Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

 Már napok óta megérkezett hozzá a jó hír, mely alapján egy bagoly fog némi fontos információt hozni s ezzel egyúttal közvetíteni is. Persze az más tészta, hogy a baglyunk néha-néha megállt csipegetni meg iszogatni meg pihengetni, ami miatt jó egy napot fog késni a kedves kis tollas. Roxy magába szitkozódva csattogott az Északi-toronyba, s becsületére legyen mondva, mindössze egyszer tévedt el! Ajka némán megállás nélkül mozgott, ahogy minden létező lelket elküldött a bánatos nyavalyába, és a lépcsőházban csak egy pökhendi alak akart nekimenni. Pontosabban ment is, mire akkorát taszajtott rajta a dinka, hogy a delikvensünk 4 lépcsőfokot felnyalt. A takarítók igazán hálásak lehetnének, hisz a kastély lakói - legalábbis a diáság - saját magától bizonyára nem segítene. Akár rájuk is omolhatna az egész kóceráj, akkor is kényelmesen ücsörögnének a szobáikbab és az lenne a legnagyobb gondjuk, hogy vajon élénk vörös vagy visszafogott rózsaszín.legyen a szájuk a nap folyamán. Katasztrófa.
 Tehát amint lesegítette a másikat a következő lépcsőfordulóig, tovább trappolt felfelé. A baglyok átható, összetéveszthetetlen szaga nagyon gyorsan elérte az érzéketlen Roxy orrát, de mintha csak levendulát érezne, még csak el se fintorodott. Egy sötétszürke rövidnadrág volt rajta és egy narancssárga top, ami bővebb volt, mint a lány - habár nem igazán érdekelte az a mennyiségű hurka a derekán, ami ott volt. Nem egy tonnadonna, de legalább 40-es méretet kell hordania. Szóval megtalálta a baglyot, ami viszont irdatlan terebélyes volt és rajta kívül más egyed el se fért a kapaszkodón. Roxy nyújtotta érte a kezét, mire az a kis sátánfajzat megkapta a hölgy mutatóujját. Mivel egyáltalán nem érezte ezt a fizikai fajdalmat, inkább a madár otromba viselkedése háborította fel. Farkasszemet nézett az ádáz fenevaddal, akinek a lába alatt hevert a levél Mihael Saint-Venantnak címezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=505877#post505877][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.08.16. 10:13[/b][/url]

 Már napok óta megérkezett hozzá a jó hír, mely alapján egy bagoly fog némi fontos információt hozni s ezzel egyúttal közvetíteni is. Persze az más tészta, hogy a baglyunk néha-néha megállt csipegetni meg iszogatni meg pihengetni, ami miatt jó egy napot fog késni a kedves kis tollas. Roxy magába szitkozódva csattogott az Északi-toronyba, s becsületére legyen mondva, mindössze egyszer tévedt el! Ajka némán megállás nélkül mozgott, ahogy minden létező lelket elküldött a bánatos nyavalyába, és a lépcsőházban csak egy pökhendi alak akart nekimenni. Pontosabban ment is, mire akkorát taszajtott rajta a dinka, hogy a delikvensünk 4 lépcsőfokot felnyalt. A takarítók igazán hálásak lehetnének, hisz a kastély lakói - legalábbis a diáság - saját magától bizonyára nem segítene. Akár rájuk is omolhatna az egész kóceráj, akkor is kényelmesen ücsörögnének a szobáikbab és az lenne a legnagyobb gondjuk, hogy vajon élénk vörös vagy visszafogott rózsaszín.legyen a szájuk a nap folyamán. Katasztrófa.
 Tehát amint lesegítette a másikat a következő lépcsőfordulóig, tovább trappolt felfelé. A baglyok átható, összetéveszthetetlen szaga nagyon gyorsan elérte az érzéketlen Roxy orrát, de mintha csak levendulát érezne, még csak el se fintorodott. Egy sötétszürke rövidnadrág volt rajta és egy narancssárga top, ami bővebb volt, mint a lány - habár nem igazán érdekelte az a mennyiségű hurka a derekán, ami ott volt. Nem egy tonnadonna, de legalább 40-es méretet kell hordania. Szóval megtalálta a baglyot, ami viszont irdatlan terebélyes volt és rajta kívül más egyed el se fért a kapaszkodón. Roxy nyújtotta érte a kezét, mire az a kis sátánfajzat megkapta a hölgy mutatóujját. Mivel egyáltalán nem érezte ezt a fizikai fajdalmat, inkább a madár otromba viselkedése háborította fel. Farkasszemet nézett az ádáz fenevaddal, akinek a lába alatt hevert a levél Mihael Saint-Venantnak címezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=505932#post505932][b]Kiss Veronika - 2015.08.16. 13:23[/b][/url]

Most már egészen régen volt, hogy először beléptem a Bagolykő kapuin, és már jól kiismertem magam a kastélyban, de a Bagolyház felé vezető utat valahogy mindig eltévesztettem, talán el van átkozva. Pedig sokszor kellett errefelé járnom, hiszen a szüleim és a testvéreim, varázstalan ember létükre, nagyon viccesnek találták azt, hogy baglyokkal üzengessenek nekem. Mindenfélét küldözgettek, volt, hogy hosszú kézzel írt leveleket, volt, hogy csak pár szavas hülyeségeket, néha képeket, máskor kisebb csekélységeket. Én pedig mindig igyekeztem hasonlóképp válaszolni.
- Ó na végre! - sóhajtok fel, mikor felismerem a Bagolyház felé vezető utat, de rögtön alaposan meg is lepődök, amikor egy nálam pár fejjel magasabb és pár kilóval nehezebb, valószínűleg felsőbb éves, fiú diák landol mellettem úgy, hogy közben engem is felborít.
- Bocsi, nem akartam - veszi rögtön észre magát, de én csak mosolygok, nem igazán történt semmi.
Tovább haladva sok ismerőssel találkozok, akiknek vidáman intek, néhányukkal egy keveset társalgok is, de nem tudom túlzásba vinni, a többség ugyanis siet tanulni, mert ugye vizsgaidőszak van. Én ugye még nem vizsgáztam, de úgy látszik elég nehéz lehet, ha ennyire komolyan veszik. Jobb is majd, ha én is átnézek néhány dolgot, persze a mostani kalandom után.
- Szia Kevin! - köszönök a bagolynak, aki viszonzásul odanyújtja a fejét egy kis cirógatásra.
Elég gyorsan megtaláltuk egymást, pedig gyakorlatilag ebben a percben érkeztem, és ugyebár van egy-két bagoly ezen a helyen, de úgy látszik a családi bagoly nagyon hűséges állat, mert szinte minden alkalommal ez történik. Még emlékszem, hogy milyen érzés volt először belépni az állatkereskedésbe, hogy mennyire meg voltam illetődve, és hiába néztem anyára és apára, az ő arcukon is csak a csodálat tükröződött. Az árus viszont könnyedén kezelte a dolgokat, mintha örök életében mugliknak adott volna el baglyokat, rögtön kérdezte mit szeretnénk, aztán ajánlott egyedeket, utána megvettük Kevint, akivel utána mindenki összebarátkozott, és mára már családtagnak számít, szeretjük mindannyian.
Most a bátyámtól kaptam egy szösszenetet, amelyben leírta, hogy érzi magát Ausztráliában, milyen az új barátnője meg ilyenek. Megmosolygok jó pár részt, és gyorsan kanyaríntok egy választ ugyanebben a témakörben, aztán útjára engedem Kevint. Kicsit forgok vele, nézem, hogy merre megy, és mikor eltűnik észreveszek egy lányt, aki egy neveletlen tollassal néz épp farkas szemet. Jóval idősebbnek ítélem meg magamnál, mégis úgy döntök, hogy megszólítom.
- Üdv! Kiss Veronika vagyok, de csak szólíts Verának, Veronak vagy ahogy szeretnél. Zavarok? - nyújtom a kezem.