Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=482930#post482930][b]Návay L. Viktor - 2015.03.28. 19:22[/b][/url]

Őrnagy mellett valószínűleg nem férne meg egy bagoly. Nem tudom, hogy ki tépne meg kit hamarabb, de kizártnak tartom, hogy egy macska meg egy bagoly valaha is különösen jó barátok lennének, így eszem ágában sincs saját bagolyt szerezni. Meg aztán amúgy is ott vannak az iskola baglyai erre a célra, úgyhogy nincs is nagyon miért vennem egy tollast, hogy aztán élete végéig ketrecben tarthassam, amikor éppen nem levelet vagy csomagot visz valamerre. Jelen pillanatban csak egy levelet szándékszom elküldeni anyának. Van ugyan egy telefon valahol a hátizsákom mélyén - még mindig -, és biztos, hogy Matthew még rúnázni is tudná mostanra, csak be kellene vinnem, de az igazság az, hogy semmi kedvem hozzá, hiába rágja a húgom a fülem. Csak egy elektromos szerkentyű, ami nélkül nem is elképzelhetetlen az élet. Még reggel megírtam a levelet, bár idáig eljutni csak most sikerült. Felkapaszkodom a toronyba, majd az egyik láthatóan nem hullafáradt madár lábához rögzítem az összehajtogatott pergament és útjára engedem Szeged felé. Ezzel meg is volnánk. Csak pár pillanatba telt és egy rövidebb sétába, igazán semmiség. Mennék is vissza a Levita tornyába, aztán meg a faluba is jó lenne benézni, amikor az egyik tollas már majdhogynem panaszosan huhog egy sort. Hirtelen nem is tudom, melyikük az a sok közül, de amikor ismét huhog párat, megtalálom. Laposakat pillogó fáradt uhu a szóban forgó példány. Fogalmam sincs, mi baja lehet, de csak nem árt meg neki, ha kicsit megsimogatom. Vagy igen? Sehol nem tiltja szabályzat az iskolai baglyokkal való törődést, pedig futólag még meg is nézem, nincs-e valami az ajtóra kifüggesztve mondjuk. Ha volt is, már nem találok erre vonatkozó nyomot, hogy miként kell vagy szabad foglalkozni a madarakkal, ha nem csak postai csomagküldő szolgálatként használná az ember fia, lánya, unokája. Megkeresem inkább az uhut, és óvatosan megsimogatom. A baglyok tudtommal nem valami szelíd, házban tartandó madarak alapvetően, de ezek nem szabad példányok, és szegényke elég elkínzottnak látszik. Hosszú utat tehetett meg.
- Na, mi a gond? Nem foglalkoznak veled eleget? - kérdezem meg, miközben ismét megsimogatom. Nem értek annyira az állatokhoz, hogy feltűnjön, ha netán valami betegsége lenne - leszámítva, ha vérzik, mert az azért elég látványos -, de mintha máris másképp huhogna, hogy valaki foglalkozik vele. Ha valamiben, hát ebben hasonlít Őrnagyra ez a madár is. Igényel némi figyelmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=483797#post483797][b]Návay L. Viktor - 2015.03.30. 17:41[/b][/url]

A panaszosan huhogó tollas a mellékelt ábra alapján csak némi törődésre vágyik, hát foglalkozom vele kicsit. Egy kis bagolysimogatásba még nem halt bele senki tudtommal. Rendben, terjeszthetnek ők is mindenféle madárinfluenzát és hasonló gyönyörűségeke - nem szakosodtam ilyesmire és nem is köt le különösebben, hogy minden részletet tudni akarjak ezekről -, de talán csak nem én leszek az első, aki ilyesmibe belepusztul. Foglalkozzunk inkább a bagollyal, aki meglehetősen kimerültnek tűnik, és nem feltétlen mondanám barátságosnak, de legalább értékeli, hogy valaki foglalkozik vele. Majdhogynem elégedettnek tűnik újabb huhogása. El is töprengenék rajta, hogy vajon mennyit foglalkoznak velük, ám ekkor valaki benyit és még rám is köszön.
- Üdv - válaszolok, és nem igazán figyelnék rá a továbbiakban, ha nem állna neki etetni az egyik baglyot, és ahogy elnézem, nem csak azzal szándékszik foglalkozni. Nem zavar egyébként, csak tényleg nem láttam sehol semmit erre vonatkozólag, hogy lenne valaki, aki a madarakkal foglalkozik, alkalmanként szétsimogatja őket, meg ilyesmi. Lehet, hogy elveszett a papír, pedig eredetileg létezett egy leírással, hogy mondjuk él a környéken egy madárbolond illető, a tollasok kopaszra simogatását tessék csak ráhagyni, bármennyire panaszosan is huhognak a hiányában. Nem ripakodnak rám, az elég biztató, de azért jónak látom rákérdezni, hogy vajon puszta önszorgalomból műveli-e mindezt netán, vagy hogy is megy ez pontosan?
- Ne haragudj, te gondozod őket? - érdeklődöm és egyszerre csak egy kérdést intézek hozzá, mert a köszönés elég univerzálisnak minősíthető volt, és még kiderülhet, hogy nem beszél magyarul. Tán még angolul se, az lenne csak az igazi, de egyelőre maradjunk abban, hogy reménykedem, érti a kérdést, és magyarul válaszol vissza. Addig is pár kérdő pillantás után inkább a megsimogatott bagoly lábán található gyűrűt kezdem vizslatni, hátha kiderül, hogy nem egy szám a neve szerencsétlennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=495695#post495695][b]Návay L. Viktor - 2015.07.15. 16:01[/b][/url]

Nem értem, mire a horkantás, hiszen ő sétál madáreleséggel és próbálkozik az egyik bagoly etetésével, eléggé logikusnak tűnik, hogy még ha csak önkéntes alapon is, de ő legyen az a valaki, aki a baglyokat gondozza. Úgy értem, valaki gondozza őket, nem? Kérdőn pillantok felé, de már jön is a válasz. Önkéntes alapon csinálja. Közben simogatom tovább a magam tollasát, aki egy kis extra - vagy lehet, hogy nem is extra - törődést igényelt bánatos huhogás közepette.
- Valaki csak eteti őket, gondolom. Ha más nem, hát a manók leghamarabb, a törődés viszont... tény, hogy kicsit hadilábon áll a rendszer ezzel, ahogy elnézem. Igaz, hogy időigényes munka, de nem árt, ha legalább néhanapján megsimogatja őket valaki, biztos, nem egy-két diák van, aki bele se gondol, hogy többek csomagszállító ketyeréknél - mélázom el hangosan a baglyokkal való foglalkozás kérdésén és simogatom tovább a tollast. Lassan le fogom simogatni a tollait is, ha nem hagyom abba, de máris olyan hálásan huhog, hogy akaratlanul is elmosolyodok.
- Na jól van, na... mára ennyi elég is, pihenj, aludj, akármi - beszélek a bagolyhoz, mintha értené is mit mondok, még egyszer megsimogatom, aztán beszerzem azt az említett doboz csemegét, és elindulok a lány felé. A semmiből telepedik a vállamra egy töpszli kis tollas, ami inkább néz ki tollcsomónak, mint bagolynak. Vékony hangja roppant idegesítő, inkább emlékeztet csirkére, mint bagolyra, de nem ítélünk el egy tollast sem.
- Tessék, és kösz. Akkor már besegítek, ha szabad - válaszolom letéve mellé a dobozt, és leemelem a vállamról a tollcsomót, ami erre lelkesen az ujjamba csíp. A kis komisz.
- Amúgy Viktor vagyok, és ha már itt vagyunk, egyúttal meg is alapíthatnánk a Bagolysimogató Egyletet, na mit szólsz hozzá? - javaslom egész jókedvűen, mert bár a kis huhogó csipkedős kedvében van, egy kis csemegétől máris elhallgat, mert még a szeme is keresztbe áll, olyan hevesen veti rá magát az ennivalóra. Szórakoztató teremtmény, annyira, hogy el is nevetem rajta magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=513293#post513293][b]Návay L. Viktor - 2015.09.04. 21:35[/b][/url]

- Kicsit akkor, mint a macskák, bár azok inkább istennek képzelik magukat, sokszor az a gyanúm - morfondírozok félhangosan azon, amit éppen kijelentett. Van benne igazság, többet azonban inkább macskához van szerencsém, mint bagolyhoz, huhogó tollcsomóból ugyanis sajáthoz nincs szerencsém, soha nem is volt. Mindig is iskolai baglyokkal küldtem levelet, az otthoni mintapéldány szétszeretgetése pedig anyáról lányára szálló hagyomány, ez idő tájt a Regié a megtiszteltetés, hogy alkalomadtán kopaszra simogassa. Javaslatát nem kell megismételnie közben, besegítek ám szívesen, végtére is ezek a madarak is megérdemlik a törődést.
- Úgy szeretnek, majd megesznek - állapítom meg vigyorogva, amikor a kis torkos bagolynak nem elég az eledel, még a lány kezébe is belecsíp, közben pedig megsimogatom az engem kiszemelő másik kis kelekótya tollast.
- Na, még a végén itt kiderül, hogy kis vérengző fenevadak ezek a pöttöm tollcsomók - adok még egy kis eledelt a bagolynak és simogatom aztán máris tovább szabad kezemmel, miközben másik tenyeremből éppen vígan falatozik, hadd érezze a törődést. Közben zseniálisnak tűnő ötlet pattan ki a fejemből, mégpedig egy bagolysimogató egyleté. Jót tenne egyik-másik magába forduló, 'engem senki se szeret' jelmondattal lézengő egyénnek, a baglyokról nem is beszélve. Na jó, nem tudom, hogy a bagolysimogatás is van-e olyan hatással, mint a terápiás kutyák bevetése az ilyen gondoknál, de miért ne lehetne? Nem hallottam még az ellenkezőjéről sem.
- Beajánlhatnánk Zójához is terápiás célzattal. Hm, Bagolysimogató Egylet... bé-es-e... ááá, furán hangzik. Legyen BEGy. Komolyan gyárthatnánk hozzá plakátot is, meg toborozhatnánk embereket. Biztos akadnának jelentkezők, ha tudnák, hogy mennyire jó dolog baglyokat simogatni - jelentem ki nagyon is lelkesen. Kicsit úgy érzem magam ettől, mintha most feltaláltam volna a spanyol viaszt, hiába tudom, hogy nem így van. Szórakozottan megvakargatom a tarkóm, és amint a töpszli kis bagoly felreppen a helyére - gondolom, jól lakott -, újabb baglyot simogatok meg. Igaza van a kolleginának, nem tudom eldönteni, melyikünknek tetszik jobban, a bagolynak-e vagy nekem, hogy éppen kitartóan simogatom a tollait.