A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=801161#post801161][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.27. 11:52[/b][/url]

Viszketett a bőre a talár alatt, gyűlölte ezt az egész hacukát, de amit muszáj volt, azt muszáj volt. Ma kibírja, aztán úgysem veszi fel többet. Lent hagyta a bejárati csarnokban az egyik táskáját, igazából csak azért indult el, visszafelé jövet azonban meghallotta a két elsős között folyó beszélgetést. Nagyot sóhajtva odament és megkocogtatta a kislány vállát.
- Én szívesen segítek, ha megmondjátok mit kerestek. Nem olyan nagy ám ez a kastély, mint tűnik - eresztett meg kedves mosolyt a két újonc felé. Semmi kedve nem volt egyébként most velük bájologni, de nem tudott volna úgy elmenni mellettük, hogy ne szólítsák le, szóval jobbnak tűnt, ha saját maga ajánlja fel segítségét. Így hátha még előnyei is származhatnak abból, ha jó benyomást kelt bennük.
Ráadásul visszaemlékezett arra, hogy ő mennyire el volt veszve, mikor először itt járt. Baromi nagy volt a kastély, minden máshol és szinte lehetetlenség volt kiigazodni. Még most is maradtak számára kiaknázatlan helyek, olyan termek amelyek létezéséről nem tud, vagy nem is gondolta, hogy ilyen egyáltalán lehetséges. De biztatásként sokkal jobban hangzott, ha az ellenkezőjét állítja, hiszen így legalább nem ijeszti halálra a két gólyát rögtön az első napon. Számtalanszor el fognak tévedni, rossz órára nyitnak be és lehet, még a saját klubhelyiségüket sem találják. Sárival ez egyszer tényleg megtörtént, órákig bolyongott a kastélyban, de az Eridonba végül egy felsőbb éves lány segített visszatalálnia.
- Egyébként Sári vagyok, Eridonos - mutatkozott be, ha már itt volt. Fontos volt, hogy megismerjék a nevét, valószínűleg hallani fognak még róla. Főleg, ha netalántán valamelyikük az Eridont gyarapítja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=801574#post801574][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.29. 21:00[/b][/url]

Őszinte meglepettség tükröződött a lány szemében, ahogy megszólította. Végül is, lehet ő is meglepődött volna, hogy csak így a semmiből megszólítja valaki és rendelkezésére áll szolgálataival. Arra sajnos nem ért rá, hogy az egész kastélyon keresztül vigye a két újoncot, de annyi talán belefért, hogy azokat megmutassa, ami útba estek az Eridon felé vezető úton.
- Hát, ha mindent nem is tudok megmutatni, néhány dolgot talán meg tudok mutatni. - El is indult volna, de a Miklós néven bemutatkozó fiú elkezdett turkálni a táskájában. Nagyjából derékig eltűnt az aprócskának tűnő hátizsákban, mire megtalálta Eridonos talárját.
- Üdv nálunk, remélem jól fogod érezni magad - köszöntötte mosolyogva a srácot. - És te melyik házba kerültél? - kérdezte a leányzótól, nehogy rosszul érezze magát emiatt. Fontos, hogy még most az elején tudatosítsa bennük, hogy bármennyire is elveszettnek érzik magukat, azért jó helyre kerültek.
- Na gyertek... - intette magával a két gyereket kedvetlenül. Megmutatta az elsőn a nagytermet és a könyvtárat. Aztán felmentek a másodikra, ahol a gyengélkedőt és a társalgót tartotta lényegesnek. Megmutatott néhány termet is, hogy tudják, hogy melyik órát hol tartják.
Útba ejtettek néhány helyet még, de nemsokára elérkeztek az Eridon elé, úgy döntött, innen nem kíséri tovább őket.
- Nos, remélem tudtam segíteni, további jó felfedezést nektek, nekem sajnos most mennem kell - villantott rájuk egy bájosan sajnálkozó mosolyt, mintha tényleg sajnálná a dolgokat, majd eltűnt a portéjuk mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=830877#post830877][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.05.04. 21:54[/b][/url]

Már megint azzal a szörnyű Boglárkával osztották be. Utálja ezeket az éjszakákat, mert ilyenkor nem járőrözhetnek párban, hanem mindig egyedül kell mennie, és őszintén, rettentően fél. Arról nem is beszélve, hogy mindig harminc perccel a kiírt időpont előtt meg kell jelennie, mert máshogy nem engedi el Rentai. Az még szörnyűbb, ha mindvégig a sarkában lohol, akkor inkább megy egyedül és kap minden sarok szívrohamot. Eddig nem mert reklamálni, megpróbálja úgy megoldani  a helyzetet, hogy a lehető legkevesebb konfliktussal járjon.
Még nagyjából tíz perc van takarodóig, a bejárati csarnok felé igyekszik. Ilyenkor a kornyéken lófrál, na nem azért, hogy jól megbüntessen mindenkit, aki egy perccel hamarabb teszi be a lábát, hanem hogy a későket visszakísérhesse a toronyba anélkül, hogy nagyobb balhé legyen belőle. Igen, ő is tudja, hogy be kellene tartania a szabályokat, meg hogy takarodó megszegésért büntetést kéne osztani, és néha meg is teszi, úgy von le pontokat mint a pinty, de ha tudja, hogy nem szánt szándékkal késett el a kedves delikvens, vagy valóban csak néhány percről van szó akkor azért előszeretettel tesz kivételt. És igen, azt is sejti, hogyha ezt valaki megtudja, akkor nagyon hamar elveszti majd a jelvényét, de ezt egy percig sem fogja bánni.
Szóval épp a csarnokba ér le, mikor belép egy alak, majd nem sokkal mögötte még egy. Nincs rajta szemüveg és elég messze járnak még, így leginkább csak foltokat érzékel belőlük. Amikor azonban az első, akit lánynak vél felfedezni odakiált neki, rögtön tudja, kiről van szó. Ez Lili!
- Mit csinálsz te kint ilyenkor? Már rég a Levitában kéne lenned, mindjárt takarodó – dorgálja kedvesen szöszke barátnőjét, mielőtt arcára az aggodalom ráncai költöznének. – Miért, mi a baj? – Nem tetszik ez neki így, nagyon nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=830975#post830975][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.05.06. 12:57[/b][/url]

Értetlenül pislog barátnőjére, bár a kétségbeesésé és z aggodalom sem tűnik el vonásairól. Meghökkenve fogadja a kitörését, első körben igyekszik mindkettejüket megtartani, hogy ne boruljanak fel a hirtelen jött mozdulattól, másodsorban megkísérli feldolgozni amit hall. Már ott problémás a dolog, hogy nehezen képes összekapcsolni a két tényt, miszerint Lili lefeküdt egy fiúval, és nem védekezett. Fejében valahogy a szöszke lány olyan gyermekien édes és ártatlan, hogy már ez előbbi abszolút elképzelhetetlen, ugyanakkor felelősebbnek tartja annál, minthogy ne gondoljon ilyen körülményekre. Arról sincs elképzelése, hogy ki lehet a srác, mert Lilkó eddig nem említett senki olyat, aki egyáltalán szóba jöhetett volna. Lehet, hogy titkolózott volna előtte? Pont előtte?
- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg - nyögi ki, mikor végre meg tud szólalni. Kérdezni akar, hogy mi történt pontosan, hogy történt, hogy mégis miért pont hozzá fordult ezzel a problémával, de egyelőre nem jönnek a szavak, amiket keres. Még akkor is csak pislog, mikor Lili végre elengedi, majd nagyot sóhajt és megpróbálja kitalálni, hogy hol kezdjen neki. - Nem tudom ki a srác, de ne hallgass rá. Irány a gyengélkedő! Vagy nem akarsz? Mármint nem tudom, kínosan érintene? - Elképzelhetőnek tartja, hogy nem akarja megkísérelni, hogy esetleg olyan gyógyítot fogjon ki, akit nem kedvel, vagy akinek problémás lenne elmondani, hogy mi történt. Épp előállna újabb ötletekkel, vagy legalább kérdésekkel, amik új ötleteket szülhetnek, mikor a navinés fiú is megérkezik köreikbe. Sára újabb mély sóhajt enged meg magának, mielőtt Lucashoz fordulna. - Nem tudom miről akarsz vele beszélni, de ez most ráér. Épp fontos és halaszthatatlan megbeszélnivalónk van. Különben is, rég a Navinében kéne lenned. - Nem, határozottan fel sem merül benne a gondolat, hogy esetleg Lucas lehet Lili történetének másik főszereplője. Egyáltalán nem tudja elképzelni, hogy ez így lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=831804#post831804][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.05.25. 22:29[/b][/url]

Várja, hogy majd befejezi a barátnője, hogy mit hisz, miért mondta neki a fiú, de közben társaságuk akad. Semmi kedve most ehhez, szeretne Lilin mielőtt segíteni, erre jön Deighton és belerondít. – Ne haragudj, nem tartom számon – legyint lemondóan, de azért sajnálkozva néz rá, hogy nem akarja ám megbántani, csak elfelejtette egy pillanatra a tényről, hogy Lucas már mestertanonc. Ez valószínűleg azért van, mert csak kapkodja a fejét, hogy hogy megy az idő, hogy már ő is végzős, pedig még csak most került ide kis másodikosként.
Aztán puff, jön a megdöbbenés, ahogy ezek ketten beszélgetnek. Sári csak kapkodja a fejét, előbb a lányra néz, aztán a fiúra, majd megint a lányra és megint a fiúra. Szinte látszik rajta, ahogy leesnek a dolgok, kattognak a fogaskerekek és odabent puffan valami – méghozzá a felismerés. – Szóval te vagy az az idióta, aki olyan meggondolatlanul és felelőtlenül megy a farka után, hogy nem képes sem magáért sem a másikért felelősséget vállalni? – Hanglejtése és tekintete egészen más lesz, vérnyomása úgy kétszázra ugrik és késztetést érez, hogy megpörkölje a srácot egy olyan területen, ahol kétségtelenül nagyon fájna. De mióta elővették a tavalyi Zsomboros eset után jár indulatkezelési tanácsadásra és kétszer annyit gyakorol, így három mély levegő után legalább a tüzet képes visszatartnai, ha már szavakba rejtett indulatait nem. Mérhetetlenül dühös, elképeszti az emberi butaság és felelőtlenség. Persze, valahol egy kicsit Lilit is hibásnak érzi, de közel sem annyira, mint a navinést. Elvégre ő az idősebb, a tapasztaltabb és a férfi, illendő lenne, hogy gondolkozzon és gondoskodjon ilyenekről, vagy ha nem tud vagy nem akar, akkor képes legyen kontrollálni magát. – Remélem, hogy nem erőszakoltál rá semmit, mert ha csak megtudom, hogy egy kicsit is határozottabb voltál, mint kellett volna belülről főzlek meg – böki meg Lucas mellkasát mutatóujjával. Az hiányozna még, hogy kiderüljön, Lili nem is akarta. Nagyon bízik benne, hogy ilyesmi nem fog napvilágot látni, van elég bajuk jelenleg így is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=832068#post832068][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.05.31. 22:27[/b][/url]

Az indulatok forranak benne, alig bír magával. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez így megtörténhetett, és ezek ketten csak úgy állnak itt mellette, mintha semmi sem történt volna, vagy legalábbis nem valami ilyen kaliberű ügy. Mert ez bizony ügy, nem is akármilyen és nem szabadna ennyire félvállról venniük. De hát hogyan is érthetnék meg…
- Mert? Ki hallja? – kérdez vissza hűvösen körbe mutatva a színüres bejárati csarnokon. rajtuk kívül nincs itt senki, szóval akár üvölthetne is, de nem teszi, annál azért jobban képes kontrollálni az indulatait. Ha csak ennyi előnye volt annak, hogy szegény Zsombort bántotta, akkor nem állítja, hogy megérte, de azért pozitívnak könyveli el, hogy fejlődik ezen a téren.
- Persze hogy a tiéd is, de neki ebben nagyobb felelőssége van – pislog összehúzott tekintettel Lucasra. Mert igen, abszolút úgy gondolja, hogy ez főleg a férfi felelősségé, leginkább azért, mert ő tehet a legkönnyebben az ellen, hogy megnyomorítsa egy nő életét örökre. Mert a terhesség, ha így besikerül, nem öröm és boldogság, hanem nyomor inkább.
- Miért vállalnál felelősséget? Egy születendő gyerekért? Hmm? – érdeklődik tárgyilagosan, szemeiből azonban nem tűnik el a düh. Nem tépi ki a karját Liliéből, hagyja, hogy a vékony kis ujjak karjára fonódjanak, így legalább biztosan nem tesz semmi olyat, amit nem kéne. – Mégis mi lenne annál jobb módszer, hogy tapasztalt egészségügyi szakemberhez forduljon? – fújtat ingerülten, mert megint kezd kijönni a sodrából. Egyszerűen nem érti, hogy mi ütött ezekbe. Mi van a gyengélkedőn, ami ennyire rémisztő benne? – Tudod okoska, én nem oltom a tüzet, hanem meg se gyújtom – válaszol hasonló stílusban, ám olyan metaforával, amivel még magát is meglepi. Sosem gondolta volna, hogy képes ilyen cifra költői képeket összehozni.
- Ha a gyengélkedő nem játszik… - sóhajt fel fáradta, és hátra dönti a fejét, míg gondolkodik – valami bájital vagy növény kéne… - kezdenek el kattogni a fogaskerekek az agyában, ami az opciókat illeti. Nehéz kérdés, nehéz kérdés.