A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=641540#post641540][b]Almásy Boróka - 2016.11.22. 22:59[/b][/url]

Halkan igyekszik becsukni maga mögött az ajtót. Ő tényleg nagyon szeretné, de túl nagy ahhoz, hogy ezt teljesen némán tudja kivitelezni, így egy tompa döndülést hagy maga után. Behúzott nyakkal tekint körbe, jócsán takarodó utánra jár az idő, így ilyenkor néptelen a bejárati csarnok. Mivel Boró nem ismer más utat, ahol visszajuthatna, kénytelen ehhez folyamodni. A jobbjában lévő dobozból tompa puffanások hallatszanak, megkopogtatva a fadobozt csitítja őket.
- Psszt, meghallanak – dorgáló hangja mégis szeretetteljes, holott tulajdonképpen fogalma sincs róla, hogy milyen magok vannak a dobozban. Annyit tud róluk – tapasztalatból -, hogy amint lemegy a nap, nagyon izgágák lesznek. Igazán jutányos áron, tizenöt sarlóért jutott hozzá, és Hermész, az egyre többet látott alvilági alak is azt mondta, hogy különleges magokról van szó. A naiv lány meg persze elhitte, és tudásvágytól hajtva meg is vette őket, a szokásos növényvédő mellett. De ezeket az ügyleteket a kutya se tudja nappal intézni, ezért settenkedik ilyenkor vissza a kastélyba.
Éppen megindulna, de szerencsétlenségére valaki pont ott hagyott el a lába előtt valami könyvet, amiben megbotlik, és kezéből kirepül a doboz.
- A kéköves ménkű essen az idiótába, aki ezt itt hagyta! - suttogás helyett immár normális hangerővel szólal meg, miközben kétségbeesetten figyeli az éjfekete magok táncát. Ugyanis a doboz fedele kinyílt, és a tartalma pattogó hangokat hallatva ugrál szét a padlón. Na, már csak az kell, hogy valaki így találjon rá. Akkor aztán igazán szép történetet köríthet. Gyorsan felpattanva kap markába három rakoncátlan növénymagot. Legalább ennyivel előrébb van, hárommal kevesebb...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=641610#post641610][b]Almásy Boróka - 2016.11.23. 10:48[/b][/url]

Boróka akkor döbben rá, hogy nincs egyedül, mikor észreveszi a növekvő fényt. Valószínűleg a fáklyák nem maguktól döntöttek úgy, hogy kisegítik a lányt, világosságot biztosítva neki, bár az ember egy ilyen kastélyban sose tudhatja...
- Persze, semmi bajom, köszi – mondja, oda se pillantva az érkezőre, csak megdörzsöli kicsit a könyökét, miközben kutakodó szemei a pattogó apróságokat követik. Bár most már igazából úgyis mindegy, a magok nagy része szanaszét repült. De érdekes módon nem tűnt el mindegyikük a folyosókon, ajtók alatti résekben, hanem jó néhány a közelben maradt. Így azért nem teljesen reménytelen, hogy az eridonos összegyűjtse őket. Csak pár perc késéssel emeli barna tekintetét a kérdezőre, és szemei kitágulnak a csodálkozástól. Eddig nem foglalkozott vele, hogy ki lehet az illető, de nagyon úgy tűnik, hogy sikeresen belebotlott valami új tanárba. Legalábbis a korát tekintve nem feltétlen tűnik diáknak, de meg nem mondaná, hogy mit tanít, vagy egyáltalán látta-e már itt. Gondolatban a fejét veri a falba, amiért olyan flegmán szólt oda az előbb. Ő igazán nem akart tiszteletlen lenni...
- A nagymamámtól kaptam – feleli szemrebbenés nélkül. Nem annyira gondolta ezt végig, csak kimondta ami először az eszébe jutott. A tényleges forrást mégsem fedheti fel, abból baj is származhatna. Jobb kezének markában ott ficánkol a három magocska, ő pedig egyre szorosabbra fonja ujjait köröttük. Azért arra igyekszik figyelni, hogy ne ártson nekik. Riadt tekintettel figyeli, amint a friss tanerő felemeli a dobozt.
- Tanár úr.. visszakaphatnám? - kérdése óvatos, bal kezét tétován nyújtja a doboz felé. Nagyon szeretné ezt most megúszni, és gyorsan összeszedve a kincseket érő magokat lelécelni innen. - Tudja, össze kéne szednem őket, mielőtt mind elszabadulnak – nagyban bizonygatja, hogy mennyire szüksége van most arra a dobozra, miközben kérlelő tekintetét a férfira függeszti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=641703#post641703][b]Almásy Boróka - 2016.11.23. 22:10[/b][/url]

Kifejezetten mázlista, hogy az új tanár nem egy sértődős fajta, és szó nélkül hagyja a tiszteletlenségét. Határozottan jó pontként írja fel hozzá. Hangosan felnevet az abszurd képen, amit a másik szavai festenek elé. Az ő nagymamája meg a feketepiac. Na persze, szép is lenne, ha a mugli nagyija betoppanna a varázslók közé egy maréknyi galleonnal, hogy ugyan milyen kis ajándékot is vegyen unokájának. Pár percig nem is jut szóhoz a kacagástól, hogy aztán kifulladva válaszolja meg a képtelen feltevést.
- Ugyan, el sem tudnék képzelni ilyesmit a nagyiról – fejét csóválva figyeli, amint Magnus tanár úr egy egyszerű begyűjtőbűbájjal oldja meg a lány problémáját. - Nahát, ez eszembe sem jutott! - szólal meg csodálkozva. Na igen, hiába aktív része az életének a varázslat lassan két éve, még mindig hajlik arra, hogy két kézzel kapjon a dolgok után, néha még a pálcáját is elfelejti magával vinni. Aztán csodálkozik, mikor elő kell kapni órán...
- Illegális?! - ismét elkerekednek szemei a  tettetett csodálkozástól. - Dehogy illegális, ezek csak ártatlan magok. Semmi kárt nem tettek senkiben – kel rögtön a védelmükre. Biztos, hogy felfedezhetőek valamelyik könyvben, csak még nem talált rá, hogy melyikben is kereshet hasonlót. - Eddig legalábbis nem... - teszi még hozzá csendesen, mert az tény, hogy hosszú távú tapasztalatokkal még nem rendelkezik a fekete mitugrászok terén.
- Persze, el kell őket ültetni – vonja meg a vállát vigyorogva. Na, talán tényleg ideje lenne állítania azon a pofátlanság-szabályozón. De a göndör csak vigyorog, mellkasa előtt keresztbe font kézzel. - Aztán majd mikor kikelnek, meglátom mire lehet használni őket – vázolja fel kísérletező terveit. De komolyan, mi büntetni való lehet egy lelkes diák kutatóvágyában? Ő csak építi a jövő tudományát. Feltéve, ha a növényt nem fedezte már fel valaki előtte – ami elég valószínű. De jobb szeret maga rájönni a dolgokra. Azért majd előtte biztosan elolvas néhány könyvet a fekete, ugráló magokról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=642125#post642125][b]Almásy Boróka - 2016.11.24. 22:46[/b][/url]

Igazán szimpatikusnak tűnik neki ez a vigyorgó tanár. Nem olyan karót nyelt valaki, aki még azt is rosszallóan nézné, hogy az ember rendesen kikacagja magát. Olyan élettel teli, és akármennyire is az lesz a vége, hogy ő húzza a helyzetből a rövidebbet, biztos nem fog nagyon haragudni a tanár úrra.
- Hát, ha muszáj – húzza el a száját, kicsit rosszkedvűen. Majd néhány pillanatnyi vívódó tétovázás után a másik tenyerébe ejti a három megmentett magocskát. Már reménykedett benne, hogy legalább ez a pár darab megmarad neki, de lebiggyesztve az alsó ajkát végül megválik tőlük. Igazán keserű most így ez az este, bár nem mondanám, hogy az esemény olyan igazán mély nyomot hagy az eridonosban. Barnái felcsillannak az ópium említésére.
- Aztaaaa, hát én nem is tudtam, hogy ilyen menő cuccot vettem – lelkendezve kalandoznak el gondolatai. Már teljesen elképzelte, amint a félreeső sarkokban árulja az ópiumot. Bár... nem valószínű, hogy ez tenné őt igazán boldoggá, nem az a diáktársait kizsákmányolós fajta, szóval valószínűleg hamar csődbe menne a dolog. - Mármint, a nagyi vette; elég fiatalos nagymamám van, nem gondolja? - vigyorogva pillant a férfi szemeibe, igyekezve leplezni – meglehetősen sikertelenül – az előbbi elszólását. Jól belemászott a pácba, de ezt csak magának köszönheti. Be se kellett volna hoznia a magokat, csak elültetni valahol az erdő szélén. Ám mivel nem volt biztos bennük, meg kellett volna vizsgálnia őket.
- Akkor majd én megkeresem, hogy milyeneket – bólogat szaporán, hogy a tanár is tudja, ő bizony szorgalmas, ha növényekről van szó. Ha kell még házidolgozatot is írna belőle. Versben. - Pedig milyen vicces lett volna, mikor az eridonból sorra lépnek ki az órára igyekvő felhőtlenül boldog diákok – kacaja ismét betölti a teret, amit könnyeit törölgetve képzeli el a vigyorgó háztársait.
- Csak egy-két magot nem tarthatnék meg? Tényleg csak párat, ígérem vigyázok velük! - a nevetéstől kicsorduló könnyeit törölgetve kérlelőn néz a férfira, még kezeit is imádkozóan fonja össze. - Nem tudja meg senki! Majd azt mondom, hogy csak elgurultak és megtaláltam őket – igyekszik magyarázatot biztosítani, hátha sikerrel jár. Végül is új itt az illető, és eddig elég rendesnek bizonyult, Boró pedig úgy véli, egy próbát igenis megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=642464#post642464][b]Almásy Boróka - 2016.11.26. 14:14[/b][/url]

Habár pontosan érzékeli a tanár szavaiban csendülő iróniát, ami nagymamájára vonatkozik, nem zavartatja magát, csak kitartóan bólogat vigyorogva. Határozottan állíthatjuk, hogy Boró megkedvelte az újdonsült tanárt. Van annyi esze, hogy felfogja, nem tehet másként a magokkal, de az a tény, hogy rendesen bánik az eridonossal, és még a viccet is érti egyértelműen nyerő pont a lány szemében. A főnixlány lelkesedését még az aurorfenyegetéssel sem lehet lelohasztani. Ismét felcsillanó szemekkel szólal meg.
- Hú, ott még úgysem jártam, majd egyszer meg tetszik mutatni? Vagy ahhoz ilyenekkel kell mászkálnom? - bök rá a dobozra – Csak úgy látogatni nem lehet? - Záporoznak a kérdések, mert tulajdonképpen a göndör fürtös barnát minden érdekli, amit még nem látott a varázsvilágból. Mugli rendőrségen már járt ugyan, de egy aruroriroda sokkal menőbben hangzik a lány fejében, és biztos benne, hogy sokkal érdekesebb dolgok vannak ott, mint mugli megfelelőjében. Vigyorgó fantáziáiból egy hang riasztja fel, kimeredő szemekkel, meglepetten néz Lilire. Ismerős neki, járnak együtt órára, de arról, hogy hogyan is hívhatják, fogalma sincsen. Nem túl tökéletes a névmemóriája, na.
- Mi a...?! - kezdene bele, miközben kővé meredten bámulja a jelenetet. Majd mikor tekintete találkozik a másik lányéval – aki szerinte meglehetősen furán viselkedik, totál kattant -, ő igyekszik nyugtatólag ránézni, nem sok eredménnyel.
- Nem, nem félreérted – próbál magyarázkodni neki, de nem hinné, hogy Lili meghallja, hiszen olyannyira kiabál, és nem is igazán figyel oda Borókára. Aztán mikor a lány megiramodik az eridonosnak egy perc sem kell, máris fut utána, csapot-papot, illetve doboz-tanárt otthagyva. - Hé!! Várj már, gyere vissza! - lihegve rohan utána, és ha elég közel ér hozzá, igyekszik elkapni a csuklóját, hogy megértesse vele, Alastair Magnus nem dealer és nem is bűnöző. Közben reménykedik, hogy nem nyílik ki a tanári ajtaja, és sikerül még időben utolérnie a másik diákot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=643072#post643072][b]Almásy Boróka - 2016.11.27. 20:20[/b][/url]

Kicsit kifújja magát, amint sikerül megállítania Lilit. Éppen megnyugodna, hogy akkor most szépen el tud neki mondani mindent. Akár bevallva, hogy igen, igazából az egész esetben ő a ludas, illetve bogyós. Meglepettségében felsikkant egy kicsit, amint a másik lány megragadja az alkarját. Igyekszik kiszabadítani magát, úgy, hogy közben Liliben se tegyen kárt.
- He? Hagyjál már, azt sem tudom miről beszélsz. Senki nincs benne semmiben! - morcosan próbál úrrá lenni azon a késztetésen, hogy jól megrúgja a másikat, hátha attól elengedi. Igazán büszke lenne rá édesanyja, ha tudná milyen szépen viselkedett. Mármint a magokra nem, de arra, hogy ilyen finoman bánik a másik lánnyal, az biztos melegséggel töltené el a szívét. Legalábbis Boró így gondolja. Amikor Lili elkezdi a beszédet Boróka pislogás nélkül hallgatja végig, rámeredő szemekkel. Aztán hangosan felkacag. Ugyan már, ő nem az a drogos fajta.
- Értem, értem – csak bólogat, mert jobbnak látja, ha most a másikra hagyja a dolgot. Bár azért reménykedik benne, hogy nem terjed el semmi hasonló pletyka, mert aztán a végén megtalálják azok is, akiknek komolyan cuccra lenne szükségük, ő meg nem tud majd mutatni nekik semmit, és a végén tényleg valami bajba keveredik. - Mi? Figyelj, én nem megyek sehova, majd inkább mutasd meg holnap, amit akarsz – próbálja javasolni Lilinek, hogy végre engedje el, de évfolyamtársa csak kitartóan ráncigálja. Szerencséjére Alastair pont jókor érkezik, és mikor megragadja az eridonost, az behúzott nyakkal pillog fel a tanárra.
- Senki nem jelentget fel senkit, ugye? - néz kissé kétkedve a másik lányra. Reménykedik benne, hogy észhez tér, és nem szól senkinek. - Ez csak egy apró kis félreértés volt – igyekszik menteni a menthetőt, megvonva a vállát. Persze elég nagy az esély rá – főleg Lili eddigi ámokfutását elnézve -, hogy ennek még nem itt lesz a vége. Tulajdonképpen még kíváncsi is rá, hogy vajon a lány hova akarta elráncigálni, azon kívül persze, hogy innen el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=645215#post645215][b]Almásy Boróka - 2016.12.04. 20:53[/b][/url]

Boróka elsőre észre sem veszi, hogy Lili elengedi, olyannyira lefoglalja a másik lány reakciója. Az este folyamán már ki tudja hanyadszorra mered döbbenten valakire. Az ő fejében nem tudja összerakni, hogy mi boríthatta ki ennyire a lányt. Illetve sejti, hogy Alastair érintése lehetett ilyesféle hatással a másik lányra, de képtelen felfogni, hogy miért vált ki ilyen erős érzelmeket belőle.
- Psszt, semmi baj. Nem bánt, ígérem! - nyugtatólag fordul oda Lilihez, egy mosolyt is megereszt, de valószínűleg hatástalan lesz. Nem lép hozzá közelebb, és nem is érinti, fél, hogy csak még jobban felzaklatná. Nem is tudja, hogy miért védi Magnus professzort, hiszen végül is elvette az újonnan szerzett magokat. Alaistair fejrázása megnyugtatja, azért nem szívesen keveredne valami bonyolult ügybe, ami soksoksok hercehurcával jár. Az ilyenektől borsódzik a háta.
A felcsillanó szemű Lili tekintetére hasonlóval válaszol. Milyen szép kis történetet kerekíthetne. De alapjáraton szeret igazat mondani, még ha ezt a korábbiak nem is bizonyítják.
- Hát úgy kezdődött az egész, hogy az a doboz tulajdonképpen az enyém – vonja meg a vállát rávigyorogva a másik lányra. - De igazából mit szólnál ha – itt egy ásítást ékel közbe, gyorsan kitátott szája elé kapva a kezét – ezt inkább holnap mesélném el? - Laposakat pislogva tör rá hirtelen az álmosság, nem is érti, igazából jól szokta bírni a strapát, nem alszik el hamar, de valószínűleg már igen későre járhat az idő, és a sok izgalom sokat vett ki belőle.
- Na gyere, nem akarom megrövidíteni az Eridont néhány ponttal – egy vigyorra azért még futja, miközben a háló felé vezető irányba int. Persze nem bírja ki, hogy még egy tétova pillantása a dobozára ne tévedjen.
- Esetleg.. biztos, hogy nem..? - kérdése befejezetlen marad, még egy erőtlen próbálkozással tekint a tanárra, hátha vajszívű lesz, és kitartó kérésére visszaadja a dobozt. Ehhez nem fűz túl sok reményt, ám addig nem mozdul, míg biztos megerősítést nem kap arról, hogy a magok visszaszerzésének semmi esélye. Kicsi kis szíve fájón sajdul meg, még mindig nem képes elfogadni a tényt, hogy ilyen gyors búcsút kell vegyen apró fekete barátaitól.