Katniss L. Clare


Gyönyörű madárcsicsergésre ébredtem. Csendben magamra kaptam a ruháimat, egy kényelmes farmert és egy színes pólót. A nyakamban függő medálra néztem.
Rosy, de hiányzol nekem! - gondoltam, de tudtam, hogy ő már nem jön vissza. Megszerettem, de remélem talál ott is barátokat, ahová most jár suliba. Nesztelenül suhantam ki, mert nem akartam Aileent felébreszteni. Dalma pedig már eltűnt. Biztos korai randevút beszéltek meg Alexszel. A Levita folyosóit róva elgondolkoztam, hogy merre sétáljak. Gyakran szoktam csak úgy egyedül mászkálni. Különösen reggelente. Ilyenkor még minden olyan csendes, békés. Mintha nem lakná minden egyes pontját a sok nyüzsgő diák és tanár. Merre nem szoktam járkálni? Szépen sorba veszem a helyeket, ahová szoktam menni. A nyugati toronyba megyek a leggyakrabban. Ekkor valami megmagyarázhatatlan érzés tört rám. Az északi toronyba szinte egyáltalán be se tettem még a lábam. Most viszont, a szívem arra felé húzott. Az agyam azt üvöltözte, hogy ez teljesen irracionális érzés. De hát mi racionális ebben a világban? Így hát, mentem arra, amerre a különös  hipnotikus érzés vezetett. Hirtelen itt találtam magam a bagolyházban. Miért kellett idejönnöm? Majd meglátjuk. De, ha már itt vagyok írok levelet haza a szüleimnek. Elővettem a táskámból egy darab pergament és pennát aztán körmölni kezdtem.

Kedves anya és apa! Nagyon jól érzem itt magam. Régen küldtetek nekem levelet. Mi újság otthon? Hogy vagytok? Hogy van Szélvihar és a többiek? Hogy van a tanítóm?
Hiányoztok: Katniss
UI: Szeretlek titeket!

Egy nagyot füttyentettem, remélve, hogy a Hedvig a baglyom itt van és meghallja. Miután ma reggel nem volt a szobámban gondoltam ide jött, hogy a többi bagollyal lehessen. Két másodperc múlva megéreztem a vállamon Hedvig súlyát. Gyönyörű fehér baglyom finoman megcsipkedte a kezem, majd az ablakpárkányra repült. Erősen rákötöztem a levelet a lábára, miközben halkan mormogtam neki és elmondtam, hogy hova vigye a küldeményt. Hedvig kitárta széles szárnyait és én még sokáig néztem gyönyörű mozgását, ahogy eltűnik a messzeségben. Nagyot sóhajtva megfordultam és hirtelen a lélegzetem is kihagyott kettőt. Ez lehetetlen! Szembetalálkoztam saját magammal! Ugyanaz a barna haj és ugyanazok a kifejező szemek.  Ez ijesztő. Megbabonázva néztem a lányt, aki megszólalásig úgy nézett ki, mint én.  
-Szia Katniss vagyok és a Levita házba tartozom. Új vagy itt igaz? -kérdeztem kedvesen. Nagyon kíváncsivá tett, vajon miért néz ki úgy ez a lány, mintha az ikrem lenne?

Húgi <3


Ahogy így álltunk farkasszemet nézve, megszólalt a csengő. Normális esetben rohantam volna, mint akit tűzzel kergetnek. De, ma nem. Most, ebben a pillanatban minden izmom lebénult. Az agyamban teljes volt a káosz. Képtelen voltam normálisan gondolkozni. Egyre csak egy kérdés zakatolt a fejemben: Hogy lehet ez? Hogy állhat előttem egy olyan ember, aki tökéletesen én vagyok? Ugyanúgy néz és ugyanazt teszi, mint én. Mintha, tükörbe néznék. Mivel a lány is sokkot kapott, úgy döntök, hogy bátor leszek és folytatom a társalgást, mert a kíváncsiságom nagyobb, mint bármi más. Ha, meg valaki szórakozik velem, azt is kiderítem, de akkor az illető nagyon ráfázik.
- Hogy hívnak? Mesélsz egy kicsit magadról?-próbálom azt a hangomat használni, amit Szélvihar, vagy a többi állat megnyugtatásakor. Náluk mindig bevált, és Hófehérkénél, remélem, hogy nála is beválik. Bár, ha ő tényleg olyan, mint én akkor csak magamból kell kiindulnom. Amikor új voltam Alex csinálta velem végig ezeket a dolgokat. Ő hozzá rohantam mindig, ha segítség kellett. Utána kaptam egy örökbefogadót Odettet, aki megtanított egy csomó érdekességre. Hirtelen ellenállhatatlan vágy tört rám, hogy olyan legyek ennek a lánynak, mint Alex vagy Odett. Ősi védelmező ösztön valahonnan nagyon mélyről. Én akarok lenni az, aki segít neki és, aki megvédi, ha arra van szüksége. Hirtelen, mintha egy lámpát kapcsolnának fel egy sötét helységben, eszembe ötlött valami.  Ez a jelenet, tisztára olyan, mint a Két Lottiban. Szeretem azt a könyvet. A két lány egy nyári táborban találkozik, és pontosan úgy állnak az első találkozáskor egymással szemben, ahogy most én állok és bámulom a lányt, ő pedig kimeredt szemekkel nézz vissza rám. Mikor olvastam, én is mindig arról álmodoztam, hogy nekem is él a világban valahol egy elrejtett ikrem, aki pontosan olyan, mint én, aki megérti az összes olyan gondomat, dolgaimat, amire mások képtelenek. De, sohasem hittem volna, hogy tényleg valóra válik. Bár, már megtanultam, hogy ebben a világban nincs lehetetlen, mert itt minden lehetséges. Számtalan példát tudnék erre már mondani. De, mi van, ha mégis csak egy ízetlen tréfa? Ám, egy belső hang, valahol legbelül azt suttogja, hogy ez nem csak egy játék, hanem a hús és vér valóság. Azonban számtalan kérdés fölvetődik. Hol volt eddig? Anyuék, miért nem mondták soha, hogy nem én vagyok az egyetlen gyermekük? Miért nem beszéltek róla soha? Miért nincs róla egy képük sem a szüleimnek? Itt elakadtam. Lehet, hogy mégis van? Simán azt hinném, hogy én vagyok, hiszen így élőben sem látom a különbéget kettőnk közt, egy képen meg pláne nem látnám, a szüleim pedig simán mondhatják azt, hogy én vagyok. De, hát miért? Miért tennének ilyet? Azt hiszem, Hedvignek ma hosszú napja lesz! De, miért engem tartottak meg és miért nem őt? Hiszen általában a fiatalabbat tartják meg, nem az idősebbet. Bármi történt, ki fogom deríteni vagy ne legyen a nevem Katniss Elisabeth Flechter! A nyomatékosítás kedvéért, még a második nevemet is hozzáteszem.  De egyenlőre minden tudni akarok az előttem álló lányról, így elszakadok a további agyalástól, hogy egész lényemmel az előttem álló hasonmásomra koncentrálhassak...

Húgi


Na ne! Ilyen nincs, hiszen még soha nem találkoztam Katniss névvel. Anyuék mondták, hogy azért olyan különleges, mert egyedül a világon nekem ez a nevem. Most pedig, kiderül, hogy a hasonmásomnak is Katniss a neve. Ez érdekes lesz. De, ahogy folytatja a monológját, rájövök, hogy nem csak kívülről, hanem belülről is hasonlítunk. okán furcsállják azt az álmomat, hogy musicalszínész szeretnék lenni. Erre, itt áll valaki, aki, ha nem is musical, de szintén színész akar lenni.  Örökbe fogadták? Vajon kik az igazi szülei? Tényleg az én szüleim ilyesmit tettek volna?
-Nem vagy az én ócska másolatom. Egy gyönyörű egyedi lény vagy. Egyébként kik a biológiai szüleid?-Kérdezem, a hangom egy kicsit megemelem, mert érzem, ahogy a düh kezd kibontakozni bennem. Ha, tényleg igaz a feltételezésem, akkor sem én vagyok a hibás, amiért a szüleink engem választottak. Miért okol engem? Én harcoltam volna érte, abban biztos lehet.  Látom az arcán, hogy vívódik valamin. Eléggé ismerem saját magamat ahhoz, hogy tudjam, mikor, hogy viselkedek. Nem gondoltam volna, hogy mással i hasznos lesz, de, hát mennyi az esélye egy ilyen eset megtörténik? Elgondolkodok a kérdésén.
-Hát, amint látod itt vagyunk. Ebben a világban megtanultam, hogy nincs lehetetlen. Ez már tuti nem vicc. Én Húsvér ember vagyok, magad is meggyőződhetsz róla. Mikor születtél?-Kérdezem, közben Hedvig megérkezett a válasszal. Kibontogatom a levelet és megsimogatom puha hátát.

Drága Katniss!
Nagyon örültünk a levelednek, reméljük, jól haladsz a tanulással. De, ne felejts el lazítani is. Apukád, ma jött haza az Ausztriai útjáról. Hozott neked is egy csomó apróságot haza. Megmutatjuk, amikor haza jössz. Hiányzol nekünk,kincsem.
Szeretettel: Anya és Apa

Milyen átlagos levél! Közben lehet, hogy egy sötét titkot őriznek. Hirtelen feltámad bennem a méreg, mert valahol mélyen érzem, hogy a szüleim valami szörnyűséget tettek. Fogok egy máik papírt és e sorokat írom rá.

Kedves Anya és Apa!
Nem felejtettetek el valamiről szólni nekem. Pontosabban nekünk? Van egy ikrem? Miért titkoltátok el?
Magyarázatotokra várva: Katniss és Katniss

Rákötöttem ezt a levelet Hedvigre és ő már szállt is magasan az üzenettel.
-Most kiderül, hogy mi folyik itt!-Mondom magabiztosan Katnek, miközben farkasszemet nézek azzal, aki minden bizonnyal a rokonom

Húgi


Nem szólók közbe, amíg válaszol a kérdéseimre. De, fájdalmasan dobban a szívem, mikor meghallom a szüleim nevét. De a legjobban a születési dátuma lep meg. Akkor mi tényleg ikrek vagyunk! Illetve egy perccel vagyok idősebb, de ez most nem számít. Hogy voltak képesek, egy ilyen horderejű dolgot eltitkolni előlem?
-Akkor semmi kétség nincs afelől, hogy ikrek vagyunk. Az én szüleimet hívják Elisabethnek és Edmund Peternek. 1997 december 31. 00:00 kor születtem, ami azt jelenti, hogy egy perccel vagyok nálad idősebb.-Összegzem végül azt, amit idáig tudunk.  De, ekkor nálam átszakadt a gát. Zokogva ölelem magamhoz a húgomat, akiről pár nappal ezelőtt m,ég azt sem tudtam, hogy létezik. Ahogy így állunk egymást átölelve Hedvig hangosan jelzi, hogy meghozta a küldeményt. Úgy fordítottam a levelet, hogy Kat is lássa.


Két kislányom!
Fogalmam sincs, hogy találhattatok egymásra. De, ahogy most már tudod, egy iker vagy. Mindketten a Katniss nevet kaptátok, egy nyaklánccal együtt. Ám, mikor a húgodat örökbeadtuk, ezeket a nyakláncokat elraktuk egy dobozba és elrejtettük. Most elküldtük nektek, hogy hordjátok őket. Nagyon sajnálom, hogy így kellett ezt megtudnod. Ne haragudj!
Drága másik kicsi lányom. Sajnálom, hogy nem ismerhettelek meg jobban. Biztos nem hiszel nekem, de minden nap gondolunk rád. Ez volt életünk legnehezebb döntése. Lehet, hogy nem értitek, miért tettem, de hinnetek kell benne, hogy megakartalak védeni ezzel titeket. Bízzatok bennem! Kérlek bocsássatok meg nekünk!
Szeretünk titeket:Anya és Apa


Kinyitottam a kis csomagot és a nyakláncomra helyeztem a kicsi K betűt, melynek alsó indexében egy E betű díszelgett, a másik K betűt pedig ráakasztottam a testvérem nyakláncára, melyhez egy L betű társult.
-Mi a második neved?- kérdeztem a sírástól kicsit rekedtes hangon. Annyira örülök, hogy van egy húgom. Mostantól nem kell félnie semmitől. Megfogom védeni mindentől, ami árthat neki.  Most már biztonságban van.  
-Mi a kedvenc színed, a kedvenc állatod?-Mindent megakarok tudni róla. Be kell pótolni azt a rengeteg külön töltött időt, szóval jobb, ha mindjárt hozzá is látunk

Húgi <3


Kicsit kezdek megnyugodni, de még mindig alig bírom felfogni azt, ami történt velem. Velünk! Ezentúl meg kell szoknom, hogy többes számban beszéljek, mert mostantól soha többé nem leszek egyedül. Rosyval kapcsolatban éreztem hasonlót, de ő még is csak egy barát volt, de egy testvér, ráadásul egy iker, na az teljesen más.
-Elisabeth. A teljes nevem Katniss Elisabeth Flechter.-Leyla? Szép név. Tehát ezt jelenti az L betű. De, nem merengek el ezen, mert Kat tovább beszél.Tátott szájjal hallgatom, hogy még az érdeklődési körünk is egy pár pontban összekapcsolódik. Nem hiába a testvérem, bár nem tudom, hogy az azonos érdeklődési kört lehet-e a genetikával magyarázni.
- Akkor itt nem lesz gond. Szerintem is a lovak a legcsodálatosabb lények a világon. Az én lovamat Ezüst Holdnak hívják. Egy gyönyörű, fehér musztáng. Egyébként az én kedvenc színem is a rózsaszín, bár én inkább a pink illetve a neonrózsaszínt szeretem, de a világosat is szívesen hordom. Lássuk csak, a kedvenc tantárgyam az önismeret. Színészszakköre járok, ha akarod mesélek róla többet is. Sok barátom van, a legtöbb levitás. Bemutatlak nekik. Ja, és a legfontosabb dolog, amit tudnod kell,-tartok egy kis hatásszünetet-hogy a mi házunk a legeslegjobb- mondom mosolyogva, majd hagyok neki egy kis időt, mert elég sok dolgot mondtam most hirtelen. Megvárom, amíg levelet ír, valakinek.
-Kinek írtál?- kérdezem kíváncsian. Kik között nőtt fel, milyen volt az élete nélkülem? Annyi kérdésem van, ezt nem lehet ilyen hirtelen elmondani. Le kell ülnünk valahova megbeszélni. Ez most fontosabb mindennél. A sulinak már úgyis vége, így gyorsan döntök.
-Gyere el velem a Czukorvarázs cukrászdába, ott jobban tudunk beszélgetni.-indítványozom a javaslatot. Meg rég jártam ott. Szeretem azt a helyet, olyan meghitt és békés. Ideális hely egy kiadós beszélgetéshez. Meg azok a röpködő pillangók, szerintem tetszene Katnek. Bemutatja nekem Mayát. Kuncogok, mikor látom a bagoly nemtetszését azon, hogy elrabolom a gazdáját. Ekkor Hedvig a vállamra száll.
-Ő Hedvig.-Mutatok a vállamon ülő hófehér baglyomra. Megjutalmazom egy kis nyalánksággal, mert ma tényleg kimerítően dolgozott. Majd, az én kis kedvencem leszáll rólam és elhelyezkedik az egyik gerendán a többi bagoly társaságában.
-Hogy hívják a nevelőszüleidet és mi történt veled? Meséld el egészen addig, mígnem találkoztál velem!- kérem, ugyanis annyira türelmetlen vagyok, hogy ezek a kérdések nem várhatnak a cukrászdáig. Ezekre most kell választ kapnom. A többire tudok várni. Ezekre nem. Sajnos a türelem nem az erősségem...  

Húgi <3



A második nevem véleményét hallva elmosolyodok. Én is mindig ezt gondoltam. Elvégre a nagy Sissyről, Ausztria császárnéja után neveztek el Elisabethnek is.  Aztán, ahogy elkezdünk beszélgetni, nagyon kell figyelnem, mert ide-oda ugrálunk a témák közt.
-Van. Imádom, nincs nála okosabb ló a világon. Ha, nálunk leszel, fölülhetsz rá. Az önbizalomhiánnyal nem vagy egyedül, de ez ugyanakkor szerintem hasznos is, mert jobb félni, mint megijedni.  Szívesen elviszlek a szakköre.- Miközben beszélek azon gondolkodom, hogy mit fognak szólni a Levitások, mikor beállítunk. Alexnek, Hófehérkének és a többieknek tátva marad a szájuk.  Halkan kuncogok, mikor arra gondolok, hogy hívják valamelyikünket és mindketten felkapjuk a fejünket, vagy amikor ők akarnak nekünk valamit mondani és kiderül, hogy nem is ahhoz szóltak, akihez akartak. Mennyi tréfát lehet így kitalálni és véghezvinni. Sok előnye van az embernek, ha van egy tesója. Na, de ha ikre van? A lehetőségek tárháza nyílik meg előtte. Én pedig vagyok olyan gonosz, hogy ki is használom. Ha, ha, ha! Rettegjetek emberek! De, ideje a bennem levő ördögfiókát vissza tenni oda, ahova való és elővenni a kis angyalkát. Húgi kijelentésével egyetértek, ez tényleg egy jó nagy csoda.
-Gyere!-Karolok a húgomba, hogy mutassam neki az utat le a faluba. Közben meghallgatom, hogy mi is történt vele, az alatt az idő alatt, amíg ide nem jött. Hozzám! Anyuékkal lesz egy nem kellemes beszélgetésem, és ajánlom melegen nekik, hogy jó magyarázattal szolgáljanak. Bár, azt még mindig nem értem, hogy mi alapján döntöttek. Kisorsolták vagy mi? Ez annyira abszurd!
-Még nem. Én inkább a musicalek terén vagyok otthon. Tudod, anyu musical színésznő, apa pedig régész.-Sohasem hallottam róla, de, hát a szüleim inkább a színházi és nem a filmes színészeket részesítik előnyben. Mindig azt mondják, hogy a filmes szakma túl könnyű, viszont három órát végigugrálni és -énekelni az más. Ahhoz tényleg komoly kondíció kell. Ezt alá is támasztom, hiszen én is csináltam már végig színházi darabot, az egyesületben ahol táncoltam, mielőtt ide kerültem a Bagolykőre. Nagyon hiányzik a tánc és a lovam is. Meg a többi állatom. Ugyanakkor, itt is vannak olyan dolgok, amik meg otthon hiányoznak. Hiába, ez a hely a második otthonom és mindig az is marad! Annyi emlék köt ehhez, ráadásul ez a csoda is itt talált rám, Katniss szavaival élve. Amikor a nagybátyját említi, már a hanghordozásából érzem, hogy ez eléggé fájdalmas pont. Biztos nagyon szerette, de valami történt a vele.  Milo, pont mint az Atlantisz  című mesében. Amikor kicsi voltam, sokszor láttam. Szerettem,  a sok kaland az izgalom, a jó és a gonosz harca, ahol végül a jó győz, mindenki megmenekül és boldog, ráadásul Milo és Kida lesznek Atlantisz urai. Amikor kicsi voltam, sokszor láttam. Szerettem, esténként apa karjába kucorodtam, mikor otthon volt és együtt néztük meg, aztán megvárta, amíg elalszok. Milyen lett volna, ha másképp történne, ha nem én, hanem neki lennének ezek az emlékei? Tudom, hogy nem az én hibám, mégis rosszul érzem magam, amiért így alakult. De, ami történt megtörtént. Abban segíthetek neki, hogy azt az időt, ami még hátra van az életéből megszépítem neki. Igen, ezt fogom tenni. Közben a feltételezésem is helyesnek bizonyult, mert Kat szemében megjelenik egy hívatlan könnycsepp. Nem szólok semmit, csak a hátát simogatom. Sokszor a csend többet mond minden szónál. Fura, de igaz. A tanítóm mindig azt mondta, hogy a csend a legjobb tanító mester. A cukrászda szóra hirtelen megkordul a gyomrom. Ez is csak velem történhet meg. Drámai helyzet van és az én gyomrom korog.
-Még szép!-Fogom meg Kat kezét és már futunk is le a faluba egyenesen a cukrászdába.