03.14. délután 3 óra

*Pár nappal ezelőtt volt egy kis kalandjuk az erkélyen, majd pedig a gyengélkedőn. A lányban nem hagyott különösebb nyomot az egész, talán annyiban, hogy a Maryvel történt dolgok megviselték, meg az, hogy a gyengélkedőre kellett mennie. Ellenben vele, mások furcsának találták az ott történteket, meg az alaptermészetét. Már általánosban is bajuk volt azzal, ahogy reagál a dolgokra, ahogy érez a többi ember irányába, idejön a mágusok közé, erre Goldman itt is a pszichológushoz zavarja. A nő talán még ki sem csomagolt, de már alá kell vele íratni egy papírt, hogy megjelent nála. Most mit akar a házvezetője, hogy nem közveszélyes? Zsolti pólóját csak poénból tépte le, különben sem haragudott érte. Maryt is egyből vitte a gyengélkedőre, noha nem is kívánt odamenni, a többiek is megtehették volna. Teljesen empatikusan viselkedett, mit kellett volna tennie, virágszirmokkal kiszórni Mary előtt az utat, ahogy mentek Winnetouhoz? A professzor azt is reklamálta, hogy az iskolát nem tájékoztatta a betegségéről, pedig tudniuk kellett volna, hogy mit tegyenek egy olyan helyzetben, amikor rosszul van. Nagyon ritkán éri ekkora erővel a rosszullét, hogy már ideje sincs bevenni a bájitalát, emiatt nem kell aggódni. Talán 2-3 évente történik ilyen, amióta az egyik ausztriai varázslókórházban beállították neki ezt a 2 bájitalt 4 éves korában. Mi baja van most mindenkinek? Goldman csütörtök 3 órára szerzett időpontot a szőkéségnek, így az már előtte egy óra készülődni kezdett. Meggyőződése, hogy ha higgadtan viselkedik, meg teljesen olyan, mint a kortársai, akkor meg fogja tudni győzni a nőt, hogy minden rendben van vele. Így felveszi a legjobb farmerpantallóját, hozzá egy napszínű pólót, amin középen egy virág van (vidámnak kell tűnni), végül a tetejére egy kockás inget. Lábbeli gyanánt egy lovaglócipőszerűséget húz. A haját a füle mögött előrevezetve befonja. Egy leheletnyi sminket visel, hogy véletlenül se tűnjön úgy, mint aki álcázza magát, de mégis látszódjon, hogy ad magára. Épp csak annyit dob fel, hogy egészségesebb színe legyen, meg hogy kiemelje a kék szemeit. Negyed órával az időpont előtt veszi nyakába a kastélyt, felkapja oldalszütyőjét, ami most nagyon könnyű, mert csak egy könyv van benne, a bájitala, meg a lap, amit alá kell íratnia, meg a rendelőhöz vezető pontos útvonalleírás. Feszülten baktat a folyosókon, pár perccel az időpontja előtt érkezik meg. Leguggol a földre az ajtó mellett, egy picit igyekszik relaxálni meg ráhangolódni arra az arcára, akit bent fog mutatni. Végül nem sokkal 3 előtt komótosan feltápászkodik, vesz egy utolsó nagy levegőt és határozottan kopogtat egyet az ajtón.*

Zója néni

*Nem tudja, hogy körülbelül mennyi idő telt el aközött, hogy bekopogott és mire kinyitotta az ajtót a nő, de neki valami örökkévalóságnak tűnt. Mégis miért akarják, hogy itt legyen? Vajon sikerülni fog az átverés? Mi van, ha jó szakember és mindenre figyel? Ő is észrevesz olyan részleteket, amik mások figyelmét elkerülik, akkor  egy olyan hogy ne venné, aki még ezt is tanulta? Amikor végre kinyílik az ajtó egy kamasz lány áll vele szembe. Annyira zavarba jön, hogy hirtelen a színjátékról is elfeledkezik, s kikerekedett szemekkel néz rá. Már épp meg akart szólalni, hogy ő valószínűleg az anyukájához jött, amikor bemutatkozik neki a vele szembenálló lány. Ő lenne az? Hű, az anyukája tuti meg akarná szerezni az arckrémje nevét, mert ez durva. Végül sikeresen eszébe jut, hogy talán meg kéne szólalnia, ha már olyan kedvesen köszöntötték.* - Sz… szép napot! Újvári Adriának hívnak. * Kezdi meg bizonytalanul a bemutatkozást. Majdnem lesziázta a hála a kezdeti meglepetésnek, de aztán gyorsan észbekapott, így remélhetőleg nem tűnik fel ez a kis technikai zavar. A ruhára vonatkozó kijelentésre csak bólint egyet egy zavart vigyor keretében. Annyira nem ért ezekhez, annyit tud, hogy a zokni-szandál és a csíkos-kockás együtt nem fekszik, de körülbelül itt be is tudná fejezni az általa tudott divathoz kapcsolódó tények felsorolását. Vesz egy nagy levegőt, átlépi a küszöböt, ami egy kellemesen berendezett szobába vezet. Nem nagyon néz szét, megtanították neki, hogy nem illik megbámulni más otthonát. *- Nem kérek, köszönöm. * Feleli a nő kérdésére, majd leül vele szemben. Legalább nem feküdnie kell, mint a filmekben. Ez jobban bejön neki, így valahogy egyenrangú félnek érzi magát a társalgásukban. A fekvő testhelyzet egyfajta kiszolgáltatottsággal jár, mert a másik látja őt, ellenben ő a plafonon kívül nem sok mindent figyelhet. Kényelmesen elhelyezkedik, amikor azon kapja magát, hogy éppen görnyedten és keresztbefont karokkal ücsörög. A franc essen azokba a fránya nonverbális jelekbe. Azonnal egyenes testtartást vesz fel, a kezeit lazán az ölébe teszi, miután a bokájához teszi a táskáját. Zója feltette a kérdését. Rögtön a közepébe bele, in medias res. Semmi ismerkedés, pedig szívesen mesélne a cicájáról, róla legalább őszinte imádattal áradozna. Nem éppen a szavak embere, emiatt egy kicsit nehezen szedi össze a gondolatait, ráadásul a kérdést is érdekesen fogalmazták meg.* - Kiváltotta? Pontosan micsodát? *Kíváncsiskodik –ezúttal- őszinte meglepetéssel. Nagyon mozgalmas egy este volt, nem tudja, hogy most a pólóról van-e szó, Ron megkövezéséről, vagy pontosan miről.* - Csak sétáltunk a szobatársammal, amikor kiáltozást hallottunk. Az egyik csapattársam volt az, egyedül volt egy fiúval. Pálca nélkül. *Kezd bele végül a történetbe, remélve, hogy a nő erre kíváncsi.* - Zsolti csak pattogni jött oda, valahogy el kellett terelni a figyelmét. Átkokat mégsem szórhatok rá, az gonosz lenne. *Folytatja nyugodt hangon, noha szíve szerint megtenné, de ezt igazából csak a poén kedvéért csinálta. Úgy fair, hogy ha Ronaldon felülről nincs ruha, akkor a Levitáson se legyen. *

Zója

* Hiába járt már ilyen helyen, akkor is feszélyezi az, hogy már a mágusok világában is flúgosnak nézik. Olyan kis Nyilas Misi, aki sem a gyerekek, sem pedig a felnőttek világába nem való. Máig nem is érti, hogy miért osztotta a süveg a Navinéba. Talán az lehet az oka, hogy az itteni diákok a temperamentumuknál fogva elfogadóbbak a hozzá hasonló csodabogarakkal. A nő szemébe nézve megrázza a fejét, jelezvén, hogy tőle akár a bárszekrényből is előkaphat valamit, nem zavarja. Ő maga nem kávézik, egyrészt még zsengekorú hozzá, másrészt a szíve sem csattanna ki a boldogságtól, hogy túlpörgeti. Már nem áll fenn az a helyzet, hogy kényes egyensúlyban tartja a bájital az állapotát, de ettől függetlenül nem szokott olyan extrém helyzeteket bevállalni, mint ez a mostani kviddics dolog. Szemeit egy pillanatra lesüti, amikor a nő kiszúrja, a tervét. Pedig nem hiheti azt, hogy ő most csak meg akar felelni, úgyhogy gyorsan kivágja magát.* - Csak hanyagtartásom van… azt mondták ügyeljek arra, hogy egyenesen tartsam a hátam, mert ez gerincferdülést okozhat és csúnya is. *Feleli ártatlan arckifejezéssel, miközben törökülésbe helyezkedik a kanapén. Arra persze ügyel, hogy a cipőjével össze ne koszolja a bútort, az éppen lelóg az ülőalkalmatosság széléről.* - Valóban. * Nyugtázza, egyetértően bólintva. Egy gyors pillantással körbenéz a szobán, hogy addig se kelljen az őt jegyzetelő szakemberrel pillantania, noha azt ma már néhányszor megtette. Nagyon érdekeli, hogy vajon miket ír, így újra a nő felé fordul, megpróbálja kivenni az írást, ám onnan nem látja. Biztos direkt így van elrendezve ez a szoba, hogy onnan még az ő sasszeme se szúrjon ki semmit. * - Bármiről? * Kérdez vissza érdeklődve. Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy elterelje a témát arról a kínos ügyről. Megkérhetné, hogy magyarázza el neki a Heisenberg-féle határozatlansági relációt, mert hiába olvasott róla, nem nagyon érti. Bár állítólag azzal sokan vannak így. Pillanatnyi kényszert érez arra, hogy a cipőfűzőjével kezdjen matatni, ám végül sikerül időben kontrollálnia az ujjait, így a nő annyit láthat, hogy kinyújtóztatja a bal kezét.* - Igen, kviddics. Más is van a suliban? * Kérdi meglepve, mert ő még erről nem hallott. Vannak olyanok, akik hobbiból űznek mugli sportokat is, de azok nem egyesültek hivatalos csapattá, amennyire ő tudja. Meg azokba be sem lépne, ehhez is nagyon el kellett magát szánnia. Ahogy hallotta a szurkolók visszajelzését, eléggé megkedvelték a pályán. A cikkcakk repülés menő volt, és Caius nem tudta eltalálni, pedig az egész meccs alatt rá hajtott. A nő neveket illető kérdéseire csak bólint, Ron teljes nevét csak most tudta meg, Mary nem szokta így emlegetni. * - Ron mégis megtette… * Feleli, miközben megemeli a kezét és az összetekeredett ujjait mutatja a nő felé. Igaz, hogy tartott attól, hogy a szőkeség is beszáll a kis szappanoperájukba, így akarta kiiktatni, de akkor is. Mi az, hogy egy lányt?* - Igen, valami olyasmi. Ezt én sem értem. Egyikkel sem jár, Zsolti szereti, Ronnal meg csak úgy csináltak, mintha. A történet 70%-a kaotikus nekem. * Válaszolja magához képest bőbeszédűen, majd sóhajt egyet. Egyszer akart jót tenni, erre itt kötött ki. Erről a szocializáció dologról sürgősen le kéne szoktatnia magát, mert káros a magánéletére.*