A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=131187#post131187][b]Szervezői Mesélő - 2013.06.08. 13:43[/b][/url]

Volt már szerencséje egy kicsit körbejárni a kastélyt, most mégis úgy döntött volna inkább, hogy egy kicsit kimegy levegőzni, és nem az erkélyről, vagy a szobája ablakából szívni be a friss, kinti oxigént, hanem az épületen kívül állva. Ehhez viszont jó sok lépcsőt meg kellett másznia, és gyorsnak sem nevezhető az, amit művelt, mert még bizony nem rutinos. Az viszont sokkal fontosabb, hogy el is talált a bejárati csarnokig, vagyis egészen pontosan a lépcsők tetején állt meg és nézegetett le egy darabig, figyelve az arra járókat, és minden egyebet. Maga a hely is érdekelte, és minden apróságról továbbszőtt gondolataiban is szívesen bolyongott, támaszkodva a korlátnak.  
Csak percekkel később indult le a központi lépcsőn, lassan, vontatott mozgással, de mosolyogva. Leérve még mindig az embereket nézte, szinte kényszeresen, pedig így csak külsőleg, látszatból ismerhette meg a környezetét, de ez nem számít problémának, változnak a dolgok lassacskán.
Tekintete leragadt azonban egy lányon, aki a lépcsőn feküdt látszólag, sőt, ténylegesen, a mennyezetet nézve, talán a freskókat csodálva, vagy csak gondolkodva, ahogyan ő is szokott. Bárhol képes rá, mindegy milyen körülmények között, kizárva a külvilágot, rendszerezni a belül uralkodó káosz apró kis darabjait: na ez nagyon megy neki.
- Szia! - mosolyodott el ismét, majd vele azonos lépcsőfokon megállva le is huppant mellé. - Zavarok? - alapvető kérdés, bár még nem volt benne biztos, mit akar. Csak lenni itt, szépen nyugodtan, hogy senki és semmi se zavarja, vagy beszélgetni, ismerkedni, felfedezni. Majd talán a lányka reakciója segít neki eldönteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=133243#post133243][b]Szervezői Mesélő - 2013.06.12. 22:02[/b][/url]

Azért azt már kisebb sikernek is elkönyvelheti, hogy a lány nem küldte el valami sokkal szebb helyre, hanem kedvesen és barátságosan mosolygott rá. Természetes, hogy erre ő is hasonlóan tett, de azért még elgondolkodott a dolgon. Azt igazából nem tudta, hogy ide milyen diákok járnak, bár személyiségben azért biztos volt benne, hogy rendesen feloszlik a tanulók csoportja. Ez mindenhol így van, de szerencséjére egy pozítívabb részbe sorolható egyeddel találkozott össze.
A kérdés először a hosszas halgatás után meglepte. Na nem csak azért, mert bambult a semmibe a csarnokot figyelve, hanem mert túl sokat nem is hallott belőle, és fordítania is kellett.
- Tetszik. Szép, tiszta, sok a diák, mindenki kedves, aranyos. - csak egyszerű tény mind, bár meglehetősen szaggatott tempóban mondta így is, amit kigondolt. Annyira nem akarta túlbonyolítani, részletes véleményt sem akart, de nem is tudott mondani, annyit nem sétált.
- Hogy hívnak? - újabb egyszerű dolgot hallhatott a kedves beszélgetőpartner tőle, ennél összetettebben már csak anyanyelvén és angolul képes kommunikálni.
- Én Josh vagyok. - részéről a bemutatkozást is gyorsan lerendezte, ezen sem problémázott, keresztnevével elégedjen meg a lányka, és jó lesz úgy. Persze ahogy a melllette ülő arcán ott ült az édes mosoly, ő sem állhatta meg, és próbált is rá figyelni, nem elbambulni, vagy a mennyezetet nézegetni esetleg. Igaz, hogy az remekül menne neki, meg a távolbanézés is, amiből olimpiai bajnok is lehetne, olyan profi szinten műveli, mégis valami neveltetésből adodóan felmaradt és most valahol belül kiáltozó hang súgta neki, hogy rá figyeljen legalább, ha már beszélget vele. Ez nála nem automatikus dolog, mivel koncentrációs képessége olyan szinten van, hogy jó néhány dolgot egyszerre csinálni sem okoz neki problémát, csak hát mégis, ha kell, akkor kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=136435#post136435][b]Szervezői Mesélő - 2013.06.20. 17:19[/b][/url]

Valamelyest megnyugtatja a srácot, hogy a mellette ülő is beszél angolul, és ezzel könnyítheti a társalgást, amit rögtön egy apró mosollyal is jutalmaz, aztán csak hallgatja, amit a másik mond. Valóban, eddigi tapasztalata alapján ide kedves emberek járnak többségében, nem mintha aztán olyan jártas lenne ő errefelé, csak az alapján, amit látott.
Kezét természetesen ő is nyújtja, amikor a bemutatkozáshoz érnek, és magában elkönyveli egy apró hibának is ezt, hogy nem nyújtotta először ő maga rögtön, ahogy nevét kimondta, bár annyira azért mégsem nagy vétség ez, hogy aztán gyötörje magát miatta, viszont azért megjegyezendő.
- Jó, szuper. Felemelő, és büszkeséggel tölt el. Meg jár mellé valami furcsa még, amit talán... talán az lehet a nyerni akarás, hogy hajtod magad a célig, és akkor már más nem számít. Mellette pedig oda kell a kitartás, az akarat, mert nélküle sokra nem mész. Az se jobb, ha csak a hírnév vágya hajt, magadnak akarj megfelelni, ne a világnak. - furcsa lehet talán tőle ez a hosszas magyarázat, persze angolul, de mégis muszáj volt mindent hozzátennie, így is eléggé felületesen, mert tudná még mesélni, mi is a helyzet a dologgal.
- Megnyerni? Az leírhatatlanul jó érzés, nem tudom elmondani. - folytatja is persze rögtön, mert hát ég mindig van, amiről nem ejtett szót, és a másik pedig érdeklődött.
- Azt nem mondom, hogy senkinek semmi baja nem lesz, de természetes, hogy komoly sérüléseket nem szerethetnek. - legalábbis szerinte, náluk úgy volt, és itt is így kell lennie. Máshogy nem tudná elképzelni.
- Te hogy állsz ezzel a tusás dologgal? - értve ezt mindenre, bár tekintetéből bizonyára kiderül, nem kell részleteznie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=151989#post151989][b]Szervezői Mesélő - 2013.07.19. 18:38[/b][/url]

- Áh, nem hiszem. Arra is jó ez, hogy fejleszd magad. A kitartásodat is többek között. - elmosolyodik, majd válaszol még a további kérdéseire, természetes. Ez nem a dolga feltétlenül, de ha már bajnokként érkezett ide, akkor meg kell tennie. Meg neveltetése egyébként is ezt diktálja, de a logikai és fontossági sorrend akkor is van.
Megint csak mosolyog, ahogy a lány kijelenti, hogy ez megnyugtatja. Általában ezt az emberek csak mondják, és egyáltalán nincs így, vagy csak részben, és nagyon kicsi mértékben. Most ő nem tudja eldönteni, hogyan is van ez, de az biztos, hogy nagyon komoly baja itt senkinek sem lehet.
- Semmi? - neki eléggé furcsa, hogy nem fog meg valakit, bár ilyenek is vannak persze, neki ez mégis egy fokkal nehezebben elfogadható. Befogad mindent, csak a feldolgozáshoz idő kell, és ennek a hányadosa határozza meg, mi mit jelent számára. Egyelőre ezt nem tudja hova rakni, de azért mosolyog.
- Végül is.. van ilyen. Nem jöhet be mindenkinek... ízlések és pofonok. - egyszerűen lerendezi, nem csinál belőle problémát, ez van, kész. Ezt így már könnyebb elfogadnia, de a témát szeretné terelni.
- Téged akkor mik érdekelnek? Mi az, amit szeretsz csinálni? - talán feleslegesnek tűnik a kérdezősködés, de ha már idáig eljutottak, akkor egy bizonyos szálon tovább kéne vinni a beszélgetést. Az a szál pedig most ez lesz, mert ez legalább pozitív, és rengeteg más irányt is fel lehet vele venni.