27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 20. 00:29 | Link

Ákos

Sajnos, mióta Morgó gyakori vendég a szobámban - tehát gyakorlatilag mióta csak újra ide járok, ugyanis Morgó már a beköltözésem első hetében igényt tartott a kerekesszékemre és az enyémmel szomszédos ágyra, meg az asztalom aljára pihenőhely gyanánt -, Alia kénytelen volt felköltözni ide, ha nyugtot akart magának. Iszonyú bűntudatom van, hogy a drága pénzen vásárolt baglyomat a bagolyházban kell tartanom, de senki ember fia nem parancsolhat a Levita kneazle-jének. Ha az fennkölten rám fúj, hogy húzzak el a székemből, mert ő bizony oda akar heverni, akkor nincs mit tenni, át kell ülnöm az ágyra, mert őnagysága igényt tart a trónra. Na jó, ennyire azért nem vészes a helyzet. Van, hogy az ölembe fészkelődik, van, hogy elhajtom a szobámból, ha nagyon követelőzővé kezd válni. Viszont be kell vallani, ha még nem gyógyultak be a kezemen lévő sebek, a vadóc Pemzli dührohamainak nyomai, néha nincs kedvem vitatkozni a bestiával, és inkább ráhagyom a dolgot.
Szóval Alia, a baglyom itt lakik az északi toronyban ennek okán, és szerintem ő is neheztel rám. De inkább ez, mint hogy egyszer Morgó szájából szedjem ki a maradványait, ezt biztos ő is megérti.
Ahogy felérek a toronyba, és a lépcső felett való lebegésből újra biztonságos földet érek, több bagoly is a verdámra vagy a vállamra telepedik törődés reményében. A sajátom sehol. Megvakarok két állat és udvariasan visszautasítom az egyik felém nyújtott lábat, amikor Alia is érkezik. Hangjával zavarja el a többit: "ő az enyém, kotródjatok". Illetve csak remélem, hogy valami ilyesmit mond, nem pedig azt, hogy "na, a tékozló fiú visszajött, menjetek odébb, hadd kaparom ki a szemét". Esküszöm, ez a madár úgy tud nézni, hogy az embernek muszáj rosszul éreznie magát. Nem az én hibám, hogy Pemzli a sajátjának tekinti a szobámat!
- Helló, lány. Kéne egy fuvar ennek a levélnek. Lehet rád számítani?
Hiába a lesújtó tekintet, ha igénybe veszem a "szolgáltatásait", Alia mindig szívesen rendelkezésemre áll. Ilyenkor olyan, mint egy kutya. Ha felé se néztél egy hete, de hozod a pórázt, egyből helyre áll a világ, és újra haverok vagytok, egy percig sem neheztel. Alia készséggel tűri, hogy ráhurkoljam a borítékot a lábára.
Anyámnak írok, mert megint kéne egy kis pénz, meg hogy küldje el a konzolomhoz a másik akksit, mert ezt már szétcsesztem a próbálkozásaimmal. Azzal vacakolok az utóbbi hónapokban, hogy valahogy életet leheljek a játékkonzolomba. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet oldani, hogy működjenek az elektronikus kütyük itt a Bagolykőn, csak még arra nem jöttem rá, hogyan. Persze lehet vásárolni jó pénzért mondjuk rúnázott ipodot, de én nem vagyok milliomos.
Mindjárt év vége, és még mindig nem jutottam semmire a munkakeresésben, a faluban nincsenek állások, márpedig én egy 70.000 forintos playstationre gyűjtök, és annak az ára nem a szülinapi ötezresekből fog összegyűlni.
- Mit mondasz, Alia? Megjárod egy nap alatt?
Minél előbb szeretném folytatni a konzolom szadulását.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2013. január 20. 14:28
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 20. 12:02 | Link

Alex

~ Biztos jó ötlet ez? ~ Kételkedek magamban, ahogy általában. Az oké, hogy voltam Vele a csárdában – bár azt jobb lenne, ha minél hamarabb elfelejtené mindenki, aki létezik -, meg az álarcosbálon is táncoltunk, de, hogy írjak Neki egy levelet, mert az Edictum összehozott minket és elég cikinek érzem. Mármint, na, jó lenne, de annak jobban örülnék, ha az iskolaújság azután értesítene mindenkit, miután ténylegesen megtörtént a dolog. Nagyjából 2856-szor olvastam el azt a kis bekezdést, hogy biztos legyek benne, hogy az oda le van írva. Szerintem abban a példányban, amit nagy nehezen az utolsó knútjaimmal vettem, már nincs benne ez a rész, ugyanis nagyjából fizikailag kiolvastam az újságból. (Az megint más kérdés, hogy kivágtam és BBT jegyzeteim közé tettem, hogy órákon tudjam olvasgatni, ugyanis nem hiszem el.)  Sajnos túl sok példány van, hogy mindegyikkel megtehessem és olyan bűbájt sem ismerek, amivel ezeket kitörölhetném az univerzumból, vagy legalább az Edictumokból. (Kivéve azt az egyet ugye…) De lehet, hogy erről majd megkérdezem Révayt, valahogy, kár, hogy őt elég nehéz átvágni bármivel kapcsolatban, én meg sem próbálnám. Paradoxon. Kék kockás ingben és fekete farmerben sétálok a bagolyház irányába, kezemben a levéllel, amit reggel írtam. Úgy volt, hogy majd órán odaadom Neki, de akkor is ugyanezek a dolgok gyötörtek, mint most. Még mindig van idő visszafordulni, de már unom, hogy mindig meghátrálok minden kicsi, vagy éppen nagy kihívás elől. Tulajdonképpen mindegy milyen mértékű, a lényeg ugyanaz, nem próbálom inkább meg, nehogy felsüljek. De mostanában elvetemülten próbálok akkor is belemenni minden ilyenbe, még akkor is, ha tudom, hogy elbukhatok. Lassan belépdelek a koszos bagolyházba. Nekem koszos, mindenhol szállnak a tollak és büdös is van, a sok… attól. De, ha már eljöttem ide, akkor csak odaadom az egyiknek, hogy vigye el Neki. Amint konstatálom a helyzetem, meglátok még valakit, aki egy székben ül, aminek kerekei vannak. Ledöbbenve meredek rá, még sosem láttam élőben „mozgástérült” embert, ahogy a muglik mondják. Igen, de remélem, megvan a lába, mert olvastam egy regényt, ahol „lekamutálták” egy baleset miatt egy fickóét, aki utána ilyen kocsiban közlekedett ezután. Gyorsan megnézem a lábait, amik szerencsére megvannak neki, tehát biztos csak fáradt a srác, azért jár így.
- Ö, helló! Van itt szerinted szabad madár, aki elvinné nekem a levelet… nos, valakinek? – kérdezem a srácot, lassan bepirítva az arcomat, ahogy ez már lenni szokott, mikor meglátom, meghallom, vagy csak gondolok Rá. Ha erre valaki megtanít egyszer, hogy hogyan rejtsem el az érzelmeimet, nem fog szabadulni örök hálámtól az már biztos. Olyan jó, hogy nem lány ül abban a székben, legalább tudok majd beszélgetni pirosodás nélkül is, mert bizony, inkább tartózkodom ettől a fiútól, minthogy bármi más érzés telepedjen az arcomra. Az megint más dolog, hogy ez is kiül rá, szóval kissé furcsán festhetek neki. Majd feldolgozza, de egyelőre közelebb lépkedek hozzá, majd a kezemet is odanyújtom neki, még be is hajolok jó mélyre, hogy biztosan elérje azt.
- Magyar Ákos vagyok egyébként, a navinéből és harmadéves, meg a Hurrikánok, akik Hevesek azoknak az Őrzője. Híres kviddicses… is lehetnék, de nem vagyok. Ja, és nem is leszek, szóval, van itt olyan madár szerinted, aki elvinné ezt? - felmutatom a papírt, majd gyorsan zsebre is gyűröm, nehogy kiolvassa már, hogy miket írtam. Még csak az kéne, hogy szórakozzon velem, biztos rellonos, mert nagyjából ennyire vagyok szerencsés is.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 20. 16:16 | Link

