27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítését, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 9 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
Független boszorkány, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. november 1. 21:09 | Link



- Ehm várj csak, hadd gondolkodjam.
Gyorsan körbepillantok, nem is tudnom mit mondhatnék neki, így ahelyett, hogy rögtön válaszolnék, inkább kikerülöm a kérdést.
- Ami azt illeti élvezem, de nem tudom, hogy képes lennék-e hátralévő életem végéig ezt csinálni.
Most persze imádom, és nem cserélném el a tanítást semmiért, de ki tudja, mit hoz a jövő? Még annyira fiatal vagyok és szeretném magamat több mindenben kipróbálni, majd meglátjuk.
- Azt hiszem, ha szeretnéd, tudunk neked hozatni lányban is.
Nevetek fel, miközben ismét végignézek a nálam legalább egy fejjel magasabb gumicukoremberen. Nem mondom ki hangosan, de ez tuti, hogy nekem nem lenne gusztusom ezt megenni. Ám Viktort rögtön témát vált, mindenfelé kalandozunk, folyik a csevej, de csak most esik le, mi is történik. A kérdésre egy pillanatra az arcomra fagy a mosoly. Most mondjam meg neki, hogy az amióta cukorboltunk van hányni tudnék az édességektől és amikor csak lehet messzire elkerülöm? Nem hiszem, hogy jót tenne az üzletnek. Ezért úgy teszek, mint aki nagyon elgondolkodik, sőt el is indulok a sorok között, magam mögött hagyva az életnagyságú gumicukorembert. Aztán, mikor megérkezünk felé fordulok. Most jut el az agyamig, hogy szívja a véremet. Vádlón felé bökök, miközben próbálok durcás képet vágni, de a szemem és a szám széle is mosolyog.
- Hát, az igazat megvallva, az én kedvem a törökméz.
Semmi extra, unalmas, mint amilyennek én kinézek, meg is állok a bolt egy eldugottabb részében, ahol egy olyan pult van kialakítva, mint a vásárosok standja, tele olyan édességekkel amilyeneket az igazi mugli búcsúkba lát az ember, csak ezek nincsenek kiszáradva, nem ízetlenek és nem kerülnek háromszor annyiba, mint amennyi a beszerzési áruk. Igyekszem leplezni a zavaromat, úgyhogy a törökméz után nyúlok, elveszel egy kisebb zacskónyit, amiben kis kockákra van vágva az édesség, megbontom és felé nyújtom. Kezdem azt érezni, hogy Viktor flörtöl velem, és nem zavar a dolog, sőt, kiváltképp élvezem, de nem akarok felnőtt létemre úgy vihogni a zavartságtól mint egy tinilány, ezért valamivel le kell foglalnom magamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. november 3. 22:29 | Link

Zoé


A jövő mindenki számára képlékeny dolog úgy tűnik. Zoé válaszán el is gondolkozik egy pillanatnyit Viktor. Vajon ő biztosan élete végig választ majd magának hivatást? Még annyira képtelen ennyire jövőbelátóan gondolkozni. Ő szeret inkább a jelenben élni, annak minden időpillanatát kiélvezni.
 - Még ráérsz kitalálni. Fiatalok vagyunk még ehhez. -
Dönti el végül, hogy inkább ő sem kattog ezen a témán tovább. Az életnagyságú gumicukor embert viszont elég elképzeli a szobája díszítőelemeként. De az biztos, hogy bár édesszájú, nem enné meg. Az olyan bizarr lenne. Mégis csak ez egy olyan valami, amit bárki megfogdoshat, rászáll a por, meg hasonló "finomságok", amik nem szokták egyébként feltétlen zavarni, kolis ember számára a kicsit romlott még tökéletes, de azért ez... Jobb is lesz valami finomabb és gusztusosabb dolog és téma után nézni, így kanyarodik vissza Viktor Zoé kedvenceihez, amivel a lányra is fagyasztja a vigyort. Talán mégsem kellett volna incselkednie? Picit meg is fagy ő is, és úgy követi a lányt, akinek végül azért leesik a kissé mögöttes tartalom, amire egy durcás kép a válasz. Erre persze Viktor felnevet.
 - Aranyosan pufi lesz ilyenkor az arcod. -
Simogatja meg a mutatóujja kézfej felőli részével a lány arcát. Bájos. A húgára emlékezteti, aki egyre nagyobb és nagyobb.
A kezét végül visszahúzza egy-két mozdulat után, és kíváncsian lesi a lány által előszedett csomagot, amely hamar kiderül, hogy az említett egyszerű kedvenc édesség, a törökméz. Kicsi korában ő is sokszor evett ilyet, de manapság már nem nagyon jut el mugli vásárokra, hogy ilyesmit vegyen.
 - Ó, és ez olyan igazi, nagyon finom fajta nektár? Vissza repítesz ezzel a múltba. -
Vesz ki a zacskóból két szemet és meg is ízleli azokat, közben pedig huncutan csillogó szemeivel Zoét fürkészi.
 - És mi a kedvenc rendes kajád? A paprikás krumpli nokedlivel? Esetleg töltött káposzta? -
Tipikus egyszerű magyar mugli kaják, amiket Viktor előszeretettel fogyaszt, a kérdés az, hogy a lány is így van-e vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Czettner L. Zoé
Független boszorkány, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. november 4. 19:19 | Link



A helyzet kezd egy kicsit kényelmetlen mármint, de nem a rossz értelemben. Viktor nem az a fajta fiú, aki úgy nyomul, mint a legtöbben, inkább aranyosan, de ettől még nem zavar kevésbé a dolog. Inkább bekapok még egy törökméz kockát, hogy eltereljem a saját figyelmemet és, hogy ne kelljen azonnal reagálnom mindenre. Hirtelen annyi behatás ér, amire nem is igazán tudok reagálni. Az egyik pillanatban még beszélgettünk, most pedig úgy érzem kezd egész más irányba menni a dolog.
- Nem vagyok pufi.
Durcás kislány leszek egy pillanatra, mint amolyan Lucus szokott lenni. De hát, melyik lány nem veszi rossz néven, ha ilyet szólnak neki. Persze, utána rögtön elvigyorodom, mert nem szeretném, ha esetleg tényleg azt hinné, hogy megsértődtem, inkább csak tettem egy kicsit az agyamat, azt szabad, nem? A jókedvem viszont addig tart, ameddig hozzá nem ér az arcomhoz. Lefagyok, majd köhintek egyet és automatikusan hátrébb lépek. Nem nézek rá, és úgy érzem, hogy ezután már nem is fogok, legalábbis a szemébe biztosan nem nézek, nem menne. Zavarban vagyok, még ennyi idősen is képes vagyok rá.
- Igen, nagyon finom.
Bólintok, aztán, hogy ne legyen feltűnő, gyorsan visszalépek, hogy ne legyen feltűnő a távolodásom. Bárcsak figyelmen kívül tudnám hagyni az ilyeneket és úgy viselkedni, mint egy felnőtt nő. De éppenséggel Viktor sem viselkedik felnőtt férfi módjára.
- Ehm, nem is tudom. Nagyon szeretem a keleti kaját, a tésztákat.
Sok mindent megeszek, csak a halat gyűlölöm, egyébként nem válogatok, csak az olyan ételt nem bírom megenni, aminek rossz a szaga. Vettem egy mély levegőt, megfordultam, hogy tovább mutogassam neki az édességeket, mintha mi sem történt volna. Majd egy jó órával később kikísértem az ajtón, majd nekitámaszkodva kifújtam a levegőt, ez kemény menet volt, még ha nem is tűnt annak.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. november 28. 02:35 | Link

Tanja Gitta Polter

Kinézet


Azta, paszta, rágó ragacs akasztva! Mennyi ízletes, édes és finom nyalánkság! Az se érdekelte volna, ha van vagy kétszáz kiló és kötelező diétát írt volna fel a doki, akkor is vett volna magának egy-két...jó, rengeteg zacskóval. Közben ment a zene, kedves kis törpillánk pedig most sem hazudtolta meg önmagát, így igen energikus és valljuk be, elég eszement, pattogással keresztezett táncmozdulatokat mutatott be ott, az üzletben. Hála istennek a bolt makulátlan volt, sőt, a padló olyannyira is szépen fel volt mosva, hogy Hayley a vad, eszeveszett táncolás közepette egy kívülről elég komikus esést sikerült kiviteleznie, tehát konkrét fenékre esett. A zacskók pedig olyan elegánsan röpült ki a kezéből és szóródott szét a földön. Amint a vöröske realizálta a helyzetet, elpattant valami és elég röhejes fejet vágott, kábé mint a rajzfilmekben amikor kifut a gőz a karakterek füléből és igen cifra kifejezéseket mormolva megpróbálta menteni a menthetőt és bevágni a zacsiba a különböző fincsiségeket. Végre egy lánynak megszólalt a lelkiismerete és megkérdezte, hogy a törpe nem szenvedett komolyabb sérüléseket.
- Hát, ha a hátsómat kérdezed -húzta a száját, amíg a cukrokat szedegette. Egy pillanatra megállt sóhajtott egyet és irónikus vigyorral a lányra meredt.
- Ennyire érdekes látvány, hogy megmentem a kaját. Jó, őszinte leszek: ba*** meg, segítenél? -tette fel a kérdést, majd aranyos mosolyra váltva hozzátette: Köszi!. Ajjaj, nem szerencsés, ha Hay így kezdi a csevejt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. december 29. 21:03 | Link

Alegria C. Martinez
Január

Arvidnak dolgozni fele annyira sem volt fárasztó, mint annak idején a Minisztériumban, bár ennek akár az is lehetett az oka, hogy az ifjabbik Selwyn egyelőre annyit ért a konyhában, mint a halottnak a csók. Lényegében csak szeletelni tudott, és még a kést is kivette egyszer a kezéből az egyik manó, mert vállalhatatlanul rondára vágta a paradicsomot. Szőke főnöke ugyan folyamatosan biztatta, hogy majd belejön, ő sem fakanállal a kezében kezdte az életét, de ebben Jared kevéssé hitt. Ennek ellenére, örült a munkának, már csak azért is, mert bár így is ismeretlenek közé került, de legalább megvan az az illúziója, hogy családi körbe.
Most viszont, mivel még csak a betanuló időszaka volt, egész korán hazaengedték és éppen beugrott még az édességboltba, hogy vegyen a kedvenc cukrából. Majdnem minden nap bejött ide, amikor a faluban volt dolga, mert kellett neki az édesség, egyszerűen az életben maradáshoz is, bár a bátyja már így is állította, hogy biztosan tömény cukorszirup folyik az ereiben is. Nos, meglehet.
Fáradt mosollyal köszönt az eladónak, amikor belépett, majd a szokásos polchoz sétált és egy kicsit bambult. Már csak egy zacskó van. Egyetlen egy zacskó. Ez hogy lehet..? Kicsit bizonytalanul nyúlt felé, hogy elvegye, de ekkor egy kéz került a látómezejébe, aminek neki is ütközött az ő mancsa.
- Ne haragudj! - nézett riadtan a másikra, miközben visszakapta a kezét és vetett egy szomorú pillantást a pillecukros zacskó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2015. december 29. 21:34 | Link

Sebastian Jared Selwyn
Január


Nagyon sok évembe telt elérni, amit szeretnék. Pontosabban, hogy mindig meglegyen, amit szeretnék, és már ne kelljen erőfeszítéseket tennem. Végül a családtagjaim kapcsolatait, és a sajátjaimat is a számomra legmegfelelőbben sikerült alakítani.
Mostanában, hogy ebből kifolyólag semmit sem kell csinálnom, rengeteg időm van azon gondolkozni, hogy ezért milyen büszke is vagyok magamra. Régen azt hittem, semmit sem fogok elérni egy olyan helyen, ahol éltem. Aztán rájöttem, hogy ez másként van, mint gondoltam. Ez mondjuk nem teljesen magamtól ment, de legalább ha történnek velem dolgok, azt a hasznomra tudom fordítani. Régen ez sem volt így.
Régen minden más volt. Még mindig eszembe jutnak anyámék, a nevelőapám, az összes spanyol rokon, és az a családnak nevezett valami, amit képviseltek. Már van családom, itt, apám családja.
Gondolatmenetem folytatnám, de rögtön az köti le a figyelmem, hogy hiába körözök az ölemben lévő tálkában kezemmel, abban már egy szem cukorka sincs. Lehetetlen, hogy mindet megettem. Vagy mégsem, mert azért képes vagyok rá. Csak olyan valószerűtlennek tűnik, hogy ettem, ettem, ettem, aztán még mindig ettem és már nincs.
Ezúttal úgy döntök, hogy semmi értelme azzal gyötörnöm magam, meddig bírom ki édesség nélkül, ezért össze is szedem magam és indulok. Szerintem már álmomban is idetalálnék, amilyen rendszerességgel látogatom a boltot. Belépek, köszönök, és már indulok is válogatni. Olyan még sosem volt, hogy konkrét tervvel jöttem volna ide, ezért most is csak megyek, és szedem össze, ami kell. Hallom, hogy közben érkeznek még az üzletbe, de csak megyek, és feltűnik a szemben lévő polcon az ott árválkodó egyetlen zacskó, ami így magányában elüt a többitől. Odalépek, és már nyúlnék is érte, hogy megszánjam a drágát, amikor a kezem valamibe beleütközik. Egy másik kéz, a tulajdonosának pedig rögtön hallom hozzám intézett szavait.
- Igazán semmi gond, nem haragszom.
Még egy kislányos, édes mosolyt is megeresztek hozzá, hátha az segít. Sikerül elkapnom a srác tekintetét, amit a pillecukor felé vet, szóval mielőtt szólhatna bármit és előbukkanna belőle bármiféle udvariasság, folytatom mondandómat.
- Szeretnéd? Nehogy azt mondd, hogy nem. A tiéd lehet.
Továbbra is mosolygok, és tekintetét keresve várom a reakcióját. Nem tudom, elfogadja-e, vagy ellenkezni fog. Nem szeretem ugyan, ha ellentmondanak nekem, és bár nem fogok kiakadni, de meggyőzöm én, ha szükséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. december 29. 21:48 | Link

Alegria C. Martinez

Nem szereti az ilyen helyzeteket. Mármint tudja ő jól, hogy éppen mit kéne csinálnia, történetesen egyszerűen felajánlani a másiknak a cukrot, mert hát ő lány és neki meg lassan tizenhét évesen illene kicsit úriembernek lenni, még akkor is, hogyha pillecukorról van szó, de... Hááát... A pillantása mindent elárult.
Úgy tűnt, a lány is könnyedén olvasta az arcáról, hogy mit gondol, mert a következő pillanatban már neki ajánlotta az édességet. Jared pár pillanatig csak tétován váltogatta a fókuszt a zacskó és a lány között, miközben belülről rágcsálta a száját döntésképtelenségében. Ilyenkor mégis mit kéne csinálnia? A másik előzékeny vele, de neki is illene annak lenni. Ráadásul akárhogy is nézzük, van neki otthon a kastélyban elég édessége, de...
Végül eszébe jutott egy félmegoldás, amitől bár nem volt boldog, de legalább a lelkiismerete sem fogja utólag piszkálni, ami szintén egy nemszeretem érzés volt.
- Meg... felezzük..? - kérdezte hát bizonytalanul a lányra emelve kék szemeit, most először nézve meg igazából a vele szemben állót. Eddig túlságosan is lefoglalta őt a pillecukor. - Kifizetjük felesben, aztán megkérjük az eladót, hogy rakja nekünk két zacskóba, mit szólsz hozzá? - kérdezte most már magabiztosabb hangon, mert egyre inkább azt érzete, hogy ez a helyes megoldás. Így legalább senki sem mondhatja rá azt sem, hogy illetlenül viselkedett, de még a cukorból is kap.
Néha szánalmasnak érezte magát attól, hogy mennyire függött ettől az édességtől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2015. december 29. 22:13 | Link

Sebastian Jared Selwyn

Az igazat megvallva érdekes nézni a srácot, és a vívódását. Nem csak azért, mert eszembe jut, hogy én ritkán szoktam ilyen előzékeny lenni, és egyszerűen csak jó érzés figyelni, amit a tőlem távol álló viselkedésem kivált a másik félből, hanem azért is, mert a viselkedésemtől függetlenül, nincsenek sokan, akik rágódnának ezen. Ha már kedves voltam, és neki adtam, általában azt el szokták fogadni és el van rendezve az egész. Ő azonban tekintetével köztem és a zacskó között cikázik, cseppet sem határozott tekintettel. Lerí az arcáról, hogy nem tudja mit csináljon, azonban rövid időn belül megszólal. Figyelem nagyon minden apró kis rezdülését, a reakcióit, és ebbe kicsit bele is merülve egészen meglep, amit mond. Tulajdonképpen a viselkedése alapján nem vártam, hogy ellenkezik, de arra sem gondoltam, hogy eszébe jut felezni. Én azonban csak azután szólalok meg, hogy pontosította a kérdését, azaz, hogy hogyan gondolta.
- Rendben, ez jó ötlet.
Tulajdonképpen felajánlhatnám még egyszer neki a teljes pillecukrot, mert szívesen odaadnám, és ezt csak akkor fogadnám el, ha ragaszkodik hozzá, azonban kivételesen úgy döntök, jó lesz így.
- Szeretnél még valamit? Mert én már összeszedtem mindent, de akkor megvárlak..
Ráérek, de nem is erről van szó. Csak ráhagyom, nehogy véletlen is rosszul érezze magát, ha még szeretne valami édességet, vagy körülnézne, és még azt is kéne gondolnia, hogy miután itt ez a dolog a pillecukorral, még meg is várat. Mert erről bizony szó sincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. december 29. 22:51 | Link

Alegria C. Martinez

Megkönnyebbülten szusszant egyet, mikor a másik belement a felezésbe. Ez jócskán megkönnyítette a dolgát, mert így nem kellett újabb megoldás után néznie, amivel ő is jól jár meg a másik is. Így viszont kicsit fel is vidult az arca, aztán a másik kérdésére már majdnem válaszolt is egy nemmel, de aztán eszébe jutott valami.
- Öhm, igen, egy pillanat! - mondta, majd fordult egyet és teljes céltudatossággal lépett két polccal arrébb, hogy levegyen egy csomag karamellás édességet is Ricsinek. Mostanában nem állt jól a szénájuk, de ettől még... szóval mondjuk úgy, hogy fontos volt neki a fiú, és hosszú ideje először érezte a késztetést, hogy kedveskedjen neki valamivel. Nem fogja elszalasztani a dolgot.
Ezután visszatért a lányhoz és megállt mellette.
- Akkor ha gondolod, mehetünk is fizetni - mondta, majd amennyiben a másik elindult, ő is követte a kasszához. - Ezt szeretnék felesben fizetni - mondta az eladónak, aztán ha sikerült lerendezniük a tranzakciót, akkor újra a megszólalt. - Lehetne, hogy kétfelé csomagolja nekünk? Kérem - tette hozzá illedelmesen. - És... ha lehet, akkor a hölgynek egyel több kerüljön bele - mondta még kissé kipirosodó arccal, mert úgy érezte, hogy ennyi még kell ahhoz, hogy tényleg úriemberként viselkedjen.
Szerencsére itt mindig kedvesek a vevőkkel, úgyhogy nem sokkal később már a kezében tartotta a két csomagot, amiből az egyiket átadta a lánynak. - Örülök, hogy sikerült megegyezni - villantott egy mosolyt, mert mostanra túltette magát rajta, hogy csak fele annyi cukor jut neki, mint szerette volna. - Jó étvágyat hozzá! - mondta még, aztán ha csak a lánynak nem volt több mondanivalója, akkor búcsút intett és elindult vissza a kastélyba.
Ideje is volt már, lassan mennie kell majd járőrözni, úgyhogy előtte még pihenni is szeretne egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2015. december 29. 23:18 | Link

Sebastian Jared Selwyn

Továbbra is figyelmesen követem a szememmel, ahogy arrébb lép egy másik fajta édességért. Az is hamar feltűnik, hogy valami karamellás dologról van szó. Nálam is van karamella, mert azt is nagyon szeretem. De igazából én mindenféle édességet szeretek, ez csak egy a sok közül. Ami persze azért kell.
Mikor visszalép hozzám, rögtön bólintok és el is indulok a kasszához. Most elöl sétálok, így nem tudom figyelni, ami egy kicsit bánt, ugyanis állandóan megfigyelem az embereket, de az út nem tart sokáig. Ott folytatja a srác, én pedig rendezem a részem, beleértve a felezést is. A megjegyzésre, hogy az én csomagomba több kerüljön csak mosolyogni tudok, egyelőre.
Szeretem ezt a helyet, rengeteg okot tudnék felsorolni miért, de most a gyors kiszolgálás is a listára kerülhet. A sráchoz kerülnek a csomagok, majd amint nyújtja felém, el is veszem tőle.
- Igazán köszönöm! Én is nagyon örülök!
Meglepő, de tényleg így van. Ez az egész kifejezetten jó kedvre derített. Természetes, hogy az édességek mindig ezt hozzák ki belőlem, de az embereket nem kifejezetten szeretem. Őt meg nem is ismerem, mégsem jut eszembe sem utálni, sem bántani.
- Neked is!
Azt hiszem kedvesebben most nem is tudtam volna mondani, de nem merülök a gondolataimba, mert a fiút figyelem, ahogy búcsút int, hasonlóképp cselekszem, majd ahogy ő elindul a kastély fele, én elindulok haza. Nem sietek, nincs is semmi tervem, azt hiszem csak a most szerzett cukraimmal fogom tölteni az estém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. február 27. 15:55 | Link

Ideiglenes anyám  Kiss

Életemben nem siettem még ennyire sehová. Azt a nyamvadt levelet szorongatva, kezdem Zoét keresni, miközben azon imádkozok, ne előzzön meg senki, ne mástól hallja meg a történteket először. Ha mással nem is, annyival bőven lógok neki, hogy én magam közlöm vele, milyen hülyeséget tettem megint. Kezdem tényleg azt érezni, jobb, ha önkéntesen zárom be magam a szobába, úgy ahogy az vélhetően a banya fejében is lejátszódhatott. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz jól viselkedni.
Három embert is megállítok, mire megtudom, hol van a HVH, de legalább gyorsabbra foghatom a tempót, lévén azt a helyet ismerem. Nem nézem, nekimegyek-e bárkinek is, csak látják, hogy jobb, ha félreállnak, számomra most minden másodperc számít. Megmondtam Willnek is, nem tudok hallgatásba burkolódzni, és már csak az hiányzik, hogy az igazgató, vagy Merky avassa be azt a személyt, akit nekem kell, aki vigyáz rám.
- Mondd, hogy még nem keresett senki, mondd, hogy nem beszéltél senkivel – még köszönni is elfejtek, ahogy kivágva az ajtót, fújom ki magam kicsit, mert szó mi szó, elszoktam már a futástól, érzem is, hogy ez most nem tett jót nekem. Rég nem futottam két métert sem, hát még a kastélytól a faluig.
- Én… férjhez mentem. Még a svédeknél. Nem akartam, csak… és ott volt Cupido, meg Will… meg… azt hittem, nem valós, hogy ez is csak hülyeség, de rá két napjára meg jött a levél… és… te jó ég… én nem akartam, nem is ismerem a srácot, és most… csinálj valamit – pislogok rá könyörögve, teljesen kétségbeesett arcot vágva, még a levelet is odanyújtom neki, hogy lássa, ez tényleg valós, nem csak a szám jár, a levél pedig hivatalos, ahogy az is, Will a férjem.
- Én nem akartam hozzámenni, ő meg nem akart elvenni, csak akkor történt valami, és…  - dőlök a pultnak, teljesen megsemmisülve a ténytől, hogy normális, épkézláb magyarázattal se tudok szolgálni, lévén se én, se a rellonos nem érti, mi történhetett akkor. Vagyis arra már fény derült, hogy Cupido garázdálkodott, de hogy a francba nem vette észre senki, hogy valami nincs rendben?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
Független boszorkány, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. február 27. 16:16 | Link

Gyerek


Elég lazán indult a mai nap, tekintve, hogy a szokásostól elérő dolgom nem volt. Ettől függetlenül azonban volt min gondolkodnom, de mivel be kellett mennem a boltba, reménykedtem benne, hogy nem lesz akkora forgalom. Köszöntem mindenkinek, aki elment mellettem, majd beérve a boltba kinyitottam, elvégeztem a tennivalókat és beálltam a pult mögé. Utána pedig csak néztem előre, miközben az fejemben egymás kergették a furábbnál is furább gondolatok. Megint saját magamat kevertem bajba, immáron nem először. Meg sem kellene igazán lepődnöm rajta, hiszen az ilyen dolgok általában velem esnek meg. Valamiért soha nem találom meg a helyemet, ha pedig azt hiszem, hogy igen, akkor mégsem érzem magamat kényelmesen. De ezt azt hiszem meg is érdemlem. Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy valaki rohan felém. Pedig elég feltűnő jelenség volt, mivel a bolt üres volt. Csak akkor fókuszáltam rá, mikor már mellettem termett, felhúzott szemöldökkel hallgattam, de nem értettem belőle semmit, úgyhogy csak felemeltem a kezemet és megálljt parancsoltam a szóáradatnak.
- Lehetne, hogy lassabban és érhetőbben beszélsz?
Köszönés helyett ez is megteszi. Bianka a utóbbi időben mondhatni a fejemre nőtt, de ő komolyabban vette az egész gyerekdolgot mint én az anyai kötelezettségeimet. Talán helytelenül tettem, legalábbis abból, amit megértettem abból ezt szűrtem. Valami esküvő, és ismeretlen srác, meg beszélgetés. Értetlenül pillantottam rajta végig, miközben megpróbáltam visszaidézni mit is darált le körülbelül fél perc alatt.
- Nem beszéltem senkivel. De milyen házasság? Mi lenne ha az elején kezdenéd?
Eléggé idegen volt a szájából hallani ezt a szót, ám akaratlanul is felidézte bennem azt a beszélgetést, amin Lucával kellett túlesnem, ez pedig semmi jót nem sejtetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. február 28. 17:29 | Link

Ideiglenes anyám  Kiss

Teljesen ki vagyok akadva, azonban mikor rájövök, ezzel egyikünknek sem segítek, Zoé nem érti, mit mondok, ebből kifolyólag segíteni sem tud, nyugalmat erőltetek magamra.
Sóhajtok egy nagyot, azt a zilált lányt nézve az ajtón lévő üvegben, és összevonom a szemöldököm, miközben felteszem magamnak a kérdést, mi a franc történt velem? Az ott nem én vagyok, és kicsit az indulat is elkap, hisz a látvány már bőven a szánalomra méltó kategóriába esik, amit én minden áron el akarok kerülni. Másodpercek leforgásáról van szó, míg rendezem a vonásaim, talán azok kicsit meg is keményednek, mikor megacélozom magam.
- Férjhez mentem. Cupido garázdálkodott és megtalált engem is Willel, persze erre már utólag jöttem rá, de a nyila annyira betalált, hogy összeházasodtunk, nem is értem... - rázom meg a fejem, sztoikus nyugalommal ejtve ki a szavakat, hisz mit görcsölök, mikor már megtörtént, nem? Az viszont még mindig rejtély számomra, hogy hagyhatták ezt ott, de nem is számít, az számít, hogy ennek vége legyen, hogy ne legyen semmi, ami a rellonoshoz köt, nem akarom, nem fogom hagyni, hogy bármi is oda kössön máshoz.
- De esküszöm, az utolsó hiba volt ez, amit elkövettem. Kész, befejeztem - szűröm a fogaim közt, de a hangom van annyira határozott, hogy Zoé még csak kételkedni se tudjon abban, hogy komolyan gondolom-e.
- És Linnek tökre igaza volt, én nem lehetek olyan, mint te... én nem mehetek a fejem után. Nekem muszáj megfogadnom a tanácsokat, gondolkozni, mielőtt teszek valamit, mert nézd meg, mi van akkor, ha a saját fejem után megyek - tárom szét a karom rápislogva.
- Hogy tetézzem még, beleszerettem egy harminc éves aurorba, akivel ezt részegen közöltem is, és csak miatta nem tudsz erről, mert szerintem annyira megsajnált, hogy úgy gondolta, annyi nekem bőven elég. Nem akarom, hogy sajnáljon, érted? - mert ha arra utaznék, már rég "árva vagyok" feliratú pólóban lavíroznék, elvégre, mi máskor lehetne a legjobban sajnálni egy embert?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 2. 22:07 | Link

Kyle
Mester és tanítványa befejezik, amit elkezdtek...

Mielőtt mindenre fény derülne, le kell szögeznünk, hogy a lány egyáltalán nem így képzelte el a mai napját, amikor hajnaltájt álmatlanul forgolódott és próbált rájönni, hogy kerítésen átugráló birkákat illik-e számolni ebben az esetben, vagy megfelel a sima, békésen legelésző és egyetértően bégető fajta is. Valamikor öt óra körül adta fel a reményvesztett próbálkozást, és hogy szobatársnőit ne verje fel, lelépett a szobából. Valójában túl volt a vizsgákon, gyorsan át akart esni a stresszes időszakon és ezért amolyan megtűrt személyként lébecolt mos a kastélyban, miközben gyilkos tekintetek sokasága kísérte, szinte lyukat égetve a hátába.
Hogy is volt az a régi reklám szöveg?
Ja, igen… Ez van, sprite… Vagy valami ilyesmi.
Az egyik unokatestvérének mániája volt, hogy filmes és egyéb idézetekkel traktálja, amikor a környezetébe került, szóval mondhatjuk, hogy a mester legjobb tanítványává vált az évek során.
A falu felé vette az irányt, hogy szerezzen némi koffeint, ami lényegében benzinként funkcionált a szervezete számára, majd amikor már elérte azt a kellemes állapotot, hogy képessé vált emberi cselekvésre sétálásra vetemedett.
Ez olyan kilenc óra tájékán történt. Ilyenkor jönnek a legjobb ötletek, így tehát elborult gondolatoktól vezérelve verte fel Kyle-t és rángatta el magával a cukorkaboltba, amely mellett út közben elhaladt. Az út nagy részében rángatta maga mögött a férfit és azt bizonygatta, hogy rettentő jó móka lesz, mint egy elmeháborodott tíz éves, majd gyakorlatilag átrántotta Kyle-t a küszöbön és a kezébe nyomta az egyik gyűjtő dobozt.
- Ezt meg kell kóstolnod! –kezdte lapátolni az aprócska, rózsaszínű golyókat. Az anyja gyakran vitt neki ilyesféle cukrot haza, amikor kicsi volt és halványan rémlett neki, hogy szerette. Halványan. - Tényleg, szereted a cukrot? –torpant meg egy pillanatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 358
Írta: 2016. március 2. 22:49 | Link

Szofi
...Egy cukorkaboltban

Hajnalig dolgoztam és ez nem az első alkalom volt a héten, hogy nem nagyon aludtam, míg világosodni kezdett. Szóval mikor ma végre betespedtem az ágyamba, az volt az első tervem, hogy majd békésen alszom egy hatalmasat, mondjuk délután háromig. Vagy még tovább is. Szóval egyáltalán nem arra kalkuláltam, hogy majd talárban és pizsamagatyában kell ajtót nyitnom alig pár órával később, mert egy megveszekedett szőke nem képes abbahagyni a kopogást.
Mikor sikerült tudatára ébrednem, hogy ki is az inkább beinvitáltam és le is mondtam a további alvásról, hogy aztán elmenjek a szobámba, felöltözni.
Ha azt mondom, hogy szinte nulla önerőt használtam fel ahhoz, hogy "végigsétáljak" a Fő utczán, szerintem még szépítettem is, mert ez a nő olyan volt, mint egy bivaly és vontatott maga után. Mielőtt még különösebben tiltakozhattam volna az édességvásárlás ellen, már bent is voltam az üzletben, egy dobozzal a kezembe, amire még mindig delíriumos állapotban meredtem percekig. Szofit persze ez nem zavarta, mert ő már lapátolta is a rózsaszín golyókat a dobozba, én meg felnéztem rá lassan.
- Nem. Vagyis nem tudom. Ha nem emlékeztet csokira... vagy fagyira... vagy arra a szutyokra, na mi az... Medvecukor! Akkor lehet. A vattacukrot szeretem. Szerinted lehet itt valami, ami vattacukor ízű, de nem ragad annyira? - kérdeztem még mindig eléggé belassulva, miközben a színes cukrokat pásztáztam végig. Azt hiszem, szükségem lesz egy új szaruhártyára.
- Apropó, mit keresünk itt? Én mit keresek itt? Nem találtál más balekot, aki esetleg lelkesedik az édességért? - mosolyodtam el álomittasan, bár igazából örültem a találkozásnak, csak... az alvás még jobban esett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 2. 23:03 | Link

Kyle
Szerintem nem ezt kezdted el

Szofi mostanában elég sokat veszített abból a híres-neves önkontrollból, amire az édesanyja és az édesapja annak idején nevelte. Franciaországban eszébe nem jutott volna akár egy rossz lépést tenni, a balett oktatója pedig egyenesen a lelkére kötötte, hogy fegyelmezett és úrinő legyen.
Valójában, a szőke ebben a pillanatban minden volt, csak úrinő nem.
Miután Kyle-ra rátörte az ajtót és gyakorlatilag parancsba adta, hogy szedje össze magát, átrángatta a fél falun, hogy aztán egy egyszerű, de minden tekintetben fantasztikus cukorkaboltban kössenek ki. Egy olyan fajtában, ahová csak a tiniregények megháborodott hősnői térnének be önszántukból.
- Létezik olyan ember, aki nem szereti a csokit? –hunyorgott komoly megdöbbenéssel a hangjába a férfire. - A medvecukor undorító, nem is tudom, hogy lehet, hogy valaki azt képes lenyomni a torkán. Egyébként azok az izék szerintem vattacukor ízűek, gyere! –ismét átvette egy hároméves szerepét és Kyle karjába csimpaszkodva vetette rá magát a csillag alakú, szöszös cukrokra.
A lánynak egyáltalán nem állt szándékában a mai napot egy ilyen helyen eltölteni, sőt pár nappal ezelőtt valószínűleg arra sem lett volna képes senki, hogy kivonszolja a kastélyból, ma azonban vehetett egy mély levegőt; teljesítette a küldetését, az anyja pedig engedélyt adott rá, hogy kihagyja a hazalátogatást idén. Az meg már csak hab volt azon a bizonyos tortán, hogy elszabadulhatott a hideg vakációról.
- Az van, hogy nem sok balekot ismerek. –rántotta meg a vállát és közben a egy pici csillagot az ujjai közé csippentett, hogy megforgathassa és megszagolja. Vattacukor illata volt. - Ha itt végeztünk elmegyünk hozzád, bekuckózunk és csajos pletyit tartunk. –vázolta fel a férfinek a jövőre vonatkozó terveit egy cinikus mosoly kíséretében.
Egy másik zacsiba kezdte pakolni az újabb zsákmányt és közben felmérte a terepet. Nem, ez határozottan nem az a bolt volt, ahová a szőke lány csak úgy becsattogott volna az év bármelyik napján, tekintettel a betegségére és a legtöbb jellemvonására, ma azonban olyasmit akart tenni, amitől egy kicsit szabadnak és normálisnak tűnhetett.
- Meg kell ünnepelnünk, hogy végeztem a vizsgáimmal és egyébként is, tudom, hogy örülsz, hogy látsz! –fordult Kyle felé és próbált a tőle telhető legaranyosabban felpillogni rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 358
Írta: 2016. március 2. 23:42 | Link

Szofi
Nem. Tényleg nem.

Annak ellenére, hogy szerintem életemben nem jöttem volna be önszántamból ebbe az üzletbe, most mégis itt álltam, fél lábbal még álomvilágban és igyekeztem nem állva elaludni. Mert ugye ki vagyok én, hogy ellent merjek mondani Szofiának, pláne akkor, mikor ilyen elszánt.
- Nem, nem szeretem a csokit alapban. Csak sóspereccel. És akkor se mindet. De a karamellás az nem rossz. Eh, nem tudom... Én és a csoki hadilábon állunk egymással. - ráztam meg végül a fejemet tanácstalanul, mert sokszor nem tudtam eldönteni, hogy az adott ízesítésűt én most hajlandó vagyok-e elfogyasztani, vagy sem. Minden esetre azért az emberek nagy része sokkot kapott, mikor közöltem, hogy nem szeretem.
- Ne is hozd elő, nekem a köptető jut eszembe róla - torzult grimaszba az arcom, ahogy eszembe jutott az a nyomorult fekete utálat. Aztán inkább az a szöszös, egészen aranyos karácsonyfadíszre emlékeztető cukorkát kezdtem tanulmányozni, amit a szőke dugott az orrom alá.
- Ez jól néz ki. Amúgy részemről megfelel, de ha mondtad volna tegnap, sütök sütikét! Hát miféle csajos parti lesz ez sütike nélkül? - játszottam az elszörnyedtet, amúgy is kicsit magasabb hangon beszélve, mint általában, nehogy nekem komolyan vegyen. Nem volt bajom a sütisütéssel, de most csak ironizáltam. Persze igyekeztem utána, nehogy nekem itt felszívódjon és itt hagyjon, meghalni cukormérgezésben.
- Tényleg örülök, hogy látlak, nem mondtam, hogy nem. Azt hittem megfagytál a svédeknél. És akkor sajnos tényleg ünnepelni kell. Vettél kölyökpezsgőt? - forgattam a szemem, utána sétálva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 3. 09:55 | Link

Kyle


Ha valaki azt állította volna, hogy mindez egy alternatív univerzumban játszódik a szöszi szó nélkül elhitte volna neki. Még, hogy ő itt és most cukorkát vásároljon és az egyetlen embert rángassa el magával, aki valamilyen szinten még hitt az ép elméjében? Kizárt. Erre tessék, itt lapátolta az édes kis golyókat, mint valami koffeintúladagolásban szenvedő kislány.
- Kóstoltad már a karamellás popcornt? Isteni finom! Igazából azt hinné az ember, hogy egyáltalán nem passzol össze, de egyszer az unokatesóm elrángatott valami mugli moziba –itt látványosan kirázta a hideg. - és muszáj volt megkóstolnom.
A nagy helyzet az volt, hogy Szofi felmenői mind aranyvérűek voltak, de az édesanyja testvérei már keveredtek muglikkal és bár a szőkeség nem állt ellen kézzel-lábbal a muglivilágnak, belésulykolták, hogy mit jelent aranyvérűnek lenni. Nem, nem gyűlölte a félvéreket, vagy éppenséggel a mugli származású varázslókat, de nehezebben alakított ki velük kapcsolatot. Mert kislány korában azt tanították, hogy ez rossz; Szofi mélységesen elítélte a nézeteiket, de apai nagyanyja megkövetelte tőle, hogy csak és kizárólag aranyvérű barátai legyenek. Aztán elszakadt Oroszországtól és ez magával vonzotta a látóköre szélesedését is. A mozi nem lett a kedvenc helye, ellenben szívesen kísérgette a barátait, vagy az unokaöccsét, ha már itt tartunk, csak hogy ezzel is bosszanthassa a nagyanyját.
- Sütike nélkül csak teadélutánt fogunk tartani cukorkákkal meg plüssfigurákkal. –javasolta nevetve.
A lány azóta nem érezte magát ennyire felszabadultnak, hogy elköltözött otthonról és most, miután letette a sikeres vizsgáit úgy ítélte meg, hogy felesleges a múlton és az otthon gondokon rágnia magát. Némi időt engedélyezhetett a felhőtlen hülyeségeknek is. Így került bele egy rakat szöszös csillag a kis szatyrába.
- Mit vigyünk még? –tekintett körbe tanácstalanul, a férfitől várva valamiféle eligazítást. -A svédeket ne emlegesd, a pokolba kívánom Lokit meg azt az ostoba labirintusát. Egyébként, kikérem magamnak, a múlt hónapban töltöttem be a tizennyolcat, szóval teljesen legálisan ihatok! –húzta ki magát büszkén, majd valamivel halkabban hozzátette. - Epres pezsit vettem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 358
Írta: 2016. március 3. 16:19 | Link

Szofi

- Egyszer. De az jó... édes. Nem annyira émelyítően édes, mint mondjuk egy csoki, de határozottan ehető. Menj a fenébe, most eszembe jutott és másra sem vágyom. Hát ez borzasztó. - néztem le a hasamra, ami időközben megkordult, mintegy jelezve, hogy nekem szükségem van arra az istenverte popcornra. Mert ugye én félvér voltam, szóval határozottan nem idegenkedtem a mugli dolgok miatt. Anyám agyon is ütött volna, hogy hogyan lehetek ekkora sznob köcsög és mégis micsoda dolog ez. Végigmértem az üzlet egyik polcát, majd pár puhának tűnő kis pufi mentolos labdát is a kosaramba szórtam, mert ha már ennyire felelőtlenül akarok mindenféle rémséget összezabálni, egyek ilyet is.
- A te hibád lesz, ha akkora leszek, mint egy tehén. Nézd meg, mekkora hájam van! Jönni fogsz velem futni, nincs mese - markoltam össze jobbára a bőrt a hasamon és drámai pillantással néztem a hasamra, majd vissza rá, majd megint a hasamra. Aztán szomorúan lebiggyesztettem az ajkamat, mikor felhozta a teadélutánt.
- Hát de Ms Bolyhos ma a manikűröséhez ment. És nincs sütike sem! Nem lesz az igazi ez a teaparti. - sóhajtottam színpadiasan, aztán még futólag a lányra néztem töprengő arccal. - Szerinted lehet mentolos csokibékájuk? Azt például szeretem.
Ilyen hatalmas problémáim voltak. Mit nekem globális felmelegedés, ha nincs mentolos csokibéka! A jegesmedvék úgysem szeretik.
Azt hiszem, hogy lassan kezdtem nagyjából magamhoz térni, ami elég pozitív, ha azt vesszük, hogy alig aludtam valamit az éjjel. De na, Szofi ma kivételesen felszabadult volt és így... nem tudom, valahogy nem bírtam nyugton maradni. Mikor megkérdezte mit vegyünk, beleszórtam egy marék kisállatka alakú lila, áfonyás cuccot a kosárba, meg minden ízű drazsét is kerítettem- már amennyiben volt ilyen.
- Itt az a kérdés, hogy mit ne? Viszont ha ezután abban halok meg, hogy a szokásos negyvenszeresére emelkedett a vércukrom, az a te hibád lesz Szofi. - mutattam rá a mutatóujjammal fenyegetően, de persze közben vigyorogva. - Nekem van otthon barackos. A barackos is nagyon jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. március 4. 21:15 | Link

Hősöm
Megjelenés | szombat délelőtt

Már unta az otthoni helyzetet. Nem a személyeket, inkább azt, hogy senki nincs otthon és egyedül kell töltenie a mai napot. Egészen eddig olvasott, de már nem tud több szót elviselni az agya, emiatt nem tudott rákoncentrálni, szóval letette a kötetet. Gondolkozott azon, hogy mit csináljon, percekig feküdt az ágyán, de semmi nem jutott az eszébe. Aztán az ablakon egy szellőcske szállt be és cirógatta az arcát. Ezt isteni jelnek vette és úgy döntött, hogy jár egyet a faluban. Szerinte, ha itt a tavasz, akkor el lehet rakni a nagy kabátokat és jöhetnek a tavaszi lenge darabok. El kell ismerni, hogy a nap süt és az idő is meleg, de ezt talán későbbre kellene hagyni.
Úti cél nélkül csak bolyongani lehet a faluban, de aztán megpillantja a kedvenc boltját itt. Máris összefutnak az ízek a szájában, ahogy a finomságokra gondol. Úgy tűnik ma is cukormérgezése lesz a lánynak, nem mintha ez annyira zavarná. Szerencsére hozott magával néhány sarlót, ami pont elég lesz a mai adag édességére. Az üzletbe belépve elindul a kedvenc polcához. Ott kaphatóak a kedvencei, mint a vattacukrok, a gumicukrok, a csokoládék és a többi nyalánkság, legyen az mguli, vagy varázsédesség. Elmélyülten tanulmányozza, hogy pont a kedvenc békás gumicukrából nincs egy darab sem és ez számára a legszörnyűségesebb dolog, ami megtörténhet. Nincs a kedvence, értitek ezt?! Már épp elkezdené keresni, hátha máshová helyezték el, amikor megpillant egy ismerős alakot.
~ Persze, megint követett - néz mosolyogva a másik irányába, majd úgy gondolja, meglepi egy kicsit. Elindul utána, úgy, hogy a fiú ne vehesse észre, majd hirtelen bevágódik elé, miközben egy mondatot is odaszól neki.
- Úgy tudtam nem szereted az édességeket - remélhetőleg a fiúnak jó a reakcióképessége, különben mind a ketten a földön fognak kikötni. De Gwen már csak ilyen hirtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 7. 12:57 | Link

Kyle

- Várj, keresünk neked valahol! –fordult körbe a tengelye körül, hátha kiszúr magának egy hatalmas neont, amin óriási, zöld betűkkel villogva hirdetik a karamellás popcornt.
Nos, nem szúrt ki. És ez volt a legkevésbé furcsa a mai napban, ha tekintetbe vesszük, hogy a mindig visszafogott és kimért Szofi mennyire meg tudott változni egy ismerős arc társaságában és milyen abszurd ötletei támadtak, ha csoki evésről, befejezett vizsgákról és temérdek szabadidőről volt szó.
Összességébe véve a szőke sohasem volt hideg és elutasító senkivel, aki ezt nem érdemelte meg, de a neveltetése enyhén szólva is messzire sodorta attól a kislánytól, aki szívesen járt az unokatesóival játszótérre és benne volt mindenféle ostobaságban. Franciaország, a balett és az édesapja köddé válása rányomta a bélyegét az életére. Gyanakvóvá és óvatossá vált, mindenkiben ellenséget sejtett és nehezen nyílt csak meg a külvilág felé. Kyle most kapott ebből a megnyílásból bőven.
- Futni? Én futni? –mutatott magára. – Az orvosaim vissza is cipelnének a klinikára, mert szerintük ez a betegségem újabb megnyilvánulása lenne. Sajnálom, de nekem muszáj tömnöm magamat Viszont szívesen számolom a köreidet! –jelentkezett egy lelkes, de minden tekintetben gonosz mosollyal. – Csokibékát láttam valahol.
Anélkül indult meg a mentolos csodák felkutatásra, hogy megvárta volna a férfit, csak vissza nyújtotta neki a zacsit, amikor az a nagy marék cukorral közelített hozzá. Élete legnagyobb rejtélyének tűnt, hogy vajon itt látta-e azokat a kis ugráló csokikat, vagy esetleg valahol máshol. Minden esetre a rejtély megoldásra várt, ő pedig éppen megoldós kedvében volt.
- Ott vannak! –mutatott az egyik polcra és már szélsebesen oda is libbent, hogy összegyűjtsön egy marékkal és a többi édességhez tegye, majd belelesett a csomagokba. – Oké, szerintem minden megvan, hacsak nem akarunk tényleg meghalni. Hol esszük meg?
Ez volt a következő kardinális kérdés és a kijelentéssel, miszerint a barackos gyerekpezsgő is finom nem tudott vitába szállni. Bármilyet megivott, csak szőlős ne legyen, annak már a gondolatától is a hideg rázta. Tehát a világ problémáinak felét sikerült már orvosolniuk és az utolsó, mindent eldöntő kérdés Kyle-ra maradt, mert Szofi nem igazán készített erre haditervet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Ádám
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 61
Írta: 2016. március 12. 21:20 | Link

Gwen

Úgy tűnik lassan már rendszeressé válik, hogy minden egyes hétvégén legalább egyszer lejön a faluba. Mostanában már egyre nehezebben viseli a kastély nyüzsgését és az a baj, hogy a helyzet még a Rellon körzeténél sem csillapodik. Egy ideig mintha azt tapasztalta volna, hogy legalább a Rellon háza tájékán nincs rinya, nem nyafog senki, nem viháncol és hasonlók. Most viszont mintha mindenki teljesen megkergült volna. Lehet, hogy csak a tavasz teszi, de esküdni merne, hogy a minap egy másodikos kis srácot hallott nyavalyogni arról, hogy valaki rálépett a cipőjére és így az koszos lett. El se akarta hinni először, hogy a fiú is a zöldek közé tartozik. Mintha teljesen kezdené elhagyni magát a sárkány csapat. Lassan a címerállatukat is le kell cserélni egy nyafogó kiscicára.
Szóval, hogy egy kicsit kikapcsolódjon és legalább pár órára megszabaduljon a nyüzsgéstől, úgy döntött, ismét a faluba indul. Habár általában ott is sokan tartózkodnak, mivel mégsem egy kastélyról van szó, hanem sokkal hatalmasabb, nyitott területről, így mégsem olyan elviselhetetlen a sürgés-forgás.
A fő utcán sétálgatva kellemes, édeskés illat csapja meg az orrát. Elindul az illat irányába és nem sokkal később a Paradis Cukorkabolt ajtaja előtt találja magát. Alapjáraton nem igazán eszik semmiféle csokoládét vagy cukorkát. Annyira nincs is oda érte, éhséget nem csillapít és az egészségnek se tesz jót. Most viszont mégiscsak elrágcsálna valami csokisat, de semmiképp sem valami töményet. Óvatosan benyit az üzletbe, figyelve arra, hogy az ajtóval senkit se verjen hátba, ugyanis elég nagy a tömeg. Pontosan az "édességellenessége" végett még sosem járt itt, így nem is tudja, hogy mit és hol keressen. Abban sem biztos, hogy talál végül valami ínyére valót. Kezeit hátratéve indul el körülnézni, de hirtelen elé vág valaki. Szerencsére gyorsan tud reagálni ilyen és hasonló helyzetekre - ezt leginkább a küzdősportos múltjának köszönheti - és gyorsan megtorpan. Először nem is veszi észre, hogy ki az, aki annyira sürgős cukorkahiányban szenved, hogy ilyen sietős a dolga. De egy második pillantást is véve az elöttelévőről már minden egyértelmű. Halványan el is mosolyodik. Gwen, Gwen, Gwen... hát persze, hogy még mindig mindenhova követ!
- Nem is! Ez egy kivételes alkalom és nem is igazán vagyok benne biztos, hogy találni fogok itt bármi ehetőt. - Körbe néz maga körül, de tényleg nem lát semmi számára is megfelelőt. Visszafordul és ismét a lányra néz. - Te pedig, mint mindig, most sem bírtad sokáig nélkülem, ugye? Na, nem baj! Itt vagyok, ne félj! - Együtt érzően biggyeszti le a száját majd megsimogatja a lány vállát, de nem bírja tovább, egy kis nevetés is feltör belőle.
Utoljára módosította:Szentmihályi Ádám, 2016. március 12. 21:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. március 13. 16:07 | Link

Bianka



Nemrég kaptam Biától egy baglyot, hogyha meglátogatom a cukorka üzletben, ahol dolgozik, akkor kárpótlásul a múltkori esett miatt kapok tőle gumicukrot, amit imádtam, egyébként is édesszájú típus voltam, úgyhogy éltem az ajánlattal és úgy döntöttem, hogy ma elmegyek hozzá. Jó fejnek tartottam Biát, mert nyitott, vagány csaj volt, ráadásul kedves volt tőle, hogy felajánlotta ezt, hiszen legutóbb én éreztem rosszul magam amiatt, hogy ott hagytam, bár azóta átrágtam a dolgot párszor és utólag belegondolva sajnos nem tehetettem érte semmit. Már jártam egyszer a faluban, ahol beszereztem magamnak a tanuláshoz szükséges cuccokat és a varázspálcámat, ezért nem aggódtam, hogy eltévednék, magabiztosan elbattyogtam Bogolyfalvára és arra gondoltam, hogy biztosan ki tudok igazodni majd az üzletsorok sokaságán, csupán a feliratokat kell elolvasnom, hogy melyik mit takar. Szerencsére nem kellett sokat kóvályognom, néhány üzlet beazonosítása után ugyanis rátaláltam a keresett boltra. Amint beléptem a helyiségbe megkedveltem ezt a helyet, hiszen a pult roskadásig tele volt íncsiklandó, finom édességekkel.
~ Ezt már nevezem! ~ -gondoltam magamban örömteljesen, hirtelenjében mindent fel tudtam volna falni, ami az utamba kerül, de elsősorban arra próbáltam koncentrálni, hogy Biát megkeressem, amire végül is nem volt szükség, mert kis idő múlva megláttam a pult közelében, rögtön oda is mentem hozzá.
- Szia Bia! Hogy vagy? -kérdeztem tőle, első körben ugyanis nem szerettem volna rögtön lerohanni, másrészt pedig tényleg kíváncsi voltam, hogy mi újság a lánnyal, mióta nem találkoztunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
Független boszorkány, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 13. 23:11 | Link

Gyerek


Míg Bianka összeszedi a gondolatait kerítek egy bárszéket a hátsó irodarészből, csinálok magamnak egy kávét, neki egy forrócsokit, amit lerakok elé, majd elhelyezkedek az odahúzott széken. Úgy hiszem, ez hosszú lesz és biztos, ami biztos inkább lerakom magamat, mintsem kiájuljak. És ahogy egyre inkább belegabalyodunk, már tudom, hogy jól tettem, hogy leültem. Veszek egy mély levegőt, miközben becsukom a szememet és igyekszem nem ordibálni, semmi értelme nem lenne.
- Mégis, hol házasodtatok ti össze?
Egyáltalán lehet-e hivatalos a dolog? Miért ilyen idióták a mai fiatalok? Én biztos nem csináltam ennyi butaságot, én még tudtam normálisan viselkedni, akkor ők miért nem tudnak? Komolyan, csak a baj van velük. Igazából meg sem kellene ezen az egészen lepődnöm, végtére is, Biankáról van szó, ráadásul sárga a vére, egyszóval biztosan van stikije, minden Navinésnek van.
- Nem lehetsz olyan, mint én? Miért mondta ezt Lin?
A korábbi megjegyzését, miszerint ez volt az utolsó baki, szándékosan figyelmen kívül hagyom. Felesleges olyan ígérnie, amit nem tart be, könnyebbnek gondolom, ha úgy teszek, mintha nem hallanám. Soha nem használnám fel ellene. Azért fiatal, hogy hibázzon, mindenki hibázik, csak nem mindegy, hogy mekkora az a hiba.
- Tényleg? Nem mondod?
Unottan könyökölök a pultra, miközben próbálok valami megrovó tekintetet lövellni felé, a probléma csak az, hogy a szám széle halvány mosolyra görbül. Mennyi információ hirtelen. Természetesen már korábban is sejtettem azt, hogy az auror iránt kicsivel többet érez, mint azt egy korabeli lánynak illene, de ez volt a legkevésbé probléma, a piálás pedig...nos, ami azt illeti semmi nem marad csak úgy szó nélkül, a pletykák terjednek, akkor is, ha a delikvensek nem akarják.
- Még valami? Bármi? Valami olyasmi, amin változtatni is tudunk?
Nem is tudom hirtelen, hogy mérges legyek-e vagy inkább aggódjak. Végül annyiban hagyom a dolgot és várok, hogy az érzések megrohamozzanak. Furcsa, olyan ennyire könnyedén vettem a dolgokat, de ha belegondolunk, van egy húgom, aki jó sok butaságok halmozott össze az évek során, szóval mondhatni gyakorlott vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. március 15. 14:21 | Link

Hősöm

Gwen másik neve lehetne az Édességhercegnő, annyit eszik belőlük. Mindegy, hogy mi az, ő szereti, még a medvecukrot és azt a port is, amit elvileg vízbe kéne rakni, de ő a dobozból kieszi. Emellett még a süteményeket is nagyon szereti, általában mindig van otthon valamilyen, legyen az sós, vagy édes.
A boltban nézelődik, mikor meglátja az ismerős alakot, aki már megint követte. Ádám igazán leszokhatna erről a tulajdonságáról, ha vele szeretne találkozni, küldjön egy baglyot és meg van oldva. Ehelyett mindig kémked a szőke után, oda követi, ahová tudja. A lány kezdi kicsit unni, de végül is vicces, ahogy a srác szaladgál utána, mint egy őrült rajongó. Legközelebb ad neki aláírást is.
- Majd én segítek keresni, járatos vagyok már itt. Szóval mit ennél? -kérdezi vigyorogva. Nála jobban alig ismerik a helységet, hetente jár ide, ami már nem normális. De mit lehet tenni vele, ha nem hallgat másokra. Kisebb korában nem szabályozták annyira az édességmániáját, mostanira meg nem lehet. Több dolog miatt is elküldték a pszichológushoz, például, amiért örömmel nézi a Battle Royale-t, amiben rengeteg kegyetlenség van. Ő nem tartja sem betegnek, sem furcsának a dolgot, de még csak perverznek sem, ahogy a nénikéje szokta mondani. Számára érthetetlen, hogy miért lehet azt szeretni.
- Inkább te követtél engem, már megint - nyújtja ki a nyelvét egy pillanatra. Igen, hölgyeim és uraim, egy érett felnőttről beszélünk most. De az édességboltban megengedi magának, hogy gyerekes legyen, és itt minden gyermeki álma valóra válik, ami a cukorral kapcsolatos.
- Egyébként én nem félek. Sok kell ahhoz, hogy engem megijessz - vonja meg a vállát. Auror a keresztapja és olyan dolgot látott, amit nem kellett volna. Egy mugli osztálytársa mindig azzal hencegett, hogy ő majd boncmester lesz és olyanokat fog csinálni, amit a többiek soha. A szőke csak nevetett magában, mert az egyik osztálykiránduláson horrorfilmet néztek és ugyanez a tag, majdnem kiszaladt a szobából.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szentmihályi Ádám
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 61
Írta: 2016. március 21. 20:14 | Link

Gwen

Ádám egyáltalán nem mondható édesszájúnak, sőt! Sokkal inkább kerül mindenféle cukorkát és csokoládét. És az érdekes az, hogy őt kiskorában se vonzották az édességek. Pedig anyja, és annak éppen aktuális partnerei mindent megtettek, hogy elhalmozzák a gyereket cukorkával és csokoládéval, de nagyon sok időbe telt mire rájöttek, hogy ezzel bizony nem nyerik el Ádám szívét. Számára túl tömény az a cukor mennyiség, sose bírt megenni egy szelet/darabnál többet belőlük. Mármint az édességből. Nyilván.
Szóval ez most igen kivételes alkalom és kezd eléggé biztos lenni abban, hogy semmi olyat nem fog találni, amitől ne kapna cukormérgezést vagy hasonló. Talán a süteményesnél többre ment volna. Talán egy sütemény kevésbé lesz töményen édes, mint itt bármi. De Gwen mégis megpróbálkozik a dologgal, pedig ismerhetné már annyi Ádámot, hogy ez igazán nehéz feladat lesz.
- Létezik itt bármi, amitől nem kap az ember cukormérgezést? - Enyhe fintorral néz körbe és arcán már látszik is a válasz: ő nem igazán hiszi. Ahogy körülnéz látja, hogy szinte minden ragad a máztól. Mellette egy kis srác tömi magába mértéktelenül mindenféle ragacsos édességet. Innen is tisztán látszik, hogy ragad a gyerek egész feje. Elfintorodik a látványtól, majd újra inkább Gwenre néz, ő azért jóval kellemesebb látvány.
- Mindig ezzel a badarsággal próbálod magad leplezni - csalódottságot színlelve rázza meg a fejét. - De nem baj, már elfogadtam, hogy egy percig se bírod nélkülem. - Úgy csinál, mintha valami nagy terhet vállalna hősiesen magára. Mondandója közben ki is húzza magát, hogy a színjáték még hitelesebb legyen.
- Oh, de aranyos. - Gwen bátorságról szóló mondata kicsit megmosolyogtatja. Hallotta ő már ezt nem egyszer, nem egy lánytól, aztán meg.. Sőt, legtöbbször pont azok az emberek a legfélősebbek, akik a leginkább harsogják bátorságukat. Mondjuk tény, hogy Gwen az Eridon ház tagja, bár manapság már annyira nem fellelhetőek a ház jellemzői a diákjaikban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. március 24. 22:38 | Link

Hősöm

A szőke készséggel segít, ha édességről van szó. Ha rajta múlik, senki nem marad cukor nélkül, akkor sem, ha cukormérgezést kap, mint Elena. A lány túl sok édességet evett, legalábbis amíg itt volt, és Gwennek meg Alíznak kellett vigyázniuk rá, ami nehéz feladat volt. De a fiú nem szereti az ilyesfajta ételeket, szóval vele nem lesz gond.
- Mi számít neked cukormérgezésnek? - kérdezi vigyorogva. Neki a napi egy-két kiló cukor sem árt, legalábbis ő úgy gondolja, de még nem evett meg annyit, és nem is fog. Bármennyire is szereti, nem szeretne úgy járni, mint vörös barátnője.
- De most is te jöttél utánam, szóval te szoktál követni. Tudtam, hogy imádsz, de egy pillanatot sem bírsz ki nélkülem, megértem - válaszolja megértő hangon. Már nagyon nevetséges, amit ezek ketten nyomnak. Fel kell bérelni egy magánnyomozót, hogy kiderítse ki követi a másikat, és meg lenne oldva a dolog. De a lány nem szeretné abbahagyni ezt a macska-egér hajkurászást, mert nagyon viccesnek találja. Mind a ketten meg vannak győződve arról, hogy a másik követi, és ez nagyon aranyos, bár nem ezekkel a szavakkal mondaná.
- Csak amennyire te is aranyos vagy - pöcköli meg a fiú homlokát. A fiatalabb srác, nagyon szórakoztatja a mondásaival a lányt, hiszen nem sok szájból hallja azt, hogy aranyos, nem sok ember gondolja így. Pedig vannak édes pillanatai, amikor megéri ott lenni.
- Mivel szerintem itt nem találunk semmi olyasmit, ami ízlene neked, mi lenne, ha megkóstolnád a sütimet? A keresztanyám küldte, de én most nem kérem, szóval nyugodtan megeheted - veszi elő a dobozt, ami eddig a táskájában lapult. Úgy gondolta, hogy elviszi az egyik barátnőjének, akivel egyébként is régen találkozott, de majd a fiú megeszi, ha szeretné. Viszont ingyen nincs semmi és lehet, hogy csak sütikről van szó, amit kedvességből adott neki, a fiúnak tenni kell érte valamit. Mielőtt még a másik reagálhatna, felugrik a hátára és megkapaszkodik, hogy ne dobhassák le.
- És most menjünk a teaházba. Mit szólsz? - kérdezi Ádámtól a hátáról lenézve rá. Neki most nagyon kényelmes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szentmihályi Ádám
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 61
Írta: 2016. március 30. 20:42 | Link

Gwen

Csupa cukor és máz itt minden, még a hideg is kirázza tőle. Ez a látvány meg is tette a hatását, elment a kedve mindennemű édességtől, cukortartalmú ételtől.
- Hogy mi számít cukormérgezésnek? Hát akár már egy szem is ezekből a vackokból! - Elfanyalodott arccal mutat a mellettük lévő hatalmas polcnyi cukorkagyűjteményre. Azért gondosan körbenéz, hogy a tulajt és az eladót se sértse meg nyíltan, de egyszerűen ez az igazság. Közben körülöttük egyre nagyobb gyerektömeg formálódik, mind nyakig csokoládés, egyiket-másikat már így is gurítani lehetne, de csak tömik magukba tovább az édességet. Elég szomorú. És hol vannak ilyenkor a szülők? Egyáltalán miért engedik ennyire "elkallódni" a gyereküket?
- Jó, jó! Css... - bólogat és közben a mutatóujját a lány szájára helyezi, hogy beléfojtsa a szót. Halvány mosolyra húzódik a szája, imádja ezt a kis oda-vissza játékukat. Bár, Ádám szentül meg van róla győződve, hogy Gwen valóban követi néha. Gyakran futottak össze, "csak úgy, véletlenül", ami számára több, mint gyanús, főleg, hogy Gwen olyan dolgokat hozott fel "mentségére", amik szintén nagyon... furák.
Gwen szavait ("...te is aranyos vagy"), egy pillanatra furcsán fogadja - ilyenekkel is alátámasztja magát, hogy igenis, Gwen valóban követi -, de a fejbekoppintás után már ez a mondat is más fényben tűnik, újraértelmeződik. Na nem mintha nem élvezné és nem növelné a kis elszólásaival Ádám önbizalmát - nem mintha szükség lenne rá.
Gwen felajánlja Ádámnak a sütijét. Ezen a mondatán ismét huncut félmosolyra húzódik a srác szája, de a lány folytatja a mondatát, ő valóban sütemény süteményre gondolt és nem valami másra..
-Ááh, nem köszi! Totál elment az étvágyam... - Még egyszer, utoljára körbepillant. És nem, továbbra sem változott meg a véleménye, továbbra sem akar itt semmiből sem enni. De az is lehet, hogy örökre elment az étvágya.
A lány hirtelen eltűnik, Ádámnak meg valami ránehezedik a vállára. Beletelik egy pillanatba, mire értelmezi is, hogy mi történt. Azt viszont nem érti, hogy ezt most mégis mire fel, mindenesetre úgy van vele, hogy ő is benne van a játékban.
- Öveket bekapcsolni! - Kurjantja el magát és a lány combjait szorosan fogfa, hogy az le ne essen, elindulnak az ajtó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 27. 18:10 | Link

Eszterházy Lili Athalie


Amióta az eszemet tudom, mindig édesszájú voltam, úgyhogy nagy örömmel töltött el a hír, amikor meghallottam, hogy a faluban van egy cukorkabolt. Nagyon vártam már, hogy ellátogassak oda, igaz nem volt senki sem, aki velem tartott volna, de ez egyáltalán nem zavart, mert egyedül is jól elvoltam. Édesanyámék nem repestek az örömtől, hogy folyton édességgel tömtem magam, mindig azt hallgattam tőlük, hogy most még nem látszik annyira az alakomon, ha hizlalom magam, de ha tovább folytatom ezt az önpusztító életmódot, akkor bizony nagyon gyorsan felszaladnak rám a kilók. Állítólag utána már késő lesz, mert nagyon nehéz megszabadulni tőlük... hát nem tudom, egyelőre egyáltalán nem érdekelt ez az egész. Persze a nővéremnek tökéletes alakja volt, nagyon untam, hogy mások folyton összehasonítottak vele, mert nem tudták felfogni, hogy nem akarom őt majmolni és mindketten külön egyéniségek vagyunk. Nála is ez volt a gond, hogy nem akarta elfogadni azt, hogy én más vagyok, de nem volt mit tenni, foggal-körömmel ragaszkodott a saját elképzeléseihez. Ezzel nem volt semmi gondom, csak jó lett volna, ha nem akarja rám erőltetni és nem fáraszt ezekkel a dolgokkal. A melegre való tekintettel egy királykék színű egyberészes ruhát vettem fel szandállal, majd megindultam a cukorkabolt irányába. Amint odaértem gyönyörű látvány fogadott: édesség mindenhol! Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre fordítsam a fejemet, mivel a helyiség tele volt mindenféle finom falattal, nem is tudtam választani a sok cukorka közül. Úgy döntöttem, hogy mindegyiket megszemlélem, majd ami megtetszik, meg is veszem. Még az is megfordult a fejemben, hogy egy zsák finomsággal térek vissza az előkészítőbe. Szép lassan elkezdtem körbejárni a színes állványokat, hátha találok valami kedvemre valót, bár biztos voltam benne, hogy nehezen fogok tudni választani.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 27. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. június 29. 22:26 | Link

Cuties on a mission

  - Eskűűű, hogy van kulcsom.
Mondtam neki már századszorra, míg a naplementében sétáltunk el a pubtól a boltig. Egyébként ez igaz is volt! Volt kulcsom a bolthoz! És történetesen azt is tudom, hogy ma korábban zárnak a kedvenc nénijeink, mert valami közös programot csinálnak. Így hát fogtuk Kevével a kulcsot és egyszerűen elemeltük óra után. Piszok egyszerű volt, nem sejtettek semmit! Félreértés ne essék, nem vagyok én rossz, kicsit parázom is, de Maja parája bátorságot önt belém.
  - Most akarsz enni édességet, vagy nem? Amúgy sem haragszanak meg ránk. Hiszen cukik vagyunk.
Megvontam a vállamat közben pedig megragadta a karját és rángatni kezdtem, hogy gyorsabb léptekre kényszerítsem. Maja nagyon fura lány volt, de imádtam, az első pillanattól kezdve, volt valami furcsa testvéri szeretet izém az irányába, amit magamnak sem tudtam megmagyarázni.
  - Egyébként is, a húga vagy! Nem fog rád megharagudni, én meg az izé..rokona, gyakorlatilag ez jár nekünk.
Magamat is győzködtem, meg hát Maját is, tudom, hogy rossz az amit teszünk, de hát annyira csábító már a gondolat is! Állítólag Emma néniék beszereztek egy csomó fagyit a nyár beköszöntével és nekem okvetlenül először kellett megkóstolnom! Előbb, mint bárki más.
  - Esküszöm jó lesz!
Esküdöztem én össze-vissza, mert nagyon kipihent voltam, igazából egész nap aludtam a hatalmas ágyba, ami ugyan nem az enyém volt, de hát ettől volt olyan izgi, bár igaz ami igaz, egyedül nem volt olyan buli, de hát erre voltam ítélve és egyelőre nem tartottam ott, hogy ezt fel is dolgozzam. Csak simán jó volt.
  - Na jó, a hátsó ajtóhoz kell mennünk. Maja gyere mááár, ez a nővéred boltja, szóval a tiéd is.
Nem tudom honnan vettem, hogy ők ketten rokonok, a helyzet az, hogy nekem már a vezetéknév egyformasága is elég volt, na meg külsőre is tökre hasonlítottak, szóval nekem testvérek voltak és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 9 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza