Mindenki


   Nem tudtam magammal mit kezdeni éjszaka, korgó gyomrom aludni sem hagyott. Na meg az egész napi semmittevés sem segített benne, hogy egy kicsit nagyobb igényem legyen az alvásra. Friss prefektusként túl sok dolgom ugyan nem akadt, de volt újdonság, megszokni való, főleg az olyan emberekkel való együttműködés, akikkel még életemben nem találkoztam, de szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy itt töltött sok évem alatt még a kastélyban sem láttam őket, tisztelet a kivételnek. Ez pedig legalábbis számomra, de sok energiát igényelt, valahogy nem vagyok az a könnyen barátkozó típus, és meglehetősen nehezen veszem rá magamat, hogy vadidegenekkel társalogjak. Ugyanakkor ez a prefiséggel jár, és kénytelen leszek leküzdeni az antiszociálisságomat. És magamat is megleptem, hogy milyen könnyen ment.
   Egy kis konyhából lopott kaja beszerzése után indultam el egy folyosói sétára Botival, aki a nagyon kevés ember közé tartozott, akivel már korábban is találkoztam, és meglepően jól kijöttünk. Kezünkben kávé és süti volt, ha már jobb dolgunk nem akadt ennél.  Elvoltunk, beszélgettünk, ahogy róttuk a kastélyt, de hirtelen a szokatlannál nagyobb zajokat hallva a Bejárati csarnok felől, Botond javaslatára jó prefektus lévén arra indultunk. Betoppanva szembe kerültem valami nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem történéssel, aminek nem csak diákok, de meglehetősen sok prefektus és még egy tanár is részese volt. Szünidő lévén legalább szemlélődőből nem volt sok, sőt ami azt illeti semennyi – szerencsére. Láthatóan így is balhé volt, hát még ha itt lábatlankodtak volna egy csomóan. Néhány ember kezében pálcát láttam megvillanni, ami arra enged következtetni, hogy nem éppen békés dolgok történtek az elmúlt percekben. Csodás… jól kezdődik a ez is.
   Ami az eseményt illeti, fogalmam sincs, hogy mi történt. Valószínűleg a rellonos prefektusoknak volt valami ellentéte az egyik kisgyerekkel, hogy a lánnyal vagy fiúval, nem tudom, igazából nem is számít. A tanár néni meg bizonyára rendet teremteni jött, abból ahogy az egész kinéz, nem sok sikerrel. Látom a pillantásából, hogy Boti is annyira furcsállta az egészet, mint én, majd vele együtt odaléptem a nagyjából elsősnek kinéző fiúhoz, akit mintha már láttam volna a navinés toronyban. Ha ő volt az áldozat, kötelességem megvédeni.
   - Minden rendben?
   Rellonosokkal nem jó, ha kikezd az ember, hogyha meg még prefektusok, és jogaik is vannak, főleg nem. Ezt a kisgyerek ezek után nagy valószínűséggel megtanulja. Az érkező lányra csak rápillantok, nem ismerem őt. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan ott terem mindenki, ha valamilyen balhé van, ha így haladunk, a fél iskola idecsődül.