36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Bejárati csarnok - Nadia Rosales hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. március 21. 15:45 | Link

Zétény
kinézet

Végre, eljött az első tanítási nap, amit már azóta vártam, hogy megkaptam az igazgatóság pozitív visszajelzését, s megkaptam az állást. Hetek óta erre készültem, tantervet írtam, anyagokat gyűjtöttem, kicsit felturbóztam a ruhatáramat is, hogy még se topisan állítsak be a munkahelyemre. Anyám is azt mondta, hogy ha tanítok, akkor azért legyen egy megjelenésem, mert ha úgy sétálnék be, mint aki kosármeccsre készül egy pofa sör kíséretében, akkor nem biztos, hogy komolyan vennének.
Emiatt magassarkút is húztam, melyhez szoknyát és egy blúzt párosítottam, a talárt azonban elhagytam. Néhány kollégát láttam, hogy viseli, s talán nekem is magamra kellett volna öltenem, de úgy éreztem, hogy addig, míg nem szólnak rám, addig nem kell ezzel törődnöm. A tárgyam amúgy is közelebb állt a muglik világához, s azt hiszem, talárban kevésbé tudtam volna átadni nekik mindazt, amit szerettem volna.
Az iskolán belüli közlekedést még szoknom kellett, hisz hatalmas volt ez az épület, s elsőre nem tudtam minden egyes pontját megjegyezni. Talán emiatt lehet az, hogy egy kör után ismét a bejárati csarnokban bukkantam fel, s magamhoz szorítva az órához szükséges jegyzeteimet, sietve indultam neki újra, hogy ezúttal csak megtaláljam azt a tantermet. Nem akartam késni az órámról a legelső napon, de még ez is benne volt a pakliban. Olyannyira siettem, s annyira izgatott voltam, hogy pechemre nem vettem észre a szemből érkezőt, s már csak arra eszméltem, hogy valakibe beleütköztem. A holmi természetesen azonnal kicsúszott a kezeim közül, így fel sem nézve, automatikusan hajoltam le a lapjaimért egy káromkodás kíséretében.
Sietve kapkodtam össze a szétszórt lapokat, s csak ezután egyenesedtem fel, de talán jobban jártam volna, ha nem pillantok a fiatal férfire. Ahogy viszont láttam magammal szemben Zétény vonásait, hirtelen érzelmek armadája öntött el, de leginkább a düh volt az, mely elborította az elmémet. Nem tudtam visszafogni magam, túl sok minden bántott vele kapcsolatban.  
- Mierda! Carajo! - haragosan törtek fel belőlem az érzelmek, először szóban, spanyolul, ezt követően dühösen léptem előrébb, s két tenyeremmel fogva löktem a mellkasán egyet, miközben folytattam.
- Vete a freir espárrágos! - s ha nem állított le, akkor tovább folytattam a lökdösését. Ennyit a legelső, várva várt tanítási napomról.

* Carajo - francba
* Mierda - basszus
* Vete a freir espárrágos - menj a fenébe

Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. március 21. 15:45 Szál megtekintése
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. március 21. 16:53 | Link

Zétény

Annyira gyűlöltem, hogy ezer darabra tudtam volna szétszedni őt! Képes volt lelépni, ott hagyni egy hülye cetlivel, mintha csak egy olcsó nő lettem volna, akit leakasztott valahonnan. Ott mert hagyni, amikor már úgy éreztem, hogy ez az egész több is lehet köztünk, mint egy különleges barátság. Mikor annyira jól kijöttünk egymással, képes volt ez a baromarc ott hagyni! Persze, mit is vártam tőle? Anyám is megmondta, ő tipikusan az a pasas volt, aki megbízhatatlan. Jön, ha segítség kell, beteszi a lábát az életedbe, megmelegszik, eszik a kajádból, élvezi a tested, felcsinál és ott hagy. Gratulálok kedves Zétény.
Az érzések nem csitultak bennem, nem csak magam miatt voltam rá dühös, de végtelen haragot éreztem, amikor arra gondoltam, hogy a kislányomnak nem volt apja, nem volt mellette, amikor ott kellett volna lennie, még csak nem is tud róla. Vajon mi lett volna, ha közlöm vele? Nem hiszem, hogy maradt volna. Még az is lehet, hogy ráérzett, ki tudja, hogy miféle képességei voltak ehhez. Ráérzett, beparázott és inkább eltűnt a francba.
A kérdésével mit sem törődve, löktem még rajta egyet, így a falhoz került, s mikor már nem volt tovább hova lökdösnöm, ütni kezdtem a mellkasát.
- Te egy igazi..egy igazi seggfej vagy! - szitkozódtam, ahogy apró ökleimmel elkezdtem ütlegelni a mellkasát. - Miért kellett lelépned, mi? Miért?- sziszegtem dühösen, de halkan, hisz már nézőközönségünk is akadt.
- Mi van, nincs jobb dolgotok? - morrantam rá az ott lebzselő, kósza lelkeknek, s azok erre már szét is széledtek. A francba, hogy így cseszem el a karrieremet, egy ilyen alakért...
Szál megtekintése
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. március 21. 21:42 | Link

Zétény

Leállni. Mintha olyan könnyű lenne leállni, amikor a düh vezérli minden porcikádat, s szíved szerint kikaparnád a másik szemét. Zétény ezt érdemelte volna, hogy nekiessek és apró darabokra szedjem, amiért pofátlan módon lépett le, egy nyamvadt sort hagyva maga után. Mintha ezt érdemeltem volna azok után, hogy amikor bajban volt, segítő kezet nyújtottam neki, otthont biztosítottam számára, hogy összeszedje magát. A barátságomat adtam, megnyíltam neki és azt hittem, hogy ő más. De nem volt más, ugyanabba a kategóriába tartozott, mint az összes többi. Bárcsak hallgattam volna az anyámra annak idején, aki óvva intett tőle, s nem egyszer hívta fel a figyelmemet arra, hogy vigyázzak az ilyen csavargó félékkel. Pechemre túl nagy volt a szívem, és megsajnáltam mindenkit. Még őt is.
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak Qué te foller Culó! - olyan ideges voltam, hogy ismét keveredtek szavaim, s újra cifra káromkodás szökött ki a számon, amit nem tudtam magamban tartani. Újra és újra lesújtottam öklömmel a mellkasára, miután kibuggyant belőlem a kérdés. Tekintetem haragos szikrákat szórt felé, amint kékjeibe fúrtam azokat. Ekkorra már belefáradtam a csapkodásba, kezeim fáradtan estek le a testem mellé, s most már legfeljebb csak a harag volt az, mi tombolt a mellkasomban.
- Hogy bajom essen...hogy bajom essen? Zétény, ne, ezt ne - míg néhány perccel korábban még veszett düh vezérelt, szavai hallatán úgy éreztem, hogy hülyének néz. De ha azt gondolta, hogy beveszem ezt az olcsó dumát, tévedett.
- Egyszer hülyére vettél sikeresen, most ne traktálj ezekkel a hazugságokkal-megcsóváltam a fejem, kínomban már erőltetett mosoly ült az arcomra, csak hogy ne lássa, mennyire rosszul esik még most is az, amit tett velem. S hogy még ennyi idő után is rosszul esik ez a hazugság.  
- Tudod mit? Nincs neked tököd! Soha nem is volt...mert ha lenne, akkor nem hazudnál. Még hogy féltettél, persze. - csalódottan ráztam meg a fejem, nem is értem, miért hittem azt, hogy majd valódi magyarázatot kapok a kérdéseimre. Az elmúlt öt évben kismilliószor pörgettem le a fejemben, hogy mi lenne, ha találkoznék vele, hogy mi lenne az a válasz, ami megnyugtatna. Ez viszont csak olaj volt a tűzre, s csak növelte a bennem parázsló gyűlöletet. Egyszer ugyan elképzeltem, hogy mesélek neki Natalieról, de ezek után nem volt az a pénz, amiért én bemutattam volna a lányomnak.
- Én itt dolgozom, ez a munkahelyem! De te mi a francot keresel itt? Miért kellett neked itt felbukkannod, éppen most, éppen ma? Mi? Nem tudtál volna másfelé kóborolni? - a kérdése újra felhergelt, így dühösen böktem mutatóujjammal a mellkasára.


*Qué te foller Culó = Baszd meg seggfej
Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. március 30. 20:34 Szál megtekintése
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. március 21. 23:32 | Link

Zétény

Felpiszkált. Képes volt azt mondani, hogy nem hazudik, ráadásul spanyollal vágott vissza, mintha ezzel akarná kiváltani a szimpátiámat. Dühített, s ez a harag csak még jobban megült a tekintetemben.
- Te soha nem hazudsz, csak amikor megszólalsz. De tudod mit? Nem is érdekel, tényleg nem. Neked egyszerűbb volt az, hogy eltűnj egy szó nélkül, amikor már komolyra fordult a dolog. Mert az volt, és ezt te is tudod! De a Szőke miatt léptél le, tudok róla. Nehogy azt hidd, hogy nem láttam azt a képet - hogy féltékenység lett volna? Nem, ennyi év távlatából már csak a harag volt bennem, akkor talán meg akartam érteni, hogy ki lehet az, akiről soha nem mesélt. S ki tudja, talán miatta lépett le. De még ez sem lett volna baj, ha legalább őszinte velem. - Vagy ki tudja, lehet hogy ő is csak egy áldozatod volt...mindegy is. Jobb is, hogy kiderült, milyen alak vagy, így legalább nem...- itt egy pillanatra megtorpantam, s elharaptam a mondat végét, mert rájöttem arra, hogy majdnem sikerült kikotyognom neki azt, hogy van egy lánya. Vajon mit szólna hozzá, ha tudná, hogy van egy gyereke? Nem, mintha megérdemelné azt, hogy tudjon róla. - Tanulsz? Hány éves vagy te? - nem is akartam hinni a fülemnek, amikor azzal állt elő, hogy itt tanul. Volt némi gúny a kérdésemben, amire egyébként tudtam a választ, s inkább csak odaszúrtam, mintha ezzel is bántani akarnám. Eközben már összefűztem mellkasom előtt védekezően a kezeimet, mintha ezzel akartam volna jelezni felé a határaimat. Nem igazán értettem, hogy miért üti a fejét a falba, ahogy azt sem értettem, miért mondta azt, hogy sajnálja. Olyan őszintének tűnt, túl igaznak tűnt, s éppen ez volt az, ami bosszantott. Hogy mondhat valaki ilyen szavakat oly őszinteséggel, ahogyan ezt ő tette most, miközben valószínűleg mindez nem is igaz?
- A gondot azzal okoztad, hogy felbukkantál Prágában Zétény. Nem kellett volna megszólítanod, és akkor nem lenne ez az egész...- megint. Megint csak úgy kellett elfojtanom a gondolataimat, pedig oly szívesen dörgöltem volna a képébe, hogy mit hagyott maga mögött. Egy részem vágyott arra, hogy az orra alá dörgölje, egy másik részem azonban védte azt a csöppséget, aki nem érdemelte meg azt, hogy egy ilyen alak feldúlja a kis életét, hogy aztán őt is pofára ejtse.
- Nem, még csak az hiányzik, hogy miattam iratkozzál ki. Nem kell kiiratkoznod, csak lehetőleg kerülj el. - sziszegtem még mindig haragosan, ahogy kékjeibe fúrtam a pillantásomat. Nehéz volt keménynek mutatkoznom előtte, nehéz volt megállnom, hogy ne engedjem szabadjára a bennem kavargó érzéseket.

Szál megtekintése
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. március 22. 11:08 | Link

Zétény

Mindkettőnk egymás szavába vágva próbálta lenyomni a másik torkán a maga igazán, már Zétény sem volt higgadt, de ne is legyen az! Ha sikerült elrontania a napomat a jelenlétével, s felidegesítenie, akkor neki sem jár a nyugalom.
- Szóval így hívják. Igen, láttam, nem, mintha nem sejtettem volna azt, hogy egy nő is van a dologban - jegyeztem meg, s bár soha nem mesélt róla, és én sem akartam kutatni a holmijai közt, a fotót véletlenül találtam meg a holmijai közt. Ideges voltam, így történhetett meg az, hogy majdnem elárultam neki az igazat, visszakérdezése azonban megtorpanásra késztetett. Ne légy eszetlen Nadia, nem szabad. Magamat megrovásban részesítve, sietve kattogó agytekervényeim próbáltak választ találni a kérdésére.
- Így legalább...legalább nem maradtunk együtt - vágtam rá azt, ami először az eszembe jutott, de lehet, hogy ez a válasz nem elégítette ki őt, s átlátott a szitán. De ha még át is látott, akkor sem voltam köteles elmondani neki az igazat. Nem, kizárt, nincs az a pénz, hogy meséljek neki Natalieról.
Az igazság helyett inkább szurkálódni kezdtem, jól esett hogy egy kicsit odaszúrhattam, ami fáj, s amúgy is, azt gondoltam, hogy ez még mindig nem volt számára kellő büntetés. Kerékbe törve kellett volna aszalódnia a napon!
Harag. Ismét, újra elöntötte elmémet a düh köde, megint többet mondtam a kelleténél, így ráeszmélve erre, erővel préseltem össze az ajkaimat, miközben szikrázó tekintetem a kékjeibe fúrtam.
- Nincsen semmi! - csattantam fel hangosan, bár legszívesebben az  arcába vágtam volna, hogy van egy gyereked Vete a la mierda! Ezt azonban nem tehettem, meg kellett védenem a kislányomat, távol tartanom Zéténytől. Az idegességtől már úgy remegett minden porcikám, hogy sietve, védekezően fontam magam köré a karjaimat. Meg kellett nyugodnom, nem hagyhattam, hogy ennyire uraljanak az érzéseim, s hogy az első napon kicsapjanak a munkahelyemről.
- Mugliismeret, és nem akarlak meglátni az órámon. Mi nem ismerjük egymást - sziszegtem dühösen a szavakat, homlokom még mindig a méregtől volt ráncos.
- Sajnálhatod is! - vetettem oda a szavakat haragosan, s úgy éreztem, hogy nem tudom majd tovább tartani magamat előtte. Ekkor azonban a kérdésére kínomban nevetés tört fel belőlem.
- Engedélyt kérsz? Milyen édes, hogy megkérdezed, legutóbb simán csak leléptél-vetettem oda a szavakat, s bár a kín szülte arcomra a mosolyt, egyáltalán nem volt jó kedvem. Az érzelmi kavalkád könnyeket préselt a szemeim sarkába, de nem hagyhattam, hogy ezt Zétény lássa, nem érdemelte meg, hogy előtte törjek össze.
- Menj csak, de most nem lesz szükség cetlire, édes - az utolsó szót megnyomva próbáltam vele érzékeltetni, hogy mennyire gyűlölöm is őt. Ezután fordultam sarkon, s magamhoz szorítva a holmijaimat, sietve indultam meg az uticélom felé, mely a tanterem helyett a női mosdóra változott.


*Vete la mierda = Baszd meg
Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. március 30. 20:32 Szál megtekintése
Bejárati csarnok - Nadia Rosales hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint