Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=535892#post535892][b]Kilt Zoltán - 2015.10.27. 23:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=537509#post537509][b]Ruben Marceau - 2015.10.31. 13:53[/b][/url]

Nem ok nélkül látogat el ide. Tudja nagyon jól, hogy valami fontos van előkészülőben. Legalábbis sejti, de nagyon nem mer előreszaladni gondolataiban, nehogy később pofára essen. Mondjuk egy ilyen nem először fordulna elő vele, csakhogy azóta már jobban vigyáz magára. Órák között vagyunk, a várva várt nagyszünet időszaka alatt. Ruben talárban, viszonylag rendezett külsővel jelenik meg a bagolyürüléktől bűzlő toronyban. Igazából még sosem járt itt korábban, hiszen nincs kinek üzenetet küldenie. Fogalma sincs, hogy mi lehet a családjával, de utóbbi időben már nem is nagyon érdekli. Egyedül Émile neve mellett van még meg a kérdőjel, úgy tűnik kitörölhetetlenül. A belga srác most inkább nem gondolna rá, hiszen Roxyval fut össze, erről pedig a játszótéri sétája jut eszébe. Szörnyű volt, megalázták, a végén pedig jól meg is fázott... De azért megérte. Várjon csak, amíg meg nem jelenik a Marceau-gyerek előtt, hiszen garantáltan nem megy el szó nélkül az eset mellett.
Nagyon szokatlan dolgot láthatunk tőle: időben érkezik. A szöszke még nincs itt, vagy csak nagyon elbújt valahol. Erre kevés esélyt lát, elvégre minden tiszta mocsok, a kisasszony pedig csak elszokott már attól az életmódtól, amit régebben folytatott. Azért reméli, hogy nem potyára várakoztatják. Már tényleg nem tudja elképzelni, hogy mégis miért kereste meg őt azzal, hogy találkozzanak valahol négyszemközt és beszéljenek meg ezt-azt. Persze rossz az, aki rosszra gondol... De mint mondtam, a srác még nem akar előre örülni. Összefont karokkal dől neki egy viszonylag tisztának nyilvánított falfelületnek, szemeivel a bejárati ajtón őrködve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=575850#post575850][b]Somoskői Lilla - 2016.03.21. 20:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=580169#post580169][b]Ardai Kolos - 2016.03.29. 17:33[/b][/url]

Érezte ő korábban is, hogy ez a hely tetszeni fog neki. Sok új ember, akiket meg lehet ismerni, és még annál is több lehetőség. Arra viszont nem számított, hogy egy titkos hódolója is lesz. Hisz még alig rendezkedett be az alagsorba, máris egy levélke várta az ágyán. Egy titkos randevú a bagolyházban.
Pont olyan volt, mint azokban a történetekben, amiket nagyapja mesélt. Így kiválasztotta legjobb ruháját, magára húzta bőrdzsekijét, belőtte a haját és nekiindult a kastélynak.
Nem kevés időbe telt, mire eltalált az alagsorból egészen a Bagolyházig. De legalább jobban megismerte a helyet. Korán érkezett, de egy rajongó ezt megérdemli.
Nem is tudott volna elképzelni ennél romantikusabb helyet. Fent a magasban, ahol csak a baglyok járnak. Még tökéletesebb lett volna, ha a naplemente világította volna meg a hátteret, ők pedig a gyönyörű táj előtt egymásba gabalyodva töltenek el pár feledhetetlen pillanatot.
Már csak az a kérdés, hogy ez a rajongó honnan is ismeri őt. Igaz, hogy járt egy párszor a kastély falain belül, de sosem volt elég ideje ahhoz, hogy jobban elbeszélgethessen másokkal. Persze attól még lehet ez egy plátói szerelem is...
Amíg várt, egyik régi szerelmes rockballadát dúdolt, és fel alá járkált a kilátást vizslatva. Gyakran pislogott azonban a bejárat felé is várva az érkezőt, de nem lett volna elég férfias, ha folyamatosan azt lesné, mikor érkezik végre meg a levél írója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=586553#post586553][b]Scarlett Conroy - 2016.04.13. 21:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=588791#post588791][b]Dr. Köröndi Árpád - 2016.04.22. 10:59[/b][/url]

A Nap az év e szakaszában látszólag az Egyenlítő és a Ráktérítő közt félúton delelt, s így a beérkező fénysugarak viszonylag magas hajlásszögéből eredően egészen meleg volt az idő, meghaladta a huszonkét Celsius fokot is – hogy pontosak legyünk, hisz a tudományban a precizitás elengedhetetlen, három tized fokkal.
Árpád épp a bagolyház felé ballagott: a barátnőjének szánt levelet vitte rózsaszín borítékban, melyben biztosította a hölgyet, hogy mindaddig szeretni fogja, míg a Föld meg nem szűnik keringeni a Nap körül, azaz sok milliárd évig még. A francia lány a Beauxbatons Mágusakadémia növendéke volt – az elmúlt száz évben a legkiemelkedőbb, hogy pontosak legyünk –, s egy zürichi mágiahasználati konferencián találkoztak egy éve, ahol mindketten országuk legkiválóbb máguspalántáinak egyikeként vettek részt. Kapcsolatuk ekkor kezdődött, s hamar románccá vált – bár félig volt csak románc, a másik fele tudományelméleti és mágiahasználati diskurzusok és egyéb diszciplínák körüli tudományos fejtegetésből állt. Már lassan egy éve jártak, egyszer Budapesten, egyszer Lyonban találkozva, körülbelül kéthetente látták egymást. Mivel mindketten főként könyvek társaságában töltötték szabadidejüket, s csak ritkán jutottak el az ágyig, úgy tűnt, működőképes a kapcsolatuk.
A padlón szerteszét megtalálható, szagos bélsár meglehetősen taszító látvány volt – márpedig a Bagolyházba belépő ember ezzel szembesülhetett tüstént. A fiú nem is akart sokáig maradni, hisz tisztában volt vele, hogy a bagolyfekáliából áradó szagok milyen ártalmas hatással vannak az emberi immunrendszerre, sokszor épp a székletben található baktériumok az okai egy incipiens fertőzésnek. Gyorsan le is tudta hát a dolgát: kiválasztotta az egyik iskolai gyöngybaglyot, a lábához rögzítette a pergamenborítékot, majd kitessékelte a madarat az ablakon. Mivel a fekáliabűz már-már fojtogató volt, nem is tervezett tovább maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=614967#post614967][b]Travis Ryan Payne - 2016.08.31. 14:12[/b][/url]

Még mind nem a hiszti az esküvőt illetően, de már nem érdekli a dolog. Egy baglyot fog küldeni az anyjának, és, ha nem fogadja el döntését, akkor így járt, nem fogja többet látni a fiát, őst később az unokáit sem, ha lesznek. Tarvisnek most a legfontosabb a felesége, más nem érdekli, jobban mondva nem tudja, hogy ki érdekelje, tekintve, hogy testvérét alig látja, más nőkkel ugye nem foglalkozhat, barátai meg nincsenek olyan sokan. Többet kellett és kellene eljárnia, de neki így megfelel.
Épp a bagolyház felé tart, az említett levél miatt, mikor egy ismerős alakot vesz észre. Kicsit elmosolyodik, mikor felismeri, majd elindul feléje. Milyen rég volt az első találkozásuk, azóta pedig bagoly útján mindig váltanak egy-két levelet.
- Mai, drága, hát te, hogy kerülsz ide? - nem ez a legjobb kezdés, de a srác nem tudja, mit keres itt a japán, mert az az ország nagyon messze van és Ázsiában is sok mágusiskola van. Nem bántásból kérdezi, ugyanolyan kíváncsiság vezérli, mint a legtöbb embert ebben a helyzetben. Ha a lány megengedi, még egy ölelést is kap tőle, ami tudhatja mennyire ritka Travisnél, ugyanis nem szereti az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Végül is, a levél várhat, ha egy vagy két óra múlva adja fel, azzal sincs semmi probléma, maximum édesanyja vár egy keveset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=632655#post632655][b]Széplaki Alíz - 2016.11.01. 18:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=647080#post647080][b]Ravasz Attila Arnold - 2016.12.11. 18:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=656452#post656452][b]Samantha Carpetner - 2017.01.20. 17:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=695012#post695012][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.08. 20:39[/b][/url]

Sietős léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Nem sokkal utána nyílnak a tanteremajtók, és a többi diák is kiözönlik. Azonban Bíboranna próbálja tartani a távolságot, hiszen az órák után nem szívesen beszélget a többi diákkal. Nem azért, mert nem szereti az embereket. Butaság. Mindenki tudja, hogy ő nagyon is kedveli embertársait, de amint vége van a tanóráknak, inkább elsiet a tett színhelyéről. Nem úgy teljesít még mindig, ahogyan kellene. Nem akarja, hogy ez beszéd tárgya legyen. Gyógynövénytan könyveit mellkasához szorítva szalad az őt követő tömeg elől. A legközelebbi lehetőségnél vesz egy balost, majd a falnak dőlve sóhajt egy mélyet. A hétvége után most nagyon nem hiányzott neki a tanítás. Szeme sarkából figyeli, ahogyan a diáktársak pletykálva elsétálnak mellette, aztán amint kitisztul kicsit a terep, elindul a bagolyház irányába. Napok óta fel szeretné adni levelét édesanyjának, de valahogy soha nem jött össze. Meglepően nagy csend van most a házban. Zöld szemeivel egy bagoly után kutat – egy fiatal, izgága uhu -, amivel mindig nehéz dolga van. Nem sok időbe telik, és meg is pillantja a szárnyast pár méterrel feljebbi szinten. Vörös hajába túrva szívja fel magát, majd felkapaszkodik az első szintre, ahol bocsánatot kér néhány állatkától, majd eljut a másodikig is, de szegénykém nem a legerősebb lány, ennyitől kipurcant a karja. Fogait összeszorítva emelné magát a makacs bagolyhoz, de keze megcsúszik egy… fantáziátokra bízom, hogy min, és hangosan ér földet. Egy fájdalmas jajgatás hagyja el ajkait, miközben hanyatt terül ki a mocskos földön. Fájdalmában szemeit összeszorítja, és próbál arra koncentrálni, hogy ne sírja el magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=703697#post703697][b]Kirill Nowakovskij - 2017.09.24. 13:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=726990#post726990][b]Révay Lili Athalie - 2018.06.30. 22:07[/b][/url]

Kérlek, küldj csokit!
A levelet már ugyan egyszer megírtam, szépen, szinte művészi pontossággal le is ragasztottam, és már indultam is felfelé, sőt a lépcsők alján voltam, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem valamit, méghozzá a legfontosabbat: Szeretnék csokit. Imádom a csokit, és olyan jó lenne más országok csokijait is enni. Apa pedig már kint van Olaszországban, így nekem most már adott a lehetőség, hogy kapjak finom olasz csokit, csak mondjuk ehhez jó lenne, ha nem felejteném ki a levélből ezt a lényeges részt.
Először arra gondoltam, hogy az üzenetet ráírom a borítékra, de itt rögtön két szomorú kép úszott az elmémbe. Az egyik, hogy megkapja a levelet és ahogy kibontja, ki is dobja a csomagolást, vagyis oda az üzenet, és ha csak nem úgy esik a papírkosába a boríték, titkát magával viszi az örökkévalóságba. Vagyis nekem nem lesz csokim. A másik opció, mely szerint észreveszi, hogy mit írtam oda, de elszomorodik, mert ő abban reménykedik, hogy egy "szeretlek"-et vagy egy "hiányzol"-t kap a lányától, erre én, a hálátlan kis bocs a pénzét kérem édesség formájában. Ő pedig ha küld is csokit, mégis szomorú lesz. Nem akarom, hogy az legyen, hiszen most minden oka az örömre van meg.
Így hát, mielőtt még nekiindultam volna a csúszós útnak, megálltam a kanyarban, óvatos mozdulatokkal felnyitottam a borítékot, szétnyitottam a papírost és kérésemet az utolsó lap aljára, utóirat formájában rögzítettem. Ezután visszacsúsztattam, majd a pálcám után nyúlva már majdnem fixáltam, amikor lepillantva észrevettem az aprócska, de számomra kellemetlen színű fényt. Tele van az erőmet korlátozó kis gömb, vagyis, ha most megpróbálom leragasztani, akkor egészen biztosan berobbantom a fél környéket, azt pedig nem szeretném, jobb ötlet híján várok hát, remélve, hogy valaki szembejön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=750843#post750843][b]Bathilda Elphick - 2019.02.24. 16:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=765023#post765023][b]Erdőhegyi Merse - 2019.07.26. 06:43[/b][/url]

Mintha kissé komolyodott volna az elmúlt másfél évben, amióta a tanodába jár. Nem kell szívhez kapni; annyira azért nem. De amikor idekerült, egyáltalán nem ez a fiú volt. Az öltözködése még mindig polgárpukkasztó tud lenni, de már mégsem az a borzasztóan bohókás jellem párosul hozzá. Kifinomultabb és érettebb. Kissé nagyobb az arca, és mintha – ha egyáltalán lehetséges – még femininebb volna, mint ezelőtt. S ami mind ezek mellett fontos; a varrást kezdi egyre profibb módon művelni. Néha órákat vesz Méreynétől, aki hihetetlenül jó tanár. Tud bánni Mersével, tudja hogyan kell ösztönözni és kihozza belőle a legjobbat. Nagy hatással van a fiú jellemének fejlődésében. Ő is javasolta neki, hogy beszéljen azzal a bizonyos illetővel, aki ennyire megmozgatta a fantáziáját. Így Merse meg is írta a levelet, azonban az utolsó pillanatban vissza akarta vonni, de a bagoly már a csőrbe kapta, és elrepült vele a bagolyházba.
Merse levegő után kapkodva jelenik meg az ajtóban, és máris fürkészni kezdi fekete szemeivel, hogy merre lehet Pitypang. Pitypang az a bagoly, akinek szinte ősznek ható tollai olyan bölcsességet és diszkréciót sugallanak, hogy a fiú mindig őt bízza meg a levelek ügyével.
De ez most más; nem juthat el a levél… hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=777067#post777067][b]Dana Straw Berry - 2019.10.06. 02:25[/b][/url]

- Wow, ez aztán a tökéletes csapatmunka! - lelkendeztem Bencének, miközben lepacsiztunk, megöleltük egymást és még meg is pörgetett. Egyszerűen szuperek voltunk, jobban nem is mehetett volna a dolog, ez volt számomra az év tökéletes bűnténye, avagy akciója.
- Ez rólad is elmondható ám, Zöld Lámpás! - nevetgéltem vele, miközben belé karoltam, aztán vígan lépkedtünk egyenesen a megkukult banya irányába.
- Bizony, szuper helyre fog kerülni, a fény és csillogás városába. Talán még kaszinózhatna is - vigyorogtam a portréra kedvesen, csak hogy érezze a törődést.
- Minden sínen van! - mosolyogtam a fiúra, miután elvégezte a kép zsugorítását, illetve a kezembe lebegtette azt. Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy feladjuk postán a zsémbes banyát Las Vegas-ba.
- Naná, készültem! - feleltem Bencének egy cinkos pillantás kíséretében, majd elővettem egy piros színű csomagoló papírt arany masnival és megmutattam neki a címet is, ami egy jól menő kaszinóhoz tartozott. Minden adott volt, hogy a banya ott jól érezze magát, talán majd haza sem akar jönni, legalábbis abban reménykedtem.
- Szerintem remekül fogja érezni magát ott. Kicsit irigylem is, előbb járhat egy menőbb helyen, mint mi - néztem fintorogva a képre. Tényleg a jó ügy érdekében tettük ezt az egészet szó szerint, és most be is bizonyosodott, hogy igazunk volt. Egy kis idő eltelte után be is csomagoltam a banya miniatürizált portréját, majd megcímeztem azt, aztán az egyik szimpatikus bagoly lábára kötöttem, hogy vigye innen jó messzire. Nagy megkönnyebbülés ült az arcomra, miután a bagoly a kijelölt cím felé repült a pletykás banyával.
- Ez aztán valóban hatalmas sikernek számít, amit most csináltunk, ráadásul a "közjó" érdekében tettük - néztem Bencére hatalmas mosollyal az arcomon. Ennyire tökéletes akciót még sosem végeztünk idáig, minden simán ment, úgy, ahogy lennie kellett, ráadásul megszabadultunk egy olyan némbertől, aki feltehetően senkinek sem fog hiányozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=786555#post786555][b]Elijah Kearney - 2019.12.29. 01:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=789423#post789423][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.01.16. 18:10[/b][/url]

*A bagolyház zajos, túlzottan is lakott és valljuk be, az illata sem vetekedik egy liliommezőével. Viszont bizonyos időszakokban kellően elhagyatott is, már ami az emberi jelenlétet illeti. Éppen ezért tökéletesen alkalmas egy kis próbálkozásra, némi gyakorlásra, persze csak, ha az embert nem zavarja, hogy esetlegesen bagolypotyadékos lesz a ruhája. Vagy a haja. Csenge pedig választott sportja érdekében ilyesféle áldozatot könnyen képes meghozni. Így hát pár órával takarodó előtt a lenyugvó nap a baglyok között találja.
Belépve az ajtón gyorsan körbeles, és mivel nem lát senkit, megnyugodva húzza elő talárja alól a seprűt. Elég furcsa látványt nyújt, mikor a földig érő ruha alatt rejtegeti a testéhez szorítva, és lépni sem könnyű tőle, de ezt és a lebukás kockázatát eddig még mindig vállalta és szerencséjére meg is úszta.
Vízszintesbe hozza a sporteszközt, majd hagyja, hogy az lebegni kezdjen. Ekkor leveszi talárját, majd összehajtogatva egy reményei szerint bagolybiztos helyre teszi. Az iskolai köpeny alatt egyik fellépőruháját bujtatta, mely melegítőbűbájának hála könnyen megtartja testhőjét, még az olyan szellős helyen is, mint a bagolyház.
A ruha halványkék, a derekánál kezdődő lefelé sötétülő színű fodor jobb oldalon combközépig, balján térdig ér le. Felül az anyag ráterjed a karjaira is, dekoltázsától hasáig sötétkék hímzett tollminták díszítik, míg hátát valódi hegyi kékmadár tollak fedik némi ezüstözéssel kiegészítve. Ugyanezen állatfaj egyedeinek mágiával hosszított tollai alkotják seprűjének farokrészét is. A rózsafa nyélre ezüsttel festett szavak mutatják típusát.
A lány boldogan néz végig rajta mielőtt felkapaszkodna rá. Mielőtt elindult késői túrájára, alaposan bemelegített, így most egyből neki is állhat a gyakorlásnak. Fél méternél magasabbra egyelőre nem emelkedik, mert a hátraszaltót szeretné gyakorolni, és ha netán esik, jobb nem túl magasról.
Előbbre lép a nyélen, a kviddicshez használtakkal ellentétben, ez nem dől meg, szilárdan tartja a lányt és kettejük egyensúlyát. Mély levegőt vesz, majd lábait térdben behajlítva lendületet is. Elrugaszkodás után pár pillanat csak míg a levegőben van és a világ tótágast áll, neki mégis olyan, mintha leperegne közben egy egész élet. Aztán lábai alatt újra a fát érzi. Egyensúlya kissé megbillen, kezeit széttárva nyeri vissza. Nem tökéletes, még nem. De kezdésnek jó és ez boldoggá teszi.
Vigyor ömlik el ajkain. Lehajol, kezeivel megkapaszkodik a nyélben, majd lábait megemelve kézállást mutat be, hogy aztán a seprűt irányítva lassan függőlegesbe emelje azt, s ő megfeszülő testtel, mintegy zászlóként maradjon rajta. Talajhoz közelebbi karját behajlítva engedi törzsét a nyél mellé, hogy aztán combjaival körbeölelje a rózsafát. Homlokát nekidöntve forog. Előbb lassan, majd gyorsulva, s közben elképzeli, ahogy ruhája fodra körülötte lebeg. Nevetni lenne kedve, de csak némán leáll a forgással, s közben ráülve a seprűre újra vízszintesbe helyezi azt.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=790326#post790326][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.01.23. 23:03[/b][/url]

Büdös szag. Ez volt az első dolog, amire emlékszem. Az orromba kúszott, és maró hatására elernyedt testem és elmém végre újra magához tért. A többi dolog ezután hirtelen tolult az elmémbe. A sötétség, amit még szemem kinyitása után is ugyanúgy észleltem, a csuklómat szorító kötés, és a levegő hiánya. Agyam azonnal veszélyt érzékelt, és lábammal kaparni kezdtem a padlót, amitől elkezdtem hátrafelé csúszni. Vagyis csak csúsztam volna, ha nem ütközök bele egy másik testbe.
- Palacsinta - "káromkodtam" el magam. - Hello! Minden okés odaát? - kérdeztem az ismeretlentől, és kezemet kezdtem el mozgatni, hogy érezzem mennyit enged magából a kötél, amellyel összefűzték a kezeinket.
- Nem tudom ki vagy, de jó lenne, ha felébrednél, mert elég nagy pácban vagyunk, és kéne a segítséged - jegyeztem meg szűrt hangon, ugyanis ahogy meg tudtam állapítani valamiféle zsákot is húztak a fejükre.
Előre dőltem, és rángatódzni kezdtem, közben fejemet is össze-vissza ráztam, hogy leessen róla az akármicsoda. Addig csináltam ezt, amíg már úgy éreztem az összes agyamat is vele együtt veszítem el, de csak sikerrel jártam.
A bagolyház. Pontosan tudtam, hol vagyunk, és azt is, hogy minél gyorsabban szeretnék innen eltűnni.
- Hey Csipkerózsika! - szólaltam meg immáron sokkal hangosabban, felkeltve pár bagoly érdeklődését is. Hátammal kicsit meg is löktem a másik bajba jutottat, miközben szugeráltam az egyik kis tollast magammal szemben, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan felénk akarja venni az irányt. Én pedig, lévén hogy még mindig a pizsimben buliztam ki magamnak ezt a meglepit, valahogy nem éreztem volna felemelőnek, ha még egy bagoly is a fejemre száll. Vagy rosszabbik esetben szar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=805609#post805609][b]Szikszay Izidóra - 2020.04.15. 20:19[/b][/url]

Karola

- Ez egyszerűen förtelmes - állapítja meg alkarjával súrolva meg a homlokát. Néhány rövidke hajszála éppen a homlokába lóg és nagyon is csiklandozza, ez pedig meglehetősen zavarja, mivel nem tudja rendesen hátraigazítani. Ahhoz le kellene vennie a kesztyűt, amit bagolypostával kapott a kertésztől. Vili bácsi akkor használ ilyet, ha a rózsákat nyesi, de ehhez a nagy takarítási akcióhoz is éppen tökéletes viselet. Még a komiszabb baglyok sem tudják összekarmolni így a kezét. Meglehetősen komikusan fest, ami azt illeti, de hát az eredményért áldozatokat kell hozni. Orrát ráncolva pillant körbe, amint befejezte iménti mozdulatsorát, és nem ismétli meg, amit az imént már megállapított. Az egész bagolyház szörnyen néz ki. Sőt, ezt már három nappal ezelőtt is megállapította, csak időbe telt, amíg aztán a bagoly elvitte a levelét, Vili bácsi pedig beszerezte és elküldte a listán szereplő tételeket. A kesztyű mellé kapott egy esőköpenyhez hasonlatos talárt is, mely ugyan nem műanyag, de foltmentesen lepereg róla minden folyadék vagy folyékonyabb állagú akármi, például ugye a madárkaki. Még jó, hogy van csuklyája is ennek a köpenynek, ami alá hosszú haját szépen befonva elrejtette, ugyanis ebben a pillanatban egy aprócska bagolynak sikerül a fejére pottyantania.
- Fúúúj... - állapítja meg fintorogva, amikor a placcsanást követően a bagolykaki lassan elkezd lecsúszni az anyagon. Még sikerül belenyúlnia, hogy megállapítsa, mi is az, aztán az egész ajándék landol a földön. Kesztyűjét is kezelték szerencsére ugyanazzal a bűbájjal, mint a köpenyt, bármilyen bűbáj is az, mert szépen lecsúszik arról is a trutyi, de azért nézi még egy fél pillanatig undorral az arcán. - Azt mondják, hogy szerencsét hoz, de ez hihetetlenül undorító. Még szerencse, hogy akármi is ez a bűbáj, jól működik - jegyzi meg. A térdig érő sötétkék gumicsizmája már bűbájmentes, csak a gumi érdeme, hogy nem ázik be, viszont máris rétegekben ragad rá az egész trutymó. - Nem hiszem el, hogy ez senki másnak nem jelent gondot, hogy szegény madarak úgy élnek itt, mint valami szemétdombon - jelenti ki egyre fokozódó lelkesedéssel háztársának, akit valami oknál fogva sikerült meggyőznie az önkéntes takarítási akcióról. - Azt hallottam, hogy időnként büntetésből ezt takaríttatják diákokkal, de fúj. Biztos volna más lehetőség büntetésre és valami olyan bűbáj, amitől ez a hely többé-kevésbé tiszta marad vagy önmagát tisztítja vagy nem is tudom... majd utánaolvasok a könyvtárban. Van ötleted, melyik részlegen lenne érdemes kezdeni? Háztartási varázslatok esetleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=819873#post819873][b]Szávai Eliza - 2020.10.23. 10:00[/b][/url]

Igazán nem értem, kinek állhat érdekében, hogy a cuccaimat szanaszéjjel szórja, rejtse, dobálja a kastélyban. A pöttyös zoknim, és a zöld garbós fölsőm most találtam meg az elhagyatott mosdóban, és az alagsori folyosón az egyik festményen. Szó szerint, mert szerencsétlen le volt vele takarva. Mikor levettem, Sir...Sir izé, vagy kicsoda, még engem cseszett le,hogy nem kéne szanaszét hagynom a dolgaim. Mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem egészen így történt, semmi közöm a dologhoz, és én is nagyon szeretném tudni, ki volt az, azt mondta nem illik hazudni. Megkérdeztem, ki volt az, aki letakarta, de erre csak annyit felelt, nem tudja, mert még aludt, mikor rá került. Elrebegtem egy remeket, és tovább eredtem. Ma hajnalban arra keltem ugyanis, hogy a ruhás fiókom háromnegyedének nyoma veszett. Valaki láthatóan felforgatta, és a java részét elrejtette, úgy tűnik a kastély különböző helyein. Azért remélem a fehérneműimet nem találja meg senki, azokból is vitt az az átkozott. Bárhol lehetnek, bárhol lóghatnak. Folyosón, könyvtárban, konyhában a fiókban, festményeken, tantermekben. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha az egyik órán látnám meg, amin épp fel van lógatva egy melltartó, egy nadrág...megrázom a fejem, hiszen, ááá, oda azért biztos nem került. Szomorúan, lassú léptekkel szedem felfelé a lépcsőfokokat. Ez az évem ugyanis eddig nem a legjobb. Zsóka az ispotályban, eddig még nem kaptam anyától választ, hogyan is került Zsóka kocsiba, aztán meg itt van ez a ruha mizéria. Fancsali képemmel lassan felérek a bagolyházba. A gerendákat kémlelem, hátha ott rejtőzik egy ruha, póló, bármi, ami az enyém. Óvatosan, lassan teszek egy kört, és ki is szúrok egy sálat. Egy bökkenő van. Túl magasan van. Pálcámért nyúlok, hogy leszedhessem. Elrebegekek egy gyors Vingardium Leviosat. A sál rögtön meg is emelkedik, de..de...
-Aj, ezt nem hiszem el.
Ez a bűbáj ugyanis oldalirányba nem mozgatja a lebegtetett dolgot, így a sálam megakad a gerendába újra, és újra. Remek. Pompás. Sőt egyenesen fantasztikus.
-Nos, melyik bűbájos bagoly lesz az, aki segít nekem lehozni a sálam?
Odamegyek az egyik szimpatikus bagolyhoz, és megvakargatom a fülét. Ha kicsit gügyögök neki, talán segít nyomoronc kis helyzetemen....de semmi.
-Figyi, ha lehozod, kapsz tőlem valami finomságot. De csak akkor, ha most felrepülsz szépen, és lehozod a sálam. Semmi. Kérdőn nézek a többi bagolyra, valamelyikük csak megszán engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=824511#post824511][b]Koppány Richárd - 2021.01.14. 14:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=832608#post832608][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.06.11. 19:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=833857#post833857][b]Hollósi Zalán - 2021.07.06. 14:55[/b][/url]

  Óvatosan lépkedett fel a bagolyház felé vezető lépcsőfokokon, hiszen már az is tele volt bagolyganéval, amiben akárki meg tud csúszni, ha nem vigyáz. Az utolsó fok majdnem kifogott rajta, de még időben meg tudott támaszkodni az ajtófélfában. Bár a kezében lévő pergamen kicsit meggyűrődött, olvashatónak tűnt, amikor még utoljára leellenőrizte azt. Mármint ha valaki el tudta olvasni Zalán macskakaparását.
Egy rövidnek nem igazán nevezhető levél volt az, amit haza akart küldeni a szüleinek. Az első napjáról ahol nem igazán találkozott még rokonlelkekkel; arról, hogyan csinált hülyét magából a prefektusai előtt, amikor fekete pofázmánnyal állt Bogi elé és amikor összeakadt Bettivel késő este a folyosókon. Arról, hogy az első repüléstan óráján lezakózott a seprűjéről és hogy egy szerencsétlen félreértés folytán kell jóslástanra járnia, ami egyáltalán nem tartozik a kedvenc tárgyai közé.
  Zalán prüszkölve sóhajtott egyet, mint a lovak. Ez a levél nem fog jobban kinézni már. Hazuni meg nem fog benne. Számított rá, hogy nem fog zökkenőmentesen indulni az első éve Bagolykövön, de azt is tudta, hogy ez idővel változni fog.
  Letette a táskáját az egyik ablakpárkányra, majd egy madzagot halászott elő a zsebéből. Lassan közelítette meg az iskolai baglyok ülőfáját, miközben azt nézte, melyik állat bírná könnyebben az utat Baranya megyéig. Majdnem az összes az uzsonnáját falatozta, a többi pedig mélyen aludt. Egy kissé tépettnek kinéző példány rekedten ráhuhogott Zalánra. A fiú a száját húzta az ötlet láttán, de mivel nem volt túl sok lehetősége, rákötötte az állat lábára a levelet.
 - Köszi - mondta a bagolynak, az meg már majdhogynem hálásan nézett vissza rá, mintha örülne, hogy kapott valami munkát. Lendületesen széttárta szárnyait és útnak indult. Az ablakon kifelé haladva máris nekirepült egyik társának, ami éppen vadászatról tért volna vissza. Valami koszos kis barna izét hordozott addig a karmai között, de az ütközés következtében elejtette azt. Egyenesen Zalán táskájára. Mindkét bagoly a padlón landolt.
 - Hékás! - kiabálta a fiú, amint észrevette, hogy a bagoly, ami most érkezett, máris talpra kászálódott és nyomban a táskáját vette célba.
Zalán szerencsére gyorsabb volt és előbb szerezte meg a válltáskáját. Az állat rendkívül dühösnek látszott. Jobb ötlet híján odafordult, hogy a még padlón heverő társán töltse ki inkább dühét.
 - Ne, mit csinálsz?! Tűnj onnan! - a fiú segíteni akart volna a baglyának is, és nem utolsó sorban a levelét is szerette volna biztonságban tudni, így jobb ötlet híján, miután gyorsan felmérte a terepet, odaszaladt az egyetlen emberhez, akit akkor látott belépni a bagolyházba - Fogd meg ezt! - hadarta neki, majd visszafutott a csetepaté helyszínéhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=838635#post838635][b]Dévai Vince Áron - 2021.10.28. 10:56[/b][/url]

Mivel megígértem a kedves őseimnek, hogy írok nekik egy szép tartalmas levelet a történtekről, most kénytelen vagyok, az őszintén nyálas tintafoltos pergamenpapírt felvinni a baglyokhoz, mivel máshogyan nem tudom. A faluban is fel tudnám adni, de ki a frász gyalogol most le ilyen rohadt hidegben? Az egyik sulis csőröst használom majd, hiszen az enyémnek nyoma veszett még másodévben. Donnak is van egy baglya, de most vele nem találkozok mert el van tűnve, lehet nincs is a kastélyban. Már napok óta nem láttam, biztosra veszem hogy a srácnak megint hasmenése van. Olyan változatosan eszik, hogy nem lehet végig követni. Franc tudja hogy álmodtam-e, de mintha múltkor a reggelinél lekvárt evett volna dán szalámival. Lehet hogy az ízük elég jól összepasszolnak egymással, de garantáltan vécétúrát eredményez. Nem próbáltam ki soha, de édes gyümölcsíz és egy fűszeres és csípős húscafat együtt nem hangzik jól. A drága haver baglya jó megoldás lenne, de nem akarom hogy azt gondolja hogy zsebes vagyok. Bár az a nagy lóhúzó madár nem valami kicsi, még a táskámba sem tudnám beletömni. Tömésről egyből beugrik hogy miért kell elszámolnom már megint apáméknak. Tavaly nyáron a fater egyik túrazsákjába beleöntöttem valami kék színű, ragacsos cuccot csak heccből. Annyira bele van zúgva a felszereléseibe, hogy szerintem anyámhoz sem nyúl többet mint azokhoz a vackokhoz. Nem is ezért rosszalkodtam, nincs más oka mint hogy nem engedett át az egyik haveromhoz. Ha sikerült volna átmennem, összejött volna egy jó este, ami biztos emlékezetesre sikerült volna. A gond csak annyi, hogy van annak a palinak egy jó húga is, és igazából nem tudtam eldönteni hogy melyikkel szórakoztassam magamat, és magamnak köszönhetően nem is kellett döntenem köztük, mert azóta sem találkoztunk. Ezen a téren most totálisan semleges vagyok, de sosem mondok nemet egy váratlan lehetőségnek. Nem nevezem lehetőségnek az éppen a falnak dőlő srácot, aki úgy nézi a környezetet, mint egy éppen beindított tank. Mivel nem vagyok félős fajta, csak egyszerűen elsétálok mellette határozott de unott léptekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=857348#post857348][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2022.12.12. 20:25[/b][/url]

Már néhányszor megfordult a fejében, hogy jó lenne például egy saját telefon, ám mindig kénytelen rájönni, hogy mivel a szüleinek sincs, sok értelme nem lenne. Persze, üzeneteket küldhetne a barátainak meg kaphatna tőlük, ám velük személyesen is beszélhet, amit sokkalta jobban is szeret. Az írott szövegekkel az a gond, hogy az ember bármilyen hangsúlyt képzelhet hozzájuk, személyesen viszont pontosan úgy hangzanak el a szavak, ahogyan a másik azt mondani szeretné. Egyszerűbbnek érzi sokkal, na meg ami fontos, kevesebbet is szorong rajta. Mindenesetre a szüleinek - vagyis inkább az apukájának csak - levelet szokott írni heti rendszerességgel. Menetrendszerűen minden hétfőn. Szombaton pedig érkezik is a válasz, már amikor éppen nem olyan hétvége van, hogy lemehet a faluba, mert akkor meg az apukája jön személyesen. Év eleje óta ez egyébként már egészen sok megírt és kapott levelet jelent, közben pedig mondhatni már össze is barátkozott a Belzebub névre hallgató fülesbagollyal. Szerencsétlen tollastól mindenki óvá intette, mondván, hogy neve tulajdonképpen ragadványnév, miután a madár leginkább gonosz, mindenkit agyon csipked és karmol, csoda, hogy még nem tették ki a szűrét innen. Szerinte azonban a még nem túlzottan idős fülesbagoly pusztán csak neveletlen és elhanyagolt, amit kissé látványosan igyekszik tudatni a világgal. Ki tudja, mennyi ideje van egyébként is rá a gondozójának, hiszen mégiscsak sok madár van itt. Eleinte egyébként őt is megkarmolta néhányszor a fülesbagoly, sőt, még meg is csipdeste néhányszor, de azt azért semmi súlyos sérülést nem szerzett. Egyszerű sebforrasztó varázslatot pedig már maga is tud, gyorsan megoldotta a dolgot. Most egy kis finomságot hozott éppen a madárnak. Talárja alól kis dobozkát húz elő, és igyekezve nem nagyon szagolni bele a madárürüléktől illatosnak jóindulattal sem nevezhető benti levegőbe besétál a toronyba.
- Belzebub... hol vagy, madárkám? Hoztam neked egy kis finomságot - jelenti be, körbepillantva, tekintetével a baglyot keresve. Egy szatyorban azért extra madáreleséget is hozott, jusson mindenkinek a jóból, a fő ínyencfalat azonban mégis a kedvencéé lesz, ha előkerül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=861341#post861341][b]Jacob Lehman - 2023.03.26. 16:42[/b][/url]

Szerette az állatokat és szívesen is gondoskodott róluk, hisz mondhatni tanyasi közegben nőtt fel, odahaza is akadtak bőven állataik. Őt nem zavarta az, ha sáros vagy koszos lesz, örömmel sepregetett össze vagy adott enni és inni a jószágoknak. A baglyok persze egész más csoportba tartoztak, velük sem volt baja, de ezeket a méltóságteljes és okos tollasokat eddig csak a távolból vette szemügyre. Most viszont az egyik sráccal azt a feladatot kapták, hogy szépen takarítsák ki a Bagolyházat. Büntetés ide vagy oda, Jacob szívesen jött vödörrel és felmosóval a kezében, csak épp arra nem számított, hogy a Bagolyház irtó büdös. Nem olyan, mint mondjuk egy jól szellőzött karám vagy ketrec, nem. Itt állott madárürülék szag volt, olyan bódító hatású, rossz értelemben. Fintorgott is egy sort az ajtónál, kicsit legyezgetett, aztán úgy döntött, hogy inkább a bejáratnál várja meg Doriánt. Le is telepedett a földre, elővette a szájharmonikáját, és azon kezdett el játszani a nagy várakozás közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=863921#post863921][b]Somlay Kornél - 2023.05.06. 16:15[/b][/url]