37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Bejárati csarnok - Sharlotte Johanson hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 5. 20:41 | Link

Leon

Néha már neki is fájnak abszurd ötletei, de függetlenül ezen ténytõl, azokat meg szokta valósítani. Hiába éppen vacsora után jut eszébe, hogy sétálni akar, az úgy lesz. Hát úgy is lett. Az asztaltól felállva csak csizmáját és kabátját vette magára, és szó nélkül elindult a sötétbe. Mivel már az volt, ilyenkor télen már négykor félhomály van. Mindez pedig nyolc óra tájban történt. Elõször nem tudta merre menje, csak fel-alá mászkált a Fõ-utczán. Végül a kastély felé vette az irányt. Nem tartott neki sokáig feljutni, még úgy sem, hogy minden lépésnél megállt nézelõdni. Pedig ismerte már tövirõl-hegyire a környéket, de éjszakai pompájában ritkán van alkalma megcsodálni a tájat. A kapun átlépve tekintete már inkább a kavicsokon vándorolt, azon töprengett miért is van ott. Az nem zavarta, hogy bárkivel összetalálkozhat, és akár hülyének is nézhetik. Hiszen miért is jönne fel a faluból ilyenkor? Õ sem tudta, csak ment a feje után, ahogy szokott. Fejét hamar felemelte, mert a köveknél jobban érdekelte a kilátás. Nem sokszor volt ideje  onnan nézegetni mindenfele, a sötétségben pedig még jobbnak bizonyult. Nem tudta be akar-e menni egyáltalán, de végül kinyitotta a nagy ajtót és belépett. Ugyanaz az óriás méretekkel büszkélkedõ csarnok állt elõtte, mint minden nap, de akkor más volt. Beljebb ment,  és ide-oda járkálva nézegette a falakat, bár minden olyan üresnek tûnt még a festményekkel is. Eszébe jutott az elsõ napja, aztán mikor év végén elégedetten utazott haza. Igen, pár évvel korábban el sem tudta volna ezt képzelni. Mégis itt van, ráadásul varázslást tanul. Milyen szép is volt elõször belépni a tanodába, felfedezni minden kis szegletét, aztán egy év múlva újra visszatérni. Immáron pedig falulakóként ide járni, és egy hatalmas szenvedélyênek, a kviddicsnek hódolni. Még a sok szenvedés ellenére is sok jó momentumot tud felsorolni, ami ehhez az iskolához köti. Hiába, már a szívéhez nõtt. Ezen gondolatmenete végére érve széles mosoly ült ki szája szélére. További gondolkodásához kicsivel kényelmesebb helyzetet keresve sétált közelebb a lépcsõhöz, majd le is ült az egyik lejjebb lévõ lépcsõfokra. Onnan nézegette tovább a csarnokot.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 12:18 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 5. 21:47 | Link

Leon

Gondolataiban, emlékeiben elkalandozva ücsörgött ott azoon a lépcsõfokon. Körmével piszkálta néha a szõnyeget, unalomûzésnek az is jó volt. Olyan megterhelõnek érezte, hogy minden a nyakába borult pár perc leforgása alatt. Jó, rossz és említésre méltatlan dolgok is. De ez van, a lavinát nem tudta megállítani. Egyre jobban azon töprengett, hogy el sem kellett volna mennie otthonról. De már megtette és ott van. Ül, és próbál felülkerekedni a sok érzelmen. Kívülrõl ez azonban nem látszik, csak a gondolkodó tekkintete. A félhomállyban pedig az sem igazán. Kizökkenti az ajtó nyikorgása. Na vajon ki találta meg? Várta a pillanatot, hogy az ismeretlen odaáll elé. Mikor ez megtörtént rendesen meg is lepõdött. Valahogy a köszönésben érezhetõ akcentusból már tudta, hogy ez a magyartudás sem lesz egy kimagasló teljesítmény.
- Heló - köszönt kicsit megilletõdött arckifejezéssel a fiúnak. Szépen csendben végig nézte, ahogy lõszedi a szótárt, de valahogy az a tény, hogy egy szál pólóban volt, jobban foglalkoztatta. Vagy megõrült a gyerek, vagy Északról jött. Beszédébõl ítélve pedig inkább az utóbbi. A bemutatkozásra elmosolyodott, de a 'pince' szóval elõször nem tudott mit kezdeni. Értetlenkedõ arckifejezéssel állt fel, és próbálta összeszedni gondolatait.
- Én Sharlotte vagyok - akkor csak ennyi jutott eszébe, ezért erõsen elkezdte túráztatni az agyát. Miért kereshette a pincèt? Volt pár ötlete, de akkor mindet hülyeségnek vélte, ezért próbált pár dolgot megtudni.
- Do you speak english? - iszonyat hülye helyzetben volt, de motyogott tovább. - Rellon, Eridon, Levita, Navine? - érdeklõdött a házáról is, még mindig enyhén döbbent arccal. Ez szépen lassan kezdett elmúlni, helyébe egy megszokott kedves mosoly lépett. Keze akaratlanul is a pince irányába lendült, de annyival nem megy semmire, mert van egy pár forduló, és egyedül akár el is veszhet ebben a kastélyban. Nem biztos, hogy minden sarkon talál egy emberkét, aki ráér útbaigazítani. Õ viszont állt rendelkezésére. Elõbb azonban szüksége volt lényeges információkra az útbaigazítás elõtt.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 8. 07:06 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 5. 22:28 | Link

Leon

Egy hirtelen felindulásból setálni indul, aminek célpontja végül a kasymtély lett. Mindezt este, de ha ez sem lenne elég, még társaságot is kap. Lehetetlen helyzetek, nagyon is az õ asztala már a téma. Ez pedig megint az volt. Még kicsi esély mellett is megtörtént. Felállt, hogy viszonylag csökkentse a méreteik közti különbséget. Õ maga sem egy alacsony lány, de a fiú elõtt állva nagyon kisebbségérzete volt. Szemeit futtatta rajta jó párszor, hiszen elég meglepõ és érdekes látványt nyújtott Sharlotte számára. Szerencsére mikor angolul szólt hozzá, azt megértette. Világnyelvként gondolta, hogy így majd szót értenek. Azt mindenhol tanulják, és õ is angol, csak magyarul is épp úgy megtanult beszélni, akkorra pedig már tökéletesen, minden ingadozás, botlás nélkül ejti ki a szavakat. Akcentusa alig észlelhetõ, hiszen egy ideje Magyarországon él, de a nyelvet már négy éves kora óta tanulja. Akkor nem értette, miért kelk, de eddg nem látta kárát. Inkább elõnyére vált.
- No Leviathan. What's your house's name? Eridon, Levita, Rellon or Navine? Or you don't know? - próbálta tisztázni a félreértést. Hiâba kereste a fiú a pincét, az odavezetés elõtt még ezen információról bizonylatot akart szerezni. A válaszra várva vette csak észre a szõrmókot a másik lába mellett ülve. El is mosolyodott, és nyugtázta, hogy iszonyat cukiság, de közelebb inkább nem hajolt hozzá. Tovább vizslatta az elõtte álló óriást. Még csak akkor, és nagyon nehezen tûnt fel neki, hogy ne kifejezetten világos bõre van, mint például neki. Valamint izmos, de azt olyan szinten, hogy a pólón keresztül is szembetûnõ dolog. Csodálkozása arcán már nem ütközött ki, elõvette azt a nagyon jól leplezõ kifejezést, ami mögé bármit is hihet az ember, de az igazat csak õ tudja. Szerette ezen arckifejezését, fõleg azokkal a féloldalas mosolyokkal használni. Akkor is így lett, az a görbület lassan, de határozottan csúszott fel arcára. Így aztán már nem rajta múlik az értelmezés, bármi lehet. Egyszerûen imádta az ilyen semmitmondással õrületbe kergetni az embereket. Akkor emögött a csodálkozás volt, meg a hasonló dolgok. Mindezen gondolatmenete alig pár másodperc alatt ért a végére, mikor a választ megkapta.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 8. 07:05 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 5. 23:10 | Link

Leon

A kisebbségérzetét hamar figyelmen kívül hagyja, és látatlanul, vagy éppen feltûnõen nézegeti a fiút. Rossz szokás, de nem érdekli. Sokszor csinálja észrevétlenül, de ha éppen nincs kedve eltakarni valami sablonnal arcát, akkor ezzel sokakat zavarba hoz. Szerencsére az elõtte álló nem ilyen volt, és igaz nem magyarul, de még meg is értették egymást. Miután választ kap kérdésére egy félmosollyal konstatálja a helyzetet. Nem tudja melyik házba tartozik, nem beszél magyarul valami jól, és a pincét keresi. Elég érdekes összeállításnak tûnt, de ez van. Ideje mint a tenger, és szívesen segít. Azt nem tudta azonban, hogy mebmnjen-e vele, inkább csak el akarta magyarázni, hogy merre kell menni. Végül aztán úgy döntött, hogy egy darabon elkíséri.
- Lets go. I help to you find the basement - olyan régen beszélt már anyanyelvén, hogy az szinte történelem. Ettõl függetlenül bízott benne, hogy nem felejtette még el, de megérteni biztosan meg fogja. Azzal a lendülettel indult el az egyik folyosó irányába, azt várva, hogy a másik kövesse. A helyzettel kicsit sem foglalkozva kezdett elõbújni belõle a segíteni akarás. Furcsa volt igaz, de ezt figyelmen kívül hagyva ment a megfelelõ irányba, ahol kellett fordult. Vetett néha egy-egy pillantást a fiúra, hogy ott van-e még, nem-e veszett el, de meg volt. Kínos csendben haladtak, amit noha meg akart törni, de nem tudta hogyan. Egész más szituáció, mint mikor találkozik valakivel a faluban és elkezdenek trécselni. Ez olyan más volt, hogy nem tudott megszólalni, majd végül talált egy jó kérdést.
- Where are you from? - tette fel rögtön, a másik felé fordulva. Ezen információra nem volt szüksége, de már nagyon érdekelte. Annyi biztos, hogy Északról jött, mert a hideget iszonyat jól bírja, de azon belül sok lehetõség van. Túl sok ahhoz, hogy egy egyszerû általánosítással beérje. Mindig gyanakvó és kíváncsi énje is kezdett elõtörni belõle a segítõkészség mellé. Jó párosítás. Azaz nagyon jól csinálja. Észrevétlenül olykor, majd feltûnõen, ezt olyan kavalkádban, hogy még az sem tûnne fel senkinek, ha rossz szándéka lenne. Pedig nincs is, és addig jó a környezetének, amíg ez így marad.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 8. 07:04 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 6. 19:25 | Link

Leon

Ahogy elindultak, már fel is vett egy kicsit gyorsabb tempót a megszokottnál. Nem tudta miért, de gyorsan ment. Esetleg a társalgás elkerülése érdekében? Maga sem tudta, csak azt az egyszerű tényt. Meg az amellett sorakozó sokaságot. Azokban kezdett egyre jobban elmélyülni. Az első volt a mögötte haladó fiú. Elég sok kérdés felmerült benne az ismeretlenről, amiből a legfontosabbnak tartottat fel is tette. Elég hamar, pillanatokon belül érkezett is rá válasz, na meg visszakérdezés.
- Great Britain - hangzott egyszerű válasza. A nyelvtanilag helyes beszédet rég elhagyta, kezdett belejönni. Végül is utoljára szüleivel, valamikor  pár héttel azelőtt, hazautazásakor beszélt angolul. Itt pedig mindenhez a magyart használja, így gyakorlás nélkül el is felejtené. Erről a szóról azonnal eszébe jutott minden. Az utazás, a tragédia, az azt követő depresszió. Valamely furcsa oknál fogva emlékei nem kínozták, kezdett belenyugodni a történtekbe. Nem is látszott már rajta semmi, pedig tényleg csupán pár hét telt el azóta... Jót tett neki a magány, be kell vallani, de sajna szociális énjét kissé rombolta. Akkor, a pince felé tartva sem kezdeményezett beszélgetést, pedig máskor csak úgy folynak belőle a szavak. Ez is megváltozott kissé, vagy talán csak hangulatfüggő? Ott, abban a pillanatban nem tudta volna megmondani, hogy mi történt vele.
A gondolatmenet végére ért, visszatért a jelenbe. Tekintete ide-oda vándorolt, leginkább a Földön kalandozott, de fél percenként egy-egy pillantást vetett Leonra. Nem volt hosszú út, olyan tíz percet tölthettek így. A kissé hidegnek tűnő; tekintete mellé egy kedves mosolyt villantott, ahogy megállt. Itt is volnánk, valami búcsúzás féle következik.
- Well.... It's basement - ujjait összekulcsolva tartotta kezeit maga előtt. - Nice to meet you... Bye! - próbált valami normális, kedves arcot vágni, ahogy integetett. Elkezdett szépen lassan hátrálni. Szinte észrevehetetlenül tette egyik lábát a másik után, és távolodott, kezét tovább lengetve. Pár másodperc után megállt, és megfordulva is intett párat, majd eltűnt. Éppen olyan hirtelen felindulásból, mint ahogyan az ötlet jött. Még pár gondolatban felmérte a helyzetet, de mire összegzett, már a kapunál volt.  


// Köszi a játékot Smiley //
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. január 19. 20:42 Szál megtekintése


Bejárati csarnok - Sharlotte Johanson hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint