A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=150489#post150489][b]Várffy-Zoller Róbert - 2013.07.16. 10:56[/b][/url]

Nem voltam oda a csoportos étkezésekért, meg úgy általában a túl szigorú szabályokért a tusa kapcsán. Miért nem lehet külön asztalnál ülni, hogy legalább az ebéd jól essen? Igazából senkivel se voltam jóban a versenyzők közül, még talán Kati felé lettem volna a leginkább nyitott, de ő is elvágta magát azzal, hogy Yart védte. Szerencséje, hogy csapattársak voltunk, a sikeres bajnoki szereplés érdekében továbbra is kerültem vele a konfliktust. Távolságtartás, semmi több, az edzésekre is szándékosan külön mentem.    
Rendszerint ebéd után kaptunk kimenőt a tréningekre, most is oda indultam. Még a nagyteremben intettem Mau bának, hogy lelépek, nem vártam meg, hogy mindenki végezzen az étkezéssel. Lehámoztam magamról a rajongók hadát, majd a lépcsősoron lefelé, a bejárati csarnokon át vezetett tovább az utam. Még be kellett ugranom a Rellonba is a cuccomért.
Közeledett a Sárkánylovasok elleni meccs, és bár a tusa sokat kivett belőlem, a kviddicsben is igyekeztem teljes mértékben odatenni magam, nem tartalékoltam. Úgy gondoltam belefér, hogy két fronton is helytálljak, nincsen olyan erős konkurenciám a tusán, hogy minden erőmet kizárólag oda kellene összpontosítanom. Ha egy profi csapatnál edződő Yaristának ez nem okozott gondot, akkor nálam is belefért, hogy párhuzamosan részt vegyek az iskolai kviddicsben.
Az aulában szokatlanul nagy csend honolt, pedig az iskola egyik legforgalmasabb helyéről volt szó. Nem tulajdonítottam különös jelentőséget a dolognak, most pont kifogtam egy ilyen ritka időszakot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=153784#post153784][b]Várffy-Zoller Róbert - 2013.07.23. 11:54[/b][/url]

A hátamra ugrottak. Teljesen meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen orvul megtámadnak. A hangból Runára ismertem rá, és ez semmi jót nem ígért, biztosan be volt rám rágva, hogy múltkor átvertem. Alattomos módon a fülembe puszilt, de azért már kezdtem felocsúdni a meglepetésből. Felemeltem karjaimat, és megpróbáltam ledobni magamról, ott húztam, ahol értem, a hajába is beletéptem. De csak nem sikerült lehámoznom, nagyon erősen csimpaszkodott. Varázslattal gondoltam többre mennék, a pálcámat azonban elejtettem a dulakodásban.
Végül egy sóbálványátok mentett meg, telibe találta Runát, aki így magatehetetlenül a földre pottyant. Szinte már szakértője lettem ennek a varázslatnak, Yar is ezzel terített le az első próbán, igaz akkor szerencsém volt, mert félresikerült, így csak nagyon rövid ideig hatott. Személy szerint már csak a lábaim merevségét észleltem, a mágia törvényei szerint azonban az egész testem meg kellett, hogy dermedjen. Erre utólag jöttem rá, amikor lehiggadva átgondoltam az eseményeket, de a párbaj hevében csak az tűnt fel, hogy a karjaim gyorsabban használhatóvá váltak.
Már éppen megköszöntem volna az illetőnek a segítséget Runa hatástalanításában, azonban rá kellett eszmélnem, hogy csoportos támadás áldozatává váltam, a sóbálványátoknak is én lehettem az eredeti célpontja. Nyúltam a pálcámért, de hiába, nyelvem a szájpadlásomhoz ragadt, egy Pofix talált el. Oké, meg fogok tanulni nonverbálisan varázsolni, ezt most döntöttem el. Jobb híján elhajítottam a pálcámat a Zorro jelmezes alak felé, és nagy lendülettel rárontottam, igyekezvén leteríteni. Nem volt tőlem messze, az eldobott pálcával pont megzavarhattam annyira, hogy varázslattal ne védekezhessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=154549#post154549][b]Várffy-Zoller Róbert - 2013.07.25. 22:41[/b][/url]

Gyávák

Csak Runát ismertem fel a támadóim közül, de gyanítottam, hogy Niki is köztük van. A gyáva nyúl nem merte felvállalni az arcát, Runában legalább ennyi bátorság volt. A harmadik jómadár meg bizonyára egy volt a sok agymosott levitás csicska közül.  
Már azt is tudni véltem, hogy Niki bujkál a Zorro jelmez mögött, hiszen a pálcám eldobása cseppet sem zökkentette ki, és még varázsolni is volt ideje. Igen, erre csakis a nagy Hegyi lehetett képes. Úgy látszik rosszul mértem fel a köztünk lévő távolságot, hiába tűnt néhány méternek, volt az tíz méter is. Az Illigo bejött, én pedig leragadtam. Szerencsémre a mögöttem rúgásra készülő ninja is így járt, így a mozdulatsort már nem tudta kivitelezni. Ha ki akar szabadulni, azzal én is egérutat nyerhetek. Egyelőre azonban csak annyit észleltem, hogy a ruhám felszakad, és egy Z betű alakul ki a mellkasomon. Könnyű ám a távolból vagánykodni! Legszívesebben ordibálni lett volna kedvem, és elhordani mindennek a támadóimat, de a szájpadlásomhoz ragadt nyelvemnek köszönhetően csak hörögni tudtam. Utolsó esélyem, a verbális fegyver is oda lett ezzel. Jobb híján a jól ismert nemzetközi jelzéssel mutogattam, hogy azért tudják, nem fogok meghunyászkodni, tehetnek velem bármit.    
A lényegen azonban ez mit sem változtatott, elértem képességeim és lehetőségeim korlátait, már csak a csoda segíthetett rajtam. De legalább hősiesen helytálltam a túlerővel szemben, becsületesen küzdöttem, amíg bírtam. A fenébe is, le kellett volna terítenem Zorrot! Talán akkor még a magam javára is fordíthattam volna ezt a nagyon egyenlőtlennek induló küzdelmet. Áh, nem is volt értelme feltételezésekbe bocsátkoznom, legyőztek, további sorsom támadóim kezébe került. Megadatott számukra, hogy porig alázzanak. A tartásomat azonban nem fogom elveszteni, annyi szent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=159390#post159390][b]Várffy-Zoller Róbert - 2013.08.05. 12:42[/b][/url]

Kaptam egy lábbilincselő átkot, meg egy kötőző bűbájt is. Még mindig baromira tarthattak tőlem, ennyi mindentől már egy sárkány is harcképtelenné vált volna. Az meg egyenesen maga volt a röhej, hogy Runa még egy Protegot is bevetett. Abbahagytam a csapkodást, igyekeztem higgadtnak tűnni. Jöttek az ötletek, hogy miként szégyeníthetnének meg, de még a legvadabb elképzelés sem váltott ki belőlem heves érzelmeket, felvettem a pókerarcot. Ha látják, hogy nem hisztizek, talán már nem is fogják annyira érvezni a tortúrát, és gyorsan lelépnek.  
Zorro közben feloldotta az Illigot. A Pofix hatása is véget ért, azonban ezt nem fedtem fel, néma maradtam. A csalánártást is csendben tűrtem, hiszen nagy fájdalommal nem járt, csak alaposan elcsúfított. Nagy szerencsém, hogy sokáig ötleteltek és lassan cselekedtek, ugyanis a lábbilincselő átok és a kötöző bűbáj is semmissé vált.    
Már éppen ellentámadásba kezdtem volna, de megtörtént a csoda. Váratlanul átkok kezdtek el záporozni támadóim felé. Runát egy Stupor vonta ki a forgalomból, a ninjára denevérhad vetette magát, Zorro pedig megvakult, sőt a csalánártás kellemetlenségeit is megtapasztalhatta. Gyorsan visszavettem tőle a pálcámat, ennek érdekében a fizikai erőszak alkalmazásától sem riadtam vissza az álarcossal szemben.
- Fumos! - szólt a varázslatom, gondoltam így könnyebben nyerhetek egérutat. A reváns még várhatott, hiába próbáltam volna meg most rögtön visszavágni, annak is örülhettem, hogy viszonylag olcsón megúsztam, és elhúzhatom a csíkot. Nem tudtam, kiknek köszönhettem, hogy kimászhattam a csávából, de nem is érdekelt. Majd úgyis benyújtják a számlát, ha akarják, de addig nem érdekeltek, ismeretleneknek nem fogok hálálkodni. A füst takarásában elhagytam a kastély épületét. Már most azon járt az agyam, hogy miként állhatnék bosszút, mert nem hagyhattam ennyiben. Meg fogják még bánni, hogy ujjat mertek húzni velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=702324#post702324][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.09.17. 19:59[/b][/url]

Visszatértem. Elnézve a csarnokot semmi sem változott. Minden ugyanolyan, mint régen. Ugyanolyan kicsinyes és szánni való. Csoda, hogy jóformán sehol se hallottak a Bagolykő Mágustanodáról a világban? Roxfort, Durmstrang, Ilvermorny - néhány név, amelyek jól csengenek a varázsvilágban. És a Bagolykő Mágustanoda? Egy pöcegödör is lehetne akár, annyira ismerik. De ennek most vége, eljöttem, hogy fényes elmém ismét beragyogja a kastélyt, és messze földön híressé tegyem az iskolát, ahová jártam. Mert az mégsem járja, hogy a volt iskolám ne a legjobb legyen. Nem mutat jól az életrajzomban.
Ahogyan merengtem a csarnokban, felsejlett bennem egy régi emlék. Itt támadt rám a három nyavalyás repedtsarkú annak idején. Sőt, mint később kiderítettem, negyedikként még az a nyomorék Alex is benne volt az akcióban. Az ő feladata volt, hogy alibit biztosítson a tényleges elkövetőknek, mert meg akarták úszni a büntetést. Tipikus levitás hozzáállás. Bármit is csinálnak, csak büntetés ne legyen, mert az a világ vége. Aznap hárman jöttek ellenem, mégis alig tudtak leteríteni. Nyomoroncok. Meg is lehet nézni, hogy mi lett velük. Ellenben én itt vagyok, olyan erősen, mint még soha. Nemhogy hárman, tízen sem tudnának elintézni. Akkor még a nyelvem és a pálcám nélkül meg voltam lőve, de ma már közel sem ez a helyzet. A nonverbális varázslást természetesen még diákként kitanultam, a pálca nélküli mágiát pedig az elmúlt időszakban sajátítottam el, miközben jártam a világot.  
Az emlék felidézése után odaléptem a faliújsághoz, hátha találok valami érdekeset. Csalódnom kellett. Csupa unalmas, közhelyes felhívás. Tükrözik a kastélyban lakók jelenlegi szellemi állapotát. Lesz tennivalóm bőven. Persze segíteni csak azokon lehet, akik akarják is, hogy segítsek. Nem fogok könyörögni senkinek, ha kell, elintézem, hogy kihulljon a férgese.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=702355#post702355][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.09.17. 20:45[/b][/url]

Szép nyugodtan olvasgattam a fali újságot, mire egy kutya teljesen váratlanul rámászott a lábamra, és félreérthetetlen mozdulatot tett.
- Tetves bolhazsák! - rúgtam le magamról dühösen. A szerencsétlen hangosan nyüszített fel a fájdalomtól. Nem érdekelt, úgy gondoltam megérdemelte, sőt további fegyelmezésre is szüksége lett volna, mert úgy látszott, hogy a gazdája - már ha volt - nem tanította meg a jó modorra. Egyelőre azonban megúszta ennyivel, mert megjelent a gazdája. Hálóingben és mezítláb. A pofám majd leszakadt, hogy ilyen megtörténhet egy "neves" intézményben.
- Név, ház, évfolyam! Gyerünk, bökd ki, amíg nem fogy el a türelmem. - szólítottam fel a kisasszonyt. Egy ekkora kihágás nem maradhatott büntetlenül.
- Tudod egyáltalán, hogy ki vagyok? - kérdeztem meg aztán, jó lesz, ha megjegyzi a nevemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=702383#post702383][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.09.17. 21:29[/b][/url]

A kutya csak nem nyugodott le, hiába kapott egy jól irányzott rúgást. De most már aztán elegem volt, sóbálvánnyá változtattam, pálca nélkül. Ez egy olyan átok volt, amit már egy elsős is tudhatott, pálcával. Pálca nélkül persze sokkal nehezebb mutatvány, de voltam már annyira dühös, hogy az érzést beleadjam egy egyszerű átokba. Az eb élettelenül ért padlót. Kíváncsi voltam, hogy vajon a gazdája felismerte-e mivel varázsolta el.
- Ez nem a te napod. - feleltem nagy fejcsóválás közepette, miután türelmesen végighallgattam a lány feleselését.
- A nevem Várffy-Zoller Róbert. Hallanod kellett rólam. Tanár vagyok - nyomtam meg, hogy rájöjjön, hol a helye. Jobban tette volna, ha visszavesz.
- Navine, gondolhattam volna. Legalább nem Levita. - mondtam mély lenézéssel a hangomban. Csak egy sárga lehetett ilyen elvarázsolt, hogy hagyja szabadon kóricálni a kiskedvencét.
- Hagytad elkószálni a kutyádat, feleseltél, és az öltözeted sem megfelelő. Legalább -10 pont büntetést kioszthatnék, és akkor még rendes voltam. - ijesztettem rá a lányra. De nem akartam a házát is büntetni, a szerencsétleneknek volt elég bajuk anélkül is.
- De kapsz egy esélyt. Lássuk, hogy mit tudsz, elő a pálcáddal! Szabadítsd ki a kutyádat! - szólítottam fel. Most kiderül, tanult-e valamit az iskolában. Még ha nem is jár sikerrel, legalább próbálkoznia kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=702490#post702490][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.09.18. 09:47[/b][/url]

- Nem számít, hogy szeretem-e az állatokat. - úgy tűnhetett, hogy nem szeretem az állatokat, de egy kis fizikai fenyítés még nem volt halálos bűn, az utána bevetett átok pedig csak ártalmatlanította, de nem ártott a kutyának. Különben sem velem kellett most foglalkozni, ez csak elterelés lett volna a valódi problémáról. Miután a lány számára kiderült, hogy tanár vagyok, rögtön megváltozott a hozzáállása.
- A kutya valóban nem tehet róla. Hanem a felelőtlen gazdája, aki nem neveli megfelelően. - állapítottam meg a tényállást.
- Elég a mellébeszélésből! - szóltam határozottan, amikor a lány megpróbált lebeszélni a büntetésről. Élnie kellene az eséllyel, amit felajánlottam, de egyelőre tudatlanságot mutatott. Ugyan még csak elsős volt, de az alapok ismerete pont elég lett volna ahhoz, hogy logikus gondolkozással megoldást javasoljon a problémára.
- Mégis mi történhetett a kutyáddal? Bűbáj, átváltoztatás, vagy talán átok érte? - kérdeztem. Ha egy problémát megfelelő kérdésekkel közelítünk meg, akkor a válaszok könnyebben elvezethetnek a megoldáshoz. Ez egy olyan apró, módszertani fogás volt, amit bármikor be lehetett vetni. Csak a diákok nem feltétlenül szoktak maguktól rájönni erre. De hát ezért voltunk itt mi, tanárok.            
 - Nézz rá! Szorosan összehúzódott, kimerevedett végtagok, teljes mozdulatlanság. Mire utal szerinted mindez? - ez egy olyan helyzet volt, amikor az elméleti tudást gyakorlatban kellene alkalmazni. Persze nem volt biztos, hogy egyáltalán az elméleti tudás megvolt-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=702694#post702694][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.09.19. 17:57[/b][/url]

A lány viselkedése nem tetszett, folyamatosan feleselt, csak nagy nehezen értette meg, hogy okosabban teszi, ha végre elhallgat. De hát navinés volt a szentem. Nekik legendásan lassú a felfogásuk, csak ezért voltam vele türelmesebb, mint amennyire türelmes általában lennék.  
- Remek! Látod, megy ez! - szóltam, mikor helyesem jött rá, hogy a kutyáját átok érte.    
- A sóbálvány átokról tanulnotok kellett idén. Gyerünk, támadj meg vele! - biztattam a lányt, hogy küldje rám az átkot, és közben eltávolodtam néhány méternyire tőle. Így válik rögtönzött gyakorlóteremmé a bejárati csarnok. A szemléltetés kedvéért én is elővettem pálcámat, és felkészültem a védekezésre.
A szorgalmi javítós ajánlaton viszont csak nevetni tudtam.
- Ugyan már, hogyan javíthatna egy porbafi*gó alsó éves szorgalmikat? Tanuld meg előbb rendesen használni a pálcádat! - mondtam a lánynak, hogy tudja, hol a helye.    
- Amúgy meg nagy ívben teszek a szorgalmikra. Időfecsérlés az egész, többet ér, ha gyakoroltok.- ez volt a velős véleményem. Persze nekem is lehet majd szorgalmikat küldeni, de a javítással nem fogok sokat vesződni. Arra valók a tanársegédek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=702716#post702716][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.09.19. 19:02[/b][/url]

A jelzőm talán erős volt, de hát képtelen voltam visszafogni magam, azt látván, hogy mekkora magabiztossággal állt elém egy elsős, hogy majd ő javítja a szorgalmikat. Ezek után viszont lesújtva vettem tudomásul, hogy a lánynak esze ágában sem volt belemenni egy kis gyakorlásba. Most kellett volna a magabiztosság! Sajnálhatja, hogy nem élt az eséllyel, erőltetni ugyebár meg nem fogok senkit se.
- Rendben, legyen, ahogy akarod. Finite! - szépen hangsúlyozva mondtam ki a varázsigét, és a pálcamozdulatot is látványosan, követhetően mutattam be. Ha figyelt a lány, legalább ennyit elleshetett, jövőre előnnyel indulhat. A kutya kiszabadult.
- A büntetéstől ezúttal eltekintek, de ha legközelebb szabályszegésen foglak, duplán visszakapod. - a büntetés úgysem segített volna az igazi problémán.      
- Jó éjszakát! Gyakorolj sokat! - köszöntem el a lánytól, majd eltűntem a folyosókon. Tulajdonképpen nem is voltam csalódott, mert tudtam, hogy rossz a helyzet, és most meg is tapasztaltam. Lesz teendőm bőven, nagy szerencséje az iskolának, hogy itt vagyok. Vegyük mindjárt Lora esetét. Egy elsős diák, aki esélyt kapott extra gyakorlásra, de kihátrált. Bezzeg a szorgalmi javítás ment volna! Normális helyzet ez? Nem! Egy diának minden alkalmat meg kéne ragadnia, hogy varázsolhasson! Hiányzik a gyakorlat iránti szenvedély, pedig e nélkül semmit sem ér az elmélet. Többségében életképtelen, magolós könyvmolyok kerülnek ki innen. Tisztelet a kivételnek.