A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=533311#post533311][b]Farkas Zétény - 2015.10.22. 17:18[/b][/url]

Már vagy két napja volt, mégis nem tud szabadulni az érzéstől. Csak bosszús, dühös és fáj a szíve. A klubhelyiségben összejött rellonosokra is úgy nézett rá, hogy „hagyjbékénvagyszétveremapofád” arcát mutatta, és ez általában elég. Most a szokásosnál is morózusabb volt és tehetetlen, miközben gyűlt benne a feszültség, viszont így mindenki elkerülte. Azt hallotta, hogy rohadtul unatkoznak a zöldek, és fel akarják dobni a napot, de nem nagyon érdekelte. Később már küldtek hozzá oda pár lányt, hogy jöjjön ő is, hátha azokat nem átkozza le élből, végül is igazuk lett. Nem mind lett leátkozva, és azt a kettőt is felsegítette(!) végül, akikre ráküldött néhány kellemetlenebb átkot, ami után nem tudtak felkelni. Annelie volt a szerencsés, aki megúszta, talán csak azért, mert a fiú Ombozit kedvelte, a lány pedig közel állt a fiúhoz, legalábbis, amennyire ő ismeri az itteni szerelmi helyzetet. Persze gőze sincs, csak látta párszor őket együtt sétálgatni, meg ilyesmi. Most pedig már a bejárati csarnokban van, de egyelőre csak bámul maga elé, amíg a többiek csinálnak valamit. Valaki megfogja a kezét, ő pedig pálcát ránt és ráfogja, de kiderül, hogy a művésznő az, legalábbis így nevezi magában a tornászlányt. Valószínűleg nem csak a cirkusz miatt használja ezt a becenevet.
- Hmm? – kérdezi, mikor a nevét említi, majd parancsolgatni kezd. csodák csodája, mivel eléggé meg van zakkanva, nem tesz semmi erőszakosat a szőkén, hanem szétnéz.
- Hát legyen – világító gömböcskéket lő a levegőbe, amik változtatják a színűket, mintha élő diszkó lámpák lennének. Csak ezek mozognak is, és annyi van belőlük, hogy legyen elég fény. Meggyújt pár fáklyát, amik a tervezett pálya vonalát hivatottak megvilágítani. Az útban lévő bútorokat és szobrokat arra használja, hogy eltorlaszolja az ide vezető járatokat, kivéve néhányat, amit remélhetőleg őrizni fognak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=799628#post799628][b]Farkas Zétény - 2020.03.21. 12:36[/b][/url]

A mai napon is egész unalmasan indult. Még mindig a csárdában hesszelek, de most vessen meg érte valaki. Tök jól elvagyok ott, az én szobám patyolat, szóval… A vizsgák természetesen simán mentek, sosem okoztak gondot, tulajdonképpen. Idén viszont rá kell mennem a portfólióra, ha már ennyi okossággal áldottak meg, amit felhasználhatok hozzá. Viszonylag gyorsan elérem a kastélyt, diákok sokasága tarka ruhákban szaladgál a dolgára. A lényeg, hogy engem hagyjanak békén. Sajnos Kimoriah nem fog belém botlani, pedig rá mindenképpen szükségem van az egész portfólióhoz. Oké, megígérte, hogy részt vesz benne, de nem tudom, hogy valóban megtartja-e a szavát. Ez egy kritikus része a beadandómnak év végére, szóval még kell találni több lányt is. Na, de kit? Nézegetem a tömeget, de csak fintorgok. Olyan kellene, akit ismerek, de Izát megkérni necces, Odett… gőzöm sincs, pedig ő aztán rendben van. Brigit, Piroskát azóta nem láttam… talán Michelle? Ő jó bőr, és biztos benne lenne egy kis fotózásban. Jules! Az ajkaim vigyorra nyílnak, ahogy elhaladok a homokórák mellett, csak rápillantok… még mindenki ugyanott áll. Szóval Jules, biztosan felhőtlen boldogsággal állna a kameráim elé. Ahogy a gondolataim Jules felé, a szemeim a homokórák felé kalandoznak el, hirtelen ütközök bele valakibe. Egy alacsonyabb illetőbe, aki éppen lehajol, mert kivertem a kezéből a dolgait. A segge mindenesetre jó, így felülről, lehetne az egyik alanyom, öcsém! De az arc lesz a fontos. valamit magyaráz is, de eddig azt nem figyeltem, de, ahogy felpillant, meghűl bennem a vér, öcsém! Ő hogy kerül ide?
- Nadia – a hangom kérdőn és hitetlenkedve szól, de mást nem tudok mondani. Csak állok ott előtte és nézem az öt éve nem látott lakótársam, akit faképnél hagytam egy este, amikor már…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=799663#post799663][b]Farkas Zétény - 2020.03.21. 16:07[/b][/url]

Öt év. Öt év kellett, hogy valaki megint felszakítson egy régi sebet, és ez a valaki most én voltam. Persze kiabál, lökdös, káromkodik. Igen, ezeket a szavakat ismerem, nem tud meglepni vele, hiszen szórakoztunk is nála egyszer ezen. Megtanított spanyolul káromkodni, de ez most hót mindegy, öcsém! Nadia itt van, Magyarországon a Bagolykőben. MI a fityfenét keres itt? Miért futunk egyáltalán össze, mi ez az egész, ki akar kibaszni velem, velünk? Annak idején ott kellett hagynom őt, bár nagyon nehezemre esett. Izával beszéltem meg és ő igent mondott. Igaz, csak a fényképével, de tudtam, hogy így helyes az egész, de az élet kegyetlen. Az arcom meg falfehér, ahogy döbbentem hallgatom az édes hangját, az ajkaiból nem kedvesség és mosoly fakad, csak simán kiadja magából a feszültséget, ahogy ő azt szokta. IM a szart csináljak? Fogjam le? Így is már egy csomóan minket néznek, gondolom, d enem merem elvenni a szemkontaktust, mert azzal szítanám a gyűlölete tüzét. Igen, gyűlöl, látom, mert otthagytam egy olyan éjszaka után, egy rövid, semmitmondó levéllel. De mit írhattam volna? "Bocs, de kezdelek megszeretni és nem akarom, hogy bajod essen, ezért elmegyek. Ugye megérted?" Nem, jobbnak láttam, ha nem tud rólam, kihever egyszer, és éli az életét, amit megérdemel. Nagyon naiv vagyok úgy néz ki, öcsém. Mi a szart kezdjek most ezzel?
- Mit keresel itt Nadia? - kérdezem továbbra is hitetlenkedve, és nem, nem akarom átölelni, remélem csak egy délibáb, vagy bármi. Nem érdemlem meg, hogy lásson, nem akarok több fájdalmat okozni neki, de mégsem lököm el a kezeit, hagyom, hogy rongybabaként bánjon velem. Egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=799698#post799698][b]Farkas Zétény - 2020.03.21. 18:22[/b][/url]

Teljesen bepörög a spanyol ajkú barátom, akit ha így neveznék, lehet, hogy le is fejezne érte. De minimum három-négy átok kilátásba lenne helyezve nála, már csak a miheztartás végett is. Teljesen érthető a kifakadása Nadiának, de nem tudok változtatni semmin. Akkor az tűnt a legjobb megoldásnak, és bármennyiszer visszagondolok, ugyanezt tettem volna. Talán hamarabb, talán később? Nem, később nem, ez volt a fordulópont. A gyengéd szálak elkezdtek sarjadni irányában, már nem csak egy kedves lakótársra, egy felhőtlen vad leányzóra kezdtem tekinteni rá, hanem néha elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne vele. De Iza fényképe mindig kijózanított gyengébb pillanataiban, és muszáj voltam ott hagynom őt. Kegyetlen, tudom, de nem akartam, hogy apáméknak újabb célpontja legyen, így is elég fájdalmas volt ez, minden szinten. Most pedig már azt érzem, hogy a falnak simulok, miközben egy ádáz leányzó nem bír a vérével, és most kivételesen nem a jó értelemben.
- Állj le, Nadia - kérlelem, eszembe sem jut beleállni a szavaiba. teljesen egyetértek most vele, tényleg az voltam az ő szemszögéből. Persze kérdezgetni kezd, hogy miért megyek el, végre valami olyan, amire talán kaphat választ, és értelem. Nem mondom, hogy ha tudtam volna, hogy itt van és találkozunk, nem erre számítottam volna. Szerencsémre mindkettőnket váratlanul ért a találkozás, így nem tudta felépíteni a nyárson sütésemre a tervét. Elzavar pár diákot, amire majdnem elmosolyodok, csak megrebben az ajkam egy pillanatra, de visszafogom magam. Viszont valamiért kettesben maradunk, mintha megérezték volna, hogy hagyjanak minket békén. Esetleg elkezdődött az órájuk, ki tudja.
- Azért mentem el, mert... - én, Farkas Zétény, megszégyenülve sütöm le a szemeimet. - ... nem akartam, hogy bajod essen - fejezem be végül. Gondolom nem lesz elegendő ez a válasz, de megvárom, hogy milyen állapotban lesz ettől. Nem biztos, hogy folytatni fogom vele a beszélgetést, ha úgy látom, hogy nincs értelme.
- De te miért vagy itt? - kérdezem meg újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=799754#post799754][b]Farkas Zétény - 2020.03.21. 22:34[/b][/url]

Hiába minden, a drága kis Nadia pörög és egyre idegesebb lesz. Ettől féltem, de mit tehetnék? Ellökhetném a francba és otthagyhatnám... megint. Mivel az elsőt sem érdemelte meg valójában, így nem tehetem meg ezt vele, nem valahogy ki kell bírnom ezt a "beszélgetést", elküld még párszor a picsába, aztán majd lenyugszik. Öt év alatt biztos lett új pasija, meg 4 gyereke és jól van. Csak hát ha ő ezt nyugodtan viselné, az már nem Nadia Rosales lenne, hanem valaki más. Ennek így kellett lennie. Hagyom, hogy verjen, de elfárad benne... komolyan megsajnálom. Rossz látni, hogy ennyire elgyengül, és szeretném ha még ütne egy kicsit, mert ez semmi ahhoz, amit én okozhattam neki. Igaz, már kezdett fájni a mellkasom, és már majdnem megszüntettem őt, egy jól irányzott csapással, de nem bántok nőket... csak ha megérdemlik. Őt nem fogom, soha sem bántott meg, most pedig még igaza is van, egészen addig, amíg hazugnak nem hív. Na, ez az, amit tudnia kellene, hogy nem így van...
- Én soha nem hazudok, querida - nem tudom, hogy az a kevés spanyol tudásom mennyire fog betalálni, de ezzel is emlékeztetni szeretném, hogy nem felejtettem el igazán őt. Sokszor eszembe jutottak a felhőtlen esték, a borzogatások a csöppnyi erkélyén, a divatbemutatója, amit tartott nekem, vagy a vad éjszakák... jó volt az a fél év, de el kellett jönnöm. Lehet, hogy életem lehetőségét hagytam ki akkor, de ezt már soha sem fogjuk megtudni. Meglep. Itt dolgozik, akkor tanár? Hát ez egyre rosszabb, öcsém!
- Én pedig itt tanulok. Hidd el, ha tudtam volna,hogy idejössz... - nem fojtatom, csak hátrabólintok a fejemmel és vagy háromszor a falhoz verem. Nem kell ide más, megverem én magam. Tudom, bármit mondanék, úgysem használna, talán majd egy másik alkalommal.
- Sajnálom - emelem rá a kékjeimet, amikből, most őszinte megbánás sugárzik felé. - Ha akarod, kiiratkozok, nem akarok az utadban lenni, vagy gondot okozni - nézek rá szomorkásan, de a kezeim nem indulnak felé... pedig szívesen megölelném. Hiányzott, most döbbenek rá igazán, de nem tehetem meg vele, hogy megölelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=799770#post799770][b]Farkas Zétény - 2020.03.22. 00:11[/b][/url]

- Nem volt egyszerű - támadok vissza ingerültebben, mint szerettem volna. Nem, nem tudhatja mi volt akkor és amíg csak a saját oldaláról nézi a dolgokat és a tényeket nem is fog megnyugodni. Le sem esik egy darabig, hogy miről beszél, de aztán az utolsó mondattal megvilágosodom.
- Izabella? Láttad a képet? - ledöbbenek, de nem sokáig tudok döbbentgetni, mert egyre nagyobb butaságokba hajszolja bele magát. - Nem volt áldozat és te sem, hagyd már abba! Azért mentem... így legalább nem? - egymás szavába vágdosunk, de megragadta a fülemet az elharapott mondat. Mi nem? Nem lettünk férj és feleség, vagy mi? De aztán megint bepörög és szurkálni kezdi a kését, ami már valljuk be, nem túl lovagias, még tőle sem.
- Miért? 26 évesen már nem lehet tanulni? És amúgy is tudod te - hát rohadtul nem értem rá tanulni az okklumencián kívül semmit,és azt sem sikerült tökéletesen befejeznem. De mindegy, persze, bántsál még a bejáratnál, nincs ennél jobb hely... Inkább elmegyek, de megígérem neki, hogy akár az egész kócerájt itt hagyom, ha az megnyugtatja a lelkét. Utálom így látni, sokkal jobban fáj, hogy ennyire mérges rám, mint az, amikor csapkodta a törékeny kezeivel a mellkasomat.
- Ha tudom ,hogy így alakul nem szólítottalak volna le. Ezt akarod hallani? Meg mi az, hogy nem lenne ez az egész? Van valami azon kívül, hogy felnégyelnél itt helyben? - kezdek ideges lenni és ez nem tesz jót a beszélgetés ívének. Még a végén kirúgnak, mert felrúgtam egy tanárt, azt azért mégsem kéne, öcsém!
- Ha megmondod mit tanítasz, nem fogom felvenni a tárgyat és elkerüllek. Sajnálom, ígérem nem leszek a terhedre soha többé - mondom már kissé dacosan, csak engedjen el. De mivel csak úgy nem fog, muszáj intézkedéseket tennem az ügyben.
- Elmehetek? - kérdezem tőle, kissé lehiggadva már, hátha a szavaim hatására legalább elüldöz innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=799820#post799820][b]Farkas Zétény - 2020.03.22. 13:06[/b][/url]

- Nem tudod miket beszélsz, Nadia. Izabella itt tanít egyébként, szóval majd kikérdezheted, ha annyira érdekel a tanáriban. Úgyis hiába mondok bármit neked. De annyit elmondhatok neked elöljáróban, hogy a legjobb barátom - vonok most már vállat, hiszen az eddigi beszélgetésekből pontosan lejött, hogy úgysem mondhatok semmit, ami neki jó lenne, szóval még hagynom kell magam. Legközelebb már nem így lesz, most meglepett, de ha újra találkozunk, nem hagyom, hogy ő irányítson.
- És én vagyok a hazug, rendben - halvány, gúnyos mosoly, majd gyorsan elharapom, nem szeretném, ha infarktust kapna, mert annyira felhúzom. Csak gyorsan végezzünk is, ebből már úgysem lehet happy end. Megint elejt egy mondatot, majd erőszakosan elvágja a szálat. Oké, felfogtam, nem akarod elmondani, legyen így. Próbálom terelni a témát, és kiderül, hogy mit tanít. Jó, azt úgysem vettem volna fel, és azt sem tudom, hogy MT szakokon felvehető-e. Ennél jobban nem hiszem, hogy alakulhatott volna a dolog.
- Hmm, az jól áll neked. Oké, nem veszem fel. Azt már nehéz lesz kimagyaráznod, hogy nem ismerjük egymást - intek a fejemmel oldalra, ahol számtalan diák hallgatózik és leskelődik. Pálcát húzok és feléjük mutatok, az arcomon szemernyi kétség nincs, hogy ha nem tűnnek el, akkor átok rájuk. Szó szerint. De értenek a szóból és elmennek, legalábbis most még.
- Oké Nadia, elérted, hogy felbosszants - két kézzel lököm arrébb, az arcomon látszik, hogy ideges vagyok. Na, most ne nagyon jöjjön a közelembe senki, ha jót akar. Az utolsó mondata már nem is érdekel, csak gonosz gondolatokkal a fejemben távozok, hiszen az óra elejéről már biztos lekések. Kelevitz majd röhöghet rajta.