27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2178
Írta: 2016. november 1. 23:13 | Link

Marcell



- Egy bagoly? Hát persze! - fogtam a fejem vigyorogva, hisz mi más lehetne? Ezt nagyon benéztem, mert azt hittem, hogy egy személyről van szó, bár mit keresne más itt a baglyok között? Ez egyáltalán nem volt helytálló feltételezés részemről. Annak örültem, hogy a fiú nem küldött el melegebb éghajlatra és nem utasította vissza a segítségemet, így máris nekiálltam keresni.
- Olyan egyformák ezek a baglyok! - állapítottam meg, miután megszemléltem jó párat, bár igazából azt sem tudtam, hogy melyik lehet a keresett madár.
- Hol vagy Ödönke? - hiába a memóriám nem volt az igazi, főleg nem ma.
- Öhm Benő! - javítottam ki magam, ha már hangosan Ödönkéztem, bár ez a baglyokat egyáltalán nem hatotta meg, hiszen a bagoly tojt előbújni.
- Hallgat a nevére? - kérdeztem tőle, majd tovább nézegettem a madárkákat miközben vagy tízszer elismételtem, hogy "Benőke gyere ide". Közben a srác bemutatkozott, így én is követtem a példáját:
- Alíz vagyok, harmadikos és Navinés - válaszoltam neki, miközben a baglyokat vizslattam.
- Wááá.... a fene! Ezt a dilis baglyot! - ordítottam majd arrébb húzódtam onnan, mert az egyik madár úgy gondolta, hogy poénból nekemrepül. Kicsit megijedtem tőle, mármint nem az állattól, hanem a hirtelen akciójától. Szerencsémre meghallottam, hogy közben a fiú rátalált hőn szeretett Benőkére.
- Örülök, hogy meglett! - szedtem ki egy bagolytollat a hajamból, majd a figyeltem, ahogy a srác a bagoly csőrébe helyezi a levelét és elküldi vele.
- Most már tudni fogom, hogy melyik Benőke - mondtam mosolyogva, hiszen nem éppen ő volt a baglyok szépe, de valószínűleg tette a dolgát, már ami a levélhordást illeti.
- Nem nagyon láttak még a suliban, igaz képtelenség lenne mindenkit ismerni.  Bár az is igaz, hogy nem sok Eridonos diákot ismerek személyesen - mondtam neki, hiszen kevés embert ismertem még a suliból és azokra természetesen nem emlékezhettem, akikkel csak úgy összefutottam.
- Na és nehéz a negyedik osztály? Én még nem tudom milyen szakot választok majd a jövőben, szeretek állatokkal foglalkozni, de majd elválik, hogy az lesz az én utam - tűnődtem el a témán, majd arra gondoltam, hogy az álmaim vajon milyen hatással lesznek a jövőmre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 2. 15:34 | Link

Alíz

Egy kedves teremtéssel hozta össze a sors a mi kis Marcinkat, ugyanis a leányzó azon nyomban felajánlja a segítségét, úgy, hogy még életükben nem beszéltek. De mint már mondtam, ez a Bagolykőn tipikus viselkedés, mindenki eszméletlenül jófej, kivéve a rellonosokat, de őket inkább hagyjuk is. Voltak idők, mikor Marci csak velük a barátkozott, és hát meg is lett a gyümölcse a dolognak. Természetesen azóta is tartja velük a kapcsolatot, csak mégse találkozik velük olyan sokszor, mint ahogy régen tette. Ezt is szülei tanácsolták neki. Hiába 18 éves - lassan már 19 -, kötelessége betartani azokat a szabályokat, melyeket a szülei diktálnak. Még ha nehezére esik is.
A kis vöröske kuncog egyet, mikor a lány eltéveszti a bagoly nevét. Valószínűleg navinés, gondolja magában Marci. Azok az ilyen... öhm szeleburdik. És akkor is felnevet, mikor nekirepül egy bagoly. Nem szép dolog, tudja ő, és valószínűleg a helyében ő is halálra rémült volna, de így külsős szemmel nézni igazán mulatságos volt.
Hála égnek pillanatokon belül előkerül Benő. Marci a csőrébe helyezi a borítékot, majd nézi, ahogyan kedvence viszi a szüleinek.
 - Jaa, igen. Ez azért is lehet, mert egy ideig nem tartózkodtam itt - mondja Marci miközben a tarkóját vakarja. Valahogy ezt a témát át kéne ugorni, semmi kedve a balfék dolgairól csevegni. Számára unalmassá vált.
 - Ó, ne aggódj! Teljesíthető - kacsint. - Bár valamennyivel természetesen nehezebb, de még én is elboldogulok. - nevet. - Figyelj csak, én negyedikes vagyok, és még halvány lila gőzöm sincs, hogy mit csinálok ötödik után. Szóval teljes mértékben ráérsz - mondja Marci.
Megigazítja talárját, a karját pedig megdörzsöli. Kezd kicsit fázni és... fúj. Megint megcsapta az orrát a bűz.
 - Nincs kedved inkább bemenni? Megpusztulok, olyan büdös van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2178
Írta: 2016. november 2. 17:56 | Link

Marcell


Záró



Láttam, hogy Marci mulatságosnak véli a baglyos "támadást", de nem tudtam ezért haragudni rá, mert valószínűleg külső szemmel szemlélve vicces lehetett a dolog. Bizonyára én is megmosolyogtam volna őt, legalábbis ha fordítva történik az eset. Kiderült, hogy a fiú nem tartózkodott a suliban egy ideig, de nem is firtattam ezt a témát, mert láttam rajta, hogy kissé kényelmetlenül érinti a dolog. Ezt tiszteletben tartottam, hiszen én sem szerettem, ha olyan témát hoznak fel, ami érzékenyen érint és nem emlékszem vissza rá szívesen, vagy ha már ezerszer kiveséztem a dolgot.
- Megnyugtató, ha teljesíthető. Már a mostani vizsgák sem voltak túl könnyűek, de akkor ezek szerint egy kicsit jobban rá kell kapcsolni - mondtam elszántan, hiszen mindenképp szerettem volna évfolyamot lépni, nem szerettem volna megbukni. Tudtam, hogy ehhez még többet kell tanulnom, de azt is tudtam, hogy a teljesítményemen múlik a jövőm.
- Akkor ezzel nem csak én vagyok így, biztató, hogy még ráérek, ezen agyalni. Megpróbálom pihentetni ezt a témát, aztán majd úgyis kialakul, hogy mit hoz számomra a jövő - válaszoltam Marcinak, miközben éreztem, hogy kezd lehűlni a levegő.
- Valóban nincs túl jó illat itt, ráadásul emellett még hideg is van. Benne vagyok, menjünk be! - helyeseltem a fiú ötletét, hiszen nem szerettem volna megfázni, na meg azért ezeket a szagokat sem volt leányálom elviselni, nem is értem, hogy a baglyokat hogy nem zavarja... igaz, ők már megszokták ezt, meg hát mégiscsak madarak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. november 2. 20:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ravasz Attila Arnold
INAKTÍV


Ati
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 10
Írta: 2016. december 11. 18:12 | Link

Levelet írtam a szüleimnek.Egy baglyot simogatok. Amúgy egy találkozott beszeltem meg ,van öt perce hogy ide érjen. Előveszem a Mítoszok és Legendák tankönyvet.  Herkulesről szóló reszt olvasom mikor zajt hallok. -Ki az ?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ostium kopogtatsz si repudiarit, excuterent pulverem facias sarudról et ulterius; Aut non temptaris ostium contra stimulum calcitrare. Tu fecisti tuum
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. december 22. 14:52 | Link

Ati


Épp, hogy csak beérkezett a madárházba, ráébredt, hogy valószínűleg elkésett.
- Csak én vagyok – válaszolt a fiú kérdésére - Ugye nem késtem sokat? – tért rá rögtön a tárgyra. Az valahogy eszébe se jutott, hogy ha megtudná, hogy hány óra, akkor talán nem feltétlenül kellene azzal kezdeni a beszélgetést, hogy késett. Illetve, hogy mennyit.
- Egyébként szia – közölte egyszerűen vele a lány – Mit olvasol? – terelte a témát más vizekre, azonban felismerte a tankönyvet.
Néha megmagyarázhatatlan, hogy mit miért csinál. Tessék, itt is van rá a példa! Ugyan néha elkezd összefüggéstelenül hablatyolni, de, hogy tisztán látja, hogy mi van a fiú kezében, és még meg is kérdezi... valljuk be, hogy ez nagyon Lucys volt - még ha nem is ez a legmegfelelőbb kifejezés rá.
A múltkor, amikor a kérdés „miatt” elviharzott, sokáig nem tudott mit vélni a dolgokról, ezért remélte, hogy most majd választ talál az akkor felmerülő kérdéseire. Persze nem most akarja a nyakába zúdítani az összes kérdést; - lehet, hogy még másképp is sok lesz, - nemhogy egyszerre!
Mivel tudta, hogy itt lesz a találkozó, ezért az előre megírt levelet a baglya lábára kötötte, majd el is küldte mostohabátyjának. Igaz, hogy nem szívesen írt neki, de megkérte rá, és ezért muszáj volt. Meg persze remélte, hogy a fiú nem veszi zokon, hogy ezt most intézte el.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2017. január 20. 17:52 | Link

Rosie N. Fisher

Miután megírtam a levelet a bátyámnak, felmentem a bagolyházba. Sok bagoly volt ott. Néhány a gerendákon pihent vagy aludt. Pár darab meg most jött meg a levélkihordásból. Sokat hallottam a bagolyházról, de a saját szememmel még nem láttam. Odahívtam magamhoz egy baglyot és rákötöttem a levelet. Majd elmondtam neki hogy hova kell mennie, és elment. Amikor megkaptam a levelet a Bagolykőtől, egy kicsit csodálkoztam először hogy egy bagoly repül be a szobámba. De miután elolvastam a levelet a jelentkezésről, nagyon megörültem. Egy bagoly rászállt a vállamra. Megvakargattam a kis fejét. Ekkor hirtelen hangokat hallottam.
- Ki az?- kérdeztem, egy kicsit megrémülve. Ekkor a hangok közelebbieknek kezdtek hallatszani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. január 20. 18:10 | Link

Samantha Carpenter

- Fúúúj, ez undorítóóó - szólal meg hangjában tömény undorral, orrát felhúzva, grimaszolva. Kezével legyez is párat arca előtt, hátha attól eloszlik a bűz, de ez csupán hiú reménynek bizonyul, így be is fogja gyorsan két ujjal az orrát. Lábujjhegyen kerülgeti közben a bagolyürüléket, hogy keressen egy szabad baglyot, amely majd elviszi a levelét. Csupán néhány kozmetikumot rendelne, de máris úgy véli, kevés lesz, amit rendelt. Ezt a bűzt nem mossa le magáról két nap alatt sem. Te jóságos ég. Csak a legyek fognak a közelébe menni, ha nem szabadul innen gyorsan. Ijedt arcot vág a gondolattól, és gyorsan szétnéz, hol is lát a legközelebb baglyot.
- Itt soseb takarít senki? Legalább egy légfrissítőt szerezhetdédek - dunnyogja még mindig befogva az orrát, megállva egy szép méretes bagoly előtt. A bent tartózkodó lány felé csak biccent, lefoglalja, hogy fél kézzel gyorsan a madár lábához erősítse a levelet, de megtorpan. Valaminek fura hangja van itt, nem odaillő.
- Te is hallod? - kérdezi meg a lányt, amint felpillant, körülnéz, de aztán inkább mégis visszafordul a bagolyhoz megvonva a vállát. - Áh, biztos csak a szél. Chh... deb a gondozód vagyok, da - jajdul fel, amikor a bagoly eledel reményében az ujjába csíp, majd felszusszan, hogy végre sikerült felerősítenie a levelet, amikor ismét meghallja azt a hangot. - Bi a fene lehet ez? Begdézzük?
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2017. január 20. 19:02 | Link

Rosie N. Fisher

Hirtelen megláttam egy lányt. Kb. azok a gondolatok cikáztak a fejemben, hogy a viselkedése alapján: egy elkényeztetett és gazdag kis hercegnővel van dolgom. Persze, én is jómódú családból származom. De azért nem vagyunk annyira gazdagok. Csak rosszallóan néztem a lány viselkedésére. Ekkor hirtelen, meghallottunk egy hangot. Gyorsan  a lányra néztem és válaszoltam a kérdésére.
- Igen, nézzük meg!- mondtam és a hang irányába kezdtem el menni. Egy sötét sarokból jött a hang. Egyre közelebb mentem a hang irányába, amikor beszakadt alattam az egyik deszka. De szerencsére elugrottam onnan és a földön ülve találtam magamra. A bagoly a vállamról elrepült és visszament a gerendára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. január 24. 22:38 | Link

Samantha Carpenter

Igyekszik visszafogottan fintorogni, hiszen mégsem illik túlságosan grimaszolnia egy úrilánynak. Sajnos a bűz mégiscsak kiváltja belőle, hogy orrát befogva el-elhúzza a száját, miközben fél kézzel ügyetlenkedik. Ráadásul még a bagoly is eledelnek nézi az ujját. Anyja kellőképpen elkényeztette ahhoz, hogy szinte személyes sértésnek vegye a körülmények eme kellemetlen összjátékát, gondolatait azonban mégiscsak hamar elterelik a kíváncsiságát is gyorsan felébresztő fura hangok. Lábujjhegyen követi a lányt, igyekezve elkerülni a bagolyürüléket, amennyire lehet, nem akar belelépni. Még a végén utána fog illatozni aztán az egész Eridon.
- Hogy hívdak? - érdeklődik közben. Az ő nevét eddig úgyis bizonyára tudja mindenki, ha meg nem, hát kideríti, így bemutatkozással a legkevésbé sem vesződik. Eszébe sem jutna magától elmondani a nevét. Amint Samantha lába alatt megreccsen a léc, majd el is törik, ijedtében hirtelen ugrik hátra. Meg is csúszik az egyik, éppen sikeresen kikerült halmocskán, és olyan szép ívben repül hátra, hogy színpadon ezt csak nagy erőfeszítések árán tudná elérni.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁRGH - visít telitorokból, tenyerét idegesen csapva a padlóhoz, hogy a következő pillanatban meg már attól is kétségbeesetten nyüszítsen. A madarak némelyike is felröppen a hirtelen hangzavarra, még nagyobb káoszt teremtve, és félig elnyomva az ő hangját. - Mondd, hogy van nálad egy működő pálca - szólal meg már majdnem sírva, ahogy végignéz magán. Így nem mehet végig a kastélyon. Kizárt. Lehetetlen. - Panaszt fogok tenni, hogy ezt a helyet nem takarítják rendesen. Áááhh... borzalom. Egy tisztítóvarázslattal megmentenél. Kérlekszépeeeen - nyújtja el a hangját kuncsorogva, hatalmas, ellenállhatatlan bociszemeket meresztve a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2017. január 25. 11:16 | Link

Rosie N. Fisher

Nagyon megijedtem amikor eltört a gerenda. De, csak felálltam és leporoltam magamat. Észrevettem, hogy nem csak én, hanem a lány is hátraesett. Ezért odamentem hozzá és felsegítettem. Majd közelebbről megnéztem a lányt, és akkor már volt olyan sejtésem hogy ő ki lehet.
- Samantha Carpetner vagyok. De hívj csak nyugodtan Samnek. Te meg Rosie Fisher,igaz? - kérdeztem a lánytól. Majd mikor megkérdezte hogy van-e nálam pálca, hogy kitakarítsa ezt a bagolyházat. Akkor ezen teljesen meglepődtem. Arra akarja használni, a varázstudományát hogy kitakarítson egy tornyot? Hát mondjuk én nem foglalkozok azzal, hogy ki mire használja a varázserejét.
- Sajnálom, most nincs nálam varázspálca. - válaszoltam a lánynak. Amikor meg azt mondta hogy panaszt fog tenni, annak érdekében, hogy itt nem takarítanak, ezen teljesen elcsodálkoztam. Csak azért panaszt nyújtani, mert itt büdös és piszkos van? Hát, én kimondtam amit gondoltam.
- Már elnézést, hogy ilyeneket fogok mondani, de muszáj kimondanom amit gondolok. És előre is elnézést kérek, hogyha megbántanálak. De, ez a baglyok otthona. Szóval, hogyha ezt ki is takarítanák. Akkor is, pár nap múlva megint büdös és piszkos lenne. Szóval hogy ha "kis hercegnő" módjára panaszkodnál, akkor semmi sem fog változni. - mondtam a lánynak, egy kicsit ingerülten. Sosem volt az én stílusom, így beszélni az emberekkel. De, most így kellett beszélnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. január 28. 22:20 | Link

Samantha Carpenter

- Örvendek, Sam - mosolyog rá egy pillanatig, bólogatva, hogy bizony ő Rosie Fisher. A google meg a facebook szerint sem az egyetlen, de Rosie Narcissa Fisher bizony már csakis egy van, és az itt áll, pontosabban ül, egy egész halom bagolytrutyiban.
- Igen, úgy van - vékonyodik el a hangja, ahogy tudatosul benne újra a helyzet, és reménykedve néz a másikra, hátha akad egy pálcája, és megszabadítja ettől az undormánytól. Nagyon megalázó lesz így visszamennie, ha mégsem. Igaz, nála kell lennie a pálcájának, csak ahhoz előbb fel kellene kelnie valahogyan. Nagyot nyel, ahogy leteszi a tenyerét a padlóra, küszködve a hányingerrel már a gondolattól is, hogy mibe nyúl bele éppen - bármilyen szerencsés lesz is ezután, azért még borzasztó a helyzet -, és lassan talpra tornázza magát. Meglepetten pislog aztán Samre a következő pillanatban, el is felejtve, hogy zsebéből akarta előkotorni a pálcáját.
- De már csak az ő érdekükben is ki kellene takarítani néha ezt a helyet. Biztos nem élvezik, hogy ilyen bűzben létezzenek. A trutyi még elmegy, nem abban fészkelnek, de nem ártana legalább pár naponta egy kis suvickus ide, vagy mivel lehet megszabadulni ettől - ráz egyet a kezét, majd két ujjal óvatosan kihorgássza a pálcáját a zsebéből, aztán a tokból is, ami az ilyen balesetek alkalmával védi azt, és néhány intéssel gyorsan eltünteti magáról a koszt. Pulcsija nyakát aztán kissé feljebb húzva szaglássza meg a kötött ruhadarabot, és száját elhúzva vág grimaszt.
- Fúj. Hogy bírod ezt a bűzt? Mi a titkod? Vagy lehet, hogy meg kellene látogatnom a gyógyítót, amiért ilyen nagyon érzem? Állítólag gond lehet az epehólyagjával annak, aki túlságosan érzi a szagokat. Vagy a májával? Valamit mondott anya egyszer, de nem emlékszem - igyekszik kétségbeesetten felidézni, mit is mondott az anyja ennek kapcsán. - Melyik házba jársz amúgy? Az Eridonban még biztosan nem láttalak.
Utoljára módosította:Rosie N. Fisher, 2017. január 28. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2017. január 29. 08:01 | Link

Rosie N. Fisher

Miközben hallgattam a lányt, elbambultam. Remélem ezt nem vette észre. Általában, az emberek észre veszik, hogy az ember elbambul. Nálam ez ritkán észlelhető. Nem tudom miért, de így van.
- A bátyám, minden hétvégén bulizgat a haverjaival nálunk. Szóval már megszoktam a bűzt. - válaszoltam a lány kérdésére. Hogy ha bátyád van, akkor már megszokhattad már a bűzt és a néhai, álmatlan éjszakákat. Főleg hogy a bátyád 19 éves.
- Én is örülök neked Rosie. Bocsánat az előbbi fenn akadásomért, csak nem annyira értem az ilyen "kis hercegnőket", bár bocsánat a megnevezésért. Én is, jómódú családból származom, csak nem vagyunk annyira gazdagok. - bocsánatot kértem a lánytól. Azért nem ő tehet róla hogy ilyen. Szóval nem kellett volna letámadnom.
- A Navinébe járok, csak pár hete vagyok itt. És, te mióta vagy itt? - kérdeztem Rosietól. Mert hát, gondolom ő már régebb óta van itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. február 3. 17:42 | Link

Samantha Carpenter

- Fúúj... jesszus... a te bátyád meg a haverjai bűzlenek? Úristen. Hogy bírod őt elviselni? - pislog, grimaszt vágva. El sem bírja képzelni, hogy képes valaki elviselni a bűzt egyhuzamban. Vagy azok az emberek nem is érzik? Juj, az is de borzalmas lehet.
- Az én bátyámnak nem sok erénye van szerintem, de az biztos az, hogy nem bűzlik. Sőt eléggé ad magára, már azt leszámítva, hogy folyton festékfoltos - vonja meg a vállát. Cole elég fura tud lenni, meg hát rellonos amúgy is, megvan az a kis penészes aurája, de szaga az biztos nincs, legalábbis ilyen orfacsaró bűz sose lengi körül, szerencsére. Valószínűleg nem fetreng hobbiként bagolytrutyiben, ami érthető is. Ki élvezné ezt a kéngőzös aromát. Ilyen lehet a pokol is, az kétségtelen.
- De hát... hát... - hápog kicsit meglepetten. Kis hercegnő ő? Ugyan. Angol középosztálybeli családból származik csupán, nem a királyi család sarja, hogy hercegnőnek lehessen nevezni, bár tulajdonképpen nem is lenne annyira rossz. - Ez csak igényesség kérdése - jelenti ki végül, amint összeszedi hozzá kellőképpen a gondolatait, és felkászálódva a trutyit legalább eltünteti magáról. A szaggal sajnos több a gond, túlságosan ragadós és átható. Csodálatos.
- Ó, akkor te is új vagy. Én most már... két hónapja is megvan, és mindjárt lejár a félév. Még szerencse, hogy egy egész tanévre jöttem, vagy nem is tudom, hogy fedeznék fel itt mindent, ami érdemes. Na és honnan érkeztél? Anglia? Bár a kiejtésed inkább amerikainak hangzik - igyekszik visszatérni a csevegéshez, miközben azon töpreng, hogyan is tüntesse el ezt a szagot, hogy ne legyen belőle attrakció a folyosón. Még szerencse, hogy nincs nyár, mert hogy vonzaná a legyeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2017. február 5. 17:22 | Link

Rosie N. Fisher

- Hát edzés után, meg a koncertek után szoktak bűzleni. Hát már megszoktam - válaszoltam a lánynak. Bár William nem az a, mindig büdös ember, de nem az a illatos ember se. Szóval ő a kettő között van.
- Hát a bátyám se az a mindig büdös ember. De nem minden ember, vagy varázsló egyforma - mondtam a lánynak. Bár a lány azt mondja nem kis hercegnő, a viselkedése mindent elárul. De persze ezt nem fogom neki megint elmondani, nehogy veszekedés legyen belőle. Vagy az hogy ő megsértődik. Hát, egyiket sem szeretném. De remélem azért jól ki fogunk jönni egymással.
- Amerikából, San Francinscoból jöttem. És te honnan jöttél? - kérdeztem a lánytól. Bár annyi kiderült hogy Angliából jött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. február 8. 23:13 | Link

Samantha Carpenter

- Komolyan el bírod viselni, ha valaki körülötted bűzlik? Én legalább javasolnám a fürdést, ha nem is zúdítanék rá egyenesen egy dézsa vizet bűbájjal - pislog meglepetten a lányra, miközben beszél, és egyre jobban tűzbe jön közben. Nem igazán bírja elviselni a bűzt, amit egyáltalán nem tart rossznak. A fürdés mégiscsak alapvető követelmény, nem a barlangban tengetik már a napjaikat, bár szinte biztos benne, hogy még a félig majomként élő ősemberek is ismerték a fürdés fogalmát, és az igényesebbeket bizonyára még zavarta is, ha messziről szaglottak. Ki szereti, ha a legyek a társasága? És ha nem lettek volna ilyen emberek, kinek jutott volna eszébe, hogy illatszereket kellene gyártani vagy éppen légfrissítőt. Ide is elkelne néhány üvegnyi legalább, meg valószínűleg ő is parfümben fürödhet aztán két napig, mire elmúlik ez a bűz. Határozottan érzi a ruháján, ahányszor megszaglássza futólag. El is húzza a száját újra, és inkább megpróbáln kieszelni valami tervet, hogy ne kapjon valami csúfnevet mris az őt körüllengő bagolytrutyi-szag miatt.
- Ó, messziről jöttél. Hogyhogy ezt az iskolát választottad? - kérdez, mielőtt még válaszolna a hozzá intézett kérdésre. - Én Portmouthból. Roxforti cserediák vagyok, de apám magyar volt, a bátyám itt is tanul rendesen - válaszolja, körbenézve közben, hogy mondjuk kidugja a fejét legalább egy ablakon. Közben egy gyors suvickust is megidéz azért, hogy eltűnjön legalább a trutyi egy része, és megkönnyebbülten sóhajt fel az eredmény láttán. Nem fog sokáig tartani, de legalább több ürüléken nem tapos végig az elkövetkező öt percben. - Nem ismersz valami szagtalanító bűbájt véletlenül?  
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2017. február 13. 16:51 | Link

Rosie N. Fisher

- Már megszoktam, hogy néha büdös. De azért ő szokott rendszeresen fürdeni - válaszoltam a lánynak. Sokszor gondolkodtam el azon, hogy milyen lehet egy angliai. Hát, az első benyomás nem úgy sikerült ahogy én vártam. De azért,jobb annál minthogyha itt veszekednék. Bár mondjuk nem tudom hány ember hallaná a veszekedésünket. De szerintem ez a torony nem is visszhangzik, de azért jobb hogyha nem kezdünk el veszekedni.
- Hát, jött hozzánk egy bagoly, és benne volt hogy felvettek ide. És hát, nem szeretem volna kihagyni egy ilyen lehetőséget. Bár néha, azt kívánnám hogy bárcsak  ne kaptam volna meg a levelet - az utolsó mondatnál egy kicsit elhalkultam. Még mindig rosszul esett ahogy a barátommal összevesztünk. Próbálok túllépni rajta, de sosem sikerül.
- Most jelenleg nem jut eszembe egy sem, sajnálom - mondtam a lánynak. Annyi varázsigés könyvet olvastam, hogy néhány kiment a fejemből. Így jár az akinek otthon, többezernyi varázsigés könyve van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. február 22. 21:40 | Link

Samantha Carpenter

– Ühm, értem - állapítja meg, futólag megemelve kissé a szemöldökét nemtetszése jeléül. El sem hiszi, hogy lehet valaki olyan igénytelen, hogy büdös legyen, még ha csak néha is. Mégsem olyan nagy erőfeszítés egy pár perces zuhanyzás, az mégiscsak olyan kiábrándító, amikor valakinek a közelébe megy az ember, és az illetőnek meg olyan aurája van, hogy megszédül tőle. Feromonok ide, vagy oda, a szag már közel sem csábító dolog. Elmorfondírozik ezen magában, amíg csak rá nem térnek az iskola kérdésére. Nem érti, hogyan kerül ide valaki olyan messziről, de ha innen még oda is küldenek levelet, akkor már az némileg magyarázat. Nem is gondolta volna, hogy ennyire nemzetközi ez az iskola. A prospektusok egyikében sem volt róla szó.
– Az iskola nem tetszik, vagy inkább boszorkány nem szeretnél lenni? - kérdez vissza hitetlenkedve. Ez a lány egyre több meglepetéssel szolgál, ami azért nem is rossz, lévén, hogy szereti a meglepetéseket, de muszáj kérdeznie is, hogy világos legyen néhány részlet.
– Nyeah - szalad ki a száján a kissé nyávogós panasz, miközben elhúzza a száját. – Biztos, hogy nem emlékszel egyetlen egyre sem? Bár... ha megpróbálom elterelni mások figyelmét egy kis bűbájjal, akkor szinte észre sem fognak venni. Vagy lemaradok a vacsoráról, és amíg mindenki eszik, visszasurranok és lezuhanyzom. Remélem, a víztől meg egy jó adag szappantól csak elmúlik ez a szag... fúúúj - nyavalyog, amint megszaglássa kicsit a csuklóját. Ez nem egy kellemes nap, ha innen nézi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2017. március 2. 16:15 | Link

Rosie N. Fisher

Egy kicsit elbambultam, miközben a lány beszélt. De utána feleszméltem. Ekkor egy bagoly röpült a vállamra. Megcirógattam a fejét, miközben válaszoltam Rosie kérdésére.
- De tetszik az iskola, meg szeretnék boszorkány is lenni. Csak... áh inkább nem mondom el. Nem annyira szeretnék most az érzéseimről beszélni. És neked idáig hogy tetszik az iskola? - kérdeztem a lánytól, közben elterelve az előbbi témáról a szót. Nem annyira szeretem volna az érzéseimről beszélni. Meg már elakarom őt felejteni. Meg szeretnék végre egy beszélgetést úgy befejezni, úgy hogy én sem sírok, meg a másik fél sem.
- Várj, még gondolkodok. Hátha eszembe jut - mondom Rosienak, erősen törve a fejemet. De nem ugrik be semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. március 5. 00:13 | Link

Samantha Carpenter

– Hát jó - válaszolja, és kissé megkönnyebbül, hogy hála az égnek nem most kell végighallgatnia egy egész délutános mesét arról, hogy mit is gondol meg érez Sam azzal kapcsolatban, hogy itt van. Egyszer biztos meghallgatná, de nem itt és most, ahol lassan amúgy is páriává válik, mert ki akarna szóba állni egy bűzbombával. Olyan lesz, mint az az idióta virág, árnyékvirág, vagy mi a csoda, aminek romlott hús szaga van. Illatnak nevezni aligha lehetne. El fogják kerülni messzire, ha még ennél is jobban megragad a pórusaiban a szag.
– Egész szép hely, meg jó az oktatás is, csak néha örülnék, ha inkább angolul lenne - feleli rövidre fogva, mert jobban leköti a gondolatait, hogy hogyan is juthat vissza a toronyba anélkül, hogy közben egy rakat csúfnevet kapna például. Meg is kérdezi Samanthát, nem jut-e eszébe valami jó kis varázslat, mert neki sajnos nem, de mint kiderül, a lány sem jut többre hirtelen e téren. Nagyot sóhajtva veszi tudomásul nyomorát.
– Hjaj, nem muszáj. Majd megpróbálok a titkos járatokon át jutni el az Eridonba. Te maradsz még? - érdeklődik, elnézve a lányt, ahogy elvan a bagollyal a vállán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
KARANTÉN


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2063
Egy megkésett levél
Írta: 2017. április 21. 20:33
| Link

Mióta a kastélyba érkeztem, teljesen felpörögtek az események. Rengeteg élménnyel, vicces eseménnyel lettem gazdagabb, nem mellesleg pedig prédájául választott egy kísértet is. Olyan gyorsan telt az idő, hogy egészen megfeledkeztem az otthoniakról, csak nagy ritkán jutottak az eszembe. Tegnap este azonban, a kezembe akadt egy újság, egy családi katasztrófával a címlapján. Ezek láttán pedig minden feltört belőlem, amit Nizzából hoztam. Sűrű könnycseppek tengere lepte el arcomat, és még aznap este pennát ragadtam és írni kezdtem. Mindenről beszámoltam a szüleimnek: a házról, amibe beosztottak és az újdonsült barátaimról is. A levelemben azért sort kerítettem arra is, hogy felőlük érdeklődjek. Nagyon aggódtam az anyagi problémáink miatt, amik lehet azóta sem oldódtak meg, mióta eljöttem otthonról. Engem és a testvéremet csak nagy erőfeszítések árán sikerült beiskoláztatniuk, s emlékszem, hogy abban a hónapban már többször is jártak nálunk értékesítők, hogy elárverezzék egyes tárgyainkat. Siralmas volt a helyzetünk, de a szüleim minden nap reménykedtek abban, hogy egyszer jobbra fordulhat a sorsunk. Valószínű, tőlük örökölhettem azt a tulajdonságomat, hogy a nehéz helyzetekben is próbálom pozitívan szemlélni az eseményeket. Szörnyen éreztem magam, hogy eddig meg se akartam osztani velük, hogy mi mindennek a részese lehetek itt. Már kiskoromtól kezdve felügyelték az életemet, s most valahogy sikerült teljesen kizárni őket a történéseimből. Ennek a szériának azonban tegnap este vetettem véget, remegő kézzel tettem rá a viaszt a kis fehér boríték tetejére. Most pedig sebes léptekkel kerengtem a bagolyházban, kétségbeesett tekintettel kerestem Bobót, hófehér baglyocskámat.  
- Bobó? Merre vagy? - kérdezgettem, mire előröppent hófehér tisztaságával egy eldugott zugocskából.
- Már azt hittem, teljesen eltűntél - susogtam felé, hiszen nem túl megszokott, hogy a varázslók a baglyaikkal beszélgessenek.
- Lesz némi feladatod, ezt el kell vinned Nizzába - adtam ki az utasítást és szomorúan tekintettem utána, hogy ő mennyi olyan tájat járhat be, amit én valószínű soha nem fogok.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. április 24. 00:31
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 8. 20:39 | Link


kedd délután | Gyógynövénytan óra után | a nagy „zutty” | kinézet

Sietős léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Nem sokkal utána nyílnak a tanteremajtók, és a többi diák is kiözönlik. Azonban Bíboranna próbálja tartani a távolságot, hiszen az órák után nem szívesen beszélget a többi diákkal. Nem azért, mert nem szereti az embereket. Butaság. Mindenki tudja, hogy ő nagyon is kedveli embertársait, de amint vége van a tanóráknak, inkább elsiet a tett színhelyéről. Nem úgy teljesít még mindig, ahogyan kellene. Nem akarja, hogy ez beszéd tárgya legyen. Gyógynövénytan könyveit mellkasához szorítva szalad az őt követő tömeg elől. A legközelebbi lehetőségnél vesz egy balost, majd a falnak dőlve sóhajt egy mélyet. A hétvége után most nagyon nem hiányzott neki a tanítás. Szeme sarkából figyeli, ahogyan a diáktársak pletykálva elsétálnak mellette, aztán amint kitisztul kicsit a terep, elindul a bagolyház irányába. Napok óta fel szeretné adni levelét édesanyjának, de valahogy soha nem jött össze. Meglepően nagy csend van most a házban. Zöld szemeivel egy bagoly után kutat – egy fiatal, izgága uhu -, amivel mindig nehéz dolga van. Nem sok időbe telik, és meg is pillantja a szárnyast pár méterrel feljebbi szinten. Vörös hajába túrva szívja fel magát, majd felkapaszkodik az első szintre, ahol bocsánatot kér néhány állatkától, majd eljut a másodikig is, de szegénykém nem a legerősebb lány, ennyitől kipurcant a karja. Fogait összeszorítva emelné magát a makacs bagolyhoz, de keze megcsúszik egy… fantáziátokra bízom, hogy min, és hangosan ér földet. Egy fájdalmas jajgatás hagyja el ajkait, miközben hanyatt terül ki a mocskos földön. Fájdalmában szemeit összeszorítja, és próbál arra koncentrálni, hogy ne sírja el magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 9. 17:22 | Link

Bíboranna
egy keddi GYNT után

A keddeket nem szerettem annyira. Valahogy mindig az a nap az, amikor lelohad a kedvem, és a hétfői lelkesedésnek lőttek, főleg, amikor megszólal a vekkerem, hogy tűzzek a dolgomra.
Ez a vekker pedig Tappancs, aki szerintem előző életében hörcsög lehetett, mert mániája a terráriumban való szaladgálás. A kis szürke törpenyuszkóm megköveteli, hogy mindent a maga idejében kapjon meg, egy perccel se később, vagy korábban.
A Gyógynövénytan órákért nem voltam annyira oda, érdekes, érdekes, de nem annyira új úgy, hogy anyu bájitalokkal foglalkozott, én már halálra untam a témát.
Amint kicsöngettek, vágtáztam a bagolyház felé a napom végén, lévén, GYNT volt az utolsó órám. Szerettem volna levelet küldeni anyának, amit már előbb megírtam:

A levél

A bagolyházban megkerestem a kedvencemet, azt a szép füles baglyot, amelyik kicsit már öregecske, de barátságos, és hagyta magát legutóbb is megszeretgetni.
Éppen kötöttem fel a bagoly lábára a levelet, amikor meghallottam a nagy, esésre emlékeztető csattanást, és hamarosan pár jajszó is követte. Hamar útjára engedtem a tollast, ügyes jószág, bíztam benne, és megkerestem a bajba jutottat.
- Anna? – néztem nagyokat. Á, ő az a szégyellős navinés GYNT-ről. – Mi történt? Nagyon megütötted magad?
Letérdeltem mellé, majd ráérek később szagtalanítást végezni, ha felértem a klubba.
- Gyere, add a kezed! – a mancsomat nyújtottam, hogy felsegítsem, ha kell, a gyenguszra is elkísérem, szegénykém… itt nem árt az óvatosság.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 9. 18:09 | Link


kedd délután | Gyógynövénytan óra után | a nagy „zutty” | kinézet

Érzi, ahogyan sajog a jobb válla, hiszen ezzel a testrészével próbálta tompítani az esést. Feje is zsong, azt is igencsak beütötte. Szerencsétlen egy nap ez. A gyógynövénytan óra sem sikerült úgy, ahogyan szerette volna, pedig még korrepetálásra is jár belőle egy felsőbb éves lányhoz. Valahogy nem akar a fejébe férni a dolog. Mindegy. Nem ebből fog meggazdagodni, az is egyszer biztos. Hunyorogva néz felfelé, ahogyan csak az őt figyelő baglyokat látja. Megemeli bal karját, mutatva nekik, hogy minden rendben van, csak nagyot esett, aztán ismét lehunyja szemeit, és várja a halált. Na, jó. Azért ennyire nem vészes a helyzet, de egy ilyen nap után nem érzi magában azt a borzasztó pozitivitást. Nem sok idő telik el, csupán pár perc, amikor is megjelenik mellette egy ismerős alak. A nemrég megismert Eridonos lány az, akivel az előző tragédián is együtt ültek. Fájdalmasan mosolyog egyet, miközben szemeit Ingridre emeli, majd megcsóválja a fejét.
- Nem vészes – sóhajt nagyot. – Kicsit szerencsétlen a napom. De láthattad, hogy az órán sem szuperáltam.
Enged meg még egy kisebb mosolyt, majd a felé nyújtott kacsóra néz. Elkell a segítség, még mindig sajog mindene. Egyre jobban terjed a testében a fájdalom, de biztosan hamar rendben lesz. Nem szokott az ilyen sokáig tartani.
- Köszi szépen – fogja meg a kezet, s felül a koszos földön.
Egyelőre nem akar még felállni, ahhoz még nem regenerálódott.
- Nem is tudom, hogy mit gondoltam – porolja le karjait dühös arcot vágva. - Levél az otthoniaknak? - próbál végül beszélgetést kezdeményezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 14. 08:31 | Link

Bíboranna
egy keddi GYNT után

A fejemet csóváltam. Valahogy ez a nap nagyon nem akart sikerülni egyes embereknek, és Anna is közéjük tartozott. A GYNT olyan tárgy, amit meg lehetne érteni, egy kis odafigyeléssel. Nem nagy ördöngösség, szerintem. Azt pedig igazán nem kellene szégyellni, hogy hibázott az órán, ilyen szinte mindenkivel megesik, emberi dolog a tévedés.
- Figyelj, ezen nem kéne rágódnod. Mindenkinek megvan a tárgya, amiből hiper-szuper, meg minden egyéb flancos jelző, az, hogy épp a mai nap nem olyan, még nem jelenti azt, hogy vége a világnak. Én pl. tök ügyetlen vagyok SVK-ból. Sőt, megkockáztatom, hogy még csomó máshoz se konyítok, nyugi. Lekísérjelek a gyengélkedőre? – ajánlottam fel másodszorra is. Szép nagyot esett, nem ártana, ha megnézetné magát, nem tört-e el semmije, a biztonság kedvéért.
- Azt gondoltad, hogy lecsalogatod a baglyod, de erre van jobb módszer is – A zsebemből végszóra előkotortam néhány szem bagolycsemegét, ez általában be szokott válni, és kevésbé jelent veszélyt ránk nézve.
- Tessék, neked adom, én már feladtam az enyémet. Csak otthoninak – javítottam ki, lévén, hogy csak anyukám volt, pedig jó lett volna, ha többes számban írhattam volna.
 Fruzsi nénémnek meg minek írni, anya úgyis fel fogja olvasni neki is, ismerem már annyira.
– És te? Szintén hazai posta lett volna ebből?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 14. 16:20 | Link


kedd délután | Gyógynövénytan óra után | a nagy „zutty” | kinézet

Hogyha most egy mesében lennénk, akkor láthatnánk, ahogyan a madárkák Bíboranna vörös buksija felett köröznek. Eléggé szédül még, de tényleg nem fog sokáig tartani. Mindennapos az ilyen esés a lány életében. Zöld szemei homályban úsznak, ahogyan feltekintenek Ingridre. Pislog egy-két nagyot, majd int hosszú ujjaival a másik felé mutatva.
- Az biztos – mondja, miután egy nagyot sóhajt.
Neki eléggé sok tárgy nem megy még egyelőre. De ez – most már rá kell jönnie – csupán a mugli származás miatt van. Nem olyan régóta van ebben a varázslatos világban, hogy mindent a kisujjából kelljen kiráznia. Így megvan a bája ennek az egésznek.
- Legendás Lények Gondozásából mondjuk, eléggé legendás vagyok – mosolyog büszkén, s talán egy picit ki is húzza magát mondandójára.
Az egyetlen tantárgy, amiből igazán jeleskedik. Néhány újabb nyögdécselés után megtámasztja magát bal kezével, s megpróbál felállni. A művelet nem lesz sikeres. Így elfogadja Ingrid kezét, és nagyon lassan, együttes erővel felegyenesedik a Navinés leányzónk is. Mozdulatai még mindig óvatosak, tudja, hogy ilyenkor még nagyon könnyen megszédülhet, aztán jól fog kinézni, ha ájultan fekszik majd a földön. Az Eridonos kérdésére bőszen bólogatni kezd.
- Igen – kezd bele, és bólogatva megköszöni a madáreleséget, amit máris elrejt a zsebe mélyében. – A bátyámnak szerettem volna levelet küldeni, mert bajok vannak az ikerhúgom fejében.
Mondja mindezt kissé bosszankodva, kissé száját húzva. Nem jó a helyzet. Azután felnéz a baglyokra. Azok még mindig őket nézik. Pletykaéhes népség. Megcsóválja a fejét, majd a másik zsebébe nyúl, hogy elővegye levelét. Noha az nincsen ott. Kétségbeesetten kezdi össze-vissza fogdosni minden létező zsebét, de semmi. Végül lenéz maga mellé, és a legnagyobb mocsokban meglátja a címzett borítékot.
- A csudába. Írhatok újat – sóhajt, majd lehajol a levélért.
Kissé meg is szédül, de belekapaszkodik Ingrid vállába. Bocsánatkérően tekint rá, majd legyint egyet, és egy közeli ülőalkalmatosság-szerűségre huppan. Egy nagyobb kődarabnak néz ki. - Ti merre laktok? – nyögi a kérdést, miközben sajgó vállához ér.
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. augusztus 14. 16:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kirill Nowakovskij
KARANTÉN


Yesli vy boites' volkov, ne khodite v les!
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 9
Írta: 2017. szeptember 24. 13:51 | Link

Róka



- Miért követsz engem? -kérdeztem háttal a lánynak. Átlestem a vállam fölött és lassan megfordultam. Próbáltam a legközömbösebb formámat adni, bár nehezemre esett. Ott állt előttem. Világos haját fújta a szél. Pár másik házbéli ment el mellettünk, így mindketten elnéztünk másfele.

-Vy slyshali obo mne. Vse slyshali ...Chto vy ot menya Khotite?(-Hallottál rólam dolgokat. Mindenki hallott... Mit akarsz Tőlem?)
Tudtam, hogy beszél oroszul, hallottam már egyszer. Láttam, ahogy a Nap pont a feje fölé ér. Mintha glóriát rajzolt volna rá. Szőke haja vöröses fényben szinte égett. Nem tudtam elvonatkoztatni a látványtól. Pont olyan volt, mint Regina... Brooklyn egyetlen jó emléke.

-YA govoryu vam v vashikh interesakh. Poluchite eto!(-A Te érdekedben mondom. Tűnj el!) -léptem hozzá közelebb.
 Illata megcsapott és félni kezdtem. A vállára helyeztem kezem és szépen lassan elkezdtem megfordítani. Engedelmeskedett. Nem is értettem, miért ilyen készséges, eddig nem tűnt annak... Könnyei folyni kezdtek a hidegtől kipirosodott arcán.

Utoljára módosította:Kirill Nowakovskij, 2017. szeptember 25. 08:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ha félsz a Farkastól, ne menj az erdőbe!
Angyalföldi Boróka
KARANTÉN


Rókatündér
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. szeptember 24. 14:29 | Link

Kirill


A toronyban nagyon hideg volt, fújt a szél. Teljesen meghalt a felfogási képességem, mikor oroszul beszélt hozzám.Honnan ilyen biztos benne, hogy értem? De talán nem is ez volt a legfontosabb. Eléggé zavart, de irányítani próbált. És akartam tenni ellene, de nem tudtam. Hagyd már abba, ez így nem fair... Róka, szedd már össze magad! A saját tested Neked kell irányítani! A tapintása a vállamon annyira lebilincselt, hogy automatikusan követtem a mozgását. A 180 fokos fordulás után megfogtam a kezét a karomon, ami egyre lejjebb csúszott. Megvagy! Most én jövök! Már a kezemet fogta, mert én azt akartam. Betörtem a vadlovat! Háttal álltam neki.

-Ne delay etogo!(-Ne csináld!)
Éreztem a tarkómon a leheletét, de nem láttam semmit, a Nappal pont szemben álltam. Bizseregni kezdett a kezem. Szorította..

-YA ne khochu plokhogo! YA mogu pomoch'. (-Nem akarok rosszat! Segíthetnék.)
Elengedett. Nagyon lassan fordultam vissza, nehogy valamit elrontsak. Úgy gondoltam, talán kezd megnyílni.

Láttam, ahogy zokog.
 Előszedtem neki egy zsebkendőt. Elvette, de nem nézett rám.
-Én is vesztettem el olyanokat, akiket szerettem.

Utoljára módosította:Angyalföldi Boróka, 2017. szeptember 28. 06:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Kirill Nowakovskij
KARANTÉN


Yesli vy boites' volkov, ne khodite v les!
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 9
Írta: 2017. szeptember 25. 09:40 | Link

Róka



- Mit tudsz te a fájdalomról?- kérdeztem és semmit sem értettem belőle. Hallottam, hogy a családját elvesztette, de ő nem választhatott. A család magától van, és nem tehetsz ellene semmit. Én viszont választottam. A szerelem saját döntés és azt veszítettem el. Ő nem emlékszik rá, de emlékeztet. És ez a tudat jobban fáj mint a Bibliai korbácsütések.
-Ne tégy úgy, mintha ismernél, csak mert a múltamat ismered!
Elengedtem a kezét és elfordultam. Óvatosabbnak kellett volna lennem, láttam rajta a félelmet. A kezét szorongatta. Talán túl erős voltam vele, már nem tudom. De a lényeg ugyanaz volt. El kellett mennem onnan minél hamarabb. Próbáltam elmenni mellette, de megcsúsztam. Azóta sem tudom, hogy miben. A könyököm elég rendesen bevágtam a kőbe. A fejem ismét sajogni kezdett. Éreztem, hogy el fogom veszíteni az eszméletemet, ha megpróbálok felállni. Maradnom kellett, akaratos ellenére is.

Néztem, és nem akartam, hogy segítsen. A múltkor nagyon leordítottam, már megbántam. Szégyelltem magam, hogy gyengének látnak.Hogy süllyedtem idáig?
Utoljára módosította:Kirill Nowakovskij, 2017. október 3. 13:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ha félsz a Farkastól, ne menj az erdőbe!
Angyalföldi Boróka
KARANTÉN


Rókatündér
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. október 24. 15:18 | Link

Kirill

-Képzeld, a szüleim halottak. Tahó...Hogy lehet valaki ilyen elviselhetetlen? Ismerkednek,
de neki minden melodráma!
Majdnem megint elkezdtem sírni, pedig csak nemrég hagytam abba.
Milyen pompásnak tartaná, ha az emberek megvádolnák, hogy bánt engem. Jó kis pletyka kerekedne ki belőle, az biztos. Nem bírtam a szememmel, csak bámulni tudtam. Páran elhaladtak mellettünk, ezért rutinból elfordultam. Nem kell nekem, hogy a szemkontaktus után jöjjenek a kérdések.
Mit is mondjak. Rosszabb vagy, mint a múltad. Főleg, mert te is ítélkezel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Lukács Éda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2017. december 14. 21:09 | Link


zene | 509 szó | elszaladt velem a ló, annyit írsz, amennyit szeretnél Love


A hónom alá kapok egy csomagot, majd másik kettőt próbálok egyensúlyozni a kezembe. Alig látok ki, így érdekes lesz a lépcsőn lemenetel. Biztos van valami varázslat, amivel csak úgy ellebegtethetem magam előtt őket, de ahhoz koncentrálni kell, ami perpillanat nem megy. (Különben is, ritka rossz vagyok bűbájtanból) Kopog a szemem az éhségtől, mert ma egybesült malac volt a menü, szóval én csak a köretekből csemegéztem, de abból sem sokat. Annyira elvette az étvágyamat a látvány, a szag pedig felforgatta a gyomrom. Természetesen, az otthonról hozott rágcsák, már mind elfogytak. Már egy zacskós levesért is ölni tudnék, csak egyek valamit.  
Ezen gondolkozva, és a látóterem egy méretes kiesése miatt sikerült megbuknom az ágy sarkában, vagy egy kiálló részében, igazából nem tudnám megmondani. A lényeg, hogy elterülök, alattam a csomagok, a térdem felhorzsolódik, egy apró vércsepp tűnik fel a harisnyámon. Sóhajtva kapaszkodom fel, óvatosan, hogy még véletlen se sértsem meg a térdemet, esetleg a többi végtagom. Valami felsőbb erő hatására, talán őrangyal, de nevezzük csak megmentőmnek, megóvta Minju cuccainak nagy részét. Azonban egy nagyobb doboz félig-meddig alám szorult, a sarkai felszakadtak, majd ahogy véletlen a kezem alá kerül, miközben feltápászkodom, tovább szakad.
Nagyszerű, arra gondolok, hogy már csak az lenne ennél is nagyszerűbb, ha mondjuk, a teljes tartalma a földön végezné, és tulajdonképpen bűncselekményt követnék el, mert felbontottam valakinek a személyes levelét. A baglyokra fogom fogni. Majd azt mondom, hogy Polett túl érdekesnek találta, és elkezdte a csőrével piszkálni. Hiába egyértelmű, hogy behorpadt, ehhez a kis baglyomnak minden erejét összeszedve kellett volna belevágódnia. Ami nem vall rá, hiába egy rémség az a madár. Imádja Minju baglyát, gondolom szerelmesek egymásba, de így folyamatosan összekeverednek a küldeményeink. Amikor még nem tudtunk erről, egyből föltéptük egymás leveleit, szerencsére mindkettőnknek elég gyorsan kiderült a turpisság, mert én nem tudok koreaiul, ő meg annyira jól magyarul, és csak valami csoda folytán tanulhatott meg ilyen gyorsan a családja magyarul. Így az óta elég gyakran találkozunk, a bagolyház a "randi" helyünk.
Idegesen rántom le magamról a harisnyát, vágom be a fiókom mélyébe, majd keresek egyet, ami nincs elszakadva. Ez elég lehetetlen küldetés, de sikerülni látszik a dolog. Sietősen átveszem, majd újra felkapom a dolgokat, imádkozva, hogy nem leszek olyan béna, mint két perccel ezelőtt.
Az út a bagolyházba balesetmentesen (na, jó, néha megbuktam a saját lábamban) telik.
Hahó! Van itt valaki?
Nem akarok nagy zajt csapni, így elég halkan kérdezem, néhány bagoly visszahuhog, de emberi hangot nem hallok. Így letelepszem a sarokba, magam mellé teszem a dobozokat. Kivéve az összezúzottat. Előveszem a pálcám, megpróbálok a korgó gyomrom ellenére koncentrálni, összeszedni a gondolataimat. Rákoppintok a pakkra, és láss csodát, a koreai írásjelek magyar szavakká állnak össze. Egy kissé bűntudatom van, nem kellene ezt csinálnom. Minju biztos nem piszkálja a cuccom, nem hiszem, hogy egyáltalán érdekli.
A csomagban állítólag valami étel van, keksznek, chipsnek hangzik. Belekukkantok a résen, ami igazolja is a gyanúmat. Elgondolkozom, hogy mi lenne, ha kinyitnám, megkóstolnám, majd eldugnám a bizonyítékot. Fejem benne a dobozban, mikor lépteket hallok magam mögött, és mikor felnézek Minjut látom magam előtt.
Öhm... bocsánat? — idegesen, teszem, majdhogynem ledobom Minju kajáját a földre.
Utoljára módosította:Lukács Éda, 2017. december 14. 21:11
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony