 A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.  A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Írta: 2020. július 25. 17:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=814208#post814208][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.07.25. 17:24[/b][/url] Megérkezés
Sosem gondoltam volna, hogy egy nap ennyire fogok majd örülni annak, hogy egy szerpentines hegyoldalban nevelkedtem, így valamivel könnyebb kezelni a hatalmas változást ami beállt a kemény 13 esztendős életembe. Bagolykő épülete ahogy közeledtem, egyre csak felém tornyosult. Ez valahogy szimbolizálta az utóbbi hónapjaimat és a viszonyomat a varázsvilággal. Nem féltem, csak túlságosan akartam, hogy minden jó legyen. Nem voltam hozzászokva a változásokhoz. A napjaim amióta az eszemet tudom unalmasak és monotonok. Suli, zongoraóra, házi írás a könyvesboltban, olvasás a polcok között a régi parkettát borító rongyszőnyegen elheverve, vacsora a szüleimmel és a nagyival, aztán alvás. Szinte minden egyes napom így telik otthon, az az telt. Szeretem ezt a kényelmes, nyugalmas életet, mert biztonságban érzem általa a családomat. Ahogy megkaptam a levelet a Bagolykőtől tudtam, hogy más vár rám, változni fognak a dolgok. Fiatalokkal kell együtt élnem, miközben a suliban is nehezen kötöttem barátságot. Szabályokhoz kell igazodnom (na jó, ezzel lesz a legkevesebb gond, mert amúgy sem vagyok egy nagy lázadozó) és amit nem lehet nem megemlíteni: meg kell ismernem mi az a világ, amiről eddig csak képzeletben játszottam el. Meg kell tanulnom varázsolni, boszorkánynak lenni. Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon és egy percre megtorpantam. Megigazgattam az arcomat keretező hajtincseket, ami a caplatástól az arcomhoz tapadt, majd beléptem a terembe. Első körben, majdnem elgáncsolt egy rohanó srác, akit egy alacsonyabb társa követett. Felvontam a szemöldökömet és úgy néztem utánuk, ahogy nevetve végigrohantak a folyosón. Ekkor, ahogy jobban körülnéztem ráeszméltem, hogy halvány lila fogalmam sincs merre kell tovább haladnom.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Megérkezés Írta: 2020. július 25. 17:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=814214#post814214][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.07.25. 17:55[/b][/url] A rohangálós páros után hirtelen elém termett hiperaktív lány szavait minden megmaradt energiámmal próbáltam értelmezni. Főleg, hogy erős akcentussal beszélt, amiből, a nevéből és a hófehér bőréből arra következtettem, hogy orosz. Jó pár évvel idősebb volt nálam és látszott mennyire a helyén van itt. Ahogy beszélt a helyről, a csípőből feltett kérdések és ahogy engem, mint újoncot kezelt csakis arról árulkodott, hogy ő nem csak egy szobanövény. Kedves volt, szép és mosolygós, ami miatt egy reménysugár költözött belém. Ha mások is ilyen befogadóak, csak sikerül találni itt barátokat. Kicsit jobban kihúztam magamat és visszamosolyogtam rá. - Igen, Róza vagyok. - bólintottam. - Köszönöm, hogy ilyen segítőkész vagy! Őszintén szólva, teljesen elveszettnek éreztem magamat már az első lépéssel. - mondtam, még mindig kicsit távolságtartóan, hiszen mégsem egy korosztály voltunk. Ahogy beszéltem, egy arra járó ember odaintett neki és a lány, pontosabban Darya széles mosollyal visszaintegetett. Újra felém fordult és nagy szemeivel arra várhatott, hogy mondok e még valamit. Gyorsan megszólaltam, mielőtt az egész Háború és béke kibukna belőle. - A listáról sikerült mindent beszerezni, de az a könyvesbolt érdekelne - csillant fel a szemem. - Te szoktál olvasni Darya?
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Megérkezés Írta: 2020. július 25. 20:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=814224#post814224][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.07.25. 20:22[/b][/url] Igaz, hogy Daryanak nyomós oka volt arra, hogy most ellógjon óráról, azonban a gondolat felvetette bennem a kérdést: Mi a büntetése itt annak a diáknak, aki igazolatlanul lóg óráról? Aztán hirtelen egy titkos könyvtárra tért ki és én máris ráharaptam. - Titkos Könyvtár? - kérdeztem vissza. - Arról szeretnék többet is tudni! Hogyan juthatok el oda? Gondolom vannak ott ritka kötetek is, ha maga a könyvtár titkos? De ez nem valamiféle elzárt szekció, igaz? - nem hiszem, hogy a beilleszkedésben az segítene, ha máris valamilyen hülyeségbe keverednék. Igaz, Darya cseppet sem úgy tűnt, mint aki szórakozna velem. Igaz, sosem tudtam kiben lehet megbízni és kiben nem. Nem véletlen, hogy a korábbi általam hitt barátságok végén is csak egyedül maradtam. És akkor anyámról és a bizalmi problémáimról már nem is beszélek... Na mindegy is, koncentrálnom a jelenlegi problémámra kell! A rohamosan közeledő vizsgaidőszak, olyan tárgyakból, amiről még egy héttel ezelőttig nem is hallottam. Közben folyamatosan követtem Darya lépteit és füleltem minden szavára magamba szívva az információkat. - Megvan az órarendem, habár sokat nem mond egyelőre - töprengtem. - Van egy hónapom megtanulni a félév anyagát, ami nem vészes. Inkább az nehezíti meg, hogy eddig azt hittem mindez csak mese. - mondtam folyamatosan a folyosót pásztázva. - Erre most itt van, a valóságban. Az is a valóság volt, amikor a könyvek maguktól lekúsztak a polcról és lebegni kezdtek körülöttem. Nem tudtam, hogy az érzelmi hullám miatt volt e... - gondolkodtam hangosan, majd elharaptam a mondat végét. Látszik, hogy hangos gondolkodásba kezdtem. Pont eszembe jutott az is, amit inkább elfelejtenék. Lassan megráztam a fejem és átgondolva folytattam - Ahogy tudatosult bennem, hogy én csinálom, máris tudni akartam, hogyan tudom megtanulni kezelni és rögtön mindent tudni akartam a varázslásról - nevettem zavartan. - Zseniálisnak érzem ezt az egészet és ezt a helyet! - mondtam nagy szemekkel végigmérve a szfinx szobrot. Aprónak éreztem magunkat, ahogy álltunk előtte. Amikor Darya azt mondta, hogy a szobor kérdezni fog már emg sem lepődtem, csak annyit suttogtam - Menő... - mosolyogva felnéztem a lányra, amíg ő beszélt. - Hallani szeretném a kérdést, persze! Jöhet! - fontam karba a kezemet bármire felkészülve.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Megérkezés Írta: 2020. július 25. 22:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=814250#post814250][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.07.25. 22:57[/b][/url] Nem tudom, hogy miért, de nem éreztem ijesztőnek vagy furának, hogy egy szobor konkrétan beszél hozzám. Sőt, elmosolyodtam. Mert ezek szerint csodák tényleg vannak. Csípőre vágtam a kezemet és azt válaszoltam: - Varázspálca. - mondtam ki egyenesen. A jelenlegi tudásommal biztos voltam benne, hogy ez a helyes válasz, aztán maximum többet fogok abban a bizonyos titkos könyvtárban görnyedni az könyvek és lexikonok felett. Már a régi könyvek illatától is megbódultam, azzal együtt egyre izgatottabb lettem. Néhány perc, ennyi kellett és mintha a mágia az egész elmémet körbefonta volna. Én, aki mindig visszahúzódó és szűkszavú, hirtelen úgy érzem sodródom és az árban amiben Daryat és a hozzánk hasonló embereket megszeretném ismerni. - A válasz legyen jó vagy sem, mit szólnál hozzá ha úgy mutatnád meg a könyvtárat, hogy pár könyvet ajánlasz egy ilyen zöldfülűnek, mint én? - vetettem fel az ötletet. Ha csak a levitások tudnak róla, teljesen egyértelművé vált számomra miért ide lettem beosztva. Ez az én házam! Valahogy nem is tudtam másra gondolni, csak arra, hogy minél több információt megtudjak a varázslásról. Főleg, ha most a válaszom nem lesz jó... A zsebemre simult a tenyerem, ahol a 11 hüvelykes, magyalból készült varázspálcám lapult. Te édes jézus! Sose gondoltam, hogy valaha ilyesmire fogok gondolni. Ha most visszamennék két hónapot az időben elmesélni az akkori énemnek ezt az egészet, azt hinné beálltam.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Írta: 2020. október 7. 15:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=818901#post818901][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.07. 15:46[/b][/url] Neszta „Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá.” – olvastam magamban, a vonat hangját, és a külvilágot kizárva. A szünetben a tudományos irodalmak mellett szükségem volt valami könnyű olvasmányra, így találtam rá Jane Austen kötetére, az Emmára.
Segített gyorsabnak érezni az utazással töltött időt. Vártam, hogy újra lássam Lizát, Darya-t és kicsit körülvegyen újra a zsongás. A sünetem otthon telhetett volna jobban is, de legalább anyával bizonyos szálakat el tudtunk varrni végre. Idén amúgy sem tudnék másra koncentrálni, másodév, új tanév, új tananyagok jönnek. A teljesítésvágy magas szinten tengett bennem.
A kabinba belépett egy lány, akivel szerintem korábban még nem is találkoztam. Intettem, és továbbra is csak olvastam a könyvembe fülig elmerülve. Nagyon le akartam zárni a fejezetet megérkezés előtt.
A vonatról leszállva lettem figyelmes rá, mintha a lány is velem tartana. - Róza vagyok - mondtam, amikor viszonylag csöndben meneteltünk. Hamar kiderült, hogy utána egy irányba fogunk haladni, így hát egészen a Bagolykő kapujáig kísértük egymást.
- Melyik házban vagy? – kérdeztem, karomat közben átbújtatva a hátizsákom pántján. Nényleg nem emlékeztem rá, hogy találkoztunk volna korábban, viszont igyekeztem megtörni a csendet. Feltételeztem, hogy első éves, de nem voltam biztos benne. Elvégre nem túl sok emberre figyeltem fel az itt töltött időm alatt, azért mégis a könyvtárba lézengők, a tanárok, és a kviddics csapatok tagjai már egészen jó arány lehet.
Válaszát várva felnéztem az elénk terpeszkedő épületre. El kell ismernem, tényleg hiányzott a Bagolykő a szünetben.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Írta: 2020. október 13. 16:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=819278#post819278][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.13. 16:23[/b][/url] Neszta Hosszasan bólintottam, amikor válaszolt. Tehát elsős. A gondolatra felsejlettek bennem az emlékek a tavalyi évemről, az ideérkezésről. Ha Darya nem jött volna a megmentésemre még elveszebb lettem volna, mint ahogyan az akkor elsőre gondoltam.
- Én Levitás vagyok - töröm meg a csendet. - De attól fügetlenül, hogy egy házban kerülünk e majd, vagy sem, szívesen segítek bármiben. - mondom neki kis bíztatásképpen.
Újabbat rántok a hátizsákom pántján. Otthon, amikor pakoltam nem tűnt ennyire nehéznek. Próbáltam oda sem figyelni rá, miközben végre Nesztával beértünk a csarnokba. Megfordulok, így szembe tudok állni a lánnyal.
Nem tudom milyen messziről jött vagy mennyire fáradhatott el az úton, de gondolom jól esne neki leraknia a cuccait és kicsit kifújni a levegőt. - Nem akarok fals információt adni, de azt hiszem az elsősök arra fognak gyülekezni - mutatom neki az irányt. Körbepillantok, hátha jön valakit, akinél rákérdezhetek megerősítésképpen, de a bejárati csarnok abban a pillanatban igen csendesnek bizonyult.
Tekintetem találkozik Nesztájéval, mire kicsit oldalra döntöm a fejem. - Izgulsz? - kíváncsiskodok.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Írta: 2022. március 26. 17:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=844902#post844902][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.03.26. 17:17[/b][/url] Számít a művészeted.
[Tökfej és a csarnokban búcsúzkodók / Bon voyage!]Szempilláim még összetapadnak, ahogy jobban magamra húzom a takarót. Visszamerülnék a fantáziám világába, ugyanakkor az egyetlen, apró pislogás elég, hogy meglássam az asztalom felett lógó rajzot. Úgy ugrom ki az ágyból, mintha kilőttek volna, a tükör elé ugorva mentem a menthetőt, de a karórám szerint sietnem kell. Bármelyik pillanatban elindulhat és ahogy a folyosón megüti a fülemet: ez az a pillanat, cipőm csikordul, szedem a lábaimat a csarnok felé a toronyból.
El akartam köszönni tőle. Úgy, ahogy ő is tette Párizs előtt. De sokkal nehezebb bejutni a rellonba, mint azt bárki is elsőre gondolná, utána az üzeneteinket nézve… nem akartam zavarni az indulása előtti estén. Milyen jogon tenném? Egész este, egy szemhunyásnyit sem aludtam, napközben nyomott el. Pedig el kell mondanom neki, hogy nem haragszom már és, hogy számít a művészete. Rómában kivirágozhat… Heves szívdobogással sietek végig az utolsó néhány méteren, majd lassítva nyujtogatom a nyakam az emberek mögül, hogy egy pillanatra meglássam még a mosolyát.
Szófoszlányok, majd tekintetem zizeg az összetapadó ajkakon. Zavartan, a jelenetet aligha nézem végig, elkapom pillantásom és vissza lépkedek az emberek mögé. Fülem zúg, kissé mintha lebénulnék, mert bár vissza akarok menni a hálókörletbe, nem tehetem meg. Belül a mellkasomtól terjed el ez a facsaró érzés, ami korábban nem volt ennyire erős, de pont azért nem tehetem meg. Nem én lennék, ha a gyermeteg, szánalmas érzések miatt nem köszönnék el tőle. Lehet, hogy soha többé nem látom. Hosszan, reszketegen kifújom a levegőmet, majd ahogy mozdulok, a vigyorát látom meg, és egyértelmű: elindul. Az embereket arrébb tolva kerülök mögé a nyitott ajtóba.
- Hé, Tökfej! - szólok utána. - Legalább tudom, hogy most esélyed sincs eltévedni: minden út Rómába vezet - mosolyodom el szélesen. - Mutasd meg az olaszoknak, hogy a temperamentumuk hozzád képest semmi - legyintek. A mellkasom fel kíván robbanni, fülemben dobog, nem is biztos, hogy a szavak a helyükön voltak, de nem érdekel. Teljesen ellent mondva szomorú és aggodalmas pillantásomnak, mosolyom attól lesz őszinte, hogy pontosan tudom: számít a művészete. Egyszer talán tényleg elmondom neki.
- Majd megölellek Rómába - teszem csípőre a kezem, most nem fogok búcsúzkodni. Szóval csak megemelem a kisujjamat, bár elég messze vagyunk, így némán megígérve húzom vissza magam mellé. Móricnak mennie kell, én pedig nagyon nehezen állok itt tovább.
Valamiért akkor sem fogom fel, hogy elmegy, amikor végignézem, ahogy elsétál.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
