A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=497486#post497486][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.07.19. 11:54[/b][/url]

Újabb ördögi terv van készülőben, mely a világ leig... Úgy értem némi problémát fog okozni az itt lakóknak. Norbert hülyeségmérője úgy tűnik kiakadt, legalábbis abból ítélve meg a helyzetet, hogy jelenleg Aisha-ra vár, hogy eleresszenek egy zsáknyi pixit. Mielőtt kételkednénk, ennek mindenki nagyon fog örülni, csak erről még nem tudnak. De erre találták ki az emlékeztetést. Épp az órájára pillantana hősünk, mikor valaki gyönyörű ívben ugrik neki, mindössze a csatakiáltás marad el a heves üdvözlésből. Úgy dől hanyatt, mint egy zsák krumpli és áldja az eszét, hogy nem pofára esett, mert akkor nem csíntalankodnának, hanem mennének a gyengélkedőre egy új orrért.
- Fú hallod, brutális lendülettel estél nekem, ejnye... Ne tanulj az amcsiktól - elvigyorodik, majd örömmel veszi, hogy mindketten felkászálódnak. A navinés nem egy kétajtós ruhásszekrény, de mint tudjuk, az összevissza fizikai erők, mint a lendület, gyorsulás, gravitáció, munka, igazából nem tudom miért sorolom, na de szóval ezek hatottak és testtömegét némileg felturbózták.
- Óóó, igazi túlélő vagyok, de látom te is. Ez pedig remek alkalmat ad arra, hogy szórakozzunk - sunyin dörzsöli össze tenyereit, mintha legalábbis zseniálisan ravasz ötlete támadt volna, ám ezen már rég túl vannak. A bizonyítékok persze eltűntek. - Elhoztad a cuccot? - ez volt a kódnév jelenleg. Nem mondhatták ki, végtére is itt még a falnak is füle van, aztán valamelyik festmény árulkodik. Na nem mintha nem lenne egyértelmű, amint kinyílik majd az a zsák...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=497506#post497506][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.07.19. 12:42[/b][/url]

Hallgatja a lány gyors hadarását és őszintén örül, hogy nem ő az egyetlen, aki állandóan érthetetlenül köpködi a gondolatait kifelé. Norbi tipikusan a gyorsan beszélők táborát erősíti, akinek a gondolatai olyan gyorsan cikáznak, amilyen gyorsan még csak szólni sem tud, így folyamatosan beszél és beszél, hátha mégis sikerül mindent kiadnia magából. Amilyen az ő formája, pár perc múlva már azt se tudja, mi volt olyan fontos.
- Amerikai foci? Hát nem elég veszélyes a kviddics, te lány? - oké, itt nem megy test a testnek, de még eridonosunk is jobban hevülne az ötletért, ha nem egy x kilós vasgolyó csókolná hátsófertályon. Szóval végül is, ha át tudják ültetni varázslatba, mehet az amerikai foci is. Sose játszott még, de sok agressziót hallott róla.
- Ez azt jelenti, hogy az igi bát beszórtad csillámporral és vissza is jöhettél? - csodálkozva pislog a lányra. A perc, amikor rájössz, hogy Rabbotnak is ugyanolyan jól áll a csillogó trutymó, mint mondjuk... Mint mondjuk egy giccses születésnapi képeslapnak, vagy egy póninak. Egy csillámpóninak.
- Jó kérdés kolléga, a legfontosabb az álcázás... Olyan helyet kell keresnünk, ahol el tudunk vegyülni, mégsem túlzsúfolt, a sok szemtanú megárthat... - tiszta bűnügyi sorozat a mai napjuk. Vajon a tettes hová rejthette az áldozat holttestét...? Ha ez így meg tovább, ez lesz a következő kérdés, amit fel kell majd tenniük. Mindenesetre a kis pixik már nagyon rendetlenkednek odabenn a zsákban, így ideje volna szabadon engedni őket. - Mi lenne, ha a könyvtár vagy a konyha lenne a célpont? Esetleg a társalgó... - töprengő arcot vág, ahogy lassan sorra veszi az iskola helyeit. Nem könnyű...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=614639#post614639][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.08.29. 00:10[/b][/url]

Ideje végre hazamennie, illetőleg meglátogatnia Alfonzt és drága menyasszonyát (hoppáka!), aki már a kilencedik hónapban van és bármikor világra hozhatja a kis porontyot, akit majd Norbert úgy kezel, mint az a pávián az Oroszlánkirályban. Jaj de nagyon fogja imádni az unokaöcsit, hát már odáig van, meg vissza. Szinte látja szemei előtt, ahogy a teletojt pelenkájában vigyorogva totyog. Ne persze messze van az még, de jó elmerengenie azon, milyen lesz majd egyszer, ha nagy lesz.
Húzza maga után a kis bőröndjét - mert tényleg kicsi - és éppen azon elmélkedik, mit hagy maga mögött (a kastélyt, oc), mikor rájön, nem szabad a múltban élnie. Sikerült ez az év is, nincs nála boldogabb ember, kivéve egyetlen személyt, aki miatt még néha napján fájdalom hasít szívébe. Fel is sóhajt, majd elhatározza, ezen a nyáron biza kiveri a fejéből. Olyan gigapartykat fog nyomni, hogy bele is szédül és az alkoholmámoros éjszakákon, mikor majd lecseréli egynapos ágymelegítőjét egyórásra, csak azon jár az esze, hogy kinek kellenek a nők? Még akkor is, ha olyan tökéletesek, mint...
Izabella? Kérdőn fordul meg, elvégre fogalma sincs, mi a fene folyik itt. Jól körül is néz, nincs-e másik Norbi a környéken, mert szerinte már ez is elképzelhető, azonban legnagyobb megdöbbenésére szó sincsen alteregóról vagy egyéb jelentéktelen hímről. Mi több, nagyon is őt keresik! Szeretne valamit reagálni, de egyik meglepetés éri a másikat, mikor a levitás úgy ragadja meg pólója nyakát, mint egy éhes ragadozó és... Megcsókolja? Mi a gurkó, miről maradt le? Próbál racionális lenni, de nem nagyon megy neki. Már csókolta meg a lányt, s ő viszonozta is azt, de ez nem is hasonlítható hozzá. Mintha ez lenne az első. Érdekli is a bőröndje, vigye, aki akarja, ő most itt nagyon férfi és dolga van. Egy laza mozdulattal karolja át a lány derekát és mélyíti el a csókot, lehetőleg annyira, hogy Izabella szinte bele is szédül. Merthogy Norbert már padlón van. Miééééért kellett erre ennyit várni asszony? Hát még Merlin is egymásnak szánta őket!
Aztán csak illene valamit mondani is, így nagy belső viaskodás árán elhúzódik az eridonos és cseppet zavartan pislog lefelé. - Öhm, nem mintha nagyon tiltakoznék, de ezt miért kaptam? - fél szemöldökét felvonja, mert várja a vallomást, a dicshimnuszt szerény (hogyne) személyéről. Hogy mennyire csodás, hogy Izabella álmatlanul hánykolódott szobájában éjjeleken át, mert nem tud nélküle élni, ilyesmi... Na jó, egy szeretlek is megteszi. Csak mondja mán!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=614855#post614855][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.08.30. 20:03[/b][/url]

Mit is mondhatnék? A döbbenetet lassanként felváltja az élvezet. Mert igen, Norbert határozottan odavan a gondolatért, hogy Izabella kezdeményez. Szerinte ennek már bőven eljött az ideje, így bár megtehetné, mégsem nehezíti meg a lány dolgát - mondjuk ennek legfőbb oka, hogy olyan szerelmes, hogy nem is bír ellenállni a lánynak. Na mindegy, szóval jól magához öleli a levitást, ajkaikat úgy forrasztja össze, mintha attól tartana, ez az utolsó alkalom, hogy megízlelheti. No de egyszer minden jónak vége, így ő is felteszi a maga ötmillió dolláros kérdését.
- Búcsúajándék - ismétli meg töprengőn, de látszik rajta, hogy ez a válasz nagyjából addig elég, míg vesz egy újabb levegőt. Ő az igazságot akarja hallani, érezni akarja az imádatot iránta. Igen, egocentrikus, egy nyominger, de ő már annyiszor kimondta és csinált magából totális idiótát, hogy a soron következő hülye legyen a Nemes lány. Jogos, igaz? Igen, ma valahogy minden jogos, amit Norbert gondol.
- Hát ez felettébb romantikus, de nem ez volt a kérdés - fél szemöldökét ismét felvonja, vár valamire. Mert oké, ő nyilván tudja, hogy azért, mert Izabella odavan érte és fülig és nagyon, de ezt azért ennyi szenvedés után hallani szeretné, tök jogosan. Szóval lehet itt ködösíteni, meg szórakozni, sosem rontja el az efféle próbálkozásokat, csak ez már nem annyira vicces. - Remélem tudod, hogy a konkrétum nélkül nincs is miért maradnom... - már fordítja is el fejét, a szorítás Iza derekán csökken, mintha valóban indulna is tovább. Egyik kezét még rá is teszi a bőröndje húzójára. Mert ha itt most nem lesz vallomás, megy Merlin hírével.
- Szóval Izabella, még egyszer megkérdem. Miért kaptam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=626593#post626593][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.10.09. 11:53[/b][/url]

Képes lett volna elindulni és a háta mögött hagyni a lányt, ennyi szenvedés után. Hogy ő szerelmes, hogy ő bevallotta, hogy ő milliószor bevallotta, hogy megcsókolta, hogy kívánta, hogy vágyott rá, de csak elutasítást kapott. A szívében tátongó űr - te jó isten, milyen magaslatokba emelkedem - lassan befoltozhatatlanná növekedett és a remény sugára, mely még a levitáshoz fűzte, kihunyni látszott. Úgyhogy nem, beleunt a játékokba, hallani akarja, hallani akarja, ahogy azaz édes száj megformálja a szívének legkedvesebb szavakat. Amire már közel egy éve vár.
És igen. Egy kellemes, csilingelő, ellenállhatatlan "szeretlek" csalogatódik ki a lányból. Norbert szíve egyből felébred, olyan hevesen kezd el dobogni, hogy még a Levita tornyában és a Rellon pincéjében riadónak hihetik. De még nem tudja elhinni, annyira tökéletes, annyira új, annyira... Szemeit összehúzza és úgy méregeti Izabellát, akinek aranyos pír játszik arcán, csillognak a szemei és ugyanolyan gyönyörű, mint amire emlékezett. De most ezek a mámoros érzések nem látszanak arcán, csak az, hogy jól megnézi magának a lányt, hogy tényleg igaz-e, hogy elhiheti-e, hogy legálisan a karjába kaphatja-e.
- Szeretlek - olyan könnyedén és magától értetődően felel a kérdésre, mintha csak azt mondaná, süt a nap odakint. Egyetlen szempillantás alatt kapja fel a lányt két kezével, bőröndje el is dől úgy, ahogy van. Kit érdekel? Arcát a lány hajába fúrja és szorítja magához, mintha sosem akarná elengedni. Az események végtelenül gyorsan történnek, mert megperdíti a levegőben a lányt, aztán talpra is állítja, hogy magához húzva megcsókolja. Nem olyan kis aranyos, finom csók ez, hanem éhes és szenvedélyes. Amiben benne van az, hogy mióta vár erre. Kezei a levitás derekán nyugszanak és addig csókolja a szőkét, míg csak lehetséges.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek... - sorolná még de képtelen, mert meg sem várja Izabella reakcióját, ajkával ismét betapasztja a lányét. Hjaj, olyan cukik most együtt!