36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 16. 22:51 | Link


Öltözék



A hétköznap nagy részét még így is a boltjában szokta tölteni, de most, hogy tanár lett már ezt a kifogást is be tudja dobni Keikoéknak, ha nincs kedve bent maradni, aztán majd zárásra beér és lerendezik a pénztárt. A mostani helyzet viszont egészen más, merthogy ez alkalommal nem kevesebb személyt, mint magát a híres Dr. Mácsai Zóját szándékozik megkeresni. A diákok szerint az átriumban van a rendelője és mindig ott tartózkodik, ám a múltkor mikor napközben útnak indult és végre megtalálta, az ajtó zárva volt. Reménnyel tele fordul be most a folyosóra, ami a déli szárnyba vezet, útközben mosolyogva biccent pár régi ismerősnek, aztán beérve a kérdéses helyre egyre jobban elszorul a szíve. A faluban beszéltek odalent arról, hogy ez a nő mennyire jó lélekbúvár, ő meg elkapta ezeket a mondatfoszlányokat és Vikonak meg most pont erre lenne szüksége... hiszen vannak dolgok, amiket csak úgy nem oszthat meg se a testvérével, se Haruval, se senkivel, merthát milyen is az ember barátnője? Elmondod neki a problémádat, ő meg "Jaj Viko" együtt érző elszólással átöleli, pedig ő nem arra vágyik, hogy egy szánakozó barát átölelje. Vagyishát nem baráti ölelésre vágyik! Talán ha végre sikerül beszélnie ezzel a nővel, rájöhet pár dologra önmagával kapcsolatban, mert lássuk be, bizonyos alapvető kapcsolatok nála nagyon nem működnek rendesen.
Ajkai megremegnek mikor beér újra a rendelő ajtaja elé. Biztosan ezt akarja? Őrült lenne, hogy egy pszichológus segítségére van szüksége? Vagy legalábbis csak megbolondult...? Élénken emlékszik rá, hogy az apjához is kijött anno egy szakember, mikor már nagyon a végén volt, ő meg csak nézett előre a széken és meg se szólalt... a borzalmas emlékképekből a saját kopogása rántja vissza a valóságba.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2014. november 16. 23:00
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 17. 11:38 | Link

Viko


Vannak napok, amikor egyszerűen nem sikerül otthon aludnia, ez pedig számos kérdést vet fel. A ma reggel egy kicsit kellemetlen volt, ugyanis reggel eljött iskolába, a másik helyről, bizony, tőle, és még édes kis mosollyal az arcán lépkedett, a mozgalmas éjszakára emlékezve, eddig nem nagyon vette észre, hogy gyakorlatilag a saját lányába fut bele, aki kérdőn pillant az anyjára. Zavartan néz a gyerekre, meg a gyerek is rá, elvégre Zója tudja, hogy nem alkudt otthon, de úgy tudja, hogy a lány nem tudhatja, mivel éppen iskolában alvós hetet élünk, azonban Mina nem pont úgy néz rá, mint aki nem tudja, hogy az anyja nem volt otthon. Végül csak megkapja a megjegyzést, hogy „nincs otthon se zsemle, se kifli” és egy ölelést is azért, mert teljesen ledöbbentette szegény anyját ezzel.
Nem akarja, hogy az, ami most az életében történik, kiderüljön, főleg nem Mina előtt, hiszen tudja, hogy a kislányt talán érzékenyebben érinti a dolog, mint talán őt magát. Ezen elmélkedik a táskáját megigazítva a vállán, a sarkon befordulva pedig észreveszi, hogy egy nő áll az ajtóban. Ismerős. Valahonnan régről, diákéveiből talán.
- Jó napot!
Meggyorsítja a lépteit, mivel láthatóan hozzájuk vár, Boti pedig nincs a héten bent, így csak egyedül viszi a rendelőt. A gondolatok, melyek a Dwayne és közte lévő, furcsa, de kellemes helyzetre vonatkoztak, egy pillanat alatt elülnek, elvégre most van itt valaki, akire rá kell koncentrálnia. Szerencsés helyzetben van, mert az esetek 98%-ban sikerül is teljesen kizárnia a saját életét. Vannak emberek, akiknél azonban nem lehet, például Leonie, aki olyan személyiséggel van megáldva, hogy egyszerűen ösztönösen bízik benne az ember, és ha nem is akarja, akkor is kijön, amit gondol egy pillanat alatt.  
- Dr. Mácsai Zója vagyok, üdvözlöm. Parancsoljon.
Csörren a kulcscsomó, fordul a kilincs, nyílik az ajtó, és maga előtt beengedi a nőt is az irodába. A táskáját azt asztalra teszi, közben a kanapéra mutat, hogy foglaljon helyet nyugodtan, miközben elhúzza a függönyöket, hogy a kinti fény beáramolhasson.
- Adhatok valamit? Teát, kávét?
Ő maga teát iszik, ami meglepő, mert kávés, de most valahogy inkább teát kívánna. teljesen felborult benne valami, ha már ide jutott. Lassan szakember kell hozzá, ha még az ízlése is más lesz.

Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2014. november 17. 11:42
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 17. 22:42 | Link




A kopogásra megint nincs bentről válasz. Ujjait a kilincs köré fonja, de a zár nem akarja beengedni, rideg megálljt parancsol Vikonak. A fiatal nő elszomorodva tudatosítja magában, hogy ma sem lesz lehetősége kipanaszkodni magát, de talán jobb is így, ha a faluban híre megy annak, hogy ő terápiára jár, a végén még az a maradék férfi is el fogja őt kerülni jó messzire. A dilis nők senkinek sem kellenek. Befordul arra, amerről jött, ám mielőtt elindulhatna köszönnek a távolból - valószínűleg neki, mert ilyenkor a folyosó teljesen üres. Meglepődve kapja fel a fejét a hihetetlenül szép nőre, s egy pillanatig azt is elfelejti, minek is ácsorgott eddig az ajtónál. Még helyre se tudja tenni magában, hogy mit akarhat tőle ez a szép teremtés, mikor amaz már mutatkozik is be, ő lenne az, akire eddig várt. Hát ez kellett még neki, egy ilyen nő mellett méginkább elillan az önbizalma. Ő is bemutatkozik, aztán bemegy Zója után a rendelőbe. Amint belép, elkapja érzés, hogy nagyon rosszul gondolta az idejövetelt.
- Köszönöm, ne... de, egy teát mégiscsak elfogadnék. - vallja be halkan, aztán feszengve tovább ácsorog és csak akkor ül le, ha a másik hellyel kínálja. Egy darabig még a pulóvere szélével játszadozik, nem is tudja mit mondhatna.
- Tudja, én még sosem... mármint ezelőtt még nem voltam... szóval nem igazán tudom hogy kell az ilyeneket elkezdeni, meg mi alapján kell fizetnem, meg, meg... - idegességében belepirulva motyog és fel sem mer nézni a doktornőre. Mégis hogy beszéljen a saját gondjairól egy ilyen szép nőnek, akinek nyilván a tökéletes külsejével tökéletes élete is van? Ha kézhez kapja a teát, még melegében gyorsan bele is kortyol, amitől a nyelvét is leforrázza, így méginkább elmegy a kedve a beszélgetéstől, de ha már itt van, nem fogja tudni azzal kivágni magát, hogy "köszönömszépen, megyek is". Csészéje tartalmát figyelve fájlalja szájában nyelvét, nem lesz vele könnyű dolga Zójának, az biztos.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 18. 20:32 | Link

Viko

- Rendben.
Halványan elmosolyodik. Ha sztereotípiákra hivatkozott volna csak, akkor se lőtt volna mellé. Persze nem szeret sztereotipizálni, de lássuk be, ösztönösen mindenki megteszi, hiszen ilyen közegben élünk, ami talán egy kicsit szomorú. Ő elítélő nagyszülők elítélt unokája, akiknek olyan dédunokát szült, akinek a létezésére irányuló tényeket is igyekeztek elnyomni mégis a lányát úgy neveli, hogy fogadjon el mindenkit. Ez azonban csak egy dolog. A kislány attól még láthatja, hogy egyes társai hogyan vélekednek, és meghatározó ugye a csoport is, mely a szűk ismeretségét kiteszi majd.
Felforr a víz, ő pedig két bögrébe tölti, melyekbe már filtert tett. Újabb hiba, meg se kérdezte, hogy szereti-e. Hát legfeljebb kárba veszett egy filter. Mellé citromot, cukrot, édesítőt teszi. Ki mit szeret ugyebár. Az asztalhoz sétálva lehelyezi, majd helyet foglal a foteljében.
- Röstellem, csak epres zöld teám van itt.
Jegyzet: Kell szereznie egy pár másik teát is, hiszen lehet, hogy most ezzel bakot lő, és csak mert ő szereti, az nem jelenti azt, hogy más is odavan érte.
- Mindenkinek van egy központi oka, amiért eljön ide. Nem mindig tudja mi az, van, hogy a beszélgetések során derül ki. Beszélgethetünk bármiről igazából, amit kiadna, de nem tudja kinek mondja el, vagy egészen hétköznapi dolgokról is, mindenről, ami jól esik. Sokszor csak egy beszélgetés kell, hogy az ember megnyugodjon kissé, egy beszélgetés, valakivel, aki nincs minden részletbe beavatva.
A régi barátok egy idő után akaratlanul is azt mondják, amit az ember hallani akar, ilyenkor pedig jól jön valaki, aki nem ismeri még annyira, külső szemlélőként rákérdezhet esetleg olyan dolgokra, ami a már részeseknek esetleg fel se tűnik. Mindenkinél más indítja el a folyamatot.
- Csak mert ide jár, nem bolond, és azért se, mert problémája van. Egyszerűen van egy dolog, amit több oldalról szeretne megközelíteni, én pedig azon leszek, hogy segítsem ebben. Nem tudom, magázódni szeretne? Közel vagyunk egymáshoz korban, akár tegeződhetnénk is.
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 20. 09:54 | Link




A gyönyörű nő elsuhan megcsinálni a teát, majd hamarosan visszatér, de Vikonak sajnos nincs elég ideje a szökési terven gondolkoznia. Ezt a hölgyet látta a tanári asztalnál, és bár nem jár be olyan gyakran így az iskolába, sejti hogy kollegina, úgyhogy nem úszná meg ilyen könnyen. Aztán Zója visszatér egy csésze ep... ep...
- Jaj, ugyan. Köszönömszépen. - Motyogja-hadarja belepirulva és elveszi az isteni nedűt, majd úgy ahogy van, sebtiben meg is égeti vele a nyelvét. Ez sok szempontból nem volt számára szerencsés, így nem fogja tudni a továbbiakban rendesen kiélvezni az eper ízét. Amíg a nő beszél, ő még mindig nem mer rá felpillantani, addig elhúzza az időt azzal, hogy citromlevet és cukrot pakol a forró italba. Ő nagyon jól tudja milyen problémával jött ide, dehát ennek csak úgy egy vadidegen előtt nem állhat neki kibeszélni, nem is tudja hogyan fogjon bele. Mégjobban belevörösödik, mikor Zója a bolondságot említi. Ennyire átlátszó lenne, hogy most hogy is érzi magát? Ültében fészkelődni kezd, aztán bizonytalanul bólint, hogy tegeződhetnek, de továbbra sem mer a másikra nézni, inkább a falon lévő festményen, vagy a polcokon sorakozó könyveken vezeti le a figyelmét.
- Én... az a helyzet, hogy tudom miért jöttem ide, csakhát... nem olyan könnyű erről beszélni.
~ Ugyan már Viko, Eridonos voltál, végigküzdötted csapatkapitánként meg terelőként az éveidet, kimentél a totál ismeretlenbe, a semmiből létrehoztad a saját üzleted és a saját seprűmárkád és most betojsz ha beszélni kell a magánéletedről? ~
Nagy levegőt vesz, összeszedi a bátorságát és belepillant Zója szemeibe.
- Itt vagyok lassan 24 évesen és sose volt hosszú, normális kapcsolatom, pedig nem én váltogattam le a fiúkat! - na jó, ez talán így elsőre sok lehetett, zavarba jött hogy máris kinyögte a dolgot és újra inkább másfelé néz gyorsan, ezesetben bele a csészéjébe. A kiskanállal finoman kocogtatja keverés címszóval az oldalát, belül pedig magát szidja, amiért idejött. Senki sem fogja megoldani a problémáit, nem is érti mit képzelt.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 21. 12:19 | Link

Viko

- Szívesen.
Igaz teljesen természetes a dolog, mindenkit meg szokott kínálni valamivel, hiszen olykor ez is segít abban, hogy az ember egy kicsit megnyugodjon, könnyebben tudjon beszélni, és ezen a helyen igen fontos, hogy a dolgok felszínre kerüljenek, hiszen a problémákat nem lehet másképp megoldani.
- Nincs abban semmi probléma, ha az ember nem beszél róla könnyen. Az, ami másnak tök egyszerű, nem biztos, hogy nekünk magunknak is az. Ez a szoba biztonságos, még csak egy családi képpel se próbálkoztam, nehogy a kotnyeles festményeknek legyen esélyük bejutni, ezen kívül a szoba is számos bűbájjal védett, hogy az itt elhangzottak tényleg itt is maradjanak.
Ez volt az első fontos szempont, amikor idejött. Keresett egy embert, aki nagyon jól ért a bűbájokhoz, levédette a helyet, majd amikor visszatért, ellenőriztette, hogy minden megfelelően működik-e és további óvintézkedéseket csinált. Talán az egyik legjobban védett hely az egész kastélyban. Ehhez hozzájön az is, hogy nem csak a szobát és a hozzá tartozó helyiségeket, de magukat a feljegyzéseket és az aktákat is külön varázslatok védik még. Nem szeretné néhány csínyre éhes gyerek miatt elveszteni mindazt, amit eddig elért az életében.
- Amíg az ember huszonnégy és nem negyvenkettő nem hiszem, hogy emiatt nagyon aggódnia kellene. Elvégre még pont időben vagy. A családalapításról sem csúsztál le, de nem is hamarkodtad el. Ha belegondolsz a helyzetbe, a fiúkba, akik voltak. Mertél volna bármelyiknek is gyereket szülni? Mi lenne most a gyerekkel? Elvált szülők gyerekeként nem biztos, hogy felhőtlen az élet, illetve, ha azt nézed. Vagy az olyan testvéreknél, ahol mindenkinek más az egyik szülője. Ezek a gyermekekre nézve nagyon érzékeny területek. A leányanyák se biztos, hogy ismét olyan fiatalon szülnének, mint amilyenen tették.  
Miközben beszél, leír néhány dolgot, nem is néz a papírra, csak jegyzetel. Nem mondatokat, csupán szavakat, egy kis segítséget.
- Milyen az a férfitípus, amire vágysz? Milyen legyen külsőre, belsőre, mit nyújtson?
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 21. 15:49 | Link



A nő biztosítja róla, hogy ebből a szobából semmi nem kerül ki, Viko pedig a pillanat hevében rá is zúdítja a problémáját a pszichológusra. Persze az alapján, amit Zója mond, mindenki így gondolná, hogy ő túl hamar esett kétségben, de Eperlány szívét nem is feltétlenül az egyedüllét tudata aggasztja, hanemhogy örök életében így maradhat.
- Ez nem ilyen egyszerű... - motyog Viko, majd egy röpke sóhaj után folytatja - alapjáraton nem lennék kétségbeesve, hiszen tudom hogy fiatal vagyok még, a dédnagymamám 70 évesen is szült, szóval nem ez a gond. Nem is tudnám magam elképzelni most egy pici gyerekkel, vezetem itt a boltomat, most fog megnyílni egy Budanekeresden is, plusz elvállaltam a tanítást... és így is gyerekekkel vagyok körülvéve, nem ez hiányzik. Meg nem is tudom... persze, egy társ mindenképp jól jönne, csakhát.. amíg idejártam, összesen három fiúm volt. Az első, hát az csak egy röpke diákszeszély volt, a második volt az első igazi nagy szerelem, a harmadik meg... ő el is jegyzett. De röviddel azután, hogy járni kezdtünk, nyomtalanul eltűntek. Még Adam is. Ő volt aki eljegyzett. - siet gyorsan magyarázatot adni, hiszen neveket így külön nem említett. Kis szünetet tart, belekortyol a teájába, aztán újra folytatja.
- A családjuk mind engem kezdtek el hibáztatni, kaptam fenyegető rivallókat is, mert én láttam őket utoljára, pedig megesküszöm mindenre ami szent, semmit sem tettem velük! Bizonyíték híján vádat sem emeltek ellenem, pláne mivel akkortájt még kiskorú voltam, elképzelni se tudták a hatóságok, hogy egy magamfajta gyerek hogy is lenne képes nyomtalanul eltüntetni őket. Aztán jött ugye Adam. Ő sokszor távol volt, mindig péppé verve jött vissza, és élvezte hogy én ápolgatom. Aztán neki is nyoma veszett. - ajkai megremegnek az elmondottaktól, szörnyű időszak volt az, hiszen addigra már nagykorúvá vált és nem védhette meg őt senki. Eltűnt McGiffin, a család folyton fenyegette, az aurorok a nyakára jártak, csoda hogy nem kattant akkor meg.
- Mintha meg lennék átkozva. - ezt tartotta eddig is, anyja halála óta mintha csak neki lennének a családban magánéleti kudarcai - de neki nagyon.
- Az iskola után kimentem Japánba, és nem is akartam ott senkire úgy nézni. Lekötött a munkám, meghogy a saját vállalkozásomba belefoghassak. Visszajöttem, és kábé rögtön, óhatatlanul belehabarodtam egy itteni végzősbe. - sejti, hogy Zója most hogy nézhet rá, ő maga sem tartotta helyesnek ezt a korkülönbséget, ezért nem is mer felpillantani a gyönyörűségre. Kortyol még egyet az eddigre már kihűlt teába. Talán a másikat már érdekli a történet befejezése, de ez a dolog még annyira friss, hogy Viko nem szívesen beszél róla, ezért inkább csak gyorsan a lényeget mondja el.
- ... aki feleségül vette nemrég a legjobb barátnőjét.
Készpont, itt a szomorú mese vége.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 21. 22:37 | Link

Viko

- Hetven évesen?
Hál istennek ő itt még nem tart, a frász kerülgetné. Ha szeretné meg gyereket, pontosabban nem is ha, mert szeretne, sőt mindennél jobban vágyik még egyre, akinél nem egy butuska tizenéves és szerencsétlen huszonéves formájában lavírozik el az élet problémái között, de valahogy úgy van vele, hogy a poronty, vagy porontyok, ha jönnének, maximum a harminckilencedik életévéig tehetnék meg, utána már semmi esetre se vállalná be. Még van keményen öt éve, hogy a szívének legkedvesebb vágy teljesüljön. Igazából nem hálátlan, hiszen van gyermeke, egy csodás ifjú lányka, de mégsem elég, hiszen ő mindig is nagy családra vágyott, csak aztán jól elszúrta. Nincs mentsége.  
- Minden fiú, akivel voltál, eltűnt? Nem lehetett könnyű a családdal, a hatóságokkal.
Nem is tudná elképzelni, ő mit tenne, ha ezt át kellene élnie, ha alaki eltűnt volna, és ő lenne az első számú gyanúsított, csak mert jóban volt vele, akár így, akár úgy. Ez így még nehezebb, mint úgy, hogy mondjuk ellenségek valakivel. Nem mintha az könnyebb lenne, hiszen diákkorban senki sem gondolhatja azt, hogy bárki tényleges eltűnése jó ötlet.
- Bántalmazták? Családon belüli erőszak? Ezért rád szállhattak. Ha mondjuk el akarták kendőzni az ügyet, talán azt hitték, hogy így nyert ügyük van. Mivel még gyerek voltál, befolyásolhatóbb is, elhitethették volna veled, hogy te felelsz az esetért. Ha valamit sokszor mondunk, még a végén elhisszük.  Nem lehet, hogy ez állt akkor a dolog hátterében? Tudom, hogy merész feltételezés.
Talán nem is igaz, de ha egy kicsit megnyugszik a lelke, már az is jó, nem? Érezhetően el van keseredve emiatt az egész miatt, eléggé rá lehettek szállva, ha ez még most is ilyen mély nyomot hagyott a lányban. A végzősre kicsit felszökik a szeme, és lesandít a lapra, hogy gyorsan kiszámolja a korkülönbséget.
- Oh. Csak úgy hirtelen? Vagy együtt voltak már, és ez csak olyan plátói volt a részedről?
Érdeklődik, miközben az utolsó kortyot is megissza a teából, amit menet közben szépen kortyolgatott. Nem szereti, ha kihűl, olyanok már más az íze, és nem melegíti át annyira az embert.
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 29. 22:02 | Link



Bizony az ő családja aranyvérű a jobbik fajtából. Bár szerencsére már egy pár évszázada felhagytak a belső házasságokkal, akadnak még érdekességek, mint például ez a bizonyos dédnagymama. Hogy ez valóban igaz, vagy csak egy legenda, azt már nem tudja, mindenesetre jó ápolni a hagyományokat. Mármint a szájhagyományokat. Zója kérdésére csöndben biccent. Bizony, mindenki eltűnt, csoda így? Ezt majd a pszichológus asszony úgyis megmondja. Végigmond mindent amit csak képes, a nő újabb kérdésére pedig hevesen megrázza a fejét, de amíg a családon belüli erőszakról beszél, ő még a levegővételével sem tudja megszakítani a doktornőt, hiába kezdene bele a tiltakozásba.
- Dehogyis! Mindig balhézott valakivel. Amikor megismertem, akkor is épp verekedésből jött ki. de nem hiszem, hogy az a fiú tett volna vele valamit, a hírek szerint már meghalt. - és a többiekre sem gyanakszik, mert bár Adam maga volt az aki mindig kereste a bajt, sosem keveredett volna a bunyón kívül nagyobba. Ennyi esze azért volt. A fiú gondolatára észre sem veszi, hogy a gyűrűje helyét masszírozza.
- A családja pedig nagyon aranyos volt. Ameddig persze... - elhallgat, aztán csak kis idő múlva folytatja, de addigra már a teája is kihűlt. Mesél Yarról, meghogy elvette Katit, persze neveket nem említ, mert utóbbi ráadásul most már tanárként itt dolgozik.
- Összefutottunk, beszélgettünk, elvoltunk, kinézetre nem mondaná az ember annyira fiatalnak. Nem volt köztünk annyira sok év sem. Meg nem voltunk ám úgy együtt! - kiállt fel riadtan, aztán gyorsan a szájához emeli a kezét, hiszen túl hangos volt. Lesütve a szemeit piszkálja a kihűlt ital maradékát.
- Nehogy azt hidd, hogy én ilyen vagyok. Itt se akartam ránézni egy fiúra se, csak... így jött össze. Kviddicsezik, elég komolyan, és volt közös témánk. - motyogja a nő, aztán kiszürcsöli az utolsó pár cseppet is.
- Katával a legjobb barátok voltak, aztán több is lett köztük. - észre sem veszi, hogy most már említette újdonsült kolleginája nevét, csupán próbálja tettetni, hogy már nem bántja a dolog. Megvonja a vállát, hogy ezt még alá is támassza, de nem néz fel Zójára. Gyerünk Viko, ne most csukoljon el a hangod! Lopva azért megpróbál felpillantani, hátha elkap valamit a másik arcmimikáiból, amiből következtethet arra, mire is gondol. De ha ez nem lenne elég, inkább halkan hangot is ad.
- Szóóóóval...?
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. december 26. 20:57 | Link

Viko

- Mármint, a fiú, akivel annak idején verekedett, már halott?
Ezekbe belegondolva kezd egyre hálásabb lenni azért a kemény három kapcsolatért, amit ő az életében összehozott. Áronnal jó barátok maradtak, Tamás miatt sokat tanult az élettől, Dwayne pedig Dwayne, de legalább él és kezdenek normalizálódni a dolgaik. Ilyenkor mindig elmormol magában azért egy néma köszönömöt az univerzumnak, hiszen valaki akkor is vigyáz erre a férfire, még ha nem is határozzák meg egyetlen szóval, hogy ki/mi. Csak van egy védelmi burok, és ezért roppant mód hálás. Persze nem hangoztatja, hiszen a férfi képes lenne kinevetni, így az ilyeneket szépen megtartja magának.  
- Nem úgy értettem az úgyot, hogy úgy.
Érzékeli és igen gyorsan fel is fogja a zavart. A zavart, ami a diákévei alatt őt magát is sokszor átjárták, hiszen amíg ki nem tette innen a lábát, senkivel sem volt együtt, nem csak úgy, hanem nem úgy se. Azóta is csak a fent említett három, ám a zavart érti. Nem könnyű erről beszélni, elvégre ez elég személyes mindenkinél, bár hallott ő már cifrább dolgokat is ebben a fotelben ülve. Finoman felemeli a kezét és megrázza a fejét.
- Az első férjem pár évvel fiatalabb volt nálam, a gyermekem apja is fiatalabb, igaz csak pár hónappal. Nem hiszem, hogy a mai világban a kor már olyan sokat számítana. Vannak, akik korukhoz képest érettek, mások meg pont fordítva.
A név nem nagyon számít neki, bár lehet, hogy ismeri, de az, hogy Kata, elég sok embert lefed, nem olyan ritka, vagy különleges név, hogy az ember elgondolkozzon, vajon kit is fedhet. Inkább magát a történetet figyeli.
- Ősi vita, hogy férfi és nő között lehet-e barátság. Nem erre találták ki őket. A nő és a férfi, akik barátoknak mondják magukat is vonzódnak egymáshoz, főleg akik nagyon jóban vannak, csak nem gondolnak bele, hogy miért is barátkoznak, illetve ha igen, fontosabbnak tartják a barátságot, mint a kalandot. De attól még ez van. Ha tetszik, ha nem. Ők talán túl sokáig és túl intenzíven tagadták, az ilyen is kibuktatja a dolgot.
Apró vállvonást is engedélyez magának, de nem olyan feltűnőt, inkább csak ő lép tovább, a beszélgetés egy másik részére.
- Gondold végig a fiúkat, akikkel eddig voltál. Képzeld el, hogy most is velük vagy, mindegyikkel egyesével. Milyen lenne a kapcsolat, mit tennétek, hol élnétek? Mondjuk, lenne mindenhol két gyerek, egy fiú és egy lány. Hogyan élnéd meg a helyzeteket? Mennyire lennél boldog a helyzettel?

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium