Írtam Timinek egy levelet, de közben a baglyom lebetegedett. Nem volt különösebb baja, csupán egy kis pihenésre volt szüksége. Úgy határoztam, hogy ellátogatok a bagolyházba, hogy valamelyik madár elvigye onnan a levelemet  a címzettemnek. Felvettem fekete hosszú ujjú felsőmet, a bőrdzsekimet, hozzá sötét farmert és fekete cipőt húztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Az egyik háztársam is így küldte el a levelét a családjának, úgyhogy bizakodva indultam neki utamnak, remélve, hogy valóban a segítségemre lesznek majd a baglyok. Egy hosszabb séta után odaértem a helyszínre, ami tele volt mindenféle bagollyal. Kiszemeltem az egyiket, amelyik a legszimpatikusabb volt számomra, majd elővettem a levelemet és feléje nyújtottam.
- Vidd el a címzettnek! - utasítottam kedvesen. A bagoly elvette tőlem csőrével a levelet és elrepült vele. Nagy kő esett le a szívemről, mert végre én is életjelet adhatok magamról Timinek, ha célba ér a levelem. Nagyon aranyosak voltak a madárkák, nem is volt szívem rögtön otthagyni őket, ezért megsimogattam mindet, akik a közelemben tartózkodtak. Nagyon szelídek voltak ezek a madarak, úgy tűnt, hogy még örülnek is neki, hogy valaki törődik egy kicsit velük. Egyébként is szerettem az állatokat, ezért is lettem LLG tanársegéd, amit egyáltalán nem bántam meg, mert ezek a lények álltak a legközelebb hozzám. Itt időztem egy kicsit, nagyon jól éreztem magam, miközben a baglyokkal foglalkoztam, végre ki tudtam kapcsolódni egy kicsit, amit mostanában ritkán engedhettem meg magamnak.

A baglyok rendkívül barátságosak voltak, annak pedig külön örültem, hogy az egyikük rögtön elvitte a levelemet Timinek. Elidőztem itt egy kicsit és épp menni készültem, amikor meghallottam, hogy valaki Benőkézik. Hirtelen nem tudtam ezt mirevélni és fogalmam sem volt róla, hogy milyen Benőt keres itt valaki, hiszen egy lélekkel sem találkoztam idáig errefelé, majd egy srác alakja körvonalazódott ki a sötétségből. Mivel köszönt nekem én is viszonoztam ezt a gesztust:
- Szia!
Láttam, hogy a fiú nagyon keres valakit vagy valamit, gyanítottam, hogy még mindig a titokzatos Benőt kutatja, hiszen azon a néven szólongatott valakit.
- Szabad megtudnom, hogy ki ez a Benő? Csak nem eltévedt itt? - kérdeztem tőle kedvesen, bár tartottam tőle, hogy elküld a fenébe, mert ugye semmi közöm sem lenne hozzá, de azért mégiscsak érdekelt, mert én már csak ilyen kíváncsi típusú ember voltam.
- Ha gondolod segítek megkeresni - ajánlottam fel neki, hiszen bennem volt a segítő szándék, egyszerűen ilyen voltam és így is neveltek, úgyhogy ebben semmi kivetnivalót sem találtam. Abból indultam ki, hogy én is örültem volna, ha nekem segítenek egy ilyen helyzetben, de persze azzal is tisztában voltam, hogy nem vagyunk egyformák és így nem biztos, hogy túlzottan örülni fog a felajánlásomnak. A legjobban mégiscsak arra voltam kíváncsi, hogy ki lehet az a Benő, akit itt keres a bagolyházban ez a fiú. Nem gondoltam volna idáig, hogy a baglyokon kívül más is lehet itt, de most már biztos voltam benne, hogy okkal keresi a srác ezt a személyt.

- Egy bagoly? Hát persze! - fogtam a fejem vigyorogva, hisz mi más lehetne? Ezt nagyon benéztem, mert azt hittem, hogy egy személyről van szó, bár mit keresne más itt a baglyok között? Ez egyáltalán nem volt helytálló feltételezés részemről. Annak örültem, hogy a fiú nem küldött el melegebb éghajlatra és nem utasította vissza a segítségemet, így máris nekiálltam keresni.
- Olyan egyformák ezek a baglyok! - állapítottam meg, miután megszemléltem jó párat, bár igazából azt sem tudtam, hogy melyik lehet a keresett madár.
- Hol vagy Ödönke? - hiába a memóriám nem volt az igazi, főleg nem ma.
- Öhm Benő! - javítottam ki magam, ha már hangosan Ödönkéztem, bár ez a baglyokat egyáltalán nem hatotta meg, hiszen a bagoly tojt előbújni.
- Hallgat a nevére? - kérdeztem tőle, majd tovább nézegettem a madárkákat miközben vagy tízszer elismételtem, hogy "Benőke gyere ide". Közben a srác bemutatkozott, így én is követtem a példáját:
- Alíz vagyok, harmadikos és Navinés - válaszoltam neki, miközben a baglyokat vizslattam.
- Wááá.... a fene! Ezt a dilis baglyot! - ordítottam majd arrébb húzódtam onnan, mert az egyik madár úgy gondolta, hogy poénból nekemrepül. Kicsit megijedtem tőle, mármint nem az állattól, hanem a hirtelen akciójától. Szerencsémre meghallottam, hogy közben a fiú rátalált hőn szeretett Benőkére.
- Örülök, hogy meglett! - szedtem ki egy bagolytollat a hajamból, majd a figyeltem, ahogy a srác a bagoly csőrébe helyezi a levelét és elküldi vele.
- Most már tudni fogom, hogy melyik Benőke - mondtam mosolyogva, hiszen nem éppen ő volt a baglyok szépe, de valószínűleg tette a dolgát, már ami a levélhordást illeti.
- Nem nagyon láttak még a suliban, igaz képtelenség lenne mindenkit ismerni.  Bár az is igaz, hogy nem sok Eridonos diákot ismerek személyesen - mondtam neki, hiszen kevés embert ismertem még a suliból és azokra természetesen nem emlékezhettem, akikkel csak úgy összefutottam.
- Na és nehéz a negyedik osztály? Én még nem tudom milyen szakot választok majd a jövőben, szeretek állatokkal foglalkozni, de majd elválik, hogy az lesz az én utam - tűnődtem el a témán, majd arra gondoltam, hogy az álmaim vajon milyen hatással lesznek a jövőmre.

Láttam, hogy Marci mulatságosnak véli a baglyos "támadást", de nem tudtam ezért haragudni rá, mert valószínűleg külső szemmel szemlélve vicces lehetett a dolog. Bizonyára én is megmosolyogtam volna őt, legalábbis ha fordítva történik az eset. Kiderült, hogy a fiú nem tartózkodott a suliban egy ideig, de nem is firtattam ezt a témát, mert láttam rajta, hogy kissé kényelmetlenül érinti a dolog. Ezt tiszteletben tartottam, hiszen én sem szerettem, ha olyan témát hoznak fel, ami érzékenyen érint és nem emlékszem vissza rá szívesen, vagy ha már ezerszer kiveséztem a dolgot.
- Megnyugtató, ha teljesíthető. Már a mostani vizsgák sem voltak túl könnyűek, de akkor ezek szerint egy kicsit jobban rá kell kapcsolni - mondtam elszántan, hiszen mindenképp szerettem volna évfolyamot lépni, nem szerettem volna megbukni. Tudtam, hogy ehhez még többet kell tanulnom, de azt is tudtam, hogy a teljesítményemen múlik a jövőm.
- Akkor ezzel nem csak én vagyok így, biztató, hogy még ráérek, ezen agyalni. Megpróbálom pihentetni ezt a témát, aztán majd úgyis kialakul, hogy mit hoz számomra a jövő - válaszoltam Marcinak, miközben éreztem, hogy kezd lehűlni a levegő.
- Valóban nincs túl jó illat itt, ráadásul emellett még hideg is van. Benne vagyok, menjünk be! - helyeseltem a fiú ötletét, hiszen nem szerettem volna megfázni, na meg azért ezeket a szagokat sem volt leányálom elviselni, nem is értem, hogy a baglyokat hogy nem zavarja... igaz, ők már megszokták ezt, meg hát mégiscsak madarak.