A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=174332#post174332][b]Varjassy Márk - 2013.09.17. 22:28[/b][/url]

A mai napja nagyon lassan indult, mire felkelt, evett valamit, összeszedte magát, addigra lassan elmúlt dél. Hiába, ha nincsenek vizsgák, kevés a motiválóerő, hogy csináljon is valami értelmeset. Mikor ezt észrevette, változtatott az eddigi tempóján, mert ma lekívánt menni a faluba, s annyi időt akart lent eltölteni, amennyit csak lehetett. Rövid ideig tartós elhatározás volt, helyette visszadőlt az ágyba, s felületesen végiglapozta a másodikos könyveit, többnyire csak a képeken leragadva néhány pillanatnál tovább.
Ezzel olyan tartalmasan telt el az ideje, hogy elnyomta az álom, több órára is. Mikor felébredt, inkább fáradtan, mint kipihenten - a délutáni alvás sose esik jól Márknak -, órájára pillantva ejtett ki egy rövid káromkodást a száján. Majdnem egészet mutatott az óra, kismutatója pedig épp csak nem a hetesen.
Szörnyen lassan, nagyokat ásítozva összekapta magát, pár könyve közben az ágy mellett landolt, de nem zavarta meg a fiút a készülődésben.
Az öltözködés elmaradt szüksége hiányában, az rajta volt déltől, így a keresztanyja havi ajándékával, ami már rég ott lapult a talárja zsebében, és a felkapott órás gyújtóval indult el a Gólyalakból.
Gyorsan végigszelte az emeleteket és a lépcsőket, friss levegőre vágyott. Egyrészt, hogy rendesen felébredjen, s azért, hátha egy kis séta valamelyest lefárassza őt, s virrasztás helyett arra használhassa az éjszakát, amire való. Néhány lépés választotta el ettől, amikor akadályba ütközött, egyáltalán nem figyelt a lába elé, ahogyan a másik sem. Morog valamit elnézésképpen, menne tovább, mert hajáról és a földre hajolva nem ismerte fel a háztársát. A lelépést a lány hirtelen felpattanás és megszólítása szakítja félbe.
- Persze, megvagyok - válaszolja valamelyest sértődéssel a hangjában, de elveszi amit felé nyújtanak, hogy megnézze, mi is a gond vele. Valami kivehetetlent ábrázol, de ezzel nem törődött, rögtön észreveszi, hogy a kinyitássál lehetnek gondok. Ujjai feszítésének azonban ellenáll a medál.
- Hmm pálcával próbáltad? - Ez lett hirtelenjében a B terv, s motozni kezdte talárját, hol is lehet a pálcája, ebben sose találja elsőre. Biztos Zsófi megbájolhatta, vagy ilyesmi. Közben egyesével pakolja ki jobb és bal zsebét is, Keiko markába ejtve az órás öngyújtót a labirintusból, az SVK-ra kapott Hitvány értékelést, papír zsebkendőket...
- Na megvan.
Hiába kereső szabad ujjai végre megtalálták a markolatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=174573#post174573][b]Varjassy Márk - 2013.09.18. 20:46[/b][/url]

- Semmi, semmi... - Gyorsan kipréselte magából ezeket a szavakat, mert a végén joggal mondhatja rá Keiko azt, amiként Márk szokta magában nevezni a lányt, ne bánts virágnak. Végtére is egyben maradt, egy fokkal keményebb kötésű a srác. Majd hozzáteszi ezt is: - S a medáloddal se lesz semmi!
Mindezt határozottan jelentette ki, holott fogalma sincs arról, hogy kezdjen a dologhoz. A születésnapra való utalást tényleg nem hallotta meg, saját gondolataiba volt már elmerülve. A Finite-t azonnal kizárta, hisz az használhatatlan, talán valami robbantó bűbáj... A gondolatmenet azonban félbeszakadt, figyelemét elterelték a megoldástól, na jó, a használt zsebkendő látványa - ha csak kéztörlésre is használta - elég taszító tud lenni, megérti. De hogy minek kellett mindent kiejtenie a kezéből a lánynak, azt már kevésbé. Halkan, hangosan értek padlót, ahogyan illik, mi így, mi úgy. Villámgyorsan lehajolt a gyújtóéért, az megúszta gondok és új karcolások nélkül, a tűzzel se volt gond. Szúrós tekintetet volt csak a válasz a nemtetszésére Keiko felé. Mindegy is volt, milyen arcot vágott a dologhoz, mert mire újra felegyenesedett, a háztársa már eltakarta a szemét, tartva a legrosszabbaktól. Márk a többit, mármint a szemétre valót viszont figyelemre se méltatta. Majd eltakarítódik magától, vagy egy páncél veti rá magát éhesen, vagy egy manó.
- Asszem van egy ötletem, remélem beválik...
Zsófival, unokanővérével anno ha akart, ha nem, kénytelen volt tanulni néhanapján. Pontosabban Márk volt a kikérdező alany, mikor is a beseggelni valót kérdezte ki tőle egy-egy vizsga előtt. Így néhány varázslat előugrott a tudatalattiból, az elsők ezek közül mihasznák, de az egyik jó lehet.
- Tod' van valami olyasmi, hogy csontot lehet eltávolítani, gondolom ha szilánkosra tört, egyszerűbb újragyártani. Itt ha csak valami mágikus kapocs tartja egyben, talán kikaphatjuk azt is.
Magyarázta így az elméletét, csak amolyan megnyugtatásféle képen, hogy nem lesz itt füstölés meg katasztrófa. Oda sem nézve, hogy Keiko elbújt-e már ujjai rejtekéből, pálcáját a medálra szegezte, és kimondta a kreált varázsigét.
- Brahium retesz!
A öntevékeny feltalálosdi sikerrel járt, mindenféle baj nélkül. Egy finom kattanás hallatszott, s tenyerében egy egészen apró, valami fémgolyó lehetett. Tehát csak ez volt varázslattal kezelve, de maga az egész nem. Kezdők szerencséje.
- Na tessék, nézd meg mi lehet benne! - Habár Márkot is kezdte érdekelni, mi az amennyit ennyire zárni kell, de Keikonak kell kinyitnia, felé is nyújtotta, hogy elvegye.