36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 15 16 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. augusztus 1. 08:09 | Link

Bünti, Iza és a lányok

Szerintem Miza azt sem tudja, mit beszél, de mindegy. Tudom, hogy nem vagyok se zombi, se vérfarkas, de még ijesztő sem. Valószínűbb, hogy a kis elsős valami rosszban sántikált és attól tartott rajta kapjuk. Vagy csak rémeket látok már én is? Fogalmam sincs. Mindenesetre, így legalább le tudunk majd mi is ülni egy tisztább sarokba, amíg tiszta nem lesz az egész hely. Nem irigylem a lányokat, de hát ők keresték a bajt, igazán nem panaszkodhatnak. Megérdemlik.
- És te? Láttad már a vigyort az arcodon? - kérdezek vissza, ahogy a házam iránt érdeklődik prefitársam. Mivel levitás biztos, hogy érti, elég ránézni, hogy kételkedjek itt a helye, én mégsem kételkedem.
- Tesztelj! - mondom nevetve, a felvetésre, hogy esetleg százfülé főzetet ittam, aztán megosztok vele egy titkot, ami igazából nem titok, de nem hiszem, hogy valaha mondtam. - Amúgy rosszul jár, aki azzal a főzettel veszi fel az alakomat. Két nem működő vesélvel elég kellemetlen tud lenni még 1 óra is... -  persze az is sok mindentől függ, de akkor is. Én nem játszanék vele, de aki nem ismer, az ezt nem tudhatja. Miza meg kérdezhet bármit, amit csak én tudhatok, ha meg akar győződni róla, hogy én én vagyok. Persze biztosan csak viccel, de nekem tetszik ez a játék.
- Akkor már el kellett volna ájulnod... - világítok rá neki a problémára, majd a kivágódó ajtóra pillantok, mert befut az első jómadár. Köszönni már nem tud, így én sem érzek késztetést rá, hogy köszönjek neki, hagyom, hogy Iza válaszoljon a szavaira.
A másik lánynak már biccentek, aztán kényelmesen a falnak dőlök. Még egyszer az órámra pillantok és szomorúan állapítom meg, hogy nem késtek. Alig láthatóan a fejemet is megcsóválom, majd lemondóan sóhajtva lököm el magam a faltól, ahogy a tisztító szerek után érdeklődnek.
- Abban a zsákban van minden, amire szükségetek lesz!
- intek a fejemmel az említett szütyő felé, és komolyan sajnálni kezdem, hogy nem csak pár flakon vizet meg 2 fogkefét tettünk bele, hanem valódi - igaz mugli - tisztítószereket.
- Remélem hoztatok gumikesztyűt... - mondom még aztán kimegyek az ajtón, hogy a kint letámasztott seprűt és felmosó-akármit is behozzam. Letámastom őket a falnak, aztán egy elegáns mozdulattal intek a lányoknak.
- A tiétek a terep. Hajrá! - adom meg nekik a lehetőséget a kezdésre, aztán Izához lépek és halkan megkérdezem - Mennyire leszünk szigorúak a tisztaságot illetően?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. augusztus 16. 10:13 | Link

Veca

 Már napok óta megérkezett hozzá a jó hír, mely alapján egy bagoly fog némi fontos információt hozni s ezzel egyúttal közvetíteni is. Persze az más tészta, hogy a baglyunk néha-néha megállt csipegetni meg iszogatni meg pihengetni, ami miatt jó egy napot fog késni a kedves kis tollas. Roxy magába szitkozódva csattogott az Északi-toronyba, s becsületére legyen mondva, mindössze egyszer tévedt el! Ajka némán megállás nélkül mozgott, ahogy minden létező lelket elküldött a bánatos nyavalyába, és a lépcsőházban csak egy pökhendi alak akart nekimenni. Pontosabban ment is, mire akkorát taszajtott rajta a dinka, hogy a delikvensünk 4 lépcsőfokot felnyalt. A takarítók igazán hálásak lehetnének, hisz a kastély lakói - legalábbis a diáság - saját magától bizonyára nem segítene. Akár rájuk is omolhatna az egész kóceráj, akkor is kényelmesen ücsörögnének a szobáikbab és az lenne a legnagyobb gondjuk, hogy vajon élénk vörös vagy visszafogott rózsaszín.legyen a szájuk a nap folyamán. Katasztrófa.
 Tehát amint lesegítette a másikat a következő lépcsőfordulóig, tovább trappolt felfelé. A baglyok átható, összetéveszthetetlen szaga nagyon gyorsan elérte az érzéketlen Roxy orrát, de mintha csak levendulát érezne, még csak el se fintorodott. Egy sötétszürke rövidnadrág volt rajta és egy narancssárga top, ami bővebb volt, mint a lány - habár nem igazán érdekelte az a mennyiségű hurka a derekán, ami ott volt. Nem egy tonnadonna, de legalább 40-es méretet kell hordania. Szóval megtalálta a baglyot, ami viszont irdatlan terebélyes volt és rajta kívül más egyed el se fért a kapaszkodón. Roxy nyújtotta érte a kezét, mire az a kis sátánfajzat megkapta a hölgy mutatóujját. Mivel egyáltalán nem érezte ezt a fizikai fajdalmat, inkább a madár otromba viselkedése háborította fel. Farkasszemet nézett az ádáz fenevaddal, akinek a lába alatt hevert a levél Mihael Saint-Venantnak címezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. augusztus 16. 13:23 | Link

Roxanne Megane Saint-Venant

Most már egészen régen volt, hogy először beléptem a Bagolykő kapuin, és már jól kiismertem magam a kastélyban, de a Bagolyház felé vezető utat valahogy mindig eltévesztettem, talán el van átkozva. Pedig sokszor kellett errefelé járnom, hiszen a szüleim és a testvéreim, varázstalan ember létükre, nagyon viccesnek találták azt, hogy baglyokkal üzengessenek nekem. Mindenfélét küldözgettek, volt, hogy hosszú kézzel írt leveleket, volt, hogy csak pár szavas hülyeségeket, néha képeket, máskor kisebb csekélységeket. Én pedig mindig igyekeztem hasonlóképp válaszolni.
- Ó na végre! - sóhajtok fel, mikor felismerem a Bagolyház felé vezető utat, de rögtön alaposan meg is lepődök, amikor egy nálam pár fejjel magasabb és pár kilóval nehezebb, valószínűleg felsőbb éves, fiú diák landol mellettem úgy, hogy közben engem is felborít.
- Bocsi, nem akartam - veszi rögtön észre magát, de én csak mosolygok, nem igazán történt semmi.
Tovább haladva sok ismerőssel találkozok, akiknek vidáman intek, néhányukkal egy keveset társalgok is, de nem tudom túlzásba vinni, a többség ugyanis siet tanulni, mert ugye vizsgaidőszak van. Én ugye még nem vizsgáztam, de úgy látszik elég nehéz lehet, ha ennyire komolyan veszik. Jobb is majd, ha én is átnézek néhány dolgot, persze a mostani kalandom után.
- Szia Kevin! - köszönök a bagolynak, aki viszonzásul odanyújtja a fejét egy kis cirógatásra.
Elég gyorsan megtaláltuk egymást, pedig gyakorlatilag ebben a percben érkeztem, és ugyebár van egy-két bagoly ezen a helyen, de úgy látszik a családi bagoly nagyon hűséges állat, mert szinte minden alkalommal ez történik. Még emlékszem, hogy milyen érzés volt először belépni az állatkereskedésbe, hogy mennyire meg voltam illetődve, és hiába néztem anyára és apára, az ő arcukon is csak a csodálat tükröződött. Az árus viszont könnyedén kezelte a dolgokat, mintha örök életében mugliknak adott volna el baglyokat, rögtön kérdezte mit szeretnénk, aztán ajánlott egyedeket, utána megvettük Kevint, akivel utána mindenki összebarátkozott, és mára már családtagnak számít, szeretjük mindannyian.
Most a bátyámtól kaptam egy szösszenetet, amelyben leírta, hogy érzi magát Ausztráliában, milyen az új barátnője meg ilyenek. Megmosolygok jó pár részt, és gyorsan kanyaríntok egy választ ugyanebben a témakörben, aztán útjára engedem Kevint. Kicsit forgok vele, nézem, hogy merre megy, és mikor eltűnik észreveszek egy lányt, aki egy neveletlen tollassal néz épp farkas szemet. Jóval idősebbnek ítélem meg magamnál, mégis úgy döntök, hogy megszólítom.
- Üdv! Kiss Veronika vagyok, de csak szólíts Verának, Veronak vagy ahogy szeretnél. Zavarok? - nyújtom a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Lolita Marks
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. augusztus 22. 20:19 | Link

Fogság.
(Állia és a prefik)


Gönc


Amint a Bagolyház ajtajához ért, Lola már valamennyire beletörődött abba, hogy egy-két órát erre a nyomorult melóra kell szánnia az értékes életéből. Szokásához híven lazán kivágta az ajtót és besétált. A tovább fenyítések elkerülése végett köszönt is, de közben összeszűkült szemekkel, lenéző tekintettel nézett végig a két prefektuson, a lánnyal még össze is akadt a tekintetünk. Ezután hősnőnk tartott egy kis terepszemlét mocsok-felmérés céljából, ami még nagyobb undort és kedvtelenséget vont maga után. Mivel egy (a prefik szerint) nem épp odaillő kifejezés is kicsúszott a hölgyemény száját, így az egyikük figyelmeztette is, ha továbbra is hasonló szavak hagyják el a száját, a következő hétre is szerveznek neki hasonló programot. Lola rá nézett, elmosolyodott és válaszadás közben felemelte kezeit.
- Oké, tanárnéni, jó kislány leszek! -nevetett, majd elfordul, hogy a lány ne hallhassa, majd hozzáfűzte- Egyenlőre... -eközben befutott Állia, aki oda is köszönt Lolának, aki a választ egy egyszerű "Csá" formájában letudta. A másik prefektus kérdésükre válaszolva elárulta a tisztítószerek honlétét és affelöl érdeklődött, hogy a lányok hoztak-e magukkal gumikesztyűt.
- Az meg mi a...vagyis minek kell? -értetlenkedett- Amíg nincs manikűröm, addig nem is kell. -legyintett Lola, közben egy röpke pillanat erejéig Álliára nézett. Végignézte ahogy a srác bepakolja a seprűt, felmosót és egyéb mugli takarító-szereket, majd kisétál. Amint kilépett az ajtó, Lolita egyből a zsákhoz sétált, és elkezdte kipakolni annak tartalmát. Egy kis idő múlva társára pillantott.
- Szórakoztató nézni, ahogy itt b****kodok? -utalt ezzel arra, hogy igazán segíthetne a pakolászásban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 4. 21:35 | Link



- Kicsit akkor, mint a macskák, bár azok inkább istennek képzelik magukat, sokszor az a gyanúm - morfondírozok félhangosan azon, amit éppen kijelentett. Van benne igazság, többet azonban inkább macskához van szerencsém, mint bagolyhoz, huhogó tollcsomóból ugyanis sajáthoz nincs szerencsém, soha nem is volt. Mindig is iskolai baglyokkal küldtem levelet, az otthoni mintapéldány szétszeretgetése pedig anyáról lányára szálló hagyomány, ez idő tájt a Regié a megtiszteltetés, hogy alkalomadtán kopaszra simogassa. Javaslatát nem kell megismételnie közben, besegítek ám szívesen, végtére is ezek a madarak is megérdemlik a törődést.
- Úgy szeretnek, majd megesznek - állapítom meg vigyorogva, amikor a kis torkos bagolynak nem elég az eledel, még a lány kezébe is belecsíp, közben pedig megsimogatom az engem kiszemelő másik kis kelekótya tollast.
- Na, még a végén itt kiderül, hogy kis vérengző fenevadak ezek a pöttöm tollcsomók - adok még egy kis eledelt a bagolynak és simogatom aztán máris tovább szabad kezemmel, miközben másik tenyeremből éppen vígan falatozik, hadd érezze a törődést. Közben zseniálisnak tűnő ötlet pattan ki a fejemből, mégpedig egy bagolysimogató egyleté. Jót tenne egyik-másik magába forduló, 'engem senki se szeret' jelmondattal lézengő egyénnek, a baglyokról nem is beszélve. Na jó, nem tudom, hogy a bagolysimogatás is van-e olyan hatással, mint a terápiás kutyák bevetése az ilyen gondoknál, de miért ne lehetne? Nem hallottam még az ellenkezőjéről sem.
- Beajánlhatnánk Zójához is terápiás célzattal. Hm, Bagolysimogató Egylet... bé-es-e... ááá, furán hangzik. Legyen BEGy. Komolyan gyárthatnánk hozzá plakátot is, meg toborozhatnánk embereket. Biztos akadnának jelentkezők, ha tudnák, hogy mennyire jó dolog baglyokat simogatni - jelentem ki nagyon is lelkesen. Kicsit úgy érzem magam ettől, mintha most feltaláltam volna a spanyol viaszt, hiába tudom, hogy nem így van. Szórakozottan megvakargatom a tarkóm, és amint a töpszli kis bagoly felreppen a helyére - gondolom, jól lakott -, újabb baglyot simogatok meg. Igaza van a kolleginának, nem tudom eldönteni, melyikünknek tetszik jobban, a bagolynak-e vagy nekem, hogy éppen kitartóan simogatom a tollait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. szeptember 5. 08:39 | Link

Návay L. Viktor

 - Az biztos. - szisszen fel, amikor újabb csípés jelzi, hogy kifogyott a kezéből a csemege. Csúnyán néz a bagolyra, de őszintén, baglyokkal nézés területén nem lehet verenyezni Még egy marék csemege, nesze, te kis emberevő dög.

 - De jó! - kiált fel meglepetten, mert ez egy zseniális ölet volt, kérem szépen. Valószínűleg az a fajta, ami pillanatnyilag nagyon jó, de persze sose lesz belőle semmi, addig viszont már látja is maga előtt a plakátjait azon a ronda modern módon, amiken égszínkék hátteren egy nagy bagolybegy foglalja el a főhelyet, a BEGY és a többi szöveg pedig ronda narancssárga betűtípussal van szedve. Az egész úgy nagyjából visszataszító, de ő egyrészt ennyire képes, másrészt ennél jobb nem is kell.

 - Majd kiállok vele a bejárati csarnokba. - javasolja lelkesen és már látja is magát, ahogy egy hatalmas táblát hurcolászva demonstrál egyet a bejáratnál, azt kántálva, hogy Vazul néni nem tágít.. izé, gyertek begyelni. Vagy valami hasonlót, na.- Biztos használna, ez terápiás egy dolog. - szabatosan éppen nem tud fogalmazni, ugyanis itt az ideje kinőni a harmadik kezének, jött ugyanis még egy kis kuvik ebédelni. És amúgy is, ez terápiás. Embernek is, bagolynak is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. október 6. 02:04 | Link

Emily Izabella
[zárt]

Késő délután van már, mire végül ráveszem magam, hogy meginduljak. Körülbelül egy troll finomságával csörtetek át a folyosókon, leginkább azt az elvet szem előtt tartva, hogy akinek fontos saját, vagy társai testi épsége, majd odafigyel környezetére. Jó, azért fel nem lökök senkit, de egy aprócska válltaszajtás, miközben igyekszem kikerülni a célszemélyt a folyosón, talán nem halálos mértékű baleset. Bocsánatot persze nem kérek, ugyan, miért is tenném, nekem most létfontosságú küldetést kell beteljesítenem.
Zsebre dugott kezekkel, könyökömmel nyomom le a kilincset, aztán vállammal lököm be az ajtót. Az egész, amúgy legkevésbé sem bonyolult mozdulatsor az időzítésen múlik. Ahelyett, hogy úgy zuhannék be a helyiségbe, szinte unottan fütyörészek, lábamat hátralendítve adok löketet az ajtónak, ami a szükségesnél nagyobb hévvel csapódik be. Résnyire szűkített szemekkel és grimaszolva hallgatom a méltatlan csipogást, sivítást, huhogást, ami válaszul érkezik a belépőmre. Oké, oké, vágom, durva voltam és minden madarat pofátlan módon felzavartam ráérős délutáni szundijukból. Pánikra semmi ok, végtére is, nem veszedelmes vadállatokról van szó. Bár nem szívesen részesülnék abban a megtiszteltetésben sem, hogy… mondjuk, csak a fele szárnyas egyszerre döntsön úgy, ettől a pillanattól kezdve én vagyok a legellenállhatatlanabb pihenőjük, és a legjobb helyekért bizony meg kell küzdeni.
Felsandítok, előre megalapozott tervet kreálok, hogy jussak el a kuvikig, akit leggyakrabban küldök a leveleimmel. Nem csípem ezt a berendezést. És minden bizonnyal nem is egyedülálló ez az érzés, hisz ki szeret olyan lények közt és legfőképp alatt mászkálni, amik éles körmökkel és csőrrel rendelkeznek, sőt, mi több, a szó szoros értelmében tojnak a fejedre. Pedig állatbarát vagyok, eskü!
- Ó, izé… szia – köszönök. Ugyanis csak most, enyhe fáziskéséssel veszem észre, hogy valaki, egy kék hajú lány megelőzött már, és egy távolabbi részen babusgatja madarát. Nem különösebben foglalkozva vele, még egyszer, a biztonságos zónából lesek fel, bemérve a gerendák helyzetét, hogy majd átsasszézzak alattuk.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. október 6. 02:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 6. 23:04 | Link

Aiden




Gyorsan elrepült az idő, már késő délután körül járhatott, amikor Emily úgy határozott, hogy ideje elszabadulni az új könyve rabságából. Hajnal óta megállás nélkül olvasott, ezzel is igyekezve kiszellőztetni a fejét... Tudom, mindez meglehetősen furcsa kikapcsolódásnak hangozhatott, de az ő esetében eddig minden alkalommal hatásosnak bizonyult. Már egy ideje itt leledzett a leányzó a kastély falai között, viszont még mindig nem sikerült megbarátkoznia a rengeteg ember látványával, részben pedig ez a tény volt az oka a mostani mániákus időtöltésének is. Szeretett volna egy kicsit egyedül lenni, erre pedig az olvasás tökéletes volt. A könyv letétele után sietős léptekben baktatott át a kastélyon, méghozzá most az egyszer a tapsifülese nélkül. A szemei előtt kivételesen lebegett is cél, mégpedig a bagolyház képében. Nos, itt fékezzünk le egy pillanatra... Mi a jó mézeskalácsért akart a kékhajú lányka a kastély megannyi helyisége közül pont abba menni? A válasz egyszerű... A kisasszonynak a nyuszija mellett volt még egy háziállata, méghozzá egy erdei fülesbagoly személyében... Emi éppenséggel ezt a madarat készült hosszú idő óta először meglátogatni. Rövidke keresgélés után szerencsére hamar eltalált a bagolyház ajtajához, melyet halkan ki is nyitott, majd ügyesen átlendülve a küszöb felett bekászálódott azon. A helyiségbe érve hamar a szemei elé tárult, hogy rajta kívül más ember nincs ott, viszont repülésre hajlamos élőlényekből nem volt hiány. Hangzavar, repkedő tollak, meg minden egyéb volt odabenn, amit madarakhoz köthettünk. Emit a saját baglya azonnal kiszúrta, amint feltűnt a horizonton, a tollas azonnal a lány vállára szállt, méghozzá hatalmas lendülettel, majd a csőrével bökdösni kezdte a gazdáját ott, ahol tudta. Emi először majdnem elesett, majd kuncogni kezdett a madár cselekedetei miatt. Ennek az egésznek egy aprócska nesz vetett véget, mely leginkább lépések zajára hasonlított. Kintről jött, és fokozatosan hangosabbá vált, majd kinyílt az ajtó, és egy pillanattal később egy hatalmas csattanás rázott fel mindent. Egy újabb ember... Emi egy kis időre lefagyott, majd a köszönést hallva enyhe fáziskéséssel ő is üdvözölte az imént érkezőt.
- Őhh... szia...
A szavakat elég lassan, nomeg meglehetősen halkan ejtette ki, majd autókatica elfordult az idegen felől, ezt követve pedig a baglyát a kezeibe véve igyekezett nem arra figyelni.
Utoljára módosította:Szentesy E. Izabella, 2015. október 20. 06:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. október 16. 04:03 | Link

Minden erre járónak!
okt.15. 23:45
dallamok
Előzmények
Folytatás

Útját a lépcsőkön, ablakpárkányokon keresztül-kasul megannyi csillámport és színes szalag jellemzi, egyszer még egy prefektusba is belefut, aki szorgalmasan fel is róná neki harsány nevetését, ha éppen nem egy kollégájával hozta volna össze a balszerencse. Keith minden akadályt legyőzve rendületlenül közeledik a következő állomása, a baglyok laka felé. Az állatok szeretik és ismerik őt; az elmúlt években rengetegszer köszöntötte itt a hajnalt, mikor kivonult ide az összes festő motyójával a vállán - ez még jóval azelőtt volt, hogy kétlaki életet kezdett volna élni Budanekeresd és a kastély között.
Mikor bedugja az ajtón kócos szőke fejét, már rutinszerűen nyúl színes tollakkal díszített zsebéhez, hogy előszedjen némi bagolynasit és az a néhány kósza madár is, aki véletlenül itt van éjszaka, lelkes szárnycsapásokkal és kíváncsi szemekkel köszöntik őt.
 Belefér néhány puha fej megsimogatása, ellenben itt se tervez túl sok időt elölteni, mivel a hőmérséklet itt se sokkal jobb, mint a pincében. El se rakja a pálcáját, ahogyan korábban az alagsort, úgy ezt a szellős termet is molesztálni kezdi; a baglyok számára felszerelt rudakat a legelképesztőbb színekkel, a szivárvány legmeghökkentőbb összeállításaival varázsolja át, a falak rikító sárgák, az ablakpárkányok pirosak, a talaj zöld lesz. Tulajdonképpen egyikben se lehet teljesen biztos ő maga se, hiszen a Hold fénye nem igazán segíti a színek érzékelését. Ezt a termet teljes pompájában már csak az első erre tévedő bagoly, ember, szellem, vagy manó fogja megcsodálni, Keith a színezésen kívül több meglepetést is hagy neki, mint például a rudakról lelógó igen kétségbeejtően tollas boák és 3x5 méteres mozgó poszter egy esőerdőről - ez utóbbi hangja kellemes szél fújást és esőhangot kölcsönös a helynek. Valószínűleg a baglyok lepődnek meg a legkevésbé a kastélyban Keith viselkedésén, ők már régebben is szemtanúi voltak néhány furcsa esetnek, éppen itt.  A következő állomás a környéken lévő csillagvizsgáló lesz, ha minden igaz, azt már nem ebben az esőerdő-témában fogja végigvinni.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2015. október 16. 04:24
Hozzászólásai ebben a témában
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. október 20. 16:32 | Link

Emily Izabella

Lustán hessegetek arrébb egy, az arcom közelében komótosan lebegő, tépett tollat. Ahogy felmérem a terepet, és akárcsak minden eddigi alkalommal azt, hol is vannak az óvatlan pillanatban támadó madarak fej felett, elgondolkodom azon, micsoda élvezet lehet ezt a helyet takarítani és vajon milyen gyakorisággal teszik ezt. Nem, mintha kifejezetten egy szeméttelephez hasonlatos lenne, de lássuk be, ilyen mennyiségben a baglyok elég hamar elintézik a helyet. Jó kis büntetőmunka-helyszín lehet a kegyetlenebb prefektusok számára, bár ötletemet mélyen eltemetem magamban, semmi kedvem kihágás esetén itt dekkolni és sikálni a padlót.
Megkésve tudatosul csupán, hogy valaki a nem túl távolból végignézte a madarak nyugalmát megzavaró akciómat, de azért jó neveltetésem megkívánja, hogy köszöntsem az illetőt, még ha nem is kifejezetten akarok tőle… bármit is. Erőltetnem kell füleimet, hogy a megszeppent, halk válasz el is jusson hozzájuk az általános, huhogós alapzajon keresztül. Összeszaladnak szemöldökeim. Nyilván alsóéves, én pedig nagydarab, épp most csaptam be magam mögött az ajtót, talán kívülről úgy tűnve, mintha ingerült lett volna a mozdulat, de hé, csak túl nagy volt a lendület!
- Nem harapok, még annyira se, mint a kezedben lévő kis szörnyeteg – vetem oda, közben megkezdve az akciót: fel-fellesve haladok, kedvem lenne bukfencezni meg ilyenek, csak úgy, mint a kémfilmekben, amikor azon a lézerbigyón verekszik át magukat, de… ez csak a bagolyház, a legrosszabb, ami történhet, hogy… hm. Jobban meggondolva elég nagy a lehetőségek tárháza, kezdve a hajamba kerülő ürüléktől a kikapart szemgolyókig, van itt minden.
- A sajátod? – kérdezek, éppen csak a lányra pillantva és természetesen az előtte álldogáló kis szárnyasra utalva. Kezdhettem volna úgy a beszélgetést, hogy ’mi járatban errefelé?’, de asszem, hogy elég hülyén jöttem volna ki belőle, hiszen nyilvánvaló. Sikeresen, és sértetlenül érek el a kiszemeltemig, és még mielőtt a feladatával is szembesíteném, kap egy kis buksi simit. Rágcsát nem hoztam. Tudom, menjek a búsba.  
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. október 20. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 20. 21:18 | Link

Aiden




Emily hiába igyekezett észrevétlen maradni, ez nem igazán sikerült neki, mert az előbb betoppant illető hamar kiszúrta őt. A leányzó azt hitte, ha viszonozza a köszönését, amit neki intézett az úr, akkor talán befejeződik a beszélgetés közöttük, de ez sajna nem így alakult. A kisasszony halk szavaira válasz is érkezett. Emi az idegen legelső mondatára nem igazán tett semmilyen átlagon felüli reakciót, állt tovább egyhelyben, miközben egyenesen az immáron a kezeiben leledző baglyocskát nézte. Ez a bizonyos állat ugyanis szerepelt a férfi iménti mondatában. Emi megeresztett egy halvány mosolyt, amint értelmezte az úr szavaiban rejlő célzást, de választ ezután sem adott a dologra, mert feleslegesnek ítélte azt. Másodpercek múlva viszont érkezett felé egy kérdés is az idegentől, amire nem ártott válaszolni, hiszen úgy volt illendő. Emi elengedte az állatát, majd a mozgásban lévő fiatalember felé fordult egy halványabb görbülettel az arcán, vett egy nagy levegőt, majd végre megszólalt.
- Igen, az enyém.
Nem bonyolította túl a választ, pontosan annyi információt osztott meg a kérdezővel, amennyit szükségesek ítélt. A férfi mindeközben valószínűleg nagy munkában volt, mert minden erejével egy baglyot akart levadászni, ami persze sikerült is neki. Emi pillanatokig csak figyelte őt, hogy mi a manót csinált, majd amint összeszedte magát a kisasszony elindult felé. Hogy mindezt milyen indokból tette, arról fogalma sem volt. Amint odaért a férfihez megállt tőle megközelítőleg egy méterre, majd ahelyett, hogy ránézett volna, hátat fordított neki, később pedig leguggolt, hogy az őt követő baglyocskáját felvehesse az ölébe.
- Megkérdezhetem, hogy mi a neved?
A kisasszony magát a kérdést a padlónak mondta, majd felnézett arra az illetőre, akinek szánta azt. Emi szokásához híven nem bonyolította túl a dolgokat, hiszen kapásból egy alapkérdéssel indított.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. október 22. 16:34 | Link

Emily Izabella

Valahogy sohasem tudtam azonosulni a visszafogott, csendes, társaságot lehetőleg minél messzebb elkerülő emberekkel. Pedig biztosan jobban jártam volna némely esetben, ha befogom a méretes lepénylesőm, de hát az a kényszer! Ha egy cseppnyi tekintélyem sem lenne, esetleg más ház diákja lennék, egészen biztos, hogy rendszeresen alkalmaznának élő bokszzsákként, mert mindig megtalálom a lehető legmegfelelőbb pillanatot, hogy olyasmit ejtsek ki a számon, amit a nagyon nem kéne. Valószínűleg ez a különleges képességem. Mások láthatatlanná válnak, meg szabadon változtatják a kinézetüket, esetleg az elemekkel zsonglőrködnek, én meg idegesítő vagyok. És az egészben a pláne, hogy rettenetesen tudom élvezni, de komolyan.
De persze, valahol érthető, hogy az ember nem érez késztetést arra, hogy mindenkivel szóba álljon, akivel csak egy légtérbe kerül. Kicsit orrfacsaró, madárszagú légtérbe. Megfigyelni is hasznos, és ha hiszed, ha nem, előfordul, nagyon ritka esetekben, amikor valamilyen oknál fogva kevésbé csattanok ki a heppinessztől, mint általában, hogy a háttérben maradok. Mintha valami f*king titkosügynök lennék…
- Cuki – mert mégiscsak illik valami szépet mondani. Bár talán hihetőbb lenne a jó szándékra való törekvésem, ha egy röpke pillanatnál többet időzök el az említett állatkát nézegetve. Közben már arra kell ügyelnem, hogy a kiszemeltem „megöllek” tekintete mennyi komolyságot rejt magában, mert ha van valóságalapja, jobb, ha rejtve hagyom előle minden fedetlen testrészem. De a kuvik szívesen fogadja a simit, nincs para, mindenki megnyugodhat.
- Ó, hát hogyne – kérdezni szabad, bármit, bármikor. Válasz már nem biztos, hogy érkezni fog, persze amíg csak a nevemről van szó… why not? – Aiden, szolgálatodra. És a te neved..? – mosolyodom el. Látjátok, nem eszem fiatal lányokat. Bár minél tovább magyarázkodom, annál gyanúsabb leszek, úgyhogy… ha nem hiszed, járj utána.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. október 22. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 26. 12:52 | Link

Aiden



Miközben a leányzó a föld közelében babrálgatta a baglya puha tollait, a férfinak feltett kérdésére a válasz is megérkezett, amelyet egy görbület is kísért meglepő módon. Emi ezen felbátorodva autókatica elmosolyodott, majd kiszűrte az úr mondatából a számára új információként szolgáló nevet. Később a tollasát gondosan a földre helyezve kiegyenesedett, ezt követve pedig az úr felé fordult.
- Szóval Aiden? Számomra mindig is szimpatikus volt ez a név. Engem Emilynek hívnak a legtöbben, de ha neked az Izabella jobban tetszik, szólíts úgy, rád bízom...
Emily beszéd közben a férfi szemeibe nézett, vagyis igyekezett oda nézni. Mindezt a kisasszony baglya akarva-akaratlanul tanúként élte meg, majd a tollgombóc gazdája nem megszokott viselkedése miatt sietősen elszállt a közelükből. A kíváncsiság azonban most is nagy úr volt, mert a madár egy magaslati ülőhelyről újra elkezdte nyomon követni a történéseket. Mindezek végeztével egy hirtelen mozdulattal irányt változtatott a leányzó, majd sietősebb léptekkel megindult az ajtó felé, amelyen nem is olyan régen betette ide a lábait. Valahol félúton járhatott, a terem közepe tájékán, amikor is megfordult, pont, mint az előbb, ki tudja milyen indoktól vezérelve, azután pedig megszólította a bent tartózkodó embert.
- Aiden, ha gondolod elkísérhetnél egy darabon, feltéve, ha nincs más dolgod... Nem erőszak...
Emi hogy nyomatékosítsa szavait először lenézett a földre egy pillanatra, majd újból megfordult, és úgy ahogyan volt folytatni kezdte az alaposan eltervezett útját. Hogy követi-e őt az úr, vagy nem, az neki teljesen mindegy volt. Mindebből csak az derült ki biztosra, amit a lány fülesbaglya is kiszűrt nemsokkal ezelőtt a cselekmények szövevényes szálából... Emily elég érdekesen, tőle nem megszokottan viselkedett... most is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. október 27. 23:53 | Link

Csornay Kíra Lotti

A baglyok mindig is vonzottak. Az egyik kedvenc madaraim voltak, így elhatároztam kisebb szüneteim közül egy kicsiny időt szánok rájuk. Ahogy az épület felé haladtam, megcsapott az az érzés, hogy rég jártam itt és öröm volt visszatérni. Ahogy beléptem, ezek a madarak - akiket csodáltam mindig - csak felemelték a fejüket, rám néztek és vagy visszatelepedtek a pihenésükbe, vagy felröppentek egy kis edzésre.

- Sziasztok!

Hangom inkább csodálattal volt teli, mint konkrét köszönés az irányukba. Bárki aki utána jött volna, vagy éppen belépett volna tuti őrültnek titulált volna, legalábbis én más szemével így láttam volna magam. Megvontam a vállam, majd a bejárattól jobbra haladva igyekeztem mindegyik baglyot megsimogatni. Volt amelyik a fejét még dugta is, hogy minél hamarabb simogassam, viszont volt olyan is, amelyik elől villámgyorsan el kellett rántanom az ujjam. Sajnos akadt olyan is, amelyik gyorsabb volt. Belecsípett az ujjamba, amitől - mint minden normális ember aki fájdalmaz érez - felszisszentem. Szerencsére nem volt vészes a sérülés a vérzés hamar elállt, ezért leültem és ámulattal figyeltem a madarakat. Ha bárki be is lépett volna ebben a pillanatban, nem vettem volna észre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 31. 13:53 | Link



Nem ok nélkül látogat el ide. Tudja nagyon jól, hogy valami fontos van előkészülőben. Legalábbis sejti, de nagyon nem mer előreszaladni gondolataiban, nehogy később pofára essen. Mondjuk egy ilyen nem először fordulna elő vele, csakhogy azóta már jobban vigyáz magára. Órák között vagyunk, a várva várt nagyszünet időszaka alatt. Ruben talárban, viszonylag rendezett külsővel jelenik meg a bagolyürüléktől bűzlő toronyban. Igazából még sosem járt itt korábban, hiszen nincs kinek üzenetet küldenie. Fogalma sincs, hogy mi lehet a családjával, de utóbbi időben már nem is nagyon érdekli. Egyedül Émile neve mellett van még meg a kérdőjel, úgy tűnik kitörölhetetlenül. A belga srác most inkább nem gondolna rá, hiszen Roxyval fut össze, erről pedig a játszótéri sétája jut eszébe. Szörnyű volt, megalázták, a végén pedig jól meg is fázott... De azért megérte. Várjon csak, amíg meg nem jelenik a Marceau-gyerek előtt, hiszen garantáltan nem megy el szó nélkül az eset mellett.
Nagyon szokatlan dolgot láthatunk tőle: időben érkezik. A szöszke még nincs itt, vagy csak nagyon elbújt valahol. Erre kevés esélyt lát, elvégre minden tiszta mocsok, a kisasszony pedig csak elszokott már attól az életmódtól, amit régebben folytatott. Azért reméli, hogy nem potyára várakoztatják. Már tényleg nem tudja elképzelni, hogy mégis miért kereste meg őt azzal, hogy találkozzanak valahol négyszemközt és beszéljenek meg ezt-azt. Persze rossz az, aki rosszra gondol... De mint mondtam, a srác még nem akar előre örülni. Összefont karokkal dől neki egy viszonylag tisztának nyilvánított falfelületnek, szemeivel a bejárati ajtón őrködve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. október 31. 15:13 | Link

Ruben


Nem kell hosszú lére ereszteni a dolgot, de annyit szent, hogy muszáj túljutni ezen a beszélgetésen. Az alapvető etikettet és illemtant betéve tudja, annak ellenére, hogy nem szokta mindig alkalmazni. Ám mégis, olyan mélyen elültették benne ezeket a dolgokat, írott és íratlan szabályokat, hogy rosszul érzi magát, mikor megszegi őket - ezért aztán a kiskapukat szokta keresni, melyeken keresztül ki tudja játszani a törvényeket, át tudja hágni a saját határait.
De nem most. Ez az eset egy ritka kivételt képez. Most nem keres kibúvót, most nem akarja átjátszani a szabályt, most nem kajtatja azt a tökéletes megoldást, amivel bár nem mondd ellent, mégse teljesíti az elvárást. Ez alkalommal levelet írt - ő, Roxanne Megane. Talán a sors fintorának tudható be az is, hogy a legutóbb, mikor pennát ragadott a kezébe s szavakat vetett egy pergamenre üzenet gyanánt, akkor is és most is a címzett ugyanaz a személy volt. Se akkor, se most nem kapott rá választ, de nem is volt rá szüksége: ismerte már Rubent annyira, hogy a jelenlétében bízzon.
Nem kapkodta el a dolgot, noha a rövid találkának az idejét a nagyszünetre tette egy, a diákok által kevésbé zargatott helyen. Tudja jól, ha Rubenről van szó, akkor az idő fogalma megszűnik létezni. Elfolyik, mint a víz, amit a markunkba akarunk zárni. Roxy 3 perc késéssel érkezik meg, s legnagyobb döbbenetére a fiú már ott várja. Nem torpan meg, nem lassít; olybá válik, mint aki teljes mértékben ignorálja a társa jelenlétét - ám mégis a mellkasára teszi tenyerét, majd egy lassú csókot lehel Ruben orcájára. Mindezek után hátrébb lép kettőt, vékony pulóverét a talárjával együtt összehúzza magán, majd botorkálni kezd (feszültség-levezetés).
- Már nem kérdezek semmit. Csak mondanom kell valamit. - a fiú a múltat szimbolizálja. De ő, Roxanne Delacroix, új életet kezdett egy olyasvalaki oldalán, aki a jelent - és most már a jövőt képviseli. No de senki sem fordíthat hátat a saját múltjának, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 1. 13:56 | Link



Csendben várakozik, amikor is léptekre lesz figyelmes. Nem kérdés, hogy korábbi barátnője érkezett meg, és csak három percet várakoztatta meg a fiút. Rendhagyó, kivételes alkalom ez. Rubent izgatja a titkosnak vélt találkozó híre, hiszen már rég érezte magát ilyen jól. Mint a régi szép időkben... Kissé azt a korszakot idézi, amikor még féltek a lebukástól, szülei feltételezett bosszújától és a projektek kudarcától. Amikor még sokkal kalandosabb szerelmi életük volt a mainál. Azóta Roxanne rengeteget változott. Nem tudja az okát, mert még túl kevés idő telt el a legutóbbi találkozásuk óta. Az utóbbi néhány év egyszerűen annyira más lett, hogy a fiú valahol a régi önmagát is elveszítette. Most Magyarországon van... Nagyon nem a szülővárosa. Eltűntek a régi kapcsolatok, ügyletek, bár ez még Charleroiban omlott szét, ezért is költözött el. Hosszú lenne erről beszélnie.
Megérkezik, arcára csókot nyomva a srácban ösztönösen reakcióba lép egy, az évek során beleivódott késztetés, hogy nyomban magához ölelje. Nyúlna is érte, ha az nem lépne eggyel hátrébb. Csalódottan néz maga elé, s még mielőtt szóvá tenné sérelmeit, a lány megelőzi azzal a baljós körítéssel, ami mintha a végítéletet konferálná fel lassan. Döbbenten mered hát a lányra... Mégis mi a fenét akar tőle, ha nem azt? Hiszen nem kérdés, folytatni kíván valamit, ami évekkel ezelőtt félbemaradt. Megoldható.
- Miért hívtál? - kérdezi türelmetlenül, és ha nyersnek is tűnik, célja egyáltalán nem a számonkérés volt - Nyögd ki, ne csigázz tovább... De ha azt akarod mondani, hogy benne lennél a dologban, akkor megnyugtatlak, mert én is - szalad ki belőle saját, korai sejtése: tévesen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. november 5. 13:42 | Link

Ruben


Benne is még ott motoszkált az ösztön, hogy Rubent a derekánál átkarolja, fejét mellkasának döntse, szemeit lehunyja és csal érezze a másikat. Megnyugodjon egy kicsit. Feloldódnának az agyát ostorozó problémák, s pusztán egy kis időre nem tűnnének olyan fontosnak. Arra az időintervallumra megszűnnének létezni, eltörpülnének a nyugalom, a biztonság.. az otthon melegének érzete mellett.
Hiába minden: ő már döntött, sőt, elkötelezte magát a döntése mellett. Talán Rubennel is lehetett volna boldog, talán vele is összeköltözött volna, talán ébredhetett volna mellette minden áldott reggel. De ő már nem akarja más mellett meglátni a bágyott Nap sugarait, más arcát nézni a kávéja szürcsölgetése közben. Hogy lett volna rá lehetőségük a bagolyház dalánál ácsorgó belgával? Ohóó, igen, sőt! Eltolták? Mint annak a rendje. De ez így van jól. Mostanra annyira eltávolodott kettejük élete, annyira más utakon járnak, más vizeken eveznek, hogy összeegyeztethetetlen lenne a közös jövő. És hiába kapaszkodna valami kis szálkába, kis huzalba, a fonalból kijött egyetlen cérnaszálba, addig nem élhet teljes életet, amíg végleg el nem engedi ezt a kis köteléket.
Ez pedig most történt meg. Azután, hogy Ruben megjelent ott a játszótéren. A lelki válság, a krízishelyzet átgondolása után most először kapta agyától és szívétől ugyanazt a tanácsot: Mihael. Az előbbi résztvevő szavazata a meghatározó, a tanácskozásnál mindig ő dönti el, hogy mi lesz, ám most ez utóbbi kis halk, cincogó fél felemelte a hangját - hogy maximálisan egyetértsen az asztalfőn helyetfoglaló főnökkel.
- Igen-igen, többek közt erről is beszélnünk kell. - na, jön már a fekete leves. - van egy kis problematika. - szívverése ugyanolyan nyugodtnak hatott, mint mikor megjelent, ám a rosszullét elkerülése érdekében egyik kezével megtámaszkodott az egyik ablakpárkányon, másikkal pocakját kezdte simogatni s hol Rubenre, hol a hasára nézett. Kész káosz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 6. 19:57 | Link



Szép nap! Ahhoz képest, hogy ősz van és mindenki nyavalyog, hogy fáradt, meg hideg van és korán sötétedik én örültem neki. Minden évszak hoz valami változást, a meleg után jól esik egy kis hideg, úgyis mire észbe kapok mér tavasz fel. De addig még ott van a tél és a karácsony és a hó, meg a forró tea és a kandalló! Már alig vártam, ebből a szempontból nem voltam az nyavalygós fajta.
Mielőtt azonban bárki is félre értené, nem azért hozom a levelet, hogy feladjam a Mikulásnak, hanem a szüleimnek. Szokásos helyzetjelentés, kicsit unalmas, mert nem is tudok mit írni, mert semmi érdekes nem történik velem. Illetve semmi olyan, amiről nekik tudni kellene. Így hát, dudorászva, ugrabugrálva indulok el, hogy az egyik iskolai baglyot használva szélnek ereszthessem a a tartalmas információkkal teli levelet. Így lépek be a bagolyházba, reménykedve abban, hogy gyorsan végzek, ugrálok fölfelé a lépcsőkön. Aztán amikor megérkezem, kicsit meglepődve veszem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül. Nem azért, mert zavar, hanem mert itt még soha nem találkoztam senkivel. A kezdeti meglepődés után belépek, és mivel nem fából faragtak köszönök is.
- Szia.
Kicsi furán nézek rá, mert olyan, mintha egy másik bolygón lenne, de nem különösebben ragadok le nála. Inkább elindulok az egyik bagoly felé, ami kisebb és csenevészebb, mint a többi, de őt szeretem a legjobban.
- Vidd el ezt a levelet Egerbe, rendben?
Mondom neki vigyorogva, miközben megcsikizem az ujjammal az állát és a zsebemből elővéve egy kis bagolycsemegét megetetem.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2015. november 6. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolf Agaton
INAKTÍV


Vigyázz mert a barátom harap!
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 22
Zoli
Írta: 2015. november 24. 17:44
| Link

Agaton már nem félve inkább vigyázva közelítette meg a fiút, hangra 14-15-nek gondolta ezért tudta a fiú idősebb nála így gondolván erősebb, magasabb is.
-Nem, dehogy zavartál! Levelet küldesz?
Agaton nehezen talált témát főleg mert feszélyezve volt és mert mivel vak nehezebb témát taláni.
Szerencsére a Zoli megoldotta a problémát és kérdezett. Barátságosnak tűnt és Agaton örült, hogy talán lehet még egy barátja.
Egy vaknak sok barátja legyen! Ezt mondta régi barátja még amikor mugli suliba járt. Ezt a tanácsot követve Agaton minden barátságnak örült ha éppen a másik illető nem bunkó.
-Gondoltam játszok a baglyokkal, legalábbis meg simogatom őket nekem még sosem volt bagoly a kezemben szóval kíváncsi voltam rájuk. A tapintás meg sokat elmond.
Sam ugatni kezdett Zolira ami nála kettőt jelenthetett, vagy jó a srác vagy jobb lesz elkerülni. Ebben az esetben Agaton szerint az előbbi érvényes.
-Persze, lehetünk barátok!- mondta Agaton-Ezután te hova mész?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I Have A Dream
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. március 21. 20:02 | Link

Will

Három levelet szorongatok a kezemben, miközben megközelítem a Bagolyházat. Megérkezvén kicsit elfintorodom. Sosem szerettem túlzottan ezt a helyet, ugyanis zajos és büdös. Nem is tudom talán határozottan eldönteni, hogy melyik idegesít jobban – az, ami a baglyok száját hagyja el, vagy az, ami a feneküket.
Mindenesetre néha muszáj ide lejönni, hiszen a leveleim nem adják fel magukat, a kapcsolatot pedig egyelőre nem lenne célszerű megszakítanom az iskolán kívül megtalálható ismerőseimmel. Most éppen a szüleimnek, a kisebbik bátyámnak és az egyik régi balettos barátnőmnek fogalmaztam meg egyet-egyet, és igyekeztem minél hamarabb túlesni a feladási procedúrán, hogy lehetőleg ne kelljen túl hosszú időt eltöltenem a bagolyfing kellemes aromáját élvezve. A szüleimnek egyébként is írtam minden héten legalább egyszer, Teónak már ritkábban, a barátnőmnek pedig talán most először, mióta ide járok. Tény, hogy kicsit elhanyagoltam, de tudom, hogy ő is elég jól megtalálta a helyét, szóval valószínűleg annyira nem hiányzom neki, ahogy én is könnyen megfeledkezem róla néha a dolgos hétköznapokon.
A tekintetemmel meg is keresem a baglyomat a sokaságban, majd határozott léptekkel oda is libbenek mellé, kicsit megsimogatva a tollát. Odaadom neki a leveleket, majd mint aki jól végezte dolgát, már sarkon is fordulok és elindulok visszafelé. Útközben azonban megpillantok a földön egy leejtett darab papírt. Nem is rendes levél, még csak nincs is borítékban, mindössze pár mondat áll rajta. Kíváncsian felkapom a földről és olvasni kezdem. Külső szemlélő pedig csak azt láthatja, hogy miközben szemeimmel a sorokat követem folyamatosan, hirtelen egy nagy vigyor terül el az arcomon. Bármi is áll benne, az biztos, hogy tetszik amit látok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. március 21. 21:21 | Link

Lillus

Olykor illendő levelet írni. Anyámnak, apámnak, a húgomnak, és a bátyámnak, aki szorgosan készül az esküvőjére. hihetetlen, hogy már csak szűk két hónap, és Anna is beáll a Payne-ek hosszú sorába. Pont valamelyoik nap gondolkoztam el azon, hogy ha apám minden gyerekének csak két gyereke születik, akkor minimum tizennyolc unokája lesz. Persze ehhez még hozzájöhet az igen fiatal és igen termékenynek meg vagyonéhesnek kinéző szőke barbie-ja, aki valószínűleg ha veszélyben érzi a pozícióját, teherbe fog esni. Már most látom a csodás végkifejletet.
Szóval a sok levéllel a kezemben érkezem meg a bűzbarlangba. Nem is értem, hogy miért nincs ez a hely takarítva. Mindig, miután itt járok, még órákig elkísér ez a szag, és ez nagyon nem jó. Van, hogy kénytelen vagyok átöltözni, így bemagyarázva az agyamnak, hogy már nem kell éreznem azt, ami talán már nincs is ott.
- Helló Lilla.
Elhaladok a lány mellett, célirányosan megközelítve unott képű baglyomat. Esküszöm, hogy olyan, mint aki éppen aludni készül, de nem kishaver, most el kell menned egy hosszú útra. A zsebembe csúsztatom a kezem, hogy némi bagolycsemegét adjak neki, és igen, pont ettől leszek gyanús. Szerintem a föld leglustább baglya az enyém, hiszen amikor csak tudja, elkerüli, hogy dolgoznia kelljen. Amikor pedig csemegét kap, tudja, hogy hosszú műszakja lesz. Rákötöm hát a lábára a leveleket, ő pedig egy megvetőnek mondható pillantást követően felrepül. Sajnálom, de hát ezért "fizetem".
- Senkit se láttam még mosolyogni ezen a helyen.
Jegyzem meg grimaszolva, miközben visszasétálok mellé. Remélem, hogy nála se tart sokáig, és rájön, hogy inkább menjünk ki. Különben is, minek olvas el egy fecnit itt bent? Tuti valami titkos szerelmi cucc, amit a lányok mindig olyan véresen komolyan vesznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. március 22. 15:07 | Link

Will

Egészen addig, amíg a nevemen nem szólítanak, észre sem veszem, hogy társaságom akad. Túlságosan lefoglal ugyanis a kezemben szorongatott papír. Hiába pár sor az egész, már legalább harmadszor olvasom, annyira vicces. Vagy talán inkább nevetséges.
 - Helló! - köszönök vissza, és éppen csak egy pillanatra nézek fel, hogy meglessem a papír felett, ki köszönt nekem. Kicsit meglepődöm, ugyanis hiába a háztársam Will, nem gondoltam eddig, hogy tudja a nevem. Furcsa, mert igazából számomra természetes, hogy tudom az övét, a klubhelyiségben is gyakran látom, valahogy azonban mégsem gondoltam, hogy ez fordítva is igaz. Elvégre én vagyok a "kis elsős", és nem fordítva. Bár már nem sokáig, szerencsére nemsokára indul az új tanév, én pedig már nem tartozom majd többé a legkisebbek közé. Ennek azért a lelkem mélyén eléggé örülök.
Visszasandítok a levélre, és már szinte azt hiszem, Will már el is ment, mikor megáll mellettem és újra megszólal. Egy kicsit elkuncogom magam a megjegyzésén, közben pedig bólogatni kezdek. Végül átnyújtom neki a papírt, miközben megszólalok.
 - Ó hidd el, én sem szeretek itt lenni, de ezért már megérte a bagolykakit szagolni. - mondom, továbbra is kicsit nevetgélve. Szinte én jöttem zavarba a levél tartalmától, amely nem más, mint egy teljesen félreérthetetlen utalás arra, hogy egy ismeretlen hősszerelmes minél hamarabb találkozni szeretne az ő kedvesével, a megfogalmazásból pedig az is egyértelművé válik, hogy nem kanasztázni fognak.
 - Vajon ki lehet az a "cukormókusod"? És az istenért, miért ír olyat, hogy "habcsókollak"? - kérdezem tőle  már-már undorodva, elvégre ilyen nyálas megfogalmazással tényleg életemben nem találkoztam még.
 - Hát abban megegyezhetünk, hogy ez zseniális. - nevetem el magam újfent, pedig csak pár pillanattal korábban olvadt le a mosoly az arcomról. A továbbiakban pedig picit csendben maradok, hadd olvassa végig ő is ezt a csodát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. március 23. 12:08 | Link

Lillus

Átnyújtja a papírt, amit átfutok, és nem tudom megállni, hogy ne vigyorodjak el. Annyira nyálas és fura, és ahogy ír, minden sor élvezet. Még egyszer átfutom, majd köhintve visszanyújtom a papírt.
- Nos, tudományosan megállapítom, hogy ezt egy fiú írta. Hihetetlenül csúnya az írásképe, mely a férfi társadalom közel 90%-ra igaz. Akik szépen írnak, komoly taníttatásban részesültek, vagy Isten, Merlin, az univerzum, de lehet mind együtt olyan tehetséggel ruházták fel, mely kiválasztottá teszi. Vagyis cukormókus habcsókolja aaa… hogy is hívja?
Magam felé fordítom a lány kezét, rápillantva a címzésre. Istenem, komolyan mondom, hogy ez maga egy olyan művészet, amiért érdemes volt ma ezt a bűzt szagolni.
- Cuncimanó. Cuncimanó. Hm. Na jó. Van egy másik elméletem is. Cuncimanó a srác, és cukormókus a lány, csak annyira remeg a keze a habcsókolástól, hogy csúnyán írt. De inkább az előző.
Hogy… én nem is értem, hogy írhat le ilyet egy fiú? Mármint ez a párkapcsolat? Mert akkor nem tudom, hogy mi volt Lucyvel közöttünk, de biztos, hogy nem ez volt. Sosem írtam, mondtam vagy gondoltam ilyeneket, mert akkor esküszöm, én magam ugrottam volna bele egy kitörni készülő vulkánba. Ez annyira férfiatlan.
- De komolyan, ez normális? Mármint a te pasid szokott ilyeneket mondani?
Mielőtt még totál bunkó lennék a sráccal kapcsolatban, akibe nyílván bele van esve, nem árt tudni, hogy most éppen magamra haragítom – e. Még a végén éjjel, álmomban megfojt, ami nem tenne jót a hírnevemnek. Én vagyok a srác, akitől félnek, mert halott szemei vannak és nem beszél. Muhahaha, reszkessetek. Mondjuk nem tudom, hogy miért halottak a szemeim, csak sötétek, de olyan jókat szoktam nevetni az ilyen hírek miatt rémült arcú gólyákon, hogy nagyon. Mármint csórik, ők tényleg elhiszik, hogy rosszarc vagyok. De simán futnak a félbolondok után. Az emberiség egyre kitekertebb kezd lenni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. március 24. 12:32 | Link

Willci

Az eddiginél is szélesebb mosolyra húzódik a szám, amikor látom, hogy bizony Will is remekül szórakozik a levél tartalmán. Dehát miért ne tenné? Elvégre tényleg egyszerűen nevetséges. A szavait hallgatva heves bólogatásba kezdek, elvégre számomra is elég egyértelműnek tűnik, hogy egy fiúról van szó.
 - "Alig várom, hogy egy csodás beszélgetésben egyesüljünk." Kérlek mondd, hogy ez nem az, amire gondolok! - mondom most már hangosan nevetve, és nem is tervezem visszafogni magam. Hát mi ez?! Ha ezt egy tanár találta volna meg – amire egyébként azért itt lett volna esély – biztos, hogy borzasztó felháborodás lett volna a vége, elvégre ők sem hülyék, ráadásul fiatalok is voltak egyszer, szóval valószínűleg értik az ehhez hasonló célozgatásokat, még ha azok esetünkben meglehetősen bénák is.
 - Lehet... – nézek elgondolkodva a papírra, megfontolva, amit Will mondott. – Elképzelésem sincs, hogy milyen lehet ha habcsókolnak, de biztosan traumatikus. – mondom kicsit gúnyosan, elvégre tényleg elég rémesen hangzik a dolog, én legalábbis valahogy úgy képzelem el, mint amikor az embert belefojtják egy tál sütibe, és lassan, töményen és cukrosan fullad meg. Az egész levél ettől a mentalitástól csöpög.
Will kérdésre viszont egy cseppet elkomorodom, bár éppen csak egy pár pillanatra. Mikor meghallom a "te pasid" kifejezést akaratlanul is eszembe jut Ákos, aki a pasimnak nem igazán mondható, bár tény, hogy ő van a legközelebb ehhez a fogalomhoz valaha. Nos, akár regékbe is tudnék róla kezdeni, hogy ő nem hogy ilyet nem csinál, de már azért is hálát kell adni, hogyha éppen elég jó napja van ahhoz, hogy ne csak átgyalogolni akarjon rajtam... De ennek a taglalásába inkább nem kezdek bele, szóval csak egy mosolyt varázsolok az arcomra, és félig-meddig válaszolok csak a kérdésre.
 - Hát nálam ezzel a szöveggel addig próbálkozhatna amíg meg nem őszül, maximum egy kis émelygést és hányingert okozna vele, mást nemigen. - mondom komoly ábrazattal, és úgy is gondolom, hogy valószínűleg a legtöbb értelmes lány mind így gondolja. Persze, kellenek a kedves szavak, nade azért nem kell lemenni idiótába...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. március 27. 18:29 | Link

Lillus

- Tudod, az a gáz Lillám, hogy szerintem ők tényleg beszélgetnek. Mármint ahogy mi. Nem úgy, ahogy gondoljuk. Ez tényleg arról szól, hogy beszélgessünk. Már nem csinálhatsz egy cukormókussal. Férfiatlan.
Persze, megvan ennek a helye, én is tudok romantikus lenni, ha érzem, hogy kell, de ezt soha, senki, semmilyen megvesztegetéssel sem tudja elérni nálam. Ez annyira nonszensz, hogy biztos, hogy nem. Kész, egyszerűen nem térek magamhoz a megdöbbenéstől, hogy ez most komoly. Mármint, ez tényleg komoly, hiszen itt van előttünk, de akkor is hihetetlen.
- Ki kéne találni, hogy kik ezek. Mi lenne, ha néha random elkiabálnánk magunkat, hátha valaki ijedten néz ránk? Te cukormókust, mert hát lány vagy, én meg cuncimanót keresném. Szerintem hirtelen nem jönnének rá, hogy nem a párjuk hangja.
Ez nem szép dolog tőlünk, hiszen a végcél az, hogy kinevessük őket, mégis annyira kíváncsivá tettek, hogy nagyon. Esküszöm, hogy ezzel nem célom nyilvánosan megalázni őket, csak mondjuk elmondom Lillának, vagy ha Lilla találja meg előbb őket, akkor nekem, aztán nevetünk egy jót, majd továbbhaladunk. Gonoszak a gyerekek, de mi már kezdünk idősödni, vagyis egy kicsit kevésbé vagyunk gonoszak, de azért még van hova fejlődnünk.
- Én meg inkább maradok egyedül, mint, hogy ilyeneket kelljen akárcsak gondolnom.
Ez holtbiztos, annyira, mint hogy itt állok, egy amúgy gusztustalan helyen. Miért nincs itt rendes takarító bűbáj vagy alkalmazott, aki felel azért, hogy ne legyen ennyire trágya ez a hely? Szó szerint. Mert ez szó szerint az.
- Öhm, én azt hiszem lassan megyek. Még a végén beleivódik a bőrömbe ez a szag.
Meg persze ott a veszélye annak is, hogy valamelyik madár lepottyant. Na azt már nem, szóval teszek egy lépést a kijárat felé, majd kérdőn visszafordulok Lilla felé.
- Jössz te is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. március 29. 17:33 | Link



Érezte ő korábban is, hogy ez a hely tetszeni fog neki. Sok új ember, akiket meg lehet ismerni, és még annál is több lehetőség. Arra viszont nem számított, hogy egy titkos hódolója is lesz. Hisz még alig rendezkedett be az alagsorba, máris egy levélke várta az ágyán. Egy titkos randevú a bagolyházban.
Pont olyan volt, mint azokban a történetekben, amiket nagyapja mesélt. Így kiválasztotta legjobb ruháját, magára húzta bőrdzsekijét, belőtte a haját és nekiindult a kastélynak.
Nem kevés időbe telt, mire eltalált az alagsorból egészen a Bagolyházig. De legalább jobban megismerte a helyet. Korán érkezett, de egy rajongó ezt megérdemli.
Nem is tudott volna elképzelni ennél romantikusabb helyet. Fent a magasban, ahol csak a baglyok járnak. Még tökéletesebb lett volna, ha a naplemente világította volna meg a hátteret, ők pedig a gyönyörű táj előtt egymásba gabalyodva töltenek el pár feledhetetlen pillanatot.
Már csak az a kérdés, hogy ez a rajongó honnan is ismeri őt. Igaz, hogy járt egy párszor a kastély falain belül, de sosem volt elég ideje ahhoz, hogy jobban elbeszélgethessen másokkal. Persze attól még lehet ez egy plátói szerelem is...
Amíg várt, egyik régi szerelmes rockballadát dúdolt, és fel alá járkált a kilátást vizslatva. Gyakran pislogott azonban a bejárat felé is várva az érkezőt, de nem lett volna elég férfias, ha folyamatosan azt lesné, mikor érkezik végre meg a levél írója.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. március 29. 19:13 | Link


Lanetta nem bosszúálló típus, legalábbis általában nem szokott csinálni hasonló, buta és végtelenül gyerekes megvicceléseket egyik társával sem, akiket nem szívlelt igazán, de Kolos más volt. Ő mindezt úgy ahogy van megérdemelte. Sőt többet is, de azért már őt is büntették volna.
Alapjáraton nem a fiú foglalkoztatta mostanság, az igazat megvallva, nem is igazán emlékezett arra, hogy mikor gondolt utoljára a másikra, azokon az érdekes napokon kívül, de amikor a kastélyban meglátta, azonnal tudta, hogy ezt az esélyt nem szabad kihagynia. Csak egy utolsó búcsú lesz, semmi több. A levél megírása nem volt olyan nehéz feladat, csupán sok nyálas szó összekapcsolására és egyik szobatársnője túl édes parfümére volt szüksége, becsempészni viszont annál bonyolultabb dolognak minősült, pláne, hogy azok az idióta felügyelők is megszállták az iskolát.
Nem sietett igazán a "randijára", komótosan kibontotta kósza tincseit és laza kontyban a feje tetejére tűzte néhány szebb díszcsattal.  Arcát sem felejtette el, vékony tusvonal került szeme felső részére és parányi feketeség pillái hegyére. A ruha kiválasztása viszont hatalmas kihívást jelentett számára, ahogy ott állt szekrénye előtt azon morfondírozva, hogy igazából egyetlen egy használható gönc sincs abban az átkozott tárolóban és hamarosan el kell majd rángatnia valakit, ha nem kíván továbbra is rongyokban leróni nem hivatalos köreit. Végül talált magának egy szebb darabot, melyet fel tudott rángatni magára, és mely véletlen kiemelte alakja szépségeit. Elégedett volt, bár azt is be kellett vallania magának, hogy egy kicsit izgul is a terv kapcsán. Vajon emlékezni fog rá még egyáltalán a fiú? Ha nem, annál többet fog kapni most a kedves úriember, csakhogy biztos legyen abban a lány, hogy egy jó időre belevéste magát a társa fejébe.
A bagolyház ajtaja előtt megállt és hatalmas levegőt véve leellenőrizte, hogy nála van-e pálcája. Ami azt illette, akár akkor is el tudta volna csavarni a kulcsot a zárban és fütyörészve tovább állni, de egyrészt nem tudta, hogy Kolos megérkezett-e, másrészt már megszületett egy remek ötlet a fejében, melyet nem szeretett volna semmibe venni, így hát a kilincs után nyúlt és szó szerint belibbent a nyíláson, direkt figyelve csípője mozgására. A fiú már ott volt, a játék elkezdődött.
- Szia Kolos - köszöntötte egy nem épp őszinte, de ugyanolyan elragadó mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. március 29. 20:36 | Link



Az egyik hátrapillantása során észrevette, ahogyan megmozdult a kilincs, mire azonnal az ablak felé kapta a fejét. Nehogy már rajtakapják, amint folyamatosan az ajtót lesi! Hallotta a finom léptek koppanását a padlón, így kényszerítenie kellett magát, hogy a horizontra fókuszáljon és ne lessen hátra az érkezőre. Aztán a baglyok huhogása mellett egy kellemes, női hang ejtette ki a nevét, mire végre megfordulhatott.
Arcán széles vigyorral nézett az érkező lányra. Nagyon előnyös ruha volt rajta, pont ott emelt ki, ahol kellett, bár őszintén, a lánynak olyan alakja volt, hogy ott bizony nem kellett volna semmit eltakarnia. Az arca pedig... olyan ismerős volt. Igen, határozottan mondhatta, találkoztak már, de nem volt benne biztos, hogy hol és mikor. Ő is biztosan ismeri Kolost, látni abból, ahogy ránéz.
- Szia! - köszöntötte továbbra is mosolyogva. Érezte, hogy ez egy meghitt pillanat, egy nagyon fontos pillanat, amit nem kellene elszúrnia. Persze abban már kevésbé volt biztos, miért is. Talán, hogy személyesen találkozhatott a lány vele... - Nem gondoltam volna, hogy te írtad a levelet...
Ez egy jó kezdés volt, az hétszentség. A beszélgetésből úgyis rá fog jönni, hogyan is hívják a lányt. Azzal pedig nincs gond, hogy ne emlékezne rá. Ismeri, ezt tudta, csak azt nem, honnan is. De annyi emberrel találkozott már életében, nem ismerhet fel mindenkit! A lánynak amúgy is megtiszteltetve kellene éreznie magát, hogy tisztában van azzal, hogy már találkoztak korábban.
- Honnan tudtad, hogy itt tanulok? Csak nemrég érkeztem. - Tény, hogy a napokban inkább arra koncentrált, kiismerje magát a helyen, és megismerje a közvetlen közelében élőket. Még Tányával is ritkán találkozott, pláne, hogy a mesterképzésesek más elbánásban részesültek.
Félszegen beletúrt a hajába és közelebb lépett a lányhoz. Kissé fölé magasodott, de még nem ment olyan közel, hogy ez kényelmetlenné váljon az érkezőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. március 31. 20:08 | Link

Will
Záró

Kelletlenül húzom el a számat a felvetésére. Hogy beszélgetnek? Őszintén szólva abban reménykedtem, hogy legalább egyetlen normális pontja van a kapcsolatuknak, ahol legalább egy cseppet nem ennyire undorítóak – bár azok után amit eddig láttam belőlük, hogy milyen lehet a szexuális életük, azt már tényleg nem akartam elképzelni. Éppen elég kevés tápanyagot viszek be így is, nem lenne előnyös, hogyha kidobnám a taccsot... Bár, akkor ebédelhetnék méegegyszer. Így kezdődik a bulémia?
 - Nos, akkor még annyira sem tartom őket, mint eddig. Pedig már az sem volt sok. - nevetem el magam. Na persze nem az a gondom velük, hogy nem a fizikai módját választják az egymás iránt érzett ... akármilyeik (az érzelmek ugyanis nem így néznek ki...) kifejezésére, hanem hogy hogyha már egy ilyen levelet megírnak, akkor az legalább azért legyen ilyen bugyuta, mert elterelés. Az túlságosan fájó, ha ezt komolyan gondolják.
Vetek egy elismerő pillantást a fiúra, amikor az ötlete elhagyja a száját. Ez gonosz, de nagyon tetszik. Illetve nem "de", hanem valószínűleg inkább "éppen ezért".
 - Benne vagyok. És mindenképpen értesítjük a másikat, ha jutunk valamire! - mondom lelkesen, ugyanis ez a ötlet most tényleg felvillanyozott kicsit. Úgy tűnik szükségem volt már valamire, ami vicces is, gonosz is, és a legfontosabb: leköt. Az a helyzet, hogy mióta letudtam a vizsgáimat, a táncon kívül gyakorlatilag semmit nem kezdtem a szabadidőmmel, ami kifejezetten élvezetes lett volna számomra. Ennyi erővel haza is mehettem volna. Tulajdonképpen haza is mentem, de elég hamar vissza is jöttem, mert nem bírtam otthon a fenekemen maradni. Ez rám sosem volt túl jellemző, szóval akár meg is lepődhettem volna, de a nagy helyzet az, hogy tökéletesen tudtam az okát.
Will szavaira az arcom kicsit komolyabb lesz. Nem hangzik annyira lelkesnek az egyedülléttől, a mondandója tartalmának ellenére sem. Hát, ezzel a gondolattal tudok azonosulni. Én is egyedül vagyok igazából, még akkor is, hogyha néha nem úgy tűnik.
Az indítványára végül bólintok egyet, hiszen tökéletesen igaza van. Elég volt a bagolykakiból.
 - Persze, menjünk. - mondom, és Will oldalán elhagyom a Bagolyházat.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2016. március 31. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 15 16 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony