Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit. A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak. A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.
|
|
|
Tovább a hszhez!
SOS! Az van tökmagok, hogy ha nincs is benne semmi szexuális tartalom, akkor is olyan vagyok, mint egy kocsis, és félek, hogy én leszek a tulipántaposótok. Gyermekkor vége? Erre->
- A világ? Bekaphatja. Ezzel a ténymegállapítással, mint aki jól végezte dolgát dőlök hátra. Utálom ezt a hülye karácsonyi időszakot. Utálom az egész felhajtást, utálom az egész milyen jó nekünk, meg a szeretet körülvesz maszlagot. A birtokon megcsinálom, ami még folyamatban van, de december huszonnégy után szabad vagyok, egészen az újévig, vagyis másodikáig, ami azt jelenti, hogy lesz keményen egy hetem arra, hogy a telefonomat kikapcsolva, nem kevés önsajnálattal fűszerezve a bejglimet magamra zárjam a keszthelyi kisház ajtaját, és utána elmerüljek a szenvedésem mély bugyrába. - Anyám megint nekiállt. Éppen most. Nem márciusban, nem júliusban, nem is a kiba... ó mit mondok, nem a hülye, gyökér novemberben. Nem! Most. Érted? Most. Éppen most. Jó, oké, a születésnapomon úgy köszöntött, hogy "Boldog Születésnapot, Andrássy Korinna!" Láttad? Mutattam? A Szombati Boszorkány címlapján tette, mert ekkora kibaszott istencsászár az én anyám. De tudod mit tettem? Korrekciót kértem. Átírattam a nevem. Azt az arcot, amikor a kezében tartott újságon megváltozik a vezetéknevem. Nézett rám, én meg közöltem vele, hogy rossz emberrel baszakszik. Felmegy az agyvizem ettől a nőtől, komolyan mondom. Hihetetlen, hogy az anyám, hihetetlen, hogy ez a nő szült engem. Bár, még nincs rá bizonyíték. Szerinte én rágtam ki magam, mert olyan vagyok, mint az apám, törtető. És akkor csodálkozik, hogy nem akarom azt a nevet viselni, amit ő is visel. - Na és akkor ez a tünemény, mit csinál? Eszem a kakaós csigáját, mert tudja, hogy rühellem, iszom hozzá a tejet, hogy ne érezzem az ízét annak, ahogy odakapott a csokoládé, és akkor mit csinál? A hangomat feljebb emelem, az arckifejezésem megváltozik, olyan lesz, mint az övé, elnagyzolt, simulékony. - "Koriii, elhoztam a papírokat a hivatalból, hogy újra a mi nevünket viseld. Ne nézz így rám kislányom, hát mégis mikor fogod megváltoztatni a neved? Beszélnek rólunk, a hátunk mögött. Tudod milyen kellemetlen ez nekem? Kérlek kislányom, gondolj rám." Én meg érted, nézek rá, mint valami szerencsétlen, hogy mi a franc van már megint. Tudom, hogy ezt akarja, amikor már megszólít. Azt mondja nekem a kedvencemet sütötte. A legjobb anya a világon. A sajtosroló és a kakaóscsiga azok rokonok, csak bakter ezt még ők sem tudják! Csapom össze a kezem olyan indulatosan, hogy megfájdul, de nem érdekel. Idegesebb vagyok ennél. - Éppen most jön ezzel elő, érted. Mondom neki. Nem fogom megváltoztatni. De hogy ő mit mondjon a barátnőinek, nekem miért Andretzky a nevem és nem Andrássy. Mondom neki, anyukám, az igazat. Hogy a kislányodat elvette Andretzky Balázs, az a szép magas fiú, aki meghalt, és ezért hívják úgy a lányodat, hogy Andretzky Korinna és nem úgy, hogy Andrássy Korinna. De hogy az milyen dolog, hát ez a téma nem vidám, ő nem szégyenkezik majd azzal, hogy a lánya özvegy. Mintha pestises lennék. Felajánlottam neki, hogy tagadjon le. Mondja azt, hogy gyermektelen, és adományozzon olyan gyerekeknek, akik nem égetik őt le a létezésükkel. Erre megforgatta a szemét. Huszonegyedikén, az esküvőnk évfordulóján azt mondja nekem, nem illendő a hölgyek társaságát ilyen témákkal terhelni, és hogy én mit képzelek magamról, hogy nem vagyok hajlandó ennyit megtenni neki. Mondtam neki, hogy elég sokat, és ott hagytam. De most szerinted mit csinálhatnék? Idén van a tíz éves házassági évfordulónk, amiből a férjem nyolc évet már a föld alatt töltött, és ez nem elég trendi az anyámnak. Akkor sem ért rá, amikor felhívtam, hogy nem tudunk menni a vacsorára, mert Balázs kórházban van. Kioktatott, hogy mit képzelek én magamról, nem tudom, milyen drága a séf, akit hívatott. Hihetetlen az a ribanc. A végét már szinte nevetve mondom, nem hiszem el, hogy ennyi év után is itt tartunk. Én kiborulok azért, mert ő levegőt vesz. Remek év ez is.
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2018. december 26. 02:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=743829#post743829][b]Andretzky Korinna - 2018.12.26. 02:10[/b][/url] Tovább a hszhez!
SOS! Az van tökmagok, hogy ha nincs is benne semmi szexuális tartalom, akkor is olyan vagyok, mint egy kocsis, és félek, hogy én leszek a tulipántaposótok. Gyermekkor vége? Erre->
- A világ? Bekaphatja. Ezzel a ténymegállapítással, mint aki jól végezte dolgát dőlök hátra. Utálom ezt a hülye karácsonyi időszakot. Utálom az egész felhajtást, utálom az egész milyen jó nekünk, meg a szeretet körülvesz maszlagot. A birtokon megcsinálom, ami még folyamatban van, de december huszonnégy után szabad vagyok, egészen az újévig, vagyis másodikáig, ami azt jelenti, hogy lesz keményen egy hetem arra, hogy a telefonomat kikapcsolva, nem kevés önsajnálattal fűszerezve a bejglimet magamra zárjam a keszthelyi kisház ajtaját, és utána elmerüljek a szenvedésem mély bugyrába. - Anyám megint nekiállt. Éppen most. Nem márciusban, nem júliusban, nem is a kiba... ó mit mondok, nem a hülye, gyökér novemberben. Nem! Most. Érted? Most. Éppen most. Jó, oké, a születésnapomon úgy köszöntött, hogy "Boldog Születésnapot, Andrássy Korinna!" Láttad? Mutattam? A Szombati Boszorkány címlapján tette, mert ekkora kibaszott istencsászár az én anyám. De tudod mit tettem? Korrekciót kértem. Átírattam a nevem. Azt az arcot, amikor a kezében tartott újságon megváltozik a vezetéknevem. Nézett rám, én meg közöltem vele, hogy rossz emberrel baszakszik. Felmegy az agyvizem ettől a nőtől, komolyan mondom. Hihetetlen, hogy az anyám, hihetetlen, hogy ez a nő szült engem. Bár, még nincs rá bizonyíték. Szerinte én rágtam ki magam, mert olyan vagyok, mint az apám, törtető. És akkor csodálkozik, hogy nem akarom azt a nevet viselni, amit ő is visel. - Na és akkor ez a tünemény, mit csinál? Eszem a kakaós csigáját, mert tudja, hogy rühellem, iszom hozzá a tejet, hogy ne érezzem az ízét annak, ahogy odakapott a csokoládé, és akkor mit csinál? A hangomat feljebb emelem, az arckifejezésem megváltozik, olyan lesz, mint az övé, elnagyzolt, simulékony. - "Koriii, elhoztam a papírokat a hivatalból, hogy újra a mi nevünket viseld. Ne nézz így rám kislányom, hát mégis mikor fogod megváltoztatni a neved? Beszélnek rólunk, a hátunk mögött. Tudod milyen kellemetlen ez nekem? Kérlek kislányom, gondolj rám." Én meg érted, nézek rá, mint valami szerencsétlen, hogy mi a franc van már megint. Tudom, hogy ezt akarja, amikor már megszólít. Azt mondja nekem a kedvencemet sütötte. A legjobb anya a világon. A sajtosroló és a kakaóscsiga azok rokonok, csak bakter ezt még ők sem tudják! Csapom össze a kezem olyan indulatosan, hogy megfájdul, de nem érdekel. Idegesebb vagyok ennél. - Éppen most jön ezzel elő, érted. Mondom neki. Nem fogom megváltoztatni. De hogy ő mit mondjon a barátnőinek, nekem miért Andretzky a nevem és nem Andrássy. Mondom neki, anyukám, az igazat. Hogy a kislányodat elvette Andretzky Balázs, az a szép magas fiú, aki meghalt, és ezért hívják úgy a lányodat, hogy Andretzky Korinna és nem úgy, hogy Andrássy Korinna. De hogy az milyen dolog, hát ez a téma nem vidám, ő nem szégyenkezik majd azzal, hogy a lánya özvegy. Mintha pestises lennék. Felajánlottam neki, hogy tagadjon le. Mondja azt, hogy gyermektelen, és adományozzon olyan gyerekeknek, akik nem égetik őt le a létezésükkel. Erre megforgatta a szemét. Huszonegyedikén, az esküvőnk évfordulóján azt mondja nekem, nem illendő a hölgyek társaságát ilyen témákkal terhelni, és hogy én mit képzelek magamról, hogy nem vagyok hajlandó ennyit megtenni neki. Mondtam neki, hogy elég sokat, és ott hagytam. De most szerinted mit csinálhatnék? Idén van a tíz éves házassági évfordulónk, amiből a férjem nyolc évet már a föld alatt töltött, és ez nem elég trendi az anyámnak. Akkor sem ért rá, amikor felhívtam, hogy nem tudunk menni a vacsorára, mert Balázs kórházban van. Kioktatott, hogy mit képzelek én magamról, nem tudom, milyen drága a séf, akit hívatott. Hihetetlen az a ribanc. A végét már szinte nevetve mondom, nem hiszem el, hogy ennyi év után is itt tartunk. Én kiborulok azért, mert ő levegőt vesz. Remek év ez is.
|
|
|
|
Fellegi Nóra INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 23
|
Írta: 2018. december 26. 04:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=743832#post743832][b]Fellegi Nóra - 2018.12.26. 04:06[/b][/url] Korinna
Tulajdonképpen már csak azért jött be, mert Zójával lett volna egy fél órás kis megbeszélése a gyakorlat kapcsán - amolyan szakmai dolog, amikor elmondja az ember lánya minden kételyét és meglátását egy tapasztaltabb szakmabelinek, hogy aztán jól átrághassa és megemészthesse mindezt néhány jól irányzott kérdés hatására -, csakhogy ideérve mindössze egy üzenet várta, miszerint valami családi ügy miatt nem ér ide mégsem a mentora. Kapott azért olvasni egy széljegyzetekkel ellátott tudományos folyóiratot, amelyben valaki (minden bizonnyal Zója volt az elkövető) gondosan bekeretezte zöld tintával az egyik, szocializációs közegekről szóló cikk címét. A rövid kis összefoglaló alapján a tanulmány a hangsúlyt elsősorban az iskolára és a kortársakra helyezi, nem a családra, ami számára meglepően hasznos olvasmánynak ígérkezik máris tekintve a disszertációja tervezett témáját. Máris bővült a szakirodalmi listája is, még ha semmi újat is nem tanul esetleg ebből az olvasmányból, noha megtanulta már, hogy előre nem ítélkezik. Ki tudja, milyen végkövetkeztetést von le és milyen tanulmányokra és felmérésekre hivatkozik ez a bizonyos Dr. Edmund Fellow. Ugyan új még számára a név, de ez nem jelenti, hogy ne lenne a saját területén szakértelem, mégiscsak széles egy horizontot ölel fel a pszichológia is, hiába viszonylag új tudományág egy fizikához vagy matematikához képest. Ezzel a cikkel a kezében éri a meglepetés, hogy Korinna betoppan - mindössze a tömör két mondatos összegzést sikerül elolvasnia -, így hát egyelőre félreteszi és helyet foglal, hogy meghallgassa a lányt, akihez kedves bátyján - mert az a három perc ilyen sokat számít - keresztül majdhogynem rokoni kapcsolat fűzi tulajdonképpen. Ami azt illeti, szakmailag már csak ezért sem pátyolgatná, pusztán barátilag teheti meg, mert hát van ám etika itt is, nem is akármilyen, illik komolyan venni, másrészt meg mindig is vágyott egy nővérfélére. Imádja Milánt, ez tény, de egy lánynak mégiscsak kell más lányok társasága, akkor is, ha az a bizonyos illető úgy káromkodik, hogy tengeren edzett matrózok lányos zavarba jönnek tőle és megszeppennek. Ugyan megpróbálta már elmondani, hogy ő itt ezen a ponton egyébként nem szakmai segítség, csak baráti, de süket fülekre talált, úgyhogy végeredményben egy kis pátyolgatást rendjén valónak tart még. Elvégre csak hallgat. Ha tanács kellene, úgyis ajánlja Zóját nyugodt szívvel, mint diplomás, tapasztalt pszichológust, hiszen ő még csak gyakornok, megfigyelni és felméréseket végezni van itt hivatalosan. Kitartóan hümmög, amíg Korinna a tényállást ecseteli, majd előre dőlve térdére helyezi a könyökét, állát pedig tenyerébe fekteti elgondolkodva. - Uhh... meglehetősen nárcisztikusnak tűnik, bár nem az én tisztem diagnosztizálni - állapítja meg. Tulajdonképpen amennyit eddig abból a nőből látott, nagyon is az, és szegény gyerekeit a lehető legkevésbé sem irigyli e tekintetből, hiszen mellette felnőni sem lehetett egy élvezet, és akkor még szóba se került az önbizalom, önértékelés, stb. kérdése, egészséges kapcsolatról nem is beszélve. Kissé zavartan vakargatja meg lófarokba kötött haja alatt a tarkóját. Mindig bizseregni kezd a bőre, ha kényelmetlenül érzi magát. - Figyelj... nem tudom, mit tanácsolhatnék, de ha van kedved, karácsonyozz velünk. Majd rábeszélem Milánt, hogy hívja meg Andrist is, kétlem, hogy sok erőfeszítésbe telne, és ha akarod, az egész szünetet is nálunk töltheted. Kipakolom Milánt a vendégszobába és megkaphatod az ágyát. Kikapcsolod a telefonod, végignézünk egy rakat karácsonyi filmet, körmöt festünk, nem foglalkozol anyáddal egy hétig, én meg nem beszélek a dolgozatomról. Jó lesz?
|
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2018. december 26. 15:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=743873#post743873][b]Andretzky Korinna - 2018.12.26. 15:58[/b][/url] Tovább a hszhez!
SOS! Az van tökmagok, hogy ha nincs is benne semmi szexuális tartalom, akkor is olyan vagyok, mint egy kocsis, és félek, hogy én leszek a tulipántaposótok. Gyermekkor vége? Erre->
- Meglehetősen nárcisztikus. Bólintok egy aprót. Annyira fel tud húzni a nulladik percben az a nő. Már elég csak rá gondolom, az önsajnálatára, amiért ilyen kölykökkel áldotta meg a sors, a küzdelemre, hogy ő fenn maradjon, hogy elismert tagja legyen a társadalomnak. Azzal bezzeg nem dicsekszik, hogy a kislánya író, hogy önállóan képes életben tartani magát a mai gazdasági helyzetben. Nem. Csak és kizárólag az ostoba keresztnevem a lényeg. - Ez bájos. Felelem csendesen az invitálásra. Nóri rendes csajszi, kedves és bájos. Anyám biztos oda meg visszalenne, ha egy ilyen szép lánynak adott volna életet. Egy ilyen tökéletes hangú, arcú lánynak. Nem egy olyannak, mint én. Gyerekként mindig Pumuklinak hívott, ami szerintem minden, csak nem vicces, ha az ember gyereke hat éves, és a szeplői miatt amúgy is egy élő céltábla. - Nem ünneplem a karácsonyt. Mondom végül tárgyilagosan. Nem úgy töltöm, ahogy mások. Nem tölthetem úgy. Balázs huszonötödikéről huszonhatodikára halt meg. Anyám vacsorája alatt, amit képes volt kiszámlázni nekem. Tényleg. Nem viccelek. Ott ültem Balázs mellett, amikor jött az sms, hogy mennyit utaljak át neki. Megtettem. A közleménybe pedig beleírtam, hogy meghalt a férjem. Nem tájékoztattam külön róla. Ennyit látott csak, amikor a sikeres tranzakció sms-éről tájékoztatást kapott: 23.750 forint, Andretzky Balázs és Korinna közl: Balázs meghalt. Azt mondta, undorítóan viselkedem. Én. Emlékszem, nevettem a telefonban, mielőtt letettem. Miután szabadságra megyek, most is, mint minden évben, elmegyek Keszthelyre. Huszonötödikén kitakarítom a házat, estétől hajnalig megnézem a videókat, amik a közös életünk alatt készültek, és azt képzelem, hogy még most is velem van. Ennyi szomorúságot engedek magamnak, és sosem mutatom ki senkinek. Nem tudhatja meg senki, hogy nem tudok ettől elszakadni. - Andrisnak viszont jót tenne, ha kedves emberek vennék körbe. Ha nem lenne nagy áldozat, megtennéd? Nagyon örülnék neki. Pillantok hálásan Nórira, mert valóban, rengeteget számítana ez most neki, és szeretném, ha boldog lenne.
|
|
|
|
Fellegi Nóra INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 23
|
Írta: 2018. december 28. 23:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744215#post744215][b]Fellegi Nóra - 2018.12.28. 23:03[/b][/url] Korinna
- Ó, értem - közli a felismerést követően. Érzi, hogy belenyúlt most valamibe, amibe nem kellett volna. Tekintve, hogy inkább barát, semmint szakember ebben a pillanatban, már csak bonyolult kapcsolatukat tekintve is - na jó, nem annyira bonyolult, csak ilyen baráti-sógornői-félig meddig testvéri-ventillálós valami, még nem sikerült pontosan meghatároznia -, nem az ő tisztje boncolgatni az egészet. Sokkal inkább arra hajlik, hogy egyszerűen teret ad Korinak, aztán majd úgyis megoszt mindent, amit meg szeretne osztani. Fájdalmas dolgokat különben is kár felpiszkálni, amíg valaki nem áll rá készen magától, úgyhogy ő aztán nem fog belemászni ebbe. Bocsánatot sem kér azért, mindössze tudomásul veszi az egészet és itt leáll. - Persze, hogyne - feleli a felvetésre aztán nyomban, még el is mosolyodva. - Milánnak is jót tesz, ha Andris a közelében van, szóval már csak ezért is megtenném, de amúgy is, kedvelem is. Jó gyerek. Örülök, hogy a bátyámmal egymásra találtak - folytatva inkább erre a témára térve ki, ami valóban szívügye, hiszen mégiscsak az egy szál ikertestvéréről beszél, aki iránt sokszor már-már szinte valami anyai gondviselő szeretettel viseltetik. Néha már erőt kell vennie magán, hogy emiatt nehogy pátyolgatni is elkezdje, hiszen semmi szüksége rá a fiúnak, ennek nagyon is tudatában van. Csak hát Milán mégiscsak a szeretett és féltett testvére, ösztönös a dolog, tehát muszáj tudatosítania és dolgoznia vele. - Milán olyan kis muja tud lenni. Tudod, az a tipikus okos gyerek, aki nem beszél emberi nyelven és mindig én fordítottam neki a világot Milánra meg Milánt a világra, féltettem is, hogy mi lesz vele, amikor én a Herzbergben maradtam a kutatásom miatt, ő meg eljött, de most, hogy van Andris, egészen megnyugodtam, hogy túl fog élni mindent. Na persze, nem olyan drámai a helyzet, csak néha nagyon más világban él és kell valaki, aki nem engedi leesni a lépcsőn, miközben ő ki se lát a könyvéből. Szóval én csak örülnék neki, ha Andrist rá lehetne venni, hogy karácsonyozzon nálunk - mondja most már nem is terelve a témát, jön ez magától is, de talán még Korinnának is jót tesz, ha a testvéreikről beszélnek. - Viszont ha karácsonyra nem is, újévre mindenképp csatlakozhatnál kicsit. Nem én fogok főzni, hanem anya, én csak zöldséget pucolok, szóval eskü, minden ehető lesz - tartja fel a két kezét, ugyanis úgy néz ki, hogy hajlamos túlfűszerezni az ételeket, amit nem mindenki szeret úgy, ahogy ő eszi. Sőt, többnyire senki nem szereti annyi fűszerrel az ételt, mint ő szokta.
|
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. január 19. 10:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=746811#post746811][b]Andretzky Korinna - 2019.01.19. 10:45[/b][/url] Pszichológusi ülés 200 - Ugye, mennyire imádni valóak, amikor együtt vannak?! Nálam ez az átváltás nagyon könnyen megy, mintha valóban lenne egy kapcsoló, amit ki-be kapcsolnak nálam. Főleg akkor működik villám sebességgel, ha szomorú ponthoz közelítünk, és ez az egész karácsonyi időszak az. Szomorú. Talán majd egy nap nem lesz az, bár nem nagyon hiszem. Viszont most jót is tett, hogy szóba került a Milán-Andris páros, mert el tudtam engedni a magam nyomorát. Szeretek rájuk gondolni, olyan helyesek és aranyosak együtt. - Biztos, hogy rá lehet. Haza egyikünk sem megy szívesen ebben az időszakban, mert anyánk tesz róla, hogy pocsékul érezzük magunkat. Szóval egészen biztos vagyok benne, hogy örülni fog ennek a lehetőségnek. Nyugtatom meg Nórit, hiszen valóban így látom. Örülni fog és én is örülni fogok, mert ez is egy újabb lépés egy szerintem nagyon tökéletes kapcsolatban. Imádom nézni is őket, elképzelni a közös jövőjüket. Ki tudja, talán egy nap, visszatérek a regényíráshoz, és megírom az ő történetüket. Még szerencse, hogy a mi világunk sokkal elfogadóbb ezen a téren, mint a muglik, bár, olvastam én már kifejezetten jó mugli irodalmat, aminek a főszereplői azonos neműek voltak, szóval úgy vélem, semmi sincs veszve. - Jól hangzik! Új évre ott termek én is. Elnevetem magam, amikor azt mondja, hogy ő csak a zöldségekért fog felelni. Régebben én is csak ennyit mertem bevállalni, mostanra azonban már eljutottam arra a szintre, hogy életben tartsam magam, és változatosan étkezzek. - Viszek is valamit. Mit szerettek? Édes, fűszeres? Bármit szívesen megcsinálok. Mondjuk szerintem olyan túlfűszerezetten senki sem szereti az ételeket, mint ahogy én eszem, de vissza tudom fogni magam, szóval nem kell félni. Kicsit el is nevetem magam, mert eszembe jut pár arc, amik már attól eltorzultak, hogy látták, mennyi fűszert készítettem egyáltalán ki, és még hús közelébe se értek. - Köszönöm szépen a meghívást!
|
|
|
|
Fellegi Nóra INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 23
|
Írta: 2019. január 21. 22:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=747048#post747048][b]Fellegi Nóra - 2019.01.21. 22:51[/b][/url] Korinna
- Jaj, nagyon. El ne áruld nekik, de tisztára ilyen fura fangörl hajlamokat hoznak ki belőlem, amit utoljára szerintem a Hollófiúk váltott ki belőlem... mármint Adam és Ronan. Néhány ponton eléggé... nem mondanám gáznak, de szóval eléggé furcsa logikája van a sztorinak pár ponton, de ők valami hihetetlenül szépen felépített dinamikájú páros... - magyaráz teljesen belelkesedve hirtelen, félig-meddig abban a reményben, hogy Korinna talán osztozik is ebben a rajongásban, de ha nem, akkor majd csak ráragasztja előbb vagy utóbb úgyis. - Uhm... hát szerintem anyáék is biztosan értékelik, ha ott van, én meg... száz százalékig örülök neki, ha már egyszer Milán olyan hihetetlenül boldog tőle - válaszolja, igyekezve nem leragadni a kellemetlen témánál, amit láthatóan a saját családja a lánynak éppenséggel jelent. - Szuper - válaszolja széles mosollyal az újévi ígéretre. - Kérsz egy teát amúgy? Van egy rakat ízesített, de gyógynövényes is akad, ha esetleg azokat jobban szereted - ajánlja fel hirtelen, amint eszébe jut, hogy tulajdonképpen ezt eddig teljességgel el is felejtette, pedig igazán bő a választék és egy beszélgetés mellé a tea amúgy is mindig jó tud lenni. Elneveti aztán magát a túlfűszerezés hallatán. - Jaj, velem is ez a baj. Mindenki arra panaszkodik, aki csak kóstolta a főztöm, hogy ilyen fűszeresen nem is tudják, hogy lehet egyáltalán megenni. Egyszer egy szobatársam közölte, hogy ennyi erővel lávát is zabálhatnék, körülbelül ugyanaz lenne a hatása, szóval biztos én vagyok a hétfejű sárkány, csak még nem tudok róla - magyarázza kuncogva közben, mert ezt éppenséggel nagyon viccesnek találja. - Imádom egyébként a csípőset, szóval nekem abszolút bejön az ilyen extra erős indiai meg a magyar meg ilyenek, de ha azt szeretném, hogy a többiek ne okádjanak tüzet, akkor talán inkább valami sokkal visszafogottabb választást ajánlok, mondjuk... nem is tudom, mit szólsz rakott krumplihoz? Összerakhatnánk ketten. Meg lencséből fasírt, mert az úgyis kötelező újévi, már a lencse, és van hozzá tök jó receptem, csak felezni kell a csípős paprikát és a fokhagymát belőle. Meg nem is tudom, ami nem fűszeres, de szeretem, az ilyen majonézes sajtos kukoricasaláta... ha kéred a receptjét, szívesen odaadom. Nagyon finom ám.
|
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. február 13. 13:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=749717#post749717][b]Andretzky Korinna - 2019.02.13. 13:42[/b][/url] Fellegi Nóra - Nem mondom el, de titokban mindenképpen rajonganunk kell értük együtt! Majd kitalálunk mindenféle kódolást, hogy ne jöjjenek rá, hogy róluk van szó! Mindenképpen így lesz, hiszem, hogy ez menni fog. Kevés lánnyal jövök ki, a legtöbb megbotránkozik azon, hogy milyen ember vagyok, de Nóri pszichológus, nem nagyon hiszem, hogy aggódnom kellene attól, milyen lesz a hozzám való viszonya, hiszen pont az ilyen emberek kezelésére specializálódott. Igen, köszönöm, nem túlzok, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok normális. De legalább élvezem. - Nem, köszönöm, lassan muszáj lesz indulnom, mert jön hozzánk két író is, és Lara, nos, nem igazán szívleli őket, mert eléggé obszcének. Én viszont jól kezelem őket, így kell neki a megerősítés. Nem is értem, hogy hogy van bátorságuk éppen a kiadójuknak lökni a sódert. Kár, mert amúgy tényleg piszok jól írnak, csak eléggé kiábrándító, hogy ennyire semmibe veszik az illemet, pedig szívesebben maradnék még beszélgetni, de tudom, hogy lesz alkalom, amikor egy mélyebb és nem pszichológusi beszélgetést is megejthetünk. - Imádom a csípőset. Mondom megnyugtatásképpen de szerintem meg sem hallotta, mert hirtelen egy csomó ételről kezd el beszélni nekem, és kimond olyan szitokszavakat, mint "megfelezni", éppen a csípőset. Nem, azt nem szabad sosem megfelezni. A csípős éppen akkor jó, ha minél inkább csíp. Vagyis tökéletes az a recept, amit ő elő tud állítani. - Imádom a csípőset. Ismétlem meg a mondatot mosolyogva, amikor úgy tippelem, hogy befejezte a szabadkozást. - Akkor azt javaslom, hogy Szilveszterkor legyen egy külön kis sarkunk. Mi leszünk csípősék, és akkor nem kell senkinek elborzadnia, mert már ketten leszünk borzasztóak. Nevetek, mert elképzelem, ahogy még egy kis válaszfalat is raknak az őrült tyúkok eledele és a normális embereké közé. Vicces lenne. - De most tényleg rohannom kell. Köszönöm, hogy beszélgettünk, és akkor egyeztessünk az év végi mókáról! Két puszit nyomok az arcára, mielőtt összekapnám magam. Késésben vagyok, és Lara meg fog ölni, ha előbb érkeznek meg az obszcének. Kilépve intek még egyet neki, aztán futás. // //
|
|
|
|