Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=726990#post726990][b]Révay Lili Athalie - 2018.06.30. 22:07[/b][/url]

Kérlek, küldj csokit!
A levelet már ugyan egyszer megírtam, szépen, szinte művészi pontossággal le is ragasztottam, és már indultam is felfelé, sőt a lépcsők alján voltam, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem valamit, méghozzá a legfontosabbat: Szeretnék csokit. Imádom a csokit, és olyan jó lenne más országok csokijait is enni. Apa pedig már kint van Olaszországban, így nekem most már adott a lehetőség, hogy kapjak finom olasz csokit, csak mondjuk ehhez jó lenne, ha nem felejteném ki a levélből ezt a lényeges részt.
Először arra gondoltam, hogy az üzenetet ráírom a borítékra, de itt rögtön két szomorú kép úszott az elmémbe. Az egyik, hogy megkapja a levelet és ahogy kibontja, ki is dobja a csomagolást, vagyis oda az üzenet, és ha csak nem úgy esik a papírkosába a boríték, titkát magával viszi az örökkévalóságba. Vagyis nekem nem lesz csokim. A másik opció, mely szerint észreveszi, hogy mit írtam oda, de elszomorodik, mert ő abban reménykedik, hogy egy "szeretlek"-et vagy egy "hiányzol"-t kap a lányától, erre én, a hálátlan kis bocs a pénzét kérem édesség formájában. Ő pedig ha küld is csokit, mégis szomorú lesz. Nem akarom, hogy az legyen, hiszen most minden oka az örömre van meg.
Így hát, mielőtt még nekiindultam volna a csúszós útnak, megálltam a kanyarban, óvatos mozdulatokkal felnyitottam a borítékot, szétnyitottam a papírost és kérésemet az utolsó lap aljára, utóirat formájában rögzítettem. Ezután visszacsúsztattam, majd a pálcám után nyúlva már majdnem fixáltam, amikor lepillantva észrevettem az aprócska, de számomra kellemetlen színű fényt. Tele van az erőmet korlátozó kis gömb, vagyis, ha most megpróbálom leragasztani, akkor egészen biztosan berobbantom a fél környéket, azt pedig nem szeretném, jobb ötlet híján várok hát, remélve, hogy valaki szembejön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=726998#post726998][b]Révay Lili Athalie - 2018.06.30. 22:52[/b][/url]

~ Hűűű, mekkora pokróc valaki! ~
Mondanám, de szerencsére nem mondom, csak gondolom, és nem is lenne szép dolog ilyet mondani, csak nekem néha nagyon gyorsan elnyílnak az ajkaim és csak úgy beszélek bele a nagy világba. Nem szép dolog, tudom, de mégis eléggé gyakran elő szokott fordulni.
- Bocsi.
Végül azért megpróbálok olyan lenni, mint a kultúremberek, hiszen ez a lány lehet a megoldás a problémámra. Sőt, ahogy így rápillantok, biztos vagyok benne, hogy így van.
- Te Reissner Eliza vagy, ugye? Az iskolaelső.
Ki ne tudná, ki ő, de persze nem mindenki tudja azonosítani, mert mondjuk inkább azon gondolkozott az évnyitó beszéd alatt, hogy miért éheztetnek minket, és elképzelhető az is, hogy a szomszédjával minisakkal játszott, vagy azt leste, honnan szerzett Adrian Black magának ennivalót. Szóval számos ok miatt nem tudhatják, hogy ki ő, de mint mondtam, én bizony igen.
- Figyi, állatira fontos lenne a segítséged. Nem tudnád visszaragasztani nekem a borítékot? Elfelejtettem valamit odaírni a levél végére, és most eléggé ciki, hogy nem tudom visszaragasztani.
Azt nem akarom elmondani, hogy miért nem, mert a pálcám nyilván nálam van, és azért azt sem szeretném, ha éppen egy ilyen menő lány szemében lennék béna, meg azt sem, ha mondjuk járna színházba és beskatulyázna, hogy én csak egy buta kis színésznőcske vagyok. Az erőfogó sárgás színe előbukkan ugyan, de mivel ritka holmi, így nem feltétlenül biztos, hogy ismeri, én sem ismertem, amíg a varázslataim nem kezdtek el robbanni meg túllőni a célon. Viszont ez nem is olyan dolog, amivel élből eldicsekednék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=727011#post727011][b]Révay Lili Athalie - 2018.06.30. 23:43[/b][/url]

- Igen.
Büszkén simítom meg a házam hímzett jelvényét. Sokan nem értenék, hogy miért vagyok büszke a "maradék" házára, de szerintem ez egy rossz felfogás, mert mi nem a maradék vagyunk, még ha például nem is alkotunk akkorát, mint az Eridon vagy a Rellon. Én szeretek ide tartozni, mert mindig a megfelelő időben tudok láthatatlan lenni, és csak akkor jegyeznek meg, amikor én akarom.
- Révay Lili vagyok és egy bunkó, be sem mutatkoztam a kérdés előtt.
Csapok a homlokomra, persze nem olyan nagyot, de azért érezhetőt. Vicces a helyzet, mert most már tudom mondani, hogy ne haragudjon a másik, de szőke vagyok, és íme, egyből az összes szőke nős poén értelmet nyert és vált sértővé.
- Én is csinálhatnám így, csak apukám most házasodott újra, meg most költözött össze a feleségével és meg szeretném lepni ezzel a levéllel, de ha felhívom, azzal így tönkre teszem az egész hangulatát. Meg aztán ez olyan kicsit, mintha teret is hagynék neki, nem?
Nagyon kedvelem Olive-ot, és biztos vagyok benne, hogy sem ő, sem apa nem úgy értelmeznék, hogy én most akkor mindenáron be akarok furakodni az életük minden percébe, de szeretném, ha úgy éreznék, van életük, még mielőtt gazdagabb leszek egy kistestvérrel.
- Szoktál színházba járni? Bármelyik előadásra be tudlak vinni a Bogolyfalviba, hogy megháláljam a segítséged.
Komolyan is gondolom, nem szoktam ingyen kérni, és nem tudom, hogy mi mást adhatnék neki, ami különleges, de ezt nagyon szívesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=727023#post727023][b]Révay Lili Athalie - 2018.07.01. 00:44[/b][/url]

- Igen, a lánya vagyok.
Bólogatok lelkesen. Régebben hozzátettem, hogy nem a vérszerinti, meg elkezdtem magyarázkodni, hogy igazából nekem van szülőanyám meg apám is, csak nekik nem kellettem, mert boszi vagyok, és aztán jött az árvaház meg a sikertelen örökbefogadások és végül meg úgy alakult, hogy két apukám lett. De mostanában már nem mondom ezt a nagy körítést, mert sokak szerint még külsőre is jobban hasonlítok rá, mint Franci, ami igaz, hiszem ő szegény teljesen olyan, mint az anyukája, akit nem kedvel.
- Végig lehet gondolni. A telefonban, meg élőben sokszor kibuknak az emberből olyan dolgok, amiket nem akar elmondani a másiknak, vagy nem úgy, ahogy végül elmondja.
Belőlem is volt már, hogy olyan dolog bukott ki, amit nem akartam elmondani, mint például, hogy tizenhat évesen nem igen vagyok olyan ártatlan, mint lennem kellene. Nem, ezt nem szerencsés apával vacsora közben közölni. Azt mondják az ilyen hírek nem segítik elő sem az emésztést, sem a kellemes családi légkört, de csak úgy kibukott belőlem, szóval szívás.
- Szívesen elmegyek veled. Én ott dolgozom, ilyen átmeneti állapotban, már nem vagyok ifjúsági tagozatos, de még gyúrnom kell, hogy a felnőttek között megálljam a helyem.
Viszont az már valami, ha a Rómeó és Júliában én játszom a címszerepet az első szereposztásban. Kicsit le is sokkolódtak, amikor meglátták a hajamat, de azt mondtam, hogy a nyári szünetben csak szabad nekem ilyet csinálni, ők pedig megnyugodtak, hogy majd lesz ez még így sem. Pedig nem tervezek visszaváltani.
- Bármelyik darabra elmehetünk, de ha javasolhatok, van egy új, az Időnyerő, nemrég jött ki könyvben, ezt a darabot még apa igazgatta, mielőtt elment, szerintem zseniális lesz, a premierje a szezon első előadása lesz. Ha gondolod, oda elmehetnénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=729790#post729790][b]Révay Lili Athalie - 2018.07.21. 07:02[/b][/url]

- Igen, felpróbálhatom, sőt, van olyan, amit nekem készítettek.
A múltkor, amikor kiderült, hogy túl magas vagyok a korábbi Júliákhoz képest, illetve a váltótársamhoz viszonyítva is, akkor történt meg, hogy kell egy újat csinálni. Annyira gyönyörűt találtak ki, és szépen lassan most elkezdték a jelmezek felfrissítését is, ami szintén egy nagyon jó kezdeményezés. Persze mostanra hiányzik már apu jelenléte rendesen, de remélem, azok, akik most jöttek, nem tesznek majd tönkre mindent.
- Ha szeretnél jelmezeket próbálni, azt is el tudjuk intézni, sőt, ha szeretnél, szerintem munkát is tudok neked szerezni ott.
Nem tudom, hogy a színészethez mennyire lenne kedve, de jegyellenőröket, öltöztetőket, nézőtéri felügyelőket mindig szoktak keresni, és az a legjobb, hogy a darabokat ingyen nézheted meg, és még pénzt is kapsz érte. De ha meg szeretne színészkedni, azt is meg lehet oldani. Én is úgy kezdtem, hogy csak töltelék voltam, aztán gyerekszínész, majd ifjúsági, és most, hogy eljátszhatom Júliát, így lettem tagja az állandó színészcsapatnak. De nem bánom, hogy végig kellett járnom ezt az utat, mert pont ez mutatja azt, hogy nem számított, kinek a nevét viselem, meg kellett dolgoznom a sikerért.
- Nem, de nagyon ijesztően hangzott. Lent voltam a faluban, amikor történt, odáig elhallatszott a hangja. Nem is tudtam mi az, csak amikor kellett visszajönnöm, akkor láttam. A legjobb barátnőm, ő levitás, és nagyon féltettem, de szerencsére nem esett komolyabb baja. Még mindig nem tudni akkor, hogy mi történt?
Több pletyka van a robbanással kapcsolatban, mint, amikor egy lehetetlen párt boronálnak össze az emberek. A kis semmiségtől a nagyon durva kitalációig minden megfordult, de ennyi idő elteltével az igazság talán sosem fog kiderülni.
- Gyorsan feladom ezt a levelet, utána nincs kedved valami kevésbé csúszós és "illatos" helyre elmenni?