Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

Mintha kissé komolyodott volna az elmúlt másfél évben, amióta a tanodába jár. Nem kell szívhez kapni; annyira azért nem. De amikor idekerült, egyáltalán nem ez a fiú volt. Az öltözködése még mindig polgárpukkasztó tud lenni, de már mégsem az a borzasztóan bohókás jellem párosul hozzá. Kifinomultabb és érettebb. Kissé nagyobb az arca, és mintha – ha egyáltalán lehetséges – még femininebb volna, mint ezelőtt. S ami mind ezek mellett fontos; a varrást kezdi egyre profibb módon művelni. Néha órákat vesz Méreynétől, aki hihetetlenül jó tanár. Tud bánni Mersével, tudja hogyan kell ösztönözni és kihozza belőle a legjobbat. Nagy hatással van a fiú jellemének fejlődésében. Ő is javasolta neki, hogy beszéljen azzal a bizonyos illetővel, aki ennyire megmozgatta a fantáziáját. Így Merse meg is írta a levelet, azonban az utolsó pillanatban vissza akarta vonni, de a bagoly már a csőrbe kapta, és elrepült vele a bagolyházba.
Merse levegő után kapkodva jelenik meg az ajtóban, és máris fürkészni kezdi fekete szemeivel, hogy merre lehet Pitypang. Pitypang az a bagoly, akinek szinte ősznek ható tollai olyan bölcsességet és diszkréciót sugallanak, hogy a fiú mindig őt bízza meg a levelek ügyével.
De ez most más; nem juthat el a levél… hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=765023#post765023][b]Erdőhegyi Merse - 2019.07.26. 06:43[/b][/url]

Mintha kissé komolyodott volna az elmúlt másfél évben, amióta a tanodába jár. Nem kell szívhez kapni; annyira azért nem. De amikor idekerült, egyáltalán nem ez a fiú volt. Az öltözködése még mindig polgárpukkasztó tud lenni, de már mégsem az a borzasztóan bohókás jellem párosul hozzá. Kifinomultabb és érettebb. Kissé nagyobb az arca, és mintha – ha egyáltalán lehetséges – még femininebb volna, mint ezelőtt. S ami mind ezek mellett fontos; a varrást kezdi egyre profibb módon művelni. Néha órákat vesz Méreynétől, aki hihetetlenül jó tanár. Tud bánni Mersével, tudja hogyan kell ösztönözni és kihozza belőle a legjobbat. Nagy hatással van a fiú jellemének fejlődésében. Ő is javasolta neki, hogy beszéljen azzal a bizonyos illetővel, aki ennyire megmozgatta a fantáziáját. Így Merse meg is írta a levelet, azonban az utolsó pillanatban vissza akarta vonni, de a bagoly már a csőrbe kapta, és elrepült vele a bagolyházba.
Merse levegő után kapkodva jelenik meg az ajtóban, és máris fürkészni kezdi fekete szemeivel, hogy merre lehet Pitypang. Pitypang az a bagoly, akinek szinte ősznek ható tollai olyan bölcsességet és diszkréciót sugallanak, hogy a fiú mindig őt bízza meg a levelek ügyével.
De ez most más; nem juthat el a levél… hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=765024#post765024][b]Csepreghy Péter - 2019.07.26. 07:02[/b][/url]

A bagolyházból figyelve egy száguldó alakot pillanthat meg a nagyközönség; helló! Én vagyok az. Petya. És természetesen velem tart Fénysebesség is, a bringám. Dühösnek tűnhetek, pedig nem vagyok az, csak egy kisebb baleset történt, amit mihamarabb a helyére kell állítani, mert… látod? Látod már? Nincsen a fejemen a csapkám. Hogy miért nincsen? Egek, de jó, hogy megkérdezted. Elvitte egy bagoly. Komolyan! Nem hazudok. Igaz, hogy piszkáltam egy faággal, de aludt, én meg azt hittem, hogy megdöglött. Nem tudom, hogy miért kell mindig mindenbe beleütni a lapos kis orromat. Tényleg nem. Egyszerűen ilyen vagyok, és kész. A bagoly pedig nem bírta az arcomat, mert felébresztettem mély álmából és megtámadott, ellopta a sapimat. Az ilyenekre mondta mindig apa, hogy el kell altatni. Ami az emberre veszélyes, az hulljon. Aztán ő lett veszélyes egy medvére, és tudjátok hogy’ megy ez. Már két éve, hogy nincsen velünk a Nagy Vadász.
A toronyhoz érve ledobom a bicajt a fűbe, és eszeveszettül kezdem szedni a lépcsőket egymás után, amíg lihegve fel nem érek a telejébe. Ott magam előtt színpadi majmot játszva dőlök az ajtófélfának, majd egy másik srácot pillantok meg.
- He-helló – szólítom meg pihegve. – Nem láttál egy baglyot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=765025#post765025][b]Erdőhegyi Merse - 2019.07.26. 07:17[/b][/url]

A fekete szemek egyre csak azt a bizonyos bölcs baglyot keresik, de mindenféle bagoly van itt, és csak Merse arcába bámulnak értetlenül, hogy mégis mi a fenét keres itt. Szinte hajnal van még. Alig múlt reggel fél hét. Vajon mi lehet ilyen fontos neki? A kétségbeesés kezd eluralkodni rajta, miközben egyik bagolykabintól a másikhoz szaladgál, és a madár nevét mondogatja. Kissé zakkantnak tűnhet, de mikor is tűnt normálisnak…  
Egy bézs pólóinget visel, barna rövidnadrágot, fehér zoknija majdnem térdéig ér, piros sportcipője pedig csak úgy rikít a neutrális színek között. Fejébe egy szinte bézs kalapot húzott, s ha jobban belegondolok, teljesen úgy néz ki, mint egy állatkerti gondozó. Egy újabb nyerő szett, úgy gondolom.
Az ide-oda szaladgálásában egy ismeretlen fiú hang zavarja meg. Megfordul, majd szemeit kissé összehúzva vizsgálja meg az érkezőt. Kéne az a szemüveg, de túlságosan hiú ahhoz, hogy hordja. Különben nem látszódnak a gyönyörű fekete szemek. Persze, hogy nem hordja. A másik ismerősnek tűnik egy picit. Mintha a héten már találkoztak volna. Mindenképpen új diák. Így int is neki egyet mosolyogva köszönésképpen. De a göndör hajú fiú kérdésére az érdeklődő arc egy kissé unottabb formáját mutatja meg.
- Egy baglyot? – kérdi tagoltan, miközben jobb dús szemöldöke a magasba reppen. A hangsúly leginkább az egyen van, hiszen ez egy bagolyház. Nézzen már szét. Itt csak bagoly van. Meg ők ketten.
- Hahó – kapálózik színpadiasan. – Ez a bagolyház. Rengeteg van belőlük itt. Nézd – mutat néhány bagolykabinra jobb keze hosszú mutatóujjával, majd visszafordítja kreol arcát a srác felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=765049#post765049][b]Csepreghy Péter - 2019.07.26. 13:22[/b][/url]

II.Erdőhegyi Merse

- Aha – válaszolok  a legnagyobb természetességgel hangomban. Nem látom, hogy hol vagyok, és még soha nem jártam erre. Csupán annyit láttam, hogy a bagoly errefelé repül, ezért döntöttem úgy, hogy utána szaladok. Kell a sapkám. Anélkül nem megyek innen sehova.
Apró szemeimet összehúzom a másik gunyorosságán és a színpadias mozdulatokon. Nem szeretem az ilyet. Mondhatott volna annyit is, hogy „igen”. Aztán biztosan észrevettem volna, hogy a baglyok területére tévedtem. Ellököm magam az ajtófélfától. Csiszolatlan felülete kicsit megcsikarja az ujjam hegyét, de nem szisszenek fel, csak gondolatban, elvégre nagyfiú vagyok. Kemény, mint a szikla. A megjátszott keménység mellett természetesen látszik, hogy valami nem oké. Olyan képet vágok, mintha citromba haraptam volna. Hogy ez mennyire látszik alapból érdekes arcberendezésemen, azt majd mindenki eldönti magának. Egy-két esetlenre sikerült lépéssel elindulok a fiú felé.
- Aha – mondom ismét, miközben zsebre vágom a kezem. – Menő – húzódik végig jellegzetes, kissé fogatlan érzetet keltő mosolyom az arcomon, miközben végig mérek egy, a közelben trónoló baglyot. Akkurátusan, mintha „beszkennelném” a memóriámba. Sötétkékszín aprócska szemeim végül visszakerülnek a másikra.