36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Bejárati csarnok - Hayley Walker hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Hayley Walker
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 57
Írta: 2013. február 2. 00:31 | Link

Vera

Szusz. Levegő be. Szusz. Levegő ki. Félek.
Féltem, ahogyan mindig, amikor valamilyen új helyre kerültem. És ez most nagyon új volt. Hogy mertem egyáltalán megtenni? Új ország, új iskola, új nyelv, teljesen új emberek. Világ életemben abban a hitben éltem, hogy én az ilyesmihez gyáva vagyok. Amikor idejöttem, egy pillanatra azt hiszem elhittem, hogy mégsem, de most újra beigazolódni látszott. Mikor beléptem a kapun, a csomagjaimat már elhagyva valahol, ahonnan a helyükre repültek, megbabonázva néztem körbe. Ez nagy. Marha nagy.
Sietve lestem oldalra miközben az adrenalin-szintem egyre növekedett. Nem tudom, mi ijesztett volna meg jobban; ha nem találkozom senkivel, vagy ha igen. Egyelőre azonban attól féltem, ami az aktuális helyzet éppen volt, ez pedig abban nyilvánult meg, hogy nem volt sehol senki. Így hogy fogok eltalálni a házamba? Navine. Igen, a házak neveit előre gondosan bemagoltam, szinte az összes jellemzőjükkel együtt, hogy ebből már ne lehessen gond. A homokórákra pillantva gyorsan meg is állapítottam a színek alapján, hogy melyik házhoz melyik óra tartozik. Ez legalább megy.
De mi lesz, ha megjön valaki? Meg fogom tudni értetni magamat? Még mindig végigfutott a hideg a hátamon, hogyha az jutott eszembe, hogy használnom kell a magyar nyelvet.
Na jó. Szünet. Ennyire nem vagyok beszari. Eljöttem idáig, annak teljes tudatában, hogy minden ismeretlen lesz, és eldöntöttem, hogy itt fogok élni. Akkor mitől félek úgy, mint egy nyuszi?
Tettem pár bátortalan lépést a nagy lépcsők irányába. Talán ha megtaláltam volna a lépcsőházat, onnan már ment volna a dolog. Annyira csak nem lehet más, mint a Roxfortban... Vagy lehet, hogy mégis más. Felléptem az első lépcsőfokra, próbáltam kicsit nyújtózkodni, hogy lássam oldalt, hova vezet a képcsősor. Léptem egy újabbat, szintén nyújtózkodva. És ez így ment még egy darabig, ameddig ki nem egyenesedett a hátam, és rá nem jöttem, hogy ezzel a tempóval az életben nem fogok eljutni sehova.
Kezdtem bepánikolni. Miért pont most nincs itt senki, hogy segítsen megmondani, melyik a helyes irány?
Szál megtekintése



;)
Hayley Walker
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 57
Írta: 2013. február 2. 13:36 | Link

Vera

Mint égi felmentősereg - szinte szó szerint, mert fentről jött - jelent meg egy lány. Az arcomon a félelem szinte rögtön megkönnyebbülésbe váltott át, és ugyanígy éreztem belül is. Főleg akkor, amikor a lány köszönt nekem. Ezek szerint ugyanis nem feledkeztek meg rólam, sőt, küldtek is elém valakit. Ez a kis figyelmesség nagyon jól esett, és magamban máris egyre pozitívabbnak láttam az iskolát.
Végigmértem a lányt, már akkor, amikor közeledni kezdett felém. Érdekesen volt felöltözve, a rajta levő ing láthatóan nem nőknek készült, ám egész ügyesen megoldotta a dolgot egy övvel. Elgondolkodva néztem végig magamon, mintegy gyors összehasonlításként, hogy én miben vonultam be a Bagolykő kapuin. Eddig eszembe sem jutott, hogy az öltözet miatt aggódjak, most azonban hirtelen átfutott az agyamon. Egy csipkés szegélyű világoskék topot viseltem, felette egy fekete blézert. Emellett egy fekete selyemszoknya volt rajtam, amelyen kék virágminták kacskaringóztak felfelé. Én meg voltam elégedve az öltözékemmel, reméltem más sem talál majd kivetnivalót benne.
- Hello. Igen. - válaszoltam tömören, mert igyekeztem egyelőre nem lebukni az akcentusommal. Idáig jól ment, de nem akartam mogorvának tűnni, szóval a két szavacskámat egy aranyos mosollyal toldottam meg.
Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy a lány zavarban volt. Be sem mutatkozott, ellenben Flaviu tanárnő életéről máris sok dolgot megtudhattam. De a legárulkodóbb az volt, hogy nagyon gyorsan beszélt. Nyeltem egyet, és feszülten figyeltem, hogy minden egyes szavát követni tudjam, ami egyelőre sikerült. Igyekeztem leplezi a zavaromat, és meg is nyugodtam, hogy elsőre megértettem mindent, amit mondott. Úgy látszik, mégiscsak megérte az a sok tanulás.
Kisebb fáziskéséssel válaszoltam ugyan, de azért igyekeztem készséges és kedves lenni.
- Köszönöm... Navine. Navines vagyok. Mi a neved? - néztem rá szép nagy szemekkel. Direkt nem úgy kérdeztem, hogy "hogy hívnak?" ugyanis a gy-betűk kiejtésével voltam az egyik legnagyobb problémában. Ettől függetlenül azonban, mostanra már biztosan kihallotta a szavaimból az izgalmat, amit a magyar nyelv használata jelentett (most használtam élesben először) és az akcentusomat is. Mindegy, hiszen azért vagyok itt, hogy megtanuljam a nyelvet, meg még sok más érdekes dolgot is. Szóval reméltem, hogy segít.
- Nem tudom, mi van merre... Én remélem, segítesz eligazodni. - hálásan néztem rá, már csak azért is, mert megjelent. Talán kezdenek összejönni a dolgok.
Szál megtekintése



;)
Hayley Walker
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 57
Írta: 2013. február 19. 19:13 | Link

Veru

Látszott, hogy az egyszerű, ám lényegre törő kérdésem kissé zavarba hozta a lányt, úgy tűnik nem direkt hagyta le a bemutatkozást, és nem igazán örült neki, hogy megfeledkezett róla. Veronica - ez a név nem volt ismeretlen, ilyen nevű lányok még otthon is szaladgáltak. Remek, ezt legalább könnyen meg tudom majd jegyezni. Ennek kifejezetten örültem, s az információt hamar el is raktároztattam az agyammal. Veronica.
Aztán örömet véltem felfedezni az arcán, és hamar be is jelentette, hogy bizony ő maga is Navinés. Ennek a hírnek én is nagyon örültem, hiszen egy Navinést mégiscsak egy Navinés tud a legjobban eligazítani.
- Az alapokat tudom. Én voltam Hugrabugos, még Roxortban. Viszont hogy házvezető kicsoda, vagy emberek kicsodák és milyenek, vagy hogy hol a klubhelyiség van... Na ezeket nem. - rándítottam meg finoman a vállamat. Rögtön kaptam sok-sok érdeklődő kérdést is, amelyeket szépen lassan megemésztettem, majd egyesével elkezdtem rájuk válaszolgatni. Miközben a válaszaimat adtam, nem néztem végig Veronicára. Időközben tanulmányoztam a lépcsőket, a falakat, a lámpásokat és a festményeket. Már a bejárati csarnok is nagy benyomást tett rám, így nem volt kifejezetten bonyolult a kérdés, hogy új otthonom mely területével szeretnék elsőként megismerkedni.
- Hálás lennék, ha a kastély legtöbb részeit látnám először. Aztán Navine. A környezet ráér. - sejtettem, hogy a mondataimmal nem minden stimmelt tökéletesen, de próbáltam ezen felülemelkedni. Kit érdekel, ha kicsit töröm a nyelvet? Reményeim szerint, pár hónap múlva már nem lesznek ilyen gondjaim.
- Newcastle-ből jöttem. A Roxfortba jártam. Nem tetszett a mestercourse, szóval én inkább másik iskolát... kerestem. Néztem sok brossúra és ajánlás, segített az édesanyám. Így. - igyekeztem készségesen válaszolni, de lányos zavaromban még annál is ügyetlenebbül beszéltem magyarul, mint egyébként.
- Bocsánat, ha beszélek furán. Nagyon nehéz ez a nyelv. Igyekszem nagyon, de béna vagyok sajnálatos. - nevettem fel, kicsit fanyarúan, és vetettem egy bocsánatkérő pillantást a lányra. Tényleg igyekeztem, csak hát na.
Szál megtekintése



;)
Bejárati csarnok - Hayley Walker hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint