Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

Sietős léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Nem sokkal utána nyílnak a tanteremajtók, és a többi diák is kiözönlik. Azonban Bíboranna próbálja tartani a távolságot, hiszen az órák után nem szívesen beszélget a többi diákkal. Nem azért, mert nem szereti az embereket. Butaság. Mindenki tudja, hogy ő nagyon is kedveli embertársait, de amint vége van a tanóráknak, inkább elsiet a tett színhelyéről. Nem úgy teljesít még mindig, ahogyan kellene. Nem akarja, hogy ez beszéd tárgya legyen. Gyógynövénytan könyveit mellkasához szorítva szalad az őt követő tömeg elől. A legközelebbi lehetőségnél vesz egy balost, majd a falnak dőlve sóhajt egy mélyet. A hétvége után most nagyon nem hiányzott neki a tanítás. Szeme sarkából figyeli, ahogyan a diáktársak pletykálva elsétálnak mellette, aztán amint kitisztul kicsit a terep, elindul a bagolyház irányába. Napok óta fel szeretné adni levelét édesanyjának, de valahogy soha nem jött össze. Meglepően nagy csend van most a házban. Zöld szemeivel egy bagoly után kutat – egy fiatal, izgága uhu -, amivel mindig nehéz dolga van. Nem sok időbe telik, és meg is pillantja a szárnyast pár méterrel feljebbi szinten. Vörös hajába túrva szívja fel magát, majd felkapaszkodik az első szintre, ahol bocsánatot kér néhány állatkától, majd eljut a másodikig is, de szegénykém nem a legerősebb lány, ennyitől kipurcant a karja. Fogait összeszorítva emelné magát a makacs bagolyhoz, de keze megcsúszik egy… fantáziátokra bízom, hogy min, és hangosan ér földet. Egy fájdalmas jajgatás hagyja el ajkait, miközben hanyatt terül ki a mocskos földön. Fájdalmában szemeit összeszorítja, és próbál arra koncentrálni, hogy ne sírja el magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=695012#post695012][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.08. 20:39[/b][/url]

Sietős léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Nem sokkal utána nyílnak a tanteremajtók, és a többi diák is kiözönlik. Azonban Bíboranna próbálja tartani a távolságot, hiszen az órák után nem szívesen beszélget a többi diákkal. Nem azért, mert nem szereti az embereket. Butaság. Mindenki tudja, hogy ő nagyon is kedveli embertársait, de amint vége van a tanóráknak, inkább elsiet a tett színhelyéről. Nem úgy teljesít még mindig, ahogyan kellene. Nem akarja, hogy ez beszéd tárgya legyen. Gyógynövénytan könyveit mellkasához szorítva szalad az őt követő tömeg elől. A legközelebbi lehetőségnél vesz egy balost, majd a falnak dőlve sóhajt egy mélyet. A hétvége után most nagyon nem hiányzott neki a tanítás. Szeme sarkából figyeli, ahogyan a diáktársak pletykálva elsétálnak mellette, aztán amint kitisztul kicsit a terep, elindul a bagolyház irányába. Napok óta fel szeretné adni levelét édesanyjának, de valahogy soha nem jött össze. Meglepően nagy csend van most a házban. Zöld szemeivel egy bagoly után kutat – egy fiatal, izgága uhu -, amivel mindig nehéz dolga van. Nem sok időbe telik, és meg is pillantja a szárnyast pár méterrel feljebbi szinten. Vörös hajába túrva szívja fel magát, majd felkapaszkodik az első szintre, ahol bocsánatot kér néhány állatkától, majd eljut a másodikig is, de szegénykém nem a legerősebb lány, ennyitől kipurcant a karja. Fogait összeszorítva emelné magát a makacs bagolyhoz, de keze megcsúszik egy… fantáziátokra bízom, hogy min, és hangosan ér földet. Egy fájdalmas jajgatás hagyja el ajkait, miközben hanyatt terül ki a mocskos földön. Fájdalmában szemeit összeszorítja, és próbál arra koncentrálni, hogy ne sírja el magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=695244#post695244][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.08.09. 17:22[/b][/url]

A keddeket nem szerettem annyira. Valahogy mindig az a nap az, amikor lelohad a kedvem, és a hétfői lelkesedésnek lőttek, főleg, amikor megszólal a vekkerem, hogy tűzzek a dolgomra.
Ez a vekker pedig Tappancs, aki szerintem előző életében hörcsög lehetett, mert mániája a terráriumban való szaladgálás. A kis szürke törpenyuszkóm megköveteli, hogy mindent a maga idejében kapjon meg, egy perccel se később, vagy korábban.
A Gyógynövénytan órákért nem voltam annyira oda, érdekes, érdekes, de nem annyira új úgy, hogy anyu bájitalokkal foglalkozott, én már halálra untam a témát.
Amint kicsöngettek, vágtáztam a bagolyház felé a napom végén, lévén, GYNT volt az utolsó órám. Szerettem volna levelet küldeni anyának, amit már előbb megírtam:

A levél
Kedves Anya!
Ne aggódj, jól vagyok, minden rendben velem. Kicsit hiányzik az otthoni környezet, nehéz hozzászokni, hogy a mágia ilyen kiterjedt, és ennyi ágazata van. Tappancs ugyanolyan, mint volt, az utazást és az állatorvosi macerákat továbbra sem szereti, és én se a paradicsomot.
Képzeld, sok sulis társamat ismerem már, és az Eridonba kerültem.
Hamarosan vizsgaidőszak lesz, úgy félek, hiszen most kerültem ide, lehet, hogy halasztást kellene kérnem, mit gondolsz? Vagy vágjak bele, ahogy szoktam, fejest az ismeretlenbe?
Te hogy vagy? Remélem, minden rendben az üzleteddel odahaza, és legyél óvatos a főzőcske közben!

Puszil: Ingrid

A bagolyházban megkerestem a kedvencemet, azt a szép füles baglyot, amelyik kicsit már öregecske, de barátságos, és hagyta magát legutóbb is megszeretgetni.
Éppen kötöttem fel a bagoly lábára a levelet, amikor meghallottam a nagy, esésre emlékeztető csattanást, és hamarosan pár jajszó is követte. Hamar útjára engedtem a tollast, ügyes jószág, bíztam benne, és megkerestem a bajba jutottat.
- Anna? – néztem nagyokat. Á, ő az a szégyellős navinés GYNT-ről. – Mi történt? Nagyon megütötted magad?
Letérdeltem mellé, majd ráérek később szagtalanítást végezni, ha felértem a klubba.
- Gyere, add a kezed! – a mancsomat nyújtottam, hogy felsegítsem, ha kell, a gyenguszra is elkísérem, szegénykém… itt nem árt az óvatosság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=695270#post695270][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.09. 18:09[/b][/url]

Érzi, ahogyan sajog a jobb válla, hiszen ezzel a testrészével próbálta tompítani az esést. Feje is zsong, azt is igencsak beütötte. Szerencsétlen egy nap ez. A gyógynövénytan óra sem sikerült úgy, ahogyan szerette volna, pedig még korrepetálásra is jár belőle egy felsőbb éves lányhoz. Valahogy nem akar a fejébe férni a dolog. Mindegy. Nem ebből fog meggazdagodni, az is egyszer biztos. Hunyorogva néz felfelé, ahogyan csak az őt figyelő baglyokat látja. Megemeli bal karját, mutatva nekik, hogy minden rendben van, csak nagyot esett, aztán ismét lehunyja szemeit, és várja a halált. Na, jó. Azért ennyire nem vészes a helyzet, de egy ilyen nap után nem érzi magában azt a borzasztó pozitivitást. Nem sok idő telik el, csupán pár perc, amikor is megjelenik mellette egy ismerős alak. A nemrég megismert Eridonos lány az, akivel az előző tragédián is együtt ültek. Fájdalmasan mosolyog egyet, miközben szemeit Ingridre emeli, majd megcsóválja a fejét.
- Nem vészes – sóhajt nagyot. – Kicsit szerencsétlen a napom. De láthattad, hogy az órán sem szuperáltam.
Enged meg még egy kisebb mosolyt, majd a felé nyújtott kacsóra néz. Elkell a segítség, még mindig sajog mindene. Egyre jobban terjed a testében a fájdalom, de biztosan hamar rendben lesz. Nem szokott az ilyen sokáig tartani.
- Köszi szépen – fogja meg a kezet, s felül a koszos földön.
Egyelőre nem akar még felállni, ahhoz még nem regenerálódott.
- Nem is tudom, hogy mit gondoltam – porolja le karjait dühös arcot vágva. - Levél az otthoniaknak? - próbál végül beszélgetést kezdeményezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=696196#post696196][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.08.14. 08:31[/b][/url]

A fejemet csóváltam. Valahogy ez a nap nagyon nem akart sikerülni egyes embereknek, és Anna is közéjük tartozott. A GYNT olyan tárgy, amit meg lehetne érteni, egy kis odafigyeléssel. Nem nagy ördöngösség, szerintem. Azt pedig igazán nem kellene szégyellni, hogy hibázott az órán, ilyen szinte mindenkivel megesik, emberi dolog a tévedés.
- Figyelj, ezen nem kéne rágódnod. Mindenkinek megvan a tárgya, amiből hiper-szuper, meg minden egyéb flancos jelző, az, hogy épp a mai nap nem olyan, még nem jelenti azt, hogy vége a világnak. Én pl. tök ügyetlen vagyok SVK-ból. Sőt, megkockáztatom, hogy még csomó máshoz se konyítok, nyugi. Lekísérjelek a gyengélkedőre? – ajánlottam fel másodszorra is. Szép nagyot esett, nem ártana, ha megnézetné magát, nem tört-e el semmije, a biztonság kedvéért.
- Azt gondoltad, hogy lecsalogatod a baglyod, de erre van jobb módszer is – A zsebemből végszóra előkotortam néhány szem bagolycsemegét, ez általában be szokott válni, és kevésbé jelent veszélyt ránk nézve.
- Tessék, neked adom, én már feladtam az enyémet. Csak otthoninak – javítottam ki, lévén, hogy csak anyukám volt, pedig jó lett volna, ha többes számban írhattam volna.
 Fruzsi nénémnek meg minek írni, anya úgyis fel fogja olvasni neki is, ismerem már annyira.
– És te? Szintén hazai posta lett volna ebből?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=696220#post696220][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.14. 16:20[/b][/url]

Hogyha most egy mesében lennénk, akkor láthatnánk, ahogyan a madárkák Bíboranna vörös buksija felett köröznek. Eléggé szédül még, de tényleg nem fog sokáig tartani. Mindennapos az ilyen esés a lány életében. Zöld szemei homályban úsznak, ahogyan feltekintenek Ingridre. Pislog egy-két nagyot, majd int hosszú ujjaival a másik felé mutatva.
- Az biztos – mondja, miután egy nagyot sóhajt.
Neki eléggé sok tárgy nem megy még egyelőre. De ez – most már rá kell jönnie – csupán a mugli származás miatt van. Nem olyan régóta van ebben a varázslatos világban, hogy mindent a kisujjából kelljen kiráznia. Így megvan a bája ennek az egésznek.
- Legendás Lények Gondozásából mondjuk, eléggé legendás vagyok – mosolyog büszkén, s talán egy picit ki is húzza magát mondandójára.
Az egyetlen tantárgy, amiből igazán jeleskedik. Néhány újabb nyögdécselés után megtámasztja magát bal kezével, s megpróbál felállni. A művelet nem lesz sikeres. Így elfogadja Ingrid kezét, és nagyon lassan, együttes erővel felegyenesedik a Navinés leányzónk is. Mozdulatai még mindig óvatosak, tudja, hogy ilyenkor még nagyon könnyen megszédülhet, aztán jól fog kinézni, ha ájultan fekszik majd a földön. Az Eridonos kérdésére bőszen bólogatni kezd.
- Igen – kezd bele, és bólogatva megköszöni a madáreleséget, amit máris elrejt a zsebe mélyében. – A bátyámnak szerettem volna levelet küldeni, mert bajok vannak az ikerhúgom fejében.
Mondja mindezt kissé bosszankodva, kissé száját húzva. Nem jó a helyzet. Azután felnéz a baglyokra. Azok még mindig őket nézik. Pletykaéhes népség. Megcsóválja a fejét, majd a másik zsebébe nyúl, hogy elővegye levelét. Noha az nincsen ott. Kétségbeesetten kezdi össze-vissza fogdosni minden létező zsebét, de semmi. Végül lenéz maga mellé, és a legnagyobb mocsokban meglátja a címzett borítékot.
- A csudába. Írhatok újat – sóhajt, majd lehajol a levélért.
Kissé meg is szédül, de belekapaszkodik Ingrid vállába. Bocsánatkérően tekint rá, majd legyint egyet, és egy közeli ülőalkalmatosság-szerűségre huppan. Egy nagyobb kődarabnak néz ki. - Ti merre laktok? – nyögi a kérdést, miközben sajgó vállához ér.