- A zenéről? Jézusom... - döbbenek meg, majd kicsit gondolkozom.
- Én tudok gitározni... - szólalok meg, de elharapom a mondatot, hiszen nem szabad megbeszélni a dolgokat. Jelentőségteljes pillantást vetek Loise-ra, elvigyorodom, majd lassan előveszek egy papírt és írni kezdem...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. november 2. 20:42 | Link

HALLOWEEN, 3. csapat

Jó ötletnek tűnt kicsit kimozdulni a kastélyból, és az ikrek úgy gondolták, kicsit kibővítik az ismerőseik körét, szóval ez az este az úgy nevezett win-win szituációnak ígérkezett. A bemutatkozásokon gyorsan túlestek, és a DÖK képviselője gyorsan elmondta a feladatot. Szerencsére Caius magához ragadta a vezetést, és tudatta a többiekkel is a feladatot. Első pillantásra látszott, hogy őt is megakasztották az intrukciók, és Félix sem érezte jobban képben magát. A homlokát ráncolva pislogot a tükörképére, majd elvigyorodott, és átvette Caiustól a pennát, és lefirkantotta a saját három sorát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 24 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed