28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 21. 20:55 | Link

Beus

A család végül nem hagyta nyugodni a fiú lelkét, valami felsőbb hatalom vezérelte lelkiismeretét, hogy jelezze a fiatalnak: ha már nem mész haza, legalább írj pár sort! A gondolat épp egy bizonyos másnap érte Endrét, miután megismerte a kis Gergelyt, illetve gondoskodó nevelőanyját, Janeyt. Így a ma reggel nem indult könnyedén a navinés számára, amihez lassan ő is - és szobatársa is kezd hozzászokni. Némi szedelőzködés után, álmosan és fejfájósan indul el, hogy felkeresse azt a bizonyos házat, ahol a baglyok csivitelnek, és lehetőleg a megfelelő címre kézbesítik a feladott leveleket.
Endre otthoni szobaruhában indul el, egyszerű narancsszínű pulóverben, zöld nadrágban, és egy a lábára nagy, mégis túlhasznált, óriás kopott barna bakancsban. A folyosókon járva többször eltéved, nem is igazán tudja, hogy merre menjen, azt sem bírná felidézni, hogy éppen hányadik emeleten lépdel éppen. A kastély sarkánál járhat éppen, amikor halk, de annál élesebb rikácsolásra eszmél. Ásítozva kezd hallgatózni, és a hang irányába igyekszik tovább. Megtalálta volna a bagolyházat? És ha igen, azt mégis hogy csinálta? Nem hiszi, hogy ezt az eredményt magának köszönheti, sokkal inkább annak a bizonyos hatalomnak engedi át az elismerést, amelyik tudatába véste, írjon a családjának!
A baglyok egyre jobban hallhatóvá váltak, Endre pedig egyre gyorsabban szedte hosszú lábait.
- Hééló! - köszön vigyorral a sok apró és nagyobbacska madárnak, akik a fiú beléptére hangos csőrcsattogtatásba, huhogásba, és lábemelgetésbe kezdtek. - De sokan vagytok. És most komolyan, ne haragudjatok meg, de nagyon-nagyon büdösek vagytok!
A fiú befogja orrát egy pillanatra, majd körbenéz a szeles helyen. Lehet, hogy húznia kellett volna egy dzsekit, mert így lehetséges, hogy betegség lesz a levélfeladás vége.
- Ó, a manóba! - kiált fel, majd dühösen nevetni kezd. - Nagyszerű, Endre!
A levelet még meg sem írtam. Most kezdhetek bele itt, ezen a bagolyürülékes helyen, a sok csőrös között?
Kiáltása után egy apró, és igen bugyutának tűnő bagolybaba körözni kezd a magas fiú feje fölött, majd pár perc múlva le is száll Endre bal vállára.
- Szervusz kis koma - mosolyog rá balra fordított fejjel a fiú, és hamarosan érezni kezdi az állat orrfacsaró bűzét is. - De kis büdös vagy. De ne vedd sértésnek, csinos kis bögyöd van, meg a huhogid is szép. Csak, ble...
Endre nagyokat pislantva elfordítja fejét, és toll után kezd kotorászni hátsózsebében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szakács Ágota-Beáta
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 24. 23:51 | Link

Endre cicu


Érzékeimnek már rég búcsút mondtam, kizárva teljesen a külvilágot. Már ami itt létezik belőle, a baglyok, a kék ég, a megmaradt faldarabok. Bár egy két huhogó masina kifejezi nemtetszését vagy éppen tetszését amellett, hogy mit csinálunk, csupán én nem tudom eldönteni melyiket is tette. Lehet meg kéne tanulnom előbb utóbb bagolyul...
Egyetlen egy személy létezik most számomra, a magas negyedéves akinek már rég nyakában vannak karjaim. Most cseppet sem zavar a magasság különbség, amúgy is lassan ezzel is megbarátkozom. Apránként kettőnk között annyi hely sincs, hogy egy  pergament át lehessen csúsztatni, aminek valahol örülök. A levegő is kincs számba megy, nehézkesen vesszük egy két, jobb esetben három másodpercig. Három darab másodperc már tényleg igazi kincsnek minősül, mivel még ennyi ideig sem vagyunk képesek elszakadni egymástól illetve egymás ajkaitól. A szárnyas félisten nagyon jó munkát végzett, annak ellenére, hogy egy Valentin nap alkalmából ki akartam tépni a szárnyacskáit.
Sokkal régebb intettem búcsút a gondolatoknak, mint az érzékeknek. Ez mostanra se változott egy cseppet sem. Na jó, talán annyit, hogy a tüdőm szépen lassan felfogja adni a szolgálatot, mert nem elégszik meg azokkal a kis korty levegőkkel amit veszek. Ettől függetlenül űzzük egymással a macska egér játékot, néha felcserélve a szerepeket. Rájövök, hogy csak élvezem a pillanatot, ami megadatott számomra ezen a helyen. Sodródom az árral és Endrével együtt, karjába simulok amint csípőmhöz ér. Csak éreztetem, hogy semmi nincs ellenemre. Követve a mozdulatait indulok el vele az ajtó felé, rálépve ki tudja hány darab csontvázra és ki tudja hány madár étkezését megzavarva. Nem maradnak viszonzatlanak azok a kis harapdálások amiket véghez vittem, egy kisebb fájdalom érzet után el is válnak ajkaink. Ő mosolyog, én is mosolygok, olyanok vagyunk, mint két beszívott akiknek a világ ott is rózsaszín ahol fekete kéne legyen. Eltelik csiga lassúsággal a pár másodperc, ami alatt még egy morgás is elhagyja a negyedéves ajkait. Újra a kalóriaégetés mezejére lépünk, egymás ajkait becézgetjük egyre hevesebben, megtűzdelve hátsimogatásokkal illetve részemről, hogy párszor végig simítok arcán amit meglepően puhának érzek.
- Az önkontroll jó dolog, de most elítélem mélységesen. -
Kissé bánom az elválás tényét, főleg, mert levegőt is lehet kapni a tevékenység közben rendesen. Homlok puszira csak mosolygok és remélem tisztában van a jelentésével Endre, mert keményen be fogom hajtani rajta. Tanácsát megfogadom, hátrább lépek sikeresen beleütközve egy  faldarabba, felszisszenve konstatálom, hogy szét is kéne nézni.
- Törzsvendég leszek a csárdában miattad lassan és prefektusként könnyű volt utána nézni annak, hogy ki járkál annyit a faluba. -
Lehet nem kéne ennyi mindent megosztanom róla, de már úgy is mindegy, elmondtam. Csárdához talán hozzá kéne fűznöm, hogy a szabad estéimen voltam ott és nem akkor mikor be voltam osztva. Ó és még az iskolában betöltött szerepemet is elárultam, asszem tényleg valami érzelem kialakult a szárnyas félisten nélkül is bennem.
- Beáta vagyok, de hívj Beának. -
Amennyit elmondtam neki abból könnyen tudhat meg rólam dolgokat, nem szükséges az egész nevemmel rendelkeznie ahhoz. Gondolataim még mindig, ekkora 'nagy' távolságból is csak körülötte forognak, komolyan mi lett velem?!
- Nem szoktam vadidegen emberekkel csak úgy csókolózni, az az igazság. De attól érdekel, hogy mi lesz velünk miután innen elmentünk? -
Visszatért a józan eszem annyira, hogy kimertem mondani helyesen két épkézláb mondatot, halleluja. Következő lépés talán az lenne, hogy fejezzem be a bámulást, mert idegesítő lehet számára. Amúgy ez jól működik elméletben, de gyakorlatban semmit sem ér. Pont úgy bámulom őt, a szemeit, a száját, az egész háztársamat, mint percekkel ezelőtt. Felé tett lépések lehet nem a legjobb dolog amit valaha tettem, de ez van. Felnézek, rá, pontosan bele azokba a szép szürke szemekbe az én csokoládé barnáimmal. Amúgy akárki akármennyire nyuszinak néz, de én félek attól, hogy csak úgy simán itt fog hagyni. Sokan megtették már, nem akarom még egyszer átélni azt az érzést.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2012. december 25. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 20. 00:29 | Link

Ákos

Sajnos, mióta Morgó gyakori vendég a szobámban - tehát gyakorlatilag mióta csak újra ide járok, ugyanis Morgó már a beköltözésem első hetében igényt tartott a kerekesszékemre és az enyémmel szomszédos ágyra, meg az asztalom aljára pihenőhely gyanánt -, Alia kénytelen volt felköltözni ide, ha nyugtot akart magának. Iszonyú bűntudatom van, hogy a drága pénzen vásárolt baglyomat a bagolyházban kell tartanom, de senki ember fia nem parancsolhat a Levita kneazle-jének. Ha az fennkölten rám fúj, hogy húzzak el a székemből, mert ő bizony oda akar heverni, akkor nincs mit tenni, át kell ülnöm az ágyra, mert őnagysága igényt tart a trónra. Na jó, ennyire azért nem vészes a helyzet. Van, hogy az ölembe fészkelődik, van, hogy elhajtom a szobámból, ha nagyon követelőzővé kezd válni. Viszont be kell vallani, ha még nem gyógyultak be a kezemen lévő sebek, a vadóc Pemzli dührohamainak nyomai, néha nincs kedvem vitatkozni a bestiával, és inkább ráhagyom a dolgot.
Szóval Alia, a baglyom itt lakik az északi toronyban ennek okán, és szerintem ő is neheztel rám. De inkább ez, mint hogy egyszer Morgó szájából szedjem ki a maradványait, ezt biztos ő is megérti.
Ahogy felérek a toronyba, és a lépcső felett való lebegésből újra biztonságos földet érek, több bagoly is a verdámra vagy a vállamra telepedik törődés reményében. A sajátom sehol. Megvakarok két állat és udvariasan visszautasítom az egyik felém nyújtott lábat, amikor Alia is érkezik. Hangjával zavarja el a többit: "ő az enyém, kotródjatok". Illetve csak remélem, hogy valami ilyesmit mond, nem pedig azt, hogy "na, a tékozló fiú visszajött, menjetek odébb, hadd kaparom ki a szemét". Esküszöm, ez a madár úgy tud nézni, hogy az embernek muszáj rosszul éreznie magát. Nem az én hibám, hogy Pemzli a sajátjának tekinti a szobámat!
- Helló, lány. Kéne egy fuvar ennek a levélnek. Lehet rád számítani?
Hiába a lesújtó tekintet, ha igénybe veszem a "szolgáltatásait", Alia mindig szívesen rendelkezésemre áll. Ilyenkor olyan, mint egy kutya. Ha felé se néztél egy hete, de hozod a pórázt, egyből helyre áll a világ, és újra haverok vagytok, egy percig sem neheztel. Alia készséggel tűri, hogy ráhurkoljam a borítékot a lábára.
Anyámnak írok, mert megint kéne egy kis pénz, meg hogy küldje el a konzolomhoz a másik akksit, mert ezt már szétcsesztem a próbálkozásaimmal. Azzal vacakolok az utóbbi hónapokban, hogy valahogy életet leheljek a játékkonzolomba. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet oldani, hogy működjenek az elektronikus kütyük itt a Bagolykőn, csak még arra nem jöttem rá, hogyan. Persze lehet vásárolni jó pénzért mondjuk rúnázott ipodot, de én nem vagyok milliomos.
Mindjárt év vége, és még mindig nem jutottam semmire a munkakeresésben, a faluban nincsenek állások, márpedig én egy 70.000 forintos playstationre gyűjtök, és annak az ára nem a szülinapi ötezresekből fog összegyűlni.
- Mit mondasz, Alia? Megjárod egy nap alatt?
Minél előbb szeretném folytatni a konzolom szadulását.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2013. január 20. 14:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. február 9. 22:18 | Link

Cassie

 Nem igazán szoktam babusgatni a baglyomat, igazából le is tagadhatnám, hogy létezik, ha nem kéne rendszeresen megnyugtatnom a rokonságomat, hogy nem evett meg senki. Azt hiszem, Ferenc sem bánja ezt túlzottan, és így alakult ki köztünk egy egészséges 'jó hogy vagy, de túlélem nélküled' kapcsolat. Viszont a muzikális baglyom az utóbbi időben mintha neheztelt volna egy kicsit. Eléggé lelkiismeretes vagyok, meg hát amíg meglátogatom, addig sem kell tanulnom, szóval elhatároztam, hogy babusgatom egy kicsit. Amikor odaértem a bagolyházba, épp nem volt ott senki. Belenyúltam a zsebembe, ahol kitapintottam Ferenc nasijának zacskóját, és belemarkoltam, kiszedve egy darabot. Egy ideig csak tekintgettem a magasba az állat után kutatva, aztán végre észrevettem - amikor beléptem a bagolyházba, lazán elsétáltam mellette. Visszatipegtem a madárhoz, és mielőtt rázúdítottam volna a kíméletlen szeretetem, még egyszer a hátam mögé sandítottam, hogy nem figyel-e valaki. Tiszta volt a levegő.
 - Szia Ferikém - motyogtam, és megvakargattam az állat fejét. Fapofával nézett rám, az elégedettségnek a nyomát sem mutatta. - Hogy vagy, ifjabbik Liszteszsákom?
Sejtettem, hogy ha ezt utólag visszahallgatnám, sírva nevetnék magamon. Ferenc viszont nem nevetett, csak bámult ki az 'okos' fejéből.
 - Látom nem ragadott el a kedvességem - mondtam, szinte már gügyögve. - Viszont találtam valamit, amit ha én megeszek, feldobom a mancsot, szóval tekintve a rettenetes ízlésedet, neked biztos ízleni fog.
Mindezt nagyon kedves hangsúllyal mondtam. Reméltem, hogy Ferenc nem egy misztikus bagoly, aki érti az emberek nyelvét, mert akkor ezzel nem hiszem, hogy kiengesztelhettem volna. Elé tartottam a bagolycsemegét. Rezzenéstelen arccal (már amennyire ezt a kifejezést használhatom egy bagolyra) vette ki a kezemből a kaját, aztán újra felvette az unott maszkját. Tovább simogattam, aztán kitört belőlem a röhögés a baglyom láttán. Nem is értettem, eddig hogy bírtam ki komolyságot tettetve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 11. 10:34 | Link

Büntetés
Lotte, Zsolt, Leonie

Előző este történt az a kis incidens a réten, aminek köszönhetően Amira ismét előszedhette a büntetésinek listáját. Az egyik fele a büntetésnek tutira tetszeni fog a vörös leányzónak, de a másik kettőnek valószínűleg egyáltalán nem. Pont ez a lényeg.
Amira pontban délután ötkor ért oda a bagolyházba, ahová rendelte a kihágókat. Mostanában ő jóval pontosabb, mint szokott lenni, de mivel a másik három nem érkezett időben -kellemes meglepetés lett volna Mirának arra odamenni, hogy nem kell várnia-, semmi jóra nem számíthatnak.
Fekete kabátja elég érzékeny volt a bagolypiszokra, ezért kissé undorodva mászkált a madarak között. Egyikük olyan kis barátságos volt, hogy odadugta a fejét a lány kezéhez. Persze megsimogatta, az állatok iránti szeretete csak a piszokra nem érvényes.
Zöld rágó volt a szájában, amivel nagy lufikat fújt unaloműzés céljával. Csizmája már nem csak a lépései miatt kopogott a kövön, hanem amiatt is, hogy topogott. Karján szokatlan módon méregdrága óra díszelgett, azt nézte halk sóhajtás kíséretében. Két perccel múlt öt óra. Ideje lenne megérkezni...
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 11. 10:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 15:07 | Link

Noel

Nem voltam napsugaras kedvemben, még annyira sem, mint amennyit sikerült magamból kierőszakolni mostanában. Mert igen, mosolyogtam, ha volt velem valaki, ha lent voltam az Üvegházban, csak akkor nem, mikor Serennel vagy Kahlillal voltam. Ők tudták, hogy mi történt, nem kellett játszanom előttük semmit.
Most a Bagolyház felé tartottam Noellel, akit megkérdeztem, hogy van-e kedve velem jönni, mert továbbra sem akartam egyedül maradni. Nem mondtam ugyan meg senkinek, hogy mennyire félek attól, hogy ha egyedül maradok, akkor újra elkezdenek kínozni a saját borzalmas emlékeim, így valami olyasmit mondtam, hogy szép a kilátás. Persze ki tudja, lehet már járt ott a fiú, a lényeg viszont az volt, hogy velem jöjjön.
A kezemben egy már előre megírt levél volt, gondosan lezárva. Willnek írtam, mert mióta elváltam tőlük nem is küldtem magamról életjelet, és amúgy is érdekelt volna, hogy hogy vannak. Nem terveztem ugyan, hogy a jövőben tartom majd a fiúval a kapcsolatot, hiszen az újra csak felidézné bennünk a dolgokat, és amúgy is jól megvoltunk évekig egymás nélkül, de ennyivel tartoztam nekik.
Mikor felértünk elkaptam egy szimpatikus baglyot, és a lábára kötöztem a levelet, és közöltem, hogy hova, kinek vigye, aztán útjára engedtem.
- Indulhatunk vissza, vagy még nézelődnél? - néztem egy halvány mosollyal Noelre, de félig egészen máshol jártak a gondolataim. Egy pillanatra meg is álltam, és csak néztem a bagoly után, azon tűnődve, hogy milyen rég volt már, hogy levelet küldtem valakinek. Még valamikor akkor, mikor Seren Kínában volt, és mint tudjuk, az sem volt egy nagyon gyakori levélváltás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 17:52 | Link

Eric

2013. április 1., késő délután


A vörös volt gyors tempóban sietett fel az északi toronyba. Ma annyi minden történt, hogy majd elfelejtette elküldeni a megígért levelet apjának, plusz a köszöneteket az ajándékokért a rengeteg rokonnak, akiknek eszébe jutott a szülinapja. Már is fáradt volt, nem csak hogy amiatt, hogy ma volt az első napja, hisz már az este is mekkora galibába keveredett. Futás közben megtapogatta azt a két bordát ami még sajgott, élénken emlékeztetve őt az elmúlt napi sebes arcú fiúra. Máma is ahányszor csak rá gondolt mindig dühös fintorba torzultak vonásai, de próbált másra koncentrálni. Holnapra már minden felhagyott sorral megvolt, s a leveleket is minnél hamarabb el akarta intézni, hogy visszatérhessen szobájába. Mikor kiderült, hogy vagy húsz emberrel fog egy terembe aludni a rosszullét kerülgette, de hamar belenyugodott, hisz könyve volt, s apjának köszönhetően egy fél édességnyi bolt is, ami elterelheti a figyelmét.
Lobogó hajjal futott végig a lépcsőkön, kezébe vagy 20 levelet szorongatva. Megbotlott, s majdnem orra zuhant, de még időben visszakapta az egyensúlyát, s folytatta a szaladást. Mikor felért meg sem állt kifújni magát, zihálva kezdte felkötni a baglyok lábára a csomó levelet.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 3. 17:38 | Link

Hanna

Este az évnyitó-évzáró ünnepség után tervezte barátjával, Ronalddal a repülésüket. Ronald még elszaladt Bogolyfalvába, így egyedül indult el a kviddics pálya felé. De először még úgy gondolta, hogy ír egy levelet a szüleinek. Így hát elment az Északi torony felé, a bagolyházba.
Sporttalárban, rugalmas cipőben és kesztyűben, seprűvel a kezében belépett a bagolyházba. A baglyok többsége ijedtében össze-vissza repdestek a toronyban. Antonio nem értette, hogy miért félnek ennyire tőle. Egy perc gondolkodás után rájött. A seprűt tartotta magasan és attól ijedtek meg. Levette a válláról a seprűt és egy kicsi, szalmával teli asztalnak támasztotta. Aztán elővett egy pergament és írni kezdett rá:

Szia apa!
Nagyon szépen köszönöm a seprűt. A suliba minden renben van.
Persze jól vagyok, hamar beilleszkedtem és sok barátot szereztem.
Most nyílott meg az új tanév, vagyis nemsokára órák is lesznek.
Sok szorgalmi feladatot írok, hogy sok pontott szerezzek a házamnak.
Barátommal, Ronalddal most fogom kipróbálni az új seprűt.
Neki van egy tűzvillám 2013-a. Fú nagyon szép és szerintem gyors is.
Na nem tudom mindjárt kiderül. És ti hogy vagytok? Tesóimnak jól megy a suli?
Majd valamikor szünidőben megyek Madridba. Na megyek, majd írok, sziasztok!

Mikor ezeket a mondatokat leírta összehengerítette a pergament, és piros szalagot kötött rá. Majd magához hívta baglyát és a csőrére kötötte a levelet.
- Szállj Milan!
Szólt és kieresztette az ablakon a baglyot. Majd ő is távozni készült.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 23:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 9. 01:25 | Link

Lagger

Ez a nap is olyan volt, mint az összes többi általában, legalábbis mostanság. Egy szóval kifejezve, szar, és akkor még finom voltam és nőies. Azt sem tudtam, hogy hogy kerültem az Északi toronyba, mert nem szokásom arrafelé császkálni, talán nem kell magyaráznom, bár azt magam sem tudtam, hogy miért, de ennek így kell lennie. Hegyi kisasszonynak utálnia kell az Északi tornyot és kész. Na mindegy, mert itt van a bagolyház és lehet, hogy Hófehérke nem tölt sok időt a tucatnyi büdös többi bagoly között, most mégis itt keresem, mert ez az utolsó hely, ahol lehet. Miért csavarog folyton, mikor otthon kéne ülnie a kalitkája közelében, ahol finom falatok várják? De neeeem...ő inkább csatangol össze-vissza. Esküszöm, olyan, mint a gazdája. Igaz lehet, hogy az ember háziállata előbb-utóbb hasonul a gazdájával. Ha tényleg ez a helyzet, várhatom, hogy szárnyaim nőnek. Megnézhetné valaki, nem tollas-e a hátam! Magamban pufogva igyekeztem fel a toronyba, azt sem néztem, hova lépek. Szinte nem is láttam, merre járok, csak vittek a lábaim, pedig ezen a részen már jócskán érzékelhető a madarak jelenléte az itt-ott elejtett szagos, csúszós ürülékekből.
- A fenébe...- Csúszott ki a számon, miközben a lábam meg az említett maradványon csúszott meg, ennek eredménye pedig az lett, hogy a legújabb farmerommal landoltam az undormány közepén. Trutyis lett a kezem, a ruhám és hogy fokozzuk az élvezetet, még felülről is kaptam egy jókora adagot, mert nagy nyomoromban felfelé sem tudtam figyelni. Káromkodtam még egy sort, aztán morogva tápászkodtam fel a mocsokból.
- Remek. Már kezdek is hasonlítani a baglyomhoz, legalábbis a szagom már olyan. - Valamennyire letörölgettem magam, és tovább róttam a fokokat, most már teljesen mindegy volt, hogy hova lépek és mibe. Mire felértem a csúcsra, már az idegeim is a csúcson voltak, ha nem találom meg itt sem a baglyomat, akkor talán fel is robbanok, bár nem fognak nagyobb dzsuvát okozni ennél a szétszóródott darabjaim. Körülnéztem a gyenge félhomályban, de így is láttam a rengeteg tollat és felismerhetetlen, gusztustalan dolgokat a padlón és mindenütt. Hófehérkét sem volt nehéz észrevenni, ő volt az egyetlen valószínűtlenül tiszta ebben a retekben. Egy másik bagollyal ült édes kettesben.
- Áhá! Hát itt vagy! Titkos légy ott, meg légy mindenütt - néztem megint körbe afeletti örömömben, hogy nem kell a madarat nagyon fürdetnem, mert védett zugban ült és úgy tűnik, nem töltött itt még annyi időt, hogy átragadjon rá a kosz.
- Remek!- néztem rá szemrehányón.
- És mi a neve a kedves úrnak? - kérdeztem csípősen a laposan pislogó szemeket. Nem foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy a madár valószínűleg nem érti, hogy mit akarok, sőt azt sem, hogy mi a fene bajom van. Megnéztem az odú bejárata fölé biggyesztett táblácskát, amin egy név állt: "Ferike"
- Ferike?! Jól hangzik. Hófehérke és Hóferike - adtam végül áldásom a kapcsolatra.
- Hanem most már elég volt, ideje lenne hazajönnöd velem, nem gondolod?- Ám kérdésemre a madár csak unottan ásított és óvón kinyújtotta szárnyait Ferike fölé.
- Nem bántom, ha hazajössz most velem - utasítottam a fehér tolltömeget.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 10. 00:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 17. 21:48 | Link

Jeremy

A varázsvilágban sok klassz dolog létezik, de ami igazán pöpec, az többek között a bagolyposta. Mivel elkeveredtem a mugli világból, így az elektronikus kütyüknek is búcsút mondhattam, az igazgató bácsi pedig azt mondta, hogy az egyetlen mód a kapcsolattartásra az iskola falain belül az nem más, mint a bagolyposta. Ezt a különös levelezési módszert már sok filmben és könyvben fedeztem fel. Baglyot csak a mesében láttam, no meg egyszer egy fenyőfa lombjai között pihent egy hófehér gyönyörűség, amikor hivatali ügyben voltak a szüleim és a tesóimmal kinn maradtam a levegőn egy parkban. Az egyik osztálykirándulásomon pedig eljött hozzánk egy solymász, aki a védőkesztyűben oda is adta nekünk a madarát. Na, nagyjából ennyi a madarakkal kapcsolatos élményem "bő" emléktára. Ja és még talán az sorolható ide, amikor Beni kapott a szülinapjára egy papagájt, csak az pár nap múlva megdöglött. Kár érte, állítólag beszélni is megtanulhatott volna.
Szóval ez az egész már nagyon izgatott és eddig nem nagyon éltem a lehetőséggel, egyszer mentem le a faluba a postára, hogy jelt adjak magamról. Most azonban elhatároztam, hogy baglyot fogok küldeni. Ugyan nincs sajátom, egy olyan is megteszi, aminek nincs gazdája. Az eljárás menetét tudom, nincs mitől félnem...
Begombolom az ingem, felveszem mély zsebű farmernadrágom, cipőt húzok és elindulok a bagolyházba. Rutinosan járok a célterület környékén, hamar eltalálok oda.
~Fújj, de büüdösek ezek a baglyok!~
Nagyjából ez volt az első gondolat, ami akkor eszembe jutott. Arcomon némi undorral belöktem az ajtót, kezemet pedig legyezőként kellett használjam, hogy a bűzt valamelyest elűzzem. Aztán a furcsa szaghoz hamar hozzászokott az orrom, beljebb is mehettem. Csak őszintén reméltem, hogy egyik sem potyogtat rám, mert akkor kiverem a hisztit, nem érdekel, hogy fiú vagyok.
A szobámból már hoztam magammal egy agyon gyűrött, szamárfüles papírost, s a pennám is a zsebemben hevert, nem véletlenül választottam olyat, amibe gond nélkül belefér. Sajnos azonban egy picit tintafoltos lett belülről a gatyám, na sebaj... Meg a kezeim is maszatosak lettek, amit szintén a farmerba töröltem bele, mert nem volt zsepim és a koszos falba pedig pláne nem akartam. Ha már lúd, legyen kövér.
~Bakker, bakker...~
Összeráncolt szemöldökkel leültem az egyik legközelebbi lépcsőfokra. Az ablakpárkányon félretoltam magamnak egy fikarcnyi helyet, ahová lehetettem azt a papírt és nekiláthattam írni. A szüleim megtanítottak a levélfeladás szabályira, bár nem tudom, itt lesz-e rá szükség. Azért elkezdtem mindent szabályosan úgy, ahogy tanították.
Írtam, írtam. Betűket, szavakat, mondatokat, bekezdéseket. Egész sokat terveztem írni. A maszatos és pacás kéztől a levél is kapott egy Levita feelinget, de remélem nem lesz katasztrófa. Nagyjából mindent le akartam írni, ami eddig történt velem, és az nem is esemény. Elsősorban viszont nyugtatni szerettem volna őket, hogy minden rendben velem és amint lehet, meglátogatom őket. Úgy hiányoznak... Közben persze bagoly után is kémkedtem, hátha odarepül hozzám az egyik, bár egyelőre nincs nyoma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 15. 18:19 | Link

Zsolt Perott
- valamikor az 1. és a 2. próba között kaptam egy szabad délutánt

Kicsit ki akartam szakadni a tusa világából - megint. Jobban belegondolva egy percet sem akarok már a lakrészbe zárva tölteni. Először még egészen buli volt a dolog, mostanra viszont tényleg rühellem az egészet. Bár nincs is sok időm a rendszer szidásával foglalkozni, mert szorgalmasan olvasgatom a sárkányokról szóló könyveket, vagy épp gyakorlom a különböző használhatónak vélt varázslatokat. Most, hogy legalább kicsit kimozdultam, sem tudom másfelé terelni a gondolataimat, folyton folyvást azokhoz a dögökhöz térek vissza. Pedig igyekeztem elterelni a gondolataimat, kezdetnek sétáltam egy nagyot a birtokon, hogy kiszellőzzön a fejem, aztán a Navine felé vettem az irányt, hogy meglepjem Ákost, de végül nem mentem be. Valamiért nem volt kedvem a társasághoz, még az övéhez sem. Naphosszat a többiekkel vagyok egy légtérben, most viszont inkább egy kis magányra vágytam. Egyébként is, ha csak lehet, Ákos bejön hozzám, meg beszélgetünk a nagyteremben kaja közben. A második próba valószínűleg amúgy is túlnő a képességeimen, és akkor együtt lehetünk megint egész álló nap... Így aztán csináltam egy hátraarcot a déli szárnyban és a bagyolyház felé indultam, hogy elküldjem a levelet, amit még a lakrészben megírtam a szüleimnek.
A helyiségbe belépve a szokásos kosz és a madarak zaja fogad. Felnézek a rudakon ücsörgő tollasokra, amelyek közül egyből három is odarepül hozzám, hogy vihesse a levelemet. Kiválasztom a legszimpatikusabbnak ítélt macskabaglyot, ráerősítem a levelemet a lábára, majd az ablakhoz sétálok vele és kidobom a semmibe, hagy repüljön a címzetthez. A többi madár kissé sértődötten arrébb reppen. Én azonban nem akarok még visszamenni a lakrészbe, csak élvezni akarom egy kicsit az egyedül létet, még ha egy ilyen zajos és büdös helyen is találtam rá. Egy Suvickusszal megtakarítom az egyik ablakpárkányt és környékét, majd lecsüccsenek oda. Az egyik lábamat felhúzom, a másik belóg a helyiségbe, a hátamat a falnak döntöm, és csak élvezem a kilátást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. július 31. 17:25 | Link

Katniss L. Clare


Gyönyörű madárcsicsergésre ébredtem. Csendben magamra kaptam a ruháimat, egy kényelmes farmert és egy színes pólót. A nyakamban függő medálra néztem.
Rosy, de hiányzol nekem! - gondoltam, de tudtam, hogy ő már nem jön vissza. Megszerettem, de remélem talál ott is barátokat, ahová most jár suliba. Nesztelenül suhantam ki, mert nem akartam Aileent felébreszteni. Dalma pedig már eltűnt. Biztos korai randevút beszéltek meg Alexszel. A Levita folyosóit róva elgondolkoztam, hogy merre sétáljak. Gyakran szoktam csak úgy egyedül mászkálni. Különösen reggelente. Ilyenkor még minden olyan csendes, békés. Mintha nem lakná minden egyes pontját a sok nyüzsgő diák és tanár. Merre nem szoktam járkálni? Szépen sorba veszem a helyeket, ahová szoktam menni. A nyugati toronyba megyek a leggyakrabban. Ekkor valami megmagyarázhatatlan érzés tört rám. Az északi toronyba szinte egyáltalán be se tettem még a lábam. Most viszont, a szívem arra felé húzott. Az agyam azt üvöltözte, hogy ez teljesen irracionális érzés. De hát mi racionális ebben a világban? Így hát, mentem arra, amerre a különös  hipnotikus érzés vezetett. Hirtelen itt találtam magam a bagolyházban. Miért kellett idejönnöm? Majd meglátjuk. De, ha már itt vagyok írok levelet haza a szüleimnek. Elővettem a táskámból egy darab pergament és pennát aztán körmölni kezdtem.

Kedves anya és apa! Nagyon jól érzem itt magam. Régen küldtetek nekem levelet. Mi újság otthon? Hogy vagytok? Hogy van Szélvihar és a többiek? Hogy van a tanítóm?
Hiányoztok: Katniss
UI: Szeretlek titeket!

Egy nagyot füttyentettem, remélve, hogy a Hedvig a baglyom itt van és meghallja. Miután ma reggel nem volt a szobámban gondoltam ide jött, hogy a többi bagollyal lehessen. Két másodperc múlva megéreztem a vállamon Hedvig súlyát. Gyönyörű fehér baglyom finoman megcsipkedte a kezem, majd az ablakpárkányra repült. Erősen rákötöztem a levelet a lábára, miközben halkan mormogtam neki és elmondtam, hogy hova vigye a küldeményt. Hedvig kitárta széles szárnyait és én még sokáig néztem gyönyörű mozgását, ahogy eltűnik a messzeségben. Nagyot sóhajtva megfordultam és hirtelen a lélegzetem is kihagyott kettőt. Ez lehetetlen! Szembetalálkoztam saját magammal! Ugyanaz a barna haj és ugyanazok a kifejező szemek.  Ez ijesztő. Megbabonázva néztem a lányt, aki megszólalásig úgy nézett ki, mint én.  
-Szia Katniss vagyok és a Levita házba tartozom. Új vagy itt igaz? -kérdeztem kedvesen. Nagyon kíváncsivá tett, vajon miért néz ki úgy ez a lány, mintha az ikrem lenne?
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 6. 19:27 | Link

Húgi <3


Kicsit kezdek megnyugodni, de még mindig alig bírom felfogni azt, ami történt velem. Velünk! Ezentúl meg kell szoknom, hogy többes számban beszéljek, mert mostantól soha többé nem leszek egyedül. Rosyval kapcsolatban éreztem hasonlót, de ő még is csak egy barát volt, de egy testvér, ráadásul egy iker, na az teljesen más.
-Elisabeth. A teljes nevem Katniss Elisabeth Flechter.-Leyla? Szép név. Tehát ezt jelenti az L betű. De, nem merengek el ezen, mert Kat tovább beszél.Tátott szájjal hallgatom, hogy még az érdeklődési körünk is egy pár pontban összekapcsolódik. Nem hiába a testvérem, bár nem tudom, hogy az azonos érdeklődési kört lehet-e a genetikával magyarázni.
- Akkor itt nem lesz gond. Szerintem is a lovak a legcsodálatosabb lények a világon. Az én lovamat Ezüst Holdnak hívják. Egy gyönyörű, fehér musztáng. Egyébként az én kedvenc színem is a rózsaszín, bár én inkább a pink illetve a neonrózsaszínt szeretem, de a világosat is szívesen hordom. Lássuk csak, a kedvenc tantárgyam az önismeret. Színészszakköre járok, ha akarod mesélek róla többet is. Sok barátom van, a legtöbb levitás. Bemutatlak nekik. Ja, és a legfontosabb dolog, amit tudnod kell,-tartok egy kis hatásszünetet-hogy a mi házunk a legeslegjobb- mondom mosolyogva, majd hagyok neki egy kis időt, mert elég sok dolgot mondtam most hirtelen. Megvárom, amíg levelet ír, valakinek.
-Kinek írtál?- kérdezem kíváncsian. Kik között nőtt fel, milyen volt az élete nélkülem? Annyi kérdésem van, ezt nem lehet ilyen hirtelen elmondani. Le kell ülnünk valahova megbeszélni. Ez most fontosabb mindennél. A sulinak már úgyis vége, így gyorsan döntök.
-Gyere el velem a Czukorvarázs cukrászdába, ott jobban tudunk beszélgetni.-indítványozom a javaslatot. Meg rég jártam ott. Szeretem azt a helyet, olyan meghitt és békés. Ideális hely egy kiadós beszélgetéshez. Meg azok a röpködő pillangók, szerintem tetszene Katnek. Bemutatja nekem Mayát. Kuncogok, mikor látom a bagoly nemtetszését azon, hogy elrabolom a gazdáját. Ekkor Hedvig a vállamra száll.
-Ő Hedvig.-Mutatok a vállamon ülő hófehér baglyomra. Megjutalmazom egy kis nyalánksággal, mert ma tényleg kimerítően dolgozott. Majd, az én kis kedvencem leszáll rólam és elhelyezkedik az egyik gerendán a többi bagoly társaságában.
-Hogy hívják a nevelőszüleidet és mi történt veled? Meséld el egészen addig, mígnem találkoztál velem!- kérem, ugyanis annyira türelmetlen vagyok, hogy ezek a kérdések nem várhatnak a cukrászdáig. Ezekre most kell választ kapnom. A többire tudok várni. Ezekre nem. Sajnos a türelem nem az erősségem...  

Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 16:35 | Link

Emma


Örültem, hogy végre elindultunk, mert már nagyon izgatott voltam. Mondjuk, ha én izgatott voltam, akkor mi lehet szegény Emmával. Ő biztosan dupla hiperszuper izgatott a levélfeladás miatt. Elindultunk. Kiértünk már a Társalgóból és az északi torony felé vettük az irányt. Emma még nem volt a postán, és igazából még én sem, csak elmentem előtt párszor, de én vezettem őt. Útközben néha már nem bírtam ki és összevissza beszéltem szegény Emmához. Azt gondoltam, ő biztosan nem figyel most rám, mert legkevésbé érdekli az én fecsegésem.
-Annyira izgulok! Te is?-kérdezem és közben újra tűzöm a hajamat.-Vajon, hogy néz ki a posta belülről? Vajon, hogyan kell feladni a levelet? Szerinted sokan lesznek ott? Megvárjalak kint, vagy bemenjek veled? Ott lehetek én is, ugye?- persze ezek a kérdések nem vártam megválaszolásra. Csak ezzel tudom levezetni a feszültséget. Megint újra csináltam a hajamat, mert egyszerűen nem bírtam mást tenni.
-Hát itt vagyunk!-jelentettem ki, mikor odaértünk a bagolyház ajtaja elé. Persze felesleges volt mondanom, mert lehet, hogy Emma rájött magától, de idegességemben ez csak úgy jött.
-Menj csak nyugodtan előre!-mutattam az ajtó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20980
Írta: 2014. február 25. 20:28 | Link

Luna

Délután, 14:27
Az északi torony felé tartottam, kezemben egy levéllel. Kissé gyűrött volt már, hiszen sokáig tartott, mire ideértem és útközben végig ezt gyűrögettem. Ideges is voltam kicsit, hiszen a levél apámnak és az undorító mostohaanyámnak szólt. Sok lépcsőt másztam meg és kicsit elfáradtam. A bagolyház ajtaja előtt megálltam, hogy kifújjam magam. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy lány viharzott ki rajta. Vállat vonva gyorsan beléptem, nehogy akár egy bagoly is itt szökjön ki. Ahhoz meg van a saját kiszökő-részük.
Beérve a házba baglyok csipogása, csiripelése és egyéb zajkeltő tevékenységük hallatszott. Boldog mosolygással nyugtáztam, hogy Aqua a helyén ül és éppen valamit evett. Mellette egy kuvik halkan hortyogott, amitől kuncognom kellett, mire a kis baglyom csodálkozva nézett rám. Elé tartottam a mutatóujjam, mire vidáman közelebb mászott és megcsipkedte. Suttogva a lelkére kötöttem, hogy el ne tévedjen útközben, mert ez a levél apámnak szól és semmi kedvem újat írni. Ha elveszíti, akkor pedig ő lesz a hibás. A bagoly rám nézett nagy szemeivel és mintha megértette volna, bólintott egyet. Legalábbis úgy néztem. Megsimogattam a feje búbját és hagytam, had csipkedje még egy kicsit a kezem, aztán útjára indítottam. Megvártam, míg eltűnik a láthatáron, aztán szedelőzködni kezdtem.
Ekkor vágódott ki a bagolyház ajtaja, amitől összerezzentem. Halk szitkozódást hallottam, így úgy döntöttem, üdvözlöm a jövevényt. Biztosan nem egy bagoly. Kiléptem Aqua helye mellől és meglepődve láttam, hogy Luna áll az ajtóban.
- Luna? Szia! - szaladtam oda hozzá. - Rég találkoztunk - mosolyogtam rá.


!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők

Kvaff
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 02:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 27. 19:48 | Link

Gwen
március 27. 16:00 körül



Lábait sietősen szedve halad a Bagolyház tornya felé. Napok óta epedezve vár egy levelet a családjától. Ugyanis az apukája azt mondta, hogy fontos bejelenteni valója van számára. Ám, amire ezt a "hihetetlenül fontost" tényt közölhette volna vele, akkorára elkezdődött a következő tanév, így Elenának a titok tudta nélkül kellett elköltöznie. De ha minden igaz, ma megtudja, mi is az a dolog.
Még épp időben érkezik fel, mert az ablakban megjelenik egy bagoly a csőriben a nekicímezett borítékkal. Kapkodva kikapja a levelet, majd a madár olyan gyorsan ahogy jött, tovább is reppen. Sötét szemei megcsillannak amikor a papírra néz és érdekes kíváncsiság ül ki az arcára. Vajon mi állhat benne? Elköltöznek? Netán az anyukája végre felmondott abban a szörnyűséges ruhaüzletben ahol eddig dolgozott. Nem tudni miért, de ahányszor csak járt ott, mindig a kovászos uborka undorító szaga terjengett a levegőben. Körmeivel felhasítja a borítékot, majd kiveszi belőle a kicsire összehajtogatott levélpapírt.
Szia Kicsim!
Ne aggód, nemsokára megtudod, mi az a meglepi, amivel készülünk neked. Még egy kis kitartás! Egyenlőre csak annyit mondok, hogy ezután nem leszel magányos többé.
Szeretlek,
 Anya
~ De mi a fészkes fene lehet? - gondolja, majd dünnyögve, karjait leeresztve támaszkodik a Bagolyház hideg kőfalához. A levelet még mindig nem tette el, csak a kezében gyűrögeti, mint valami régi magazin kedvenc oldalát, amit majd kiragaszt az ágya fölé. Álmélkodásából egy hang zavarja föl. Egy hang, amely a mellette lévő sötét sarokból jön. Óvatos elindul az említett irány felé, kezét ökölbe szorítva. Ugyan nincs nála a pálcája, de minek is az, ha a szünidő alatt megvédeni is megtanulta magát. Fel kézzel elbánik ő akárkivel. Csak próbáljon közeledni felé. Lassan, de végül eléri a sarkot, majd egy nagy lendülettel ütni készül.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. március 30. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 18. 02:13 | Link

Tündérke. Cheesy

Nem jön... Nem jön... Egyszerűen nem jön! Pedig ígéretet kaptam rá, hogy még a héten elküldi és ide is fog érni... Ehhez képest már vasárnap hajnal van, és még mindig semmi hír a levelem felől. Megfojtom! Egyszerűen meg fogom fojtani! Ha bármilyen károm származik az ő felelőtlenségéből, akkor véget vetek neki. Ennyi.
Uhm, elnézést, azt hiszem egy picikét elragadtattam magamat az előbb. De akkor is idegesít, hogy más miatt kell szívnom! Az meg még jobban dühít, hogy ez a más a tulajdon öcsém. Ez csak ilyen slussz poén. Nem annyira vicces, mikor az embert a saját családtagjai hátráltatják a munkában. Ó, igen, nem említettem még, hogy miért vagyok ennyire türelmetlen: drága öcsém bestiakutató szakos egy külföldi mágusképzőben. Éppen féléves terepmunkán vannak kint valahol az isten háta mögött Mozambikban, hogy az ott őshonos fajokat tanulmányozni tudják. Egy havi jelentést várok tőle, amit továbbítanom kell majd egy megadott címre, meg nekem is szükségem lenne az új információkra. Állítólag találtak ott valami érdekeset, de még nem tudok semmilyen bennfentes infót.
Hiába a kései időpont, egyszerűen nem jön álom a szememre emiatt a dolog miatt. Túl akarok lenni rajta minél hamarabb, Tamásnak is jobb lenne, nekem is, a fogadó félnek is, mindenkinek, csak ez a dinka kis poronty nem képes megküldeni azt a nyamvadt levelet. Nem bírom tovább, muszáj kipattannom az ágyból és megnézni, hogy nem jött-e meg a posta. Gyorsan magamra húzom az előző nap viselt ruhát, és már kint is vagyok a folyosó enyhe sötétjében, hogy célba vegyem a bagolyházat. A papucsom hangosan, kissé dühösen csattog a néptelen térben, a gyér folyosói berendezés miatt pedig elég nagy visszhangot kelt.
Ezer szerencse, hogy nem lakok annyira messze az északi torony ezen részétől, különben végigclappoghattam volna az egész kastélyt. Nyílik az ajtó, talán egy kicsit ingerültebben is, mint kellene, majd kapuzárás után belevetem magam a tollasok sűrűjébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 22. 14:39 | Link

Michelle körbevezetés
Ruci

- Szeretnétek jönni? - kérdezem a kutyuskáimtól. Épp a Bagolyházba tartok, mivel érkezik egy új lány és futólag megkért, hogy vezessem körbe. Csak arra volt időm, hogy igent mondjak, aztán már szaladt is el. Mivel szép az idő nincs szívem itt hagyni őket - Jól van gyertek - sóhajtok, majd boldogan leugranak az ágyamról és követnek. Remélem nem bánja, hogy Ők is jönnek. Körbenézek a szobában, ahol természetfeletti rend uralkodik. Lenával tegnap takarítottunk ki. Ő már nincs a szobában, gondolom valakivel találkozik. Ránézek az órámra, ami szerint megint kések. A tíz ujjamon megtudnám számolni hányszor érkeztem pontosan valahova. Mikor leérek a klubhelyiségbe jut eszembe, hogy egy csomagot kéne feladjak. Gyorsan megint felszaladok és elkezdek kutakodni. Pár perccel később újra rumli lesz a szobába.
- Elena ezért ki fog nyírni - gondolkozom majd megtalálom a keresett tárgyat. Felállok és indulnék tovább mikor a padlón találom magam A fene egy meg - szitkozódom magamban, majd most figyelve felpattanok és sietek ki a szobánkból.
Az állatkáim lent várnak és már indulhatunk is tovább. A folyosókon eszeveszett iramban rohanok, fellökve pár diákot. Hátrafordulva mindenkinek odakiáltok egy 'bocsit', és rohanok tovább. Kifulladva érkezek a toronyba. Nemrég kezdtem el futni, de úgy tűnik ez sem elég. Odalépek a baglyomhoz Hópihéhez és felkötöm a lábára a csomagot.
- Ezt vidd el a keresztapámhoz - mondom neki, de mielőtt elengedném egy kis csemegét adok neki. Miután elment Szemi és Sziszi pitizve jelezik azt, hogy Ők is szeretnének jutalomfalatokat. Odanyújtok nekik pár kekszet ami nem marad meg sokáig. Ezen elmosolyodom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Yasmine Claine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 5
Írta: 2014. május 29. 07:08 | Link

Bálint

Éppen a szobámban fekszek és gondolkozok. Már két hete vagyok itt és még nem indultam felfedezőútra. Ez nem vall rám! Általában nem tudok megmaradni egy helyben, de most annyi itt az új élmény, hogy ez semmiségnek tűnik.
Hirtelen jut eszembe, hogy szegény Linát még meg se látogattam. Lina a baglyom, akit még otthonról hoztam magammal.Nem vagyok nagy állatbarát, de ő már a családunk része és nagyon szeretem.
Így hát felöltözök kényelmes ruhába, kicsit rendbe szedem a hajam és nagy elszántsággal indulok a bagolyházba.
Az elszántságom körülbelül a második folyosóig tart, ugyanis eltévedek. Amúgy sem vagyok jó tájékozódásban, hát még egy ilyen labirintusban mint ez a kastély. Nagy barangolások árán, de végre megtalálok egy ismerős folyosót és onnan már eljutok a bagolyházig is.
Mikor benyitok, rengeteg toll fogad. Végülis a rengeteg madár között mit vártam? Ahogy körül nézek látom, hogy rengeteg bagoly ül különböző rudakon és gerendákon. Én közben a szememmel egyetlen példányt keresek. Mikor megtalálom, odamegyek hozzá, megcirógatom a fejét, adok neki csemegét és élénk játékba merülök vele. Régen láttam, így már nagyon hiányzott. Közben a játékunkba még három madár becsatlakozott, így most már minden figyelmem csak az övék.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. június 9. 06:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. július 26. 16:36 | Link

Gwen
gönc


A kezeiben egy levelet szorongatva lépdelt a bagolyház ajtaja felé. A levél már teljesen gyűrött volt, külsőleg úgy nézhetett ki, mint amit megtéptek, holott a lány csak sokszor vette a kezébe. És igen, csak az idevezető úton gyűrte össze ennyire. Ideges volt. Az első, amit észre lehetett venni rajta, az ez volt. A ruhája kifogástalanul állt rajta, ő viszont ezzel most nem törődött. Lassú, még is nagy léptekkel igyekezett a bagolyház felé, hogy feladja a levelet. Mióta itt volt, még sosem küldött a nevelőszüleinek levelet. Már két éve itt tanult, de még egyszer sem érkezett tőlük posta és a lány sem küldött nekik. Most viszont úgy érezte, hogy tájékoztatnia kell a szüleit arról, ami itt történik. De nem kell semmi rosszra gondolni, csupán csak a szoba és a lakótársairól írt néhány sort. Az év vége már nagyon gyorsan közeledett, ő még is csak most tájékoztatta őket erről a dologról.
Valahogy egész évben nem jutott rá ideje, hogy végre kanyarítson néhány sort erről a dologról. Leírta, hogy a szobatársai nagyon kedvesek voltak vele, az egyiknek két kutyája is van, és hogy Poszeidón rögtön be is mutatkozott Elenának. Aztán elmagyarázta, hogy ki az az Elena, majd mesélt róla, végül pedig Gwenről is írt. Mindkettőjüket nagyon megkedvelte már és remélte, hogy az érzés is kölcsönös volt. Nem szeretett senkivel sem rosszban lenni, a szobatársaival pedig meg főleg nem kellett. Amíg ezeken elgondolkozott és megmosolyogta is magát, addig odaért a bagolyház ajtajához. A kilincsre helyezte a kezét, majd lassan lenyomta azt és belépett. A baglyok csiripelése és barátságos huhogása fogadta a kislányt, aki rögtön a sajátjához sietett, és megsimogatta a madarat. Csillogó szemekkel pillantott körbe, de még senkit sem látott a házban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 30. 16:24 | Link

Evelin

 Megérkezés a bagolyházba. Először is, mint mindenkit, aki errefele járhat, a fiút is leköti ez a hatalmas tér, és az itt lévő szárnyas élőlények mennyisége. Nincsenek kevesen, és most számuk bővülni fog létszámuk, ugyanis Ikarosz, Mathias baglya is helyet fog itt kapni.
 Egy kalitkában hozza őt, de az éppen izgalomban lévő állat, habár engedelmes szokott lenni, kissé megvadul. Gyöngybagoly lévén kistermetű, így nagyobb a valószínűsége, hogy kisebbségi komplexusa van.
 - Ikarosz! Tudod, már elég volt! - Szól rá az állatra, habár az nem kíván lenyugodni. Hiába szép, most olyan, mint akibe belebújt a kisördög. - Nem fogsz kapni jutalmat! Ikarosz!
 Heves természetű állat. Régebben történt az az eset, hogy a fiú megkaphatta, és a gazdájává válhatott ennek a szép példánynak. Általában engedelmeskedik is neki, de ebben a pillanatban egy kivétel láthatott napvilágot. És ennek a kivételnek heves természete, és éles karmai vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Wolf Agaton
INAKTÍV


Vigyázz mert a barátom harap!
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 22
Írta: 2014. augusztus 19. 09:54 | Link

Zoli

Agaton úgy döntött hogy most a bagolyházba megy el.Ha megnézni nem is legalább megsimogatni egy baglyot.Persze vele tartott hűséges kutyája Sam is.Alighogy beértek Sam már ugatni kezdett a baglyokra, szerencsére Agaton egy szóval rendre intette és vége lett a hangzavarnak.
-Na Sam ezt megcsináltad most már tuti hogy egy se fog idejönni.
Sam odanyomja a nedves orrát Agaton lábához és elkezd nyüszíteni.Agaton csak felnevetett, kiskorában folyton ezt csinálta Sam ha valami rosszat csinált.
-Na ha se baglyot simogatni, se levelet küldeni de még megnézni sem tudom őket akkor legalább néz nekem egy helyet ahová leülhetek.-Samnek ilyenkor nagyon szokott örülni, merthogy Sam kiszagolja hogy hol van ürülék és hol nincs.
De itt csak azt tudja csinálni Sam hogy megmutatja azt a széket ami kevésbé ürülékes.
Agaton leül a deszkára és elkezd játszani Sammel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I Have A Dream
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 16:59 | Link

Samu
Öltözet! Smiley



A délután kellemes volt, leszámítva a kinti időt. Hol esett, hol nem, de az ősz már nagyon megérződött a kinti éghajlaton. Nem is szerettem volna kimenni, így a kastélyon belül akartam tölteni az időmet. A szobában olvasgatva kipillantottam néha a kinti tájra, majd vissza a könyvemre és szomorúan vettem tudomásul, hogy ez csak rosszabb lesz. Nem szerettem az őszt, a tél közelebb állt a szívemhez. Akkor legalább hideg van és hó esetleg jég, nem pedig hatalmas pocsolyák illetve saras utak. Sierra felé pillantottam aki elkényelmesedve feküdt az ágy sarkán és szundikált. Mázlista macska! Neki nem kell mást csinálnia, csak aludni, heverészni meg enni. Leszálltam az ágyról, majd a bőröndömhöz sétáltam és előszedtem magamnak ruhát. Úgy döntöttem, hogy a barna szín legyen az uralkodó a mai öltözetemben tehát egy barna magassarkú csizma, egy farmer, egy fehér topp és arra egy a csizmához illő barna kötött pulcsit kaptam fel, majd végül egy sálat is a nyakamba kötöttem. Miután végeztem elindultam kifelé ám még visszapillantottam az én kis durmoló állatomra, majd a fiókhoz sétáltam és előkerestem a levelet amit apámnak írtam, na meg némi madáreleséget. Még tegnap fogalmaztam meg a levelet, de mire befejeztem már késő volt és azért nem szerettem volna minden nap kint lógni. Így is elég gyakran kések el a takarodóról aminek biztosan következményei lesznek. De ha a sors akarja úgy, hogy ez történjen? Felsóhajtottam, majd a levéllel a kezemben, illetve az eleséggel elindultam a bagolyházba. Még nem jártam ott, de páran elmagyarázták, hogy jutok oda. Elsétáltam tehát a bagolyházig, ahol elsőnek a szagok voltak azok, amelyek biztosítottak abban, hogy igen is jó helyen járok. Nem annyira zavart, otthon nekünk is volt pár baglyunk, így valamennyire megszoktam már a dolgot. Besétáltam, aztán körbepillantottam. Rengeteg madár volt itt, a hely pedig nem éppen a tisztaságáról lett volna híres. A madarak felfigyeltek rám, kíváncsian fordították felém a fejüket, én pedig éreztem, hogy vagy harminc bagoly szemlél engem amit,ha emberek tettek volna, akkor kényelmetlennek is tituláltam volna. Egy két madár megrázta magát, pár pedig levetette magát a gerendákról, átrepülve egy másikra. Azonban egy madár felröppent, majd a vállamra helyezkedett. Felemeltem a szabad kezem és átszállt oda rám pillantva azokkal az értelmes szemeivel.
- Na szia! Elviszed nekem ezt a levelet?-kérdeztem és megnéztem közelebbről a baglyot. Szép volt, olyan amit gyakran lehet látni, ha csomagot kapunk, de ettől még különleges.  A levelet odanyújtottam neki, ő pedig a csőrébe fogta, majd el is reppent egyenesen kifelé. Nem tudtam soha hova tenni ezeket a madarakat. Kézbesítik a leveleket, majd visszajönnek oda ahonnan eljöttek és máris a következő csomagot várják, na meg egy kis jutalmat a fáradozásukért. A bagoly elrepült, engem pedig vagy három letámadott. Pontosabban kettő a vállamra, egy pedig a másik helyére telepedett, mintha sejtenék,hogy nem eleség nélkül tévedtem fel ide. Előhalásztam a szabad kezemmel némi eleséget, majd adtam belőle. Nem is sejtettem, hogy ennyire barátságosak a suli madarai, de ki tudja. Nem mind jött ide, hogy kipróbálja rajtam a hegyes karmait. Így is tudtam, vagy legalább ha mondhatom ezt, volt egy sejtésem, hogy az öltözetem nem ússza meg épen ezt a napot.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jake Sandder
INAKTÍV


Blöff | Bátty | Álom xD
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 166
Írta: 2014. december 3. 20:53 | Link

Dehlya

Kissé dühösen caplat fel az Északi torony eme részébe. Semmi kedve nem volt idáig felmászni, de azt mondták, errefele látták pár perce a drága kék szemű szerencsétlenséget. A tipp ugyan bejött, de az már kevésbé, hogy csak rendesen elbeszélget a lánnyal. Neki ennyi elég volt! Ugyan mi köze van neki ahhoz, hogy hol járt ő előzőnap este? Semmi. Ő meg miért nem aludt. Amilyen értelmes lány, olyan hamar fel is tudja húzni. Egyszercsak megtorpan és visszafordul húgocskája irányába. Szeme a vita hevében éles fényű árnyalatot kap, de ezt a másik nyilván már megszokta.
-Egy okot mondj, amiért szerinted magyarázattal tartozom!
Kihasználja, hogy magasabb a lánynál, így egy kicsit fölé hajol.
-Amíg én se kérem rajtad számon, hogy mit veszel fel - mutat végig a lány ruházatán - addig te sem tehetsz meg hasonlókat!
Hátat fordít neki és tovább megy.
Ekkor érnek fel a bagolyházba. A bűz szinte azonnal megcsapja az orrát, de most nem érdekli igazán, csak egy halvány fintorral jelzi nemtetszését. Szerencséjükre most egyedül vannak. Sehol senki, aki zavarhatná őket jelenlétével.
Kezeit zsebre vágja, s úgy néz végig Dehlyán, hagy folytassa csak mondadóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 28. 19:22 | Link



Őrnagy mellett valószínűleg nem férne meg egy bagoly. Nem tudom, hogy ki tépne meg kit hamarabb, de kizártnak tartom, hogy egy macska meg egy bagoly valaha is különösen jó barátok lennének, így eszem ágában sincs saját bagolyt szerezni. Meg aztán amúgy is ott vannak az iskola baglyai erre a célra, úgyhogy nincs is nagyon miért vennem egy tollast, hogy aztán élete végéig ketrecben tarthassam, amikor éppen nem levelet vagy csomagot visz valamerre. Jelen pillanatban csak egy levelet szándékszom elküldeni anyának. Van ugyan egy telefon valahol a hátizsákom mélyén - még mindig -, és biztos, hogy Matthew még rúnázni is tudná mostanra, csak be kellene vinnem, de az igazság az, hogy semmi kedvem hozzá, hiába rágja a húgom a fülem. Csak egy elektromos szerkentyű, ami nélkül nem is elképzelhetetlen az élet. Még reggel megírtam a levelet, bár idáig eljutni csak most sikerült. Felkapaszkodom a toronyba, majd az egyik láthatóan nem hullafáradt madár lábához rögzítem az összehajtogatott pergament és útjára engedem Szeged felé. Ezzel meg is volnánk. Csak pár pillanatba telt és egy rövidebb sétába, igazán semmiség. Mennék is vissza a Levita tornyába, aztán meg a faluba is jó lenne benézni, amikor az egyik tollas már majdhogynem panaszosan huhog egy sort. Hirtelen nem is tudom, melyikük az a sok közül, de amikor ismét huhog párat, megtalálom. Laposakat pillogó fáradt uhu a szóban forgó példány. Fogalmam sincs, mi baja lehet, de csak nem árt meg neki, ha kicsit megsimogatom. Vagy igen? Sehol nem tiltja szabályzat az iskolai baglyokkal való törődést, pedig futólag még meg is nézem, nincs-e valami az ajtóra kifüggesztve mondjuk. Ha volt is, már nem találok erre vonatkozó nyomot, hogy miként kell vagy szabad foglalkozni a madarakkal, ha nem csak postai csomagküldő szolgálatként használná az ember fia, lánya, unokája. Megkeresem inkább az uhut, és óvatosan megsimogatom. A baglyok tudtommal nem valami szelíd, házban tartandó madarak alapvetően, de ezek nem szabad példányok, és szegényke elég elkínzottnak látszik. Hosszú utat tehetett meg.
- Na, mi a gond? Nem foglalkoznak veled eleget? - kérdezem meg, miközben ismét megsimogatom. Nem értek annyira az állatokhoz, hogy feltűnjön, ha netán valami betegsége lenne - leszámítva, ha vérzik, mert az azért elég látványos -, de mintha máris másképp huhogna, hogy valaki foglalkozik vele. Ha valamiben, hát ebben hasonlít Őrnagyra ez a madár is. Igényel némi figyelmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 8. 18:08
| Link

Mezősi Nyeste Veronika

Rose örült, hogy el tudta valamivel csalni a lányt, bár Nyeste még nem is tudta ez az ő javára szolgált. Gyorsan elővett egy pergament, és ráfirkantotta:

Kedves Anya és Apa!
Van egy kedves lány az évfolyamunkban, Mezősi Nyeste Veronika. Szegény dadog, és emiatt nem tud varázsolni. Segíteni szeretnék rajta, nem tudnátok tanácsot adni? És ez csak olyan egyszerű dadogás, nem bűbáj és nem is bájital miatt van. Tudnátok segíteni? Előre is köszönöm.
                                       Szerető lányotok:
                                     Rose Penelope Reakwood
                                     2015. 04.08.


Miután a dátumot is odafirkantotta, intett varázspálcájával, elmormolt valamit, és a szöveg eltűnt. Vagyis láthatatlan lett. Ezt ők tanították Rosie-nak. És itt jól is jött, így nem láthatta Nyeste titkos bevetését. Márpedig nem volt szabad tudnia erről. Rose nem tudta miért. Csak úgy. Rose most úgy érezte egy élet megszépítése van folyamatban. Lepecsételte, és szólt Nyestének:
-Jössz? Itt kell felmenni.-mutatott egy csigalépcsőre -Ez egyenesen oda vezet.-Szólt, majd kedvesen rápillantott a lányra, újra azzal a bizsergető melegséggel a testében.
Utoljára módosította:Gyarmathi Zsombor Xavér, 2015. július 14. 16:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Caitlyn Iparis
Írta: 2015. április 14. 18:13
| Link

Caitlyn Iparis

Igaz, hogy nem rég küldött Apukának levelet, de megint szükségét érzi, sőt, úgy döntött, hogy Rosie szüleinek is küld, hogy biztos ne legyen félreértés abból, hogy nem fogadta el az ajándékot. Bár még mindig felfoghatatlan számára, hogy neki küldtek valamit, s valahányszor eszébe jut, megrázza a fejét tiltakozóan.
Apuka viszont hiányzik neki és az Annával való beszélgetés óta tudja, hogy ez így is marad. De arra is rájött, hogyha leveleket ír a szeretett férfinak, azáltal valahogy közelebb érzi magát hozzá, amint pedig választ kap, minden sokkal jobb lesz.
Múltkor megfigyelte, hogyan is kell ezt csinálni így most felkészült és hozott magával némi finomságot a madaraknak is. Ugyanakkor a leveleket még nem írta meg. Úgy gondolta a torony elég nyugodt és kellemes hely ahhoz, hogy ott írja le majd, ami éppen eszébe jut.
Kibújik a talárjából és a földre hullott tollakat azzal legyezgeti el, majd leteríti a sarokba s rácsücsül. Kivesz egy lapot és a kedvenc tollával írni kezd Apukának. Írás közben el-elkalandozik, rajzolgat is a lapra, s mivel remekül érzi magát, meg is feledkezik arról, hogy nem otthon van, és nem teljesen egyedül, így énekelni kezd.
- "Az álom szívünk vágya
Ábrándos világ
Álmodj,ha a szíved fájna,
S a bánat elmúlik,meglásd.
Csak bízz,ez a fő, és egy nap
A boldogság majd rád talál.
A szivárvány ragyog az égen,
Higgyél hát a mesékben,
S az álmod egyszer majd valóra vál!"

Hamupipőkét, mert az volt kiskorában a kedvenc meséje. Nagyon régi videókazettás változatban volt meg nekik, s a szalag többször is megszakadt, Apuka azonban minden alkalommal megragasztotta neki, így újra meg újra megnézte, míg meg nem tanulta kívülről az egészet. Fejben el is tudja mondani, máshogy viszont nem próbálkozna vele. Énekeléskor persze nem dadog. Neki is feltűnt már, de nem gondolkozott rajta sokat. Egyébként is ritkán veszi észre, hogy rendesen is énekel, nem csak a fejében, a gondolataiban.
Újra meg újra elénekli, nem figyelve a szövegre, s közben ír, rajzol, mesél Apukának. Gondolatban talán itt is van vele. S így máris nem hiányzik annyira.
Utoljára módosította:Mezősi Nyeste Veronika, 2015. április 14. 18:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20980
Írta: 2015. július 22. 17:06 | Link

Büntetés, Bálint és a lányok


Zsebre vágott kézzel és lehajtott fejjel, tök némán sétáltam Bálint mellett. Nem néztem merre mentünk, csak fordultam és lépcsőztem, mikor ő is. Nagyon el voltam foglalva a gondolkodással, főleg az elkövetkezendő vizsgákról, na meg az utolsó kviddicsmeccsről agyaltam. Utóbbitól megint jól be is paráztam, de egy ideje ez már így volt. Gondolok rá, aztán félni kezdek tőle, Dashának sosem szólok, bla bla bla. Pedig nem kéne elásnom magam nemsokkal a meccs előtt, biztos számítanak rám vagy ilyesmi. Nem tudom. Én már semmit sem tudok.
Ahogy az északi szárnyba, pontosabban az északi toronyba érkeztünk, felemelt fejjel tettem meg az utolsó pár métert a bagolyházig. Irtó régen jártam itt, reggel, mikor küldtem a lányoknak a baglyokat a levelekkel. Igen, az irtó rég volt. Mindenesetre nem lepődtem meg a benyitást és a 'hahó' kiáltást követően, nem volt rajtunk, a baglyokon és egy elsős navinésen kívül itt senki sem. Utóbbi amint meglátott minket ijedten menekült is ki az ajtón, én meg csak pislogtam utána. Hát ne már, nem ártunk mi senkinek sem.
- Bálint, azt hiszem legközelebb kétszer kellene fésülködnöd. Látod, szegény is megijedt tőled. Tisztára úgy nézel ki, mint egy kómás vérfarkas... Vagy egy zombi. Hm - Vigyorogva fordultam a becsapódó ajtó után prefektustársamhoz, majd kidugtam picit a nyelvem - aztán rögtön vissza is húztam, és elfordultam a fiútól. Körülpillantva elégedetten konstatáltam, hogy a bagolyház ennél koszosabb már nem is lehetne, szinte már rossz lehetett látni az arcomon elterülő gúnyos vigyort. Hohó, vissza Iza. A végén még túl jól érzem magam, és kárörvendően vihogva leszédülök az egyik ablakból.
- Fél perc, és késésben lesznek - Állapítottam meg, miközben összekanalaztam (igen, kanalaztam) a hajam, és valami kontyot varázsoltam belőle. Iszonyú melegem volt, szerencsére hoztam magammal egy üveg hideg vizet, és tudtam inni.
- Ja, ha elájulnék - fordultam a fiú felé -, hagyd a büntetést, és vigyetek a szobámba. De ne a gyengélkedőre. Oda semmiképpen se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. augusztus 16. 10:13 | Link

Veca

 Már napok óta megérkezett hozzá a jó hír, mely alapján egy bagoly fog némi fontos információt hozni s ezzel egyúttal közvetíteni is. Persze az más tészta, hogy a baglyunk néha-néha megállt csipegetni meg iszogatni meg pihengetni, ami miatt jó egy napot fog késni a kedves kis tollas. Roxy magába szitkozódva csattogott az Északi-toronyba, s becsületére legyen mondva, mindössze egyszer tévedt el! Ajka némán megállás nélkül mozgott, ahogy minden létező lelket elküldött a bánatos nyavalyába, és a lépcsőházban csak egy pökhendi alak akart nekimenni. Pontosabban ment is, mire akkorát taszajtott rajta a dinka, hogy a delikvensünk 4 lépcsőfokot felnyalt. A takarítók igazán hálásak lehetnének, hisz a kastély lakói - legalábbis a diáság - saját magától bizonyára nem segítene. Akár rájuk is omolhatna az egész kóceráj, akkor is kényelmesen ücsörögnének a szobáikbab és az lenne a legnagyobb gondjuk, hogy vajon élénk vörös vagy visszafogott rózsaszín.legyen a szájuk a nap folyamán. Katasztrófa.
 Tehát amint lesegítette a másikat a következő lépcsőfordulóig, tovább trappolt felfelé. A baglyok átható, összetéveszthetetlen szaga nagyon gyorsan elérte az érzéketlen Roxy orrát, de mintha csak levendulát érezne, még csak el se fintorodott. Egy sötétszürke rövidnadrág volt rajta és egy narancssárga top, ami bővebb volt, mint a lány - habár nem igazán érdekelte az a mennyiségű hurka a derekán, ami ott volt. Nem egy tonnadonna, de legalább 40-es méretet kell hordania. Szóval megtalálta a baglyot, ami viszont irdatlan terebélyes volt és rajta kívül más egyed el se fért a kapaszkodón. Roxy nyújtotta érte a kezét, mire az a kis sátánfajzat megkapta a hölgy mutatóujját. Mivel egyáltalán nem érezte ezt a fizikai fajdalmat, inkább a madár otromba viselkedése háborította fel. Farkasszemet nézett az ádáz fenevaddal, akinek a lába alatt hevert a levél Mihael Saint-Venantnak címezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. október 6. 02:04 | Link

Emily Izabella
[zárt]

Késő délután van már, mire végül ráveszem magam, hogy meginduljak. Körülbelül egy troll finomságával csörtetek át a folyosókon, leginkább azt az elvet szem előtt tartva, hogy akinek fontos saját, vagy társai testi épsége, majd odafigyel környezetére. Jó, azért fel nem lökök senkit, de egy aprócska válltaszajtás, miközben igyekszem kikerülni a célszemélyt a folyosón, talán nem halálos mértékű baleset. Bocsánatot persze nem kérek, ugyan, miért is tenném, nekem most létfontosságú küldetést kell beteljesítenem.
Zsebre dugott kezekkel, könyökömmel nyomom le a kilincset, aztán vállammal lököm be az ajtót. Az egész, amúgy legkevésbé sem bonyolult mozdulatsor az időzítésen múlik. Ahelyett, hogy úgy zuhannék be a helyiségbe, szinte unottan fütyörészek, lábamat hátralendítve adok löketet az ajtónak, ami a szükségesnél nagyobb hévvel csapódik be. Résnyire szűkített szemekkel és grimaszolva hallgatom a méltatlan csipogást, sivítást, huhogást, ami válaszul érkezik a belépőmre. Oké, oké, vágom, durva voltam és minden madarat pofátlan módon felzavartam ráérős délutáni szundijukból. Pánikra semmi ok, végtére is, nem veszedelmes vadállatokról van szó. Bár nem szívesen részesülnék abban a megtiszteltetésben sem, hogy… mondjuk, csak a fele szárnyas egyszerre döntsön úgy, ettől a pillanattól kezdve én vagyok a legellenállhatatlanabb pihenőjük, és a legjobb helyekért bizony meg kell küzdeni.
Felsandítok, előre megalapozott tervet kreálok, hogy jussak el a kuvikig, akit leggyakrabban küldök a leveleimmel. Nem csípem ezt a berendezést. És minden bizonnyal nem is egyedülálló ez az érzés, hisz ki szeret olyan lények közt és legfőképp alatt mászkálni, amik éles körmökkel és csőrrel rendelkeznek, sőt, mi több, a szó szoros értelmében tojnak a fejedre. Pedig állatbarát vagyok, eskü!
- Ó, izé… szia – köszönök. Ugyanis csak most, enyhe fáziskéséssel veszem észre, hogy valaki, egy kék hajú lány megelőzött már, és egy távolabbi részen babusgatja madarát. Nem különösebben foglalkozva vele, még egyszer, a biztonságos zónából lesek fel, bemérve a gerendák helyzetét, hogy majd átsasszézzak alattuk.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. október 6. 02:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony