A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=265287#post265287][b]Ombozi Sára - 2014.04.02. 23:36[/b][/url]

Sára nyugodtan sétálgatott az első napján. A diákok java fáradt volt, ő viszont tele volt erővel. Miben is fáradt volna el? A pihenésben? Ha valami, hát ez aztán igazán távol állt tőle mindig is. Nem is értette, a többiek miért ilyen kedvetlenek. Hiszen valaminek még csak az elején álltak, még neki is lesz ideje bőven, hogy megunja ezt az egészet. Biztos ő is nyavalyogni fog majd, karikás szemmel mászik kávéért, kétoldalú hisztirohamot kap és kaparássza a kastély falát majd egyszer az év vége felé. De addig még van idő, lehet szép, jókedvű, kipihent, igazi Sára.
Azonban a sétálgatás közben a diákok unott arcáról lejjebb vándorolt a tekintete. A tömegben meglátott a földön egy dobozkát, ettől megtorpant. Valaki neki is ment a hátára, ő morogva küldte el a szabadkozó elsőst. Szem elől vesztette a csomagot, így az embereket félretolva az útjából abba az irányba indult, amerre feltételezően lehetett. Neki abszolút nem jelentett gondot tolakodni kicsit, pillanatok alatt siklott át mások között. Volt ugyan, akinek ez nem tetszett, de azok mellett egyszerűen elment.
Odaérve úgy látta, mintha más is kiszúrta volna a csomagot. Odalépett hozzá, lehajolt. Elolvasta a címzést, furán nézett rá. Kumagoro? Még nem is hallott róla. Éppen nyújtotta a kezét a dobozkáért, amikor az kicsit megrezzent. Gyorsan visszahúzta a mancsát, váratlan mozdulat volt. Nem akarta egyből elkapni a földről, először azon gondolkozott, jó ötlet-e. Mi van, ha valami csúnya áprilisi tréfa az egész? Akkor bizony elég mérges lenne, ha belesétál.
A nagy gondolkodás közepette még le is guggolt és átkarolta térdeit. Nagy zöld szemekkel pislogott a csomagra, nem is érdekelte, hogy az emberek megnézik emiatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=274020#post274020][b]Ombozi Sára - 2014.04.13. 17:58[/b][/url]

- Hm...? - Pillantott fel, amikor egy srác jelent meg szintén a csomag mellett. - De, csak... nem tudom, kicsit fura.
Nyelt egyet, de nem félt, csak bizalmatlan volt. Végül óvatosan kezecskéit nyújtotta a csomag felé. Rufusra pillantott még egyszer, mielőtt belekezdett volna. Abban a pillanatban azonban megmozdult a csomag még inkább. A bejárati csarnok is elcsöndesedett, egyre hangosabban dobolt valami a dobozból. Sára fintorogva emelte egyik kezét védekezve maga elé. Azonban a kíváncsiság is dolgozott benne, egyre inkább várta, hogy megtudhassa, mi van benne.
Amikor kibújt a plüsshód a dobozból, zöld szemeivel nagyokat pislogott rá. Egyik szemöldökét felvonva pillantott fel Rufusra, aki valószínűleg még mindig ott tátotta a száját. Aztán Még inkább meglepődött, amikor a kis állat beszélni is elkezdett, cérnavékony hangon.
- Nem. - Válaszolta a kérdésére helyből. - Legalábbis én biztos nem vagyok semmiféle Kumagoro.
A kíváncsiskodó srácot nem tudta, elég fura névnek tűnt és nem hitte, hogy ő Kumagoro... de mintha hallotta volna már ezt a nevet. Nem ő az a plüssnyúl, aki folyton a kastélyban flangál? Nem tudja, de nem is számít. A következő pillanatban a plüss azt gondolja róluk, hogy egy pár, ő pedig képtelen visszafojtani a nevetését.
- Ő és én? - Mutatott hüvelykujjával Rufus felé. - Dehogy, nem is ismerem.
Kuncogott még egy kicsit, majd bátorkodott megsimogatni a kis állatot. Tetszett neki a puha bundája, elmosolyodott. Első mancsai alá nyúlt és megemelte, hogy jobban hallja, amit mond és amúgy is.
- Na gyere, Kicsi. - Mosolygott szélesen, ahogy kezeiben tartotta. - Meséld el, mit csinálsz itt.
Igazán aranyosnak tartotta a kis állatot, valahogy első látásra megbabonázta. Úgy érezte, mintha egy új kistestvért kapott volna, egy negyediket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465877#post465877][b]Ombozi Sára - 2015.02.20. 22:15[/b][/url]

Huszonkét nap. Volt már, hogy a plüsshód megsértődött Sárára és ezért büntetésből pár napra eltűnt a szeme elől. Volt, hogy egy hétre eltűnt, igen, megesik az ilyesmi, ha a szeszélyes kis akarnokok együtt élnek. De egy hétnél tovább sosem maradt távol. Így Sára már múlt héten elkezdte kiragasztgatni a hirdetését, hogy ha valaki látja Mazsit, az édes drága, hisztis hódocskát, szóljon neki, hogy Sára keresi. Vagy csak kapja fel és hozza oda neki. Azért még hálás is lesz, meg sokkal inkább célravezető, mint győzködni őnagyságát.
Mivel van pár diák, aki nem veszi komolyan a hirdetését és összefirkálják, vagy leszedik, időközönként cseréli. Jó, oké, hogy egy hódot keres, de neki ő a lakótársa, a háziállata. Tulajdonképpen az egyetlen élőlény, akit még sosem sikerült elveszítenie és talán most őt is sikerült elüldöznie. Ám ilyesmire nem gondol most, csak ábrándos tekintettel rakja fel az újabb képet Mazsiról a faliújságra. Úgy szeretné, ha tényleg megkerülne hamar, ábrándos sóhajjal időzik el rajta a tekintete, majd sétálgat még egy kicsit fel-le, hátha valaki, aki erre jár, visszatér az iskolába, megtalálja a kis plüsst. Bár a faluban is rakott ki szórólapokat, nem tudja, Mazsi milyen messzire tud eljutni. Messziről jött amúgy is, egy bagoly pottyantotta az ölébe, ki tudja, lehet, hogy megint feladta magát postán és már egészen máshol van.
De Sára akkor is meg fogja találni, ha törik, ha szakad!

***eközben a kastély bejáratától nem messze***

Egy aprócska, barna alak ül az út mentén, úgy látszik, fűszálakat számol éppen. Vagy egy kavicsot lökdös arrébb és követi. Nem tudni pontosan mi okból, miért csinálja, vagy miért nem, de más is hallatszik arról. Sírás, szipogás, jajveszékelés.
Bizony, plüsshódunk, Mazsika ücsörög itt, már csaknem két napja. Már lassan kezdi feladni, hogy valaha visszajut a kastélyba, pedig annyiféleképp próbálkozott már! De csak nem akar neki összejönni ez alkalommal. Ha egyszer visszamegy, megfogadta, többé ki se jön, vagy csak Sárával. Dacosan jött el, annál szomorúbb most, hogy ki van zárva.
Azonban most ismét itt egy reménysugár, nyugodtan sétál a bejárat felé, látszik rajta, hogy be akar menni.
 - Ahj, hajjajjj! - Sóhajt, majd sírja, és máris üldözőbe veszi, hogy véletlen belefusson, sírós hangon, sopánkodva támadja le szerencsétlen fiatalt. - Kérlek, segíts nekem, nem tudok bemenni a kastélyba! Ott van bent a gazdám, próbáltam én már bemászni, meg besurranni, de a manók is kidobtak egyszer, a bagolyházból pedig kiestem, jajj nekem, szegény fejem! Csak te segíthetsz rajtam, ajajajaj! - Sírja végül szomorú, melankolikus élettörténetét, mit sem sejtvén, hogy egy tindézser fiú szívét ez vajmi kevéssé fogja meghatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465901#post465901][b]Ombozi Sára - 2015.02.21. 00:40[/b][/url]

- Héééé, csináááá'sz?! - Sírja, nyafogja, nem létező fájdalmainak közepette. De tudja ám, hogy ennek fájnia kéne, ha nem lenne plüss, szóval Kornél gonosz volt, hát belerúgott! Egy plüssel nem így bánnak! A plüssöket szeretgetni és ölelgetni kell.
 - Hogy minek? Milyen nyelven beszélsz te? - Kérdezi értetlenül felülve, maga elé emelve plüssmancsait, oldalra biccentve fejét. Pedig nehéz volt megtanulnia emberi nyelven, most még valami mást is elvárnak tőle?
 - Hát te egy igazán modortalan fráter vaaagy! - Sírja még keservesebben, amikor Kornél csúnyán beszél vele, elkussoltatja. Hát nem szoktak ám vele így bánni!
 - Sárit akarom, vissza akarok menni Sárihoz, ő legalább kedves volt! - Sírja tovább, kapálózik, farkával lapátol a levegőben, vergődik, de Kornél csak felkapja és egyhamar a bejárati csarnokban találja magát.


Főhősnőnk közben már ott tart, hogy feladja. Unottan ücsörög, lógatja a lábát, szó szerint, miközben a homlokzaton egy igazán érdekfeszítő repedést figyelget. Igen, unatkozik. Sára nem szokott ilyesmit csinálni soha. Nem vár senkire, nem unatkozik, ő az a fajta, aki sosem áll meg, mert nem bírja huzamosan. Most is szenved. De ahogy a diákok elmennek Mazsi képe előtt, egyik sem kiált fel, hogy már látta valahol, hogy tudja, hol van.
Lehet talált magának másik gazdát? Sóhajtva áll fel, amikor is hall valamit. Ismerősen vékony, síró hangot, ami átharsogja a bejárati csarnokot. Ahogy arra fordul, látja, hogy Mazsi van ott, az ő kis Mazsikája, méghozzá egy srác kezében. Sára fejében pedig egyből megfordul a legrosszabb gondolat: vajon már mindig vele akar majd lenni? Vagy esetleg visszahozza?
Minden esetre határozott léptekkel indul meg felé, próbál küzdeni a szét-szétterülő, örömteljes mosollyal az arcán, de nem megy neki.
- Mazsi! - Kiáltja oda örömtelien, miközben az egyik elsőst könnyedén löki arrébb az útból, mert most bizony semmi nem állíthatja meg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465965#post465965][b]Ombozi Sára - 2015.02.21. 12:44[/b][/url]

- Tényleg? Visszaviszel Sárához? De jó! Alig várom! - Még ha a simogatás-szerű mozdulat nem is hatott, ez a varázsmondat máris elmulasztotta a síró- és hisztirohamot, amit Kornél olyan hősiesen tűrt eddig, bár valljuk be, csinálhatta volna jobban is. A kérdésre pedig értetlenül néz csupán, nem tudja, hogy tulajdonképpen mitől lenne jó csaj. Mármint, szép, okos, ezt el tudná róla regélni, de nem tudja, hogy Kornél erre kíváncsi. Bár nem akkora probléma, hiszen a fiú hamar megválaszolja a saját kérdését.
- Sára! - Lelkendezik Mazsi szintén, amikor meglátja a rellonos szőkeséget, ahogy végigbaktat a bejárati csarnokon. Egy szerencsétlen elsős az útjába kerül, de nem sok vizet zavar, hamar arrébb kerül, akaratán kívül. A megkönnyebbült, elégedett mosoly ott ül az arcán, ahogy Mazsi hangját hallja tovább. Most már biztosan ő az, méghozzá egy srác kezében van, aki vigyorogva nyújtja neki. Ő pedig elégedetten öleli magához a plüsst, mint egy kislány, aki most kapta vissza a játékát... de hát pont erről van szó, nem? Na jó. Beszélő játék, személyiséggel, kicsit irritáló, de hűséges személyiséggel.
- Köszönöm, hogy visszahoztad. - Villant rá bájos mosolyt, de egyelőre mással kellene foglalkoznia. A kedves, zöld szempár pillanatok alatt változik szívdermesztően jegessé, ahogy a plüssre pillant és valahova a bájos mosoly is eltűnik.
 - Ne merj még egyszer ilyet csinálni. - Nem, nem kell fenyegetés, elmondani, különben mi lesz. Pontosan ez az a tekintet, amitől nemhogy a hős férfiak, de még  a plüsshódok szíve is megremeg, bátorsága inakba száll. De nem tart sokáig, a kis plüss máris szabad utat kap ismét. Sára ugyan nem fogja kisbabaként hordozni, bár Mazsinak kicsit ellenére van a padló, nem szól semmit. Nem mintha nem tudna, magában morog, hisztizik, de inkább nem mer most Sárával ellenkezni.
- Mivel tartozom neked? - Kérdezi végül, hiszen tök hálás, meg minden, annyira még ő sem szívtelen, hogy ne hálálja meg. Jön Kornélnak eggyel, ez tény. Márpedig ez a helyzet, sokkal, de sokkal jobb, mintha fordítva lenne és Kornél tartozna Sárának. Sárának sosem jó tartozni, jegyezzétek meg.

Kinézet ami elmaradt tegnap este

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=476185#post476185][b]Ombozi Sára - 2015.03.14. 14:07[/b][/url]

Valószínűleg Sára az egyetlen, akit abszolút nem kell félteni a plüsshód akaratosságától. Könnyedén válik a ripacs, nyafogós plüss megalázkodóvá, ha megfelelően fagyosan pillant rá. A kis plüsshód csendben is marad, el is fogadja, hogy nem lesz hordozva, pedig ő ölben szeret a leginkább utazni. De Mazsika tudja, hogy rossz volt, és gonosznak tartja, hogy nem sajnálják agyon megpróbáltatásai miatt.
- Valóban az, de elég megtanulni bánni vele. - Mosolyodik el kedvesen, hála istennek nem Kornél dolga, hogy megtanulja és kezelje. Remélhetőleg nem lesz több alkalom, amikor a navinés srácnak kell visszahoznia a plüsst Sárához. Úgy hiszem, a történet összes szereplője sokkal elégedettebb lenne ismétlés nélkül. Na nem mintha Sára annyira menekülne Kornél elől, csak aggódott és nem szeret aggódni. Még akkor sem, ha sportot űz belőle mostanában.
Amikor meghallja Kornél kérdését, érzi, hogy a hangsúly a végén van. Noha a csinos megtaláló jelző simogatja az egóját és az dorombol egy kicsit szolidan, halkan, mégsem bírja ki egy kis csilingelő nevetés nélkül. Nem kineveti, vagyis... igyekszik nem úgy csinálni, mintha azt tenné.
- Sajnálom, de nem randizok elsősökkel, tudod, a végén még rossz lánynak néznek. - Rakja csípőre kezét, vigyorog hozzá egy sort. A legveszélyesebb dolog Sárában, hogy olyan bájos, vigyorgós, mosolygós... de nem véletlen a Rellonba került. Noha Ombozi-viszonylatban egyértelműen a legaranyosabb és legemberibb, még mindig nem tanácsos vele ujjat húzni. Amúgy simán benyög ilyesmit, még úgy is, hogy Kornélra fel kell pillantania, mert magasabb nála. Majd meglátja, hogy a fiúcska mit reagál erre és utána talán elgondolkozik azon a randin. Talán.
 - Hát igen, pontosan annak az önzetlen hőstípusnak tűnsz, aki kiscicákat ment le a fáról és síró kisgyerekeket kísér haza egész nap. - Forgatja szemeit mosolyogva. Nem, nem ejtették a fejére, nem olyan könnyű átverni őt. Tudja, hogy az ilyen srácoknak nem éppen azon jár az esze egész nap, hogyan tegyenek jót és váltsák meg a világot. Nem, sajnos Sára egyáltalán nem él rózsaszín álomvilágban. De nem is kifejezetten földhözragadt, sokkal inkább talpraesett leányzó.
A sok dicséretet folytatnám azzal, hogy azért szíve is van, látja ám, mivel kenyerezheti le Kornélt pillanatok alatt. Így veszi a bátorságot, hogy kezeit a fiú mellkasára simítsa, majd közel hajolva hozzá egy finom puszit adjon az arcára.
- Azért köszönöm. - Mondja még egyszer elmosolyogva, remélve, hogy ezzel szépen el van intézve az ügy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=490128#post490128][b]Ombozi Sára - 2015.04.07. 19:58[/b][/url]

Ahogy Sára szépen odaszúr egy aprót Kornél egójának a közepébe, és még kicsit elégedett is magával. De nem éri el a kívánt hatást, látja a féloldalas vigyort, felvont szemöldököt, a laza pimaszságot. Nagyon szívesen letörölné azt a vigyort az arcáról, már most. Hallgatja a választ, bájos mosolyra húzza ajkait.
 - Szeretnél versenybe szállni? Nahát. - Mosolyodik el végül sunyin, miközben zöld szemei villannak, ahogy végigpillant a fiún. Épeszű ember már most rosszat sejtene, sőt, még az is lehet, hogy menekülőre fogná. De mivel Kornélt nem feltétlen sorolhatjuk ebbe a kategóriába, főleg nem ilyenkor.
De aztán mégis megszánja. Úgy van vele, hogy csak meg kell hálálnia a kedves segítséget és egy köszönő-puszit nyom az arcára, hálás mosoly. Az összes bájosságát, édes pillantását beveti és összesített erővel lövi Kornélba. Nem részegül meg tőle, sőt, egy kicsit mintha el is sápadna. Szomorúnak viszont határozottan szomorú, látszik rajta a csalódottság, szipog. Egy pillanatra talán még el is hiszi Sára és meg is sajnálja, de aztán látja a mozdulatot és Kornél azonnal sokkal inkább színpadi majom a szemében, mintsem egy sajnálatra méltó valaki. Az egyetlen szerencséje a navinés srácnak, hogy Sára szereti a cirkuszt és szórakoztatja.
Sőt, ő igazából imád szórakozni. Felelőtlen dolgokat csinálni. Csak ezt igen kevesen tudják róla és kevés a partnere benne. Egyedül pedig olyan unalmas az élet, nemde? Viszont itt az ideje, hogy cselekedjen. Semmi sajnálkozó pillantás, semmi elégedett vigyor, mindent visszafog és visszafojt magába, hogy ne leplezze le magát.
- Te akartad. - Emlékezteti csendesen Kornélt, amíg még ideje van rá. Azért csendesen, mert már bőven elég közel van ahhoz, hogy elég legyen halkan formálnia a szavakat. Lefelé pillant, nem fel a fiúra, és akkor látja meg a kikandikáló pálcát. Mosolyogva karolja át végül egyik kezével a nyakát, hogy véletlen se menekülhessen gyors, derült égből villámcsapás csókja elől.
És amíg Kornél mással van elfoglalva, szabad kezével óvatosan fogja meg a pálcát és csúsztatja ki. Élvezte a csókot, rég csinált ilyen meggondolatlan dolgot, de nem húzza hosszúra, hiszen megkapta érte a jutalmát. Hátrál pár lépést, kezei között forgatja, nézegeti a pálcát.
- Tudod, itt az ideje megtanulnod valamit. Omboziéknál semmi sincs ingyen. - Mosolyog sunyin, ahogy a pálca átkerül az ő farzsebébe. De mindig is az a hír járt róla, hogy ő a legvajszívűbb Ombozi, és mivel a pletykák nem alaptalanok, oldalra biccenti fejét, úgy pillant Kornélra.
- De visszavásárolhatod, ha szeretnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=522847#post522847][b]Ombozi Sára - 2015.09.24. 19:33[/b][/url]

Rengeteg dolgon jár most az esze, és nagyon sok dolog miatt kell aggódnia. Ha nem akarna jóban lenni a Rellon vezetőségével, biztos letojná magasról, hogy új kis rellonos érkezik. De mivel szüksége van a jó kapcsolatokra, ez neki is érdeke, kénytelen mosolyogva beleegyezni, hogy a lányt elkíséri és megmutatja neki a kastély fontosabb részeit. Bár személy szerint nagyon jót szórakozik az eltévedt elsősök kétségbeesett fejein, szóval elképzelhető, hogy véletlen kifelejt majd valamit.
A bejárati csarnokban csepp késéssel ér, és így is málhás szamárnak érzi magát, nála van a táskája, egy könyv, a hatalmas rajzmappája, ami a mostani műveit tartalmazza, meg egy pulcsi, mert anélkül nem akart eljönni a szobájából, hátha hűvös lesz a kastély falai között.
- Szia, te vagy izé... Heléna, vagy ki? - kérdezi, mert fele munkát végzett és nem igazán jegyezte meg a kis elsős nevét, de mintha erre emlékezne. Nagyon könnyű megtalálni az elsősöket. Elveszettek, ácsorognak, nézelődnek, csomag van náluk és ha az ember lánya hozzájuk szól, megszeppennek és azt sem tudják, hol vannak.
De aztán mosolyt kanyarít Sára az ajkára, hogy jobb benyomást keltsen, de annyira nincs kedve most a jópofizáshoz... de legalább próbálkozik. Aztán meglátja a kis szőke arckifejezését, és elég morcosnak tűnik. Meglepetten vonja fel szemöldökeit.
- Na, mi a baj? Ugye tudod, hogy ha ilyen arckifejezést vágsz, az nem tesz jót a bőrödnek? Ez nem csak hiedelem, tényleg így van - gondolta szól, hogy tényleg így van. Az idegeskedés és a mérgesség, a grimaszolás mind-mind rontják a szépséget. Persze, vannak lányok, akik nem foglalkoznak ezzel. Na, Sára pont nem ezek közé tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=523640#post523640][b]Ombozi Sára - 2015.09.26. 10:57[/b][/url]

Helena

Na jó, talán annyira nincs a helyzet magaslatán, mint tervezte. A nevét csak majdnem sikerült csinálnia, de erre rá se hederít. Csak legyint egyet, és kissé megvonja a vállát, mosolyt kanyarít az ajkára.
- Ó, igen, pont erre gondoltam - és ezzel már el is van intézve a helyzet. Pont erre a névre gondolt tudat alatt, igen, csak megbotlott kicsit a nyelve. A Hell becenévre gondolva pedig kuncog egy kicsit magában, de az arcán nem látszik semmi. A kis elsős rellonosok határozottan mókásak, Sára pedig szeret mókázni, jól esik neki a komoly életében ilyesmi. Kicsit gyereknek lenni és katasztrofálisnak.
- Ahogy gondolod, engem ugyan nem zavar. De nem mondhatod, hogy én nem szóltam - védekezőn emeli fel a kezeit, aztán int a lánynak, hogy kövesse őt, mert hülyén érzi magát, itt ácsorogva a bejárati csarnokban. Legalább haladjanak valahova. Amúgy sem akarta ezt csinálni, jobb lesz, ha minél előbb letudja. Mondjuk beadhatná a lánykát a Navinésekhez, gyermekmegőrzőbe. Biztosan örülnének is neki, Sárának pedig lenne egy szabad napja, amire olyan régóta vágyik már.
- Hm? Azért, mert olyan naivak, hogy hisznek a sztereotípiáknak, bár, általában nem árt - gondolkozik el a dolgon sétálás közben és hümmög kicsit. Igen, tényleg tudna olyan háztársakat mondani, akik elől menekülni kellene fejvesztve, de például ez az elsős kislány? Nem túl sok veszedelmet vagy átkot nézne ki belőle első körben és szerinte igaza is van. Tök ártalmatlan. Majdhogynem cuki. Kicsit bizarr, hogy ilyen gondolatok járnak a fejében.
- De alapvetően talán annak köszönhető, hogy a pincében lakunk, a sárkány a házunk jelképállata és vannak köztünk, akik előbb átkoznak és utána kérdeznek - gondolja, azért nem árt, ha kicsit jobban felvilágosítja a lányt. Mondjuk például ha az öccsére gondol, aki tűzmágus, és könnyen dühbe jön, és mondjuk... na mindegy. Vagy ott van Michelle, a késdobáló. Jobban belegondolva, azért tényleg vannak olyan rellonosok, akik elől menekülni kéne.
- De ne aggódj, elég összetartó közösség vagyunk, háztársakkal kíméletesek vagyunk általában - csak általánosságban mer beszélni, mert ő neki eszében sincs ismerni mindenkit, de abban sem hisz, hogy ezek a sztereotípiák mindenkire igazak lennének. Ő például igyekszik kedves lenni, meg ott van Ethan is, aki egy úriember. De talán túl sokat boncolgatta a rellonosokat és a személyiségüket mára.