Mihael

A november másodikai estén csak egyetlen új diák érkezett meg a kastély falai közé tanulási szándékkal. Ameddig a vonatúton engedélyezett, addig zenét hallgatott, mely jóformán Krystal Meyersből, Flunkból és Jessie J-ből állt. Sosem kedvelte azokata hangos dolgokat, melyek 5-6 percig is eltarottak és zenének merték titulálni páran. És az ilyen csörgésből meg zörgésből álló vacakok egyébkén is mindig idegesítették az amúgy sem nyugodt kedélyállapotú lányt. Emellett az sem hatott rá épp nyugtató hatással, hogy holnap noveber harmadika lesz. Pazar, gondolta magában, ideérkezését követő éjjelen már settenkedve kell elhagynia a falakat mindenki biztonsága érdekében. Hogy tudott vele ennyire kiszúrni a tanára, hogy pont ilyen időszakban iratta be, mikor ha valaki, akkor ő pontosan tisztába van vele, hogy mikor jön el a hónapban az az időszak, mikor a lehető legkevésbé a változás segítene rajta. Bosszankodva rángatta le az ódivatú bőröndjeit, amelyek egy ötvenes évek korabeli romantikus francia filmbe is tökéletesen illett volna. Semmi extravagáns rongyot nem aggatott magára, egy teljesen átlagos farmernadrágot viselt fekete tornacipővel, piros blúzzal, szürke kardigánnal és hófehér kabáttal, melyet kicsit feldobott egy kötött körsállal. Oldalán táskája, melyet saját kezűleg készített, két kezében pedig a régimódi bőröndjeit cipelte fe a kastélyba. Az erdő mellett elhaladva bőrén az összes szőrszál felállt, ahogy egy farkasüvöltés törte meg az éjszaka csöndjét. Letéve kezében lévő cókmókjait összehúzta magán a fehér kabátot, holott egyáltalán nem fázott. Fülét a fák felé fordítva figyelte a holnap esti "bulijának" hangjait, melyek közül egész sokat be tudott azonosítani pusztán a rendkívüli finomságú hallásának köszönhetően. Feleszmélve megrázta fejét szőke tincseit így kissé megreptetve a hűvös levegőben majd nagyobb tempóra kapcsolva folytatta az útját egészen a bejárati csarnokig. Füles mellette sétált kimért léptekkel, félúton pedig megunva a saját mancsain való mászkálást, leült a földre kicsit tisztogatni az egyébként nem makulátlanul tiszta bundáját. A lány felsóhajtva megbűvölte a csomagjait míg bestiáját felemeve a földről a dzsekijébe rejtette. A hatalmas bejárati ajtó nyikorogva tárult ki a szőke újdonsült Eridonos előtt, aki magabiztos tartással lépett be a hatalmas helységbe. A méretes faajtó be is csukta önmagát, mihelyst Lilla beljebb lelassítva mozdulatait végezetül megállt macskáját letéve a földre. Kezeit összefonta a mellkasa előtt és próbálta megszokni a rengeteg különböző illatot, melyek gondolatai szerint az egész kastélyban fellelhetőek. Kicsit fáradtan lehunyta szemeit átadva magát a kifinomult érzései kiélesedésének míg Füles a lába mellett nyalakodott.

Szép kis bemutatkozás, úrfi..

Lilla egészen elmerült pusztán az orrát használva. Az otthoni szagokat nagy nehezen sikerült megszoknia, hogy a spenót és a sóska teljesen más színt juttatnak eszébe, és az eredeti francia parfümjének és az olcsóbbik másolatának egyáltalán semmi közük sincs egymáshoz, de még a víz, amit használnak hozzá, az is teljesen más. Itt a nem olyan rég történt vacsorának az illatai keverednek a csípős, hűs levegővel, mely a lánnyal együtt suhant be a bejárati ajtón. Tovább szimatol a szöszi, még mindig becsukott szemekkel, és egyre jobban el tud különíteni egy szagot, mely egyre erősebb és valami egyébbel párosul. Vörösmarty szelet? Vagy vaníliás torta? Nem, ez házi krémes! Lilla arcán egy mosoly lehetett látható, majd baljóslatúan oldalra pillantott, de sajnos későn. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy ízlelgette a ma készült sütemény illatát, így egészen figyemen kívül hagyta a hallását, és reflexei is később reagáltak, mint kellett volna nekik. Egy behemót tag, akinek a szaga keveredett a kezében tartott édességgel úgy letarolta az Eridonost, mint holmi lurkó a pitypang fejét. Hogy hogy sikerült mégis a támadónak alul maradnia, az rejtély volt a lány előtt, de nem is nagyon tudta érdekelni. Ellenben az, hogy a sálát, amit édesanyja kötött neki direkt iskolai viseletre, szinte teljesen beterítette a krémes - arról nem is szólva, hogy perverz alakunk nem vette el onnan a kezét, kiverte a biztosítékot már most, 10 percnyi ittléte alatt.
- Szedd a sátorfád és induljál tovább.
Sziszegte a fogai között a kicsit sem ideges lány koncentrálva, hogy ne robbanjon el az agya. Valami vicsorféle is megjelent az arcán, amíg lemászva a bunkó támadójáról felállt, hogy leporolja a fehér kabátját - melyen nem meglepő módon érezte ugyanazt az illatot, amit a nyakába tekert ruhadarabon is. Arra, hogy a böszme tag felborította bénázása közben a bőröndjeit, csak megforgatta a szemeit és egyre elmélyültebben igyekezte jegelni a kitörni készülő állatot. Füles felborzolt szőrrel bújt gazdája lábai közé erősen fújtatva az úriemberre, míg két farkát támadó állásba helyezte a teste felett néhányat előre lépve, egyik mancsával a fiú lába felé kapva.
- Még mindig itt vagy?!
Szólt a lány rideg hangnemben próbálva eltüntetni a ruhájára ragadt krémet.

Te csak ne becézgess engem..

A vonatút alatt számolt egy-két lehetséges kiemenetellel az estéjét illetően, de arra egyáltalán nem volt felkészülve, hogy feldöntik, mint valami taknyos kisfiút, emellett teljesen összeganézzák a ruháját és mindezt várhatóan az iskola legtaplóbb gyökere. Hogy a fenébe nem néz a lába elé ez az elmebeteg?! És ha már így sikerült kimozdítania a talajt a lány alól, még őt meri hibáztatni?! A tőle telhető leggyorsabb módon növeli a távolságot kettejük között, ami túl minimálisa csökkent. A vicsot nem bírta megállni, ám abból ítélve, hogy a név nélküli böszme nem reagálta le, nyilván nem hallotta. Amíg kabátját tisztogatta próbált valami kevésbé irritálóra gondolni, de pusztán csak annyi jutott eszébe, hogy másnap telihold és ez az udvariatlan és rendkívüli módon beképzelt tag azt sem érdemli mewg, hogy ugyanazt a levegőt szívja vele.
A fehér pingvinkosztümös újbóli próbálkozása célt ért: Lilla szemei egészen befeketedtek, a szembogarától egészen a szeme fehérjéig mindenütt, vonásai megfeszültek és valahonnan a torka aljából mély, vicsorgó hangot adott ki, melyet a romboló bizonyára nem értett. A lány lehunyta a szemeit a következő csípő megjegyzéseket eleresztve a füle mellett, és mikor pillantását a cókmókjára vetette, ismét csillogtak tengerkék szemei. A fiú mellől összekaparta a holmiját, ami ugyebár a földön hevert a nagyobbik kiterjedésével, csak hogy még több koszt gyűjtsön be. Igen, köszönjük Név Nélküi barátunk, sikerült az Eridonost az első estéjén igencsak kihoznod a sodrából!
- Ha egy ujjal is hozzáérsz, cafatokra szedlek. -
Puszta fenyegetés volt, melyhez ismét egy mormogó hang társult, majd a továbbiakban igyekezve figyelmen kívül hagyni az éles nyelvű pajtiját, felnyalábolta a padlón fekvő csomagjait. Füles ellenben még mindig púpos háttal, ugrásra készen meredt a furcsa illatú fiú térdére, mely szemközt volt a bestiával. Lilla bármennyire is próbálta, nem tudta pontosan beazonosítani, hogy mit érez, de megállapítása szerint passzol az illető modorához és stílusához, ami nyilván valami elfuserált nőcsábász lehet. Fülesnek odamorgott valamit állatias hangon, mire a macskaszerű lény eleinte csak néhányat lépett hátra, végül megfordulva megindult Lilla után, aki reményei szerint otthagyta az éterbe a hajnalok hajnalán idegesítő behemótot. Nem menekül, ugyan, ő a világért sem futamodik meg, de nem akar rögvest az első pillanatban az igazgatóhoz menni, mert rátámadt valakire, aki összekente a vadiúj sálját és bántalmazni akarta a kneazle-ét.

Mert a Mihaelt nem lehet >.<

Jobban belegondolva mindketten csak előnyükre fordították volna, ha nem mosatja fel magával a padlót a figyelmetlen illető. De sajnos az ütközés befolyásolhatatlan volt, és azért alátámasztva egy kicsit azt, hogy Lilla miféle, ő került a helyzet magaslata, szó szerint. Nem szüntek meg a reflexei, csupán a saját éberségét iktatta ki egy időre, amiből aztán lehetett jó nagy fejfájása. A sors nem pedig valami udvarias fiatalembert küldött, hogy ledöntse a lábáról, hanem egy ilyen faragatlan frátert, aki azok után, hogy a kezei közt lévő sütemény nagyobbik részét a lányba törli, még az esésért is őt hibáztatta. Lilla nem igazán vette fel a kezdeti sérelmeket, de valami nagyon tudott a fehér inges, mert sikeresen felkeltette a leányzó érdeklődését, ami nem kedvezett jelen esetben egyiküknek. A farkas megbotránkozott az Eridonos belsejében, melynek hangot is adott. Biztos nem javított a helyzeten, hogy a szőke, göndör hajú, fiatal kislány torkából olyan hangok törnek elő, melyekkel inkább az erdőt kéne gazdagítania, de nem.. azt majd holnap.
Füles megfenyegetésére azért még jobban feljebb ment a pumpája, de most már legalább tudott valamennyire higgadozni. Szegény nővére ennek a tarológépnek, egy röpke pillanat erejéig megsajnálta a szöszi, de hamar tovább is lépett rajta. Biztos annak is az idegein táncol, azért a kiváló hatékonysága. Persze azt nem ismerte volna be a csajszi, hogy forróvérű, nem, könnyebb így másra kenni - ahogy azt a fiú is alkalmazta vele szembe. Névtelenke még visszadobta a labdát a fenyegetésre, ami egy kissé hideg pillantásnál tovább nem zavartatta a lányt.  Közvetlen a tuskó lábai mellől szedegette fel a földről a táskáit, melyet valószínűleg boldogan nézett végig a Lilla szerint enyhén pedofilnak titulált iskolatársa, és elindult valamerre, bár pontosan ő maga sem tudtam, hogy hova viszik a lábai.
Mikor utánaszóltak eléggé más stílusban és hanglejtéssel eleinte abban sem volt biztos, hogy hozzá intézték. A méregzsákra kicsit összeszorított szájjal bólogatott és valamit nagyon készült mondani szemtől szembe a fiúkának. Nagy hévvel meg is fordult, hogy minden szőke tincse vállának jobb oldalára penderült, de nem jutott sokáig. A macsó ugyanis épp az ingétől szabadította meg magát, mire Lilla kicsit meglepve lesett körül, hogy ez most valami kandikamera vagy mi a rák. Mihelyst lekerült róla a felsőrész Lilla is idomított a vonásain, melyek most ismét valami mást sugalmaznak. De nem azzal kapcsolatos, amit az imént látott..lát.
A második kijelentésnél kezdett egyáltalán gondolkozni, hogy rendkívüli módon militaryba váltana, ha a sálja és az új téli kabátját hazavágná ez az állat, és végül a ruhái épségének megőrzése érdekében kicsit kelletlenül, de Mihael mellé szegődött.
- Lilla.. Amúgy miért is támadtál rám? -
Kicsit gyanakodva tart távolságot út közben, míg felteszi az első kérdést, ami a fejében köröz. Csomagjait mögötte húzza egy láthatatlan ember, Fülest pedig felvette a földről, mielőtt csinálna valami butaságot a cicája.

Elemi mágia kirándulásosdi :3