36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. március 5. 23:44 | Link

Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.




A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.


A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. június 25. 21:45
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 01:01 | Link

2013.03.05. 13:00
Alkalmassági felmérés




Tekintete fáradtan siklott a névtáblára, hogy biztosan jó helyen jár-e - nem akarta senkire rátörni az ajtót, hogy utána magyarázkodhasson egy negyed óráig, így is késésben volt. Az egyik diák vizsga közben felrobbantott egy szekrényt benne a mumussal, ami így kiszabadulva randalírozást rendezett a folyosón a mugliismeretre váró elsősök között, akik nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ellenben halálra rémültek és sikoltozva rohangáltak fel-alá. Háromnegyed órába telt, mire sikerült mindent elrendezni, úgyhogy már húsz perce a pszichológusi rendelőben kellett volna ülnie, mikor kopogott az ajtón, kezében a néhány helyen megpörkölődött dossziéval, ami csak Seren lélekjelenlétének köszönhetően élte túl a ma délelőttöt.
Benne három pergamenlap rejtőzött, amely röviden és érzéketlenül leírja, mi történt pontosan. Leslie Keith-t, Seren apai nagybátyját és a férfi feleségét, Lyanne Adlert két napja meggyilkolták draytoni otthonukban, s maguk mögött hagytak egy nyolcéves kislányt, Eirian Keith-t. A kislány egyetlen élő rokonává így Seren vált, akinek - akár örökbe akarja fogadni a csemetét, akár nem - kötelessége alávetnie magát egy pszichológiai felmérésnek.
Nyugodt volt - nem tartott tőle, hogy bárki is alkalmasnak gondolná őt a gyereknevelésre -, de a háta közepére sem kívánta ezt a találkozót, bár ezt arca szenvtelensége nem mutatta.
Miután kopogott, hamarosan nyílt az ajtó.
 - Jó napot. Elnézést a késésért - köszöntötte a nőt mentegetőzés nélkül.
A "doktor" irreálisan fiatalnak és szépnek tűnt. Seren azt hitte, pszichológusnak csak a pattanásos, bajszos asszonyok mennek, akik próbálják valahogy így elfogadtatni magukat a társadalommal. Megfordult Seren fejében, hogy talán az asszisztens állhat előtte, de valószínűnek tartotta, hogy az agyturkász egyedül rendezi a dolgait, így ezt a lehetőséget elvetette.
 - Eric Weaver vagyok, az alkalmassági vizsgálat miatt jöttem - mondta, átnyújtva a kezében tartott dossziét a nőnek. Kedve lett volna inkább alkalmatlansági igazolást mondani, ugyanis egyértelműen nem szerette volna örökbe fogadni a kislányt - mégis, mit kezdene egy nyolcévessel? Sokszor még azt is elfelejti, hogy napi kétszer legalább ennie kellene valamit, nemhogy egy traumatizált kisiskolás napirendjét képes legyen megszervezni és támaszként ott lenni mellette.
 - Elméletileg a Minisztériumtól küldtek levelet az üggyel kapcsolatban - tette hozzá, a mondat végét a levegőben hagyva, hogy Dr. Mácsai illesse valamiféle válasszal a megjegyzést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 01:30 | Link



Mr. Weaver  alkalmassági vizsgálata
2013. március 5.


Nem idegeskedett, az elmúlt fél órában néha felpillantott az órára, de leginkább kávézott, és élvezte a frissen sült pogácsa sajtos-sós csodaízét. Olyan kellemes volt a mai nap, könnyed, kellemesen eltelő. Mostanra már mindent átolvasott az üggyel kapcsolatban, hiszen elméletileg negyed órája már az esetről kellene beszélgetniük. Ismeri a férfit, aki hivatalos hozzá. Na nem személyesen, talán két-három évvel járt alatta, más ház, de a pletykák mindig sokat segítettek neki abban, hogy megismerjen egy-két érdekes figurát.
Valamikor a megérkezése előtti percekben sikerült annyira elmerülnie az olvasott könyvben, hogy a kezében tartott kávét gyakorlatilag teljesen magára önti és mivel nem forró és fekete löttyről van szó, csak késve veszi észre, hogy nyakon öntötte magát, csak amikor már a ruha nedves felülete egészen hideg érzést kelt benne.
- Nahát.
Felkelve besétál a szobájába. Mivel a legtöbb holmija még dobozban van, így a már kipakoltakból tud válogatni.Egy fekete felsőt húz végül, aminek talán kicsit túl merész a dekoltázsa, így egy fehér blézerrel ellensúlyozza a dolgot. Éppen, hogy végez az átöltözéssel és beáztatja a ruháját, amikor kopognak. Mivel mára más nem volt, így feltehetően megérkezett a férfit, akit fél órával ezelőttre várt. Kilépve behúzza maga után a fürdő ajtaját, majd az ajtóhoz lép és kinyitja.
- Szerencséje van, a mai napomat önnek szenteltem. Kérem, foglaljon helyet. Kávét?
A kanapéra mutat, kedves mosollyal kínálja a helyet a férfinek. Majd ha leült, ő is elhelyezkedik a fotelben, szamárfüllel megjelölve a könyvet, hogy pontosan hol is tartott. Majd később befejezi.
- Seren. Szólíthatom így, ugye? Úgy tudom, ezt jobban szereti.
Ő sem a magyarázkodás híve, ha érdekli, hogy honnan tudja, akkor megválaszolja, ha nem, akkor tovább lépnek a dolgon, mert akkor a férfi számára annyira nem fontos a dolog.
- Igen, olvastam, egy nyolc éves gyermek jövőjéről van szó. Ön hogy látja a helyzetet?
Érdeklődik a férfitől, komoly érdeklődéssel az arcában és a hangjában. Enélkül nehéz is lenne érvényesülnie a szakmájában.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 6. 01:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 02:20 | Link

Egy fiatal, talán Serennél is fiatalabb nő nyitott ajtót, enyhén kihívó öltözetben mutatva szoborszerű szépségét. Seren elnyomott egy mosolyt - valószínűleg a tinédzser fiúk igen nagy hányadnak lesz szüksége mostanában terápiára, akár egy héten többször is, elvégre milyen megnyugtató látni a doktornőt.
 - Micsoda öröm - morogta inkább saját magának, mint Zójának, aki nem is biztos, hogy hallotta a megjegyzést, de Seren nem szerette, ha ennyire foglalkoznak vele. Valamilyen szinten gyanús és szokatlan volt a számára.
 - Köszönöm - mondta inkább hangosan, már nem arra válaszolva, hogy egész nap lehetősége van bebizonyítani, a tanári pozícióját csak a szakmai hozzáértése miatt kapta - előző megjegyzését nem vonná vissza -, hanem a fogadtatásra. Belépett a szobába, a kávéra pedig egy bólintással felelt: azt bárhol és bármikor, bár nem bárkitől, de most eltekint ettől. Stratégiai vonatkozása is van, az ember elfoglalhatja vele magát, ha épp szeretne egy kicsit várni a válaszadás előtt: nem annyira tudta, mire számítson, így előre készült a kényelmetlen helyzetekre.
Leült a világos kanapéra - sztereotípia egy: csekkolva -, hátradőlt, tekintetével a berendezést pásztázta.
Meglepve pillantott fel a keresztnevét hallva.
 - Ha ragaszkodik hozzá - mondta fesztelenül, téve egy határozatlan mozdulatot a kezével.
 - Miből gondolja, hogy a második nevemet használom? - kérdezett vissza, nem élesen, csak valami finom érdeklődéssel. - Ön mit szeretne, hogyan szólítsam? - vonta fel a szemöldökét. Nem tudta, mi a módi a rendelőkben, bár már járt funkcióját tekintve hasonló közegben, de a lerobbant kórházi szárny meg sem közelítette a világos, igényesen berendezett helyiséget.
Biccentett, bár nem biztos, hogy így fogalmazott volna.
 - Nem valami fényesen - válaszolta szűkszavúan, túl tág volt a kérdés számára, hogy érdemi reakcióval szolgáljon. Ha Zója - micsoda név - pontosan rákérdez arra, amit tudni szeretne, talán többet is ki lehet húzni a férfiból, de a tanerőben volt némi infantilizmus a helyzetet illetően. Egyébként sem volt túl nyitott ember, de ha pontosan azzal a célzattal küldik valahova, hogy valaki megfigyelje minden mozdulatát és reakcióját, villám módjára zárja magára a kapukat, teljesen automatikusan, már nem is tudatosítva saját ellenállását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 02:54 | Link

Az első páciense és már a belépésnél morog! Ha illő volna, most nagyon jót nevetne a helyzeten, de persze nem szabad ilyet csinálni, így inkább csak magában mosolyog a dolgon. Kávékészítéssel foglalja el magát, a sajátját sok tejjel, a férfiét tisztán szolgálja fel, cukorral, tejjel, mézzel, tejszínnel, bár van egy olyan érzése, hogy az utóbbi hárommal nem él.
- Meglepte, hogy tudom, mit rejt a rövidítés.
Halvány mosolyt most már megenged magának, miközben átadja a férfinek az italt. Visszaülve könnyedén folytatja ő is.
- Mert tudom, hogy jobban szereti az eredeti nevét, legalábbis a Serent, semmint a nagyapjától örökölt nevet. Talán magát a szellemét sem szereti, hiszen a nővérét gyakorlatilag kirekesztette a családból, amikor még élt. Sokat pletykálnak a festmények.
Persze ez nem friss pletyka, nem is most jutott hozzá, hanem még évekkel ezelőtt. Akkor nem foglalkozott vele, elraktározta azok közé az adatok közé, melyek egyszer még jól jöhetnek. Úgy tűnik ez most kifejezetten jól jött neki.
- Egy idős vagyok a nővérével, akit feltételezem, szeret.
Az utolsó szó előtt vár egy pillanatot, hiszen a hatásszünet, mint, ahogy a neve is mutatja, hatást kell, hogy kiváltson. Tekintetét a férfi arcán pihenteti, kifejezetten tetszik neki az arccsontja, mellyel el tudja foglalni magát, amíg a férfi válaszára vár.
- Zója. A második férjem Zozinak hívott, ha ettől kényelmesebben érzi magát így is hívhat, bár nekem túl férfias volt, mintha a Zoltánt becéznénk. Amúgy orosz, mármint a nevem.
Kezébe veszi a papírokat, de csak, mint pótcselekvés lapoz bele, hiszen tudja, hogy mi van benne. Tudja, hogy nem lesz könnyű dolga vele, így itt lenne az ideje, ha valami stratégiával is előrukkolna, ha a beszélgetés nem válik be.
- Megértem. Egy gyermek, ha nem tervezzük, váratlanul ér minket. Azonban nem célszerű feladni. Ha belegondol, mi a B verziója a gyermek jövőjének? Árvaház, nevelőszülők, akik nem a rokonai. Ha esetleg kiderül, hogy ő is rendelkezik varázsképességgel, mennyire fogadná el ezt egy vadidegen, akinek nincs tapasztalata? Az a kislány most nyilván nagyon rémült, rémálmok kergetik, újra előtörhet a félelem az árnyakban rejlő szörnyek felé. Most minden pozitívumra szüksége lenne ahhoz, hogy fel tudja dolgozni a szülei elvesztését, és ezt egy idegen nem tudja megadni. Eirian-nak egy olyan emberre van szüksége, aki idővel mesélhet a szüleiről, aki eszébe juttatja őket, ha a kép elkezd fakulni. Miért tagadná meg ezt tőle?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 03:36 | Link

A kijelentésre bólintott, valóban meglepődött egy kicsit, majd elvette a kávéscsészét és rakott bele némi cukrot - igaz, mondták már, hogy ne igya ennyire feketén a kávét, mert hamarosan búcsút mondhat majd az egészségének, de túl makacs volt ahhoz, hogy felhagyjon a rossz szokásaival.
 - Valóban - válaszolta röviden. - Jól utánajárt mindennek - jegyezte meg kifejezéstelenül, nem jelezve, hogy zavarja-e a sok információ, amivel Zója rendelkezik, avagy sem, csak fürkész tekintetekkel vizsgálta a pszichológusnőt - igaz, egy kicsit megnyugodott, amikor a nő nem tett hozzá plusz dolgokat, mert ez mutatta Serennek, hogy mindent nem tud, tehát maradt legalább egy kevés esélye arra, hogy megőrizzen valamennyit a magánéletéből.
 - Yvonne nem említette - válaszolta, bár Seren valószínűleg arra sem emlékezett volna, ha megteszi.
Szereti? Érdekes vizekre eveztek, még jó hirtelen, de nem válaszolt a feltételezésre, bár adott volt, hogy Zója valami cáfolatra, vagy helyeslésre vár. Már-már olyan volt, mintha a férfi kirakóst játszana vele, de szándékosan zsebre tenne jó néhány darabot, amelyek kulcsfontosságúak lennének ahhoz, hogy a kép előálljon.
 - A Zója jó lesz - biztosította a nőt, hogy nem kívánta Zozónak hívni, se semmilyen egyéb infantilis becézgetéssel megszólítani. - Hány férje volt eddig? - kérdezett rá, elvégre a nő hozta fel a témát, Seren pedig némiképp sarokba szorítottnak érezte magát, mintha kihallgatáson lenne, és ezzel remélte kicsit csökkenteni az egyoldalúságot.
Némán nézte, ahogy a pszichológus belenéz a szövegbe, majd szintén szótlanul hallgatta végig, amit mondani kívánt, s csak aztán szólt ő is.
 - Ez mind nagyon szép és nagyon jó, de a felsorolt dolgok legnagyobb részével én sem tudok neki szolgálni - válaszolta. Nem azért utasította el a lehetőséget, hogy a gyermek gyámja legyen, mert kényelmetlenségekkel járna, vagy legalábbis ilyen mélységig bele sem gondolt, de egyszerűen tisztában volt a ténnyel, hogy nem megfelelő erre a pozícióra.
- Nem ismertem a szüleit, nem tartottam a kapcsolatot a családom azon részével - magyarázta. Nem ment bele a részletekbe, nem akart, elvégre nem kifejezetten róla volt szó és nem is volt az a típus, aki csak úgy idegeneknek teregeti a családi szennyest.
- Nem állok hozzá közelebb, mint maga. Soha nem láttam a kislányt, egészen mostanáig a létezéséről sem tudtam; nem köt minket össze más, minthogy osztoztunk néhány távoli felmenőben, akik közül már senki nem él - fejezte be a gondolatmenetet.
Fogalma sem volt róla, hogy Yvonne mit mesélt róla, vagy mesélt-e egyáltalán, de inkább azt feltételezte, hogy nem tette, de nem kezdte bizonygatni, hogy híján van a toleranciának és az empátiának, vagy hogy megveszekedett őrült, aki rábízik egy kisgyereket - valószínűleg ez is kiderül a maga idejében.
 - Egyébként is, mintha az ön feladata az lenne, hogy felmérje, alkalmas vagyok-e a gyereknevelésre, nem pedig az, hogy meggyőzzön, fogadjam örökbe a kislányt - jegyezte meg, kicsit talán hidegen. Nem szerette a győzködést, feltételezte, hogy megvan a magához való esze ahhoz, hogy dönteni tudjon, noszogatás nélkül is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 12:50 | Link

- Nem jártam utána. Csak az itt töltött öt évem alatt sok mindent hallottam, hála a portréknak. Még mindig a Bibircsókos viszi a prímet?
Könnyeden beszél, nem magyarázkodik, pusztán tényeket közöl, hiszen ez a helyzet. Ide járt, róla is terjedtek pletykák, főleg az, hogy boszorkány, mármint ez viccesen hangzik egy varázslóiskolában, de tényleg elterjesztették róla, hogy az. Valami woodoo mágiát társítottak még hozzá, meg hipnotizálást talán a szemei miatt, már nem emlékszik pontosan, de vicces volt.
- Férjem? Kettő. Volt három vőlegényem ezen kívül, de meg akarták szabni az életem, amihez nem járultam hozzá, és oh, a lányom apja egy nyári kaland volt csak. Azt hiszem, imádni fog a pletykarovat.  
Fesztelenül el is mosolyodik, nem zavarja a téma, ő ilyen stílus, kalandos, aki nem tud megállapodni. Nem tud olyan lenni, aki mos, főz, takarít, gyereket nevel és fáradtan hullik az ágyba. Karrierre vágyik, és persze gyerekre, de az utóbbi már megvan, és eddig nem végzett olyan rossz munkát, legalábbis még senki sem panaszkodott.
- Ön azt szeretné, ha én most fognám magam, és leírnám, hogy nem alkalmas, ön ezt beadhatná, majd, mint aki jól végezte dolgát hátradőlhetne. Ezt nem tehetem egy gyerekkel.
Ujjait összefonja maga előtt, könyökeit a térdeire helyezi és komolyan néz a férfire, aki nem messze tőle foglalt helyet. Ilyenkor örül, hogy a lánya nincs itt és nem hallhatja az őszintébb megnyilatkozásait.
- Tudja, volt egy pont, amikor elbizonytalanítottak, amikor azt mondtam, oké, vigye az apja, hiszen őt támogatja a családja, sőt örülnek a gyereknek és könnyebb lett volna az életem, ha tényleg megmaradtam volna ennél. Minek nekem gyerek, hiszen még annyi lehet nem? Aztán belegondoltam a gyermekem helyzetébe. Hogy ő mit szólna, ha fognám magam és lelépnék, ha mosnám a kezeimet és azt mondanám, bocs nekem ez nem megy.
Megáll egy kicsit kezébe veszi a bögréjét, majd belekóstolva elhúzza a száját és újabb három kanál cukrot tesz bele. Lassan már tejeskávé ízű cukrot szopogathat, és nem tejeskávét cukorral. Kevergeti egy kicsit, majd újabb kortyot iszik és elégedetten hümmög egyet hozzá.
- Az a kislány most nagyon meg lehet ijedve, hiszen összedőlt a világa, elvesztett mindent, amit eddig megvolt neki, mindössze nyolc évesen. Még ha nem is tud neki semmit mondani, semmi konkrétumot, a tudat, hogy rokonnál van, sokkal megnyugtatóbb számára, mint bekerülni egy idegen világba. A gyermekkor és az akkor átélt események, legyenek azok pozitívak vagy negatívak nagyon befolyásolják, hogy milyen ember lesz felnőttként. Őt most rengeteg rossz érte, de ez a kastély sok megtört lelket begyógyított már. Felületesen ugyan, de ismerem a múltját, és ha most egy pillanatra magába néz, nem érzi úgy, hogy megváltás volt az ön számára is ez a hely, vagy elég, hacsak megnézi a generációnkat, sok embert tereltek jó irányba ezek a falak.
Megáll, meghagyja azt a néhány percet arra, hogy a férfi átgondolja a helyzetet. Addig a kávéját szemléli, amiben azért elkezdett feloldódni a cukor. Még van esély arra, hogy iható állapotban marad.
- Ő jelenleg leginkább egy ágyat és védelmet szeretne a gonosz árnyak ellen, szeretne szépet álmodni, a kastélyban, és a környékén sok vele nagyjából egykorú gyermek van, akikkel eljátszhat, itt legalább tudja mi vár rá, de ha most elengedi, akkor mardosni fogja a kétely, hogy mi lett volna ha. Hiszen egy gyermek nem kér sokat, de rengeteget ad. Most talán ez nagy szavaknak tűnhet, de át kell élni az élményt. Ha az tartja vissza, hogy nem bízik magában, hogy néha segítségre szorulna vele kapcsolatban, én őszintén és szívesen segítek önnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 18:53 | Link

Megvonta a vállát; neki ugyan édesmindegy volt, Zója milyen informátorokkal rendelkezik, bár kicsit azért örült, hogy Yvonne nem élt vissza a bizalmával - már ha a pszichológus igazat mondott, és tényleg a kastély berendezése pletykálkodott ilyen serényen.
Ami nővérét illette, Seren neki sem mondott el mindent, talán nem is élt olyan ember, aki az egész történetet tudhatta; voltak jobb pillanataik, de a férfi nem tudta lebontani a saját falait, és ahogy egyre inkább megkedvelte a lányt, nem is akarta terhelni a sötét történeteivel. Talán nem is tudta volna elmondani, még nem próbálkozott vele.
 - Nem semmi - reagált a felsorolt kalandos szerelmi élet hallatán. Még szerencse, hogy a nő nem annyi idős volt, mint amennyinek elsőre Seren hitte - nehéz lett volna mindezt húsz évbe belesűríteni, az biztos, bár a számok nagysága így is eredményezett egy szemöldökfelvonást a prof részéről.
 - Lehet, a helyében ezt nem közölném minden pácienssel. Ön tudja a legjobban, milyen gyorsasággal terjednek errefelé a pletykák - tette még hozzá. Nem csodálkozott volna, ha már az első héten híre megy, milyen...tapasztalt nő a pszichológus.
 - Nem tagadom - válaszolt egyszerűen, a kissé vádló hangnem ellenére sem kapva fel a vizet, noha legtöbbször zavarta, ha valaki a fejére olvas. - Viszont magának is látnia kell, hogy nem én vagyok az ideális apafigura. Hajoljon oda egy-két festményhez most is, biztos lesz némi mondanivalójuk. Vagy kérdezze meg az első szembejövő diákot, akit tanítok - felelte kissé gunyorosan. Valószínűleg még a gondolatra is elborzadnának, hogy egy ilyen fiatal kislányt egy cinikus, kegyetlen, érzéketlen férfi kezébe adjanak, és biztos hozzátennék, hogy buktatási rátája magasabb, mint a Burj Khalifa.
Szótlanul hallgatta, ahogy Zója a saját esetén keresztül próbálja megmutatni, hogyan láthatja a helyzetet a gyerek. Azonban mikor Zója Seren saját "helyzetével" kezdett példálózni, a férfi elvesztette türelmét.
 - Ne beszéljen olyasmiről, amiről fogalma sincs - közölte kifejezéstelen hangon, hűvös acélszürke íriszeit Zója kékjeibe fúrva. - Nem tud semmit, és értékelném, ha nem tenne úgy, mintha mégis - tette még hozzá.
Néhány éve valószínűleg szó nélkül elhagyta volna a helyiséget, megmondva a nőnek, hogy hová tegye a példáit, most viszont helyén maradt, s csupán összepréselt ajkai mutatták, hogy dühös. Nem akarta már az első tíz percben kipróbálni a szoba hangszigetelését.
 - Köszönöm, de nem szorulok segítségre, és főleg nem a magáéra - vetette oda egy sötét pillantás kíséretében - ugyanis nem tervezem örökbe fogadni a kislányt, akármit ír a papírjára. -
Elképesztő, milyen gyorsan tud kialakulni az ellenszenv egy emberben, főleg Serenben és főleg akkor, ha valaki a fejéhez vágja, hogy esetleg azért nem csinál meg valamit, mert nincs elég önbizalma. Egy sárkánynak ilyet nem illik mondani.
 
Utoljára módosította:Eric S. Weaver, 2013. március 6. 18:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 8. 01:06 | Link

- Nem tűnik úgy, mint aki elsőként rohanna a banyához vagy egy Edictumoshoz azért, hogy elmesélje nekik a magánéletem egy részét, ám ha mégis megtörténik, esetleg, véletlenül persze, elhintem, hogy mi igen mély ismeretséggel bírunk.
Persze mosolyog hozzá, teljesen könnyen néz a férfi szemébe, szinte babonázó ez a szemszín, mondjuk Serent nem biztos, hogy védeni kell, hihetetlen védőfallal rendelkezik, mintha minden embernek, aki legalább fél órát beszélt vele folyamatosan feladná a leckét, kihívná őket, hogy fejtsék meg és persze sorra el is buknak.
- Látom ezt anélkül is, de nem élünk mintavilágban, én sem vagyok mintaanya, a gyerekem sem mintagyerek és mégis életben van, növekszik és talpraesett.
Tudja, hogy messzire ment, talán okkal tette, imád kockáztatni. Kicsit hátrébb húzódik, arca mégis nyugodta, kifejezéstelen marad, egyetlen árulkodója talán csak az a villanásnyi szemöldökemelés, mellyel kifejezte a benne feltámadt érzelmeket.
- Sajnálom, nem volt illendő tőlem. Valóban nem tudok semmit, és nem is kívánok úgy tenni, azonban a reakció is azt mutatja, hogy valamit kiváltottam. Ezen talán érdemes elgondolkozni. Sosem gondolkodott még rajta, hogy feldolgozza? Anélkül kérdem, hogy bármit is tudnék, csak szinte érzem, hogy egy nagyobb érzelmet szabadítottam fel.
Nem akar tolakodó lenni, de mégis, az a dolga, hogy kérdezzen nem? Igyekszik nem túl belebonyolódni a dologba, nem akar kellemetlenséget, hiszen most más miatt vannak itt, de talán egy másik alkalommal, talán ha végiggondolta, élne a lehetőséggel, ő épp csak annyit mondott neki így, hogy itt lenne, ha úgy döntene.
- Mégis itt van. Nézze, én nem dönthetek ön helyett. Szerintem célszerű lenne, ha átgondolná a dolgot. Nincs olyan rokona esetleg, aki szívesen magához venné? A nővére, esetleg anyai ágon az unokatestvérei? Nem vérszerinti rokonok ugyan, de mégis rokonszerűségek lennének, tudná, hogy kinek adja a gyermeket.
Neki azért számít a gyerek, igyekszik a legjobban kihozni a helyzetet, hiszen szeretné, ha végül mindenki elégedett lenne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 8. 15:15 | Link

- Én nem, de gondolom nem abból fog állni a munkája, hogy velem beszélget - válaszolta, a mondat másik felét kényelmesen elengedve a füle mellett.
 - Hány éves a lánya? - kérdezett rá, ha már felhozták a témát. Zója olyan fiatalnak tűnt, hiába tudta Seren, hogy Yvyvel egyidős, egyszerűen nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy még önmagát is idősebbnek érezte. Nehéz volt elképzelni, hogy már túl van két házasságon, megannyi szerelmi kalandon, és már gyerkőcöt nevelget a praxis mellett.
Bólintott, elfogadva a bocsánatkérést. Nem volt annyira gyerekes, hogy morcos tekintettel méregesse Zóját továbbra is, de elég nyilvánvalóvá tette, mekkora az a terület, ahol a nő kutakodhat anélkül, hogy Seren orrára csapna egy mentális ajtót.
 - Higgye el, huszonnégy év bőven elég idő volt arra, hogy gondolkozzak rajta - vágott közbe kicsit szelídebben. Elragadtatta magát, ez pedig hiba volt, de hiába tudott remek pókerarcot produkálni, ezekre valahogy mindig érzékenyen reagált, pontosabban átment sündisznóba és megszurkált mindenkit, aki közelebb mert jönni. Ő is tudta, hogy ezen a stratégián változtatni kell, de még nem jutott el teljesen arra a szintre, ahol képes is lett volna ezt megtenni.
 - Nincs mit feldolgoznom - vonta meg a vállát. Olyan mély és elérhetetlen területre temetett mindent, ami fájdalmat okozott neki, hogy sokszor tényleg olyan volt, mintha nem vele történt volna mindaz, amin keresztül ment; mintha csak feljegyezték volna az eseményeket valahol az elméjében, de legtöbbször nem társított hozzá semmiféle érzelmet, és ha mégis, az nem volt több hideg, pengeéles haragnál. Ritka volt az alkalom, hogy bármit is engedett a felszínre kerülni - máshogy nem lehetett volna együttélni a dolgok tudatával és súlyával.
Zójának igaza volt, valamiért mégis eljött, amikor megtehette volna, hogy szimplán ignorálja az egész helyzetet a kislánnyal és minden gondjával együtt, de valahogy arra nem volt képes. Talán nem akarta magára vállalni a nemet mondás felelősségét, és egyelőre nem bánta meg, hogy eljött, de furcsán és bizonytalanul érezte magát, ehhez pedig nem volt hozzászokva.
 - Még nem beszéltem velük erről, nem tudják - mondta elgondolkozva, mindennapi kapcsolatban senkivel nem állt. - De ez járható útnak tűnik, már ha hajlandó valaki bevállalni plusz egy csemetét - jegyezte meg, ugyanis tudomása szerint a rokonságnak azon fele igencsak babázós típus volt, lényegében minden nő, aki elég idős volt hozzá, elindult már az anyaság útján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 11. 04:42 | Link

- Nem tudhatja, lehet, ön teszi majd ki a fizetésem kilencven százalékát. Ilyenkor még korai ítélkezni erről azt hiszem.
Nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon a megjegyzéshez. Mondjuk, szomorú lenne, ha tényleg így lenne, mert akkor rövid úton vesztené el az állását, ami nem mutatna túl jól az önéletrajzában. Ciki lenne megmagyarázni, hogy miért szabadultak meg tőle két hét után egy iskolából, ahol elméletileg sokan vannak.
- Nyolc, pontosabban nyolc és fél. Nem szereti, ha fiatalítom, igen tudatos gyerek, majd amikor tíz évig lesz huszonkilenc, akkor rájön, hogy fiatalnak lenni nem is rossz.
Nem esik zavarba a kérdéstől, nem is lenne jogos, hiszen a gyermek ideje nagy részében vele él majd, így látni fogják itt is és nyílván feltűnő lesz a fiatal lány, egy negyedvéla is véla, nehéz lesz a lánykát nem észrevenni.
- Maga tudja.
Vonja meg a vállát teljes nyugalommal ő is. Nem fogja erőltetni, hiszen ha ezt tenné, akkor nem lenne semmi értelme az egésznek. Ha magától visszatér, akkor érhet el csak eredményt, ő csupán elültette azt a bizonyos kapcsolati magot, mely vagy szárba szökken, vagy kiderül, hogy terméketlen földbe ültetett. Mint mindennek, ennek is időt kell hagyni, a sürgetés a történelemben sosem eredményezett még jót.
- Mi az ami frusztrálja? Az, hogy fiatalabbnak nézek ki, mint maga?
Érdeklődik szinte már finoman flörtölve a férfivel. Ha már megteheti, hát játszik egy kicsit.
- Érdemes megkérdezni, hátha. Inkább a kevesebb gyermekkel rendelkezőket, még ha csak félig is segítenek, már az is valami, akkor ön is segít a gyermeken valakivel együtt. Ha a családból nem is, talán a baráti körből valaki, aki ért a gyermekek nyelvén. Ez egy fontos időszak. A gyermek szociális intelligenciája átalakul, specializálódik az egyénre, kihullnak a tejfogak, mintha kicsit elkezdene eltűnni a gyermekkor. Szerintem célszerű lenne, ha a végső döntést átgondolná, aludna rá néhány napot, ha már biztos a dolgában, legyen az bármi, megírom a jelentést. Így megfelel önnek?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 11. 04:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 13. 23:35 | Link

- Ahány problémás gyerek van a kastélyban, kétlem, hogy ez lenne a helyzet. A diákok fele árva, valamilyen függő, vagy deprivált környezetből jött, úgyhogy lesz min ügyködnie, ne aggódjon - válaszolta. Nem érdeklődött különösebben a diákjai magánélete iránt - sőt, közel semennyire -, de voltak dolgok, amiket legfeljebb csukott szemmel lehetett volna figyelmen kívül hagyni.
 - Akkor egyidősek - vonta le a következtetést, de nem fűzött hozzá semmi egyebet. Nyilvánvalóan fogalma sem volt, milyen egy nyolcéves gyerek, legfeljebb az utcán találkozott ilyen idős gyerekekkel, és akkor is csak futólag, tehát körülbelül annyit tudna róluk mondani, hogy pöttöm energiabombák, neki pedig erre pont nincs szüksége.
A kérdés kissé meglepte, furcsa témaváltás volt, a nő tekintete pedig nem hagyott kétséget afelől, hogy milyen gondolatok járnak a fejében. Oké, hogy néhány diáklány próbálkozik ilyesmivel óra közben mikor mr nagyon unatkoznak, de egy hivatásos pszichológustól kicsit mást várt, főleg, hogy ő maga semmit nem kezdeményezett Zójánál.
 - Ez nem frusztrál, ez egy tény. Ezt a pillantást pedig megtarthatja a gyermekei apjainak - reagált nem kevés cinizmussal és gúnnyal a hangjában, szemtelenül felhasználva azt a kevés információt is a nő ellen, amit ilyen rövid idő alatt megtudott.
Seren soha nem volt fair játékos.
Az apró monológot hallva a gyerek fejlődéséről egy bólintással reagálja le, valamikor a kezdetek kezdetén ő is kénytelen volt ezt megtanulni, egyébként nemigen adtak volna tanári diplomát a kezébe, tehát a főbb folyamatokkal tisztában volt ő is, akármennyire nem volt gyerekcentrikus.
Vagy ha már itt járunk, akármilyen-centrikus.
 - Meg. Köszönöm - bólintott, értékelve, hogy Zója hajlott afelé, hogy megbeszélje vele a végső döntést, nem pedig csak lefirkant valamit, attól függetlenül, hogy az alany mit gondol, ez pedig rögtön klasszisokkal javított a véleményen, amit Seren eddig kialakított a nőről.
Ezek után viszont nem látta értelmét a további szócséplésnek, elvégre konklúzióra jutottak, ő gondolkodni fog, Zója pedig ápolgathatja a depressziós rellonosok és a varázsgombázó navinések lelki világát mindeközben.
Fel is állt, készen arra, hogy távozzon.
 - Gondolkozni fogok. Kösz a kávét - búcsúzott angolosan, majd elhagyta a helyiséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 14. 23:29 | Link

03.14. délután 3 óra

*Pár nappal ezelőtt volt egy kis kalandjuk az erkélyen, majd pedig a gyengélkedőn. A lányban nem hagyott különösebb nyomot az egész, talán annyiban, hogy a Maryvel történt dolgok megviselték, meg az, hogy a gyengélkedőre kellett mennie. Ellenben vele, mások furcsának találták az ott történteket, meg az alaptermészetét. Már általánosban is bajuk volt azzal, ahogy reagál a dolgokra, ahogy érez a többi ember irányába, idejön a mágusok közé, erre Goldman itt is a pszichológushoz zavarja. A nő talán még ki sem csomagolt, de már alá kell vele íratni egy papírt, hogy megjelent nála. Most mit akar a házvezetője, hogy nem közveszélyes? Zsolti pólóját csak poénból tépte le, különben sem haragudott érte. Maryt is egyből vitte a gyengélkedőre, noha nem is kívánt odamenni, a többiek is megtehették volna. Teljesen empatikusan viselkedett, mit kellett volna tennie, virágszirmokkal kiszórni Mary előtt az utat, ahogy mentek Winnetouhoz? A professzor azt is reklamálta, hogy az iskolát nem tájékoztatta a betegségéről, pedig tudniuk kellett volna, hogy mit tegyenek egy olyan helyzetben, amikor rosszul van. Nagyon ritkán éri ekkora erővel a rosszullét, hogy már ideje sincs bevenni a bájitalát, emiatt nem kell aggódni. Talán 2-3 évente történik ilyen, amióta az egyik ausztriai varázslókórházban beállították neki ezt a 2 bájitalt 4 éves korában. Mi baja van most mindenkinek? Goldman csütörtök 3 órára szerzett időpontot a szőkéségnek, így az már előtte egy óra készülődni kezdett. Meggyőződése, hogy ha higgadtan viselkedik, meg teljesen olyan, mint a kortársai, akkor meg fogja tudni győzni a nőt, hogy minden rendben van vele. Így felveszi a legjobb farmerpantallóját, hozzá egy napszínű pólót, amin középen egy virág van (vidámnak kell tűnni), végül a tetejére egy kockás inget. Lábbeli gyanánt egy lovaglócipőszerűséget húz. A haját a füle mögött előrevezetve befonja. Egy leheletnyi sminket visel, hogy véletlenül se tűnjön úgy, mint aki álcázza magát, de mégis látszódjon, hogy ad magára. Épp csak annyit dob fel, hogy egészségesebb színe legyen, meg hogy kiemelje a kék szemeit. Negyed órával az időpont előtt veszi nyakába a kastélyt, felkapja oldalszütyőjét, ami most nagyon könnyű, mert csak egy könyv van benne, a bájitala, meg a lap, amit alá kell íratnia, meg a rendelőhöz vezető pontos útvonalleírás. Feszülten baktat a folyosókon, pár perccel az időpontja előtt érkezik meg. Leguggol a földre az ajtó mellett, egy picit igyekszik relaxálni meg ráhangolódni arra az arcára, akit bent fog mutatni. Végül nem sokkal 3 előtt komótosan feltápászkodik, vesz egy utolsó nagy levegőt és határozottan kopogtat egyet az ajtón.*

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 14. 23:54 | Link

Seren záró

- Elég negatív képet fest a diákokról, mintha elnyomná azokat, akik normális családból, közepes képességekkel rendelkeznek, és felnyomná azon diákok számát, akiknek van valami törés az életében. Ez igazán érdekes.
Néhány szót feljegyez a papírra, amire rá se pillant, így azt se várja el senki, hogy ha ránéz, akkor minden betű azonos sorban egyen, leginkább azért ne, mert fehér papírra jegyzetel. Már megtanulta az évek során, hogy felesleges lenne akár kockás, akár vonalas papírt használnia, hiszen csak saját magát hátráltatja azzal, hogy megpróbálja kibogarászni mi az ami alap vonal és mi az, amit ő írt fel.
- Igen, egyidősek és, bár sokakat meglep, teljesen ép és még él is.
A nézésére tett megjegyzésre finoman elmosolyodik, és kicsit megrázza a fejét. Megint felír két dolgot, az se baj, ha ezzel idegesíti a férfit, most már határozottan felkeltette az érdeklődését. Meg akarja ismerni, tudni akarja, hogy mit is rejtenek a hűvös szemek és ez a figyelemre méltó csontozat.
- Csak egy van, egy apától, és nem is tervezek ezen változtatni, de ha meggondolom magam, akkor értesítem.
Hátradőlve, keresztbetett lábai közül a felsőt finoman megringatva. Nem lenne szabad kizökkennie, de kell egy kis játék, csak egy kicsi, valamivel ki kell ugratni a nyulat a bokorból, persze most még csak puhatolózik.
- Szerintem nem nézek másként önre, mint mások, vagy esetleg ön úgy veszi észre?
Érdeklődik, kicsit összeráncolva a homlokát. A tényre, hogy gondolkozik majd, belül kis győzelmi zászlót lenget, ez sokkal jobb, mint az, hogy élből elutasítja a nő felvetéseit. Felkel vele, és az ajtóhoz kíséri, biccentve a távozónak.
- Találkozunk legközelebb.
Reméli, hogy pozitívan dönt majd a férfi. Visszalépve felveszi a maradék tejeskávéját, és az utolsó kortyokat fogyasztva érzi, ahogy valaki átkarolja, és hozzábújik. A keze ösztönösen a másik fél fejére téved és megsimogatja a nagy szemekkel felnéző kislányt.
- Na, sok mindent láttál?
Érdeklődik mosolyogva, mire a kislány véget nem érő mesébe kezd.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 15. 03:06 | Link

Adria

Ha azt mondjuk, hogy a tegnap este durván sikerült, enyhén fogalmazunk. Nem durván, szó sincs róla, egyenesen pokolian jól, így hát nem csoda, hogy fél háromkor még az ágyban van, és csak néz ki a fejéből lelógó karral, azon gondolkozva, hogy az ablaka előtt lévő fa vajon milyen, most még a levelekből se tippelhetne, hiszen még nem tartunk ott, főleg ilyen szeszélyes időjárás mellett. Valamikor hajnali öt felé érhetett vissza a faluból, ahol még mindig szívesen fogadják a rég nem látott diákokat. Miközben a fát nézik, bevillan neki, hogy valamit el kellene ma intéznie. Nem a gyereket, ő Rufusnál van, szerencsére, és nem is kell mennie sehova.
- Merlinre!
Igen, megvan a göndör hajú pasi, valami Aranyos vagy milyen szólt, hogy ma jönne egy lány, akivel beszélgetnie kellene. Ijedten pattan ki az ágyból és egy sikítással esik a padlóra, hiszen néhány óra alatt teljesen belegabalyodott a takarójába. Nevetve fordul a hasáról a hátára, az ilyen apróságok is jobb kedvre tudják deríteni.
- Na gyerünk, szedd össze magad asszony!
Utasítja rendre magát, gyorsan a fürdőbe véve az irányt, hogy egy forró zuhannyal ellazuljon tíz perc alatt. Nincs kedve teljesen hivatalosan öltözni, és valószínűleg ideje sem lenne, így egy bő fekete nadrágot és citromsárga ujjatlan felsőt húz. Némi festék a szemre, rúzs, két nyaklánc, az egyik tetszik neki, a másikat viccesnek tartja, és részéről készen is van. Mivel nagyon jó az idő itt bent, ezért a zokni keresést későbbre halasztja, előtte inkább megigazítja a sminkjét, és átfésüli a haját, hogy ne úgy nézzen ki, mint aki negyed órája kelt.
- Zokni édeskisszivem, merre vagy?
Kivételesen nem a macskáját hívja, aki szintén erre a névre hallgat és még nem érkezett meg, hanem a lábára húzható anyagdarabot, ami rendszerint kettő van az embernek, és csodák csodájára még egyforma is. Még mindig dobozokból él, úgyhogy némi hátrányt okoz neki a helyzet, és amikor kopognak fel is adja. Kifelé menet körbenéz, de szerencsére a helyiség teljesen tiszta, így teljes nyugalommal engedi be a lányt.
- Szervusz, Zója vagyok, kérlek, fáradj be. Egész jól összeöltöztünk.
Mosolyodik el az öltözete láttán, miközben félreáll, hogy beengedje a lányt a szobába.
Kérsz valamit inni?
Érdeklődik a lánytól és válasza szerint cselekszik, majd helyet foglal a fotelben, gondosan maga alá húzva a lábait.
- A házvezetőd már nagy vonalakban felvázolta az esetet, de szeretném, ha te is elmesélnéd, hogy mi történt, mi volt az, ami kiváltotta, és miként érzel most a dologgal kapcsolatban.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 15. 03:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 16. 11:49 | Link

Zója néni

*Nem tudja, hogy körülbelül mennyi idő telt el aközött, hogy bekopogott és mire kinyitotta az ajtót a nő, de neki valami örökkévalóságnak tűnt. Mégis miért akarják, hogy itt legyen? Vajon sikerülni fog az átverés? Mi van, ha jó szakember és mindenre figyel? Ő is észrevesz olyan részleteket, amik mások figyelmét elkerülik, akkor  egy olyan hogy ne venné, aki még ezt is tanulta? Amikor végre kinyílik az ajtó egy kamasz lány áll vele szembe. Annyira zavarba jön, hogy hirtelen a színjátékról is elfeledkezik, s kikerekedett szemekkel néz rá. Már épp meg akart szólalni, hogy ő valószínűleg az anyukájához jött, amikor bemutatkozik neki a vele szembenálló lány. Ő lenne az? Hű, az anyukája tuti meg akarná szerezni az arckrémje nevét, mert ez durva. Végül sikeresen eszébe jut, hogy talán meg kéne szólalnia, ha már olyan kedvesen köszöntötték.* - Sz… szép napot! Újvári Adriának hívnak. * Kezdi meg bizonytalanul a bemutatkozást. Majdnem lesziázta a hála a kezdeti meglepetésnek, de aztán gyorsan észbekapott, így remélhetőleg nem tűnik fel ez a kis technikai zavar. A ruhára vonatkozó kijelentésre csak bólint egyet egy zavart vigyor keretében. Annyira nem ért ezekhez, annyit tud, hogy a zokni-szandál és a csíkos-kockás együtt nem fekszik, de körülbelül itt be is tudná fejezni az általa tudott divathoz kapcsolódó tények felsorolását. Vesz egy nagy levegőt, átlépi a küszöböt, ami egy kellemesen berendezett szobába vezet. Nem nagyon néz szét, megtanították neki, hogy nem illik megbámulni más otthonát. *- Nem kérek, köszönöm. * Feleli a nő kérdésére, majd leül vele szemben. Legalább nem feküdnie kell, mint a filmekben. Ez jobban bejön neki, így valahogy egyenrangú félnek érzi magát a társalgásukban. A fekvő testhelyzet egyfajta kiszolgáltatottsággal jár, mert a másik látja őt, ellenben ő a plafonon kívül nem sok mindent figyelhet. Kényelmesen elhelyezkedik, amikor azon kapja magát, hogy éppen görnyedten és keresztbefont karokkal ücsörög. A franc essen azokba a fránya nonverbális jelekbe. Azonnal egyenes testtartást vesz fel, a kezeit lazán az ölébe teszi, miután a bokájához teszi a táskáját. Zója feltette a kérdését. Rögtön a közepébe bele, in medias res. Semmi ismerkedés, pedig szívesen mesélne a cicájáról, róla legalább őszinte imádattal áradozna. Nem éppen a szavak embere, emiatt egy kicsit nehezen szedi össze a gondolatait, ráadásul a kérdést is érdekesen fogalmazták meg.* - Kiváltotta? Pontosan micsodát? *Kíváncsiskodik –ezúttal- őszinte meglepetéssel. Nagyon mozgalmas egy este volt, nem tudja, hogy most a pólóról van-e szó, Ron megkövezéséről, vagy pontosan miről.* - Csak sétáltunk a szobatársammal, amikor kiáltozást hallottunk. Az egyik csapattársam volt az, egyedül volt egy fiúval. Pálca nélkül. *Kezd bele végül a történetbe, remélve, hogy a nő erre kíváncsi.* - Zsolti csak pattogni jött oda, valahogy el kellett terelni a figyelmét. Átkokat mégsem szórhatok rá, az gonosz lenne. *Folytatja nyugodt hangon, noha szíve szerint megtenné, de ezt igazából csak a poén kedvéért csinálta. Úgy fair, hogy ha Ronaldon felülről nincs ruha, akkor a Levitáson se legyen. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 16. 19:13 | Link

Zója

Vigyorogva szeli az iskola folyosóit, nyugodt léptekben jár-kel végig a falak mentén. Az új pszichológusnőhöz készül, akiről azt állítják, hogy nagyon csinos. Igazából Alexa küldte, mert mostanában nem volt túl jó magatartással az órákon, és ez már klinikai eset a HV szerint. Persze biztosan más volt az ok, de végül is némi büntetőmunkának szánta, hogy elbeszélgessen a pszihomókussal egy órácskát. ~ Talán még kellemes is lesz, végül is jó nő. Persze Amandához fel sem érhet… ~ gondolja magában, miközben félrelök egy szerencsétlenkedő gólyát az útjából. Hátra sem néz, mert nem érdekli, hogy mit bosszankodik, miközben összeszedi a pergamenjeit a kisfiú, majd megtanulja, hogy ne tébláboljon a rellonosok előtt. Lassan érkezik át a déli szárnyba, és be is lép kopogás nélkül a pszichológusnő ajtaján.
- Helló, itt vagyok, Zó… - ránéz a fiatal lányra (?), aki bent van, majd szó nélkül kifordul az ajtón, közben megkapaszkodik az ajtófélfában. Háttal áll a benti nőnek, majd nagy lendülettel visszafordul, és úgy lép be a helyiségbe, mintha az övé lenne. Lecsüccsen egy fotelbe, valószínűleg tartja, hogy az a vallatószék, az előzőnél is hasonló volt, csak ez az elrendezés nőiesebb inkább. Meg nincs rumli.
- Helló megint. Hol van a pszichológusnő? Ne, mondd, hogy te vagy az, mert… bár végül is a paraméterek igazak lehetnek. – mondja viccelődve, és szemtelenül megbámulja a fiatal nőt. Sosem zavartatta magát ezen, persze, ha Amandával sétál, vagy vele van egy légtérben, azért visszafogja magát. Nem hiányzik neki, hogy a lány kiakadjon, vagy ilyesmi, hiszen szereti őt. De azért a nézelődés még belefér.
- Állítólag nagyon szemtelen vagyok az utóbbi félévben, és ezt Alexa nem nagyon tolerálja. Ezért büntetésből el kell töltenem veled egy órát, és nem abban a formában, ahogy én gondolom… - a tegezés csak simán elhagyja az ajkait, gondolkodás nélkül, az utalgatások pedig jók lesznek tesztelni a csinoskát.
- Mi a mai menü? Ja, Leonie örült neki, hogy arany színű lett a haja, szóval azt nem ér felhozni... – kérdezi, és még kényelmesebben befészkeli magát a fotelbe: hátradől a lábait szétveti, a bal keze öklén pedig megtámasztja a fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 18. 01:57 | Link

Yarista

A mai nap teljesen nyugodt, elméletileg nem vár senkit, nem beszélte meg senkivel, nem küldtek hozzá semmit, így egész sokáig pihent,
egyszerűen öltözött az egyik kedvenc színébe, és épp az utolsó körmét lakkozza ki, amikor berobban hozzá a fiú. Még jó, hogy nem szívbajos, különben valószínűleg az egész ujját átfestette volna, így azonban csak felvont szemöldökkel felpillant a fiúra, majd türelmesen megvárja, hogy megnézze a névtáblát, addig fújja a körmeit, hogy gyorsabban száradjanak. Teljesen nyugodtan kel fel, és lép oda a fiúhoz, aki mostanra teljesen nyugodtan elhelyezkedett a foteljében.
- Örülök, hogy megfelelek a paramétereknek, fájna, ha két kilóval nehezebbnek mondanának.
A pálcát a kezébe véve ujjait finoman ráhelyezve, egyetlen szó nélkül emeli fel a fiút, majd finom mozdulattal ülteti le a kanapéra.
- Sokan ülnek először a fotelbe, nem is értem, pedig szerintem elég jól megkülönböztetem a két helyet.
Hogy ezt megmutassa, helyet foglal, és a kezébe veszi a jegyzetfüzetet, felnyitja és máris lejegyzetel néhány dolgot, azonnali következtetések, amiket a fiúnak nem kell látnia. Nem néz a papírra, végig az arcát figyeli.
- Mácsai Zójának hívnak, ön pedig?
Nem hatódik meg azon, hogy tegezi, teljesen hideg vérrel keveri, hiszen sokféle emberrel összehozta már az élet, nem most fogja megkezdeni az aggódást. A mondott nevet szintén feljegyzi, majd utánakérdez, hogy mennyire hiteles, még szerencse, hogy egy évfolyamba jártak, sok közös órájuk volt, sokszor tanultak együtt, így nyilván ehhez is hozzá fog majd szólni.
- Úgy tűnik, az ön esetében megelőzte a hírét, mert a házvezetője még nem szólt, hogy számíthatok önre, pedig régről ismerem.
Nem mondja el mennyire régről, persze ha rákérdez nem titkolja. Törökülésbe helyezkedik a fotelben, és teljes nyugalommal emeli szemeit a fiúra.
- Kér valamit esetleg inni?
Ha már a mai menü iránt is érdeklődött. Közben felírja, hogy milyen testtartásban jelent meg nála, tényleg elég szemtelen a stílusa, de ilyen játékokkal őt nem tudja kihozni a türelméből.
- Örülök neki, hogy örül, valószínűnek tartom, hogy szangvinikus jellem, aki szeret feltűnést kelteni, és ez egy remek módja, főleg, ha már huzamosabb időre süt ki a nap. Mi volt az utolsó csepp, amivel kiváltotta Hannából, hogy hozzám küldje?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 18. 01:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 18. 09:19 | Link

Zója

Megérkezése semlegességet vált ki a pszichológustól, mi több, még némi humort is csempész a szoborszerű szépség a hangjába. Yaristának ez nagyon tetszik, még el is mosolyodik rá, miközben a „paramétereket” tanulmányozza. A nő ruházata is elnyeri a tetszését, szereti a kék színt, úgy érzi a fiú, mintha szándékosan imponálni akarna neki a pszichológus. Nyilván erről szó sincs, de azért ezt megjegyzi magának.
- Gondolom mennyire… - válaszol továbbra is hasonlóan, mint eddig. Miután kényelmesen elhelyezkedik, Zója pálcát szegezi rá és áthelyezi őt a kanapéra. Mikor pálcát húz a dokinő, ő máris az övéhez nyúl, de aztán csak hagyja magát, úgy gondolja nem lesz ebből párbaj, és mindenki szerencséjére ez igazolódik be.
- A régi dokinak itt állt a vallatószéke, ezért lehet. – segít egy kicsit, miközben lefekszik a kanapéra. Egy mugli filmben látta, hogy feküdni kell, meg amúgy is inkább ez a kényelmesebb. A fejét fent hagyja a kanapé karfáján, és ha az kemény lenne, akkor tesz még oda egy kiegészítő párnát. Máris kezdődik a beszélgetés, kicsit el is húzza a száját, amikor előkerül a jegyzetfüzet.
- Azt hittem egy kicsit flörtölgetünk, vagy ilyesmi az elején. – sóhajt. – Yarista Palarn, Rellon, negyedik évfolyam, Vikings csapattag, edictumi hős. – adja meg az alapvető adatokat halvány mosollyal, amiket a dolgozatra is fel szoktak írni. Ez biztos elég lesz majd Zójának, hogy egyeztesse a kartonjával, ha egyáltalán van ilyen.
- Ó, nem szólt? Még ilyet. Régről? Talán ide jártál? – a tegezés megmarad, úgy gondolja, hogy majd rászól a nő. Bár azzal, hogy a fiút folyamatosan tegezi, kis utalást már tett erre vonatkozóan.
- Ha van valami nem alkoholos, persze. Kiszárad a szám, ha önre nézek. – vált mégis magázódásra a fiú. Még a végén kap valami büntetőmunkát, amit természetesen meg sem érdemel. De egyébként is lehet, hogy majd a következő pillanatban visszavált, most jó kedve van, ráadásul eléggé lekötik a figyelmét a doktornő adottságai. Aztán máris érkezik a szakmai halandzsa, és ráismer az Önismeretben tanult szóra, már ez is valami. nagyon nem érzi azt a tantárgyat, inkább csak bemagolja és leírja. Vagy csak nem vallja be magának, hogy kedveli, még az is lehet.
- Hanna? Ó, ezután én is így fogom hívni. Hanna néni. – vigyorog mindent tudóan a nőre, és nem felejt el válaszolni a többi kérdésre sem.
- Nem, én nagyon szerény vagyok. De tényleg, a szerénység mintapéldánya. – felül és úgy nézi tovább Zóját, aki le sem veszi a kék szemeiről a sajátjait. ~ Biztos tetszem neki, hehehe. ~ kuncog magában és tudja ő is, hogy erre vajmi kevés az esély, majd megvakarja a szőke üstökét.
- Azt mondtam, hogy ha legközelebb így beszél velem, le kell vennie a felsőjét. Büntetőmunkát adott ugyanis. Pedig nagyon szeret, állítólag. – kicsit sértődött képet vág, persze csak megjátssza az egészet, és azon gondolkodik, hogy Zója is levehetné a felsőjét. Sokkal több páciense lenne, ha fehérneműben, vagy fürdőruhában rendelne.
- De, ha már itt van, adhatna némi tanácsot a kviddicshez. Nem nagyon zavar a közönség, mert nagyon eltökélt vagyok és mondanám csúnya szóval is, hogy mit gondolok olyankor róluk, de a lényeg, hogy próbálok nem tudomást venni róluk. Ez nagyrészt meg is, de van, amikor felkapom az agyam, és akkor hibázok. Ehhez jól esne néhány tanács, hogy hogyan kerüljem el ezeket a helyzeteket. – na igen, ha kviddics, máris értelmesen lehet vele beszélgetni, na meg a lelkesedése is kétszáz százalékon pörög. Látványosan megy át az arca szemtelenkedőből kíváncsivá, figyelme pedig az egyéb domborulatokról végre a nő tekintetét fürkészi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 21. 05:04 | Link

Mr. Palarn

- Ő a régi volt, én pedig az új. Sőt, ha jól tudom, ő férfi volt, míg én nő vagyok, más a látásmódunk, és az igényünk a saját hely kialakítására.
A flörtölgetésre finoman elmosolyodik, finoman oldalra döntve a fejét, játékosan végigméri a fiút, de a végére csak megingatja a fejét, elhúzva az ajkait.
- Sajnálom, de huszonnégy év alatt nem kezdek senkivel. Fontos a tapasztalat.
Még kacsint is hozzá egyet, egyáltalán nem szégyenlős. Van egy előélete ahhoz, hogy tudja meddig mehet el, és bár ez nem éppen szakmai, de igyekszik felvenni a másik fél stílusát ahhoz, hogy kialakítson egyfajta bizalmat, ami hozzásegíti a sikeres együttműködéshez.
- A kviddics nem az én világom, de a lányomat kifejezetten érdekli, így hallottam már ezt a csapatnevet, ha pedig edictum hős, akkor megértem a stílusát.
Az információkat szintén lejegyzeteli, és a feltett kérdésekre bólint, de mivel úgy illik, válaszol is, fel sem véve, hogy a másik fél tegeződik fele.
- Ide, évfolyamtársak voltunk. Csak én Levitás voltam. Nyolc előtt nem célszerű alkoholt inni.
Ezzel felemelkedik a fotelből, hogy megnézze milyen üdítők vannak elérhető közelségben. A lehetőségeket (meggy, narancs, alma, multivitamin, sárgabarack) az asztalra pakolja két porár kíséretében és miután a fiú töltött, ő is tölt magának az utóbbiból.
- Elég hülyén hangzik. Hanna néni. Pff. Szerintem ezzel fél éves ágytálmosási bérletet válthat ki magának.
A történetre felvonja egy cseppet a szemöldökét. Elég furcsa, mármint megnézte volna a szőke nő arcát, állítólag az elmúlt években előtört belőle a pókerarca, ami régebben sose volt. Ha erre a mondatra is, hát akkor mindenképpen meg kell hívnia valamire, mert akkor őszinte elismeréssel tartozik neki.
- A szeretetnek több lépcsője van, minden embernél mást jelentenek a fokok. Ön is az egyik lépcsőn áll, osztozik másokkal, azonban vannak lépcsők, melyekben intenzívebb vagy mélyebb a szeretett, ilyen helyeken leginkább a férjek, gyermekek, a szülők állnak. Ön egy diák, ő a tanára, a házvezetője. Nyílván kedveli magát, minden tanárnak vannak kedvencei, kegyesebben is jár el önnel, mint másokkal, azonban a stílus változása változással lehet a lépcsősoron elfoglalt helyére is, lejjebb csúszhat, kieshet a kegyből, főleg, ha a viselkedése negatív vagy taszító.
Hallgatja a történetet a kviddicsről, de nem igazán érti, egy pillanatra összevonja a szemöldökét, majd a vonásait újra ellágyítva néz a fiúra.
- Szóval adott a közönség, akiket kizár, és csak a játékra koncentrál, amikor éppen sikerei vannak, azonban, ha hibázik, akkor nem tudja kizárni őket? Vagy mi az, amin felkapja az agyát?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 21. 05:04 | Link

Adria

- Rendben, ugye nem baj, ha én azért iszok egy kávét?
Rossz szokás, sőt nem is szokás, már-már függőség. Annyi tejes kávét meg tud inni, hogy az más szinte beteges méreteket ölt. Ha a kislánynak nem probléma, akkor gyorsan össze is dob egyet, mielőtt helyet foglalna.
- Egyik testhelyzet sem a legjobb, ha valaki összefonja a karjait sokszor védekezésnek mondják, mintha valami miatt védőburkot húzna fel az illető maga elé.
Hogy szemléltesse, jobb kezét felemelve fentről lefelé egy láthatatlan falat húz maga elé, majd a kezét visszatéve az ölébe újra a lányra néz.
- Ha viszont kihúzza magát, az olyan megfelelési kényszeres, nem természetes, furcsa. Én legszívesebben törökülésben, egyenesebb háttal ülök, természetesen. Szerintem célszerűbb, ha te is úgy ülsz, ahogy jól esik. Nem kell feszengeni, ez nem egy vizsga, ahol meg akarsz felelni, hogy átengedjenek, mi csak beszélgetünk, bármiről, amiről szeretnél.
Nem kell feltétlenül az ideküldés okával kezdeniük, de a feltett kérdésre mégiscsak válaszol a lány, miután letudták a testhelyzetet. Nyílván nagyon zavaró a jegyzetelés, de ha öníró pennát használna, akkor valószínűleg semmit sem értene a későbbi jegyzetekből, mivel a penna szeret kicsit dramatizálni, amikor a fogalmazásról van szó, és nyílván a "napsárga felső" szavakat átírná valami költőibbre, amitől kitépné minden hajszálát egyesével.
- Szóval a szobatársnőddel sétáltatok, amikor kiáltozást hallottatok, egy csapattársad hangját. Kviddics csapat, ugye?
Más csapatot nem igen tud, de lehet hogy az elmúlt tíz évben új sportokat vezettek be, ő ezt nem nagyon tudja, hiszen már ebben sem volt benne, a szülei tiltották, mivel szerintük túlságosan durva sport és nem akarták, hogy baja legyen.
- Zsolti, ő Zsolt Perott ugye?
Ő az első, akinek megjegyezte a nevét, amikor megkapta az ide járó diákok kartonjait. Van néhány különleges név, akiket könnyen megjegyzett.
- Tény, az átkozódás nem éppen szép dolog. Jelen volt Leonie Rohr, Ronald  Little-Leah, Mary Glotter, Zsolt Perott. Ronald és Zsolt között feszült egy ellentét ugye? Esetleg szerelemféltés?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 21. 11:00 | Link

Zója

- Igen, azt észrevettem, hogy te nő vagy. – mosolyog és a fogai között kidugja a nyelvét egy kicsit, nem túl hosszan. Szeret szemtelenkedni, és mivel a pszichológusnak az a dolga, hogy ezt eltűrje – legalábbis szerinte -, nem gondolja, hogy ezzel bármi rosszat tett volna. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a doktornő belemegy a flörtbe egy pillanatig, majd szépen visszakozik. Egy kissé durcás arcot is kap így Yaristától, de ez sem tart tovább néhány másodpercnél.
- Honnan tudod, hogy nekem mennyi a tapasztalatom? Az azért csak nincsen rám írva. – viccelődik egy kicsit félig-meddig.
- Szóval huszonnégy, akkor már csak hat és fél évet kell várnom, hogy flörtölhess velem. – nyilvánvalóvá teszi, hogy a nőnek kell kezdeményeznie e téren. Ő elvan a saját maga világában és annyi idősen már lehet, hogy el is felejti, hogy mi az a Bagolykő, mi az a pszichológusi szoba, és ki az a Mácsai Zója. Addigra már játékosként képzeli el magát, sőt már azt is szeretné, ha akkora befutott, jó hajtó lenne. Kivárja ő, amit kell, de persze szereti, ha megkapja a dolgokat idő előtt, amiket kinézett magának. A dokinővel most csak évődik, annak ellenére, hogy tényleg nagyon vonzónak találja. Mindig eszébe jut Amanda és valahogy nem vágyik más testi, vagy épp lelki közelségére. De azért a hírnévnek is van ára, ezt pedig nem hagyhatta szó és figyelmen nélkül.
- Van egy lányod? Gondolom még nagyon fiatal… - kuncogja. – Jó, én megértem, mindig vannak eltévelyedettek, akik azt hiszik, hogy a kviddics nem az ő világuk. Semmi gond ezzel. És amúgy is, mi baj az én stílusommal? Vagy tán ennyire lehengerlő? Biztos már megbántad, hogy nem vitted lejjebb a korhatárt. – ugratja a nőt, de ez nem látszik meg az arcán. Próbálja kitapogatni Zója határait, azonban nem minden áron, és tudja, hogy ebben azért jobb nála a nő. Mindent megtesz azért, hogy téves következtetéseket is levonhasson róla, hiszen mégiscsak rellonos valamennyire, még ha nem is az a tipikus. Kon már lehet, hogy megátkozta volna a nőt, vagy elküldte volna melegebb éghajlatra, de akár egy vissza fogott rellonosról is el tudná ugyanezt képzelni. Ő viszont más módszerekkel megy az emberek idegeire. Közben jegyzetel a doktornő, Yarista pedig, hogy ne legyen unalmas a kérdésekkel teli az óra, szintén kérdéseket tesz fel. Úgy tűnik Zója igen kommunikatív, jól kezeli őt, ami kezdi szimpatikussá tenni a pszichológusnőt számára, és már nemcsak a külsője alapján. ~ Még a végén megkedvelteti magát… ~ morfondírozik, miközben a választ hallgatja, majd kissé szolidabbra veszi a figurát és már csak simán, kényelmesen üldögél.
- Levitás? Nem vagyok oda értük, mindig tudálékosak, és okosnak hiszik magukat. De tényleg, ha ismerné Hegyi Nikit, tudná, hogy miről beszélek. Persze, ő kivételesen jó fej, de ha egyszer beindul… - elhúzza az ajkait egy félmosolyra, tényleg kedveli a lányt, még akkor is ha tud idegesítő lenni akár kétpercenként is. Yarista már megtanulta ezt kezelni, le tudja szerelni őt, csak néha sértődés lesz belőle. A határokkal annyira nincs tisztában.
- Nekem nyolckor és nyolc után sem. Nem bírom. – vonja meg a vállait, majd egyből megszállják az emlékek, például amikor seprűvel repült be a klubhelyiségbe, vagy amikor Amiránál volt sárkányt vadászni, hogy megmentse a „királykisasszonyt”.
- És nem ajánlom a kipróbálását sem, ha nem akarod, hogy rád másszak, vagy ilyesmi. – kacsint a nőre, bár a hangsúlyból érezhető, hogy ezt nagyon komolyan értette. A Zója által felpakolt kínálatból – mivel forró csoki nincs – a multivitamint választja. Jól felrázza, majd kitölt magának, majd öntésre nyújtsa a nőnek, aki elutasítja. Mást kíván. De még mielőtt megkérdezhetné, hogy mit töltsön Zója már önt magának. Így aztán Yarista kortyol párat az italból és visszateszi a tálcára a félig telt poharát.
- Lehet, hogy megérné. Hanna néni, ez olyan kis cuki. – most viszont a hangsúlya jó nagy adag iróniával van telítve, szemöldökeit fel-le mozgatja, ahogy elképzeli magát és a „cuki” HV-t, ahogy ilyen módon beszélgetnek. Ebben nagyon is egyet ért a vele szemben ülővel, biztos, hogy kapna az arcára emiatt, és az ágytálbérlet is vélhetően garantált lenne. Elmeséli az esetet, és aztán jön számára az unalom a válaszban. Nem erre számított, hogy valóban megkapja a kérdésére a feleletet, pedig számíthatott volna rá, hogy nem csak kellemes cseverészésben lesz része az eltöltött egy óra alatt.
- Aha. – ezzel nagyjából ki is fejezte egyszerre azt, hogy érti, de nem igazán érdekli ez a fajta magyarázat. Sőt, igazából erre nem is volt kíváncsi, azt viszont nem mondja, hogy erre gondolt volna, és egy kicsit furcsa érzés is kezdi megkörnyékezni. ~ Alexa már nem kedvelne annyira? Hmm-hmmm. De vajon miért? Ellene nem igazán tettem semmi rosszat, oké, néha megy a szemtelenkedés, de nálam sokkal rosszabbak is vannak. De az is lehet, hogy csak Zója tesz próbára ezzel. Ki a fene érti ezt? ~ Ezt jól erősen megrágja magában, és biztosan gondolkodni fog rajta. Ha más hozadéka nem is lesz ennek a beszélgetésnek a doktornő mégiscsak elért nála valamit. A kviddics viszont eltereli a gondolatait erről a témáról, és most igazán megnyitja magát.
- Hát, akkor lehet, hogy rosszul fogalmaztam. A közönség mindig befolyásolja a játékos teljesítményét, kiét jobban, kiét kevésbé. Ha szeretik, felspannolja és akár ez még a játékára is kihat, ugyanúgy, mintha nem szeretik, csak akkor negatív irányban. Van egy határom, amíg el tudom viselni a koncentráció mellett a negatív felhangot, ez egészen addig tart, amíg nem hibázom. Ekkor már viszont halmozódik a hibák száma, mert nem tudom visszaállítani az ezelőtti állapotot, nem tudok újra úgy figyelni a játékra, ahogy addig. tehát kellene egy olyan tanács, amivel visszazökkenthetem magam arra az állapotra, hogy ne befolyásoljon túlságosan negatívan a felém irányuló… mondjuk így, rosszindulat. – próbálja érthetően magyarázni még gesztikulál is rendesen hozzá. Az ajkai és a torka is kiszáradnak, ezért a poharáért nyúl és gyorsan lehajtja a multivitaminos ital maradékát.
- Nekem ez az életem, bármire képes vagyok, hogy elérjem a célomat ezzel kapcsolatban. Nagyon sokat számítanak az apró tanácsok is, szóval, ha kapok tőled valami jót, akár még a modoromon is változtathatok. – ajánlja fel a lehetőséget. Azzal tisztában van, hogy idővel már nem fogják zavarni ezek a dolgok meccs közben, de ő minél hamarabb szeretne megszabadulni ettől a felesleges kolonctól. Talán egy szakember segíthet ebben, hogy más megvilágításba helyezi neki ugyanazt és akkor képes máshogy gondolni rá.
- Amúgy rosszabbra számítottam, és itt nem a külsődre gondolok. – mosolyodik el megint, de úgy vette észre, hogy Zóját nem zavarja az őszintesége, legalábbis eddig erre utaló jelet nem vett észre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 22. 12:50 | Link

Zója

* Hiába járt már ilyen helyen, akkor is feszélyezi az, hogy már a mágusok világában is flúgosnak nézik. Olyan kis Nyilas Misi, aki sem a gyerekek, sem pedig a felnőttek világába nem való. Máig nem is érti, hogy miért osztotta a süveg a Navinéba. Talán az lehet az oka, hogy az itteni diákok a temperamentumuknál fogva elfogadóbbak a hozzá hasonló csodabogarakkal. A nő szemébe nézve megrázza a fejét, jelezvén, hogy tőle akár a bárszekrényből is előkaphat valamit, nem zavarja. Ő maga nem kávézik, egyrészt még zsengekorú hozzá, másrészt a szíve sem csattanna ki a boldogságtól, hogy túlpörgeti. Már nem áll fenn az a helyzet, hogy kényes egyensúlyban tartja a bájital az állapotát, de ettől függetlenül nem szokott olyan extrém helyzeteket bevállalni, mint ez a mostani kviddics dolog. Szemeit egy pillanatra lesüti, amikor a nő kiszúrja, a tervét. Pedig nem hiheti azt, hogy ő most csak meg akar felelni, úgyhogy gyorsan kivágja magát.* - Csak hanyagtartásom van… azt mondták ügyeljek arra, hogy egyenesen tartsam a hátam, mert ez gerincferdülést okozhat és csúnya is. *Feleli ártatlan arckifejezéssel, miközben törökülésbe helyezkedik a kanapén. Arra persze ügyel, hogy a cipőjével össze ne koszolja a bútort, az éppen lelóg az ülőalkalmatosság széléről.* - Valóban. * Nyugtázza, egyetértően bólintva. Egy gyors pillantással körbenéz a szobán, hogy addig se kelljen az őt jegyzetelő szakemberrel pillantania, noha azt ma már néhányszor megtette. Nagyon érdekeli, hogy vajon miket ír, így újra a nő felé fordul, megpróbálja kivenni az írást, ám onnan nem látja. Biztos direkt így van elrendezve ez a szoba, hogy onnan még az ő sasszeme se szúrjon ki semmit. * - Bármiről? * Kérdez vissza érdeklődve. Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy elterelje a témát arról a kínos ügyről. Megkérhetné, hogy magyarázza el neki a Heisenberg-féle határozatlansági relációt, mert hiába olvasott róla, nem nagyon érti. Bár állítólag azzal sokan vannak így. Pillanatnyi kényszert érez arra, hogy a cipőfűzőjével kezdjen matatni, ám végül sikerül időben kontrollálnia az ujjait, így a nő annyit láthat, hogy kinyújtóztatja a bal kezét.* - Igen, kviddics. Más is van a suliban? * Kérdi meglepve, mert ő még erről nem hallott. Vannak olyanok, akik hobbiból űznek mugli sportokat is, de azok nem egyesültek hivatalos csapattá, amennyire ő tudja. Meg azokba be sem lépne, ehhez is nagyon el kellett magát szánnia. Ahogy hallotta a szurkolók visszajelzését, eléggé megkedvelték a pályán. A cikkcakk repülés menő volt, és Caius nem tudta eltalálni, pedig az egész meccs alatt rá hajtott. A nő neveket illető kérdéseire csak bólint, Ron teljes nevét csak most tudta meg, Mary nem szokta így emlegetni. * - Ron mégis megtette… * Feleli, miközben megemeli a kezét és az összetekeredett ujjait mutatja a nő felé. Igaz, hogy tartott attól, hogy a szőkeség is beszáll a kis szappanoperájukba, így akarta kiiktatni, de akkor is. Mi az, hogy egy lányt?* - Igen, valami olyasmi. Ezt én sem értem. Egyikkel sem jár, Zsolti szereti, Ronnal meg csak úgy csináltak, mintha. A történet 70%-a kaotikus nekem. * Válaszolja magához képest bőbeszédűen, majd sóhajt egyet. Egyszer akart jót tenni, erre itt kötött ki. Erről a szocializáció dologról sürgősen le kéne szoktatnia magát, mert káros a magánéletére.*
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. március 22. 14:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 24. 05:28 | Link

Adria

- Ez mondjuk igaz, tényleg nem tesz jót, és sokan csúnyának is nevezik, igazából egyik véglet sem a legjobb szerintem. Valahol a kettő között kell megtalálni a megoldást, ami kényelmes és egészséges.
Miközben beszél, a kávéját kevergeti, már készen volt, mert miközben készült, lefőzte, épp csak cukor maradt ki, amit gyorsan pótolt. Örül neki, hogy tetszik a lánynak az ülőhelyzet, nyugtázza, hogy ezek szerint nem mondott olyan nagy butaságot. Ez már jó, határozottan jó.
- Persze, bármiről. Amiről jól esik. Én azért vagyok, hogy meghallgassalak. Beszélhetünk színekről, tanárok viselkedéséről, vizsgákról, háztársaktól, állatokról, amiről csak szeretnél.
A kérdésre, hogy más is van-e a suliban halványan elmosolyodik és vállat von. Mielőtt felelne, a lábait megcseréli és egy kis kevergetés után iszik egy kortyot a kávéból.
- Én is éppen ezen a kérdésen gondolkoztam az előbb. Úgy tűnik a lehetőségek tárháza nem bővült az évek során, bár ahogy hallom, lett egy edzőterem, ez jó hír jó pár embernek.
Az ő idejében még nem volt, a legtöbb diák, akkor még a réten vagy az erdő szélén futott, és a szobájában edzett, sokszor bosszúságot okozva ezzel a szobatársaiknak, ha ők mondjuk tanulni vagy pihenni szerettek volna.
- Uh. Senki sem segített még rajta? Na, várj.
Felkelve besétál a szobájába, és az éjjeliszekrényről felvéve a pálcáját érkezik vissza, hogy a kékes, szépen kidolgozott, különleges darabot ráirányítja a kislány kezére, melyen néhány pálcamozdulat után szépen elkezdenek elválni egymástól az ujjak.
- Így azért kényelmesebb a dolog.
Kacsint a lányra, majd a pálcát félretéve visszaül, és megint a kezébe veszi a bögrét, pótcselekvésnek ez tökéletes nála, ráadásul még hasznos is, hiszen a kávé bármikor jöhet.
- Úgy csináltak, mintha? Lehet, hogy Zsoltinak szerette volna jelezni, hogy nem játszik nála, de ezt igen rossz eszközökkel tette, te csak belecsöppentél, Glotter kisasszony a gyengélkedőre került és az egésznek tényleg kaotikus végkifejlete lett. Miért küldtek téged ide?
Érdeklődik a lánytól, nagyon érdekli, hogy milyen választ ad erre a kérdésre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 24. 05:30 | Link

Yarista

- A szemtelen hangnemmel az ember bizonyítani próbálja a lazaságát, a fesztelenségét, a sebezhetetlenségét. Az utalásokból túl sok van, aki nem csinálja, beszél róla, elég sokszor visszatért a beszélgetésünkben az intimitás, ahhoz képest, hogy nem tart ez olyan hosszan. Hat és fél év múlva visszatérhetünk rá.
Eddig még sosem mondott ilyet, egy hétnél hosszabb elköteleződést, csak kétszer tett, először enyhén sok alkohol hatására mondott örök hűséget Áronnak, majd másodszor tudatosan, a lányára összpontosítva Balázsnak, amit egy hétig is nehezen tartott meg.
- Nyolc, sőt lassan kilenc éves lesz. Annyira már nem fiatal, ha megnézzük a koromat. Szerinted megbántam a korhatárt vagy pont, hogy tudom, mi az ideális?
Nem jó felé tapogatózik, a nő tűrőképessége különösen magas, az elmúlt években már-már tökélyre fejlesztette magát ezen a téren. Sokat látott és tapasztalt ahhoz, hogy teljesen könnyedén vegye az ilyen provokálást. A Levitásokra tett megjegyzésen elmosolyodik, és kicsit megingatja a fejét.
- Inkább művészlelkek, akik sok tudás birtokában vannak. Jó személyiségjeggyel kombinálva szép kis életet tud biztosítani magának egy Levitás. Sok mindent megjegyezve, összeegyeztetve, felfedheti a kiskapukat, melyek felett sokan elsiklanak.
Ő például remekül tudta intézni az ügyeit annak idején, nem kellett hozzá semmilyen plusz segítség, csupán egy kis sütnivaló. Mivel benne a keveredés flegmatikus-kolerikus, így egy igen kemény verzió jött létre.
- Egy pálcaintéssel le lehet lohasztani a hormonokat, csak nehogy a másik fél keze esetleg megcsússzon. Bizonyára sajnálatos eset lenne.
Válaszolja egy negédes mosollyal a Hanna nénire finoman megrázva a fejét. Mindenesetre nem szeretne ott lenni, amikor a fiú ezt tálalja neki. Csúnya, véres esetnek tudná elképzelni, bár ki tudja, azóta lehet a nő már higgadtabbá vált.
- Ez igazán hízelgő.
Jegyzi meg egy halvány mosollyal, miközben a kviddicses problémán agyal. Igen érdekes a probléma, szeretne valami hatásossal szolgálni, de egy olyan játékban, mint a kviddics, nem biztos, hogy az a legjobb, ha az ember füldugóval kizárja a hangokat, vagy disaudioval a morajt, melyet a közönségből kivált.
- A negatív kritikát nem célszerű hátráltatásként elkönyvelni. Akik negatívan vélekednek valakiről, irigyek és reménykednek a hibázásban. Ez előrelendítésre ad okot. Amíg az embert dicsérik, csak elbízza magát. Felhúzhat egy zöld nadrágot, lila inggel és mondhatom, hogy milyen jól áll, maga elhiszi, elbízza magát és megnyugszik, talán a vállát is megveregeti, mondván, hogy szép munka volt fiam, de ha azt mondom, hogy, ember, nézz magadra, lila és zöld együtt, ez nagyon gáz, akkor elgondolkozik. Igen, negatív vagyok, de arra sarkallom, hogy végiggondolja, hogy javítson. A negatívum nem rossz, először ezt kell megtanulnia, ha ez megvan, elkezdi észrevenni a hibáit és azt, hogy miként javíthatja ki őket. Ön a tökéletességre törekszik, de az nem létezik. Még fiatal, ezt is meg kell még tanulnia. Ön lehet jó, lehet a legjobb, de a legjobb sem tökéletes, hiszen mindig lesz valaki, aki leminősíti a legjobbat, és átveszi a helyét, akkor pedig a tökéletesről nem beszélhetünk.
Tart egy kis szünetet. Még mindig próbál megoldást találni, anélkül, hogy valami nagyon drasztikusat mondana, már így is fél, hogy egy kicsit túlzásba esett. Felpillant a fiúra, majd a képekre a falon.
- Ha ki tudná zárni a hangokat könnyebb lenne a helyzete. Nem bűbájjal, hanem szimplán. Vannak olyan módszerek, melyekkel rákoncentrálhat a lényegre, kizárva ezzel a negatív vonulatot. A lényeg, hogy a gondolatokat kizárja. Ez az alapja a legilimenciának, az illúziómágiának, az animágiának. Mindegyik veszélyes ág, ha megzavarja a környezete, akkor súlyos következményei lehetnek, testi elváltozások, tudatállapot zavara, melyek akár végzetesek is lehetnek. Ha ezt a módszert ön is elsajátítaná, azzal sokkal beljebb lenne, mert nem bízná el magát, de nem is esne vissza a teljesítménye attól, hogy görcsösen meg akar majd felelni. Ez az első lépés, innen sokfelé elmehet az ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 25. 03:17 | Link

Vécsey András

Az ok, amiért nem jegyez be senkit kilenc előtt az az, ahogy alszik, főleg ha hétvégéből mennek át hétköznapba. A hétfő mindig nehéz ügy nála, mert el kell indulni, bele kell rázódni a ténybe, hogy hétköznap van. Ez nem olyan könnyű dolog. Mindenesetre, hosszú percekig tartó győzködés helyett úgy gondolta, hogy most egy az egyben felkel, és nem kell győzködnie magát. Itt ejti az első és legsúlyosabb hibát, kicsit elkenődött szemfestékkel indul neki a napnak narancssárga-fekete pizsamájában, kócosan. Menet közben csak annyira futja, hogy felkapja az ajakvédőjét, és csukott szemmel kibotorkál, miközben keni az ajkait. A fürdőszobába szeretett volna eljutni, ám helyette a bejárati ajtót találja meg, amin éppen bekopogna a látogatója. Elaludt, határozottan. Egy pillanatig összevont szemöldökkel néz a férfire, de valahogy nem tűnik neki ismerősnek.
- Elmúlt kilenc, ugye?
Próbálja zavartan rendezni a haját, de aztán csak feladja, képzeletben legyint egyet és int a férfinek, hogy fáradjon csak be és a kanapára mutatva jelzi, hogy foglaljon helyet. Az egyik szekrényhez lép, és kipakolja belőle az üdítőket, és elhelyezi az asztalon.
- Válasszon nyugodtan, egy perc és a dilis pszichológus is csatlakozik önhöz.
Pukedlizik is egyet, majd sarkon fordulva gyorsan megcélozza a fürdőszobát, hogy felöltözzön és összeszedje magát. Hát ez nem éppen a csúcsnyertes ismeretségszerzés, ráadásul már a második alkalommal, igaz az elsőnél még feltűnt neki, hogy reggel van és viszonylag el tudott készülni, most viszont érez némi zavart az erőben. Gyorsan magára dob annyi sminket, hogy a mozgalmas este nyomai eltűnjenek, illetve átöltözik, még szerencse, hogy amikor két órája visszatért a szobájába már zuhanyzott, így ezzel is időt spórolt magának. Határozottan hülyeség volt két órára lefeküdni. Amikor ismét kilép, első tincsei hátra vannak fogva, arca friss és fitt, kék nadrágjához fekete, oldalnyakas felsőt húzott és a kedvenc karkötőjét. Közelebb lépve, kék-fekete zokniban kezet nyújt a férfinek, bájos, ártatlan mosoly kíséretében.
- Kérem, nézze el nekem az előbbit, a hétfő az ősellenségem.
Helyet foglal a székében, majd egy új oldalra lapoz és felírja a férfi nevét.
- Az éves alkalmassági vizsgálatra jött, ha jól tudom és Elfeledett varázslatokat tanít. Érdekesen hangzik, mesélne nekem róla egy kicsit?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 25. 03:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. március 25. 20:13 | Link

Épp csak erre járt.
Megfogadta, hogy amennyire teheti, elkerüli ezt az irodát, mindenekelőtt persze az itt dolgozó nővel való találkozást. Az előző beszélgetésük meglehetősen... kínosra sikerült, bár még szerencse, hogy Zója azonnal lelépett, ahogy kényelmetlenné vált. Nem volt kedve a témához, őszintén, a hideg is kirázza a gondolatra, hogy találkoznia kell esetleg azzal a gyerekkel. Márpedig muszáj lesz.
Miért nem maradt inkább otthon?
Az ilyen napokon különösen hiányoznak neki az Államok. A bátyjaira kellett volna hallgatnia és ott maradni. Inkább dolgozik a farmon mugli módjára, mint az ilyen... érzelmi izék.
Ezen morfondírozva áll meg az ajtó előtt és dörömböl be. Neki máshogy nem megy. A baglya megmakacsolta magát a napokban, esélye sincs rá, hogy azzal hozza el a papírokat. De ha szerencséje van, nem lesz itt senki és becsúsztathatja az ajtó alatt.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. március 25. 20:37 | Link

Warren bácsi

Anyunak ki kellett mennie egy lányhoz, aki a faluban lakik. Csendes kislány, most költöztek a faluba. A szülei féltik, hogy nem lesz elég nyitott ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni, mivel a következő tanévben már ide fog járni a lány. Ő csak úgy hallotta, nem nagyon foglalkozott vele, csak megjegyezte, hogy hol van az anyja. Éppen kakaót készít magának, amikor kopognak. A kis székről, amin áll lemászik, a kezeit megtörölve elindul, hogy kinyissa az ajtót.
- Csókolom, anyukám nincs itthon, akadt egy soron kívüli páciens. Időpontra tetszett jönni?
Érdeklődik a kezeit a háta mögé téve. A barna ruhácska és a fehér harosnya, amiben van, kiemeli szeme kékségét, amivel érdeklődve néz a férfire, aki az ajtóban áll.
- Tessék bejönni, azt mondta, hogy négyre hazaér, ha már ennyit jött, itt megvárhatja.
Félreállva kitárja az ajtót, hogy ha a férfi szeretne, jöjjön csak be teljesen nyugodtan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. március 25. 21:09 | Link

Mesélő

Az ajtóval szemben terpeszkedő hatalmas ablakon bámul kifelé, amíg várakozik. Számára elfogadhatatlan sok idő telik el, utál, szívből gyűlöl várakozni. Egyszer vitték el emlékei szerint vidámparkba a szülei, még nagyon, nagyon régen - az emlék azóta is nyomasztó rémálomként él benne, emlékezve a végtelen sorokra, amiket már akkor ki nem állhatott.
Hallja a lépteket az ajtó túloldalán és a matatást a zárral. A homlokát ráncolva fordul arra.
Elég aprók voltak ezek a léptek, eléggé ahhoz, hogy...
 - Uhm... Hi.
Egy kicsi lány áll előtte - mármint abban az értelemben, hogy alacsony, ezen kívül életkorban is. Mondjuk nem kell saccolnia, ha jobban belegondol, amit nem akar, egészen pontosan meg tudja mondani, hány éves is.
Hirtelen fel sem fogja a hablatyolását - amit ugye magyarul ejtett meg a kislány -, vissza kell emlékeznie a szavaira, hogy értelmezni tudja.
 - Nem, nem, csak ezért jöttem.
Hadarja zavartan, a kislány felé nyújtva a papírokat. El, csak el innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. március 25. 21:24 | Link

Warren bácsi

Egy kicsit hezitál, nem szeretné, hogy elkeveredjen a papír és a mamájának rossz legyen. Inkább finoman megrázza a fejét.
- Nekem ilyeneket nem szabad átvennem, de tessék csak bejönni.
Megfogja a férfi kezét és finoman befelé húzza. Illedelmes gyerek, és közvetlen is, szívesen beszélget a felnőttekkel, érdekesnek tartja őket. Olyan mások, mint a gyerekek, komolyak és hát egyszerűen mások. Becsukva az ajtót a kanapéra mutat, hogy üljön csak le nyugodtan.
- Szeretne valamit inni?
Érdeklődik kedvesen, biztos fontos lehet a papír, ha a bácsi idehozta, így kedvesnek kell lennie vele.
- Tanárnak tetszik lenni?


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium