A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=34707#post34707][b]Fülöp Félix - 2012.12.31. 13:00[/b][/url]

Miután kibunyózták magukat, és mindkét fiú úgy nézett ki, mint egy ázott, csapzott, zilált kutya, Farkas összekaparta magát, és Félixet is a földről (bár az utóbbi nem lelkesedett túlzottan a mozgás gondolatára), és némi lelkesítő beszéd után (welcome drink, helló) elindultak az épületbe. Az ajtó hatalmas szárnyai hatalmas dörrenéssel csapódtak ki, ám szerencsére senki nem volt a közelben, aki megróhatta volna őket a látványos bevonulásért. Az ikrek tétován álltak az ajtóban, közben pedig a szél egyre több havat hordott be.
- Asszem, be kéne zárni... - kapott észbe a fiatalabb iker, és elindult az ajtó hozzá közelebbi szárnya felé abban a reményben, hogy Farkas majd intézi a másikat. Meleg ugyan nem lett ettől, de ha már Félix mozgásba lendült, nem kellett félteni.
- Nézd! - kiáltotta, ahogy odaszökelt a kirakott kupákhoz, majd a tesójához fordult - Találhattak volna ezeknek valami biztonságosabb helyet is.
Megrázta a fejét, hogy a rosszallását kifejezze, aztán kicsit erősebben rázta, hátha ki tudja szedni a szeméből az előre olvadt hajtincseket. Mikor nem ment, akkor a kezével besegített. Mikor újra kilátott, tekintetével végigpásztázta a kihalt csarnokot:
- Nem hogy welcome drink, de még fogadó bizottság sem jár? Biztos jó helyen vagyunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=34756#post34756][b]Fülöp Félix - 2012.12.31. 15:04[/b][/url]

Farkas felvetésére ijedten nézett fel ő is. Brr... borzasztó ötlet, rossz belegondolni is!
- Hát, remélem, nem ez a helyzet, de ha mégis ... - itt kicsit megakadt, hogy mivel is nyugtassa meg mindkettejüket. Mondhatta volna, hogy ők mindig itt vannak egymásnak, de ezt ennyi év után mindkét iker szó nélkül is tudta, és amúgy is hatásosabb lett volna, ha nem két külön házban vannak elhelyezve. - akkor hazamegyünk! - fejezte be végül diadalmasan a mondatot. Szinte látta a lelki szemei előtt, hogy ketten együtt gyalog nekivágnak a hazaútnak, dacolnak az elemekkel, és egyszer csak beállítanak a nélkülük oly' csendes lakásba, ahol a szüleik magányosan szomorkodnak csak. Jó volt belegondolni, hogy ez a lehetőség mindig adott.
- Úgy gondolod, hogy jártak, nem? - vonta fel némileg provokatívan a szemöldökét, majd a bátyjára vigyorgott. Nem voltak az ész nélküli rongálás hívei, de Félix csőrét nagyon piszkálta, hogy tényleg ennyire senkit nem érdekel, hogy megérkeztek. De majd ők bemutatják magukat, ne féljen senki!
- Ó, oké, vacsora, király. De hol? - lelkesedett ő is. Igen, a káosz-botrány jövő hajlandó volt elnapolni vagy esetleg teljesen törölni a napi rendről egy kiadós adag vacsora függvényében.
- Semmit nem hallok. Szerinted induljunk el spontán valamerre? Esetleg szórjunk ki morzsákat, hogy visszataláljunk is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=35069#post35069][b]Fülöp Félix - 2013.01.01. 18:02[/b][/url]

Nem tehetett róla, muszáj volt hangosan nevetnie Farkas elképesztő ötletein.
- Varázsló-kommandó? Király ötlet, tesó! Amint sikerült megtalálnunk a bőröndünket, neki is foghatunk a szervezet megalapításának! Mert koszos alsóban mégsem lenne hozzánk méltó világmegváltó terveket szőni, nemde? - lapogatta meg Farkas vállát, amiért az ilyen remek ötlettel rukkolt elő.
- Ha nem tudják, hogy ki volt az, nem lehet felelőségre vonni a tettest. Ezt már igazán tudhatnád - nézett provokatívan a bátyjára. Az, hogy meg kellene változniuk? Szóba sem jöhetett! Úgy voltak jók, ahogy voltak!
- Nem hiszem, hogy morzsákkal jól laknál, ha annyira éhes vagy, mint én! Én ugyanis egy egész orrszarvút meg bírnék enni! - felelte, miközben ő is a lehetséges irányokat vette szemügyre.
- Tőlem megindulhatunk felfelé, de ha elveszünk, a te hibád lesz! - tette hozzá, majd elkezdett felfelé mászni a lépcsőkön. A szőnyeg miatt tette le erre a voksát, de azért megnyugtatta volna, ha valahogy legalább valami nyomot hagyhatnak maguk után. A latyakot leszámítva.