Ákos

Alia barátságosan megcsípi a kezemet, amire feljajdulok és elrántom tőle, mert épp egy Pemzli-féle forradásba mart bele. Ez a bosszú? Ezután nem is barátkozom az állattal sokat, csak kiteszem a kezem az ablakon, jelezvén, ideje útra kelni, és nem kínozni a gazdit.
Ezután megfordulok, hogy futógurulásban lelécelhessek ebből a trutymóból, de épp ekkor érkezik valaki. Ez az a gyerek, akit azzal a helyes navinés lánnyal láttam bűbájtanról kijövet. Dia. Mármint a lány, a srác nevét nem tudom.
Ahogy végigmér, muszáj felvonnom a szemöldökömet. Megkérdezhetném, hogy nem látott-e még fehér embert, de én is tudom, hogy nem a bőrszínemmel van gondja. Amúgy meg mit rinyálok, eddig az volt a bajom, hogy az emberek itt a suliban gyanúsan nem akarják észre venni, mi van velem. A paranoiám ilyenkor azt súgja, a hátam mögött tárgyalják meg ezeket a dolgokat. Ez a gyerek legalább a pofámba csinálja. Otthon az a fájásom, hogy az utcán szemérmetlenül vizslat a sok idióta. Nekem se jó semmi.
Eztán kérdez, és úgy döntök, kap még egy esélyt, hogy a következő pillanatban rögtön el is rontsa. Vonakodva fogadom el a kézfogását, amit úgy nyújt felém, mintha legalábbis értelmi fogyatékos lennék, nem pedig járásképtelen.
- Dolánszky Alex, Levita, és nem szereti, ha megbámulják.
Annyira koncentráltam arra, amit mondok, hogy nem bírtam megjegyezni a nevét. Ehh, ilyenkor már késő visszakérdezni, és hülyén is jönne ki.
- Ennek itt nagyon mehetnékje van - felelek a postázást érintő kérdésre, és leakasztom a baglyot, ami azóta is a lábát nyújtva áll a kartámaszomon. Nem értem, hogy nem billent még le a kis hülye. Most fogom, és a srác felé nyújtom. - De amúgy mind azért van itt.
Most, hogy megszabadultam a madártól, megindulok kifelé, és a többi, amelyik körülöttem lebzselt is kénytelen felszállni, amivel még több szállingózó tollpihét és kellemetlen szagú légmozgást kavarnak. Mielőtt kiérnék az ajtón a lépcsőhöz, mégis meggondolom magam.
- Figyu, láttalak a héten Diával a folyosón. Ti együtt vagytok, vagy mi?
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 20. 18:46 | Link

Alex

Mégiscsak vagyok olyan erős, hogy eljutok a bagolyházig, nem semmi! ~ Gratulálok Ákicica, hogy az 5 percre lévő helyre egyedül el mertél menni… ~ Szeretem, amikor rájövök, hogy mennyire betoji vagyok, lehet, hogy egyszer megelégelem és pofán csapom magamat. Persze azzal is csak saját magam szívatnám meg, de kezdem megérdemelni, hogy rosszba legyek magammal. Úgyis kibékülünk… ~ Te jó Isten, miket beszélek! A végén még „Skilókrémnek” fognak nézni. ~ Szerencse, hogy megérkeztem közben és a beteg sráccal próbálok beszédbe elegyedni. Nyilván egyből elszúrom, amit meg is jegyez.
- Jó, bocs, csak meglepett, hogy egy… - talán nem kéne befejezni a mondatot úgy, ahogy gondoltam, mert eléggé rossz helyzetbe kerülnék azonnal. Úgyhogy néhány másodperc habozás és égett fej után, megváltoztatom a mondat végét.
- …ilyen micsodát, amiben ülsz. De úgy látom, hogy a lábaiddal nincs baj, mert megvannak. Akkor talán pihensz? – kérdezem teljes kíváncsisággal, mert amúgy minek kéne ilyen szerkezet, ha minden rendben. Közben a srác odaadja az egyik baglyot egy nem túl kedves megjegyzéssel, amire el is komorul az arcom, de azért elveszem tőle. A másik kérdése váratlanul ér, és elkerekedett szemekkel lépek hátra egyet.
- Hogy kivel? Dia? Á, dehogy, nincs barátnőm, mert más tetszik. Mármint nem fiú, hanem lány persze. Épp neki küldök levelet. – előkapom a kicsit meggyűrt irományt és Alex felé mutatom. Beszéd közben elérem a tökéletes lávaszínt, ahogy Ő a képbe kerül, az ajkaimat beharapva álldogálok szégyenlősen. Amúgy semmi okosat nem írtam abba a levélbe, de jó kedvvel írtam akkor. Most már, ahogy közeledik az elküldésének ideje, egyre jobban gondolok arra, hogy nagyon ciki, ha ezt elolvassa Az a lány. Felidézem egy pillanatra, hogy mit is írtam benne, ezzel bizonyítván, hogy inkább nem küldöm el.

„Kedves Katkó!

Nem tudom, hogy olvastad-e az Edictumot, de hidd el, nem én küldtem be és nem is tudom, hogy hogyan bocsátod majd meg, mert miattam kerültél bajba, nem pedig miattad. Amúgy remélem jól érezted magad a bálban, mert én nagyon jól és hát te is nagyon kedves voltál és az olyan jó volt. Olyan aranyos vagy velem, hogy nem is tudom megköszönni és tessék máris ilyen helyzetbe hoznak a pletykák. Nem is tudom, hogy miért pont velem, amikor én tudod, milyen béna vagyok, te meg olyan határozott és jó fej, és gyönyörű. Szép barna hajad van, meg gyönyörű őzike szemed, szóval egyáltalán nem értem, hogy miért nem mondjuk, valami szép pasival boronálnak össze legalább, hogy neked is jó legyen. De azért nagyon örülnék, hogy ha emiatt nem haragudnál rám, mert ugye csapattársak is vagyunk, meg nekem sem lenne jó, nagyon sajnálnám, ha mérges lennél rám. Szóval bocsi és találj ki valamit, hogy hogyan engeszteljelek ki valahogy, ha nem baj és ki kell.

Ákos”


Persze az a szemét bagoly belecsípett a kezembe, és én meg el is engedtem. Onnan a lábamra eset, miközben verdesett a szárnyaival szerencsétlen. El akartam húzni, de ezzel egy időben felbuktam a székbe, és Alexre borultam. Kétségbeesetten másztam le róla, szörnyű szégyenérzettel az arcomon és a lelkemen.
- B… B… Bocs! – Hebegtem, vagy habogtam neki, és a szám is remegett, hogy vajon, most jól ki fog-e nyírni, mert ilyen béna voltam.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. január 23. 07:42
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 21. 23:16 | Link

Ákos

Azt hittem, simán tarthatom ellenszenvesnek ezt a gyereket, de durvább a helyzet. Leesik az állam a tudatlanság (butaság?) hallatán. Csak tátogok, de egyelőre nem tudom, mit is mondhatnék. Na jó, kezdjük az elején.
- Nem pihenek. Nem tudok járni.
Látom a fején, hogy nem viccel, tényleg nem érti. Valahogy ettől úgy érzem, mentegetőznöm kell.
- Tudom, hogy használhatnék repülőszőnyeget ehelyett a mugli szerkezet helyett, de már megszoktam, és különben is kellemetlenül érzem magam a levegőben.
Meglep, hogy még nem találkozott kerekesszékessel. Hol élhet? Az rendben, biztos varázslószármazású, de valamennyire képben kell legyenek azok is. Vagy ennyire ritka köztük, hogy valaki nem tud járni? Nem hiszem, hogy ne lenne legalább olyan gyakori a varázsbaleset, mint a sima. Nem csak én lehetek ekkora szerencsétlen. És mire való a mugliismeret? Nem, ilyen nincs, ez egyszerű tájékozatlanság. Ez olyan, mintha én nem tudnék a troli létezéséről, csak mert nem olyan városban lakom, ahol mondjuk lenne troli.
Ez a srác olyan esetlen - tűnődöm - ilyet még nem láttam. Kicsit olyan, mintha kandikamerában lennék. Irul-pirul, mint egy kislány, mióta csak beszélünk; pedig nem lehet sokkal fiatalabb nálam. Viszont legalább pozitív választ adott a Diás kérdésemre. Nem, mintha bárhányadán is állnék vele, még csak a tervezési fázisban vagyok. Nemrég azt a tanácsot kaptam, hogy ne agyaljak annyit a dolgokon. Ha tervezek valamit, döntsem el, mit akarok és vigyem véghez. Ez lesz jövő hétfőn bűbájtan után.
"Akkor örülök" - mondanám neki, de mielőtt ezt megtehetném, látom, ahogy a madár türelmetlenségében a karjába csíp. Tehetetlenül figyelem, ahogy hadakoznak az állattal. Olyan tétlen vagyok, hogy kábé sokkolva állom, ahogy rám esik a srác teljes súlyával, és ebben a lendületben a könyökével pofán is ver.
Az első gondolatom, hogy elharaptam a nyelvem. A második, hogy bár nem haraptam el a nyelvem, kibaszottul fáj. Ha leléptem volna, amikor akartam, és nem fordulok vissza egy kérdésre, kimaradok ebből a helyzetből.
Várom, hogy kikászálódjon a székemből, és ellenőrzöm, átrendezte-e a fogsoromat. Nem.
- Semmi baj - mondom neki fájdalommal az arcomon, az állkapcsomat nyomogatva. Annyira szerencsétlenül néz ki és eddig is olyan szerencsétlen volt, hogy muszáj elnézni neki. De azért nem szerződtettem pesztonkának.
- Akkor én most megyek - jelentem ki rezignáltan, és hátrálok az ajtó felé, mintha még szemmel kéne tartanom, véghez visz-e valami totális katasztrófát azzal a bagollyal. Na jó, azt azért még megvárom, a bagoly megéri-e az indulást biztonságban.
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 23. 08:54 | Link

Alex

Elég rosszul ért, amint a srác kinyitotta a száját. Egyből elhúztam a számat, hogy lehettem ilyen idióta? Attól még, hogy van lába, lehet béna. Ez nagyon ciki és nem tudom magam kimosni sehogy belőle, marad a bocsánatkérés.
- Elnézést, hülye voltam. Csak akiket én láttam ilyenben – mutatok a kocsijára -, azoknak nem volt lábuk. Az eszembe sem jutott, hogy neked meg van, csak nem jó. Vagyis jó, csak nem működik, vagy mi… - nem vagyok orvos, ehhez nem igazán értek. Oké, elrontottam, és oké, nem is mérges rám látszólag. Persze belül biztos mérgelődik, de amíg nem mutatja ki, addig jó nekem. Igen, tudom, elég felszínes vagyok, de nekem kellenek ezek a kis menedékek, különben elő sem jönnék a sarokból. A Diás kérdésen gyorsan átugrunk, én pedig még mindig szorongatom a kezemben a levelet, amit Neki írtam. Biztos rájött, hogy mi a helyzet – persze, ki az a hülye, aki nem jönne rá? Mondjuk én. -, mert eléggé elpirultam, ráadásul épp a képébe nyomom az irományom. Ekkor jön a baleset, szegény srácot letarolom, de nem jó értelemben. Simán ráesem, és valószínűleg jól képen is nyomom, mert megfájdul a könyököm egy kicsit. Márpedig ha nekem fáj, neki is fájhat, csak jobban. A bizonyosság akkor ér el engem, miután lemászok róla és látom, hogy az állkapcsát masszírozza, nem túl vidám arccal. Tökéletesen szégyellem magam, ennél jobban már csak akkor ronthattam volna a helyzeten, ha mondjuk, lehányom közben. Nagyon rendes Alex, mert nem szól le, sem be, hanem inkább távozik a helyszínről gyors ütemben. Legalábbis szeretne, mert nem fogom neki megengedni, ki kell javítani a hibámat. Ezért gyorsan elé szaladok és integetve megállítom.
- Várj, ne menj el. Bocs, csak megcsípett ez a izé a. Bagoly. Beszéljek Diával cserébe, vagy ilyesmi? – kérdezem kicsit megizzadva, legalábbis érzek némi hideget a homlokomon. Le is törlöm gyorsan, de amikor ránézek a kezemre, látom, hogy az a valami fehér. Az a szemét madár megtisztelt, hogy guvadna ki a szeme. Előveszek egy zsebkendőt és letörölgetem, de nem hagyok menekülési útvonalat Alexnek, mert a hálámmal üldözni fogom, amíg el nem fogad valamit. Kinyúlok és lekapok egy madarat dühösen, felkötöm a lábára és elengedem, hogy elvigye a levelemet.
- Amúgy, ha gondolod, még barátok is lehetünk. Mondjuk tologállak néha, vagy ilyesmi. Szerintem biztos jó móka. – próbálok egy magabiztos vigyort mutatni felé, úgy, ahogy sikerül.
- Szóval, kérdezhetek ugye? Meg fog gyógyulni a lábad valamikor? Tudod, mert itt mégiscsak vannak varázsdoktorok, javasasszonyok, meg ilyen izék, mint Felagund. Na, akkor ugye, hogy nem fáj már az állad sem? Hozok rá vizes borogatást, ha gondolod. – belelkesülök, mert mindenképpen segíteni fogok ezen a levitáson, ha kell, ha nem.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 23. 11:55 | Link

Ákos

Nem, kész ezt nem viselem tovább. Érzem, ahogy elönt a pulykaméreg, a fejem vörös, valószínűleg forró gőz ömlik ki belőle a fülemen át. Összeszorítom a fogaimat, nehogy mondjak valami meggondolatlant, pedig ettől csak még jobban fáj az állkapcsom. Ez már az a szint, amikor az ember előkapja a pálcáját, és kimondja az eszébe jutó legkegyetlenebb átkot. Valamelyikünknek nagy szerencséje, hogy ettől a lépéstől még mindig visszatart valami, legalább egy hajszál.
Addig még rendben volt, hogy felajánlja, hogy beszél Diával, azt egyszerűen elháríthattam volna, mondván meg tudom oldani magam is, köszönöm. Rendes gyerek vagyok, azt nem tettem volna hozzá, hogy az eddigi produkciója alapján, ha megkérném, hogy beszéljen a lánnyal a nevemben, valószínűleg az többet nem állna szóba velem sem.
Mindegy, mert nem jutottam szóhoz, ugyanis épp ekkor fedezte fel, hogy lekulázta az egyik bagoly. Nekifeszültem a szék támlájának, mert képes és megint rám esik, hogy aztán belém kenje az egészet.
Ilyesmi nem történt - ugye? én is meglepődtem -, de lehet, hogy így utólag mégis inkább annak kellett volna történnie, mert akkor egyszerűen leléphetek átöltözni.
Ehelyett ez az elmebeteg elkezdett arról beszélni, hogy legyünk barátok, és majd "tologál" néha. Ha tudnék járni, valószínűleg azt ajánlotta volna fel, hogy rohangáljunk kézen fogva egy virágos réten. Rám vigyorog, de én csak egy megdöbbent fintort tudok nyújtani viszonzásul, de mondom, ez még mindig jobb, mintha az arcába robbantanék, ami már igazán érik.
Próbálnék kitérni az útjából, de utamat állta az ajtóban. Meg fog gyógyulni a lábam? Vizes borogatás? Csapongó mondatai összekavarodnak a fejemben. Most újfent nem tudom eldönteni, gúnyt űz-e belőlem, vagy tényleg ennyire hülye? Próbálnám kikerülni, de túl szűk a kijárat ahhoz, hogy elférjek, ha ő ott ál.
- Húzz az utamból! - sziszegek rá dühösen. A fejemben lüktet a megalázottság érzése. Én esküszöm, keresztülgázolok rajta, ha nem lép el onnan azon nyomban.
Ha végre arrébb állt, egy gyors kézmozdulattal levetem magam a bagolyházból vezető lépcsőn, persze a bűbáj a kerekeken megtart, így lebegve érkezem az aljára, és gyorsított tempóban igyekszem eltűnni a helyszínről.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2013. január 23. 12:19
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 24. 08:47 | Link

Alex

Alex elég rendes srác valóban. Az eddigi „áldozataim”, már rég kiakadtak volna és elküldtek volna a melegebb éghajlatokra, egyszerre többre, igen. Azon kívül látszik, hogy mérges, vagyis inkább elérte a tökéletes düh állapotát, semmi mást nem tett. Egy kicsit mintha „elhátrált” volna, mikor az a szemét madár megajándékozott engem az ürülékével. ~ Mitől fél? Engem talált el, de kis buta. ~ Megingatom a fejem gondolatban, nem értem, hogy mi váltotta ki belőle ezt az elhúzódást. De jobb is, ha gyorsan összeszedem a maradék renomém, ha egyáltalán maradt, és próbálok tényleg mindennel a kedvében járni. Oké, Diát cserkéssze be magának, nem vagyok én kerítő, azért az már durva lenne, hogy mindent én csináljak. Nem is mernék, az meg egy másik dolog, de akkor is. Így hát felajánlom, hogy kedves leszek vele és néha tolom, mert miért ne? Olyankor jól el lehet beszélgetni és a csajok is biztos jönnének neki, mert a lányok nagyon empatikusak. Akkor gyorsan otthagynám az egész bagázst, ő meg fürödhetne a női közösségében. Vagy miért nem megy oda Palarnhoz, vagy egy másik ilyen nőcsábászhoz, és kér tőlük tanácsot? Egyáltalán honnan veszem, hogy kell neki tanács? Hiszen csak megkérdezte, hogy ismerem-e Diát. Már megint magamból indultam ki, nekem kéne odamennem ezekhez a srácokhoz, és tanácsokat kérni. Mondjuk, feleslegesen tenném, mert úgyis csak elküldenének a sunyiba, vagy a mi még rosszabb kiröhögnének és megaláznának. Kitelik az ilyenekből. De, talán Endre segíthet, végül is elég jól összehaverkodtunk már a csárdában. Azért irigylem az ilyen csajozósokat, mint Palarn, olyan könnyű nekik. Odamennek – vagy oda se, mert mennek a csajok maguktól hozzájuk – és már kezdődik is a smárolás. Érzem, ahogy megint vörösödök a gondolattól, hiszen egy barna szemű, barna hajú lány képe, illetve annak az ajkai jönnek a szemeim elé látomás formájában, és látom magam, hogy szinte már csücsörítek. Vagy nem csak szinte? Megrázom a fejem, de akkor látom, hogy Alex még mindig mérges és nem akarja, hogy a kedvében járjak, inkább csak annyit, hogy engedjem el. A baglyom pedig elment. ~ Te jó ég! Ezt Kati meg fogja kapni! ~ Ekkor döbbenek rá, hogy tényleg elküldtem azt a hülye levelet, elkerekedett szemekkel lépek el Alex útjából, van más bajom is, mint még egyet magamra venni.
- Szia! – mondom kedvesen, ahogy elviharzik és egy „jaj ne!” kiáltást hallatok, hiszen Alex leugratott a lépcsőn. De valami bűbáj lehet a kocsiján, mert semmi baja nem lett, csak leereszkedett a levegőben szép lassan. Eltűnődve nézem, az alakját, majd egy idő után elveszítem szem elől, és egy nagyot sóhajtok. Körbenézek, és figyelem, ahogy a baglyok is engem néznek, majd rájövök, hogy nem lenne jó, ha újra megajándékoznának egy kis fehér cuccal. Elindulok hát vissza a körletem felé, és reménykedem abban, hogy Kati nem érti félre a szavaimat, az vérciki lenne ugyanis. Ekkor eszembe jut még Alex, és egy kicsit elmosolyodom. Jó fej volt végül is, majd valamelyik órán még beszélek vele, hogy ha gondolja, mégis barátkozzunk.
- Pedig tényleg jó lett volna tologálni. – sóhajtom ki magam elé az utolsó gondolatokat erről, és lassan de biztosan visszamegyek a csikólakba, ahol az első dolgom lesz lefürödni és hajat mosni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony