Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=656469#post656469][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.20. 20:09[/b][/url]

- Jól nézel ki.
Biztosítja kedves mosollyal, nem mintha nem éppen az ironikus énje szólt volna, mégis valahogy muszáj egy kicsit nyugtatnia a lelkét is.
- Tudod, ha száz százalékig biztosra lehetne tudni, hogy a közös gyerekünk egy kislány lenne a te hajszíneddel és az én szemszínemmel, addig nyüstölnélek, amíg igent nem mondasz nekem rá, hogy legyen közös gyerekünk.
A végére még egy csábító kacsintást is megenged magának, remélve, hogy egy kis mosolyt csal az arcára. Lehet, hogy azt hiszi, hogy csak viccel, és félig talán annak is szánja, de amúgy komolyan, ha ez így egészen biztos lehetséges lenne, elhiheti, hogy kapva kapna az alkalmon, hogy egy csodálatos gyermeket alkossanak. Talán elsőre furcsának hangzik, hogy ilyeneken gondolkozik, de az igazság az, hogy elég sok nő megteszi ugyanezt. Elgondolkozik, milyen lehet a másik párkapcsolatban, apaként, hogy milyen lenne a közös gyerekük. Ettől még nem akar semmit a másiktól, pusztán csak nőből van. Egyszerű és természetes. Ő maga pedig, hiába vésődött belé örökre Dwayne Warren, nem akar ebbe csak úgy beletörődni, főleg egy olyan diszharmonikus kapcsolat esetében, mint amilyen az övék. Nem hiszi, hogy ebből valaha is valami komoly lenne, azonban ő maga vágyik arra, hogy legyen mellette valaki. Valaki olyan, aki tényleg mellette áll, és őt akarja, még ha nagyon nehéz is, hiszen vele jár minden negatív plusz is.
- Mi akadályoz meg benne, hogy Seth-tel beszélj?
Egy pillanatra ragadták csak el a saját gondolatai, épp csak annyira, amíg Viktor kifújta az orrát, utána már újra rá koncentrált, kizárva az életét a jelen helyzetből.
- Nincs valaki, aki új? Valaki, aki megérti, de nem volt részese az időszaknak, olyan, aki anélkül hallgatna végig, hogy tudná, milyen csattanók vannak a dologban? Tudod, néha nagyon jót tesz az új, friss szemlélet. Ha egy új szögből vizsgálgatod meg a problémát, vagy csak egy új embernek mesélheted el.
Egy pillanatra elhallgat, majd hirtelen kiegyenesedik, jobb lábát átveti a balon, és mintha valami csodát találna fel, úgy húzódik elégedett mosoly az arcára.
- Tudom már, hogy mit csinálunk! Leveleket fogsz írni. Mindig nekem kell őket odaadnod, de a levél címzettjének kitalált alaknak kell lennie. Írj ki magadból mindent. Gátlások és átgondolás nélkül. Írj egy nem létező személynek, valakinek, aki nem válaszol, nem ítél, akinek nem látod beszélgetés közben az arckifejezését. Mit szólsz? Bár igazából mindegy, mert ezt feladatként kapod. Ha nem végzed el, levonok ezer pontot az Eridontól.
Az utolsó mondatot nem gondolja komolyan, de amilyen diadalittas arccal ül, nem lehet benne biztos senki, hogy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=656519#post656519][b]Széplaki Alíz - 2017.01.21. 12:12[/b][/url]

- Én is szeretem a kávét, mondjuk szükségem is van rá minden nap - válaszoltam Zójának. Mostanság különösképp központi helyet foglalt el az életemben a maximális koffeinbevitel, hogy helyt tudjak állni nappal, hiszen egyrészt a kialvatlanságtól is sokat szenvedtem, másrészt, ha nyugtatót vettem be, akkor pedig az tompította le az agyamat.
- Igen, az emberek félnek az ismeretlen dolgoktól, arra pedig nagyon kevesen képesek közülük, hogy kilépjenek a saját komfortzónájukból. - Nem okoskodni akartam, csak mivel valamilyen szinten megtapasztaltam már ezt, és a szabadidőmben szívesen olvasgattam pszichológiával, emberi lélekkel kapcsolatos könyveket, így azokból is ragadt rám némi tudás.
- Semmit sem tudok a szüleimről, állítólag csak úgy odaraktak az intézmény elé, de cetlit vagy használati utasítást már nem mellékeltek hozzám. Körülbelül négy hónapos lehettem, amikor az árvaházba kerültem, szóval azt se tudom, hogy hol vannak, kik ők, mit csinálnak. Azt viszont tudom, hogy lemondtak rólam és nem érdekelte őket a sorsom, nem voltak kíváncsiak rám - feleltem Zójának cseppet sem nyugodt hanglejtéssel. Egy részem sajnálta, hogy nem tudtam semmit a szüleimről, másrészt azonban nem is akartam őket megismerni, ha már ilyen szívtelenek voltak velem, hiszen úgysem kellenék nekik, ha eddig se kellettem.
- Bocs, teszek egy kört a szobájában, ha ideges vagyok muszáj mászkálnom - mondtam neki, majd gyorsan felhuppantam a helyemről és elkezdtem fel-alá mászkálni. Nem tagadom, úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt tigris, ráadásul ezt a ketrecet én kreáltam saját magamnak.
Egy kis idő elteltével visszaültem a helyemre, ittam egy keveset az üdítőből, majd folytattam a társalgást.
- Timi volt az, aki elhozott az árvaházból, magához fogadott. Nagyon rendes nő, ő is nevelőnő volt az intézményben, de pont a többiek ellentettje, emberséges, segítőkész és jó indulatú ember. Rengeteget beszélgetett velem, ő tartotta bennem a lelket, kaptam tőle egy plüss macskát is, amit aztán a kedves társaim szétszedtek. Ezután megmutatkoztak a képességeim, amikről idáig fogalmam sem volt, de szerencsére nem lett belőle bajom. Később örökbefogadott, általa ismertem meg ezt a világot, aztán a 14. születésnapomon választhattam, hogy külföldi varázslóiskolába szeretnék járni vagy ide, én pedig az utóbbit választottam. Nagyon szeretem őt, de valamiért sosem voltam képes anyának hívni, mindig Timinek hívom. Ez őt egyáltalán nem zavarja, jól megvagyunk - válaszoltam Zojának, úgy éreztem, hogy minden releváns információt átadtam neki vele kapcsolatban. Azt én magam sem értettem, hogy miért nem voltam képes anyának hívni Timit, mert megérdemelte volna, kicsit szégyelltem is magam emiatt, de nem akartam irreális érzelmeket táplálni magamban ez ügyben. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit mond erre Zója, közben ettem egy kis rágcsát is, és érdeklődő tekintettel pillantottam rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=657333#post657333][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.25. 18:56[/b][/url]

- Sokan azt vallják, hogy ennek is megvan a maga pszichológiája, mármint a kávéfogyasztásnak. Igaz is némileg a történet. Nekem például nincs rá szükségem, későn szoktam rá, az egyetem utolsó évében, és amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a fiammal, abba is hagytam, mindenféle leszoktató időszak nélkül. Én inkább élvezeti fogyasztó vagyok.
De annak mondjuk igen tisztességes, hiszen van, hogy egy nap képes négy – öt bögre tejeskávét is elfogyasztani. Ennek ellenére azonban nem mondhatja, hogy nem jön álom a szemére, ahogy a feje a párnához és, már szinte alszik is. Kivéve, amikor agyal az élet nagy kérdésein ugyebár. Olyankor szinte lehetetlen rávenni, hogy elaludjon. Persze ilyenkor más azzal kezdené, hogy „kár volt ennyi kávét inni, ő azonban nem ilyen, pontosan tudja, hogy mennyire nincs rá hatással a koffein.
- Felkészültél?
Fut át egy halvány mosoly az arcán. Lehet, hogy ő maga próbálta megoldani a helyzetét, és utána olvasott, hogy egyáltalán mi lehet ez az egész. Ez mondjuk a ritkábbik eset, de már az is pozitívum, ha valaki nem hagyja, hogy csak úgy leszuszakolja a lelke egy sötét, elzárt részére a problémát, és elhiggye, hogy ha nem foglalkozik vele, akkor megszűnik. Sokan vannak, akik így gondolkoznak. Lenyomják az újabb és újabb problémákat, míg végül a kapacitást már nem lehet tovább bővíteni, és mindaz, ami eddig csak rejtve volt, most egyszerre zúdul ki, sokszor félelmetes pusztítást végezve a környezetében.
- Miért lettél most kíváncsi rájuk?
Kérdezem, miután visszaült. Természetes, hogy az embernek ilyenkor tennie kell valami pluszt. Van, aki csak a lábával dobog, de volt már olyan diák is, aki tört és zúzott. Az asztal alsó üveglapjából most is hiányzik egy darabka, ami őszintén szólva, fogalma sincs, hogy hova lett, amikor visszaállította a tárgyakat, minden visszatért, csak a kis félcsillag alakú törés nem.  A kérdést mások talán úgy tették volna fel, hogy: „És te kíváncsi vagy rájuk?” Jogos, de eléggé felesleges kérdés, melyre lehet azt felelni védekezően, hogy: „Nem”. De ez nem igaz. Hiszen akkor nem járkálna itt fel s alá, és nem gondolkozna azon, hogy miért nem kellett nekik, hiszen Timi elég sok sebet begyógyított. Annak, aki nem érdeklődik a vérszerintiek iránt, annak bőven eleget is, ám aki igen, annak ez nem elég segítség ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
- Miért választottad a Bagolykőt?
Érdekes, amit a Timivel való kapcsolatáról mond, különösen az utolsó mondat. Lefirkant néhány szót a jegyzetfüzetére, miközben az előző kérdésre hallgatja a választ.
- Nem várható el senkitől, hogy azt, aki felneveli, anyának vagy apának szólítsa. Vannak olyan fiatalok, akik az édes szüleiket is a keresztnevükön szólítják. Viszont érdekes a fogalmazásod. Elég jól? Súrlódások azért vannak? Olyan, mintha nem lenne felhőtlenül boldog ez a kapcsolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=657598#post657598][b]Széplaki Alíz - 2017.01.27. 19:42[/b][/url]

- Ó, értem. Én szeretem az ízét, de szükségem is van a koffeintartalmára - tudattam Zójával, miközben a hajtincseimmel játszottam. Hülye szokás volt ez, de időnként rávetemedtem, igaz még mindig jobb volt, mintha a körmömet rágtam volna.
- Mondhatni - vontam meg a vállam, miközben mosolyra görbült a szám, majd hozzátettem:
- Időnként szoktam olvasgatni pszichológiai, lélektani jellegű műveket, mert érdekel a téma. Mindig is annak voltam a híve, hogy a problémákat meg kell oldani, mert ha homokba dugjuk a fejünket, attól nem oldódik meg semmi.
A kérdés kissé váratlanul érintett, hogy miért voltam hirtelen kíváncsi a szüleimre, mert még magamnak is nehéz volt bevallani az igazságot. Lebiggyesztettem a számat, majd az ajkaimba haraptam, próbáltam felsorakoztatni az ellenérveket, de sajnálatos módon tudtam, hogy valóban érdekelnek és nincs értelme annak, hogy másnak és önmagamnak is hazudjak. Végtére is nem volt ebben semmi különös, mivel egyrészt kíváncsi voltam rájuk, másrészt pedig teljes szívemből gyűlöltem őket, amiért ezt tették velem.
- Most? Inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy egyáltalán miért vagyok rájuk kíváncsi - fűztem hozzá komoran, majd újból felkeltem a helyemről, hogy mászkálhassak kicsit és folytattam a mondandómat.
- Mindig is érdekeltek, mert semmit sem tudok róluk, a múltamról, arról, hogy ki vagyok valójában. Viszont túl sok a harag bennem, mivel minden magyarázat nélkül elhagytak, magamra hagytak és nem érdekelte őket a sorsom, ezért jobbnak látom, ha magasról teszek rájuk. Nem érdemlik meg, hogy felkeressem őket vagy egyáltalán érdeklődjem felőlük. Emberszámba sem veszem őket.
Miután hangot adtam a véleményemnek visszaültem a kényelmes ülőalkalmatosságra és töltöttem még magamnak egy kis üdítőt. Próbáltam magam rendbe szedni és erősnek mutatkozni, de nem volt könnyű dolgom. Ezután egy fokkal kellemesebb vizekre eveztünk, azaz iskolaválasztás irányába.
- Nos, azért választottam, mert itt szerettem volna maradni Magyarországon és Timitől sem szerettem volna távol lenni. Nem sok értelmét láttam volna egy külföldi iskolának, valahogy nem vonzott.
Számomra ez ilyen egyszerű volt, azaz semmi különös oka nem volt annak, hogy pont ezt az intézményt választottam.
- Maga miért pont itt vállalt munkát? - kérdeztem vissza, mivel érdekelt, hogy miért itt ragadt le Zója.
- Akkor ebben egyetértünk - válaszoltam mosolyogva, majd meghallva az "elég jól" szócskát azonnal reagáltam neki:
- Jól. Jól megvagyunk, azt mondtam. Persze súrlódások mindenhol vannak, nemde? Sehol sincs folytonos felhőtlen kapcsolat, problémák mindenhol vannak, amelynek a megoldása a kezelésen, a módszeren és a hozzáálláson múlik. Legalábbis szerintem. Fontos, hogy mindent meg tudjunk beszélni a másikkal, én Timivel mindig meg szoktam vitatni a dolgokat. Ha valami nem tetszik, akkor azt megbeszéljük és törekszünk arra, hogy minél előbb orvosoljuk a bajt. Szerencsére egyikünk sem haragtartó, mindig a megoldásra törekszünk - feleltem neki higgadtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=658290#post658290][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.02. 20:01[/b][/url]

- Ez egy jó meglátás, de azért nem árt vigyázni velük, érdemes megnézni, hogy milyen véleménnyel vannak az íróról, mielőtt az ember belefog egy könyvbe. Mostanában a pszichológia nagyon népszerű téma lett, azonban a kontárok eléggé el tudják vinni az embereket olyan irányba, mely nem hogy nem segít, de szabályosan károsít is.
Neki magának szerencsére ehhez még nem volt személyesen szerencséje, ám olvasott nemrég egy értekezést, melyet az egyik volt csoporttársa írt a témában. Vele megesett, hogy az egyik gyógyulófélben lévő páciense önállósította magát, elolvasott egy könyvet, majd az utolsó fejezet után felakasztotta magát. Manapság már nagyon sokan hiszik azt, hogy mindenhez értenek, ennek eredménye pedig a káosz és a kudarc.
- Miért így tennéd fel a kérést?
Kérdez újra. Nem azon van a hangsúly szerinte, hogy nagy általánosságban miért érdeklik a szülei, hanem az időpont a különös. Történnie kellett valaminek, amiért most itt van, és beszél erről. Persze nem biztos, hogy valami nagyon nagy és látványos ok van itt, sokszor pont a jelentéktelen pillanatok teszik fel úgymond az i – re a pontot, akkor telik be az a bizonyos pohár és borul a bili.
- Azzal, hogy azt mondod: „nem veszem őket emberszámba sem”, pont azt mutatod ki, hogy de, odaveszed. A harag érthető, ám biztos, hogy kellenek ők ahhoz, hogy megtudd, ki vagy? Azt mondtad, nem tudod azt sem, ki vagy. De ez nem igaz. Nélkülük felnőttél, megálltad a helyed a világban, megtaláltad az embert, akiben bízol, és aki szeret téged, és haladsz az utadon. Ha nem tudnád azt sem, hogy ki vagy, hogyan tudnál egyáltalán döntéseket hozni? A 14 és 25 év közötti fiatalok gyakran tanácstalanok az életükkel kapcsolatban, gyakran nem tudják, hogy kik ők, keresik önmagukat. A titok az, hogy aki vagy, ott van benned, a döntéseid határoznak meg és formálnak téged. Viszont az, hogy ki vagy, a fogantatásodtól a halálodig változik, megismerheted önmagad, de nem hiheted, hogy a kép, amit a tükörben ma látsz, holnap is ott lesz, hiszen minden egyes apró mozzanat is alakítja, változtatja a személyiségedet.
Próbál rávilágítani a lényeges részekre úgy, hogy közben ne érezze a lányka se úgy, hogy kioktatják. Amúgy is, eszébe se lenne kioktatni őt, hiszen ez most nem olyan téma, meg amúgy sem szokása, mégis sokszor csak tapogatózik, hogy  milyen hanghordozás illik a legjobban a másik félhez. Alapvetően nyugodt és türelmes, de van nem egy olyan hallgató, akivel bizony keményen kell bánni, mert úgy hajlandó kivenni részét az itt folyó beszélgetésből. A visszakérdezés egy pillanatra meglepi. A legtöbb pszichológus magáról mélyen hallgat, nem osztja meg a kulisszatitkokat, ő azonban nem hisz abban, hogy az elzárkózás segítenek.
- Mert a lányom az apja közelében akart lenni. Ismeretlenül is szerette őt, és amikor alkalma nyílt jobban megismerni, kérlelt, hogy térjünk ide vissza, belementem.
Anyagilag mondjuk ez a lépés a csőd szélére juttatta őket, de Dwayne segítségével sikerült elérni egy szintet, amit most már ő maga is meg tud tartani, így azt a pénzt, amit a férfi ad neki, tényleg csak arra költi, amire rendeltetésszerűen költeni kell, a megmaradó összeget pedig mindig szépen félreteszi.
- Ez egy határozottan jó szemlélet. Ahol sosincs veszekedés, általában ott van a legtöbb titok és rejtett agresszió, gyakorlatilag a bombák földje. Hogyan képzeled el magad az utolsó tanévedben?
Teszi fel a következő kérdést, miközben hátradől a fotelben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=658420#post658420][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.04. 18:47[/b][/url]

Talán órák is eltelnek, mire megszólalok, de kell nekem idő, mire mindezt összeszedem magamban, mert ugye a tálalás a legfontosabb. Szegény Zója még csak nem is sejti, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, elvégre, mégsem akkora dolog, hogy tiltott helyre tévedtem, ha egyben maradok, meg még jól is jövök ki belőle, azonban azt inkább nem firtatom, hogy én mennyire élvezem az edzéseket, meg az egész játékot.
- Egyébként nem vagyok annyira szörnyű. Nyeste azt mondta, hogy még lehet a rellon elleni meccsen is beállít, tökre el tudom találni a gurkókat, és még egy csapattársam se került miattam a gyenguszra. És Zója élvezem. Én tényleg nem így akartam, csak segítettem neki a szertárban takarítani, aztán a kezembe került az ütő. Mire meg észbe kaphattam volna, már közöltem is vele, hogy be akarok lépni a csapatba. Lehet, hogy ez hülyeség, de ezt most tényleg nem én irányítottam, egyszerűen... csak úgy jött magától - vállat vonok, mert nem érzem magam bűnösnek... annyira. Persze, nem is kellett volna a szertárba kerülnöm, sőt a seprűre se kellett volna ráülnöm, sőt ebbe a suliba se kellett volna járnom... akkor valószínűleg mindez elkerülhető lett volna. Járhattam volna a világot apámmal, ahogy ő azt eltervezte szépen, még fizetett is volna egy magántanárnak, Zója beszélte le erről, mert nekem szükségem van arra, hogy emberek között legyek, és az öreg meg nem volt olyan hülye, hogy egy pszichológussal álljon le veszekedni, aki már akkor három gyereket nevelt. Jó, Franci nem minősül gyereknek, de akkor is... neki is szüksége van rá.
- Te mondtad, hogy ez az év arról szól, hogy beilleszkedjek, barátokat szerezzek és hasonló. Jó, ez nem valami, amit másokhoz vágsz, de gondolj csak bele, milyen építő jellegű lesz majd együtt lábadozni. És ha nem is kell, most már része vagyok valaminek, a csapattársaim meg már a folyosón is észrevesznek. De csak hogy megnyugtassalak, Franci meg a színjátszókörbe állt be, ott együtt vagyunk, és neki ott van az apja is - vigyorodok el, nem csodálnám, ha szegény a haját kezdené tépni máris.
Aztán megint csend telepedik rám, nem szólalok meg, mert még mindig idő kell, mire kibököm azt, amiért valójában itt vagyok.
- Arlen csak egy barát. Könyörgöm, legalább te ne láss többet ebbe, semmi nem igaz abból, amit rólunk írnak... és még szűz vagyok - emelem plafonnak a tekintetem, mert bár nem konkrétan tette fel a kérdést, én egyből erre asszociáltam, ahogy mindig, mikor szóba kerül a pasi téma.
- És rendezett, vagyis rendeztek nekem szülinapi bulit... emlékszel? - mert sejtem ő is be volt avatva ebbe, máskülönben nem tudtak volna belépni a házunkba.
- És ha már szülinap, ugye azt mondtad, ha kitalálom, mit akarok, megkapom - erről szólt ugyanis az egyességünk, és én mennyire örültem annak, hogy nem még egy felesleges dologgal lep meg, inkább kivárja, míg én eldöntöm, mit szeretnék.
- Fogadj örökbe... családot akarok... rendeset, és valószínűleg apám se esne akkora letargiába, ha meg mégis... csomó bizonyítékot össze tudnánk szedni, hogy bebizonyítsuk, mennyire felelőtlen... - igen, ez csak elsőre hangzik baromságnak, én viszont már szépen végig is gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=658706#post658706][b]Návay L. Viktor - 2017.02.06. 21:52[/b][/url]

Beleegyezően bólogatok a megállapítására, miközben az orromat fújom ki éppen. Végképp nem lehetek valami vonzó jelenség ebben a pillanatban, ezért is állapítottam meg az imént meglehetősen ironikusan, hogy jól nézhetek ki, de ha ő mondja, hát legyen. Kissé kételkedve pillantok fel aztán a zsebkendő fölött még mindig rá, amint elhangzik az újabb kijelentése, és végül a kezemet az ölembe ejtve el is nevetem magam.
- Pedig a szemem is szép, csak úgy mondom - dünnyögöm vigyorogva. Nem tartom valami különlegesnek, az tény. Közel sem olyan, mint Matthew színváltó szeme például az aranyszínű foltokkal benne, vagy anya barna szeme, ami néha olyan tud lenni, mint a méz, de azért szerintem szép. Össze is fonom a karom a mellkasom előtt, mint valami nagy gyerek, ezzel támasztva alá, hogy amit mondtam, az teljes mértékben igaz is.
- Ti nők... mit esztek egyébként annyira a vörösben? Ezt sose értettem igazán. Az addig teljesen oké, hogy magas vagyok, sportos meg jóképű... és még humorom is van, ami szerintem az egyik legfőbb erényem... de hogy a vörös haj... vagy ebben az a lényeg, hogy nem mindennapi? - érdeklődöm, mert bevallom, ezt sosem értettem, és nem ő az első, aki éppen a hajszínt hozza fel. Igaz, a kicsit ferde államat én se akarnám örökölni, ha magamnak lennék, de már így jártam.
- Hogy nem akarom leterhelni... vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Tudom, hogy nekem... szóval az én párom volt, de neki is fontos volt, és nem akarok erről panaszkodni, mármint hogy hiányzik, amikor biztos neki is... túlgondolom, igaz? - pislogok rá tanácstalanul, amint ismét visszatérünk a komolyabb témához. - Utálom, amikor leülök és rágódok valamin, ahelyett, hogy megoldanám, mert mindig csak bonyolultabb lesz. - Kissé türelmetlen mozdulattal fúrom bele az ujjaimat a hajamba, hogy hátraigazítsam a tincseimet, közben valamiféle jóváhagyást várva most Zójától, mert talán mégiscsak ő az okosabb, mint olyan ember, aki rálát erre. Én túlságosan benne vagyok ahhoz, hogy néha ne csak a részleteket tudjam szem előtt tartani az egész helyett.
- Tulajdonképpen ezért jöttem hozzád. Biztos lenne valaki új is, amennyi embert ismerek, de nem is tudom... nem panaszkodni akarok, hanem valahogy összeszedni ezt az egészet és lezárni, vagy olyasmi, és ehhez talán te vagy a legjobb segítség, mert azért ha sírni akarok ezen, azt biztos tudok végeláthatatlanul, csak éppen semmi értelme, és tudom, hogy meg kell gyászolni minden veszteséget, csak egyszer annak a gyásznak is véget kell érni, és legutóbb is te segítettél, szóval - tárom szét a két kezem, enyhén felhúzva a vállam közben. Ez bizony így van, és akármennyire is nem szeretek gyógyítókhoz járni - a maga nemében ő is az - itt vagyok, mert ezen tényleg szeretnék már túljutni.
- E... ezer pontot? - pislogok meglepetten, hitetlenkedve rázva meg a fejem, amint a levelek kerülnek szóba. - Jólvan, jólvan, kapsz levelet, minden héten, vagy akár nap is, ha arról van szó. Jó fiú leszek, ígérem, csak a madárkáimat ne bántsd - emelem fel megadóan a kezem, félig vigyorogva felé. Őt se a mágiája miatt kedvelem, ami azt illeti, márminthogy nincs rá ahhoz szüksége, ebben nagyon is biztos vagyok, pedig egyébként tudom, hogy a vélák meg félvélák még rám is tudnak hatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=658824#post658824][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.07. 23:09[/b][/url]

- Az nagy szó, ha valakit Rellon ellen is beállítanának.
Nagyon szerette a házat, amikor helyettesként dolgozott ott, és nagyon jól belelátott akkor abba, hogy milyenek a házon belüli szerveződések. Mindig is dicséretre méltónak találta az összefogásukat, és azt, ahogy egymást segítik. Bármennyire is nagy az ellenérzés az irányukba a többi ház részéről, és talán nem is alaptalanul, ő maga nagyon szerette azt a légkört és közeget, ami mindig ott fogadta. Persze egy fél pillanatig sem mondja azt, hogy nem jogos a többi diáktól a három lépés távolság, hiszen a legtöbben szabályosan kikényszerítették, hogy ellenérzésekkel viseltessenek az emberek az ház diákjaival szemben.
- Néha a mondatok csak úgy kicsúsznak, mert akkor és ott van ott az idejük. Én hiszek benne, hogy a sors néha rásegít, amikor látja, hogy egyszerűen nem vesszük észre azt, ami a szemünk előtt van, vagy éppen nem arra megyünk, amerre tartanunk kellene.
Nem olyan rég ő maga is így tett, akkor amikor azon a fülledt levegőjű hajnalon megmondta Dwayne Warrennek, hogy egészen előtte nap estig vélamágiával áltatta, aztán pedig azt, hogy az a férfi nagy baja, hogy ennek ellenére beleszeretett. Persze ezt azóta se beszélték meg, de szinte biztos benne, hogy így van. És abban is, hogy eljön majd a nap, amikor már nem lehet ezt tovább húzni, viszont, ha most nyomulna, akkor épp azzal rontaná el a felfedezés esélyeit, így hát, bármennyire nehéz is, de hallgat és vár. Türelmesen.  
- Miért magyarázkodsz?
Kérdezi halvány mosollyal, mert hát ő egy rossz szót se szólt, sőt, ami azt illeti, semennyit se szólt, és Ráhel egyből magyarázkodott. Rossz szokás, amiről igyekszik minden gyereket leszoktatni. Nem kell mindig magyarázkodni, ha valamit akarsz, mert bűntudatot keltesz magadban, másoknak meg azt mutatod, hogy mégsem vagy ebben annyira biztos, hogy kételkedsz, és ezt nem szabad, a magabiztosság már a siker ötven százaléka.
- Francit jelenleg jobban féltem, mint téged. Ő túlságosan beleélte magát abba, hogy az apja tényleg le akar telepedni, érthető, hogy minden lehetőséget megragad, hogy vele legyen, te viszont épp a saját utadat járod, ami remek, komolyan, büszke vagyok rád.
Feleli őszintén, közelebb sétál hozzá, és megtámaszkodik az asztalban, ami egy nagyon helyes döntésnek bizonyul, hiszen, amikor a lány kimondja, hogy szűz, egy pillanatra meg kell kapaszkodnia. Nem feltételezett mást, de nem számított arra sem, hogy ez most itt előkerül.
- Helyes, javaslom, hogy ebben rólam vegyél példát, bár az tudom, hogy nem egyszerű művelet. Én csak az utolsó vizsgáim után vesztettem el. Ha egyetlen hónappal tovább várok, akkor csak a gyermekeim apjával teszem. Komolyan. Az első amúgy is meggondolatlan volt, a második viszont őszinte. De védekezz, bármikor is jön el, védekezz. Ennél jobb tanácsot nem nagyon adhatok. Én ott és akkor teherbe estem. Technikailag gyerek voltam még, és volt egy újszülöttem, ezt senkinek sem kívánom. Bízom benned, okos lány vagy, de féltelek is.
Főleg, hogy ő nem csak a levegőbe beszél, hanem ténylegesen át is élte. Nem volt fair a helyzet Minával szemben sem, Dwayne-nel szemben sem, Krisztával szemben sem, senkivel szemben sem, és bármennyire is imádja a lányát, tudja, hogy hatalmas nagy felelőtlenség volt, amit csinált.
- Ez nagyon rendes tőlük, egy buli mindig örömmel tölti el az embert, hiszen azt mutatja, hogy gondoltak rá. Ami az ajándékot illeti, csupa fül vagyok.
Valóban így egyeztek meg. Nem akart haszontalan vagy éppen nem tetsző ajándékot adni. Azt szerette volna, ha örül is neki, őszintén. Ez a bevett szokás Minánál, Francinál, sőt szinte mindenkinél, akinek ő ajándékot ad. Így könnyebb és őszintébb az egész.
- Hogy mi van?
Ez egy őszinte emberi reakció, ami hirtelen kicsúszik a száján, de abban a pillanatban meg is bánja, mert elég bunkón hangozhatott, és nem annak szánta.
- Nem vagyok benne biztos, hogy nem esne letargiába. Nem is azért, mert hozzám akarsz tartozni, hanem inkább azért, mert képes lennél bizonyítékokat bemutatni a felelőtlensége ellen.
Megértette az apját is és a lányát is. Mind a kettejüknek számos elfogadható és el nem fogadható indoka volt a tetteikre és a gondolataikra, azonban így kimondva, elég durván hangzott a dolog.
- Inkább meg kéne beszélni vele.
Nem mond nemet, nem is akar. Érti az okot, és gyakorlatilag Ráhel már ott lakik nála, hiszen amikor csak teheti, ott van, hogy családban legyen, ami teljesen jogos.
- Lehet, hogy a húgom a lánya hozzánk költöznek, tönkrement a házassága. Úgyhogy itt az ideje, hogy átalakítsuk a házat.
Ezt csak mellékesen jegyzi meg, nem akarja, hogy a lányok érkezése váratlanul érje Ráhelt. Miközben beszél, felül az asztal sarkára, onnan pillant le a lányra.
- Beszéljünk apáddal? Végig akarod ezt csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=659197#post659197][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.10. 23:02[/b][/url]

- Nem tudom, azért elég para lenne elsőre pont a pszichopaták ellen játszani - jó, értem én, hogy nem minden rellonos az, de a csapat tagjairól egyenként lerí ez a jelző, ahogy én azt megfigyeltem. És hát nem lenne túl jó dolog már az első meccset mínusz egy végtaggal zárni.
- Én nem hiszek ilyesmibe, ha hinnék, utálnám, mert folyton csak szivat - vágok egy grimaszt, mert segítő szándékot nem láttam benne, meg alapjáraton is elég ateista vagyok. Nekem nem megy az, hogy higgyek olyasmiben, ami lehet, nem is létezik. Meg hát az én életemet csak én irányítom nem? Különben nem gürcölnék minden erőmmel azért, hogy ez így is legyen. És az is furcsa, hogy ő hisz ilyesmibe, pedig realistának ismertem meg.
Megeshet, hogy egy kicsit talán hevesebben reagáltam a kelleténél, de ez az a téma, amit egyszerűen nem akarok bolygatni, sem túlgondolni. Ha Arlenről van szó, tényleg csak megyek a saját fejem után, és jöhet az özönvíz... már-már kimondottan várom is, mert most aránylag nyugi van. Ha belegondolok, mióta a kastély lakója lettem, mindenben volt részem, épp csak nyugalomban nem. Csak úgy történnek a dolgok, én meg kapkodhatom a fejem, esélyem sincs megemészteni egy eseményt, máris jön a helyére egy másik. Nem biztos, hogy nekem ez pont jó, aki mindent annyiszor átrág. Hirtelen kell sokszor dönteni, és nem is okolhatok igazán senkit, mert már nem teszik meg helyettem. Furcsa belegondolni, alig pár hónapja mennyivel másabb volt minden, azt meg még furcsább elképzelni, hogy én menekülni akartam az elől.
- Nem tudom... ez az egyetlen olyan dolog, amiből nem értek semmit. Mármint oké, hogy barát.. azzal nincs gond, csak akkor tartsa is meg azt a határvonalat, érted? Jó, biztos, hogy nem, én se értem - könyöklök az asztalra, és tenyerembe hajtom a fejem, úgy nézek a nőre. Szerintem, egyikünk se hitte volna, hogy ilyen hamar szembejönnek a pasi problémák.
- Mert Cami is barátom, a legjobb barátom, és vele mégse olyan, nem buckázik a hasam, meg nem ver le a víz, meg nem jövök zavarba, ha hozzámér... Én ezt nem akarom - könyörgőn nézek rá, hátha tud nekem segíteni. Ezek az érzések nem nekem valók, nem tudok velük megbirkózni, kezelni őket meg még úgysem. Oké, hogy már majdnem felnőtt vagyok, ennyire azért mégsem, és mindig is utáltam, ha összezavarnak, ő meg rendszeresen ezt teszi.
- Megértem Francit, meg szerintem az apjára is tudott hatni, ha nem ő, akkor Everettbá' tuti..... azt hallottam, hogy szerelmet vallott neki... mármint Everett bá'-nak. De nem tudom, nem akarok annyira belefolyni, meg lehet, ez is csak egy hülye pletyka, mindenesetre, Francinak nem mondtam el - igen, neki sok mindent nem mondok el, és szörnyen is érzem magam miatta. Elvileg az egyik legjobb barátom, neki mégsem merek annyira megnyílni, mint ennek a nőnek, sőt... rajta kívül, senkinek.  
- Úristen Zója, én ezt csak viccből mondtam... - vágok hirtelen közbe, nem vagyok biztos abban, hogy én már elég érett vagyok ehhez a beszélgetéshez, a fejem egyenletes vörösödése erre a tanú. Jó tudom, nem ciki dolog ez, de akkor is...
- Én hülyén éreztem magam eleinte.... egy csomó ember, és mind engem figyel, mintha egy nagyító alatt lettem volna - tényleg nem az volt életem legkellemesebb időszaka, azonban az utánalévő ezt bőven kárpótolta, bár... nem vagyok biztos benne, hogy arról is be kellene számolnom. Titkaim csak lehetnek nekem is, nem?
Nagy nehezen csak kinyögöm, mit is szeretnék, majd egyből az ajkam kezdem rágcsálni. Rossz szokás, és nagyon ritkán történik meg, de ez most egy komoly pillanat, én meg levegőt is alig veszek.
- Otthagyott egy téren, egy boltban, az előkészítőben, mikor meg lett beszélve, hogy értem jön. Egyetlen szülőin jelent meg, akkor is hisztizett... és ezek csak a fontosabbak. Felnőtt ember, tisztában kellene lennie azzal, hogy attól, hogy tud beszélni a gyerek, és talán útbaigazítást is tud kérni, még baromira nem kellene egyedül hagyni egy olyan helyen, ahol nem volt előtte. És még azt akarta, hogy menjek vele Ugandába... ezek után, már az sem biztos, hogy hazajöttem volna... Egy szót nem szólt arról, hogy van testvére... annak meg egy lánya, itt a suliban kellett rádöbbennünk, és szerintem el is vágtam magam nála - motyogom szomorúan, mostanában kezd kicsit idegesíteni, hogy Ilda nem ad életjelet, de úgy vagyok vele, hogy lehet, látni se akar, ezt pedig tiszteletben tartom.
- Ők kíváncsiak voltak rám, érted? Még csak lehetőséget se adott arra, hogy megismerjem a családom. Ó és képzeld, karácsonykor volt ám itthon, egy nővel andalgott a vásárban, engem meg Will kanalazott össze, miután ezt végignéztem. Még csak eszébe se jutott, hogy itt lézeng valahol a lánya - kifakadok, nem tehetek róla, de muszáj hangosan is kimondanom mindazt, amivel sikerült csalódást okoznia nekem.
A megbeszélés lehetőségét pedig el is vetem, és szerintem ezek után Zója is belátja, hogy nincs mit. Maximum azt, hogy lemond-e rólam önként, vagy menjen a huzavona? Még az sem érdekel, még azt is bevállalom.
- Ez azt jelenti, beleegyezel? - vigyorodok el végre, mert nekem ez jön le. Az meg még jobb, ha még többen leszünk, szeretek sok családtagot.
- Perszehogy - pattanok fel, és rendhagyó módon kerülöm meg az asztalt, hogy aztán megöleljem a nőt. El sem hiszi, mekkora örömöt szerzett nekem ezzel.
- Köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=659589#post659589][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.12. 16:00[/b][/url]

- Szép, de az enyém szebb.
Vonja meg a vállát zavartalanul a kijelentésre. Nem bántásként mondja, mert tényleg szép, és azzal se lenne baj, ha a kis Lizzi az apukája szemét örökölné, de hát kell valami anyából is, és ő maga a szemét szereti a legjobban, így mindenképpen annak örülne a leginkább.
- Pontosan. Nem mindennapi és szexi. Bárki lehet sportos például, de vörös, az izgalmas. Viszont milyen áldás, hogy te magas, sportos, humoros, jóképű férfi kicsit sem vagy egoista.
A csipkelődés és az arra adott pozitív visszajelzés máris jó. Persze a sírás is sokat dob az emberen, ő maga rendszerint annyira megnyugszik, hogy azt elmondani se tudja. Viszont nem sír csak úgy mindenen, általában összejön egy nagyobb adag, és akkor nincs megállás, amikor már torkig van mindennel, akkor kiadja magából, a lelke megnyugszik, az emlékeket fiolákba teszi, a legtöbb ülés anyagát is például, szépen felcímkézve, egy biztonságos helyre rejti a kíváncsi szemek elől, hogy bármikor elő tudja venni, ha kell.
- Igen, túlgondolod. Viszont ha ez vígasztal, az emberek csak nagyon kicsi százaléka csinálja azt, hogy megoldja a dolgokat, különösen a magyarok. Pesszimistáskodnak, kivárják az utolsó utáni pillanatot, addig csak rágódnak, és ha esetleg elszaladt a hajó, akkor újabb kör következik a bosszankodásukkal. De ez tényleg nagyon sok emberre igaz, viszont az, aki cselekedni tud, sokkal jobban jár. Amúgy meg, az amit elmondasz, a rész magadból, az igaz barátoknak nem panaszkodás, ezt ne feledd.  
Megsimogatja kicsit a férfi haját, most, hogy ilyen szépen belőtte, nem akarja széttúrni, de úgy érzi, hogy az emberi törődés kell neki, minden kis apró formában, és kinek ne esne jól, ha éreztetik vele, hogy szeretik.
- Merlinre, hogy milyen jó szadizni téged.
Sosem bántaná az eridonosokat, de hát a motivációt meg kell adni azért, hogy megcsinálja azt amit elvár tőle. Oké, ez egy kicsit gonoszul hangzott, de hát mindenki tudhatja, hogy elég egyedi stílusa van. Viszont azért a kedvesség nagyon is megvan benne, mert a szadizós kijelentés mellé azért nyom egy puszit is a férfi arcára.
- Mi lenne, ha egy ideig vélamágia alatt tartanálak? Egy hétig mondjuk. Anélkül élhetnél, hogy rá gondolsz. Nem erős, csak jóleső vonzódás más iránt. Fokozatosan megvonnám a végén és meglátjuk, hogy miként érzed magad utána. Na?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=659600#post659600][b]Széplaki Alíz - 2017.02.12. 17:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=660418#post660418][b]Návay L. Viktor - 2017.02.17. 00:35[/b][/url]

- Csak nem a szerénység a legfőbb erényem - jelentem ki, megvonva a vállam. - Mondták már mások is, hogy nagy az egóm, pedig nem is állítom, hogy én lennék a világ legjóképűbb pasija, hogy még a vélamágián is túlteszek. Ilyen ferde állal például aligha. Még jó, hogy nagy eséllyel sose lesz gyerekem, aki örökölje - jegyzem meg az államat dörzsölgetve, mintha ettől aztán menten helyrealakulna, pedig már kamaszkoromban is látszott, hogy ilyen furán áll. Ez már csak ilyen. Nem vagyok tökéletes én sem, messze nem. Megkönnyebbülten szusszanok aztán, amikor igazat ad nekem.
- Ha mindent túlgondolnék, nem én lennék a túlélés oktató. Az első kanyarban kimúlnék, addig vacillálnék, hogy ehető-e vagy sem a bogyó, amit találtam. Meg aztán egyébként is biztosra veszem, hogy a túlgondolás csak bonyolítja a dolgokat, ezért sem szeretek töprengeni túl sokáig. Nem nekem való, látod most is hol tartok - szusszanok ismét. Ha megoldást kerestem volna az első perctől kezdve, talán már rég nem is lenne probléma. Mindegy. Nem fogok még ezen is rágódni, inkább Zójára figyelek, meg főként arra, amit még mond, avagy inkább mivel fenyeget.
- Nem vagy te véletlenül egy egész kicsit rellonos? - kérdezem meg elmosolyodva, miközben a hajamat simogatja. Jólesik a mozdulat, anya is így szokta, amikor épp otthon vagyok, bár ő nem fél összeborzolni sem a tincseimet, hogy aztán gondosan megigazgathassa ismét. Remélem, hogy azért az ezer pontot nem gondolta túl komolyan, bár egy ilyen fenyegetés mellett tényleg írok én naponta is.
- Na hallod, most le akarsz venni a lábamról, hogy aztán lecsábíthass a kínzókamrába, vagy mégis mit tervezel? - Kérdőn pislogok rá, elvigyorodva azért, amint puszit nyom az arcomra, majd még inkább meglepődöm a vélamágia említésére. Egy hosszú pillanatig fontolgatom, aztán megrázom a fejem.
- Inkább ne, mert még ráfüggök. Hajlamos vagyok rá, hidd el nekem, és aztán nem bírnál megszabadulni tőlem. Szorgosan írogatok inkább leveleket - utasítom el az ajánlatát, és mielőtt bármit is mondhatna, megölelem. - Kösz a segítséget. A suliban gyűlöltem a pszichológust, bár ehhez nagyban hozzásegített az is, hogy megzsaroltak, hogy kitesznek a csapatból, ha nem megyek el... de amúgy is mindenre csak hümmögött. Rém idegesítő volt - tör ki belőlem a régi emlék, amint elengedem, hát el is mesélem hirtelenjében, hogy miféle tapasztalatot überelt itt pár év alatt, végtére is vele egész szívesen beszélek, és erről nem a vélamágiája tehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=663276#post663276][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.27. 19:15[/b][/url]

- Nem félsz attól, hogy ha megkapod a válaszokat, inkább csalódottabb leszel, mintha csak továbblendülnél a miérteken?
Sosem jó a múltat bolygatni, mert nagyobb esélye van arra az embernek, hogy mindenféle kínos és kellemetlen választ kap, mint arra, hogy boldog és felszabadult lesz, ha az út végére ér. A múlt nem véletlenül múlt el és a sok kis kérdés nem véletlenül maradt megválaszolatlan. Persze van, aki bevállalja, hogy felkutatja a miérteket, de ő maga nem tanácsolja. Jobb a jelenre koncentrálni, ahhoz, hogy az ember a jövőt építhesse, különösen, ha olyan szerencse éri, hogy a kilátástalan és szomorú élethelyzetében megmentik. A lánynak is ez volt a nő, aki más volt, mint a többi, aki kedvesen és szeretettel fordult felé, és aki sajátjaként nevelte fel.
- Sokan vannak így, jó részük nem is találja meg a helyét itt, és visszatér a muglik közé, leadva a pálcáját, vagy épp csak eltéve. Az én húgom is éveken át élt a muglik között, sőt mielőtt idejöttem volna, én is ott éltem. Debrecenben tanultam, ott kezdtem meg a munkásságomat, majd Pestre költöztem. Nem vágytam ide vissza, pedig ebbe születtem bele. Érdemes kipróbálni, hogy mi a kényelmesebb, ha végzel itt, élj három hónapot vagy fél évet a mágia nélkül. A legjobb a teljes megvonás, mint egy leszokás, nagyon sok mindent megtudhatsz a hónapok alatt magadról és a mágiához fűződő viszonyodról.
Ő maga is ez idő alatt, különösen az első nagyobb sokk után ismerte fel azt, hogy mi az, amit hátrahagyott, és hogy hiányzik – e neki ez a világ. Nem hiányzott, ő maga nem akart ide visszatérni, nem akarta feleleveníteni a múltját, mely ösztönösen előjött azzal, hogy idejött. Mindenhonnan az anyja és a nővére tekintenek vissza rá, ők vannak a magazinok belső borítóján vagy éppen menet közben akad rájuk, ahogy mágikus parfümöket kínálnak vagy éppen a legújabb talártrendekben feszítenek, esetlen Valentinnapi különleges és csábító ruhaneműkben.
- A sablonos dolgokat mindenki reméli, de nem szabad, hogy elvakítsák az embert, mert azok mind olyan dolgok, melyek érzelmileg demotiválóak tudnak lenni. A negatív időszak pedig könnyen letéríti az embert az útról, amit választott magának. A jós vonal tetszetős, nem sokan lépnek erre a pályára, csak akik úgy érzik, igazán jók benne. Tanítanád vagy inkább kutatnád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=663428#post663428][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.27. 22:53[/b][/url]

- Soha ne mondd, hogy soha. Én azt hittem, hogy sosem lesz második gyerekem, és bakker, négy éves a kis ördögfiókám.
Szó szerint ördögfióka, néha tündéri, ha kell neki valami, de amúgy annyira Warren, hogy az már ijesztő. Négy éve édesíti és keseríti meg a mindennapjait, emellett nem lehet csak úgy elmenni. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt már.
- Na és ha ferde az állad? Minden önbizalom kérdése, nem tudtad?
Kívül például ő is nagyon vagánynak hat, határozottnak és odamondósnak, de belül egy olyan érzékeny lelkű nő, hogy az már művészet. Olyan, mintha két személyisége lenne, de nincs, ez csak egy védekező mechanizmus nála, így próbálja elejét venni a pletykáknak és a kikezdésnek. A fellépés, az a titka mindennek, és ez igaz is, a siker hatvan százalékát, ha nem nyolcvanat ez adja.
- Tény, elég furcsán nézne ki az a túlélés oktatás, amit egy vacilláló előadó tart, meg aztán éles helyzetben is. Stop, stop, álljunk meg fiúk egy picit Viktor papa gondolkozik. Nem, azt hiszem már réges-rég kinyírtak volna, vagy ezt ellövöd és kinyírod őket, mert halálba röhögik magukat.
Nem, bármennyire is csábító a dolog, nem éri meg kockáztatni a csinos kis pofiját azért, hogy megtudják vajon ez vagy az lenne-e.
- Egy egészen kicsit? Nem. Baromira? Óóó igen. Fogalmam sincs, hogy mit kerestem a kékeknél, annyira piszok mód gonoszkodó és érdekember tudok lenni. Hatalmas karriert futottam volna be rellonosként, de hát, látod milyen lapot osztott nekem a sors. Bezzeg amikor a házat vezettem, muhahaha.
Túl jól sikerült a nevetés, és nagyon jól összepasszolt a tenyérdörzsöléssel. Elég ijesztőnek hat ilyenkor, de legalább nem béna, amit csinál.
- Utálom, ha embereket kényszerítenek, hogy pszichológushoz járjanak. Oké, vannak extrém esetek, de alapvetően nagyon rossz, ha rákényszerítik, mert a szerencsétlen gyerekben így azt tudatosítják, hogy defektes és kell valami „ellenszer” a dilijére, hogy kezeltetnie kell magát, mert nem normális, pedig erről szó sincs. Borzalmasak tudnak lenni az emberek. Egyből levágom, hogy ki az, aki kényszerből és ki az, aki önként jön el hozzám, és a haladás is más, mert a küldött szorong, feszeng és a pokolra kíván. Pedig nem azért vagyok, hogy a dilijét kezeljem.
A szemét is megforgatja közben, tényleg nem érti, hogy miért hiszik a kollégák, hogy ha valakivel nem tudnak bánni, akkor a gyerekben van a hiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=663765#post663765][b]Széplaki Alíz - 2017.03.01. 14:02[/b][/url]

- Ó, dehogynem... biztos vagyok benne, hogy rendkívül csalódott lennék. Csak ugye az emberben ott motoszkál a kíváncsiság és az a "mi lett volna ha" nevű tipikus kérdés. De úgy vélem, hogy nem érdemes jobban beleásni magam ebbe a dologba. Egyrészt nem biztos, hogy meg tudnék birkózni most egy újabb csalódással, másrészt nem érdemlik meg - válaszoltam neki az ajkaimat harapdálva, ettől a témától pedig megintcsak a béka feneke alá kúszott az amúgy sem rózsás hangulatom. Persze tudtam, hogy nem azért jövök ide, hogy jobb kedvem legyen, hanem hogy megbeszéljük a problémákat. Az igazság csúf és, ha szembenéz vele az ember, akkor nem ússza meg a dolgot "sérülés" nélkül. Mindenesetre szükséges ahhoz, hogy tovább tudjon lépni az ember.
- Nem szeretnék vissza menni - tördeltem a kezeim, majd ittam egy kicsit az üdítőmből, mert úgy éreztem, hogy totál kiszáradt a torkom. Nem az a fajta ember voltam, aki a problémákat a szőnyeg alá söpri, úgyhogy nem tereltem el a témát másra, pedig megtehettem volna, de tudtam, hogy azzal nem oldódna meg semmi és bizonyára Zója nem véletlenül vetette fel ezt a témát. Sokat segített az is, hogy ő is mesélt az életéről, mert így könnyebben megnyíltam neki. Tisztában voltam vele, hogy amit itt beszélünk, az köztünk is marad, nagyrészt ez is megkönnyítette számomra a vele való kommunikációt.
- Ne érts félre, nincs különösebb bajom a muglikkal és Timit is nagyon szeretem, de rajta kívül úgy érzem, hogy nem köt oda semmi. Talán még a mugli szokások és az, hogy sokszor még mindig mugli fejjel gondolkozom, de nem szeretnék ott maradni huzamosabb ideig. A sok szokatlan dolog, újdonság ellenére itt jobban érzem magam, a környezetváltás pedig nem oldja meg a problémákat. Hiába vonul el az ember máshova, a problémái mindig ott lesznek vele. Inkább annak örülnék, ha Timi is ide költözne, bár ő még nem tudja, hogy mik a terveim, vagyis, hogy inkább itt maradnék. Szeretném jobban megismerni ezt a világot, igaz, hogy még idegenkedem tőle, de valamiért úgy érzem, hogy nekem itt a helyem - vázoltam fel a helyzetet Zójának. Újra nyugodtabbá váltam, hogy kivesézhettem neki ezt a témát is.
- Tudom, hogy a múltamon már nem tudok változtatni, de remélhetőleg idővel sikerül feldolgoznom ezt magamban. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Egyszerűbb lenne az életem, ha időnként nem fejjel mennék a falnak mit sem törődve a következményekkel, de akkor az már nem is én lennék. Pedig sokszor hallom másoktól, hogy nem ártana némi önuralmat tanulnom - sóhajtottam egy nagyot, majd előredőltem a kényelmes ülőalkalmatosságból és karjaimmal a térdemre könyököltem a fejemet fogva.
- A kiszámíthatóság egyébként is unalmas.
Ezután a jóslásra terelődött a téma, avagy arra, hogy mik az ezzel kapcsolatos jövőbeli terveim. Extra gyorsan hátradőlve válaszoltam Zója kérdésére.
- Magamhoz képest jó vagyok benne, de nem olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék. Sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy igazán jó legyek benne, de rajta vagyok a dolgon, szerencsére segítségem is van hozzá. Még nem gondolkodtam el azon, hogy pontosan mit szeretnék majd csinálni, de az első célom mások segítése, illetve a tanítással is szimpatizálok. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem szeretnék monoton, taposómalom szerű életet élni - tettem hozzá komoly arccal miközben Zója szemébe néztem és a mondandóm végén megjutalmaztam magam egy kis nasival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=663925#post663925][b]Návay L. Viktor - 2017.03.02. 11:34[/b][/url]

– Hát... - húzom ferde vigyorra a szám, megvakargatva közben az állam. – Ahhoz, hogy az összejöjjön... nem is tudom... csoda kéne, legalább. Biológiailag eléggé lehetetlennek tűnik, tekintve hogy... tudod - közlöm a szememet forgatva, továbbra is vigyorogva a gondolaton, hogy én meg egy gyerek. Hacsak egy véla nem erre használja egyszer szándékosan a mágiáját, én nem sok esélyt látok rá, hogy apa legyek. – Elég nekem a keresztlányom is... de saját gyereket nem is igazán szeretnék. Meglehetősen szerencsés vagyok, hogy rendes családom van, akik mindenben támogatnak, meg mellettem állnak, de olyan sok ismerősöm van, akin látom, milyen, ha ez nincs meg, és nem vagyok benne biztos, hogy én is meg tudnám adni egy gyereknek azt, amire szüksége van. Nagyon nem... aurornak készülök, meg már csak az is, hogy most is mennyi mindent csinálok, és Flórával az az egy-két délután még rendben van, amúgy is kis napsugár az a leányzó, de ezt teljes időben... el se tudom képzelni. Legalább apa végtelen nyugalma meglenne hozzá, vagy valami - részletezem hirtelen minden gondomat a témát illetően, pedig nem is erről volt szó eredetileg, nem is lenne fontos, de mégis úgy érzem, meg kell indokolnom, miért mondom azt, hogy ha lehet, akkor inkább soha. Vajon mindenki így van ezzel? Nem vennék rá mérget. A vigyorom közben el is tűnik teljesen, és az ujjaim csavargatásával foglalom le magam, hosszasan fürkészve közben az arcát. Vajon ő mit gondol erről?
– Áh, azzal nincs gondom azért... szerintem kétszer is sorba állhattam érte, amikor osztogatták, miközben kihagytam a művészi érzéket... - szusszanok nevetősen a végére azért, és ártatlan képet vágva vakargatom meg a tarkómat. Na igen, ebben azért tényleg nem szenvedek hiányt. Igazán nevetést aztán az csal elő belőlem, amit a túlélési alapismeretek kapcsán mond.
– Az lenne csak érdekes... náhh, pályát tévesztettem volna akkor. Terepen sokszor az élete múlhat az embernek azon, hogy mennyire gyorsan méri fel a helyzetet és dönt - dünnyögöm, bele-belekuncogva a mondatba, bármennyire is komolyan mondom, hogy ha túl sokat gondolkodnék mindenen, inkább filozófusnak kellett volna jelentkeznem valamelyik egyetemre vagy legalább valami elméleti tárgyra szakosodni, politikai nyavalyákra, tudomisén.
– Nem is tudtam, hogy levitás voltál. A Rellonra fogadtam volna, főleg ezzel az ördögi nevetéssel - válaszolom rácsodálkozva a közölt információra. Meglepett most rendesen. Megvonogatom aztán a vállam a kényszer-látogatások témája kapcsán.
– Az edzőm úgy gondolta, hogy a dühömmel dolgozni kellene, csak túl dühös voltam az egész világra, amennyire emlékszem. Akkor se lettem volna hajlandó együttműködni, ha... végülis a jövőm múlt rajta terelőként, de már késő bánat, és különben is a terelők is kiöregednek egy idő után, annyi edző meg játékvezető pedig nem kell, ahány játékos van - győzködöm félig magam, hogy nem is akkora baj ez visszanézve. Aurornak lenni sem utolsó mulatság, még ha hiányolom is néha a kviddicset. – És most, hogy ennyit szövegeltem, ne segítsek esetleg valamit? - Nézek körül az irodájában. Azért ez a renoválás sem kis vállalkozás, meg kell hagyni. Ha igen a válasz,
 szívesen segítek, akár pakolni, akár cipekedni, ettől lesz az embernek karizma, ami a lebegtető bűbájoktól nem igazán marad formában. Ha meg nem, akkor találok az eridonos irattárban is pakolnivalót, ha minden igaz.
 Csak előbb még megejtem azt a beszélgetést, amit jóval korábban kellett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=665110#post665110][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.07. 14:29[/b][/url]

Aliz

- Milyen módszert javasolnál valakinek, aki egy hasonló vagy akár ugyanilyen helyzetben jön hozzád?
Egy kicsit bajban van a lánnyal, mert olyan mintha egyszerre akarná és nem is ezt a találkozást. A csalódás persze az élet velejárója, ám természetes, hogy az ember szeretné a lehető legjobban elkerülni azt. Ugyanakkor ott van a kíváncsiság is, amit olyan nagyon nehéz legyűrni, na meg persze a mi lenne, ha kérdéskör. Viszont lehet, hogy a megoldás már régen megfogalmazódott a lányban, ám nem meri elhatározni magát, mert ő találta ki, és nem egy hivatalos szerv adta parancsba. Mondjuk a parancsba adás egy kicsit morbid megfogalmazás.
- Szerinted Timi hogy fog reagálni a döntésedre? Gondolom neki is megvolt az oka rá, hogy végül a mugli világot választotta.
Sokan vannak, akik így tesznek, olykor kiugróan magas számban fordulnak elő, mintha valami vissza-visszatérő hullám lenne. A múltkor több tanulmányt is olvasott ezzel a témával kapcsolatban. Néha jobb lenne, ha inkább romantikus regényekkel töltené a kis szabadidejét, sem mint tanulmányokkal a varázsvilág változását illetően. Bár tény, így legalább hozzá tud szokni.
- Habár, ha azt nézzük, egyre elterjedtebbé válnak az előkészítők, itt is lenne munkája.
Bár nem tudja, hogy Aliz mennyire gondolkozik Bogolyfalvában, de ha már így felmerült az átköltöztetés, akkor nem árt ezt a lehetőséget is megvizslatni.
- Viszont arra is gondolnod kell, hogy ő esetleg nemet mond a költözésre. Hogyan reagálnád le?
Persze más az adott helyzet és egy felmerülő gondolat szituációja, ám érdemes már előre elgondolkozni azon, hogy van más lehetőség is azon túl, hogy a dolgok úgy haladnak, ahogy azt ő kitalálta.
- Persze, jó, ha az ember spontán, ezzel nincs is baj, de viszont lehet, hogy hosszú távon komolyabban is megüti a bokáját. Te még fiatal vagy, ami nem jelenti azt, hogy tapasztalatlan, és nem jövök a hegyi beszéddel majd, hogy bezzeg az én koromban majd megtapasztalod, de pont, mert fiatal vagy, könnyebben tudsz változtatni. Egy kis átgondolás még nem teszi az embert kiszámíthatóvá, azonban ad neki egy utat, melyen elindulhat. Ettől lehetsz te mész kincsvadász mágiatörténet tanár ifjúságsegítő munkatársa az iskolának, de lassan meg kell vizsgálnod a döntéseidet, hogy vajon tényleg jó – e az állandó spontaneitás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=668727#post668727][b]Széplaki Alíz - 2017.03.19. 14:06[/b][/url]

- Ezt tőlem kérdezi? Nem én vagyok a pszichológus - jegyeztem meg mosolyogva, hiszen pont azért jöttem ide, hogy választ kapjak a kétségeimet illetően, de úgy tűnt, hogy ez nem fog megvalósulni, mert Zója is tanácstalannak tűnt ez ügyben. Ez egy rendkívül nehéz kérdéskör volt, igazából nem is lehetett erre hasznos tanácsot adni, de azért reménykedtem, hátha kicsit segít rajtam, ha kibeszélhetem magamból azt, ami nyomaszt. Részben ez sikerült is, mivel végre kicsit könnyítettem a lelkemen, de nehéz volt megválaszolni azt, amit most a pszichológus tőlem kérdezett.
- Erre nincs semmiféle javaslatom. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz válasz, ezt magában kell tisztáznia az embernek. Aki nem érez haragot a valódi szülei iránt és érdekli a múltja, akkor kutassa fel őket, aki viszont úgy érzi, hogy nem érdemesek rá, az hagyja inkább annyiban a dolgot. Sérülés nélkül ezen viszont nem lehet túllépni, hiszen legbelül mégiscsak kíváncsi az ember rájuk, de talán jobb, ha nem bolygatja a múltat és valahogyan továbblép a dolgon - fejeztem ki az álláspontomat, miközben a hajamat babráltam, kissé kényelmetlenül éreztem magam, de mégiscsak kifejezésre juttattam a véleményemet.
- Aki nem került ilyen helyzetbe, az sose fogja tudni átérezni ezt - tettem hozzá komoran, miközben a földet bámultam. A szobácska rendezett volt, sehol egy porszem, minden szépen a helyére volt téve, valószínűleg Zója nagy hangsúlyt fektetett a rendre és tisztaságra, ami igazán dicséretes volt. Ha már fele ennyire rendezett lettem volna, mint ez a szoba, akkor valószínűleg nem lettem volna ennyire elfuserált ember, de elfogadtam, hogy ilyen vagyok és dolgoztam a fejlődésemet, ami egyáltalán nem volt "kis munkának" mondható.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan reagálna. Eléggé rugalmas embernek ismerem, szerintem ezzel nem lenne gond, feltalálja ő magát mindenhol. Nagyon kedvelem, de el kell fogadnia, hogy a saját életemet élem és tiszteletben kell tartania a döntésemet, ehhez pedig foggal-körömmel ragaszkodom - feleltem magabiztosan, mivel már elterveztem magamban, hogy eszem ágában sincs visszatérni a muglivilágba, maximum látogatóba, és úgy gondoltam, hogy Timi sem lenne ellenére az ideköltözés ötletének.
- Szóval, ha nemet mondana nyilván nem örülnék neki, de megbeszélném vele a terveimet és hogy miért szeretnék itt maradni. Nem olyan önző, hogy ellene legyen a dolognak, ráadásul sűrűn meglátogatnám, de jobban örülnék azért neki, ha ő is velem tartana.
Kicsit elhúztam a számat a spontaneitással kapcsolatos megjegyzésére, persze neki is megvolt a maga véleménye erről, de nekem is a sajátom.
- Én jól érzem így magam, egyébként nem mindig vagyok spontán. Inkább az a gondom, hogy sokszor mérlegelés nélkül megyek fejjel a falnak és teszek olyan dolgokat, amiket talán nem kéne, de ilyen temperamentumú vagyok. A számoljunk el 10-ig módszert már hallottam, az nálam nem vált be - fűztem hozzá mosolyogva, majd kíváncsian vártam, hogy milyen tanáccsal áll elő Zója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=675884#post675884][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.04.19. 23:04[/b][/url]

- Ez igaz, azonban ilyenkor az is fontos, hogy mit felelsz egy kérdésre. A pszichológus maga amúgy se mondhatja, hogy ezt csináld, vagy azt csináld, csupán rávezethet az irányra, amit keresel, csak magad sem gondolod.
Nem szokta ezt elmondani, most azonban valahogy úgy érzi, jó, ha ez is előkerül. Sokan gondolják azt, hogy bejönnek ide, elmondják mi a bajuk, és akkor egy csillanás alatt meg is kapják a megoldást, és mennek is tovább. Pedig nem. Nem mutathat rá a megoldásra, ami szerinte jó, hiszen pont az alapvető hibába ütközne ezzel, vagyis, hogy minden ember más. Már az is necces, amikor példát hoz, mert a példák többsége a családja vagy a közeli baráti társasága egy tagját emelik ki. Ezt azonban a mai napig nem tudta levetkőzni, és akinek ennyi éven át berögzült valami, az már nem is biztos, hogy javítható.
- Ez igaz. A titkok mindig ezzel járnak. Az pedig, hogy egy szülő lemond a gyermekéről sosem könnyű. Eleve van egy sérülés, maga a tény miatt, amit hiába dolgoz fel mindenki a személyisége szerint máshogy, mégis benne marad. Ha nem is beszél róla, gondol rá, ha nem is sokat, de a cselekedeteiben, döntéseiben visszaköszön. A múltat megbolygatni sokszor nem tanácsos, néha a titok nem véletlenül az. Nem biztos, hogy amit a másik talál, az építő jellegű lenne.
Ez a beszélgetés, fél is tőle, de hamarosan a saját családjában is vissza fog köszönni. Abban a pillanatban, hogy Ráhel megszagolja a dolgot a szülőanyjával, egész biztosan elé fog állni, és akkor ő lesz majd a rossz ember. Persze, mondani könnyű, hogy nem célszerű megbolygatni, de valójában ez nem könnyű.
- Azt érdemes ilyenkor végiggondolni, hogy amit találunk, változtat-e valamit a jelenen. Kell-e tudnunk ezt az információt azért, hogy az életünk menjen tovább. Illetve azt, hogy képesek vagyunk-e az információt kellőképp kezelni, legyen az bármilyen, mert a nagy egymásra találás leginkább csak a filmekben van, a valóság ennél jóval kegyetlenebb.
Kicsit a szavai mögött már most egy védőbeszédet érez, holott még nincs oka rá, hogy reflektáljon, hiszen maga a veszekedés sem történt meg. Talán soha nem is fog, de ez is egy olyan álomkép csak sajnos, mint az, hogy a családegyesítések mindig örömmel történnek.
- A kíváncsiság nem olyan dolog, ami miatt az embernek rosszul kell éreznie magát. Hiszen a tudásszomj mindenkiben megvan és minél több mindent tud az ember, annál biztosabban mozog a mindennapokban. De mérlegelni kell.
Ez a helyzet nem könnyű, és határozottan bólint arra, hogy aki nem élt még át ilyen helyzetet, az nem tudja átérezni. Ő sem tudja átérezni mindazt, amit Ráhel érezhet az anyja ügyével kapcsolatban, vagy amit érezni fog egy nap, ha megtudja. Ő maga most úgy véli, hogy védi a lányt egy komoly csalódástól és talán egy még nagyobb lelki összeomlástól, hiszen amúgy is van elég baja, nem kell még tetézni, de máskor meg azt gondolja, hogy pont azzal lépnének túl a dolgot, ha felfedné. Ez egy olyan helyzet, aminél egyszerűen nincs jó válasz.
- Nincs valaki, aki feltételezhetően ismerhette őket? Iskolatársak, tanárok, szomszédok, akik legalább annyit tudnának mondani, hogy érdemes-e tovább keresned vagy sem.
Tudja, hogy nem lenne szabad javasolnia, azonban egy kis terelés senkinek sem árthat. Hogy ezzel mit kezd, az már rajta áll. Inkább a másik témára helyezi át a figyelmét.
- Ha rugalmas, akkor megérti majd, de fontos, hogy te is rugalmas légy vele. Az egy dolog, hogy valaki feltalálja magát, és az egy másik, hogy be tud-e illeszkedni. Ha igent mondana, a falu jó kiindulási pont lehetne, hiszen itt rutinosan mozogsz, és ahogy én látom, eléggé összetartó a közösség, szívesen fogadják az új lakókat. A húgom is feltalálta magát egyből, pedig ő az iskola után a mugli világban élt és tisztán a varázsvilágba csak pár hónapja költözött vissza.
Ismét csak bólogatni tud, hiszen a lány, amit mond, az nagyon alaposan megfontoltnak és körültekintőnek tűnik, ő maga sem hiszi, hogy ezzel a helyzettel baj lenne a későbbiekben.
- A nyílt, egyenjogú kommunikáció fontos elmondod az érveidet, meghallgatod az övéit és levonsz egy végkövetkeztetést a kettőből. Így simán működik a dolog. Szerintem jól fogod kezelni ezt a helyzetet.
A másikra – arra, hogy fejjel megy a falnak – elmosolyodik, felkelve az asztalához sétál, és a táskájából elővesz egy határidőnaplót. Visszasétálva a lányhoz kivesz belőle két összehajtott lapot, és szétteríti.
- Érdemes listát vezetni. Ez itt egy pozitív lista. Mi az, amit érdemes csinálnod. Apróságok, de segítik jobbá tenni a napod. Láthatod itt is, hogy nekem sincsenek úgymond nagy tetteim. Vízbe tettem egy letört virágot, segítettem vinni egy nehéz kosarat. És ennek van egy ellentéte, amin azt sorolom fel, hogy mit nem kellene többet csinálnom, és igen, melléhúzok minden alkalmat, amikor hibázok, így van, ahol már egész sor vonalka van.
„Ne igyál sprite-ot egész nap”, „Maximum három kávé egy nap”, „Mosolyogj az utcán, mert pletykálni fognak” és ehhez hasonló szépségek vezetik a listát. A legtöbbet a „Dwayne Warren” felirat kapta, ami nincs igazából kifejtve, de pontosan leírható. Van még olyan, hogy ne káromkodjon, vagy ne hozzon egészségre káros példákat a diákoknak, de ezeknél úgy tűnik javuló tendenciát mutat.
- Ha rendesen vezeted a listát, a sok vonal miatt egyre kellemetlenebbül érzed magad. A másik megoldás a napló írás és heti egyszer a kötelező visszaolvasás. Ebben az a necces, hogy ha érzékeny ember vagy, akkor egyszerre olvasva nagyon kellemetlenül érezheted magad utána. De az se rossz módszer. Az önsanyargató, például befőttes gumit a csuklóra dolgot nem támogatom, rövidtávon megoldás, de visszatérhet a probléma. Mi lenne,
 ha megpróbálnánk ezt a listás vagy a naplós módszert, és egy hónap múlva megnéznénk, hogy segített-e valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=686010#post686010][b]Széplaki Alíz - 2017.06.17. 14:12[/b][/url]

- Ez jogos - helyeseltem Zójának, mert legalább kifejtette a saját nézőpontját ezzel a témával kapcsolatban.
- Valóban igaza lehet... nem biztos, hogy jó ötlet bolygatni a múltat. Ha kíváncsiak lettek volna rám, akkor valószínűleg már felvették volna velem a kapcsolatot valahogyan - válaszoltam neki komoran. Sajnáltam, hogy lemondtak rólam a vér szerinti szüleim, de ha már így esett, akkor kénytelen voltam elfogadni ezt a helyzetet. Tudtam, hogyha sokat rágódom a múlton, akkor az idővel felemészt és ezt nem akartam.
- Megpróbálok túllendülni ezen a helyzeten valahogy... tudom, hogy hogy nem szabad gyötrődnöm miatta, mert megmérgezi az életemet. Talán azért nehéz elengednem ezt az egészet, mert van bennem egyfajta kíváncsiság és azon se könnyű túltennem magam, hogy egyáltalán nem kerestek, nem kellettem nekik. De most úgy gondolom, hogy jobb, ha a jövő felé tekintek - feleltem Zójának a kezeimet tördelve.
- Igazából nem tudom, hogy az életemen bármilyen ilyen jellegű információ változtatna-e, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy meg tudnék-e vele birkózni - tettem hozzá leszegett fejjel.
Zója következő kérdésére azonban felkaptam a fejemet:
- Hát, nem is tudom... nem kérdeztem még senkit. De most, hogy mondja...
Úgy éreztem, hogy most kaptam egy újabb reménysugarat arra, hogy valaki talán ismerheti őket az iskolából. Igaz, erre kicsi volt az esély, de megint úgy éreztem, hogy győzött a kíváncsiság és érdemes lenne utánajárnom. Ellentétes érzések uralkodtak el rajtam, hiszen nemrég úgy gondoltam, hogy talán mégsem érdemes bolygatni a múltat, most viszont megint úgy éreztem, hogy azért mégiscsak megérne egy próbát, hogy utánaérdeklődjek a dolognak az iskola falai között.
- Utánajárok - szögeztem le komoly arccal, majd ittam egy újabb kortyot az üdítőmből.
Egy kis szünet után Timire terelődött a szó, Zója pedig megint nem mondott hülyeséget.
- Igen, nagyon rugalmas ember szerencsére... úgy gondolom, hogy a faluban jól érezné magát és akár még előkészítős tanár is lehetne, biztosan élvezné - mondtam neki lelkesen, aztán kicsit megálljt parancsoltam magamnak, mert nem akartam ennyire előremenni és beleélni magam a dologba. Legbelül azért reménykedtem, hogy igent fog mondani, de tudtam, hogy azt is el kell fogadnom, ha mégiscsak nemet mond.
Miközben kissé elkalandoztam, visszatértünk a saját "problémámhoz". Zója egész praktikus dolgokat javasolt, amiknek úgy gondoltam, hogy valóban hasznát vehetem a fejlődésem érdekében. Még a befőttes gumis megoldásban is benne lettem volna, ha ez a saját érdekemet szolgálja, de a többi kettő még jobban hangzott.
- Ez remek ötlet! A listás opciót választom! - feleltem neki lelkesen. Ebben láttam némi reményt a helyzetemre nézve és úgy gondoltam, hogy ez valóban segíthet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=690527#post690527][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.14. 20:14[/b][/url]

Alíz elmélkedését a múltról és a miértekről nem szakítja meg, nem szól közbe, mert ez az a pont, amikor a lánynak magának kell rájönnie azokra a tényekre, melyeket az ülés alatt pedzegettek már. Nem szólhat bele, nincs joga terelni, sem véleményt formálni, hiszen ő maga nem más, mint egy összekötő, aki a felszínre emeli a tudatalattiban rejlő válaszokat. Nincs joga ítélkezni, irányítani, másra rákényszeríteni a saját álláspontját, és bár néha nagyon közel van ahhoz, hogy megmondja az embereknek, hogy mit gondol, mégis hálás, hogy amúgy ez a leghatározottabban tiltott rész. Nem befolyásolhat. Hallgatja mindazt, amit a lány mond, néha leír a jegyzettömbbe pár szót, de a füzetet eleve olyan szögben tartja, hogy kivehetetlen legyen. Maga a tett sem látványos, nem akarja, hogy a másik fél esetleg megálljon, vagy összezavarodjon csak azért, mert ő leírt valamit a papírra. Végül is, lehetne akár a krumplistészta receptje is. Persze nem az, de lehetne.
- Csak akkor kezdj neki, amikor már biztosan tudod, hogy amit megismerhetsz, az nem lesz rád, a tervezett jövőképedre hatással. Bármi legyen is az. Rendben?
Bár ez a része nem könnyű, hiszen bármit is tud meg, az olyan, ami befolyásolja, az, hogy mennyire, az csak az ő szívósságán múlik. A befolyásolás szinte elkerülhetetlen, csak ha nem egy érzelem mínuszos jégtömb. Viszont lehet ezt hatékonyan készülni, ha kellőképp felkészült az ember. Ráhelről például tudja, hogy nem az, és ennek meg is lett az eredménye. Nem azért titkolta előle az anyja személyét, mert az olyan izgi, hanem mert tudta, hogy a lány nem fog jól reagálni erre.
- Ez remek lenne szerintem, ahogy hallottam, az előkészítőben mit meg nem adnának azért, ha lenne egy olyan tanáruk, aki nem csak óraadó.
Elég nehéz rendes tanári állományt kialakítani persze, ha olcsóbban jön ki az óraadókkal, de tudom, hogy van tervbe változtatás, épp a minap beszélgettem erről Francival, akinek Thomas mondta, szóval elég biztos az információ. Néha úgy érzem, hogy a rokonaim – a normálisabbik fajta – mind a faluba költözik, és lassan mi fogjuk kitenni a hely felét. Persze nincs itt olyan nagyon sok ház jelenleg, hogy ez komoly problémát jelentsen.
- Jó választás!
Felelem lelkesen, és mosolyogva nézek rá. Nagyon jó gondolat, és nagyon örülök neki, hogy végül hajlandó belevágni, mert így sokkal könnyebb dolgunk lesz.
- Találkozzunk akkor legközelebb az új tanév elején. Mondjuk az első héten, szerdán, négykor. Hozd magaddal a listádat, vagy legalábbis azt a részét, amit szívesen megmutatsz. Hozd az eredetit, és azt is, hogy mennyit haladtál vele, rendben?
Amíg beszél, kinyitja a noteszét, hogy beleírja a lányt, amennyiben megfelel neki az időpont. Ez az időszak, maga a nyári szünet pont alkalmas lesz arra, hogy a folyamat nyugodt környezetben, jól átgondolva elinduljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=692228#post692228][b]Hunter Bailey - 2017.07.22. 13:49[/b][/url]

Jobb keze lecsúszik az ablak mellett álló fotel karfájáról, és a semmiben kezd lógni. Mutatóujját újra meg újra összerántja az ideg. Szőke feje oldalra billen, szája elnyílik. Órák óta várakozik már, és úgy tűnik, a több hónapnyi kialvatlanság és testi-lelki fáradtság, ami a gyerekekkel jár, lassacskán győzedelmeskedik a fiatal apuka fölött.
Agyát zaklatott álom lengi körbe; a burjánzó sötétség bekebelezi, a teste csakhamar feszültté válik, fejét ide-oda csóválja, a torkán feltörő medvebőgés elcsitul, és csak szaggatottan jelentkezik újra.
Álmában Anneliet és Sólyom Mátét látja, épp úgy, ahogy néhány órával korábban, a kis tavacska körül, futás közben.
Terhes vagy már, Merkovszky?, széles vigyorral érte be a DÖK elnököt, és egy jelentőségteljes mozdulattal lejjebb húzta orrán a fekete, márkás napszemüvegét. Csak mert szépen kikerekedett a hátsód. Nem panaszként, no offense. Ombozinak biztos bejön.
Szavai közben még megigazította a nyakában lógó kék kürtöt, amit a Levita házvezetőjének kredencéből csempészett ki, a következő pillanatban viszont hirtelen rántás érte, mire meghátrált és a torkát feszítő zsinórhoz kapva torpant meg.
What the..., köhintett fel, és hunyorogva fordult hátra. Hé, hé, hé, nem, nem, nem! Hova gondolsz, te... egyre emelkedő hangerővel figyelte a férfit, aztán egyszerre felismerte, maga... mit csinál? MIT CSINÁL?! Ezt most loptam! Fogadásból, és ha elveszi... hé, hé, hé!, kiabálta, de hiába, a madzag szakadt, a kürt pedig a Rellon HVH kezében landolt. Nem, nem, NEM, NEM, NEM! Adja vissza! ADJA VI..., kiabálta, és a sarkon forduló – szempillantás alatt eltűnő - férfire vetette magát. A Levitás prefektus hatalmas puffanással ért földet, arcát lehorzsolta egy korhadt faág.
Hangosat horkant, alsó ajka megrándul. A beutaló, mintegy szerelmes levél fekszik a kezében, és csak arra vár, hogy valaki hozzáértő ajtót nyisson, és beszélgetésre invitálja. Jobbjával felsértett arcbőréhez kap, de a lehunyt szeme alól kibuggyanó kövér könnycseppek nem jutnak el tudatáig. Lelki szemei elé bekúszik kislánya hangos kacaja és fiának övét szorító keze, a szíve pedig egyszersmind olyasfajta szeretettel telik meg, amelyet csak egy szülő érezhet. Egyszerűen túlcsordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=696889#post696889][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.08.19. 16:00[/b][/url]

Nem szerette ezeket a foglalkozásokat. Mindenféle kérdést tettek fel neki, ő pedig nem tudott rájuk választ adni. Az agya leblokkolt, és a szavak nem jöttek a szájára. Félt. Minden egyes szótól, amit kimondana, ha tudna.
Már kezdte megszokni azt a másik nőt. Ő nem akaratoskodott, és mindig hagyta, hogy a füzetébe firkáljon egész órán. Erre most valaki máshoz kellett mennie. Új embe, de legalább a régi környezetben. Azt hiszik ez majd segít majd. De nem hitt ebben.
Vázlatfüzetét magához szorítva kopogott be az ajtón. Hallgatódzott, hogy biztosan meghallja majd az új doktorát. Nem szerette volna, ha már első alkalommal kapna valami rossz pontot. Persze az átlagos némaságot nem számítva, mert az alapjáraton nem volt az emberek kedvence.
Amint meghallotta a szót, ami beengedést adott, a kilincsért nyúlt. Próbált minél gyorsabban és hangtalanabbul belépni, és elfoglalni a szokásos helyet. Nem akarta ezzel is zavarni a bent ücsörgőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=696959#post696959][b]Dr. Riley Meyers - 2017.08.20. 11:05[/b][/url]

Hogy őszinte legyek, sosem szerettem azokat a rendelőket, amik a lehető legsemlegesebb környezet megteremtésére törekedtek. Van bennük valami szenvtelenség, hogy minden pácienst ugyanaz fogad és próbál megnyugtatni. A kávésbögrémbe kapaszkodva sétálok körbe és megállok pár pillanatra a fényképek előtt, amik szépek és személytelenek. Tudom, hogy ez félig-meddig íratlan szabály, megtartani a professzionális távolságot és csak a páciensre koncentrálni, de szerintem felesleges azt hazudni neki, hogy a pszichológus nem ember, s e címen kitörölni ennek minden nyomát.
Főleg a gyerekek nem veszik be.
Most először fogok Zsomborral - még mindig félek, sikerül-e kimondanom a nevét - találkozni. Nem örültem neki, hogy így kell "átvennem", Zója jelenléte nélkül és több terapeuta kudarcát követően, mert míg én kézbe kaptam a fényképét és az információit, ő semmit se tud rólam. Unfair felállás, amin mihamarabb szeretnék változtatni.
Ezért merészeltem egy kicsit átalakítani a rendelőt. Zsombor szeret rajzolni, szelektív mutista és visszahúzódó - ezekre építve rendezkedtem. Megszabadultam a nagy és nehéz bútoroktól, amik most ülőpárnákként tarkállanak a földön, azonnal vonzva a tekintetet, ráadásul sokkal kényelmesebben le lehet így telepedni az asztalhoz is. Hoztam magammal játékokat, amikhez nem kell beszélni, vagy csak keveset, de kölcsönkértem egy gigászi szett színes ceruzát is, utolsó mentsváramnak.
Halkan kopognak.*
- Gyere nyugodtan!-*emelem fel a hangom, az ajtó felé fordulva és egy mosollyal intek a belépő fiúnak. Hagyom, hogy körülnézzen és helyet keressen magának, mielőtt továbblépnék.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=697056#post697056][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.08.20. 20:53[/b][/url]

Megérkezett. Különleges érzelem egyelege kezdte el körbelengni, ahogy az ismerős ajtó előtt toporgott. Egyszerre félt és volt izgatott attól, ami nemsokára jön. Dehát ez nem furcsa, hiszen minden ember így reagál a változásra. Mégis Zsombinak ez most valahogy más volt. Nem tudta volna megmondani miért, de akkor is. Amikor a szüleinek a halálsikolyát hallotta, ez az érzelem a rettegéssel párosult egészen addig, amíg Kirill el nem jött érte, és haza nem vitte. Persze ez az érzés még ott is kísértette egy ideig, de nem olyan erőteljesen, mint előtte.
A hangra belépett a szobába. Az volt a terve, hogy minél előbb elfoglalja a szokásos helyét, de ez kudarcba fulladt. Az ajtónyílásban ácsorogva nézett körbe. A hely egyszerre volt beki ismerős és idegen. Az elrendezés más volt, a bútorok viszont szinte ugyanazok. Kissé megzavarodott, és végül letottyant az ajtóhoz legközelebb álló ülőalkalmatosságra. Bármikor jól jöhet ez, ha úgy dönt, hogy menekülni akar. És ahogy így körbenézett, szinte egyértelműen elkönyvelte ezt magában.
Az új doktorról nem tudott sokat, de első látásra nem tűnt gonosznak. Semmi olyat nem talált rajta, ami megijesztette volna, még egy mosolyt is kapott, amelyre ugyan nem reagált semmit, de magában hálát adott érte. A reakció most egyszerűen túl nagy kérés lett volna felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=697104#post697104][b]Dr. Riley Meyers - 2017.08.21. 10:21[/b][/url]

Látszott a megtorpanás és a helyválasztás logikája is fájdalmasan egyértelmű volt számomra, de inkább azért, mert többen hagyták cserben előttem ezt a fiút. Nem tudtam máshogy nevezni azt, hogy ennyi kezelés után sem javult az állapota, sőt, egyes feljegyzések olvastán egyenest elszörnyedtem. Nem csoda, hogy semmilyen reakciót sem kapok, ami viszont biztató, hogy van szemkontaktus, sőt, egész bátran megnéz magának. Lassan közelebb sétálok, leguggolva tőle nem messze, mielőtt megszólítanám.*
- Szia. Dr. Meyers vagyok, örülök a találkozásnak. Leülhetek ide?-*mutatok az egyik lila párnára, ami jelenleg a Zsombitól legtávolabb eső ülőalkalmatosság - szeretném azt erősíteni benne, hogy nem kell tőlem tartania és hogy van kontrollja. Amennyiben megkapom az engedélyt, bögréstül letelepszem, amennyiben megtagadják tőlem, kicsit távolabb húzom a párnát és ott foglalok helyet, hogy ne magasodjak fölébe. Kinyújtott lábaim keresztülvetem egymáson, kényelmesen nekitámaszkodva a falnak és kortyolok egyet a bögrémből.*
- Zavar, ha beszélek? Szeretnék elmondani pár dolgot, de ha inkább rajzolnál vagy játszanál, akkor azt fogjuk csinálni.-*Az első néhány foglalkozás felmérés és megfigyelés, valamint a gyámjával sem sikerült még beszélnem, így nem fogunk azonnal fejest ugrani semmi komolyabba. Mindkettőnknek időre van szüksége, hogy megismerhesse a másikat, én pedig nem fogom elkövetni azt az otromba hibát, hogy erőszakkal siettessem a folyamatot.
Egy órában nem lehet megváltani a világot.
Viszont bőven belefér némi szórakozás, ismerkedés és az is, hogy oszlassam kicsit a félelmeit, mert úgy érzem, nem kevés és nem is megalapozatlan kétséget kell leküzdenem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=701889#post701889][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.09.16. 22:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=701929#post701929][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.16. 23:43[/b][/url]

Legalább olyan kíváncsian méreget, mint én őt - értelmes, tiszta, bár talán kicsit félénk tekintete van. Amennyire hallgatag, annyira könnyen olvasható a testbeszéde. Látom, hogy próbálkozik, a mimikájából pedig arra következtetek, hogy nagyon akarja és gyorsan gyülemlik fel benne a frusztráció. Bizonyítani akar.
Az ilyesfajta nyomás azonban általában inkább akadályozza, mintsem segíti.
Pillanatok alatt görcsössé válik, mielőtt azonban még közbeléphetnék, Zsombi előkapja a füzetét és lendületes, már-már agresszív rajzolásba kezd. Elsőre a mozdulatok kevéssé irányítottak, néhol jóformán tépik a papírt, de ahogy a feszültség csökken, úgy nyeri vissza a kontrollt. Sőt, kapok egy kurta bemutatkozást is. Kicsit karcos, de szép hangja van. Jó hallani.
Mindezt engedélynek veszem arra, hogy leüljek és társalogjak vele.*
- Nagyon ügyesen kezelted a helyzetet.-*Nem üres dicséret, komolyan gondolom, mert elismerésre méltó, hogy ilyen gyorsan igyekszik alkalmazkodni az új helyzethez. Emellett biztatásnak is szánom, mert még sok hasonló trükköt akarok neki tanítani. Megkocogtatom az asztalt, a figyelmét kérve, hogy rá is mosolyoghassak.*
- Értem, hogy most még nehéz. Ezért úgy fogok kérdezni, hogy mindig elég legyen bólintani vagy fejet rázni. Ha pedig valamire nem tudod a választ, csak vond meg a vállad. Mit gondolsz, menni fog?-*Remélem, hogy képes lesz megtenni ezt a lépést - neki legalább annyit segítene, mint nekem, és alapköve lenne minden továbbinak.
Szeretném, ha értené, hogy nem kell szavakkal kommunikálnia, amíg nem áll rá készen. Nem akarok semmi olyat kimondatni vele, ami még túlságosan fáj vagy félelmetes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=702000#post702000][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.09.17. 11:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=702654#post702654][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.18. 23:38[/b][/url]

Nem zavarni akartam, csak ellenőrizni, hogy szükség esetén magamra tudom vonni a figyelmét és a segítségére lenni. Ez az egyoldalú kommunikáció persze kevés, de több a semminél és valahol el kell kezdeni. A következő percekben az asztal túloldaláról figyelem némán, kommentár vagy kérdések nélkül, időnként belekortyolva a kávémba. Érdekes, hogy a perifériás látását használja arra, hogy szemmel tartson, ilyet többnyire nagyon pici gyerek és az autista spektrumon lévők egy része csinál. Feljegyzem a telefonomba, ezen túl azonban semmit sem teszek - szinte tapintható, mennyire feszült és ugrásra kész.
Időt adok, hogy szokjon, engem és a helyzetet is. Nem sietünk sehova.
Akkor szólalok meg, amikor már egy ideje nem tesz hozzá a rajzhoz - nem kérem, hogy mutassa meg, mert úgy érzem, nem nekem szólt. Ha tényleg azt akarná, hogy lássam, maga jelezné ezt és szeretném kiérdemelni a bizalmát, nem tolakodva a kelleténél jobban. Ismét megkocogtatom az asztalt, mert szükségem van arra, hogy ne csak hallgasson, de nézzen is.*
- Ha te szeretnél kérdezni vagy mondani valamit, többféle lehetőséged is van. Írhatsz papírra, de van egy magnix eszközöm is, ahol csak össze kell válogatni a betűket. Ami viszont ennél kicsit izgalmasabb, hogy taníthatok neked jelbeszédet. Érdekel?-*Kérdezem, az utolsó néhány szót a nekik megfelelő jeleléssel is megmutatva, hogy legyen valami elképzelése róla, hogyan is fest.
Az ötlet eléggé adta magát; egyrészt, a jelbeszébhez nem kell hang, másrészt, nem haszontalan ismeret és harmadrészt, egyfajta közös, titkos nyelvként is funkcionálhat, ami összekötne. Ha pedig készen áll rá, bármikor bevonható a család is, az alapok gyorsan és könnyen megtanulhatóak. Én főleg azért szeretem, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermek jelezzen, ha baj van, és azt is kommunikálhassa, mire van szüksége - mindezt akár teljesen észrevétlenül, idegenek elől rejtett módon. Biztonságot ad.